- Azt akarom - tökélte el Wanda -, hogy karácsonyra édesapám megtalálja az igazi szerelmet.
- Karácsonyra édesapád a leginkább egy fűnyírót szeretne - vetette ellen Erik.
- Egy fűnyírót? - merengett az Áruházi Dögmikulás. - Az megoldható.
- Karácsonyra édesapád a leginkább egy fűnyírót szeretne - vetette ellen Erik.
- Egy fűnyírót? - merengett az Áruházi Dögmikulás. - Az megoldható.
Eriknek három gyereke volt, és háromezer problémája. Lorna hozzá volt pólyálva egy praktikus ellenben gyalázatos babahordozó kendővel magenta-színben, és békésen cuppogott a cumiján. Peter a lábai közt rohangált, kacska nyolcasokat téve, fakó tincsei csak úgy lobogtak a menetszélben. És ott volt Wanda a gondos parketta-fonattal, ami Erik kézügyességét és elpocsékolt életét dicsérte; illedelmesen billegett a skarlát boszorkánycipő sarkain az Áruházi Dögmikulás színe előtt a szőnyegen.
Wanda a katolikus vallás mellett döntött az anyja hatására, és most türelmetlen várakozással nézett a vattaszakállú fickóra piros ruhában és böhöm csizmában, aki a karácsony szellemét hivatott volt szimbolizálni, és aki emellé rohadtul dögös volt.
Ez nagyon aggasztotta Eriket. A pláza csurig volt telve emberekkel, akiket sosem ismert de mindig és eleve rühellt, és az életéért kapaszkodott a környezetbarát vászontáskákba, amiket vásárlásnál mindig cipelt magával. Nem akart szembenézni azzal a talányos ténnyel, miért tart végtelenül vonzónak valakit, aki egy pókhasú püspök szerepében tetszeleg. Köze lehetett hozzá a szemének meg úgy amblokk az arcberendezésének, a cseresznyepiros ajkairól nem is beszélve.
A Mikulás ott csücsült egy kerekesszékben egy gigantikus karácsonyfa közvetlen közelében, és a feje felett függő transzparens azt ígérte, hogy a szerencsés nyertesnek valóra váltja a kívánságát egy megadott összeg értékében. Wanda a kezében gyűrögette a cetlit, amit az urnába kellett volna dobni, és látszott az arcán, hogy őt nem lehet ennyivel lerázni.
- Apának igaz szerelem kell - közölte ellentmondást nem tűrően.
Erik a plafonról függő gigantikus hópelyheket nézte, és remélte, hogy belátható időn belül rázuhan egy.
- Ez esetben mindent meg fogok tenni az ügy érdekében - ígérte a Mikulás. - Lehet, hogy bele fog szeretni egy gyönyörűszép fűnyírószerelőbe, mit szólsz?
- Nem!
- Na - tett tanúbizonyságot Erik szülői fennhatóságáról. Wanda toppantott, és a mosolygó Mikulásra bökött. - Apának beléd kell szeretnie, nem a fűnyírószerelőbe!
- Ez esetben mindent meg fogok tenni az ügy érdekében - ígérte a Mikulás. - Lehet, hogy bele fog szeretni egy gyönyörűszép fűnyírószerelőbe, mit szólsz?
- Nem!
- Na - tett tanúbizonyságot Erik szülői fennhatóságáról. Wanda toppantott, és a mosolygó Mikulásra bökött. - Apának beléd kell szeretnie, nem a fűnyírószerelőbe!
A Mikulás tekintete Erikre rebbent. Ő megpróbálkozott egy bocsánatkérő, kínos kis vigyorral, ami félresikeredhetett, mert a Mikulás elkezdett elpirulni, az orcáktól az orra hegyéig.
Erik ezen felül észrevette, hogy a Mikulásnak vannak szeplői.
Sok.
- Mesélj csak, mivel érdemeltem ki a megtisztelő feladatot? - kérdezte a Mikulás, akit Erik nagyon át akart nevezni magában valami másnak (Claus? Mike?), és Wanda hadarni kezdett:
- Te jó ember vagy, és az én apukámnak egy jó ember kell, mert apa elég tahó tud lenni.
- Megint kezdi - dünnyögte Erik, a Mikulás meg nekiállt kuncogni. Az ajkára harapva. Szexin. - Sehr schön, köszönöm szépen a szerelmet, mennünk kell. - Felkapta Wandát, aki vergődve tiltakozni kezdett, és azt tátogta a Mikulás felé, hogy “elnézést kérek.”
- Mesélj csak, mivel érdemeltem ki a megtisztelő feladatot? - kérdezte a Mikulás, akit Erik nagyon át akart nevezni magában valami másnak (Claus? Mike?), és Wanda hadarni kezdett:
- Te jó ember vagy, és az én apukámnak egy jó ember kell, mert apa elég tahó tud lenni.
- Megint kezdi - dünnyögte Erik, a Mikulás meg nekiállt kuncogni. Az ajkára harapva. Szexin. - Sehr schön, köszönöm szépen a szerelmet, mennünk kell. - Felkapta Wandát, aki vergődve tiltakozni kezdett, és azt tátogta a Mikulás felé, hogy “elnézést kérek.”
A Mikulás rákacsintott.
Az egészben volt valami végtelenül helytelen.
Az egészben volt valami végtelenül helytelen.
A kijárat felé menekülve Peter rákezdte:
- Ha a Mikulás lenne a másik apukánk, akkor lenne otthon mindig-mindig minden, ugye? És játékgyártó manók és…
- A rabszolgatartás helytelen - förmedt fel Erik.
Pírban égett.
- Ha a Mikulás lenne a másik apukánk, akkor lenne otthon mindig-mindig minden, ugye? És játékgyártó manók és…
- A rabszolgatartás helytelen - förmedt fel Erik.
Pírban égett.
Aztán másfél hétre rá beköszöntött a szenteste, váratlan és hirtelen. A lelakott legénylakás már régen hanukai díszekben égett, Peter és Wanda trenderlit pörgettek, és Erik a vállának szorított telefonnal Lornát pelenkázta.
- Persze, hogy átugrohatsz, szívesen látlak - hazudta Magdának. - Van itt minden. Ura vagyok a helyzetnek. Ne felejtsd otthon a legújabb férjed, még nem dörgölted az orrom alá elé-- Mags, csak viccelek. De van humorérzékem. Jó, akkor tedd le. Baszódj meg és kellemes ünnepeket.
- Persze, hogy átugrohatsz, szívesen látlak - hazudta Magdának. - Van itt minden. Ura vagyok a helyzetnek. Ne felejtsd otthon a legújabb férjed, még nem dörgölted az orrom alá elé-- Mags, csak viccelek. De van humorérzékem. Jó, akkor tedd le. Baszódj meg és kellemes ünnepeket.
A mobilt kecsesen a földre ejtette, és felkarolta az immáron friss és illatos Lornát. Szétszórt sakk-darabokon és félkész kirakósokon botladozva beért az ikrekhez a nappaliba, és Lornát Peter kezébe sózta.
- Ha elmászik valamerre, fordítsd az ellenkező irányba. Rögtön jövök. Anyátok vagy átugrik megölni engem, vagy nem.
- Anya jön vendégségbe! - döntötte el Wanda. Erik már a bakancsát húzta.
Nem volt otthon semmi, amit lenyomhatna az exe torkán.
- Ha elmászik valamerre, fordítsd az ellenkező irányba. Rögtön jövök. Anyátok vagy átugrik megölni engem, vagy nem.
- Anya jön vendégségbe! - döntötte el Wanda. Erik már a bakancsát húzta.
Nem volt otthon semmi, amit lenyomhatna az exe torkán.
Az áruház még nyitva tartott, hát arra motorozott. Az út síkosan csúszott, de rohadtul nem esett a hó.
Az ünnepek örömére Erik két méteres körzetben mindenkit odébb tessékelt. A szeme szikrákat lövellt, az arcára fagyott vicsora a hűtőpultnál is fagyosabb volt.
Itt futott bele a Mikulásba megint, és szó szerint. Az egyik pillanatban még hagyta, hogy a fortyogó gyűlölete az előre csomagolt pulykák felé vigye, a másikban keresztülesett egy kerekesszékes fiatalemberen.
- Kurva élet - kommentálta Erik, ahogy seggre huppant a mirelitek mellett.
- Hát így illik köszönteni az igaz szerelmedet? - vigyorgott az igaz szerelme, és a kezét nyújtotta felé. Erik elhűlten elfogadta; azt hitte, a férfi csak üdvözölni fogja, de meglepő erővel talpra rántotta, aztán azt mondta: - Charles.
Charles elegáns és látványosan márkás kabátot viselt egy örök életre szóló sállal; a kezeit ujjatlan kesztyűbe bugyolálta, és cseppek csillogtak a hajában. Erik elnézte egy darabig, tátott szájjal, aztán kinyögte:
- Heh.
- Nem esett bajod?
- Miért, van még egy széked?
Charles felprüszkölve nevetett, és Erikben valami megrezzent. Egy ilyen poénért az lett volna a minimum, hogy elküldje a huzatos fenébe. A kezeit zavartan összedörzsölte, aztán a torkát köszörülte.
- Szóval! Itt dolgozol az áruházban.
- Ami azt illeti, nem, csak itt lakom a környéken; egy magániskolát vezetek. Karácsonyra ühh, önkéntesnek jelentkeztem.
- Remek!
Beszitált közéjük a csend. A fagyasztópultok neonosan derengtek, és jegeces hússzaga volt a levegőnek. Messze nem ideális helyzet, de Erik úgy volt vele, hogy egye fene.
- Meg akarlak hívni ebédre - közölte.
- Elfogadom - mondta Charles, és jelentőségteljesen az ölébe húzta a kosarát egy doboz pizzával és három üveg pezsgővel. - Ezeket vigyem?
- Nincs programod karácsonyra?
- Attól függ, fennvan-e a Rocky Horror Netflixen, mert az volt a tervem.
- Nekem le van töltve.
Charles széttárta a karját.
- A sors rendelte el.
- Úgyis el kell dicsekednem valakivel az exemnek - bólintott magának Erik, aki egyre biztosabb volt benne, hogy az esése következtében agyrázkódása lett, és hallucinálni kezdett.
- A kislányod remélem örülni fog nekem.
- Ja igen. Az is. Ha megismer.
Charles lágyan felnevetett.
Ott voltak egymással szemben, két idegen.
- Karácsonyi csoda - jegyezte meg Charles, és Erik elkeseredetten elvigyorodott.
Elindultak a pénztárok felé, és Erik még mindig szédült. Rájött, hogy egyszerűbb, ha becsukja a szemét - ha engedi, hogy a lépései csak előre vigyék. Charles mellette haladt, és a közelségét érezve, ami új volt, félelmetes és tökéletes, Erik elhitte, hogy talán csak egy estére minden rendben lesz.
- Kurva élet - kommentálta Erik, ahogy seggre huppant a mirelitek mellett.
- Hát így illik köszönteni az igaz szerelmedet? - vigyorgott az igaz szerelme, és a kezét nyújtotta felé. Erik elhűlten elfogadta; azt hitte, a férfi csak üdvözölni fogja, de meglepő erővel talpra rántotta, aztán azt mondta: - Charles.
Charles elegáns és látványosan márkás kabátot viselt egy örök életre szóló sállal; a kezeit ujjatlan kesztyűbe bugyolálta, és cseppek csillogtak a hajában. Erik elnézte egy darabig, tátott szájjal, aztán kinyögte:
- Heh.
- Nem esett bajod?
- Miért, van még egy széked?
Charles felprüszkölve nevetett, és Erikben valami megrezzent. Egy ilyen poénért az lett volna a minimum, hogy elküldje a huzatos fenébe. A kezeit zavartan összedörzsölte, aztán a torkát köszörülte.
- Szóval! Itt dolgozol az áruházban.
- Ami azt illeti, nem, csak itt lakom a környéken; egy magániskolát vezetek. Karácsonyra ühh, önkéntesnek jelentkeztem.
- Remek!
Beszitált közéjük a csend. A fagyasztópultok neonosan derengtek, és jegeces hússzaga volt a levegőnek. Messze nem ideális helyzet, de Erik úgy volt vele, hogy egye fene.
- Meg akarlak hívni ebédre - közölte.
- Elfogadom - mondta Charles, és jelentőségteljesen az ölébe húzta a kosarát egy doboz pizzával és három üveg pezsgővel. - Ezeket vigyem?
- Nincs programod karácsonyra?
- Attól függ, fennvan-e a Rocky Horror Netflixen, mert az volt a tervem.
- Nekem le van töltve.
Charles széttárta a karját.
- A sors rendelte el.
- Úgyis el kell dicsekednem valakivel az exemnek - bólintott magának Erik, aki egyre biztosabb volt benne, hogy az esése következtében agyrázkódása lett, és hallucinálni kezdett.
- A kislányod remélem örülni fog nekem.
- Ja igen. Az is. Ha megismer.
Charles lágyan felnevetett.
Ott voltak egymással szemben, két idegen.
- Karácsonyi csoda - jegyezte meg Charles, és Erik elkeseredetten elvigyorodott.
Elindultak a pénztárok felé, és Erik még mindig szédült. Rájött, hogy egyszerűbb, ha becsukja a szemét - ha engedi, hogy a lépései csak előre vigyék. Charles mellette haladt, és a közelségét érezve, ami új volt, félelmetes és tökéletes, Erik elhitte, hogy talán csak egy estére minden rendben lesz.
Megjegyzések
es hat ez annyira edes hogy cukorbeteg lettem es Charles a Mikulas es kesz vagyok. ez a fluff kellett a kis lelkemnek:33 annyira koszonom!
Áldjon meg téged az ég, sokszorsokszorsokszor. Időnként te tartasz életben. :3
Ha addig nem beszélünk, akkor boldog karácsonyt, meg még annál is boldogabb és sikeresebb új évet :3
ráadásul milyen kis aranyos, úristen. nem bírom, elolvadok, ez nagyon-nagyon jól esett. pedig egyáltalán nem vagyok karácsonyi hangulatban, hogy finoman fogalmazzak.
huh, hát legalább megpróbáltam kommentelni. (boldog karácsonyt meg mindent (≧ω≦))
Köszönöm a karácsonyi felhangolást és nagyon boldog ünnepeket neked!
(A kommentjeim általában túl komolyan veszik magukat, mint most is a könnyed téma ellenére, utólag is elnézést érte.)
Sunny~apple
IWI, szólítsd Jack Skellingtonnak. Vagy várj csak...
SUNNY, lecsaptam a kezemet a klaviatúráról, mert rövid kis sztorit akartam, de tény, hogy ezek után ezek ketten regényhosszan tudnak egymásba gabalyodni és szerelembe esni és nekiállni problémázni és szétmenni és újra összejönni és tönkremenni és megváltatni és müh. Talán ezért szeretem újabban a sorsukra bízni őket...?
Kb. kétnaponta csekkoltam a blogot, hátha van valami új, és lett is, de nem is akármilyen ^°^
Hidd el, nekem ez a fic felért most két rúd bejglivel :)
ANETT, nagyon köszönöm ;u; Az a hógömb túlságosan is cuki lenne. És Erik bebúrná tőled. De támogatom az ötletet, sőt.
és Cherik ;-; mint mindig tökéletes
ui.:hallottál a Carolról??mert egy csodás karácsonyi film (és fent van online)(és mindenkinek szívesen linkelek)(hm hm)
ui.:https://www.youtube.com/watch?v=ap3tcxTAYZ4
a carolt rohadtul meg akarjuk nézni [játszik benne egy gothames színész és AMÚGY IS MILYEN MUNYI MÁR] de él bennünk még a remény hogy talán-talán be fog kerülni a magyar mozikba.
és akkor adhatunk érte pénzt.
és hogy az milyen jó lenne.
u.i. miért bántasz
CHERIK!!*gorilla kiáltás*
Annyira nagyon vártam,hogy nagyon.és megkaptam.és ettől most meghaltam.
Imádom őket,imádlak téged,imádok itt mindenkit.
Szóval nagyon köszönöm.Most táncolok egyet a macskámmal,mert ez túl cuki volt.
ZIMA, nagyon köszönöm, drága vagy ;u;~~
PAJAMA, adj egy puszti a cicámnaka nevedben és kvittek vagyunk (uwu) Köszönöm szépen!
A másik mondat amit nagyon imádtam az ez: - Ha elmászik valamerre, fordítsd az ellenkező irányba.
Megmelengedte a szívemet, főleg most, hogy végre hazajöttem az egyetemről.
Nagyon szépen köszönöm, és remélem lesz még karácsonyi meglepi!
(Ennél már csak annak örültem volna jobban ha az And it's.... áhh ezt végig sem mondom :D ) De komolyan, ez szuperjól jött, amúgy már elolvastam aznap vagy hogy ahogy felkerült, de a vizsgaidőszak az vizsgaidőszak, a karácsony meg karácsony, és így már kb egy hete be sem kapcsoltam a laptopom, csak most, és jöttem is rendesen kommentelni. :)
Kellemes (írással teli?) ünnepeket! :))
LL15
jelenleg hatvan év pluszban vagyunk :D
LL15
LADY LOSS, nézd, én szívből örülök neki, hogy ennyire megfogott az And it's..., és őszintén hálás vagyok azért, hogy figyelemmel követed a munkásságomat; és ezért próbálom csak finoman vagy poénkodva leírni, de nem tudom szavakkal kifejezni, mennyire fáj és rosszul esik, valahányszor felhozod, akár oldalba könyökölve és félig poénkodva, akár kacsingatva, akár nem: szar. Szar, mert egy teljes bejegyzést szenteltem annak, hogy mesterképzés, munka és egy önálló háztartás vezetése mellett mire leomlok a gép elé, a kreativ energiáim már kihaltak, és csak tolom a tumblr/ask.fm/facebook szekerét, és ez szörnyű így és gyűlölöm a helyzetet, de ez az ára az önálló életemnek. És mindent megteszek azért, hogy mégis életben tartsam a blogot - fel tudok tölteni tényleg ihletből jött történeteket, mint a Gotham-ficek, hiszen annyira benne vagyok most a világában, és az örök kedvenceket, mint az Avengers vagy az X-men vagy a régen ígért Trónok Harca ficek, ha szerencsém van.
Az And it's egy lezárt fandomban játszódik. Ott általában az a szabály, hogy többet nem írok belőle, de nem szeretek dolgokat befejezetlenül hagyni - csupán három befejezetlen regényem van, és fáj, amikor látszólag mindenki azokról beszél a befejezett történeteim helyett. Amikor a bukásait hánytorgatják fel az embernek a sikerei helyett. Meg akarom írni, mert érzem és tudom (emlékeztetés nélkül is!) hogy tartozom ennyivel a sztorinak.
Viszont a következő a helyzet: azt is tudom, hogy szar lesz. Kiestem a fandomból, nem tudom szívvel és lélekkel csinálni, csak kötelességtudatból és nosztalgiából. Már nem érdekelnek a karakterek. Az And it's pedig sosem volt romantikus történet, ez egy abúzív kapcsolat, és egy olyan ember (Dean) van a fókuszában, aki nem hajlandó kezeltetni a mentális betegségét, és aki alkalmatlan a munkájára, és aki megállás nélkül verbális abúzusnak veti alá a partnerét, aki viszont olyannyira áldozat-mentalitásban van, hogy ezt szeretetből mindig megtűri tőle. Ez soha nem lesz hepiend. Persze úgy illő, ahogy a ti döntésetek legyen: abbahagyjátok ott az olvasást, ahol még minden szép és jó, vagy hagyjátok, hogy az utolsó fejezet helyrezökkentsen (és ezzel mégis tönkretegyen) mindent? Egy olyan kataklizmus felé épített mindvégig, ami nem a kismet OFF. Nem fognak az Impalában elhajtani a naplemente felé.
Szóval rajtam a teher, hogy megírjam az egyetlen logikus befejezést, amiről viszont tudom, hogy sok olvasót el kell szomorítanom. Meg kell ezt tennem NEGYVEN oldalon át, mert annyi az átlagos fejezethossz. Újra kell olvasnom előtte az egészet és belejönni a régebbi stílusomba, hiszen azóta sokat fejlődtem, de tudatosan vissza kell állnom a korábbi verzióhoz, hogy ne üssön el. És ami a legnehezebb: elveszítettem a társírómat. Maya volt a szíve és a lelke a sztorinak, sokszor mondom, mert így volt, és utána még elvergődtem egy-két fejezetet, de ezért álltam le vele, ezért blokkoltam le, amikor még pedig a tagja voltam a fandomnak és mindenki bíztatott. Nem tudom nélküle írni. Nem lesz jó. Nem lesz ugyanaz.
És tudván, hogy egy olyan folytatást kéne hoznom, amiről lesz, aki azt kívánja, hogy bár ne írtam volna meg, és tudván, hogy nem tudom garantálni a minőségét cserébe, és tudván, hogy egyedül lennék negyven oldalra, és tudván, hogy mennyien várják - egyszerűen megnyomorít, ha elkezdesz zaklatni érte. Mert zaklatásnak érződik, akár szándékos, akár nem,mert nekem amikor a blogra gondolok, hidd el, hogy töretlenül ott van a fejemben, ahogy jelöltem is a műhelyben, hogy ez a történet BEFEJEZETLEN. Egy író az életben nem felejti el ha ennyire pofára esett. Soha. A szégyen örökké kísért, és tudom,hogy jóvá tehetném, de azt is tudom, hogy talán lerombolok vele mindent. És tudom, hogy ez így egy kicsit drasztikus, de ez egy ilyen lelkiállapot, mert az And it's nekem egy őrült nagy teher. Nem tudok büszke lenni semmire, amit elértem vele, amíg csak azt kapom meg - mert ilyen érzés olvasni a kommentedet - hogy "aha, leszarjuk, mi újat csinálsz, leszarjuk a teljes regényeket, amiket befejeztél közben, leszarjuk a novellákat, a cikkeket, az ajánlókat, a metákat, le van szarva a blogon minden, ami nem az And it's, mert minket az érdekel, és ha volt időd leülni csinálni valamit,akkor KÖTELESSÉGED lett volna azt csinálni, mert ÉN azt akarom olvasni. szóval tessék, ügyi voltál, de ha még mindig ügyi vagy, akkor AZONNAL TAKARODJ és írd meg azt a kurva regényt, asszony."
Pedig amúgy imádom az összes sztoridat, és őszintén nem az And it's... a legnagyobb kedvencem. És igyekeztem általában témánál maradni, és csak arról írni, amit pp olvastam, és pozitív kritikákat írni, mert szeretem, ahogy és amit írsz, és egyébként borzasztó nagyra tartom, hogy egyáltalán tudsz írni mindazok mellett, amit csinálsz. Én a negyedannyi teendőm mellett tizedannyit sem csinálok, mint te. De komolyan.
Nem tudtam, hogy ilyen fasz vagyok. Noha ez nem mentség. Leálltam, megígérem.
*elbujdosik*
LITTLEMISSPRIMADONNA, innentől minden slash ficemet így oldom meg. (És Wanda szóla: "Nygmobblepot." És az univerzum látta, hogy ez jó.)
RÉ, a komment nem késik és korán sem jön soha *dörmögte bölcsen* Nagyon-nagyon örülök, hogy tetszett~~!