Angolban nincs imperfektum

Karácsonyi Nygmobblepot hurt/comfort fic, ahol Oswald az ünnepekre való tekintettel kissé ki van készülve.

Három szellem jött és azt mondták:
- Most hatalmadban áll megváltoztatni az életedet.

Oswald ezen elmerengett. Arra riadt, hogy minden tökéletes.

Hét óra hét perc. Ednek rendre derogált értelmes időpontra állítani a vekkert. Az ő világában nem volt egész semmi sem. A hasára hengeredett, félálomban felnyögve. Oswald mellette. Oswald érezte, ahogy a takaró végigsimít a combjain, cirógatva és gúnyosan. A szemét szorosan lehunyva tartotta.

Most, menetrend szerint, Ed becsúsztatja majd az ujjait a rekedt rézcsengők közé, amíg az óra el nem hallgat, és egy kicsit majd még úgy marad, előre nyúlva, az arca a tömött párnába fúrva.

A ventillátorok vaslapjai fényt kavartak. Oswald hagyta magát szétfoszlani újra.

Álmában Ed baszta. Ő ugyanitt hevert, elnyílt ajkakkal és elnyílt lábakkal és egy felmetszett élettel, és Ed ott mozgott benne, mmh, mélyen, mert még nem szólt a vekker és volt idejük szerelembe esni két ébredés között.

Tíz óra nulla nulla. A hordozható rádióóra Oswald éjjeliszekrényén üzembe lépett, és ő engedte lemenni a lassú slágereket,  amíg szétterpeszkedett. Semmis vizeken lebegett, és a fulladás ingere hozta felszínre, a folyó gyári bűze, amit néha még a tüdejében érzett.

Egy sóhajjal süllyedt a kád mélyére. Ed kádja kopott porcelán volt, és ő csurig töltötte habbal és sókkal. Ed mindig a zuhanyrózsát használta.

Ed nem volt odahaza. Hagyott egy öntapadós, sárga cetlit a konyhapulton, rögtön jövök, és Oswald a hasára fordította, hogy jelezze, elolvasta.

Soha nem dobta ki őket.

Oswald elmerülve, a lába a kád szélén csüggött le. A vízszemek egyenletesen peregtek egyre le, és Oswald a koppanásaikat hallgatta, lebegő hajjal. Nem vette észre, Ed mikor ért haza, csak amikor már nyílt a fürdőszoba ócska ajtaja. A szíve ta-tam, ta-tam.
- Szervusz. Hogy van a vállad?  - Ed a fém mosdókagylóhoz lépett, és az ingujjával a tükröt átdörgölte. A pára szétterpeszkedett a huzatos térben, rozsdás nagy ablakok és összeeszkábált bútorok.

Oswald a felszínre engedte magát, és volt ez az ingere, hogy felüljön és átkarolja a lábát, hogy rejtse magát. Ed tekintete a tükörre tapadt, ahogy a csapot megnyitotta. Zúgó, csobogó hang.
- Ehh. Jól vagyok.

Ed a szájába nyomta a fogkefét, és dünnyögött valamit. Oswald átlendítette a sértetlen lábát a peremen, és fölemelkedett. Meztelenül ment az akasztósorhoz, és Ed fehér törülközőjét húzta le a sajátja helyett. A vállára terítette.
Ed köpött.
- Hadd nézzem. - A fogkefét ismét a szájába vette, mintha hőmérő lenne, és intett. Oswaldnak nem volt más választása, közelebb bicegett, felszegett fejjel.

Ed hátrébb tűrte a törülközőt a vállán, de nem vette le róla. Maga köré kellett volna tekernie, ez lüktetett Oswald fejében. Most ez a büntetése: Ed közelsége és az óvatos érintése, ahogy feloldja róla az átázott kötéseket.

Oswald megremegett. Ed nem vette észre, vagy úgy tett. Oswald meztelensége kihívásból klinikai vizsgálat tárgya lett, és ez dühítette - ahogy Ed megérinthette őt minden fájdalmas helyen, anélkül, hogy ez bármit jelentene, hogy még mindig megvolt ez a mentsége.
- Széffen gyógyuff - biccentett Ed. Az ajka közül hab tört fel, és Oswald hirtelen és ösztönösen letörölte. A hüvelykje Ed ajkát érintette. Egymás szemébe néztek. Ed hátralépett. - Rendben leffel - közölte. A szemében félelem.

Oswald öntudatlanul eltörölte az ujjának tapadt habot a combján, és félrenézett.

- Mi van reggelire?
- Kéfszül a teád.
Oswald fintorgott, és elindult. A törülközőből turbánt hajtogatott. Érezte, hogy Ed utána mered, de amikor visszatekintett a válla felett, a férfi a kagyló fölé hajolt. A haja előre hullt.

Elsőnek semmi szokatlant nem vett észre. Fölemelte a tegnapi öltönynadrágot a földről, és belelépett, fehérnemű nélkül. A finom vászon nyirkosan a bőrének feszült. Megmarkolta a törülközőt, és előre görnyedve felborzolta a haját vele, aztán egy íves mozdulattal az ágytámlának ejtette.

A fenyőfát félrefordulva vette észre.
- Ed?
- He?
- Honnan szereztél karácsonyfát?
- Ühh, árulták?
- Fizettél érte?
- Aha?
- Hah.
Oswald a vízforralóhoz ment, és háta-hátralesve bizonytalanul méregette a fenyőt. Ed előkészítette neki a teatojást darjeeling fűvel Oswald kék Königliche csészéjébe. Oswald óvatosan odacsúsztatta Ed mérőbögréje mellé, az alján instant kávépor, és előbb azt öntötte föl vízzel.
- Szóval mi lesz? - kérdezte. Átkeverte, aztán a kanalat leütögette. A saját csészéjébe ejtette, csilingelve.
- Hogy érted? - Ed előjött a fürdőből, és felszisszent. - Kávé.
- Elfelejtetted?
- Mentolosan is jó lesz, felteszem.
- He-he.
Oswald leforrázta a teafüvet. Friss, sűrű illat szökött fel. A tejszín következett, éppen csak pár csepp. Ed kinyúlt a bögréjéért. Előre hajolt érte, inkább, minthogy Oswaldhoz közelebb lépjen.

Oswald titokban egyetértett a döntésével. Túl kockázatos lenne.

Ed belekortyolt a kávéba, felszusszant, és beleöntötte a mosogatóba.  

Három szellem jött és azt mondták…

Oswald végighúzta az ujjait a fenyőfa ágain. A tüskék kellemesen karcolták a bőrét.
- Mi az elképzelésed a díszítésre?

Ed hümmögve megállt mögötte, majdhogynem másfél méterre, de pontosan egy vonalban vele.
- Nekem jobban tetszik így.
- Nagyon naturalista.
- Az illatukért veszem őket minden évben.
- Élő virágok és üveg. Vagy tollak. Nem?
Ed oldalra lépve letört egy tűlevelet, és szétmorzsolta a körmével. Oswald felé kínálta. Oswald tekintete végigfutott rajta.
- Tudom, milyen illata van egy fenyőfának.
De azért megszagolta, Ed kezéhez hajolva, a szemét félig lehunyva. Egy futó sóhajjal felpillantott. Ed tekintete izzott.

Rántsd le magadhoz, és megcsókolhatod. Hagyná neked. Most és most és mindenkor.

Oswald elhúzódott.

- Hatalmadban áll megváltoztatni az életedet.
- Minden tökéletes.

Ed a kabátját húzta.
- Mész boltba?
- Beugorhatok hazafelé, mi kell?
- Mert hová mész?
- Dolgozni.
Oswald hátrabillentette a fejét. Karba font kézzel támasztotta a zongorát.
- Karácsony van.
- És mindenki részeg, aztán a fele gyilkos vagy öngyilkos lesz - vigyorgott Ed, ahogy a sálját kötözte. - Szeretem az ünnepeket. Érdekesek.
- Aha.
- Önként jelentkeztem. - Ed kihúzta magát, és a fejébe nyomott egy suta sapkát. - Számítok a bónuszra.
- Hah.
- Majd hívlak. Oké? Szia.

Oswald felrakott forogni egy bakeltitet. A tűt nem tette fel.

Anyánál karácsonykor mindig szólt a zene.
Anya a diókat aranyszínűre festette, és piros kis masnikkal a fára kötözte.

Oswald felöltözött a vasárnapi öltönyébe, aztán leült az ágy szélére.  

A hó nem esett.

A főbb embereinek mind kimenőt rendelt, magát is beleértve. Ostoba dolog volt. Nem mérte még föl a magány teljességét és kiterjedését, amit majd anya halála jelent az ünnepekre. Ed ott volt az életében, hogy a hiányon túl minden percét csordultig töltse. Ha nem volt ott, legalább megmaradt a csalódás és a dühödt fájdalom, ahogy a kiapadt tereken bicegett keresztül, ahogy egy éjszakai portya után hazatért egy lakásba, ami még mindig elhagyatottan ásított.

Ed egyetlen fagyöngyöt sem akasztott fel. Oswald sértett és hálás volt érte.

Szerette a karácsonyt - az volt a gyengéje - a fennköltsége, a tündöklése. Anya konyakos kuncogása a tenyere mögé rejtve. Hideg csókok az arcon:
- Boldog karácsonyt.

Felhívta a könyvelőjét.
Aztán felhívta Boris Denisfortot, hogy lekenje a klubok alkoholbevételéről az adót.
Felhívta Francist, hogy megvitassák, mibe fektessék a nettó kilencvenmilliót.
Felkeresett egy nebraskai szélerőművet. Nyélbe ütötte az üzletet.
Csend. És megint tárcsázni kezdett.
Felhívta Andrét a mosodával kapcsolatban, amit fegyverraktárnak használtak, és rákérdezett, hogy ment az Oswald’s karácsonyi műsorának főpróbája. Mint kiderült, kiválóan.
Felhívta Hugh-t. A férfi nem vette fel.
Felhívta Gabe-et, aki a családjával ünnepelt. A háttérben visongtak a gyerekek.

- Ilyen, amikor szabadságon van? - kérdezte Gabe.
- Ilyen.
- Az isten szerelmére, pihenjen.
- Minek?
- Minden el van rendezve. Nem néz be az este? Lesz tojáslikőr és pekándió pite. Megtisztelne minket a jelenléte.
- Sajnos lehetetlen.
- Persze-persze, megértem - mondta Gabe.
Aztán csend.
Ne tedd le, gondolta Oswald. Megtiltom, basszus.
- Hát akkor…
- Boldog karácsonyt.

Ed közben küldött egy sms-t.  Ennyi volt benne:  mit mondott a rénszarvas, amikor találkozott a manóval?

Oswald a lábosba  öntött egy fél üveg Gewürztraminer Spätlese bort, és hagyta felforrni, aztán hagyta kihűlni. Ed közben kétszer kereste. A dermedt bort shotospoharakba töltötte, és aztán mind megitta.  

Galavan ott volt a fémajtóban, és Fish is vele volt, a jelen és a múlt. A harmadik szellemnek nem volt arca, és azt mondta:
- Most hatalmadban áll…
- Hagyjatok már. Hagyjál.
Fish kopogó csizmasarkakkal közeledett. A ruhájából víz csepegett. A szemei hályogosak voltak és üresek.
- Tudod, hogy nem haltam meg. Miért ne legyél boldog, amíg még megteheted?
- Tikk-takk - mondta Galavan. - Tikk-takk, a bomba. Elkaptuk a fiúdat, hozzá van szíjazva. Tikk-takk.
- Jobban szerettelek, mint az anyád valaha, mert én annak láttalak, aki vagy - suttogta Fish. - És megnyomorítottalak. Ő mit tett volna, ha…
- Tikk-takk. Tikk-takk.
- Még utoljára hatalmadban áll megváltoztatni az életedet. Aztán mész a pokolba.

Oswald szemei fölnyíltak. Amit először látott: a csupasz karácsonyfa, neonzöld ragyogásba vonva.
- Hahó - suttogta Ed.
Hajnali három óra nulla nulla.
- Idd ezt meg.
- Mi van benne?
- Hidrogén és oxigén, aszpirinnel.
Az ujjait Oswald álla alá támasztotta. Ő hagyta, hogy megitassa, kortyról-kortyra. Mire Ed elhúzta a poharat, már fulladozott, és a gyomra hűvös és nehéz volt.
- Mit mondott a rénszarvas,amikor találkozott a manóval? - lihegte.

Ed vigyora fölcsillant a sötétben. December-illata volt, fagyok és ezüst viharok.
- Semmit. A rénszarvasok nem tudnak beszélni.
Oswald elesetten felnevetett. Ed felállt az üres pohárral. Oswald a sziluettje után kapott, és az ujjai semmit kapartak.
- Mi az?
Azt kéne mondania: maradj. Oswald ajkai elnyíltak, de nem jött hang. Ed leguggolt mellé, az ágy elé. A felfutó fényben az arca nyúzott, sápadt és kísérteties, a leggönyörűbb dolog, aminek Oswald egész (hátralévő) életében a szemtanúja lehetett.
- Mi az? - ismételte Ed, puhán de követelődzve, és Oswald rámarkolt az ingére.
Volt ott egy másodperc.
Aztán Oswald magához rántotta, a karjaiba. Az arcát a vállába fúrta, és úgy maradt, belé kapaszkodva.

Ed csitítva simogatta. Így indult, vigasztaló, cirógató kis érintésekkel a hátán fel és le, aztán Ed ujjai az inge alá férkőztek. Oswald a gerincét görbítette a férfi száraz tenyerének. Félve lélegeztek, két kezdő kamasz kapkodó kis lélegzetvételeivel. Ed körmei belé mélyedtek.

Oswald tudta, hogy majd rá kell szólnia, ha meg akarja menteni a barátságukat, hogy el kell húzódnia.

Mentsd magad.

Ed ujjai a kötés alatt.

Most még minden tökéletes. Most még igen.

komment: IGEN // nem