Ha már egyszer meghaltál az országodért...

 

Ha már egyszer meghaltál az országodért, azt veszel fel, amit csak szeretnél: Steve/Bucky, fluff és humor a pofátlanul profi [Paraxdisepink] tollából; a fordítás a szerző engedélyével készült. A fanart [Moonriot] munkája.

Ha már egyszer meghaltál az országodért,
azt veszel fel, amit csak szeretnél

Ha végigharcolsz egy háborút a bajtársad oldalán, a szemed sem rebben, ha mocskosan és véresen látod a fickót. Ugyanez nem mondható el arról, amikor hazatérve a díványon éred őket fehér leopárd-pizsiben, illő tappancs-lábrésszel.

Steve így találja Buckyt, amikor beállít a nappaliba egy kései értekezlet után Fury-vel. Bucky úgy fest, mint valami sajátos átmenet egy plüssállat és egy kisbaba közt. A onesie – Steve szerint nagyjából így hívják az ilyet – még egy csuklyarésszel is rendelkezik, kerek leopárd-fülekkel.
- Elvesztettél egy fogadást? – torpan meg Steve a kanapé előtt.
Bucky megrázza a fejét, és félreteszi azt a bögrényi forró akármit, amit kortyolgat éppen.
- Nyet.
- Elveszteted az eszedet? – Oké, ez pont nem vicces, de Steve kinézi az X Ügyosztályból, hogy a kezelésük hátrahagyjon valamiféle komplex komplexust, melynek hatására Bucky alkalomadtán gyermekded viselkedésbe hoppan, és következésképpen, könnyebben kezelhető.
Bucky azért rötyög.
- Eldöntendő kérdés, de csak az van, hogy találkám volt már megint a SHIELD pszichomókussal. Azt mondta, hogy szerintem nem érdemlem meg, hogy boldog legyek. Rávett, hogy engedjek a gyöngéd kísértéseknek, és néhanapján adjam be a derekam, csak hogy megtapasztaljam, milyen, amikor hagyom megszerezni magamnak, amit akarok.
Steve őszintén szeretne megkönnyebbülni – na igen, ezen még dolgoznia kell – ugyanakkor…
- És amit akarsz, az az, hogy hatalmas hóleopárdnak álcázod magad?
Bucky csücsörít.
- Ne genyózz velem. – Felsóhajt. Tudja, hogy nevetségesen fest. – Csak valami kényelmeset akartam, meg meleget, kárpótlásul a kurva kemény telekért, amiket megéltem, és az estékért, amikor a földön vergődtem a viszketős katonai pokrócok alatt.
- Ugyan már, Buck, az tiszta buli volt. – Steve vállon lapogatja. – Pláne az a rész, amikor még lőttek is rád.
Bucky arca még mindig sértett grimaszban van viszont, mert Steve gúnyt űzött a onesie-ból. Steve hagyja, hadd duzzogjon, és becélozza a fürdőszobát.

**

A forró zuhany felhevítette, szóval csak boxeralsót vesz fel. Bucky odébb húzódik, hogy helyt adjon a díványon, és a rugdalódzó meglepően selymes Steve pőre bőrén, ahol a válluk összeér.

Igazából tetszik neki.

Steve Bucky köré fűzi a karjait, és nem állja meg, hogy ne csúsztassa a tenyerét a férfi bolyhos hasára, amíg az állát a vállának támasztja.

- Puha vagy. – A szőrmébe dörgöli az állát. Bucky elég sok minden, de bársonyos és bujcizós pont nem. Általában vagy halálos harcos, vagy meztelen és türelmetlen, és követelődzve várja, hogy az ágyban gyötörhesse Steve-et. És most ez… Steve nem tudja levakarni a vigyort az arcáról.

- Tudod, soha nem volt plüssállatom. Nem emlékszem, hogy lett volna.

- Nem vagyok játék. – Bucky éles pillantása sokkal kevésbé fenyegető a leopárdfüles csuklya rejtekéből, mint a maszkja mögül.

Steve szánt szándékkal túl szorosan vonja a mellkasára, ahogy egy kölyök karolná a kedvenc maciját. Egyrészt jó muri kiidegelni Buckyt, másrészt meg jól esik Bucky bőrének melege és a onesie pelyhes érzete. Steve tesz rá még egy lapáttal, és megvakarja az egyik plüssfül tövét.

- Jól esik?

- Állj le. Nem vagyok kisállat.

A szavaknak nincs éle, és Bucky nem húzódik el. A dohányzóasztalnak támasztja a lábát, és Steve-hez fordul: úgy bújik hozzá, mint akinek a meggyőződése, hogy Steve alakváltásának a lényege az volt, hogy biztosítsanak a számára egy kényelmes párnát. Steve már rendesen öleli, és az állát Bucky puha kapucnijának támasztja. Mostanság, hogy Bucky már hagyja, hogy hozzá érjen, felfedezte, mennyire szereti egyszerűen csak karolni őt, közel tartani azt az egyetlen valamit, amit visszakapott, miután mindent elvesztett; az egyetlen valamit, ami valaha számított.

A keze, ha akarja, ha nem, elkalandozik, végigsimít a buta hóleopárd-szerelés puha plüssén, újra és megint. Minden egyes érintésre Bucky mosolya egyre közelebb kerül ahhoz az őszinte arckifejezéshez, amit olyan ritkán látni rajta újabban.

Talán mindazok után, amin átment, szeretné végre ártalmatlannak érezni magát.

- Ebben jössz aludni? – Steve nehezen tartja nyitva a szemét. Kemény este volt; mindig nehéz rábírni az embereket, hogy figyeljenek. Most pontosan arra van szüksége, hogy összebújhasson a plüssé lett fickóval, aki folyton fedezte.

Bucky elfojt egy kis kacajt, de megdobja Steve-et egy talánnal.

**

Bucky a nevetséges onesie-ban bújik ágyba, és bár Steve-et nem hagyja aludni a tudat, hogy a SHIELDék képesek lennének kémkedni bárkin, akin csak jónak látják, mégis megnyugszik, ahogy átkarolja a plüss-Buckyt: végre egyszer ő az, aki hamarabb álomba zuhan.

Bucky pár óra múlva felriad, és hideg verejtéket izzadva kitépi magát Steve karjából: úgy hámozza le a onesie-t, mintha lángokban állna az öltözet.

Bucky rémálmai rendszeres, de ritkuló jelenségek, és mielőtt Steve megkérdezhetné, mi lelte, Bucky a padlóra hajítja a pizsit és azt motyogja:

- Nem tudok ebben lenni egy emberi kazánház mellett.

Steve vigyorog, megkönnyebbülésből, meg mert biztos ám benne, hogy ez csak egy különös véletlen. Öt perccel később Bucky meztelenül bújik hozzá, és libabőr fut fel a karján.

Mindazonáltal már nem tűnik különösebben álmosnak.

- Mért vagy te még ébren? A SHIELD idegel? – Steve bólint erre, és Bucky hűvös fémujjai finoman a tarkójára fűződnek; a hüvelyk végigsimít az áll vonalán, és Bucky csókba vonja. – Gyere ide, te – dünnyög Bucky. – Vezesd le a feszültséget.

Bucky a hátára hengeredik, maga fölé húzva Steve-et. Az ajkai elnyílnak, majd nem sokkal rá a combjai is, Steve-et fogadva. Steve a síkosító után matat, és utána egy darabig csak hő van, markoló ujjak, csöndes nyögések és a megosztott lélegzet; Steve békében szunnyad, amikor vége.

Amikor felkel, lágy csókok ébresztik az állán, és Bucky emberi ujjai, amik a mellkasát becézik. Steve feltekeint, és Bucky mosolyog rá. Steve úgy sejti, ez egy újabb gyöngéd kísértés, aminek beadja a derekát.

- Nem kell futni menned ma reggel, nekem meg nincs kedvem edzeni. Megmozgatlak most és itt.

Steve pislog csak: lenyűgözi a tudat, hogy egy SHIELD terapeuta végtére is talált egy utat, ami tényleg segíthet. Bucky soha de soha nem lógja le az edzéseket. Addig edz, amíg csak fájni nem kezd. Steve-nek mázlija van azzal, hogy a korai kocogás nem szükséges ahhoz, hogy csúcsformában maradjon.

Beletúr Bucky kócos hajába és csak vigyorog rá, aztán csókolja; a szájába veszi őt; érinti, ahol csak lehet; majd a hasára hengeríti, és benne mozog megint.

- Keményen kéred? – Incselkedő csókot nyom Bucky sértetlen vállára. – Tudod, hogy felkeltsen? Jól rajtoljon a nap?

Bucky feltekint rá, a válla fölött átnézve, az arca a párnának préselve.

- Nem – mondja, a hangja érdes és szaggatott a lélegzete, a bőre izzadtan fénylik. – Legyen lassú, mint egy szép álom.

**

A hóleopárd-pizsi talán túl meleg, hogy Bucky az ágyba is felvegye, de minden máshoz rajta van az este. Abban főz vacsorát, abban gömbölyödik a díványra, az van rajta, ahogy a SHIELD papírmunkáját gépeli a laptopján, és azt viseli akkor is, amikor Steve javarészt meztelenül hozzábújik a TV előtt és pont elege van abból, hogy a sávos-csillagos kosztümben parádézzon. Buckyn a onesie virít akkor is, amikor a késeit élezi a konyhaasztalnál, és tisztogatja a fegyvereit.

Bucky aztán hazaesik egy egész estés küldetés után, és miután leszopja Steve-et a zuhany alatt olyan értő tehetséggel, hogy Steve a maga részéről az Északi-sarkra költözne, ha Bucky megkérné rá ott és akkor, valamint megtetézi a dolgot azzal, hogy egy ügyes kísérlettel megpórbálja szó szerint átbaszni Steve-et a falon, Bucky bejelenti:

- Hoztam neked valamit.

Bucky többnyire hoz neki néhány csecsebecsét a bevetésekről – többnyire valami ízléstelen Amerika Kapitány giccset, amit a világ különböző sarkain szedett össze. Ezúttal viszont egy papírszatyrot nyom a kezébe, ami egy plázai üzlet logóját viseli.

Még Amerika Kapitány is izgatott lesz, ha egy-egy meglepetés nem jár potencionálisan a világ végével, tehát Steve kíváncsian húzza elő a selymeskés, tigriscsíkos plüss-pizsit kapucnival és fülekkel.

Bucky elégedetten vigyorog.

- Ez volt az egyetlen a te méretedben. Annyit abajgattad az enyémet, hogy gondoltam, kijár már neked egy saját.

- Azt hittem, szereted, ha abajgatlak – mondja Steve; próbál nem megbántottnak hangzani.

Bucky kitartóan mosolyog.

- Szeretem hát, de nekem is simogatni kell valamit. Mi értelme van annak, hogy a fiúm legyél, ha magamat kell kényeztetnem? Sőt mi több, a SHIELD-terapeuták miér nem telepeszenek rád? Mikor engedted meg magadnak utoljára, hogy valami hülyeséget művel? Az Amerika Kapitány dolog lassan elhatalmasodik feletted.

Igaza van, de a SHIELD-terapeuták azért Buckyra fókuszálnak, mert ha mentálisan instabil, akkor használhatatlan. Ha nekiállnak bátorítani Steve-et is, hogy gondoljon a maga örömére, akkor még a végén ő is elkezd nemet mondani egyszer-egyszer.

Steve a mellkasához emeli a pizsit.

- Hát, elég viszketősek voltak azok a katonai paplanok… - És őszintén szólva egy rőt, tigris-csíkos rugdalódzó alig valamivel nevetségesebb, mint a kosztüm, amit többnyire visel.

- Vedd fel – kéri Bucky -, aztán összecsapok nekünk valami vacsit és elmeséltem, mi volt a fickóval, akit leállítottam, mert azt tervezte, hogy leutánoz engem és felrobbant egy UN értekezletet a nevemben.

Elmesélés alatt Bucky azt érti, hogy gyűlöli, hogy még egy embert neki kellett kiiktatni, és szeretne Steve-hez bújni és elhinni, amikor azt mondja neki, hogy helyesen cselekedett. Ez már haladás ahhoz képest, amikor Bucky napokra magába zárkózott egy-egy ilyen eset után, de Steve reméli, hogy Bucky majd követi a SHIELD-terápia tanácsait, és egyszer majd merni fogja közvetlenül azt kérni, amit igazán akar.

**

Mint kiderül, a plüsstigris-rugdalódzók sokkal kényelmesebbek, mint egy csillagos-sávos harci öltözet. Végül már Steve alig várja, hogy lehámozhassa magáról az öltözetet, és valami bolyhosabba bújhasson végre. Örömmel bújik egy hasonlóképpen pehelypuha Bucky mellé. Felszabadító az érzés, hogy csak egy kicsit túlméretes kölykök legyenek. Gyerekkorunkban soha nem volt puha pizsijük. A fűtést is alig engedhették meg.

Beüt a következő krízishelyzet, és ők a Stark-toronyba kényszerülnek, várva, hogy lecsapjon az óriás, intelligens pókok következő hada.

Bucky magával hozta a onesie-kat, és most éppen hülyére unja magát. A torony minden lakosztályát felszerelték egy minibárral, amihez egy elektromos pampflet is jár kortárs koktélreceptekkel. Bucky átnyálazza ezt, és próbálja megérteni, modernékkel miféle korszellem hitette el, hogy a kevert italok csak a lányokhoz illenek.

A piákat Steve-en teszteli le, mert ő úgy se rúg be tőle. A háború előtt Bucky mixerként dolgozott – többek között, mindenesetre – és Steve emlékszik rá, hogy az összes munkája közül a legjobban azt szerezte.

Steve kipróbált már három féle trendi martinit, amiknek mind olyan íze volt, mint a gyümölcsös festéklemosónak. Bucky megint a bárpult mögött van, a listát lapozgatva, amikor felrivall:

- Zombi! – több izgalommal, mint amit Steve az utóbbi időben együttvéve halott tőle.

Üvegek koccannak össze, és pár perc múlva Steve a kezében tart egy karcsú pohárnyi narancsos italt, ami rumtól bűzlik.

- Emlékszel erre?

Steve húz belőle. Pont olyan ihatatlan, mint amilyen elsőre volt. Végigmarja a torkát, és felköhög tőle.

- Na ja. Hármat is lenyomtál belőle a ’39-es világkiállításon, és hazafelé lehánytad a cipőmet.

Bucky nevet.

- Stark nagyon oda van a piáitól. El se hinnéd, mik vannak ezeken a polcokon.

Steve épp elég jól ismeri Tonyt ahhoz, hogy bármit elhiggyen. Kortyol még egyet, csak hogy udvarias legyen, aztán visszaadja a poharat Buckynak.

-’Többi tied.

Bucky végigméri.

- Reméled, hogy csinosabbnak látlak majd? – A dohányzóasztalra teszi a poharat, és Steve mellé huppan. – Csak elkészíteni akartam.

A helyzet az, hogy mostanság Bucky nem  piál valami sokat. Steve szerint valami önfegyelem-dolog lehet.

Bucky unja már a minibárt és bosszantja, hogy nem mehetnek elébe a harcnak; Steve vállának támasztja a homlokát, és végigsimít plüsspuha, tigris-csíkos mellkasán.

- Pont ideje volt, hogy nőjön itt neked egy kis szőr.

- Fogd be. – Steve bordán könyököli. Utána a térdére markol, és komolyan kérdezi: - Így látsz engem? Tigrisnek?

Bucky olyan nemtörődöm mondon játszadozik a tigrisfüllel, ahogy Steve egyéb testrészeivel tenné az ágyban.

- Láttad már azt a képet a neten, amikor az a narancssárga kiscica a tükörbe néz, és egy oroszlán mered szembe vele? Úgy láttalak régen. – Steve nem tudja, erre mi a fenét feleljen, szóval Bucky arcon csókolja. – Mi az? Nagyon cuki.

Nem áll le. Az ajkai Steve nyakára tévednek, és aztán a keze Steve vállán van, és lovaglóülésben telepszik Steve ölébe.

Steve ágyéka feléled Bucky forró közelére, ahol összeérnek. Ösztönösen hátraveti a fejét, és bár a legszívesebben Bucky izmos kis fenekébe markolna, hogy közelebb rántsa, a csípőjére simítja a kezét, és finoman eltolja.

- Nem kéne. Hivatalosan küldetésünk van.

- Aha . – Bucky egyetért, de nem örül neki. Lemászik Steve-ről. – Nézek egy kis tévét aztán kidőlök, ha tudok majd.

Steve-nek nincs kedve aludni, de unatkozik, és a tévénézés kábé az egyetlen, amit várakozás közben tehetnek. Bucky az ágyra dobja magát, a takaró tetejére, és Steve odagömbölyödik hozzá, magához vonva a bársonyos bundát. Végül valami „Sleepy Hollow” című műsornál kötnek ki, amibe egy Ichabod Crane az egyik pillanatban még a Függetlenségi Háború katonája, aztán bamm, 2013 van. Mindketten nevetnek – amikor Bucky éppen nem a színésznőkkel szemez – mert még azt hitték, ők szívták meg, aztán Bucky úgy határoz, valószínűleg Steve ihlette a sorozatot.

Kikapcsolják a tévét, és Bucky az oldalára gördül, hogy szembenézzen Steve-el a sötétben: lustán csókolja, és puha tigris-csíkokat követ végig az ujjbegyével, amíg Steve ugyanezt teszi leopárd-pötyökkel. Mindketten elalszanak, és úgy is maradnak pár jó órán át, míg végül fölriadnak a fémzajra, ami a kemény parketton csattan.

Bucky teljesen éber egy pillanat alatt, felül, és körbekémlel. A légkondi rácsa zuhant le a bár felett, és a sötétben fekete póklábak kalimpálását látják a résen át.

Nem csak egy pókhoz tartoznak, és mind nagyon gyorsan mozognak. Egy egész folyamnyi zubog elő a résből, a bárra rá, majd a földre, felfordult likőrös-üvegeket törve széjjel. Bucky felkiált, és Steve és ő talpra pattannak. Steve észreveszi egy kés vékony vonalát Bucky kezében, amit a pizsije rejtekéből kaphatott elő. Egy pillanatra rámered, de nem érti, miért meglepett.

Steve JARVIS-ra kiált, hogy oltsa fel a fényeket, és megragadja a pajzsot.

- Blokkolom őket! – kiált Buckynak. A torony mennyezete magas, de eléri a klímát a bárra mászva.

A gránit megcsúszik a pizsi talpa alatt: nyirkos a nyálkától és a szétfröcskölt szesztől. Steve a résnek szorítja a pajzsot, és minden erejével tartja, hogy az elejét vegye az izék egy újabb hullámának, akik meglepő erővel lökődneka vibrániumnak, és a hangok alapján megpróbálják átrágni magukat. Steve-et nem könnyű megijeszteni, de a túlméretes csáprágók karistolása a fémen görcsbe rántja a gyomrát még neki is.

Megfordul. Bucky a nappali közepén, körötte négy döglött pók, amik a férfi derekáig érnek, fekete vért és váladékot gennyedzenek. A bűz borzasztó. Az ötödik pók az ajtó felé tör. Ezüstösen villan valami, és a pók a deszkalaphoz szegeződik: Bucky kése ott tartja, amíg a bejárat be nem robban.

Tony tör be a vasember-öltözetben, mögötte Thor, kalapáccsal a kézben.

- Istenem. – Bucky lemerevedik, és körbebámul. Steve azt hiszi, talán a mészárlás mértéke fagyasztja le, vagy egy váratlan pók-fóbia, de Tony űzött és zavart pillantása Buckyra tapad. – Szóval így nyomjátok ti ketten? Beöltöztök állatoknak, meg minden? Krisztus kegyelmezz. – Megdörgöli a szemét. – Nem akarom tudni, ez miféle dzsungel-szexhez vezet. Van egyáltalán neve ennek a kinknek?

Thor ugyanolyan meglepett.

- Bizodalmam volt benne, hogy ez csupán valamely spirituális Midgardi hagyomány része, melyről jómagam még nem értesültem. Szívből reménykedem. Kérlek hát, adjátok, hogy igazam legyen.

- Na ja, lefogadom, hogy spirituális. Érdekelne, ki van felül, de ööö… - Tony vadul megrázza a fejét. – Nem. Gondolni sem akarok rá.

Bucky előkerít még egy kést a onesie lábából. Van még néhány pók a szobában, üvegszilánkok és kifolyt szesz között ténferegve. Bucky ledöf egyet, ami felé tör éppen, és Thor felé int aztán a szabaddá vált késsel:

- Egy kis segítség kéne!

Thort túlságosan lefoglalja a hahota; kell pár pillanat, mire válaszolhat:

- Bocsáss meg nekem, barátom. Nem küzdhetek egy ily’ bolyhos harcos oldalán. Oda lenne a figyelmem!

Steve keze már lázasan reszket, alig tudja a helyén tartani a pajzsot. Bucky a pulta pattan, és kisegíti a fémkarral.

- Kapcsi már fárad. Most számíthatunk rátok, vagy nem?

Még egy pók fut a kijárat felé. Thor rávetődik: undorító reccsenés hangzik a csizmája alól. Elhátrál, és a lábaihoz fekete trutyi tapad.

- Okés, tartsd csak ott őket, tigris, mi meg ráfekszünk az ügyre. Istenem, miért nem női bugyiban értünk titeket tetten? Azt a fétist legalább megértem.

Bucky az alsó ajkára harap.

- Ez nem fétis. Gyerünk már. – A hangja egy oktávot ugrik idegességében. – Ezek az izék itt vannak az épületben. A klímaberendezés már nem bírja tovább. Elég sokat mászkáltam ilyenekben, hogy tudjam, mikor adják fel.

- Ja-ja, Barnes. – Tony nagyon ráér. – Először is, képeket akarok. Túl gyönyörű ahhoz, hogy ne legyen dugig vele a net, pláne, ahogy a pajzsot tartjátok itt ketten, Garanimal hősei. JARVIS, örökítsd meg a pillanatot – és csapass hozzá egy adag Thudercats-t, ha már úgyis ott vagy. Illik a hangulathoz sz’tem.

Steve-nek akkor lesz elege.

- Ez nem játék. Mindenki a toronyban veszélyben van, és a város épsége is kockán forog. Nem lepődnék meg, ha ezek a valamik mérgezőek lennének.

- Jó’van – mondja Tony -, de attól még megy a kép Twiterre. Öltözzetek fel, srácok – a felnőtt cuccaitokba ezúttal, ha lehet.

**

Megállítják a pókokat, és Tony feldobja a fotót Twitterre, amihez Bucky azt gépeli: „Ha már meghaltál az országodért, azt veszel fel, amit csak akarsz.”

A kép köröz egy darabig a hírekben – ők ketten, egymással szemben, a puha rugdalódzókban, a pajzsot tartva a szesz- és ragacs-mosta bárpult tetején. Rengetegen mondják rá, hogy kacsa, és Steve hálás ezért. Nem igazán érez ingert, hogy a „furry” közösséget képviselje, vagy részt vegyen az online spekulációban, hogy Bucky és ő mi másban lelik még örömüket: a találgatások vagy undorodnak, vagy túlságosan is érdekeltek. Aztán elül az egész, amikor a soron következő híresség elfeljt bugyit venni az átlátszó ruhája alá pár nap múlva.

Bucky leopárd-cucca koszos lett a harcban, és amikor hazamennek, hogy lecsutakolják magukat, nem visel mást, csak a törülközőt a derekán, amivel szárogatta magát. Nem marad rajtga sokáig, a küzdelem utóhatásainak hála, és utána izzadtan és boldogan hever Steve karjában az ágyban.

- Szerzel majd másikat? – kérdi Steve. Bucky megrázza a fejét.

- Gondolom, valami újat kéne kitalálnom ezúttal. Egyszerre csak egy dolgot szerezhetek.

Steve nem egészen ért egyet azzal, hogy Bucky racionalizálja, mi teszi boldoggá, de ha legalább próbálkozik, az már elég ahhoz, hogy Steve befogja.

- Igen? És mi lesz az? – Kisimítja Bucky kusza haját a homlokából.

- Nem t’om. Talán süti. Nem ettem házi készítésű kekszet azóta, hogy anyu meghalt. Vagy az lesz, vagy… - Vigyorogva Steve-be csíp. – Vagy szeretném, hogy táncolj nekem egy szép lassú striptease-t az egyenruhában, amit mindig úgy szerettem. Letöltöttem hozzá a Star Spangled Man dalt.

Bucky tekintete csintalan, a hangja huncutul cseng, de Steve csak megrázza a fejét.

- Csak akkor, ha cserébe én is kapok valamit.

Mert Buckynak talán igaza van. Talán neki is jót tenne, ha néha engedne a kísértésnek.

komment: IGEN // nem