ihlető fanart: ♡ || mellékelt ábra: ♡
apró betűs rész: ez a fic nincs komolyan gondolva.
mutyi
A vadászgép a város vonzáskörzetébe biceg. A bal szárnya még úgy-ahogy ép, legalábbis fogjuk rá vagy mifene. A fedélzeten a leharcolt Bosszúállók dölöngélnek beszíjazva, és Steve (az arcán vér, a bordák mögött kitartó, lüktető fájdalom) szóval Steve megjegyzi:
- Meg ásványvizet is kell vennünk, és sütőport.
Bucky beleegyezően hümmög. A fejét Steve vállának támasztja. A kezében kettétört maszkját szorongatja, az állkapcsán zöldbe futó véraláfutás.
- Azt’ minek? - kérdi egy közepesen szarrávert Tony.
- Bucky palacsintát akar csinálni.
Bucky kellőképpen halálosan fest és pont eléggé neki köszönhető a küldetés sikere, ergo Tony ebbe nem köt bele. Steve az orrának ütögeti a ceruzát.
- Mennyi juharszirupunk maradt?
- Megittam - dünnyög Bucky.
Sam felkapja a fejét.
- Mi, csak úgy magában?
- ‘Hja.
- Respekt, tesó.
Tonynak akkor és ott lesz elege.
- Ki jár még boltba? - horkant fel. - A bolt jár hozzád. Net, megrendeled, házhoz hozzák.
- Mentek boltba? - ocsúdik fel Natasha. A frizurája sértetlen. A térdéről itt most ne essék szó.
- Ühüm, kell valami?
- Szerintem megyünk veletek, Clint hallókészülékébe új elem kell.
- Hogy micsoda? - kérdi Clint.
- A HALLÓKÉSZÜLÉKEDBE ÚJ ELEM KELL.
- Ki használ elemes hallókészüléket? - fakad ki Tony. Clint felemeli a kezét.
- Meg ásványvizet is kell vennünk, és sütőport.
Bucky beleegyezően hümmög. A fejét Steve vállának támasztja. A kezében kettétört maszkját szorongatja, az állkapcsán zöldbe futó véraláfutás.
- Azt’ minek? - kérdi egy közepesen szarrávert Tony.
- Bucky palacsintát akar csinálni.
Bucky kellőképpen halálosan fest és pont eléggé neki köszönhető a küldetés sikere, ergo Tony ebbe nem köt bele. Steve az orrának ütögeti a ceruzát.
- Mennyi juharszirupunk maradt?
- Megittam - dünnyög Bucky.
Sam felkapja a fejét.
- Mi, csak úgy magában?
- ‘Hja.
- Respekt, tesó.
Tonynak akkor és ott lesz elege.
- Ki jár még boltba? - horkant fel. - A bolt jár hozzád. Net, megrendeled, házhoz hozzák.
- Mentek boltba? - ocsúdik fel Natasha. A frizurája sértetlen. A térdéről itt most ne essék szó.
- Ühüm, kell valami?
- Szerintem megyünk veletek, Clint hallókészülékébe új elem kell.
- Hogy micsoda? - kérdi Clint.
- A HALLÓKÉSZÜLÉKEDBE ÚJ ELEM KELL.
- Ki használ elemes hallókészüléket? - fakad ki Tony. Clint felemeli a kezét.
Mire kipotyázzák őket a légvonalban legközelebbi szupermatketnél, már mind civilben vannak. Persze hatásosabb lenne az imázs, ha több civil vetődne ki vadászrepülőgépekből és landolna ¾ arányban sértetlenül, de na. Semmi sem tökéletes.
Natasha önérzetesen megigazítja a bőrdzsekijét. Clint önérzetesen kimászik a karjaiból. Steve és Bucky szereznek egy bevásárolókocsit. Bucky belemászik.
- Szerintem ez nem szabályos - mondja Clint.
- Szerintem ez nem érdekli - közli Steve, és szelíden vállat von.
Bucky konok kifejezéssel kuporog a kocsiban. A lábait kilógatja. Natasha az első adandó alkalommal telibe találja egy kilós keménycukorkával bizonyos stratégiailag értékes helyeken.
Clint megjegyzi:
- Kéne kutyakaja is, meg mirelit-pizza.
- A kettő gyakorlatilag ugyanaz - állapítja meg Natasha, és kihúz magának egy karton kókuszos csokoládét.
- Kemény napok? - mosolyog Steve megértően, ahogy a nő mindet Buckyra szórja.
- Megvan - szűri a nő a fogai közt.
Steve a munkájukra gondolt. Elharapja a “nekem is nehéz napjaim vannak” kezdetű mondatát.
- A mindiges betétet vedd - javasolja Bucky, ahogy kibontja a csokit és egyben ráharap. - Abból virágok jönnek ki, láttuk Steve-vel a tévében.
- Szerintem… - kezdi Clint.
- Ne tedd tönkre - kéri Natasha. Zsupsz, a tejkaramella.
Haladnak. Clint aztán azt mondja:
- Majd szóljatok, hogy ne felejtsek el alkoholosfilcet venni.
- Miért ne felejts el alkoholosfilcet venni?
- Milyen ízekben vannak? - vág közbe Steve.
Bucky közben előszenved egyet a bakancsa szárából. Fekete. Alkoholosfilc-ízű.
- Whoa, kösz, ember!
- Mindig hordok magamnál egyet. Párat.
- Ja - mondja Clint -, ja, mert hogy felírod a célpont nevét, hogy… - Elakad. - Hogy ne felejtsd el.
- A seggemre írom, igen - segít Bucky, Steve pedig közbeszól:
- Na!
- Jut’szembe, Clinton Barton, ugye? Ott leszel a TAJ-számom mellett.
- Kisajátításra kell neki - mondja Steve. - Ráfirkálja a monogramját mindenüvé.
- Nem igaz - ágál Bucky. Steve felhúzza a pólóját. A derekán fakón: J.B.B.’s
- Mire kell neked? - Natasha nem lelkes.
- A nyilakra - dünnyögi Clint, ahogy a kosárba kotor két kiló kekszet.
- Megint?
- A sticky note lejön, a színkódot meg elfelejtem, és ma is, asszem, a robbanófejeset lövöm, erre meg a pizzaszeletelős…
- Miért van neked pizzaszeletelős nyilad?
- Hogy mért!? - csattan fel Steve, és Bucky helytelenítően horkant. Steve felé fordul. - Azt kérdi, mért. - Összevigyorognak.
- A világ legjobb partitrükkje - jegyzi meg Clint nagyvonalúan. Natasha mondana erre valamit, de a fiúk egy emberként bólintanak. Feladja. Két sorral feljebb Steve elordítja magát:
- TOAST!
Bucky felkapja a fejét, majd egy taktikai bukfenccel kivetődik a kosárból. A csonkig csámcsogott csokoládét a farzsebébe süllyeszti, és irgalmatlan vágtába fog Steve-vel az oldalán. A kenyérpult felé tartanak megközelítőleg kurvasok km/h sebességgel.
- Aww, szeretik a piritóst? - nézi Clint. - Nem is tudtam.
Natasha felszusszant.
- Várd ki a végét.
Steve visszafelé halad, a karja alatt egy előre szeletelt kenyérrel. Bucky a fémkarral állkapcson vágja, és elmarja tőle. Steve hátraesik, és a helyzetét kihasználva a földön fekve kirúgja Bucky alól a lábait. A férfi arcon csúszik előre, majd egy szaltóval feldobja magát - de elkésett.
- TOAST-TOUCHDOWN! - rivall Steve, és izomból a kosárba vágja a kenyeret.
- Haver - mondja Clint -, nektek nagyon kéne egy hobbi.
- Haverok - jegyzi meg Bucky, ahogy kisimít egy tincset a szájából. - Többes szám.
- Van hobbink - teszi hozzá Steve. - Bucky tejes szuveníreket gyűjt, én meg segítek.
Clint laposan pislog kettőt.
- Ez egy olyan metafora, amit nem akarok érteni, ugye?
- Megsérted a becsületem - mondja Steve.
- Megsérted a becsületét - teszi hozzá Bucky.
- Ajaj - így Natasha.
- Tudod, amikor van a tej - magyarázza Bucky -, és hogy legyen tej, le kell vágni a doboz csücskét? Vagy ha zacskó.
- Aha, értelek.
- Én megtartom a csücsköt.
- Vagy a kupakot - bólint Steve. - Ha olyan tejet veszünk.
A kocsi kereke kínosan nyikorog a csendben.
- Na várj - mondja Clint -, hogy mi van?
- Hagyd - figyelmezteti halkan Natasha.
- Gyűjtjük a…
- De ez a hobbitok?
- Tudod te, hány féle tej van? Hát legalább… legalább tizennégy, Clint!
- Félzsíros - segíti ki Bucky. Steve sietve bólint.
- Szójatej.
- Rizstej.
- Pasztőrözött.
- Alkoholmentes.
- Minden.
Clint elnézi őket.
- Beleőrültek - dönti el. - A fogyasztói társadalom leteperte őket.
Natasha unottan és elegánsan hanyatlik a kosárra. Főleg unottan. Csorog rájuk a slágerzene.
- Vesztek is valamit, vagy mi lesz?
- Vettük a kenyeret.
- Sütőpor, ásványvíz, juharszirup - sorolja Steve, és ennek megfelelően torkon ragad egy vizes üveget.
- Miért kell pont ásványvízzel csinálni a palacsintát, nem mindegy? - veti ellen Clint. Bucky rámered.
- Nem akarod tudni - mondja fagyhidegen.
Clint a következő három sort rettegésben tölti, aztán elérnek az Első Nagy Választás elé a juharszirup-szekciónál. Steve előcsapja a mobilját, Bucky pedig Natashának omlik. A póz elég erőltetett, de már rászóltak, hogy nem szabad neki sokáig egy helyben állni. Pislogás nélkül. Moccanatlan. Meredten. Fegyverrel a kézben. Nem is küldetésen. Hajnal kettőkor. Az ágyuk felett. Ilyenek.
- Micsin’? - kérdi Clint, mert unja az életét. Steve ráderül.
- Meg kell néznem, etikus gazdaságból van-e.
- Hogy nem-e bántották-e nagyon a fát, mielőtt megcsapolták?
- Alulfizetett munkások, környezetszennyezés, ilyesmi - sorolja unottan Bucky.
- A hússal kapcsolatban sem az számít, etikus mészárlás volt-e - teszi hozzá Steve, ahogy az ujjai kopognak a képernyőn. - Etikus mészárlás nem létezik, de nagyon is számít, milyen körülmények között nevelkedett… Aha, ez jónak néz ki. Ja, nem.
- És ti mindig leellenőrzitek?
- Persze - vágja rá Steve és Bucky egyszerre. Clint és Tasha összenéznek. A nő megvonja a vállát.
- Srácok - mondja Clint -, lehet, hogy ööö, nektek tényleg online kéne… Értitek.
- Próbáltuk, de nem olyan kielégítő, mint reméltem - dünnyögi Steve, aztán feltekint. - Ja hogy? Jaööö. Nem, ööö, aaa, többnyire piacra megyünk, megööö, kiskereskedőkhöz, ésss.
- Adjatok már egy keveset a szabadidőtökből - kéri Natasha. Bucky tesz felé egy szimbolikus gesztust, és a tenyerébe helyez egy láthatatlan valamit. Natasha a markába szorítja.
- Köszi.
- Kaját nem vesztek ti?
- Nem, a farmra megyünk.
- Nem létezik - mondja Clint -, hogy az összes juharszirupot a sátán főzi. Még mindig nem találtál jót?
- A-a.
Bucky figyelme elterelődik, legalábbis, feltehetőleg; megint azt csinálja, amikor egyszer csak nincs ott.
- Előbb-utóbb elő fog kerülni - mondja Steve a tökéletes juharszirupot babusgatva. Natasha karba font kézzel, komoran bámulja.
- De nem tanít meg, érted?
Bucky baromi dicstelenül a földre toccsan a polcsor tetejéről. A fogai között három zacskó sütőpor. Senki nem tesz további kommentet.
Natasha önérzetesen megigazítja a bőrdzsekijét. Clint önérzetesen kimászik a karjaiból. Steve és Bucky szereznek egy bevásárolókocsit. Bucky belemászik.
- Szerintem ez nem szabályos - mondja Clint.
- Szerintem ez nem érdekli - közli Steve, és szelíden vállat von.
Bucky konok kifejezéssel kuporog a kocsiban. A lábait kilógatja. Natasha az első adandó alkalommal telibe találja egy kilós keménycukorkával bizonyos stratégiailag értékes helyeken.
Clint megjegyzi:
- Kéne kutyakaja is, meg mirelit-pizza.
- A kettő gyakorlatilag ugyanaz - állapítja meg Natasha, és kihúz magának egy karton kókuszos csokoládét.
- Kemény napok? - mosolyog Steve megértően, ahogy a nő mindet Buckyra szórja.
- Megvan - szűri a nő a fogai közt.
Steve a munkájukra gondolt. Elharapja a “nekem is nehéz napjaim vannak” kezdetű mondatát.
- A mindiges betétet vedd - javasolja Bucky, ahogy kibontja a csokit és egyben ráharap. - Abból virágok jönnek ki, láttuk Steve-vel a tévében.
- Szerintem… - kezdi Clint.
- Ne tedd tönkre - kéri Natasha. Zsupsz, a tejkaramella.
Haladnak. Clint aztán azt mondja:
- Majd szóljatok, hogy ne felejtsek el alkoholosfilcet venni.
- Miért ne felejts el alkoholosfilcet venni?
- Milyen ízekben vannak? - vág közbe Steve.
Bucky közben előszenved egyet a bakancsa szárából. Fekete. Alkoholosfilc-ízű.
- Whoa, kösz, ember!
- Mindig hordok magamnál egyet. Párat.
- Ja - mondja Clint -, ja, mert hogy felírod a célpont nevét, hogy… - Elakad. - Hogy ne felejtsd el.
- A seggemre írom, igen - segít Bucky, Steve pedig közbeszól:
- Na!
- Jut’szembe, Clinton Barton, ugye? Ott leszel a TAJ-számom mellett.
- Kisajátításra kell neki - mondja Steve. - Ráfirkálja a monogramját mindenüvé.
- Nem igaz - ágál Bucky. Steve felhúzza a pólóját. A derekán fakón: J.B.B.’s
- Mire kell neked? - Natasha nem lelkes.
- A nyilakra - dünnyögi Clint, ahogy a kosárba kotor két kiló kekszet.
- Megint?
- A sticky note lejön, a színkódot meg elfelejtem, és ma is, asszem, a robbanófejeset lövöm, erre meg a pizzaszeletelős…
- Miért van neked pizzaszeletelős nyilad?
- Hogy mért!? - csattan fel Steve, és Bucky helytelenítően horkant. Steve felé fordul. - Azt kérdi, mért. - Összevigyorognak.
- A világ legjobb partitrükkje - jegyzi meg Clint nagyvonalúan. Natasha mondana erre valamit, de a fiúk egy emberként bólintanak. Feladja. Két sorral feljebb Steve elordítja magát:
- TOAST!
Bucky felkapja a fejét, majd egy taktikai bukfenccel kivetődik a kosárból. A csonkig csámcsogott csokoládét a farzsebébe süllyeszti, és irgalmatlan vágtába fog Steve-vel az oldalán. A kenyérpult felé tartanak megközelítőleg kurvasok km/h sebességgel.
- Aww, szeretik a piritóst? - nézi Clint. - Nem is tudtam.
Natasha felszusszant.
- Várd ki a végét.
Steve visszafelé halad, a karja alatt egy előre szeletelt kenyérrel. Bucky a fémkarral állkapcson vágja, és elmarja tőle. Steve hátraesik, és a helyzetét kihasználva a földön fekve kirúgja Bucky alól a lábait. A férfi arcon csúszik előre, majd egy szaltóval feldobja magát - de elkésett.
- TOAST-TOUCHDOWN! - rivall Steve, és izomból a kosárba vágja a kenyeret.
- Haver - mondja Clint -, nektek nagyon kéne egy hobbi.
- Haverok - jegyzi meg Bucky, ahogy kisimít egy tincset a szájából. - Többes szám.
- Van hobbink - teszi hozzá Steve. - Bucky tejes szuveníreket gyűjt, én meg segítek.
Clint laposan pislog kettőt.
- Ez egy olyan metafora, amit nem akarok érteni, ugye?
- Megsérted a becsületem - mondja Steve.
- Megsérted a becsületét - teszi hozzá Bucky.
- Ajaj - így Natasha.
- Tudod, amikor van a tej - magyarázza Bucky -, és hogy legyen tej, le kell vágni a doboz csücskét? Vagy ha zacskó.
- Aha, értelek.
- Én megtartom a csücsköt.
- Vagy a kupakot - bólint Steve. - Ha olyan tejet veszünk.
A kocsi kereke kínosan nyikorog a csendben.
- Na várj - mondja Clint -, hogy mi van?
- Hagyd - figyelmezteti halkan Natasha.
- Gyűjtjük a…
- De ez a hobbitok?
- Tudod te, hány féle tej van? Hát legalább… legalább tizennégy, Clint!
- Félzsíros - segíti ki Bucky. Steve sietve bólint.
- Szójatej.
- Rizstej.
- Pasztőrözött.
- Alkoholmentes.
- Minden.
Clint elnézi őket.
- Beleőrültek - dönti el. - A fogyasztói társadalom leteperte őket.
Natasha unottan és elegánsan hanyatlik a kosárra. Főleg unottan. Csorog rájuk a slágerzene.
- Vesztek is valamit, vagy mi lesz?
- Vettük a kenyeret.
- Sütőpor, ásványvíz, juharszirup - sorolja Steve, és ennek megfelelően torkon ragad egy vizes üveget.
- Miért kell pont ásványvízzel csinálni a palacsintát, nem mindegy? - veti ellen Clint. Bucky rámered.
- Nem akarod tudni - mondja fagyhidegen.
Clint a következő három sort rettegésben tölti, aztán elérnek az Első Nagy Választás elé a juharszirup-szekciónál. Steve előcsapja a mobilját, Bucky pedig Natashának omlik. A póz elég erőltetett, de már rászóltak, hogy nem szabad neki sokáig egy helyben állni. Pislogás nélkül. Moccanatlan. Meredten. Fegyverrel a kézben. Nem is küldetésen. Hajnal kettőkor. Az ágyuk felett. Ilyenek.
- Micsin’? - kérdi Clint, mert unja az életét. Steve ráderül.
- Meg kell néznem, etikus gazdaságból van-e.
- Hogy nem-e bántották-e nagyon a fát, mielőtt megcsapolták?
- Alulfizetett munkások, környezetszennyezés, ilyesmi - sorolja unottan Bucky.
- A hússal kapcsolatban sem az számít, etikus mészárlás volt-e - teszi hozzá Steve, ahogy az ujjai kopognak a képernyőn. - Etikus mészárlás nem létezik, de nagyon is számít, milyen körülmények között nevelkedett… Aha, ez jónak néz ki. Ja, nem.
- És ti mindig leellenőrzitek?
- Persze - vágja rá Steve és Bucky egyszerre. Clint és Tasha összenéznek. A nő megvonja a vállát.
- Srácok - mondja Clint -, lehet, hogy ööö, nektek tényleg online kéne… Értitek.
- Próbáltuk, de nem olyan kielégítő, mint reméltem - dünnyögi Steve, aztán feltekint. - Ja hogy? Jaööö. Nem, ööö, aaa, többnyire piacra megyünk, megööö, kiskereskedőkhöz, ésss.
- Adjatok már egy keveset a szabadidőtökből - kéri Natasha. Bucky tesz felé egy szimbolikus gesztust, és a tenyerébe helyez egy láthatatlan valamit. Natasha a markába szorítja.
- Köszi.
- Kaját nem vesztek ti?
- Nem, a farmra megyünk.
- Nem létezik - mondja Clint -, hogy az összes juharszirupot a sátán főzi. Még mindig nem találtál jót?
- A-a.
Bucky figyelme elterelődik, legalábbis, feltehetőleg; megint azt csinálja, amikor egyszer csak nincs ott.
- Előbb-utóbb elő fog kerülni - mondja Steve a tökéletes juharszirupot babusgatva. Natasha karba font kézzel, komoran bámulja.
- De nem tanít meg, érted?
Bucky baromi dicstelenül a földre toccsan a polcsor tetejéről. A fogai között három zacskó sütőpor. Senki nem tesz további kommentet.
Sorban állnak.
- Készpénz lesz, vagy kártya?
Összenéznek.
- Van nálad? - dünnyögi Steve. Bucky meredten bámul rá.
- Nálad volt.
- De nincs nálam.
- De nálad volt.
- De nincs nálam.
- De nálad volt?
Natasha csak a tenyerét tartja. Clint felvont szemöldökkel bámulja.
- Le vagy égve? - kérdi a nő.
- Keményen. Két hétig spóroltam benzinre.
- Aha.
- De a birtokodat képezte - folytatja Bucky.
A pénztáros fél. A kasszák kattognak. Natasha megelégei. Előhúz egy bankkártyát a farzsebéből, beüti a kódot. Nem sikerül. Beüt egy másik kódot. Sikerül.
Összenéznek.
- Van nálad? - dünnyögi Steve. Bucky meredten bámul rá.
- Nálad volt.
- De nincs nálam.
- De nálad volt.
- De nincs nálam.
- De nálad volt?
Natasha csak a tenyerét tartja. Clint felvont szemöldökkel bámulja.
- Le vagy égve? - kérdi a nő.
- Keményen. Két hétig spóroltam benzinre.
- Aha.
- De a birtokodat képezte - folytatja Bucky.
A pénztáros fél. A kasszák kattognak. Natasha megelégei. Előhúz egy bankkártyát a farzsebéből, beüti a kódot. Nem sikerül. Beüt egy másik kódot. Sikerül.
Mennek a szatyrokkal.
- Stark? - kérdi Clint félúton. Úgy érzi, elállt a belső vérzése. Clint boldog.
- Az. - Natasha ásít. - Hosszú nap volt, mi?
- Elloptad Stark bankkártyáját?
- Aha. Az egyiket.
- Akkor azért - jelenti ki Steve, és röviden bólint. Natasha felnéz rájuk.
- Mert?
- Két hete mi használjuk.
- Felnézek rátok.
- Elég köcsögök vagyunk vele - jegyzi meg Clint.
- Elég köcsögök vagyunk - hagyja helyben Bucky.
- Ne beszélj így - így Steve.
- Palacsinta nálunk, mindenki?
- Beszélj pontosan így.
- El fogom baszni.
- Bucky.
- Stark? - kérdi Clint félúton. Úgy érzi, elállt a belső vérzése. Clint boldog.
- Az. - Natasha ásít. - Hosszú nap volt, mi?
- Elloptad Stark bankkártyáját?
- Aha. Az egyiket.
- Akkor azért - jelenti ki Steve, és röviden bólint. Natasha felnéz rájuk.
- Mert?
- Két hete mi használjuk.
- Felnézek rátok.
- Elég köcsögök vagyunk vele - jegyzi meg Clint.
- Elég köcsögök vagyunk - hagyja helyben Bucky.
- Ne beszélj így - így Steve.
- Palacsinta nálunk, mindenki?
- Beszélj pontosan így.
- El fogom baszni.
- Bucky.
Bucky nem bassza el. A palacsinta forró, nyúlós és fehér. Oké, lehet, hogy elbaszta. De nem szólnak róla. Kanállal esznek, a kanapéra tömörülve. Megy a tévé. Nézik. Bucky Steve vállának hajtja a fejét, Natasha mindhármójuk ölén hever végig.
- Hé - jegyzi meg két falat között. - Túléltük ezt is.
- Aha.
- Éljen.
Clint nem mond semmit. Alszik.
- Meghalt? - kérdi Bucky reménykedve, és ellopja a palacsintáját. Nagyot kanalaz belőle. - Mmm. Kurva jó lett.
- Igen.
- Hát persze.
- Kapjátok be.
- Inkább te, én nem kérem.
- Tony pénze, Tony hibája.
- Igaz.
- Hja.
Reklámszünet.
- Hé - jegyzi meg két falat között. - Túléltük ezt is.
- Aha.
- Éljen.
Clint nem mond semmit. Alszik.
- Meghalt? - kérdi Bucky reménykedve, és ellopja a palacsintáját. Nagyot kanalaz belőle. - Mmm. Kurva jó lett.
- Igen.
- Hát persze.
- Kapjátok be.
- Inkább te, én nem kérem.
- Tony pénze, Tony hibája.
- Igaz.
- Hja.
Reklámszünet.
komment: IGEN // nemigen
Megjegyzések
"- Elloptad Stark bankkártyáját?
- Aha. Az egyiket.
- Akkor azért - jelenti ki Steve, és röviden bólint. Natasha felnéz rájuk.
- Mert?
- Két hete mi használjuk.
- Felnézek rátok.
- Elég köcsögök vagyunk vele - jegyzi meg Clint.
- Elég köcsögök vagyunk - hagyja helyben Bucky.
- Ne beszélj így - így Steve.
- Palacsinta nálunk, mindenki?
- Beszélj pontosan így.
- El fogom baszni.
- Bucky."
te jó ég,szétröhögtem magam, köszönöm.:DD *küld egy ölelést* *aztán megy újraolvasni,mert már szüksége volt egy ilyenre a Lord Lazarus után*
Basszus....imádtam. :D
Az egészet végig röhögtem,köszönöm :)
A TOAST...nagyon furin néznének rám ha ezt én is kipróbálnám valakivel?
Mert most nagyon kedvet kaptam. :D
És pont a két kedvenc párosom *-*
Köszönöm. (Megint. Megint. Megint. És Megint.)
Nagyon kellett ez most így estére :)
Írj még jó sok ilyet :)
Volt egy kis időszakom, amikor nem voltak Stucky feeljeim. És olyan jó, hogy visszajöttek. ;_;
Őrült vagy, és ezt nagyon szeretem.
én is túlcsordultam. és most olyan jó meginújra mert minden pihepuha s víg.
Azt azért ugye tudod,hogy ezek után kötelező lesz írnod egy karácsonyi bevásárlósat is velük mindenféle lehetetlen kütyüvel és punccsal és fagyönggyel.....Kérlek, kérlek, kérlek...
Az elejét már olvastam, csak nem tudom hogy ez hogyan lehetséges, kérlek segíts:D és szerintem magától értetödö, de AWWWWh, megölssssz ezekkel a sztorikkal, mindenki boldog és bolond, és mostmár én is boldog vagyok, imádom, imádlak, köszönöm ezerszer! (azt hiszem ezt is rongyá fogom olvasni, újra és újra, mert a te történeteidben van valami csodaszer amitöl minden olvasásnál egyre jobbak lesznek)
Friss vagyok a blogodon meg ilyenek, de azt meg kell jegyeznem, hogy iszonyat aranyos lett és d'aww. <3
Ennyi. :'3
*elment palacsintát sütni*
:*
Ez egy nagyon jó történet volt, és nem csak azért, mert leírhattam, hozzá ezt a megjegyzést.
ZSÖMM', mikor mutatsz be ennek az ismerősnek?
Na, ez jó volt. Olyan kis hangulatos. :) Mindig olyan kis hangulatos. Csupa humor. Imádom, ha írsz. Imádom, AMIT írsz. ;)
Köszönet a tejeshobbis részért. Végre azt érzem, nem nekem van a leggagyibb hobbim. :D
LL15
(és mellesleg, a palacsinta mindig öröm, ha érzel rá kedved, időt és ihletet ;u;)
Mostantól gyűjtöm a tejes dobozok kupakját. Azaz tegnaptól. Háromnál tartok. c:
és a bevásárlókocsizás ám nagyon komoly felnőtt magatartás *imádom*
és. ezek. a. beszélgetések. és. szófordulatok. nyumujj hölyrecsapod a lölki ögyensúlyom és zokni agyi kapacitásom egy boldog zokni agyi kapacitására <3
(Amúgy szerintem a Marvel gondolkodhatna egy mini sorozaton velük, én biztos nézném. :D)
De tényleg!
Ez fantasztikus volt, és már annál a pontnál sírva röfögtem fel a nagy csendben, mikor Clint meg a hallókészülék!
Aztán a beszólása Buckynak h a mindenesből virágok jönnek ki, rátett egy lapáttal. Utána csend! Aztán jött az alkoholmentes tej és ahogy elképzelem Buckyt pislogás nélkül hajnal kettőkor az ágyam mellett dekkolni, kicsit rémisztő kép volt. :) DE Steve! Meg az internet! TE JÓ ÉG! HÁT MÁR NEM BÍROM!
Sírok! Hangosan, horkantva sírok egymagam a szoba csendjében.
MÉG MÉG MÉG!
Sose hagyd abba!