NBC Hannibal, Hannibal/Will fordítás. Ez a kedvenc történetem, és onawingandaswear engedélyt adott, hogy lefordítsam: mágikus realizmus és egy torz szerelem. Az eredeti történet elérhető az AO3-on, magyarul pedig a vágás alatt olvasható.
Will eltűnik és Davidson még mindig elemében van; nem
nagy kunszt összerakni a kettőt, szóval Hannibal a hátralévő hetet azzal tölti,
hogy levágott végtagok és kiontott szervek után kutat Baltimore félreeső
sikátorain.
Valóságos áldás, hogy már a negyedik napon megtalálja
Will fejét egy kukában a West Lombard környékén, lomzsákba csavarva: a szemek
hályogosak, fakók, és a nyakból elég csonk maradt ahhoz, hogy Hannibalnak ne
kelljen aggódnia szeretője hangszalagjaiért.
- Hannibal – krákog Will az anyósülésen, és Hannibal
elszakítja tekintetét az éjbe bukó város főútvonalától, hogy a levágott fej
felé nézzen, mely egy palettán pihen, vérfoltos törülközőbe bugyolálva, a
kellemetlen kérdéseket elkerülendő.
- Nem látok – folytatja Will; érdes hangját letompítja
a sűrű pamutréteg.
- Átmeneti bakteriális fertőzés – felel Hannibal, és a
törülköző csücskét elhúzza Will arcából, szürke bőrt és réveteg szemeket tárva
fel. – A végső nyugvóhelyed nem volt éppen valami tisztának mondható.
- Meddig? – kérdi Will, a szavak nehezen gördülnek le
megduzzadt nyelvéről, és Hannibal a szabad kezével egy üvegcse kupakját
csavarja le; az aloe édes, tiszta illata belengi a kocsi légterét. Hannibal két
ujját a folyadékba mártja, majd tekintetével továbbra is az utat követve
csöpögő ujjbegyekkel megnedvesíti Will enyhén elnyílt, cserepes ajkait és
száraz nyelvét.
- Valahol negyvennyolc és hetvenkét óra között –
válaszol Hannibal, egy pillanatra alámerülve Will nyaldosó nyelvének érzetében
mely az ujjait követi végig, aztán ismétli a mozdulatot, és újra megnedvesíti
Will ajkait.
- Davidson? – érdeklődik Will, amikor Hannibal elhúzza
a kezét; nyálát szétoszlatja felső ajkain és a nedvesség nyomán száraz vér
fakad elő, mely unt pirossal fénylik fel a félszeg virradtban.
- Olybá tetszik.
- És a többi részem?
- Egyelőre úgy fest, még folyamatban vagy, de a bal
lábaddal hamarosan összehozhatlak ismét.
Will felugat, olyan hanggal, mely túl durva ahhoz,
hogy nevetés legyen; Hannibal végigszántja az ujjait Will kócos, mocskos haján –
reményei szerint a gesztus megnyugtató.
- Davidson kiszámítható – mondja Hannibal puhán, ahogy
egy gyors oldalpillantással észreveszi, milyen sietve hunyja le Will a szemét
az érintése hatására. – Meg fogom találni, és meg fogom találni a többi
részedet is.
- Mmm – motyog Will, és ha még mindig meglenne hozzá a
megfelelő izomcsoportja, most Hannibal tenyerébe hajtaná a homlokát.
A kapcsolatuk ilyen, amióta Will megtanulta értékelni az
állapotát.
Az út további része eseménytelenül suhan el, és mind Hannibal és Will túl fáradtak ahhoz, hogy reggelig nyújtsák a hajszát, így tehát csak egy lehetőségük marad (Will bizarr állapotát figyelembe véve), ez pedig az, hogy hazatérjenek.
Will szeme hunyva van, amikor Hannibal a feljáróra kanyarodik, és a férfi hezitál, hogy megzavarja-e álmát, de aztán újraértékeli magában az elirányzott részvétérzetet.
Hannibal a karjaiba veszi a fejet, és Will tiltakozó hangot hallat, ahogy a törülköző lehull és felfedi a szétszakított nyak marcangolt karéját.
- A ruháid - motyogja Will Hannibal mellényébe.
- Jelenleg a ruháim aggasztanak a legkevésbé. - Hannibal mosolyog, és hüvelykével megdörgöli Will orcáját.
- Naná, mert te aztán nem törődsz a vérrel, ami összemaszatolja azt az obszcén mód drága zakódat.
- Veled viszont törődöm, és azzal is, hogy még időben megleljem a további részeid. Úgy hiszem, ez bőven megéri néhány ruhanemű árát.
Will elhallgat, és Hannibal óvatosan araszol fel a garázslépcsőn.
- Bocs - sóhajt Will. - Ennek nem szabadott volna már megint megtörténnie.
- Ne kérj elnézést olyan eseményekért, melyekre nem vagy behatással. - Hannibal a garázslépcsőről a mosószobán áthaladva a konyhába ér.
- Amiért felelősnek érzem magam, azért még kérhetek elnézést. Mit is mondtál, melyik részemet találtad meg? - kérdi Will.
- A bal lábadat, a medencédet, a torzódat, a jobb kezedet és, értelemszerűen, a fejedet - sorolja Hannibal.
- Amiért hálával tartozom.
- Háláld meg akkor, ha a többi részed is megtalálom, hmm? - Hannibal behajtja az ablaktáblákat, feloltja a fényeket, és Willt egy hűs fémpultra helyezi.
- Otthon vagyunk? - kérdi Will, észrevéve a változást a fényben.
- A deduktív érvelésed örökös ámulatba ejt - jelenti Hannibal, amíg az edények közt matat.
- És a többi részem...?
- Lent.
- Lent kell aludnom?
- Természetesen nem. Velem fogsz aludni.
- Egy levágott fejjel bújik ágyba, Dr. Lecter? Mit gondolnak majd a szomszédok?
Hannibal nem tudja visszatartani a torokmélyről előpezsegő nevetést.
- Hogyha valamilyen úton-módon ránktörnének, az elkövetkezendő párbeszédnek még te lennél a legkevésbé zavarba ejtő aspektusa.
- Megsérted az érzéseim - dünnyögi Will, és meglepetten felkiált, amikor Hannibal felveszi és lágyan egy túlméretes szűrőbe fekteti. - Egy levágott emberi fejhez beszélsz, Hannibal, és a fej visszabeszél neked.
- Mindezek ellenére úgy vélem, sokkal intrikálóbbnak tartanának egy emberi húsra éhes sorozatgyilkost, mint egyetlen darab levágott fejet.
Will csettint a nyelvével, ködös tekintete az ellenkező irányba réved.
- Ah, de Frankeinstein szörnye azért kenterbe ver egy szofisztikált kannibált. - Will mosolyog, fogsora koszos fakófehér villanás foltos, vértelen bőre mellett.
Hannibal felnyalábolja a szűrőt, vigyázva, hogy Will ne billegjen túlságosan, és a kézzel faragott, mahagóni borítású lépcsőház felé indul, mely az emeletre vezet.
- Hová viszel? - kérdi Will; Hannibal nem feledkezett meg a férfi átmeneti vakságáról.
- A főfürdőbe. Koszos vagy.
- A lefejezés velejárója.
Hannibal a hüvelykjével puhán megböki Will arcát, és Will megrándul a váratlan érintéstől, véletlen oldalra gurul a tálban és az orcájára borul. Will felsóhajt, a hang ónos és tompa az edzett acélban kongva, és Hannibal nem igazítja meg társát amíg el nem értük céljukat: a gránit zuhanyzót melynek eleganciája tökéletesen fedi funkcióját; a tündöklő fémfelületek és lágy fények elvonják a tekintetet az ipari lefolyócsőtől és hangszigetelő falakról.
Hannibal megnyitja a csapot és a megfelelő hőmérsékletre vár, mindezek alatt pedig levetkőzik, ruháit jelenlegi szomorú állapotukban is gondosan élére hajtja. Will feltehetően meghallotta az anyagok neszezését, mert azt kérdi:
- Te is csatlakozol?
- Ki más mosná meg a hajad? - Hannibal lehajol, hogy kiemelje Willt a szűrőből, és észreveszi, hogy a szemeit fedő hályog sötétebb árnyalatra váltott. - Hogy van a látásod?
- Nem sokat javul, de már majdnem ki tudom venni azt a visszataszítóan luxus fürdőszobádat.
Hannibal mosolyog és Will arcát a magáéhoz tartja, ajkait Will sápadt szájának szorítva.
- Gusztustalan - motyogja Will, de nem az intim tett, hanem átmeneti állapota kavarja fel.
- Nem értek egyet - mondja Hannibal, és a forró vízsugárba lép. - Új szemeket kell majd találnunk neked.
Will felnyög és Hannibal a zuhanypolchoz lép, fél kézzel egy üveg drága sampon után kutatva, aminek a használatát más esetben Will kereken megtagadná.
- Ne csináld már - mondja Will. - Ne tervezgess.
- Nem látsz, Will - ellenkezik Hannibal, két kézzel habosít és eldörgöli a száraz vért. - És ismerek valakit a tiedhez hasonló íriszekkel.
Will undorodva szipog, de csak annyit mond:
- Jázmin?
- Rothadástól és városi szemetesektől bűzlesz. Jázmin.
- Oké - törődik bele Will. - Na, emlékeztess, hiányzik a jobb lábam és...?
- A bal karod.
Hannibal a zuhanypadra helyezi Willt és lemossa a bőréről az éjszaka maradékát míg Will a többi testrészének lehetséges helyeiről hadar. Hannibal végigfuttatja az ujjait a haján és egy pillanatra alámerül a forró víz érzetében mely tetőtől-talpig beburkolja őt; izmait eltompítja és elméjét ködli be, hogy csak az adott pillanatban legyen jelen.
Befejezi a fürdést amikor észreveszi, hogy Will nem beszél már.
- Will? - kérdi Hannibal, kidörgölve a vizet a szeméből, és hátranéz a másik férfira. Will az oldalára borult és meredten bámul arra, ahol feltételezése szerint Hannibal állhat.
- Fáradt vagyok - mormolja Will, és Hannibal elzárja a csapot, aztán felkarolja őt és kilép a zuhanyzóból.
- Fáradt vagy, és új szemeket kapsz.
Hannibbal a törülközővel átdörgöli Will haját és a sajátját is, mielőtt a hálószobába lép; öltözködéssel nem zavartatja magát.
- Kedden ürítik a kukákat - motyogja Will Hannibal mellkasába, ahogy a férfi mindkettejükre ráhúzza a paplant.
-Az még rengeteg idő. Holnap átfésülöm a belső öböl területét.
Hannibal a mellette lévő párnára fekteti Will fejét, de előbb még lágy csókot lehel a férfi nyirkos tincseire.
- Jó éjszakát, Will.
Will lehunyja vak szemét és sóhajt, Hannibal nem tudja már, honnan érkezik a lélegzete.
- Jóccakát, Hannibal.
Hannibal mosolyog és álomtalan alvásba süpped.
A kapcsolatuk ilyen, amióta Will megtanulta értékelni az
állapotát.
Megjegyzések
(Ha képes leszek, írok valami értelmeset is ide)
A lényeg, hogy ASKDJHASÉKD és hát ez valami istenverése zseniális és eléggé visítozom, és a mágikus realizmussal meg minden bűncuki bizarrságával annyi szempontból megvett kilóra bepácolva, hogy az már-már büntetendő. Köszönöm, hogy lefordítottad és hogy olvashattam és hogy létezel - ez mind csudás dolog.
~béla, a zugolvasó és actual fangirl