Welcome to Night Vale, Arctalan Öreg Hölgy/A Nő Olaszországból femslash [mert az OTP az OTP] egy meggondolatlan, történelmi témájú szösszenet keretében
Cecil a karakterekről:
"A nő Olaszországból, ó! Vége mindennek, látta Babilon bukását, ős királyok hullását és vérüket itta fel; árny a ruhája, a haja hamu, borostyán hangja rozsdától savanyú" (39. epizód)
"Tudtad, hogy egy Arctalan Öreg Hölgy él az otthonodban? Úgy bizony! Most is ott van. Mindig ott van, éppen csak a szemed sarkában. Mindig éppen csak a szemed sarkában." (26.epizód)
És én a karakterekről:
És úgy érkezett, mint a halál, és a halál
hangtalanul oson magas sarkakon
[takk-takk-takk]
Gerincívvé gördült az út a lépte nyomán és minden óra megállt
[takkkkk…takkk…takkkk…]
És az arctalan öreg hölgy kinézett az ablakodon
Fiatal volt még és volt szeme és volt neve
És Night Vale-t jórészt kísértetek lakták
Nem láttad, hogyan oson ki hozzá éjszaka.
[takk-takk-takk]
Gerincívvé gördült az út a lépte nyomán és minden óra megállt
[takkkkk…takkk…takkkk…]
És az arctalan öreg hölgy kinézett az ablakodon
Fiatal volt még és volt szeme és volt neve
És Night Vale-t jórészt kísértetek lakták
Nem láttad, hogyan oson ki hozzá éjszaka.
A nő Olaszországból érkezett. Messze vidék,
mondják. Illatot hozott magával és tengerpárát, egy másfajta nap fényét a
nyelve alá szorítva ami minden szavában ragyogott. A Hölgy a szoknyáit felkapva
futott felé a felporzó utakon. Az utakon igáslovak vonszoltak lepellel lefedett
szekereket, a levegő széna- és kénszagú, és a nő Olaszországból házról-házra
járt, épülő deszkarések között lesett be. A hölgy, akinek még volt neve, úgy
szaladt, hogy a tincsei kibongyorodtak a főkötő alól, és utána
lélegzetvesztetten állt, szédülve a nap hevétől. A nő Olaszországból lusta
legyezőcsapásokkal szelet kavart, fedetlen haja viharvörösen kavargott az arca
körül, a válla felett, lobogva, mint a tűz, és a hölgy, akinek még volt neve, a
szívére szorított kézzel állt zihálva.
- Miért jársz házról-házra? – kérdezte. – Miért, hogy sehová be nem térsz?
És a nő Olaszországból kacagott,
és az a nevetés csontfagyasztó és iszonyú volt mint a sötétség mozdulása,
a torkából vérhanggal bugyogott elő, azt mondta:
- Nem mehetek be sehová, ha be nem hívnak.
A hölgy, akinek akkor még volt neve, azt felelte:
- Behívlak én mindenhová.
- Miért jársz házról-házra? – kérdezte. – Miért, hogy sehová be nem térsz?
És a nő Olaszországból kacagott,
és az a nevetés csontfagyasztó és iszonyú volt mint a sötétség mozdulása,
a torkából vérhanggal bugyogott elő, azt mondta:
- Nem mehetek be sehová, ha be nem hívnak.
A hölgy, akinek akkor még volt neve, azt felelte:
- Behívlak én mindenhová.
És átpenderült a küszöbödön.
Az arctalan öreg hölgy a házadban él.
Valamikor átlépte minden ház küszöbét Night
Vale-ben, a kezeit feltartva mondta:
- Jöjj!
És a nő Olaszországból jött
[takk-takk-takk]
Jött és dögvész érkezett vele, kín és miazma
Jött és azt mondták róla, boszorkány, hogy a sátánnal hál vagy még valami rosszabb
Vérszívó szajha, Éva fattya vagy csak – a nő, akinek nincs neve, mert nem lehet megnevezni
mert a nevét elfelejtették, mert öregebb az időnél
[takk-takk-takk]
- Jöjj!
És a nő Olaszországból jött
[takk-takk-takk]
Jött és dögvész érkezett vele, kín és miazma
Jött és azt mondták róla, boszorkány, hogy a sátánnal hál vagy még valami rosszabb
Vérszívó szajha, Éva fattya vagy csak – a nő, akinek nincs neve, mert nem lehet megnevezni
mert a nevét elfelejtették, mert öregebb az időnél
[takk-takk-takk]
És a nő, akinek neve volt, átkarolta őt minden
portán
És magához húzta egy holdterhes éjjelen és az ajkait ízlelte, a bőrét, a gyönyörét
És másnap reggel a seriff a hajába markolva vonszolta végig a porban Night Vale utcáin
A bírák bíborló csuklyában körbeállták a szégyenpadot
[A bíráknak sosem volt nevük, a bíráknak sosem volt arcuk]
És a szégyenpad fölé bitó magasodott
A polgárok körbe álltak és hideg szemekkel fakó szemekkel (homokból olvadt ablaküveg) nézték ahogy a nő sikít és karmol és a seriff csak húzza magával
És tudták, hogy meg fog halni
A bitón még ott rohadt az előző áruló
És magához húzta egy holdterhes éjjelen és az ajkait ízlelte, a bőrét, a gyönyörét
És másnap reggel a seriff a hajába markolva vonszolta végig a porban Night Vale utcáin
A bírák bíborló csuklyában körbeállták a szégyenpadot
[A bíráknak sosem volt nevük, a bíráknak sosem volt arcuk]
És a szégyenpad fölé bitó magasodott
A polgárok körbe álltak és hideg szemekkel fakó szemekkel (homokból olvadt ablaküveg) nézték ahogy a nő sikít és karmol és a seriff csak húzza magával
És tudták, hogy meg fog halni
A bitón még ott rohadt az előző áruló
Isten ellen és a haza ellen és a bölcsesség ellen
és a szemérem ellen ámen ámen ámen
Szél támadt és homok zúgott
A nő Olaszországból a szégyenpadhoz érkezett
Felmagasodott, megnyúlva, hosszan, mint egy árnyék
És körmeit kinyújtva, karmait kinyújtva eltörte a seriff karját
Csonttá morzsolta és vége volt
És körmeit kinyújtva, karmait kinyújtva
Leszaggatta a hölgy arcát
- Így ismerjétek fel!
Fáklyákkal mind-mind a nyomába eredtek és ő gyorsabban futott mint a tűz
- Várj meg, kedves – hangja robajlott
A nő Olaszországból a szégyenpadhoz érkezett
Felmagasodott, megnyúlva, hosszan, mint egy árnyék
És körmeit kinyújtva, karmait kinyújtva eltörte a seriff karját
Csonttá morzsolta és vége volt
És körmeit kinyújtva, karmait kinyújtva
Leszaggatta a hölgy arcát
- Így ismerjétek fel!
Fáklyákkal mind-mind a nyomába eredtek és ő gyorsabban futott mint a tűz
- Várj meg, kedves – hangja robajlott
Az arctalan öreg hölgy
Most a házadban él
Minden házban
Ahol valaha éltél
És vár.
Az arctalan öreg hölgy száz és száz és száz és
száz és száz év óta vár-vár-vár-vár a küszöbödön és minden küszöbön, ahol
beszólíthatja magához kedvesét, minden küszöbön, ahol beszólíthatja magához
szerelmesét.
A haja őszbe facsarodott, hosszú és szürke és
csüng alá, a szálait néha
Megtalálhatod a párnáidon
A körmeit néha
Megtalálhatod a húsodban
És éjszaka néha
Körbejár majd
És föléd hajolva
Lopja el a lélegzetet
Megtalálhatod a párnáidon
A körmeit néha
Megtalálhatod a húsodban
És éjszaka néha
Körbejár majd
És föléd hajolva
Lopja el a lélegzetet
Minden korttyal tudod, újabb
és újabb
és újabb percet nyer
a viszontlátásig.
Megjegyzések
Tollpihének érzem a fejem amit az első sorokkal megpörgettél és a magasba löktél. Már nem követtem az útját mert elvált tőlem és a szavaid szélviharként tépték és az egész kibaszottul erős, olyan hirtelen indul be és ragad magával, hogy észbe kapni sem volt időm. És most nincs erőm olyan kritikát írni, amilyet megérdemelsz.
Borzasztóan örülök, hogy megírtad. Egészen eddig elvoltam a headcanonoddal de nem gondoltam bele túlságosan, erre jössz és egy szösszel megteremted a történelmet. Accepted. Most és mindörökké.
És ezt ELOLVASTAD MÁR "Gerincívvé gördült az út a lépte nyomán és minden óra megállt" mert én sokadszorra és még mindig pofátlanul gyönyörű???
én
tényleg csak azért írtam hogy
addig se kelljen mondattant tanulnom
és annyiranagyonelmondhatatlanuligazáneszméletlenül örülök hogy tetszett hogy azt elmondani nem tudom ;_; köszönöm!
De ez.
Ez...
Ez AZ.
"Az arctalan öreg hölgy
Most a házadban él
Minden házban
Ahol valaha éltél
És vár."
Itt bújdostam el az erdőbe és sirok. Kérlek hagyj békén, míg összeszedem magam. Csak hagyj. Annyi időt adj, hogy a szívemet összeragaszthassam.
Köszönöm, hogy olvashattam!
De most itt vagyok, szemem sarkában egy könnycseppel (valamint az Arctalan Öreg Hölggyel), és itt hagyom a küszöbön ajándékba a szívemet, mert már megint kitépted.
Nem sok femslash párost shippelek (az írók hibája, miért oly' nehéz jó női karaktereket alkotni, magyarázza el valaki), de a headcanonod egyszerűen kikövetelte a maga helyét a fejemben és szívemben, és tudom, hogy ez így történt. Nem lehetett máshogyan.
*számító kacaj*
Nagyon örülök, hogy tetszett. Szívesen írnék róluk majdmégmegmajdmég, meglátom, hogy alakul :3 Köszönöm szépen!
EZ KÖLTEMÉNY és a szavak súrlódása és minden, ahogy visszacsatolódik önmagába, az élet ebben a pár sorban, két élet és valami csontig tépő szerelem. Pofonok sora, ahogy hajladozik prózai szöveg és vers között, nem a rímek kellenek oda sem annyira, hanem a tartalom és az érzelem és az itt van
de
még
hogy
van.
Ez elképesztően erős lett és én ezennel felvéstem méltó jelét az őrülten imádom a kísérleti írásaid listára. Vérrel.
(Nem, komolyan, ők azok, akiket eszembe sem jutott volna headcanonba összefonni, de meggyőztél róla, hogy nem lehet másképp. Ez egy olyan tökéletes szilánkja a NV-univerzumnak, ami nélkül kevesebb réteg és hiány lenne, és most fájnak, a jó életbe is. Szóval a stílus mellett ezt köszönöm a legjobban.)
[illene és jó lenne valami értelmeset írnom de két napja csak ezek a hangok jönnek ki belőlem a komment olvasására, fogadd szeretettel]