Ez az első, kellemesen semmilyen karcolatom a Hannibal fandomban
Köszönöm a támogatást Zsemlének, aki nélkül sikítva töröltem volna.
ki-fe-je-zet-ten
neki ölte meg, de nem hasonlított rá:
nem volt csalódás a
szemében, ahogy fojtogatta.
A
holttest fölött állnak zsebrevágott kézzel, éles szélben, és Will visszatartja
a lélegzetét.
-
Meséljen a gyilkosról – kéri Hannibal. – Látja őt?
Will
felé fordul és egy pillanatra, éppen csak egy pillanatra, egyenesen a szemébe
néz.
-
Látom – jelenti ki.
Hannibal
rég elszokott attól, hogy ilyenkor pánikot érezzen, hogy érezzen egyáltalán
bármit.
-
Meséljen róla.
Will
a fejét ingatja, törődötten, ijedten. Talán túlságosan élesek a körvonalak.
-
Emberbőrbe bújt vadállat – mondja puhán, aztán átgondolja a szavait, ízlelgeti őket, és Hannibal öntudatlanul
az ajkaira harap. – Nem is úgy vadállat, hanem… - Ismét elakad. – Mint egy
szarvas, esetleg. Erős… szinte kegyetlen: de van benne valami büszkeség, valami
kecsesség, elegancia…
-
Ez elegáns? – Hannibal egy tökéletes gesztussal int az áldozat szétmarcangolt
tetemére. Will összeborzong.
-
Ez nem igaz – jelenti ki eltökélten. – Ez nem ő. Ő csinálta, de nem ő. Ez, ez
önmagának a karikatúrája. Csalás. Trükk.
-
Ez esetben hogyan lehet meggyőződve róla, hogy valóban az ő munkája?
-
Hogy ismerem! – Will most már ingerült. – Hogy tudom, ki ő.
A
legszörnyűbb, hogy tényleg tudja; de sosem fogja beismerni, magától nem. Ahhoz
túl sötét az éjszaka és túl távoli minden hajnal. Hannibal megérően, szinte
sajnálkozva mosolyog, ahogy a karját nyújtja felé. Tudja, hogy Will nem fogja
elfogadni, hogy kitér előle. Egymás mellett lépkednek, tisztes távolban, a
lelkeik összeborulva. Tudat alatt egymás húsába simulnak, menedéket keresve a
hideg elől.
az áldozat középkorú, kék szemű, barna hajú, szakállas férfi;
úgy tűnik, ez az új
profilja.
Megjegyzések
Döbbenetesed, hogy egy nézőpontváltás és a magázás mennyit tud változtatni a hangulaton.
Nagyon tetszik, csak így tovább.
Amúgy pont ma kezdtem el a hannibal-t, és nekem nagyon bejön a maga furcsa módján. Pont azért tévedtem ide vissza, mert hannibal ficet kerestem xD A ficnek is kicsit sorozat hangulata van, bár a sorozatban (4.résznél járok) még nem ennyire mély a kapcsolatuk. Szép volt a szarvasos hasonlat is. (valamiért a szarvasról mindig sam jut az eszembe ) még sok szép hannibal ficet neked :)
az írásod pedig egyébként nagyon tetszett. <3 <3
És nélkülem! Hüpp,hüpp, de sebaj, majd behozom. Gyorsan.
Amúgy rövid, érdekes dolog, és tudatborzongató. NEm tudom megfogalmazni, de nem olyan misztikusan, valaki-néz-a-sötétből típusúan félelmetes, hanem olyan racionálisan hideglelős.
És az a szarvasos kommented, az külön tetszik. Én ezt nem is tudtam, de ideje beleásnom magam az okkultizmusba. ( titokban bevallom én beleszerettem Winchester apa naplójába. Annyira egész, összeszedett és olyan sok érdekes dolog van behenene! Csak enyhén könnyezek.)
Különben lassan úgy leszek, hogy amiről te ficet irsz, azt a sorozatot érdemes megnézni.
Ez a kis műved belekotort a szívembe, helyet csinált magának, és a kis kupacot, amit kiragadott az izomból, szépen magára terítette, takaró gyanánt.
Nagyon imádtam, végigdaráltam, és megint végig fogom darálni, mert imádom, ahogy írsz, és mert nagyon-nagyon megragadott ez a kis apró, pár másodperces szösszenet.
Tometoszlopot kéne Neked állítani.
És ahogy kischatben már hangoztattam: Ha már Téged is elért a Hannibal-láz, drága Rei, akkor nekem is bele kell kezdenem a sorozatba.
Hogy is van az a tapsifüleses mondat? Most eszembe jutott, de nem jut eszembe. *értelem*
Főleg mert értem mit akartál kihozni belőle, de a sztori két része, maga a beszélgetés meg az enyhén lamúros, tiszteletteljes összeborulásos dolog tökéletesen üti az alatta található feliratot.
Ez egy AU? Mert akkor értem és vedd úgy hogy egy büdös szót nem szóltam, de... amennyiben ez nem egy kegyetlenül karakteridegen Hannibal akar lenni, azt kell mondjam hogy a sztori értelmetlen.
Hannibal profilja szerint olyanokat öl akiket az emberiség szennyének tart, vagy legalábbis állatoknak, alsóbbrendűeknek, mocskoknak...stb.
Szóval tökre édes volt, meg tetszett, elértem a végére és részemről jött a gigantikus WTF! Most akkor félreértettem? Hannibal ennyire gyűlöli Willt és azon őrlődik hogy nem ölheti meg? Megveti és el akarja tiporni? Egyáltalán hogy lett Hannibal hirtelen annyira önbizalomhiányos, hogy Will felkoncolása helyett pótlékokra van szüksége?
Sajnálom hogy nem tudom szeretni, de nekem ez olyan mintha fogtál volna egy rakás adatot a sorozatból, egy laza ötpercben egymásra dobáltad és megtoldottat egy csipetnyi vérmocskos romantikával amit valahonnan a Gyilkos elmék soraiból sikerült kiszippantani, de már akkor sem értetted.
Ez így egy pszichológiai nonszensz.
(amennyiben Alternatív Hannibal, tényleg vedd úgy hogy nem szóltam semmit)
Viccet félretéve azt hiszem, ezt most tényleg nem találtad el úgy, ahogy a többi sztoridnál. Kicsit egyet kell értenem Wynduával is, Hannibál karaktere számomra is ellentmondásosnak tűnt. Willt ennek ellenére egészen jól eltaláltad. De nem akarom ismét kifejteni azt, amit Wyndua már megtett.
Azért a fogalmazásod még mindig nagyon ott van! :)
Holly
Sok sikert a vizsgákhoz!
Őszintén bevallom, hogy baromi bizonytalan vagyok Hannibal karakterét illetően, és ez sikolt a történetről. Remélem, hogy a későbbiekben ez változni fog, de ezért a történet fééélig-meddddig alternatív; olyan sosem-történt-meg, egy rosszul körvanalatott tévedés. Szerettem volna előnyt kovácsolni abból, hogy nem kezelem elég magabiztosan a karaktert, és így - bár elvben Hannibal szemszöge az elsődleges - inkább olyanná akartam tenni, mint Will egy (feltételezésekre épült) hallucinációja.
Ami így elmondva mind szép és jó, csak az a történet, amit magyarázni kell, amin csak az elemzés segít - az (és ezen nincs mit szépíteni) szar. Nem vagyok rá büszke, de Zsemle meggyőzött, hogy azért ne töröljem. Félszáz Sherlock-novella is a Moonlight Szonátával indult, ami teljesen ugyanez az elmosódott-karakteres, alternatív dőlésszögű, bizonytalan karcolat, csak annak valahogy jobban állt. Mindenesetre remélem, hogy a Lépések az én első lépésem valami jobb és több felé, ezért a publikálása is szimbolikus - igazából nem szívesen adom hozzá a nevemet, de fölösleges lenne tetteni, hogy jobb vagyok ennél. Ez afféle figyelmeztetés magam számára, hogy "na ennél jobbat kell írnod, mert ez kevés lesz".
Nagyon-nagyon-nagyon-NAGYON hálásan köszönöm az őszinte véleményt! (°∀°)b
és most, hogy végre van egy kis szabadidőm, megyek, és behozom a lemaradásom a sorozat terén, halleluja. (illetve igyekszem érzelmileg felkészülni a Supernatural-évadzáróra... kit hülyítek, arra lehetetlen felkészülni. :D)
(A Supnatra meg - gyere, fogd a kezem. Livestreamen nézem. Könnyek áztatják majd pizsomámat.)
Elkezdtem olvasni a Vörös Sárkányt a vizsgaidőszak dacára, de ötven oldal után egy szelíd mozdulattal félretettem és rémálmokban vergődtem az ágyamban. (Az író stílusa viszont annyira durván jó hogy nem érdekel, ha nem alszok egy hónapig, ki fogom olvasni a nyáron - és akkor majd jöhetnek a rendes ficek is. ;u;)
Én még nem olvastam a regényeket, de kíváncsi vagyok rájuk. Különben, én úgy érzem, hogy a sorozatbeli Hannibal valamivel közvetlenebb jellem, mint a filmbeli. Pl. meglepődtem, amikor az első részben reggelit vitt Willnek, pedig nem is ismerte. Ezt a filmesből nem nézném ki. Mármint azt igen, hogy főzzön valakinek (ezt többször meg is tette), de nem egy olyan embernek, akivel még sosem beszélt, ráadásul, házhoz is viszi az ételt. Ezt most nem negatívumként mondom, mert nekem az a jelenet tetszett, csak arra akarok utalni, hogy, ha a könyv alapján fogsz Hanniballal írni, akkor lehet, hogy lesznek apróbb eltérések a sorozatbeli jelleméhez képest. Amúgy, a továbbiakban kit fogsz Hannibalnak képzelni, Mikkelsent, vagy Hopkins-t?
A reggelis jelenetet el lehetne intézni azzal, hogy a dominanciát veszi át Will fölött azzal, hogy emberhússal eteti (így hatalma lesz felette egy titokkal, ami ha kiderül, teljesen tönkreteheti Willt: a normál emberi psziché képtelen feldolgozni a kannibalizmus gondolatát, Will meg triplán képtelen lenne) - ugyanakkor a lakóhelyeik másfél órányi útra vannak egymástól: és hogy Hannibal vezet-e másfél órán át csak azért, hogy valaki felett egy nappal hamarabb vegye át a kontrollt... szerintem ez inkább szeretet első pszichoanalízisre. Az a tiszta empátia, ami Will átka és ajándéka, olyan emberré teszi őt (talán az egyetlen olyan emberré) aki képes megérteni Hannibalt, igazán megérteni. Mads is mondta egy interjúban, hogy Hannibal egyszerűen szereti őt, ami valahol baromi szomorú: mert ő csak használja az embereket, de Will más - és talán ez sokkal inkább benne volt a reggelifutáros gesztusban, mint a dominanciaharc: Will nem tudja és talán sosem tudja meg, milyen hús van a rántottájában, ezért amit neki jelent a gesztus, az egy törődő, baráti jótett, és szerintem Hannibalnak rengeteget jelentett, hogy elfogadta tőle. *feels*
Szóval nekem nagyon tetszett, jó lenne még sok ilyet olvasni :D
A ficedet pedig szeretem, már most. Mert az első lépéseket kell a legjobban megbecsülni, hogy utána kivirágozzanak és csoda történjen belőlük :) Meg amúgy is imádom őket *w* Ó, és mielőtt elfelejteném: az írásaidban még sosem csalódtam, és az ösztöneim azt súgják, hogy nem most fogom elkezdeni - szóval kitartás a vizsgaidőszakhoz, úgyis elmúlik *megölelget és százszor is elmondja, hogy nagyonszeret*
ne haragudj hogy így elkéstem a válasszal! D: Nem küldött róla értesítőmailt ez a szenny valamiért.
Nagyon, nagyon, NAGYON szépen köszönöm a kritikát és a jókívánságokat, és és és *ölel*
Tépd szét a mellkasom, feszítsd szét a bordáim, főzd meg a belső szerveim és tálald egy egész asztaltársaságnak egzotikus szósszal, mert én engedélyt adok, mert tudom, hogy úgysem lesz másképp.
Még köszönetet is mondok érte.