"The shadows come to dance | My lord | The shadows come | To play | The shadows come to dance | My lord | The shadows come | To stay.” Trónok Harca, 4x100 szó, Catelyn/Ned, Renly/Loras, Drogo/Daenerys, Theon/Robb (naná). Gyász, szerelem, üresség és egyértelműen túl sok Son Lux ♬
Catelyn mindig
emlékezni fog a napra, amikor Ned visszatért a forradalomból: ő Riverrun
gátján állt, örvénylett és lobogott a szélben a szoknyája, a haja szállt,
csapongott, és Robbot ölelte, szorosan és félve, és Ned belovagolt az udvarba,
serege élén, dicsőséggel, egy csöppnyi gyermekkel a karján, és Catelyn – ó,
amikor megértette – le akarta vetni
magát a gátról szégyenében, és azt hitte, elhitte, hogy ennél jobban semmi nem
fájhat. Aztán, évekkel később, gyászhírt hozott egy holló, és ő az egész életét
elcserélte volna azért a régen volt percért, csak hogy lássa urát megint: most
nem sírna már. Tele szívvel, szakadt szívvel nevetne.
* * *
Renly halála abszurd,
nevetséges. Loras az ágya szélén ül, egyre szorítva hűlt kezét. Renly márvány
lesz: örökké való, zord, hideg kőszobor, durván faragott emlék, és ha nem
nyerik meg ezt a háborút, akkor még annyi sem, akkor nem lesz más, mint
szégyenbe mártott tintasor a Baratheonok krónikájában, és ő ezt nem engedheti meg;
harcolt az élőért és harcolni fog a halottért is, szívében bontva ki rongyolt lobogóját
torz és hiábavaló szerelmüknek. Ez az egyetlen zászló, aminek a nevében küzdeni
tud, ez az egyetlen dolog a világon, amiben még hinni tud: ők, ketten. Egyszer,
régen. Soha-soha többé. Fejét lehajtva zokogni kezd.
*
* *
Drogon pikkelyei csillámlóan
feketék, mint az éjszaka, szárnya karmazsin, tűz és vér színe; Daenerys figyeli,
ahogy a tiszta légbe száll, a vad, tengeri szelekbe hasít, és egyedül az
zakatol a fejében, kevélyen és zavarodottan, Drogo milyen büszke lenne rá: közös
gyermekük halvaszületett fiuk helyett, épp olyan gyönyörű, erős és hatalmas,
mint Rhaego lett volna, a sárkány és a paripa véréből való sosem-volt király.
Drogon lángba borítja majd a Vastrónust, amin fivére szelleme fog ülni örökre özvegy
anyja karjaiban, és a rózsaablak mögött – amiről Viserys annyit mesélt –
fellángol a hajnal, a nyugatról kélt nap fénye: Daenerys ezért a képzelt
pirkadatért él.
*
* *
A varsafák levelei üvöltenek
az elhagyatott istenkertben: Theon,
Theon, és Theon szorosan lehunyja a szemét, megnyúzott kezét ökölbe
szorítva. Robb, Robb, ismétli
zihálva, mert ez az egyetlen név, ami számít, az egyetlen név, ami megmaradt
neki. Hullik a hó, ő a fejére borítja tépett köpönyegét, aztán előre lép, a tó
felé, sötét, fagyos vizébe gázol. Arcába tapad a fekete vászon súlyos
gyászfátyolként, fojtogatja lassan, gonoszan és nyirkosan, minden botladozó
lépésénél, egészen köré tekeredik, és a víz zúgva a fülébe, a szájába zúdul,
kimosva saját áruló személyének átkozott visszhangját és elsodorva a vidám R,
komoly O és felséges B mantrázó imáját.
Megjegyzések
#dead #loved the loras/renly one
És buzisabb.
És ez a szösszenet most só a sebre, mert aaanyira gyönyörű.:))) Külön örültem a Catelynes résznek, mert én továbbra is elszántan csodálom a karaktert, és nem értem miért utálja mindenki. És Renlyék! Még egyszer régebben írtad nekem h nem tudod őket shippelni - Loras sárkánykői öngyilkos merénylő akciójának köszönhető a változás, vagy...?
Loras/Renly. Ez most így kellett, tényleg. Fájdalmas, de szükséges balzsam volt a szívemre. Őket nagyon sajnáltam, bár én állat csak az első évad megnézése után jöttem rá, hogy együtt voltak, a könyvben véletlenül se szúrta ki a szememet az egyértelmű. Azóta viszont rendesen siratom őket magamban, pláne a múlt rész után, ami egy hátba szúrás volt az összes rajongónak (szőke srác + Loras). Úgy értem, ha a nap lenyugszik, egy gyertya sem helyettesítheti, de valami noname szolgáló igen?! Szóval köszönöm szépen, újra visszaadtad a fényét a kapcsolatuknak, helyreállítva megérdemelt, borongós rajongásomat a párosért.<3
Drogo/Daerenys. Drogoooo~ Danyyy~ Miééért~ /Ennél többre nem is vagyok képes.T_T/
Robb/Theon. Ez azért még mindig elképesztő, hogy a sorozatban mennyire hidegen hagynak, most meg mind a négy közül ez volt a kedvencem. Gyönyörűen megírt drabble, ott sétáltam Theonnal az esőben. Az írásaid komolyan babrálnak az elmémmel, és még örülök is neki, höjj.
Köszönet a rövidkékért, bearanyozták az estét~
Loras és Renly - egyszerűen csak nem volt első látásra szerelem, azt hiszem, de lassacskán, ahogy újranézem a régi részeket, csak rabul ejtették a szívemet ;u; A köteteket csak Robb és Theon szálán spoilereztem le magamnak, a többit direkt nem olvastam el, hogy meg tudjon majd lepni a sorozat.
Loras szőke fiúkáját én pont a gyászból magyarázom - üres volt, csak fél órányi öntudatlan kéj, felejtés, felejtés, felejtés, annyira látványosan más, mint amin Renlyvel osztozott. Bár tény, hogy HBO nem sok figyelmet fordít a karakter belső vívódásaira (az egyetlen jelenetet, amiben az ő nézőpontját is hallhatnánk, kivágták), abból a szempontból mindenképpen van létjogosultsága a jelenetnek, hogy egyértelművé válik, hogy Loras - a testvérével ellentétben - pocsék játékos a trónok játékában. Mert túl nyílt és túl őszinte és túl igaz.
Denyék és a Throbb meg a halálom.
[az ilyen esetekre fejlesztenem kéne a szókincsemet, de tényleg. mindig ugyanazokat a szavakat írom. :D ]
szóóval ezt a novellát kifejezetten szeretem, mert egyrészt eszembe juttatja az összes fájdalmát a könyvek olvasásának/sorozat nézésének(juhé), másrészt meg több GoT szereplőt tettél bele^^ remélem alkotsz majd még hasonlókat,mert nagyon érdekelne hogyan írod meg pl. Dany karakterét (vagy neadjisten Margaery-ét *kacsint*)
Sajnos egyike vagyok azoknak, akik legtöbbször csendben fulladoznak fangörcsükben, mikor felteszel valamit, de eldöntöttem, hogy igyekezni fogok ezen változtatni és kommentet írni, és nem csak időnként facebookon rádszabadulni.
Ez rímelt, tehát igaz.
Egyelőre még nem láttam az askos válaszodat, ha már megírtad, szóval csak félve szemezgettem a címekkel, erre is csak azért mertem rákattintani, mert négyszer száz szótól talán nem esik bajom, gondoltam, és egyébként is mindenem a Daenerys/Drogo páros.
És istenem, milyen jól tettem, hogy kattintottam.
Négyszer száz szóban váltottad meg az életem, esküszöm neked.
Azt hiszem pont ma néztem azt a részt, mikor Caitlyn elregéli, mennyire sajnálja, hogy nem tudta szeretni az "anya nélküli gyermeket", és a szívem szépen lassan megszakadt, aztán jött száz szó (minden elismerésem, száz szó látszólag semmire nem jó, aztán jön valaki, és megmutatja, hogy mindenre elég), és még keservesebben sírtam. (Odabent, szépen csendben és halkan, hogy senki ne nézzen hülyének.)
Nem tudom, se Renlyt se Lorast nem sikerült megkedvelnem, de ez a száz szó is olyan szép volt.
ISTENEM, DROGO. Jajanyám... Köszönöm
Habár én nagyon shippelem Robbot a feleségével, kifejezetten érdekes elképzelés számomra ez a Theon/Robb dolog, mármint jó értelemben érdekes, szóval vágtatok is tova, hogy még jobban összeismerkedjek ezzel a dologgal, mert ezt elképzeltem, és amit elképzeltem az tetszett, mert mélyen belül megölt valamit, és engem mazochistává nevel(tél), szóval ez tetszik.
És gyönyörűek benne a párosok, a szerelmi szálak, a barátságok, az árulások. A Throbb bevallom, bűnös élvezet, némi utalásos alappal a könyvben, de soha nem vontam fel az orrom, ha valaki nem látja meg benne (mint ahogy megsértődnék a Cherik vagy a Nygmobblepot tagadóin :D)