Genezis

Trónok Haca Throbb modern* AU ♬
* a sajátos logika alapján működő világ megalkotásának jogát mindenesetre fenntartom

Starkék Edinburgh szívében élnek egy háromszintes, kék ajtajú téglaházban.
A család hat és fél Starkot, egy Mrs. Starkot és egy majdnem kifejlett Greyjoyt számol tagjai közt, valamint öt csehszlovák farkaskutyát és egy változó populációjú akváriumot.

Sosincs csönd.

A szülők elutaztak Londonba, „üzleti ügy”, ahogy Mr. Stark mondta (nyögte) és pár órán belül már nyomuk se volt. Két napja tűntek el; távozásukkal nemhogy csökkent volna a lárma, hanem az elviselhetőség fölé emelkedett büszke öt decibellel.

Robb elfintorodik, ahogy berúgja az ajtót és lekábelezi magáról a fülest: az emeletről valami divatos sláger dübörög, a nappaliban pedig kegyetlen háború dúl. Szabályos ütemben halálhörgések hallanak, ő pedig az iskolai egyencipő végestelen fűzőjével szenved, és fenyegetőzve morog maga elé.

- Nem lehetne halkabban? - esik be a nappaliba és át a díványon. Theon megint odébbhúzta, hogy jobban lássa a képernyőt: fejjel lefelé lóg le róla, a kezében az X-box konzolja. Robb gyöngéd káromkodások kíséretében felemeli a játék tokját a dohányzóasztalról, majd megvetően visszaejti a helyére. - Ez Brané!
- Megengedte, hogy játsszam vele.
- Kölyköknek való!
- Hé, hullanak azért itt az emberek szépen.

- Ez nem a Johnny Depp?
- Neked csak Jack Sparrow kapitány.
Robb segélykérően mered Jon felé: a fiú a karfán kuporog törökülésben, zenét hallgat a mobiljáról és biztonságban rejtőzik hosszú haja, hatalmas sálja, kamuszemüvege és rajztáblája mögé.

A fekete bőrkanapé teljes lakossága egyaránt tizennyolc éves: Cat elrakta a gyertyákat Robb születésnapjáról, amiket Theon egyeneságon leörökölt, és mire Jonhoz értek, már jócskán leégtek.
- Halkítsd le – esedezik Robb, és kibújik a sötétkék zakóból, amin a Royal High School címere ékeskedik. Theon végigméri, de nem mond és ami még rosszabb, nem is csinál semmit, csak nyomkodja tovább a gombokat. Robb hozzávágja a soron következő ruhadarabot (egy fekete-fehér csíkos nyakkenőt), de a rohadék anélkül kapja el, hogy odanézne. A reflexei már-már nevetségesen tökéletesek, mindig is azok voltak, Jon féltestvéri szolidaritásból fakadó párnáját is csont nélkül védi.
- Hagyjatok már élni!
Robb odébbtolja Arya capoeira-cuccát és megadóan lezuttyan. Azon töpreng, vajon van-e multiplayer mód, amikor az emeletről átható sikoly érkezik, és Sansa ledübörög a lépcsőn. A sminkje és a ruhája alapján valami partiba készül, de Sansa mindig úgy néz ki, mintha éppen menne valahová, úgyhogy a dolog csak akkor válik egyértelművé, amikor egy flakont csuklóból Jonhoz vág, és fuldokolva rebegi:
- Két óráig szenvedtem ezzel a frizurával te gyökér, te meg lenyúlod a lakkomat!
- Valamivel fixálni kellett a szént.
A válasz egy újabb flakon és egy minden eddiginél élesebb sikoly, aztán Sansa tehetetlenül összecsuklik.
Jon bűnbánó arccal felhúzza a lábát, és óvatosan megkockáztatja:
- Miért nem használod Mrs. Starkét?
- Mert anya magával vitte! Miért nem használod te az övét?
- Most mondtad, hogy magával vitte...
- Joffrey partija lesz – hüppög, Theon pedig felröhög. Robb próbálja menteni a menthetőt:
- Hab nem jó? Van olyanod is.
- Igen, de attól tiszta kemény lesz...
- Joffrey egy pöcs – veti közbe Theon, és lestoppolja a játékot. - Csak kihasznál téged, bár nemtom, hogyan, mert nyilvánvalóan nem basztok.
- Fogd be! Joffrey szuper, és semmi köze sincs ahhoz, hogy Jon szabotálja a...
- Mit szabotálok?
- A kapcsolatunkat, szabotálod a kapcsolatunkat!
- Ki ez a Joffrey gyerek egyáltalán!?
- A Lannisterék kölyke. - Theon újrakezdi a pályát, és mintha ez mindent megmagyarázna, hozzáteszi: - Angol.
A felfordulás hangjára Rickon előkukucskál a dolgozószobából.
- Mit csinálsz ott? - kiált felé Robb. Nem akar kifejezetten kiabálni, de túl kell harsognia az oktávot ugrott vitát.
- Filmet nézünk Brannel.
- Hogy mit néztek?
- A Gyűrűk Urát.
- Mi?
- A Gyűrűk Urát.
- Igen, de ki engedte?
- Hát Theon.
A vádolt vállat von, míg egy párnával védi ki Sansa esetlen csapásait.
- Láttak már húzósabbat is.
Theon varázsos képességei közé tartozott, hogy képes volt a nap huszonnégy órájában, a hét minden napján tökéletesen blokkolni a sávszélességet az állandó torrentezéssel, amivel beláthatatlanul sok horrort, pornót és horrorpornót húzott a Macbookjára, pár vírussal egyetemben, melyeket aztán előszeretettel telepített Jon rozoga PC-jére. Gyűjteményének korlátlan bővítése miatt annyi panasz érkezett, hogy Ned végül egy vacsora közben bátortalanul felvetette, hogy talán jobb lenne, ha azokat a filmeket megvásárolnák DVD-n.
- Amúgy is, ez a letöltés dolog nem legális – mondta szomorúan, és tanácstalanul körbenézett. Technikai kérdésekben teljesen elveszett volt.
- Ezekre már lejárt a licensz- pislogott ártatlanul Theon. - Régi filmek.
- Ó! - A családfő láthatóan megkönnyebbült. - A régi filmeket én is szeretem.
A dolog annyiban maradt. A wi-fi terheltsége is.
- Oké Greyjoy – sóhajt Robb -, kifelé.
- Mi van?
- Letusolok, átöltözök, te pedig addig kivonszolod magad a kocsiba.
Ez Mr. Stark trükkje volt: ha négyszemközt akart beszélni valakivel, beültek a minibuszba. Ha a tárgyalás sikeresen végződött, elhajtottak a legközelebbi fagyizóig vagy McDonald's-ig.
Theon minden elképzelhető nonverbális úton jelzi, mennyire nevetségesnek tartja ezt az ötletet, de aztán engedelmeskedik. Leakasztja a szögről azt a kék bőrdzsekit, amit nemrég szerzett valahol, és megáll a tükör előtt az előszobában. Bármi is ez a dolog, amit a skótok nyárnak hívnak, őt a hideg rázza tőle.
Fentről éles kiáltás hallatszik, pont amikorra Jon és Sansa vitája eléri a csendes duzzogás szakaszát: egy vörös lányka rohan le egy szál törülközőben a lépcsőn, Robb utána.
- Retesz! - hördül, Ross pedig belekapaszkodik Theon karjába.
- Theon azt mondta, használhatom a fürdőszobát!
- Használhatod, csak zárd be! Theon, hány osztálytársamat fogod még megdugni?
- Hány osztálytársad van? - vigyorog kihívóan. El is feledkezett Rossról. - Lépned kell édes, Robb durci.
- Én igazán nem... - kezd bele a fiú, de aztán Theon éles tekintetére elhallgat és legyint.
Theon minden lányt édesnek hív, akinek nem biztos a nevében, és mindig másra keni, ha végül kidobja őket.
Theon tíz éves volt, amikor hozzájuk került, egyenesen Írországból. A többi Greyjoy elindult a tengerre szerencsét próbálni, viszont azt mondták, Theon még túl fiatal az úthoz, Ned pedig vállalta a nevelését. A família valahol a Karib-szigeteknél kötött ki, és idejük java részét azzal töltötték, hogy olyan szállodákat nyitottak, amik aztán csődbe mentek. Theon azóta már sokkal idősebb volt, mint Asha, amikor a család vitorlát bontott, de nem üzentek érte. Nagyobb ünnepekkor az anyja felhívta, egészen addig, amíg el nem vitte a rák. Onnantól az apjától érkeztek előre nyomtatott lapok, amiket a nővére is aláírt.
- Mindjárt jönnek értem – mondta Theon nyolc éve és nyolc éven át. - Majd ha jobban megy az üzlet és hasznomat veszik. Nem is akarok ott lábatlankodni meg útba lenni, szóval tökre megértem.
Ő volt a legkötelességtudóbb punk a világon.

A garázsban Robb azt a szomorú felfedezést teszi, hogy apja bizony a minibusszal ment Londonba.
- Logikus – motyogja, Theon pedig kuncog.
Az anyja Cadillecje ott áll, a slusszkulcs viszont jó eséllyel a Baratheon & Lannister INC gyármonstrumában van éppen, Catalyn Starkkal egyetemben.
- Busz? - ajánlja fel Theon nagylelkűen, ő pedig feltolja a napszemüvegét és egész úton nem szól hozzá.
Végül a Walter Scott Monument tövében telepednek le: a gótikus torony fekete tüskeként karcol az alacsony égbe. Esni fog; a sirályok alacsonyan szállnak, a turisták már bontogatják vízhatlan köpenyeiket, ők pedig csak nyugodtan ücsörögnek és a Starbucksban ejtett zsákmányukat fogyasztják: Robb mentás farapuccinót, Theon pedig azt az egészen perverz kókuszosat.
- Szeretném, hogy egy kissé belátással legyél a helyzetemre... - kezdi Robb, Theon pedig felnyög.
- Amikor így beszélsz, az semmi jót nem jelent. Figyelj, csak lazulj le, oké?
- Nem lazulhatok le, oké? Apa elment. Ha nem vetted volna észre, most én próbálom elvinni a hátamon a családot.
- Mindenki észrevette, de tök feleslegesen csinálod. Még Rickon is elég idős hozzá, hogy ki tudja nyitni a hűtőt és lehúzza maga után a klotyót, teljesen felesleges mindannyiunkat bébiszittelned. Senki se kérte, senki se akarja, te sem.
- Figyelj, ez komoly dolog...
- Nem, csak próbálsz úgy tenni, mintha az lenne. Mától vakáció, a kurva életbe! Olyan nehéz lenne, ha egy kicsit örülnél neki?
- Nem mentél el a bizonyítványodért.
- Ez hogy jön ide?
- Nem láttalak az ünnepségen, pedig együtt indultunk el.
- Csak fölszedtem Rosst és hazahoztam. Majd valamelyik haver elhozza nekem, egyébként amúgy se lesz szép, meg különben sem érdekel.
- Mit akarsz kezdeni az életeddel?
Robb képtelen kizökkenni a szerepéből. Theon lóbálja a bakancsos lábait, és nagyon menni akar valahová. Tök mindegy, hová.
- Faszom tudja. Nekem mindegy. Majd ahogy adódik.
- A felvételid...
- Leszek pultos egy nightklubban, vagy árufeltöltő az Asdaban, vagy ágyugolyó a várban vagy Robert Burns maga, nem tudom.
- Szeretném, ha gondolnál a jövődre.
- Másra sem gondolok. Egy szálloda örököse vagyok, na?
Theonnak volt egy részmunkaidős állása. Mindig felvágott rá, pedig csak a helyi moziban működött popcornos srácként, aztán előléptették a nacho-osztályra. Jon azzal bátorította, hogyha keményen dolgozik, egyszer akár a rágókat is kezelheti.
Theon arra használta fel az egészet, hogy kópiákat lophasson a gépészteremből, a fene tudja hogyan, de digitalizája őket, és aztán árulja a HD premierfilmek kalózmásolatait. A 3D betöréséig nagyon jól megélt ebből, akkor pedig stratégiát váltott és rátért a jegyhamisításra, ami kevesebbet hozott, de állítása szerint „biztos hátteret” adott neki.
Feltolja Robb napszemüvegét a homlokára, és nem engedi el a tekintetét, ahogy félresöpri a tincseit.
- És te mit akarsz?
- Mondtam már, hogy ügyész leszek.
- Ez az, amit tényleg, őszintén akarsz?
- Mi mást akarnék?
- Még mindig elhiszed, hogy nincs más választásod?
- Már jelentkeztem a...
- Szarok belé! Süketre fogod unni magad.
- Apa is...
- Igen, Ned jogi pályán kezdte, aztán nézd meg, hol van most!
- Mi van? Mi van? Apa a belét is kidolgozza a Baratheonnak, hogy...
- Ned nem ott van, ahol lenni akar! - Nem vette észre, mikor kezdett kiabálni. Még mindig a tenyerében tartotta Robb arcát, a műanyag kávéspoharat pedig a térdei közt szorította, túl erősen. - Ned veletek akar lenni, erre Londonban kell güzülnie, pedig azért lett az, aki, hogy Skóciát szolgálja! Asszed te vagy az első fickó aki eldönti, hogy ő lesz az első becsületes jogász vagy politikus vagy faszom? És nézz körbe, hogy hol vannak most és mit csinálnak most, és nézz apádra és nézz magadra, és gondolkozz el, nagyon gondolkozz el, mert az amiben hiszel és az, amiért harcolsz, döglöttebb, mint az a kurva farkasszőr a nappaliban! Jonnak igaza van, hogy elmegy Skandináviába a gecibe, mert itt tökre nem lehet csinálni semmit anélkül, hogy tükörfényesre nyalj egy sornyi segget aztán meg te is bepucsíts!
Robb ellöki magától, és dühös, tényleg dühös, de biztos nem a vita miatt. Ezt már leharcolták vagy ezerszer, mindig ugyanazzal a meddő eredménnyel. Elindul a vár felé: mindig oda megy, ha gondolkozni akar. (Theon a maga részéről jobban szereti ilyenkor az Óvárost és Újvárost elválasztó síneket nézni és a vonatszámlálás hagyományos hobbijának hódolni az illumináltság különböző fokain, de hát ez van, Robb dirigál. Mindig Robb dirigál. És valahogy mindenki követi.)

Mire felérnek, esni kezd. A kőpárkányra könyökölve bámulják a várost, de már semmit nem látni belőle, elnyeli a köd, csak a St Giles katedrális tornya mereng elő a sűrű, nehéz párából. Robb meredten nézi és Theonnak fogalma sincs, mire gondol, ő a maga részéről pedig valami olyasmin agyal, kábán, zavarodottan, hogy Robbnak akkor kellett volna élnie, amikor ezeket a falakat még vér mosta és ez a város lángolt alattuk és az angol hordák csak jöttek és jöttek és jöttek, és Robb ott állna a család szürke-fehér kiltjében és kiáltana és meghalhatna azért, amiért él, azért a rohadt igazságért.
Majdnem elalszik, ami hülye dolog ebben a pergő esőben, amikor Robb megcsókolja és azt suttogja, menjenek haza.
Amikor először csókolóztak, egy Mumford and Sons koncerten voltak, és Theon egyáltalán nem is akart menni.
- Biztos lefoglaltad a jegyeket? - kérdezte. - Melyik székre szól?
- Kuss már, élvezni fogod.
Igaza lett. A zenét nehezen élte túl, de a hangulat valahogy megragadta, együtt hullámzott a tömeggel az első sorban táncolva, a kordon vígan beékelődött a lengőbordája alá, és mintha minden rohadt hippi meg hipster arra törekedett volna, hogy őt nekipasszírozzák Robbnak, aki egy idő után még csak nem is tiltakozott, és később egyikük sem emlékezett, melyikük hajolt előre, ki karolt át kit, de csókolóztak és a Thistle and Weeds szólt és még csak meg sem lincselte őket senki, és egyszerűen nem tudták elengedni egymást, azóta sem, soha.

Robb belöki a szobába és magukra zárja az ajtót, aztán kétségbeesetten rángatja le róla a ruhákat és térdre taszítja. Beindítja a hifit és maxra tekeri, Franz Ferdinand, visszafordul Theonhoz és arra gondol, hol?
A szoba melyik rohadt szegletén rakta meg ez a rohadt kurafi Rosst? Ugyanott akarja most a magávé tenni. Az ágy nem játszik – Theon valamilyen érthetetlen megfontolásból egy függőágyban aludt. Egyszer megpróbálták benne, de... hagyjuk. A csíkos kempingszék esélytelen. Az a kanapé, ami valamikor itt állt, réges-rég elveszett a ruhák és papírzsebkendők és limlomok örök halma alatt.

A padló teljesen megfelel.

A vállába harap, miközben belé hatol, és mély torokhangon morog, amikor Theon tiltakozik.
- Egy kicseszett vérfarkas vagy – jelenti ki Theon, miután végeztek, és ő a mellkasán szuszog. - Engem is át akarsz változtatni, rohadt Lupin prof'.

Robb szemei úgy izzanak, mint a telihold.

Másnap együtt reggelizik az egész család, ahogy mindig. Arya unottan lapátolja a szájába a kukoricapelyhet és a dobozt olvasgatja, Rickon valami joghurton nyammog, Jon egy alma felett meditál, Bran pedig türelmesen várja, hogy Sansa elkészítse a pirítósát. Theon a felső polcon lévő nutelláért nyújtózkodik. A derekára egy Krakent tetováltatott pár éve, a csápjai a nyakáig örvénylenek és átfűzik a vállát, a karjára tekerednek. Rettentően megszenvedett vele és érte, akkor szokott rá, hogy hason aludjon, mert folyton égett az egész háta. A hegek begyógyultak és csak a tinta maradt.

Azóta, ha csak teheti, alsógatyában grasszál, és ez mit sem segített abban, hogy ő és Robb egészséges kapcsolatot ápolhassanak.

Theon lehuppan vele szemben, az ujját belemártja az üvegbe, vigyorog, és lábával Robb lábát keresi az asztal alatt, ő pedig a legszívesebben felállna, megkocogtatná a pöttyös teásbögre oldalát és ünnepélyesen bejelentené, igen, elmondaná mindenkinek végre, mi van köztük, csak fogalma sincsen, mi van köztük.

Robb-ban egyre az a kérdés munkált, hogy „hogyan mondjuk el apának”, Theonban pedig hogy „hogyan ne mondjuk el Nednek.” Az amiről-nem-tud-az-nem-fáj-neki elvét vallotta, ami úgy hülyeség, ahogy van, mert semmi sem olyan kínzó, mint a bizonytalan, arctalan és szótlan, épphogy csak sejtésnyi gyanú, és Robb biztos volt benne, hogy nem sokáig meggyőző, hogy ők annyira szeretnek zárt ajtók mögött zenét hallgatni meg együtt fogatmosni órahosszan, és valahányszor Theon a fejéhez vágja, hogy ne játssza a becsület bajnokát, ne akarjon olyan lenni, mint az apja, ő azt akarja kiáltani, hogy az apjának nincsen titkos szexuális afférja (leszámítva Jon anyjával, de az régen volt, még azelőtt, hogy ő megszületett, és nem szeretett gondolni rá). Valakinek gyanítania kell, csak annyira groteszk a valóság, hogy inkább mindenki kitalál egy saját kis hazugságot, egy olyat, amit el tud hinni.

Ő is így tesz, ahogy Sansát nézi és látja a véraláfutást a szeme alatt és azt hajtogatja, hogy biztos megcsúszott Joffrey buliján, leesett a lépcsőn, mert ha az a patkány kezet emelt a húgára, akkor ő az emberölés szörnyű vétségébe esik büszkén és boldogan és készakarva bármikor.

- Minden oké? - kérdezi, Sansa pedig bólint, kiporciózza a pirítósokat, de magának nem tesz. - Mikor értél haza?

- Elértem egy éjszakai vonatot. Nem volt gáz. Volt egy fickó, aki zaklatott, de nem volt durva. Csak fáradt vagyok.
- Milyen fickó?
- Nem számít. Valami részeg hajléktalan.

Robb még azt sem akarja, hogy ez megtörténjen. A csövesek, akik leszólítják a húgát. Arya tapló osztálytársai, akik folyton cikizik. Bran magánya. Rickon elveszettsége. Jon, ahogy az álmai után nyargal.

Sehogy sem találja a helyét. Úgy érzi, valami visszavonhatatlanul tönkrement és még csak azt sem tudja, mikor, hogyan vagy miért.

Talán minden kamasz így van ezzel.

Amikor megnyugtatja magát, hogy mind a családi élete, mint a tanulmányi előremenetele és következésképpen, jövendőbeli karriere tökéletesen rendben van, eszébe jut, hogy cserébe a párkapcsolata elcseszettebb már nem is lehetne.

Theonnal szeretik egymást.

És ez nagyon nem oké.

Este, amikor már mindenki lefeküdt, de legalábbis elvonult az emeltre vagy a padlásra, ő a tévé előtt hever és a csatornákat váltogatja, már háromszor zongorázott körbe, és egyszer sem állt meg.

- Valami gáz van? - Theon mosolyog, mert Theon mindig mosolyog, azokkal az édes, csálé fogaival amiket a legszívesebben kiverne.

Megnyomja a nagy piros gombot és elhajítja a távkapcsolót. Bárcsak ilyen egyszerű lenne elintézni mindent. A hátára hengeredik, Theon lustán simogatja a haját, ő pedig rosszallóan felmordul és megrázza a fejét.

- Na mi van már?

- Tulajdonképpen mi ez az egész?

- Mármint?
- Köztünk. Hogyan jellemeznéd?
Egy széles vigyor a válasz, mire ő mélyet sóhajt.
- A Facebookon nekem például az van bejelölve, hogy „kapcsolatban és bonyolult.” Amikor apa rákérdezett, azt kellett mondanom, Jon állította be heccből, mert szerinte bejön nekem Talissa.
- Aha.
- Szerinted?
- Mi szerintem?
- Szerinted mi ez?
- Bonyolult kapcsolatban állunk.
- Neked mi lenne bejelölve?
- Én direkte nem jelöltem be semmit.
- De ha... érted.
- Pff. Nemtom. „Nyitott kapcsolatban?”
- Miért dugod meg azokat a lányokat?
- Tessék?
- Miért dugod meg azokat a lányokat?
- Mert szeretem megdugni őket. De te vagy az egyetlen pasi az életemben, nyugi. Gáz lenne, ha máshogy lenne.
- Így is gáz.
- Mert?
- Mert ez a „nyitott kapcsolat” csak az egyik oldaláról nyitott.
- Te is megkefélhetsz akárkit. Ha lány.
- De én nem akarom.
- Ugyan már, meg sem próbáltad – és megint vigyorog. Robb gyomorszájon könyökli.
- Hogy csináljam jól – szűri a fogai közt, amíg Theon hörögve görnyed előre -, ha azt sem tudom, mi ez az egész?
Robb született stratéga volt, de csak olyan játékokat játszott, amikhez nem értett. Ha róla és Theonról volt szó, semmi mást nem tudott, mint az ösztöneire hallgatni, amikben viszont nem bízott.
Tudja, hogy most fájdalmat akar okozni Theonnak, de nem tudja, hogyan.
- Egyszerűen csak csináld! - vágja hozzá a fiú, sértetten és undorodva és ő utálja magát amikor azt mondja:
- Ez az egész ideiglenes. Minden. És ha majd elmész innen, nem akarom, hogy többet felkeress. Ez a dolog csak addig tart, amíg itt vagy.
Nem gondolja komolyan, egyetlen szavát sem.
- Rendben!
Nem tudja, Theon komolyan gondolja-e.
És elkezd félni.
Rettenetesen félni.

Eltelik két nap és a Stark-szülők persze még mindig nincsenek sehol. A leghamarabb jövőhét hétfőre ígérték magukat, szóval Theon el sem tudja képzelni, kinek a kocsija hajt az autófeljáróra, amíg ő a kukát űríti, aztán kipattan valami csaj és magyarázza, hogy szálljon be, de ő persze elküldi a búsba, és fordulna vissza, amikor az apja kihajol a letekert ablakon át.
- Azonnal beszállsz, mi a fenét csinálsz?
- Mi a fenét kerestek itt? - fakad ki belőle.
- Beszállsz vagy nem? Nem érünk rá!
- Hozom aaa... hozom a cuccaim.
- Most mondtam, hogy nem érünk rá, a hajón minden ott van, amire szükséged lehet!
Ez nem igaz, mert Robb ott alszik még a szobában, filmet néztek és kidőlt, és nélküle nem akar menni sehová, de igazából el akar menni mindenhová, nem? Ezt akarta egész életében, ezt érezte folyton, és ez itt az apja és a hülye nővére és ez itt minden, ami az övé, ez az ő családja.
Szóval beül hátulra.
- Starkéknak szóltatok?
- Mér, engedély kell, hogy elvigyem a saját fiamat?
- Hová megyünk?
- Hát szerinted hova?
- A hajóra – hajol hátra az ülésében Asha és mosolyog, és nagyon nem áll neki jól, amikor mosolyog.
- Meddig?
Az apjuk felnyög és már tolat is, és senki nem válaszol, szóval biztos csak beugrottak érte tényleg, és estére már itthon is lesznek.
Nem igaz.
Nem érte ugrottak be.
Whiskyért jöttek Skóciába, végiglátogattak egy csomó desztillálót, leadták a rendelést, és visszafelé bekanyarodtak, hogy fölvegyék őt is, mint egy zsák tehetetlen malátát.
- Most kocsmát nyitok! - mondja az apja, aztán elfintorodik. - Ilyen kurva halpofád lesz végig? Legalább lelkesedhetnél, vagy valami.
- A Karib-szigeteken?
- Igen. - Minden szót gondosan szótagol. - Pontosan ott. Mire odaérünk a szállítmánnyal, már fel is húzzák. Ott fogunk italt árulni.
- Ez tényleg szuper, sokkal jobb, mint a szálloda.
- Milyen szálloda? Ezer éve nem foglalkozom szállodákkal, leszarom őket. És hogy beszélsz? Felvetted ezt a siralmas skót akcentust. Szokj le róla! Remélem, nem kezdtél el szoknyát hordani. Apropó, miért ilyen rongyos a nadrágod, talán nem tudtak a Starkok venni neked egy rendeset a segélyből, amit kaptak utánad?
- Ez direkt ilyen.
- Direkt ilyen, azt mondja – ismétli Balon magas hangon, és Ashával nevetnek és nevet Theon is, mert egyszerre megint kicsinek és haszontalannak érzi magát, apát pedig hatalmasnak, távolinak és mindentudónak, de be akarja bizonyítani, hogy már érdemes az útra... csak azért, hogy utána hazatérhessen.

Balonnak mindenről véleménye van, a leginkább olyan dolgokról, amiket nem ismer, így azt mondja, repülővel menni szörnyen káros, nem csak a légkörnek, de a szervezetnek is.

- Az embert nem arra tervezte a természet, hogy repüljön!
- Akkor hogy jöttetek?
- Hajóval. Sosem figyelsz rám?
- De az út hónapokig is eltarthat!

- Mi Ashával remekül szórakoztunk idefelé jövet. Bevásárolunk mindent, ami kellhet, és mindent meg is kóstolunk, én nem dőlök be bármiféle reklámnak, ezek a multik fogásai hogy kizsákmányolják a népet, én aztán odamegyek és megkóstolom és ha azt mondom hogy szar, akkor szar, és nekem senki nem fog szart eladni!

Óceánjáróra számít, de csak valami kopott yacht horgonyzik a kikötőben. Hárman vannak a fedélzetén, Asha és Balon felváltva kormányoznak.
Nincs telefon. Nincs internet. És nincs más választása.
Ez rendben van így, gondolja, ahogy tehetetlenül téblábol a fedélzeten és nézi, ahogy Skócia lassan és lustán és felségesen elúszik a ködben. Minden rendben. Csak értesítenie kell Robbot. Elmagyarázni, és akkor nem lesz baj. Az apja mondta, hogy utánaküldik majd a cuccait. Fognak tudni beszélni. Megállnak pár helyen, beül egy netkávézóba. A távozás hirtelen volt és viharos, vagy inkább mondjuk, kalandos, és az út röhejesen és feleslegesen hosszú lesz, de izgalmas.

Ilyesmiket mond magának, és próbál nem gondolni arra, amit Robb mondott.

Az első két hétben nincs más, csak a nyílt víz.

Amikor lehorgonyoznak, neki kell vigyáznia a hajóra, amíg az apja és Asha a városba mennek.

És ez mindig így van.

Fogságban vagyok, gondolja egy este rettegve, aztán arconüti magát. A családommal vagyok!

Mindent megtesz, hogy megmutassa, tud olyan keményen dolgozni, mint bárki más vagy senki más. Nem panaszkodik a puritán, már-már nomád körülményekre, az esztelen vállalkozásra, a folytonos, fűszertelen halvacsorára és amikor mosogat és nem tudja, hová kell tenni a száraz edényeket és az apja felpofozza, úgy érzi, igaza van, hiszen neki otthon kéne lennie ebben az otthonban, tudnia kéne, mit hol tartanak.

Elkalandoztam, figyelmezteti magát. Pedig Starkék már biztos kaptak valami üzenetet. Tudják, hol van. A csomagjai úton vannak. Mint később kiderül, nem egy közeli város postaállomására, hanem a Karib-szigetekre.

Az apja ruháit hordja.

Az összes olaj- és verejtékszagú.

Egyszer beszökik egy netkávézóba. Elpusztul információ nélkül, még híradót se látott ki tudja, mióta. Az apja biztos benne, hogy mindenki hazudik neki, ezért nem hallgat rádiót, nem olvas újságot, nem beszélget senkivel.

Őrült, suttogja maga elé Theon. Nem! Nem! Nem! Nem!
A postaládájában csak spam van és pár haver e-mailje. Skype-on próbálja elérni Robbot. Nem számít az idő és nem számít a távolság, ha el tudja magyarázni, mi van folyamatban. Körbehajózzuk a rohadt Földet, akarja mondani, megkaptátok apa levelét? Apa írt nektek de nem tudom, mit. Tudod, hol vagyok? Gondolok rád. Hallod?
Robb nincs online. Megnézi Facebookon, és felfedezi, hogy törölte az ismerősei közül. A státusza „egyedülálló.”

Ez nem kéne, hogy ennyire fájjon. Csak arra gondol, hogy ez egy félreértés, és még minden megoldódhat. Ír egy levelet postán. Miért ne írhatna levelet postán? Belóg most rögtön valahová, felhívja valahogy. Nem is kell kapkodnia, nem is kell pánikolnia, hiszen ez az állapot csak ideiglenes.

Egész végig azt hitte, Edinburgh átmeneti.

Látástól vakulásig dolgozik és nem gondol semmire.

Végtelen hosszú esték után megérkeznek. Elviselhetetlen a forróság. A kocsmában van rendes áram, melegvíz, telefon, wifi. Kicsomagolja a Macbookot és iPadot és minden rohadt ketyerét, üzembe helyezi őket. Arra számít, hogy a háttérképét Robb talán lecserélte valamilyen üzenetre, vagy hagyott neki valami dokumentumot vagy fotót vagy bármit, de nem.

A hajón azt mondta, Robb most haragszik, ha félreértés, ha nem, idő kell neki, hogy átgondolja, és ráér, ráér átszelni az óceánt, mert amúgy sincs más opció.

Robb semmire nem válaszol.

Őt pedig nem keresi senki.

Greyjoyék nem az igazi családja. És a Starkok sem. Ned levette róla a kezét, így illet, hogy ne bitorolja vér szerinti apja helyét, és hirtelen mindenki eltűnt. Mindig úgy érezte, hogy szeretik és elfogadják, de ahogy most gondolatban egyesével végignézett rajtuk, rájött, mekkorát tévedett.

Cat sosem bízott benne, úgy gondolta, túl nagy szabadságot kap. Jonnak mindig túl durva és közönséges volt. Sansa érezte, hogy lenézi, és ezért ő is megvetette. Arya valamikor elkönyvelte magában, hogy gerinctelen és nem olyan bátor, mint mutatja. Bran tartott tőle, bár soha nem adott rá okot, de érezte, hogy vendég, hogy idegen, de túl fiatal volt, hogy felfogja, ez mit jelent, és csendes félelme Rickonra is átragadt. A farkaskutyák sosem szokták meg a szagát és ha egyedül tért haza, mindig ugattak. A halai pedig voltak olyan szívesek mind megdögleni.

A Stark-alom befogadta. A Stark-család kivetette.

Ott ült a dobozai között és rádöbbent, hogy nincs semmije.

Amikor lenyelte a büszkeségét, felhívta őket. Ned vette fel. A jellegtelen beszélgetés négy percen át tartott. Nem mert Robbról kérdezni.

Talán tiszteletben kéne tartania a kívánságát. Talán az lenne a leghelyesebb.

Küzdjön érte? Már elveszítette. És még csak észre sem vette.

Amikor egy leánybúcsús társaság egyik üdvöskéje kikezd vele, nem visszakozik sokáig.

Boldog karácsonyt, hívja fel aztán Starkékat.

Boldog Újévet, tárcsázik megint.

Húsvétkor inkább körmailt küld.

Így megy ez.

- És hogy van Robb?
- Ó, ő és Talissa remekül vannak.

Soha többet nem akar beszélni egyikőjükkel sem.

Kellemes karácsonyt és sikerekben gazdag Újévet kívánva, T. Greyjoy

Hajnal kettőkor szólal meg a telefon, egy hülye kis dallam, Jon hívja, Jon Lappföldről.
- Hallottad? - kérdezi. - Robb és Mrs. Stark...
autóbaleset.
- Melyik kórházban vannak?
- Nem tudom, a Trenton Road-on, azt hiszem...

Theon csak úgy félrehajítja a kagylót. Felrángat egy nadrágot, egy pólót, egy táskát, lerohan a kocsmába, feltépi a kasszát, marokra tömi a pénzt a zsebébe.

- Theon?
Asha az ajtóban áll, nem érti és sosem fogja megérteni. Theon félrelöki és elrohan, a lány utána kiált:

- Ne csináld, gyere vissza, beszéljük meg, nem lesz semmi baj, ne csináld ezt, adok kölcsön bármikor ha kéred, hát egy család vagyunk!
Nem igaz.
Reek néven foglal jegyet az első repülőgépre.

Nincs családja.
Nincs otthona.
Nincs vagyona, nincs becsülete, nincs jövője és a múltja is a végtelenségig eltorzult, szándékosan eltorzította.
Egy szerelme van, aki már nem is az övé és talán már nem is él.

Hozzá siet.