Thor naplója

Századunk eme meghatározó alkotása egy Zsemlével folytatott magasröptű ám mélyenszántó beszélgetés hatására született. Megalkotása közben minden erőmmel arra törekedtem, hogy serkenő szellemem friss gondolatai át és áthassák művemet. "Infantilis!" (Élet és Irodalom) "Korszakalkotó!" (A Booker-díj zsűrije) "Fergeteges!" (a Pulitzer-díj zsűrije) "WTF" (Az olvasó akit nem figyelmeztettek elsőre) "GTFO" (Az olvasó akit figyelmeztettek előre mivel rátekintett a címkékre)

most új,dán rúnákkal!

Tavaszt kell csinálnom Baldr 15. jöttéig
Kedves naplóm!
Én vagyok az, Thor. Régen írtam beléd mert nem szeretek írni. Most viszont muszáj mert nem árt a rendszeresség. Amerika Kapitány mondta. Nem vagyok benne biztos, hogy Amerika Kapitány nevét ezekkel a rúnákkal kell írni. Nem igazán akarok sokáig feletted görnyedni ahelyett hogy valami hasznos tevékenységet űznék tehát most elmesélem miféle hasznos tevékenységet űztem. Úgy volt hogy Loki nem űzött valami hasznos tevékenységet amikor úgy döntött hogy Midgardot megszállja ami dőreség volt mert ott voltunk a BOSSZÚÁLLÓKKAL ami ez a csapat ahol vagyunk, és mondtuk a Lokinak hogy ne. Mert Loki él. Haza kellett hoznom és megígértem hogy a körmére nézek. Nem döntöttem el, mihez kezdjek vele, szóval egyelőre beraktam a szekrénybe. Hosszú nap volt. Megyek aludni. Jó éjt naplóm.

Tavaszt kell csinálnom Baldr 14. jöttéig
Kedves naplóm!
Teljesen elfelejtettem hogy Lokit beraktam a szekrénybe. Az történt hogy a legényekkel alaposan a pohár fenekére néztünk és olyan macskajajjal ébredtem mint amilyen macskák Freya szekerét húzzák. Elfelejtettem az egész cécót és nem értettem mihez gratulál nekem mindenki azt hittem a tegnapi mulatsághoz meg ivóversenyhez. Gondolkoztam, miért is rendeztünk ilyen nagy ünnepséget. Meg azon is gondolkoztam, amikor Lokival elmentünk arra az evőversenyre és ő majdnem nyert csak második lett (a két versenyzőből). Nagyon büszke voltam rá azért. Elszomorodtam hogy Loki már nem él de feltűnt hogy nem vagyok olyan szomorú mint szoktam szomorú lenni amikor Loki meg van halva. Mármint idáig csak egyszer csinálta. És akkor sem! Eszembe jutott, hogy él. Aztán az is eszembe jutott, mit csinált előtte, szóval benthagytam a szekrényben, amíg eszembe nem jut valami.

Tavaszt kell csinálnom Baldr 13. jöttéig
Kedves naplóm!
Kivettem Lokit a szekrényből. Nagyon mondani akart valamit de nem tudott beszélni a szájzára miatt meg elmutogatni sem tudta mert meg volt bilincselve. Amikor elkezdett fetrengeni az asztalon rájöttem, hogy éhes. Gondolkoztam, adhatok-e neki enni. Arra jutottam hogy nagyon nem örültem annak amit Midgardban csinált és a szavamat adtam rá hogy megleckéztetem és Ódin fia Thor sosem szegi meg az esküjét tehát ma este csak egy bálnát kapott. Nem tudta megenni az egészet szóval a maradékot besózattam a szolgákkal és eltetettem, jó lesz neki holnapra.

Tavaszt kell csinálnom Baldr 12. jöttéig
Kedves naplóm! Nem tudtam aludni mert Loki az ágyam végében nyöszörgött egész este. Loki azért nyöszörgött az ágyam végében egész este mert nem tudott az ágyam végében kényelmesen feküdni. Mit tegyek, amilyen lehetetlenül viselkedett nem tudok más megoldást. Ötszáznegyvenegy szoba van a házamban, mindegyikben van ágy, de egyszerre csak az egyikben tudok úgy aludni hogy Loki is abban alszik és így tudok figyelni rá. Azt hiszem néha véletlenül megrughattam egy kicsit, mert egész nap sántított. Kiderült, hogy tegnap azért nem evett a bálnából mert rajta volt a szájzár (nem a bálnán, Lokin). De nem vehetem le. Illetve nem tudom, hogyan kell levenni. Amúgy is mindig mindenfélét mond amitől szörnyen érzem magam. Meg vicces dolgokat is amiktől jól. Meg mindenfélét. Szeretem, amikor Loki beszél. De most jó, hogy csöndben van. A nyöszörgést leszámítva.

Tavaszt kell csinálnom Baldr 11. jöttéig
Kedves naplóm! Megkérdeztem a többieket, ők mit csinálnának Lokival. Mondhatom, szép kis istenek ezek! Egyik javaslat gusztustalanabb volt mint a másik. Apát nem kérdezhetem meg, mert már felnőtt férfi vagyok és egyedül kell döntenem. Annyira nem volt ötletem hogy leütöttem Lokiról a szájzárat a Mjölnirrel és megkérdeztem, szerinte mivel büntessem meg őt, de nem tudott beszélni, csak vért köpködött meg a fogait. A sebek hamar begyógyultak, de nem volt hajlandó segíteni, csak szitkozódott, de olyan csúnyán hogy teljesen nekikeseredtem és leütöttem. Addig csendben volt. Aztán nyöszörgött. Ma sem alszom.

Tavaszt kell csinálnom Baldr 10. jöttéig
Kedves naplóm! Unom leírni hogy kedves naplóm de udvariatlanság lenne ha nem szólítanálak meg. Loki nem volt udvarias amikor azoknak szólított amiknek amikor ismét levettem róla a szájzárat (meglett a kulcsa.) Emlékeztettem rá hogy visszaküldhetem a BOSSZÚÁLLÓKNAK és ők majd BOSSZÚT ÁLLNAK rajta szóval örüljön amíg ilyen jó dolga van. Aztán megkérdeztem megint, szerinte mit kéne tennem hogy rossz dolga legyen. Azt mondta szerinte idáig tökéletesen csinálom. Azt hiszem, gúnyolódik. De félek, hogy nem. Nem akartam, hogy rosszul érezze magát amíg ki nem találom, hogyan érezze rosszul magát. Engesztelésül adtam neki mézsört. Büntetésből én ittam meg.

Tavaszt kell csinálnom Baldr 9. jöttéig
Kedves naplóm! Nem megy nekem ez az egész. Annyival egyszerűbb lenne ha tényleg haragudnék Lokira de csak azért haragszom rá mert nem tudok haragudni rá. Nem valami kitartóan. Ha úgy lenne akkor csak PUFF a Mjölnirrel! Mármint sűrűbben mint szoktam. És erősebben. És direkt.
De most csak nézem, ahogy kornyadozik az ablakban. Megszakad érte a szívem. Sokkal jobb lenne ha a Megbánás istene vagy a Semmittevés istene lenne. De nem, ő itt cselsző meg ármányol. Ehhez képest nekünk nagyon sokáig nem tűnt fel hogy miben mesterkedik. Ez is az ő hibája! Lett volna feltűnőbb. Vagy kevésbé egyértelműen feltűnő. Jaj a fejem!

Tavaszt kell csinálnom Baldr 8. jöttéig
Kedves naplóm! Meggondolatlanság volt Lokit kiültetni az ablakba. Elrepült. Egy pár napig nem leszek itt, megyek megkeresni.

Tavaszt kell csinálnom Baldr 5. jöttéig
Meglett. Beszorult az ablakpárkányba és nem tudott semmi kisebbé változni szóval ott volt amíg én bejártam Azgardot.

Elfelejtettem tavaszt csinálni
Kedves naplóm! Annyi tele volt a fejem az egész üggyel hogy lásd keltezés. Haragszom magamra. Meg Lokira, de még mindig nem eléggé. Megint megkérdeztem, ő hogyan büntetné magát ha ő lenne én de közben meg maga is aki nem viselte jól magát Midgardban meg egyáltalán.
- Kötözz ki valahová és hagyj ott örökre – motyogta.
Igazán nem volt kedvemre való az ötlet. És akkor rájöttem mit kell csinálnom, illetve, mit nem kell csinálnom! AMIT LOKI MOND! Hiszen az csel!!
Szóval leszedtem a bilincseit és állandóan a nyomában vagyok. Ez így ment egy darabon amikor elkezdett gyanakodni és azt mondta:
- Semmiképp se hozass nekem bort, ki nem állhatom.
De én résen álltam! Kapott egy szép kupával.
Megy ez, mint a fából vaskarika! (Ami tényleg elég jól megy. Akaraterő kérdése.)

Elfelejtettem tavaszt csinálni, Baldr ötödik jötte
Kedves naplóm! A tervem tökéletesen működik, de kissé időigényes. Loki ma például azt kérte (illetve, nem kérte) hogy hozzak le neki egy csillagot az égről. Kissé körülményes volt anélkül megoldani hogy felrobbantanám az univerzumot de sikerült belezártam az energiáját egy kristályba amit most Loki a nyakában hord és örül neki. Feltűnően örül neki amúgy. Ezt majd még később átgondolom.
Mindenki mondja hogy csak a bolondját járatja velem de csak azért mert nem látják a cselt! Atyám rámhagyott mindent jeges borogatást tett a homlokára és aludni ment. Morgott mindenféle durva dolgot de mindig ilyen a Nagy Álma előtt.
Szif szerint fajankó vagyok. Többek között. Nem áll szóba velem, galambokkal küldözget nekem válogatott sértéseket. Loki visszaírt neki hogy a faagyaú kőmamlasztuskó kezdetűt kétszer postázta és amúgy is önellentmondás.

Elfelejtettem tavaszt csinálni, Baldr hangoskodott szóval most nem jön elő
Kedves naplóm! Rendet teremtettem a birodalomban. Midgard képviselői engem bíztak meg a büntetés kiszabásával, mondtam, meg hogy nagyon jól tudom mit csinálok. Lokinak közben visszatért az étvágya. A szónoklatom alatt végig szőlőmagokat köpködött a tarkómra.
Azt hiszem a végén talán kicsit hevesebb lettem, mint kellett volna. Mivel Lokit nem bánthatom (mert megkért rá) ezért más látta kárát.
Szólok, hogy egy darabig éjszaka lesz.
Midgardban pedig tél.

Baldr lába már szépen gyógyul, de még nem jön elő
Kedves naplóm! Loki valami olyasmire kér illetve nem kér amit nem akarok megtenni úgy hogy nem akarja de következetesnek kell lennem, de közben fegyelmeznem is kell, de hisz ez nem a jó módszer JAJ A FEJEM!
Atyám igazán ébredhetne már. Lehet, hogy király vagyok, de nem az a mindentudó fajta. Inkább a mindig-éppen-csak-a-szükséges-mennyiséget-tudó fajta.

Baldr bezárkózott
Kedves naplóm! Teljesen felőrlődöm ebben a sok gondolkodásban meg döntéshozásban meg ilyesmiben. Olyan egyszerű dolgot szeretnék – igazságosnak lenni. Haragszom Lokira, miatta ilyen faramuci ez az egész helyzet. Attól tartok egy pillanatra megfeledkezhettem a dilemmáimról, amikor a vacsora alatt végig olyan rátartian viselkedett meg hencegett meg minden, mintha legalábbis jó dolga lenne, miközben megissza az ÉN legjobbik boromat, egy darabig csak dúltam-fúltam de aztán betelt a pohár (illetve pont hogy kiürült) szóval kicsit nekirontottam persze figyeltem rá hogy ne bántsam nagyon csak ilyen testvéries tudd-hol-a-helyed szerűen mint régmúlt időkben szóval birkózni kezdtünk a folyosón. A folyosón kezdődött. És mire eljutottunk a hálószobámig addigra meglehetősen lekopott róla ez a testvéries-dolog.

Szerintem Baldr meghalt
Kedves naplóm! Újabb módszerek a birkózásban.

Alkalomadtán felveszek valamit és ellenőrzöm él-e még Baldr
Kedves naplóm! Ez már nagyon régen nem birkózás.

Majd holnap ellenőrzöm, él-e még Baldr, de nélküle nem tudom, mikor van holnap
Kedves naplóm! Bevallom, érzek valami bűntudat-félét. Most mennem kell.

Baldr előkerült
Kedves naplóm! Ránknyitott. Kicsit nagy a felfordulás. Majd jelentkezem.

Baldr ismét a helyén, Frey még a tavaszt is megcsinálta helyettem
Kedves naplóm! Uralkodni, azt tudok. Tele vagyok energiával és önbizalommal.

Eltelt pár nappal, de főleg éjszakák
Kedves naplóm! Bocsáss meg hogy nem véstem beléd de Loki azt mondta még véletlenül se adjalak oda neki. Ma viszont visszaszereztelek meg híreim is vannak, felkerestek a BOSSZÚÁLLÓK! Jönnek Azgardba. Nagyon várom!! Remélem Lokinak nincs a tervei közt az hogy ne találkozzam velük. Nem beszéltem neki az üzenetről. Legalábbis józanon nem. Azt hiszem. Aztán meg aludtunk. Többnyire!

MA!!!
Kedves naplóm! ITT VANNAK A BOSSZÚÁLLÓK amit elég problémás volt kivitelezni de a lényeg hogy itt vannak. Kimentem eléjük a Bifrösthöz. A Zöld Titán mondta hogy ő azt olvasta valahol (hol?), hogy halandó nem mehet át a szivárványhídon. Támadt egy kis bonyodalom ami keretében kiderült a számukra is hogy én
I) nem halok meg csak úgy magamtól, mert az nagy meggondolatlanság
II) a szivárványhídon csak kiváló harcosok kelhetnek át.
Vasember erre azt mondta a Csíkosnak hogy „csak utánad” és ő úgy tűnt egy kicsit fél amikor a hídra lép de elsősorban félni félt. (Az Amerika Kapitány hosszú, azért írom Csíkosnak.) Akkor volt ez a „haaaaaaaaa” és jöttek a valkűrök és mindenki megint meglepődött a szárnyas lovak miatt meg hogy felhőből van a hajuk meg világít a szemük meg komolyan minden bajuk volt, de a valkűrök nem sértődtek meg csak átkísértek mindenkit a hídon. Akkor a BOSSZÚÁLLÓK megint összeszedettnek mutatkoztak és körbemutattam nekik Azgardot és mindenki nagyon nézett, a Vasember valami készülékkel kattintgatott.
- Szóval ööö, mit is kell tennem hogy isten legyek? - kérdezte az Íjász és nevettünk.
Midgard amúgy nincs veszélyben csak mondták hogy már régen láttak meg kicsit sokáig volt tél (hopsz) és ez ilyen kisebb zűröket okozott meg hogy az Asszony és az Íjász egybekelnek és kellenék az esküvőre nem tudom mit csinálni (tanú?) és én mondtam hogy házasodhatnának itt csak az előcsarnokot módjával vérezzék össze ők meg mondták hogy az ő szertartásukban nincsen vér de hogy akkor hogy akarnak örök hűséget fogadni na azt nem tudom.
Szóval ezekről beszélgettünk meg a hőstetteinkről amíg mutattam neki körbe mindent aztán elvezettem őket a palotámba hogy megvendégeljem őket és vezettem őket sorra és mutattam büszkén hogy:
- Ez a legnagyobb hálószobám!
És akkor Loki előjött a haját igazgatva Legnagyobb Hálószobámból a smaragd köntösében amit épp csak megkötött a derekán és azt mondta:

- Ó!
Mire a BOSSZÚÁLLÓK is:
- Ó!

És akkor majdnem minden csúnya lett.
Loki felvarázsolt valami üvegfalat és azon keresztül megbeszéltem mindenkivel hogy kézben tartom a dolgokat.
- Szó szerint! - mondta a Vasember és csak ő tűnt vidámnak. - Figyelj, amikor azt mondtuk büntesd meg, nem a dádázásra gondoltunk.
- Nem értem miről beszélsz – mondtam neki.
- Thor elméjét is megszállta! - jelentette ki az Asszony de aztán a Csíkos mintha elgondolkozott volna amit mondtam a büntetésről és azt kérdezte:
- Amióta ez tart, elkövetett bármi rosszat?
Mondtam, hogy nem. Elkezdtek kupaktanácskozni és sajnáltam hogy kihagynak elvégre én is BOSSZÚÁLLÓ vagyok szóval Loki levarázsolta az üvegfalat hogy tudjak csatlakozni aztán visszavarázsolta, nekidőlt és rágta a körmét.
Nagyon nem értették amikor a Tervet magyaráztam, a Zöld Titán (aki most éppen a kisebbik és rózsaszín kiadásában volt jelen) egy ponton elkezdte a fejét fogni és nem tudtam hogy sír-e vagy nevet de megint a Csíkosé volt a végszó amikor azt mondta:
- Bármit csinálsz, egyelőre úgy néz ki, működik.
Mindannyian Loki felé fordultak aki rájukmosolygott (az utóbbi időben sokat mosolyog).
- Azért hagyjuk ott a fal mögött.
- A világért se szeretnék kijönni – ragyogott.
NAGYON sokáig tartott a Mjölnirrel szétverni a falat, főleg hogy a többiek próbáltak megakadályozni.
A végén Csíkos azt mondta:
- Thor, teljesítetted a küldetésedet, bőven teljesítetted! Könyörgöm, hagyd abba!
A lakománál kicsit fagyos volt a hangulat.
Aztán még fagyosabb lett. A dértitánok hírnököt küldtek. Azt mondták, megszegtük a békét azáltal hogy hadsereget hívtunk ide Midgardból. Háború! Végre.
Atyám felkelt. Röviden tájékoztattam az eseményekről. Azt mondta, mivel a midgardiak (és én, mert beengedtem őket), szóval mi hoztuk Azgard fejére a vészt, ezért csak mi megyünk harcolni és Azgard egy fia katonát sem ad. Miután ezt elmennydörögte, ivott egy kortyot és megkérdezte, Loki hogy van. Mondtam, hogy nagyon eleven. Mondta, hogy őt is vigyük. Visszament aludni.
Azért írok ma ilyen hosszan mert lehet, hogy ez az utolsó alkalom hogy írhatok beléd. A többiek panaszkodnak a kopácsolás miatt, szóval lassan befejezem. Hold-delelőnél indulunk. A BOSSZÚÁLLÓK nem akarják hogy Loki is jöjjön. Hősként halok meg, de nélküle. Ez valahogy teljesen elkeserített. Azt mondta, jönni akar, aztán azt is, hogy nem akar jönni. Végül elment. Ő délnek, mi északnak. Kezdődik!

Jötunheimr. Itt aztán nem kel fel a nap.
Kedves naplóm, HARCOLTUNK!!!!!!! Nagyon jó volt csak teljesen esélytelen. A titánok csak jöttek és jöttek és jöttek és jöttek mi meg CSATT-CSATT-CSATT de a végén már nagyon úgy tűnt hogy hiába, körbevett minket a roppant túlerő mi meg CSATT DURR BUMM de ez csak egy darabig működött.

- Jól sejtem, hogy egy bolygónyi van belőlük? - lihegte a Vasember, én csak bólogatni tudtam, mire morgott valamit az orra alatt (Fasza? Fanya? Egyiknek sincs értelme)
- Új stratégiára van szükségünk! - jelentette ki Csíkos /azóta már volt vagy kilenc új stratégiánk./
Hirtelen szétszakadt az égbolt és láttam Muspelheim narancslánggal izzó égboltját és Loki levágtázott a repedésen át egy sárkány hátán és jöttek még további sárkányok (de azoknak már nem ült a hátán).
- Oké(?), ez megfelel – motyogta Íjász.
- Hogy voltál képes felébreszteni a sárkányokat!? - üvöltöttem Lokira.
- Egy kis énekszóval – így ő, mire én:
- DE HOGY VOLTÁL RÁ KÉPES!?
Mire Zöld:
- Hööörrr!
Mire az Asszony:
- Talán a családi perpatvart most mellőzni kéne.
Mire a Vasember (a vállába forduló dárdával):
- Szerintem is.
Loki felvont körénk és a fenevadak köré egy tűzgyűrűt. A titánok és a jégfegyvereik nem tudnak áthatolni rajta. Zavartalanul veszekedhettünk tovább:

- Sárkányok! - így én, dühödten.
- Sárkányok! - így ő, lelkesen.
- Egyáltalán mit keresel itt!? - így én.
Amire igazán nagyon megharagudott.
- Téged, te fajankó! Nem vagyok az asszonyod, hogy otthon ülve elsirassalak! - Egy nagyon merész és vállalkozó kedvű titán átjutott a tüzön, mire ő oda se nézve feléhajított egy tűzgalacsint. - Győzni jöttünk ide! Megbíztok bennem?
A lelkes éljenzés elmaradt. Egy kisebb (hosszabb) szünet után Csíkos azt mondta:
- Csak veled nyerhetünk. Nem bűnhődtél meg a tetteidért, de most jóváteheted őket.
- Már hogy ne bűnhődött volna meg... - kezdtem, de addigra már mindenki nagyon ünnepélyes volt szóval nem firtattam.
- A sárkányok szabad teremtmények, irányíthatatlanok – magyarázta Loki, mire én hevesen bólogattam, mert ezért tartottam ostobaságnak az egészet. - Rám viszont hallgatnak. Ha érzik, hogy elfogadtok a vezetőtöknek, rátok is fognak.
Mindenki egyetértett abban, hogy ez rettenetesen hangzik.
- Be kell valljam, szerintem is – fintorgott ő. - Ezért készítettem ezeket az amuletteket, a védelmük alatt nem árthatnak nektek.
Szóval, voltak immár hátasaink melyek egyben kiváló fegyvernek is bizonyultak.
Vasember figyelmeztetett bennünket, hogy a sok elolvadt jég → víz → nincs tűz, szóval váljunk szét, Csíkos azt is kidolgozta, hogyan, rajzoltuk fel a hóba a titánok meg már teljesen magukon kívül voltak a tűzfal túloldalán.
- Nagyon hatásos, Loki – ismertem el a lángoszlopot figyelve. - Végül is a tűz istene volnál, vagy mi a cúg. Egyedül azt nem fér a fejembe, hogy ha ilyen kiválóan kezeled a képességedet és még a sárkányokat is engedelmességre bírod... hogyan lehet az, hogy ez a terv nem jutott eszedbe idáig?
Sötéten rámmeredt és azt suttogta:
- Ez egyike azoknak a dolgoknak amiket soha többé nem hozhatsz fel.
Innentől a küzdelem meglehetősen egyoldalú volt, de NAGYON élveztem!!! A titánok megadták magukat. Csíkos mindenáron azt akarta, hogy fogadjuk el, Loki viszont tiltakozott:
- Ez csak fegyverszünet, nem béke!
- Ismét a pszicho-feje van rajta – mondta Vasember (de hogy konkrétan mit?)

- Tárgyalunk velük – jelentette ki Loki (Zöld Titán utólag azt mondta hogy a fejlődése legkézenfekvőbb jele ez a többesszám volt).
De Loki végül egyedül tárgyalt velük. Vele. Laufey-val. És a végén már nem hasonlított egy béketárgyalásra. Laufey mondta neki hogy megtudta a „vére titkát” de hogy nem véletlenül hagyták ott elpusztulni a Gyöngék Barlangjában és hogy az anyját felkoncolták a szégyenért amiért ilyen gyermeket szült a világra és hogy „senki nem siratta vére hullását” és Lokit sem fogja siratni senki mert nem ismerik el maguk közül valónak, korcsnak nevezte meg kutyának és addigra már az összes BOSSZÚÁLLÓ engem fogott le mielőtt odamegyek és a Mjölnirrel meg egy kicsit puszta kézzel is olyan laposra verem a képét mint a kard éle aztán még meg is ölöm párszor amíg bele nem hal.
Loki azt mondta hogy mérkőzzenek meg csak ők ketten fegyverek és segédek nélkül, Laufey nem akart beleegyezni de a csatától fáradt, reménytelen meg vérszomjas titánok bíztatták (puhány figurák ezek) de esküdni még mindig nem akart és Vasember már nagyon unta mert a dértitánok beszédét a midgardi népek nem értik én meg nem tudtam fordítani nekik csak káromkodtam végig meg Lokinak kiabáltam egészen addig a pontig amíg rá nem jöttem hogy ez élete csatája mert lehet hogy ő olyan kis karcsú meg szép és finom illatú de azért egy igazi HARCOS és én nagyon büszke vagyok rá bármi történik bár az esélyeket elég kiegyenlítetlennek láttam de ez teszi a hőst hőssé és ez volt Loki ideje. Loki felvette az eredeti alakját (Vasember visszanyerte az érdeklődését) és megmérkőztek. Nagyon kemény ütközet volt, csupa ököl meg jég meg karom és az Asszony egyre mondta hogy közbe kéne avatkoznunk mert ha „a benga fickó rákönyököl az öcsédre” akkor a titánok is vérszemet kapnak majd és nekünk jönnek és ez volt az a pont amikor Csíkos rájött hogyha Loki elbukik akkor a sárkányok is elszabadulnak adott esetben.
De Loki győzött! És ha hiszed naplóm ha nem (és hogy a viharba ne hinnéd, csak egy buta kő vagy... na nem úgy értettem naplóm) na szóval a dértitánok letérdeltek elé de így az összes sok és kikiáltották királyuknak, mivel legyőzte a korábbi vezért meg amúgy is lehetett volna örökös ha nem olyan aranyos pindúr. Loki visszaalakult Ázzá és túlesett a világ legfurcsább koronázási ceremóniáján.
A BOSSZÚÁLLÓK megegyeztek abban, hogy olyan, mintha egy párhuzamos univerzumba kerültek volna. Aztán rájöttek, hogy így is van. De sajnos haza kellett őket küldenem hamar mert elfelejtettem nekik említeni hogy Jötunheimrban kicsit máshogy telik az idő. Azért egy ünnepség még belefért! Loki ígérte hogy majd csatlakozik hozzánk ha ráér két birodalomépítés közben de végül nem került elő nagyon sokáig, szóval amikor elbúcsúztam a BOSSZÚÁLLÓKTÓL és átadtam minden gratulációmat meg egy hordó lazacot Íjászéknak akkor utána még nagyon sokáig vártam amíg el nem aludtam de még álmomban is vártam.

A Győzelem Hétnapos Ünnepe
Kedves naplóm! Arra keltem föl hogy mindenki Lokit ünnepli. Szövetséget kötött Muspelheimmal, Jötunheimr királya lett és már Midgard sem akarja levadászni, szóval senki nem merte elvitatni a dicsőségét. Még atyánk is bajnokként üdvözölte! Egy álló hétig tartott az eszem-iszom, le sem hunytuk a szemünket (eltekintve azoktól az alkalmaktól amikor pislogtunk). Volt egy kérdés amit mindenki elsuttogott, hogy „ugyan hogyan változott meg ennyire?” aztán mindig rámnéztek és bólintottak. Egy ponton kezdett ijesztő lenni. Abban a hiszemben voltam igen sokáig hogy a büntetésem volt ilyen eredményes, de tudod naplóm aztán elkezdtem Csíkos szavain gondolkozni (mármint nem az „ahán” meg társain.)
Amikor véget ért az ünnepély utána mentem volna aludni de Lokit ott találtam a hálószobámban, helyesebben az erkély korlátján, ahogy ott gubbaszt, farkasprém bundában, jégdiadém övezte homlokát, és arról beszélt, hogyan fogja felvirágoztatni Jötunheimret és hogy ez majd végre lefoglalja és izgalmas lesz és mókás aztán viszont nagyon hallgatott szóval átvettem a szót.
- Soha életemben nem voltam még ilyen büszke senkire és semmire – mondtam ahogy megsimogattam az arcát. - Büntetésed ideje letelt.
Az arca erre furcsán elváltozott, egy kicsit olyan volt mint azon a rettenetes napon amikor szétzúztam a hidat és azt hittem örökre elveszítettem őt és ettől annyira megijedtem hogy visszavonultam a szobámba de ő persze a nyomomban volt de nem szólt egy szót sem.
Megágyaztam, toporogtam, aztán felé fordultam és megfogtam a kezét hátha mégis csak eltűnik.
- Mindketten uralkodóvá váltunk tehát. Legendás király leszel a jég birodalmában. Kérlek azért, tégy nekem egy ígéretet.
- Mi lenne az?
- Kérlek ne hagyd el Azgardot.
- Azgardot?
- Se engem. Ismerek egy kiváló módot a királyságok egyesítésére.
Elsőnek nevetett. Aztán amikor rájött, hogy nem tréfálok, még jobban nevetett, de közben sírt is.
- Igen – mondta.
Tehát így lesz. Innen is tudja irányítani a birodalmát! Különösen a fránya illúziói segítségével.
- Még egy sort írsz a naplódba, és lerágom a karodat tőből. Aludni akarok!
Annyira helyes amikor morcos. Arra gondo

Thor naplója, én, Loki, megátkozlak téged, elbűvöllek téged: ne legyen véső, mi fog rajtad, ne legyen rúna, mit megtartasz, nyeld el a szavakat, miket rád róttak!
Utóirat: a szertartás nagyon szép volt, köszönöm kérdésedet.

Hóelő 20.
Kedves naplóm! Az eltelt időben tanultam egy kis mágiát. Túl sok minden történt hogy leírjam, szóval a mai reggellel folytatlak. Tehát:
- Miért törődsz velem? - ezt kérdezte Loki a reggel így felkönyökölve az ágyban. Én pont akkor keltem szóval csak azt mondtam „hmhhh”, amire ő azon a puha hangon folytatta: - Mert megszoktad, hogy gondoskodj rólam? Mert jó felé változtam? Vagy csak megígérted magadnak, hogy így lesz? Mert...
- Mert te vagy te – közöltem vele, és megcirógattam az arcát, aztán pedig közelebb vontam é