a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2016. május 26.

PSYCHOMᐃCHIᐃ

Hatodik rész. Rajtaütésszerű frissítés (végre!) a vizsgaidőszak közepéről, elszánt arckifejezéssel.



vi.


Íme a Finalizer, a csillagromboló, mely titokban készült a Kuat-Entralla műhelyeiben: háromezer méter vaskemény professzionalizmus, a hatalom jelképe és az Első Rend büszkesége.
Huxnak sírni volt kedve, amikor először útra indult a roppant fedélzeten. Tudta, hogy ez egy olyan pillanat, amit soha nem felejt majd el, de nem pillanatként élte meg. Egyszerűen nem fogta fel. Killric Yar vezette a tévelygő menetet, a karjait hátul összefűzve. A hangja hasítóan éles és jól artikulált volt, ütemre feszes lépteivel:
- Most kezdünk áthaladni a  hiperanyag-felszívó reaktor felett. III-a1a típus. Kifogyhatatlan energiaforrás, gazdaságos, korszerű, környezetkímélő. A gázszivárgás minimális.
- Meg tudnánk tekinteni? - kérdezte Hux. A férfi egy gyakorlott mosollyal hajtott fejet.
- Ha úgy kívánja, a bemutató után természetesen sort keríthetünk rá, ezredes.
Ren összefűzte a kezeiket. Űrfekete tér borult a csapat köré, csillagködként derengő vörös és kék fényekkel, és a fémek szürkéje felhőket idézett Hux eszébe. Korlátlan távlatok futottak fegyelmezett vonalakká és megfontolt formákká, hogy egy mérnöki mesterremekké egyesüljenek, ami mindent képviselni tetszett, amiben Hux hitt és amit szeretett.
Tétován futtatta végig szabad ujjait egy műanyagfóliával burkolt műszerfalon: mindennek kezdet-illata volt, új, átható és tapadós.
- Gyönyörű kislány - sóhajtotta Phasma, ahogy a fejét hátravetve a folyosó végtelen plafonját bámulta. - Nézzenek csak rád, csodálatos vagy.
- Becsléseik szerint hány fős személyzet fogja irányítani? - faggatózott tovább Hux. Killric élesen füttyentett, és a tarkóját dörgölte.
- Ötvenötezer fős legénység, plusz tizenkilencezer tiszt; a rohamosztagosokból nyolcezer fő az állandó állomány, a drodiok kalkulációja még folyamatban van.
- A parancsnokok?
A férfi nem felelt. Egy mindentudó mosollyal biccentett, és az ajtó felszisszent.
A hídon már zajlott az élet: a süllyesztett árkokban lángolt a munka a brigád keze alatt - az üveges képernyőkön adatsorok peregtek, és a visszfényükben eltökélt arcok ragyogtak fel. Hux a tekintetével csak azt az átkozott mázlistát kutatta, akinek a beosztását innentől aktívan irigyelni fogja, de nem vett észre senkit, aki rangban felette lenne. Nem akarta volna bevallani senkinek, de az ilyesmi többnyire feszélyezte.
- Kérem, erre kövessenek - mondta Killric. Ren egyre erőteljesebben markolt Hux kezére, aki végül kizökkenve megkérdezte:
- Mi baj?
Ren áhítattal suttogta:
- Itt van.
Az ablaksorok panorámájánál szikár, csuklyás alak állt. Nem fordult meg, amikor a közelébe érve Killric vigyázzba húzta magát, és Ren letérdelt:
- Mester.


Hux most ott állt, ahol Snoke állt, amikor köszöntötte őket a fedélzeten. A vállán súlyosan pihent a tábornoki kabát. Snoke átadta a hajót, és magával vitte Rent.
Teljesen felesleges volt őket személyesen üdvözölnie. Az egészségügyi állapota aligha engedhette meg, és ezt szóvá is tette, hogy nem szabadna az űrben lennie.
Hux hátat fordított az ablaksornak, és Pavish osztályvezető mintha csak erre várt volna, meg is ostromolta egy datapaddal, ami az interkommunikációs osztály bejelentés-köteles adatforgalomirányítói munkaeszközpótlás iránti kérelmét vetítette Hux elé.
Ő pedig végigolvasta az egészet, betűről-betűre.
Bár őt dicsérte az ötlet, hogy a Finalizer dolgozóinak munkaidejét beosszák hatszor négy órás shiftre, állandó, üde váltással, ő mégis három shiftet dolgozott naponta, szóval a karakterek némileg összefolytak, de a lényeg az volt, hogy a szöveget fölfogta. Interkommék szerettek volna egy új TeleSonic audiokártyát rendelni az irodába a Neuro-Saavtól hétszázötven kreditért.
- Amennyiben meghibásodás miatt kívánják pótolni az alkatrészt, egy kárbejelentő betétlapot is mellékelniük kell a jövőben.
- Nem meghibásodásról van szó, uram. Tizenhat audiokártyát kellett volna kapnunk, de az ellenőrző leltározás során mindössze tizenötöt számláltunk. Hiányos lehet a készlet.
Hux ellenségesen meredt a datapadre. Ez volt a Finalizer első útja: még mindig kapargatta a személyes kontrollpaneljéről a védőfólia foszlányait és úgy kellett behackelnie magát a saját fürdőszobájába, de máris telve voltak hányaveti hiányosságokkal.
Nem volt elég TeleSonic audiokártya.
Száz AAL szállítóból volt ötven.
És nem volt ott Ren.
- Ha ragaszkodnak a hétötvenes modellhez, akkor tizennégy shift múlva tudom csak leadatni a rendelést, ellenben ha a háromnegyvenes is megfelel, az tíz shiften belül akár a kezükben is lehet.
Pavish várakozva figyelte, de Hux csak kecsesen átnyújtotta a datapadet.
- A döntés az öné.
Ez vált a varázsigéjévé. A legényégen azt vette észre, hogy nagyon szeretnének önálló döntéseket hozni, de soha nem mernek. Pavish valósággal felragyogott előtte.
- A hétötvenes modell felel meg leginkább az igényeinknek, uram! - jelentette boldogan, és Hux előzékenyen fejet hajtott.
- Ennek megfelelően intézkedem. Leléphet.
Pavish egy fürge tisztelgéssel útnak eredt.
Hux egyesekkel ellentétben nem úgy definiálta a hatalmat, hogy úgy pózol, mint aki mindent jobban tud. Maximálisan bízott az emberei hozzáértésében, és mindig kikérte a véleményüket, mielőtt opciókat teremtett. Ő nem tartott távolságot: állandóan elérhető volt, aminek megvolt az a hátránya, hogy mindenki hozzá járt udvarolni ahelyett, hogy a közvetlen feletteseikhez mennének, de annyi baj legyen.  Nem próbálták eltusolni előle, ha valami nem működött rendesen vagy tönkrement: már-már büszkén tettek jelentéseket, tábornok, jelentem, elcsesztem.  
Pár shift alatt a Finalizer gyanakvó kollegák karanténja helyett munkahely lett, ahol mindenkinek megvolt a pontos szerepe, és az adatforgalmisok ugyanúgy emelt fővel mentek dolgozni, mint a tisztek.
És tudta mindenki, hogy ezt csakis Huxnak köszönhetik.
Átvágott a hídon, és senki sem vágta magát haptákba. Megszokták, hogy mindig ott van, és ő pontosan ezt a hatást akarta.  Úgy volt láthatatlan és állandó, mint jobb bolygókon a gravitáció.
Hux tábornok. Néha még furcsán hangzott. Snoke le akarta kenyerezni vele. Amit Snoke nem értett meg, az az volt, hogy a címet Hux valóban megérdemelte. Erre született.
Phasma bezzeg visszautasította, hogy Snoke őrnaggyá avassa.
- A rohamosztagosaim mellett a helyem, uram - azt mondta. Az új rang új feladatkört jelentett volna.
Ren nem kapott jutalmat. Ott térdepelt a pompás báli ruháiban, a fátyol az arcában, fedetlen a háta, és Hux elnézte, és tudta, hogy őt nem adja át neki Snoke soha.
És mi volt az Első Rend hadserege és mi volt egy Resurgent-csillagromboló Ren erejéhez képest?
És miért érné be kevesebbel?


- Tábornok, egy Upszilon sikló kísérel meg engedély nélküli leszállást.
Hux egy pillanatra lehunyta a szemeit, aztán a kommlinkhez hajolt.
- Neki nem kell engedély.
Ez volt a ciklus, amikor Ren visszatért. Huxnak az ment a fejében, hogy Ren hazajött, aminek nem volt értelme. A lépteit megszaporázva sietett eléje, és egy ponton a fedélzeti transzportot is igénybe vette, mert háromezer méter az háromezer méter, és ahhoz azért nagyobb dolognak kell történnie, hogy ő azt lesprintelje.
Stílusosan érkezett a hangárba, mintha éppen csak arra járt volna, és fölkészült Ren fogadására. TIE-vadászok vették körbe érdeklődve, rohamosztagosok meneteltek formagyakorlati rendben és droidok próbáltak ráébredni, mivégre léteznek, ahogy föl-alá lézengtek.
Az Upszilon már a dokkon parkolt, de a gomolygó füstből Hux tudta, hogy  csak nemrég ért oda. Ő illedelmes távolban állt meg, a lábait terpeszbe vetve. A szíve visszhangot vert.  
A palló szisszenve leemelkedett, és Hux azt ismételgette, gyerünk, jöjjön, jöjjön. A füst páraként csapott előre, mintha Arkanis kegyetlen tengere hullámot vetne, és Hux ringott vele, a testsúlyát az egyik, majd a másik lábára helyezve, mire végre megállt egyenesen.
Ren dübörögve lecsörtetett, és a fejét felkapva felé nézett. A sisakot természetesen viselte.
- Üdvözlöm a hajómon, Lord Ren - jelentette Hux, és Ren még mindig nem mozdult. A sikló legénysége kezdett feltorlódni mögötte, Killric és két lovag egy droiddal.
- Hux - mondta torzultan, aztán hozzátette: - tábornok.
Hux megengedett magának egy féloldalas mosolyt. Gáláns gesztussal intett a fedélzet felé, és enyhén meghajolva kérdezte:
- Elvezethetem önt a szálláshelyére?
Ren erre kvázi rohanni kezdett, a kísérete pedig kétségbeesetten követte. Ren Hux mellett sem torpant meg: elnyargalt mellette, és odavetette:
- Szeretnék gratulálni a kinevezéséhez.
A hangmodulátoron át is csorgott belőle valami frivol ígéret.
Ez talán még sem lesz rendben.
Hux pár hosszú lépéssel beérte. Az új csizmája már csak alkalmanként kínozta, a kabátja palástként lobogott utána, és a kezében természetesen ott volt a datapadje, ami nélkül már tusolni sem ment.
- Bízom benne, eredményes volt a kiképzése?
- Bevetésen voltunk. Luke Skywalker napjai lassan végleg elfakulnak.
Hux átnézett a válla felett, hogy ellenőrizze, a többiek fölzárkóztak-e. Killric lemaradt vitatkozni egy szervízdroiddal, a lovagok viszont a sarkukban voltak, egy köpcös alak  hatalmas fémbárddal és egy alacsonyabb, akihez gránátok és lézerpisztolyok voltak szíjazva, de azért a biztonság kedvéért egy botot is  magánál tartott. Hux úgy sejtette, hogy beüzemelve bizonyára ez is valamiféle fényfegyver. Egyszerre lépdeltek, és ahogy Hux ismét maga mellé nézett, ráébredt, hogy Rennel egyszerre. A hatás határozottan fenyegetőbb lett volna, ha nem úszik utánuk a levegőben a különítmény összes bőröndje.
- Bizonyára nagyon éhesek - mondta Hux. - A következő étkezési periódus negyed órán belül várható.
- Ettünk a hajón - mondta a fegyverarzenál, és Hux alig észrevehetően megrezzent. Hány éves lehet a kölyök? Tizennyolc? Tizenkilenc? A társa morgott neki valamit egy nyelven, amit Hux nem ismert fel.
Jobb felelet híján nagyvonalúan bólintott. Azt találta, hogy Ren jelenléte zavarba hozta; hirtelen nem igazán tudta, hogyan kéne hozzá viszonyulnia. Hux ezredes végtelenül távolinak tetszett, a férfi, aki táncba vitte Rent, aki aztán lángként oltott ki egy káromló életet, és mind előtte térdepeltek - az azonos kell, hogy legyen a lovagok mesterével, de Hux alig ismerte fel.
Tudta, hogy minden megváltozik, ha kettesben lesznek.
Tudta, hogy minden megváltozik.
Fölléptek a transzferre, és Ren azt kérdezte:
- Hogy van Millicent?
- Rájöttem végre, mire használjam - felelte Hux, ahogy egy pillantást vetett a datapadre. Fintorgott. Megint probléma adódott a menázsival.
- Mire használja? Megnyúzatta? - faggatta Ren némileg riadtan, és Hux felocsúdva mondta:
- Távol álljék tőlem. Engedélyt adtam rá, hogy a tisztek háziállatot tarthassanak a fedélzeten, amennyiben azok az előírt szankcióknak megfelelnek. Ez motiválja a rohamosztagosokat és a katonai személyzetet arra, hogy jobban teljesítsenek. Millicent jelen van a szemléken, és számos egység az afölötti szándékát fejezte ki, hogy szeretnének ők is kiskedvencet tartani; azzal pedig tisztában vannak, hogy ennek az előléptetés a feltétele, tehát újult erővel küzdenek érte. A morálban és a hatékonyságban egyaránt általános növekedést tapasztaltam. Kaplan massifja is jelentős népszerűségnek örvend.
- Az az a hüllő?
- A massif?
- Nem, Kaplan ezredes.
Hux nem engedte meg magának, hogy reakciót adjon. Ren csak egy könyöknyire állt tőle, de nem érintkeztek sehol sem, és Hux félt a másik két lovag jelenlétében felényúlni a gondolataival; azt is tudta, hogy az emberei előtt nem dorgálhatja.  
- Jól áll önnek a fekete - folytatta Ren, és amikor Hux erre sem felelt, hozzátette: - Kiemeli a szeme színét. A kék egyenruha általában szürkének mutatta, de így látni benne felsejleni néha a zöldeskéket. Christophsisre emlékeztet. Járt már ott valaha? Az egész bolygót kristály alkotja. Egyszer el kell vinnem oda.
- Kétségkívül mesésen hangzik; ha megbocsát, haladéktalanul válaszolnom kell pár üzenetre. - Hux ezzel a datapadjét pajzsként emelve kissé oldalra lépett. Ren csak értetlenül szusszantott, de becsületére legyen mondva, nem flörtölte tovább a falnak.
A transzfer egy szelíd huppanással megállt a hálókörletek közelében, és Ren könnyedén leszökkenve a kezét tartotta Huxnak. Ő elsétált mellette, és megjegyezte:
- Kövessenek.
- Várjatok rám itt - felelt Ren, és a lovagok meghajoltak.
Ren biccentett, azzal nehéz léptekkel indult az útjának. A bőröndje úszott utána.
Igen. Ez így nem lesz rendben.
Hux nem zárkózott fel. A saját tempójában követte, a karjait hátul összefűzve, és kivárta, hogy Ren lassítson le. Akkor közölte:
- Értékelném, ha nem ásná alá a tekintélyemet az emberei előtt.
- Semmi ilyen nem történt - mondta Ren meglepetten.
- Minek nevezné, amit az imént tett? Nem szeretném, hogy a tanítványai felügyelet nélkül rostokoljanak valahol, ezt sem vendéglátóként, sem a hajó parancsnokaként nem hagyhatom.
- Biztonsági szempontból? - Rennek volt képe, és kuncogott.
- Semmilyen szempontból.
- Tartsa észben, hogy a párbeszédünknek ön nem hallja a töredékét sem, és nem ismeri a misztériumait és a viselkedésformáit a rendünknek. A tudatlansága aligha az én vétkem. Szavazza meg nekem a bizalmat, hogy megfelelően kezelem a helyzetet.
- Tíz perc.
- Kérem?
- Tíz perce van itt, és összeveszett velem.
- Maga kezdte.
- És ön csinált belőle személyes ügyet. Erre.
Egy éles kanyart vettek be. Hux számlálta a lépteiket; tartott tőle, hogyha sokáig van távol, kisebb zendülésre kerülhet sor. Nem ez lenne az első eset.
- Nem fog rám haragudni, ha bocsánatot kérek?
- Miféle kérdés ez?
- Nem fogok feleslegesen bocsánatot kérni. Nem követtem el semmit, amiért vezekelnem kellene.
Hux egy néma sóhajjal megtorpant egy hidraulikus ajtónál, és beütötte a panelkódot. Az ajtó könnyed szisszenéssel kitárult, és Ren azt mondta:
- Kezdjük újra.
Huxot ezzel nekilökte a legközelebbi felületnek, anélkül, hogy hozzáért volna. Hux a műszerfalnak taszítva figyelte, ahogy Ren letépte magáról a sisakot, majd hagyta, hogy egyszerűen csak kihulljon a kezéből és keményen döndüljön a földön. Huxra pillantott, a tekintetét végigfuttatva rajta, ahogy lassú léptekkel a terébe zárta. Fölé hajolt, a csuklójára markolva, és megcsókolta. Az ajkai közé suttogta:
- Hiányoztam?
Értelmetlen lett volna hazudnia. Ren forrón feszült meg felette, valóságosan, elérhetően. Hux mellkasára kettős nyomás nehezedett, a férfi tömege és ereje. Azt mondta, az ujjait a tömött tincsekbe fúrva:
- Hiányzott.
Ren megcsókolta újra. A haját Hux az ujjai közé hurkolta, és rántott rajta, hogy mélyebbre irányítsa, selymes haj és bársonyos ízek, a jól megszokott luxusa kettejüknek. A csípőjük összefeszült, és Hux a száján érezte Ren kihívó vigyorát.
- Melyik a maga szobája? Ott akarom.
- Arra igazán nincs időnk.
- Jobbra vagy balra?
- Arrébb úgy huszonkilenc szektorral.
Ren lemerevedett, és Hux eltolta magától, részvéttel, de erélyesen. Ren erre Hux vállai fölött támaszkodott meg, hogy a szemébe nézhessen, a derekát Hux combjai közé ékelve. Az ágyékukat összedörzsölte, mintegy véletlen, és úgy hajolt közelebb.
- Ezt hogy értsem?
- Én a tiszti szárnyon vagyok elszállásolva. A lovagjai számára ezeket a lakosztályokat tartjuk fenn. Úgy hiszem, ha körbenéz, minden tekintetben megfelelőnek fogja találni.
- Nem vagyunk szomszédok?
Hux a térdeivel rászorított Ren csípőjére, és az állát fölvetve kérdezte:
- Miért lennénk?
- Mert azt kérem.
- Nem tehetek kivételeket, Ren. Azért vagyok a tiszti szárnyon, hogy bármikor riasztható legyek.  
Ren az állkapcsára harapott, mordulva, és a fogait egészen a füléig húzta, a nyelvével követve a vonalukat. Hux bőrét láthatatlan borosta karcolta, és az orrában ott volt Ren samponjának illata.  
- Nem leszünk így jóban.
- Ugyan már, Ren. Ne vegye magára, ami nem ön ellen szól.
- Hogy ne szólna ellenem? - Ren hangja végigcsordult rajta, ahogy a férfi ismét belémart; a fülcimpáját kóstolgatta, és Hux megvonaglott alatta egy lefojtott sóhajjal. Ren nekifeszült, és forró lehelettel kérdezte: - A hajó parancsnoka vagyok, és ide száműzne engem?
- Miért lenne a…
- Együtt irányítunk, tábornok. Én, Phasma százados és maga.  
- Nem hiszem, hogy erről engem értesítettek volna; azt sem hiszem, hogy tényleg így volna.
Ren rekedten kuncogott, és elhajolt. A tenyerét Hux hullámzó mellkasára fektette, és az ujjaival végigcirógatta a gombokat.
- Úgy gondolja, tévedhet ilyesmiben egy telepata?
- Számos dolog akad, amivel nincsen tisztában. Utána fogok járni, mi az állítása valóságtartalma, de a lakrészek már ki lettek osztva. Attól tartok, itt kell maradnia.
- Akkor ön sem megy sehova.
Hux felszisszent.
- Ne legyen nevetséges. - Lendületből ült fel. A kabátja hátraesett. A műszerfalnak hála magasabb volt, mint Ren. A férfi állta a tekintetét, ahogy lehajolt hozzá, félrebiccentett fejjel, és egy impasszív fintorral végigmérte.
- A hajón talán meg kell osztoznunk. Rajtam nem fogunk. Egyedül magamhoz tartozom.
Ren állát két ujja közé vette, és megcsókolta, majdhogynem gyöngéden.


A szörnyű dolog az volt, hogy Ren igazat mondott.
Rábízták az Első Rend zászlóshajójának társparancsnokságát.
.
Ren ennek örömére lakrészt cserélt Mitaka hadnaggyal, Hux korábbi szomszédjával. Mitaka hadnagyot Hux életerős és tettrekész fiatalembernek ismerte meg; két cikluson belül önmaga árnyéka lett, akinek állandó rémület ült a tekintetében, és a Ren lovagok láttán mindig sűrűn pislogni kezdett, mintha abban reménykedne, hogy mire legközelebb felnyitja a szemét, szertefoszlanak.
A lovagok minduntalan járták a fedélzetet, aztán egyszerre nyomuk veszett, csak, hogy ismét föltűnjenek. Mindig kettesével haladtak, és néha körben álltak, és látszólag nem társalogtak, csak aztán valamelyikük fölnevetett vagy cöcögni kezdett.
Ren volt az egyetlen, aki kíséret nélkül is hajlamos volt mutatkozni. Könnyed léptekkel haladt a korlátokon, a hidakon, vagy csörtetve és keresztül a műszerfalakon, amit Hux nem díjazott. (Egyszer a tükörképét nézte, fehérben. Ez néha felfutott az emlékezetében, de a részletek elvesztek. Ren a hidakon járt felette, és…)    
Üstökösbecsapódást várt. Katasztrófát. Biztos volt benne, hogy Ren nem fog beilleszkedni a csillagrendszerükbe, hogy ősrobbanássá lesz, és Hux majd mindent előröl kezdhet, de Ren… dolgozott. Nem erőltette persze meg magát különösebben, de Hux bármivel toppant eléje (eleinte szúrópróba-szerűen), többé-kevésbé képben volt a helyzettel.
A pilótákat értette. Az útvonalukat pontosan ismerte. Álmában is átnavigálta volna őket egy aszteroida-övezeten. Hux gyanakodott rá, hogy lehet, hogy egyszer meg is tette. Mindig tudta, honnan vagy kitől szerezhetnek a leggyorsabban és a legjobb árban utánpótlást a készleteikhez. Kapásból lebuktatott egy terroristát és négy kémet, akik valahogy átkerültek a szigorú szűrőrendszeren. A diplomáciát nevetségesen könnyűvé tette a csuklójának egyetlen intése.
A bürokráciát viszont nem szenvedhette. Hux tudta, hogy holtáig kísérteni fogja, amikor Ren egy nyolc perces jelentését félbe  kellett szakítania azzal, hogy erre írásban lenne szüksége, és Ren egyszerűen nem értette. “De hát most mondom, figyeljen és jegyezze meg,” mire ő azt felelte, “nem tudom úgy lehivatkozni, hogy >>Ren mesélte,<<” és Ren erre azt kérdezte, “miért nem?” és Hux egyedül aludt a ciklus végeztével.
Említett jelentésnek Ren azon szokásához volt köze, hogy néha egy tizedet vagy századot (az ő szavaival élve) “kölcsönvett,” aztán hazajött a felével, és amikor Phasma udvariasan megtudakolta, hogy a többiek mégis hol vannak, csak megvonta a vállát, hogy a helyiek (újabb idézet) “nem voltak jókedvűek.”
Phasma a harmadik ilyen incidens után szabályszerű kérvényt adott be Lord Kylo Ren arcának konyhai eszközzel való bezúzási tevékenységre. Hux archiválta emlékbe.


Hux kivetített képernyőkkel övezve állt a parancsnoki hídon. Visszaszámlált magában. Elé tárulva a Transz-Hydiai Határvidék látszólag legmellékesebb bolygója, a Vylia 6 - azt akarta magának, és most ott volt egy ökölcsapásnyira tőle.
Nyolc, hét, hat. Csak nyugodtan.
A seregei parancsra vártak.
Több értelme lett volna elfoglalni a Vylia 4-et, ezt a felső vezetésnél mindenki az orra alá is dörgölte. Ott volt a független területek legnagyobb duraacél-gyára és fegyverraktára, de Huxnak volt elég fémje és fegyvere, ott volt neki egy teljes flotta, ott volt Starkiller; és ott volt a rábízott tíz és tízezer ember, akik enni kértek.
A Vylia 6-nak szántóföldjei voltak. Erdejei. Napérlelte gyümölcsei, génmódosítás nélküli gabonaféléi, friss vizei, kövér barmai.
A többi tábornok ott spórolt, ahol csak tudott, és ez az élelem volt; azt mondták, kár a közkatonákba a valódi nyersanyag, elég lesz a por és a kapszula, Hux viszont túlságosan is jól emlékezett az édesapja többfogásos lakomáira, amikor száműzetésben voltak. Az a mondás járta, hogy a Lázadók nem gyűrték le őket, hiszen lám, az embereiknek volt mit ennie, és a diadal jelképe a traladon sajt lett kék tejjel - romlandó, valódi ételek.
Vylia 6 ostromát Hux Palacsinta-offenzívának keresztelte el. A humorát egyedül Phasma értékelte. Az érvelése ez volt mögötte: bármikor dezertálna a Köztársasághoz egy palacsintáért az, aki csak proteinshake-en él.
A Vylia 6-ot két nagy oligarchacsalád uralta, akik keményen megadóztatták a farmokat, és rabszolgákkal műveltették a  földeket; ennek hála a bolygónak nem volt egységes rendszere, és a Mugabák és Vinjaggák harca mindig vérre ment, ami a népességet (és így a munkaerőt) súlyosan tizedelte évről-évre.
Hux csak remélhette, hogyha a fő- és egyetlen városként funkcionáló Kavos elesik, akkor majd a farmok szépen mind megadják magukat, és nem kell faluról-falura csigaoffenzívát tartania.
A teljes hatás kedvéért Kavost viszont porba kell tipornia.
A stratégia: az ő seregének minden áron be kell hatolnia Kavosba, hogy hatástalanítani tudják a légvédelmi ágyukat.
Három, kettő, egy. Nulla. A következő volt a probléma: Cassus Mugaba és Manel Vinjagga egyesített seregekkel várták őket, ami Hux aktuális haderejének egészen pontosan a tripláját jelentette.
Felsorakoztak egymással szemben.
Szerencsére tartományuraságék ahhoz pont elég hülyék voltak, hogy minden katonát odalódítottak.
A Finalizer a légkörön kívül állapodott meg, és Hux számára hadidrónok élő felvétele közvetítette a csatateret. Hétezer rohamosztagos becslésre huszonkétezer állig felfegyverzett sorkatonával szemben.
- Alfa-század. Kezdődhet.
Egyszerre indultak meg. Hux gyomra beleremegett.
- Béta és gamma ezred. Alakzatba.
Hét ezred, ékalakba rendezve a kavosi hadsereg hármas sorfalával szemben.
Nem kell minden katonát levernie. Nem kell semlegesítenie a vezetőiket. Csak bukjon el a közepe.
Ehhez az kell, hogy az Alfa-század veszítsen. Őket Phasma vezette.  
Már megvoltak az első halottak, a sikolyaik a rádióadásban, és Hux higgadtan mondta:
- Delta és epszilon ezred. Várjanak.
Forrongó és felporzó káosz: lézerlövedékek színes villámai fröccsentek szét, ahogy a prizma töri meg a fényt. Az ellensereg nekilódult, dübörögve, üvöltve, gyalog és roppant légitankokon. A puszta tömeg szökőárnak tetszett, ami elkerülhetetlenül maga alá temeti majd őket.
- Dzéta és éta tart.
Ez a gyilkosság filozófiája: teljesen mindegy, egy protonpuska milyen messze hord el. Amíg nem lőnek vissza, ők majd közelednek.  
Az egyenes sorfal lassan U-alakot vett fel.
Hux szája sarka felfutott egy feszes kis grimaszba.
Fél órát szánt a bolygó elfoglalására. És jó ütemben haladt.
- Tűz.
A kamerákra füst és föld szitált. Szinte egyenletes zümmögéssé lett a fegyverzúgás és minden elcsuklott kiáltás. A felvétel folyamatosan remegett előtte, és két drónt veszített, amikor valakinek volt annyi esze, hogy leszedje őket. Két üres, fekete képernyő.
A rohamosztagosok a zsoldosoknak feszülve lassan széthúzták őket, lépésről-lépésre: minden centiért küzdeniük kellett, és Hux mindvégig vezette őket.
- Alfa, visszavonulni; legyen hiteles. Dzéta, hogy vannak?
- A kurva anyjukat, vétel - jelentett vissza Wendin ezredes.
- Théta, théta, erősítést kérek, vétel!
- Éta, vonuljon át a fekete tized a Thétához - vágta rá Hux, és a következő képernyőhöz fordult. - Gamma, 48”56’, van egy rés a pajzson. Alfa?
- Bevették, vétel.
- Delta, zárjanak sort gammával. Béta, szétosztódni: delta, gamma.
A sorok a szeme láttára mutálódtak. Phasmáék a visszavonulással megtörték a sereg közepét, az egyesült delta és gamma pedig nem engedte bezáródni a rést. A századdal küzdő mezőny látszólag vezetett, és az kellett, hogy higgyenek ebben.
- Ren?
- A lovagok készen.
- Lepje meg őket.
Látta, ahogy kivonulnak a csapatszállítóból. Szinte ráérősen mentek, szembe a totális túlerővel.
Ez viszont már nem egy huszonezer fős, sorfalba rendezett sereg volt, hanem Huxnak hála csak itt-ott háromezer ember örvénylő öldöklése, csomópontokba tömörülve, mint a vihar szeme. Felzúgott egy fénykard, és Huxnak többé nem volt oka a hurrikántól tartania.
Az alfa-század alfa-tizeddé csonkosulva a nyílt terepre csalta a vezetőket és a nehéztüzérséget.
A lovagok ott várták őket.
Hux a vezetésüket Renre bízta - a tekintetét a seregen tartotta, és az volt az elsődleges célja, hogy ami az alfából megmaradt, azt behúzza a thétába, és elkezdje felkanyarítani a széleket - úgy, hogy gyűrűbe fogják a morzsolódó sereget.
Tudta, mit kell tennie, de mégis azt kívánta, perzselő irigységgel, bárcsak ott lehetne személyesen az ütközet hevében, pisztollyal a kézben, és a saját szemeivel nézhetné végig, ami történik - ami bekövetkezik.   
A lovagok úgy mozogtak, mint egy tudat és egy test, az élükön Rennel. Dögevők raja, szinte táncoltak, egymás körül forogva, hogy mindenki mindenkit fedezett; minden pördülés, heves szökkenés és bukfenc előre megbeszéltnek és koreografáltnak tetszett, mintha már megtörtént volna a csata, amit vívtak, újra és újra és újra, és mintha ők minden egyes alkalommal nyertek volna ugyanazzal a barbár rutinnal.
Egyetlen találatot sem vétettek. Egyetlen-egyet sem.
Ren fénykardja szikrákat okádva küldte vissza a lövedékeket. A lézercsíkok remegve a levegőbe függeszkedtek, amíg végül fénnyé vegyültek, győzelmi sugárként izzva magasan, hogy diadalt ordítsanak a galaxisnak. A földöntúli ragyogásban a légitankok sorba futottak és tüzet nyitottak, mire a lovagok egyszerre mind letérdeltek: körülöttük vörös burok szikrázott fel, ami a protonnyalábokat elnyelte.
Talpra szökkentek, és amerre mentek, a porba zuhant mindenki, akit nem maguk vágtak le - tiszta lövést adva a rohamosztagosoknak, automatizált áldozatokat, akiket egyesével löktek a végzetükbe.
Akkoriban kilencen voltak. Kilenc ember.
És a bolygó elesett.


Hux lobogó kabáttal vágott át a hullák posványán. A balzsamos levegőben, az üde zöldben égett hús szaga, és amiről a könyvek és holofilmek nem szóltak: fekália és pisa.
A védősereg elbukott. A várospajzs beomlott. A légvédelmi ágyukat hatástalanították már. Hux flottája leszállt a bolygó minden fontosabb stratégiai pontjánál, de Hux még várt.
Folyamatosan kapta a jelentéseket, hogy a körzetek kegyelmet kérnek és engedelmességet ígérnek. De az ígéret csak ígéret.
A rohamosztagosok maradéka díszsorfalban várta. A társaik a földre szórva.
Ren a túlvégről közeledett felé. A kezében tartotta Cassus Mugaba levágott fejét.
Már csak pár méter.
Már csak…
Középen találkoztak. Hux belefúrta az ujjait a halott férfi hajába, és felnézett Renre. Önmagát látta a sisak tükröződésében.
Semmi drámait nem tehetett. Semmi illetlent.
Előre hajolt, és a homlokukat összeillesztette Rennel.
Három, kettő, egy. Lélegeztek csendben.
Aztán Hux hátralépett, Mugaba feje a kezében - egy ajándék, amit kiérdemelt.
- Visszavonni az egységeket - rendelkezett.


Kavost nagyjából nyolcmillió civil lakta. Nem volt idő az evakuálásra, és az amúgy sem ugyanazt a hatást hozta volna.
Már messze jártak, amikor felrobbant a neutronbomba.
Hux azt akarta, hogy az egész Vylia 6 tudja: nyomot hagyott a talajon a csizmája talpa, és minden hamuba hullt utána. Azt akarta, hogy vigyék hírül: a Finalizer most a fejük felett függ. Hogy suttogva fusson a pletyka: a tábornok talán éppen erre tart. Ahol megáll - ahol meg kell állnia, ahol arra okot adnak - ott semmi élő nem marad.


Kevésbé volt közérdekű, hogy a hálókörletébe száműzött tábornok föl-alá masírozott és a fejében egyre az zúgott, hogy “van egy bolygóm, van egy bolygóm, van egy bolygóm,” de tudniillik, volt egy bolygója.  
Működött a stratégiája. Kifizetődött annyi és annyi átvirrasztott éjszaka munkája. Volt egy megbízható, stabil hátbolygója jóformán kimeríthetetlen forrásokkal. Még hátra volt a békefenntartó központok felállítása, a munka újraszervezése, és hozzátartozott az egészhez, hogy a főváros hűlt helye több évtizedre megközelíthetetlen lett, de nyert. És még hátravolt annyi győzelem - és még hátravolt Starkiller.
Ren nélkül is sikerült volna, persze, de Ren az egészet váratlanul kellemessé tette.
Hux megállt egy cigarettára, és mindent elkövetett, hogy a keze ne remegjen. Az adrenalin egyre pulzált benne, verbunk-ütemre, mámor és fáradtság szédítette - a jövője ott volt a tenyerében, és még soha nem érezte magát ennyire egésznek. Már csak az ágya volt üres. Megvetendően.
Ő és Ren együtt aludtak minden ciklus végeztével, mert Ren kitartóan úgy tett, mintha a leörökölt lakosztálya nem rendelkezett volna saját ággyal.
Nem ébredtek közösen. Általában Ren tűnt el valami hajnali szeánszra vagy Snoke hívására, Huxot pedig szólította az időigényes hobbija, hogy együtt eddzen a rohamosztagosokkal.  
Ennek tetejébe más-más időpontban feküdtek le. Ren hamarabb végzett, és eleinte mindenféle pózokban és állapotokban várta vissza, mire végre megértette, hogy a munkája végeztével Hux dolgozni szeretett: a lakosztályába térve átolvasta az akkor is egyre érkező jelentéseket, ellenőrizte a híreket, gyönyörködött Starkiller épülésében, kutatómunkát végzett vagy néma csendben kiszenvedett, amikor már arra sem volt ereje, hogy Rent egy kicsit odébb hengerítse.
Volt valami kényelmetlen abban, amikor Ren feladta a próbálkozásokat, amikor a díszes köntösök helyét visszavette a megszokott szürke pizsama, amikor már meg sem próbálta fölajánlani, hogy megmasszírozza, és amikor a feje nem volt többé az ölébe hajtva, amíg Hux konferenciahívásokat tartott, ahol (Ren indoklása szerint) úgyis csak deréktól fölfelé látszott.  
Hux az első pár ilyen hét után taktikát váltott.
A kellemeset a hasznossal ötvözte. Elrendelte, hogy Ren vetkőzzön le egészen, aztán térdepeljen a székhez, amíg ő újraolvassa a jelentéseket. A tarkóját cirógatta közben, teljesen felöltözve, a lába keresztbe vetve. Amikor pár óra múltán a datapadet félretette és Rent az ágyba vezényelte, kielégítően hamar és káprázatosan megvoltak mindketten.
Néha ott hagyta kibilincselve egy teljes shiftre, combok szétfeszítve, a szeme lefedve, és amikor visszatért hozzá az ebédszünetben, ízekre szedte.
És természetesen ennek ismét az lett az eredménye, hogy Ren telhetetlen és kezelhetetlen lett. Ami Hux részéről további fegyelmezést kívánt meg. Ami persze Rent csak még tovább hergelte. És ezt Hux túlságosan is élvezte.
Szóval valószínűleg megérdemelte a munkahelyi zaklatást, amit kapott érte; és ami nem is bosszantotta különösebben, valljuk be, csak szükségtelennek érezte. Ren gondosan kikísérletezte, meddig mehet el anélkül, hogy Hux kihajítsa a légzsilipbe, és tartotta magát ezekhez; ha a keze Hux combjának súrlódott menet közben, ha gondolt róla valami szépet vagy ha közelebb hajolt hozzá, mint feltétlen kellett, senkinek nem tűnt fel.
A cigaretta csonkig égett. Hux kiengedte a füstöt az ajkai közül, és elnézte, ahogy a csillagmező felé gördül: a hálószobájának végre valahára volt ablaka, és rálátott a Vylia 6-ra. A légkör kéken derengő ragyogásba vonta. Hux az ujját az üvegnek simította, aztán hagyta, hogy a keze a dereka mellé essen.
A füstfátyol félrelebbent a beszökő légáramban. Hux szíve feldobbant. Ren az. Még nem fordult meg: ízlelgette a másodperceket, ahogy az ajtó méltóságteljesen bezárul, és ahogy Ren megáll, engedelmesen, pedig bizonyára minden ina megfeszült, hogy hozzá siethessen. Három, kettő, egy.
- Nadrágig - mondta Hux, ahogy felé fordult.
Ren némán bólintott. A zihálását a sisak hangmodulátora kihangosította, még benne lihegett a csata moraja, és Hux elnézte, ahogy rétegről-rétegre az övé lesz, előbb a sisak hullott a földre, majd az öv és a tunika követte, a kesztyűk, a felső, és végül Ren ott volt, parancsra várva, csizmában és bőrnadrágban.
A fejtetőn négy vastag fonat, hogy ne izzadjon a sisak alatt. A mellkasa illatos olajtól csillogott, amit a csaták előtt magára folyatott, belétapadt a vér és a verejték és a mocsok, és elé lépve Hux kegyelettel fektette a tenyerét az izomkötegekre, végigkövetve hullámzó íveiket, és Ren elsötétült szemekkel figyelte.
- Magának nyertem meg, tábornok - mondta rekedten. - Ajándékba.
Hux azt dorombolta:
- Elhalmoz.
A műszerfalra állítva ott volt Mugaba koponyája. Az ízléstelen húst már lemaratta.
Közel hajolt egy csókra, az ajkaikat épp csak összetapasztva, és azt mondta:
- Megérdemli a jutalmat.
- Nem várok viszonzást. Csak azt akarom, hogy elégedett legyen velem. Elégedett?
- Nem tudja, mit utasít vissza ilyen példátlan nagylelkűséggel.
Ren óvatosan nyúlt feléje, aztán átölelte. Hux hagyta, hogy a karjaiba zárja és az arcát a vállába fúrja. Csitítva simította, és nem bánta, hogy a hideg verejték és csomós vér nekitapadt az egyenruhájának. Ren a nyakát csókolta, a magas gallér felett, és azt suttogta:
- Hiszen maga reszket.
- Ez volt az első ütközetem.
- Azt hogy hozta össze?
Volt egy kis csend.
- Mindig ilyen? - kérdezte Hux üresen.
- A gyilkosság, vagy a győzelem?
Hux felnevetett, egy hangtalan kis ha-ha-ha, ami Ren vonásait mindig felragyogtatta. Hux rámarkolt a lapockáira, a kemény húst az öklébe gyűrve, és Ren izzadt tincseibe lehelte:
- Azt akarom, hogy dugjon meg.


Meztelen hátán az ágynemű pamutja. A lábait felhúzta. A bőrkesztyű, a sapka és a csizma még rajta: Ren kívánsága Hux örök gyanúját igazolta, hogy a férfinak egyenruhafétise van. Elfeküdt alatta, a combjait tárva, amíg Ren az ujjait benne mozgatta.
- Szóljon, ha… Nem akarok fájdalmat okozni magának.
Hux felvont szemöldökkel kérdezte:
- Törékenynek tűnök?
- Nem. - Ren szomjasan nyelt. - Értékesnek. Olyasminek, amire vigyázni kell. És ez egy elég nagy pillanat nekem.
- Tisztában vagyok vele.
Ren elbűvölve figyelte, hogyan siklanak az ujjai ki és be.
- Olyan forró. A keze meg az orra mindig olyan hideg.
- Az orrom.
- Nem tudta?
- Nem sűrűn fogdosom az orromat.
Ren egy sunyi vigyorral előre hajolt, és ráharapott, amire Hux csak annyit mondott:
- Fúj.
Ren még mindig vigyorgott.


Ren aztán benne mozgott. Feszítően és nevetségesen nagy volt, és Hux arra gondolt, ahogy elnyílt ajkakkal a mennyezetet bámulta, hogy ez egy találó metafora lenne az életükre, hogy Ren mindig csak többet és többet és többet adna - túl sokat. Alig ismerte fel a megdöbbent kis nyögéseket, amik feltörtek belőle; a kezeit Ren keskeny csípőjére vezette, és ráigazította egy nyers és könyörtelen ütemre, ahogy bíztatta:
- Még. Úgy. Jól csinálja. Ahh-
A tekintetük találkozott. Ren tincsei a szemébe hulltak, és rajongva bámult Huxra, úgy, ahogy senki más nem nézne rá, sohasem, és micsoda dühítő hatalom volt ebben, az imádatban, ami Huxot függővé tette, ami kátrányként tapadt meg a tüdejében és nem volt szabadulás tőle.
- Szeretem magát - mondta Ren egyszerűen és gyötrően, és Hux összeszorított szemekkel harapott az ajkaira. - Fáj?
- Minden rendben van. Durvábban.
Ren áthengeredett a hátára, és Hux lovagolt rajta, szégyentelen tempóban, a ritmusukat kínzóan elnyújtva. Ren beletépett a takaróba, ívbe hajolva. Obszcén hangok és a szex szaga vegyülve az illóolajokkal, Ren lüktető forróság és csupa puha sóhaj.
- Tartson ki. Velem van még?
- Igen, igen.
Hux előre hajolva végigkarmolt rajta: a bőrkesztyű nyomán fehér sávok maradtak, sápadt vonalak a koszban, és Hux azt suttogta:
- Milyen civilizálatlan.
Ren végigborzongott alatta, és a tekintetét kutatta lázasan. Hux kipirulva nézett rá le, izzadtan és remegve, és azt ismételgette számonkérően:
- Mit művelt velem, nézzen rám, mit művelt velem, Ren?
A férfi rámarkolt Hux merevedésére; nyáltól, vértől és olajtól volt síkos a tenyere, és ahogy a csuklóját mozgatni kezdte, a lökéseit is mélyítette, révülten és kéjesen.
Hux egy üvöltéssel élvezett el. Ren megint maga alá gyűrte, átfordította a hasára és az arcát a matracba nyomva baszta tovább. Az ujjai belemartak Hux hajába, és ő fuldokolva szűkölt fel, ahogy Ren a teljes hosszával belémélyedt, és aztán kihúzta magát teljesen.
- Mindig ilyen érzés - mondta, és Huxnak eltartott pár pillanatig, hogy felfogja.


Aztán ahogy csak hevertek egymással szemben. Egyikük sem szólalt meg. Egyikük sem mert.


Minden a helyén volt, és ideje volt elhagyni a bolygót. Hux végigsétált a bódult, lila virágok mezején, figyelte, ahogy az égbolt megfeszül a folyó tükrén, sziklák övezték és ködlő hegyek. Idegen madarak csivitje zúgott egybe a széllel, és ő magába karolva andalgott a TIE-vadász felé, ami majd visszaviszi a fedélzetre, ami majd elviszi innen.  
Visszatér majd még ide, ha a háborút megnyerte. Visszajöhetne Rennel és Millicenttel, csak egy hétre. El tudta volna nézni Rent valamelyik bonyolult ruhájában korzózgatva a fűvel benőtt csatamezőn, látta magát egy tornácon ülve, kávéval a kézben, ahogy csak hallgat az esőre. Ez volt az, amit akart, vagy amit akarni akart? Mit számított, ha egyszer akarta?
Phasma a napköziben várta, sisakkal a hóna alatt. Hux főhajtással köszöntötte, és nyugodt tempóban felé menetelt. A bőrén még ott volt a nap fénye.
- Ilyenkor még olyan helyesek - mondta Phasma, a mélybe bámulva. Hux megkapaszkodott a híd korlátjában, és letekintett.
A Finalizer egyik raktárszektorában terelték össze a vyliai gyerekeket. Rohamosztagosok álltak őrséget, ahogy a tipegők, kamaszok és karonülők egymásba kapaszkodva, riadtan összecsoportosultak, a nagyok a kicsiket karolva. Becslésre lehettek talán ezerötszázan. A levegőben édeskés szag terjengett.
- Ön szeretne majd gyereket, uram?
- Á, már van macskám. - Hux fintorogva nézett Phasmára, aki egy hegyes mosollyal felelt, anélkül, hogy kihagyna egy ütemet:
- Biztos vagyok benne, hogy öregbíti majd a családnevet.
- Jelszavunk a szobatisztaság.
- Hah. Pedig el tudnék ön mellé képzelni egy kislányt.
Hux a leendő seregére tekintett, és elképzelt egy vörös lányt, fehérben, ahogy ott áll mellette, talán tizenegy éves, okosan figyel, és ő leguggolva magyarázná, ezek a gyerekek fontosabb sorsot kapnak, mint a szüleik mellett valaha.
- Mi a helyzet magával?
Phasma a torkát köszörülte.
- Ommatea terhes.
- Szívből gratulálok.
- Félek, hogy nem marad meg. Korábban volt egy vetélésünk, és… nem, az nem történhet meg, nem bírnánk elviselni megint. Kihordanám én, ha tehetném, de a munkám mellett lehetetlen. - Aztán hozzátette: - Megegyeztünk, hogy így veszem ki a részemet, tudja, egyensúlyt teremtek a galaxisban, ilyenek, ő pedig kifesti a gyerekszobát nélkülem. Mentazöld lesz.
- Kivehetne szabadságot.
Phasma a fejét ingatta.
- Nem most. Ez most fontos. - Megkocogtatta a korlátot. - És ezzel jár, tudja, uram. Ez az ára. Eltűnök beláthatatlan időre, és nem biztos, hogy visszatérek. Szerinte hősies, amit teszek. Szerintem a minimum.
Visszafordultak a gyerekek felé. Páran közülük dacosan visszanéztek, átokhegyes szemekkel, nyelvet öltöttek vagy sziszegtek. Hux bízott benne, hogy működni fog az új módszer. Gyors utánpótlásra volt szüksége, a tizenkevés évesek erre kellettek, de a képzésüket teljesen újra kellett terveznie.
A Ren-lovagok egyesével masíroztak be, és körbeállták őket. Ren balszélről állt meg. Ketten közülük a gyerekek közé mentek, akik teret engedtek, rémült hullámokban sodródva félre.
A levegőben a tudatok fehér zaja, hangosabban és mind hangosabban, az elviselhetetlenségig fokozódva, aztán csend dobbant, súlyosan.
Az egyik lovag énekelni kezdett, halkan, el-elakadva, mintha a lélegzetből kifutna, altató-dallam, és még ketten csatlakoztak, az egyikük érdesen, a másik magasan, és utána Ren egy gépies baritonban.
Pár gyerek dúdolva követte őket.
Aztán egyre többen és többen. Talpra emelkedtek, kórusrendbe, ahogy a lovagok körözni kezdtek és a dallam süllyedt és emelkedett, önmagába omolva, egyre gyorsabban és gyorsabban, és Phasma azt mondta:
- Oh. - Aztán újra. - Oh. Akinek bejutottak az elméjébe, azt ráveszik, hogy velük énekeljen?
- Úgy hiszem, igen.
A terem dalban zengett. A gyerekek a lábukkal toppantva adták az ütemet, mind egyszerre, ahogy a dobok közelednek.
Hux érezte, hogy Ren őt nézi közben, a hídon fenn. Hux rákacsintott - az avatatlan szemlélő talán észre se vette volna a fakó pillák apró mozdulatát. Arra gondolt: valahol már hallotta ezt a dallamot, valahol--
Mintha Ren dúdolta volna álmában.


Csak idő kérdése volt, mikor idézik be Hosnian Prime-ra, az Új Köztársaság kihallgatására.
Csak balszerencse kérdése volt, kit csapnak hozzá a delegáción, hogy együtt képviseljék az Első Rendet. Plmary és Yorcot tábornokokat kapta meg, két őszes tisztet - Plmarynak csak a bajszára emlékezett elevenen, Yorcotról pedig tudta, hogy markos és fekete, de a teljesítményeikből pontosan ennyit tartott érdemlegesnek. A két tábornok azon nyomban össze is szövetkezett, és valamiféle beláthatatlan okból úgy döntöttek, hogy örökbefogadják őt zabigyereknek, és megmosolyogták, amikor kezet nyújtott tisztelgés helyett.
- Ez az első tárgyalásod? - kérdezte Yorcot részvéttel, ahogy megindultak, ütemre. Mindegyikük egyenruhát viselt, de Hux a sapkát a maga részéről nem érezte szükségesnek. Bánni kezdte.
- Valahogy úgy - mondta.
- Pontosan így kell - bátorította Plmary. - Semmit nem állítunk, és semmit nem tagadunk.  
Hosnian Prime élettel zengett körülöttük: fekete felhőkarcolók törtek a hajnali magasba, űrsiklók zúgtak el, és épp elég duzzadó és változatos volt ahhoz a tömeg, hogy senkit se érdekeljen, hogy köztük masírozik az Első Rend három tisztje egy protokolldroidtól kísérve.
- Az ügyvédünket ők fogják biztosítani, mi pedig az övékét - mondta Yorcot olyan hangsúllyal, mint aki komolyan úgy gondolja, hogy Hux ezt nem tudja. - Kin-Wan Averyt lefizettük, ne félj, ő nem kellemetlenkedik majd. A bizottságot elsősorban a Palacsinta-offenzíva érdekli.
Plmary felszusszant busa bajsza alatt.
- Jó kis név.
Azért engem szúrtak ki, mert amit én tettem, az számított is valamit, gondolta Hux, de csak annyit mondott:
- Lehet már tudni, meddig maradunk?
- Hát, ne szervezz esti programot, annyit mondok. Nagy hűhót akarnak keríteni a dolognak. Nem lesz jelen a média, de civileket azért beengednek. A tanács a nyakunkra fog ülni, ránk akarnak ijeszteni.
- Hát nem édik? - horkantott Plmary.
A bíróság betonhengeréhez értek. Hux látott már olyan vécétartályt, ami szebb. Kedélyeskedések dagályán jutottak a lifthez, és utána Yorcot azzal próbálta megalapozni az általános életkedvet, hogy rákérdezett:
- No, és hogy halad a Starkiller?
Hux ránézett. Mindketten alacsonyabbak voltak nála valamivel, mint a legtöbb ember, akiben volt valamicske becsület.
- Ha az a projekt érdekli, amiről a Köztársaság területén bizonyára remek ötlet elcsevegni, ajánlom, hogy olvassa el a jelentésemet, ciklusonként frissítem.
Yorcot füttyentett, Plmary pedig békülékenyen oldalba könyökölte:
- Brendol Hux szelleme szállt el felettünk, heh?
Yorcot azt mondta:
- Azért csak óvatosan, fiatalember. A Halálcsillag nem működött, és a második Halálcsillag sem. Ha nagyobb bázist csinálsz, az csak nagyobb bukás, mi több: ne felejtsd el, hogy mindenki Vadert kreditelte vele, hiába volt Tarkin remeke.
- Szegény öreg - sóhajtott Plmary. - De igaza van Tomnak, ha sikerrel jársz, még a végén annak a Kylo Rennek köszönik meg, de ha befuccsol, egyedül leszel.


Talán nem lett volna olyan megvetendő ötlet magával hozni Rent. Talán elviselhetőbbé tette volna a jelenléte az egészet, a zsibbasztó rutinkérdéseket, a kötelező köröket, ezt az egész parádét, amikor annyi fontosabb dolga lenne.
Coruscanti mintára pódiumkonzolokat kaptak, amik a beszélővel mindig a terem középre lebegtek, ahol aztán szelíden keringtek; tehát Huxot végig gyötörte a moderált hányinger. A fénytelen teremben mesterséges levegőt kevertek, és magasan a fejük felett a galérián torlódott a láthatatlan tömeg, akik végig piszmogtak és neszeztek. Ha Ren itt volna, gondolatban mindenkit kiutálhatnának, és annál szórakoztatóbb lenne, amikor tapsol neki a csődület.
Még jó, hogy előre megírta a beszédet.
Vigyázzban állt, fegyelmezetten, minden vonása bölcs és higgadt; a düh a hüvelykje szorítása csak, a szédülés az orcája fakósága. A megbízhatóság ikonja, egy kötelességtudó katona, aki alázattal felelt és kicsit talán meglepetten, hogy a szándékai bárkiben is kérdéseket vetettek fel.
Mi motiválta Vylia 6 elfoglalására? Hogy fölszabadítsa a rabszolgákat.
Miért lenne ez az Első Rend hatásköre? Nem nézhette tovább tehetetlenül a szenvedésüket, és míg az Új Köztársaság kezét megkötik a törvények, hogy ne avatkozzanak a semleges területek ügyeibe, az Első Rend független szervezet - csak ők segíthettek.
A tapsolás itt következett - rövid volt, renyhe, pár puffanó tenyér, dologtalan kezek, amik minden aktuális rendszert gyűlöltek, ami nem pergetett beléjük számolatlan krediteket.
- Babár önkényuralomnak vetettünk véget - mondta, és a hangja bezengte a hengertermet, metsző-tisztán, hevülten. - Civilizációt hoztunk és rendet a bolygó lakosainak, akiket generációkon át csak kizsákmányoltak. Sajnálatos, hogy a konfliktust  egyedül fegyveres beavatkozás oldhatta meg. Bár Kavos odalett, az áráb egy teljes bolygót szabadíthattunk fel. Bizakodva nézünk a jövőbe, ahol együttműködhetünk Vylia 6 népével, és visszaadhatjuk nekik azt, ami minden lényt megillet: a szabadságot, a méltóságot, és a boldogsághoz való jogot.
A taps ezúttal élénkebb volt, és járt hozzá egy éles füttyentés. Hux csak fejet hajtott, de nem mutatott egyéb reakciót. Ő most csak az Első Rend hangja volt, testtelen és személytelen.
Majd ha eljön az idő, úgyis emlékeznek.
A kérdezőbizottságban sajnos senki nem volt ember, ők pedig elmulasztottak előkaparni valami lápi lényt dísznek. Nem a megfelelő üzenetet küldte volna, de ez előnyt adott a kihallgatóiknak.
- Minden lény, azt mondja… - emelkedett szóra egy neimoidiai díszes ruhában, amikor a galériáról valaki bekiáltotta:
- Hol vannak a gyerekek?
A teremben csend rebbent. Reszelős hang volt, parancsokhoz szokott, és a fénykörből ismét előtört:
- Miért tűnnek el tömegével gyerekek mindenhol, ahol csak az Első Rend megjelenik?
- Rendet kérek a teremben - próbálkozott a bíró beletörődötten, de a nő csak felhorkantott.
- Ez egy demokratikus fórum, ha nem tévedek.  - Azzal a jogait idézte.
És Hux felismerte.
Leia Organa. Személyesen.
- Ajaj - mondta Yorcot, Plmary meg azt:
- Hajajajaj.
Hux le volt nyűgözve. Organa a családjához méltó drámaisággal szert tett egy pódiumra, és a váratlan, viharos belépőnek hála minden tekintet csak rá tapadt. Egy aranyszínű protokolldroid volt vele vörös karral és Caluan Ematt őrnagy. A kihallgatóbizottság jegyzőkönyve vétette, hogy elhatárolódnak bármiféle kijelentéstől, ami az Ellenállás képvisel, és Huxnak ezen a ponton röhögnie kellett. Nem engedhette magának meg.
Organáék pódiumja szintreállt, és összenéztek. A nő leharcolt ruhákat viselt, egyszerű tunikát nadrággal és mellénnyel, a haja fonatba kontyolva, de az uralkodó ott volt a tartásában, a hadvezér a tekintete nyíltságában, és Ren hiába panaszkodott róla, hogy az anyja mennyire gyönge az Erőben, Hux érezni vélte, hogy energia veszi körbe, egészen másféle, mint Rent, de nem kevésbé hatalmas - nem kevésbé könyörtelen.
A holdak izzása ilyen. Akkor Ren csillag kell, hogy legyen.
- Ha megengedi, megválaszolnám a kérdését, tábornok - kezdte Hux, de Organa a tenyerét feltartva hallgattatta el, és a szemébe nézett.
- Öntől már épp elég hazugságot hallottunk mára, Hux.
- Tiltakozom - vágta rá az ügyvédjük. Organa semmibe vette, és a kezét tartotta a droidnak, aki sután átadott egy datapadet.
- Úrnőm.
- Köszönöm. - Organa feltekintett, a fejét hátravetve. A közönségnek címezte: - Amit most látni fognak, arra mindig emlékeznek majd.
A képernyőre koppintott, és még mielőtt megjelent volna a hologram, Hux már tudta, mi következik, hogy mi van Organa markában; csak az nem fért a fejébe, mégis honnan szerezhette meg.
Kivetítve körbefordult előttük a Starkiller terve.
A galérián egy lényként hördült fel a tömeg. Ez volt Hux éljenzése.
A térbeli tervrajz kék fényvonalakat festett fel az egybegyűltekre; ahogy fordult körbe és körbe, mindüket megjelölte. Az egyik korai vázlat volt, még rajta volt mindkét oszcillátor, rácsokkal meg minden. Ez jó. Ez jó jel.
- Ez itt - harsogta Organa -, a harmadik Halálcsillag.
Hux nem korrigálta. Csendes érdeklődéssel bámulta.
- Halálosabb, mint bármelyik elődje. A nap energiáját szívva fel 8.7 x 10^44 JÉ energiára tesz szert, mellyel akár négybillió bolygó elpusztítására képes.
Hux felhorkant. Organa felé nézett; az arca kifejezéstelen, a tekintetében tehetetlen gyűlölet reszketett.
- Van valami mondanivalója?
- Az első kérdésem: honnan jutott hozzá ehhez a kis skicchez?
- A forrásomnak védelmet ígértem.
- Szóval sem azt nem tudja bizonyítani, hogy legális módon jutott hozzá, sem azt, hogy egyáltalán tőlünk ered, ha jól értem? - Hux a tanácsra nézett, aztán visszakúszott Organára a tekintete. - Egyszerűen besétált egy ismeretlen eredetű tervrajzzal, ami ráadásul egy teljességgel kivitelezhetetlen tervet ábrázol, azt kell mondjam.
A galérián páran helyeslően kuncogtak, és a tanácsból ketten összehajoltak. Hux hallotta, hogy az egyikük azt suttogja:
- Felszív egy napot, huh?  
- Tudjuk, hogy a fegyver létezik - vágta rá Organa, és Hux meglepetten kérdezte:
- És hol van?
- Bár átmenetileg nem tudjuk bemérni pontosan, de az utolsó észlelési helyét önök elé tudom tárni; bizalommal fordulok a tanácshoz, hogy minden erőnkkel arra koncentráljunk, hogy megtaláljuk ezt a förtelmes…
Hux itt már nem igazán figyelt. Kellett neki egy perc.
Organa forrása hozzáfért a korai tervrajzokhoz, aztán megszakadt a kapcsolat, és a bázis közben helyet változtatott; az új koordinátákról Organa nem tudott.
Valamint. Az idióta az energiát még mindig JÉ-ben mérte.
Ami Vapasi az Ellenállás kémje.
- Jelen tanácskozásnak nem célja megvitatni, birtokában van-e vagy sem az Első Rendnek ez a feltételezett szuperfegyver - mondta Kin-Wan Avery. - A bizonyítékát nem tudjuk figyelembe venni. Kérem Organa tábornok jelentését a jegyzőkönyvből törölni.
- Hibát követnek el - köpte Organa. - Nem hallgattathatnak el örökre, és mire hallgatni kezdenek, már késő lesz.
- Fogadja őszinte részvétünket, amiért Alderaant elvesztette - szólt közbe a neimoidiai -, de a trauma kétségtelenül paranoiddá tette. Az ülés visszatér a napirendjéhez.
- Ez a demokrácia? - kérdezte Ematt őrnagy félhangosan suttogva, és Hux azt gondolta: igen, pontosan ez; és ezért harcol, maga szerencsétlen.
- Rendet a teremben!
A saját törvényeik betartására is képtelenek, fűzte tovább a gondolatmenetet Hux, aztán lemerevedett.
Starkiller helyét átvette egy újabb hologram - egy felvétel, amit a neimoidiai vetített, és Organáék droidja felnyögött:
- Ó, tervezőm!
Ren, a kezében Mugaba levágott fejével. Hux belefúrta az ujjait a halott férfi hajába, és felpillantott Renre, büszkén és győzedelmesen. Előre hajolt, és a homlokát nekitámasztotta a férfi sisakjának, egy meghitt, ostoba kis gesztussal, és együtt lélegeztek, ziháló mellkassal és - ő ezt diszkrétnek hitte. A felvétel kék vonalakra esett, aztán újraindult, valósággá pixelesedve.
Ematt őrnagy értetlen undorral bámulta, Organa pedig úgy, mintha elátkozták volna; a tekintete nyílt seb, és vakon a fiára meredt.
- Mit tud nekünk mondani Kylo Renről? - kérdezte a neimoidiai, és Hux azt gondolta: fárasztó a humora. Őrjítő az illata. Énekel a tisztítókabinban. Szép nagy farka van.
- A Ren lovagjai az Első Rendtől függetlenül működő szervezet. A tetteikért és a rituáléik sajátosságaiért nem én felelek. Emlékeztetném az egybegyűlteket, hogy a Jedi rend szintén…
- Sajátos rituálénak nevezné ezt?
- Ne szakítson félbe - mondta Hux hidegen. A hangja töretlen. Nem veszi észre az apró jeleket, aki nem keresi. Ez csak egy bajtársias pillanat. Ez csak… - A Jedi rend szintén nem felelt a néhai Köztársaságnak az oly sokszor önkényes kivégzésekért és leszámolásokért. Ha magyarázatot akarnak kapni Kylo Ren viselkedésére, beszéljenek a mesterükkel. Én aligha tudom kisegíteni önöket ezügyben.
- Megnevezné ezt a mestert?
- A mesterük neve Snoke.
Organa alig észrevehetően megrándult, de még mindig a felvételre bámult. Bizonyára nem fogta fel, hogy az arcán könnyek csordulnak le. 

- Biztos vagyok benne, hogy Ben gazda hazajön majd.
- Nincs rá oka. Érzem, hogy boldog ott, ahol van. Bármit is keresett, megtalálta.
Hux eléjük toppant, és a droid hátrahőkölt, riadtan. Hux a kijáratnál várta be őket; jól sejtette, hogy majd a legfélreesőbb ajtón át menekülnek. Hosnian Prime-ot puha sötétség burkolta be, és ő az árnyékból lépett elő.
Organa fáradtan föltekintett.
- Maga az - mondta egyszerűen.
A bolygó szürkületében csak egy szomorú és törékeny kis senkinek tetszett. Hux a kezét kínálta, de Organa nem fogadta el; összefűzött karokkal állt a légijárdán, és azt morogta:
- Mit akar?
- Megtiszteltetés volt végre találkozni önnel, Organa tábornok. Őszintén sajnálom, hogy az ellentétes oldalon került rá sor.
- Akkor csatlakozzon az Ellenálláshoz - felelte Organa gúnyosan, és végigmérte, mintha csak most venné észre. - Brendol Hux fia, hah? Ha nem dob le egy neutronbombát a városra, még meggyőző is lett volna a rabszolgafelszabadítós sztorija.
- Félreért - mondta Hux szenvetlenül. - Nem meggyőzni akartam őket. Azt akartam, hogy mindenki lássa, hogy az Új Köztársaság engedi, hogy megússzam ezt.
- Mint az apja - kezdte Organa, de aztán csak megismételte: - Mint az apja.
- Látniuk kell - folytatta Hux -, hogy a Köztársaság egy működésképtelen, gyenge, hazug rendszer…
- És ez majd arra ösztönzi őket, hogy leváltsák a hazug rendszer egy még hazugabbra, ugye?
- Nem lesz más választásuk. - Hux vállat vont. - Nálam van a neutronbomba. Szükséges a hazugság, és szükséges az erőszak, ha az a felsőbb jót szolgálja. A Köztársaság az álszent morálja és a befuccsolt politikája mellett nem engedheti meg magának, hogy billiókat és billiókat ámítson.
- Nem unja? - sóhajtott Organa. - Nem unják meg soha? Nézze, zárjuk rövidre. Engem nem érdekel, akárhány Halálcsillagot építenek. Engem nem érdekel, mekkora a serege és hány családot tesz még tönkre. Amíg lesz egyetlen-egy ember, aki azt mondja, nem, a kiáltásába az egész galaxis beleremeg.
Leia közelebb lépett. A fejét hátravetve meredt rá fel, és kijelentette:
- És én azt mondom, nem. Most pedig takarodjon a szemem elől.
Hux állta a tekintetét.
- Talán az lesz a legjobb. - Mélyen meghajolt, és ahogy kiegyenesedett, hozzátette: - Ben már biztosan nagyon vár haza.


Ren már biztosan nagyon várta haza, de előbb volt egy kis elintéznivalója. A Starkiller bázison egyre szitált a hó. A fenyvesek cinkosan összesuttogtak a széllel, és csillagként dajkálták a pelyheket. Hux átvágott a tündöklő viharon, a kivégzőosztaggal a sarkában: négy rohamosztagos hosszú, fehér ruhában a hideg ellen, a sisak szemrése keskeny. Az apja speciálisan képzett egysége: egyidősek lehetnek vele.
- Várjanak meg - adta parancsba, amikor Vapasi lakrészéhez értek a barakkban. A rohamosztagosok felsorakoztak, ketten az ajtó mellé, ketten vele szemben, fegyver a kézben. A fémfalakról hideg mállott, csak a pisztoly volt forró Hux kezében. Végig szorította az ide tartó úton, és a kesztyűn át is átvette a hőjét és (talán) azt az izzó keserűséget, ami ide vezette.
Beütötte a parancsnoki számsort, és az ajtó feltárult.
Vapasi éppen nagyban pakolászott. Az ágyra dobott datapadról slágerzene szólt, a földön két telitömött bőrönd.
- Siet valahová? - kérdezte Hux, és Vapasi sarkon pördülve pisztolyt rántott. Egymásra céloztak. Az ajtó bezárult.
- Hux?
- Katonának neveltek egész életemben. Ön szerint melyikünk húzza majd meg hamarabb a ravaszt?
- Francba - mondta a férfi szinte szórakozottan. Kócos, hullámos fürtjei voltak, szomorú szemei és fura orra, és ami Huxot anno jobban foglalkoztatta, elég jól kidolgozott alakja, mármint egy mérnökhöz viszonyítva. Most személyes sértésnek érezte, hogy milyen keveset bízott a képzeletére a szűk, V-nyakú pulóver.
Vapasi feltartott kezekkel elejtette a pisztolyt, és Hux felé rúgta a műanyag padlón. Hux leguggolt érte, a saját fegyverét még mindig a férfira szegezve.
- Jó döntés.
A zene idióta tinglitanglija elmondhatatlanul bosszantotta. Felmarkolta a DL-44-et, és a kabátzsebébe süllyesztette.
- Tudnak mindent? - kérdezte Vapasi csendesen.
- Eleget. Fűzze össze az ujjait a tarkóján, és térdeljen le.
- Nem szabotáltam a projektet - szabadkozott, ahogy engedelmeskedett. - Tudom, hogy önnek ez az élete főműve. Mindent rendben fog találni benne.  Ha szarul végzem a munkámat, hamarabb lebuktatnak.
- Küldhettek volna egy konyhást kémnek - dünnyögte Hux, ahogy leoldozta az övéről a bilincset, és a férfi mögé lépett, a pisztolyt a tarkójának szegezve. - Hajtsa a homlokát a talajra.
- Egy konyhás nem férne hozzá annyi adathoz, mint én.
- Ahhoz képest nem sokat árult el az Ellenállásnak.
A bilincsek mágnesesen összekapcsolódtak, a férfi erős vállát hátracsavarva. Ő felháborodottan felnyögött:
- Az Ellenállásnak? Oké, ezt beszéljük meg, engem a Köztársaság szerződtetett.
- Leia Organánál van a harminckettes tervrajz.
- Or… francba.
- Álljon fel.
Vapasi remegve talpra emelkedett. Megnyalta az ajkait, és Huxra lesett hátranézve.
- Mi nem akarunk katonai konfliktust. Hagytuk felépíteni, még segítettünk is, így lehetett megoldani. Nem kell bevetnie. Pontosan tudjuk, mire képes, és nem akarjuk, hogy bevesse. Beszéljen a főnökeimmel, amikor kapcsolatba lépnek önnel. Tudom, hogy képesek lesznek kompromisszumot találni.
- Nem kompromisszumot akarok, hanem irányítani.
- De háborút nem akar. Nem? És ha az Ellenállás tud róla, ők arra játszanak.  
- Nem fogok politizálni egy áruló mocsokkal - vágta rá Hux nyugodtan. Vapasi felsóhajtott. Ő folytatta: - Mi volt a terve? Hogy szex közben hátha szentimentális leszek, és fecserészni kezdek?
- Na jó, az meg egy harmadik dolog. Megfordulhatok?
- Nem.
- Nézze, tudom, hogy ön az az ember, aki előbb harapja ki a saját nyelvét, minthogy vallomásra kényszerítsék. Én meg nem. Én egy rohadt gyáva alak vagyok, annyira gyáva, hogy el akarom kerülni a háborút…
- Nem éli meg.
- Köszönöm, hogy emlékeztet. Szóval szolgálatra jelentkeztem, és végigrettegtem itt minden napot, minden egyes napot, tudja, hogy milyen az?  És akkor azt mondtam magamnak, legalább egy kicsit szórakozzunk, hah? Legalább valami legyen, amit élvezek, mert bár elméleti szinten csodálatosnak tartom, hogy dolgozhattam egy ilyen mérnöki mesterremeken, a gondolatát is gyűlölöm annak, hogy ez, amin állunk, ez mire képes. És ön meg jóképű.
- Hű.
- És intelligens. Szerintem jókat keféltünk volna. Olyan embernek tűnt, aki jól csinálja. Nem olyannak, aki halálosan belémszeret és elárulja az Első Rendet, ennyire nem vagyok hülye.
- Na igen, meg maga elárulta helyettem.
Vapasi elvigyorodott, és lassan az arcára fagyott a mosoly. Szerencsétlen kölyök. Rosszkor, a legrosszabb helyen, hazafiasan a kereszttűzben.
- Nem kellett volna személyesen önnek jönnie, hogy főbelőhessen, ugye? Előléptették, meg minden.  
- Bocsánat, hogy korábban nem értem rá - felelt Hux fásultan. - Van valami utolsó kívánsága?
Vapasi végigmérte.
- Tippeljen.
- Szórakozik velem?
- Szeretnék.
- Meg fogom ölni.
- A legjobb módja a halálnak. Tízből kilenc politikai áldozat ajánlja.
Hux undorodva elmosolyodott, és Vapasi megint vigyorgott:
- Na, ezt megéltem!  
- Nem tartozom önnek semmivel.
- De megígérte. És tudom, hogy tetszik a gondolat. Hogy utána lelő majd. - A szemébe nézett. - Hogy belémélvez, és utána lelő a fenébe.  Végig a ravaszon lenne a keze, és csak ezen járna az esze, hogy mennyire kielégítő gyilkosság lesz. Hogy micsoda hatalma van felettem.
Hux felszusszant.
- Magának különös perverziói vannak.
- Ahogy látom, magának is.
Csak azért sem görnyedt előre. Vapasi elégedetten szemrevételezte, és aztán végre megint az arcára nézett.
- Szóval? Mi lesz?


Ennek semmi köze nem volt a vágyhoz.
A bilincs mágnese a fémajtóhoz tapadt. Vapasi szétfeszített tagokkal állt, a nadrág combközépig tűrve róla, és benne mozgott Hux két ujja.  
A teste idegen. Hux fel tudta rá rajzolni Ren anyajegyeit képzeletben, hallotta a hangjait: pontosan tudta, hogyan sóhajtana fel ugyanezekre az érintésekre, és Vapasi száraz zihálását kiszűrte.
A hajába markolt. Rövidebb és durvább volt.
Beléhatolt.
Kurta, gyors ritmusban dugta, és előkerítette a DL-44-et. A férfi halántékának szegezte, és a tincseibe tépve húzta közelebb a fegyverhez. Vapasi engedelmesen a szájába vette, a fémcső a fogainak koccant, és Hux beleborzongott a hangba.
A csuklóját ütemre mozgatta, a csővel a férfi torkát karcolva, aki felköhögött, fuldokolva. A merevedése az ajtó fémjének feszült; fájdalmas lehetett, egyszerre idegesítő és ingerlő, és Hux tudta, hogy amit tőle kap, az nem lesz elég önmagában.
Vapasi combjai remegtek, a homlokára verejték ült, és fel-felnyögött, rettegve és esengve, ahogy szorgosan szopta le a kibiztosított fegyvert. Forró és szűk volt Hux farka körül, Ren mindig azt magyarázta, hogy ez az élet ünnepe, az egyetlen módja annak, hogy igazán kapcsolódjanak, ahogy eggyé lesz két test, ilyenek; Hux azt felelte, hogy ez alapján intimebb viszonyban van a kajájával, de tudta, hogy Rennek igaza van, hogy óvóhelyet találnak egymásban, és ha fedezék volt abban, amit egymástól kaptak, akkor ez itt most egy ostrom.  
Erre született.
Nem tudta, melyik volt előbb, hogy a ravaszt húzta meg vagy elélvezett, de Vapasi az utolsó lélegzetét vette, ahogy kicsusszant belőle.
És még mindig szólt a zene.
Hux lehúzta a kotont, elkötötte, és kidobta a szemetesbe, aztán a sliccét gombolva az ágyhoz ment. Vapasi összehajtogatta és a párnára készítette a lepedőt, mint egy hotelben. Milyen figyelmes. Hux átvetette a karján, és a férfi hullájához sétált vele. A bilincsek még tartották. Kioldotta őket, és fintorgott, ahogy a férfi egy tompa puffanással elesett. Undorodott a gondolattól, hogy visszahúzza rá a nadrágot, úgyhogy így fedte be a lepedővel.
Vapasi nem ment el. Nem érdemelte meg azt a kegyelmet.
Hux átlépett a tetem felett, és kihajolt az ajtón.
- Jöhetnek.
Nem törődött vele, mit gondolnak majd; a saját érzései sem foglalkoztatták különösebben. Fáradt volt, kellemesen elpilledt, ingerült és türelmetlen. Elindult a folyosón, és vissza sem nézett.


Most már ezen az úton végig kell menned.
Úgy zsongott a fejében, mintha egy félig-feledett álom lenne. Az otthona még fényévekre és fényévekre volt tőle, egy másik csillagrendszerben, és hiába próbált aludni, olyan járművön sosem sikerült neki, amin érezni lehet, hogy megy. A csíkokba szakadt galaxist bámulta, és azt hajtogatta, most már ezen az úton kell végigmenned, nem tudta, mit jelenthet ez, de tudta, hogy fontos.


És aztán végre: ismét a Finalizeren, ismét a fedélzeten, itt, ahol megvolt a helye. Kiszámolni sem tudta, mióta volt talpon, a feje lüktetett és kavargott, de az első útja a hídra vezetett, és lekérte a jelentéseket, aztán elindította a következő shiftet.
És aztán lépésről-lépésre; aztán beütötte a kódot a kontrollpanelen, és a lakosztályába lépett, és akkor hagyta, hogy a vállai megzuhanjanak, és a fejét hátravetette egy sóhajjal.
- Nehéz nap? - kérdezte Ren, és ő még egy kicsit lehunyva tartotta a szemeit, mert tudta, hogyha ránéz, akkor minden megváltozik.
Felpillantott.
A lakosztály: a lakosztályuk, minimalista elegancia, és látni a csillagokat; Ren ragaszkodott hozzá, hogy ide is kitegyék a rajzait, pedig nem akarta, és a polcon az üvegbe foglalt kristályok, és már kezdett túljutni azon is, hogy Darth Vader maszkja fogadja egy emelvényről meredve, mert cserébe - igen, három bőrkanapé a fekete asztal körül, és Ren ott hevert az egyiken, sisak nélkül, elterpeszkedve, a tépett csuklya a fejében és Millicent a hasán nyúlt el.
Hux egy fanyar mosollyal indult feléjük, a kabátját menet közben levetve.
El kéne mondania Rennek? Minek? A kabátot ugyanúgy tartotta, ahogy a halottasleplet; ami a bázison történt, annak semmi köze nem volt kettejükhöz. Ren félreértené, és beleőrülne a féltékenységbe. Ami történt, az Hux magánügye.
Ren mosolyát viszonozva ezt a döntést hozta: nem mondja el sohasem.
Millicent dorombolni kezdett, és ő letérdelt a kanapé mellé. Kinyújtotta a kezét, hogy megsimogassa, de Ren rámarkolt a csuklójára.
Hux értetlenül nézett fel.
Ren szorítása erősebb és erősebb lett.
Nem a macska dorombolt. Ez a mély zúgás egészen más.
A csuklója Ren markában roppant.
Ren tudta.


komment: IGEN // nem

22 megjegyzés:

Adalbertina Meszretov írta...

Hurrá, új rész :D
Eddig nagyon tetszik, csak így tovább :3

Daniel írta...

Egy ideje az a legfőbb célom,hogy enyém legyen az első komment, de most második lesz, nem számít, majd legközelebb T.T
Szóval, a lényeg;
Egyrészt szeretlek, mert van új rész, másrészt utállak, amiért így van vége (Ren, ne hisztizz!) harmadrészt meg Millicent aranyos - oké, alapból szeretem ezt az egész sztorit, de van benne egy cica. és ez azért sokat számít.
A következő bölcs kijelentésem az, hogy amit írtam, annak kevés értelme van

De a lényeg, ami tényleg a lényeg: várom a folytatást! (meg úgy a dolgokat úgy összességében amiket írni fogsz a közeljövőben)

Anett írta...

Imádom, imádom, imádlak. Egyelőre csak ennyi telik tőlem,de holnap kimerítő részletességgel írom majd le ugyanezt. Addig is: köszönöm.

Nussy írta...

!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! --> Fogom-e valaha úgy kezdeni a hozzászólásomat, hogy nem hiperventillálok? Ki tudja, örök rejtély! :") Megin' nagyon hosszú izét kapsz, pedig nem akartam, mert nincs időm, de... Franc essen bele. Imádlak, és ki kell írnom magamból, amit kiváltott belőlem.

Szóval hú, ez most kellett, mint szomjazónak egy korty víz. Nem tudom, hogy direkt így írtad meg vagy sem, de nekem most ez a fejezet is fluffos lett. Már érthető kereteken belül, nyilván a Vapasi kivégzés és Leia könnyei nem a fluff érzését erősítik, de például a csatatéren Renék összeborulása... AZ ÍGY. AZ. Hux szentimentális! És hagyja, hogy az érzelmei vezessék! És de meg fogja még ezt bánni! Mert milyen szerencsétlenek, jaj!

A Finalizer porn olyan jól esett, pont olyan virágos emoji lettem tőle, mint ami itt a kommentszekcióban van; Hux, Ren és Phasma rajongása is süt a sorokból, csak mondjuk Ren rajongása aztán hamar új célpontot talál Snoke személyében. Nagyon bátor és tetszetős megoldás, hogy Snoke-ot lehoztad közénk. Végre nem óriás hologramként látni, és furcsa inverze lett így Yodának (legalábbis én Snoke-ot is törékeny, töpörödött kis lénynek képzeltem élőben). Az tudatos, hogy Hux csak két mondat erejéig foglalkozik vele? Mintha kerülné a gondolatát is. Érdekes.

Hux, az embereit szerető Hux. Mosolyt csaltál vele az arcomra. Osztozunk ezen a headcanonon, mert ahol Hux áll, ott csak úgy állhat az ember stabilan és töretlenül, hogy tisztelik és megbecsülik, és Hux pontosan ezt éri el tábornoki kinevezése után. Nem tudom, Hux-papa valóban akkora seggarc volt-e, mint ahogy Hux emlékszik rá, de ha igen, akkor büszke lehet magára, mert túlnőtte Brendolt, és jó főnök lett.

Mindig öröm, amikor a Ren lovagok feltűnnek, kedveském! (◡‿◡✿) Hát mekkora arcok ezek! És hogy van köztük tizennyolc éves is <33 , meg eleve micsoda szedett-vedett társaság, és hát mit is várunk - Ren a vezetőjük, ez több mond mindennél. Akkor azon is baromi jót derültem, ahogy Ren elérte, hogy Hux mellé szállásolják - van egy olyan sanda gyanúm, hogy Ren járt közben azért, hogy kinevezzék és Hux mellett lakhasson. Nem lepődnék meg, ha így volna. Kylo Ren az Akaratos Feleség. Tetszik az a koncepció is, hogy Ren együttműködik a legénységgel és hasznos. Eddig akárhány ficet olvastam, mindben egy púp volt az Első Rend hátán, aki össze-vissza kóricál a hajón, haszontalan és mindig útban van, de nagyon megvettél a tevékeny, pilótákhoz valóban értő Rennel. "A bürokráciát viszont nem szenvedhette. Hux tudta, hogy holtáig kísérteni fogja, amikor Ren egy nyolc perces jelentését félbe kellett szakítania azzal, hogy erre írásban lenne szüksége, és Ren egyszerűen nem értette. “De hát most mondom, figyeljen és jegyezze meg,” mire ő azt felelte, “nem tudom úgy lehivatkozni, hogy >>Ren mesélte,<<” és Ren erre azt kérdezte, “miért nem?” és Hux egyedül aludt a ciklus végeztével. " Ez meg tiszta domestic!?! Hát mi van már itt kérem. Olyan zúzalékok együtt, fúj, imádom.

Nussy írta...

(nem fért el egy hozzászólásba úristen)
>>> Nagyon, nagyon, NAGYON tetszett a csatajelenet is, az összes apró részletével és körülményes leírásával, és nem kerülte el a figyelmem, hogy Huxot még mindig lenyűgözi Ren képessége és emberfeletti ereje (pedig néhány impozáns bemutató után már azt hinné az ember, ez a hatás is múlandó) DE NEM, Hux basszus ugyanúgy kivan a gyönyörűségtől, hogy Ren őalatta szolgál és az ő győzelmét segíti. Az összeborulásra már kifakadtam az elején, az csodálatos pillanat volt. Örülök, hogy Hux megengedte magának (ha az előző fejezet a "Hux megengedte Rennek" akkor a mostani a "Hux megengedte Huxnak" jegyében telt, ami nagyon... szép? fájdalmas?) Okos döntésnek és jó megoldásnak tartom, hogy nem semmizted ki Huxot és ítélted súlytalannak: a neutronbomba ledobásával újra emlékeztetsz, hogy mekkora geciarc is. Helyes. Attól, mert romantikus regény főhőse még geciarc. Köszönöm.

És akkor (és ne haragudj, hogy ennyit írok, basszus, most néztem vissza, nagyon gáz, tudom, hogy örülsz a kritikának, de ez már tényleg kínos), itt jön a legfeszültebb rész, dacára a harcnak, dacára a nagyon is pattogós és izgalmas politikai csatározásnak: Hux vívódása élete első brutális győzelmének tükrében, és az önátadása Kylónak (nem akarom túldimenzionálni; a szex az csak szex és az hogy kinek a farka van kiben, szerintem csak preferencia kérdése - hát náluk nem. Hux végre elenged magában valamit, párhuzamosan ezzel pedig közel rántja magához Rent... Csodálatos.) A feszültség nő csak nő a jelenet alatt, és nem, nem tudom visszaadni, mit éreztem, miközben olvastam. Kicsit mintha párhuzamot kaptunk volna a vyliai harc és a szex között, talán? Ami végül is tök logikus. Azt hadd emeljem ki, amikor Ren szerelmet vall és Hux beharapja inkább a száját. És fájdalmas arcot vág. Azt így hadd. Basszus. Ja igen, a jelenet végén, amikor fekszenek egymással szemben én becsülettel bevallom, elsírtam magam.

Hux kislány-víziója keserédes volt és Phasmáért és a mennyasszonyáért teljes szívemből drukkolok. Ha valaki, akkor ő megérdemli, hogy gyerekek egész garmadája várja otthon. A Hosnian Prime-on játszódó tárgyalás is ahh de remek lett, és nem Suci, egy pillanatig sem volt unalmas vagy vontatott, vagy bármi (órákig elolvasnám még, ahogy Leia feldúltan gyalázza a Köztársaságot, az a helyzet). Még mindig a Leia Nem Érdemelte Meg Ezt a Szart Ami Mind Történik Vele 2k16-szel vagyok, de ha tudja, hogy Ben jól van és boldog, akkor talán neki is könnyebb. Egyelőre. Ugye. Ehm.

Vapasi nagyon meglepett, és mivelhogy Leia beszélt róla, mint kémről (és ahogy aztán a külsejét leírtad) teljesen azt hittem, hogy Poe Dameron épült be álnéven?? :D Utána persze összeraktam, hogy az így nem lehet, de pár pillanatig elmerengtem a Poe/Hux crackship ladikján evezve... Kellemes volt! Viszont az érdekelne, Hux végül miért dugta meg? Ez valahogy nem esett le. Mit akart ezzel bizonyítani? Hogy nem tartozik feltétel nélkül Renhez, hogy nélküle is megtehet dolgokat, hogy meg tudja csalni és nem szakad rá közben az ég? Pedig már olyan idilli, már-már érdemtelenül boldog látvány volt Ren a kanapén tunyulva, Millie-vel a hasán... Hux azért csak balfasz, na.

Hát igen. Nagyon köszönöm, hogy hoztad a fejezetet, itt, a vizsgák kellős közepette, töretlenül; ráadásul ilyet, ilyen minőségben, ilyen fordulatokkal... Annyira imádtam olvasni! Köszönöm! <3

Raistlin írta...

Adalbertina Meszretov, nagyon köszönöm, szuper itt látni! *u*

Daniel, a második is szép hely! :D Rent azért... megértem. Mármint. Hux pontosan tudta, hogy ez mennyire fog neki fájni.
A következő fejezetben extra Millicent content, ha minden igaz! És *ölelés*

Anett, huhu, nagyon várom, és szívből köszönöm a kommentet~!

Raistlin írta...

Nussy, vajon ki fog férni a válaszom? :'D És igen, ez a fluff fejezet folytatása, mert na, lehetne Hux boldogabb? Hát van Renje meg Finalizere meg bolygókat igázgat és gyerekeket rabol.

~~összebucolta a homlokukat~~ és sosem mossa le magáról. és még rent sarazza amiért néha közelhajol hozzá a hídon. utolsó tuskó.

huxnak megvan ez a szokása, hogy amire kényelmetlen gondolni, azt nem narrálja, és... hát igen, snoke kábé apuci kategóriájába esett. meg van rá sértve. és megkockáztatom, köze van ennek ahhoz, hogy állandóan elcsaklizza tőle a kylóját. :(

kylo szerintem is onnantól, hogy arkanisen hux beengedte a szobájába úgy van vele, hogy "that's it, we're married,' még lakberendezett is. szegény mitaka nem tudom, min megy keresztül a ren-részlegen, mert szerintem direktben szivatják és rendeznek baljós szeánszokat csak hogy a frászt hozzák rá és sikoltoznak éjszaka aztán meg a tenyerükbe röhögnek. mert seggek.
azt viszont bevallom, én nagyon nem szeretem az összes többi ficben valaha, hogy ren csak a felszerelést kaszabolja. úgyhogy inyourface-fixit, mert nekem nagyon feltűnő a ficben, hogy a stromtrooperek kérdés nélkül hallgatnak rá (és amikor nem, az nagyon látványos a GUARDS jelenetnél amiben ott van az az oh shit not again persze, de máskor meg feltűnően nem bujkálnak előle), és a "ren wants the droid" elég ahhoz, hogy minden egység mozgósítsa magát, phasma is tiszteli, elvileg hux előtt van a parancsnoki sorban, és hát valamit már csak cisnálnia kell azon felül, hogy lurköl a sarokban. HasznosRen2k16.

pláne mivel a HasznosRennel domestic igazán a Huxey. hát olyan büszke rá. ;__;

a csatajelenetnek nagyon örülök, hogy sikerült, rettegek akciójelenetet írni, hál'istennek huxot érdekli. és igen, abszolút lenyűgözi és nem tudja magában hova tenni, és még mindig van benne valami őrült édes favorizáció, mert azért az az összes többi lovag is elég rendesen odateszi magát de hux az nr#1 kylo fanboy.

"Hux megengedte Huxnak" -- összefoglaltad a 23 oldalnyi fejezetet. pontosan ez. igen.
a szexjelenet#2-nél kicsit tétováztam, mert... igen, pontosan ezt akartam átadni vele, a jelentőségét, a szimbolikáját, a hangulatát, de közben meg olyan jó kis pwp-k vannak, és nem kéne inkább arra a vonalra rámennem hogy kinek mimilyenjó, de végül örülök, hogy nem tettem. mert nézz rájuk. hát nézz rájuk.

huxnak jót tenne egyszer a későbbiekben egy gyerek. kylónak nem. így jártunk. leiának nem tett jót. de hatalmas megkönnyebbülés, hogy nem érződik vontatottnak az a rész, bármennyit is próbáltam utánaolvasni, minden sornál féltem, hogy kicsúszik a kezeim közül, és aztán meg attól féltem, hogy látszani fog rajtam, hogy félek :D szerencsére leia badasssége beragyog mindent. >>>

Raistlin írta...



vapasi ühm, vapasi ben whishaw. de tudod, hogy én is tologatom a hux/poe papírhajóját lefelé a dunán és közben kuncogok, úgyhogy ezt az asszociációt támogatom :D
és na igen -- hux motivációja nem tiszta, talán két mondattal lehetne tisztább, sajnos a szerkesztést vettem előtérben a logika/olvasóbarátiság helyett; mivel ren a következő fejezetet azzal kezdi kvázi hogy MIÉRT FEKTETTÉL MEG VALAKI MÁST DUDE WHAT THE FUCK ezért gondoltam, á, nem mondatom el huxszal kétszer ugyanazt, meg 72 órája nem aludt, ő sem tudja, mit csinál, de amúgy pont az a fél mondat lenne, amit te is leírtál -- már túl közel van renhez, minden gondolatában ott kísért a szerencsétlen, és akkor itt van ez a vapasi-helyzet, amivel mindig a függetlenségét meg a szabadságát igazolta saját magának, és most meg ott van, hogy "minden a szexről szól, leszámítva a szexet: a szex a hatalomról szól" és hát ha Vapasi=Köztársaság és Hux=Első Rend akkor... khm.
ami engem elgondolkoztat, hogyha ren nem lenne, akkor még inkább kapva kap az alkalmon, hogy szimbolikusan a birtokába vegye a behódoló köztársaságot és aztán elpusztítsa/meghágjon egy pasit aki önként felajánlja magát és szintén izgul a fegyverekre, vagy pont hogy nem, hogyha ren nincs, akkor eleve nem kezd ki vele, mert akkor nem volna miért?
a tetejébe még szerintem azzal a "megígérte" dologgal is az elevenébe találtak, mert ő már csak ilyen régivágású úriember, ha megígérte valakinek, hogy megbassza, akkor megbassza, és rennek meg nem ígérte meg, hogy hűséges lesz.
ÉSRÁADÁSUL annyira odavizionalizálja rent, hogy valahogy azt is érzem benne, hogy a) hiányzik neki ren de képtelen kivárni amíg hazaér és a szerencsétlen még mindig győzködi magát hogy á neki nem REN hiányzik csak egy izmos, sötéthajú pasi, bármelyik jó helyette, hahaha, fuck, mégsem, fuck b) hiányzik neki a korai fejezetek renje, aki totálisan fölkínálta magát neki és akit teljes kontrollban tarthatott, mert azt hiszi, hogy akkor csinálta "jól" mert hát lássuk be, az egyenlő-fél!Renbe bele van szeretve. és ettől halálra van rémülve.

de remélhetőleg ez kiderül a to be continued-ban (ugyan ha Hux hajlandó lesz beszélni róla) szájbarágás nélkül. és Ren reakciójára meg vetem a kereszteket.

életmentő volt ez a komment, nagyon, nagyon, nagyon köszönöm!

a negyedik Lannister írta...

Na akkor,kezdjük az elején,amikor tegnap éjjel békésen nekiálltam olvasni. Akkor már (még) nagyon vigyorogtam,mert "jajj,de édesek vagytok, sikerült összerakni a lego Halálcsillagotokat, és most játsszanak vele,hát nem édes ez a kis Hux, ugyuli-bugyuli". De tényleg, ahogy Hux felelősségteljesen irányít, az az én aestheticem, és már megbánom tőle,hogy nem olyan egyetemre jelentkeztem, ahonnan kikerülve mehetek neki dolgozni. :'D A lényeg,hogy imádom, ha Hux így van ábrázolva,mert Hux ilyen is.
És még a macsek is helyet kapott Hux gépezetében (aztán Ren, de az már másféle gépezet volt :'D), amitől még inkább meggyőződtem róla, hogy igen, ez egy szívmelengető fejezet lesz. Lehet meghal pár ezer ember majd benne,de a lényeg,hogy a space boyok jól vannak.
Aztán jött az a rész,hogy Ren és a bürokrácia, na azon szakadtam. Imádom,hogy nem olyan... elszomorító ennek a ficnek a hangulata, hiába szól két teljesen "beteg" ember szerelméről. Beletetted a funt a funeralba,és ez nagyon király,na.
Ja és Phasma, az is jó, hogy >>Phasma<<, de ami még jobb,az Phasma barátnője. *-* És Phasma egy olyan erős karakter,és olyan jó,hogy ennyit szerepelteted,mert megérdemli. ^_^
És omg, Hux megint a szívem csücske,már másodszor a fic olvasása alatt,mert álomfőnök!Hux megy, és a jó katonai vezető mintapéldájaként elfoglalja a kajabolygót. És hogy örül neki,imádom, mint Jack Sparrow a "van egy üveg földemmel". (Bocsi a fura asszociációim miatt,de... áh erre nincs mentség.) De az is olyan jó,hogy azért a mi bolygós Huxunk se bírja a háborút. Ren pedig cuki, "ajiba" bolygókat ad Huxnak, hát én is imádom a megalomániájukat. Huxnak pedig hideg az orra,ami szintén olyan édes,egyemmeg.
Na és ami ezután jött,na akkor tettem le tegnap éjjel telefonom,aztán újra felkaptam,mert szókeresőznöm kellett,hogy el tudjak aludni. " - Mindig ilyen érzés - mondta, és Huxnak eltartott pár pillanatig, hogy felfogja." Hát én talán túlságosan felfogtam,mert guuys, *artikulálatlan hörgés*, neee, ughhoshsjdkdbdkesjsjd :'( :'( :(((( T_T, szeginyke Ren, szeginyke Hux, noooooo. Felőlem kiírhatják az egész messzi galaxist,amíg boldogok egymással,de ez noooo,ez olyan nagy arculcsapás. (Mint látható, nem tudom átérezni ezt a véres-romantikus conceptet mindig,mert ilyenkor sír a szívem,lelkem, és megfogom a space boyok fejét,és beletuszkolom egy "get along&pay more attention to the other in bed" pólóba.
Aztán kiderül,hogy Ren még azt a dalt is dúdolja álmában. Nooo. (Ha ez egy film lenne és tudnék videót vágni, tuti csinálnék egy cracket,amiben Ren valami Justin Bieber számot,vagy az Oops I did it againt dúdol álmában.)
Aztán tárgyalás, yeyeye, Huxnak szurkolunk "go spaceboi go" feliratú zászlócskákkal,aztán Leiánál sírunk,hogy miért nem veszi senki komolyan,és ez olyan szemétség,mert ő igazán ott van és tud, erre of course,hogy inkompetensnek bélyegzik,merthogy biztos paranoiás...na jólvan, elmehetnek ez a népek a fenébe, go spaceboi.
Már előre dörgöltem a tenyerem,hogy na, valakit Hux ma nagyon kivégez.
Arra nem készültem,hogy előtte még... meg is... >>ostromolja<<. De helyes,nagyon helyes. Igazából nagyon tetszik,hogy ezt beleírtad,mert aww, nem tudom, de olyan #hux. Tetszik. Mondjuk én a helyében gondoltam volna arra,hogy a pasim kb. telepata,de...nem baj, így nőtt a feszültség, és aztán...
Aztán megszerettetted velem Rent.
(Mert...én imádom ezt a shipet,tényleg. De Ren. Ren aannyira idegesítő, irritáló, hogy az összeszedett Hux mellett annyira zavar néha a gyerekes attitűdje,hogy áá. Persze értem Rent,mivel tulajdonképpen még egy kölyök,és nem is várnék mást,de mivel ott van mellette Hux kontrasztként,szegény olyan nevetséges néha.)
Szóval ez a jelenet, na Ren itt nőtt a szememben. Mert csinálják akármilyen durván,legyen bármilyen beteg ez a kapcsolat, Ren ezt nem hagyja. És nem is. Mert itt végre jogosan akad ki Ren, és végre nem is lesz nevetnivaló Hux miatt,hanem tényleg teljesen jogos. És ezt imádom.

Raistlin írta...

A NEGYEDIK LANNISTER "imádom, ha Hux így van ábrázolva,mert Hux ilyen is." *kiáll az ablakod alá éjszaka egy magnóval* *beteszi a light asylumtól a dark allies-t és a megfelelő részhez tekeri a kazin* *megnyomja a play-t* MARRY ME, MARRY ME, MARRY ME

És ha nagyon szofisztikált akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy kell a fun a funeralba (imádlak) mert aki gonosz, az nem látja magát gonosznak, és ők a dolgukat végzik és jól is érzik magukat közben és hiába szar alakok egy borzalmas kapcsolatban, megvannak a pillanataik, de a valóság az hogy boldogságot akarok az űrbuziknak, nem érdekel, megérdemlik-e. (Nem érdemlik meg.)
Phasma meg nekem nagyon az a karakter hogy badass stormtrooper captain, aztán meg hazamegy és muffinokat süt a feleségével és egy ponton már csüng róluk három gyerek és valamilyen fluffy űrállat. Csak közben különös politikai meggyőződései vannak.

A Jack Sparrow referenciától ellágyultam. Csak idén jutottam el addig, hogy Karib-tenger kalózait nézzek, és hogy éltem én enélkül eleddig. Miféle kietlen, kietlen vidékeken.

Valamint a keblemre öleltem a fandom-headcanont, hogy Hux biztos nagyon hideg (olyan kis fázósnak tűnik a nagykabátjával, na meg a kurva anyabolygóját nézve... szerintem is folyton cidrizik) Ren ellenben meg tök magas hőfokon ég, szóval hogyha cuddle-znak, az pont jó

Kéne a Justin Bieber fix-it [az ultimate Kylo dal pedig a Nephew-tól a Wannabe Darth Vader] és perverz örömet okoz nekem, hogy ütöttek az angst részek.

Leia remélem hogy ezután hazament és ivott egy koktélt amíg kifestette a lábujjkörmeit és nézett valami középszar holokrimit aztán meg pedig lepötyögött egy "5 Ok Amiért Nem Löktem Le A Fiam Menyét Pasiját Az Ordító Mélybe Ami Alattunk Volt Amikor Bestalkolt Engem A Kihallhatása Után" bépgbejegyzést és az egész bejegyzés csak annyi hgy 1. ???? 2. ?????? 3. egyesekkel ellentétben van szívem 4. kicsi fiam boldog 5. ?????????????????????"

Ren meg finoman be lett csicskítva, hogy ne turkáljon Hux fejében, és ezen ki is fog akadni gingerünk szerintem, de hát Kylónak elég annyi hogy Hux nem válaszol amikor ő megkérdezi hogy nehéz napja volt-e és Kylo ismeri és telepátia nélkül is már ennyiből tudja hogy gáz van és elkezdenek szólni a kill bilszirénák a fejében mert amúgy kurvára tökéletesek egymásnak csak hát. Hát.

ez nem jelenti azt, hogy geci jó ötlet részükről ez a kapcsolat, és mindketten tudnák jobban csinálni, csak azt nem élveznék ennyire.

Ren pedig -- ebben a fejezetben már 27-28 éves (feltűnésmentesen azért lemegy fél év és szerintem közben volt a nap amiről hux nem emlékezett meg jelen sorokban) de én nagyon úgy érzem a film alapján, hogy a traumatikus mészárlás miatt meg van rekedve mentálisan egy 15 éves szinten bizonyos tekintetben, és erre jön még rá hogy a szülei 5 (/8) évesen otthagyták a picsába, komplikált gyerekkor, apafigurák, issuek, minden, és akkor még a Skywalker vérmérséklet is az Önsajnáló Nagy Rinyákkal, de azért karakterfejlődik meg nő felfelé, Hux és a felelősség jót tett neki. Nagyon. És az az érzésem, hogy... hát oké, van az a dolog, amivel szembe kell néznünk, Kylóka egy egyszerű lélek. Szerintem sötét oldal nélkül sem örökölte anyu/nagyi intelligenciáját. De nagyon az az érzésem, hogy a kapcsolatukat például sokkal de sokkal jobban látja, mint Hux, és tisztában van a manipulációval és önámítással és egyéb szépségekkel, tisztában van a szerepével és önmagával ((és érzékeny is rá, lásd "sose leszel olyan menő mint Darth Vader" *fut Snoke-hoz sírva* "A NÉNI IGAZAT MONDOTT SZÓLJ RÁ")) meg (("Snoke csak kihasznál fiam de így masszívan durván nagyon über brutál" "Lol mondj valamit amit nem tudok" "csináltam már droiddal" "gyűlöllek apa" "csináltam már HÁROM droiddal" "APA" "EGYSZERRE" "APAAAAAAAAA"))

hol is tartottam

ja igen

#ÁlljKiMagadértKylo2k16

Névtelen írta...

Ez egy hihetetlenül jó fejezet volt, finom humorral és sok egyenruhával.
Imádtam Hux munkamódszeréről (benne Millicent mint motivációs módszer) és politikai meggyőződéséről olvasni, voltak huxos-renes jelenetek is, háború és LEIA! Leia! Leia! Azt ott nem hittem el. Leia a cowgirl ruhájában, az unalmas eljárást felkavarva – de végül elvesztve az ütközetet. Hux találkozhat példaképével és szembesíti azzal, hogy ő – Leia egyik legnagyobb ellenségének fiaként – a nő egyetlen elveszett gyermekének a szeretője.
Aztán végre a Vapasi-ügy huxos rendezése – és a drámai befejezés.
Ez a fejezet szinte minden titkos vágyamat beteljesítette, nem tudom, hogyan lehetne még fokozni. Fantasztikus volt.

Viktória

Raistlin írta...

VIKTÓRIA, minden tőlem telhetőt megteszek a fokozásért *tiszteleg* Egyben #egyenruhapornó #kellaz #jóaz #szépaz #végrefeketefuckyeah
Huxban meg egyszerre szórakoztató és szívettépő, hogy nem mer semmit sem kedvelni, amíg az nem hasznos neki, és az, hogy Millicentet mennyire megszerette, rögtön azzal járt, hogy kellett egy jó okot találnia rá, és azt, hogy Rent mennyire megszerette meg még mindig nem tudja feldolgozni. Hülye buzi.
Nagyon örülök, hogy tetszett Leia cameója! ;u; Úgy éreztem, ennek a kettőnek mindenképpen találkoznia kell, nem voltam biztos benne, hogy akarom, hogy tudjon a Kyluxról, de kétségkívül ez volt a legerősebb aduász Hux kezében, és túl szar alak ahhoz, hogy ne játssza ki.
Nagyon-nagyon köszönöm a kommentet~!

littlemissprimadonna írta...

Vííííííííííí! :3
Khm. Szóval. Szokás szerint zseniális. Sassy general bitch off: Hux-Organa 1-0.
Istenek Hux, annnnnnnnyira hülye vagy. És most itt fogok addig ülni és várni, amíg meg nem tudom hány apró szilánkra töri a csuklóját.

Raistlin írta...

Körülbelül nyolcvanhatra
generalékat meg kérem epic rap battle-be, nézném. Ronggyá. Diribdarabokra. ;u;

margaery. írta...

jaj istenem phasma♥♥♥ melengeti (lol) a szívemet
meg amúgy annyira érdekes tényleg, hogy így beleteszed, hogy a first orderes embereknek is van családjuk meg minden..olyan szokatlan belegondolni:d hát ezt csodásan megfogalmaztam..na mindegy szóval tök jó:D
meg istenem, lefejezett fejeket adni egymásnak, pls, ez olyan extra:DD de simán kinézem belőlük
kicsit szégyellem, hogy ilyen rövid komment lett, de nagyon élveztem a fejezetet és várom a következőt:)
xx

ui.: csak nem stucky ficet tervezel?:D biztos nehéz dolgod lesz a civil war után, mert nagyon hetero bro szintre lehúzták az egészet..bucky még csak nem is sminkeli magát ebben a filmben;-; szóval ráférne egy fix-it:d [viszont szerencsére van új kedvencem, t'challa, hogy helyretegyen mindenkit♥ (kivéve sam-et ő tökéletes csak kevés a képernyőideje)]

Raistlin írta...

margaery excuse you miért ilyen gyönyörű az ikonod holy fuck
phasmának meg boldog asszonykát és nagy családot, hip-hip-hurrá! (spoiler, a gyerek egészségesen és boldogan napvilágot lát.) és igen, azon felül hogy imádom phasmát elhalmozni dolgokkal, amiket megérdemel, szeretem picit pöckölni a sötét oldal és világos oldal dolgot és belevinni pár szürkeárnyalatot, hogy no jó, de ők is emberek, itt van phas' a családalapításával és a bénázó kis apucitábornokok és hux a komplikált szerelmi drámájával és mindenki egy érzőlélegzőszeretniképes gondolkozó lény csak hát. hát.

a koponya kellett mert a regényverzióban huxnak van egy olyan megjegyzése hogy gyűjti az ellenségei koponyáját. na már most nem tudom eldönteni, hogy viccel-e, mert biztos vagyok benne, hogy azt totál faarccal teszi, és phasmát leszámítva soha senki nem érti a poénjait meg egyáltalán azt hogy ezek poénok voltak -- de ja. fejet akartam hajtani annak mert imádom. #extraság

most meg hopp, tényleg, ki kell szednem a stuckyt a műhelyből :'D akartam egy villanásos-töredékes kis novellát bucky szavai mentén, de már lett olyan a magyar fandomban, és gondolom a külföldiben is, és nem akarom, hogy másolásnak tűnjék, szóval így jártam, más ötletet nem adott a film, bár pont arra akartam felépíteni, hogy steve mennyire nem érez iránta (már?) semmit és micsoda zúgó fájó vákuum van ott ahol annyi szeretet volt és most meg a mindent elsöprő közöny
sajnos végig is kéne hozzá néznem a filmet és arra nem vagyok hajlandó, igazán nem
közben meg még jött a náci!amcsikapcsi szarvihar is, nem fogok ragequitelni a fandomból, de nem érdemli meg, hogy még én takarítsam el utánuk a szemetet, érted
[ellenben bucky örökre a gyerekem és azt akarom hogy boldog legyen. de ha figyelembe veszem a filmet, akkor steve nem fogja boldoggá tenni mert leszarja mi van vele]

Ella Lecter írta...

ISTENEM
Annyira imádom, hogy teret engedsz rá az olvasónak, hogy kitöltse gondolatban a sorok közti teret. Lehet, hogy ezt csak én flashelem, de mikor a ficeidet olvasom, mindig azt érzem, hogy AHA, itt valami lapul a háttérben, amit te nem írtál le, de sejtetsz - és ez számomra egyszerre varázsolja rejtvénnyé és csodává a történeteidet.
A homlokbiccentés, a végén a csuklóroppantás, Hux Ben-már-nagyon-vár fricskája Leiának, Hux "kislánya", Phasmáék, Hux emberszeretete :D, a lovagok éneke (amit Ren dúdolt álmában omg), az előléptetéshez kötött állattartás - dolgok, amik belém égtek. Köszönöm! És jajjajajaj, tűkön ülve várom a következő fejezetet. Elrebegek egy imát, hogy Ren ne dobja Millicentet Hux arcába, mert Hux köcsög. Pls szeressék egymást ;_;

Raistlin írta...

ELLA, hrhgsdégfrédvsavgfdű. Akarom mondani: olvasóként semmit sem szeretek jobban, mint kitölteni a hiányokat, ezért íróként is mindig igyekszem teret adni arra, hogy minden történet mögött legyen egy további történet (vagy hatvannyolc.) És elképesztően sokat jelent, ha működik, mert néha csak azt érem el, hogy bosszantó és érthetetlen lesz, de ha sikerül beletrafálnom, akkor meg úgy érzem, hogy megérte az ügyetlenkedő kísérletezés.

Hux humanizmusa amúgy a kedvenc dolgom, egy élmény dolgozni vele. Ez a nyughatatlan, kiégett utálat tartja egyben az univerzumot. :D

Izgulok a következő fejezet miatt, fejben már persze megvan - a regény során egyetlen macskának sem esett bántódása, ezt megígérhetem, de hogy a fiúk lelkivilágáról elmondható-e ugyanez... hajaj.

Demona írta...

Sziaa, istenem, de jó új fejezet!
Vártam, és várom a többit is. Nagyon kíváncsi vagyok mit fog csinálni most Ren, és el akarom már olvasni mit fog csinálni, szóval siess :D Magánéletre nincs idő.

Raistlin írta...

DEMONA, hajaj, ha csak a magánéletem fogna vissza, naponta lenne új fejezet! :D Sajnos az önálló háztartás vezetése, a mesterszak és a munka mellett ez nem lehetséges -- most ráadásul vizsgaidőszakom van, de ennek ellenére is szorgosan dolgozom a következő részen. :3

Névtelen írta...

Oké, és akkor most már én is itt vagyok.

Maradjunk annyiban, hogy megérte beesnem.

Phasma, te istennő. Egyébként, nem tudom hová tenni a karakterét. Bizonyos ficekben sikoltozva imádom (ez egy ilyen fic), máshol szintén sikoltozom, de igen más hangsúllyal. Ez a Phasma Ships It! és ebből áll a karaktere, és nem. tudok. meg. róla. semmit kikészít. Mellesleg a filmben sem tudtam teljesen hová tenni, mert úgy gondolom, katonaként előbb kötelességem lelövetni magam, semmint felnyitni a pajzsokat, függetlenül attól, hogy nem tartom komoly veszélynek, vagy reális fenyegetésnek, mert mégiscsak egy teljes bolygó fegyverrendszeréről van szó. Sosem tartottam egy jól átgondolt jelenetnek, és elvárok a 8.-ban egy hadbíróságot.

Nagyon tetszett ez a... humanitárius/kulturális intervenciónak álcázott háborús agresszió a Vylia ellen, mondhatnám, hogy aggasztóan aktuálisnak tűnt.

Oh, Leia, my dear. Mindig arra szavaztam, hogy Luke-ot jobban tönkretette Ben. (mindig Jacent akarok írni, amikor még vártam a filmet, akkor belelőttem, hogy jé, Kylo Ren lehetne Jacen Solo. De borzasztóan tetszik ez a Ben - Jacen összemosás, olyasmi játéknak tartom, mint az Anakin Skywalkert megölte Darth Vader, hiszen Jacen öli meg Ben anyját (Luke partnerét, hmm...?) és Ben bosszút akar állni rajta, de végül nem szakad el a Fénytől... Ez viszont már nagyon tékozló-fiú szerű lenne, szóval remélem azért mégse.). Szóval Leia. Érdekes, hogy az ő racionalitása mellett mégis azt mondja, hogy ott van még benne a Fény, és, hogy Snoke az oka mindennek. Nekem furcsa volt tőle ez a fajta... szinte mentegetőzés?

Tetszett itt ez a fajta Padme-Leia párhuzam, ahogyan a demokráciára épült világ tehetetlen a háborús agresszióval szemben. És a gondolat, hogy semmi sem tart örökké. Különösen nem a katonai diktatúrák. Ebben teljesen igaza van Leiának. Ahogyan Hux úristenmárnemtudomhol, hogy Leia harminc év alatt sem tudott szilárd demokráciát építeni, az embereknek nem. kell. a demokrácia. Számomra rémisztően ismerős.

Most mondjam, hogy mindig gyanús volt a mérnök úr? De tény, hogy hamarabb gondoltam Mrs. Phasmára.

Köszönöm, hogy olvashattam!

Emma



Raistlin írta...

- elmosogatni mindenekelőtt
- leszedni a száraz ruhát
- ágyneműmosás?
- egyenlegfeltötés
- utazási irodára rácsörögni?

Hopp egy Emma! ;u;

Egyetértek, Phasma nagyon el volt vesztegetve a filmekben (olyan Boba Fett szinten) de reméljük, lesz ez még így sem. Én próbáltam élőbbé tenni a karakterét, amennyire csak tehettem. A pajzs levonására Huxnak van egy elmélete az utolsó fejezetben, és ahhoz még hozzátenném azt, amit ő nem -- szerintem Finn is Jedi; és szerintem a "majd használjuk az Erőt," amin Han kiakad, végül működik ott és akkor. De egyetértek, egy hadibíróság vagy egy fall-from-grace narratíva nagyon izgalmas lenne, remélem, legalább egy picit szánnak rá az értékes filmidőből.

Vyliáról szólva: túlságosan élvezem az aktuálpolitikai kikacsintásokat. Amikor először láttam a filmet, Hux beszédjénél is az jutott eszembe, hogy "haha, ez amúgy totál megtörténhet ouo" meg az egész Első Rendben ez a Dicső Múlt Nosztalgiája a legfenyegetőbb számomra (és az, hogy most neo-imperialista, neo-náci, neo-kommunista vagy neo-napóleoni, már mindegy is)

Magunk közt megvallva én örülök, hogy csak utalásként használják fel a bővített univerzumot- Abban viszont biztos voltam mindig is, hogy Kylo megölte Luke partnerét, bárki is volt az - hogy nem volt hova mennie.
Leia viszont -- szóval Leia az, akinek a szeme láttára robbantották fel a szülőbolygóját büntetésül a saját hősiességéért, akit brutálisan megkínzott egy férfi, akiről később kiderült, hogy az apja, akit eladtak szex(i)rabszolgának, aki megtudta, hogy a birtokában van egy olyan Erő, ami idegen tőle, aki végigvitte ezt a háborút és azt látja, hogy nem nyer, és romokban a családi élete -- én elhiszem és megbocsátom neki a naivitást, ahogy kapaszkodik az utolsó szép dolgokba az életében.
Érdekesnek tartom, hogy Darth Vadernek sosem bocsátott meg, és sosem ismerte el az apjaként. Szerintem Kylónak sem nézné el, amit tett, abban biztos vagyok benne, hogy bíróság elé állítaná, és abban reménykedik, hogy a börtöncellában tud vezekelni a vétkeiért, hasznos információkkal szolgálni, megbánni amit tett és újrakezdeni, amennyire lehet. Érdekes lenne persze, ha Kylo lenne az egyetlen ember, akiért Leia félreteszi az érveit, de ahhoz több időt kellett volna együtt tölteniük. A kánon nagyon bizonytalan abban, Kylo mikor került el otthonról. Szerintem Leia nem hiszi, hogy Kylo hirtelen ismét Jedi ruhákat öl és a seregeiket vezetve pusztítja el az Első Rendet, és nem is engedné neki (nem az a Leia, akit én ismerek, és annyira remélem, hogy Kylónak nem lesz redemption arcja mert az őrült gagyi) -- én szerintem azt a töredéknyi kis szilánkot akarja megmenteni, amit még lehet. És pontosan tudja, hogy az egész embert képtelenség.

Örülök, hogy a mérnök úr gyanús volt! Nyugodjék... úgy, ahogy.

Nagyon köszönöm a kommentet

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS