a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2016. április 5.

Mikor nem szörny a szörny?

Star Wars, modern Föld AU. Luke Skywalker keresi a lelki békét. Kylo minden tőle telhetőt megtesz, hogy ne találja meg. 
a szereplők nagyjából 12 évvel fiatalabbak, mint a legutóbbi filmben.

mikor nem szörny a szörny



- Boldog Luke vagy? - kérdezi Wedge, akinek reggel nyolc előtt némileg kreatív az angolja. Luke azért megfontolja a feleletet.
A tárt ablakon mézszagú fény csordul be, olvadt-melegen, és a rönkház falait aranyszínűre mázolja be. Luke a hasán hever, a ropogós, fehér ágyneműk pilléjében, meztelen hátán a reggel kora hője, a macskája a közelben berreg, és Wedge ott hever mellette, az arcát a párnába temetve. A tarkóján sötét, kusza tincsek, széles vállai megadóan a matracba billennek, és azt kérdezi, Luke boldog-e.
A válasznak egyértelműnek kéne lennie.


* * *


Egy lélegzet, és fölkavarodik a tenger. Az ablakbála a szélbe hajolva becsapódik, kitárul, bársonyvirág és bojtocska bólingat, a szirmaik szétszóródnak.
Luke lépésről-lépésre távolodik a háztól, a karjai kitárva, a befűzetlen bakancs alatt karistol a mohos szikla. Wedge egyik pulcsija van rajta, fehér és hatalmas, a ruha ujja a kézfejére hullva és a robotkart takarja.
A peremen torpan meg, alatta a mélyben a tajtékos végtelen, sirályok köröznek és ő követi a röptüket.
Wedge elszállt ma reggel. Talán bölcs döntés volt egy pilótát szeretnie, ha a bölcsességnek bármi köze van a szív szeszélyeihez. Wedge elillan tőle, időről-időre az égbe megy és Luke sóvárogva várja haza; és mégis, amikor itt van, egyszerre csak csordultig lesz vele - nem bírja elviselni többet.
Se veled, se nélküled.”
Ilyen egyszerű volt szavakba öntenie, és Wedge értette.
Wedge egyre visszatért, és átölelte. A tincseibe suttogott:
- Engedj be, engedj be…     
A mobilja szólni kezd. A házban hagyta. Nem megy vissza. A karjait maga köré zárja. Wedge ringatta, ringatta…
Kitartó a dallam. Final Countdown. Han állította be, még valamikor kétezerben - a Nokia 3310 azóta kísérte, gombjai vannak és monokróm kijelzője, az ég szerelmére; Han szereti kölcsönvenni és az asztalra fektetni pár blokkban csempészett iPhone6 mellé, és a saját szavaival élve versenyezteti őket, ahogy rezegve araszolnak előre.
Luke még harminc sem múlt el, és öregnek érzi magát, a Földdel egyidősnek. A szemeit lehunyva áll, súlytalan, szótalan, addig, amíg már a tudatában is csak a szél lobogása van, elhal a csengő szólam és az emlékei délibábnak hatnak.
Wedge ilyenkor is vele van. A nevét már nem tudja, de közrefogja őt, mint valami vigasztaló energia, a gravitációnál is súlyosabb, biztosabb, láthatatlanabb.
Kiüresedett elmével tér vissza a házba. Oda se pillantva szorítja a mobilt a markába, bizonytalan léptekkel botorkál a saját otthonában, mintha egy kísértet körözne egy egyszervolt élet színhelye felett. Egy hét ebben a csendben - jót tesz majd neki, biztosan tudja ezt - a jelenéből kilépve, hogy a saját sorsa végre viszonylagos legyen.
Egy hét meditáció.
Egy hét önmagáért létező semmi sem.
Lepillant a kijelzőre, mielőtt kikapcsolná a készüléket; Leia kereste, a nem fogadott hívás után rövid üzenet.


s.o.s tudnál vigyázni a srácokra a 7en? ui mondj igent xx


Luke az sms-re mered, átfutja újra és újra a szöveget, aztán - szelíden, de érzéssel - csak ennyit jegyez meg:
- Jaj ne.


* * *


Tizenkilenc volt, egy lakókocsiban húzta meg magát az apja halála után, és arra riadt, hogy az ablakra kavicsok és flakonok záporoznak; amikor felrántotta, az egyik homlokon találta. Felszisszent fájdalmában, és kihunyorgott a száraz, sivatagi éjszakába. Han volt ott, farmerban és bőrkabátban.
- Apa leszek! - ordította.
Luke már három hete tudta titokban; bólintott, tudomásul véve, hogy Leia végre elmondta az illetékesnek, megkönnyebbülve, hogy a baba marad, zsibbadtan, boldogan, de mindenekelőtt álmosan. Két kézzel kapaszkodott az ablakba a kaktuszos pizsamájában, a térdével az ágyat támasztva.
- Szívből örvendek.
- Nem érted! - rivallt Han; ott volt egy karnyújtásnyira, Luke orrában az arcszesz illata; Han homlokán verejték tapadt. - Én leszek a galaxisban a legtutibb apa!
- A marslakóknak esélyt sem adsz?
- Nem ám, hapsikám! - Han hozzá lépett, és rámarkolt a kezére, aztán húzni kezdte. - Gyere, megszöktetlek, eljössz inni velem.
- Ne, ne, ne, várj, van ajtóm, au, fáj, nézd, ez a pizsamám, Han…!
Han a lábait megvetve húzta előre, vadul nevetett, és Luke pizsamájáról egy gomb lepergett. A porba esett, és ő követte, teljes testsúlyával zúgva előre. Han leguggolt melléje, és átölelte. A ruhái a benzin és a szabadság éles szagával voltak tele.
Ilyen szaga van a jövőnek.
- Apa leszek - súgta Han Luke bőrébe, ahogy az arcát a nyakába temette, és csendben sírni kezdett.


* * *


A Millenium Falcon felporzik az úton. Luke ernyőt formál a kezéből. A Falcon egy átalakított, rozsdamarta börtönbusz a harmincas évek végéből - úgy fest, mintha fel kéne húzni reggelente kurblival, a golyóálló, festetlen vasfalak pedig minden döccenésnél meginganak. Han dzsipkerekeket szerelt rá fel és oldalra krómfényű benzintartályokat. Első pillantásra egyszerűen egy iszonyat. Másodikra rosszabb.
Hajókürt harsan. Han szerint szabványduda, de Han persze Chewie-ról is váltig állítja, hogy kutya. Luke visszakurjant, és integet a fémkézzel, ahogy a Falcon felgördül a keskeny ösvényen. Az autórádióból Led Zeppelin szól - hány nyara annak, hogy Han ugyanezt a számot hallgatta, és Leiát táncba húzta? Wanna Whole Lotta Love, igen, egy parkolóban, Kentuckyban,  Han heccből tette fel, úgy ingatta a csípőjét, mint Mick Jagger, és mindketten megütköztek, amikor Leia levette a tűsarkúkat, és Luke kezébe nyomta. Pár mozdulat, a harisnya szeme máris fölszaladt, de Leia nem bánta, repült a rakott szoknyája, és Hant a betonba táncolta. Sehol nem volt a mozdulataiból a balerina - Leia úgy táncolt, mint aki győzni akar, kecsesen de vérszomjasan.   
A tűsarkú koppan a sárban. Leia öltönynadrágban, blúzban, fáradtan mosolyog Luke-ra, csillan a rúzsa. A haja két copfban fölcsavarva, ahogy régen hordta, és ahogy a karjaiba zárja, egy pillanatra nincs más a világon, mint a parfümjének az illata, Violetta di Parma.
- Hahó - mondja Luke, és Leia csak annyit mond:
- Itt vagyok.
Volt ez az érzése, valahányszor átölelte, hogy így kéne maradniuk örökre, és a tudat, hogy nem lehet. Leia elhúzódik tőle, fintorogva néz rá fel, és beszélni kezd:
- Kynak van ez az ötlete, hogy itt a tavaszi szünet. Ne hidd el. Mr. Tekka elutazott egy hétre, de attól még neki megvannak a magántanulói kötelességei, és szeretném, ha minden nap eleget tenne nekik, oké? Emlékeztesd, hogy ellenőrizni fogom, és a gitárt meg a vívást sem hanyagolhatja el. Összeírtam a teendőit. Ha bármi van, hívj fel, de kilenc és kilenc között nem vagyok elérhető, brüsszeli idő szerint, az tizenkét óra eltérés, szóval vészhelyzet esetén szólnod kell Hannak, ő viszont Uruguayban lesz, tehát közvetlen veszélyben Dameronékat kell értesítened, és nyolctól délig a rendelkezésedre áll Kylo pszichiátere hétköznaponként, a csütörtököt kivéve, a nevelőtisztjét kerüld el. - Ugyanezzel a lélegzettel hozzáteszi: - Bocsánat, hogy pont a te nyakadba varrjuk ezt az egészet; úgy volt, hogy Han tud rájuk vigyázni, de mikor lehetett utoljára Hanra számítani, he?  
Szól a zene. I’m gonna give you every inch of my love. Luke puhán bólogat.
- Semmi baj, Wedge úgyis Európában van. Legalább lefoglalom magam.
- Szegény drága - mondja Leia, a vállát simítva. - Hogy vagytok? Minden oké veletek? - Mielőtt Luke mesélni kezdene, átkiált a válla felett: - Han, mi van már? El kell érnem a gépemet, esedezem, siess! Annyit mafláskodik, nem hiszem el… Figyelj, Luke, egyszer le kell ülnünk és mindent meg kell beszélnünk, hogy vagy a jövőhéten? Ezer éve nem tudtam meginni egy kávét sem a testvéremmel!
- Semmi baj - ismétli Luke, és Leia bizalmasan hunyorítva hozzáteszi:
- Bepótoljuk.
Csak állnak csendben, egymással szemben, anélkül, hogy összenéznének. Szavak, szavak kellenének.
- A jó úton vagy - mondja Luke, és eddig jut. Han, fél kezében egy ketrecnyi csirkével átöleli, lendülettel, a levegőt kiszorítva belőle.  
- Megmentőnk! Hogy ityeg, öcskös?
- Tedd le azokat az istenverte csirkéket - szól rá Leia. Han csak legyint, és közelebb törleszkedik, megtámasztva az állát Luke feje búbján, amíg átkarolja a derekát.
- Ez igen, ez hiányzott nekem, egy Luke Skywalker. Gyere, gyere velem, szökjünk meg.  Hol van Wedge? Megküzdök vele.
- Dolgozik - dünnyög Luke; az orra nekiszorul Han nyakának.
- Hé, figyelj, a kölykeim mellett elfér még nálad húsz-huszonöt csirke?
- Ne keverd bele - utasítja Leia.
- Jó húsban vannak. Keveset esznek.
- Hova viszed őket?
Han vigyora tündöklő nap.
- Azt hittem, Uruguayba, de Uruguayból kell vinnem csirkéket Brazíliába, Brazíliából pedig dohányt és fekete teknőst Kanadába, úgyhogy most nagyjából kétszáz felesleges csirkém van. A nagyját út közben elcseréltem színesfémre. Ők már nem kellettek a vevőnek.
Luke rásandít a Falconra; a tetőre szíjazva súlyos fémlapok vannak. Ah.
- Az üzlet természetesen halaszthatatlan - szól közbe Leia. Han rámutat.
- Akkor várasd meg te a Delossantos fivéreket, ha mered!
- Én merném.
- Jó. Lehet. Valószínű. Igen. Luke, segítened kell: szerinted mi az akadálya annak, hogy magammal vigyem Bent?  
- Nincs kedve menni, akkor nem lehet vele mit... - kezdi Leia, és vele egyidőben Luke azt mondja:    
- Úgy tudtam, háziőrizetben van…?
Egy ütemnyi csend koppan.
- Nem, az… Azt az anyja megoldotta, akkor ide se jöhetne.
Leia rezignáltan szúrja közbe:
- Felfüggesztett börtönbüntetés, majd mesélek, de a lényeg, hogy legyen rajta mindkét szemed.
- Zárd be a szobája ajtaját estére - morogja Han, és Luke azt mondja:
- Annyira szégyellem magam amiatt, hogy…
- Nem a te hibád volt - vágja rá Leia, hangsúlytalanul.
Amikor Ben elfutott. Amikor visszajött helyette Kylo.
Egyszerre néznek a Millenium Falcon felé. Luke ki tudja venni a fiú alakját az utastér homályos üvegén át.


* * *


Az iskola ajtaja el volt torlaszolva. A diákjai ököllel verték az üveget, az ordításuk páraként tapadt fel. Ahogy futott feléjük, a tekintete ösztönösen Bent kereste - az az első, hogy ő biztonságban legyen.
A háta mögött hallotta meg a lépteket.
Lassúak voltak. Kimértek.
A bíróságon később bármi is hangzott el, Ben pontosan tudta, mit művel.
Zsebretett kézzel közeledett, a kapucnija a szemében, az arca elé sál kötözve. Luke hallott minden egyenletes lélegzetet. Ki és be. Ki és be.
Így tanította.
Lélegezz.


* * *


Kylo a kanapén terül el, sáros bakancsa a támlának passzírozva. Napszemüveg van rajta. A haja kontyban. A körmei feketék. Fültágító. Orr- és ajakpiercing. Luke ezt a részét még értené. A tépett trikón egyértelmű üzenet, FUCK DEMOCRACY. A bőrnadrág tavalyi lehet, a szára felfut, kinőtte.
Kylo tizenkilenc éves. Kylo négy éve született.
Csak Han hívja még Bennek. Fájdalmas lehet, olyan fájdalom, amit Han nem érdemel meg, amit nem érdemel meg senki sem, szólongatni egy halott gyereket.
Luke az ajtónak támaszkodva figyeli, és próbálja felfogni és elfogadni, mit érez, vár haragot és vár szégyent, csalódást, félelmet.
Nem érez semmit sem.
Fogalma sincs, kicsoda Kylo Ren. Ez nem az első alkalom, hogy Leia a gondjaira hagyja, de az első, hogy az életébe hozta. Kylo ott hever a fénymosta nappaliban, az otthon illatában, bézs színekkel és szobanövényekkel övezve, és csak ők vannak a szigeten, Luke, Kylo és Rey.    
Rey Solo négy éves. Rey  Han balkézről született gyereke. A válóper már ment.
Kylo nem volt féltékeny, és Leia sem. Befogadták az életükbe, és talán ő volt az oka annak, hogy Han végül velük maradt. Leia gondoskodott róla, és Han egyre többet és többet járt haza, hogy a lányát láthassa, azt mondta. A pillantása Leián maradt, ahogy Rey-t dajkálta.  
Általában Kylo kelt fel hozzá éjszaka. Kylo hordta bölcsibe, meguzsonnáztatta és megreggeliztette. Rey most is a mellkasán pihent, összegömbölyödve, és Kylo magához ölelte.
Leia reményt látott ebben. Bizonyítékot, hogy a fia még mindig ember.
Luke-ot kétségbe ejtette.
Kylo nem csak a tulajdonaként kezelte a kislányt, hanem a jussaként. Volt valami félelmetes abban a megszállott szeretetben, amivel övezte, és Luke rettegett, mi lesz, amikor Rey megtanulja végre, mi a nem szó jelentése, és Kylót szembesíti vele: nem. most egy kicsit el kell engedned.  
- Mit akarsz látni, amikor így nézel? - kérdezi Kylo rekedten. Luke nem rezzen.
- Nincsenek elvárásaim. Megfigyelek.
- Heh - mondja Kylo. Talán ez azt jelenti, hogy nevet.
- Nem vagy éhes?
- A hűtő ott van, ahol lennie kéne?
- Igen.
- Akkor sok értelme volt, hogy megkérdezd.


* * *


angyalnak kellett volna lennie, de kiragadták
abból a fényből és átváltoztatták egy olyan lénnyé
mely mindig éhezik, és mely nem tudja, mire
valók a kezei, ha éppen
nem reszketnek
* * *


Kylo a verandán ülve bámul a naplementébe, az ölében avokádó, sajt, kenyér, amit nincs affinitása összerakni egy szendviccsé. Luke nyakában Rey ül, foghíjas vigyorral; a szemei tágra nyílva, és élesen kiáltja:
- Gyere Ky, Luke bácsival lemegyünk a partra!
- Jó mulatást Luke bácsival a parton, biztos nagyon izgalmas lesz meg minden.
- Holnap átugrom Ka’ulába kajáért, szeretnél valamit?
- Egy pisztolyt, amivel megölhetem magam - mondja Kylo unottan, és egy kenyércsipetet tuszkol a szájába. A morzsák az állára tapadnak.
- Ne öld meg magad - mondja Rey komolyan, korholja, és Luke gyengéden rászorít a térdére.
- Kylo rendben lesz. Hé, ha gondolod, eljöhetsz velem. Holnap. Rendben?
Kylo hunyorítva néz rá fel. Leia szemei, kihűlve.
- Nem az van, hogy be vagyok börtönözve ide?
- Ez nem börtön. Szabadon járhatsz-kelhetsz.
- Aha. Akkor leléphetek?
- A felügyeletem alatt kell lenned.
Az óceán övezi őket. Ez az egyetlen ház az apró szigeten. Ka’ulára egy  komp visz el, napi kétszer. A járat a tengerészek miatt üzemel. Bolt mérföldekig nincsen, de a tábor vesz fel ételmegrendeléseket, amit egy helikopter szállít be. Olyan messze vannak a civilizációtól, amilyen messze Luke-ot a lelkiismerete engedte.
- Látni akarom a fókákat - ficereg Rey a vállain.
- És a cápákat?
- A cápákat is.
- És a madarakat?
- A madarakat is!
- Akkor jó lesz sietni.  
Rey rövid megfontolás után a füleibe fogódzkodik, és Luke egy mosolyt elharapva indul útnak. Reméli, hogy Kylo majd hozzájuk csapódik - Ben régen árnyékként követte, csak alig lemaradva tőle, bármerre ment.
Őt soha nem vette a nyakába. Nem merte.
Kylo a verandán marad, összegörnyedve.


* * *


- Egyszer jönni fog egy férfi, aki az édesapádnak mondja majd magát. Nem mehetsz vele, hiába kérlel.
Owen bácsi ezt minden évben elmondta, mindig ugyanazon a napon. Napfény ült a farmon, a jojoba-gallyak szárazon zúgtak. Luke engedelmesen bólintott, és arra gondolt, hogy bárki jönne, hogy elvigye Arizónából, vele menne. Elmenekülne. Erre gondolt minden évben, hogy a Sonora-sivatagnál nem létezhet pokolibb hely.
Aztán eljött érte Anakin Skywalker, és megmutatta, milyen, ha a pokol ott lakik egy emberben.


* * *   


kezdd azzal, hogy kirángatod a tűzből
és reméled, elfelejti majd, milyen volt a szaga


* * *


Kylo visszavonszolta magát a kanapéra, és a lábait felhúzva elhelyezkedett magzatpózban. A vállán a nagyapja tetoválása, Anakin Skywalker fiatal tisztként, az egyenruhájában.
A földön előtte cafatossá gyűrt kötet, S.L. Snoke-tól a Ha már nincs mit felgyújtanod, és Luke lehajol, hogy a kávéasztalra pakolja, mielőtt Rey elcsúszna rajta, és Kylo azt motyogja:
- Hiába kobzod el, már olvastam.
- Csak felteszem az asztalra. Nem lenne kényelmesebb a verandán? Van ott egy függőágy.
- Hol van Rey?
- Kint játszik.
- Az nem veszélyes?
Luke kienged egy lélegzetet, ahogy szelíden az asztalra fekteti a kötetet.
- Te mennyire élvezted, hogy a szüleid állandóan a nyakadon voltak, kivéve, amikor igazán kellettek?
Kylo felnevet, ismét azzal a lélektelen nevetéssel, és széles lendülettel ül fel.
- Rey! - ordít. - Rey, gyere be!  Rey!


* * *


- Luke Skywalker!
Öreg Ben bungalójában voltak - csupasz téglafalak puha díványokkal, bohém élet zsibvására, és Öreg Ben megmerevedett ültében. A redőny csíkjain át fény tört be.
- Maradj itt - mondta.
Öreg Ben nem volt igazán öreg, de rőt szakállban már ősz szálak csillantak, és a szemei vének voltak - túl sokat láttak; ott ült térdig érő alsónadrágban, trikóban, zokniban, flip-flop papucsban, a vállain nyűtt barna fürdőköpeny. Luke az emlékezete kezdete óta ismerte, és még nem igazán látta más öltözetben; néha variálta a színeket, de többnyire csak ott állt a terebélyes tornácon, cigarettát szívott, és a fürdőköpeny rajta volt.
Bolond Ben.
Luke nem tudta, hova máshová mehetne, miután a farm földig égett - miután Beru néni és Owen --
Luke tudta magáról, hogy sokkban van, ugyanúgy, ahogy föl tudta volna sorolni az államokat vagy a Pitagorasz-tételt; a ténynek őhozzá nem volt semmi köze, a traumája semleges axiómává lett. A sokkot régen iszonyú rettegésnek képzelte el, de arra még csak nem is emlékeztetett, a hangja sem remegett, amikor azt kérdezte:
- Apa az, ugye?
- Luke Skywalker! - kiáltott ismét az idegen, szinte derűsen.
Öreg Ben lopva talpra emelkedett. Luke egyre csak forgatta a teát a kezében, rendes, szálas tea volt, csészében, Öreg Ben még rumot is töltött bele.
- Van egy barátom, aki el tud vinni innen - szűrte a fogai közt Öreg Ben. - Nevezzük inkább ismerősnek. Hamarosan itt lesz érted.
Talán azzal egyidőben, hogy a farm leégett, telefonhívás érkezett: segítsen, Ben Kenobi. Maga az utolsó reményem.
Helyi szám volt, és Leiának a tengerentúlon kellett volna lennie.
- Szerinted ő gyújtotta fel? Vader?
- Kinézek belőle mindent.
- Leiával mi lesz? Nála van, ugye?
Öreg Ben rámarkolt a pisztolyára. Kivette a tárat.
- Bízd rám. Rendbeteszem.
- Luke Skywalker!


* * *


- Rey!


* * *


visszajött, hogy
visszafordítsa a világot


* * *


A pisztoly azzal egyidőben dörrent, hogy Öreg Ben hátraesett. A nappaliból nézve nem volt figyelmeztetés és nem volt intő jel, a párbeszédjükben nem állt be szünet, mégis - Bennek látnia kellett, ahogy Anakin célra emel, és nem kiáltott fel.
- Ne! - sikított Luke, és felé futott.
A tea kifröccsent.
Öreg Ben vére a parketten.
Luke még soha nem látott halott embert, és most fölötte térdelt, és Beru és Owen bennégtek  - a vér lucskos és fekete, Öreg Ben hajában csomókba tapadt össze. Luke zihálva bámult fel a gyilkosára. (Minden egyes lélegzet. Ki és be. Ki és be.
Lélegezz.)
Magas volt. Bőrt viselt. A bukósisakot levette.
Ő volt Anakin Skywalker: sötétszőke, kékes-zöld szemekkel. A fogai fehérek.
- Hello, Luke - mosolygott. - Én vagyok az apád.


* * *


Luke piritóst készít. A héját leszeli, és félreteszi a csirkéknek - reméli, hogy esznek ilyet. A macska ott cirkál a bokája körül, kerregve, hízelkedve törleszkedik közelebb, és Luke csitítva motyogja:
- Tudom, hogy te is éhes vagy, egy pillanat.
Kylo behajol a konyhaajtón.
- Mi van a wifivel?
- Nincs internet.
- Mi, sehol?
Luke felkuncog.
- Én, kérlek, örülök a térerőnek. Na, az is műholdról megy.
- De hogy olvasod az e-mailjeidet meg ilyenek?
- Már nem kapok e-maileket.
Kylo elhűlve méri végig. Jobb ez is a közönyénél - jobb annál bármi.
- Kérsz kecsapot a szendvicsedre?
- De várj, nem olvasol híreket sem? Mármint hogy nem érdekel?
- Magunk közt szólva, azóta nem, hogy én voltam a főszereplője.
Luke Skywalker, a fekete Armani öltönyében, bokacsizmában, selyeminggel, 24/7-ben, szalagfeliratok, a tanár mélyen hallgat a merényletről, meg sokkoló részletek, és a legelevenebb emléke ez: Ben ügyvédje a fiúhoz hajol a tárgyalóteremben; Ben válla csappantan csüng, de az arcát felemeli, a kamerákba néz, és Luke hallja, ahogy azt suttogja az ügyvéd:
“Bármi lesz az ítélet, már most változtass nevet.”


* * *


- Anakin Skywalker? - Han szinte kérődzött a néven.
- Szerintem te Vaderként ismered.
Han a kormányra vert, rémülten.
- Most baszakszol velem? Öcsi, annyit nem érsz te nekem.
- Nála van a húgom, ki kell szabadítanunk.
- Te csak ne hajigáld hozzám a többesszámodat!
- A tripláját tudja adni annak, amit tőlem kapsz.
- Háromhuszat?
- Hármat.
- Bírom a humorodat.
- Háromhuszat.
A motor újraindult.


* * *


Luke a lélegzetét visszafojtva az ajtóhoz hajol. Bentről semmi nesz. Kopog rajta, csendesen.
- Kylo? Tudsz menni tusolni, megnyitottam a bojlert, lesz melegvized. Rey előtt kéne, mielőtt kipancsolja az egészet. Rendben?
Csend.
Csend.
Csend.


* * *


Leia könnyed, fehér nyári ruhácskát viselt - a szoknya fodrozódott a hajnalszélben, és a tűsarkúit ott fogta a kezében: műanyag pánt, egy-egy nagy pompommal, és Han tátott szájjal bámulta, ahogy végigsétált a Millenium Falcon tetején, és azt suttogta:
- Hello, hepatitisz.
- Hello neked is, hercegnő, ha nem akarsz belelépni semmibe, hordj hordható cipőket.
Luke a volánnál ült, és a bejáratot leste, a torkában a szíve, és pislogni se mert. A pinceablak nyitva, mellette a harmatos fűben a feszítővas. Az öntözőfejek percegtek, vizet spricceltek az ápolt kertre, modern villa, medence,  Anakin még egy olyan műanyag flamingót is kitett.
Leia bemászott az ablakon: a karján végig zúzódások: a legnagyobb, ahol a tű volt, az altató injekció.
- Luke! - tátogta, és közel vonta, az ölébe bújva. - Istenem, te marha!  
- Eljöttem, hogy kiszabadítsalak.
- Egy jóképű csempész is vele volt - dünnyögte Han, ahogy bemászott -, de a fiú hálátlan volt, és erről mélyen hallgatott.
- Az ott egy medve a hátsó ülésen...?
- Ő Chewie,  és kikéri magának, mert kutya. - A medve a neve hallatán kedélyesen felmordult. - Halljátok? Vau-vau. Na jó, gyerekek, ha olajra is akarunk lépni innen, akkor helycsere. Luke, a húgodat kérem, kell a vezetéshez. Most mit nézel, őfelsége? Hogy koncentráljak úgy, hogy nem ül egy csinos csajszi a térdemen?
A pofon hirtelen csattant, és élesen.  Han beismerte:
- Ezt megérdemeltem.
Leia a kezét rázogatva kérdezte:
- Hol van Ben?


* * *
Luke arra riad, hogy zúgnak a csövek. Hajnal három lehet, és ő rémálomból ébred, ösztönösen kap Wedge feléhez - az ágy hatalmas és üres, kéken dereng a sötétben. A robotkéz a levegőben tartva remeg, Wedge helye fantomfájdalom a szívében. A fémujjak összehajolnak, hiányra markolnak, és Luke hagyja, hogy az ökle tompán puffanjon a párnára.
Víz pereg. Kylónak sikerült egyedül beüzemelni a bojlert. Luke fülel, de Rey nem kelt fel.  
Kylo halkan dúdolni kezd.


* * *


Késve ébred. A pizsamája fölé fürdőköpenyt vesz, és botladozva indul útnak, az édesanyja hangtalan lépteivel, aki mindig annyira ügyelt, hogy senkit ne keltsen fel. A konyhába lopózva meglátja a pulton az otthagyott dzsemet és a mogyoróvajat, a koszos tányérokat, és somolyogva megy a nappaliba. A macskát felnyalábolja, és félrevonja a sóhajnyi függönyt.
A kertben, a tündöklésben Kylo vív Rey-el, a lánynál faragott szamuráj-szablya, nála lovassági kard.
- Ügyelj a lábmunkára - magyarázza. - Vidd bele a sújtásokba az oldaladat. Törzsből. Jól van.
Rey cséplő ütéseit egyre hárítja; a lány egy ponton elunja, és végzetes csapást mér Kylo lábára, aki egy káromkodást elharapva megcsúszik a sós harmatban, és hátrazuhan.
- A részvétel a lényeg - vigasztalja a kishúga, és a kezét nyújtja, hogy talpra húzza. Kylo elfogadja, de aztán egy horgas vigyorral a földre rántja.
A függöny a helyére rebben.
- Segítség! - sikít Rey. - Segítség!
Luke a verandára siet, a macska az ölelésében. Rey a fűben fetreng, Kylo fölötte térdel.
- Elkapott a csikiszörny! Mentsenek meg!
Rey visong és nevet.


* * *
kezdd azzal, hogy az álláról letörölgeted a vért,
és úgy teszel, mintha értenéd.
hajtogasd: “nem hagylak el soha, nem hagylak”
míg elszunnyadsz


* * *


Padmé Amidala.
- Szép volt és szomorú - mondta Leia.
Luke a nevét hajtogatta: Padmé Amidala. Az esküvői kép volt a fejében, Padmé Amidala a hajában csipkével és gyöngyökkel.
Ott ültek az erkélyen. Alattuk Toszkána terült el, fűszerillat és zene. Nyolc évesek lehettek. Organaék és Owen bácsi úgy szervezték, hogy a születésnapukat mindig együtt tölthessék. A Gelateria del Dondoli fagylaltozóba vitték őket, és előttük az asztalon érintetlenül megolvadtak a kelyhek, ahogy beszélgettek.
Hallgatott a tenger.
A felnőttek ott álltak az árnyékban, a napernyők alatt, és beszélgettek, suttogva. Luke úgy emlékszik, hogy ott volt Öreg Ben is, de lehet, hogy tévedett.
- Bail szerint ő nem akarta volna, hogy különválasszanak - folytatta Leia.
- De így biztonságosabb. Hogy ne találjon meg apa.
- Szerinted tényleg rossz ember?
- Anya elszökött tőle. Beru néni mesélte.
- De nagyon szerette. Emlékszem.  
Luke elgondolkozva dörgölte az orrát az ingébe.
- Szerintem tévedsz.
- A bánatba halt bele, hogy nem lehet vele.
- Beteg volt. Megbetegedett.
- Igen. Rosszul működött a szíve.


* * *


visszajött, hogy
visszafordítsa a világot
és te úgy szereted,
hogy nem engeded.
mondd el neki, hogy
másképp nem megy.
tégy úgy
mintha megértenéd
mikor azt mondja,
nem elég.


* * *


A bíróság várószobája hűvös volt és tágas. Luke elnézte, hogyan törik meg a fény a kockaköveken, és egy dal ment a fejében, a Rebel Rebel; az alkalomhoz nem illett, de Leia mindig ezt énekelte, vékony hangon, csendesen, és a vidám dallam ott lapult Luke nyelve alatt. Nem mert megszólalni - nem engedhette előtörni - ott ült Ben is, tizennégy éves, a frufruja a szemében, rajta tornacipő, farmer és túlméretes, sárga pulóver. Luke öltönyt viselt.
Rebel, rebel, your face is a mess.  
“Csend,” ismételte magának, “csend, csend, csend. Lélegezz.”
Az ügyvédi iroda ajtaja valósággal kirobbant, és Leia viharzott ki rajta, a hóna alatt a mappáit tartva, a szája szigorú, keskeny vonal. Han a nyomában, egy töltőtoll a markában.
- Szeretlek - mondta, egészen halkan, de Leia meghallotta. Megtorpant.
Luke látta, ahogy a válla megzuhant.
- Tudom - válaszolta, és egy ütem múlva: - Luke, haza tudnád vinni Bent? DC-ben kell lennem. Kicsim, van hagymakarika a fagyasztóban.
Ben nem mondott erre semmit sem, és akkor mindhárman ránéztek. Tátott szájjal ült és riadt szemekkel.
A kezei remegtek.
Előbb Han szólalt meg:
- Sajnálom, bajnok.
Ben felnevetett. A régi nevetése volt, he-he-he-he.
- Kapjátok be.


* * *


Kylo azzal kezdi, hogy elejt egy edényt. A szilánkok szétsorjáznak, jégként gördülnek el, és Luke azonnal talpon van:
- Semmi baj, eltakarítom.
- Hagyd - vágja rá Kylo, de Luke már pördül is a seprűért meg a lapátért.
Rey dübörögve érkezik, könyékig maszatos a gyurmától.
- Mit törtél el? - csiripel, és Kylo mordul:
- Indíts a szobádba, minden tele van szilánkokkal.
- Aztaaa.
- Megérkezett a felementősereg - mosolyog Luke, és leguggol. Kylo mellé térdel, és rámarkol a seprű nyelére.
Összenéznek.
- Megoldom - mondja Luke.
- Hagyd csak.
- Ott is van! - közvetít Rey, a pultba kapaszkodva, és izgatottan a hűtő felé mutogat. Kylo felcsattan:
- Menj a szobádba!
- Ne kiabálj a húgoddal.
- Úgy is van - hagyja helyben Rey -, ne kiabálj a húgoddal!
Kylo kitépi a seprűt a kezéből, olyan erővel, hogy  Luke egyensúlya megbillen. Támaszt keresve tapasztja a tenyerét a talajnak - a húskeze az - a húsba hegyes kis szilánkok ágyazódnak.
Kylo talpra pattan, és Rey hátrálni kezd, a vigyora megremeg. Kylo rámarkol a karjára.
- Menj a szobádba! - ordítja, és durván taszít rajta. Rey hátratántorodik, a szeme elkerekedik.
- Kylo - szól rá Luke, egészen gyengéden. A fiú felé fordul. A szabad keze ökölbe rándul.
- Ne bántsd! - üvölt Rey. - Ne bántsd Luke bácsit, nem engedem!
- Minden oké, Rey. - Luke óvatosan talpra ereszkedik, feltartja a kezeit. - Meg tudjuk beszélni.
Kylo kicsap oldalra a seprűvel: a pultról tálak és poharak sorjáznak le, Wedge kedvenc bögréje, fűszerek, tojás, olaj, kések.
Rey sikítani kezd.  


* * *


itt van a te
felfelé fordított tenyered


* * *


Öreg Ben ott állt a tornácon, nyűtt fürdőköpenyben, és cigarettát szívott.
- Amúgy te mivel foglalkozol? - kérdezte Luke, amikor a megosztott csendben feszengeni kezdett, a sivatag sivár neszeiben. Öreg Ben tűnődve felelt:
- Én, kérlek, jobbá teszem a világot.
- És azt hogyan?
Luke akkor volt tizenhat éves. Öreg Ben a szemébe nézett.
- Beszélgetek veled. Látod? A világ máris jobb hely.
Luke nevetett.
- Szerintem - magyarázta Öreg Ben - ez valahogy úgy van, hogy vagy te és vagyok én. És ha én hagyom, hogy az érzéseim vezessenek, akkor soha nem fogom tudni, te mit érzel. Ami működik, persze, de… Ha viszont félre tudom rakni magamat, a vágyaimat, az indítékaimat, ha hagyom, hogy rám csak hassanak, akkor mind megosztozunk a bolygón, mert ha egymásra figyelünk, senki nem marad egyedül. Nem kell annyira elfoglalva lenned magaddal, ha vannak, akik az eszükben tartanak. - A hamut lepöckölte. - Képzeld el valahogy úgy, mint a fizikai értelembe vett erőt, mint a hatást, az ellenhatást és a kölcsönhatást. Minden tett túlhat magán, mert mindent láthatatlan erővonalak tartanak össze, szóval az, hogy mi most társalgunk, kozmikus skálán nézve… Yoda jobban el tudná magyarázni az egészet.   


* * *


nyújtsd felé  


* * *


Luke háta a hűtőnek csattan. Kylo az állkapcsát szorítja, a tenyere nekitapad a torkának. Nyomja. Nyomja. Nyomja.
Luke nem markol a csuklójára, hogy ellökje; megtanulta, hogy felesleges.
- Megértem - zihálja -, hogy csalódott vagy.
- Még egy szó, és megfojtalak.
- Hagyd abba! - sikít Rey. - Hagyd abba!
- Leiának soha nem volt rád ideje, Hannak soha nem volt türelme, nekem pedig…
- Fogd be - köpi Kylo a képébe. - Nem rólad szól, baszd meg, és nem anyuciról és apuciról. Ez az én életem és rólam szól, és amit tettem, azért tettem, hogy lássátok, mire vagyok képes.
- Engedd el! - zokog Rey, és Kylo engedelmeskedik neki: elhúzza a kezét, és lassan fordul a lány felé.
- Mondtam - tátogja -, hogy menj a szobádba.
Rey nekiront, az arca könnytől és takonytól maszatos, és Kylo felragadja, egészen magasra; Rey dacol vele, ordítva, rúgja, harapja, Kylo pedig viszi magával.   
Luke a nyomában.


* * *


A csend sűrű. Végleges. Luke és Rey a verandán ülnek, Rey szipogva, Luke ölében. Csak pár lépés a tenger; a szemét lehunyva hall minden hullám-lélegzetet; a tenger nem óvja meg.
Mellette a napfakó deszkákon Kylo telefonja.
Még nem tudja, melyik számot hívja.
A csend rettenetes.
- Vannak barátai?
- Mi?
- Kylónak. Akiknek szólni lehetne, hogy boldogabb legyen. Akikkel beszélhetne.
- Én soha többé nem állok szóba vele. Én soha többé nem…


* * *


-...akarom látni, nem érdekel, hogy haldoklik, azok után, amit tett velünk, veled, Istenem, Luke, a kezed.


Istenem.
(Csend.)
Istenem.
(Csend.)
Istenem.
(És csend.)


Anakin asztmás lélegzetvétele, ahogy közelebb került minden egyes lépéssel, és Luke az előszobában ült.
Már nem menekült.  
A kezeit felemelte az arca felé.


* * *


itt van a te
felfelé fordított tenyered
nyújtsd felé és nézd, hogyan imádkozik:
mint aki az első szavait ismételgeti


* * *


- Meg tudsz nekem bocsátani?
- Megbocsátok.
- Ne, ne most, csak… Képes lennél-e rá, mindazok után…


* * *


Kicsöng. Csend. Kicsöng. Csend. Kicsöng.
* * *


Kylo szobája kilincsre zárva. Luke már nem tudja, a düh tartja vissza vagy a szégyen, hogy előmerészkedjen.
Nem szökött meg. Innen nem lehet. Hallotta járkálni; és aztán hallotta pusztítani; és hallotta sírni; és most csak a tapadós csend van, és Rey a folyosót járja, újra és újra felbámulva Kylo ajtajára, mintha azt remélné, hogy majd magától nyílik ki.
Luke az ágyán ül, felhúzott lábakkal. A torka kapar. Az ajtó nyitva van, hogy Rey-t szemmel tarthassa.


* * *


Szentségtörés lenne? Nevetnek. Rey kitárt karokkal szalad a szélben, és Luke fut előle, elnehezített léptekkel, hogy a lány újra és újra beérje. A fejük felett csillagok függenek.
- Kapj el, kapj el!
Szentségtörés lett volna? Egy konténerben bujkáltak, hárman, és Han azt mondta:
- Ez a történelem legtrébb autóútja.
Leia azt suttogta:
- Halkan. - Aztán hozzátette, kisvártatva: - Roadtrip a Romlásba.
Felkuncogtak. Nem volt vicces. Röhögniük kellett, vagy megőrülnek.
Mérföldkőről-mérföldkőre, és Anakin Skywalker követte őket.
- Megvagy!  
- Jaj nekem! - Luke elvágódik a fekete fűben, és Rey elterül mellette, pihegve. Luke a hajába túr. Az apró sebekbe tapadnak a tincsek. - Elfáradtál, mi?
- Á, csak szolidarintok kicsit.
- Szolidatok kicsit.
Rey helybenhagyja:
- Azt is.
Az út felporzik.


* * *


A fiú magas, vézna. Vörös haja hátraszántva. Fekete ballonkabátot visel illő inggel, fényes bakancsot, vasalt nadrágot. Egy Chevrolet Voltot vezet. Hadarva mutatkozik be, Luke nem érti ki a keresztnevét. A kézfogása magáért beszél. Kemény marok, puha tenyér.
- Nagyon köszönöm, hogy átugrottál, tudom, hogy nem semmi a távolság.
- Kérem, Mr. Skywalker. Még sosem jártam Ka’ula közelében, de régóta érdekel. Gondolom, tud róla, hogy a tengerészgyalogság bombatelepnek használja?
- Igen, néha hallani a… robbanásokat.
- Csodás - mondja Hux kedélyesen. A fejét félrebiccenti, és úgy kérdezi: - Kicsoda a kislány?
- Rey?
- Rey is itt van? Nem, a macska.
- Ah, ő a macskám.
Hux leguggol hozzá. Barátságosan fintorog, ahogy feltartja elé a tenyerét. Rövid megfontolás után a macska belehajtja a fejét.
- Hogy hívják?
- R2D2 - motyogja Luke.
- Milyen érdekes.
- Volt már két Rumplestiltskinem, meg egy David és egy Darcy, úgyhogy ő… R2D2.
- Gyönyörű fiú. - Hux a macska füle tövét vakargatja, aki nyivákolva fogadja. Még mindig a verandán vannak, és ezen a ponton lehet, hogy beinvitálni már értelmetlen. - Felvehetem?
- Vigyázz, vedlik.
- Mindig van nálam guriguri.
Luke csak annyit mond:
- Oké.
Hux magához öleli a macskát, és kiegyenesedik. Egy fejjel tornyosul Luke fölé, de Kylóval ellentétben nem görnyed le, amikor beszélnek.
- Milyen utad volt? - kérdezi Luke.
- Kellemes, kellemes. A kocsi szállítása igényelt némi manővert, de a lényeg, hogy ideértem időben.
- Nem mindenki tenné meg ezt a távot a barátjáért.
- Semmiség.
- Meg akartam köszönni…
- Semmiség -  ismétli Hux, és könnyedén átlépi a küszöböt. - Hova tehetem a cipőmet?
Angol akcentussal beszél. Mint Öreg Ben. Mint Rey, eleinte.
- Ahová… érzed. Teát?
- Köszönöm, igen. Tetszik tartani esetleg zöldet?
- Azt hiszem, a partnerem…
- Remek.
Luke visszavonul a konyhába. Az emeletről továbbra sem hallani semmit.  A szilánkokat már rég összeszedték, de Luke úgy érzi, mintha roppanna valami a lába alatt, a csendet karistolva.  
Hux nem nézett rá a gépkézre, és rá sem kérdezett. Van benne valami természetellenes.
A teáspolcot Luke nem éri fel. Odatessékel egy sámlit, és rálépve nyújtózik.
- Honnan ismered Kylót?
Egy ütemnyi csend.
- Az édesapám a nevelőtisztje.
Luke a nyelvére harap.
És még egy gondolat: én hívtam apát édesapámnak.


* * *


mikor nem szörny a szörny?


* * *


Az étkezőben telepedtek le. Rey ott kóvályog a közelben, de nem merészkedik be. Hux köszönt neki, és nem vette magára, amikor nem viszonozta.
Most a teáját kortyolja. Luke a plafont bámulja. Szólhatna Kylónak, de nem lenne értelme.
- Mivel foglalkozik, Mr. Skywalker? Már nem tanít, ugye?
Szünet.
- Már nem. És te?
- Pardon?
- Mivel foglalkozol?
- Katonai logisztikai BSc, korábban Afganisztánban szolgáltam.
Luke rámered.
- Hány éves vagy?
- Huszonegy. Nem ismeri az édesapámat?
- Nem. Személyesen nem.
Hux biccent magának.
- Akkor ismerné az eredményeimet. Kínos részletességgel. Kylo szobája az emeleten van?
- Igen.
- És nem jött elő nagyjából negyvenkét órája?
- Nem számoltam. Aggódom.
Hux félreteszi a bögrét.
- Nagyon finom volt a tea. A partnerének kiváló ízlése van. - A székét hátratolja, és a macskát óvatosan a földre rakja. Feláll, majdhogynem vigyázzba. - Vett magához ételt az eltelt időben?
- Lehet, hogy lejárt a hűtőhöz.
Hux összeszorítja az ajkait, és kurtán bólint. Leporolja magát legjobb képessége szerint. Köhint.
- Elnézést - közli, aztán a lépcső felé közeledve kiabálni kezd: - Ren, ezt a hisztit azonnali hatállyal fejezd be, megértetted!? Tudom, hogy hallod!
- Kopj le! - üvölt vissza Kylo, és Luke megrezzen.
- Felmegyek, és a hajadnál fogva rángatlak le!
- Gyere, baszd meg!   
Hux fáradtan sóhajt, és kettesével szedi a fokokat. Csatt-csatt-csatt-BAMM.
Utána már nem érteni ki, mit ordibálnak.
Luke az asztalfőn marad.


* * *


A veszekedés az egyik pillanatról a másikra abbamarad. Aztán csönd van. Aztán zene.
- Gyere, Rey - mondja Luke. - Sétáljunk egyet.
Rey türelmetlen lelkesedéssel pattan fel. Hozzá futva összefűzi az ujjaikat. Luke kivezeti az éjszakába. Köröket járnak.


* * *

- Segíts levenni ezt a maszkot.
- De hiszen akkor meghalsz.
- Azt már semmi nem állítja meg. Látni akarlak közben. Engedd. Kapcsold ki a gépeket, és hagyj itt engem.
- Dehogy hagylak itt. Nem hagylak egy kórházban meghalni. Még meg lehet menteni téged.
- Azt már te megtetted. Igazad volt. Igazad volt velem kapcsolatban. Mondd meg a húgodnak, hogy igazad volt.
- Apa… nem hagylak itt meghalni. Nem hagylak itt.
Anakin fáradtan ránézett. Az arca teljesen szétégett. Luke egyre ismételte:
- Nem hagylak itt.
A kezét ott tartotta a kezében - egy áram-marta csonkot a robotkar szorításában.
- Nem hagylak…


* * *


Lélegezz.
Ki és be. Ki és be.


* * *


mikor nem szörny a szörny?
ó, amikor szereted.


* * *


Kylo és Hux a tetőn ülnek. Hux feje Kylo ölében, a szájában cigaretta csonkja. Az ingét varrja. Rajta Kylo egy kölcsöntrikója, GUNS DON’T KILL PEOPLE. Kylo lesütött pillákon keresztül nézi a tű villanásait. Amikor Luke-ot észreveszi, óvatosan int neki. Rey két kézzel hadonászik, és pofákat vág rá. Luke mosolyogva a házba tereli.
* * *


Ben kimért és lassú léptekkel közelített.
Mikor nem szörny a szörny?
Ó, amikor szereted.
Amikor esténként álomba énekelted.


* * *


És a reggel így jön el: Rey zabpelyhet eszik, csámcsogva, a lábait lóbálva, a haja kusza kontyban. Kylo és Hux Kylo fizikafeladatai felett ülnek, Hux halkan magyaráz, egy ceruzával gesztikulálva; a baljával Kylo derekát karolja. Luke cappucinót kever magának Wedge egy tartalékbögréjébe, és csendben énekel.
Rebel, rebel.
Ez a reggel most nyugodt.
Semmi garancia rá, hogy a többi ilyen lesz.
De ez most ilyen.






a történetben [szereplő vers] caitlyn siehl műve, saját fordításban komment: IGEN // nem modern kylo ren [fanart]

31 megjegyzés:

Névtelen írta...

Huhuuuu!!!!!! Ezkellett estere ^^ imadtam.koszonom.

Névtelen írta...

ó jaj. be kell valljam a kylo ficek nem a kedvenceim. egyszerűen túlságosan fáj olvasni őket. ígyhát ezekről nem nagyon tudok vélemyént mondani. viszont! ahogy a modern világba átültetted a régi film eseményeit, a falcont, a szöktetést, anakint, mindent. az gyönyörű volt. az nagyon nagyon jó lett.
ennél a résznél kicsit könnyes lett a szemem. mármint ez így egyszerűen tökéletes.
"- Szerintem tévedsz.
- A bánatba halt bele, hogy nem lehet vele.
- Beteg volt. Megbetegedett.
- Igen. Rosszul működött a szíve. "
*_______*
Sunny-Apple
u.i.: a kicsi rey halál cuki


Nussy írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Nussy írta...

ÚRISTEN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
ÉDES MINDENEM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
ATYAGATYA!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Írhatnék egyszavas kritikát is, és akkor az úgy hangozna, ahogy a legutolsó címkéd: trauma.

Elképesztő mennyi égadta részletet tudtál ebbe beleverni, minden klappol, minden összefügg mindennel, szemet gyönyörködtető komplexitással kapaszkodnak egymásba a szálak. Minden egyes finomság, ahogy Han sírva felcsuklik Luke vállába temetve az arcát, Leia magassarkú nélküli tánca, az "én vagyok az apád" jelenet, S. L. Snoke könyve, az, hogy Chewie egy ISTENVERTE MEDVE, Ben, aki a lövöldözés alatt pontosan tudta, mit csinál, Luke dermedt, csendes napjai és Wedge láthatatlanul is éles jelenléte, Ben tárgyalása és a névváltoztatás, a szép és szomorú Padmé, MIÉRT WEDGE KEDVENC BÖGRÉJE MIÉRT; végül, ahogy Kylo Ren a fűben hemperegve csikizi a húgát, kontrasztban a sikítva zokogó kicsi Reyjel, akit felkap és cipeli magával és nem engedi és

A VERS, ÚRISTEN A V E R S ! ! ! ! !

Kevés vagyok én ehhez.

Az egész egy egyre gyorsuló zuhanás vagy egy olyan frontális ütközés, amiből tudod, hogy nem kerülhetsz ki élve, mert szilánkjaidra törsz így is-úgy is... Nagyon jól hoztad a hangulatot. Imádom Luke-ot és Leiát és Hant és annyira jól kezeled őket is, hogy le a kalappal! Beszéltük, hogy neked a Han/Leia őskori OTP-d, és szerintem baromira át is jött a sorokból, mennyire szereted őket. Anakin és Öreg Ben (hát már eleve az ötlet, mert igen, egyszer, tizennégy évig volt egy Fiatal Ben is) szóval minden, minden... annyira él. Itt ez a novella, ami, ahogy mondom, szabadesés és zuhanás, egészen addig, amíg nem Hux megérkezik - ott egy pillanatra fellélegeztem. Így aztán gyanútlanul ért az "én hívtam apát édesapámnak. " mondat, gyomorba is vágott teljes erejéből. Fel kellett kelnem a gép elől egy kicsit levegőzni.

Ezen kívül még pár villanás a végéről:

Anakin halálánál elpityeredtem, csodálatosan adtad át a hangulatot, és még a modern világba való átpakolás is (bár tudod, hogy nem kenyerem) meghagyta Anakin személyét, aki pedig alapesetben egy AU-t leginkább megsínylene. Szóval hú, ez igen. Az utolsó kép, Luke gépkeze és az apja csonkja, együtt: velem marad és szívemben él.

A veszekedős, hirtelen csöndből hirtelen zenébe váltó jelenet meg egyszerűen úgy zseniális, ahogy van, édes, drága Luke és a reménnyel telt sétája Reyjel. Ren és Hux kapcsolata amúgy is elképesztően autentikus és hiteles lett – Hux maga annyira királyságos, hogy imádom minden sorodat, ahol feltűnik ez a katonai logisztikai Bsc-s hülye kocka. A tetőn egymásba olvadós és a házit együtt tanulós baromarcúakról már nem is beszélve. Nagyon, nagyon… Hát, szeretem őket. És azt is, ahogy írod őket. Mindenhogy. Szóval igen. Hú.

Őrült egy utazás volt ez. Nagyon köszönöm, hogy olvashattam, kedves Suci!

(Ja, még valami: a vers fordítás akkora kibaszott istencsászárság lett, hogy ISTENEM. Még káromkodok is miattad. Hova lesz a világ?)

Raistlin írta...

NÉVTELENKE, nagyon örülök, hogy feldobta az estédet, és köszönöm a kommentet! (❁´▽`❁)*✲゚*

SUNNY, szegény Kylónak az istenér' nincs fix-it (vitatható az is, megérdemli-e); magunk közt szólva részemről nyitva hagytam, sikerrel járt-e a merénylet ebben az univerzumban, azt akarom, hogy az olvasó döntse el; a szalagcímek persze elég szenzációsak, és Luke-ot kellőképpen sokkolták a történtek ahhoz, hogy ne is gondoljon rá, de Kylo büntetése feltűnően enyhe -- reménykedem benne, hogy talán nem sikerült véghezvinnie, amit eltervezett, ha már a bukás olyan elemi része a karakterének, de valahol félek, hogy igen, ebben az univerzumban is életeket szedett.
A trióról meg imádok pofázni - a fichez a teljes 4-5-6-ot le kellett pörgetnem fejben modern AUba öntve, és még soha semmi nem kívánt akkora önfegyelmet, hogy ne írjam le az egészet, mert a kihagyások, a vákuumok, az utalások és az olvasó bepótolt emlékei és ötletei jobban működnek. Azért vérzik a szívem. Lehet, visszatérek hozzájuk egy másik történetben - attól is rettegtem, hogy nem tudom majd jól kezelni őket, úgyhogy hihetetlen megkönnyebbülés, hogy hiteles.
Igazából egy olyan fic kéne, hogy Anakin nem mászik át a Sötét Oldalra, és együtt nevelik az ikreket Padméval. Statikus téma, de az isten szerelmére, azt akarom, hogy Padmé boldog legyen.

NUSSY, én annyira örülök, hogy tetszett ;__; Még mindig nem tudom elhinni, hogy elkészült, olyan volt szerkeszteni, mint egy kibaszott zsonglőrmutatvány, és fogalmam se volt róla, fent tudom-e tartani a labdákat a levegőben, és egyre többet tettem hozzá, és tudtam, hogy a végén el kell ejtenem az összeset, hagyni, hogy leessenek, mert folyamatosan tart a jelen és a múltnak soha nincs vége (és talán ez a legfájdalmasabb Luke elméjében, amire nem is számítottam, amíg dolgozni nem kezdtem vele, hogy ezek az áthallások az övéi, hogy szegény traumatizált csibéjének egy rémálom az időérzéke, mert a szálak állandóan összefutnak és szétgabalyodnak és ő körömmel fejti fel őket, remélve, hogy valamit megérthet.)
Nagyon-nagyon köszönöm a lelkes kiemeléseket, ezekért az apró részletekért vállaltam be az egészet, és fantasztikus látni, hogy másokat is lelkesítenek ezek a kicsi ötletek és na. Ilyenkor eszembe jut, hogy miért szeretek fanficet írni. Pontosan ezért a megosztozásért. (Öreg Ben büszke lenne? :D)

Természetesen a végénél voltam a legkétkedőbb, mert haha, miért is lenne vége, de Hux-al azért még volt nagyjából... négy jelenet? Ami biztos voltam, hogy bele fog kerülni, de aztán fölöslegesne éreztem és ha megnyugtat, amikor Hux betoppan, akkor igazam volt, hogy kihagytam. Szegény srác is nyakig van a Skywalker-katyvaszban és a szörnyszeretéses családi örökségben, de több reményt fűzök hozzá, mint a többiekhez, mert ő is szörnyeteg és szörny a szörnnyel talán... (És imádom a szuperképességét, hogy mekkora egy Kylo Ren whisperer, és pontosan tudja, mi kell neki, és mindig meg tudja nyugtatni, és mindezt színtiszta önzésből teszi)
[Az egyik kimaradt jelenet az lett volna (abban a verzióban, amiben Luke-nak vannak homályos emlékei róla, hogy már majdnem-találkoztak) hogy Hux papa ott éppen nagyon kioktatja Hanékat a nappalijukban, és Luke a szónoklat pereméről figyeli Kylót, akinek elvileg az egész szól, de Kylo intenzíven csak a franciaablakokat bámulja, és senki nem veszi észre, hogy nem figyel, mert leköti az, hogy Hux Jr. aki tisztelt apukát fuvarozta szolidan cigarettázik a kertben és a vörös kis tarkóján ott a nap fénye és jól vasalt az inge és Kylo annyira kibaszottul szerelmes amit Luke meg fel se fog.]

Aida írta...

ÉN ezt a ficet MEGESZEM, MEGZABÁLOM, porcukorral a ma gyenge pillanatomban a tescoban szerzett doboz eprem mellé. (kommentem nyomokban termékmegjelenítést tartalmaz) És nem azért mert fluff, vagy cuki, jaj ilyet nem mondtam, hanem mert ANNYIRA IMÁDOM. :O (mint fentebb említett epret.)
HAN. TE JÓ ÉG, HÁT MEKKORA FORMA MÁR? A csirkék. NE. Imádtam. És juj, DAMERON, én titokban belé voltam szerelmes a VII ben, és reméltem h legalább egyszer felbukkan nálad a neve. És lőn <3
És Padmé, még mindig ő a kedvenc női karakterem ebben az egészben, és őt hagyni kellett volna anyának lenni T_T Ha ő neveli fel a lányát, akkor Leia is biztosan jobb anya lehetne.
És Luke annyira emberi, és annyira gyarló, és (szét)esendő, és kicsiRey(!!!) drága pici lány, bár, meglepődtem, hogy balkézről született Solo leányka, mert én szerintem az ő vonásaiban benne van Shmi, Padmé, és Leia is *__* Legalábbis én folyton ezen álmélkodtam miközben a filmet néztem.
A VERS. Beleszerettem.

Annyira örültem, hogy van friss. Írjál sokat-sokat, mert minden betűjét imádom, bármiről írsz, és bocs az összehányt csillámlámaszivárványdelíriumban firkált kommentért, de csak így kibugyogtak belőlem a megjegyzések. Legyen csodás napod, sok-sok puszi az éteren keresztül :3

Raistlin írta...

AIDA, annyira köszönöm ;u; Poe-t imádom cameóztatni, és a Dameron-Organa barátság kell az életembe, ámen.
Han meg tapló nagy kedvencem. Kis nagymenő nyunyi. Annyira elhiszi.
Padmé itt egy picit többet lehetett a gyerekeivel, ha ezt ilyen ütemben folytatom, ficről-ficre több idő adatik meg nekik.
Rey eredetét tekintve pedig -- úgy vagyok vele, hogy úgy sem fogok beletrafálni, és ha igen, akkor meg csalódott leszek; egy az egyben úgy néz ki, mint Padmé Naberrie, de közben meg tetszik a Kenobi-teória is, de közben Kylónak túlságosan egyértelműen vérrokona, de közben meg... szóval most azt néztem, a fic világába hogyan tudnám beilleszteni a szentemet.
Ez a kurva vers meg a teljes Skywalker-sztori. Utálom. Imádom. Ühhhh.
Viszont kívánom a szép napot, és sok boldogságot az eperhez! (Én még nem merek venni, mert az éretlen epernél nagyobb csalódás nincs.)

Detti írta...

Jaj nekem, ez most nagyon fájt. Nem az a szívszakadás szívszakadás hátán, hanem az egészből annyira sugárzott valamiféle konstans, letaglózó kilátástalanság, hogy én perpill teljesen magam alatt vagyok. (Nem tudom; én lennék a pesszimista, amiért nem hiszem, hogy jóra fordul(hat) még a helyzet?)
A részleteket minden szívfájdalmam ellenére szerettem, a modernizálás kis rafinériái nagyon tetszettek, Huxnak pedig imádom a modorát és a Kylóhoz való hozzáállását (és azt, hogy utóbbi mennyire hatékony).
(Mindazzal együtt, hogy az egyik válaszodban volt valami, ami bennem most tudatosult, pedig már rég egyértelmű volt a Psychomachiában is, de nekem csak most esett le, hogy Kylo tényleg szerelmes, Hux meg abszolúte, szemrebbenés nélkül kihasználja. Tudom én, hogy Kylót bármilyen au-ba rakja az ember, mindenképp elcseszett egy ember marad, de ez akkor sem tett jót a kedélyállapotomnak.)



... És én, kis naiv Leia SMS-énél még Luke kapcsolatokhoz való fura hozzáállása ellenére is azt hittem, hogy ez még lehet vidám. Így jár az, aki nem olvassa el a címkéket, hanem csak ráveti magát a frissre.

littlemissprimadonna írta...

Meh, mit nekem a szívem, sosem volt igazán szükségem rá. De tényleg. Miért is lenne rá szükségem, amikor kapok helyette ilyen szép dolgokat, hát ugyanmár, kinek hiányzik. Ha lenne csak gubbaszkaték egy takaró alatt a plüssömet szorongatva most, és mindenre esküszöm, ami szent, hogy nem azt csinálom...
Zseniálisan átkerült a dolog, minden a helyén van, életembe nem gondoltam bele, hogyan lehetne lefordítani ide, mostba a dolgot, de így. Az iskolai lövöldözés (vagy mi) ijesztően passzol, az, hogy Rey Han zabigyereke, egyszerűen csodálatos, és Hux. Mert. Meg Luke. Most egy hétig Luke feeljeim lesznek. Meg mindenki feeljeim. Rémes. Imádom :3

Raistlin írta...

DETTI, fogadd vigaszom minden zserbóját - sajnos ellenállhatatlanul bevonzott a filmek mindennapi tragédiája; mármint ha kivesszük belőle a világűrt és a száguldó kalandot és szoros öleléseket, egy nagyon, nagyon felkavaró történet marad a vázának. (Szóval én sem hiszem, hogy hepi end. De az SW filmek üzenete mentén, amíg van remény, addig nincs veszve minden.)
Kyluxékról pedig: fanficektől függetlenül szerintem Kylo fülig szerelmes belé, igen, és Hux kihasználja - de ezzel együtt viszonozza. Hux lassabban szeret, máshogyan, de ugyanolyan őszintén és mélyen, csak egészen máshogy kezeli, mint Kylo, akit elsodornak az érzelmei és túlnőnek rajta. Hux a legjobb képessége szerint kordában tartja. Nem Kylo érzelmeit használja ki, hanem azt, hogy hagyja, hogy ezek az érzelmek vezessék őt, és ez Hux előnyére válik. Szerintem ez megint egy ok arra, hogy miért működnek olyan jól ketten - Kylónak tényleg le kell csillapodnia egy kicsit, vagy szétszakad, és jót tesz neki Hux tudatossága; Huxnak viszont hagynia kell, hogy átérezze azokat a dolgokat, amiket saját maga érez, és felszínre törhessen a szenvedélye - Kylo pedig mindent megtesz, hogy kiprovokálja ezt belőle.


LITTLEMISSPRIMADONNA, szerintem fogyasszuk el a szívedet egy gyertyafényes vacsora keretében, ízléses mártásokkal és súlyos alkoholokkal. Az enyémet is örömmel feltálalom mellé.

Írhatnék fluffokat.

Semmi akadálya nem volna.

Ehelyett feelzek vannak.

Dorottya Szabó írta...

Amennyire rávetettem magam, úgy lassultam le olvasás közben, mert kezdtem úgy érezni, hogy ez valami keverék e amár-már univezrális the force awakens headcanon-oknak és zseniális hozzáállásodnak a nylevhez (ajándék filozófiai,pszichológiai, prózapoétikai spekulációk). Mert ez már nem elég.
Naiv, naiv, naiv olvasó.
Ez gyönyörű volt és minden. Valahogy a Kylux nem jön át, de itt nem érdekel ez sem, mert itt minden úgy van, ahogy kell. Mert ebben az univerzumban Ben kinéz az ablakon és beleszeret Hux-ba. (majd Hux találkozik Kylo-val és beleszeret?) Mert ebben az univerzumban Hux ki tudja hozni Kylo-t a szobájából, de ez valóban nem jelenti azt, hogy nem folytatja az iskolai lövöldözéseket. (hogy nem lesz többre képes) Ebben az univerzumban, Chewie egy kutya... egy medve. Ebben az univerzumban Leia és Luke ismeirk egymást (ez a legfix-it-ebb az egészben, de megérdemlik. Kylo-ban én sem vagyok biztos.) Ebben az univerzumban Luke a lakókocisban, kaktuszos pizsiben és nem arra az estére gondolok, amikor Han felbukkant a maga ordenáré örömével és félelmével, hanem azokra, amikor nem, mert az is benne van. És Leia majd keresni fogja. Majd kávézni fognak. Ebben az univerzumban van telefon, ott lesznek egymásnak. (bizony, ebben az univerzumban is van önámítás)És Luke ebben az univerzumban is csak arra gondol, hogy Ben biztonságban legyen, amíg rá nem jön, hogy (Kylo Ren megö...na nem, ezt a teátrális szöveget nem veszem be). Ebben az unverzumban Kylo Ren azt hiszi, hogy Rey a jussa és Rey még együtt tud élni ezzel és még szóba fog állni vele, amíg (meddig?).
Nem, te is tudod, hogy minden pillanatnak helye van és nem is próbálom meg leírni, mert már szentségtörésnek érzem, hogy azt gondoltam, ez nem lesz csodálatos, hogy az Öreg Ben szövegéről nem gondolkozom-e el később, hogy ez lehet-e ima és, hogy nem fogok kétségbeesetten újabb és újabb gyönyörű koreográfiáka tnézni youtube-on, hogy lássam Leiá-t.
A vége pedig, nekem tökéeltesen volt időzítve. Persze, volt ott valami tanulsággyanús valami, de incharacter és tökéeltesenigaza volt a tanulsággyanús valaminek. Én azt érzem a végéből, hogy semmi nem történt (azaz semmi nem változott): se nem heppiend, se nem melodramatikus viha rnem közelít. Csak reggelek, nyugodtak és nem.
(filozofikus befejezésemet elrontva hadd könyörögjek folytatásért: könyörgöm, folytasd.)

Dorottya Szabó írta...

És örök hála, amiért rávetted Hux-ot a guriguri hangsor kimondására. (a fejemben egy végtelenített videó megy:
Hux: guriguri. (időnként kiscicává változik tőle.))

Hattie írta...

hahó, tudom, eléggé el vagyok tűnve, bocsánat, de nem igazán voltam benne a jelenlegi fandomjaidban. MOSTANÁIG.
szóval végre megnéztem az új star warst. és a te ficed az elsők, amiket olvasok, ezt épp ma reggel, és fel is dobta a reggelemet, köszönöm nagyon ♥ imádom, ahogy a karaktereket ábrázolod. főleg luke-ot, de mindenkit, igazán. meg az egésznek van egy ilyen sajátos hangulata, ami iszonyat jó. azért szívszaggató is.
kylo ren azért már itt is elég seggfej, de a "bámuljunk a hozzávalókra hátha szendvicset csinálnak magukból" című jelenettel tudok azonosulni... és kylo ren konttyal, tejóég.
és amúgy ÚRISTEN MODERN AU AAAAAHHHH. imádok ebben mindent, de főleg anakin halála maradt meg. meg a millenium falcon, meg chewie.
(a vers is nagyon szép volt közben amúgy :3)

Raistlin írta...

DOROTTYA, grrggrgrggrghhhr, nagyon köszönöm az őszinte kritikát - rengeteget jelent, hogy hatással volt rád; és igen, a Kylux itt most nem annyira lényeg, mert Luke-ot nem foglalkoztatja különösebben a ramaty unokaöccse kamasz-románca, de a fix-it aspektusait érzékeli.
És az, hogy Leiáról tudja, hogy kicsoda, az ultimate fix-it, még úgy is, hogy valahogy sikerül elkerülniük egymást egész életükben, és az egész egy na-majd-egyszer ígéret, és akkor Luke próbálja ezt azzal kompenzálni hogy legalább hasznos és szívességeket tesz és ez a hála érte, Ben Solo, rád nézek
(u.i. guriguri!)

HATTIE, huhuhu, szia a fandomban! ;u; (Igen, ööö. Illene multifandomabban vezetnem a blogot, ha már ennyi fandomom van, de ha rápörgök valamire, akkor csak azon pörgök pár hónapig, szóval most az SW és a Gotham közt teniszezik a szívem és hát.)
Nagyon köszönöm a kommentet, és örülök, hogy eltaláltnak érezted a karaktereket - hálám jeléül fogadj el két kenyérszeletet, némi margarint, egy csík bacont, egy salátalevelet, egy pöttynyi majonézt, előre csomagolt sajtot, és egy rúd kígyóuborkát.

C írta...

Az egészet, de ezeket külön is. Láv.

"- Apa leszek - súgta Han Luke bőrébe, ahogy az arcát a nyakába temette, és csendben sírni kezdett."

"A földön előtte cafatossá gyűrt kötet, S.L. Snoke-tól a Ha már nincs mit felgyújtanod, és Luke lehajol, hogy a kávéasztalra pakolja, mielőtt Rey elcsúszna rajta, és Kylo azt motyogja:
- Hiába kobzod el, már olvastam. "

" Öreg Ben ott állt a tornácon, nyűtt fürdőköpenyben, és cigarettát szívott.
- Amúgy te mivel foglalkozol? - kérdezte Luke, amikor a megosztott csendben feszengeni kezdett, a sivatag sivár neszeiben. Öreg Ben tűnődve felelt:
- Én, kérlek, jobbá teszem a világot.
- És azt hogyan?
Luke akkor volt tizenhat éves. Öreg Ben a szemébe nézett.
- Beszélgetek veled. Látod? A világ máris jobb hely. "

" - Hogy hívják?
- R2D2 - motyogja Luke.
- Milyen érdekes.
- Volt már két Rumplestiltskinem, meg egy David és egy Darcy, úgyhogy ő… R2D2."

"Honnan ismered Kylót?
Egy ütemnyi csend.
- Az édesapám a nevelőtisztje.
Luke a nyelvére harap.

És még egy gondolat: én hívtam apát édesapámnak. "


Raistlin írta...

C, köszönöm szépen a kiemeléseket~! ;u;

Névtelen írta...

őszintén megvallom, nem ismerem valami jól a fandomot, csak olvasok, mert ez annyira zseniális és annyira gyönyörű, hogy abba beleszakad a szív. amint befejeztem, elkezdtem újra, mert istenem, imádtam, ahogy a szavaid körbefontak, és egészen olyan volt, mint lebegni... és talán el fogom olvasni megint, még, még százezerszer.

Raistlin írta...

Nagyon szépen köszönöm, Névtelenke ;u;

Névtelen írta...

Oké, én ezt a ficet kerestem.

Persze, amikor meglátta, még nem tudtam, hogy ezt a ficet kerestem, de azóta megvilágosodtam. Ugyanis egy ideje keresgéltem amolyan BenSolo!backstory, meg LeiaOrgana-HanSolo!A+ parenting skills (or not), sőt, még olyat is, hogy miújság végre nagyapóval, mert őszintén szólva nekem ez az ideggyenge-stalker!Anakin valahogy sosem volt a szívem csücske, sőt, időnként őszintén aggódtam Padméért. Legalább volt bennük annyi becsület, hogy a végén bemutatták, hogy igen, jóképű Anakin simán nekiesik bántalmazni a feleségét, ha azt gyanítja, hogy elárulta.

Na de nem találtam ilyet. (Mivel nincs becsületem, persze, hogy belekezdtem a Blue Milkbe, és egyre türelmetlenebbül vártam, hogy mikor fog vér folyni. Vagy legalább felrobbanni az iskola. *spoiler* Nem folyt vér és nem robbant fel az iskola, és ezt annyira eluntam, hogy azóta sem fejeztem be. Sad story.)

Ehhez még hozzáteszem, hogy egyszerűen imádom a pov!Outsider-t, mert szerintem hihetetlenül izgalmas, hogy egy-egy karaktert hogyan látnak a körülötte lévők, ja meg azt, hogy az AU-kért is erősen tudok lelkesedni, mert az még hihetetlenebbül izgalmasabb, hogyan sikerül a canon elemeit úgy átvinni és úgy reflektálni rájuk, hogy bólogassak közben, hogy ahaaaa, ez az.

(Egyébként is gondolkodtam rajta álmatlan éjszakáimon, hogy vajon működik kellően e modernAu!Star Wars, mert bár erősen gondolom, hogy Kylo és Hux elég generális [ha-ha, generális] seggfej ahhoz, hogy bármilyen környezetben tudjanak ártani, de ott az Erő dolog és a Skywalker család helyzete, mert lássuk be, Star Wars=Skywalkerék elcseszett családi drámája és ez így jó, és nem tudom, hogy enélkül nem lenne e picit súlytalan a dolog.)

És akkor jött ez a történet így velem szembe.

Ha mindent ki akarnék emelni belőle, amire felszisszentem, meg bólogattam, meg mentálisan mutogattam, hogy ez az! akkor tényleg sokáig itt ülnénk, de azért gyorsan elmondanám, hogy mi volt, amin meg aztán főleg.

1. Nekem nagyon tetszett ez a Luke-Han látens flört, mert nem-akarom-elfelejteni hogy a 4. végén Han Luke-ot próbálja magával csábítani, hogy lépjenek le és nem Leiát, és Luke a nyakába ugrik és aww. Ettől függetlenül Leia/Han az örökre, szóval bocs Luke.

2. " Ahogy futott feléjük, a tekintete ösztönösen Bent kereste - az az első, hogy ő biztonságban legyen.
A háta mögött hallotta meg a lépteket.
Lassúak voltak. Kimértek.
A bíróságon később bármi is hangzott el, Ben pontosan tudta, mit művel. " - Ez így tökéletes, ezt kerestem, pontosan ezt, nem akarom azt hallani, hogy nem tudta, nem akarom, hogy szegényke összezavarodott and just needs a hug, ezt a jéghideg tudatosságot és eltervezettséget akartam. Már csak ezért megérte volna elolvasnom.

3. "Kylo a kanapén terül el, sáros bakancsa a támlának passzírozva. Napszemüveg van rajta. A haja kontyban. A körmei feketék. Fültágító. Orr- és ajakpiercing. Luke ezt a részét még értené. A tépett trikón egyértelmű üzenet, FUCK DEMOCRACY. A bőrnadrág tavalyi lehet, a szára felfut, kinőtte. " - Ühümmm, ez érdekes. A fejemben eegyébként egyértelműen valami hasonló van normal life!Kylóról, de ha meg belegondolok, hogy azért a kánonban olyan tökéletesen sütött fürtöcskéi voltak, hogy nagyapó megirigyelte volna őket, és tökéletesen szabott kis fekete ruhácskák, akkor csodálatos ez a karakterfejlődés/stíluskeresés? - vagy még inkább az, hogy éppen milyen állapotban van a gyermek, képes e felkelni az ágyból, vagy sem. Perfect.

>>>

Névtelen írta...

4. Nagyon tetszett a Rey & Kylo kapcsolat is, ez a fajta megszállottság és ez jár nekem! felkiáltás egyébként is családi vonás lehet, lásd nagypapi, és köszönöm.köszönöm.köszönöm, hogy rokonok, és forrón reménykedem, hogy tényleg azok, mert borzasztóan félek egyébként.

5. "Aztán eljött érte Anakin Skywalker, és megmutatta, milyen, ha a pokol ott lakik egy emberben. " - oh igen + ehhez még Magas volt. Bőrt viselt. A bukósisakot levette.
Ő volt Anakin Skywalker: sötétszőke, kékes-zöld szemekkel. A fogai fehérek.
- Hello, Luke - mosolygott. - Én vagyok az apád.

És akkor ez így tökéletes, mármint a srác is, meg a jelenet is, és hogy a szépség terror lehet, és a gonosz egyszerűen gyönyörűszép, mert nem is lehet más.

6. "Ha viszont félre tudom rakni magamat, a vágyaimat, az indítékaimat, ha hagyom, hogy rám csak hassanak, akkor mind megosztozunk a bolygón, mert ha egymásra figyelünk, senki nem marad egyedül." - Mélyen megérintett, és nagyon személyesen.

7. Azért azt is be kell valljam, hogy a legeslegkedvencebb azért csak a Hux-os jelenetek voltak, valami hihetetlen zsenialitással adtad vissza, hogy mennyire nem értik egymást Luke-al, hogy mennyire elbeszélnek egymás mellett, hogy pszichopata Huxey szerint minden remek és érdekes és kellemes, mint aki mondatról mondatra tanulta meg, hogy Luke-nak a hideg futkos tőle a hátán, hogy Hux őszintén meglepődik, amikor valaki visszakérdez, hogy aha, és te mit csinálsz? és ahogy Hux finoman udvariaskodva bocsánatot kér, hogy a következő percben torka szakadtából ordítson.

Ez egyszerűen asdfgdg.

8.
- Ren, ezt a hisztit azonnali hatállyal fejezd be, megértetted!? Tudom, hogy hallod!
- Kopj le! - üvölt vissza Kylo, és Luke megrezzen.
- Felmegyek, és a hajadnál fogva rángatlak le!
- Gyere, baszd meg!

Hogyan írjunk tökéletesen IC Kylux dinamikát 4 sorban. Annyira tetszik, ahogy Luke aggódik, hogy ebből gyilkosság lesz. :3

OKé, még rengeteg mindent írhatnék, de ez kezd lassan olyan lenni mint a Végtelen Történet, hogy "de ez már más történet, és elbeszélésére más alkalommal kerül majd sor", úgyhogy tényleg csak annyit, hogy... wow.

Köszönöm, hogy olvashattam!

"Emma"

Ps. Mit szólsz a hamvakról, amiket Kylo nagypapa feje alatt tart? Csak szerintem... furcsa? Mármint az egész srác furcsa, az ég szerelmére, de az mennyire életszerű, hogy oké, megölök valakit csatában, aztán visszahúzom a Finalizerre, és gyújtok neki egy máglyát? Vagy a csata után visszakoccolok hamut gyűjteni? (Egyetlen dolog jutott eszembe, ami viszont... lehetségesnek tűnik... hogy azok a hamvak nem random gyilkosságok hamvai, hanem egészen pontosan azoknak a hamvai, akiket volt kedves leölni Luke tanítványai közül, hiszen valószínűleg mint első gyilkosság kiemelten fontos neki, ráadásul Force-sensitive hamvak, talán még identitásképző erőnek sem utolsó a furcsa kis bucijában.) Egyelőre nem tudtam hova rakni.

Raistlin írta...

EMMA, erős a kísértés, hogy lefordítsam angolra (és kicsesszek magammal menet közben) [no meg őszintén nem tudom, a nemzetközi fandom mennyire értékelné]
És pont a Blue Milket emelted ki! :D Amiatt nem mertem belekezdeni ebbe eleinte, mert hogy "á már van egy kurva jól megírt modern AU, minek mégegy" de az az igazság, hogy én is feladtam egy ponton, és rájöttem, hogy tudok csinálni valami teljesen újat. És nagyon-nagyon örülök, hogy működött.
Pláne mivel az outsider!POVtól külön rettegtem. Luke-nak egy nagyon szokatlan világlátása van, de örülök, hogy végül rábíztam, hogy meséljen.

Nomeg:

1. Látens flört 4ever. Nem tudom eldönteni, mit gondolok a SkySolóról, de talán jó meghagyni ennek a mi-lett-volna-hának, amire mindketten gondoltak talán, de egyikük se lépett sohasem, és végül mindkettejüknek máshoz húzott a szíve.

2. Kylo egy szörnyű ember. Soha nem tudtam azonosulni azzal, amikor mentegetjük a kedvenceinket. Én pont a szörnyűségét szeretem benne.

3. Kylo itt még elég fiatal; szerintem a filmbeli 29 éves korára már átváltana a passzentus, bespoke, személyre szabott, háromrészes, fekete öltönyökre és bőrkesztyűkre, sikkes bakanccsal, lehengerlő eleganciával, ami nagyapó korát hozza vissza egy modern csavarral, de otthon szerintem még akkor is trash cuccokban döglene, mert arról az emberről beszélünk, aki egy szétégett köpeny-cafrangban bulizta végig az egész filmet. Nagyon tudatosan figyel arra, mit mond a megjelenésével, és kommunikál vele, de valahol zsigeri mélyen szarik bele. (No de persze a Ben Amidala headcanonokat nagyon szeretem ;u; A divat fegyver.)

4. Nem hiszem, hogy testvérek lesznek, de rokonok szerintem igen (remélem) - a dinamikájuk viszont szerintem nagyon jól működne úgy.

5. Anakin karakterében annyi potenciál van, de a film kivitelezésével én sem voltam teljesen megelégedve. Fix-itet a népnek!

6. Ben Kenobi poharát emeli feléd.

7. Nagy megkönnyebbülés ezt olvasni, mert a fic teljes végkifejlete azon állt vagy bukott, hogy sikerül-e átadnom ezt anélkül, hogy szájba rágám, mert Luke nem hajlandó analizálni meg átgondolni a helyzetet. Úgyhogy megmentetted a becsületemet.

Nagyon köszönöm a kommentet~!

És a hamvakról szólva: ahogy én látom, az egész fandom sírva röhög rajta, és szerintem nem véletlenül maradt ki végül a magyarázat a filmből. Ötletnek működne (Kylo az az ember, aki mementókat tart és marha nosztalgikus), de tényleg kivitelezhetetlen. A regényverzióban van rá egy utalásos félsor, hogy Hux az ellenfelei koponyáját gyűjti, és már azt is túlzónak éreztem (bár az én értelmezésemben ironikusan hangzik el). Én azt feltételeztem, hogy azok Vader hamvai; egyetértek, hogy ha valaki másé, akkor talán a legyilkolt jediké, de ott szintén túl nagy volt a csata forgataga, hogy a fedélzetre vonszolja, megszárítsa és elhamvassza őket.

Névtelen írta...

Fuck everything.

Azaz... Tudom, hogy ez nem az a fajta fic, amit általában a nemzetközi olvasóközönség fel szokott kapni, de. De. Na, Blue Milk. Cefet jó a stílusa, isteniek az áthallások, meg a keresztbeutalások, és hát ugye, zamwessell munkája, akinek az X-men óta firkálok, hogy asdfffg, de a Blue Milket eluntam. Várom a belebegtetett szétesést, aztán csak várom... és várom... és várom. A szétesés meg nem jön, az istennek se, utalgatnak rá szégyenlősen, mint egy piruló schoolgirlre.

Szóval ezzel csak azt akartam mondani, hogy szerintem... megérné. Vagyis nem tudom, neked mi számítana megérésnek, mert simán megértem, hogy 150 megnyitásért és 20 kudo-ért nem éri meg ennyi energiát belefektetni a lefordításba, ne legyünk álszentek. Ahogy én nézegettem a fandomot, erősen mások a nemzetközi olvasók igényei, lásd Children, wake up trillógia, amit én mondjuk azóta se fejezetem be, nem tudom, te hogy vagy vele.

Tény, hogy mások az igények.

De ez az írásod annyira borzasztóan megragadott és annyira kurva jó, hogy én a magam részéről simán elolvasnám újra angolul is, meg az orra alá tolnám külföldi ismerősöknek is, és hát az is tény, hogy pörög a fandom ezerrel, és ez nem a Blue Milk, hanem őszintén megmondom, szerintem sokkal jobb, és mondom úgy, hogy zamwessell, nah. Azért.

Nem kifelejtettem, hogy imádtam a műanyag flamingót?

Emma

jinjang írta...

Én csak most estem be ebbe a kincsesbarlangba véletlenül. Keresőszavak: slash, fanfic, aztán szembejön egy szó: szörny és én rákattintok, mert múlt hét óta (akkor láttam a hetedik részt) nem értem: én sose buktam a rossz fiúkra, de Kylo ...

Az első benyomásom: mi ez a katyvasz? De máris megvettél, mert Luke és Wedge ... amit igazán sose értettem, miért ez a pár, de bármi, ami Boldog Luke-ot eredményez, azt elfogadom, csak ne nő legyen, mert ... mert ő 20 évesen, egy hiányos öltözetű bombanő mellett is a távcsövéért aggódott.
(Van bennem egy kép a kamasz Luke-ról, ahogy Toshi állomáson a többi srác pornót néz, ő meg kinn bütyköli a járgányát, és amikor a többiek odahívják magukhoz, pár percig unott képpel bámulja a holot, de közben a csavarkulcsát törölgeti egy olajos ronggyal, aztán visszamegy, befejezi a szerelést, beül a kormány mögé, a motor hangja pedig kéjesen elégedett, orgazmus utáni sóhajt csal az arcára.)

Szóval tovább olvastam és kezdett összeállni a kép és meg kezdtem nem lélegezni. O ... my ... God - mondta bennem valami, és szüneteket kellett tartanom, mert egyszerűen nem tudtam rögtön elszakadni mondatoktól, szavaktól, képektől. És azzal a lendülettel, amivel az utolsó sort elolvastam, már vettem is magam rá újra az elsőre. Aztán újra és újra visszatértem, hol az egészhez, hol részekhez. És mindig találtam egy újabb puzzle darabkát, valami elrejtett szépséget.

Most úgy érzem, mintha itt, ebben a kincsesbarlangban, a következő forduló után még több csodálatos dolgot találnék, de képtelen vagyok tovább menni, mert ez a drágakő, ez a drágaság megragadta a tekintetem és nem ereszti.
Talán ha majd eljutok a könyvig, megértem ezt a Kylux jelenséget, mert én a filmben észre sem vettem Huxot, de itt annyira kellett, és annyira tökéletes volt.
"Kopj le!" "Gyere, baszd meg!" szinte egy lélegzetvételre és annyira benne volt Kylo lényege.
Ha már kedvencek:

" - Most baszakszol velem? Öcsi, annyit nem érsz te nekem.
- Nála van a húgom, ki kell szabadítanunk.
- Te csak ne hajigáld hozzám a többesszámodat!
- A tripláját tudja adni annak, amit tőlem kapsz.
- Háromhuszat?
- Hármat.
- Bírom a humorodat.
- Háromhuszat.
A motor újraindult. "

"Luke engedelmesen bólintott, és arra gondolt, hogy bárki jönne, hogy elvigye Arizónából, vele menne. Elmenekülne. Erre gondolt minden évben, hogy a Sonora-sivatagnál nem létezhet pokolibb hely."

"- Te mennyire élvezted, hogy a szüleid állandóan a nyakadon voltak, kivéve, amikor igazán kellettek? "

"A földön előtte cafatossá gyűrt kötet, S.L. Snoke-tól a Ha már nincs mit felgyújtanod"

"- Holnap átugrom Ka’ulába kajáért, szeretnél valamit?
- Egy pisztolyt, amivel megölhetem magam - mondja Kylo unottan, és egy kenyércsipetet tuszkol a szájába. A morzsák az állára tapadnak."

" Leia reményt látott ebben. Bizonyítékot, hogy a fia még mindig ember.
Luke-ot kétségbe ejtette.
Kylo nem csak a tulajdonaként kezelte a kislányt, hanem a jussaként. Volt valami félelmetes abban a megszállott szeretetben, amivel övezte, és Luke rettegett, mi lesz, amikor Rey megtanulja végre, mi a nem szó jelentése, és Kylót szembesíti vele: nem. most egy kicsit el kell engedned. "

" Zsebretett kézzel közeledett, a kapucnija a szemében, az arca elé sál kötözve. Luke hallott minden egyenletes lélegzetet. Ki és be. Ki és be.
Így tanította.
Lélegezz."

Oké, befejezem, reménytelen. Az egész, úgy ahogy van, kedvenc. Visszaadtad a hitemet, hogy érdemes még olvasni. Köszönöm.

Raistlin írta...

Emma, egyre biztosabb vagyok benne, hogy ki fogok cseszni magammal egy ponton, és lendületből nekifutok. Köszönöm a drukkot nagyon~~!
(A műanyag flamingó is szeret téged!)

JINGJANG, hebegek és habogok és bassza meg, köszönöm. Nagyon. Nagyon örülök, hogy itt vagy.
És tetszik a Toshi headcanon, határozottan (mondták már amúgy, hogy gyönyörűen bánsz a szavakkal? mert whoa) Én minél többször nézem újra, annál biztosabb vagyok benne, hogy Luke ott hazudik - túl szenvedélyes - szerintem lehet, hogy randija lett volna szerencsétlennek, bár a kis szexuális önmagára találása előfordulhat, hogy sokat késett, ha a Leiás konfúzió-fiaskót vesszük; nem tudom, mennyire tudta magáról, hogy melegebb, mint Tatooine éves középhőmérséklete. A Leiához való vonzódása látványosan nem szexuális, szóval pont ezt a kisfiús bájt látom benne, hogy "jaj szép hercegnő, szeressünk bele a szép hercegnőbe és mentsük meg!"és aztán hoppá Han meg hoppá Wedge. Szóval ez egy nagyon érdekes téma, amit talán érdemes is lenne körbejárni egyszer.

A Kylux az... nem adja magát annyira, azt hiszem, valószínűleg a fandomnak és nekem is csak azért tűnt fel a karakter, mert Domnhall Gleeson csudajó színész, és már a Frankből meg a Harry Potterből hozta magával a rajongói táborát; Phasma persze még nála is kevesebbet szerepelt, és Poe sincs sokkal tovább a vásznon, mint a tisztelt tábornok, szóval lehet ő még valaki (ha már ekkora titkolózás van körülötte meg ennyire lebegtetik hogy mennyire uralni akarja a galaxist) de abból a szikrából, amit látni közte és Ren között, én gyújtottam magamnak egy máglyát és belehajítottam magam. A Psychomachia c. többfejezetes fanficben táncolom körbe, ahogy látom őket, de a veleje szerintem az, hogy itt van ez a két rossz ember, aki jó hatással van egymásra. De valami brutálisan. És nem tisztítják vagy formálják a másikat, hanem kordában tartják, és itt van ez a külső szemmel félelmetes és fájdalmas viszony, ami viszont mindkettejüknek kölcsönösen kell. (Destruktív építészet. "Romboljatok, hogy építhessetek, és építsetek, hogy győzhessetek." Ezek.)
Ez a shippelésnek már nem a "de mi van a felszín alatt," hanem a "mi lenne, ha" pontja, amit nem szoktam művelni magammal, de na. Nekem személy szerint rengeteget hozzáad a karakterekhez ez az aspektus.

És végül: még egyszer nagyon köszönöm, földobtad a napomat!

jinjang írta...

Újranéztem tegnap a Hux-jelenteket, és igen. Azok az összenézések Kyloval. :-) Domnhall Gleeson eddig valamiért kimaradt az életemből, pedig tényleg jó színész (és jó pasi), de azt hiszem, nem tudtam neki anno megbocsátani, hogy nem az a Bill volt a HP-ben, ami az én fejemben élt. Pedig Bill ... ő újra és újra visszatér hozzám (és mindig slash lesz az eredmény, mi más?). De Hux ... ó, neki ideális!

A "mi lenne, ha" egyszerre nehéz és könnyű. Tapasztalatom szerint sokkal nehezebb "eladni", viszont könnyebben szabható matéria. Mert a szövete végtelen, mint a galaxis, és arra fut az ollód és a tűd, amerre csak szeretnéd. Nagyon "pofás kis darabokat" lehet belőle csinálni, a vidám történetekhez különösen ideális. A "de mi van a felszín alatt" bizonyos szempontból nehezebb, mert vigyázni kell, hogy ne legyen túl AU vagy OOC, viszont így vannak fogódzóid, és az olvasók többsége számára is könnyebben be- és elfogadható. Legalábbis én az utóbbi pártján állok olvasóként, ha már választani kellene. Szerencsére nem kell. (Íróként viszont az előbbi a szívemnek kedvesebb, még ha nehezebben is megy.)

Luke és Leia: ugyan, kérem, ne nevettessenek! Szerintem George is rájött végül, hogy ez nem működik, és változtatott. Luke nagyjából ugyanolyan imádattal csüngött Benen, Hanon, de még Csubakkán is, mint Leián. Csak az utóbbit értette, pontosabban érteni vélte. Mindegy volt neki, ki az, csak ne legyen poros, homokos, unalmas és bárhová követte volna őket, csak el a Tatooine-ról. Egy játékos kiskutya volt, aki vágyakozó szemmekkel kereste a gazdit. Az apát. Az anyát. Valakit. És később is, hiába érett sokat, még mindig apucit akarta. "Nem hagylak itt."
Szeretem a kamasz Luke-ot, az éretlent, a Sajtkukacot. Az ártatlant. Az útkeresőt.
Valahogy Kyloban is ez fog meg: az útkeresése. A bizonytalansága. A fiatalsága.
Mondanám, hogy mert öregszem és ezért szeretek nosztalgiázni, de ez tíz évvel ezelőtt is így volt. Meg hússzal is.

Közben tovább merészkedtem a kincsesbarlangodban és elkezdtem a Psychomachiát, ha lesz időm, majd reagálok. Egyelőre annyit: hiába eszembe se jutott, hiába észre se vettem Huxot, te megalkottad nekem - és tetszik. Simán elhiszem, elfogadom. Nem tudom egyenlővé tenni a filmbelivel, de nem is kell. Ő a tiéd és ebben a formában is tökéletes - meg úgy is, mint a Mikor nem szörny...-ben. Pedig ez nehéz: ugyanazt a karakter másképp.

Raistlin írta...

Nem tudom, a blogger miért néz mindig robotnak téged, de ejnyemostmár.
A Harry Potteres megjegyzésről ez jutott eszembe: http://41.media.tumblr.com/6bc953e99cf6be898969cd9303137981/tumblr_inline_o5hyj4Yk8G1rn4nd9_500.jpg

Nagyon remélem, hogy Luke-nak aktív szerepe lesz a következő filmben, mármint egyrészt nem akarom, hogy önmagát ismételje a trilógia és imádom az új triónkat és az új gonoszkáinat, másrészt -- ez a Luke annyira másmilyen hogy újra meg akarom ismerni. Még akkor is, ha összetöri a szívemet.

margaery. írta...

áá évezredes késéssel de itt vagyok
és aztarohadt!!imádom az ilyen történeteid, amik ilyen szerkezettel vannak megírva, nagyon jól eltalálod mindig, hogy pont megfelelő mennyiségű dolgot árulsz el.koncentrálni kell közben, hogy ne vesszek el, de ez nem is baj, így minden megmaradt :D
éshát magáról a ficről. oké, szerintem minden egyes elemét imádtam, valahogy minden a helyén van, nem is tudom.az egyetlen dolog, ami kicsit fura/szokatlan az a Rey Solo, [meg hát minnél távolabb akarom Kylo-tól:d] de amúgy az összes többi az wow. mármint Luke/Wedge!!!csak kisebb szerepük van ugye, de ezt is olyan érdekessé tudtad tenni, hogy egy teljes külön fic kiférne belőle, imádom.és R2D2 mint macska aww.márcsak egy aranyszínű labrador hiáynzik mint C3PO :)
és az a Kylo mint iskolai lövöldöző (?ugye) is....on point.
és nagyon jól megoldottad az események átírását ebbe az univerzumba, nagyon tetszett minden:)
szóóval lényegében imádtam és köszönöm baromi jó lett, remélem lesz még sok ilyen:D
xx

Raistlin írta...

Egy mágus komment késik. És korán se jön soha. Mindig akkor érkezik, amikor akar *sejtelmesen pipára gyújt*
Nagyon örülök, hogy tetszett a történet, a szerkezetet a kitartó "ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ" ordításom tartja egyben.
(Én Reynél azt akarom, hogy vérrokon legyen Kylóval, de a galaxis másik végében éljen sok-sok növénnyel és vagy a barátnőjével, vagy az aszexualitásának örvendve, és néha seggberúgja Kylót, ha mégis szembeeszi vele a fene) [egy Kylux ficben három napja volt egy Reylo utalás és én azóta sokkban vagyok és PTSD-flashbackjeim vannak és elfog a szelíd, szép hányinger, ha az eszembe villan. esküszöm az Edward/Bella kevésbé creepy és mérföldekkel egészégesebb. Twilight ficeket fogok írni.] Azt, hogy Kylo mit tett, az olvasóra bízom, szintén egy itt-a-vonal-színezd-ki dolog, és idáig mindenki biztosra vette, hogy sikerült neki a merénylet, ami sokat elárul Kylóról. Mert még én is arra gyanakszom, hogy ebben az univerzumban is---


C3PO benne lett volna, de az istennek se tudtam beszuszakolni sehova, úgyhogy most szent írói szavamnál élve kihirdettetem, hogy Wedge hazajön egy aranysárga, pánikbeteg papagájjal Európából.

Jön még egy modern!fic, ha minden igaz, amibe megpróbálok beleszuszakolni szelíden némi stormpilot cameót és tinédzser rey-t is.

THE MEDIC írta...

Nekem volt az a feltevésem, hogy egy ilyen fic utolsó ötödéből egyszerűen nem lehet valami boldogságosat kihozni. Vagy legalább egy nem szomorút. De megtetted, amikor már a szám szélét rágtam.
Alapvetően imádom a modern SW Au-kat, főleg a fenegyerek Kylo miatt; aztán nálad nem csak egy punk srác a fuck the system mottójával, hanem el is követett valamit, csak hogy lássák, mit tud - és istenem, hogy ezért kellett nevet változtatnia. Ez egy teljesen új megközelítése a dolognak :'D
Hogy mennyire overprotective Rey-jel kapcsolatban, az meg valami egetverően aranyos. Olyan mintha a kislány lenne az egyetlen kincse ami van, szóval őrt áll felette nappal és éjszaka. Én anti-reylo párti vagyok, az orromat felhúzva állok neki minden olyan sztorinak ahol Rey és Kylo között bármiféle kötelék van, de hogy TESTVÉREK - így minden más, így minden szép és jó és Rey egy cukorborsó. Kicsit talán sajnálom is hogy a canonban nem tesók, hiába lenne óriási klisé (egy univerzumban mellesleg, ahol minden klisére épül.) Nem látom át, hogy mi lenne ha lenne folytatása. De drukkolok hogy ők ketten kibéküljenek. Nnnnagyon.
Ittenem, azt a kölyök meg ne fojtsa meg Luke-ot.
Hux meg így, jön a semmiből, és képes nyugalmat hozni Kylo életébe. Máramennyit.
Wedge-ről meg szerintem a fél fandom nem tud, én azért örülök hogy említésre került :'>


[És az a fanart a végére. Az kellett, köszi hogy mutattad. Majdnem felnevettem amikor megláttam az áldás osztó Vadert.]

Raistlin írta...

THE MEDIC, szlogenek ide vagy oda meg költői hitvallások ki az ablakon, azt akarjuk, hogy a kedvenceink boldogok legyenek, csak egy pillanatra, ha nem is érdemlik meg.
Nagyon örülök, hogy tetszett Kylo ábrázolása; talán ez a rákfenéje (és egyben a legizgalmasabb részlete) a modern AUknak számomra, hogy amíg réges-régen egy messzi-messzi galaxisban (távol térben és időben) semmilyen eseménynek nincs valós súlya, annyira el vagyunk idegenítve tőle, az ITTben és a MOSTban elképesztően felkavaró és megrázó, amit Kylo tett. Én személy szerint ritkán fogadom el, ha az írók Kylóval dolgoznak, nem Bennel, de nem engedik meg neki a bűne ocsmányságát és nem is vezetik felé. De az előző sorokra reflektálva - mivel azt akarjuk valahol mélyen, hogy boldog legyen, és eleve ezért hozzuk át egy modern világba, naná, hogy le akarjuk venni a vállairól annak a súlyát, amit elkövetett. Szóval ez fantasztikusan komplex, és fogok még bőven kísérletezni vele (vizsgaidőszak, itt jövök)
A Rey-testvérség nekem is egy anti-Reylo tollvonás, talán kicsit túlzás is, de én nagyon-nagyon szeretem a dinamikájukat, csak nem tartom se romantikusnak, se szexuálisnak, se idillinek, de ha már egymásra néznek, lesz, aki elsikoltja magát, hogy "KÁNON!" (bár az olvasóimban jobban bízom) de biztos ami biztos szeretem az elején szájba rágni hogy ~~nincs köztük semmi szexuális az isten szerelmére a szeretetnek és az obszessziónak rengeteg formája van~~

[Kell az a Vader-tetkó.]

Dorottya Szabó írta...

Már írtam egy kommentet, de vissza kellett jönnöm, újra elmondani, mennyire szerettem ezt, mert folyton ezt olvasgatom. És tudom, hogy fura, hogy ez a nagyon angst fic az, amit szeretetteljesen ölelgetek maci helyett, ha olyan hangulatom van, de hát ez sem a tragédiákról szól, de emlékszünk a tragédiákra, nem az ünnepekről szól, de emlékszünk a (spontán) ünneplésekre. Talán ez: nem az eseményke vannak jelen ebben a fic-ben, de azok bele vannak gyúrva a jelen értelmezésébe és ez tényleg jólesik. Tudom, hogy a nemlinearitás miatt meg Luke PTSD-je miatt azért nem vághatnám rá ilyen könnyen, hogy ezek az események nincsenek jelen, de akkor úgy mondom, hogy a sokadik olvasáskor már így érzékelem. Talán kicsit az utolsó bekezdés miatt?
Imádom ezeket az időzavaros rövid írásaidat.
Még egyszer köszönöm.

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS