a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2016. április 17.

MARVEL vs DC

Tévhitek, félreértések, előítéletek: az ezt-már-nem-hagyom-szó-nélkül-no esete.

Burger King vs Meki, Pepsi vs Coca Cola, Marvel vs DC - a két képregénymogul közötti választás mára klasszikus villámvita lett, ami szerintem nagyon bús dolog.

Először is, a hátterében ugyanaz a gerjesztett marketing-érdek áll, mint a gyorséttermek és kólamárkák titáni küzdelmében: hogy a fogyasztói hűséget garantálhassák, nem csak a saját márkájukat kell fényezni, hanem a legnagyobb konkurenst olyan ütemesen kell a földhöz paffolni, mint Hulk Lokit az Avengers első részében; legalábbis a klasszikus dzsungel-harc üzletsratégia ezt hirdeti, és ezt akarja velünk megetetni.

Viszont ha már egyszer fogyasztónk vagyunk, akkor minden jogunk megvan tudatos vásárlóként viselkedni. Fölismerjük, hogy a bipoláris vagy-vagy megközelítés értelmetlen. A sültkrumpli finomabb a Burger Kingben, a sajtburger pedig a Mekiben (vagy fordítva), úgyhogy attól függően, melyik helyre van étvágyunk, oda csámborgunk; a Pepsivel jobban lehet rumoskólát kevelni, a Cocát finomabb önmagában inni. Mind a Marvelnek, mind a DC-nek megvannak az egyedi erősségeik (ezt kicsit lentebb át is tekintem). Mégis szeretjük őket kategorizálni és általánosítani, annak ellenére, hogy évtizedek képregény-kánonjáról van szó; ez mindkét multimilliárdos cég érdeke, amit lényegében lebutítanak erre:
  • Szórakozni akarsz? Nézz Marvelt!
  • Gondolkozni akarsz? Nézz DC-t!  

Ez már önmagában elég rosszul hangzik - az ellentáborban viszont szlogenből tévképzetté fordul; nem csak, hogy A oldal nem hiszi el, hogy a Marvel filmeknek joga van bármilyen mondanivalója, a B oldal úgy gondolja, hogy a DC száraz, humortalan és fontoskodó, ami végül ezekké a jól ismert hozzáállásoká fajul:
  • "A Marvel gyermeteg, agyatlan hollywoodi akciófilmek tömegét tucatgyártja, amit el tud adni némi bárgyú humorral és nagy sztárokkal, amíg kellőképpen látványos"


  • "A DC depresszív és érthetetlen, eret akarsz vágni tőle miközben zokogsz egy Nietzsche-kötetre, a hősei érdektelenek és senkit nem szeretsz meg, mert a világában nincs szeretet"
Nézzük meg ezeket a vádakat közelebbről. 

A MARVELLEL AZ A BAJ, HOGY NEM DC


Tom HiddlestonLoki szerepében:
a karakter a Marvel
legkiemelkedőbb főgonosza
lett az alakításának hála
A Marvel kevés kritikusa vagy mindennapi fanyalgója a leggyakrabban azzal a visszavágással találja szembe magát, hogy a Marvel filmeknek nem is kell mélynek lenniük, hiszen képregényekfilmek - kit érdekel, hogyan (nem) működik a fizika, hányszor omolhat össze egy nap New York és miért lepik el a földet agyatlan robotseregek? Az egész csak játékos fantázia -- és pont idáig jutunk a magyarázatunkban, amikor valaki hozzánkvágja, hogy Dark Knight vagy Watchmen, amik képregény/akciófilmként is súlyos kérdéseket vetettek fel.

Persze, a Marvel is kérdez: Vasember a felelősség kérdéskörét feszegeti, Amerika Kapitány azt akarja tudni (bámulatos aktualitással) meddig mehet el az ember(iség) az önnön biztonsága érdekében, Thor és Loki feszengenek, mi az ami megbocsátható, és mi az ami már nem, és hogy van-e szíve egy szörnyetegnek - mindegyik film felveti és érinti ezeket a témákat, de nem analizálja őket mélységeiben, amire a fanficíró azt mondja, hogy hála Istennek, mert megteheti helyettük, az átlagos mozibajáró megkönnyebbülten felsóhajt, hogy nem kellett két és fél órán át néznie, hogy Vision azon töpreng, ember-e, és mi teszi az embert emberré, a kritikus viszont jegyet vált egy Batman-filmre, hogy eltöprenghessen a rossz iszonyú és szépséges természetén, és aztán - hát, aztán csalódik, ugyanis

A DC-VEL AZ A BAJ, HOGY NEM MARVEL


- és ez áll a Batman v Superman elleni lejáratókampány hátterében. Minden objektívnak álcázott kritika után ott volt az a félmondat, hogy "hát azért ez nem volt egy Marvel film" és nem igazán merült fel, hogy miért kellett volna annak lennie.

A következő a probléma: a Marvel-filmeket azonosítjuk a képregény-filmek műfajával, ami nem lenne baj, ha mondjuk csakis és kizárólag Marvel filmeket akarunk nézni és becsülettel beleőszülünk a várakozásba hogy kánon lesz-e bármelyik shipünk is . A DC viszont nem akar Marvel-lenni: értelmetlen volna leutánozni.

A DC keményen meg van lőve, ugyanis hozzáférhetetlen. Csak most kezdte el a debütjét: a Batman v Superman az nem az, ami a Marvelnek a Civil War - a Batman v Superman az az Iron Man 2. 
Sok kritikus elsiklott efölött a részlet felett.
Voltak Marvel-filmek az Amerika Kapitány-Thor-Vasember-NESZTEKAVENGERSVÉGRE előtt is: elbukott, kevéssé sikerült próbálkozások, mint a Hulk-filmek vagy a Fantastic Four, amit elnézően megbocsátottunk, és helyettük az új filmekre koncentrálunk. A DC-nek senki nem teszi meg ugyanezt a szívességet. 

Heath Ledger:a Joker szerepében
 kultuszt teremtett
Az 1966-os Batman film- és sorozat pasztel-színű, szeleburdi, nyomozgatós-robbantgatós, kis költségvetésű, mókás kis vidámság az egész családnak; a Tim Burton nevével fémjelezett Batman-filmek sajnos sem Burton, sem Batman-filmként nem működtek, bár lett egy stabil rajongói körük, aztán ment a pokolba minden, amikor a Batman & Robin film debütjével a DC anyagilag összeomlott. (A film nézhetetlenül rossz volt.)
Évtizedek után tudott talpra állni, és nagyon nem akarta, hogy bármi emlékeztessen a korábbi adaptációkra, szóval rendezőnek Nolant kérte fel, aki hiperrealisztikus megközelítést választott: a Batman Begins és a Dark Knight Rises középszerűek lettek, a Dark Knight viszont nagy visszhangot keltett, elsősorban a tragikusan fiatalon elhunyt Heath Ledger parádés Joker-alakítása miatt. Ez volt az első képregényfilm, ami berobbant a köztudatba - paradox módon viszont nem nagyon volt... képregény-film, inkább komor akció, amit Joker kiszámíthatatlan, beteg humora mégis könnyen emészthetővé tett. 

A Marvel pár évvel ezután berúgta az ajtót, jött, látott és győzött. A Dark Knight népszerűségének ellenére a Superman: Man of Steel filmet általános érdektelenség övezte, amin az sem segített, hogy a produkció látványos hibáktól szenvedett. 

Elérkezünk a jelenbe: a Batman v Superman a DC újrakezdő, nagy dobása. A Man of Steel eseményeire épít, de előrelátóan tudomásul veszi, hogy a filmre nem sok néző fog emlékezni, ezért mindenkit bemutat (újra), mindent megmagyaráz,  és semmilyen elvárása nincs a közönségével szemben, csak hogy figyeljen.

A közönség viszont tele van elvárásokkal:
  1. A DC azért érződik hozzáférhetetlennek, mert... hát honnan kezdje az ember? A Batman v Superman az első komolyan vehető debüt, vagy az egyetlen, amit kezdő DC-nézőként érdemes látni, de megszoktuk a Marvel módszerét, ami egyesével bemutatta a hősöket külön-külön filmekben, mielőtt csapatba szervezte őket: A Batman v Supermannek viszont voltaképpen nincs előzménye, ami meg van, azt senki nem ajánlja, szóval... mi van? 


  2. Az előrelátó néző nem várja el a Marvel odamondogatós humorát, színes képi világát, pörgős, de könnyed hangulatát, viszont valamit még mindig elvár: hogy a DC film, amit néz, elsősorban film legyen. A Batman v Superman narratív-technikája viszont a képregények logikáját követi. Ide lapozunk, oda lapozunk, pár képnél megállunk, minden szereplőhöz bekukucskálunk, szinte ott vannak előttünk a "Meanwhile in a secret laboratory..." feliratok, ami tapsiklós lázba hozta a képregényrajongókat, a mindennapi nézőt viszont megbolygatta, a kritikusokat pedig fölháborította: "zagyva," írták, "nem vezet sehova" - szóval: ironikusan meg voltak lepődve azon, hogy egy képregény-film a képregények szerkezetét követte.




A Marvel filmek egy kicsit elcsúsztatott, klasszikus drámai filmszerkezetet követnek, és emiatt könnyebben befogadhatóak (amire meg érkezik a kritika, hogy hálivúd), a DC pedig a képregények szerkezetét igyekszik a filmvászonra vinni (amire meg érkezik a kritika, hogy követhetetlen.) 

És most egy kellemetlen vallomással tartozom nektek:

NINCSENEK IS DC FILMEK 


Mint fentebb írtam, a Batman v Superman tekinthető a DC első valós próbálkozásának, és a többi talán annyira mérvadó, mint a Marvel rajongói számára a Fantastic Four. Ami elvezet minket ahhoz a kérdéshez, hogy hol kezdje a DC univerzummal való ismerkedést az ember fia-lánya? 

Ez a fő ok amögött, hogy a DC kirekesztőnek/elitistának tűnik. De attól még tévedés azt gondolni, hogy ez valóban így volna. 

Ahhoz képest, hogy két képregénycégről van szó, egyedül a képregényekről nincs szó: a DC (Detective Comics) 1934-ben kezdte a pályafutását, a Marvel 1939-ben követte a példáját. A DC írói között ott van örök kedvencem, Neil Gaiman, akinek a Sandman kötetei magyar antológiákban is megjelentek (és remélhetőleg a filmvásznon is hamarosan találkozni fogunk a bizarr, elvont és felkavaró történetekkel, amiket jegyzett.) A képregény-piacon a DC teljesít jobban: a Batman-képregények ártalmatlan nyomozgatós sztorikból egyre szövevényesebb, felkavaróbb, megkapóbb (és mindezek mellett szórakoztató) történetekké lettek 

A Marvel a hőseiről híres, a DC a főgonoszairól 

- és ez különösen igaz Batman világára; Supermant két zsidó srác álmodta meg a világháború borzalmai elől menekülve, és a kívül hordott alsógatyával meg a lobogó köpenyével a mai napig ő a klasszikus hős-ikon; Wonder Woman 1941-ben jelent meg először, és az évek során feminista ikonná lett; lenyűgöző képességű amazon harcos, akinek aranyból van a szíve - 2017-ben debütál majd az önálló filmje.

A képregények mellett a DC erőssége az animációs filmek piacán mutatkozik meg: sokunknak ismerős lehet a Cartoon Networkön adott "klasszikus" 1990-es Batman: The Animated Series rövid, egymással össze nem függő epizódjaival, ami hétről-hétre új bűntényt mutat be, vagy a vidám Teen Titans sorozat, esetleg az egy fokkal korhatárosabb Young Justice; az egész estés filmek közül a Batman: Bad Blood és a Justice League: War a kedvenceim [Cuppy ajánlásának hála.] 

A képregényekben és az animációs filmekben mutatkozik meg igazán a DC fanyarul játékos humora és kifogyhatatlan kreativitása.

Még egy fontos front maradt:

KEZDJÜK A SOROZATOKKAL!


Miután a Marvel megalapozta a helyét a mozivásznon, sorozatok gyártásába fogott: az Agents of SHIELD Whedon égisze alatt készült el, és forró fogadtatásra talált a kémsorozatok rajongóinál, valamint erőssége, hogy a kánon része; az Agent Carter máig a Marvel (sajnos) egyetlen női főszereplőt bemutató alkotása - bár egy szűk kör nagyon szerette, a fogadtatását nézve a Marvel eltolta a Captain Marvel debütjét egy újabb Antman filmért cserébe, és a tárgyalásokat egy esetleges Black Widow filmről 2019-ben kezdik egyáltalán meg (ami egy őrült szomorú dolog, de most megállom, hogy fröcsögjek felette) - és ott van a látványos és komor Daredevil & Jessica Jones duó a Netflixnek köszönhetően (és azon Marvel rajongóknak, akiknek az az irány nagyon bejött, üzenem, hogy DC. tetszeni fog. gyertek.) 

A DC fordítva csinálta, és annyi sorozatot indított, ahányat csak tudott: a Flash és a Supergirl könnyed kikapcsolódáshoz javallott délutáni matinék; az Arrow kissé komorabb, de nem épp korszakalkotó; és [mind tudtátok, hogy ezt fogom írni] -- a DC legkiemelkedőbb alkotása az a Gotham.

MERT ATYAÚRISTEN. 

Úgyhogy annak, aki bele akar kóstolni a DC-univerzumba, mindenképpen a Gothamet ajánlanám, hiszen prequelként semmiféle előzetes tudás nem szükséges... oké, három mondat igen:

  • Batman valódi neve Bruce Wayne
  • Jim Gordon egy szép napon Gotham rendőrségének vezetője lesz
  • ne bízz senkiben


Oswald Cobblepot (a maffiavezér Penguin) és Edward Nygma (a trükkös, tudathasadt Riddler)  a sorozatot népszerűsítő promóban

MIT HOZ A (KÖZEL)JÖVŐ?

A Captain America: Civil War már szinte a képrenyőn van: amennyiben folytatja a Winter Soldier vonalát, a Marvel bizonyíthatja, hogy komolyabb témákhoz is hozzá tud szólni.
A nyáron érkező Suicide Squad a DC egy betegesen vicces, üdítően korhatáros akciófilmje, ami szintén nem kíván meg előismereteket, hiszen most mutatnak be minket a csapatnak. 
Szerintem érdemes lesz beülni mindkettőre. Az egyikre Pepsit vigyetek. A másikra Coca kólát.

ÖSSZEGZÉSÜL 

A Marvel vs. DC nem csak "ízlés dolga:" egy mesterségesen generált vita, amit semmi más nem motivál, mint a pénz. Rajongóként szerintem ezért értelmetlen részt venni benne, és gerjeszteni vagy tovább vinni.
Szerintem mindkettőt büntetlenül lehet élvezni: és ha csak az egyik tetszik, akkor azt anélkül is lehet élvezni, hogy a másikat lehúznánk. (Nem lesz attól valami jobb, hogy valami más rosszabb.)
Sajnos amióta a DC a képregények, animált sorozatok, videójátékok és tévés sorozatok után a nagyképernyőn is megmutatta magát a Batman v Superman vegyes fogadtatású premierével, a viták fellángoltak és elmérgesedtek. Sok Marvel fan gúnyt űz a DC-ből, sarazzák és lejáratják, mainstream meme-ek készülnek megalapozatlan ellenvéleményekből, állandóan (és értelmetlenül) a Marvelhez mérik, a stáb tagjait is zaklatják, és kicsinyes kampányokat szerveznek, hogy rontsanak a film értékelésén az IMDB-n és Rotten Tomatoes oldalon. A DC rajongói válaszul igyekszenek elhatárolódni a Marveltől, és aki mindkét fandomban aktívan jelen volt, kiábrándulva behátrál a DC világába a szélsőséges Marvel-fanok ellenségeskedését látva. Sajnos ez nem az első eset: 

2010-ben a Marvel egy Deadpool különkiadást küldött azoknak a forgalmazóknak, akik 50 leszaggatott DC borítót küldenek nekik. A kérésnek elég üzlet eleget tett ahhoz, hogy a brutális kampány 2011-ben megismételődjön, amikor a Marvel a Fear Itself különkiadását ígérte ötven szétszaggatott DC Flash-képregényért cserébe.

Bár könnyű a szélsőséges Marvel-fanokhoz csatlakozva körberöhögni a DC-t és elítélni azelőtt, hogy igazán megismernénk (mint ahogy az iskolában az új gyereknek kell megküzdenie a népszerű srác barátaival), és könnyű keserű DC fanként hátat fordítani a Marvelnek (és behúzódni a hátsó padsorba egy fülessel), én a blog olvasóit arra bíztatnám, hogy csináljuk azt, amit a legjobban tudunk: rajongjunk. Fanok vagyunk. És egy vérbeli fan tudja, hogy a rajongás nem azt jelenti, hogy a kedvencét szentnek és sérthetetlennek veszi, és minden kritikát elutasít, vagy elnézi neki a vétkeit (legyen az a marketing ördöge, szexizmus, whitewashing, rasszizmus, homofóbia vagy víg társai). Szintén nem azt jelenti, hogy ellenséget keresünk és a földbe verjük.  


Mindkét fandomban otthonra lehet találni: a Marvel egy befogadó, nagy, vidám társaság, ahol könnyű barátokra lelni és öröm alkotni. A DC példamutatóan progresszív: rengeteg a kánon meleg, leszbikus vagy biszex karakter, mentális betegséggel küzdő hős vagy éppen fogyatékkal élő, a női karakterei nincsenek körbeadogatva vagy a háttérbe állítva, és a rajongók összetartóak, aktívak, segítőkészek, és imádják a kulturált vitákat. 

Tőlem mindkét világból számíthattok ficekre, sőt, a [VERSUS]ban össze is hoztam őket egy fogadás erejéig. Bármikor szívesen beszélek mindkét univerzumról veletek, úgyhogy, ha van kedvetek:


KOMMENT: IGEN // NEM

19 megjegyzés:

rosie írta...

nem tudok érdemben reagálni ezután a Nygma gif után, de amíg összeszedem magam, egy ölelést ide a cikkért <3

Raistlin írta...

UGYE AZ A GIF AZ ÍGY----
*és viszontölelés ;u;*

karandas írta...

És nem Bruce Wayne és Jim Gordon vannak a képeken, neeeem :D Meg is lepődtem volna, ha mégis.

Raistlin írta...

*TESCO címke hang* A képek csak illusztrációk
kárpótlásjim: https://45.media.tumblr.com/ee38aea925dd84c65ff54275ba2a2dc9/tumblr_nw59amO8ux1u4i4hao2_r1_500.gif
kárpótlásbruce: http://lovelace-media.imgix.net/uploads/249/a22f8f80-aa45-0132-9a12-0e01949ad350.gif?

geek-devil írta...

szomorúnak találom , hogy úgy gondolják, hogy csak egymást savazva tudnak érvényesülni. DC és Marvel is alkotott már olyat, amit szívesen letagadnànak, és olyat is, amivel boldogan villognak. Egyikre sem lehet egyértelműen ràhúzni, hogy jó vagy rossz. Szerintem ezt szàjìz alapján mindenki eldönti filmenkènt, hogy tetszett-e neki vagy sem. Inkább örülni kéne a sokmindennek, amit nèzhetünk és nem fújjogni a másikra.
. Be kell vallanom, hogy én kissè Marvel párti vagyok filmes a kérdésben. Az avengers és az ahhoz kapcsolódó filmeket nagyon eltalàltàk. Olyan jöttem,láttam, minden fangirlt/boyt földbetepertem stílusban.
DC filmekből nem sokat fogad be a gyomrom. Nem mondom, hogy nincsenek zseniális húzàsaik, mert VANNAK. PL.suicide squad, wonderwoman, JOKER . DE! DC sorozatok előtt leborulok. Azok nagyon tudnak. Arrow, legends of tomorrow na és személyes kedvencem a FLASH. Jajj, de nagyon. De nagyonnn....na érted :D
Szóval ennyi. Na és az a mondat, hogy mi megbocsátható és van-e szíve a szörnyetegnek nagyot ütött. Oh. Loki ^^

Raistlin írta...

Nagyon köszönöm a hozzászólást! ;u; Azt természetesnek tartom, hogy az ember szíve húz valamerre, én a DC univerzumát közelebb érzem magamhoz és a stílusomhoz, a Gotham nagyon betalált nálam, de attól még szambázok a Natashás pólómban és türelmetlenül várom, hogy megint tudjak dolgozni a fandomban (remélem, a Civil War ad hozzá alapanyagot, ámen)

karandas írta...

Cukorborsó Jim, és bébi-Bruce :)

littlemissprimadonna írta...

Köszönöm. Már egy ideje nagyon azt mondogatom mindenkinek, hogy persze, BvS filmként sántikál néhol, de ADAPTÁCIÓKÉNT HOLY SHIT! Ami azért furcsa, mert olyanok, akik egyébként benne vannak az univerzumban sem veszik ezt észre. Pont egy tök barátságos beszélgetésben említettem meg, hogy *SPOILER* mennyire imádtam minden-bizonnyal-Flash kis cameoját, amikor figyelmezteti Bruce-t arról, amiről fogalmunk sincs, és exemnek láttam, ahogy elkerekedett a szeme, hogy mi? Flash? Én meg: miért, szerinted ki volt? Úgyértem, tudom, hogy te ismered a karaktert, villámok, meg piros, meg időutazás, úgyhogy kíváncsi vagyok szerinted is ő volt-e és ha nem, akkor ki? És így csak kínos csöndet kaptam vissza, hogy hát ő így nem gondolt bele, mert nem gondolta, hogy fontos, pedig, szerintem pont az lesz a lényege, hogy ennek a filmnek egy csomó jelenetének majd a későbbi filmel alapján lesz csak értelme, és nagyon remélem, hogy sikerül is nekik összehozni a dolgot.
A többi részéhez nem nagyon tudok mit hozzászólni, mert így igazad van :D

Raistlin írta...

KARANDAS, azt szeretem a legjobban, amikor Bruce kis denevéresen hunyorog. Belehalok.

LITTLEMISSPRIMADONNA, nagyon fair point. Vanda pont mondta, hogy nem ért egyet azzal, hogy a BvS ajánlható kezdő DCseknek, én meg mondom, de hát én kezdő DCs vagyok és értettem és direkt úgy néztem hogy hogy áll hozzám a film és mindent megmagyaráztak, és akkor mondta, hogy na de Flash meg Darkside meg Doomsday? Mert Flash nagyon sok mindenkinek nem tűnt fel. És akor feszengtem kicsit, és bevallottam, hogy nem tudom, ki az a Darkside. "Hát mivel magyaráztad Batman rémálmait...?"
Ööö.
Azzal hogy ő Batman.
De én még mindig fönntartom hogy úgy is működik ha nem vágod le ezeket. Remélem. Mármint megosztó mozi és az a baj hogy egyetlen dolgot kér, az pedig a türelem, de ha valaki az első húsz percben lejön az életről, akkor onnantól nem fogja magának visszahódítani a mozi.

Névtelen írta...

Istenem, köszönöm, hogy megírtad ezt a cikket <3 Amíg csak a Marvel rajongója voltam, addig nem nagyon találkoztam ezzel a vitával (vagyis inkább igyekeztem figyelmen kívül hagyni), de amint beleestem a DC fandomba is (hála a BvS-nek és a Gotham-nek), nagyon elkezdett zavarni ez az egész. Őszintén nem is értem, miért akarnánk összehasonlítani a kettőt, amikor teljesen mások. Na mindegy :D Szóval köszi a cikket, ez most jól esett :)

Raistlin írta...

Névtelenke, nagyon örülök, hogy tetszett a cikk! ;u; A tapasztalatom nagyon hasonló a tidéhez: a DC-t utólag fedeztem fel (a Sandmant meg a gyerekkori animációs filmeket nem számítva :D) és onnantól kezdtem észrevenni a rengeteg támadást és lejáratást, és talán ez is az elméletem része, hogy Marvel-rajongóként az ember észre se veszi ezeknek a poénoknak a súlyát, szinte magukat a poénokat se látjuk, csak kuncogunk, hogy hol van Bruce Wayne Tony Starkhoz képest, és annyit se tudunk, hogy fölismerjük, hogy ez két végletekig különböző univerzum és történet.

Névtelen írta...

Rég vártam már egy ilyen cikkre. Nagyon tetszett! :3

Raistlin írta...

Nagyon-nagyon köszönöm! ;u;

Sayurii írta...

Hűha, érdekes cikk volt. Épp a napokban néztem meg a Batman vs Supermant, ami számomra is elég érthetetlen volt. xD Oké, bevallom, hogy tényleg más, mint a Marvel filmek, erre lehetett is számítani, viszont amellett, hogy végig "sötét" volt, elkerülhették volna a nagy "bunyót", ha Batman meghallgatja Supermant... azután meg ripsz-ropsz nagy haverok lettek. Na ez itt eléggé balul lett megírva, legalábbis szerintem...
Sajnos nem sok DC filmet láttam ezelőtt, de nekem ez sem tűnt jobbnak, mint a többi...
Ezzel szemben a Marvel - persze ők sem mindig készítettek "jó filmeket" -, viszont azért van jó pár, amit érdemes megnézni. Személyes kedvenceim az Amerika kapitány filmek és a Hangya. :)
Örülök, hogy megemlítetted a sorozatokat is!
Mindezek ellenére, a DC sorozatait kellemesebb nézni, a Flash az egyik nagy kedvencem. :D Ez kivételesen szórakoztató, és nem olyan lehnagoló, mint ahogy azt az egész DC-re mondják. Minden részben van bőven humor, és mélyebben szántó gondolatok is.
No meg hogy a Gothamet ne is említsem! (egyébként itt találtam rá először, szóval neked köszönhetem, hogy megismerhettem a sorozatot ^^ és Pingvint xD)
Valahogy a Marvel sorozatai nem igazán keltették fel az érdeklődésemet.
Nos, úgy tűnik, ez tényleg ízlés kérdése, és lehet azt a Colát felcserélni a Pepsivel is. :3

Raistlin írta...

Sayurii, a cikk pontosan arról szól, hogy szerintem ha oldalt is választunk, fölösleges a másik oldal sarazása, vagy egyáltalán a két márka összehasonlítgatása. Elfogadom persze, ha nem értesz egyet.

Kamilla Juhász írta...

Teljesen egyetértek minden szóval! :)
Én is mindig ezen gondolkodom, amikor DC-t lehúzó képeket látok (mert ugye Marvelt lehúzó nem-nagyon van), hogy MINEK?!? Ugyanolyan élvezhető a film a másik oldal utálása nélkül is (én már csak tudom, hiszen még szeretem is azt).
Lehet így könnyebb a lelke, mert ... mert miért is?
Mindegy, befejezem, te már úgyis leírtál mindent :D
Tényleg nagyon jó lett!! <3
Pussz: Kami

U.i.: Az ideális világomban (ha az összes szuperhős nem létezhet) a két oldal rajongói [még a szélsőséges fanok is] elfogadják egymást, tisztelik a másikat. Milyen jó is lenne :)

Raistlin írta...

Talán szomorú ez így, de azt hiszem, a Civil War feletti csalódás és a Harley Quinn bejelentése egy picit talán közelebb hozta most a két tábort. Mindenki hibázik, és mindenkinek lehetnek szuper ötletei - és mintha ezt kezdenénk felismerni (here's hoping!)

MissNothing írta...

Tetszett a cikked! Néhol ugyan én magam máshogy látom a dolgot,de azt hiszem ez így termeszetes. Én először a DC-vel ismerkedtem meg majd csak utána jött nálam a Marvel. Személy szerint nem szeretem kategorizálni ezeket a filmeket. Ez olyan mint az embereknél. Két dolog számít; ember vagy gazember. A filmeknél is valahogy így; jó e egy film avagy kevésbé az. Nagyon tetszett az irásodban a (had idézzem; "A Marvel a hőseiről híres, a DC a gonoszairól".) kijelentés, mert ezzel teljes mértékben egyetértek. Azonban! És ezt nem sertesnek, (mert valóban nem annak szánom) de az én szívemhez efektív a Marvel közelebb áll. Nem tudom miért. Így hozta. Az én lelki világomnak kicsit nyomasztó olykor a DC vilaga. Gotham vérfagyasztó utcái.:D Még akkor is, hogy ha azok jobban belemerülnek a világ valós szemléleteibe. (Ettől függetlenül én is nézem és szeretem a Gothamet is) Éppen ezért (bár kijelentettem hogy nem szeretek kategorizálni, mégis tudnék választani ha fejemhez tartanának egy pisztolyt) azt mondom, hogy ne gondoljátok, hogy minden ember akinek a Marvel kissé közelebb áll a szívéhez lenézi a DC-t és azok remek hőseit. (Jó nyílván nem mindenkiről volt itt szó. Csak hát na.)
U.i.: Tényleg tettszett a cikked, köszönöm hogy megosztottad velünk.
U.i.II.: elnézést ha valamit furán vagy rosszúl írtam. A hatalmas ujjaim csak úgy beterítik ezeket az apró billentyűket a telefonomon.:/ :(

MissNothing írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS