a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2016. március 30.

PSYCHOMᐃCHIᐃ

Harmadik rész. Hux szembemered a sorsával. A sorsa visszanéz. A sorsa rákacsint. Hux nem örvend.

 PSYCHOMᐃCHIᐃ


iii.


Hux meggyilkolt egy homokzsákot az emberei szeme láttára.
Hajnalok hajnala volt. Hux nem sokat aludt. Ren feltehetőleg igen. Ren feltehetőleg elégedetten szuszogott éppen a privát hálókörletében. Ezúttal nem volt arról szó, hogy Hux netalán csatlakozzon. És ez így volt jó.
Hux a rohamosztagosok barakkjában képviseltette magát, szoros bakancsban és laza fekete gatyában, fehér trikóban, a nyakában fémláncon az azonosítója. A haja a helyén. Volt valami megnyugtató ebben, a közös edzésekben, jót tett a morálnak meg minden.
Hivatalosan már nem ő felelt a csapatért, de az, hogy rajtaütésszerűen aztán pedig ott vérzett és verejtékezett a soraikban, egy olyan ember benyomását adta, aki a csatatéren is mindörökre velük lesz.
A páros harcok következtek. Huxnak FN-2187 lett a partnere, aki alig észrevehetően motyogott magában, amíg Hux alapállásba helyezkedett és a karjait az arca elé emelte, az ujjait ökölbe gyűrve.
Kadétkorában biztos volt benne, hogy nevetségesen fest az edzőteremben. Egy nyár alatt nőtt meg, de az elegáns magasságért cserébe az alkatával fizetett. Menthetetlenül inas lett. Úgy festett az izomköteg szakasztársai mellett, mint hegyomlások közt a karcsú csermely. Nem számított, mennyit futott, súlyzózott vagy kardiózott, egyszerűen nem gyarapodott. Biztos segített volna, ha nincs minden étkezés után a torkában két ujja.
A táplálkozás-zavarai pont a legkritikusabb éveiben alakultak ki. Az evés egyszerűen félholtra stresszelte. A gyerekkor többfogásos lakomái jutottak eszébe, amiket egyenes háttal, fegyelmezetten végig kellett ülnie, amíg fontos felnőttek végtelenül csevegtek, és ha a tányéra nem a megfelelő állapotban lett átadva az inasdroidoknak, az apja - az ő szavaival élve - móresre tanította.
Hirtelen váltás volt az akadémia hat éves korában, a menzakaja és a levezényelt tizenöt perc, ahogy a tálcájáról mindent el kellett tüntetnie, ahogy ritmusra tunkolták a kenyeret, és ő mindig korábban végzett, hogy a mosdóban legyen ideje kiöklendeznie az egészet. Aztán félni kezdett, hogy tönkre fogja tenni a fogait, hogy a rendszeres orvosi ellenőrzéseken észreveszik, és most pedig… most megette, amit a tiszti vacsorákon elétettek, és beletörődött, hogy soha nem fogja tudni ellátni a szervezetét kellő mennyiségű proteinnel és nyersanyaggal, mert a konkrét ételnél már csak a kapszulákat és a táplálékkiegészítőket utálta jobban.  


Szóval az inas kis karjait feltartotta az arca elé, és FN-2187 legelső célt érő ütésére a bőrén sötét zúzódás sejlett fel. Legalább illett ahhoz, amit Rennek köszönhetett. Azért Hux úgy döntött, nem fogja gyűjteni őket.
És küzdeni kezdett.
Alig volt negyed óra. Piszok tizenöt perc, és FN-2187 hátrálni kezdett tőle, pont, amikor Hux már majdhogynem büszke volt: az egység bevitt pár masszív találatot, és épp az imént sikerült neki Hux orrát szilánkosra zúzni. Hux körözött körülötte, a vére sűrű csatakban csorgott le  és a fogait skarlátra festette, ahogy vicsorítani kezdett, az első visszavágó ütésre felkészülve. FN-2187 ekkor guggolt le, és a talajt püffölve kiáltozni kezdett:
- Megadom magam, megadom magam!
És talán ez volt a lényeg. Nem számított a testtömege, ha megelőzte a rettegés légköre -  ha olyan ütközeteket nyert meg, ahol be sem kellett vetnie a fegyvert.


Phasma a falat támasztotta, amíg az egészégügyi droid Hux orrát rekonstruálta. A trikója izzadtan tapadt a mellkasának.
- Hiányzik a kölyköknek, ezredes.
- Hah, tényleg?
Phasma rámosolygott. Őszinte, széles mosoly volt, csupa fog, olyasmi, amit Hux a bázison nem sűrűn látott; ez volt az utolsó dolog, amit a legtöbb beosztottjából kiváltott.
- Azt mondják - kérkedett Phasma -, hogy én szigorúbb vagyok önnél, uram.
A droid csiripelve Hux látókörébe lebegett, és egy fájdalomcsilapító injekciót tartott fel. Hux unottan félrelökte.
- Ha őszinte lehetek magával, nekem is hiányzik a csapat.
- Mindig öröm az edzéseinken látni önt, uram. Úgy vélem, kiváló példát mutat.


Hux borzasztó példát mutatott, amikor edzés után egyenesen Renhez indult. Vagy az adrenalin hajtotta, vagy az a szokása, hogy utálta, ha valami félbemaradt. A shiftjéig még volt egy bő pásztorórája, és megbeszélte magával, hogy így lesz a legalkalmasabb elütnie.
Voltak tervei. Ötletei. Esetleg - vágyai. Lepergett előtte jóelőre a jelenet: ahogy Renre tör még az edzőfelszerelését viselve, csupa maszkulin energia és egyértelmű hadüzenet; ahogy valahogy lezsarolja róla azt az átkozott sisakot, és végigfekteti a legközelebbi bútoron, és a szex durva és közepesen kielégítő lesz, mert Ren a türelmetlenkedésével ezt érdemli meg, hogy a kedvét töltse rajta és otthagyja, és utána közönyösen szemlélje, hogy Ren legközelebb a hasán kúszik hozzá, hogy még, még, még.
Az ok viszont, amiért Hux Ren ajtaján kopogott, ahelyett, hogy elintézné magának a dolgokat a mosdóblokķban vagy bárki mást cibálna az ágyába az pontosan az volt, hogy Rent könnyű volt kiismerni, de lehetetlen kiszámítani, és Hux a jelek szerint valami perverz örömét lelte benne, hogy végignézze, hogyan omlik össze minden terve a férfi kétszáz méteres körzetében.
Ren ugyanis pizsamában nyitott ajtót.
Ren szájában egy fogkefe volt.
Hux nem tudott túllendülni ezen. Lord Kylo Ren szürke pamutpizsamát viselt, ami a vállánál túl bő volt, szabadon hagyva mindkét kulcscsontot, a szára meg nem ért le egészen. Hux nem tudta, mit képzelt volna el önszántából a hálóöltözetének, de biztos, hogy nem ezt. Mindezen túl, a férfi haja kérlelhetetlenül kusza volt. Hunyorgott a folyosó befutó fényeiben, és a szájában türelmesen berregett az elektromos fogkefe.
- Jjöö má bb - dünnyögte, és félregördült az ajtóból, a vállát nekitámasztva a tompa fémfalnak, feltehetőleg abban a reményben, hogy talán állva is tovább aludhat.
Huxot elhagyták a szavak.
Az ajtó szelíden hisszent utána, és Hux megtorpant.  Ren hálókörlete… rendetlen volt.
Nagyon.
Nagyon.
Hux értékelte azt az emberfeletti erőfeszítést, ami ennek az eléréséhez bizonyára szükségeltetett; Rennek például szinte mínuszba hajlott a személyes holmii száma, de még így is megoldotta, hogy az a kevés, ami volt, ott legyen mindenhol. Fekete ruhakupacok punnyadtak a fényes padlón, a műszerfalon, a bőr ülőpadon; egy kávégép közelében Hux felfedezni vélte a sisakot; az ágynemű gombócba fetrengve, lecsüngve, és a szemét mindent ellepett - instant levesek, energiaszeletek, buborékos italok flakonja, és pár frissnek tűnő, de szanaszét heverő gyümölcs.
- Elnézést a rumliért - motyogta Ren. Botorkálva indult előre, és türelmetlenül legyintett. A szoba felkavarodott, ahogy minden a levegőbe ugrott, mintha a gravitáció elszökött volna.
Hux azon volt, hogy szépen kihátrál a lakosztályból, és kihátrál a bázisról, és lehátrál a bolygóról. Aztán csak annyit mondott:
- Miért nem kér magának egy takarítódroidot?
Ren lábujjhegyre állva elkapott egy elsuhanó poharat, beleköpte a habot, majd a fürdőrészleg felé irányította, míg töredelmesen bevallotta:
- Á, mindig eltöröm őket.
- Nos, ha állandó problémája adódik abból, hogy “eltöri” a rendelkezésére bocsájtott droidokat, akkor gondolt már arra, hogy esetleg ne törje el őket?
Ren fintorogva ránézett. A mennyezetet körbefutó fénycsövek takarékon égtek.
- Maga így alszik? - ásította, szinte felháborodottan.
- Ren, kérem. Én már három órája talpon vagyok. - Ezzel jelentőségteljesen körbenézett.
A legtöbb tárgy talált magának egy némileg elfogadhatóbb helyet, és Ren ágyán a takaró megszeppenve felrebbent, hogy aztán szelíden szállingózzék le.
- Óraátállítás - próbálkozott Ren. - Tudja, új időzóna. Jetlag. És itt még ritkább is a levegő. Ümm.
- Maga egy hétalvó - bólintott Hux, aztán hozzátette: - Rossz karriert választott.
- A sisakban nem látszik, ha alszom.
- Azt akarja mondani, hogy maga a munkabeosztása alatt is hajlamos aludni?   
- Ugyan - mondta Ren, kevés meggyőződéssel. - És nem is munka, ha az ember.... Hüh, foglaljon helyet. Minek köszönhetem a rendkívüli vizitet?
Az Erő Ren ruháit az egyetlen elérhető ülőfelületre helyezte, szóval Hux az ágy szélén foglalt helyet. A vállai megereszkedtek. Mit mondhatna? Abszurd volt a helyzet. Az ellentéte annak, amit elképzelt.
- Ha őszinte akarok lenni magával - vallotta, összekulcsolt kezeit a térdei közé ejtve -, azért jöttem, hogy megfektessem.
- Ó? - mondta Ren derülten, és alig észrevehetően pózba helyezkedett, a csípőjét oldalra döntve, és a tenyerét kecsesen ráfektetve. A haját hátrarázta egy mellékes mozdulattal. - Remélem, nem gondolta meg magát.
- Ennek egyszerűbbnek kéne lennie - közölte Hux. - Az a munkahelyi afférok előnye, tudja, hogy kapóra jönnek. Szinte szervezni sem kell, egyszerűen megtörténnek. Ön nem könnyíti meg a helyzetemet.
- Ha nehezítem, akkor nem szándékosan teszem. Kivételesen. - Ren közelebb lépdelt, és Hux térdei közé guggolt le, hogy a férfi tekintetével egy vonalban legyen. Hux ösztönösen félresimított Ren arcából egy eléhullott tincset.
- Maga lehetetlen alak - suttogta. - Mit művel velem? Mi a terve?
Ren elvigyorodott, élesen.
- Ó, ezredes - dorombolta. - Ez a lényege. Nincs tervem.
Megcsókolta.
És aztán volt az a rész, amikor Hux gerince alatt besüppedt a matrac, amikor ott hevert a fekete takarón, még mindig mocskosan, Ren derekát a térdeivel szorítva, a vállaiba markolva. Ren cserzett tenyere ráfeszült Hux duzzadó sliccére, a nadrágon keresztül a merevedését dörzsölte, és ködös szemekkel figyelte, Hux ajka hogyan vonaglik meg.
Időről-időre száraz csókokra hajoltak össze, Hux pedig a csípőjét keményen feljebb lökte. Ren már ki tudta tapintani rendesen, és az ujjait laza gyűrűbe fűzte körülötte, ahogy a csuklóját mozgatni kezdte. Egyetlen pillanatra húzódott el, ahogy a pizsamafelsőt lerángatta magáról végre. Még javában küzdött vele, amikor Hux észrevette az első sebeket, és fennakadt a lélegzete.
A legszívesebben elmorzsolt volna egy örömkönnyet.
Ren tökéletesen festett. Fakó, furcsa Ren az anyajegyek negatív napjaival és a sérülések megannyi csillagködével, vágások, lövések, törések - egy Hux számára teljesen idegen történet, érintetlen világegyetem. Az ujjait a szívós izmoknak fektette, a hullámzó bordákat követte tompa körömmel, aztán a kemény hasfalat, és végül a derekára karmolva a hátára vágta.
A matrac nagyot puffant Ren súlya alatt.
Hux fölé mászott, Ren pedig sértett büszkeséggel figyelte. Hux közel hajolt hozzá, egészen közel, pár vörös tincs csiklandva előre esett, és Hux azt sziszegte, az ajkaikat majdhogynem összeérintve:
- Mégis mire számított?
- Hát ha maga el van foglalva azzal, hogy a sorsát lamentálja, akkor kezembe kell vennem a dolgokat - köpte Ren, és élesen hozzátette: - Élvezte, nem?
- Igen. És most én következem.  Ha velem akar kefélni, akkor velem fog kefélni; akkor az én szabályaim szerint játszik.
- Fordítva nem működik? Különben is, ha nem csal az emlékezetem, maga keresett fel engem, tehát ön kezdte.
- Azt szeretné, hogy igaza legyen, és itthagyjam a fenébe, vagy csöndben marad, és engedelmeskedik nekem?
- Olcsó győzelem - állapította meg Ren, valami apatikus közönnyel, de közben már Hux trikójának szegélyén volt a keze. - Akkor láthatom végre? Annyit gondoltam erre.
- És még én vagyok a kétségbeesett.
- A kíváncsiság egészséges - mondta Ren, ahogy lecibálta róla a felsőt, és utána diadalmasan végigmérte. - Mitől ilyen fehér a bőre?
- Nyilvánvalóan kihipózom éjjelente, hogy beleolvadjak a környezetembe. Ebben a pózban akarja?
- Ó, van beleszólásom?
- Amíg be nem tömöm a száját valamivel, igen.
- Mivel szeretné betömni a számat?
- Az igazságot akarja?
- Igen.
- A pisztolyommal. - Hux fegyvert formált az ujjaiból, és Renre tartotta. - Katt - suttogta. - Pzammm.
Ren némileg megszeppenten felnevetett. Hux hátraült a sarkain, és körbenézett egy párnáért, aztán próbálta elérni. A tömött vánkos felemelkedett, és az ujjai közé lebegett.
Huxot kirázta a hideg.
Mogorva arckifejezéssel Ren dereka alá gyömöszölte, aztán vetett rá egy kérdő tekintetet.
- A kellékeket is idevarázsolja végre, vagy…
- Ez nem varázslat - korrigálta Ren, akinek a tekintete kitartóan Hux sima mellkasán pihent.
- Teszek rá.
- Szeplők vannak a vállán. Meg a hasán.
- Tudok róla.
- Én nem tudtam.
Egy tubus síkosító keményen tarkón vágta Huxot. Hux gyilkos pillantást vetett a tettenért Renre, aki helyezkedni kezdett.
- Elnézést kérek, ezredes. A varázserőim gyengülnek… bizonyára föl kéne áldoznom egy szüzet.
- Történik éppen - dörmögte Hux, és egyetlen mozdulattal lerántottra Renről a pizsamanadrágot, aki meglepetten felcsuklott. Fájdalmasan kemény volt, az erekciója dühödt, nyirkos vörös. Hux enyhén felvonta a szemöldökét. - Szóval valóban felizgul arra, ha veszekednek önnel. Íme, minden értelmet nyert.
- Az izgat fel, amikor vonzó férfiak vannak a lábaim között, de higgyen, amit akar.
- Milyen gyakran vannak vonzó férfiak a lábai közt?
- Az izgat fel, amikor a lábaim közt van, Hux.
- Ma már két alkalommal is sikerült eltalálnia a rangomat. A világért se hagyja abba. - Az ujját a bejárathoz tapasztotta, aztán bólintott magának, és kézre kerítette a krémet. Ren gyanakodva figyelte.
- Szívesen elismétlem, ha arra emlékezteti, kinek köszönheti.
- Ne szemtelenkedjen. És ne legyen ilyen feszült.
- Egyéb olyan alapvető jellemvonásom, amit tegyek félre, mert olyan szépen kérte?
- Nem tudok behatolni, ha nem lazít. Úúúgy ni.
Ren a lepedőbe tépett, és a csípőjét egy kéjes kis nyögéssel a levegőbe lökte.
Hux még csak a középső ujját illesztette be. A torkát köszörülte.
- Épp vigasztalni akartam - folytatta -, hogy nincs mitől félnie, mert minden körülmények közt alapos munkát végzek, de ha ennyire érzékeny… Ajaj, Ren.


Hux árnyaltan tapasztalt volt.
Nem annyira a korábbi együttlétek mennyisége, mint minősége határozta meg. Tudta, mit akar. Tudta, miként érje el.
Kylo Ren egészen konkrétan kiszenvedett.
Ren az orgazmus határán felváltva zihált és nyögdécselt, fel-felszűkölve, rugdalta és marta a matracot, ami megtisztelő volt, de egy kissé bosszantó, mert máskülönben meg nem nagyon mozdult, és Huxnak kellett irányítani a csípőjét, fel és le, hátra, előre, hogy mélyebbre hatolhasson és még mélyebbre.
A látvány kárpótolta az erőfeszítéséért, főleg, ahogy azok a buja ajkak elnyíltak, ahogy Ren fényes tincsei szétfolytak, és talán mindenekelőtt az, hogy a vonásaira micsoda mámoros béke költözött, az öntudatlan extázis vigasza, amit Hux még ilyenkor sem engedett meg magának.
Ren forró, feszes teste révülten végighullámzott alatta, és Huxot egészen megvadította az illata; végignyalt a torkán, az állán, elidőzött a szájánál, és közben kínzóan lassú ritmusba ringatta, aztán előre hajolva a nyakát átharapta.
Ren fuldokolva felordított, és valami Hux tudatába hasított - Ren gyönyörét épp úgy érezte, mint máskor a magáét, mintha a férfi testében lenne, saját magát is érezve, túlcsordult érzékekkel, valamiféle villámló beteljesedésben, ami szédítette és az eszét vette, ami minden érzékét szétrepesztette - szóval ez volt Hux ezredes első spirituális élménye.
Felnyögve elélvezett - a fogait Ren húsába mélyesztette - és aztán együtt lihegtek, egymásra meredve, döbbenten és rémülten.


Hux összeszedte magát és összeszedte a földről az edzőruháját. A nadrágról lerázott pár morzsát.
- Használhatom a mosdókabinját?
Ren szótlanul hevert az ágyon, úgy, ahogy Hux hagyta, remegő hasán hosszú csíkokban a száradó sperma, a végtagjai szétdobva. A plafont bámulta; a pupillái akkorára tágulva, hogy a szemei szinte feketének tűntek.
- Hhhh - mondta. Hux ezt beleegyezésnek vette.
A mosdókabin tündöklése vakította a hálórész pézsmás félhomálya után. A ruháit a mosóba gyűrte, villámprogramra üzemelte, és a tisztítócsőbe lépett. Az állkapcsát összeszorítva tűrte, hogy a rendszer fertőtlenítse, és nagyon határozottan nem gondolt semmire.
Ahogy kisvártatva előlépett, az öltözete tisztán várta és melegen. Sietve magára vette, és törülközőt keresett.
A szekrények mindenféle lomokkal voltak tele, különféle kefékkel, hajápolási termékekkel, testkrémekkel, kölnikkel és kenceficékkel; Ren feltűnően kényes volt a megjelenésére egy olyan emberhez képest, akit soha nem látott senki sem, de - nem, nem gondolhat Renre.
A talált törülközőt megnedvesítette, kicsavarta, aztán visszatért vele a hálóba. Csendes léptekkel megközelítette Rent, leguggolt melléje. Nem nézett a szemébe, ahogy átdörgölte, aztán közölte:
- Most megyek.
Ren lehunyt szemekkel fordult félre, és ahogy Hux hátralépett tőle, az oldalára hengeredett, összegömbölyödve.


Hux tudta, mit kell tennie: vállalnia a felelősséget. Átbeszélni egy egészet egy alkalmasabb időben,  megvitatni rendesen, ki mit vár vagy szeretne, és hogy egyáltalán folytassák-e.
Hux még soha senkihez nem kapcsolódott… lelkileg. Ren még soha senkihez nem kapcsolódott testileg. Ennyire egyszerű a helyzet. Kérdés: nyertek valamit vagy veszítettek a tapasztalatot tekintve?
Már az egyenruháját viselve csatlakozott a mérnökeihez, és az irányítása alatt munkába fogtak. Elektromos ceruzával a kézben, az elévetített tervrajzokat szerkesztve Hux egyetlen problémája hamarosan az lett, hogy hogyan stabilizálja azt az átkozott oszcillátort. Felvetette, hogy a biztonság kedvéért kettőt szeretne. A mérnökök elszörnyedtek.
- Nem fér bele a büdzsébe, sem a határidőbe, uram.
- Végezzük úgy a munkákat - javasolta Vapasi főmérnök -, hogy az ezredesnek ne legyen szüksége egy tartalékra.
- A munkamorálját kétségkívül értékelem, de azon túl, hogy egy tartalék oszcillátor mérhetetlenül megnyugtatna, amennyiben egyszerre mindkettőt beüzemelnénk, a fegyver feltöltődési ideje a felére lenne csökkenthető. A becsült egynegyed óra nem hangzik bíztatóan. Ez még lehet vita tárgya. Van egy napirendi pontunk, aminek az aktualitása és volumene messze megelőzi ezt. A következőt javasolom: a fegyver alapjául használjuk ezt a bolygót.
- Ezt? - horkant fel a biomérnökük, aztán sietve hozzátette: - Ezredes.
- Amin állunk - bólintott Hux. - Csak a levegőbe firkálgatunk, amíg arra fecséreljük az időnket, hogy találjunk egy alkalmasabb jelöltet. Amíg nincs meg a felhasználandó bolygó, minden munkánk csak elméleti - a dupla oszcillátor is. Döntsünk végre - válasszuk ezt - és még a mai napon az adataink közt lesznek az oly nagyon hiányzó paraméterek, már a héten leadhatjuk az előrendelésünket a Sienar-Jeamus műveknek, és a valódi kihívás végre elkezdődhet.  - Szelíden legyintett a kezével. - Tehát: döntsenek.
Hosszabbra tervezte a beszédet, de a kommlinkje úgy a felénél megrezzent.  Kivárta, hogy a mérnökök összehajolva, sustorogva tanácskozásba fogjanak, és ő pedig diszkréten félrevonult a körbefutó ablakokhoz, hogy ellenőrizhesse az üzenetet.
ujra akarom  KR
Hux pislogott.
Parancsol, Ren? Hux II ezr.
ujra akarom mikor er ra legkozelebb KR
ebedszunet? KR
legyen szives KR
Hux kinézett a hegyek kegyetlen karéjára, a kavargó hóra, a megfagyott világra, amire nem mondhatta, hogy az otthona, de amit hamarosan talán élete legsikeresebb projektévé tehet. Telhetetlen büszkeség volt benne.
Félek, nem értem egészen. Mi az pontosan, amit szeretne? Hux II ezr.
Fejtse ki nekem. Hux II ezr.
a kantinnal van egy szekreny ahol a talcakat stb tartjak KR
jojjon ide KR
deritse ki KR
1300 Hux II ezr.
Legyen pontos. Hux II ezr.
Kikapcsolta a kommlinket, és a sarkain megfordulva a csapatára nézett.
- Halljam. Hogyan döntöttek?


Hátulról kefélte. Megmondta neki, hogy van rá tizenöt perce. Ren bokáig tűrte magáról a nadrágot, és aztán levette a sisakot. Előre hajolt, Hux pedig felgyűrte a tunika szárnyait, és kioldotta a saját övét.
A kantin moraja elérte őket. Ren ráharapott a kezére, hogy eltompítsa a hangokat. Nem volt más, mint a fertőtlenítő szaga és a hús ütemes csattanása. Ebben a pózban Hux csak a férfi tarkóját csodálhatta, a meggörbülő hátat a fekete ruhák rétegei alatt.
Ezt akartam?
Mit akart tőle? Pontosan azt az erőt, ami megrémítette. Pontosan azt a ragaszkodást és hűséget. Pontosan… Rent.
- Forduljon meg.
A falnak lökte. Fölemelte. Az arcát fürkészte közben, és engedte, hogy Ren magát érintse, Hux tekintetébe veszve.
- Remélem, élvezi.
- Szerintem elég rám nézni.
- Élvezi a kis leckéjét. Élvezi, ahogy kioktathat.
Ren fölkuncogott. Boszorkány, villant át Hux agyán. A Jediket és a Sitheket régen egyaránt  boszorkánynak tartották. Ren valami egészen más.
- Sose feledje, hogy elsősorban tanár vagyok, ezredes.
- Igenis, Mester - suttogta Hux; a szavai gúnyosan csordultak Ren ajkaira, ahogy megcsókolta. Ren azt mondta:
- Adja nekem a magányát. Én el tudom viselni. Adja nekem a dühét. A feszültségét. A gyönyörét. Engedjen érezni. Ne féljen beengedni. Akarom a félelmét is.
Hux egyre mélyebbre és mélyebbre lökte magát Renben. A férfi átszellemült tekintettel figyelte, csendesen fel-felnyögve. Hux tudta, hogy táplálkozik belőle. Hogy életerőt vesz tőle, valamiféleképpen.
Ren szabad keze Hux halántékához rebbent. Az ujjbegyeit hozzáérintette.
- Az Erő mindannyiunkat összeköt, képességtől függetlenül, élőt az élővel… nem is lehetne ennél közelebb. Ma reggel odaadta magát nekem.
- De valami mást is elvett, ugye?
- Mindannyiunknak megvannak a magunk kis hátsó szándékai, mondjuk így; de a legfontosabb, hogy imádom magával csinálni. - A füléhez hajolt, az ajkait végighúzva rajta, és már-már dorombolva mondta: - Imádom, Császárom…
Hux egy hangtalan ordítással beléélvezett.


Egymásnak háttal állva öltözködtek fel. Hux fejében zúgott a csend, és megrezzent, ahogy Ren bőrkesztyűs ujjai a derekához értek.
- Ennyire azért ne féljen. A szex az csak szex. Nem varázsoltam semmit sem. - Az érintése a csigolyák vonalát követte. - Alábecsüli az erejét annak, amit átad.   
- Ez csak egy biológiai folyamat - vágta rá Hux. - A lakosság nagyjának a kedvenc hobbija.
- Nevezze annak, aminek akarja - duruzsolta Ren elégedetten. - Ez attól még egy rítus lesz. A korábbi partnereivel ugyanezt élte át, csak nem figyelt.
- Megdugtam az ebédidőmben egy tálcákkal teli szekrényben - mondta Hux reményvesztetten, és szembefordult Rennel. Bármi lesz, a tekintetét állnia kell.
Ren kevélyen mosolygott, és felhelyezte magára a sisakot. Kifulladva szuszogott, ami reszelős zörejjé torzult.
Hux még mindig rá bámult.
- Elbűvölőnek tartom - mondta Ren -, hogy minden intelligenciája ellenére is mennyire sajátosan földhözragadt.
Vállonlapogatta, aztán kilökte az ajtót egy puha csuklómozdulattal. Az arra haladó két rohamosztagosnak azt mondta:
- Nem látják előjönni az ezredest.
- Nem látjuk előjönni az ezredest.
Hux késett két percet, de nem jött elő csakazért sem.


Hux aznap este lemondott a szokott sétájáról, és a hálókörletébe húzódott. Cigarettára gyújtott; napi egyet engedett meg magának, hogy kompenzálja, amit kamaszként művelt a tüdejével, és  feltett egy felvételt a Birodalmi Szimfonikusoktól, amíg átgörgette a datapaján a híreket.  
Kellemes, könnyed estének nézett elébe, aminek a rutinja megnyugtatta. Bíbor köntöst viselt, elsősorban önfegyelmi jelleggel, hogy ne törjön rá a teamjére egy újabb ötlettel; ma már kellőképpen megfuttatta őket, és a majdhogynem egységes szavazataikat a megfelelő szervek elé terjesztette.  Most pihenhet. Kiérdemelte. Azok után, amiken keresztülment.
A xexto tőzsde esése nem kötötte le különösképpen, de még így is megriadt, amikor az ajtaja hirtelen felberrent, pillanatnyilag megszakítva a könnyed kvintettet. Kétkedve nézett feléje.
- R4, engedd be a vendéget.
A droid elszántan csipogva gurult útjára, Hux pedig keresztbe tette a lábait, és kényelmesen hátradőlt a székében, hogy a látogatója számára kínosan egyértelmű legyen, milyen alkalmatlan időben zavarta meg. Az idegen saját érdekében remélte, hogy minimum az Ellenállás formálódó flottája szállingózott a bolygóra.
Az ajtóban Kylo Ren volt, a mellkasának szorítva egy kisebb csomagot.
- Egy napon belül háromszor? - förmedt rá Hux. - Minek néz engem, Twi’leknek?
- Nem - tiltakozott Ren, ahogy az ajtó automatikusan bezáródott mögötte -, nem azért jöttem.
Ennek örömére R4-al sajátságos táncba kezdtek, ahogy a droid mindent elkövetett, hogy elgördüljön előle, Ren pedig ezt lehetetlenné tette, mert valahogy mindig az útjába lépett.
Hux felhorkantott, és a cigarettájára szívott. Egy koppintással lezárta a datapadot.
- Hallgatom.
- Hagyd már abba - dohogott Ren a droidra, és egy legyintés után R4 a földön csattant.
- Meggyilkolta a droidomat.
- Kikapcsoltam.
- Jön nekem egy másikkal.
- Csak ki van kapcsolva.
- Ahhoz nem kellett volna feltétlen az Erőt használnia, ugye?
- Rendben lesz - vont vállat Ren, és a csomagját ráhelyezte a makulátlan műszerfalra, ami Hux lakrészének nagyját alkotta. Végre megvált a sisakjától, és Hux sötét elégtétellel nézte a lelapult tincseket. Ren érdeklődve körbelesett. Hux a fényes falakat ízlésesen minimalista rajzokkal dekorálta, a polcokra a trófeáit, holokönyveit és kitüntetéseit sorakoztatta, a sarokban az egyenruhája várta kivasalva, és az ágya mellett függött Arkanis és az Első Rend zászlaja.
Hux az egészet úgy ahogy van utálta.
Nem volt ablaka.
- Ezeket maga csinálta? Szépen rajzol. Meglepően merész vonalvezetés. Szokott portrékat is?
- Mit keres itt?
Ren hátul összefűzött karokkal, a fejét felszegve szemrevételezte egy birodalmi lépegető rajzát, és hümmögött közben.
- Gondoltam, aludhatnánk együtt. Nem?
- És ez mégis hogy jutott eszébe?
Ren a válla fölül ránézett, aztán újra végigmérte, és hangosan nyelt. Hux megvetően pördült a székkel, hogy a hátát tartsa Rennek, és a datapadját ismét beüzemelte.
- A félreértések elkerülése végett nem a kezét kértem meg, Ren. Viszonyunk van.
- Egy viszony lényege az, hogy jó legyen, ugye?
- Mit akar ezzel?
- Nincs nagyon egyedül este?
- De igen - horkantott Hux. - Üdítő változatosság azok után, hogy nappal egy konkrét hadsereg vesz körbe, vagy hogy életem legmeghatározóbb éveit hat másik kadéttal töltöttem egy kollégiumi szobában…
- És ezért nem bír egyedül lenni - duruzsolta Ren. - Nem szokta meg. Nem tud mit kezdeni vele. Altatókat kell bevennie.
Hux a szemét forgatta. Remélte, hogy Ren valahogy látja. A férfi óvatos léptekkel közelítette meg, aztán volt képe, és áthajolt a válla felett, hogy belelessen a datapadbe.
- Mit olvas ennyire?
- Az ég szerelmére, Ren, mit akar tőlem?
Ren a szemébe nézett. Túl közel volt, a tekintete fókuszálatlanul vándorolt Hux vonásain.
- Mindent - mondta. - Mindent akarok.
Hux felszusszant, aztán visszafordult a datapadhez, a pillantását lesütve.
- Legyen a vendégem, ha a saját lakrésze olyan élhetetlen. Tizenöt percen belül lefekszem. Amennyiben bármire szüksége volna, beszélje meg R4-al.
- Maga már fürdött, ugye? Enyém a mosdókabin. - Ren lopva arcon csókolta, és mit sem törődött  vele, hogy Hux felháborodottan bámult utána. Már menet közben vetkőzni kezdett, előbb a köpenyét szórva a földre, majd az övet vette le, és a hozzákapcsolt fénykard nagyot koppant a talajon.
Az a koppanás még sokáig Hux elméjében visszhangzott.
Elszívta a cigarettáját.
Elolvasta a híreket, és ellenőrizte a gravball és a sokkbox meccs eredményeket. Carida vesztett Arkanis-el szemben. Nem érdekelték a pontok vagy maga a játék. A győzelem igen. A sokkboxot azért meg kéne néznie. Valami Caamasi bunkó állt ki Trinna Filtaynnel.
Beállította az ébresztőjét a szokásos időpontra, aztán a datapadot zárolta. A szekrényéhez lépve tüntetően alsónadrágot vett fel, és az első pólót, amit kitapintott. A pólón a “TÚLÉLTEM A VOR-CAL SZAFARIT” felirat virított, amire Hux enyhén fintorgott, de juszt is ezt rángatta magára. Vetett magára egy lemondó pillantást a tükörben. A haja puha és szálas volt. Oly’ mindegy.
Az ágy felé haladva mintegy mellékesen az útjába ejtette a fénykardot, és leguggolt érte. A kezébe vette.
Nehezebb volt, mint amire számított. Hogyan tartja ezt bárki egyensúlyban? Kinyújtva maga elé emelte. A szimulációs gyakorlatokban volt már dolga Jedi-lovaggal. Az első pár próbálkozás mindig katasztrófa, az apja azt mondta. Mindenki megpróbál rájuk lőni, hogy majd talán nekik sikerül.
Hux azzal kezdte, hogy a földre vetődött, a zúgó penge útjából kitérve, és kirúgta a modell alól a lábait. A Jedi elzuhant, és amíg a fénykardját visszahívta, Hux a szemeinek esett: a férfi mellkasára térdelt, és kikaparta őket. Érezte az ujjai körül szétfolyó, kocsonyás anyagot, a cuppogó húst. És aztán az illúzió szertefoszlott.
Lenyomta a gombot.
A mosdóblokk ajtaja abban a pillanatban kivágódott, és Ren ráordított:
- Tegye le, nagyon veszélyes!
A penge cikázva, szaggatottan fénylett fel. A markolat vibrált és remegett Hux kezében, mintha el akarna szökni tőle. Ren a derekán törülközővel, vizes hajjal tört elő, a nyomában pára ködlött.
- Az univerzum legveszélyesebb fegyverén dolgozok, Ren - mondta Hux higgadtan. - Aligha fog bennem kárt tenni a...
- Instabil, bármikor az arcába robbanhat.
- Ó. Csak most mondja?
Ren magához vonzotta, bosszúsan, fél kézzel a törülközőt markolva, hogy a helyén tartsa.
- A kristály eltörött.
- Parancsol?
- A kyberkristály. Meg van repedve. Azért csináltam rá ezeket. - Ren egy vonalat rajzolt a levegőbe a markolattal, amivel feltehetőleg a keresztsugarat illusztrálta. - Elvezeti az energiát.
- Én azt értem, Ren, de miért rohangál egy olyan fegyverrel, ami ön- és közveszélyes?
- Én tudom kontrollálni - mondta Ren élesen. - Hozzá ne érjen, ha nem vagyok jelen.
- Szóval egy… kihívás. Teszt.
- Mondhatni. Igen.
- De meg tudná csinálni rendesen?
- Miért sérteget? Mindig. Miért sérteget mindig?
- Félreért, Ren.
Ren biggyesztett, és Hux munkaasztalához ment. A fénykardot ráhelyezte.
- Sietnem kellett, amikor készítettem. Rendes esetben napokig meditálhatunk a kristály felett, de nekem hamar be kellett fejeznem. Túl nagy energia érte. Megrepedt. - Az ujjbegyével egy kicsit odébb gördítette. - Az előző fénykardom normál szabvány volt. Az azelőtti is. Meg tudom csinálni.
- Mondom, hogy félreérti. Szerintem a kard sokkal hasznosabb dizájn, mint a szablya. A keresztsugarak védik a támadójától, a markolatra két kézzel is kényelmesen rá tud fogni, és nagyobb erőt képes kifejteni. Praktikus.
Ren ránézett. Görnyedten állt, a haja az arcába esett.
- Szóval tetszik?
- Igen.
Ren erre nem felelt semmit sem. Ráfektette a tenyerét Hux köntösére, amit a székre terített, és végigsimított a bársonyos anyagon.
- Egy elméleti kérdésem lenne.
- Hallgatom, ezredes.
Ren közben döntött, és kérdés nélkül magára öltötte a köntöst. Hux ajka megrándult, de nem feddte meg.
Ren elég jól nézett ki benne.
- Lehetséges lenne a kyberkristály energiáját másra is felhasználni? Mondjuk egy légvédelmi ágyúba telepíteni.
Ren elszörnyedve nézett feléje.
- Hát. Elméletileg.
- És nem kéne hozzá Erőérzékenynek lennie az embernek, hogy beüzemelje.
- A használatához nem, de az elkészítéséhez mindenképpen az Erő kell. Ez hogy jutott eszébe?
Hux fintorgott.
- Nem kaptam engedélyt, hogy az oszcillátorra védőrácsot tegyek.
- Szóval szeretne csinálni egy kyber-kristály alapú légvédelmi ágyút - lehelte Ren, és felé lépett. Hux sűrűn pislogott, de a hangja fegyelmezett volt:
- Pontosítok. Nagyjából hatot akarok.
Ren átölelte.
- A megalomániája gyönyörködtet.  
- Nos… köszönöm szépen. Tehát?
- Hmm?
- Benne lenne, hogy kyberkristályokat szerez nekem?
Ren vigyorogva elhúzódott tőle.
- Mikor indulunk?


Katasztrofális ötlet volt.
Helyesebben: az ötlet maga jó volt. Az volt a hiba, hogy a kivitelezését Renre bízta.
Ren nem törődött olyan triviális részletekkel, minthogy Hux részvétele a Nagy Fegyver projektben jelenleg nélkülözhetetlen, és nem lebeghet el kora délután az Ilum rendszerbe.
Ren szinte egészen biztosan nem kért engedélyt a kiruccanásukra, már csak azért sem, mert Hux tudta, hogy minimum három ciklusba telne kikérvényezni egy ilyet.
Még csak nem is Ren magángépével mentek, hanem egy, az útra tökéletesen alkalmatlan TIE-vadásszal.
Hux ott ült a szűk fülkében, a térdeire könyökölve, és a pörgő űrbe meredve próbált rájönni, miért engedi, hogy az életével ilyesmik történjenek.
Az este még minden rendben volt. Meglepően. Nagyjából.
Hux egy álomtalan éjjelre készült fel. Rennek sok, hegyes csontja volt, és nem elégedett meg azzal, hogy magát Hux mellé fészkelje, hanem még át is ölelte. Hux nem volt az az ember, aki ezt csak úgy eltűrje. Közelebb törleszkedett, a combját átvetette Ren derekán, és rámarkolt a fenekére.
Feküdtek.
Aztán volt az a pont, hogy Ren alatta hevert, és ő lovagolt rajta, a kölcsönalsón keresztül érezve, Ren erekciója hogyan feszül meg, forrón, keményen, és a férfi rajongva csak őt nézte, Hux pedig a vállaiba tépett, hogy hullámzó lökéseit erősítse, és még mindketten kínzóan merevek voltak, amikor Hux lekászálódott róla, és közölte, hogy mégse, mert holnap korán kel.
Akkor jött a duzzogó szakasz. Ez szerencsére abból állt, hogy Ren a fejére húzta a takarót és nem szólt hozzá, és Hux már pont elaludt, amikor Ren azt suttogta a sötétbe, “maga sem tud aludni, ezredes?”
Hux akkor úgy érezte, mint aki egy pillanatot sem pihent, a szemei szárazon nyíltak fel, és elgondolkozott azon, hogy megkéri Rent, hogy vessen véget a szenvedéseinek, és ölje meg.
A férfi szembefordult vele és közelebb törleszkedett, a tenyerét Hux homlokára fektetve.
Hux mellkasát aranyfényű izzás járta át. Túlcsordult vele, és kábultan hullott puha, zajtalan álomba. Még érezte, ahogy Ren a karjaiba zárja, és még felfogta, hogy a szemeiben valami végtelen szomorúság van.
Frissen ébredt. Ő. Frissen. A tapasztalat megrendítette. És talán az is különös volt, milyen nehéz a reggel otthagyni az ágyában egy összegömbölyödött, gyönyörű Rent,  aki éles ellentétben állt azzal a seggfejjel, aki most a TIE-vadászt vezette.


Mindezek tetejébe Ilumon sűrűn havazott, mielőtt még Hux örülhetett volna, hogy egy kicsit kiszabadulhat a bázisról. Ren persze nem szólt róla előre, és mintegy mellékesen nyújtott át Huxnak egy siralmas szőrmebundát a landolás után. Ő megmaradt a szokott köpenyének egy bélelt verziójánál, és bár a sisakot levette, az arcába húzta a csuklyát.  Hux ezért szívből megvetette, de valahogy sejtette, hogy most hiba volna hergelnie.
Ren egy megszállott szenvedélyével haladt előre. A hópelyhek kitértek előle, Hux pedig az általa hagyott csapást követte, hogy a csizmája semmiképpen se ázzon be.
A bolygón kísértetiesen ködlő éjszaka terpeszkedett el. A kettős hold és a zord csillagok lusta, kék izzásba vonták a fagyot, a gleccserek és jégcsapok fölött meteorzápor ragyogott. Hux érezte, hogy nincs itt helye, hogy kiveti magából Ilum ősi békéje, amit személyes sértésnek vett.
Egy tömör jégfalhoz közeledtek, és az éter zúgó zajjal telt meg: oszlopok emelkedtek, szilánkosak, hegyesek, és templomkapuvá görbültek. Ren úgy tört előre, mintha szembeszéllel menne; a levegő meg se rezzent.
Nem vagyok a babonák embere, ismételte magában Hux. Nem győzhettek le. Minden tudásotok és bűbájkodásotok hiábavaló volt. Mind elpusztultatok. Én túlélő vagyok, én túlélő vagyok, én…
- Maga halkabban legyen túlélő - mondta Ren rezignáltan, és Hux összeszorította az ajkait.
- Nem tetszik nekem ez a hely.
- Megvárhat a gépnél, ha szeretné.
- Még mit nem. A gondolataim közül pedig tűnjön el.
- Itt mindent átjár az Erő; ha itt szólal meg az elméje, olyan, mintha egy visszhangos barlangban beszélne. Ön nem érzi a bőrén a Fényt?
- Én a hidegen kívül semmit sem érzek - szűrte a fogai közt Hux, és Ren lemondóan legyintett, de valahogy szórakozottnak és megkönnyebbültnek tetszett. Fölszökkent a templom lépcsőjére, és a kezét tartotta. Hux elhaladt mellette, a kabátját szorosabbra fogva.  - Essünk túl rajta.


A templomot utálta. Az oszlopos körcsarnokban hatalmas, csuklyás szobrok álltak, fénykardot szegezve, és mély árnyékot vető obeliszkek. Fojtóan sűrű volt a csend, és a hó ropogásába mintha szavak koppantak volna.
Ennél már csak maga a barlang volt rosszabb.  Mielőtt a kapuját feltárta, Ren azt mondta:
- Íme, férfiként térek vissza!
De Hux nem tudott azonosulni az ünnepélyes hangulattal; csak az tódult az agyába, gúnyosan, hogy Ren vajon az életkora vagy a szüzessége elvesztése miatt tartja magát immáron férfinak, és a gondolatai sehogy sem csillapodtak - sőt, némileg elkalandoztak.
- Ezredes, ha kérhetem. Számomra ez egy meghatározó pillanat, és hogy úgy mondjam, visszatart a fantazmagóriáival.  
- Nyersanyagbeszerzési küldetésen vagyunk, Ren, ennél többet ne lásson bele. Még egy szó, és visszarángatom a templomba, hogy megbasszam az oltáron, világos?
- Világos - lehelte Ren, aztán mélyebben és összeszedettebben hozzátette: - A “világos” is egy szó.
Hux elgyötörten sóhajtott, és rálépett a mélybe vezető jégösvényre.
- Ha ennyire lelkesíti az ötlet, hogy a Jedik templomát megszentségtelenítse velem, akkor ne rettegjen már ennyire, hogy visszacsábul a Fénybe.
- Honnét veszi, hogy rettegek?
Hux vállat vont. Minden lépéssel egyre sötétebb lett, és Ren őt követte, mintha biztos lenne benne, hogy pontosan tudja, merre kell menniük.
- Ön elárulta őket. Az árulók mindig félnek, hogy egy napon visszatérnek; hogy ugyanazokká az emberekké lesznek, akit egyszer már elégettek.
Csöpögött a csend. Ren előbb a torkát köszörülte, és csak aztán kérdezte, erőltetett könnyelműséggel:
- Maga szerint nincs mitől félnem?
- Mit szeretne minden lény és minden ember, Ren?
- Teljesíteni…?
- Érdekes. Miért szeretnének teljesíteni?
- Az elismerésért.
- És miért jó az elismerés?
- Mert… jó.
Hux bólintott.
- Minden ember boldog szeretne lenni, Ren. Boldog volt a Fényben?
- Nem.
- Akkor nincs mitől félnie. A legzsigeribb motivációja nem arra vezet.
A sötétség kiteljesedett. Hux megtorpant; már a lépteit sem látta. Ren gyengéden rászorított a könyökére, és Hux szembefordult vele. Érezte, hogy közel hajol. Ren tétovázott, a szája éppen csak egy sóhajnyira Hux ajkaitól. A lélegzete édes és forró volt.
Hux ösztönösen lehunyta a szemét, és megcsókolta. Ren hezitálva átkarolta. Hux megfeszült, de szívesen fogadta, a hőért, a közelségért. Ren a hátát simította, aztán a tenyere a fenekére tévedt, és Hux elhúzódva motyogta:
- Ebben a mínuszban én le nem veszem a nadrágomat. - A szemét felnyitotta, és meglepve látta, hogy körülöttük apró fényszilánkok szikráznak, mint bolyongó bogarak. - Ezt maga csinálja?
- Aha. Jöjjön, mutatom az utat. - Ren a kezét fogta, és gyakorlatilag maga után húzta. Hux szorítást érzett a torkában, és sűrűn pislogva hagyta, hogy Ren tovavonszolja.


Az időérzéke lemaradt. A barlang gyomrában járva nem tudta többé, tíz perce volt vagy tíz órája, hogy a bejáratnál álltak. Az ösvény néha elágazott, összeforrt, megszakadt vagy szétfutott. A falakba ágyazódva Hux egyre gyakrabban látott kristályokat - odafagyott, izzó csillagokat - de Ren tovább haladt. A hideg tompa pezsgése állandó sajgássá lett, amit Hux csontmélyen érzett, és a lépteit elnehezítette. A foga újra és újra összekoccant, és amikor az ösvény egy szakadék torkába futott, nyögve vette tudomásul, hogy a barlang beomlott.  
- Vissza kell fordulnunk?
- Dehogy. Kapaszkodjon.
Hux hunyorított, és a túloldalra mutatott.
- Ebbe a gödörbe még egy Venator csillagromboló is beesne. Tud repülni, Ren?
- Nem - mondta Ren, és ennek örömére megragadta szépen.
Aztán repültek.
Huxnak még fölháborodni sem volt ideje, amikor már ott voltak a levegőben; Ren csuklyája hátraesett, és a haja súlytalanul lebegett, mintha víz alatt lennének; aztán egy zökkenés, és földet értek. Hux négykézlábra esett, és felköhögve magyarázatot követelt.
Ren nem figyelt.
Hux szédülten állt fel, és hátranézett a válla felett, aztán vissza Renre, aki puha léptekkel haladt előre. A hó felrebbent, mintha szél lökné félre, és a fényszemcsék felizzottak; a tündöklésük tükröződött egy kristályban, ami úgy hevert az útban, mintha valaki ott felejtette volna. Ren leguggolt elé, és kinyúlt felé.
- NE! - Egy visszhangzó ordítás, és Hux megperdült, a pisztolyához kapva. A szakadék túlfelén egy lány állt, ötéves forma, és torka szakadtából sikította: - GYERE VISSZA!
- Ben, meg kell értened, hogy a Sötétség mindig ott lesz benned; a Sötétség mindig a könnyebb út lesz, és látszólag az erősebb
Rennel szemben önmaga térdelt. Tizenöt éves lehetett. A haja frufrusra vágva, az arcába barna csuklya húzva, és mohó a vigyora, ahogy a kristályra markolna. Egy ismerős hang:
- Ez a véred öröksége, Kylo.
Egy kisfiú, panaszosan:
- Megint lila.
- Sok nagyszerű Jedit választotta ez a szín. Gondolj csak Revanra vagy Mace Windura…
- A többi padawan Sithnek csúfol.
- Mások rosszindulata nem téged jellemez. Ugye az előző kardodat nem szándékosan tetted tönkre?
- Nem, nem, nem.
- Ne feledd, hogy mindig tudom, ha hazudsz, Ben, és mindig nagyon fáj nekem.
- Sajnálom, Luke mester.
A kamasz és Ren a jelenben egyszerre mozdulnak meg, végre a kristályhoz érve.
- Bocsáss meg, kérlek bocsáss meg…
- Minden rendben.
És ismét egy szívet tépő ordítás:
- NE!
Hirtelen harsogó csend lett. A kristály Ren tenyere fölött lebegett, és a látomások eltűntek. Hux a pisztolyát szorította - megnyugtatta a súlya - és Renhez közeledett, tágra nyílt szemekkel.
A kristály felörvénylett, kéken, és meleg fényt vetett. Aztán lila lett, és homályba veszett; amikor vörössé fordult, egyedül a saját fénye égett, tükröződve Ren elmélyült tekintetében.
Hux végre beérte, és a tenyerét a vállára fektette. Ren ráhajolt az érintésére, az arcát érintve a kezéhez.
- Hogy van?
- Soha jobban. Mit is mondott, hányat akar?


Kiegyeztek egyelőre négyben. Hux arról magyarázott, hogy előbb meg kell alkotniuk egy működő prototípust, de ami azt illeti, aggódott. Mire visszajutottak a TIE-vadászhoz, Ren lázban égett: az arccsontjain egészségtelen pír feszült meg, az ajka reszketett, és fátyolosan parázslott a szeme. Az izzó kristályokat Hux gondjaira bízta, aki csalódottan konstatálta, hogy látszatra teljesen hétköznapiak voltak - a fényüktől eltekintve semmi rendkívüli nem volt egyikben sem. Hux alig várta, hogy végignézze, ahogy Ren halálos energiává meditálja őket, de Rennek előtte egy forró italra és egy kiadós alvásra lesz szüksége.
- Ilyen állapotban nem vezethet - közölte vele. - Van robotpilótánk, ugye?
- Igen, de az egy szerencsétlen…
- Csönd legyen. - Betessékelte a fegyverfülke ülésébe, hogy még véletlenül se vegye át a kontrollert, és bebugyolálta a köntösébe. Ren már szabályosan pihegett, és ahogy Hux beszíjazta, rászorított a csuklójára.
- Köszönöm, hogy mellettem van - suttogta rekedten. - Maga nélkül talán nem járok sikerrel.
- Ne mondjon szentimentális hülyeségeket, mindketten tudjuk, hogy csak elkísértem.
- Nem érti. Lehorgonyoz a jelenléte. Megtart a helyemen. Itt a helyem, önnel, biztosan érzem.
- Pár szektorral odébb van a helyünk - pontosított Hux, és hogy Ren nyugton maradjon, lopva megcsókolta. - Tartson ki, érti?
Végre ugyanazon az oldalon voltak. Végre mindketten bele akartak dögleni az űrutazásba. Ren émelyegve szédelgett, és Hux kezét kereste, aki hagyta, hogy az ujjaikat összefűzze. A robotpilóta ide-oda dobálta őket, bukfenceztek és pörögtek, és mire a bázisra érkeztek, nem tudott egyenesen állni egyikőjük sem. Sajnos egy kisebb delegáció várta őket, ahhoz képest, hogy se szó, se beszéd tűntek el: tisztes távolságban, a hó kavargásában Ren lovagok sorakoztak, és egy feszengő tizedes hunyorítva nézte lapos landolásukat.
Hux kecsesen kirúgta a fülkeajtót, és billegve, bizonytalan lábakon sétált Ren részlegéhez, csak utána parancsolt pihenjt a tizedesnek. Átvetette a vállán Ren karját, és vigyázva kisegítette a TIE-vadászból. A férfi bőre egészen felhevült. A sisakot még időben visszavette, és a lélegzete most hördülve recsegett.
- Lord Rennek egy medikus droidra lesz szüksége - vakkantotta Hux. Mihamarább be kellett jutniuk egy fedett hangárba; az utat őrfények jelezték a landolópálya mentén, és Hux támolyogva követte őket. A tizedes félve jelentette:
- Uram? Volt egy parancs, a Legfőbb Vezér adta…
- Nem várhat? - kérdezte Hux, de Ren addigra már megtorpant, és a fejét oldalra hajtotta.
- Beszéljen - rendelte el, és a tizedes dideregve biccentett.
- Lord Rennek haladéktalanul vissza kell térnie hozzá, uram.
Ren a karját nyújtotta, és a tizedest közelebb rántotta - feltehetőleg a torkára markolva.
- Mennyi időre? - lihegte.
- Uram…
- Kétségkívül említette.
- Egy évre, uram - nyekkent a tizedes, és a nyaka utána reccsent. Élettelenül hullott a földre.
- Ren - sziszegte Hux. Ren ellökte, és vadul fordult körbe, a tanítványai távol gyűrűjében.
A TIE-vadász megemelkedett, aztán - egy ordítás - a szilánkjaira repedt. Ren ökölbe szorított kezei a levegőben.
Lassan följebb emelte őket.
Az ujjait szétterpesztette.
Úgy szaggatta széjjel a gépet, mintha érezné, hogyan morzsolódik el. Alkatrészek repültek, szikrázó tűzzel, és a robbanás lángja perzselve szökött fel.
Az üzemanyag alattomos szaga lassú hullámokban szétáradt.  
Hux hátrálni kezdett. Senki más nem mozdult meg; a lovagok csak álltak, lehajtott fejjel.
Ren a fénykardját kézhez idézte, és hasítani kezdte a felé szálló torzult roncsokat, miszlikre kaszabolta, és Hux félrelépett a pusztítás parádéjától. Úgy érezte, mintha nem lenne jelen, mintha mindez csak egy holofelvételen történne, Ren gyerekes dühe és őrjöngése szemben azzal a beletörődő ürességgel, amit ő érzett.
Amikor már nem volt mit szétszednie, Ren a hullának esett. Belérúgott. A holttest a hátára fordult. Ren fölétartotta a fénykardot. Hux felkiáltott:
- Nézzen rám!
Ren felé fordult. A roncs még javában lángolt. Hux szőrmebundája is benne volt.
- Eszébe se jusson - sziszegte Hux.
Ren elhajította a fénykardot. Az a fagyott talajra hullott; a hó körülötte ropogva szikrázott, és Ren felordított:
- Nem hallotta, mit mondott?
- Jelentett egy parancsot.
Egyszerre indultak meg egymás felé.
“Velem kell jönnie,” mondta Ren; Hux észre sem vette, hogy csak az elméjében. Nem fogta fel. Megállt előtte, és a tanítványai szeme láttára pofon ütötte. Az ujjai lehet, hogy elrepedtek.
Megérte.
A levegő felzengett, és a lovagok közelebb léptek, egyszerre. Ren figyelmeztetően intett, és szembemeredt vele. Hux csak a saját tükröződését látta a sisak szemrésében. Remegett a lángok fényében.
Ha csak eszébe jut, hogy ellenszegül Snoke-nak, hogy az Első Rend működését szabotálja a személyes érdekei miatt, akkor figyelmeztetem...”
Ren megrezzent.
“Ne így búcsúzzon el tőlem. Kérem.”
“A parancs úgy szólt, hogy haladéktalanul induljon. Amennyiben visszatartom, az lesz a legjobb, ha azonnal távozom.”
“Hux!”
- Ren - köpte Hux, és tisztelgett.
Ren nem viszonozta ezúttal sem.  
Hux sarkon fordult, és a karját dajkálva indult el. A szaggató fájdalom az agyában lüktetett. Ha könnyek voltak a szemében, azt annak köszönhette, és a hideg szélnek.
Hátranézett a válla felett. Ren görnyedten állt, reszketve, saját maga katasztrófájától övezve.
Hiányozni fog. Térjen vissza hozzám erősebben, Kylo, ha kérhetem, vagy ne keressen soha többet.



komment: IGEN // nem

33 megjegyzés:

Alexa Mikl írta...

Oké, talán hagyhatnék itt egy értelmes kommentet is ha az agyam nem mondott volna csődöt és dobálna fel egyetlen szót: imádoommmm. Talán majd legközelebb... még párszor úgyis ki kell vesézni. Addig is maradok ennél mert mást nem tudok. IMÁDOMMM.IMÁDLAK.

Alexa Mikl írta...

Oké, talán hagyhatnék itt egy értelmes kommentet is ha az agyam nem mondott volna csődöt és dobálna fel egyetlen szót: imádoommmm. Talán majd legközelebb... még párszor úgyis ki kell vesézni. Addig is maradok ennél mert mást nem tudok. IMÁDOMMM.IMÁDLAK.

Raistlin írta...

ALEXA, hát keblemre (annak a kőnek a helyére, ami legördült róla) *ölel*

Akira R.N. Cavaliere írta...

Happy endet akarok, de tudom, nem lesz az.
Kegyetlen..
Kegyetlen jó...
De....de...de *sobs heavily* T^T

Detti írta...

Szervusz!

Ahhoz képest, hogy nekem milyen nagyratörő terveim voltak a filmnézés késleltetéséről, mondván, nem érek rá, azért csak belefért valahogy a szünetbe. A matek feladatsorról ne essék szó.
Halovány emlékem van arról, hogy említetted, szereted az idézetes kommenteket. Hát, ebben lesz bőven, mert nem bírtam ki, és kiidéztem majd az összest, aminél hangosan felnevettem, szóval… ja… Ez hosszú lesz.
No, de először a komment értelmes része! A leírás és az első pár bekezdés alatt kezdtem vidulni, szórakoztató lesz ez is, talán még kihúzzuk egy darabig komolyabb lelki törések nélkül – aztán „Biztos segített volna, ha nincs minden étkezés után a torkában két ujja.” Ez így… jajj. Pláne így leírva, ahogy Hux ennyire félvállról veszi.
Az viszont nagyon tetszett Hux személyiségében, ahogy az oszcillátor tervezésekor tényleg mindenre gondolt. Biztonság kedvéért kettő belőle meg védőrács, szóval ő nagyjából lefedett volna minden esetleges problémát, a többiek meg jöttek a pénzügyi jellegű kifogásaikkal, és voilá, lásd film.
Rey pedig, édesem, a filmben is úgy sajnáltam, ahogy kiabált az úrhajó (? hogy hívják ezt hivatalosan?) után, ilyen kicsi lányt otthagyni ilyen körülmények meg lények között, kinek volt ehhez szíve? Komolyan érdekel, kinek a kije, már csak azért is, hogy rondán nézzek az illetőre.
Kylo fejezetvégi tombolása pedig, hát, impozáns lett. A filmben a kezelőfelület szétkaszabolásakor gondolkodtam el rajta először komolyabban, hogy úristen, az egy dolog, hogy csak ebben a hacukában mutatkozik (mármint mi kell ahhoz, hogy valaki ennyire ne merje megmutatni/kiadni magát? (szó szerint)), az meg egy másik, hogy emellé tényleg mennyire kiegyensúlyozatlan, és tényleg folyamatosan robbanásponton van.
És ez a fejezet volt az, amelyiknél már véglegesen feltűnt, hogy mennyire utána nézel mindennek. Mármint bolygók napjainak száma, sportok, kardok színe, Kylo kardján az a keresztakármi… Totál laikus vagyok, én nem írok, de hogy működik ez, először kitalálod, hogy erről akarsz írni, és ezért nézel utána, vagy fordítva, összeolvasol dolgokat, aztán rájössz, hogy jé, ezt ide be lehet illeszteni?
(Ejha, ez még az idézetek nélkül is nagyon hosszú lett, bocsánat a szómenésért, nem terveztem ilyen hosszúra. Kitörölni viszont nincs belőle szívem, akkor nem lesz ennyire sem összeszedett, meg amúgy sem vagyok egy nagy kommentíró, szóval örülök, hogy kivételesen megszaladt a kezem.)

És akkor most még nyújtom egy kicsit, jön az idézgetős rész. Istenem, én annyit nevettem ezen a fejezeten...! (Nos, legalábbis a közepén.) Imádom az interakcióikat!
„- A sisakban nem látszik, ha alszom.“
“- Szóval valóban felizgul arra, ha veszekednek önnel. Íme, minden értelmet nyert. “
“- Imádom, Császárom…
Hux egy hangtalan ordítással beléélvezett.” (nos, kinek mi a kinkje, ugye)
„- Egyéb olyan alapvető jellemvonásom, amit tegyek félre, mert olyan szépen kérte?”
„- Épp vigasztalni akartam - folytatta -, hogy nincs mitől félnie, mert minden körülmények közt alapos munkát végzek, de ha ennyire érzékeny… Ajaj, Ren.”
„Ren bokáig tűrte magáról a nadrágot, és aztán levette a sisakot.”
„- Miért sérteget? Mindig. Miért sérteget mindig?”
„Akkor jött a duzzogó szakasz. Ez szerencsére abból állt, hogy Ren a fejére húzta a takarót és nem szólt hozzá, és Hux már pont elaludt, amikor Ren azt suttogta a sötétbe, “maga sem tud aludni, ezredes?”
„És talán az is különös volt, milyen nehéz a reggel otthagyni az ágyában egy összegömbölyödött, gyönyörű Rent, aki éles ellentétben állt azzal a seggfejjel, aki most a TIE-vadászt vezette.”
„Én túlélő vagyok, én túlélő vagyok, én…
- Maga halkabban legyen túlélő - mondta Ren rezignáltan”
„- Ebbe a gödörbe még egy Venator csillagromboló is beesne. Tud repülni, Ren?
- Nem - mondta Ren, és ennek örömére megragadta szépen.
Aztán repültek.”

(Tényleg bocsi a hosszért.)

Raistlin írta...

*rátenyerel a blog szlogenjére*
Ugyan, nincs mitől félni.
Csss, cssss.
(no de ködös fenyegetéseket félretéve: érzelmei vannak ezeknek az űrbuziknak. és szándékaik.)

Detti írta...

Szervusz!

Ahhoz képest, hogy nekem milyen nagyra törő terveim voltak a filmnézés késleltetéséről, mondván, nem érek rá, azért csak belefért valahogy a szünetbe. A matek feladatsorról ne essék szó.
Halovány emlékem van arról, hogy említetted, szereted az idézetes kommenteket. Hát, ebben lesz bőven, mert nem bírtam ki, és kiidéztem majd az összest, aminél hangosan felnevettem, szóval… ja… Ez hosszú lesz.
No, de először a komment értelmes része! A leírás és az első pár bekezdés alatt kezdtem vidulni, szórakoztató lesz ez is, talán még kihúzzuk egy darabig komolyabb lelki törések nélkül – aztán „Biztos segített volna, ha nincs minden étkezés után a torkában két ujja.” Ez így… jajj. Pláne így leírva, ahogy Hux ennyire félvállról veszi.
Az viszont nagyon tetszett Hux személyiségében, ahogy az oszcillátor tervezésekor tényleg mindenre gondolt. Biztonság kedvéért kettő belőle meg védőrács, szóval ő nagyjából lefedett volna minden esetleges problémát, a többiek meg jöttek a pénzügyi jellegű kifogásaikkal, és voilá, lásd film.
Rey pedig, édesem, a filmben is úgy sajnáltam, ahogy kiabált az úrhajó (? hogy hívják ezt hivatalosan?) után, ilyen kicsi lányt otthagyni ilyen körülmények meg lények között, kinek volt ehhez szíve? Komolyan érdekel, kinek a kije, már csak azért is, hogy rondán nézzek az illetőre.
Kylo fejezetvégi tombolása pedig, hát, impozáns lett. A filmben a kezelőfelület szétkaszabolásakor gondolkodtam el rajta először komolyabban, hogy úristen, az egy dolog, hogy csak ebben a hacukában mutatkozik (mármint mi kell ahhoz, hogy valaki ennyire ne merje megmutatni/kiadni magát? (szó szerint)), az meg egy másik, hogy emellé tényleg mennyire kiegyensúlyozatlan, és tényleg folyamatosan robbanásponton van.
És ez a fejezet volt az, amelyiknél már véglegesen feltűnt, hogy mennyire utána nézel mindennek. Mármint bolygók napjainak száma, sportok, kardok színe, Kylo kardján az a keresztakármi… Totál laikus vagyok, én nem írok, de hogy működik ez, először kitalálod, hogy erről akarsz írni, és ezért nézel utána, vagy fordítva, összeolvasol dolgokat, aztán rájössz, hogy jé, ezt ide be lehet illeszteni?
(Ejha, ez még az idézetek nélkül is nagyon hosszú lett, bocsánat a szómenésért, nem terveztem ilyen hosszúra. Kitörölni viszont nincs belőle szívem, akkor nem lesz ennyire sem összeszedett, plusz nem vagyok egy nagy kommentíró, így azért örülök, hogy kivételesen megszaladt a kezem.)

És akkor most még nyújtom egy kicsit, jön az idézgetős rész. Istenem, én annyit nevettem ezen a fejezeten...! (Nos, legalábbis a közepén.) Imádom az interakcióikat!
„- A sisakban nem látszik, ha alszom.“
“- Szóval valóban felizgul arra, ha veszekednek önnel. Íme, minden értelmet nyert. “
“- Imádom, Császárom…
Hux egy hangtalan ordítással beléélvezett.” (nos, kinek mi a kinkje, ugye)
„- Egyéb olyan alapvető jellemvonásom, amit tegyek félre, mert olyan szépen kérte?”
„- Épp vigasztalni akartam - folytatta -, hogy nincs mitől félnie, mert minden körülmények közt alapos munkát végzek, de ha ennyire érzékeny… Ajaj, Ren.”
„Ren bokáig tűrte magáról a nadrágot, és aztán levette a sisakot.”
„- Miért sérteget? Mindig. Miért sérteget mindig?”
„Akkor jött a duzzogó szakasz. Ez szerencsére abból állt, hogy Ren a fejére húzta a takarót és nem szólt hozzá, és Hux már pont elaludt, amikor Ren azt suttogta a sötétbe, “maga sem tud aludni, ezredes?”
„És talán az is különös volt, milyen nehéz a reggel otthagyni az ágyában egy összegömbölyödött, gyönyörű Rent, aki éles ellentétben állt azzal a seggfejjel, aki most a TIE-vadászt vezette.”
„Én túlélő vagyok, én túlélő vagyok, én…
- Maga halkabban legyen túlélő - mondta Ren rezignáltan”
„- Ebbe a gödörbe még egy Venator csillagromboló is beesne. Tud repülni, Ren?
- Nem - mondta Ren, és ennek örömére megragadta szépen.
Aztán repültek.”

(Tényleg bocsi a hosszért.)

Raistlin írta...

Detti, leányom, az ilyen komment áldás, balzsam és mennyei manna az író lelkének, sose kérj érte elnézést (azzal együtt is, hogy a blogger spamnek nézte, de tudtam archiválni, úgyhogy hurrá, itt van ;u;)
Huxról én egyszerűen nem vagyok elhinni, hogy teljesen hülye, szóval szerintem nem gyártotta volna le a Halálcsillag 1 és 2 gyengepontját, ha nem muszáj; no nem hiszem azt sem, hogy a mérnökcsapat nemnormális, csak mint mindig, a körülmények lefaragják a zseniális ötleteket, és a végén azt kapod a nyakadba, aminek az ellentétéért küzdöttél.
Rey-t mindig sajnálom. Remélem, Ren nem fogja jobban belecibálni a történetbe, mert ő csak szépet és jót érdemel.
Az utánanézésről szólván pedig - van, ami fejben megvan, és van, aminek menet közben nézek utána, szóval mondjuk azt mondom, "oké, Hux szerintem az az ember, aki esténként zenét hallgat és híreket meg sportrovatot olvas, szóval az a kérdés, az univerzumon belül milyen jellegű zenét élvezne és milyen sport kötné le és mi az a hírrovat aminél már elkalandozik a figyelme," és akkor elkezdek utánajárni, hogy mik vannak az univerzumban, és találok olyat, ami illik a karakterhez és a jelenethez; ugyanígy a szafaris pólójának is megvan fejben az a háttérsztorija, hogy még a szakasztársaival mentek egy nyáron és mind kaptak egyet, amikor teljesítették a túrát, és Huxnak azóta megvan, mert nem az az ember, aki kidob ilyesmit - ez az anekdota felesleges a fejezetbe, de nekem íróként tisztában kell lennem a szokásai és a tárgyai történetével.

Nagyon-nagyon köszönöm az idézeteket is, mindig öröm tudni, melyik sor csattant - az odamondogatásokat szeretem a legjobban ebben a párosban, és nagyon élvezem, ahogy kiötölhetem őket ;u; (No meg még mindig hálás vagyok Huxnak azért hogy mennyire 1000% done mert jó hatással van a prózára, azt hiszem)

margaery. írta...

na, hát először is Hux hogyan mer kezet emelni cinnamon roll Finn-re,,,,
úú, Phasma cameo éljen, éljen!! és mosolygott is, juhé!bárcsak filmen is láthatnám végre sisak nélkül :d
és elérted, hogy Huxot is megsajnáljam, nem semmi :/ nagyon tetszik amit a karakterével csinálsz amúgy, egyre érdekesebb lesz!
meg talán nem meglepő, de az a visszaemlékezés/látomás dolog volt a kedvencem (filmen is) a ilyenekkel mindig meg lehet venni:D
nagyon izgin lett befejezve, várom a következő részt:)
xx

Raistlin írta...

Finn még idejében feladta - sőt, ha hihetek a kutakodásomnak, akkor Hux tényleg tök büszke rá a kiképzés alatt végig, ami azért már valami. Bár szerintem Finn "aZ eLsŐ rEnd Elől NeM lEHet mEnekülNI" kifakadásai mögött az áll amikor Hux egyszer csak ott van az aurájában és néz rá.
Phasmával még csak most megy a bonding, de remélem, bele tudom szuszakolni az ő sztorijukat is, mert nagyon szívem csücske a barátságuk ;u;
És nagyon örülök, hogy megvettelek a látomásokkal, mert ki akartam vágni a fenébe, ugyanis túlságosan imádom őket és dorgáltam magam hogy merő önös érdekből akarok minden fejezetbe tizenötöt, de győzött a Sötét Oldal. Beleraktam. És lesz még benne szerintem pár ilyen, hajaj, mert Renci vonzza magával.
Köszönöm a bíztatást és a kommentet~~!

Csupakabra írta...

Ez valami hihetetlen csodálatos.Már az első résznél szerettem volna kommentet hagyni,de mire összeszedtem magam jött az új.És ez annyira jó,hogy ilyen gyorsan jönnek a fejezetek.Rent imádom és Hux szemszögéből még jobban.A beszólasaik ütnek,az akciókat mindig vagy 20x elolvasom,a szerelmük pedig fájdalmasan szép.És én aztvettem észre,hogy nagyon otthonosan mozogsz a star wars világában.Annyi plusz infót megtudok,amikért külön köszönet:3 És vannak sorok amik konkrétan megrikatnak olyan jól vannak fogalmazva ;u; (ha nem telóról lennék most mindent bemásolnék)
Nagyon boldog vagyok,mert végre magyarul is találtam egy ilyen szépséget.

Lusitania írta...

Bámulatra méltó, hogy mennyire ki van minden dolgozva, legfőképp a személyiségek. Mármint, a legtöbb fanfic-nél a karakterek abban a 0-től pár ezerig terjedő szószámban élnek, a lekoptatott helyszíneken és mondják az író által szájukba rágott dialógusokat, ittmegháthogyafenébeisélnek? denagyon? :D Nincs erőltetett beütése, hanem mindenki lélegzik és van és szerintem rohadtul nem vágják, hogy egy fanficben vannak :D

Imádom, imádom, imádom, viszont volt pár pillanat, amikor egy kicsit... túlzónak éreztem. Bennem volt az érzés, hogy jó-jó, itt fiatalok, de valahogy ez az elszólás, ez a megmozdulás elüt a karaktertől (Kylo rendetlenségének mértéke meg az ebédidős affér).
Mindenesetre ez csak nagyon kevés helyen volt így és az egészet nézve közel áll ez a fejezet (mint ahogy eddig a többi is) a tökéleteshez :3

ui: azok a fenegyönyörű és szívfacsaró utolsó jelenetek...

Raistlin írta...

CSUPI, már az végtelen megkönnyebbedés, hogy a tempót gyorsnak érzed, mert én meg állandóan rágom magam, hogy 'ezer éve volt friss eeehhh' -- Cuppy seggberúgásának hála viszont legalább nem kesergek azon, hogy cserben hagyom a többi fandomot meg énnemtudom és két fejezet közé be kéne szuszakolnom pár novellát, hanem azon dolgozom, amire ihletem van, és *gáláns mozdulat a Psychomachia felé* őkelme ugyancsak ficánkol a fejemben; ilyen gyönyörű fogadtatás mellett lehetetlen nem sietni vele és mihamarább hozni nektek a friss részeket.

Egyéb híreinkben: Hux a number#1 Ren Fan és a number#1 Ren Hater a galaxisban egy személyben. És ez szépséges.

És annyira nagyon köszönöm, előfordulhat, hogy ezt a kommentet háromszor is vigyorogva elolvastam - nagyon-nagyon sokat jelent, szívből és mélyen köszönöm!

LUSITANIA, hadd sírok a válladon - a működő karakterábrázolás a legszebb dolog, amit egy fanficíró hallhat (olvashat) (láthat) és nagyon köszönöm az őszinteségedet is! Hogy egy picit védjem magam - Kylo szerintem nagyon elkényeztetett kölyök volt, akire párszor rá lett szólva, hogy rakjon már rendet, de semmilyen következménye nem volt annak, ha nem tette, mert egy idő után tojáshéjon jártak szegény szerencsétlen ingerlékeny kölyök körül, meg amúgy is -- a droid megcsinálta helyette. Szóval amikor még a szüleivel élt és minden többé-kevésbé rendben volt, akkor szerintem a szobája is többé-kevésbé rendben volt, ha csak nem akart reakciót provokálni, és amikor a többi padawannal kellett egykeként becuccolnia egy szűkös szobába a saját privát lakosztálya kényelme után, akkor kezdődött el a direkt hanyagság szakasza, hogy vele foglalkozzanak, és legalább annyit szóljanak hozzá, hogy "rakd már el a zoknidat az ágyamról, Jézusom;" Ren az őt ért trauma miatt bizonyos tekintetben meg van rekedve egy tizenöt-tizenhat éves szinten, és a rendetlenségéből sem 'nőtt ki,' már csak a kötetlen életmódja miatt sem, ide-oda vándorol, kvázi hajléktalan, kiborítja a bőröndjét aztán beborítja a bőröndjét. Szóval az én headcanonom ez volt, de sok szerző szeret inkább abszolút csupasz és jellegtelen szobát írni neki, amit szintén meg lehet indokolni. Ahogy én látom a karaktert, ahhoz ez áll közelebb. Az tény, hogy Hux szerintem még el is túlozza a maga kis narrációjában a káosz mértékét/megengedhetőségét, mert ő meg a szobaszemlékhez van szokva és minden a sarkára van állítva nála.

Az ebédidős affér egy olyan jelenet, amin sokat gondolkoztam, de amit fontosnak éreztem, mert úgy éreztem, Ren nem hagyná ki a lehetőséget arra, hogy ő kerekedjen felül. Mert ez tényleg az, hoyg Hux azt hitte magáról, hogy ezt akarja és csak ezt, néha-néha egy-egy gyors menetet egy félreeső helyen, és amikor az első komoly alkalmuk sokkal jelentőségteljesebb lett, akkor bepánikol, hogy nem ezt akarja, és Ren ezt érzi rajta -- amióta rá lett szólva, nem mer nyíltan olvasni Hux gondolataiban, de a kapcsolódásuk után sok minden nyilvánvalóvá válik számára, és meg akarja mutatni, hogy ez valójában nem az, amit Hux szeretne, mert nem illik hozzájuk, nem illik kettejükhöz, mert az egész viszonyok túlnőtt rajtuk - és persze Kylo ezt el is mondhatná neki, de be akarja bizonyítani, hogy mennyire nem működik, ami persze túlzó és drámai, és Hux meg csökönyösen, csakazért is belemegy, az önigazolás végett - egyikük sem azt akarja, ami történik, hanem amit jelent. Kérdés persze, elmennének-e ennyire a végletekig csak azért, hogy bizonyítsák a maguk igazát, de szerintem igen; ez szintén annak a kérdése, ki hogyan látja a karaktereket, és mivel a film még nem árult el sok mindent, rengetegféleképpen megközelíthetőek.

littlemissprimadonna írta...

Senki nem látta, ahogy Hux előbújik a szekrényből... SENKI NEM LÁTTA, AHOGY HUX ELŐBÚJIK A SZEKRÉNYBŐL!
Kikérem magamnak, hogy itt feeleket adj nekem megalomániás űrnácik iránt mindenféle táplálkozási zavarokkal, eléggé gonosu volt, imádom.
Kylo Ren rendetlen... mert.
Kylo Ren felizgul, ha veszekednek vele, ami a negyed éves szexuálpszichológia tanulmányaimmal lelkesen egyetért.
Megint sírni fogok? Eh, mit "fogok"...

Raistlin írta...

Lássuk azért be, a világ legantiklimatikusabb comingoutja lett volna.
Utálom ezeket a hülyőkéket.
És pszt, Kylo Ren rendetlen höhö, add tovább.
No meg okok Amiért Örülök Hogy Nem Kylo POV Van #28438: nem kapunk részletes betekintést a halmozott kinkjeibe, amiknek a java képviseltetik Hux által
És spoilerezek annyit, hogy az angst azért még korai a kis életükbe. Egy kis hurt/comfort azért belefér, mert élhetetlen gecik.

Demona Laufeyson írta...

Sziaa, most jutottam el végre odáig, hogy végig olvassam a műved. Elsőre úgy gondoltam, hogy ha unatkozok belekezdek, de már rég meg kellet volna tanulnom, hogy minden írásod kötelező olvasmány, mert mindig megéri a rá szánt időt.
Na szóval, Huxot szerintem eszméletlen jól eltaláltad és Kylo is tetszik, a párosuk meg fenomenális, annak ellenére, hogy kételkedve álltam hozzá. Innentől kezdve imádom az egészet, és nagyon érdekelne a folytatás :D

Raistlin írta...

DEMONA, nagyon köszönöm, hogy bizalmat szavaztál a történetnek, és visítóan boldoggá tesz, hogy eltaláltnak érzed a karaktereket ;u;

Nadett írta...

Jesszus, szerintem félórája próbálok valami értelmeset megnyilvánulni, de nem megy.
Konkrétan leragadtam ott, hogy kicsi táplálkozászavaros Hux, mert valami zseniális az elképzelés, közben meg nagyon fáj, és nagyon meg vagyok éppen zavarodva, mert mire odaértem volna hogy megsimizzem a buksiját, elkezdtek dolgok történni (mily meglepő) és lefoglalt, hogy megdöbbenjek meg örüljek meg rettenetesen aggódjak. Meg sírva röhögjek helyenként, konkrétan minden párbeszédüknél (-... föl kéne áldoznom egy szüzet. - Történik éppen. ; - Egyéb olyan alapvető jellemvonásom, amit tegyek félre, mert olyan szépen kérte? ; - Ebben a mínuszban én le nem veszem a nadrágomat.). Meg próbáljam magam túltenni a fejezet végén. Ez utóbbi még nem sikerült... nagyon, nagyon ütött az az utolsó jelenet. És előtte már majdnem elhittem, hogy ezt most nem cseszik el maguknak, de ez így, ahogy történt, annyira Kylo és annyira Hux volt, hogy megint teljesen lenyűgöztek maguk a karakterek, ahogy eltaláltad őket, és az volt a legszívbemarkolóbb, hogy nem is számítottam igazán másra tőlük *csendesen hüppögve babusgatja a kezdeti kis fluffos elképzeléseit*

Raistlin írta...

Nadettem, vonyítok.
Így fel a holdra.
Konkrétan.
Nagyon szépen köszönöm a kommentet, szegény csóró kóró Hux pedig az őszinte részvétet - és az a helyzet, hogy ők is túlságosan élvezik azokat a parázs párbeszédeket és összeakadásokat és mindenüket, hogy az első nagyobb buktatónál feladják, de nem könnyű az útjuk, sajnos, és rengeteg kihívással találkoznak - a következő fejezetben az életük újabb bukfenceket és hátraszaltókat vet; drukkoljunk nekik közösen, hogy csonttörés nélkül kikeveredjenek.

rosie írta...

próbálok rájönni, miért shipeljük evil space boyfriendséket - egyelőre sikertelenül, de nem adom fel. azt viszont meg kell jegyezzem, hogy az általad kánonná lett ED!Huxtól indokolatlanul jobban érzem magam

troublemaker írta...

úristennnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnn

(remélem nem haragszol, hogy jelen pillanatban csak ennyit tudok kipréselni magamból)

(basszus, nekem ez a magázás a halálom. szép halál, azt azért meg kell hagyni)

<3

Aida írta...

Még mindig kedvenc olvasmányom a blogod, és néha nem bírom megállni, hogy ne pattintsak alá valamit. :)))
Visszareflektálva a többi kommentre:
- én lelkesen imádom a látomásokat, szóval én is kampányolok értük, hogy még még még!!! :)))
- NAGGYON kíváncsi vagyok, hogy lesz-e még Rey, mert annyira érdekel, hogy mi volt vele, a filmnél ott leragadtam, mikor a kicsilány sírva kiabál a távozó után, és... ajj :'( Olyan rosszul vagyok attól, ha egy gyereket szenvedni látok, akár csak filmen is.
- totál el tudom képzelni, hogy Ren ilyen mocskosul rendetlen, egy ilyen anya nevelése után. Az én anyám eléggé hajaz Leiára (ó ha ezt látná... szerencsére eszébe se jutna, hogy nem bók :'D) ha külsőre nem is, de stílusában igen, és amíg otthon laktam, iszonyatosan szenvedtem az irányításmániájától. Amint elköltöztem otthonról, olyan varacskos módon rendetlen lettem évekig, pusztán mert élveztem, hogy megmutathatom, hogy csakazértis akkor rakhatok rendet magam körül, amikor én jónak látom... Most már azért jobb a helyzet. Megjegyzem, 25 leszek a nyáron...(blablabla, és hasonló epizódok kalandos életemből) egy szónak is száz a vége: részemről headcanon accepted :)))
- soha nem jutott volna eszembe shippelni ezt a két karaktert, de nagyon működik!!:O

<3

Raistlin írta...

ROSIE, hé, legalább... negyven másodpercet együtt töltenek a filmben! :'D (ED!Hux?)

TROUBLEMAKER, szebben még sosem csendült urunk és teremtőnk tudhatatlan neve
(néha úgy érzem, illenék már tegezniük egymást, de hux szerint semmi nem indokolja, hogy tegezzék egymást, és kylo meg nem hajlandó magától elkezdeni mert huxnak kell az első lépést szóval negyven év házasság után is itt fognak tartani ezzel a hozzáállással.)

AIDA, szeretem, amikor nem bírod megállni, csak így tovább! :D
- huxról úgy pereg le az erő, mint kacsatollról a víz, de reméljük, ren hatására része lesz még ilyesmikben - gyanakszom rá, hogy igen
- mert ha igen, akkor igen - rey része ren életének
- leiamamát üdvözlöm, egyben innentől gyanakodva nézek rád, mikor alapítasz lovagrendet magadnak és űzöd a galaxis peremére a bácsikád
- ugye.

rosie írta...

egyelőre poe/finn shipper vagyok, de az nagyon. lehet, hogy második nézésre (vagy a következő psychomachia résznél) ráérzek az ízükre, de addig is csak élvezem, ahogy bánsz velük, mert az lenyűgöző, mint mindig.
(az ED pedig eating disorder)

Raistlin írta...

óóóó!!! (na hát én meg a betűszavak hát)
és na - be kell valljam, a filmek nem adnak valami sok... alapot a shipnek, a stormpilottal ellentétben, ez tényleg inkább az, hogy annyira jók lennének együtt; és ha a ship az, hogy tetszik az ötlet, hogy két karakter egy kapcsolatban legyen, mert sokmindent hozzáad a karakterükhöz, akkor ez az; nem azért, mert szerintem a kánon bármit mondani fog róluk (sajnos(?))

THE MEDIC írta...

Szervusz c: Szóval jöttem kommentelni, ahogy ígértem ouo

Először is, imádom karakterábrázolásaid, ahogyan életre kelnek, és ahogy hallom a hangjukat amikor a sorokat olvasom. (Fuck yeah magyarulbeszélő!angolhangos!karakterek~) Imádom Rent. Imádom Huxot. A folytonos magázás valamit hozzáad a dologhoz, és mélységesen tisztelem a drága tábornokot amiért képes elviselni az idegein táncoló Kylót. És még szereti is mellette, ehuehuehue.
Amit külön szeretek a ficeidben, az az, hogy egyszerre humoros, költői, és drámai mondatokat is beleépítesz a történetbe, és mégsem lesz ooc, sem nincs erőltetett felhangja. Sőt. Csak minél inkább odabilincseli az olvasót.
Másodjára, én is szeretnék menni egy Vor-Cal szafarira. Meg Birodalmi Szimfonikusokat hallgatni. (És döntöttem. Ha nagy leszek, ott húzom majd a talpalávalót.)
Majd elfelejtettem megemlíteni, hogy túl szépen írsz ágyjeleneteket. >:3 Amúgy ahogy láttam, a bottom!Kylo ritka kincs a fandomban és nekem is jobban tetszik mit fordítva, szóval ezer köszönet :'D

(Psszt, és rajzoltam neked [ valamit ], remélem elnyeri tetszésed.(sajnos egy teljes kylux jelenetre nem futotta ;__;))

Raistlin írta...

Próbálok magamhoz térni a fanart elsöprő homoszexualitásától
Istenem
Istenem
ISTENEM

(oké, mély lélegzet. profi leszek.)

Nagyon-nagyon köszönöm a kommentet, el is kezdtem ropogtatni az ujjaimat a következő fejezetre :D Minden burjánzó örömöm, ha az ő hangjukat hallod - én mindig onnan tudom, hogy egy fic jó, ha az történik, szóval ez - ez így az Ultimate Minden.

Gondolkoztam azon, nem-e illene lassan tegeződniük, de nem akarnak. Nem folytonosan. Szóval ez sanszosan így marad.

A stíluskáosz pedig végtelen megkönnyebbülés, hogy működik; lemondtam arról, hogy valaha bármit kiadjak a kezeim közül, ami egy kicsit is egységes, szóval most a szintézisben van minden hitem és reménységem, ámen.

Kylo három nyomorúságos centivel magasabb Huxnál, és szélesebbek a vállai, szóval a fandom szerint szexibb, ha ő van fölül, ergo ő van fölül, amit kikérek magamnak. Huxey nem twink. Általában azt szeretem, ha cserélgetik, de ez a két control freak nem tudom, mikor fog eljutni addig (ha ezt így kijelentem, akkor tuti, hogy a következő fejezetben.) Hux viszont szerintem nagyon domináns és finnyás, Kylo pedig kíváncsi és lelkes (és szűz.) szóval... jah. Egyetértek. TöbbKylótAHuxAlá2k16!

jinjang írta...

Direkt magázzák egymást, csakazértisből, nekem ez egyértelmű. És imádom. Maradjon, please! Jobban ülnek tőle a verbális szivatásaik.

És még mindig röhögök Kylon meg a robotokon. Az a keringő R4-al és utána a párbeszéd!

Egyébként érdemes olvasni a kommenteket is, mert rájövök dolgokra, amik az olvasás gyönyörében valahogy elsikkadnak elsőre. De nem érdemes, mert mindent leírnak előlem. :-P
(Ha már komment, tényleg furfangos a bloggered, mert tegnap írtam egyet a szörnyeshez, amit (gondolom) lenyelt, pedig reflektáltam benne erre is.) Valami olyasmit írtam és csak ismételni tudom, hogy ez a Hux nekem egy kicsit sem a filmbeli, csak a te saját, különbejáratú Huxod, de attól még nagyon egyben van. Kidolgozott, sokrétegű (mint az ogre meg a hagyma), és hihető, emberi és közben gép, érzékeny és érzéketlen, egy kőkemény és rendíthetetlen roncs, akit Kylo úgy irányít, hogy szinte észre sem veszi, és akit Kylo képtelen lesz valaha is irányítani. És aki akkor is fönt lesz, ha/amikor beteszed Kylo alá, és könyörögni fog neki (mint én neked), hogy még, még, még!

Raistlin írta...

Szerencsére a srácok felszólaltak
a magázás marad
Kylo szeretne tegeződni szerintem, de nincs beleszólása az ügyeikbe, szóval oh well.

R2D2 Kylo általános kisugárzása miatt ment tönkre, ami csillagközi távolból is elérte, add tovább. Nagyon látom azt is, ahogy C3PO próbálja modorra tanítani csöpp korában míg ő kajával dobálja.

A 'mindent leírtak előttem' pedig egy örök csapda (én amikor másoknak írok kommenteket, ezért szoktam csak utána átfutni, hogy a többiek mit szóltak) mert tudod, van az, hogy új frizurád van, és valaki észreveszi és megdicséri és az őrült jó érzés, de az egyetlen ember individualista véleménye, és minden bókkal csak jobb lesz; ugyanígy, minél több embertől hallod vissza, hogy valamit rosszul csinálsz, annál hitelesebbnek érzed a kritikát. Szóval engem abszolút nem zavar, ha több fronttól kapom meg 'ugyanazt' vagy ha mindenki ugyanazt a jelenetet emeli ki, mert mindenki más.

A továbbiakban pedig töröm a csontjaim, hogy a Huxomat összeházasítsam a filmbelivel, stay tuned.

Névtelen írta...

Osztályfőnökünk a középiskolában: Géza bácsi. Le mertük fogadni, hogy körülbelül nyolcvan éves - és valahol megrendített, amikor két éve azt hallottam, hogy hatvan sem volt. Láncdohányos volt az öreg, de valami elképesztő módon, óra közben többnyire egy használt nyalóka szárát rágcsálta. (Látod, Huxey?)

Legelső óra, analízis, osztályfőnöki köntösébe burkolva. Géza bácsi. Első éves matek tagozatosok. Lazán átveti a nyalóka szárát a szája szögletébe. Félünk e. Hát, félünk. Mitől félünk. Hát matek tagozat, gólyák vagyunk - na és analízis. Mondjon e egy mesét. Valami rezignált "na, ez se normális" pillantásokkal néztünk egymásra, hát mondjon, na. Addig se tanulunk.

"Téli éjszakán egy utazó a Seholvolt Hegyek lábánál bekopog a fogadóba. A fogadónak végtelen sok szobája van ugyan, de amikor az utazó odaér, akkor már mind tele van. Az utazó átszomorkodja magát a végtelen fogadó csarnokán és azt kérdezi a szállásadótól, nem lehetne e mégis, hogy itt éjszakázzon. A fogadós azt feleli, hogy láthatja, hogy minden szoba foglalt, de majd körbenéz, hogy mit tehet. Tesz-vesz, bemond valamit a fogadó ócska beszélőjébe, rágyújt egy szivarra, aztán odapöcköli az utazónk elé az 1-es számú szoba tartalékkulcsát, menjen fiam, üres lesz. Mit mondott a fogadós a többi vendégnek?"

Néztük egymást, meg Géza bácsit is, aztán valahogy azt mondtuk, hogy hát ez egy végtelen fogadó, költözzön mindenki odébb egyel a csudába, így aztán pont felszabadul az 1-es szoba. Géza bácsi megpöckölte a nyalóka szárát és azt mondta, Hölgyeim és Uraim, maguk most megalkották a végtelen elemszámú halmaz precíz matematikai definícióját, ami David Hilbertnek egy élet munkájába került. Szarjanak rá, hogy mitől félnek. Matematikusok lesznek, legyenek minél lustábbak és keressék meg a kiskaput, hogyan kell kihúzniuk magukat a több munka alól egy huszárvágással.

Sosem lettem végül matematikus, a másik jelzőt meg nem tisztem megítélni, bár... well. Viszont ahogy elolvastam ezt a fejezetet, jókora késéssel, mint bevallva, rögtön Géza bácsi és az első analitikaórám jutott eszembe, mondom is miért.

Úgy vagyok lassacskán ezzel a történeteddel, mint az egyszeri utazó a végtelen elemszámú halmazzal. Amikor már azt hiszem, hogy ugyanmár, mit dobhatna még bele, ezt már nincs hová fokozni, akkor arconvágsz egy ilyennel, hogy

"Ren ugyanis pizsamában nyitott ajtót.
Ren szájában egy fogkefe volt.
Hux nem tudott túllendülni ezen. Lord Kylo Ren szürke pamutpizsamát viselt, ami a vállánál túl bő volt, szabadon hagyva mindkét kulcscsontot, a szára meg nem ért le egészen." Ami valahol egyébként vicces, mert szintén erős headcanonom, hogy Kylo lusta és a rendetlen mint a tetű, és keresi a kiskapukat, hogy minél kevesebbet kelljen dolgozni (látja, Géza bácsi? látja?), másrészt meg tény, hogy a filmben teljesen üres volt a szobája. Már ha az a szobája.

Ja meg ilyennel:

ujra akarom KR
Hux pislogott.
Parancsol, Ren? Hux II ezr.
ujra akarom mikor er ra legkozelebb KR
ebedszunet? KR
legyen szives KR

(wííí, de tetszik ez a Hux II. ezredes...)

Ja és ott van még részhalmaznak ez:
- Gondoltam, aludhatnánk együtt. Nem?
- És ez mégis hogy jutott eszébe?
Ren a válla fölül ránézett, aztán újra végigmérte, és hangosan nyelt. Hux megvetően pördült a székkel, hogy a hátát tartsa Rennek, és a datapadját ismét beüzemelte.
- A félreértések elkerülése végett nem a kezét kértem meg, Ren. Viszonyunk van.

És hogy Huxey rajzol. Na bevallom ez az én fejemben fordítva van, talán elkapott a fandom artist! - lawyer! párosítása, noha a lawyer rész sohasem tetszett igazán. De meggyőzhető vagyok.

Névtelen írta...

A barlang-jelenet csodálatos volt. Igazából pontosan arról jutott eszembe a kontinuumhipotézis seholsincs hegyi meséje az ittenvan fogadóval: amikor egy elvont, első pillantásra nehezen befogadható (igen, nekem a fantasy ennek számít, sóhajt) képet átviszel egy olyan síkra, ami ismerős és megragadható, és pontosan egy olyan értelmezési nézetbe dobod, amire csettintek egyet, hogy okééé, így végülis értem - az kurvajó. Fantasztikus volt egy outsider szemén át nézni az Erőt és annak a érthetetlenségét, és hihetetlenül tetszik, ahogy Hux racionalitása ide-oda billeg, de végül megtartja.

És Kylonak hívta, oh my sweet child.

Huxie alvási szokásai kínosan ismerősök.

Azt bevallom, hogy ezt az oszcillátor dolgot én már a filmben sem értettem, hogy mi a franc az, hogy hő-oszcillátor, úgy értik oszcillátorként, hogy az vezeti el a hőt? Érdekes interpretáció, az fix, másik galaxis ide vagy oda, hajdani fizikatudásom foszlányai kétkedve néznek. Viszont az nagyon tetszik, ahogy kvázi fix-itelted a sebezhető pontot.

Jaj és a vége. Na az volt az a pont, ahol már nem jutott eszembe semmilyen asszociáció, csak ültem és néztem, és a betűk visszanéztek rám - és csönd volt.

Köszönöm, hogy olvashattam.

Emma

Raistlin írta...

EMMÁM, nagyon-nagyon köszönöm, hogy megosztottad velem Géza bácsi történetét; lenyűgöző és megható és felkavaró, és szerencsés vagy, hogy ismerhetted (és ő is, hogy ismerhetett téged). [Plusz gyönyörűen írsz. Nagyon.]

Magunk közt bevallom, én pont azért nem hiszem el, hogy az Kylo de facto szobája lenne, mert semmi nincs benne, ami szobává tenné. Inkább... iroda számomra és szentély. Csak a Vader-maszk, a hamvak, a kínzószék, az irányítópult és egy bőrfotel. Én úgy értelmezem, hogy szándékosan mentesíti a személyétől, ami azt jelenti, hogy a szobájában viszont fölgyülemlik. A szobák, amiket idáig az SW univerzumban láttunk, mindig tele voltak apró, otthonos részletekkel, és nem hiszem, hogy Kylónál egyszerűen elfelejtették. Szerintem egyszerűen nem láttuk még. Az is tény, hogy addigra egy megváltozott ember ahhoz képest, ahol ebben a fejezetben tart a ficben. Volt, akit zavart ez az értelmezésem, és totál megértem.

Nagyon köszönöm a kiemeléseket, külön öröm volt a "gondoltam aludhatnánk együtt" részt ott látni - az első verzióban Ren válaszolt, de sokkal jobban tetszett végül az árulkodó hallgatása, az a lopott, torokszorító pillantás, ami mindent elmond, és amit Hux próbál letaszítani magáról.

Huxban én érzem a művészi vénát: kiváló szónok (színészi érzék), zseniálisan fogalmaz (az a beszéd egy MESTERMUNKA, és a mindennapi beszédmodora is annyira eloquent), és egy ilyen háborút levezényelni az... ahhoz karmesternek kell lenni. A rajzai az elképzelésemben műszaki-szerűek, pontosak, minimalisták, de szenvedéllyel vitt vonalakkal. Nem rajzol kitalált dolgokat, és jobban kedveli az élettelen képeket. Szerintem neki sokat jelentene az alkotás öröme, az, hogy valamin dolgozhat és utána egy végeredményt tehet az asztalra, hogy látja magát fejlődni. Foglak még győzködni, ha minden igaz :D

Hux Erő-rezisztenciáját valahol irigylem is. Nem hajlandó hagyni, hogy igazán felkavarja. Közben pedig látja, csak nem rezonál rá.

Az oszcillátor a filmben az egy hő-oszcillátor, ami pont azt gátolná meg, amit Hanék csinálnak vele, hogy fölrobbanjon és szétszakadjon a bolygó a benyelt energiától; és azon át vezetik le a nap energiáját. Az SW-ben egyszerre elbájol és bosszant, hogy a sci-fi sci részét egy pillanatra nem hajlandó komolyan venni, és még csak nem is bullshitel rá valamit, mint a Doctor Who, hanem tessék, itt van, leszívja a napot az égből aztán kilövi, minden bolygó légköre lélegezhető, az idő mindenhol ugyanúgy telik akkor is ha fénysebességbe meg hiperűrsebességbe ugrasz, véletlenül se hagysz ki heteket meg hónapokat meg éveket, és én meg egyrészt próbálom kicsit jobban megragadni a szerény kutatómunkámmal és lehozni a talajra, ahol Hux van, másrészt univerzum-idegen lenne, ha túl sok fix-itet vinnék bele. De azt megint nem hiszem el, hogy a harmadik halálcsillagnál senki nem gondolt rá, mi baszta szét az első kettőt, és pláne Hux nem? ne nevettessenek.

Nagyon szépen köszönöm a szívhezszóló kritikát, mindig öröm itt látni téged <3

Névtelen írta...

Nah, igen, ezért tartom inkább fantasynak a Star Warst, mintsem sci-finek, mert a sci rész olykor elveszik félúton. De mivel világűr! meg naprendszerek! meg asztrofizikának tűnő dolgok! mindig visszasomfordálok.

Érdekes ez a művészpárhuzam, amit Hux-ról mondasz, sosem jutott volna eszembe így szemlélni, nekem ahhoz ízig-vérig racionális. De mivel erősen utálom a felosztásokat, hogy te ehhez értesz, szóval nem érthetsz ehhez, és imádom feszegetni a határokat, egyre jobban tetszik.

Amúgy is utálom a természettudományok elitista felsőrendűség mítoszát.

Ami pedig a természettudományok kulturális gettóját illeti, mindig küszködni fogok ellene. Utálom a reál és humántudományok felosztását. Minden humántudomány, az ember alkotta, könyörgöm. Utálom a természettudósok gyakori elitizmusát és én-ülök-a tudásomban-és le nem hajolok, hogy elmagyarázzam a te szavaiddal. Aztán kiröhöglek, ha nem érted. Utálom, ahogy a tudomány (gyakori) képviselői lekezelően prédikálnak a new age hullám ellen, de a kisujjukat nem mozdítják, hogy választ kínáljanak az embereknek, akikeket ugyanolyan kíváncsiság hajt, mert érteni akarnák.

Elnézést, de fucking tudomány. Legyen szexi.

És mondom ezt úgy, hogy az érettségi óta nem foglalkoztam igazán mélyrehatóan a matematikával, meg tudom, hogy szerencsére sok a kivétel, és én voltam az egyetlen az évfolyamról, aki végül nem tett emelt matek érettségit. I am a rebel.

[*suttog*: Mikor nem szörny a szörny...? Angolul...? Mesélek cserébe a születésnap-paradoxonról, meg mittudom én, csak most akciósan, ki ne hagyja! ;)]

És mielőtt teljesen szétspammelném a kommentszekciót, gyorsan elsupirzok.

Köcci a brainstormingot!

Emma

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS