a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2016. március 16.

PSYCHOMᐃCHIᐃ

Második rész. Ezen a ponton elárulom, hogy a cím jelentése "lélekháború." Tehát a változatosság kedvéért nem "csillagháború" hanem "lélekháború," mert nagyon kreatív tudok lenni. Bár mentségemre szóljon, a jó és a rossz lelkekért folytatott háborújára használandó, szóval egy picit azért mély. Térdig ér

 PSYCHOMᐃCHIᐃ


ii.


Hux néha azzal hízelgett magának, hogy az álcázás nagymestere. Aztán Hux csendben beismerte, hogy ezt csupán annak köszönheti, hogy a mindennapokon a megjelenése olyannyira egységes, hogy a legapróbb változás is kvázi felismerhetetlenné teszi.
Juszt is kitett magáért. A csizmájához szűk, fekete nadrágot vett fel, hanyagul gombolt fehér inget, és ragyogó lakkbőr-kabátot, ami szinte műanyagnak tűnt. Összeszorította az ajkait, és a haját felborzolta; a tincsek a gél és lakk diktatúrájából kiszabadulva a nyakszirtjére hulltak. Úgy festett, mint minden kétséges coruscanti fiatal, vagy ahogy minden kétséges coruscanti fiatal akart. Az ujjatlan bőrkesztyű nem volt más, mint egy utólagos gondolat, de aztán meggyőzte magát, hogy az álruhát mindig az apró részletek hitelesítik, ergo a kesztyűhordás kifejezetten szükségeltetik, és a legkevésbé sem arról van szó, hogy kurvára fázik.
A pisztolyát a combjára szíjazta. A gondolatai az időjárással maradtak, és újraéledt a gyerekkori gyanúja, hogy az édesapja valójában örökbe fogadta, és talán Tatooine dupla napvilágát látta meg eredetileg, ami megmagyarázná, miért volt egész életében képtelen hozzászokni Arkanis esőihez és a hideg űrben generált fedélzeti szobahőmérséklethez.
Bele fogok költözni egy ikercsillagba, döntötte el álmodozva, a kabinjából elővonulva, aztán rövidtávon megtorpant.
Ren menetkészen várta. Ren a sivatagi vadászok álcáját öltötte, nadrágot, bakancsot, tunikát és bonyolult rongyokat; a haját turbán, az arcát fátyol takarta, és csak  meglepetten elkerekedett szemei látszottak.
- Csak nem - kérdezte Hux - fekete?
- Fogja be - vágta rá Ren, a karjait keresztbe fűzve.
- Ismertesse a tervet, kérem.
- Kevesen tudják rólam, de a kék a kedvenc színem.
Volt egy ütemnyi csend.
- Nem csapatépítő tréningre jöttünk - mondta Hux lassan. - Küldetésünk van. A célpontot én fogom likvidálni, de ha jól értem, önnek kell bemérni és csapdába csalni, úgyhogy meg szeretném kérdezni, hogyan tervezi ezt elérni.
- Az Erővel - ásított Ren, és ellökte magát a műszerfaltól. Egy kisebb naboo-i hangárban vesztegeltek, Hux megítélése szerint már fölöslegesen sok ideje. - A szexet is csapatépítésnek tekinti ezek szerint?
- A szex az szex, a munka pedig munka. Legyen professzionális, és tanulja meg a kettőt külön kezelni. Ezen felül kénytelen lesz az Erőnél kielégítőbb választ adni, mert ha ennyivel kell beérnem, akkor a puszta kezeimmel ölöm meg, Ren.


Ren terve tűrhetetlen volt, nevetséges és szörnyű. Hux váltig állította, hogy pusztán azért hagyja, hogy kivitelezze, hogy egy életre tanuljon belőle; valójában Hux nem volt abban a helyzetben, hogy az irányítást átvegye tőle. Lassan és fájdalmasan érteni kezdte, a Legfőbb Vezér miért hangsúlyozta ki annyira a feltétlen, néma engedelmességet.
Motorháton jutottak el Theed szívébe. Egy közepes méretű vita következtében Hux vezetett. A kopottan is kecses jármű szelíden lebegett tova velük a naplementébe, és Hux meg beletörődött szépen, hogy az égsávpályán közösen osztoznak különböző zúgó és  idegpusztító űrsiklókkal. Ren az életéért kapaszkodott a derekába, és a lebernyegei lemondóan lebbentek utánuk.
Alattuk a tündöklő, öreg Naboo: a büszke kupolákon mézként olvadt meg a nap fénye, a vízesések párát sóhajtottak fel, színes madarak rebbentek és büszke szobrok őrködtek a város felett.
Hux belehalt volna, ha itt kellett volna élnie, minimum kétszer.
Sajnos nem voltak olyan szerencsések, hogy Yvanos Tokanival is önként végezzen a környezete, úgyhogy Hux Ren morózus navigációjára hagyatkozott.
- Az előző kijáratnál balra. Kellett volna.
- Visszaforduljak?
- Most már mindegy. Hagyja csak.
A szél ott volt Hux hajában, füleiben és arcában.
- Megtudhatom, mégis mi baja van?
- Értsem úgy, hogy érdekli?
- Kérdezem.
- De hát nem a küldetés része. Nem vette be a kanyart, amit kellett volna. Ez így most plusz negyed óra a dugóban.
- Le fogom lökni.
- Elképzelni sem tudom, mégis mi bajom lehet, miközben folyamatosan fenyeget.
Hux hátranézett a válla felett, aminek hála kis híján frontálisan ütköztek egy légitaxival. A kormányt kapkodva felrántotta, és felfelé törve átbukfenceztek a némileg megszeppent utasok felett, körbepiruettezve a levegőben. Hux a fogait szívva kapaszkodott a kormányba, zölden zúgó lombok a feje felett és a talpa alatt az ég levendula-színe.  
- Ez pedig már egy konkrét merénylet - dünnyögte Ren.


A szenátor szállásához érve ziláltak voltak, csapzottak és félholtak. Hux katonás tartása úgy kétszáz kilométere lemaradt, és enyhe, gémberedett terpeszben vonszolta magát előre, Ren pedig görnyedve sompolygott mögötte. Feltűnően nem voltak feltűnőek: a személyzet jóformán kitért előlük a tágas, kerek márványcsarnokban. Hux gyanút fogva faggatta:
- Ezt maga műveli?
- Na, csak óvatosan, még a végén megköszöni.
- Láthatatlanok vagyunk?
- Persze, az Erő arra nyilvánvalóan képes, ezért is éltek vele a nagy mesterek; ezért éltek túl mindent, a 66-os parancsot is beleértve…
- Az ilyesfajta humort nem értékelem.
- Luke Skywalker csak gondolt egyet, és huss, ködbe veszett, azért nincs meg. Hogy is nem gondoltam erre? - Ren a tenyerét előre lökte, és a kétszárnyú ajtó nagy svunggal kitárult. - Csak ön után, százados.
Hux szembefordult vele, és egy lépéssel közelebb ment. Ren tűrte. Hux hangja hűs és nyugodt volt:
- Tudnom kell, hogy a minket körülvevők mit érzékelnek a jelenlétünkből, hogy az általuk látott valósághoz mérjem a cselekedeteimet. Sem a gúnyolódására, sem a duzzogására nincs türelmem. Pontosan látom, hogyan néz rám. Pontosan tudom, mi megy a fejében.
Ren állta a tekintetét. A borostyán szemekbe dermedve sötét éhség.
- Az egy érdekes fordulat lenne.
- Feleljen a kérdésemre végre.  
- A körülöttünk lévők látnak minket, és egészen biztosak benne, hogy az Ellenállás két küldöttjét üdvözölhetik.
Hux hozzá hajolt. A lélegzetétől megrebbent a finom fátyol Ren ajkai előtt.
- Annyira köszönöm. - Elhúzódott, pont, amikor Ren szemei várakozva lezáródtak.


Renből sistergő, baljós energia áradt. Úgy tűnt, megnyújtja az árnyakat az oszlopoknál és a sarkokban, mintha vele sétált volna a mohó alkonyat. Az ősz szenátor riadtan emelkedett fel az íróasztala mögül. Hux némileg együttérzett vele.
Ren felemelte a kezét, és Yvanos visszazuhant a párnázott székre, olyan tehetetlenül, mint aki a csontjait vesztette.
- Kötözze meg.
- Mégis mire véljem ezt? - tiltakozott Yvanos, és az ujja mozdult, hogy megnyomjon az asztallap alatt egy riadógombot; nem érte el, remegő keze a levegőbe dermedt. - Őrsé -- kiáltott, és a torkán felcsuklott a lélegzet.
Az ajtók puhán bezáródtak. Katt.
Hux kipattintotta az övét, és Yvanos felé lépdelt. Higgadt volt, és már-már kritikusan nyugodt, mint mindig, amikor gyilkolt. Ilyenkor minden kikristályosodott. Ilyenkor minden olyan egyszerű volt.
Hux letérdelt, és Yvanos görcsös kezeit szelíden hátrafeszítette, aztán az övvel rögzítette. Azon kapta magát, hogy csendesen dúdol közben.
Ren intésére az íróasztal odébb rándult, és a szemközti falnak borult. Előre lépett, a kezét megemelve, és Yvanos gerince ívben feszült meg, ahogy a fejét hátravetette, hangtalanul üvöltve. Valami zsongott a levegőben, fémes, nehéz hang, és vele Hux szuszogó kis dallama, egy opera nyitánya.
A szék lába csikordult, és Hux elkapta, mielőtt elvágódott volna. Talpra állt, a támlára markolva, Yvanost a helyén tartva és Ren felé fordítva.
- Mit művel vele?
Ren monoton hangon mordult:
- Ne terelje el a figyelmemet.
- Tudja, hogy nem tarthat vissza információt előlem. Rosszul viselem.
- Olvasok a szenátor gondolataiban. Utálom, ha olvasás közben zavarnak.
- Milyen jellegű információra van szüksége tőle?
- Hallgasson, könyörögve kérem.
Yvanos szemei fehérbe fordultak, és az ajkai elnyíltak. Hux érezte, ahogy újra és újra megvonaglik vele a szék, a remegés felkúszott a könyökéig, a válláig. Fintorogva figyelte. A haja a szemébe hullott, és kényelmetlenül bizsergett alatta a bőre. A szenátor feje hirtelen oldalra rándult, mintha a nyakát törte volna, aztán ismét hátralökte magát a székkel. Hux a helyén tartotta, keményen.
Különös képek villantak fel előtte, napfény-ittasak, álomszerűek. Eltakarta a tudata fátyola, de egy-egy illat vagy hang újra és újra felhasadt, és magával rántotta valaki félig feledett múltjába.
- Ren? - kockáztatta meg.
Ren előre nyújtott keze reszketett. A szenátor küzdött ellene, nem engedte be; makacs, öreg elme, dölyfös és kegyetlen, ami a gyerekkorában keresett menedéket, amikor még semmit nem tudott vagy ismert, amire Rennek szüksége lenne. Asszociációról-asszociációra futott előle, és Hux megismételte, keményen:
- Ren. Elég, ha kiszedi belőle a jelszavát. Az adatai onnantól hozzáférhetőek.
Yvanos előre vetült, vicsorítva, acsarkodva, mintha Renre támadhatna. Ren közelebb lépett hozzá és még közelebb, a tenyerét a homlokára fektetve. A szenátor felnyüszített.
- Ölje meg - rendelte csendesen.
Hux Yvanos tarkójának tapasztotta a lézert, és megrántotta a ravaszt; vele mozdult az ajka, egy undorodó grimaszban. Aztán, az égett hús szaga.
Hux hagyta, hogy elboruljon, és a fényes kövön arcra hulljon. Nem vérzett. Hux macskás léptekkel sétált el, a lépteit keresztezve.
Ren csapott vállakkal állt, és zihált. A szemeit lehunyva simított keresztül a levegőn.
- Most mit csinál?
- Eltüntetem az Erőtevékenység jeleit.
Hux bólintott.
- Takarít.
Úgy tűnt, lát valamit Ren tenyerében felfényleni, talán egy csillagot, az öklébe gyűrve. Hux abban a pillanatban valahogy irigyelte. Logika nem volt benne, Ren fáradtságát a saját csontjaiban érezte, de mégis, mintha csak akkor fogta volna fel, Ren mire képes, miközben a férfi éppen meg nem történtté tette.
- A jelszót megszerezte?
Egy érintés, ujjheggyel. A számok Hux elméjébe lökődtek, és hátratántorodott tőle.  Csak annyit jegyzett meg, hidegen:
- Legközelebb inkább diktálja le.
- El kell tűnnünk innen - mondta Ren, előre görnyedve.
- Kiváló észrevétel. Számíthatok arra, hogy az elmetrükkjei a továbbiakban is fedeznek bennünket, vagy elő kell állnunk egy másik tervvel?
- Kövessen - dünnyögte Ren, és az ablakhoz lépdelt. Amikor a nyitópanelt hiába kereste, bosszúsan szusszantott, és egy intéssel a levegőbe rántotta az üvegbálákat. Hux a torkát köszörülve megkerülte őket, meredten figyelve őket, valami buta, babonással hittel, hogyha rajtuk tartja a tekintetét, nem eshetnek le. A lecsupaszított ablakkerethez érve a fogai közt szűrte:
- Levitálni is megtanult időközben, vagy mit vett a fejébe?
- Bízzon bennem - mondta Ren, és utána mindent elkövetett, hogy Hux soha többé ne bízzon benne: magához rántotta a férfi derekát, és belé karolva ugrott a mélybe.
Huxnak ordítani se volt ideje. Hallotta, ahogy a lebegő üvegbálák a földre esnek és ripityára törnek; a kúria süvítve húzott el, és ahogy zuhantak, a vízesés következett, ami a sziklameredélyen ömlött le, zajosan, habosan. Hux tíz körömmel tépett Ren lobogó köpenyébe, mert ha az lesz, hogy ők most kommunálisan szörnyet halnak valami nyirkos kis szakadékban, akkor biztos, hogy ő biztos-ami-biztos alapon előbb egyenként roppantja el Ren csigolyáit--
Zzummm. Hux gerince nyekkent, ahogy az alájuk vágódó motorra esett, Ren és a kitudjahány kidolgozott kilója pedig boldogan landolt rajta.
- Idehúzhatott volna mondjuk párnákat-- javasolta ordítva; megpróbálta lerugdosni magáról Rent, aki pedig mindenáron a vezetőülés felé törleszkedett. A motor megingott alattuk, és a vízesés felé lódult. - Állítsa meg!
- Indítsa be!
- Megöl bennünket!
Pördülve a vízfalnak ütődtek. Hux fuldokolva és prüszkölve a botkormányra markolt és üzembe rúgta a motort, miközben a grabancára markolva az ölébe rántotta Rent.  
- Merre?
- Mondjuk ki a vízből, kezdetnek. - Ren megpróbálta magát ülő helyzetbe küzdeni, de kicsúsztak alóla a kezei, és visszahasalt Hux ölébe. Hux a zuhogó cseppeken át, hunyorítva figyelte.
- Minden tervem és reménységem - jegyezte meg.


Úgy hozta az élet, hogy Hux egy kádnyi forró vízben hasalva, törülközővel a fején törte fel a Köztársaság egyik legjelentősebb szenátorának adatait. A lusta hő átjárta, a sápadt bőrt pirítva, és Hux a lábait lóbálva gépelte a jelentését a kétéltű datapadbe.
Nem tudta, mikor volt utoljára dolga egy kád vízzel.  Beérhette volna a csillagugró fertőtlenítőkabinjával, a száraz gőzzel és erős permettel, de azok után, amiken keresztülment, megérdemelte ezt. Ráadásul ugye, ügyelnie kellett Renre, úgyhogy a férfi javaslatára indulás előtt bejelentkeztek egy hotelbe, és ő meg szigorúan elrendelte, hogy Rennek három órát legalább pihennie kell, azzal a fürdőegységbe ment, a szobadroid gondjaira bízva Rent. Az már a férfi baja, hogy amikor utoljára látta, arccal előre az ágyat nyomta a vizes ruháiban, tetszhalottan, egy partra vetett medúza sajátos bájával.  
Hux megtörölközött, és kivette a ruháit a szelíd szárítógépből. Módszeresen felöltözködött, a füle mögé tűrve a taktikailag jelenleg igencsak komolyanvehetetlen tincseket, és egy ásítást elnyelve tervezgette, hogy milyen jó lesz most egy fél órát neki is ledőlnie. A visszautat körültekintően szervezte meg, hogy a párosukra a gyanú leghalványabb árnyéka se essen. Folyamatosan figyelemmel kísérte a híreket: Yvanos Tokani  halálhíre elterjedt, ahogy az is, hogy még fel se fedezték ezt, a felhasználójával valaki máris belépett a köztársasági adatbázisba. A szemtanúk az Ellenállásról suttogtak.
Elégedett volt; majdhogynem boldog; az orrából már egészen kiment a hús bűze. Az ezüstös szürkületben a szobába lépett, és mosolyogva elnézte, hogy nem volt ott sem a droid, sem Ren. A kedvét semmi nem szeghette, különösképpen, mivel a márványos talajon kisebb tócsákat fedezett fel, amik az erkély felé vezettek, aztán Ren összegyűrt gönceivel és egy törülközővel bevégződtek. Hux grimaszolva átlépte ezeket, és az erkélyajtó kitárult előtte.
A függönyök sóhajkönnyen lebbentek. Az égen közel csillagok ködlöttek, és a kőpárkánynak támaszkodva ott állt Ren. Selymes köntöst viselt, a hosszú uszály a földön terült el, és hímzett csuklyát húzott a fejébe. Huxnak egy pillanatra Padmé Naberrie ötlött az eszébe. A gondolatot elengedte, ahogy Ren mögé lépdelt, a tenyerét erős vállaira fektetve. Megfordította, hogy vele szemben legyen, és a pillantása az ajkaira rebbent. Azt kérdezte:
- Szóval ez volt a terve?
- Hogy értsem?
- El akart hozni engem ebbe a hotelbe. Stratégiailag nem a legjobb hely, kívül esik a hangárhoz tartó útvonalunktól és távol a kúriától, valamint feleslegesen felvágós. Látom, váltásruháról is intézkedett. Úgy tervezte eredetileg, hogy itt történik majd meg, ugye?  
Ren nem nézett a szemeibe. Hux az ujjait az álla alá fektette.
- Hogy a diadaltól részeg leszek, és elcsábíthat engem végre.
- Túlságosan nagyra van a vonzerejével. Fontosabb kérdések is vannak az életemben, mintsemhogy megfektet-e végre rendesen, vagy sem.
Hux keserűen elvigyorodott. Ren bársonyos haja előlebbent a csuklya alól, és a lesütött szempillák árnyakat karcoltak az orcáira, kusza irányvonalakat. Hux végigkövette az egyiket a hüvelykujjával szigorúan tudományos alapon.
- Ezt tiszteletben kell tartanom, természetesen. Mindig becsülöm önben az önfegyelmet, ritka, tehát értékelem. - Elhúzta a kezét, és a korláthoz lépve jegyezte meg: - Működött volna, szerintem.
- Tessék?
Hux vállat vont.
- Nem számít. Pihenjen. Három órát adtam önnek, könyörgöm, használjon föl legalább másfelet; fáradt és megviselt, és szükségünk lesz…
Nem fejezhette be. Ren durván ragadta meg, és a derekára markolva a korlátnak lökte. Így csókolta meg, Hux térdeit a combjával szétfeszítve. Türelmetlen volt, kapkodó, és alig fél perc múltán Hux fáradtan elhajolt.
- Kezdjük az elején. Kénytelen lesz elsajátítani, engem hogyan kell csókolni, mert ez így nem fog menni.
- Már én kérek elnézést - horkantott Ren, és ismét lecsapott volna, de Hux gyengéden pofon vágta.
- Figyel rám, Ren?
- Igen. Figyelek.
- Felfogta, hogy mindössze azt javasoltam, hogy tökéletesítse a módszerét?
- Ezt tudom nyújtani. Ez van. Ha technikát akar, hívjon egy callboyt.
Hux hümmögött, és a tenyerébe vette Ren arcát. A férfi elárulta magát: azonnal az érintésébe simult, ahogy Hux tenyere a vöröslő foltra borult.
- Hogy is mondják ezt maguk felé? Ürítse ki az elméjét. Amennyire megfigyeltem, szex közben azt kéne tennie, mint a csatatéren, a csatatéren pedig azt, amit a karjaimban. Most azt akarom, hogy ne legyen stratégiája. Lazítsa el az ajkait. Lágyan. Így.
Ren szájába csúsztatta az ujjait, aki engedelmesen lehunyta a szemét. Mély lélegzetet vett, és Hux figyelte, a vonásai hogyan simulnak el. Kitartóan képtelen volt napirendre térni afelett, mégis milyen jogon engedhető meg egy ennyire gyönyörű ember létezése, de a gondolatot kecsesen félretette alkalmasabb időkre.  
- Csak simogasson a nyelvével. Gyengéden. Úgy van, ez jó lesz.
Az ujjai nyirkosan Ren hegyes állára csúsztak, és Hux előre hajolt, hogy Ren ajkai közé nyaljon. Ren felnyögött közben.
- Gyerünk - mondta Hux. - Kényeztessen el. - Az alsó ajkát a fogai közé vette, szívott rajta és elengedte.  Ren szédülten ölelte közelebb, és ezúttal végre értékelhetően csókolta meg. Hux helyeslően kuncogott fel, és belemarkolt Ren vállán a köntösbe, aztán az anyag omló selymét követte, ami olyan puhán vetült Ren bőrére, mint a hold fénye.
Egy ajándék volt, gyakorlatilag, szépen becsomagolva Huxnak.
Levetkőztethetné. Most. Itt. Mit számít, hányan figyelik. A korlátra dönthetné.
- Jöjjön be - közölte, és ahogy hátralépett, Ren a keze után kapott, és az ujjaikat összefűzte. Hux magával húzta a hálóba, és a faragott ágyra taszította. Fölé térdelt. - Látni akarom - rendelte el. Ren készségesen nyúlt a köntös övéhez, de Hux rávert a kezére. A csuklya peremébe akasztotta az ujjait, és kegyelettel húzta hátra, Ren arcát végre teljesen feltárva.
Csak néztek egymásra.
Egy ponton Ren azt mondta:
- Ühh.
- Shh, ne beszéljen, ne rontsa el.
- Ezt mégis hogyan értsem?
Hux hosszan sóhajtott.
- Ma nem fogok lefeküdni önnel, Ren. Hosszú napunk volt, és kifárasztana bennünket. Még el kell hagynunk a bolygót feltűnésmentesen, vissza kell térnünk a bázisra, és nem tudom, maga hogy van beosztva, de nekem még van egy teljes shiftem.
- Akkor. Mit csinálunk? Most.
Hux félrebiccentett fejjel az ujjait Ren arcára fektette, és végigkövette az íveket.
- A magam részéről próbálom memorizálni a vonásait.
- Mégis minek?
- Hogy pontos személyleírást tudjak adni önről, amikor átállok az Ellenálláshoz - mondta Hux zavartalanul. - Szeretném látni Leia Organa arcát, amikor közlöm vele, hogy dugom a fiát.
- Most mondta, hogy nem fog--
- Ma nem. De tervezem.
- Ne beszéljen az anyámról, ha kérhetem.
- Sajnos lehetetlen, az egyik példaképem. Stratégiai lángelme, és lézerharcban félelmetes. Még jó, hogy a Köztársaság sosem fogja felismerni, mi van a birtokukban, és örök tragédia, hogy nem állt át a megfelelő oldalra.
Ren összehúzott szemekkel fürkészte. Az orra felráncolódott közben.
- Lehetetlen megmondani, mikor viccel.
- Úgy nézek ki, mint aki sűrűn teszi?
- Nem.
- Akkor készpénznek veheti, hogy valóban értékesnek tartom az anyai örökségét.
- Ha csak ezért kezdett ki velem, akkor el kell keserítsem, nem állt módjában túl sok mindent átadni belőle. Nyolc évesen kerültem el otthonról.
Hux helyezkedett kicsit Ren ölében. A férfi felnyekkent.
- Nyolc?
- Ühh, már azzal öregnek számítottam, de Han Solo ellenezte, hogy Jedi legyek.
- Az hogy lehet?
- Két Jedi-lovagot ismert. Az egyik meghalt, a másiknak hiányzott a fél keze. - Ren fintorgott, és élvezettel közölte: - Féltett.
- És most nézzenek csak önre.
Ren elmosolyodott, és Hux torkában fennakadt a szó. A férfi nem nézett rá közben, a tekintetét lesütötte, és a szája sarkába nevetőráncok gyűrődtek. Szinte fénylett.
- Bárcsak korábban ismertem volna, Hux - mondta, a hangjában bujkáló nevetéssel. - Átcsábultam volna egyből, nem vesztegettem volna az időmet valami romos kis bolygón egy félőrült remetével.
Hux megcsókolta, szomjasan. Ren csókja hálás volt és puha, mintha a mosolyát kortyolhatta volna róla.


A hó hegyes, ritka szemekben esett. Huxot melengette a tudat, hogy ezt soha többé nem kell megszövegeznie.
Az előléptetési ünnepélyére összecsődítették a századát, a fontosabb tiszteket, pár látogató politikust és még két kinevezettet. Hux azt kívánta, bárcsak az apja láthatná, de persze ahhoz az kellett volna valószínűleg, hogy az apja életben legyen, és azt azért nem akarta különösebben.
Az Első Rend vörös zászlóit lágyan lobogtatta az északi szél, amikor megújította az esküjét. A hangja tisztán, élesen csengett. A kedvét semmi nem szeghette, még az sem, hogy az új egyenruhája ultramarinkék volt és a gyengébbek kedvéért ott állt a karszalagon, hogy “EZREDES.”
A kék volt Ren kedvenc színe.
Az induló után kiszúrta őt a tömegben. Ő volt az egyetlen, aki nem tisztelgett, amikor N. tábornok beszédre emelkedett. Lehetetlen lett volna megmondani, merre néz, ha nem kell a nyakát szegve Huxra merednie balszélről.
A beszéd alatt Hux mindent elkövetett, hogy bizonyos naboo-i emlékek helyett a magasztos kötelessége járjon a fejében.
- Az Első Rendnek tett nélkülözhetetlen szolgálataiért ezredessé nevezem ki - zengte N. tábornok, és sajnos Hux keresztnevét is hozzátette. Huxnak arcizma sem rándult, de hallott valami sistergő hangot, ami kísértetiesen arra emlékeztetett, mint amikor valaki elröhögi magát egy hangtorzítóval felszerelt sisakban, csak úgy szolídan.
Ökölbe szorította a kezét. Nem láthatta senki. Nem álltatta magát: a korai kinevezését egyedül annak köszönhette, hogy az Első Rendből ő az egyetlen a Legfőbb Vezéren kívül, aki képes Rent megtűrni, tolerálni és/vagy irányítani. Hux belehergelte magát a meggyőződésbe, hogy ezt a rendkívüli vezetői képességeinek köszönheti, és nem a két szép szemének.
A rang önmagában semmit nem jelentett. Az már igen, mit érhet el vele.


Miután N. oszoljt rendelt, és a parádé fanfárjai lecsengtek, Hux udvariasan oldalazva vágott át a tömegen, a kurta gratulációkat fürge főhajtásokkal fogadva. Rennek sokkal könnyebb dolga volt: a rohamosztagosok rémülten rebbentek el, a tisztek pedig sietve sürgős elfoglaltságokat kerestek a hópuszta másik végében.
Már csak pár rövidke méter választotta el őket; Hux belülről a szájára harapott, hogy lefojtson egy mosolyt, és fejben átfutotta az előre megfogalmazott védőbeszédeket, ha Ren a sapkájára bármiféle megjegyzést tenne.
- Huxey! - bődülte el magát valaki, és Hux megtorpant, Joran Maider pedig a teljes személyiségével bekerítette, és a keblére ölelte. - Huxey! Ezredes, mi? Na, jól nézel ki.
- Hogy kerülsz ide? - kérdezte Hux, és tapasztaltan kitért Joran elől, ahogy a férfi a hajába akart túrni. - Szar a matrózélet?
- Elviselhetetlen. El kell mesélnem mindent. Te bázisra vagy beosztva? Te bázisra vagy beosztva. Fene a pofádat.
Ren diszkréten toporogva várta a tömeg bolydulásában. Hux felé nézett, bocsánatkérően, Joran pedig kitartóan nyüzsgött körülötte. Nyurga, izmos srác volt, barna, borzas hajjal és állandó vigyorral, Hux akadémiai szakasztársa, aki (feltehetőleg egy önkarriergyilkossági kísérlet keretében) leigazolt haditengerésznek. Joran ismét átölelte, és a vállaiba karolva odébb vezette.
- Be kell mutassalak Fidavar Voxnak, csuda pofa, és le kell itassalak. Még mindig utálod a jót? Utálod, ha jó neked, ugye? Ne félj, annyira jó azért nem lesz, majd  politizálunk is meg minden. Huxey, ez hihetetlen, ezredes vagy, érted? Ó, hogy tövig kapd be.
Hux végre hagyta, hogy felfusson az arcán a mosolya, és a büszkeség forrón átjárja.  Joran valósággal odébb tolta egy ipari hóeke modorában, és Hux megint huszonegy volt mellette, huszonegy, amikor még álmodni se merte, hogy ilyen hamar ezredes lesz, amikor még a mélabúsan másnapos Jorant kellett az ágyneműtartóba tömnie a szobaszemléken és - na igen, ez Joran - ez -  ez egy rossz ötlet.


A bázison nem igazán volt kocsma. A rohamosztagosok bármit is gondoltak egyénileg vagy követeltek szakszervezetileg, a kantin nem számított annak. A bázis körül keringő bázis viszont - hát. Na.
Hux nem akarta meggyalázni az új egyenruhát azzal, hogy teleitassa a dohányfüst és a brandy szagával, de Joran nem engedte átöltözni előtte. Legalább nem ütött ki a tömegből: mindenki az Első Rend valamely egyenruháját viselte, radartechnikustól a dandártábornokokig. Hux ráébredt, hogy sűrűbben kéne elnéznie erre, networking meg minden. A maga részéről a szocializáció szükségességét tökéletesen értette, és előre beütemezett terv szerint élt is vele: mindenkit lekenyerezett azzal, hogy névről ismerte őket, a felmenőiket, a szülőbolygójukat, a szakmájukat és a beosztásukat, és annál a pontnál, amikor már ártatlan arccal érdeklődött arról, beszédpartnere kedvenc ölebe fölépült-e a múltheti megfázásából vagy hogy kikerült-e már a szervízből a tetszőlegesen tönkrement járművük, árnyaltan rettegni kezdtek tőle. Huxot az apja mindig arra tanította, hogy egy jó katona sosem individualista, együtt mozog, lélegzik és vérzik a csapattal; Hux a tanácsot megfogadta, kiegészítve azzal, hogy egy jó vezér viszont ismeri a csapattársai gyengeségeit és titkait, külön-külön, egyenként.
 Joran és Fidavar találtak egy árnyas sarokban egy fényes, kerek asztalt. A zene tűrhető volt, az ital hűs, testes, gyöngyöző és gyönyörű. Hux mindent elkövetett, hogy ne egyben nyakalja le, és Joran alaposan ki is röhögte.
Fidavar keveset nevetett. Fidavar sötét bőrű fiatalember volt, vontatott hanggal és körülményes modorral; civil, de az Első Rend fanatikus híve és számos könyv és kiáltvány szerzője. Cigarettával kínálta Huxot, aki elfogadta, és tehát egy ponton ott tartott, hogy a lábát keresztbe tette, hátradőlt a széken, a sapkáját Joran viselte, és három üres pohár volt előtte, miközben összevont szemöldökkel hörpintgette a negyediket.
Fidavar kiengedte a füstöt az orrlyukain, és Joran felkönyökölve bámulta.
- Tudod, Huxey, hogy mit kell elmondanod nekem? Mert nagyon félek, de lehet, hadititok meg minden.
- Hadititkot nem mondok el, de aha. Igen. He?
Joran sötéten felnézett. A füst sűrűn rebbent.
- Honnan akasztottatok egy Sith-et? Egy Sith-et! Mindenféle pletykákat hallottam, ember. Hogy gyerekeket ölt. Egy csomó gyereket, meg minden.
- Mi is ölünk gyerekeket - emlékeztette Hux, és Fidavar fanyarul hozzátette:
- A legjobbakkal is megesik, eh?
- De az más - mondta Joran, az ujjait egy kiömlött brandytócsába futtatva. - Megnyomsz egy gombot, kiadsz egy parancsot. Járulékos kár, meg hogy mondják. De aztán meg ott vagy és kettébaszod egy karddal? Az így…? Azt így hogyan? Erkölcsileg. Beteg, ember.
- Nem Sith amúgy.
- Gyűlölöm őket - biggyesztett Joran. - Lődörgött ott körülötted. Te nem félsz tőle? Arra használják, nem? Hogy mindenki be legyen szarva tőle. Elvileg totál szét van égve. Mint a Darth Vader. - Felismerés gyúlt a szemében. - A fickó egy az egyben olyan, mint a Darth Vader.
- A terrornak mindig szüksége van egy ikonra - mondta Fidavar. - Csak terrorral teremthetsz rendet, mert egyedül az fog össze minket. A félelem. Építhetsz nagy fegyvereket, és nagyobbat, és még nagyobbakat, és nem sok hatása lesz, de az Erővel szemben mind könnyes szemű kiskölykök leszünk, és a szüleinkért bőgünk. Az Erő ismeretlen. Mindig az ismeretlen rettent meg.
- Vagy pont hogy nem - vetette ellen Hux. - Amiről nem sokat tudunk, azt hajlamosak lehetünk alábecsülni. De ha felépítesz egy hihetetlen erejű fegyvert, és utána bebizonyítod, hogy lehetséges-
- Haddtalálomki - bökött rá Joran. - Dolgozol egy projekten, heh? Fidavar, vigyázz, a Huxey mérnök is. Ühh, építenünk kéne egy hatalmas nagy Sith-et!
- Nem Sith - ismételte Hux. Tudta, hogy feleslegesen védi. A feje kóválygott, de még tartotta a kontrollt. Fidavar elgondolkozva nézte, egy elnyelt kérdéssel, és Hux képtelen volt találkozni a tekintetével. Joran szerencsére hamar egy újabb kótyagos monológba fogott, és Hux felkönyökölt az asztalra, a homlokát a tenyerébe hajtva.
Szarba.
Nem, még minden irányítás alatt van. Még mindent szabad, még - hogy most fiatal, és. És ez a dolog Rennel: egy intergalaktikus affér, megengedhető, teljesen, nem a beosztottja és nem a főnöke, ez így - korrekt. Ugyanazt akarják mindketten. Nincsenek kötöttségek, nincsen - lelkiismeret? - és a kötelessége van előtérben, Ren csak az üresjáratokban - az ilyen pillanatokban - amikor az egész elméje tele van a hangjával - amikor a saját gondolatait narrálja, de hát. Befolyás? Hát.  


Miért van az, hogy minden folyosó ferde? Egyszerűbb lenne, ha nem így lenne. Hux lépte attól még egyenes volt, felszegett fejjel menetelt. Zajongzak a fények, kit érdekel. Mint a szimulátorban, ahogy egy nap feketelyukká szakad, és akkor irányítsd a csapatokat. Hát rajta.
Tudta, hogy Renhez vezet az útja. Minden megtett méterrel egyre biztosabb lett, ez az a blokk, ez az a körlet, itt kerülnek elszállásolásra az átmeneti vendégek, Ren is itt lesz.
Hogy utána mi lesz, ha az ajtó feltárul előtte- Hmm. Kérdéses.
Ki kellett józanodnia. Elég lesz egy kapszula. Majd szól az első droidnak. Most még egy kicsit élvezte, egy felelőtlen döntés merre vezette, a kivételesen megfontolatlan végzete, hogy mondják, a pillanat heve. Hogy átjárja ez a látszólag leküzdhetetlen inger, hogy Rent látnia kell, bármikor máskor megbirkózna ezzel, a kívánságaival, a véleményével, de most -
Egy Ren-lovag beérte és elé vágott. Hux hunyorított. Ez nem az a Ren volt, amelyiket ő akarta. Ez a lány volt, vagy a valaki egy alacsony gravitációjú bolygóról vagy holdról - könnyedén járt, ringva, a fekete köntös úszott utána.
- Álljon meg.
Ahogy a lovag szembefordult vele, a sisak vékony rése vörösen égett. Nem szólalt meg. Hux fölé tornyosult.
- Hux ezredes vagyok. Lord Ren lakosztályát keresem.
A lovag vagy ránézett, vagy nem. Hux minden erejével koncentrált a jelenre, és a szavakat fagyosan szűrte:
- Nem lesz Ren kedvére, ha az információt megtagadja tőlem.
A levegő elektromosan felperzselődött. Hux őszintén remélte, hogy a lovag nem olvas éppen az elméjében, ha Renen kívül arra bármelyikük képes.
Könnyebb lett volna - Bármelyiküket kiválaszthatta volna. Nem a legjobbat vagy a leghatalmasabbat, hanem azt, akit magához köthet. Aki egyedül neki tartozik hűséggel.
- Átadom az üzenetét.
A hangszűrő nem sokat segített, hogy a lovag nemét eldöntse. Annyira pont nem érdekelte, de azt persze jó lett volna tudni, igaza van-e. Mindig jól esett tudni, hogy mindig igen.  
- Ha azt akartam volna, hogy átadja az üzenetemet, akkor arra kérem. Személyesen kell vele beszélnem.
- Lehetetlen. A Mester elment.
- Fejtse ki bővebben.
A lovag vállat vont. Jó volt tudni, hogy Ren jó modort vagy alapvető protokollt sem tanított. A lény hangja torzan zúgott:
- Az Erő útjait járja. A Legfőbb Vezérhez szólítja. Ennyit tudok. Sietve távozott. Hamarosan csatlakozunk. Az útvonalunk titkos. Majd a Mester vezet bennünket. Ha szólítom, hallgatni fog. Ha fontos üzenetet mond, átadom. Látni most nem szabad. Árnyék takarja.
- Nem próféciát kértem.
A lovag közelebb lépett.
- Fél tőlem?
- Nem.
- Helyénvaló volna félnie. Nem méltó arra, hogy a Mesterrel beszéljen. Nagy dolgok vannak készülőben. A háborújuk eltörpül emellett. - A keze rebbent. - Nem keresi többet.
- Nem keresem többet.
- Most visszatér a hálókörzetébe.
- Most visszatérek a hálókörzetembe.


Hux egy hétig nem kereste. Utána Hux egy hétig fokozatosan egyre inkább nem értette, hogy miért nem kereste egy hétig.
Nem lehetett mit tenni. Többek között, az újdonat-új teendői lekötötték. A rohamosztagos-programnak ismét csak logisztikailag lett az irányítója, de cserébe teljes erőbevetéssel dolgozhatott végre a Starkiller-projekten, aminek akkoriban még nem volt ennyire frappáns neve; csak úgy hívták, A Nagy Fegyver, és Hux megtiltotta, hogy bárki Halálcsillag Háromként említse, amíg méla magányában mereng a neveken.  
Egyelőre a Halálcsillag Három volt a legjobb ötlete.
Voltak problémák a tervvel kapcsolatban, amit meg kellett oldania, például, hogy melyik bolygón hozza létre észrevétlen, és hogyan mozdítsa utána a bolygót ide-oda, de minimum célirányba. A felszívott nap energiája a bolygót természetesen szétvetné, szóval kellett egy jól védett szellőzőrendszer, aminek a jól védettségét elsősorban az bizonyítaná, hogy senki sem tudná, hogy a bolygó egyáltalán létezik, legalábbis a csapat többi tagja szerint. Hux azért mindennél jobban szeretett volna rá egy védőrácsot, amin például nem fér át egy Ellenálláshoz tartozó űrhajó, és rendre föl is skiccelte az ötletet - hőálló mandalorian vas lett volna, könnyed, forgatható és visszahúzható, de  a brigád újra és újra leszavazta, olyan légbőlkapott kifogásokkal, minthogy “felesleges,” “praktikátlan,” “drága” és Ami Vapasi szavaival élve,“ezredes, ha még egyszer belefirkál az én blueprintembe, elvonulok a vadonba wookie-nak.”
Összességében, a HH3 terv nagyszabású volt és félbolond; fegyverként használni egy bolygót és egy csillagot - a brigádnak el kellett érnie, hogy a képtelen ötlet a fantasztikumból fantasztikussá legyen, és hogyha az Ellenálláshoz majd idővel eljut a pusztítás szele, ne higgyenek a szemüknek. Ez volt az egész lényege. Megnyerni a világegyetemet egy olyan fegyverrel, ami saccra tízezer bolygót elpusztíthatna egyetlen lövéssel. Hármat-négyet úgyis elég lesz, és aztán elérkezik a béke.  
A tervezőasztal felett ennek örömére óráról-órára csapatszinten teljes letargiába estek. Tizenkét órás műszakokban hajszolták magukat tébolyba, és nem egyszer történt meg, hogy Hux már majdnem minden altatókapszulát bevett, amikor eszébe jutott egy ötlet - egy szám, egy egyenlet, egy képlet - és a hálókabinjából előtörve ismét munkára rendelt mindenkit és mindent.
Fizikailag nem volt ideje töprengeni Renen, és a fizika az elmúlt hetekben, az elmúlt bő hónapokban tiszta szívéből utálta. Azért megfogadta magának, hogy nem iszik soha többet egyetlen árva kortyot sem (egy eskütétel, amit hamar megszegett): a kinevezése éjszakájából eleve nem sokra emlékezett, de a lovaggal való párbeszédét egyenesen tömegoszlató füst fedte. Ha csak gondolt rá, máris sajogni kezdett a feje.
Azért voltak kellőképpen kétségbeesett éjjelek és reggelek, és, aggasztóbb módon, azok a pillanatok, amikor az elektromos ceruza megtorpant egy ponton a tervrajzon, ahogy emlékekbe és reményekbe veszett.
A bázison sehol nem volt helye. A bolygó idegesítette. Utálta a havat, a szelet, a fölösleges fákat, az élővilágot, a mozdulatlanságot. A műszakja lejártával rászokott, hogy bélelt szövetkabátot öltsön és a viharnak vágjon, amíg nem talált egy olyan pontot, ahol láthat a sűrű felhők között pár csillagot. Rég nem érzett honvágy töltötte el az univerzum otthontalansága után, és a fejét hátraszegve azt kívánta, hogy bárcsak ott lehetne, helyesebben, bárcsak felé mehetne, előre törve az űrben.


Ren egy ilyen sétán lepte meg.
Északi fények lobogtak az égen, kísérteties, zöldes fátyolörvényben. Huxnak a neutroncsillagokat juttatta eszébe, ahogy a pulzárokkal táncba fognak és színekre szakadnak. A fenyves zizegve zúgott, a szelíd szél föl-fölkapta a kabát ujját, amit Hux a vállára kanyarított. Tökéletes pillanat volt, úgyhogy Ren természetesen csörtetve belegyalogolt.
Elárul valamit Hux lelkiállapotáról, hogy eleinte nem vette észre. Az arcát az égnek tartotta, dologtalanul, fásultan, és hagyta, hogy a gondolatai elnyugodjanak, hogy semmiféle szenvedély ne befolyásolja, és Ren azt mondta, felháborodottan:
- Maga az?  
Hux kimérten átnézett a válla felett. Ren egy szikár fenyő tövében cövekelt, és a sisakkal együtt is könnyű volt megmondani, hogy aktívan szenvedett.
- Jó estét, Ren. Sétáljon velem.
Megindult. A séta már a rutinja része volt. Nem hagyhatta, hogy bármi megtörje. Ren rövid megfontolás után követte, lemaradva pár lépéssel, csukott fénykard a kézben. A szél velük ment.
- Milyen volt a képzése? - vetette hátra Hux a válla felett.
- Még mindig nem sokat tanultam a vívásról, de hála égnek a légzésről már mindent tudok. - Mintha tetten érte volna magát, hozzáfűzte: - Minek kérdi?
- Rég láttam. Beszélgetünk. Ha szívesebben osonna utánam síri csendben, csak tegye.
- Nocsak, észrevette, hogy eltűntem?
- Ezt az ön érdekében most elengedem a fülem mellett. - Szünet. - Meglepettnek tűnt, hogy itt lelt.
- Gyakorolni jöttem. Korábban soha nem futottam össze senkivel, amikor itt jártam.
- A bölcsek a bázison maradnak éjszakára - mondta Hux, fanyar mosollyal. - Hideg van. Nem fázik?
- Eljutottunk az időjárásig.
Hux ismét hátranézett. Ren rugdosta maga előtt a havat.
Hiányoltam, gondolta, de a szó elakadt a torkában.
- Fel kéne vennie valamit, ha legközelebb kiszökik fát vágni. Kimelegszik, és utána könnyebb meghűlni.
Ren nem felelt. Hux nyelt egyet, és eltökélten csak a fényeket fürkészte a feje felett, amíg a hó a csizmája alatt recsegett.
- Még nem volt alkalmam megköszönni, hogy közbenjárt a kinevezésemért.
- Alkalma volt, de elmulasztotta.
Hux megtorpant. A szeme sarkából látta, hogy Ren megrezzen. Hux szembefordult vele. Háromig számolt el, csendben.
- Ezzel a viselkedéssel nálam nem ér el semmit sem. Nem érdekel a féltékenysége, és visszataszítónak tartom, ha maga akar rendelkezni az időmmel, ha ön kívánja eldönteni, hogyan töltsem és kivel.
- Szóval nem bánta meg - mondta Ren.
- Nem tudtam, hogy el fog tűnni hónapokra.
- Én sem tudtam. Akkor megyek, amikor szólítanak. Akkor azonnal.
Hux biccentett.
- No látja. A körülményeket hibáztassa, ne engem.
- Másképp döntött volna? Ha tudja.
- Szívesen elköszöntem volna. Jorant viszont ezer éve nem láttam, és kedvem volt pár italra a barátaimmal.
- Nincsenek barátai.
- Ez gyerekes volt, Ren. A lényeg, hogy most itt van. Ugyanakkor jobb, ha tudja, hogyha az időmet arra pazarolja, hogy valami hónapokkal ezelőtti kis incidenst hánytorgat, akkor jobb, ha befogja, és nélkülem tér vissza a bázisra.
- Mindig ilyen - köpte Ren. A sisak statikusan belerecsegett. Hux közelebb lépett.
- De hiányoztam önnek.
- Tudnám, minek.
Még közelebb.
- És egész idáig ezen szenvedett. Hogy nem tölthette a búcsúestjét velem.
- Mondom, hogy nem tudtam, hogy… De a kinevezését megünnepelhettük volna. Közösen. Ha nem tart egy tengerészt érdekesebbnek.
- Maga egy idióta, Ren - közölte Hux derűsen, és a kezeit hátul összefonva hozzá hajolt. A lehelete páraként a maszkra csapódott. - Mondták már magának? Hogy egy idióta.
- Nem fogom levenni a sisakomat. Hideg van.
- Ahogy gondolja. - Hux elégedett kis fintorral elhajolt, és útirányba fordult. Ren a vállára markolt.
- És vonja vissza.
- Maga egy idióta.  
Ren hátulról átkarolta. Hux hökkenten felszusszantott, és ösztönösen megrándult. Ren nem engedte el.
Ren nagyon sokáig nem engedte el.
Hux nem volt abban a helyzetben, hogy visszaölelje, és megbeszélte magával, hogy ellökni is túl sok manőver. Ren a karjait lefogva szorította, és a förtelmes fagyban szinte forrón tapadt a mellkasa Hux hátának.
Hux eleinte kegyeletből engedte, és voltak benne mindenféle… érzelmek. Mentségére legyen mondva, gyönyörűek voltak az északi fények.
Aztán az egész dolog elég kényelmetlen lett. Mindenek előtt, Hux bal karja zsibbadni kezdett. Egy ponton elmerengett, kell-e vizelnie, de úgy döntött, bírja még önfegyelemmel.
Ren addigra már nagyon forró volt.
Hux megmozgatta a lábujjait a csizmában, csak hogy ellenőrizte, nem-e fagytak oda. Aztán egy kicsit ficergett, csak hogy azt nézze, nem-e fagyott meg Ren.
Önigazolás volt. Kétségtelen. Ki húzza a rövidebbet. Ki húzódik előbb el. Hogy Hux megint otthagyja-e.
A szél fölerősödött. Egyikük sem szólalt meg, és egy idő után közös ritmusra lélegeztek.
Hux úgy határozott, hogyha kell, kivárja a reggelt.
Bírja erővel.
Csakhogy Renen nem volt még csak egy kabát sem. Ha erre fölhívná a figyelmét ismét, az mentegetőzésnek tűnne.
A füle csengett.
Az orra hegye égett.
Az arcában nem maradtak érzőidegek.
A szemét könnyfátyol lepte el.
Magában számolni kezdett.
Aztán egyenleteket oldott meg.
Aztán gyűlölte egy kicsit Rent. Aztán örül a közelének. Aztán már nem tudta ő sem.
A sisak hisszent. Ren az Erővel vette volna le? Ez taszította Huxot. Mert ez nem volt érvényes.
Ha ő lovag lenne, megvakarná a derekát végre. Végre.
A sisak egy tompa puffanással a földre esett. Hux remélte, hogy majd jól beázik a bélése. Hogy tiszta hólatyakos lesz.
Ren ajkai a bőrét érintették a gallér felett. Hux felsóhajtott. Ren nyelve elviselhetetlenül forró és lágy volt. Aztán a férfi belé harapott, és a nyakára csókot szívott, pont ott, ahol lehetetlen lesz lefedni és egyenesen antiprofesszionális - pont ott, hogy Hux ismét felsóhajtson.

A fenébe, gondolta a szél zúgása felett. Mibe keveredtem?



komment: IGEN // nem

24 megjegyzés:

Knight-Commander Paszuly írta...

Ez annyira cuki volt hogy ünnepélyesen megfogadom hogy akármilyen durva is lesz, végigolvasom! :3

Moszat írta...

Tökèltes megkoronàzàsa lett most az estèmnek, köszönöm szèpen. Az az igazsàg, hogy ez a fejezet kimondottan gyönyörűre sikerült, ès igen a tàjleìràsok a hò ès az olvadò napos izèbizèk... hàt ja, ez ìgy màr kb egy igazi ìrò (vagy), meg persze segìtett a kèpzelgèsben, hogy semmi durvàlkodòs szexualizàciò nem volt, csak Hux ès az önön tinilànyos romantikus frusztràciòi :D viccet fèlretéve szerintem nem lett oc ovàbbra sem, ez az oldala is belefèr a repertoàrba. Kylo meg istenemmm! Annyira macska ès kamasz ès zabàlnivalò seggfej hiperűrdarkemocsillàmfaszlàma *.*
Nahh.
A pàrbeszèdeidtől folyamatos vihogògörcseim vannak amùgy, ès nem tudok vele betellni hogy milyen zseniàlisan fogalmazol.
szòval ìgy ja...hm ki volt az a csaj a vègèn? Ès Huxnak van humorèrzèke? (Ès Rennek is?!)
imàdtam, imàdlak, vàrom ez impozàns gyàszzàszlònk ès a màr ezredes weasley-nk tovàbbi tündöklèsèt.

Nussy írta...

Mibe kevertél?

Atyagatya, érdekes felvetések sorozata volt ez a fejezet is. Egyedi, ahogy a dinamikájukat ábrázolod/látod, például, hogy élhető adag romantikus érzelmet viszel bele, még ha csak meg-megbújik is a sorok között. Jó olvasni. Persze, az alapján, amit mondtál, hogy hová akarod vezetni a történéseket, ez csak fájdalmasabb lesz a későbbiekben.

Okos volt a szenátor kinyírásos jelenet, tetszett, hogy Hux hidegvérűsége, és az is, ahogy Ren nyom-eltüntetése közben jön rá, kivel is áll szemben (mellett). Egyre inkább megveszel a Huxoddal. Ez :"Hux letérdelt, és Yvanos görcsös kezeit szelíden hátrafeszítette, aztán az övvel rögzítette. Azon kapta magát, hogy csendesen dúdol közben.
Ren intésére az íróasztal odébb rándult, és a szemközti falnak borult. Előre lépett, a kezét megemelve, és Yvanos gerince ívben feszült meg, ahogy a fejét hátravetette, hangtalanul üvöltve. Valami zsongott a levegőben, fémes, nehéz hang, és vele Hux szuszogó kis dallama, egy opera nyitánya. "
pl annyira csúcsmenő hogy úristen :D Elolvastam kétszer is, a biztonság kedvéért.

Hogy Ren majd jól elcsábítja Huxot valami hangulatos hotelben annyira tipik Ren, jézus, külön rá szabták ezt a trófeát. És az is, hogy persze végül sikerül neki... Elmorzsoltam egy könnycseppet a lelkükért, szerelmes kis cuclik.

A másik Ren lovagot is jó ötlet volt behozni, éhezek minden interakcióra velük, minden mozzanatra és elcsípet filmkockára, hogy többet tudjunk meg róluk. Különösen tetszett, hogy mesterként hivatkozott Renre, kivert a víz is (hajlamos vagyok elfeledkezni arról, hogy ő a Ren lovagok vezetője, könnyű a sok "emo-pissbaby" fanart között elveszni). Le a kalappal előtted.

Egyértelműen a bázison játszódó jelenet lett a kedvencem. Adom a csökönyösen kapaszkodásukat egymásba, bele is fájdultam, komolyan mondom. Abba is, hogy Hux félti Rent a megfázástól, abba is, hogy Ren lassan egészen jó érzéket növeszt a szexuális tevékenységekhez és Hux elcsábításához. Persze már most késő. Ajj, a franc.

Viszont feltűnt valami. Mindamellett, hogy a történetet és a karakterábrázolásodat nagyon szeretem, nekem még mindig kicsit követhetetlen a stílusod, például ez a mondat: "Kitartóan képtelen volt napirendre térni afelett, mégis milyen jogon engedhető meg egy ennyire gyönyörű ember létezése, de a gondolatot kecsesen félretette alkalmasabb időkre.", nekem ennél szinte előtörsz a sorok közül. Nem azért, mert ezek nem lehetnének Hux gondolatai, csak a megfogalmazás olyan, nem is tudom; kizökkentett. Meg néha elveszek a jelzők sokaságában, de ez már csak az én személyes preferenciám.

Köszönöm, hogy olvashattam, nagyon, nagyon kellett a lelkemnek! Várom a következő fejezetet (és hogy kitépd a szívemet a helyéről). ♥

Raistlin írta...

PASZCSI, szuper, követkekző fejezetben banthadildo és mpreg! (Se.)


MOSZAT, nagyon-nagyon köszönöm! Hux érdekében próbálom visszafogni a költőiséget, de néha úgy vagyok vele, hogy "áh, bassza meg" (amit személy szerint hibának érzek de balzsam a lelkemnek hogy nem szúrja a szemedet.)
A következő fejezetre sajnos nem ígérhetek ilyen bájos kis szűziességet, mert már nagyon frusztráltak mindketten, meg hatalmi harc, meg ~~nyerni kell~~, aminek általában csúnya a vége. Hux buzgó érzelmei engem is megleptek, de úgy vagyok vele, hogyha egy karakter homlokegyenest szembemegy azzal, amit terveztem, és ellenszegül nekem, akkor hiszek neki, hogy ő tudja jobban.
Kylo meg alkoholos filccel rajzol Mrs Kylo Hux szivecskéket a füzeteibe.
A humoron gondolkoztam, mennyire hagyjam, mert az SW univerzumnak annyira szerves része, és az egész filmben ők voltak az a két karakter akikről látszólag lepergett, de szerintem ott van bennük (Kylónak egyenesen a vérében, ugye, és mégiscsak Obi-Sassy Kenobi után lett elnevezve) - Hux kompenzál a humorral, hogy ne unja magát halálra addig, amíg ki kell várnia a terve beteljesülését, és hogy ne fásuljon bele a háború előkészületeibe ami kvázi az egész élete, és Kylóval meg persze az is a harc része, hogy ki-nevet-a-végén és ki szól oda nagyobbat. Ami nagyon jó hír a fic szempontjából, mert személy szerint beledögölnék ha csak költőien vágyakoznának egymás után az űrben.
És a GyászWeasly az új shipnév.
Nagyon-nagyon köszönöm a kommentet!

Raistlin írta...

NUSSY, ments meg, én nem akartam, hogy ilyen hamar ilyen romcsi legyen, de ez a két istentelen hülye egymásba habarodott az akaratom ellenére. Mármint oké hogy Kylo részéről szerelem volt első látásra és amint Hux hasravágta magát a hóban rábökött, hogy "japp, azt a vöröset kérem" de Hux? ?! ?!
És mégis úgy voltam vele, hogy tudod mit, hiszek neki, pláne, hogy ennyire elkeseredetten próbálja letagadni és a sarokba rugdalni és mellőzni, és ugye a lefojtott érzelmek csak erősödnek, és megúszhatta volna annyival hogy lefeküdnek és Kylo utána duzzog három évet hogy Hux utána nem hívta fel, de neeem, mert mindkettő egy--- egy---

*mély lélegzetet vesz*

Szóval. Pszichopata!Hux for the win. Remélem, ki tudom majd még belőle hozni, mert öröm nézni.

És bármennyire is áldás, hogy nincs Kylo!POV, azért néha sajnálom, hogy egyes gondolatmeneteiről lemaradunk, például amikor eltökéli, hogy hát a nagyszülei Naboon jöttek és házasodtak össze, milyen romcsi lesz, ez így van megírva a csillagokban, attól a résztől eltekintünk amikor Padmé meg lett fojtogatva, haha, ha, haha.
A színpadiasság örökletes a családban. Kár, hogy Kenobi bácsi köpenyledobását nem tanulta ki.

A Ren lovag#6 természetesen az a jelenet volt, amit majdnem kivágtam, és aztán fintorogva benne hagytam, szóval feloldozás a lelkemnek, hogy tetszett neked - nagyon szeretem játszani azzal, hogy más-más szereplők mennyire másképp látják Kylót, mint Hux, no meg persze kurvára akarom hogy szerepeljenek a Ren-lovagok szóval maradnak, aztán majd arcon köp a film két év múlva vagy nem.

Hux tyúkanyós vegyél-fel-sapkát-kesztyűt-sálat aggódásában a személyes kedvencem az, hogy az ő technológiájukkal szerintem kábé két óráig tart egy megfázás. De szegény Ren. :(

ÉS a lényeg. Hogymennyirenagyonigazadvanastílussal. Szóval ha kiadatásra szánnám vagy beláthatatlan ideig dolgozhatnék vele, akkor kill-your-darlings elvet követnék és a lehetetlenségig leegyszerűsíteném, mert az Hux hangja. Csak azzal meg nem sokat lehet kezdeni, hogy szerinte "tetszett aznap az ég" szerintem meg nebulának tetsző északi fények fátyolörvényei lengtek. És tudom, hogy nem is a leírások a fő baj, mert akkor egyértelműen kikerülünk Hux látószögéből, de amikor a privát gondolatait egy tőle idegen hang narrálja, máskor meg ő van kontrollban, az nem áll össze. Igyekszem figyelni erre, de természetesen szívem szerint már most újraszerkeszteném az egész regényt, mert hát - van egy őrülten erős Hux POVunk ami annyira masszív, hogy az érzéseivel együtt változik, humoros, ha unatkozik, szétesik, ha részeg, durcásan költői, ha szerelmes, izgatottan pereg ha a kis ördögi terveiről beszélhet, és ennek hála eleve nem egységes, és akkor néha még jön az író-figura mint narrátor, kicsit beletenyerel az arcába, odébb tolja, belekiált az éjszakába, aztán megint elkezd figyelni Huxra és a saját hangját, de sokkal jobban koncentrálva tovább mondja --- káosz.
Csak közben meg nem azt akarom, hogy jól szerkesztett meg irodalmilag értékelhető legyen, hanem hogy olvasmányos. Szóval szarban vagyok.
És köszönöm, hogy szóltál, hogy kizökkentő, mert a következő résznél nem kegyelmezek meg magamnak ennyire.

troublemaker írta...

ez így az összevont német óra (magyarán: DIE HÖLLE) közepette egy megváltás volt. (az érzés, amikor megkérdezik a csoporttársaim, hogy amúgy mit olvasok egész órán, ráadásul magyarul én meg így "...mi? ja? ühm, aktuelle NASA News und Infos?"

...hát nem elhitték)

<3

Raistlin írta...

Hux boldogan és büszkén löki az öklét a levegőbe; én egy szelídebb köszönömmel szeretném kifejezni a hálámat a megtisztelő figyelemért és a kommentért ~(ouo)~ *ölel*

Alexa Mikl írta...

Mit is mondhatnék.... én annyira, de annyira nem akartam ebbe a párosba belekezdeni. Régóta kerülgettük már egymást viszont mindig azt gondoltam elég dolog van már ami tacsra tud vágni nem kell nekem még egy. És erre tessék itt vagy és bevonzol! Az első fejezet első bekezdésével megvettél és tudom ez egyszer majd fájni fog, de már nem is érdekel mert ezek nekem kellenek. Imádom örökre <3

Kadma írta...

Üdv! Nna, ez is egy jó menet volt. Megtörlöm izzadt homlokom, és nem, NEM fog eltántorítani az ezután következőktől semmi. Most sem hagyott cserben a Hux-szal közös laza fekete humorotok... Igaz, humor meg kocsma nélkül gőzöm sincs, hogy bírnák ki ott a gonoszkák, ahol más sincs, csak fegyverarzenál meg egyenruha meg háború meg szófogadás meg erőfitogtatás minden körülmények között. Türelmetlenül várom, hogy megtudjunk egysmást Huxey múltjából; és simán el tudom képzelni, hogy apukáját is eltette végül láb alól, az öreg tuti nem bánt vele kesztyűs kézzel. Tán még örökbe is fogadták volna? O.O
És minden tiszteletem a technikai háttér leírásáért - én azok közé tartozom, akik könyvben is elolvasták ugyan az eredeti trilógiát, de esküszöm semmi nem maradt meg a technikai részből a TIE vadászt meg az x-szárnyút leszámítva.
Reszketve várom Emo Kylo és Space Nazi Bill nászának következő fázisát. (Tejóég, annyi beceneve van már Domnak/Huxnak, követni nem tudom...) *.*

Raistlin írta...

ALEXA, üdv a szeméttelepen. *körbemutat* Ez itt mind a mienk. Ameddig a szem ellát. Mind.
És ez is a mienk: https://www.youtube.com/watch?v=DPl0CNGy5UY

KADMA, gonoszkáék receptje a túlélésre szex & alkohol & rock'n'roll.
Huxey múltját én jó alaposan kitaláltam (no meg tisztelt apuka az animációs szériában is szerepel, de nem tudom, abból mennyit akarok átemelni belőle - kánonnak csak a filmek számítanak) no meg szerencsétlen Huxey nem szívesen beszél róla/gondol rá. Remélhetőleg Kylo majd kirimánkodik belőle bizonyos részleteket. Van oka annak, hogy Space Nazi Bill lett ((imádom a beceneveket :DD)) Nagyon-nagyon köszönöm a kommentet!

littlemissprimadonna írta...

*megkésve bár, de törve nem!* Istenek, mindent imádok. Azt, hogy Hux nem bírja a hideget, azt, hogy Kylonak a kék a kedvenc színe, azt, hogy úgy néz ki, mint a nagyanyja, azt, hogy fix-iteltél valamit, ami hivatalosan bő 60 éve történt, azt, hogy Huxnak Leia a példaképe, azt, hogy Hux képes lenne elmondani Leiának, hogy mit művel a fiával, csak azért, hogy láthassa az arcát közben, azt, hogy Hux nem bírja, hogy Ren mosolyog, mert azt amúgy se bírja senki, azt, hogy Ren kiröhögi a nevét, azt, hogy Huxnak vannak ötletei, amik így logikusak, azt, hogy vannak emberek, akik azzal fenyegetőznek, hogy elmennek wookie-nak, még azt is, hogy Ren féltékeny, és már előre utálom, amikor szakítani fognak.
Meg téged is, amiért állandóan masszív feeljeim vannak mindenféle megbomlok pszichopaták iránt. (Ne hagyd abba!)

Raistlin írta...

GYAAA EGY PETRA
nagyon-nagyon köszönöm a bátorítást, a kommentet és a kiemeléseket, mert a legbizsergetőbb örömöm abban lelem, hogy beleszuszakoljam ezeket a headcanon-morzsákat és apró pillanatokat és hadd beszéljek a buzikról
tele vagyok érzéskkel
csordultig
és ami rosszabb, és talán váratlanabb: ők is.

Callyum Hypernova írta...

aww. omgomgomg. aztarohadt. najó, imádom. a legfavebb sw-párosom ever, úgyhogy köszönöm,köszönöm,köszönöm, hogy végre magyarul is van belőle. nagyon nagyon érdekel a folytatás.:3 egyébként meg imádom a stílusod, olyan fandomokban olvasok és rajongok a történeteiden, amihez alapból semmi közöm, de így már van.
*megy és újraolvassa ezt a csodát*
:* <3

Raistlin írta...

CALLYUM, annyira nagyon örülök neked hogy hejj ;u; Nem tudom, milyen hosszú lesz (értsd mennyi idő mire megölik egymást, khm) de szorgosan munkálkodom a folytatáson ilyen fantasztikus támogatás mellett - és nagyon szuper, hogy végre összeérnek a fandomjaink! :D

C írta...

Ellenállhatatlan ikercsillag vagyunk mi ketten - Luke mondta Biggsnek a könyvben. Remek visszacsatolás. :)
A féltékeny Ren-lovagina megbosszulódik majd? Szurkolok, hogy... khm, összemérjék a farkukat.

Raistlin írta...

C, töredelmesen és a torkomat köszörülve bevallom, hogy nem olvastam a regényadaptációkat. Hux egyszerűen csak valami meleg dologra akart gondolni. Melegebbre, mint Luke. Mindenesetre örülök, hogy az intertextualitás öntudatlanul is referenciát teremtett ~(ouo)~

A Ren-lovag sorsa még nem tudom, hogyan alakul majd, hogy rájön-e Ren arra, hogy valaki más elmetrükközte az ő legsajátabb Huxát. A lovaglányt szeretném visszahozni még, de mindig nagy egyensúlygyakorlat, hogy tele legyen emberkékkel és lényekkel ez a nagy univerzum, de a hangsúly mégis kitartóan a két főhősön maradjon (én olvasóként nem szoktam szeretni, amikor leülök Kyluxot olvasni, és erre olvashatok egy szerencsétlen kadét csetlésbotlásairól oldalakon át vagy akár Reyről akit imádok de Kyluxot akarok). Van vele egy merészebb tervem, amit lehet, félreteszek a túl nagy hangsúly miatt, de a lovagok állandóan cameóznak, mert fontos részei Ren életének és mert Hux titokban és mélyen cidrázik tőlük, de nagyon. Az én megközelítésemben nem nagyon kötik őket emberi érzelmek a Mesterükhöz, mint féltékenység vagy szeretet, személy szerint inkább vallási fanatistának tudom elképzelni őket, és a Mester az Mester, aki megmutatta nekik a Sötét Oldal Hatalmát és ők azóta az új Kiválasztottként hozsannázzák.

Lusitania írta...

Az utolsó jelentnél atomjaimra szakadtam és most víg boldogsággal lebegek a messzi-messzi galaxis egy messzi-messzi pontján pármillió apró darabban.
És a részecskéim mind imádják a Hux-Kylo-Raistlin triászt.

Raistlin írta...

Ma is intenzíven szenvedtem a következő fejezeten, nagyon-nagyon kellett a bíztatás - igazán és szívbőlnagyon köszönöm, rengeteget jelent, hogy tetszett ;u;

Névtelen írta...

Drága Raistlin! (ne haragudj, hogy csak így névtelenül) Minden egyes szava tökéletes volt! Imádtam a karaktereket, pontosan leírtad őket olyannak, mint amilyenek a film alapján is Fantasztikus sztori, fantasztikus jelenetek. Nagyon izgatottan várom az új részt! ;u;

Raistlin írta...

Úristen de drága vagy, nagyon-nagyon szépen köszönöm! (És szikla a szívemről le, hogy karakterhűnek érzed <3)

Detti írta...

Őszinte leszek, a szereplők kivoltáról egyelőre nem sok fogalmam van, ugyanis eddig a 4-5-6-ot láttam össz-vissz, plusz utánuk kerestem neten, de a sztorit nagyon élvezem. :) Valószínűleg még jobban fogom, ha megnézem Az ébredő Erőt is, de ez még idő hiányában várat magára. Akárhogy is, várom a folytatást, addigra talán már képben leszek! :)
Üdv: Detti

Raistlin írta...

Merész vállalkozásra adtad a fejed, te lány - én természetesen nagyon noszogatlak a film felé, mert megéri a belé fektetett időt, nagyon is ;u; (És már így is lespoilereztem neked pár dolgot ^^")

Névtelen írta...

[Absztraktum leadva, én meg aktívan élvezem, hogy semmit tehetek. Egyelőre.]

Na, én is tartozom egy vallomással: be nem ugrik a lélekháború, ha nem mondod. Énnn valahogy úgy voltam vele, hogy psycho - mint elme, lélek, tőlem akár utalás a pszichopátiára és machia mint a jó öreg Machiavelli, akinek bájos főhősöd azért bőven lehetne az iskolapéldája. Ha-ha.

1. Jaj, egyébként az eleje úgy tetszett. Valahol írtad, hogy nem szeretsz akciójeleneteket írni, hát ez fantasztikus volt. Nem vagyok egy vizuális típus (tényleg nem.), de ez szinte kockánként pörgött a szemem előtt.

"Sajnos nem voltak olyan szerencsések, hogy Yvanos Tokanival is önként végezzen a környezete." - ez így... ez így tökéletes.

2. "Sajnos lehetetlen, az egyik példaképem. Stratégiai lángelme, és lézerharcban félelmetes." - ez így, pontosan. Maradjunk annyiban, hogy jobban hasonlít a veje rá, mint a kisfia valaha fog. És én ezt mennyire imádom, hogy egy nő is lehet analitikus géniusz.

3. "Hux azt kívánta, bárcsak az apja láthatná, de persze ahhoz az kellett volna valószínűleg, hogy az apja életben legyen, és azt azért nem akarta különösebben." - most mondjam, hogy valahogy sikerült egy összetett mondatba belezsúfolnod mindent, amit valaha gondoltam az apjával való kapcsolatáról? Nem tudom, mi a zseniális, ha nem ez. (Mondjuk egyszer kíváncsi lennék az ő backstory-jára is. Nem hinném, hogy olyan szappanoperákkal büszkélkedhetne, mint Kylo, de ez a lassú, hideg izzás nagyon kíváncsivá tett.)

4. Azt viszont be kell valljam, hogy szegény, a főszereplő kötelezően laza haverja nekem így nem jött át. Értem én, hogy megvan a szerepe, hogy neki kell bemutatnia, amit máskülönben nehéz lenne, meg tükröt tart, de... na, valahogy nem, nekem személy szerint nem jött át, nem éreztem, hogy hús-vér karakter lenne. Viszont igen, és sokkal jobban bejött a propagandista srác, akiről meg (ne kérdezd) Ilja Ehrenburg jutott eszembe, aki tudom, hogy nem az a cég, de egy valamire való diktatúra úgysincs meg háborús uszító nélkül. space!Ilját szívesen látnám még egy cameóra, vérben forgó szemekkel az űrrádióban fenntartani a hadiszellemet.

Nekem a lány is tetszett, mosolyogtam egyet ahogy a hideg racionalitás összecsap a "próféciával" és alulmarad.

5. A vége érdekes, első olvasásra nem.... tetszett. Jó, ez nem igaz. Természetesen muzsikáltak a sorok, és ez a sete-suta, na most mit mondjak-ennyi idő után-félmondatok bőven elbűvöltek. Másodszorra már valahogy természetesen illőnek találtam, most pedig mondhatnám, hogy kis híján elérzékenyültem, hogy "hála égnek a légzésről már mindent tudok. - Mintha tetten érte volna magát" - hát én ennél egyszerűbben és torokszorítóbban még sosem olvastam, hogy valakinek elcsuklik a lélegzete (vagy éppen 110-re gyorsul).

Köszönöm, hogy olvashattam!

"Emma"

Raistlin írta...

Huhu, derült-jó semmittevést feléd~!

Igazából azért (is) döntöttem ennél a címnél, mert pontosan abban reménykedtem, hogy a konkrét jelentése mellett hozza magával ezeket az asszociációkat, szóval nagyon örülök, hogy átjött!

1. Istennek legyen hála, köszönöm
2. Ha Hux megkérné Kylo kezét, még kis ügyességgel lehetne Hux Organa tábornok. Én a helyében megfontolnám.
3. Vannak konkrét elképzeléseim az apjáról való viszonyáról, de azt hiszem, szilánkonként fogjuk összeszedni, és a 'kézenfekvőbb' részleteit, mert Hux nem szívesen emlékszik rá, és csak arra gondol, ami az állandósága vagy a brutalitása miatt nagyobb nyomot hagyott - annak ellenére, hogy egy elég komplex viszony (Kylo talán majd kihúzza belőle?)
4. Lazahaver szerepeltetésén sokat merengtem. Kifejezetten azt akartam, hogy kétdimenziós legyen, mert Hux nem ismeri jól, számára is egy kategória, nem egy személy, de próbálja magát meggyőzni, hogy ez tök oké, és EzAttólMégBarátságYeah, de az, hogy a fickó mennyire nem illik a sztoriba... hát, nem illik a sztoriba. Szóval kockáztattam vele; ha kiadatásra szánnám, kivágtam volna a kizökkentés miatt, de itt úgy éreztem, sokat elmond Huxról és arról hogy (jobb szó híján) mekkora 'szociopata'. Propagandista barátunkkal kapcsolatban Richard Ayoade volt a lelki szemeim előtt, de persze inkább a külsejét és a kisugárzását tekintve.
5. Szintén, a "nem érdekel így írom meg ne úgy hogy egységes legyen höh" című vállalkozó szellemű gondolatmenet eredménye - köszönöm az őszinteséged!

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS