a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2016. március 7.

PSYCHOMᐃCHIᐃ

Avagy Hux ambíciójának megindító meséje, első rész. Ez a következőképpen történt:
  1. A fejembe vettem, hogy Evil Space Boyfriendsék a film idejére már exek.
  2. Érdekelni kezdett, mi történhetett előtte.
  3. Nagyon sokminden történt előtte. Szóval. Többfejezetes.
elöljáróban: a történetben bemutatott kapcsolat két szörnyű ember masszívan egészégtelen viszonya. nem javaslom otthoni kipróbálásra.



 PSYCHOMᐃCHIᐃ


Az első találkozásuk a Starkiller bázison történt, ami még Érdektelen Hóbolygó 4567-ként funkcionált. Hux akkoriban ifj. Hux alhadnagy volt, Kylo Ren pedig - erre némi nosztalgiával gondolt vissza - nem volt több, mint egy félsor a napi eligazításban.
Ren lovagjait a felettese fogadta, nevezetlen N. tábornok, aki titokzatos és kreatív körülmények között veszítette később életét és karrierét. Bizonyos szemszögből nézve persze az Első Rend tisztjeinek tizedelése nem volt egyenes út a galaktikus rendhez, csakhogy Hux biztos volt a következőben: az egyensúlyt egyedül ő állíthatja helyre. Tehát szent kötelessége volt félretessékelni mindenkit, aki hátráltattatta abban, hogy mihamarább megvalósuljon az egyeduralma.
Rennel különösképpen nem a machiavelli-féle terve hozta össze, hanem a bamba véletlen és a tény, hogy N. tábornok nem nagyon tudott mit kezdeni vele vagy bármiféle főtiszttel békeidőben, tehát rendre kiküldte őket stratégiai terepszemlére, ami nagyjából azt jelentette, hogy megnézzék, valóban havazik-e, és mennyire.
A hó többnyire nagyon esett.
Hux, valamint a Gentes-ről ideszármazott vezénylő százados és nagyjából húsz szakaszparancsnok szenvedve nézte a rohamosztagos program vezénylése helyett ahogy a V17 szektor hangárját maga a végítélet fedi be.
A szakaszparancsnokok pár kietlen hete egy totálkáros tréfába kezdtek azt illetően, a hóesés a jelentésben hányféleképpen szövegezhető meg, és körben dideregve a datapadbe olyanokat pötyögtek, hogy lefelé irányuló csapadékövezeti jégképzet, ami sem meterológiailag, sem önfegyelmileg nem volt korrekt, és Hux az ajkaira harapva figyelte, hogyan hehegnek, aztán Hux figyelmét némileg lekötötte, hogy N. egyenes vonalban a hangár felé masíroztatta a Ren-lovagokat.
A Ren-lovagok fekete köpenyei zaklatottan csapkodtak, és közös erőfeszítéssel viseltek mind nehéz fémmaszkokat; fenyegetőek voltak és valahogy nem evilágiak, belemaszatolva a viharba - egy statikus, félig elfelejtett rémálom. Az összképen némileg rontott, ahogy libasorban inogtak a kétméteres hóban, akárcsak egy különösen búvalbaszott turistacsapat.
Hux azért mégiscsak meg volt hatva. Ott volt benne a kiskadét izgalma, aki mindig kerek szemmel csodálta a katonai ceremóniákat és a két lábon masírozó legendákat. Némi naivitással döntötte el, hogy Lord Kylo Ren Személyesen csakis a csapat legmagasabb tagja lehet. Ebből a távolságból egy igen impozáns gyász-zászlónak tetszett.
Hux rajta tartotta a tekintetét, túl a ragyogáson és kavargáson, az éles fagyszikrákon. Úgy tervezte, hogy teljes ünnepélyességében élvezi majd ki a megtisztelő totálvéletlent, hogy a Legfőbb Vezér kegyencének közvetett közelében lehet. Volt valami feszülten bizsergető ebben, mint könyököt dörzsölni a banketteken, ahogy a saját fontossága és fölénye ezerszeresen visszatükröződött valaki más rangjának prizmájában.
Huxot viszont ami igazán naggyá tette (és ezt vallásos meggyőződéssel hitte) az nem a születési előjoga volt, vagy akár a költséges képzettsége, hanem a rátermettsége.
Például: ott volt nagyjából húsz-harminc létforma, és ő volt az egyetlen, aki észrevette, hogy a hangár párkányán a jégcsapok elcseppentek.
Az eseményláncolatot bravúrosan illesztette össze fejben: a jég hirtelen olvadásához hirtelen hő kellett; a hirtelen hő meghibásodás jelentett; egy hangárbeli meghibásodás pedig sok robbanást jelentett, és a megfigyelésének hangot is adott a következőképpen:
- Földre!
A hangja élesen harsant, és a szél felkapta. A szakaszparancsnokok engedelmesen hasra zuhantak, a datapadot messze dobva, és Feltehetőleg Kylo Ren egyenesen felé nézett.  Felé fordult akkor is, amikor a dühödt narancs tűzfelhő előre tört, omló robajjal, sűrű fekete füstöt okádva.
Hux a hóban térdelt a tarkóján összefűzött kezekkel, és elnyílt ajkakkal figyelte, ahogy Kylo Ren épp csak az ujjait tartotta fel, oda se figyelve, kiterpesztve őket, és a robbanást visszalökte.
- FÖLDRE! - visszhangozta N. tábornok Hux parancsát, hiába és megkésve. A lovagok formációt vettek fel, ugyanazzal a hangtalan természetességgel, ahogy a madarak V-alakba röppennek, és Hux elméjében valami surrogva rebbent, suttogó szavak lehettek, sok-sok hangon, sok-sok nyelven. Ott álltak a Ren-lovagok kitartott kezekkel, ahogy a robbanás önmagába omolva a saját lángnyelveit falta, ropogva, csámcsogva. A nyúlós izzásból kiemelkedett egy könnyű kis X-szárnyú sikló. A gyújtogató.
Hux azt üvöltötte:
- Állítsák meg! - Tudva, hogy a parancs lehetetlen; és sejtve, hogy Ren lovagjai a lehetetlenre is képesek.
Kylo Ren a kezét emelte, a lovagokkal egy ütemben. A sikló felé nyúltak, szinte álmodva, vágyakozva, aztán Kylo Ren a tenyerét ökölbe rántotta.
A sikló megtorpant.
Pulzáló, ősi hang. A suttogások ismét Hux koponyájában zúgtak. A hópelyhek a szikrákkal táncoltak. A sikló kifulladó, kehes motorral előre tört volna, de az Erő visszatartotta - Hux érezte rezonálni a csontjaiban.
Lejjebb ereszkedett. Lassan, lassan.
A vezénylő százados azt lehelte:
- Ez képtelenség.
És Hux szája sarka szigorú mosolyba rándult.


Ren lovagjai a puszta akaratukkal megállítottak egy éppen hiperűrsebességre kapcsoló siklót, és Hux látta, hogy ez jó. Maga az eset nem sokat jelentett: a pilóta a vallatás végére már nem volt életben, a sikló régi modell volt, jelöletlen, sem az Ellenállással, sem a Köztársasággal nem hozható egyértelműen összefüggésbe. A hidegháború tovább tartott, és Hux lendületesen a felettese elé járult, amikor egészen bizonyos lett, hogy semmi érdemit nincs jelentenie. Azért hozzátette:
- Az engedélyét kérem, hogy hadbíróság elé terjesszem az ügyem, hölgyem.
A hadnagy pár ütemre elmulasztott bármit is reagálni erre.
- Ezt hogy értsem?
- Parancsot adtam ki a vezénylőszázados úr és a tábornokasszony helyett, hölgyem. Erre nem volt engedélyem.
A Zabrak asszony engedte, hogy apró szarvakkal övezett feje a tenyerébe essen, és fáradtan hörögte:
- Hux, ne csinálja ezt velem. Ezért előléptetik, nem elítélik. Leléphet.
Hux szerényen tisztelgett, a szemeibe fegyelmezett örömöt erőltetve, és a vállai színlelt megkönnyebbüléssel zuhantak meg.
Az érdekeit azt szolgálta, ha a rangban felette állók tehetségesnek látták, de nem törtetőnek, zseniálisnak és mégis teljesen hülyének. Mindent elkövetett, hogy olyan embernek benyomását keltse, aki reggelente egy vaskos karót erőltet a seggébe, és a szabálykönyvet motyogva hajtja álomra a fejét este.
Hux a rohamosztagos program tervét még a kadétévei alatt szülte meg. Készített belőle egy csinos kis pamfletet, amit az Arkansis Akadémia vitaklubjának keretein belül szavalt el. Olyan érvek hangoztak el, miszerint megkérdőjelezhető ötlet volt egy olyasvalaki génjeit terjeszteni, aki többek között például kriminálisan képtelen célozni, és szorgalmazta, hogy az eljövendő rohamosztagosokat a Birodalomhűek a születésüktől fogva egy általa szerényen előterjesztett képzési tanterv szerint neveljék fel, kompetens és intelligens harcosokat tenyésztve, akiknek a gyengeségeit a Köztársaság nem lesz képes egyetlen ütközet után sikeresen kiszámítani, hiszen mindegyikük egyedi.
Az éppen formálódó Első Rend fölfigyelt erre, az apjával egyetemben. Az apja félájultra verte, amiért nyilvánosan kritizálta a dicső Birodalmat; az Első Rend pedig adoptálta az ötletét, a nevével fémjelezve és egy busás fizetéssel kiegészítve, amit természetesen csak huszonegy éves kora után kaphatott kézhez. A program tényleges vezetéséhez reménytelen volt hozzáférnie fiatalon és képzetlenen, de a lényeg az volt, hogy az Első Rend észrevette, és úgy jegyezte meg magának, mint egy ifjú tehetséget forradalmi ötletekkel, akit szükség szerint a színfalak mögé lehet állítani.
A ranglétrán kellemesen korzózott előre, a karjait a háta mögött összefűzve és ártatlanul fütyörészve. Fáradhatatlanul dolgozott a Starkiller bázis kezdeti ötletén az Első Rend legkiválóbb mérnökeivel, és hirtelen valahogy senkinek sem tűnt fel, hogy nem volt még olyan ütközet, amiben személyesen részt vett: alhadnagyként máris értékesebb, mint a harcpróbált őrmesterek, és mivel a szimulációs programokban hat éves kora óta bravúrosan teljesített, a hozzáértését senki sem kérdőjelezte meg.
Huxot nem csak katonaként tartották számon: feltaláló és stratéga volt, a Legfőbb Vezér szavaival élve “alkotó a háború művészetében,” és Hux hideg szerénységgel fejet hajtott a dicséretnek.
Hux tudta, hogy egy napon az Új Birodalom ura lesz. A galaxis végső soron katonai diktatúrára szorul, és az ötleteit egyedül az árnyékolta be, hogy tudta, hogy sem a rohamosztagosok, sem az újabb halálcsillag nem lesz elég ennek a megszerzéséhez; az még csak az Első Rend céljait teljesíti be. Megvolt a haditerv, de hiányzott a fegyver.
És akkor jött Kylo Ren.
Hux magával cipelte a megállított robbanást mindenhová, ahová ment, és egy röptevesztett sikló süvített a fejében. Az Erő neki nem adatott meg, de végre minden készen állt, hogy megszerezze, hogy az uralma alá kényszerítse vagy közel édesgesse. Aznap látta Kylo Ren hatalmát a saját szemével, és a meggyőződésévé vált, hogy egy nap az övé lesz - hiszen megillette.


Sajnos menet közben kiderült, hogy Kylo Ren egy seggfej. Legközelebb Hosnian Prime-on akadtak össze egy titkosított transzferen. A sűrű esti levegőben a metropolisz ezer fényei függtek, és Hux főhadnagy  azon volt, hogy a kiküldött kémek jelentéseit biztonságban vigye el A-ból B-be. Szükségtelen megemlíteni, hogy nagyon sietett. A csizmája csikordult a vashídon, ahogy befordult, és egyszerre szembetalálta magát úgy két méternyi Kylo Rennel. A lény látványa pillanatnyi megtorpanásra késztette, aztán a sarkát összeütve tisztelgett.
Megjegyzendő, hogy Kylo Rennek kellett volna előbb tisztelegnie.
Az adatai hozzáférhetetlenek voltak minimum dandártábornoki rang alatt, de Hux annyit azért összeapplikált magában, hogy Ren se nem felettese, se nem beosztottja, ezért hát az üdvözlés őt illette volna meg előbb, de Hux a nagyvonalúság mellett döntött, amit nagyjából négy másodperc múlva bánt meg. Kylo Ren egyszerűen elhaladt mellette, a tépett köpenyéből szagló füsttel, és a maszk mögül odavetette:
- Pihenj.  
Hux ezek után három éjszakán át dupla adag nyugtatót vett be.


Annál professzionálisabb volt, hogy a szívére vegyen holmi balmodorú incidenseket. Amikor megkapta a rendeletet, hogy neki személyesen kell tartania az eligazítást a Ren lovagoknak a Vanguardon, közölte, hogy “parancs, értettem,” és a maradék műszakot a rendelkezésére bocsájtott adatok áttekintésével és újraellenőrzésével töltötte, kihúzott háttal, egyenes vállal ülve.
Ren lovagjait a fedélzeti tanácsteremben érte. Az üvegfalakra feszítve a világűr otthonos sötétje, a felületek lakkfényesek. Körben ültek, sistergő csendben, maszkosan, köpenyesen, nanáhogy, persze, és ami becsülendőbb, talpig fegyverben, akkor is, ha ez javarészt rudakat és fénykardokat jelentett, valamint Hux majdnem biztos volt benne, hogy az egyiküknél észrevett egy baltát és egy ösztökét.
Egy baltát és egy ösztökét.  
- Üdvözlöm önöket a Vanguard fedélzetén - mondta tiszta hangon. - Hux százados vagyok, én…  
Ne szakítsa meg a tanácskozásunkat.
-... fogom ismertetni a bevetés alapvető részleteit - fejezte be a koponyájában koppanó paranccsal szemben, és az arcizmainak csak egyetlen gyors rándulást engedett meg. Beállt egy moccanatlan szünet, miközben senki sem őt nézte,  és ő lélek egy nyugalommal állapította meg, hogy egy telepatikus ülés közepére ütemezték a jelentését, de hát mit volt mit tenni. A műszerfalhoz menetelt, kishíján díszlépésben, és pár puha érintéssel beüzemelte. A képernyő földerengett, és ő atyai türelemmel átnézett a válla felett.
- Amint készen állnak, kérem, értesítsenek.
Kylo Ren a karjait keresztbe fűzte. Hux akkor még nem feltételezte, hogy ez duzzogást jelent.


A Vanguard a Dagobah-rendszer felé vonszolta magát a külső peremen, csillagról-csillagra araszolva, hogy észrevétlen maradjon a Köztársaság radarja alatt. Huxot nem tájékoztatták róla, mi volt a bevetés konkrét célja. Az ő feladata az volt, hogy a gondjaira bízott rohamosztagosokat irányítsa és a rálőcsölt lovagokat elszállásolja. Bármilyen jelentéktelen is volt a szerepe, attól még a tiszti asztalnál evett, és mindenki megtanulta haptákba vágni magát előtte, kivéve természetesen Kylo Rent.
Kylo Ren nem jelent meg az asztalnál a lovagjai tiszteletére rendezett üdvözlő lakomán. Szóbeli feddés érte a vezérőrnagytól, aki babonásan rettegett tőle, és aki ezt közepesen jól leplezte. Hux nem tudta nem elcsípni a párbeszédet, ami a parancsnoki hídon zajlott le, és aminek az lett a vége, hogy Kylo Ren fölétornyosult szerencsétlen nautoliainak, akinek a csápjai már egészen megadóan lógtak.
- Mit vár tőlem, ebben a maszkban hogyan egyek?
- Hát vegye le.
Kylo Ren a tiszteletét tette ebédidőben. A maszkot változatlanul viselte. Hux mellett foglalt helyet, és a székét egész végig előre-hátra billegette, Hux szörnyű gyanúja szerint az Erő segítségével.
Hux nyelve alatt keserűen fordult a brawballo. Elbizonytalanodott benne, megfelelően választott-e titkos szuperfegyvert, különösképpen, mivel Kylo Ren a mutatványát minden közös étkezés alkalmával elismételte, és Nnyrt'fon vezérőrnagy egyszerűen már megszűnt szólni érte. Az ötödik alkalom körül lehetett, hogy moderáltan elege lett, és Kylo Renhez fordult a következővel:
- Megfelelőnek tartja az ellátást?
- Nem akar bájcsevegni velem - közölte Kylo Ren egy könnyed legyintéssel, és Nnyrt'fon elismételte:
- Nem akarok bájcsevegni önnel.
A sisak biccenéséből ítélve Kylo Ren végigmérte.
- A maradékot már nem kéri.
- A maradékot már nem kérem.
Hux lassan nyelt, és figyelte, ahogy a sziruptól aranyló dantooine palacsinta átlebeg Kylo Ren tálcájára, majd a lovag érintetlen adagjára placcsan. Kylo Ren otthagyta az egészet, és mint mindig, az első adandó alkalommal lelépett, hogy aztán az ételautomata körül kísértsen éjjelente.
Hux maradt, és végignézte, ahogy a roskadó tálca tartalma bekerül a szemétbe, és Nnyrt'fon kopogó szemekkel tűri, hogy így legyen.  
Huxnak visszatért az ítélőképességébe vetett maradéktalan hite.


Az M19 szektorba érve megkapták a rendeletet, hogy a bolygót hármas kötelékű TIE vadászokkal közelítsék meg, szétszóródva a teljes felületen. Huxot Kylo Ren mellé osztották be, ami egyszerre töltötte el reménységgel és a legsötétebb kétségbeeséssel.
- Tud TIE vadászt vezetni? - kérdezte gyanakvóan, ahogy a szűkös, kerek pilótafülkébe erőlködött. Kylo Ren nem várt rá a beszállásnál, csökönyösen a vezérlőpult fölé görnyedve.
- Jobban járunk, ha maga kezeli az ágyukat.
- Tud TIE vadászt vezetni? - ismételte meg Hux a kérdést, és a fejébe húzta a fényes fekete sisakot.
- Tudok - vágta rá Kylo Ren élesen, aztán lassabban hozzátette: - TIE vadászt vezetni.
- Köszönöm, ezt akartam hallani.
Huxon az előrendelt tetőtől-talpig bőr kezeslábas volt, víz-, tűz- és fagyálló. Amennyire kivette, Kylo Ren a szokásos hacukáját viselte. Bízott benne, hogy a lovagot az öltözete alkalmassá tette, hogy lélegezzen a világűrben.
Amint felvillantak a vezénylőfények, kilövelltek, szédítő sebességgel. Hux gyomra görcsben remegett, ahogy a Vanguard garázsa elsüvített és egy szempillantás alatt az ásító űrbe veszett.
Gyűlölt repülni. Mélységesen. Gyűlölte érezni, legalább annyira, amennyire utált különböző bolygók felszínén ácsorogni, és az idejét meg a képességeit vesztegeti. Hozzá a csillagrombolók méltóságos vonulása illett, keresztül a világegyetemen. Megkapaszkodott a kontrollerekben, a fejét előre szegve. A sisak légzőkészüléke felerősített minden szomjas, pánikolt lélegzetet, úgyhogy kényszerítette magát, hogy a levegőt egyenletesen vegye, és a térde ne remegjen. Háttal ült Kylo Rennek, de túlságosan is tisztában volt vele, hogy a lény képes kiérezni a félelmének minden csendes kis jelét. Rákoncentrált a kavargó felszínű, sápadt bolygóra és a körülötte sodródó méla meteroitokra. Aztán azt mondta:
- Társaságunk van.
Így jár az, aki vigaszért mered a világűrbe. A radaruk nem érzékelte, de egy álcaholós kalózflotta került a látóterükbe. Kylo Ren undorodva szusszant, Hux pedig bejelentkezett a rádióforgalomba:
- Pajzs hármas a pajzsoknak, kalózflotta, pozíciób--
Egy rándulás. A csillagok csíkokká mosódtak, éppen csak egy villanó pillanatra, és egyszerre ott voltak az egyik kalózhajó pofájában. Hux a szélvédőn keresztül belebámult a rodiai pilóta hüllőarcába, a döbbenettől elkerekedett, üres fekete szemekbe, és érezte, ahogy az ujja magától mozdul a kontrolleren. Látta felragyogni a lézernyalábokat, de a robbanást már nem hallotta, a csillagok ismét sávokká ugrottak, egy gombnyomás, öntudatlan, és egy újabb hajó szakad szilánkjaira.
Szóval. Ez volt Kylo Ren stratégiája. Hiperűrsebességben ugrálva egyesével betalálta a kalózokat, és mindeközben az elméjével Huxot mozgatta.  Egy percig sem tartott - a kötelékük még vissza sem igazolt - és nem volt ellenség, csak szétmarcangol roncsokat hordozó csillagszél.
A rádió felrecsegett. Valamit jelentettek, hadarva és rémülten, Hux nem fogta fel, a vére ott dörömbölt a fülében és a keze megállíthatatlanul remegett. Hányinger görnyesztette előre, izzadt, sápadt, magatehetetlen félelem.


- Ezt soha többet nem teheti meg, Ren. Sem velem, sem bármelyik tiszttel. Szemet hunytam a kis tréfája felett a palacsintákkal kapcsolatban, de ami az imént történt, azt kötelességemnek érzem jelenteni.
Kylo Ren szórakozottan duruzsolt:
- Tegyen úgy.
A páraterhes, dagonyás dzsungelen vágtak át, cuppogó, huhogó hangokkal övezve. Hux előzékenyen kivárta, hogy kettesben legyenek, és hát igen, ez vallott Kylo Renre, hogy egy törtmásodpercig se értékelje. Derogált neki átöltözni, szóval csak húzta maga után a sárban a lebernyegeit. Hux példát statuált és a hóna alá vágta a sisakját, bármilyen megterhelő is volt belélegezni a nyirkos, bűzös ködöt. A fák göcsörtös gyökerei közt lépegetve, liánokat félrelökve követte Kylo Rent, aki valami dölyfös magabiztossággal haladt előre, mintha  pólusra fordult mágnes vonzaná be a sötétbe.
- Attól tartok, hogy nincs egészen tisztában az eset jelentőségével.
- Csak nem az a problémája, hogy megsemmisítettem az ellenfeleinket?
Ez Huxot pillanatnyi megtorpanásra késztette.
- El kell ismernem, hogy várakozáson felüli pilóta. Mindazonáltal…
- Nyilvánvalóan nem látta még repülni Poe Dameront. Szeretném, ha diszkréten kezelné a kis bravúromat.
- Én pedig azt szeretném, hogy ne vegye át engedély nélkül az irányítást a tudatom felett. Hatásos volt, ezt elismerem, de amennyiben a jövőben is élni kíván vele, úgy ki kell fejlesztenünk egy egységes parancsrendszert erre. Tudom, hogy a Ren lovagjai nincsenek a vezényleti sorban, de az teljességgel elfogadhatatlan, hogy a hatalmát kontroll nélkül gyakorolja. Szigorúan meg kell határoznunk, milyen esetekben, milyen mértékben és kikkel szemben alkalmazhat… varázstrükköket.
- Maga egyáltalán nincs tisztában az Erő természetével, Hux.
- Százados. A megszólításom Hux százados. Ha már itt vagyunk, ezt is tisztázzuk: hogyan szólíthatom?  
Kylo Ren nem válaszolt. Lomha, ősi lények mozdultak a sötétben, és Hux keze szorosabban fonódott a lézerfegyverre. Kylo Ren tarkóját nézte, a csapzott csuklya rejtekében, és halkan kérdezte:
- Ben Solo, vagy egyszerűen csak Ben?
Kylo Ren sarkon pördül, és a keze karomként mart a levegőbe. Hux fuldokolni kezdett, szánalmas, fölcsukló hangokkal, ösztönösen a nyakához kapva. A sisakja és a pisztolya a sárba zuhant. Vigyorgott, boldogan és vadan.
- Honnan tudta? - Kylo Ren ezt ordította. - Ki árulta el magának!?
Hux hördülve nevetett. A torka mart és égetett, és egy bús fintorral felé intett, jelezve, hogy így aligha beszélhet. Ren mordulva elengedte, és Hux térdre esett. Előre görnyedve lihegett, és a nadrág vízhatlan anyagán át is érezte a mohó, hűs sarat, ami a lábához tapadt. Zúgó hangot hallott, és feltekintve egy vörösen szikrázó fénynyalábbal találta magát szembe, ahogy Kylo Ren a kardját a torkának szegezte. Még soha nem látta a fegyvert: a penge ádázul parázslott és recsegett, és Hux orra az ózon éles szagával lett tele.
- Beszéljen - sziszegte Kylo Ren. Hux megnyalta az ajkait, és feltekintett.
- Szeretnék előbb felállni, ha nem haragszik.
- Maradjon, ahol van.
- Fegyvert fog az Első Rend századosára. Ez árulásnak számít, ugye tudja?
- A maga vétke sokkal súlyosabb!
- El fogja tenni a kardot. Háromig számolok.  
Kylo Ren hátrébb lépett, de a kardot nem engedte le. Hux úgy döntött, megelégszik ennyivel, és amilyen elegánsan csak tudott, talpra kecmergett. A hangja nehéz volt és rekedt, és minden lélegzetvétel nehezére esett.
- Kikövetkeztettem, és ha nekem sikerült, biztos lehet benne, hogy mások is összerakják majd az adatokat. Az arcát túlságosan is titokban tartja. Hozzáférhetetlen az adatlapja. Mint mondtam, várakozáson felüli pilóta, és az Erő használója. Itt vagyunk Dagobah-ban, és mi dolga lenne itt bárkinek, ha csak nem az, hogy megtalálja Luke Skywalkert? Ben Solót a Köztársaság eltűnt személyként tartja számon; az Első Rend adatai szerint halott. Ez a kis nüansznyi eltérés érdekelt egy ideje. Csak a tiszta adminisztráció érdekében: él még, Ben?
- Meg van tiltva… - Kylo Ren vett egy mély lélegzetet, és újrakezdte; a hangja ezúttal nem remegett. - Nem lehet kiejteni ezt a nevet a Legfőbb Vezér szigorú parancsa értelmében.
- Ami még egyértelműbbé teszi, kit rejtegetünk a berkeinkben, ha érdekli a véleményem.  
- Nem hívhat… úgy.
- Nem áll érdekemben.
Kylo Ren félrebiccentette a fejét, és mintegy mellékesen visszahúzta a markolatba a pengét. Hux nem engedte, hogy látszódjék az arcán a megkönnyebbülés.
- Kitörölhetném az emlékezetéből, hogy rájött.
- Ismétlem, nem áll érdekemben felfednem a féltve őrzött kis identitását bárkinek, pusztán javaslatot tettem, hogy jobban ügyeljen a jövőben az inkognitója sérthetetlenségére. Ezen felül pedig az ilyen és ehhez hasonló fenyegetésektől tartózkodjon. - Közelebb hajolt, bár Kylo Ren még mindig egy jó lépésnyire volt. - Figyelmeztetem, Ren. Az ön által tanúsított bánásmódot én nem tűrhetem. Meg fog tanulni tisztelni, vagy kénytelen lesz szembenézni a következményekkel. Most pedig visszamegyünk a géphez, mivel a fegyveremet sikeresen tönkretette. Kövessen.
Amikor sarkon fordult, még nem tudta, mire számítson. Mindent egy lapra tett fel, és azonos volt annak az esélye, hogy Kylo Ren hátulról kettészelje sértett dühében, és annak is, hogy engedelmeskedjen.


A meddő expedíció után valahányan visszatértek a Vanguardra; harminckét eltékozolt óra és a mocsár lemoshatatlan szaga. Hux minden lehetséges következményt pontosan kiszámított, de arra nem készült fel, ami végül bekövetkezett.
Kylo Ren vadászni kezdett.
Dagobah-n még nem tűnt fel neki, hogy célpont lett. Miután Hux ismét felfegyverkezett, erősítést rendelt, és három rohamosztagostól kísérve fésülték át a terepet. Szökött jediknek nem mutatkozott semmi jele, egy apró, omladozó sárkunyhótól eltekintve.
Amikor visszatértek a fedélzetre, Kylo Ren kitartóan követte, ami egyre feszélyezőbb lett. Hux fontolgatta, hogy egy leléphet parancsszóval föloldozza-e a szolgálata alól, de biztosra vette, hogy Rent nem az engedelmesség vezérli vagy a féltés, hogy Hux ismét egy kígyótámadás áldozatául esik (amit márpedig példamutatóan kezelt, köszöni szépen, és szükségtelen volt, hogy Ren közbeavatkozzon az Erővel.)
Kylo Ren úgy kísérte, ahogy kóbor vadak cserkésznek be idegeneket, tapintatosan lemaradva, mintegy mellékesen lődörögve, de valamiféle ragaszkodó jelenléttel. Ez az esti műszak következtével egyre kínosabb lett, amikor Hux felhagyott azzal, hogy a fedélzetet széltében-hosszában átgrasszálja, és a vezérlőpulthoz szólította a kötelessége; hat standard órán át ült előtte, és Kylo Ren hat standard órán át ácsorgott a háttérben. Hux nem volt hajlandó felelősségre vonni érte, vagy bármiféle interakcióba lépni vele .
A hálókörletébe térve Kylo Ren még mindig követte. Hux leolvastatta a kártyáját, a fémajtó otthonosan hisszent, és ő egyszerűen átnézett a válla felett, felvont szemöldökkel.
- A fürdőmhöz is csatlakozik, vagy megtudhatom végre, mit szeretne?
Kylo Ren hátrahőkölt, mintha már végleg lemondott volna róla, hogy Hux valaha is megszólítja, aztán azt mondta:
- Jöjjön velem Sullustra.
- Mégis miért mennék magával Sullustra?
Csönd. Hux hozzátete:
- A rohamosztagos program szigma fázisba lépett. Mint a századosuk, mellettük a helyem. Továbbra sem látom be, mi szükség volt rám ezen a kis kiránduláson, de higgye el, nem tartozik bele a hagyományos hatáskörömbe. A parancsnak engedelmeskedtem, a kötelességemnek eleget tettem. Jó utat és jó éjt, Ren. Talán még találkozunk a jövőben.


- Magának Sulluston kéne lennie! - üdvözölte N. tábornok a hóförgetegen keresztül. Hux tisztelgett, lobogó kabáttal és vacogó fogakkal, és azt ordította:
- Az teljességgel lehetetlen, asszonyom!
N. tábornok az összes karjával gesztikulált.
- Parancsa van, forduljon vissza!
- Engedélyt kérek megkérdezni, kitől érkezett a parancs!
- Lord Rentől!
- Lord Ren nincs a vezényleti sorban.
Egymásra bámultak.
- Ah. - N. tábornok letekintett a datapadjára. A szemeit hunyorította. - Márpedig a szövegezés elég egyértelmű.
- Engedelmével, Lord Ren a fejébe vette, hogy az expedícióján egy százados jelenléte feltétlenül szükséges.
- Kifejezetten önre hivatkozik. Itt áll a neve.
Hux a fejét rázta.
- K… Lord Rennek nincs meghatalmazása erre. Küldje Xakic-et. Asszonyom.
N. a gondolataiba mélyedt, és felocsódva aztán türelmetlenül legyintett.
- Leléphet.


Hux biztos volt benne, hogy helyesen cselekedett. Hux akkor is biztos volt benne, hogy helyesen cselekedett, amikor Xakic Hollinger kritikus állapotban tért vissza. A tüdeje beomlott. A nyakán nem voltak fojtogatásnyomok. Hux látta, ahogy a medikus droidok vijjogva végigtolják a bázis főfolyosóján, és nem érzett megbánást vagy részvétet. Nem fért sehogyan a fejébe az ötlet, hogy Kylo Ren ténylegesen az életére törne, de nem tudta, mi másra következtethetne.
Hux felfedezte az identitását, Huxnak tehát pusztulnia kell. Kylo Ren ennél körmönfontabb kellett, hogy legyen, Hux már ismerte ennyire.  A következő érvénytelen parancs Serennóra rendelte. Hux nem ment, és ezúttal nem küldött helyettes századost sem.


Hux a rohamosztagosok Logisztika IV. vizsgáját felügyelte atyai büszkeséggel és fegyverrel a kézben. A katonai jelenlétet az elméleti programokon is kulcsfontosságúnak érezte, hogy egyik rohamosztagos se higgye, hogy az idejüket vesztegetik a képzéssel. Huxnak minden vére, verejtéke és reménye volt az újragondolt tantervben. A vizsgacsarnokban parádésan sok tiszt volt jelen, vigyázzban és súlyos csalódásra készen. Hux taktikai övén megrezzent a kommlink, de ignorálta, aztán kisváratva megrezzent újra, ezúttal a parancsnoki hívókóddal. Phasma törzsőrmester felé fordította a sisakját, és Hux némán levezényelte, hogy vegye át a helyét.  
Amikor kiért a folyosóra, megtekintette az üzenetet.
Súlyos meghibásodás a WB88 szektorban. Sérült egység.
Hux lélekszakadva érkezett; kellőképpen sietett ahhoz, hogy meglátszódjon rajta az igyekezet, de pont elég visszafogottan haladt ahhoz, hogy a megjelenése makulátlan maradjon. A sérült rohamosztagost már elszálították, de a látvány, ami a szektorban fogadta, így is felkavarta. A síkos padlót még vér mocskolta, és a drága műszerfalak szét voltak kaszabolva - duzzadó, izzó vágások hasították fel, ami még mindig parázzsal sercegtek. A levegőben alattomos, olvadt szag volt, és az ózon félreismerhetetlen illata.
Hux nyelt egyet, és a vonásaira unt nyugalmat erőltetett.
- Lord Ren a bolygón tartózkodik, felteszem?
Az ügyeletes főhajtva biccentett.
- Igen, uram.
- Küldött értem?
- Ezúttal nem, uram.
- Hol találom?   
Egy ütemnyi csönd volt.
- A tiszti hálókörletben, uram.
Hux bólintott, és elindult. Az ügyeletes utána szólt:
- Uram? MT-2345 nem élte túl.


Hux felszegett fejjel haladt végig a fekete folyosókon, és a fénysávok összemosódtak előtte. A fejében a feddés készülő terve, és pro meg kontra sorravette, Kylo Rennek van-e jogosultsága a létezésre. Az ajtót nyitva találta: a vezérlőpanel össze volt zúzva.
Belépett a feldúlt szobába. Ren a földön ült, összefűzött lábakkal, a kezeit a térdén nyugtatva, neki háttal. A vállai zaklatottan süllyedtek és megugrottak, mintha futna. Hux felé lépett volna, de valami nem hagyta.  Ren átnézett a válla felett.
Nem volt rajta a maszk.
Az arcát Hux nem láthatta. Egyedül az álla villant a csuklya alól, egy félholdnyi fehér vonal.
- Lehunyja a szemét.
- Lehunyom a szememet.
- Előre lép.
- Előre lépek.
- Beszélhet.  
Hux megpróbált megszólalni, de valamiféle ismeretlen delej szédítette. Hibának tűnt volna összezúzni a csendet, ami Ren valódi hangját követte. Az ajkait megnedvesítette, és rábírta magát a beszédre.
- El kell kérnem a kreditszámát. Nem férek hozzá a nyilvántartásban.
- Ez érdekes. Mire kell magának?
- Tisztában van azzal, milyen költségekkel jár egyetlen rohamosztagos kiképzése? Van fogalma róla, mennyibe kerül a berendezés, amit tönkretett?
- Le akarja vonni a fizetésemből - mondta Ren, és a zsongóan üres hangban  szórakozottság csengett.
- Ez a minimum.
- Bájos, hogy feltételezi, hogy van fizetésem.
Hux kihúzta magát.
- Értsem úgy, hogy nincsen?
- A szükségleteimet fedezi a Rend. És nem sok mindenre van szükségem.
- Tehát utalványokon él.
- Valahogy úgy.
- Az üzemanyagköltségét még megvonhatom. Ha már annyit utazik.
- Elhiheti, nem városnézni megyek.
A hangok alapján Kylo Ren nem elég, hogy talpra ereszkedett, de még nyújtózott is egy kényelmeset. Hux összevonta a szemöldökét, de továbbra sem nézett felé.  A sötétséget bársonyosra bélelte Ren puha hangja. Hux ott állt előtte, vigyázzban.
- Fel nem fogom, miért akar mindenhová magával cipelni. Egy tucatnyi százados állna a rendelkezésére, de azok után, amit Hollingerrel tett, ne számítson önként jelentkezőkre.
- Nekem maga kell.
- A felém tanúsított fixációja aggasztó.
- Nincs mitől félnie.
Kylo Ren közelebb lépett. Az illata steril és hideg volt; a ruha anyaga magába itta az űrhajó mesterséges levegőjét és a bolygó fagyos szelét.
-  Ugyanannyi okom van tartani öntől, mint önnek tőlem.
- Fenyeget, Hux?
- Százados. Figyelmeztetem. Nem fogom tétlenül tűrni, hogy szabotálja az Első Rend működését a személyes érdekei miatt.
- Mik a személyes érdekeim?
- Itt most én teszem fel a kérdéseket. Látni akart. Miért?
- Látni akartam - mondta Ren mélyen és lassan. Az ujjait Hux álla alá támasztotta. A bőrkesztyű érintése meglepően lágy volt, és lágyak voltak Ren ajkai is.
Hux hátraléphetett volna. Hux felképelhette volna. Megvolt rá a hatalma, megvolt rá a joga.
Hux dühödten viszonozta a csókot, és a csuklya alatt Ren hajába tépett. Az ujjai közt selymes, hosszú tincsek. Ennyit már tudott róla. Volt álla. Volt haja. És egy kamasz ügyetlen lelkesedésével csókolta.
- Maga idióta - Hux ezt morogta. - Miért kell ennyire triviálisnak lennie? Ez van a háttérben? Ez?
- Ne vonjon le következtetéseket. El fog kísérni Naboo-ra. Önként. Most távozhat.


Hux visszatért a vizsgaterembe. Semmi nem változott rajta; csak ő tudhatta, miként bizsereg az ajka. Megállt egy fegyelmezett terpeszben, a vállait hátrafeszítve, és egy semleges pontra nézett.
Nagyjából öt percet adott magának arra, hogy magyarázatot találjon Kylo Ren érzéseire. Nem, nem ez volt a jó szó rá - a vonzalmára, talán. Tényszerűen megállapította, hogy a férfi rá is hatással van, látatlanul és láthatatlanul. Ha ez rá a módszer, hogy levezessék a kettejük közt feszülő stresszt, és eredményesebben dolgozzanak együtt a jövőben, úgy hát legyen; csak biztos volt benne, hogy Rent nem ez vezérelte. Az volt a kérdés, mi vezérelte Bent.


Ben Solo Leia Organa és Han Solo gyerekeként látott napvilágot kilenc hónappal az Endori csata után (érdekes.) Ahhoz képest, mennyire kétségbeesetten el akart tűnni a rendszerből, elég jól dokumentált volt az élete: Hux különösebb erőfeszítés nélkül hozzáfért a korai adataihoz a datapaden, amit este pörgetett át egy elektromos cigaretta mellett. Nyolc éves koráig mintatanuló volt, eltekintve pár apróbb fegyelmi kihágástól. Ifjúsági podrace-bajnok. Különösen tehetséges idegen nyelvekben.  A felnőtt énjéről csak egy fantomképet közöltek. Hux hunyorítva elnézte. Valami megmagyarázhatatlan meggyőződéssel tudta, hogy nem stimmel.


Kylo Ren teljes menetfelszerelésben várta másnap. Hux még a kesztyűjét igazgatta, és egy biccentéssel jelezte, hogy csatlakozhat. Ren meggörnyedve követte, ahogy a kafetéria felé menetelt.
- Gondolkozott a Naboo-i expedícióról?
- Önnek is szép jó reggelt, valamint: igen.
- Mire jutott vele?
- Nem áll rendelkezésemre elegendő információ, hogy döntsek.
Ren szusszantott, amit a sisak statikus recsegéssé torzított.
- A Legfőbb Vezér 0600-ra vár bennünket bővebb eligazításra.
Hux megtorpant.
- Jelenésem van a Legfőbb Vezér előtt, és ezt csak most tudatja?
- Még van ideje egy kávéra.
- Át kell szerveznem a napirendemet. - Hozzátette: - Még soha nem láttam személyesen. Vagy hologramban. Akárhogyan.
- 0600 - mondta Ren, és egy drámai lobbanással elsietett. Hux utána meredt. Nem tudta mire vélni a pangó, sértett hiányérzetet, amiről a bögréjéhez érve szerencsére meg is feledkezett.


Hux le tudta volna élni anélkül az életét, hogy látnia kelljen a Legfőbb Vezért. Jobban szerette eszmének, a testtelen ötletnek, ami mozgatta az Első Rendet, és a kinevezéseihez dicsérő szavakat biggyesztett. A barlangba vájt holokamra szigorúan tiltott övezet volt mindazok számára, akik nem tartoztak Ren rendjébe vagy a megfelelő tiszthez. Hux az elméjében idegen zsibbadást érzett, és puhán sétált, mint aki tilosban jár. Ren bezzeg csattogó csizmákkal végigvonult a hídon, és aztán - a Legfőbb Vezér ott volt.  A jelenléte megülepedett a levegőben, ahogy a trónján elterpeszkedett. Hux hátraszegett nyakkal és csengő fülekkel bámult rá fel.
Egy nap talán majd együtt irányítanak. Egy nap talán majd lehetséges lesz nélküle.
- Örömmel értesültem róla, hogy önként jelentkezett az expedícióra, Hux százados. A szolgálatkészséget nagyra értékelem, és méltón hálálom meg. Ha sikerrel jár, ezredesi rangra emelem.
Hux torkában elakadt a lélegzet. Ren felé nézett. Hux szédült, és a szíve hevesen vert; az arcán az izgalom leghalványabb jele sem mutatkozott meg.
- Nem fog csalódni bennem.
- Ebben nem kételkedem. A pályafutását régóta figyelemmel követem. Amire most készülünk, az az ön higgadtságát kívánja meg, ezen felül önálló döntéshozatalt, teljes diszkréciót és kérdés nélküli engedelmességet.
- Parancs, értettem.
- A célpontjuk Yvanos Tokani szenátor. Az ő szavazata lesz döntő abban, Theed otthont adjon-e az Ellenállás független flottájának. Szeretnénk, ha nem tudna nemmel voksolni; szeretnénk, ha az Ellenállás merényletének tűnne, hogy a legelhivatottabb ellenzőjüket idejekorán érte a végzete. A tanítványom elkíséri. Természetesen nem az Első Rend címere alatt repülnek. A Tempest 0900-ra várja önöket a fedélzeten. A megfelelő adminisztrációról természetesen gondoskodni fogunk. Sok sikert kívánok.


A Tempest egy kibővített T16-os égugró volt, automata legénységgel és egy puhán doromboló E-16/x ionmotorral. Hux még soha nem utazott ilyenen, és soha, de soha nem vágyott rá különösebben. A háromszög alakú fedélzetet két apró hálórészre osztották be, és Hux mindent elkövetett, hogy mindkettőt elkerülje. Teljesen feleslegesen a pilótafülkében lébecelt, és a dologtalanság megőrjítette, de Ren természetesen nem került elő a maga körletéből. Hux ezt egy ponton megelégelte, és kopogott hármat az ajtaján, röviden.
- Nyitva van.
A panelek szisszenve szétcsúsztak, és Hux behajolt.
- Az udvarias lények akkor is kopognak, ha nyitva van.
Némileg abszurd látvány fogadta: Ren szétdobott lábakkal ült a priccsnyi, lehajtható ágy szélén, és egy holovideót nézett. A köpenyét nem viselte. A sisakját igen. Hux felé intett.
- Lát bármit is benne?
- Már láttam eleget.
A kék hologram-alak fénykardja felragyogott. Az előtte álló kisfiú ösztönösen visszahúzódott. Egy csapat gyerek még látszott; ott kuporogtak a székek mögött egy kerek teremben.
- Ez a nagyapja, ugye?
- Igen.
- Nem bánja, ha kikapcsolom?
- Tegye.
Zúgva sújtott le a penge. Hux egy szelíd érintéssel eltüntette.
- Szeretném, ha az expedíciónkon lenne az esze.
- Arra… ühh, készülök.
- Csinált már ilyet korábban, nem? Ölt már intelligens lényeket. Kettőről biztosan tudok.
- Több volt. Sokkal, sokkal több.
Hux nem mondott semmit. Ren a falnak dőlt, és a vállaiból kizuhant az erő.  Hux csendben figyelte, aztán egy sóhajjal kijelentette:
- Három órán belül landolunk. Addig pihenjen.
- Rendben.
Hux biccentett, és amint félrefordult, Ren rászólt:
- Ne menjen el.
- Ha kétségei vannak, aligha segíthetek eloszlatni őket. Nekem tiszta a lelkiismeretem.
- Nem, nem arról van szó. Nem beszélgetni akarok.
- Oh - mondta Hux. Hagyta, hogy az ajtó szisszenve ismét bezáródjon.
- Mondták már önnek, hogy az elméje nagyon megnyugtató?
- Nem. Még nem.
- Pedig így van. Ez tűnt fel benne először. A gondolatok magabiztossága, és az ön kristálytiszta optimizmusa.
- Nem tartom magam optimistának.
- Ennek ellenére biztos benne, hogy minden a lehető legnagyobb rendben lesz. Ön az egyetlen, aki ezt tényleg elhiszi.
- Mert teszek érte, hogy úgy legyen.
- Az én elmém nem ilyen. Ott. Huh. Nem jó.
- Feltűnt önnek - kérdezte Hux -, hogy beszélgetünk?
- Gondoltam, így könnyebb önnek. - Ren vállat vont. - Nagyon hamar unatkozni kezd. Állandóan le kell foglalnia magát valamivel.
- Mit akar tőlem?
- Jó hatással van rám. Szeretném, ha mellettem lenne.
Hux felhorkantott.
- Nem elég - közölte, és előre lépett. Ren szétvetett lábai közt az ágyra térdelt. A fénycsövek hunyorogva égtek. Előre hajolt, és végignyalt a maszkon.
Ren torzultan felsóhajtott. Hux a lemez alá nyúlt, és hátrafeszítette Ren nyakát. Átharapta a torkát.
Valahol a szobában egy fémcső felcsikordult. Ren keze ökölbe rándult.
- Ha olyasvalakit keres, aki segít behegeszteni a sebeket, nem a megfelelő emberhez fordult, attól félek. - Oda hajolt, ahol a fülét sejtette. - Én ízekre akarom szedni, Ren.
Ren ismét felnyögött. Hux megtalálta a maszk nyitócsatját, és ráfeszítette a hüvelykujját. Ren megragadta a csuklóját.
- Ne.
- Nem vagyok hajlandó
- Leveszem. De akkor nem nézhet ide.
Hux az elsötétített látrésbe meredt.
- Tudom, hogy te vagy az, Ben.  
Ren hátralökte. Ren letaszította a földre, olyan erővel, hogy Hux biztos volt benne, hogy a tarkója felrepedt. Mozdult volna, de a mellkasára láthatatlan súly nehezedett. Ren fölé térdelt, az ujjait a torkára fűzve.
- Ne merészelje.
Hux a csípőjét följebb lökte, és felhúzott szemöldökkel jegyezte meg:
- Pedig merev tőle. Játsszuk azt, hogy korruptálom? Hogy megrontom?
- Fogja be.
- Kényszerítsen.
Ren fölnyúlt, és valósággal letépte magáról a sisakot. A haja az arcába hullott. Keskeny, fiatal arc volt, szomorú és csinos. Ren vicsorgott:
- Ez megfelel?
- Tökéletesen. Hasra.
- Nincs olyan pozícióban…
- Hasra.
A sisak megdöbbentő döndüléssel hullott a talajra. Ren visszamászott az ágyra, szinte duzzogva. Hux talpra kecmergett, a tenyerét a tarkójának érintve. Vér. Jól sejtette.
- Csak hogy tisztázzuk, Ren: bármikor ellenszegülhet, bármikor mondhat nekem nemet. Akkor viszont abbahagyok mindent. Nincs türelmem az egyezségekre.
- Az ég szerelmére, csak dugjon meg végre.
Hux fölkuncogott.
- Hogy mondja?
Ren nem felelt. Az arcát a matracba temette. A haja sűrű volt, sötét és fényes. Hux fölé mászott, a tenyerét a keskeny csípőre fektetve, és az ágyékát unottan előre lökte, hogy a kezdődő merevedése nekifeszüljön Ren fenekének. A férfi felszűkölt.  
- Áll-e a rendelkezésünkre bármiféle eszköz, hogy azt tegyem, amit kér tőlem, de ne okozzak kárt önben?
Ren motyogott:
- Nem.
- Pedig számított erre.  
- Igen.
- Igen…?
- Igen, Hux. Százados.  
- És nem készült semmivel. Remélte, hogy majd én teszem?
Csend.
- A nadrágját le fogom tolni térdig. Ki fogom verni önnek, és mivel nincs jobb dolgom, szerintem meg is ujjazom. De nem fog megkapni ma. Nem fog, mert figyelmetlen és fölkészületlen, és nem érdemli meg. Értette?
- Igen.
Hagyta, hogy Hux föltérdeltesse és kioldja az övét, de nem bírta ki, hogy ne tegye hozzá még:
- Maga fog rosszul járni.
- Ugyan miért?
- Hát. Nem látom, ön mitől fog elélvezni. Ó, százados.
- Valamit félreért, Ren. - Egyetlen határozott mozdulat volt, ahogy a nadrágot a fehérneművel együtt lerántotta róla. - Nekem nincs szükségem erre. Maga nyöszörgött érte.
Ren kiengedett egy elcsukló lélegzetet. Hux megnyálazta bőrkesztyűs ujjait, aztán hátra nyúlt a sebhez, ami a tarkóját feszítette. Belemártotta az ujjait a vérbe.
- Készüljön fel. Elsőre egy kissé kellemetlen lesz.
Ren ráharapott a saját karjára, hogy a kiáltásait eltompítsa. Hux a tarkóját nézte, lenyűgözve, a fehér bőr kontrasztját az anyajegyekkel és a szétfolyó tincsekkel.
Két ujjal hatolt be, előre görbítve őket, és a csuklóját kínzó körben mozgatni kezdte, ahogy a jobbjával előre nyúlt, és Ren merevedésére markolt.  Ren gerince ívbe rándult, és Hux egy elfúlt kiáltást hallott. Élesen elmosolyodott.
- Volt már korábban ilyen tapasztalata?
- Nem éppen.
- Nem éppen?
- Magammal néha szoktam.
- Hogyan? Mutassa.
Ren helyezkedett, és lenyúlt az ölébe. A füle hegye pírban égett, ahogy az ujjait ráfonta Hux kezére, és amatőr sietséggel mozgatni kezdte.  
- Volt már, hogy rám gondolt közben?
- Igen.
- Miért?
Ren visszanyelt egy felcsukló lélegzetet.
- Maga nagyon jóképű.  
- És ennyi elég, hogy valaki jóképű legyen? Ön máris képtelen magát türtőztetni?
- Nem, már mondtam… Az üh, a tudata. Meg narancssárga a haja.
- Narancssárga a hajam - ismételte Hux.
- Uhh. Nincs olyan opció, hogy közben nem társalkodunk?
- Tartok tőle, nincsen. Értsem úgy, hogy a hangomat nem értékeli?
- Az akcentusa nagyon… vonzó. És tetszik, ahogy ordít.
- Nem fogok ordítani. Azt ki kell érdemelni.
Ren hátralökte a csípőjét.
- Biztos nem csatlakozik?
- Továbbra sem győzött meg, hogy jár önnek, vagy hogy érdemes. Üljön fel.
- Tessék?
- Az ölembe. A lábait tegye szét. Így alig látom, mit csinálok.
Nem volt benne biztos, hogy Ren engedelmeskedni fog, részben ezért is kérte, de kellemesen csalódnia kellett.
Némi helyezkedés után a férfi háttal ült neki, szétterpesztve a combjait, hogy Hux hozzáférjen; a fejét a vállára vetette, és félrenézett. A ruha rétegei útban voltak, de Hux úgyis azt akarta, hogy gyűröttek legyenek és mocskosak. Ren háta nekifeszült a mellkasának; érezte a remegéseit, a hullámzásait, az elharapott kis sóhajait. Az ujjaikat összefűzték. Ren néha megkísérelte irányítani a mozdulatait, de Hux olyankor mindig figyelmeztetően elhúzta a kezét, és Ren követelőzve lökte följebb a csípőjét. Hux engedte neki.
Ren kontrollja lassan kezdett megbicsaklani. Pulzáló hullámban a tárgyak a falnak csapódtak, újra és újra, mintha a szobában mindent egy kisebb földrengés rázna. A nyakát hátra hajlította, és Hux végre rálátott az arcára - nem bírt betelni a vonásaival, a csökönyös ajkakkal, a hegyes orral és nemes arccsontokkal. A nyakához hajolt, épp elég közel, hogy a lélegzete a remegő bőrt érje.
- Élvezz el nekem, Ben.
Ren rekedten felkiáltott. A sperma Hux szorosra zárt öklére csordult. Ren döbbenten és szédülten kapkodta a lélegzetet.
- Milyen engedelmes. Bárcsak mindig így lenne. - A kezét Ren ajkaihoz emelte. - Takarítsd fel.


Hux a saját szemével akarta látni a landolást; ez volt az egyetlen olyan pontja a Tempest programjának, amit nem tudott valami bravúrosan megoldani a droidpilóta. Ren átvette a botkormányt; Ren feltűnően nem ült le a kényelmes bőrszékbe, és Hux undok diadalt érzett.



komment: IGEN // nem

22 megjegyzés:

Lusitania írta...

Te szentséges... O.O Olvasás közben legalább háromszor kaptam spontán halált :D Ez valami eszméletlen.
Megvan benne minden.
Rettenetesen humoros (az első pár bekezdést minden komorabb pillanatomban nagy elánnal fogom újraolvasni a jobb kedv előcsalogatása érdekében) mégis elég... feszes. Nem tudom ezt más szóval kifejezni :D A drágákat remekül elkaptad, imádom ha húzzák egymást :3 Arról ne is beszéljünk, amilyen a fejezet vége lett.
Aranyba kellene foglalni a nevedet, drága. <3

(*látja a lelki szemei előtt* egy teljes történet, ami Kylo Fucking Renről szól, aki egy ételautomatánál kísérti éjjelente az embereket.)

Raistlin írta...

Első kommentelő - te vagy a hősöm (*‿*✿)
Nagyon, nagyon, nagyon örülök, hogy így tetszett, mert bennem volt a félsz, hogy túl messzire megyek vele, de az én értelmezésemben Hux egy hiperszarkasztikus seggfej.
A szemöldökéből tudom.

A dinamikájuk meg szét fogja még cincálni a galaxist.

Kylónak tényleg meg kellett volna maradnia az automatáknál, na.

troublemaker írta...

úristen, hát ez nagyon jól esett. imádom ezt a két idiótát. kíváncsian várom a folytatást! :3

Raistlin írta...

Nagyon köszönöm *ölel* ー( ´ ▽ ` )ノ

margaery. írta...

you had me at impozáns gyászzászló
szóval istenem ez nagyon izgi
nagyon érdekes, hogy hux szemszögéből van írva, mert eddig bele se gondoltam hogy neki is vannak gondolatai:D nekem az első fele a kedvencem ['búvalbaszott turistacsapat' pls] (ren lovagjairól még szívesen hallanék mert a filmből nem nagyon emlékszem rájuk?? csak egyszer láttam sajnos, akkor is moziban kamerázott verzióban ;-; )
na de vissza erre a két nyomira, szerintem most is jól megragadtad a karakterüket, [kylo szabadidejében anakin t nézi gyerekeket ölni..#canon] még huxot is érdekessé tetted:D
szóval na, sikerült kíváncsivá tenned hogy lesz tovább, én izgatottan várom a folytatást:D
[és még Poe -hell of a pilot- Dameron t us megemlítetted :')]
xx

C írta...

Kurva jó. Végig röhögtem az elejét, tiszta szívvel. Remekül elkaptad a karaktereket, igaz a szexet nem tudom beilleszteni a személyiségükbe, de ez legyen az én hibám.
Várom a következő részt.

Raistlin írta...

MARGAERY, Hux ha unatkozik, akkor nekiáll elszórakoztatni magát, szóval van egy olyan érzésem, hogy a nyitány stílusa visszatér majd még. És naná hogy komplex headcanonjaim vannak egy karakterre aki szerepel durván hat percet és a színésze sem árulhatott el semmi érdemit, de a következő két dologra nagyon felkaptam a fejem:
- "Hux mindig is úgy érezte, hogy az a végzete, hogy ő uralja a galaxist" - áll a négy soros és máskülönben kurvára nem informatív hivatalos galaxis bióban ami így whoa.
- "Hux az az ember aki foggal és körömmel esik neked ha minden más lehetőséget elvettek tőle," mondta Domnhall egy kibaszott A Visszatérő interjúban ahol hál'Istennek kérdezték az SW-ről és hát. Igazolva érzem magam, hogy mocskosul játszik.
Szóval főleg ezek köré építettem fel a történetét meg a jellemét, mert ahogy tonnára olvasom az angol ficeket, én szívből szeretem ezeket a megfontolt és hideg és komoly és kötelességtudó Huxokat, csak én nem hiszek neki, aki a nyálát köpködve, könnyes szemmel ordít beszédeket, az mélyen legbelül nem egy higgadt ember.
Kylo könnyebben kiismerhető, és itt még még fiatalabb és zavartabb, szóval kell neki az önigazolásos mészárlás nagypapival :D Ren lovagjairól amúgy tényleg nulla azaz nulla infó van, a karakterdizájnt leszámítva, de szeretem a kihívást. Sőt, egy kicsit csaltam, mert egyiküknél se látni fénykardot Kylót leszámítva. De ha már "Master of the Knights of Ren"-nek van titulálva a Kylo gyermek, akkor feltételeztem, hogy a kis szotty padawanjai, akivel együtt lődörög Luke-ot vadászni és kvázi a fanklubja. És Hux fosik tőlük titokban, úgyhogy még a nyakára akarom szabadítani őket. :D [És egy Finn cameo is kinéz majd. Meg egy Rey referencia. Meg minden. Mert nehogymár ne, ha megtehetem.]

C, nagyon-nagyon köszönöm! \(ouo)/ A szex náluk tényleg nem úgy működik, mint a normál embereknél - előttem az volt, hogy "minden a szexről szól, leszámítva a szexet: a szex a hatalomról szól." Egyikük sem igényli különösebben biológiailag vagy érzelmileg. Kylo szerintem sanszosan szűz, az életvitelét tekintve [nem volt rá ideje, és ha volt lehetősége, biztos, hogy túlparázta, agyonkomplikálta, aztán megsértődött, szóval nem jutott el a dologig.] Hux szerintem csak a tapasztalat kedvéért tapasztalt, hogy amikor az Arkansis Akadémián egymást csapkodják a törülközővel a nagyhangú kamaszkatonák az öltözőbön és a tegnap este élményeit ordítják, nehogy már azt kelljen mondania, hogy ott volt a szobájában és olvasott, bár többnyire ott volt a szobájában és olvasott; a szex a státusza megerősítése és manipulációs fegyver, bár a megfelelő partner híján szerintem unni szokta. Nem szereti benne az önkontroll elveszítését és a túlzott, intim közelséget. És akkor jön Kylo Ren, aki kulcsszereplő lett Hux tervében, de egy működőképes Renre van szüksége; Rennek állandó megerősítés kell, hogy a Rendhez tartozik, hogy a megfelelő úton van, Rennek kell valaki, aki erősebb nála, aki le tudja törni a dominanciáját és képes irányítani, akivel dacolhat. Hux át akarta venni fölötte a kontrollt és megmutatni, hogy képes őt teljesen az irányítása alatt tartani vagy akár összetörni. Ez az aktus kettejük között mindenről szólt, csak a szexről nem, bár kölcsönösen vonzódnak egymáshoz, ami mindkettejüket bosszantja, mert ritkán van (vagy akár: soha) hogy valaki személyisége és külseje és hát lénye ennyire ne hagyja nyugodni őket. Annyi minden dúl bennük, hogy azt szavakkal már nem tudnánk kifejezni, nem tudnák megbeszélni vagy leveszekedni, és még egy kiadós verekedés sem lenne már elég, úgyhogy ez maradt. Hogy meddig lesz elég és tényleg alkalmas-e arra, amire használják - az egy nagy kérdés. :D

Moszat írta...

Uhuhuh jesszuska baszki atyaèg... hàt. Mièrt van az, hogy èn jòzan èsszel nemet mondok egy shipre, ès te minden egyes alkalommal tönkre teszed ezt. Galàd mòdon mèghozzà, mert egyenesen a rabjàvà teszel, vagyis egyik vègletből a màsikba mozdìtasz mintha csak te is az erőt hasznàlnàd.
Jah, szòval most hogy az arcomba csaptad ezt a ficet, as elejèn berzenkedtem, persze, aztàn sajnos elkezdtem screenshotolni a kedvenc rèszeimet (remèlem szabad) ès a vègère attòl tartok kicsit meg is bizsregtem tőle, ès most attòl tartok, hogy ùjra fogom olvasni mèg egypàrmilliòszor, ameddig nem jön vala az friss a te mennyei kegyeidből.
Hàt kellett ez nekem? (.)
A stìlusod ficről ficre csiszolòdik, finomodik, egyre jobban bele tudsz feledkeztetni az aktuàlis vilàgodba. A karakterek fucking lèlegeznek itt a fülembe annyira valòsàgosak, màrmint Kylo jesszus zseniàlis! Imàdom, hogy Huxon keresztül làtjuk őt, ès Hux, hàt az biztos, hogy zsàk a foltjàt ès hogy lesz mèg itt nagyondemeg... ès azt nagyon fogom vàrni.

C írta...

Úgy tudom, hogy a Sithek önképébe és világnézetébe nem fér bele, hogy a mesteren kívül bárki is legyen felettük. Az ő létük a vegytiszta hatalomról szól. Ettől eltekintve sajnálom, hogy nem te írtad az utolsó filmet.

Raistlin írta...

MOSZAT, úristen, asdfghjkléáű; - köszönöm, köszönöm, köszönöm. Nagyon-nagyon megtisztelő, hogy átállíthattalak a Sötét Oldalra; őrülten örülök a screenshotoknak/idézeteknek, mert rengeteget jelent, ha egy-egy sor ennyire meg tud fogni.
Én is úgy érzem, hogy az SW univerzumhoz jobban illik a humor, mint a fene költőiség, de az előző három ficet kvázi Kylo narrálta, és hát - ő másképp gondolkozik, mint Hux :D Nagyon gyönyörűen kiegészítik egymást (az egyik kedvenc nyilatkozatom Domnhalltól az hogy "az egyikük ott erős, ahol a másik gyenge" és ez nagyon, nagyon szépen kikristályosodik a filmben. A világon mindent jelent, hogy úgy érzed, eltaláltam őket, mert ez a legnagyobb félelmem ebben az univerzumban (hatalmas és öreg univerzum ahol azt is tudni lehet hogy hány kreditbe kerül egy használt T19 modell de Huxnak nem tudjuk a keresztnevét) szóval. Kreatív kihívás itt dolgozni. De nagyon élvezem, és ezek a visszajelzések tartanak életben. Köszönöm még egyszer~!

C, Kylo viszont nem Sith; a Ren lovagok egy teljesen új rend. (Forrás JJ Abrams nyilatkozat: http://www.cinemablend.com/new/J-J-Abrams-Clears-Up-Huge-Misconception-About-Star-Wars-Villain-Kylo-Ren-79057.html ) Nem tudunk róluk eleget, és látványosan a Sith hagyományokra épít persze, de szerintem Kylo kábé... azt csinál, amit szeretne.

C írta...

*szomorúan sóhajt
Egy illúzióval kevesebb ismét. Köszönöm azért.

Raistlin írta...

Remélem, ki fog ez még derülni bővebben ouo

Kadma írta...

OK. Nem sikerült elsőre elküldenem a megjegyzésemet, mint látom, úgyhogy próbálkozok így kvázi "névtelenül". (Meg béna vagyok.) Szóval. Pár órája érkeztem a merengőről, ahol belefutottam A romlásba, aztán onnan idetévedve láttam, hogy van ám Hux/Kylo is, Hux szemszöggel... Ó te jó ég. Engem általában nem a gonoszok fognak meg, de az új SW számomra talán egyetlen érdekes aspektusa ennek a kettőnek a rejtélyes viszonya, meg lehet érte kövezni. :D De ez nagyon. Domhnall kibaszott Gleeson meg az idén hivatalosan is a kedvenc színészemmé avanzsált (nemcsak ezért),az isten is Huxnak teremtette. A sztori pedig... Elolvasom majd még egyszer, meg talán még egyszer, hogy rendesen elevenembe találjon, miután a pikáns részt már kiveséztem. :D De a humora nagyon jó. Ez a te érdemed, de akkor is, furcsa azért belegondolni, hogy az első rendieknek akár még humoruk (is) van... Búvalbaszott turisták... Egyszóval gyakori vendég leszek errefelé, most meg nem tudok értelmesen beszélni, még mindig hatás alatt állok, meg ugrálok itt a széken, hogy né, ilyet is találtam... Aww. Köszönöm az élményt.

Nussy írta...

Vártam én, vártam, de akkor leszek a szerencsétlen tizenharmadik.

A fejezet legelső mondatától a legutolsóig a szám sarkában bujkált egy mosoly - csak most, sokadik elolvasásra vettem észre, hogy végig ott volt. Nem véletlen. Ez a fajta gunyoros modor, amit elővettél Huxszal (vagy Hux vette elő tőled, na) baromi szórakoztatóvá teszi az amúgy is ügyes húzásokkal operáló történetfolyamot. Külön tetszett, hogy behoztad a Ren lovagokat, mert róluk valahogy mindenki megfeledkezik, pedig Ren életének szerves részét képezik (ha a filmben nem is találkozhattunk velük, ez azért sejthető). Nagyon, nagyon tetszett a robbanásos jelenet, hogy Hux az egyetlen, aki páratlan megfigyelőképességének köszönhetően észreveszi a bajt, és hogy Ren abban a pillanatban ránéz... Ó. Soha többet nem lát már senkit olyan szépnek, igaz?

Hux múltját bravúrosan építed fel, tetszik a hányaveti lazasága ("A ranglétrán kellemesen korzózott előre, a karjait a háta mögött összefűzve és ártatlanul fütyörészve."), amit megcsillogtatsz a sziklaszilárd kötelességtudat mögött. Igazán Hux. Minden puzzle darabka az életében beleilleszkedik a későbbi könnyes szemmel üvöltő Hux tábornokáéba.
És Ren is nagyon NAGYON IC, te jó isten, annyira él és virul, ahogy duzzog és fújtat és hát... Kylóskodik, és ez annyira kell. Jól esett, hogy így olvashattam róla, mert a ficek nagy részében elviszik egy ilyen kegyetlen seme-irányba, amit nem is tudok hova tenni, és ami köszönő viszonyban sincsen a filmes karakterrel. Szóval tényleg nagyon örültem, hogy a valódi szereplőket láthattam viszont.

Két jelentet emelek ki, amiktől hasra estem és fel sem keltem azóta (tök jó kinder tojás játékokat találtam az asztalom alatt...). Az egyik Hux szemtől szembeni találkozása Snoke-kal és Kylo mesteri húzása, hogy rábírja a küldetésre - és az ötlet, hogy Huxot emiatt léptetik elő tábornokká, ATYAÉG. KYLO KIBASZOTT REN, te pöcs, micsinász. Vááá. Nem tudom szavakkal leírni, mennyire tetszik! :D
A másik pedig a Tempesten zajló beszélgetés. Oké, először is, nem tudom, mi van, de az, hogy Hux rájön, hogy Ren az Ben, ez így mennyire IGEN?? Ezen még sosem gondolkoztam, pedig teljesen logikus... Huxnak van annyi esze, hogy kikövetkezteti, meg hát nem is egy akármilyen gyerek eltűnéséről volt szó az Ellenállás oldaláról, Leia Organa szenátor fia az, csak tele volt vele a galaktikus híradás (még úgy is, hogy gondolom, megpróbálták eltusolni az ügyet). Szóval az így, hogy Bennek hívja, hát... A lélegzetem is visszafojtottam, megütött a pillanat nagyszerűsége (tényleg).

Köszönöm, hogy olvashattam, várom a következő fejezetet!

Iwi írta...

Amikor az első Kyluxnál írtad, hogy nem nagyon akarsz belemászni a SW univerzumba, mert millió munkaóra mindennek utánanézni, mert minden részletesen ki van dolgozva, számolva, leírva, megrajzolva, megénekelve, akkor nagyon drukkoltam, hogy ez ne szegje kedved. És láss csodát! Több részes történet!
Minden tiszteletem a tiéd, hogy ennyire alaposan mesélted el a tájat, hátteret, a hajók műszaki dolgait (abszolút laikus vagyok), nem véltem felfedezni semmilyen oda nem illő dolgot, és nem tudom, hogy ez mennyi plusz órát igényelt, hogy ennyire élethű legyen az egész, gondolom, nem keveset.
A többiek minden más gondolatomat már leírták, tűkön ülve várom a folytatást. :)

Raistlin írta...

KADMA, Isten hozott a blogon~! (Ami néha picit hisztis. Úgyhogy érdemes vágólapra helyezni a hozzászólást küldés előtt. Nem mindig van vele baj, csak amikor igen, akkor nagyon :D) Nagyon-nagyon örülök, hogy idetaláltál, nem reméltem volna, hogy bárki idevetődik még a poros kis Meris profilomról, szóval áldom a szerencsémet és téged.
Domnhall nekem a Frankben tűnt fel, és nagyon meg akarom most nézni a Brooklynban és a Visszatérőben és ~mindenben~ mert *végigmutat rajta* mi a faszom ez hogy mer valaki ennyire tehetséges lenni.
Szegény filmeknek sajnos kevés ideje van a díszletek mögé menni, de az isten is erre teremtette a fanficeket - és a háború számomra mindig annyira abszurd, hogy hoz magával egy sajátságos, keserű és néhol talán kifejezetten hisztérikus humort. Merem állítani, hogy Hux hiába lett a születésétől fogva tömeggyilkosnak kondicionálva, azért valamivel mégiscsak kell kompenzálnia - és talán pont ez az.

NUSSY, mindenek előtt még egyszer köszönöm a támogatást, rugdosást, és lektoráló olvasást - nélküled még mindig szuttyognék rajta valahol egy Google Doc homályos magányában.

Ren lovagjaival kapcsolatban még mindig gyanakszom, hogy egyáltalán Erőhasználók-e, de most a fic kedvéért feltételeztem, hogy igen. Meg nagyon a szívemig hatolt Rennek az a "you need a teacher" kijelentése, mármint cicája képez ki másokat, pici padawanjai ott koslatnak utána, nekem kell ez a mentális kép kacsamama!Renről. Fényesebben ragyognak tőle a csillagok.

És naná, hogy a szerencsétlen első látásra beleszeret Huxba, hát azzal kezdte, hogy ráordított, aztán meg kuporgott a hóban a narancssárga hajával, nem hiszem el Rennek, hogy nem direkte mellé ült le a kis közös étkezéseken, csak aztán meg hát mégis mit mondhatna egy Huxnak. Meg különben is legyen szíves Hux kezdeményezni Mert Ő Azt Úgy Akarja. Kurva kamasz.

A világon mmindent jelent, hogy ICnek érzed őket, mert még mindig feszélyez, hogy nem tekerhettem vissza a filmet húszezerszer és nincsenek kint az extrák meg a mindenek és atyaégjólemlékszem-e. (Biztos ami biztos még jövőhéten is elmegyek rá, khm.)

Hux még 'csak' ezredes lesz, de ennél szebb nászajándékot persze álmodni sem lehet, Kylo nagyon kis cseles - Hux megkapta, amit első látásra akart tőle, és a közbenjárására Hihetetlenül Fontos Lett. Hux szerintem tudat alatt már írja tele a füzeteit azzal, hogy Őfelsége Mrs Brendon Ren. ((Zárójelben: amennyiben tényleg Brendon a keresztneve akkor belehalok mert benne van az is hogy Ben meg az is hogy Ren.))

A folytonos kis szerepjátékuk meg identitásválságuk meg életet ad nekem, pláne mivel totál kiszámíthatatlan - hagytam Huxnak, hogy Kylo Renből Renné kopjon a kis mentális hivatkozása, és nagyon várom, mikor kapom rajta, hogy egyszerűen csak Kylo <3.


Raistlin írta...

IWI, vannak nekem híres utolsó szavaim mindenféle fandomokban.
("Á, a Hannibalhoz nincs mit hozzátenni."
"Ó, én nem shippelem Thort és Lokit."
"Mm, nem hiszem, hogy otthonosan mozognék a DC univerzumban.")
Szóval minden tőlem telhetőt megtettem, pláne, mivel Huxnak eléggé technikai gondolkozása van a kis Starkiller feltalálásával meg mindenek, úgyhogy ő sajnos az az ember, aki fellelkesedik a különöző masinák működésére ami azt jelenti, hogy nekem kapásból tisztában kell lenni vele, Kylo Ren meg hála az Istennek átszeli az egész kibaszott galaxist Luke után meg a térkép után meg a képzése miatt meg MINDEN úgyhogy. Ezt nekem. :D

Egy hatalmas nagy baki van a fejezetben, amit már azelőtt észrevettem, hogy föltöltöttem, de nem vagyok hajlandó változtatni rajta, mert számomra a tévedésemnek több értelme van, mint a kánonnak. Ez maradjon köztünk.

Nem tudom, hány fejezet lesz - lehet, hogy csak kettő, lehet, hogy három, egyelőre olyan Ragyogj tovább te őrült gyémánt hosszt saccolok neki, de soha nem lehet tudni. A Bella garant alii-t tervezem olyan kilenc-tizenvalahány fejezetesre, de az meg lehet, hogy novellaként végzi, kiszámíthatatlan, amíg nincs kész; a szünetet kihasználva szerintem nekiállok az uncle Luke modern AU novellának és párhuzamosan dolgozom a Psychomachián, ami igényel egy jó adag tervezést, de semmiképpen sem akarom a folytatást sokáig húzni.

D.L.L. írta...

Olyan rossz embernek érzem magam, hogy a szexjeleneten akadok fenn (pedig mennyi szépség van még a ficben te jó ég!) de nem tudok nem föl-alá gurulni azon, hogy Hux csak azért nem, mert Kylo még nem áll készen rá, hát hogy gondolkodhat így egy ilyen ember egy ilyen emberről, miafene? Szóval itt majdnem meghatódtam, csak aztán valahogy végignyihogtam az egészet. (Félek, fogok még ordítani is, ez a fic ki fogja érdemelni, már érzem.)

Raistlin írta...

ÓÓÓ, ez egy nagyon érdekes elemzés - tetszik, tetszik ;u; A 'könyvek az olvasókhoz tartoznak,' ugye, szóval hiszek benne, hogy nem az íróé a végső szó, mert a sztori önálló életet él - írás közben én úgy értelmeztem, hogy Hux részéről ez tényleg büntetés, kondicionálás és nevelés, mert ha ez a dolog kicsit is működik köztük akkor neki nagyon szigorúnak kell lennie és itt van ez a húzd meg-ereszd meg domináns-szubmisszív dinamika. De tökéletesen lehetséges, hogy mélyen valahol van féltés a háttérben, mert nem akarja ő összetörni Kylót -- azt nyíltan ki is jelenti, hogy óvszer és síkosító nélkül az egészége érdekében nem fog nekiesni. Szóval hű. Ez tetszik!

[És igen. Az oldal mottója erre a ficre is igaz lesz. Ennek nem lesz jó vége.]

Névtelen írta...

Gondoltam, belelesek. Félszemmel. Csak úgy, mégis. Tavaszi szünet van. De elveim is vannak, az irodalmat a saját ritmusomban vagyok csak hajlandó élvezni, engem aztán ne korlátozzon a szerző az önkényes frissítgetésével.

Ha-Ha.

Nos, a belepillantgatásom eddig tartott: "lefelé irányuló csapadékövezeti jégképzet" amin hangosan felröhögtem, főleg, hogy annyira semmi értelme, de cserébe annyira jól hangzik.

[Különösen, hogy bizonyos egyetemi előadásokon kétféle játékot játszottunk, az egyik a bingó volt, amikor felírtunk 9 db szakkifejezést négyzetrácsosan, és akárhányszor az előadó az egy sorban vagy egy oszlopban lévő összes szót kimondta, egy előadás alatt, akkor behúztunk magunknak egy bingót. Sokszor húztunk be bingót. Lényegtelen volt, hogy mi volt az előadás témája. A másik pedig az írjunk körül mindent, így lett a büfé ótvarszáraz szendvicse sütőipari kisvállalkozási dehidratált termékegység. Szóval. Mélyen átérzem.]

Ez után a bepillantás után az tűnt fel, hogy az oldal aljára értem.

Tetszett ez a mozaikos szerkezet, abszolút igazad volt, hogy egyfajta sorozat, ahol epizódok követik egymást. (Abban nem volt, hogy nem a legjobb jeleneteknél ér véget, és ezért ne lenne irizáló. De. Az. Kifejezetten jó értelemben.) [Szívesen látnám sorozatként a TV-ben. Ha-ha.]

Mivel az egész úgy könnyeden vérfagyasztó, ahogy van, ezért nem sok mindent tudnék kiemelni külön, csak néhány dolgot, ami nagyon megragadta a figyelmemet.

1.

"- Az engedélyét kérem, hogy hadbíróság elé terjesszem az ügyem, hölgyem.
A hadnagy pár ütemre elmulasztott bármit is reagálni erre.
- Ezt hogy értsem?
- Parancsot adtam ki a vezénylőszázados úr és a tábornokasszony helyett, hölgyem. Erre nem volt engedélyem."

Ez nagyon érdekes, amit felvetsz. Mármint nem is annyira ez, hanem inkább az, hogy ez mennyire színjáték a részéről. Ezen a ponton meg a Mesterségem a halál jutott eszembe, főleg, hogy a náci párhuzam a filmben kvázi ordítva próbál leütni. Éppen ezért tetszett nagyon-nagyon, hogy ezt így megcsavartad, és Hux számára ez csak egy szerep, egy póz.

2. *spoiler* Ez a Poe Dameron-Benny Solo dolog éppen a Ceasefire óta motoszkál a fejemben. Ez a "Nyilvánvalóan nem látta még repülni Poe Dameront." odavetett félsor nekem itt is valamiféle secret tinicrush-t sejtet, viszont belegondolva, hogy Kylot milyen hamar elküldhették Luke-hoz, valószínűleg sok alapja nincs.

>>>>>

"Emma"

Névtelen írta...

3. Van egy fanart, amit jelenleg persze, hogy nem találok, de talán láttad már, amikor Kylo szerelmes leveleket irkál Huxnak, Hux pedig számlákat küldözget neki vissza az okozott költségekről. Rögtön ez jutott eszembe erről:

"- Tisztában van azzal, milyen költségekkel jár egyetlen rohamosztagos kiképzése? Van fogalma róla, mennyibe kerül a berendezés, amit tönkretett?
- Le akarja vonni a fizetésemből - mondta Ren, és a zsongóan üres hangban szórakozottság csengett.
- Ez a minimum.
- Bájos, hogy feltételezi, hogy van fizetésem."

Úgy zseniális, ahogy van.

4. "Kilenc hónappal az endori csata után", hát ez mekkora már. Néha elgondolkodtam már rajta, hogy vajon mennyire lehetett a kis csöppség tervezett baba, és általában arra jutottam, hogy csekély mértékben.

5. Egyik kedvenc fanfic tropesom, hogy Kylonak nagyon. nagyon. tetszik Hux agya.

"- Az én elmém nem ilyen. Ott. Huh. Nem jó.
- Feltűnt önnek - kérdezte Hux -, hogy beszélgetünk?"

Ez a kvázi telepátiája szerintem a filmben is nagyon jól volt kezelve, én meg szégyentelenül rajongok érte, főleg, hogy azért az I-VI.-ban ennyire nem volt bemutatva az Erőnek ez az oldala.

6. Ez meg a másik kedvencem, "Pulzáló hullámban a tárgyak a falnak csapódtak, újra és újra, mintha a szobában mindent egy kisebb földrengés rázna." Én felkészülnék Hux helyében, hogy egyszer még összedől alattunk az ágy, és szerencsénk van, ha csak az ágy.

Már majdnem kitaláltam, hogy csak úgy, véletlenül belenézek a következő fejezetbe is, de aztán véletlenül eszembe jutott a napi penzumom a kutatási témámban, úgyhogy ezennel véletlenül gyorsan búcsúzom is, mielőtt meggondolom magamat.

Köszönöm, hogy olvashattam, csodálatos volt.

"Emma"

Raistlin írta...

EMMA te nő, épp a harmadik fejezeten szenvedek, és fogalmad sincs róla, mennyire kellett ez a komment, hogy ne ragequiteljek.
Talán azért nem volt *katasztrofális* döntés a regényformát felvállalni, mint amitől féltem, mert beleférnek ezek a kis mindennapi epizódok, ami valamiért nekem nagyon fúrja az oldalamat az SW univerzumban, de pláne a Sötét Oldallal kapcsolatban - hogy mi történik, amikor semmi nem történik, és valahogyan el kell baszni az időt; és ki honnan jött.

És biztos vagyok benne, hogy Hux mocskosan játszik. Az élet minden területén, ami azt illeti. Született diktátor a drága.

Poe eléggé jelen volt Organáék életében, de csak a távolból - Kylo szerintem nem ismerte személyesen, de a híre megelőzte; ugyanakkor nekem is tetszett az a vonal a Ceasefire-ben, úgyhogy támogatom, ha beleszövöd a történetbe magadnak - a sztorik végső soron az olvasóhoz tartoznak, és szegény Kylo romantikus kalandjairól nem sokat tudunk, de gyanúsan könnyen szeret bele jóképű emberkékbe.

A kerengő fanartot én is láttam :D Olyan zseniálisak!

Az meg szilárd headcanonom, hogy szegény Ben nagyapa temetésének éjszakáján fogant meg. Bocs, Ben.

Hux meg hál'Istennek ignorálja Kylo Erődolgait, mert halálra rémíti vele szegényt :D Saját magának sem hajlandó beismerni a szerencsétlen.

Sok sikert a kutatáshoz, és szívből köszönöm a fantasztikus kommentet, a támogatást és hogy itt vagy~!

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS