a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2016. február 27.

Ez az, ami történik

Gotham, Nygmobblepot rövidke. Ed és Oswald kimenekülnek a városból. Nagyjából egy évvel vagyunk a sorozat után.
A cím és az ihlet egyaránt iamwhoiami [shadowshadow] című számából/tól van.  

EZ AZ, AMI TÖRTÉNIK

És mint a tündérmesékben: most belépsz az erdőbe. Most morzsaként szórd szét magad mögött az életed, hogy visszatalálj még.  
- Hiányzik, hogy így aludjunk.
- Mmm.
Lompos, busa sötét, sűrű, mint egy szörnyeteg szőrméje. Ahogy Ed meztelen mellkasára nehezedik, forró és szagos. Az éjszaka zajos, széllel zihálnak a lombok a lakókocsi fémfalain túl. A civilizáció minimálnégyzetméteres díszlete, mögötte a város pereme.
Mögötte tágan figyelő nyírfaszemek és a természet lihegő sötétje.
Gotham elérhetetlen. Gotham lehetetlen. Az éjszaka teljes.
Egymáshoz törleszkednek. A megvetemedett ágy hepehupás, keskeny, egy viaszos aljú takaróval vonták be. Az eső avas szaga van benne, a sáré és a dohé. Ed ajka Oswald tarkójához ér.
Oswald a hátát tartja a holdnak, a lélegzete dagálya Ed felfeszült ujjai alatt. A combjai közt még szárad a sperma.
- Hiányzol.
- Tudom. - És megismétli: - Tudom.


És a hajnalon: Ed hunyorog a bódult, bádogos fényben. Tündérszikrák az éles leveleken. Az ingét szorítja maga köré, ahogy meggörnyedve előrelép, és a cipő fényes hegye a sárba süpped. Harmat szitál a fejére, a fülébe, és süketíti a párás csend, ahogy fürkészve körbekémlel, és átnéz a válla felett.
Gothamben a kamerák és az emberek. Nem bukhatunk le.
Nem tudhatják meg.
És ha valamiről azt akarod, hogy soha ne derüljön ki, az nem létezhet.
A legegyszerűbb, ha mi ketten, ha te és én, mi nem-
Oswald árvácskákat szed. Az ökle tele van vele, fonnyadt szálak, az ajkai közt cigaretta. Nincs rajta ruha. Csupaszon sétál, cipőben és zokniban, és füstöt harap a fogai alatt, ahogy letépi a virágokat.
- Ezt neked hoztam - mondja.


A virágok majd elhervadnak. Két külön autó, a nyomaikat az eső mossa majd. Oswald így számolta; a lakókocsi lépcsőjén ülve együtt várják be a förgeteget, ahogy a nehéz felhők begördülnek. Egy óra, és a zápor eléri a várost.
- Ideje indulnunk.
És nem mozdulnak.
Te majd jobbra tarts, és én majd balra.
És majd szólok, majd kifejlesztek valami kódot, ha legközelebb találkozhatunk.
Ed úgy olvassa a természetet, a dübörgő esőcseppeket és a madárcsivitet, mint titkos üzeneteket. Együtt lehettek. Egy kicsit még igen.
A fejét ráhajtja Oswald tenyerére, belekucorodik az ölébe. A virágok a kezében.
Szerethet. Nem szerethet. Szerethet. Nem. Megjósolták a jövőtöket. Kívánj egyet. Talán egy szebbet.   

A virágok egy mérőedényben, a mikró tetején, és Oswald vákuuma a lakásban, és Ed körbejárja, dúdolva, kerülgeti a vakfoltokat, mert itt volt, hogy utoljára a karjaimba zártam, és az eső csak tovább zuhan.




komment: IGEN // nem
kredit: a történet [Cuppy ficé]nek következménye

10 megjegyzés:

c u p p y. írta...

OH FUCK ME.
Tudom hogy a gangon azt mondtam, ez az, amire most szükségem van, de oh boy, gecire tévedtem. Mert minden sorral új sebet nyitsz fel bennem és ezekben a szerencsétlenekben, és imádom a töredékeket mert tudom hogy lassan csordogál az idő de nekem nem, de nekik nem, mert valahogy minden perc kifolyik az ujjaik közül és nem kaphatnak utána és este van aztán reggel aztán búcsú, és közben történt valami, de túl gyorsan.
Ó baszdmeg. Én ezt nem akarom.

Raistlin írta...

Szomorú ember vagyok.
Nagyon szomorú.
Most ettől egy kicsit boldogabb.
Mi lesz velünk hétfőn.
(Jaj.)

Tinuviel írta...

Nem voltam erre felkészülve, kicsit bele is pusztultam, de imádtam.

Raistlin írta...

Megkésve bár, de törve nem: szívből köszönöm!

H írta...

Ezt miért csak most látom és miért kell nekem reggel már egyetem előtt sírni... Szétszeded az embert az írásaiddal, fáj, de úgy hogy közben jól is esik. Köszönöm.

(Nem tűntem ám el... annyira... olvastam mindent, csak lemaradtam a kommentelésekkel...)

Raistlin írta...

Úristen, annyira köszönöm! ;u; Feldobtad a napomat~

Névtelen írta...

miért fáj ez ennyire mikor nem is nézem? miért.
Sunnyapple

Raistlin írta...

pedig ha szereted a fájást
akkor ezt a sorozatot neked találták ki :D
(nézd! nézd! nézd! nézd! nézd!)

Unknown írta...

Túl sok ideje nem jutottam el ide (rohadt leadások) vagy egyáltalán akármit is elolvasni. És most ez volt az első...
Összetörted piciny lelkemet. Megfogtad a kis virágokkal együtt és beraktad a hűtőbe. Vagy átkeresztelted fájdalomnak és kőnek.
Még jó, hogy a párom mellett fekszem és hozzábújhatok vígaszért.
Egyébként úristen, még mindig nagyon kegyetlenül jól írsz ><

Raistlin írta...

Unknown, nagyon örülök, hogy itt vagy ;u; (És hogy összetörhettem piciny lelkedet... khm!) Köszönöm szépen a kommentet, feldobtad a napomat hopp a magasba

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS