a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2016. február 3.

A romlás hipotézise

Star Wars, headcanonok Ben Solo gyerekkoráról, avagy a kötelező de-mi-lenne-ha eredetfic.
1. a Ben/Ren névváltogatás szándékos
2. a lineáris szerkezet a Sötét Oldalhoz vezet


A romlás hipotézise


A legkorábbi emléke: puha vászon az arcnak szorulva, ahogy az anyja mellkasára szíjazva pihen. A világban még nincsenek formák vagy szavak, de a tudata jelen van. A tér túlzóan tágas, benne elmék higgadt pulzálása és töprengés lassú szólama. Fény. Van egy csillag a fejük felett, de a ragyogás nem onnan ered, a tárgyakat - a hangulatokat - a körülöttük álló alakokat az anyjából sugárzó Erő vonala festi meg és ezek Benre vetülnek.


Szóval ezzel kezdődött, ezzel a szimbiotikus fotoszintézisel. Az anyja Erejéből táplálkozott, és Leia Organa gyenge volt. Történt valami az anyaméhben - hogy Luke felfalta előle-  


Felejtsd el. Mindez lényegtelen.


A legfontosabb emléke: totyogva, bukdácsolva megy, pihés haja a szélben. Apa van ott és Chewie, aztán ők sincsenek, elsodorja őket a tömeg. Valami fesztivál lehetett és az apja villanásnyi figyelmetlensége, ahogy eltépődtek, és ott van kicsi Ben az ezer színekkel és a szeme könnyes és az ajka remeg de sírni sincs értelme - valami végleges bizonyossággal tudja, hogy fölösleges, hogy a családjának mindörökre odaveszett - egy olyan lény ostobasága ez, aki számára az idő még nemleges. Mindenütt idegenek, és rá senki nem figyel. Az új tapasztalat fölkavarja. Lehet, hogy láthatatlan? Bizonyosan láthatatlan.
Egy alak dereng fel, elmosódott, kék fénnyel. Ben tudja róla, hogy szellem, hogy nem élhet, mert az elméje néma és üres. Az alak elé térdel.
- Ben! - Apa kiabál érte. - Beeen! Az előbb még itt volt…
Hiába fordul körbe. Apa hangja akár a föld alól is érkezhetne, nem látja, tehát nincs vele.
A vállán a kísértet érintése. Súlytalan, hőtlen, de nem hideg. Beszél hozzá, de a szavait nem érti meg. Ahogy hozzáér, az Erővonalak földerengenek - a fények, látnia kell a fényeket - apa otthonos tündöklését keresnie meg, a vezércsillagét a végtelenben-
- BEN!
És Chewie üvöltése.
Ben már nem figyel. Lehunyt szemmel áll, körülötte népsokaság, és ő még annyi mindent érez, a lába alatt a köveket és a feje felett az egeket és a fák ágain minden. egyes. levelet, kívülről és belülről és zajjal telve, és csak apát kéne észrevennie, de túl nagy minden és a mindennel ő egy - nincsenek élek - szétfoszlik a csillagszéllel - minden egyetlen harmóniában cseng, aztán: légüres csend.  
A kísértet a homlokához ér. Hirtelen - az árnyak. Hirtelen - a kontraszt. Mintha alkonyulna. Mintha minden ismét a maga színeibe borulna, de elváltozva, harsányan. Ez a világ emlékeztet a valóságra, de sokkalta fókuszáltabb, és a közepén egyedül Ben van.
A kísértet a karját visszarántja.
Ben körbefordul, és biztos kézzel előre mutat.
Arra.
Arra van apa.
Apa a karjaiba kapja és a levegőbe dobja.   
A kísértet arcán iszonyat. Ez az egyetlen, amire Ben emlékezett és amit Ren soha nem értett meg - a kísértet arcán a félelem.


A kétségbeesése idézte meg. Valahányszor szüksége volt rá, nagyapa elérkezett. Úgy tartotta titokban, ahogy kisgyerekek a képzelt barátokat, és úgy próbálta elkergetni, amikor megijedt tőle, és később, amikor már tehernek érezte.
Nagyapa mindig visszajött.


Ren szereti azt mesélni magának, hogy ő mutatta be az Erőnek, hogy Darth Vader volt az első igazi mestere, de a hatalmát a fesztiválon történtek után soha többé nem osztotta meg vele, és ő pedig - a maga részéről - a szavát soha nem értette. Valami néma (ha-ha) egyezségre léptek, és amikor nagyapa elérkezett, többnyire csak ültek csendben. Bennek a jelenléte kellett a magány hosszú perceiben, ami a gyerekkorát kitöltötte.
Az idő akkor még lassabb volt.


A szüleit tudta kezelni.
Anya: szabályok és szigorú szeretet. Ben mellette példamutató, érces, fegyelmezett.
Apa harsány és vad. Mellette az kell, hogy legyen a cinkosa, ahogy álmokat és hazugságokat mondanak, és ő viszi magával ahová csak kedve tartja, a napokat várva és számlálva, amikor Ben majd elég idős lesz, hogy megtanítsa vezetni és lőni és kockázni, és a nyakukba vegyék a galaxist.
Anya azt a Bent szereti jobban, aki apa mellett van. Apa büszke arra, akit az anyjának mutat.
És ha mindketten ott vannak, a dolgok összekavarodnak. Ez okozza a zavart - ketten együtt hat külön dolgot akarnak, szóval Ben igyekszik - és szilánkokra szakad.


A Ben, akit nagyapa lát, olyan, mint egy droid, kikapcsolva. Ül a szobájában, felhúzott lábakkal. Töltődik. Tervez. Akar.  Tudja, hogy van valahol egy Ben, akiről megfeledkezett, aki eltűnt a megfelelési kényszerben, és őt építi fel, darabról-darabra, percről-percre, hogy a prototípus szerepét egy ponton átvegye. Olyan lenne,  aki mindenkinek elegendő lenne - és olyan lenne, mint egy valódi ember.


Még gyerek, amikor megismerkedik Luke Skywalkerrel. Retteg tőle. Amiket anya mesélt róla és amiket apa mesélt róla, nem lehetnek igazak. A benne tomboló nyugalom rémíti meg - a lemerevített égbolt ilyen, vagy a tenger - csak egy megörökített pillanata valaminek, ami roppant és aminek zajlania kéne, éjszakának és nappalnak, dagálynak és aszálynak, de Luke nem változik az idővel. Luke a teljes, abszolút és elviselhetetlen béke.
És mától vele kell élnie.


A nagyanyja Naboo legifjabb királynője volt. Az anyja Leia Organa, a Birodalom megbuktatója, valaha-hercegnő, hadvezér, diplomata. Az apja mindent ismer az univerzumban, a csontjaiban tapasztalta, ami a szavakkal mondhatatlan, és nagyapáról nem beszélnek sokat. Anya egyszer bevallja, valahogy úgy, mint a szörnyű titkokat, erőltetett, tárgyias, és tudnod kell, hogy jó emberként halt meg…


Nem mondja: Luke bácsikád ölte meg.


Az első nap a szülei nélkül, és lábujjhegyen, mezítláb sétál ki a szendergő padawanok közül, és Luke-ot keresi. Ez a túlélés ösztöne, és mindvégig ez vitte előre.
- Nem tudok aludni.
Apa mesélne neki, hangokkal, mozdulatokkal, az arca játékával, anya teát hozna és dúdolna. Luke azt mondja:
- Meg kell tanulnod elcsendesíteni az elmédet.


Másnap hamarabb végez a feladataival, mint a többiek, és Luke-hoz lépdel, a kezét pedig erőltetett ösztönösséggel fogja meg. Családtagok. Luke rászorít, és aztán pedig szétfűzi az ujjaikat, és soha nem fogadja el a kezét újra, amikor Ben belé kapaszkodna, és amikor az étkezések alkalmával mellé ülne, nem hagyja.  
Nem szeretne kivételezni veled, vigasztalja anya egy levelében, de tudd, hogy nagyon, nagyon, nagyon szeret, ahogy édesapád és én is-  


Ben haragot nyel.
Az anyja mindig azt mondta: kérlek, viselkedj, kincsem.
Az apja mindig azt mondta: na, nyugodj meg.
Luke meg hogy a harag a Sötét Oldalhoz vezet.
Szóval magában tartja. A torkában, a gyomrában; indulat és bánat és elharapott sikolyok-
Ren akkor a legszabadabb, ha őrjöng és zokog.


Nagyapa egy este ott ült Luke-kal a csillagok alatt. Nem szabadott volna, hogy Ben is lássa. Ez talán az ezeregyedik álomtalan éjszaka és rászokott, hogy a bársony sötétségben kóborol, és elér a tábortűz kiégett parazsához és Luke ott ül egy rönkön, és nagyapa szelleme vele van.
- Nem tudom, én… Remélem. Szerintem lehetséges.
Nagyapa válaszol valamit, amit Ben nem ért ki. Annyi év, és még mindig nem tanult meg rá figyelni. Talán ahhoz az árnyékok mögé kéne menni.  
Az emlék békés, és évekkel később kimarja a színeit a féltékeny értetlenség - ahogy egymás mellett gubbaszt gyilkos és az áldozata, és minden idők leghatalmasabb Sith Lorjda ráteszi a tenyerét egy Jedimester vállára.


Esett az eső amikor Ren lovagjai és ő…


Nagyapa a viharban. Milyen volt az arca? A zivatar elmosta.


Ren csak igazságot szolgáltat.


Nagyapa munkája befejezetlen és csonka.


- Milyen gyakran beszélsz a nagyapáddal? - kérdezi Snoke, és Ren azt mondja:
- Mindig velem van.
Némi túlzással. Amióta csatlakozott a Sötét Oldalhoz, nagyapa mindig ott van a nyomában. Már nem tud olvasni a vonásaiban, de a jelenléte közrefogja, mint egy védőpajzs.

- Elég erős vagyok már. Szólj végre hozzám. Meghallak.

Ren körbefordul, és mindent látva magabiztos kézzel rámutat a sorsára. Arra. Bizonyos, hogy arra viszi az útja. Minden részlet a helyén van.


És nagyapa a hóban.
Csalódott az arca.
Mert elbuktam.
Nagyapa még vele van.
Annak ellenére, hogy elbuktam.
Az alternatíva felfoghatatlan.
A hó elviselhetetlenül fehér, és Ren vele együtt hullik. Elüt a sötétségtől - márpedig az határozza meg a formáit - és ő a hideg - és ő a vére - ő a semmi és a minden, az egyetlen lehetséges egyensúly az Erőben, ami a sötétséggel kiteljesedik - elterpeszkedik - elhatalmasodik - elnyeli és-
- Ben! Beeen! Az előbb még itt volt… BEN!




komment: IGEN // nem

32 megjegyzés:

Sera írta...

(előre is elnézést a sok caps lock-ért, de csak így tudom átadni a gondolataim ha már telepátia útján nem megy)
HIHETETLEN!
Egyszerűen nem tudtam abbahagyni olvasni, és végig az járt a fejemben, hogy ez HIHETETLEN, és én mégis elhiszem. Minden egyes sorát és betűjét.
Bevallom őszintén, mikor először láttam a filmet nem kedveltem Kylo-t (SHAME ON ME), aztán magába szippantott egy fekete lyuk, és most már nincs kihátrálás. Rá akarok teríteni Kylo vállára egy pokrócot és egy forró tea mellett lelkizni vele. Nagyon örülök, hogy már a te blogodon is lesz vele kapcsolatos tartalom :)

Kedves Raistlin! KÖSZÖNÖM! Nagyon-nagyon-nagyon jó volt, de úgy érzem ide a jó nem megfelelő szó. IMÁDTAM!

Mary Wolf írta...

Ez kellett nekem estére, most béke van a kis lelkemben. Olvasom, és azt veszem észre, hogy Kylot szívem szerint megölelném, annyira áttudom érezni, amit átél és ezt te is tökéletesen visszaadtad, amit nem tudok eléggé megköszönni neked. Főleg, hogy a film kapcsán a karakter kapott hideget, meleget (főleg hideget), és annyira jó tudni, hogy vannak emberek, akik nem csak a hisztis, eszetlen fő gonoszt látják benne, hanem az embert is. Ahogy pedig te megformálod és vissza adod a karakterét, az egy csoda!

Iwi írta...

"Ren akkor a legszabadabb, ha őrjöng és zokog." - számomra a legszebb, legerőteljesebb mondata a történetnek.

A csillagvirágomnak pedig adnék egy doboz zsepit, megölelném és nyomban örökbe is fogadnám, mint egy gazdátlan cicát.

margaery. írta...

wow istenem imádom ezt, ami pedig nagy szó, mert mégis Kylo-ról van szó
nagyon tetszett, ahogy Leila-t és Hant ábrázolod, [bár ez lehet kánon, hogy ők ilyenek a filmben is eleve; én csak ezt az új filmet néztem meg lol] meg a Kylo&Luke kapcsolatot is hűha nagyon izgalmas az egész és annyira hangulatos!! továbbá nekem nem Kylo volt a legérdekesebb karakter a filmben, de elérted, hogy érdekeljen ajjaj :D
és fu kicsit olyan ijesztő hangulata is van, mondtam már hogy imádom? [a hó/tél+depizés nálam mindig nyerő párosítás :D ]
nagyon remélem, hogy olvasok még tőled a fandomban!!:)
xx

Susie Lupin írta...

Most itt ülök (oké, igazából fekszem), és próbálom összeszedni a gondolataimat, hogy hosszabban leírjam, mennyire imádtam az egész koncepciót, a kicsi Ben-nagyapa-Ren felállást, de végül csak annyira futja, hogy nyöszörgök, hogy légyszi mééég. Nagyon-nagyon jól áll a fandom neked.

Raistlin írta...

VÁLASZOK PART 1.

SERA, úristen, annyira köszönöm (๑・▱・๑) *szorosan ölel*
Töredelmesen bevallom, Kylo nulladik látásra - a poszterek és tumblr posztok és rajongói sikolyok - alapján nekem sem volt valami szimpatikus, mert eléggé a Loki/Piton kaptafának tűnt Sötét Meg Nem Értett Herceg címmel, de aztán sokkal többet láttam meg benne, mint a népszerű receptet. És az identitáskrízisnek mindig a ribanca vagyok.

MARY WOLF, a klasszikus filmekben mindig az volt az egyik kedvenc pillanatom, amikor Luke leemeli Darth Vaderről a sisakot; kiskoromban féltem tőle (mert csúnya űrkrumpli jaj) de mégis tetszett azért az emberségért a tekintetében és azért a szomorú szeretetért, ahogy a fiára néz, szóval őrült hálás voltam a készítőknek, hogy Kylóban onnan INDULUNK, amit Darth Vaderben a legjobban szerettem :D Persze a Star Wars mindig típuskarakterekkel operál, de ettől lesz jó, és ettől lesz hálás minden fanfic-író, mert feltölthetjük a saját ötleteinkkel - féltem, hogy túl messzire csámborgok vele, és rengeteget jelent, hogy tudtál azonosulni vele.

IWI, és azt a mondatot majdnem kivágtam! :D Örülök, hogy végül nem tettem, és köszönöm szépen -- Kylóra ráfér... minden.

Raistlin írta...

VÁLASZOK PART 2. - THE AUTHOR STRIKES BACK

MARGAERY, hát SICKIRI megnézni a 4-5-6-ot! (Az 1-2-3-at hanyagold. Nagyon.) A Han/Leia az univerzum egyik legeslegszebb hetero szerelme (csak szerény véleményem szerint nagyon nem kellett volna bevállalniuk egy gyereket, khhmm, mi lett a vége.)
Luke pedig egy prüntyi. Az én pici prüntyim. Na és ő nem hetero. Nagyon nem. Szerintem. Ehemm. Lehet a biszexualitásának is kénytelen leszek szentelni egy történetet egyszer.

Addig meg lökdöslek Kylo felé, mert értem én az Ellenállást (höhö) de hát nézd, creepy és krízisei vannak! mi kell még!

SUSIE LUPIN, annyira köszönöm ;u; A Star Wars fandomhoz azért nem mertem nyúlni (a gyerekkoromban a bátyámmal együtt rajzolt fanfic-képregényeket tömkelegét leszámítva és eltekitve azoktól a bizarr AUktól amiket a figuráinkkal előadtunk) mert mindig féltem, hogy nem érzem majd magam otthon benne, mármint akkora nagy fandom annyi sok adattal és ha láttad a filmeket, akkor ott van az animációs sorozat, meg a regények, meg a képregények, és közben meg olyan kevés info még mindig a mindennapjaikról, és mi lesz, ha menthetetlenül elcseszem mert nem nézek utána eléggé a ~~világon mindennek~~ de ezzel most úgy voltam, hogy fuck it, és megírtam, ahogy én írnám meg. (kísértetek! szétszakadt személyiségek! töredékes szerkezet! vér! hó! yeah!!!) És rengeteget jelent, hogy nem csináltam hülyét magamból vele - a bíztatás életet ment (oké, lelkesedést) szóval külön és szívből és ismét: köszönöm!

Névtelen írta...

Na. -mély levegő, beszív, kifúj, jógalégzés-
Szóval, nagyon rég kommenteltem, van az már egy éve is - vagy több, nyeh -, szégyellem magam, de becsülettel, férfia-- szóval nőiesen bevallom, minden írásodat olvastam, csak egy büdöslustadisznaj vagyok, és macerás telefonról kommentelni.
De ez - ez most üvöltött egy kommentért, mert.
Cigi mellett olvastam, és csak pillanatokkal később jöttem rá, hogy levegőt is alig vettem, kábé légszomjig merültem a szavak közé, és mire a végére értem, a cigaretta is elszívta saját magát, mert nem akart várni rám.
Alig emlékszem a korábbi Star Wars filmekre, csak az elpottyantott netes poénok tartják életben az emlékeimet, a legújabb filmet is decemberben néztem meg mozis hanggal, apámnál, igazából csak akkor riadtam fel a merengésemből, mikor Han bácsi... Szóval az történt vele, de ahogy olvasom a történeteidet - aranyba kéne foglalni téged, a betűiddel együtt, mondtam már? -, nahát az szépen visszahozza az új és a régi filmek töredékeit.
Kéne egy maratont rendeznem.
-újabb mély levegő-
Nem tudom kifejezni magam TAT
Köszönöm. <3

Zenda

Raistlin írta...

Úristen ZENDA, szia itt megint, nagyon-nagyon-nagyon örülök neked! \(ouo)/ Whoa. Ez. Ezt a kommentet én így nagyon meg akarom ölelni, bár kissé esetlenül festek a laptop képernyőjét szorongatva, de szívből köszönöm mert úristen.
Támogatom azt a maratont - újranézve is megállják a helyüket.

geek-devil írta...

Suliban hallottam, hogy van új kylo ren fent. Hazàig szökdècseltem vigyorral a fejemen.
Elolvastam. Sikítottam. Újraolvastam. *sigh* jajj, mit tettél? Imádom ^^
nagyon vissza tudta adni, hogy mit érezhet. Mennyire unstabil és mennyire örlődik . Ahh.
Tudom, hogy sokan haragszanak rá, amiatt ami a filmben volt. ..no spoiler, de biztos tudod. ..de nagyon megèrdemli a megvàltàst, hogy végre az ő lelke is megnyugodhasson.
Mi pedig jó sok fluffy fanfictiont :D

Raistlin írta...

GEEK-DEVIL, istenkém miért vagy ilyen drága szotyola ;u; Nagyon-nagyon köszönöm~!
Nem tudom, Kylo szerintem soha nem volt igazán ember, de miért is kellett volna annak lennie? Valahogy talán pont ez a lehfájdalmasabb az egészben, az az elviselhetetlen mennyiségű elvárás, ami ránehezedett, és amivel szemben tehetetlen. Persze elszökhetett volna Hux-szal fodrásznak Naboora ahelyett hogy átveszik az uralmat a galaxis felett, de oh well.

Celia írta...

És sikeresen megmarkoltad az egyetlen gyenge pontomat, Skywalker-Solo család. Elsőre azt gondoltam, hogy nem, nem fogom elolvasni, mert megint elérzékenyülök egy fikció miatt, de aztán rávettem magam és tényleg igazam volt, elérzékenyültem, nagyon. Ben Solo gyerekkora nagyon kíváncsivá tesz és ez a történet még jobban furkálja az oldalamat. Megint itt fogok ülni és azon fogok filózni, miért született meg Kylo Ren.

Raistlin írta...

Luke az én egyetlen napsugaram és örök hősöm, nagyon érdekes volt olyasvalaki szemein keresztül látni, aki öööhhmm, nem kedveli különösebben.
És a Han/Leia az egyik kedvenc és legrégebbi shipem, és furcsa volt látni, hogy szülőként (szerintem) mennyire nagyon nem működnek - az ellentéteik vonzották egymáshoz őket, de nagyon kikezdene bármilyen gyereket, azt hiszem.

Lusitania írta...

Soha nem értettem, hogyan tudod ennyire jól átadni az átadhatatlant (értem itt azokat a dolgokat, amiket a karakterek éreznek, nem pedig kézzel fognak, hallanak, látnak, stb.)
Zseniális.
Megragad, beszippant, aztán nem ereszt az Istenért sem.
Csak gratulálni tudok és ölelést küldeni, mivel Kylo... egy jó író klaviatúrájából... *-* Imádlak :D

Raistlin írta...

LUSITANIA, szívből köszönöm és *viszontölel* és *halkan súgva: Kylo Ren*

Tinuviel írta...

Az, hogy Vader nem volt benne, nekem mindig is egy lyuk volt a filmben, annak ellenére is, hogy a készítők nyilatkozták, hogy megjelent volna eredetileg, egyszer Vaderként/egyszer Anakinként, csak aztán úgy döntöttek, hogy ezt inkább mégse kéne... szerintem ez egy rossz döntés volt, szal ez most sok szempontból hiánypótló fic. Nagyon tetszett, és köszönöm.

Raistlin írta...

Igen, szerintem is fura, mármint 1-6-ig gyakorlatilag az ő sztorija, most meg csak a sityakja van ott - és nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy Kylo biztosan ismeri személyesen is. Nem annak az embernek tűnik, akinek pár sztori nagyapóról elég lenne ilyen mély és hűséges ragaszkodáshoz.

Dorottya Szabó írta...

Milyen szerencsém van: pár napja kérdeztem a fb-csoportban, mit gondolsz Han-Leia párosról és most meg is írta dőket (nagyon szeretem, amiko rirodalmilag is meg máshogy is hallom ugyanarról a véleményedet).
De nekem tökfura az a dolog Kylo-val, hogy el akarja nyomni az érzelmeit és ez nem túl sith. És te is úgy írtad, hogy szabadjára akarja ereszteni a ahragját (?), ami az anakinos sith-út és a filmben nincs megmagyarázva, amikor nem így történik. Van erről valami headcanonod?
Különben meg annyira tetszik, hogy hogyan tudsz tiszteletreméltó/szimpatikus karakterekről olyanok szemszögéből írni, akik utálják, úgy hogy érezzük, hogy igazuk is van meg azért nem is. Szóval like in the real world. Majd ha nagyon túlzásba esek az ítélkezéssel, lehet ezeket fogom olvasgatni.
P.s.: Miért hiszi Kylo, hogy Luke ölte meg Vadert?

Raistlin írta...

Igen, a fic akkor már megvolt (a barátnőmmel is annak kapcsán beszéltem róla :D) de nem szeretek harsányan magamra hivatkozni. Csak szelíddeden.

Kylo nem Sith, hanem Ren Lovag; nem sokat tudunk erről az új rendről és a szabályaikról, de tekintve, hogy szétbasz mindent a fénykardjával, ha felbosszantják, arra tippelnék, hogy rengeteg elfojtott érzelme van, ami dühkitörések formájában nyilvánul meg. A headcanonom szerint Benként a sötét énjét fojtja le, Renként pedig a világosat, tehát soha nem teljesen önmaga.

Az is headcanon, hogy Luke-ot hibáztatja Vader haláláért - ennek kétféle magyarázatot gondolok:
a) Nem hiszem, hogy valaha kiderült, pontosan mi történt - amennyire a történelemkönyveket érdekli, Luke elment megküdzeni Vaderrel, és Vader meghalt.
b) Ben/Ren lehet, hogy részletesebben is ismeri a történteket - akkor viszont tudja, hogy Vader feláldozta magát a fiáért; ha Luke nem lett volna ott és nem hívja vissza a Fénybe, Vader élne, és véghezvihette volna a tervét. Ren számára ez a gondolat felkavaró, Ben számára pedig inkább az, hogy egy fiú közvetlenül feleljen az apja haláláért, valamint gyanakszik, hogy az anyja nem őszinte vele, és szépít a történteken, ami visszavezet az a) pontra. A családi legendának van igaza, vagy az, amire feltehetőleg a teljes galaxis következtet?

Aida írta...

Nagyon rég hagytam itt kommentet drága Raistlin, de jelzem, csak, hogy tudd, hogy a régi Cherik-jeiddel anno megvettél kilóra, és azóta nincs egy betű sem a blogodon, amit ne olvastam volna át többször is, és várom, mindig úgy várom az újat.
Nagyon meglepett - kellemesen,- hogy hozzányúltál a Star Wars-hoz, és tudtam, hogy zseniális dolog sül ki belőle, és lőn, a szegény, hasadt fiúcska, akinek a megfelelési kényszer megfojtotta érzékeny lelkét, igen igen, én is pont ezt láttam, és sokat filóztam rajta, és jössz te, a fanfic írók koronázatlan királynője, és mit teszel... Leborulok ismét.. Imádlak... :)
Halkan hozzáteszem, hogy látom, te sem szereted az 1-2-3at, és mindenki szidja, és ami azt illeti, a 2-3 tényleg nem a legjobb, de én az1-et láttam életemben először, mert akkor lettem kb moziérett 8-9 éves, és imádtam (és szerelmes voltam kis szöszke Anakinba, és a mekis Barbie-s zacskóból kivagdostam a csillagokat, és űrhajókat rajzoltam köréjük, és himnuszt írtam a Csillagháborúnak, meg efféle hülyeségekkel fejeztem ki gyermeteg rajongásom) de tudod, mi van? Az, hogy a Nagyanya, aki a Naboo legifjabb királynője volt egykor, őbenne annyi lehetőség volt, hiszen őt fiatalabbnak ismertük meg, mint a leányát, és milyen bátor, elszánt gyermek-királynő, és milyen mérhetetlenül naiv, tán még Leia is mosolygott volna rajta... És olyan szomorú, hogy nem láthattuk anyaként, azóta is zokog a szívem, ha rágondolok, a szépséges ifjú ex-királynő egy szöszke kisfiúval, meg egy kislánnyal, akinek sötét loknijai mindig csodálatos frizurákba vannak szobrászkodva... Ahogy illemre tanítja őket, és rászól Luke-ra, hogy egyenesen üljön az asztalnál... Awwww, elkalandoztam, de annyira szeretek ilyenekre zoomolni:) Látod, ezt hozod ki az emberekből, kiszabadítod a fantázia-madárkájukat a kalitkájukból :)

Köszönöm az élmény még egyszer drága, írj még nekünk nagyon sokáig <3

Raistlin írta...

Drága Aida, szívből köszönöm a kommentet - rengeteget jelent nekem minden visszajelzés, és a létező legjobb érzés, amikor régi olvasókat láthatok viszont ;u;

Én csámpás kiskölyökként láttam a 4-5-6-ot, és aztán kijött szép sorban az 1-2-3, és gyerekként imádtam. Szerintem pont ezért sántít annyira, hogy az, hogy Családi Film, hirtelen együtt járt azzal, hogy egyszerre van az, hogy Jar Jar belelép a banthaszarba, meg az, hogy Amidala a Föderációval tárgyal kábé hat óráig, olcsó viccek a gyerekeknek és agyzsibbasztóan sok politika a felnőtteknek - és valahogy nem áll össze, és visszanézve szinte haragszol magadra, hogy hagytad magad kilóra megvenni. Mert a potenciál ott van - mármint könyörgöm, AMIDALA. Úristen. A világ egyik legmenőbb női hőse, akit csak úgy mellékesen a sarokba állítanak a harmadik filmre oszt' meghal (és Leia valahogy mégis emlékszik rá szóval még filmhiba is?? mármint abszolút egyetértek, látnunk kellett volna csak egy szeletnyi domestic fluffot, csak egy villanást abból, mit veszítettek el - van egy elég jó videósorozat a YouTube-on, "What if the prequels where good?" ahol a forgatókönyv tologatásával tök szépen és logikusan kijön és nagyon tetszik az az alternatív verzió ami oda ki lett találva.)
Plusz.
A szerelmi szál is el lett cseszerintve, mindezt úgy, hogy Anakin és Amidala tényleg egymásnak lettek teremtve és abszolút bele lehet szeretni a szerelmükbe, de mégis olyan, mint egy rossz fanfiction és a korkülönbséges dolog meg elég felesleges és halál creepy. Lehetett volna ezt jobban is. (Fix-it fic? :DD)
Szóval nem izzó gyűlölet van bennem a prequelek iránt, hanem csak kiábrándulás meg egy ejnye-bejnye, de a 7-8-9 szerintem visszahozza az egyensúlyt a galaxisba. :3

Dorottya Szabó írta...

"Kylo nem Sith, hanem Ren Lovag; nem sokat tudunk erről az új rendről és a szabályaikról, de tekintve, hogy szétbasz mindent a fénykardjával, ha felbosszantják, arra tippelnék, hogy rengeteg elfojtott érzelme van, ami dühkitörések formájában nyilvánul meg. A headcanonom szerint Benként a sötét énjét fojtja le, Renként pedig a világosat, tehát soha nem teljesen önmaga." Headcanon accepted.
Köszönöm, most még a nyolcadik részt is bőszebben várom. És már nem csak a fic-jeidet kéne olvasnom, hanem a kommenteket is, mert imádom a metamorzsákat, amiket itt elszórsz. Szóval mgé egyszer: dupla köszönet, fic-ért, metáért.

rien írta...

Sosem olvasta fanfictionokat (na jó, egyszer talán, régen, egyet) és nem különösebben érdekel a műfaj, de Szabó Árpád (arpadblog.hu) egy postjában ajánlott téged és a blogodat, na meg írta, hogy Kylo Ren fanfic... gondoltam erre azért befizetek és nem bántam meg! Csak így tovább a színvonalas írásokkal!

Raistlin írta...

DOROTTYA, én köszönöm de nagyon ;u; (a héten megyek újranézni, nagyon várom~)


RIEN, wuhuu, nagyon köszönöm, és egyben üdv itt!

River írta...

hát ennyire szép indítást sem tudom, hogy mikor, mint ez a teljes első bekezdés. és még mindig furcsa valahol, hogy csak ezzel a filmmel kezdtem el kötődni a fandomhoz, minden új és olyan, mintha leia és han és luke is valami galaktikus történelemkönyvnek lennének különböző oldalai - hallottam a legendákat, tudok a múltjukról de csak a jelenükhöz kapcsolódok, és most, hogy egyre többet olvasok róluk kylo tekintetén keresztül, szépen lassan, töredékről töredékre kezdenek igazivá válni. mármint nézd, ez.

Anya azt a Bent szereti jobban, aki apa mellett van. Apa büszke arra, akit az anyjának mutat. És ha mindketten ott vannak, a dolgok összekavarodnak. Ez okozza a zavart - ketten együtt hat külön dolgot akarnak, szóval Ben igyekszik - és szilánkokra szakad.

ez például az, amit így nagyon. meg az, hogy egy átlag gyerek is sokkal mélyebben a világ mögé lát, amit az átlag szülei sem tudnak gyakran kezelni, és nagyon szép, hogy kylonál, bennél ez mennyire felfoghatatlanul kitágult és mindent átívelő és elveszett és dacos és fájdalmasan összetett ahogy feszegeti a saját és a világainak és majd az univerzum kereteit is ÉS HOGY---oh.

Raistlin írta...

RIVER, nekem valami hipermasszív Luke feeljeim vannak, elannyira, hogy nagyon kinézne egy önálló Luke-fic ha nem kéne hozzá tudnom a világon mindent a rohadt expanded SW univerzumból és használhatnám a saját ötleteimet. (Meh.) Egy perces néma csend.

És talán ezért (is) ennyire jó ez az új generáció, mert ez tényleg a miénk. Mert azt tudjuk róluk, amiket a filmek megadnak és elénk tárnak, és beszélgethetünk róla órákon át hogy Kylo gyerekkora milyen volt és Finnt mi fordította meg és Poe mégis hogy az istenben lehetséges, és nem fog senki bejönni a torkát köszörülve egy mappával hogy "na BOCSÁNAT de az endori csata után galaktikus idő szerint tizennyolc évvel itt volt ez a nyolc karakter akikről még sosem hallottál ezen a bolygón ami nem volt benne egyik filmben sem na és nekik volt ez a komplex tervük és hát ezt teljesen kihagytad a számításaidból pedig nagy hatással volt X-re"

Most még Kylo az, akinek megírjuk. És minden egyes ficcel egyre véglegesebb, és ezért volt jó megírni ezt, mert végre döntöttem egy féltucat headcanonom mellett. És szuper megosztani veletek, és erre építeni a további ötleteimet, és kikonspirálhatom szépen a saját kis kártyaváramat.

littlemissprimadonna írta...

(Így egy héttel elmaradva) *arréb nyüszörgeti magát egy kis kupacban a sarokba* de... de... De.

littlemissprimadonna írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Névtelen írta...

Oké, persze, hogy megfogtál. Ugyanis amíg a Psychomachiával szemeztem, bokán pöccintett a felismerés, hogy még ide sem írtam semmit, PEDIG.

Pedig.

Következzék a vallomásom: sci-fi. Márhogy úgy mindig, ami önmagában nem fontos, de abban az értelemben igen, hogy ezért cserébe a fantasy sohasem vonzott igazából. Nem mondom, hogy nem voltak kilengéseim erre és arra, de alapvetően masszívan szívott befelé a tudomány, ami végül matematika - fizika specializációban csúcsosodott ki, hogy aztán végül teljesen más szakra menjek. Amit szintén imádok. C'est la vie.

De amit akartam mondani: a sci-fin belül meg a Star Wars. (Bár én inkább tartom a fantasy/sci-fi határvonalán, mert a sci olykor... ehm.) Gyerekkorom, kora tinédzserkorom, meg a késő is - de sohasem fandom szinten. Nem késztetett továbbgondolásra, nem éreztem késztetést, hogy én most elkezdjek rendszerszinten gondolkodni benne, különösebben még arra sem, hogy a filmeken túl tekintsek - azokat viszont minden lélegzetvételemmel imádtam.

És most először érezem azt, hogy szeretem fandomként is. Hogy kattog rajta az agyam, hogy megpróbálok mögélátni egy elejtett félmondatnak, egy összepillantásnak, és hiába LEHETNE Kylo Jacen Solo, mivel nem az: teljesen új távlatokat nyitott meg - például ilyen ficeknek.

Most meg az a rész jön, hogy mennyire imádtam, mert persze, hogy imádtam. A legelején máris elgondolkodtatott a Luke - Leia dolog, hogy miért csak úgy pislákol benne az Erő, mert az a szomorúan logikus magyarázat, hogy Leia nem indult Skywalker lánynak a filmben már mégiscsak milyen.

A másik a drága nagypapa, akit megjegyzem én erőteljesen hiányoltam azért a 7-esből, és nagyon jönnek nekem a magyarázattal, hogy Kylo honnan gyűjtöget ilyen relikviákat, bár simán kinézem belőle, hogy sírt rabol. (Már ha volt honnan.) Úgyhogy ez a része is nagyon tetszett, mélyen egyetértek ezzel a felvetéseddel, és halványan reménykedem benne, hogy a 8-asban ki/rá/visszatérünk erre a vonalra.

A Luke a maszatom és egy tündér - az ő viszonya is NAGYON érdekelne Kyloval és olyan... valóságosan mutattad be, hogyan beszél el egymás mellett Leia és Han és Kylo és Luke, ami egyenes úton vezet oda, ahova. A gyerekkorában igazából engem ez fogott meg a legjobban.

Meg kell, hogy mondjam, én egyes-egyedül a legvégét nem tudtam hovátenni, az utolsó sort, hogy most visszamennek érte? emlékezik? feloldódik az Erőben? meghalt? - de mindegy is, az írásod csodálatos volt, és ha meg kell halnia (végül így értelmeztem), akkor én szeretném, ha így halna meg, mert nem, nem, nem akarok könnyes szemű megtérést látni, és ez után a fic után őszintén csalódnék is, ha nem így történne.

Köszönöm!

(Hát ez retek hosszú lett. Not sorry.)

"Emma"



Raistlin írta...

Úristen Emmám, de örülök neked ;u;

A Star Wars-al amúgy a legutóbbi filmig én is így voltam: gyerekkor, nem fandom. Valami, ami önmagában létezve és önmagáért jó, de most... nem tudom betolni az agyonrágott VHS kazit a lejátszóba, és megnézni, mi fog történni Kylóval és Finnel és Reyjel, úgyhogy nekem kell rájönnöm, hogy mi volt és mi lesz. Most nekem kell továbbszőni a történetet, és ami néha talán fontosabb is, visszafejteni a szálait. Szerintem JJ Abrams ezt nagyon ügyesen kezeli - a vákuumok épp annyira számítanak a történetben, mint a kitöltött helyek.

Gondolkozom most nagyon egy ficen, ami még jobban levezetné a miszkommunikációs borzalmat, ami szerintem Kylo bukásához vezetett (bár modern AU keretében). Alig várom, hogy megoszthassam veletek~!

Névtelen írta...

Imádom :)Köszönöm ezt a remek olvasmányt!

Raistlin írta...

Nagyon szívesen, bármikor máskor is! :D

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS