a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2016. január 13.

#BoyfriendTag 8

Gotham, Nygmobblepot, YouTube AU [Cuppy]val közösen, utolsó előtti rész [dübörgő darkwave-re]


#BoyfriendTag
C u p p y & R a i s t l i n



Oswald fölébred, és dicstelenül odébb prüszköl egy rózsaszirmot. A rohadékok az arcának és a mellkasának tapadnak, fakón és kókadtan, és Oswald hörögve hengeredik oldalra.
Az erkély nehéz függönyén résnyi fény szűrődik be, talán délután egy-két óra lehet. Ed része üres - Oswald, aki hajnal kettőkor arra eszmélt, hogy az összes takaró le lett róla önzőzve, homályos elégtételt érez, hogy így magának tudhatja az egészet, de az a helyzet, hogy takarója volt egész életében, Edje meg nem.
Ellenségesen morogni kezd. Az arcát a matracba fúrja, egyre erősödik a hangja, de reakciót nem kap. Sehol sincs Ed fagyos talpa, és a könyöke, amit japán kardkészítők faragtak.
- Most komolyan…? - ásítja, és a jó lábát kirúgja a levegőbe, ellenőrizve a hőmérsékletet.
Nagyjából huszonöt perc, amíg eljut a félsötét fürdőbe. Arcot és fogat most, felteszi a dezodort, és végtelen megvetéssel borotválkozni kezd.
A gyertyák csonkig égtek.
Arcszeszt hint fel. A waxot felmelegíti a tenyerében, és a frizurája megmunkálásához fog. Azon kapja magát, hogy dúdol közben. A hangja szörnyű, és még rosszabb a szöveg. A szavak: szerelem, örökre. Ilyenek.


- Életre kelt! - tündököl Ed, ahogy Oswald becsoszog a tágas nappaliba, magát karolva. Feszes, koponyás alsónadrág van rajta, Ed egy Fűrész tematikájú pólója, és egy zokni fél párja. Az ajtókeretnek dőlve, hunyorogva veszi szemügyre Edet.
A fiú tagadhatatlanul berendezkedett. Az asztalon a Daily Planet csuklóból kitöltött keresztrejtvényekkel, három fegyelmezett sorba állított bögre,  egy új lakó egy szobanövény képében, és a halkan zúgó Razer laptop. Query a bőrfotelen terpeszkedik el, Echo Ed vállán foglal helyet; a fiún kitárt kardigán, alatta semmit sem visel, és a szetthez tartozik még egy világos farmer.
Oswald nyöszörögve vánszorog közelebb, és épp ahogy Ed kuncogni kezd, szemből helyezkedik az ölébe. A tenyerét a mellkasának feszíti, és úgy közli:
- Nem is szeretsz.
- Ezt honnan veszed?
- Soha nem várod meg velem a reggelt.
- Dél múlt. Egy ideje.
Oswald vállat von, és felszegett állal közli:
- Nem érdekel.
Ed kihasználja az alkalmat, és forró csókot ad a nyakára. A kezeit Oswald combjaira simítja.
- Meg tudsz nekem bocsátani? - suttogja.
- Szó lehet róla. Ettől függetlenül kurvára megvetem a bioritmusodat. Nyár van.
- Te meg úgy alszol, mint egy mormota. - A körmei a sápadt húsba marnak. - Vetsz már árnyékot?
- Ha-ha-ha. Beszélsz álmodban.
- Tudom.
- Én meg hallom.
- Arra célzol, hogy a nappaliban kéne aludnom?
- Azt próbáld meg.
- Mert mi lesz?
Oswald csípője - alig észrevehetően, szelíden - hullámozni kezd, ahogy följebb fut Ed keze.
- Te nekem te ne te.
- De tegyük fel, hogy de.
- Tennék róla, hogy egy szemhunyásnyit se aludj, baby.
- De azzal magaddal babrálnál ki, Ozzie. Te sem tudnál aludni.
- De, ez az, hogy én igen, mert én tudok aludni fényben is, nem úgy, mint valaki, aki olyan
reverse vámpír, mint egyesek.
Ed fölkuncog, és Oswald éhesen néz a szemébe.
- Valamelyik kígyó örül nekem, vagy te? Ne, ne nevess, komolyan érdekel. Valamit éreztem. - Az ágyékát előre lökve simul Edhez. A fiú rajongva néz rá fel, ahogy Oswald feltérdel. - Eddie?
- Mit tehetek érted?
- Most azonnal vigyél vissza az ágyba, baszd meg.


Oswald szusszanva huppan a matracon, hassal előre. Ed fölé mászik és beteríti, ahogy csitítva a tarkójára harap.
- Hiányoztam? - dünnyögi Oswald a fekete lepedőnek. Ed kezei az oldalán, fölgyűrik róla a puha pamutpólót; Oswald bőre még álomtól meleg. A bordákat cirógatja sorra, a csípőjét közel tolva, és a fiú fülébe suttogja:
- Szeretnéd magadban a farkamat?
- Nem, a polcon szeretném, dunsztosüvegben.
Ed egészen ránehezedik. A levegő megakad Oswald mellkasában.  
- Kérdezném - folytatja könnyedén -, hogy mélyen és forrón akarod-e, de a rövid, hegyes kis lökéseket jobban szereted. Kár, hogy akkor mindig olyan hamar elélvezel nekem, Ozzie. Ééés tessék. - Ed a fülcimpájára harap, és elégedetten duruzsolja: - Ki vagy pirulva.
Oswald érzi, hogy az arca lázban ég, de ennek semmi köze zavarhoz vagy szégyenhez. Ed súlya lefelé húzza, és a fiú a fülén csócsálva a pólót már vállig tűri róla. Belemarkol Oswald mellkasába.
- Nincs ott semmi, Eddie. Néha gondolsz arra, hogy szeretnél inkább egy nőt megdugni? Vagy bárkit.
- Ha tehetném, egész életemben csak veled lennék.
- Mi gátol meg benne?
- Reméljük, semmi sem.
- De nem hiányzik?
- Neked hiányzik akárki?
Oswald elmereng. Szándékosan elnyújtja a csendet, a lepedőt morzsolgatva a feje mellett, ahogy Ed hüvelykje ott köröz az égetett seb felett.
- Mmm. Neeem, szerintem nem. Volt elég időm veled. Jól kiképeztelek. - Amennyire tud, átnéz a válla felett. - Gondolhatsz magadról bármit, Eddie. Lehet engem az ágyba passzírozni és mocskos kis dolgokat suttogni, lehet engem kőkeményen megbaszni és leszopni és kínozni, tőlem tanultál mindent. Egy hónapja szűz voltál, és én vettem el a szüzességed. Ezt soha ne felejtsd el.
Ed felszusszant, de a hangja derült marad:
- Mindent?
- Én a helyedben nem vitatkoznék. Érzem, hogy már kemény vagy értem, és ez amúgy édes, hogy már ennyitől full merev leszel, de ha meg akarsz kapni, akkor kénytelen leszel elismerni, vagy magadra hagylak a markoddal és egy tubus síkosítóval.  - Hagyja, hogy a feje a vállához billenjen. - Lehet, hogy évekig fantasztikus volt, de amióta együtt vagyunk, nem tudod rendesen kiverni, és ezt biztos forrásból tudom. Már nem elég. Kellek én.
- Igen - mondja Ed. - Kellesz. De attól még tévedsz.
- Aha, tényleg?
Ed feltérdel. Nem húzódik egészen el, Oswald még mindig érzi a merevedését a fenekének feszülve.
- Nyúlj az éjjeliszekrényhez, kérlek. Találsz ott egy pakk latex fóliát. Tenyérnyi, nagyon vékony. És hozd a bilincset.
- Ó, ki fogsz bilincselni? Forradalmi. Kreatív.
- Nem szeretnéd?
- Azt nem mondtam.
Oswald jelzésértékűen lerázza magáról Edet, és közelebb ficereg az éjjeliszekrényhez. A fiók tele van változatosabbnál változatosabb kütyükkel, és Oswald szándékosan, sokatmondóan át is túrja őket: a csomagolásuk idegörlően recseg. Az ágyra dobja a bilincset, amit követ a fura pakk, aztán kikészít egy nyomóadagolós XXL síkosítót is.
- Arra egyelőre nem lesz szükségem.
- A-a, szárazon tuti nem jössz nekem. Most keltem. Sírna a seggem.
- Ne aggódj. Maradj hason.
Oswald biggyesztve nyújtózik, és hagyja, hogy Ed a faragott ágykeretnek erősítse a csuklóit. A pólót nem vette le róla.
Oswald kellemesen elpilledve várakozik, türelmesen. A hangok alapján Ed levetkőzik, amit ő mindig értékel. Bágyadtan szüremlenek be a kék város-fények. Ed mögé térdel, és szinte tárgyilagosan lejjebb húzza róla a koponyás alsót. A selymes lepedő hirtelen túl hideg Oswald érzékeny bőrének, és szólna érte, amikor Ed rámarkol a fenekére, és szétfeszíti.
Oswald megrándul. A puszta tudat, hogy Ed száraz tenyere egészen beteríti, elég lenne magányosabb estékre. Nem hisz a teremtésben, szóval még meghatóbb a gondolat, hogy több millió év evolúciós sikere vezetett el odáig, hogy Ed pontosan rászabott legyen. Minden igényének tökéletesen--
Meglepve ordít fel.
A fólia felillesztését szinte meg sem érezte, csak aztán ott van Ed nyelve.
Nyalogatja.
Konkrétan a nyelvével bassza.
Oswald előre nyújtott karja megfeszül a bilincsben, és a szemeit szorosra zárva nyög fel. Tompa körmei a tenyerébe tépnek.
Ezt Ed egészen biztosan nem tőle tanulta. Ezt nem engedné meg soha senkinek.
- Rohadék - liheg.
Ed képes, és felkuncog.
Oswald fontolgatja, hogy rászóljon. Ne, ennyi elég lenne, és Ed elhúzódna csendben. Oswald megkérné, hogy tágítsa ki rendesen, és--
A dereka megugrik. Ed könyörtelenül dolgozik, a nyelve néha csak lustán köröz, aztán behatol a hegyével; a fólián keresztül is forró és nedves.
Oswald szűkölni kezd. A hang erőtlen, de magasabb, mint megszokta, olyan, mintha sírna, fel-felcsukolva, de erotikusan, aminek semmi értelme. A merevedése fájó súly a matracnak feszülve, nem tehet róla, ahogy mozogni kezd, enyhülést keresve.  
Van valami felszabadítóan megalázó az egészben.
Ed rajtakapja, ahogy kínjában az ágyneműt dugja, és feltérdelteti. Oswald rossz lába megbicsaklik, Ed kitámasztja a térdével.
- Csak ettől mész majd el - közli vele.
Oswald a lepedőbe temeti az arcát, a vállai megfeszülnek. Szélesebb a terpesz, az alsónadrág pántja belevág a combjába, de nem szól róla. Az ajkaira harap, szikrákat látva, amíg Ed ritmust talál a nyelvével és az ajkaival.
Túl jó. Elviselhetetlen.
A fene gondolta volna, hogy erre ennyire érzékeny lesz, de lassan beletörődhetne, hogy Ed jobban ismeri a testét és a gyönyöreit, mint saját maga.
A fiú módszeresen szedi szilánkjaira, valami fölényes imádattal.
Oswald egy elfúlt ordítással élvez el, a sperma előre spriccel. Alig volt az egész pár perc, de verejtékben dereng a teste, és az orgazmus után is újra és újra végigbizsereg.
Ed végigsimít rajta, a nyakát játékosan a matrachoz szorítva, aztán kinyúl a síkosítóért.
- Adj egy percet - kéri Oswald.
- Nem lesz rá szükséged. Már végeztél, kicsim.
Ed visszatérdel mögé, a dereka alá nyúlva megint pózba igazítja, és a síkosítót a tenyerébe csorgatja.
- Én gyönyörű Ozzie-m - Ed ezt mondja, ahogy rámarkol magára.
Nem kell sok neki. Oswald még mindig zihál és reszket, ahogy végigfolyik a hátán Ed gyönyöre, ragacsos és meleg és annyira jó.
Mintegy utógondolatként Ed belemártja az ujjait, a mutató- és a gyűrűsujj hegyét, és őket begörbítve hatol Oswaldba. Előre hajol hozzá, a csuklója egyetlen rántásával (Oswald felsóhajt) és a fülébe suttogja:
- Tőled tanultam mindent, he?
Elhúzza a kezét, és a fenekére ver. Oswald rekedten közli vele:
- Csókolózni tőlem tanultál, kapd be.


Másfél óra, és Oswald legnagyobb problémája, hogy Query hogyan jutott fel a csillárra. Nem látta felmászni. Senki nem látta felmászni, de ott van, a fehér pikkelyek opálosan fénylenek fel a kristályok között, és Oswald nem biztos benne, Ed észrevette-e, és hogy szóljon-e róla, hogy nem tűnne-e gyávának, de amióta minden nap szemtanúja a lányok vacsorájának, bizonyos fenntartásai vannak-
Másfél óra és még egy perc, és súlyosabb problémája akad, minthogy lesből legyilkolja-e a fiúja háziállatkája, ha netán kimerészedik az előszobába.
Ed a súlyos bőrfotelben folyik szét éppen, pipaszár lábai az éterbe nyúlva. Zoknis lábfeje hülye kis dallamra billeg, laptopját a hasán egyensúlyozza. Oswald a szokott helyén, az ablaknál dohányozva is hallja, ahogy a Facebook chat felpittyen, aztán Ed kiad egy puha kis “oh” hangot.
- Na mizu? - veti hátra Oswald.
- Lee írt. Tudod, a collab miatt. - Meg se várva a választ, Ed hangosan olvasni kezdi az üzenetet: - “Halihó, srácok! Bocsi hogy csak most jelentkezem, a múlt hét káoszosra sikerült. Kicsit lecsitultak a kedélyek, szóval az ajánlatom továbbra is él a collabbal kapcsolatban. A héten bármikor ráérek három után, beszéljétek meg nektek mi a legjobb, és sok szeretettel várlak titeket. Ha gondoljátok, tervezzetek be ti is egy videót, bármiben benne vagyok. Nevetős szmájli. Minden jót! Lee.”
Csend.
- Hümm.
- Elfelejtetted?
- Nem, gondolkozom. - Oswald felszipog, és szív egy komótos slukkot. - Gyakorlatilag semmi programunk, nem? A héten.
Lazább reakcióra számított, minthogy Ed ajkai elnyílnak, és halkan nyöszörögve az égre mered. Oswald szóvá tenné, de a fiú felpattan a fotelből, és két lépéssel átszeli a nappalit a kandallóig.
- Istenkém, teljesen elfelejtettem - szánakozik Ed, és egy cirádás borítékkal az ujjai közt pördül meg.  - Tegnap akartam odaadni, de teljesen kiment a fejemből.
- Még egy hónapfordulós baromság?
- Ez az egyetlen olyan meglepetésem, amit még be tudunk szervezni - vonja meg a vállát. A hangja enyhén sértett, amitől Oswald bűntudat helyett győzelmi mámort érez.
Kinyújtja a szabad kezét, és sürgetően mozgatja az ujjait. Ed eltörli a savanyú arckifejezést, és várakozó mosollyal nyújtja át az ajándékát. A mozdulat teátrálisan széles, ünnepélyes. Oswaldnak be kell harapnia a szája belsejét, hogy ne röhögje ki, amit Ed a meghatottság jeleként értelmez. A feje kedvesen félrebillen rá.
Oswald körömmel szaggatja szét a borítékot. A szűrőt a szájába veszi, hogy segítsen rajta, a füst csípi a szemét.
Két koncertjegy bukkan elő. Másnap estére szólnak egy midtowni bárba, a Junkie Yardba, ahol Oswald megfordult már párszor. A három fellépőből talán egynek ismerős a hangzása; garázsbandák lehetnek. Tökéletes.
Oswald lelki szemei előtt megjelenik egy kép, és prüszkölve felkuncog. A cigaretta vészesen meginog az ajkai között. Felbámul Edre, akinek megrándul az orra.
- Mi az?
- Csak elképzeltelem, ahogy headbangelsz. Köszönöm, Eddie. Ezt nagyon eltaláltad. - Lábujjhegyre áll, és a fiú nyakába bújva csókot nyom az ütőere fölé. Ed szusszantva öleli át a derekát, és elcseni a cigarattáját. - Nana.
Ed a nyelve hegyével csavar a kilehelt füstön, és közelebb vonja Oswaldot.
- Punkabb vagyok, mint képzelnéd.
- Hogyne. Tengernyi dolgom lesz veled holnapig, ki kell kupáljalak.
- Hajaj?
- Ha megjelensz nekem valami nerdy pulcsiban, elcseszed a reputációm.
- Nos ezt nem hagyhatjuk.
- Ezt nem.
Oswald visszamarja a félig égett cigit, és kibontakozik az ölelésből. A párkányig lép hátra, derékból nekidől, és fürkészve szkenneli végig Edet tetőtől talpig.
- Szexi rockersrác lesz belőled - állapítja meg elégedetten. - Alig várom, hogy rájöjjek, mennyire.
- Szóval örülsz?
- Már csak egyvalamitől lennék boldogabb.
- Mondd, kicsim.
- Szedd le azt a kurva kígyót a csilláromról.

Edward Nygma 05/26 13:42
Hali! (-:
Természetesen mi sem felejtettük el az ajánlatod, és nagyon szívesen beugranánk Hozzád csütörtök-péntek magasságában! Ozzie-nak van egy saját ötlete is, egy kis játék az érzékekkel, amihez szükségünk volna a segítségedre, és talán páros elfoglaltsággá is tudnánk alakítani, ha Jimet otthon találjuk. Tudom, a múltkori incidens óta nem tűnik a legjobb ötletnek, de magam részéről nem szívesen vetem el. Persze ezt ráérünk lefixálni, ha már minden sínen van!
Csütörtökön felhívlak, hogy állunk. Kellemes napot Neked!
u.i.: hogy sikerült a recept, amit küldtem?


Ed másnap délután befoglalja a fürdőszobát. Ragaszkodott hozzá, hogy felesleges új cuccokat venniük, amit Oswald kétkedve fogadott el. Kitartó percek csordogálnak tova, ahogy Ed a Nagy Belépőt tervezi, és Oswald türelme az órára vetett sanda pillantásokkal egyetemben fogy. Az ajtó mellett kuporog, kényelmetlenül felhúzott lábakkal és összefont karokkal. Még az otthoni cuccaiban van.
A fejét jelzésértékkel veri az ajtófélfába.
- Nekem még sminkelnem is kell - nyekereg be. Semmi válasz. - Meg hugyoznom is. - Semmi. - Eddie? Élsz még?
- Mindjárt, mindjárt. - Ed hangja tompán csicsereg. - Csak egy utolsó… - Valami orbitális csörömpöléssel esik a mosdókagylóba. - Hoppáré!
- Édes faszom.
- Megdöbbentően az, ha érdekel a véleményem - vágja rá Ed, és a kilincs végre elfordul.
Oswald felkecmereg, éppen szembetalálva magát Eddel, aki büszkén húzza ki magát előtte.
Oswald szája elnyílik.
- Oké - dünnyög. - Oké.
Eden fekete, mélyen vágott, laza trikó, az egyik banda logója (Whatever Babe) a mellkasra vasalva. Fedetlenek kerek vállai, a kulcscsontjai, felvillannak a kiálló bordák. Szűk, szaggatott farmert húzott hozzá és többsoros, szegecsekkel vert, láncos övet, ami lazán lóg a keskeny csípőn. A nyakában dögcédula, füleiben szimpla fekete klipszek. A szemüvegét még nem vette fel.
Egyedül a megszokott, bárgyú kis fülig-mosolya az, ami rontja az összeképet, és amitől Oswald szíve olvadtan dobban.
- Ta-daaa - dúdolja Ed, és mély hangon kuncog fel. - Ha látnád az arcod! Tüneményes vagy, Ozzie.
- Te meg egy dög - vallja Oswald erőtlen hangon, és a karjainál fogva megforgatja Edet. A feneke látványától a magasba szökik a szemöldöke. - Oh, wow.
- Tetszem?
- Bocs, nincs vér az agyamban.
Ed boldogan szuszog, és visszafordul, hogy megcsókolja. Oswald a hajába markolva vonja lejjebb, és végigremeg a hőjére. Elrántja magától, a nyakát feszítve, és a képébe búgja:
- Nem hiszlek el. Ma este úgy szétkeféllek, hogy a hangod is elmegy. Hm?
Ed vigyora fulladt, úgy leheli:
- Igenis.
- Most pedig szépen visszacipeled magad a fürdőbe, és engeded, hogy kisminkeljelek. Nincs apelláta.


1103 likes 2 h
oswald_cobblepot kirúgjuk a bár oldalát #r1ddler #boyfriend #mirrorselfie #junkieyard #concert #trash #grunge #followme #oswaldcobblepot


A Junkie Yard jó félórányi autóútra van Oswald lakásától. Ednek sikerült közel parkolnia, és most egymásba karolva szelik át a párasíkos úttestet, Oswald a legfeltűnőbb, legnehezebb bőrdzsekijébe burkolózva. Kellemesen meleg, későtavaszi az éjszaka, fülledt, lágy szellővel.
Az első zenekar már hangol. Dübörgő basszus és mikrofonpróba sikolyai remegnek a pocsolyákban. A rezgés egyre hangosabb, ahogy beljebb kerülnek. A bár egy elhagyatott lakóház romos belső udvara; minden ódon vas és graffitis beton, haldokló borostyánfelhők és törött téglák és cementbe kent bakancsnyomok. Körben nyitott cigarettatér az első emeletet átölelő gang.
Ed arca felragyog, ahogy a bejáratnál felcsatolják a csuklójára a szalagot. Oswaldban felsejlik a gyanú, hogy Ednek nemcsak ez az első punkkoncertje - az első bármilyen koncertje. A gondolat melengeti. Összefűzi az ujjaikat és vigyorogva húzza maga után, utat törve az alig duzzadt tömegben.
A Junkie Yard jóval tágasabb, de levegőtlenebb, mint emlékezett. A magasra nyúló falak benntartják az áporodott levegőt. Az udvar két oldalán, legszélül végig bárok, előttük rejtett boxok, középen rácskerítéssel leválasztott tánctér és a félkörívű, alig emelt színpad. A reflektorok neonfényei a falakra vetülnek, táncoló körök és villámcsíkok. Sarkokba rejtett füstgépek berregnek, hangjukat elnyomja a zsizsegő tömeg, a nevetések és várakozó sikolyok.
Oswald rekordidő alatt szerez piát: whiskey kólát szorongat a saját szabad kezében és vodka narancsot nyom Edébe, aztán újra a tenyerére szorít.
Bal szélről, runitosan kerül. A negyedik sorba húzza Edet, ahol még csak lézengenek, és kérdőn felpillant rá. A hangját a zajhoz emeli:
- Megfelel itt, vagy törjek még előre?
Ed körbekémlel, mérlegel. Aprót kortyol a műanyagpohárból, halványan fintorog, aztán bólint.
- Szerintem tökéletes - kiabál jól artikuláltan, és lepislog Oswaldra. - De te látni fogsz így?
- Simán. - Elvigyorodik. - Nem tudsz a seggeden maradni, mi?
Ed végignyal az ajkain. A szemeiben lázas fény.
- Nagyon szeretem az első együttest. Fantasztikus lesz végre élőben látni őket!
- Honnan ismersz te ilyen bandákat?
Ed jelentőségteljesen felvonja a szemöldökét.
- YouTube - mondja.
Oswald válasz helyett a hátával a kerítésnek simul és magához húzza Edet. A fiú széles vállakkal, fölé hajolva zárja közre, és Oswald élvezi, hogy védve lehet: ha Eddel van, a körülöttük lévők távolságot tartanak.
Az arcába feledkezik. A félhomályban erősebben látszik a sminkje. Oswald csak az arccsontjait emelte ki és a szemét, halvány ceruzával, de a változás szembetűnő egy olyan arcnál, ami ennyire a mindennapokba szőtte magát. Oswald ajkai elnyílnak, és Edéi egyből válaszolnak. Lustán, mélyen csókolja meg. Oswald a baljával mar a derekába, hüvelykjét a szegecses övbe akasztja. Ed nyelvén halvány még a narancsíz és erős a vaníliás dohány, amit a kocsiban szívott el. Oswald nyakában fekete nyakörv; Ed ujjai kampókként karmolnak bele, és mintegy mellékesen húzzák hátra a szíját, hogy Oswald bőrébe vájjon.
A fények felgyúlnak a színpadon. Oswald dobhártyáján végigrobog száz rekedt sikoly, aztán lüktetni kezd a dobszó. Ed elhúzódik, és önelégült kis vigyort váltanak, mielőtt előrefordulnának.
- A basszusgitárt figyeld majd! - kiáltja még Ed a fülébe. - Eszméletlen!
Oswald az italába temetkezik, hogy jobban szemügyre vehesse Edet, aki a magasba emeli a poharát. Az üvöltése a tömegbe vész, de Oswald kihallja. Felkuncog, és kényszerítenie kell magát, hogy a színpadra emelje a tekintetét, elszakítva Edtől.
Szar ötlet volt.
Kurva szar ötlet volt.
A Whatever Babe harmadik bandatagja is a fénybe lép, kisétál egészen az Oswaldot takaró hangfal mellé, és üdvözlésképp az égbe emeli az öklét. A közönség felzúg rá, a lánysikolyok megélénkülnek. A srác nem reagál rájuk: a fejét szegve markol a basszusgitárra, hosszú tincsei a szemkötőt takarva hullanak az arcába. Csak egy motorosnadrágot visel, semmi mást; a kulcscsontjai alatt rózsatetoválások futnak. Szája sarka félvigyorra rándul.
Oswald ismeri ezt a gesztust. Két hónapja sem volt, hogy a GCA Music Awards alatt összegabalyodtak a férfivécében, és a srác pont így vigyorgott le rá, miközben a farkára markolt.
A banda játszani kezd, de Oswald semmi mást nem hall, csak egy nyújtott sípszót. Leveri a víz a kellemes melegben, a szellő a csontjáig hatol. Érzi, ahogy a szíve a bordáin dörömböl, rájuk simítja a tenyerét és mély levegőt veszi a száján keresztül.
Edre sandít.
A fiú nem vett észre semmit. Vitathatatlan lelkesedéssel dülöngél a dallamra, egyenesen előremeredve. Együtt énekli a refrént a tömeggel, és lelkesen tapsolja a gitárszólót.
Oké, nyugtatja magát. Egyelőre minden fasza. Nyugi. Nyugi.
A rácsos kerítésbe karmol maga mellett. A vékony vas megdől, végigcsörömpölnek rajta a dzseki szegecsei. A koncert szerencsére túl hangos, hogy bárki hallja, hogy bárki foglalkozzon vele. Van ideje összeszedni magát. És kurva gyorsan kéne.
Az első gondolata az, hogy csuklón ragadja Edet, és azonnal kirángatja. Ezt persze nem teheti meg; Ed túlságosan élvezi a koncertet, hogy rögtön az elején elbassza a kedvét azzal, hogy bevallja. A végéig várhat.
A whisky kóla rohamkortyokban fogy a poharából. Ujjai alatt megroppan a műanyag. Cuppant.
Igen. A végéig még várhat. Hónapokig már várt.
Soha nem volt még hálásabb a másfél méteres hangfalakért; a basszusgitáros - a kurva életbe, hiszen még a nevét sem tudja - ugyanúgy takarásban marad, ahogyan ő a másik oldalon.
A következő szám lassú dalamokkal kezd. Ed lepillant rá. Oswald túlbuzgón vigyorog vissza. Ed sietve hajol le, hogy homlokon csókolja. Olyan, mint egy arculcsapás. Nem tudja, miért.
Ed átkarolja a vállát, maga elé húzza, és állát puhán a feje búbjára biccenti. Forró lélegzetétől reszketnek a pihés hajszálak. Oswald a mellkasának dől, szegett állal, megnyugodva lehunyja a szemét, és hagyja, hogy Ed a csípőjét vezetve puha táncba hívja.
És ha a srác észreveszi? Nincs semmi garancia arra, hogy emlékszik rá. Tucatnyi kalandja lehet, Oswalddal ellentétben, az arca simán összemosódhatott a többiekével. Kurva régen volt. Semmit nem jelentett.
Tulajdonképpen mi a fasz bajod van?
Ed felhajtja a maradék italát, és a poharat gyűrve szabaddá teszi a kezeit. Mindkét tenyér lassú útra kél Oswald testén, fedetlen hasán keresztül, a combjain le. Ed érintése alatt felhevül a bőrnadrág, és Oswald meglepett, elesett kis sóhajjal érzi meg az ujjait a lábai között. Póklábakként tapogatóznak, egyik a másik után simul rá. Oswald alig észrevehetően, lépteit a ringásukhoz igazítva szélesít a terpeszén. A jobb bokája erőtlenül reszket, érzi, mindjárt összecsuklik. Ed felbátorodva markol az ágyékába, és előre hajol, hogy durván a fülébe harapjon. Oswald érdesen nyög fel, levegőért kapva, Ed puhán zihál a fülébe. Hátranyúl, körömmel kapaszkodik a derekába.
A lába szinte ráng. A pohara meglendül, kóla csurog a bakancsára.
- Eddie, baszd meg - leheli, és megesküdne rá, hogy Ed a zajban is meghallotta.
Támaszt nyújtva segíti fel, a kezét nem húzza el a nadrág dombjáról. Apró, lázas mozdulatokkal köröz. Oswald hálát ad a vastag nadrágért; az anyag tompít az ingereken. Már ennyitől is kipirul, a hangját szabadon engedi: a bágyadt szűköléseket úgyis magába nyeli a zene.
A tömeg hirtelen megőrül. Oswald hallása kitisztul, és Ed is felkapja a fejét. Az utolsó dal következik. A bejelentést csalódott moraj és “Még! Még!” ordítások követik, aztán a banda a belecsap. Zilált, szaggatott, szapora ritmust diktálnak. A tömeg közepén pogó alakul.
Ed visszabújik Oswaldhoz.
- A nyakamba vehetlek? - kiabálja.
- Mi van?
- Kapaszkodj.
Mielőtt Oswald bármit szólhatna, Ed leguggol, és a fejével a lábai közé tör. Minden erőfeszítés nélkül emeli ki Oswaldot a tömegből, és a térdeire simítja a tenyerét, hogy megtartsa. Oswald egyensúlyért küzd, a poharát a magasba emelve a maradék piával, és ahogy a színpad felé sandít, megtörténik.
A pillantásuk metszi egymást. Oswald karja még az égben, a wkiskeyvel kapálózva, és a srác tündökölve villantja rá a fogait. Saját söröskorsóját emeli, köszönésképpen, és egy húzóra lenyakalja.
Hogy az a búbánatos tarkafasz bassza meg egy jégmezőn.


Oswald kétségbeesetten veregeti Ed tenyerét, hogy jelezzen. A közönség még a Whatever Babe nevét kántálja torkukszakadtából, ráadást követelve. Ed engedelmesen guggol le, és Oswald csípőjére markolva emeli le a nyakából. Amint Oswald lábai alatt úgy-ahogy biztos a talaj, szó nélkül kézen fogja Edet, és kitör a tömegből.
Hallja, ahogy Ed kérdezgeti, mi a baj. Nem válaszol. Most csak egy dologra koncentrál: kiérni ebből a kurva tömegből, fel a gangra, és egy baszottul kínos cigiszünet keretében megmagyarázni Ednek, hogy mi van.
A lépcső tetején, a gang elején: tömeg. Oswald egyre beljebb halad, egészen a sarokig, ami már a színpad fölé nyúlik. Ott legalább csend van; amíg a következő banda nem kezd készülődni, csak az ósdi hangfalakból recseg-ropog a felvett zene.
Elereszti Ed kezét, és hátraarccal szembefordul vele. A kezei már cigiért kotorásznak, elő is kapar egy gyűrt dobozt, és a szájába illeszt egy hajlott szálat. A metafora gyönyörű.
Ed aggódva pislog.
- Ozzie, minden oké?
- Nagy volt a tömeg - hazudja Oswald szemrebbenés nélkül, és meggyújtja a cigarettát. - Kellett egy kis levegő. Baj?
- Dehogy. - A hangja enyhén megrovó. - Szólhattál volna előbb is!
- Ne kezdd most - kéri Oswald, és mélyen letüdőzi az első slukkot. - Figyu. Ööö. Ne akadj ki, oké? Van itt valami, amit szeretnék-
A támadás hátulról érkezik, észrevétlenül. Az egyik pillanatban Oswald még a szavakat keresi, a másikban a srác a nyakában lóg, jobbról átölelve, és hatalmas csókot mázol az arcára. A piercingje forró a bőrének. A puszit valószínűleg az arcára szánta, de elcsúszott; az ajka az állát, a fülét is éri. Bal kezében egyszerre egy üveg pia és a cigarettája.
Oswald jéggé dermed.
- Hát helló! - köszön füstös-rekedten, és nem húzódik el. - Tudtam, hogy téged látlak. Ez kurva jó. Ó, bocs. - Észreveszi Edet, és azzal a karjával nyúl felé, amivel Oswaldot karolja. - Helló, Hugh.
Ed habozva fogadja el a felé nyújtott kezet, de keményen rázza meg, ahogy bemutatkozik a teljes nevén. Oswald érzi, hogy a pillantását keresi. A cigarettába szív.
- Hugh-nak hívnak - morogja élettelenül, megszorult levegővel, és a srác felröhög.
Ed szólal meg. A hangja síkosan hűvös.
- Bocsánat, azt hittem, ismeritek egymást?
Hugh végre kihúzza magát, és a sörbe kortyol. A jobb karját nem hajlandó levenni Oswald válláról, és ő nem szól érte.
- Futólag - szúrja közbe Oswald, és mélyen Ed szemébe néz. - Ezt akartam elmondani neked.
- Kibővíthetnénk azt az ismertséget - mondja Hugh, a hangját emelve. Végre ellép Oswaldtól, csak hogy szembefordulhasson vele. Kicsit már összemossa a szavakat, és a vigyora ferde. - Szívesen elrabolnálak egy kis időre, ha a haverod nem bánja. Te nem bánnád meg, arról gondoskodom. Talán még emlékszel.
Ed megelőzi, ahogy közelebb lép, és kimérten Oswald vállára teszi a tenyerét, oda, ahonnan Hugh elhúzta. Oswald érzi, ahogy a jeges súly megbénítja és lehúzza. Olyan érzés, mintha ők hárman egy valóságból lehasított vákuumban rekedtek volna. Ed csalódott dühe a levegőben lüktet és a tüdejébe szorul.
- Nem a “haverja” vagyok, hanem az élettársa.
Hugh felvonja a szemöldökét, és felemeli a karjait.
- Aaa. Bocs, ember, az szívás.
Oswald elveszíti a türelmét. Lehúzza magáról Ed kezét, és felszegi a fejét.
- Két hónapja volt, basszameg - csattan fel. - Kivertük egymásnak a klotyóban és csókolom, ennyi, ezt akartam elmondani, ennyi történt. Még azon a zenei díjátadón, vlogoltam róla.
Hugh közbeszól:
- Várj, mióta jártok?
- Tegnap volt egy hónapja.
Hugh értetlenül pillant Edre, aki megfeszült vonásokkal, reszkető állkapoccsal bámul Oswaldra.
- Akkor meg mi van?
Ed továbbra is Oswaldra mered, de a fogai közt köpött szavakat a srácnak szánja:
- Nem szeretem, ha hozzányúlnak a dolgaimhoz.
- Már megbocsáss?! - Oswald felvihog. A hang megugrik a torkában.
Ed egy pillanatra megtörik.
- Tudod, hogy nem úgy-
- Ó, pontosan tudom, hogy értetted. Baszdmeg, tudtam, hogy így fogsz reagálni, ezért görcsölök a kibaszott koncert eleje óta egy ekkora baromságon, mégis ki mást érdekelne rajtad kívül hogy kinek vertem ki, mielőtt járni kezdtünk?
- Járhatsz mással is - veti oda Ed foghegyről.
Oswald közelebb lép, a mellkasuk összetapad, a még égő csikket kipöcköli a gangról. Halványan érzékeli még, ahogy Hugh megfeszül, hogy közbelépjen, de még nem mer. Úgy tűnik, Ed kizárta őt: minden idegszálával Oswaldra koncentrál, aki most lábujjhegyre áll, és a képébe sziszeg:
- És tessék, már megint itt tartunk. Gratulálok. Forgasd ki a szavaimat, hisztizz be, vágd a fejemhez, hogy nem becsüllek, csak mert volt életem előtted. Komolyan, mit vártál? Hogy egész életemben csak rád várok, tartogatva magam mint egy katolikus szűzlány, hogy csak a Nagy Ő-nek tárjam szét a lábam? Igazán sajnálom, hogy neked bezzeg nem sikerült megdugnod Kristent mert konkrétan sikítva rohant előled-
Ed elsápadva vakkant fel:
- Hogy jön ide Kristen?
Oswald csücsörít.
- Ezt meg nem érted. Kurva jó. Úgy jön ide, drágám, hogy neked szabad folyamatosan mentaszínű cipőkről csacsogni az exeddel, meg vicces állatos képeket meg mémeket küldözgetni meg fejhangon röhögcsélni meg villásregizni, míg tőlem sajnálsz egyetlen kurva kalandot amikor te még képben se voltál, és még csak meg se lettem kefélve.
Ed fogai összekoccannak, sűrűn pislog.
- Féltékeny vagy Kristenre?
- Te féltékeny vagy erre a szerencsétlenre! - Oswald Hugh felé mutat, és Ed megébredve rezzen. - Tényleg nem fogod fel hogy mennyire el vagy baszva? Fogod az összes kurva komplexusodat és rám kened mindet, hogy én legyek a szar alak, mert az ég mentsen attól, hogy valamiért vállalnod kelljen a felelősséget.
- Ez nem így van. Tudom, mikor tévedek. Vállalom a felelősséget, ha úgy érzem, hogy-
- Kimondtad! Kimondtad, baszdmeg. Ha te úgy érzed. Amióta járunk, a te szabályaid szerint játszom, mert tekintettel akarok lenni rád és azt mondom, oké, asszisztálok a kurva kis játékaidhoz, legyen meg a te akarod, nesze itt az ámened. - Oswald hátralép, és két kézzel mutat be. - Na? Jobb lett? Boruljak térdre, könyörögjek sírva a bocsánatodért, és hagyjam hogy megkegyelmezz? Mi lesz az én értékrendemmel? Ha? Mi lesz azzal, amit én tartok normálisnak? Hagytad nekem valaha? Emlékszel, mit mondtam neked a legelején? - Elhallgat; esélyt ad. Ed szája nyitva, de hang nem jön ki rajta. Oswald szavai megkeserednek és elhalkulnak a szájában. - Azt, hogy én ezt így nem csinálom. Azt, hogy nem hagyom, hogy tesztelj. Ha nem vetted volna észre, azóta csinálom és azóta hagyom. Mindent kifacsartál belőlem. Mindent kiharcoltál. Halálra gyötörtél azért, hogy mindent úgy csináljak, ahogy szerinted kéne. Én soha egy pillanatig nem akartam kiszállni ebből az egészből, de te újra és újra eléred, hogy ide jussunk, mert fogod, és ellöksz magadtól egy baromság miatt. Tudod hogy ez mennyire gecire szar? Tudod mennyire fáj még mindig? Mi a faszomért akarsz folyamatosan befenyíteni a szakítással, ha annyira odavagy értem?
Oswald hangja megcsuklik. Levegőért kapva hallgat el, és hangosan szív az orrán. Csak most veszi észre, hogy egész testében reszket. A bőgés határán áll. Ed tekintete, továbbra is az arcára tapadva, elködösül. Az ajkai szárazon válnak el.
- Nem akarok szakítani veled.
- “Járhatsz mással is” - idézi Oswald tompán, és a bőrdzseki ujjába törli az orrát. - Felfogod, ez nekem milyen érzés? Annyira szeretlek, és folyamatosan attól fosok, hogy mikor csinálok valamit, ami a te mércéddel válóok, és megint itt fogunk tartani. Hát tessék. Itt tartunk. Boldog vagy?
Ed keze ökölbe szorul. A lába meginog, mintha közelebb akarna lépni, de meggondolja magát. A szemüveg lencséjén pára, a hangja nem több suttogásnál:
- Nem vagyok boldog. De tudod, hogy amiatt sem vagyok boldog, hogy pontosan tudom, hogy nem lehetsz teljesen az enyém. Nem tartozhatsz teljesen hozzám.
- De fogd már fel, hogy úgy lehetetlen-
- Tudom - vágja rá dühödten. A haragja már nem Oswaldnak szól. - Tudom, hogy lehetetlen.
- De érted, amúgy nem az. Hozzád tartozom. Egészen. Kurva mindegy, kikkel voltam előtted, mert melletted maradtam, és itt is akarok lenni.
- Nem sértődöm meg - szól közbe Hugh hirtelen, és mindketten rámerednek. Hugh vállat von. - Bocs.
- Megbocsátanál? - förmed rá Ed, és kettejük felé biccent az állával.
- Csak maradni akartam, amíg biztosan minden oké. Ha engem kérdezel, kurvára túlkomplikálod.
- Nem kérdeztelek.
- Nem baj, mondom. - Hugh kiissza a maradék sörét, és a kézfejével megtörli a száját. - Nézz már rá, ha így folytatod, tönkreteszed. Nem így bánsz valakivel, akit szeretsz.
- Ne beszélj a nevemben - ripakodik rá Oswald.
- Ahogy akarod. De ha továbbra is ilyen faszfej veled, tudod, hol találsz.
Ed előrelép. Oswald nem mozdul.
- Hogy merészeled-
Hugh halott szemekkel bámul rá, és maga mellé ereszti az üres sörösüveget. A csikket beledobja.
- Simán. Nekem akarsz jönni? Gondold át. Mire van most szükséged, arra, hogy megpróbálj szétverni, vagy hogy leszállj a magas lóról a fiúd miatt?
- Azt tudom, hogy mire nincs szükségem. És az a jelenléted.
Odalentről felhallatszik az újabb moraj. A második banda koncertje kezdődik, és az emberek leszállingóznak a gangról. A tömeg duzzad a lábuk alatt, a vasrács a basszus ütemére remeg.
Felvillan egy vérvörös reflektor.
- Csak azt mondom - kiabálja túl a zenét -, hogy nincs igazad. És engem nem győztél meg, hogy készen állsz egy kapcsolatra.
- Tévedsz.
- Szereted ezt mondani, de tényleg így van? Kérdezzük meg azt, akinek fogalma is van róla. - Oswald felé biccent, és Ed úgy pördül meg, mintha elfelejtette volna, hogy ő is ott van.
Oswald összepréseli az ajkát és a korlátnak dönti a derekát. Karjai a mellkasa előtt fonva, szemöldöke összevonva.
- Én elmondtam mindent, amit akartam.
Ed a fejét rázza.
- Ezt még meg kell beszélnünk, Ozzie.
- Szerintem egyértelmű, mi van.
- Ne csináld ezt.
- Én ne csináljam. Oké.
Ed végignyal az alsó ajkán, és hátat fordít Hugh-nak. Oswald rámered. Ed távolságot hagy kettejük között, anélkül, hogy bebörtönözné a jelenlétével. Most, ahogy lehajtott fejjel áll előtte és a vonásai kétségbeesetten vonaglanak, Oswald szíve enyhülve ugrik.
Acélosít.
- Tudod, hogy nekem ez fáj. Ne, ne szólj közbe. Várj egy kicsit. Én. Argh. - Ed nagyot nyel, izmai elernyednek. A gang sarka felé int az állával. - Gyere, üljünk le. Kérlek.
Oswald megvárja, amíg Ed elhalad mellette, és a vasrácsra ereszkedik, hátát a kopott falnak döntve. Csak akkor követi, és mellé kuporodik, tisztes távolságba de elég közel ahhoz, hogy érezze a teste melegét. Fájós lábát messzire nyújtja.
Mire felnéz, Hugh már eltűnt.
Ed a térdeit bámulva kezd beszélni. A szava halk és rekedt, Oswald alig érti ki a lenti ricsajból.
- Fáj, hogy nem lehettél mindig az enyém. Fáj, hogy nem ismerhettelek, amióta csak lehet, fáj, hogy voltak előttem bátrabbak, olyanok, akiknek volt esélye, hogy a magukévá tegyenek. Nemcsak szexuális értelemben, nem egészen. Tudom, hogy nem változtathatok rajta, hogy nem mehetek vissza a múltba és kereshetnélek meg hét évvel ezelőtt, de a gondolat megőrjít. Gyűlölöm, hogy egyetlen hónapom volt rád, gyűlölöm, hogy nem léptem hamarabb, gyűlölöm, hogy kihagytam a VidCont és kihagytam még több tucat lehetőséget, hogy korábban is az életed része legyek. Tudom azt is, hogy mennyire irreális az a félelmem, hogy nem tartozol hozzám, és azt is, hogy úgy érzed, nekem semmi sem elég. Talán nem is. De ez nem miattad van, rájöttem. Én tévedtem. Az én hibám.
Ed felsandít rá. Oswald nyirkosan nyel, és újra felszipog.
A közönség két szám közt süvölt fel, és Ed folytatja:
- És nagyon sajnálom. Soha nem szabadott volna azt éreztetnem veled, hogy bármikor eldobhatlak, ha hibázol. Soha nem akarlak eltaszítani, nem akarok nélküled létezni, tudod, hogy nem megy. De értsd meg, hogy mennyire elkeserítően, mennyire kiborítóan fájdalmas tud ez lenni nekem. A saját szabályaim szerint játszom, mert nem ismerek mást. Nem tudom, hogy kell. Tényleg nem értem, hogyan kell kapcsolatban lenni egy olyan emberrel, mint te vagy. Annyira más… még soha nem találkoztam veled hasonlóval, Oswald. Intenzív vagy, határozott, szenvedélyes és tökéletes. És ez, ez a vicc, hogy amikor azt éreztetem veled, hogy hibázol, akkor is olyan mintha pontosan azt tennéd, amit tenned kell, mert rettentő hatással bírsz rám. És ezt nem mutatom ki eléggé. Ugye?
Ed várakozón hallgat el. Oswald kivár a válasszal, a nyelvén ízleli; továbbra is kitart, hogy a szemei szárazok maradjanak, hogy az orra ne remegjen, de amikor végre megszólal, valami megtörik.
Kövér könnyek gyűlnek az alsó szempilláin. Nem hagyja őket kibuggyanni.
- Mindig rólad szól. És hülye vagy, mert amúgy kurva jó vagy, és amit kiharcolsz belőlem azt tényleg megérdemled és tényleg neked akarom adni csak nem ott és nem akkor, de baszol várni rá. Tudom, hogy odavagy értem, tudom, hogy a kiakadások is miattam vannak, de ez nem ugyanaz. És amúgy leszophattál volna. A tetőn. Csak mondom. - Oswald elesetten nevet fel, és Ed szusszant rá. - De ezt soha többet ne csináld velem, érted?
- Nem tudom megígérni, hogy sikerül. De minden erőmmel azon leszek. Ez elég neked?
Oswald vacogva bólint.
- A faszomba is, elég. Nem tudom, miért. Nem akarom, hogy győzködj, nem akarom, hogy most nekiálljunk ezen pörögni és megint el legyen cseszve. Csak hagyd abba.
- Szeretlek.
- Tudom. Csókolj meg.
Ed a nyakörvnél fogva húzza magához. Oswald a csontos térdekre támaszkodva emeli meg magát, és az ajkait nyitja. Ed hevülten tör a szájába, érdes nyögése Oswald torkába csorog és a gyomrában ülepszik meg. Oswald hozzá simul, és a nyakát karolja, a kiálló szegecsek Ed orcáit karcolják és a szemüvegén koccannak.
Oswald nyelve visszahúzódik, az ajkaik összetapadnak. Mindketten hullámzó mellkassal lélegeznek, egymás tekintetébe mélyülve.
- Akarlak - súgja.


A férfimosdó felfeslett fala Oswald meztelen hátának tapad. Az utolsó fülkébe mentek, de az ajtó nem záródik rendesen; ha már így alakult, Oswald átveti rajta a felsőjét, és reméli a legjobbakat. Ed minden csókja kegyeletteljes és puha, a cipője alatt vécépapír és lom gyűrődik. Hallani a zene tompa puffanásait, egy ütemben a szeretkezésükkel. Oswald befogad, elenged, az ujjai Ed vállán siklanak fel. Kényeztetően mély minden egyes lassú lökés. Ed a falnak préselve tartja, és úgy dugja, Oswald lábai a legyűrt bőrnadrággal a sűrű levegőt kaszálják. Kiment a villany, a koncert fényei futnak csak be, lomhán lüktetve. Oswald elnyílt ajkai Ed arcéléhez szorítva, a nevét suttogja, kéjesen sóhajt, és a körmeit belé fúrja. Szorítja.
Egy ponton dörömbölnek a válaszfalon, erre Ed ököllel a fém papírtartályra ver. A hang durva, éles és hirtelen, és ahogy a srác riadtan azt hadarja, “jól van már,” Oswald gúnyosan felnevet.
Hátravetett fejjel hagyja, hogy Ed visszaringassa kettejük valóságába, abba az egyre terebélyesedő univerzumba, ami mint a sötét anyag, mindennek tükröt állít és mindent áthat. Az összes felcsukló lélegzet egyre élesebb, amíg Oswald már csak nyögdécsel.
- Istenem - suttogja Ed. Az ajkaihoz hajol, és ott vannak egy érintésnyire, lehunyt szemekkel. Oswald lehel:
- Fojtogass egy kicsit. Kérlek.
Ed három ujja magát a nyakörv alá fúrja. A bőrszíj megfeszül a gégén, és Oswald hiába kap levegőért. Elhúzódik, hogy Ed szemébe nézhessen, aki egyre mozog benne, révült kis körökkel. Hangtalanul élvez el, egyre rá meredve.
- Istenem - ismétli Ed, a hangja reszketeg. A nyakörv enged, és Oswald feje hátrabillen, ahogy Ed magához szorítja, a derekára karolva. Megtartja. Oswald nézi őt, és azt mondja, kifulladva:
- Az enyém vagy.


Csillagködös, elfolyt sminkkel és kócosan botladoznak vissza a tömegbe. Már nem fúrják bele magukat; hátul állnak, reszketeg lábakkal, egymásba karolva és a kerítésnek dőlve. Oswald a bal lábára billenti az egyensúlyát, mire Ed erősebben szorítja. Oswald feje a vállának biccen, és ő csókot nyom rá.
Oswald torka szárazon kapar, a szíve lohol. A koncert utolsó dala egy ütődött, szerelmes kis rockballada. A sorok lágyak és nyálasak, olyasmik, amiket a marha nagy Igaz Szerelmednek duruzsolsz a takaró alatt összebújva, lomha, apró csókokat váltva.
Szóval Oswald megjegyzi mindet.


Nem maradnak az utóbulira. Az elsők közt szállingóznak ki, Oswald hagyja, hogy a fények és Ed vezessék. A holdvilág csúszósan vetül a járdára, Oswald a bakancsa hegyén bámulja, ahogy a fénycseppek a csatornákba csurognak.
Az utcákon búcsúzkodnak páran. Valaki a téglafalhoz vág egy teli üveg vodkát, és a többiek sikítva röhögnek, míg egyikük zokogni nem kezd a pazarlást látva.
Hugh-t egy choppernek dőlve látja meg. A srác egyedül cigarettázik, a szemkötő csapzott homlokába tolva. Mindkét írisze ép, ahogy elhaladtukban felpillant rájuk.
- Héj! - kurjant, és megpróbálja ellökni magát a motortól. Az egyensúlya megbillen, bizonytalan léptekkel közelít. Azóta lehajthatott még pár üveget. - Minden fasza? Mentek is?
Oswald ösztönösen megáll, és Ed hagyja. A keze a kezében.
- Aha - mondja. - Minden. Kösz a…
- Hagyjad. - Hugh rávigyorog, és puhán felborzolja Oswald tincseit. - Tényleg jó volt látni. És még jobb látni, hogy rendben vagytok. - Edre fókuszál, a kezét nyújtja. - Hé, haver. Nincs harag?
Ed habozik egy pillanatra. Oswald látja a beszívott ajkakon, hogy küzd magával, aztán kiereszti a levegőt, és Oswaldot elengedve elfogadja a felajánlott kezet. Hugh annál fogva rántja közelebb, és boldogan rikkantva szorongatja meg. Oswald horkant, és a szája elé kapja a kézfejét. Hugh megkegyelmez Eden, és eltolja, csak hogy erőteljesen vállon lapogassa.
- Jó srác vagy. Csak szar passzban kaptuk el egymást, mi?
- Nos, igen. Köszönöm. - Ed zavartan igazgatja a szemüvegét, és köszörül a torkán. Sürgetőnek hangzik, úgyhogy Oswald megszólal:
- Egyébként kurva jól játszottatok.
- Heh. Kösz, kicsi.
Oswald érzi, ahogy Ed újra megfeszül mellette.
- Én nem ismertelek titeket elég behatóan, de Eddie nagy rajongótok - teszi hozzá negédesen. - Odavan a basszusodért.
Hugh Edre ragyog, és eltapossa a cigarettát.
- Tényleg? Kösz, ez sokat jelent.
- Nem tesz semmit - hárít Ed kimérten, és ezúttal nyíltabban fejezi ki a szándékait: - Lassan mennünk kéne, Ozzie.
- Lassan igen - ért egyet Oswald, és félrebillentett fejjel mosolyog Hugh-ra. - Csak előbb, ha van még ránk időd, kérhetnék egy autogramot a fiúmnak? Kicsit szégyellős, gondolnád?
Hugh túl részeg, hogy észrevegye az iróniát. Lelkesen vágja rá:
- Persze! - És előkotor egy vastag, fekete filcet a motorosnadrág zsebéből. A kupakot kiharapja, és a fogai közt tartva néz Edre. - Ho’a ké’ed?
Oswald újra közbevág:
- Lepd meg - búgja.
Mielőtt Ed bármit mondhatna, Hugh közelebb lép, és firkáni kezd a kulcscsontjai alá. Ed jéggé dermedve áll, Hugh feje fölött elbámulva. Oswald önelégülten figyeli a megkövült vonásokat, és nem tudja mire vélni a hirtelen gyújt fényt Ed szemeiben.
Amint Hugh végez, és kihúzza magát, Ed belemarkol a hajába, és oldalra feszíti a fejét. Van ott egy pillanat; egy kérdés, egy engedély.
Oswald megrezzen, hogy rászóljon, aztán a szája tátva marad.
Ed a fogaival tépi ki a kupakot Hugh szájából, oldalra köpi, és konkrétan lesmárolja. Az egész csak rövid ideig tart, ahogy Ed durván az ajkakba harap és végignyal a felső fogsorán.
Zihálva engedi el. Csak a haját ereszti, a pillantását nem: Hugh fordítja el először a tekintetét, ahogy hátralép. Ed győztesen kihúzza magát.
- Már értem, miért vagy vele - dörmögi Hugh Oswaldnak, és végigfuttatja az ujjait a haján. - Huhh.
- Mehetünk? - kérdi Ed könnyeden, és kinyújtja a kezét. Oswald szédülten bólint. Összefűzi az ujjaikat, szabad kezének mutatóujjával végigköveti az autogramot.
Hugh
xoxo
- Ja, asszem ennyi volt. Hát, helló. Kösz mindent.
Hugh lassan végignyal az ajkán, és egy lázas rebbenéssel újra végigcsekkolja mindkettejüket.
- És viszont - mondja. - Öröm volt. Számom nem kell?
- Megleszünk - mondja Ed, és a nyomaték kedvéért elmélyíti a hangját: - Még találkozunk.
Hugh komolyan bólint.
- Nézzétek a face-es eseményeket. És vigyázzatok egymásra.
- Úgy lesz. - Ed lepillant Oswaldra, a tekintete mélyre fúrva. - Megígérem.
Oswald érzi, hogy az arca lángra lobban. Az orrát húzza, kapkodva, és meglódul.
- Gyere már - nógatja.
Ed tenyere melegen simul az övének, ahogy maga után vonja a járdán. Oswald megvárja, míg pár lépéssel eltávolodnak a sráctól, és rekedten közli:
- Legközelebb csináld lassabban, ha lehet. Nem tudtam lefotózni.
Ed felnevet és a szájához vonja Oswald kézfejét.
- Ebből azért nem lesz rendszer - duruzsolja.


Edward Nygma részt vett egy eseményen: LET’S GET LOUD // Whatever Babe & Inferior Sunrise & Iron Sisters @ Junkie Yard
Tetszik Hozzászólás Megosztom


Oswald Cobblepot kedveli ezt.
Oswald Cobblepot :p
Tetszik Válasz +2


Oswald bizalmatlanul bámul fel a frissen festett kőépületre. Még az utcán ácsorognak Eddel, a napi első cigarettájukon csámcsogva. Ed a bejárathoz vezető kőlépcsőre ereszkedik, hosszú lábait maga alá húzza, térdeire támaszkodik.
Hajnali kibaszott tíz van.
- Voltál már itt? - kérdi Oswald, állával a második emelet magasságába bökve.
- Egyszer-kétszer. Kényelmesebb, amikor együtt tanulunk, mint a diákszállós szobám.
Ed jelzésértékkel megpaskolja a térdeit. Oswald horkant, de engedelmesen a lábai közé ereszkedik. Keresztben ficereg a lépcsőfokra, háta Ed jobb térdének simul, saját lábfejeit átbújtatja a bal alatt és végignyújtja. Ed elégedetten szusszant, és összekulcsolja az ujjaikat Oswald ölében.
- Kitartasz amellett, hogy ez egy jó ötlet? - kérdi Ed halkan. Oswald felvonja a szemöldökét.
- Mire célzol?
- Jim is itthon van.
- Leszarom Jim Gordont?
- Tudom; tudom. Csak a múltkori eset után úgy gondoltam-
- Ne gondolj te erről semmit, oké? Tudok kulturáltan viselkedni, ha ő is. Jópofizni nem tervezek, ne aggódj. Lee-hez jöttünk, vagy nem? Ne foss már.
Ed bólogat, és a cigarettába szív. Elfintorodik; elért a csonka szűrőig. A kőhöz dörzsöli, hamuval kenve össze, és éppen az utcára pöckölné, amikor egy alak árnyékba vonja őket.
Oswald felkuncog.
- A falra festettük az ördögöt.
- Helló. - Jim torpan meg felettük, kezében mappa. Egyikük sem mozdul a lépcsőről. Jim megpróbálkozik egy félmosollyal, és görnyedve a kezét nyújtja Ednek, aki elfogadva megrázza. Oswald felé csak biccent. - Oswald.
- Hali. Mizu?
- Minden oké, minden. - Jim zavartan pillant az ajtóra, és halovány reménnyel kérdi: - Nem, öö, akartok bejönni? Lee már nagyon izgatott a videó miatt.
- Hogyne, azonnal!
Ed felkászálódik, vigyázva, hogy ne rúgja meg Oswaldot, aztán a kezét nyújtva felsegíti. Oswaldnak még van egy slukknyi cigije, amit inkább eltapos, és feljebb húzza a vállán a hátizsákját. Széles mozdulattal maguk elé engedi Jimet.
- Mutasd az utat.


Jim a videó idejére teljesen felszívódik. Udvariasan menti ki magát, arra hivatkozva, hogy össze kell pakolnia a cuccait, és eltűnik a hálószoba irányába. Oswald pofátlanul megkérdezné, hova utazik és mennyire örökre, de Lee szomorkás mosolyát látva visszanyeli a szavakat. Ed ránéz, és látja a szemében, hogy ő tudja a választ.
Jimnek azért néha hallani a hangját. Válogatott reakciókkal illeti minden elcsacsogott élményüket, és a földre ejt valamit, ami öblösen csattan, amikor Lee Ed kezébe nyom egy kötelet, és megkéri, mutassa be Oswaldon a biztonságos módszereket.
A hang olyan éles, hogy újra kell venniük.
Oswald maga is meglepődik, mennyire élvezi a collabot Lee-vel. A lány egyenes, szókimondó és érdeklődő. A videó, már most látja, profi munka lesz: Lee pontosan tudja, mire kíváncsi, és olyan ritkán sül bele a mondandójába, hogy ismételni kizárólag Oswaldék miatt szükséges. Nem utolsó sorban humora is van; a másfél órás forgatás alatt vagy négyszer akartak megfulladni a röhögéstől, válogatott irányokba dőlve a kanapén. Oswaldban felbugyog az elismerés, és Ed látja rajta: szélesen mosolyog, ahogy hálásan a kezére szorít Lee búcsúszavai alatt.
- Éés ennyi - motyogja a lány vidoran, és felemelkedik a kanapéról, hogy kikapcsolja a kamerát.
Visszahuppan aztán, lábait keresztbe fonva, és a háttámlára könyököl.
- Nagyon köszönöm, srácok - mondja újra. - Ez fantasztikus lett.
- Mi köszönjük - buzgólkodik Ed, és Oswald bólint rá.
- Tényleg. Fasza volt.
- Uu, említettétek, hogy van más ötletetek is. Van kedvetek megcsinálni?
Oswald arcán szétterül a horgas vigyora. Lee érdeklődve vonja össze a szemöldökét.
- Persze - duruzsol Oswald, és kihúzza magát. - Csakhogy ahhoz szükségünk volna a fiúdra is. Gondolod, hogy csatlakozna hozzánk?
A hangok alapján Jim belerúgott valamibe a hálószobában.
Oswald vigyora terebélyesedik.


THE SENSE GAMES W/ DocLee & Jim_Gordon & (ofc) R1DDl3R | xXxThEpEnGuInxXx

- Helló, penguinettek! Üdv újra, és köszönjetek a vendégeimnek.
Négyen zsúfolódnak a kanapéra. Két szélén Jim feszengve és Ed várakozón, belül Lee és Oswald terpeszkednek. Oswald kissé hátradől, hogy be tudja mutatni őket.
- Nem más csatlakozott hozzánk ma, mint az elbűvölő Lee Thompkins, akivel az ő szex-ed csatornájára is csináltunk egy videót, csekkoljátok azt is, linkeltem odalent; valamint az első, igazi és egyetlen: az igazságosztó Jim Gordon. - Jim megugrik, de összeszorított szája ellenére is együtt int Lee-vel a kamera felé. Oswald csettint a nyelvével. - Ja, és itt van Riddler is.
Ed szusszant, és futó csókot nyom a feje búbjára.
- Hahó - motyogja mosolyogva.
- Oké, játszunk egy kicsit az érzékekkel - folytatja Oswald töretlen vigyorral. - A szabályok a következők: minden körben a párok egy-egy tagjának az a feladata, hogy ebben a lakásban találjon valamit, ami a partnerére emlékezteti a kijelölt érzékszervek alapján: látás, hallás, tapintás, tökmindegy. Adjunk rá mondjuk… fél percet. Itt van ez a kis izé - itt felemel egy Twister táblát, rajta hanyagul átragasztott cetlik -, hogy kipörgessük, melyik körben melyik érzékre kell hallgatnotok. Egy dolgot nem választhattok kétszer, és minden esetben meg kell magyaráznotok, miért azt választottátok, amit. Az a lényeg. Oké?
Lee és Ed szaporán bólogatnak.
- Javaslom - folytatja Oswald -, hogy a körökben Lee játsszon Ed ellen, te pedig - itt Jimre sandít - ellenem. Megfelel?
Jim lebiccenti az állát.
- Rendben.
- Nagyszerű. - Oswald a dohányzóasztalra csúsztatja a táblát, Jim pedig felszólal:
- Várj, hogy döntjük el, hogy melyikünk nyert?
- Ó, igazságtalan lenne magunk között eldönteni, nem gondolod? - Oswald szelíden a kamera felé dönti a fejét, és a lencsébe kacsint. - Rábízzuk a kedves közönségre. Írjátok meg kommentben, szerintetek ki győzött: Lee és Jim, vagy pedig mi. Kezdhetjük?


Elsőnek Jim és Oswald állnak fel egymással szemben, az asztalka két végén. Lee a térdeire könyökölve dől előre, és lágyan megpöccinti a fekete műanyagkereket. A várakozás idegörlő, mindketten megfeszült izmokkal, ugrásra készen állnak.
A kerék lassul. Megáll.
- Szaglás! - kiáltja Lee, és vigyorogva nézi, ahogy a két srác egyből hátraarcot vág, és kirobognak a képernyőről. - Még húsz másodperc!
Oswald valahonnan jobbról hörög be:
- Faszom ebbe amúgy, nem ismerem ezt a lakást!
- Ez van! - kiált Jim diadalittasan, és Lee összecsapja a tenyerét.
- Lejárt! Gyertek vissza.
Oswald biceg előbb a képbe, puhán zihálva. A kamera veszi, ahogy összelesnek Eddel, és Oswald megnyugtatóan emeli a tenyerét: jók vagyunk. Jim is visszatér. Lee felpislog rá.
- Oké Jim, ne hozz szégyen rám. Magyarázatot.
Jim felemel egy apró, halványlila üvegcsét.
- Ez itt a parfümöd, amit minden nap használsz - darálja. - Ez az első dolog, amit megérzek rajtad, amikor találkozunk, és ez az, ami belengi az egész lakást, szóval akkor is te jutsz eszembe, ha éppen nem vagy itthon, és az, hogy mennyire hiányzol.
- Aww.
Oswald elfintorodik.
- Leleményes. Fantáziadús.
Jim felé bök.
- Oké Cobblepot, neked mit van?
- Ez itt, kérlek, egy biosztankönyv. - Oswald fél kézzel emeli fel, aztán a gerincét az alkarjára fekteti, és belelapoz. - A könyvillatról mindig Eddie jut eszembe, a lakásunk tele van vele, és a lapok illata friss és édeskés és bódító - mint ő. - Becsapja a kötetet, és felvonja a szemöldökét.
Lee játékosan biggyeszti az ajkát, és feláll a kanapéról.
- Itt az ideje megmentenem a becsületünket.
Ed is feltápászkodik, és elhaladtában végigsimít Oswald derekán. Összevigyorognak.
Jim pörget.
- Tapintás - közli, és Oswald elindítja a stoppert.
Csak Lee indul meg. Ed derűsen mosolyog, és halál nyugodtan, dudorászva felemeli a dohányzóasztalról a gyertyát. A levegőbe dobja, elkapja, aztán megismétli. Kitelik az idejéből. Lee az utolsó másodpercben, harisnyás talpán csúszva ér vissza a képbe, és eltátja a száját.
- Ennyi volt? - csattan fel, és a füle mögé tűri a haját. A mellkasa előtt egy párnát szorongat.
- Csak ennyi kell - közli Ed titokzatosan, és várakozón Jimre pillant. Jim bólint.
- Oké, Ed, mondd.
- Az égő gyertyáról Ozzie jut eszembe; a bőre hamvas és puha, mint a viasz, de ha túl közel nyúlsz a lángjához, megéget. - Ed hátat fordít a kamerának, hogy Oswaldra nézhessen. Oswald felszegi az állát, pislog. - Megéget, ha túl hirtelen vagy; megéget, ha nem érted meg. Megéget, ha bizonytalan, megéget, ha fél. Végigperzsel rajtad, olyan nyomokat hagyva, amik a húsodba égnek és örökre ott maradnak. A láng a dühe és a szenvedélye, és a forró hullám, amit akkor érzek, amikor hozzám ér.
Ed elhallgat. Egy pillanatig csend van. Oswald arca kipirult, szárazon nyel, aztán annyit mond rekedten:
- Baszd meg.
- De tényleg - surrog Lee, amikor szóhoz jut. - Ne csináljátok már ezt velünk.
- Te miért párnát választottál? - kérdi Ed. Lee megköszörüli a torkát.
- Ez a párna pont olyan puha, mint Jim hasa - közli huncutul csillogó szemmel, és még szorosabban öleli magához. - Éjszakánként szeretem átvetni rajta a karom, és akkor ugyanezt érzem. Lágy és kényelmesen meleg.
- Na ennek van értelme - szól közbe Oswald, és Jim felpattan rá.
- Mi jövünk.
Ed derékból hajolva pörget, csak azután cserél helyet Oswalddal. Lee a stoppert ragadja meg, és gyorsan rányom, amint Ed kijelenti:
- Látás.
Jim a konyhába robog, Oswald a nappaliban marad. Hördülve húzza a képbe Lee egyik állólámpáját, Jim pedig egy halványkék bögrét pörgetve ér vissza.
- Oswald? - adja át a szót Lee, és Oswald felborzolja a haját.
- Oké. Öö. Ezt a lámpát választottam, mert, gyakorlatilag ennyit látok abból a hülye langalétából is. - Felemeli a karját, hogy mutassa, a lámpa szinte másfél fejjel magasabb nála. - Ráadásul vékony és cingár is, valamint - orrát húzva rámarkol a fémcsőre -, ja, méretre is passzol.
Lee prüszkölve felnevet, és az arcába temeti a kezét. Jim torkából szenvedő kis hang tör fel, és gyorsan felemeli a bögrét.
- Lépjünk. Azért hoztam ezt a bögrét, mert amikor előtted kelek, ez az első dolog, amit meglátok, ami a tiéd. Ebben készítem a kávédat, mielőtt elmegyek, hogy neked ne kelljen szenvedned vele. Ez tartozik hozzád és a reggeleinkhez.
- Imádom a kávéidat - feleli Lee, és gyöngéden végigsimít Jim karján.


Az utolsó körben Oswald a hallást pörgeti ki, és Jim kezében elindul a fél perces visszaszámlálás. Ed zaklatottan pillant körbe, és ismét pár másodperc alatt megnyugszik: fölényes mosolya visszatér, amikor Lee is, és a lány megtorpan a képernyő szélén.
- Nem - kiált kétségbeesetten. - Már megint? Az isten szerelmére. Mondjátok, hogy elment valamiért.
Jim a fejét rázza. Oswald felkuncog.
- Nem.
- Hölgyeké az elsőbbség - mondja Oswald, és Lee felé dől. A lány a kamera felé fordítja a tenyerét: egy ébresztőórát szorongat.
- Az órádat hoztam ki. Mindig felébredek, amikor megszólal az ébresztője, és tudom, hogy menned kell, szóval már csak annyi időm van, hogy beléd kapaszkodjak és visszaédesgesselek pár pillanatra.
Oswald elégedetten bólint, aztán Edre néz.
- És te milyen milyen baromságot találtál ki ezúttal?
Ed Oswald szétvetett lábai közé lép, és térdre ereszkedik. Jobb kezével átkarolja a hátát, hogy előredöntse kissé, és a fülét a bordáihoz szorítja.
- Nekem csak ennyit kell hallanom belőled - suttogja lassan Oswald pólójába. - A szívverésed, ahogy egyre szaporább - szabad tenyere Oswald nyakára simulva cirógatja -, amikor közel vagyok hozzád. Érzed? Ahogy emelkedik a pulzusod minden egyes érintésemre, és a leheletemre, amikor a bőrödön simít végig.
Oswald hangtalanul felsóhajt. Ed elhajol, orruk összekoccan. A füle helyett most a tenyerét vonja lejjebb, és a szíve fölé simítja. Oswald gyorsan megcsókolja, mintha félne, hogy elszalassza.
- Kurva biztos vagyok benne, hogy ez nem ér - mondja aztán, és Ed mosolyogva elrebben.
Visszaül a kanapéra, és Lee is elfoglalja a másik szélét Jim mellett. Jim átkarolja, Lee keze pedig a térdére simul, és rászorít.
- Nno jó - Oswald újra magához veszi a szót. - Ahogy említettük, kommentben várjuk az ítéleteteket, hogy megtudjuk, kit gondoltok győztesnek. Persze a részvétel fontos, blablabla, de - itt előre dől, és lehalkítja a hangját -, gondoljátok végig. Bögre és párna, vagy a saját szerelmetes szívverésem?
- Hé, megbeszéltük, az csalás - hecceli Lee, és Jim háta mögött átnyúlva vállon billenti Oswaldot.
- Csak úgy mondom. Köszi a részvételt, srácok, élmény volt. Na még egyszer: ők voltak a szex-ed királynő DocLee és házi politikai kritikusunk, Jim Gordon. Az összes elérhetőségüket linkelem odalent, vagy katt az arcukra, úgy kábé most. Találkozunk jövő héten, addig is legyetek rosszak. Pá.
Oswald a tenyerével takarja az objektívet, aztán a gép kikapcsol.


xXxThEpEnGuInxXx
✓ Feliratkozva
854 645
(Y) 142 343 (N) 231
Hozzáadás Megosztás Továbbiak

Közzététel: 2015. máj. 29.
sense games collab, avagy nézd már, vannak barátaink.


► katt a BDSM videóért DocLee csatornáján: https://youtu.be/dIVkzl2FrJ0
► Jim Gordon: https://youtu.be/jIhw34OjsJk7
► R1DDl3R: https://youtu.be/gut45f7FTl45k

kövesséte…


TÖBB


ÖSSZES HOZZÁSZÓLÁS (1737)
sally_boo 1 napja
OMG EZ DOCLEE!!! ♥A♥
Válasz + 765


Összes (31) válasz megtekintése ˇ


tbhidk 1 napja
annyira cuki ez a lány. rájuk szavazok
Válasz + 478


charmichaL 1 napja
ezek mikor lettek jóban?
riddlerék lemosták őket amúgy
Válasz + 799


CRivers 1 napja
lol szerintem jim videója megtette a hatását vagy nemtom, pingvin könnyen felejt.
Válasz + 251


tiny_ 1 napja
p3ngu1n győzelm!!!!!!!!
Válasz + 119


Az ég sűrű bíbor, a házak fala sárga a felhunyorgó lámpák sávjában. Oswald az erkélyen, a válla köré takaró gyűrve, a cigaretta füstje lomhán feszül a nyelvének. Az esőkakukk van vele, aki türelmetlenül csipkedi az ujjait, és Oswald hagyja neki. A hüvelykjével simítja a kobakját, és nagyjából nyolcan-kilencen még csipogva várnak rá, bíbicek és egy eltévedt ezüstlile, a madáretető köré gyűlve éhesen. Felrebbennek és előre törnek, a szárnyaik suhanása a füstöt dagasztja.
Oswald hátranéz a válla felett. Az üvegajtó tárva, a függönyök félrerántva. Ed az ágyon hever, hassal előre, a lepedő az öklébe gyűrve. Puhán lélegzik, ahogy mocorog, a háta földomborodik. Oswald elnyílt ajkakkal figyeli, hogyan fészkelődik, félálomba hajszolva, pedig még el sem kezdődött az este - a matracra dobva egy szájperec, Ed csuklója még bilincsbe feszítve, amit lánc köt a nyakörvhöz. Nem lehet valami kényelmes.
Oswald napraforgómagot csorgat a kezébe, újra és újra pillantásokat csenve Edre. Teletölti az etetőtálcát, és büszkén szemléli, ahogy a felbolydult madarak viaskodnak az eleségért, visongva, vijjogva, és Ed tompán felnyöszörög, a párnát a fülének szorítva.
Oswald elpöccinti a csikket, és a hátát a fémkorlátnak vetve kapar a telefonjáért az asztalon. Ahogy kézhez keríti végre, felhunyorog újra Edre, a fejét félrebiccentve.


♡ Eddie ♡


<3
18:07


Ed mobilja felrezzen a nadrágzsebében, ami a földön hever. A fiú nyűgösen nyúl érte, a láncok pattanva megfeszülnek, és Ed fuldokolva köhög fel. Hunyorogva, az ágy széléről lehajolva tapogatózik, ezúttal óvatosabban, míg fél kézzel a nyakörv csattjával matat. Amikor a mobil megvan, feloldja a billentyűzárat - a kódot látszólag harmadszorra eltalálja, vaksin pislog a képernyő szűrt ragyogásába, aztán elesetten elmosolyodik.
Oswald szíve megremeg. Némán vesz egy lélegzetet, és ahogy Ed pötyögni kezd, nem hajlandó elárulni neki, hogy ott áll tőle öt méterre. A mobilja árulja el, ami felzengve szólni kezd; a madarak tiltakozva szárnyra kapnak és Ed felé fordul. Oswald fásultan kérdezi:
- Most azért hívsz, hogy megmondd, hogy te is szeretsz?
- Ööö, nem én hívlak, de amúgy igen?
 Egy darabig még így vannak, egymás pillantásába veszve, aztán Oswald a fülének szorítja a telefont, még mindig Edet nézve.
- Oswald Cobblepotot kerested, hallo.
- Illik így édesanyádat köszönteni? - vágja rá Gertrude, és Oswald arcán felfut egy csálé vigyor.
- Anya, szia-szia! Mizújs? - A szobába biceg, és Gertrude sóhajtva nekikezd:
- Ne is kérdezd, az a rebellis mosógépem nekem, hogy mit össze nem ugrál-szökell és a ruhám mégis csurom vizesek utána, iszonyat.
Oswald együttérzően hümmög, és az ágyra térdel.
- Biztos ne vegyek egy újat?
- Nem szenvedhetem azokat a modern, csipogi masinákat, hogy daloljanak meg világítsanak és programoznom kelljen mint valami számítógépembernek! Jött a szerelőember kedden, semmi okosat nem is csinál vele, de tartja a kezét a pénzemért, hát ki is pateroltam én.
- Jól tetted, ne nézzen már hülyének. - Oswald a vállának szorítja a telefont, és kipattintja Ed bilincseit. Nem hagytak nyomot, de azért vizslatva végigsimít a finom csuklókon. Ed elhomályosult tekintettel figyeli, az ajkai szomjas kis mosolyra forrva. Oswald nem állja meg, hogy gyorsan meg ne csókolja, éppen csak egy pillanat.
- Hogy vagy magad az udvarlóddal?  
- Mmm, köszönjük, minden rendben van.
- Van-e programotok majd szombaton?
- Ed a világért ki nem hagyná a főztödet.  
Ed egy arcizmot sem mer mozdítani.
- Ó, majd úgy hát mindenképp csomagolok, lesz strudel epernektárral, küldök neked is, porcukorral, ahogy csak az igazi…
- Anya?
- Igen Schätzchen?
- Mi az?
A vonal végén csönd van. Ed féltve simul közelebb. Oswald átkarolja.
- Édesapád az.
- Majd visszahívlak.
- Nem teszed le a telefont a mamádnak!
Oswald szemei szorosra zárva.
- Bocsánat. Hallgatlak.
- Látni akar. Megvan a joga. Írt is neked, meg se kaptad? Hívott, amikor nem válaszolsz, pedig nagyon fontos, hogy legyetek ott. Mutasd meg, hogy tisztességtudónak neveltelek, hadd legyek büszke.
- Hogy volt képes téged a nyakamra küldeni? - A hangja elcsuklik. - Hogy meri…
- Csak pár óra volna - mondja Gertrude vigasztalóan. - Egy pompás bál Wayne-ék birtokán, szereted a bálokat. Fölöltözhetsz csinosan. Elcseveregsz azokkal, akik fontosak, urak. Nem tart sokat, és be illő neki mutatnod a gavallérodat, nagyon érdeklődött, amikor meséltem neki róla.
- Anya…
- Mégiscsak az édesapád volna! - Gertrude egyre unszolja, és Oswald csak a saját erei dübörgését hallja, a vér zaja a koponyában.


Utána ott fekszenek Eddel a takaró alatt, Oswald összekuporodva, a fiúnak háttal. Ő csitítva simogatja, az ölébe vonja, és Oswald csak bámul bele a köréjük vont halk homályba, a szemei szárazok, az öklébe szorítva még mindig a telefon. Meg akar szólalni, csak hogy mondjon valamit, és Ed feleljen, a hangja megnyugtatná, most még jobban, mint az esetlen érintése, szóval szombat, nyirkos és érdes Ed tenyere, és csak vár rá, hogy beszéljen, teret ad neki és Oswald érzi az űr a testük közé feszülni.
Meg akarja menteni.
Az ajkai elnyílnak.
Szóval…
Egy lélegzet.
- Szóval…
- Tudom. Értem.



komment: IGEN // nem


15 megjegyzés:

Tinuviel írta...

Nagyon vártam, és nagyon pattogtam rajta végig. Hugh-nak nagyon örültem, amit a srácok leműveltek szerencsétlennek arra nem találok szavakat. Én sírtam és nevettem és awww A videós jelenetek is tetszettek és én inkább nem szavazgatnék, Ozziék persze, de közben meg Jimék is nagyon cukik. A "tőlem tanultál mindent" szöveget, pedig hallani akarom a sorozatban. Kicsit sajnálom, hogy utolsó előtti fejezet, és előre rettegek Pingvinpapától (már itt is...:D ) de nagyon köszönöm nektek az eddigieket.

c u p p y. írta...

Tinu, fénylő csillag vagy életünk egén baszdmeg.
Nagyon-nagyon szépen köszönjük; főleg Hugh miatt fostunk, hogy milyen fogadtatás várja majd, de megnyugtattad a lelkünket. Gorkinsék sajnos ugyanolyan zabálnivalóak mint Nygmobblepoték, csak hát kurvára máshogy. :D
Sírjunk együtt Pingvinpapa miatt, és amiatt, hogy hamarosan vége.
Köszönöjük szépen ismét! ♥A♥

cécile írta...

oo istenem Hugh a fuckboy. erezhettem volna a kozeledtet:'D hat ez zsenialis volt. neha elfelejtettem levegot venni, de hala az egnek Ed meg neha elfelejtett onzo fasznak lenni, szoval aldott beke es boldogsag. ugy a szivemhez nottek a fiuk igy youtuber trash mivoltukban, erre mar csak egy fejezet. :( mindenesetre koszonom az elmenyt, csudalatosan buzi volt ez az epizod is <3

Raistlin írta...

Hopp egy Cécile °˖✧◝(⁰▿⁰)◜✧˖°
Nagyon-nagyon köszönjük - szegény búzák még békében ringanak a búzaréten a búzaszélben, amíg az utolsó fejezet rotációs kapája el nem jön értük *köhh*
Általában nem tudjuk eldönteni, melyik fiú faszabb, de ebben a fejezetben tényleg Ed nyert köcsögségből, valahol mélyen büszkék vagyunk rá. Valahol meg ezért még nagyon ki kell engesztelnie Oswaldot.

Aivi írta...

Ó már nagyon nagyon vártam! Volt itt minden megint, csak válogatni lehet a jelenetekből. Dráma, összebújás, egy kis játék és nevetés, majd apuci... Nagyon tudjátok, hogy tartsátok fenn az izgalmat ám! És közölni, hogy utolsó előtti fejezet, hát sajnos a jó dolgok nem tartanak örökké. Mint mindig imádom a srácokat tünemények együtt, még akkor is ha áll a bál köztük. Ki emelném a kedvencemet!
- Meg tudsz nekem bocsátani? - suttogja.
- Szó lehet róla. Ettől függetlenül kurvára megvetem a bioritmusodat. Nyár van.
- Te meg úgy alszol, mint egy mormota.
Ezen akkorát nevettem, hogy megkérdezték tőlem hogy jól vagyok e. (Mióta vége a vizsgaidőszakomnak rengeteget alszom, és megállapítottuk a mai nap folyamán, hogy elmehetnék mormotának!)
Köszönöm szépen a csodálatos munkátokat! Próbálom türelmesen várni a folytatást. <3

Raistlin írta...

Drága tiszteletbeli mormotánk, nagyon-nagyon köszönjük a tündéri kommentet és a kedvenceket, bearanyoztad a napunkat ;u; Nem is nagyon tudunk mást, csak egyenletesen hörögni hálánk jeléül - és hát, a kövekzető fejeztben... állni fog a bál. :D ;D

Freja A. Collins írta...

aaaaaa. nem hiszem el.ez annyiraaaaa. jó oké. nem találok szavakat. ezek a részek olyan jól esnek a kis lelkemnek és olyan boldoggá tesznek mint egy kutyát a fülvakargatás . ugye értitek. jézuuuus. annyira vártam és hihetetlen és nem tudok értelmes dolgot mondani. az össze kis momentum annyira a helyén volt, és annyira át tudom érezni a kapcsolatukat mert én is tudok olyan lenni mint Ed. és aaaaahw. hihetetlenek vagytok srácok. <3 most szerintem megyek és megvakargatom a kutyám fülét hátha akkor én is olyan boldoggá tudok tenni valakit mint ti engem :)

c u p p y. írta...

Édes istenünk Freja. ♥ Nagyon értjük, a kutya és a fülvakargatás pontosan annyit jelent nekünk is, mint tündérkommentet kapni. Továbbra is az a legjobb dolog, amit kiemelhetsz, hogy a kapcsolatuk zökkenői valószerűek - erre próbálunk ráhangolódni, és nagyon örülünk, ha sikerült. Borzasztóan köszönjük, és tessék halálra dögönyözni azt a kutyát, mert megérdemli, már csak azért is, mert kutya. Köszönjük. x

littlemissprimadonna írta...

*stílusosan késve* nincs agyam, se energiám okosat írni, úgyhogy csak: köszönöm. Zseniális.

c u p p y. írta...

MegérkezettaPetrafuckyiss!
Ez bőven elég volt ahhoz hogy vigyorogva dülöngéljek tíz percet. Szóval mi is nagyon szépen köszönjük. ♥

Mitsuki írta...

mindig elhiszem, hogy talán most sikerült kitalálni merre tart a sztori.
aztán megleptek valami sokkal fantasztikusabbal, valamivel ami tényleg egyedi és sokkoló és fenomenális.
még az utolsó kicseszett sorokban is.

köszönöm.

Raistlin írta...

Nagyon, nagyon köszönjük - ez nagyon kellett most (❁´▽`❁)*✲ Reméljük, az utolsó főhajtásig sikerül fenntartanunk a fordulatszámot; a srácokra mindig lehet számítani ezügyben.

Névtelen írta...

Nagyon jó volt ez a réész : ĐĐ kíváncsi vagyok a végire >< éés van egy jó hír !^^ nézem a gotham at!! xĐ a barinőmet iis magammal rántottam xD bár szerinte a hannibalt semmi se tudja lekörözni >< ( azt is én ajánlottam neki cx éés miért? Hát mert imádom ezt a blogot !! : Đ ^^ ♡♡)

Raistlin írta...

Köszönjük szépen~! :3

sliver írta...

Én Hugh helyében amúgy nem vettem voltam olyan jófejre a dolgot, hanem kegyetlenül kiröhögtem volna őket, egy hónapja vannak együtt, érted, és két ekkora picsogó hisztérikát. XD (amúgy ja, zsenge koromban én is mindig féltékeny voltam a barátnőim exeire, de legalább kevésbé látványosan, és kevésbé drámaian is XD) Azután annak is jobban örültem volna, hogyha Ed nagy féltékenységében kinyírja a srácot, vagy legalább kinyomja azt a fake-szemfedős szemét azzal a filctollal. Ja, az szórakoztató lett volna. Oswald nem lett volna mondjuk boldog tőle, de sebaj, ezeknek úgyis a lételemük, hogy nyígjanak valamin, aztán megbékültek volna egy jó kis dühös szex keretein belül.
Mikor lesz kövi rész? Ez már nagyon rég volt ám, hé. Kíváncsi vagyok az Oswald-papira.

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS