a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2015. december 25.

Angolban nincs imperfektum

Karácsonyi Nygmobblepot hurt/comfort fic, ahol Oswald az ünnepekre való tekintettel kissé ki van készülve.


Három szellem jött és azt mondták:
- Most hatalmadban áll megváltoztatni az életedet.
Oswald ezen elmerengett. Arra riadt, hogy minden tökéletes.

Hét óra hét perc. Ednek rendre derogált értelmes időpontra állítani a vekkert. Az ő világában nem volt egész semmi sem. A hasára hengeredett, félálomban felnyögve. Oswald mellette. Oswald érezte, ahogy a takaró végigsimít a combjain, cirógatva és gúnyosan. A szemét szorosan lehunyva tartotta.
Most, menetrend szerint, Ed becsúsztatja majd az ujjait a rekedt rézcsengők közé, amíg az óra el nem hallgat, és egy kicsit majd még úgy marad, előre nyúlva, az arca a tömött párnába fúrva.
A ventillátorok vaslapjai fényt kavartak. Oswald hagyta magát szétfoszlani újra.

Álmában Ed baszta. Ő ugyanitt hevert, elnyílt ajkakkal és elnyílt lábakkal és egy felmetszett élettel, és Ed ott mozgott benne, mmh, mélyen, mert még nem szólt a vekker és volt idejük szerelembe esni két ébredés között.

Tíz óra nulla nulla. A hordozható rádióóra Oswald éjjeliszekrényén üzembe lépett, és ő engedte lemenni a lassú slágereket,  amíg szétterpeszkedett. Semmis vizeken lebegett, és a fulladás ingere hozta felszínre, a folyó gyári bűze, amit néha még a tüdejében érzett.

Egy sóhajjal süllyedt a kád mélyére. Ed kádja kopott porcelán volt, és ő csurig töltötte habbal és sókkal. Ed mindig a zuhanyrózsát használta.
Ed nem volt odahaza. Hagyott egy öntapadós, sárga cetlit a konyhapulton, rögtön jövök, és Oswald a hasára fordította, hogy jelezze, elolvasta.
Soha nem dobta ki őket.

Oswald elmerülve, a lába a kád szélén csüggött le. A vízszemek egyenletesen peregtek egyre le, és Oswald a koppanásaikat hallgatta, lebegő hajjal. Nem vette észre, Ed mikor ért haza, csak amikor már nyílt a fürdőszoba ócska ajtaja. A szíve ta-tam, ta-tam.
- Szervusz. Hogy van a vállad?  - Ed a fém mosdókagylóhoz lépett, és az ingujjával a tükröt átdörgölte. A pára szétterpeszkedett a huzatos térben, rozsdás nagy ablakok és összeeszkábált bútorok.
Oswald a felszínre engedte magát, és volt ez az ingere, hogy felüljön és átkarolja a lábát, hogy rejtse magát. Ed tekintete a tükörre tapadt, ahogy a csapot megnyitotta. Zúgó, csobogó hang.
- Ehh. Jól vagyok.
Ed a szájába nyomta a fogkefét, és dünnyögött valamit. Oswald átlendítette a sértetlen lábát a peremen, és fölemelkedett. Meztelenül ment az akasztósorhoz, és Ed fehér törülközőjét húzta le a sajátja helyett. A vállára terítette.
Ed köpött.
- Hadd nézzem. - A fogkefét ismét a szájába vette, mintha hőmérő lenne, és intett. Oswaldnak nem volt más választása, közelebb bicegett, felszegett fejjel.
Ed hátrébb tűrte a törülközőt a vállán, de nem vette le róla. Maga köré kellett volna tekernie, ez lüktetett Oswald fejében. Most ez a büntetése: Ed közelsége és az óvatos érintése, ahogy feloldja róla az átázott kötéseket.
Oswald megremegett. Ed nem vette észre, vagy úgy tett. Oswald meztelensége kihívásból klinikai vizsgálat tárgya lett, és ez dühítette - ahogy Ed megérinthette őt minden fájdalmas helyen, anélkül, hogy ez bármit jelentene, hogy még mindig megvolt ez a mentsége.
- Széffen gyógyuff - biccentett Ed. Az ajka közül hab tört fel, és Oswald hirtelen és ösztönösen letörölte. A hüvelykje Ed ajkát érintette. Egymás szemébe néztek. Ed hátralépett. - Rendben leffel - közölte. A szemében félelem.
Oswald öntudatlanul eltörölte az ujjának tapadt habot a combján, és félrenézett.
- Mi van reggelire?
- Kéfszül a teád.
Oswald fintorgott, és elindult. A törülközőből turbánt hajtogatott. Érezte, hogy Ed utána mered, de amikor visszatekintett a válla felett, a férfi a kagyló fölé hajolt. A haja előre hullt.

Elsőnek semmi szokatlant nem vett észre. Fölemelte a tegnapi öltönynadrágot a földről, és belelépett, fehérnemű nélkül. A finom vászon nyirkosan a bőrének feszült. Megmarkolta a törülközőt, és előre görnyedve felborzolta a haját vele, aztán egy íves mozdulattal az ágytámlának ejtette.
A fenyőfát félrefordulva vette észre.
- Ed?
- He?
- Honnan szereztél karácsonyfát?
- Ühh, árulták?
- Fizettél érte?
- Aha?
- Hah.
Oswald a vízforralóhoz ment, és háta-hátralesve bizonytalanul méregette a fenyőt. Ed előkészítette neki a teatojást darjeeling fűvel Oswald kék Königliche csészéjébe. Oswald óvatosan odacsúsztatta Ed mérőbögréje mellé, az alján instant kávépor, és előbb azt öntötte föl vízzel.
- Szóval mi lesz? - kérdezte. Átkeverte, aztán a kanalat leütögette. A saját csészéjébe ejtette, csilingelve.
- Hogy érted? - Ed előjött a fürdőből, és felszisszent. - Kávé.
- Elfelejtetted?
- Mentolosan is jó lesz, felteszem.
- He-he.
Oswald leforrázta a teafüvet. Friss, sűrű illat szökött fel. A tejszín következett, éppen csak pár csepp. Ed kinyúlt a bögréjéért. Előre hajolt érte, inkább, minthogy Oswaldhoz közelebb lépjen.
Oswald titokban egyetértett a döntésével. Túl kockázatos lenne.
Ed belekortyolt a kávéba, felszusszant, és beleöntötte a mosogatóba.  

Három szellem jött és azt mondták…

Oswald végighúzta az ujjait a fenyőfa ágain. A tüskék kellemesen karcolták a bőrét.
- Mi az elképzelésed a díszítésre?
Ed hümmögve megállt mögötte, majdhogynem másfél méterre, de pontosan egy vonalban vele.
- Nekem jobban tetszik így.
- Nagyon naturalista.
- Az illatukért veszem őket minden évben.
- Élő virágok és üveg. Vagy tollak. Nem?
Ed oldalra lépve letört egy tűlevelet, és szétmorzsolta a körmével. Oswald felé kínálta. Oswald tekintete végigfutott rajta.
- Tudom, milyen illata van egy fenyőfának.
De azért megszagolta, Ed kezéhez hajolva, a szemét félig lehunyva. Egy futó sóhajjal felpillantott. Ed tekintete izzott.
Rántsd le magadhoz, és megcsókolhatod. Hagyná neked. Most és most és mindenkor.
Oswald elhúzódott.

- Hatalmadban áll megváltoztatni az életedet.
- Minden tökéletes.


Ed a kabátját húzta.
- Mész boltba?
- Beugorhatok hazafelé, mi kell?
- Mert hová mész?
- Dolgozni.
Oswald hátrabillentette a fejét. Karba font kézzel támasztotta a zongorát.
- Karácsony van.
- És mindenki részeg, aztán a fele gyilkos vagy öngyilkos lesz - vigyorgott Ed, ahogy a sálját kötözte. - Szeretem az ünnepeket. Érdekesek.
- Aha.
- Önként jelentkeztem. - Ed kihúzta magát, és a fejébe nyomott egy suta sapkát. - Számítok a bónuszra.
- Hah.
- Majd hívlak. Oké? Szia.


Oswald felrakott forogni egy bakeltitet. A tűt nem tette fel.
Anyánál karácsonykor mindig szólt a zene.
Anya a diókat aranyszínűre festette, és piros kis masnikkal a fára kötözte.
Oswald felöltözött a vasárnapi öltönyébe, aztán leült az ágy szélére.  

A hó nem esett.

A főbb embereinek mind kimenőt rendelt, magát is beleértve. Ostoba dolog volt. Nem mérte még föl a magány teljességét és kiterjedését, amit majd anya halála jelent az ünnepekre. Ed ott volt az életében, hogy a hiányon túl minden percét csordultig töltse. Ha nem volt ott, legalább megmaradt a csalódás és a dühödt fájdalom, ahogy a kiapadt tereken bicegett keresztül, ahogy egy éjszakai portya után hazatért egy lakásba, ami még mindig elhagyatottan ásított.

Ed egyetlen fagyöngyöt sem akasztott fel. Oswald sértett és hálás volt érte.

Szerette a karácsonyt - az volt a gyengéje - a fennköltsége, a tündöklése. Anya konyakos kuncogása a tenyere mögé rejtve. Hideg csókok az arcon:
- Boldog karácsonyt.

Felhívta a könyvelőjét.
Aztán felhívta Boris Denisfortot, hogy lekenje a klubok alkoholbevételéről az adót.
Felhívta Francist, hogy megvitassák, mibe fektessék a nettó kilencvenmilliót.
Felkeresett egy nebraskai szélerőművet. Nyélbe ütötte az üzletet.
Csend. És megint tárcsázni kezdett.
Felhívta Andrét a mosodával kapcsolatban, amit fegyverraktárnak használtak, és rákérdezett, hogy ment az Oswald’s karácsonyi műsorának főpróbája. Mint kiderült, kiválóan.
Felhívta Hugh-t. A férfi nem vette fel.
Felhívta Gabe-et, aki a családjával ünnepelt. A háttérben visongtak a gyerekek.
- Ilyen, amikor szabadságon van? - kérdezte Gabe.
- Ilyen.
- Az isten szerelmére, pihenjen.
- Minek?
- Minden el van rendezve. Nem néz be az este? Lesz tojáslikőr és pekándió pite. Megtisztelne minket a jelenléte.
- Sajnos lehetetlen.
- Persze-persze, megértem - mondta Gabe.
Aztán csend.
Ne tedd le, gondolta Oswald. Megtiltom, basszus.
- Hát akkor…
- Boldog karácsonyt.
Ed közben küldött egy sms-t.  Ennyi volt benne:  mit mondott a rénszarvas, amikor találkozott a manóval?

Oswald a lábosba  öntött egy fél üveg Gewürztraminer Spätlese bort, és hagyta felforrni, aztán hagyta kihűlni. Ed közben kétszer kereste. A dermedt bort shotospoharakba töltötte, és aztán mind megitta.  

Galavan ott volt a fémajtóban, és Fish is vele volt, a jelen és a múlt. A harmadik szellemnek nem volt arca, és azt mondta:
- Most hatalmadban áll…
- Hagyjatok már. Hagyjál.
Fish kopogó csizmasarkakkal közeledett. A ruhájából víz csepegett. A szemei hályogosak voltak és üresek.
- Tudod, hogy nem haltam meg. Miért ne legyél boldog, amíg még megteheted?
- Tikk-takk - mondta Galavan. - Tikk-takk, a bomba. Elkaptuk a fiúdat, hozzá van szíjazva. Tikk-takk.
- Jobban szerettelek, mint az anyád valaha, mert én annak láttalak, aki vagy - suttogta Fish. - És megnyomorítottalak. Ő mit tett volna, ha…
- Tikk-takk. Tikk-takk.
- Még utoljára hatalmadban áll megváltoztatni az életedet. Aztán mész a pokolba.

Oswald szemei fölnyíltak. Amit először látott: a csupasz karácsonyfa, neonzöld ragyogásba vonva.
- Hahó - suttogta Ed.
Hajnali három óra nulla nulla.
- Idd ezt meg.
- Mi van benne?
- Hidrogén és oxigén, aszpirinnel.
Az ujjait Oswald álla alá támasztotta. Ő hagyta, hogy megitassa, kortyról-kortyra. Mire Ed elhúzta a poharat, már fulladozott, és a gyomra hűvös és nehéz volt.
- Mit mondott a rénszarvas,amikor találkozott a manóval? - lihegte.
Ed vigyora fölcsillant a sötétben. December-illata volt, fagyok és ezüst viharok.
- Semmit. A rénszarvasok nem tudnak beszélni.
Oswald elesetten felnevetett. Ed felállt az üres pohárral. Oswald a sziluettje után kapott, és az ujjai semmit kapartak.
- Mi az?
Azt kéne mondania: maradj. Oswald ajkai elnyíltak, de nem jött hang. Ed leguggolt mellé, az ágy elé. A felfutó fényben az arca nyúzott, sápadt és kísérteties, a leggönyörűbb dolog, aminek Oswald egész (hátralévő) életében a szemtanúja lehetett.
- Mi az? - ismételte Ed, puhán de követelődzve, és Oswald rámarkolt az ingére.
Volt ott egy másodperc.
Aztán Oswald magához rántotta, a karjaiba. Az arcát a vállába fúrta, és úgy maradt, belé kapaszkodva.
Ed csitítva simogatta. Így indult, vigasztaló, cirógató kis érintésekkel a hátán fel és le, aztán Ed ujjai az inge alá férkőztek. Oswald a gerincét görbítette a férfi száraz tenyerének. Félve lélegeztek, két kezdő kamasz kapkodó kis lélegzetvételeivel. Ed körmei belé mélyedtek.
Oswald tudta, hogy majd rá kell szólnia, ha meg akarja menteni a barátságukat, hogy el kell húzódnia.
Mentsd magad.
Ed ujjai a kötés alatt.
Most még minden tökéletes. Most még igen.


komment: IGEN // nem

12 megjegyzés:

Moszat írta...

nemnemnemtudok értelmeset *.*
imádom tökéletes pontmegfelelahangulatomhozmost! <3

Raistlin írta...

megmentetted a becsületemet, köszönöm szépen ;u; úgy érzem, a karácsony nem csak csoda és habcsók, úgyhogy be akartam mutatni ezt is valahol - nagyon örülök, hogy szólni tudott hozzád. ✿

cécile írta...

oo edes istenem :') egyszeruen csodalatos. komolyan. mindig annyira orulok amikor valamit olvashatok toled, es most eppen ezt imadom. mert zsenialis es a gothamhez nem kell a fluff es a szaloncukor meg karacsonykor sem. ez igy volt tokeletes <3 megmentetted a napot a ket kedvenc buzim segitsegevel. :3

Raistlin írta...

cécile, te meg az enyémet mentetted meg ezzel a tündéri kommenttel, annyira nagyon-nagyon (nagyon) köszönöm a kitartó támogatást, rengeteget jelent ;u;

Freja A. Collins írta...

Nem. Én ezt nem. Az egész napom ilyen nem volt. De EZ! asjddhdhchcgfjdjsjsjcmvnfsjjsj. sajna nem tudok értelmeset mondani. Csak egy szeretetteljes ölelésbe vonnálak a Karácsony szellemében és mert ilyeneket írsz. Aaaahwwwww *-* Ehhez illik a pingvines jégkockatartóm amit kaptam. Most azzal fogom lehűteni magam. emiatt az egész érzés miatt. Amúgy. BOLDOG KARÁCSONYT!!

Tinuviel írta...

Nagyon szerettem volna, hogy legyen karácsonyi hangulatom, de idén elkerült pedig próbálkoztam, a ficced most reagált a melankóliámra és valahogy minden sokkal békésebb. Lehet, hogy ez hiányzott. Nagyon-nagyon tetszett Oswald vívódása, tétovázása, gyásza és a vége. A karácsonyi körítés nélkül is megállta volna a helyét, de nagyon örülök neki, mert szerintem sokaknak volt erre szüksége.

Raistlin írta...

FREJA, az a pingvines jégkockatartó a legcukibb dolog a világon és nagyon köszönöm, hogy megosztottad a csoportban ;u; Jár az ölelés vissza (*ölel*) és remek ünnepeket~!

TINU, fura egy ünnepek ezek, azt hiszem. A történet már egy ideje motoszkál bennem, és nagyon örülök, hogy volt egy szusszanásnyi időm megírni (bár lassan illene valami vidámat is velük - tudom, hogy DC, de akkor is, még mindig a #BoyfriendTag a legkönnyedebb és az se egy délutáni mászókázás a játszótéren) Köszönöm a gyönyörű kritikát!

littlemissprimadonna írta...

Megyek és eloltom könnyeimmel a gyertyákat a karácsonyfán

littlemissprimadonna írta...

Megyek és eloltom könnyeimmel a gyertyákat a karácsonyfán

Raistlin írta...

sajnálom
de nem nagyon
csak így névleg
(miért ilyen mély és fagyos a nygmobblepot-pokol)

c u p p y. írta...

Kuuurva anyád Hugh remélem jó volt a karácsony a guppiddal, te anyaszomorító mocsok szarházi akadjon a torkodon a whisky.

A hangulata odabasz, a végét imádom, Oswald meg kiborít - csak menjenek végre a farkuk után. :<

Újabb értékelhető kritika cuppy-tól, szívesen.

Raistlin írta...

szeretlek ;u;

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS