a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2015. november 16.

Ha táncoltál a sátánnal sápadt holdfénynél

Egy váratlan fordulat keretében ez egy újabb Gotham novella. Egy kitalált történelmi korban járunk, Dr. Edward Nygma lábnyomait követve.


Ha táncoltál a sátánnal
sápadt holdfénynél


A mocsár árja apasztja Kristen arcát holdsápadtra. A haja hullámozva kidagad, örvénylik a menyasszonyi ruha a sárban. A szemei felnyílnak, hályogosan, és nyirkos sikolyba torzul az állkapcsa.


*


Dr. Ed Nygma Gotham felé tart, útpor ködlik utána. Feslik rajta hosszú kabátja, kalap az arcában. A vigyora csillan az éjszakában. Kezében hasas táska.
Kristen Kringle kísértete a nyomában.


*


A házak görcsösek, a folyók elől futva a parton húzódnak meg, reszketve bújnak össze. Néhol néha-tűz üszke. Ez Gotham: horgas homlokzatok, földutak, gázlámpával távol tartott éjszaka. A fények mindig égnek. A fűzfák már régen nem szólalnak meg. A levegő moccanatlan és nyirkos. A szökőkutak szennyvizet folynak.  A szobrok, úgy tartják, éjszaka sétálnak.
Ed lehajtott fejjel halad végig az út szélén, a lovasszekerek és fiákerek elől félretérve. Elhalad a temető mellett, a katedrális mellett, szemügyre veszi a börtönöket.
Hazaérkezett.
*


- Miért öltél meg?


*


- Herr Doktor!
Ed senkinek született. Nem volt olyan neve, amit bárki megjegyezne. Gyerekkori álom (tizenkét óra munka, és haza, éhesen és kormosan, haza, bár nem várnak, mondják neki, legyen hálás, hogy van hol laknia) - egyszer nemes lesz.
Könnyebb fokozatot szerezni, mint rangot.
- Herr Doktor!


*

És nevet változtatni ilyen egyszerű volt:
- Edward Nygma vagyok.
- Kristen Kringle.

*


- Herr Doktor! - Gertrude Kapelput a szoknyáit felkapva szalad feléje, ring a krinolin. A kutyák csaholva kitérnek. Pókháló a haja, a ruhája mályva. Hervadt virágok a kontyában.
A Cobblepot-birtok pontosan olyan, amilyet Ed mindig is elképzelt  a magáénak.
Kékek az árnyak.
Tornyos kis épület apró kerttel, fala tégla, moha. Az ablakok vakok.
- Épp idejében érkezett!
Másképp hogyan lenne lehetséges? Oswald Cobblepot egy darabig sehová sem megy.
Ed táskájában a kötszer.
Oswald Cobblepot egy darabig sehová sem megy: Edre szíjazva a revolver.

*


Kristen lefátylazva követi őket a lépcsőkön fel és fel, körbe és körbe. A csillárok szédülnek.
- Hogyan sérült meg?
- Vadászat közben a lóról leesett…
A kandalló felett Oswald hatalmas festménye. Ed megtorpan előtte.
- Ő lenne az úrfi?
- Óh, igen…
Gertrude keze a kép felé rebben, de nem éri fel.
Illő, hogy olaj legyen: semmi másban nem ragadna meg a férfi kegyetlen szépsége. Ed mellkasa szorítani kezd.
Oswald csuklóján csipke dere, kinyújtott ujjairól sólyom röppen. Arca csak félig a fényben. Bársony a felöltője, a zsabó habos.
Először pillantja meg.
- Jaj nekem.


*  


- Kérem, segítsen.
Oswald fehérben: fehér az inge, az ágynemű, a baldachin, a falak, fehérek a kalickák körben, a rácsok az ablakon, és a vére vörös és az ajkai kékülnek.
Ed felé lépdel, Gertrude az ajtóban, a szája elé szorított kézzel, és mindig ott van Kristen.
Bíborcsatakos már a gyolcs.
- Nem való ezt látni önnek, asszonyom - jelenti ki Ed, és a táska csattja kattan.


*


Oswald a plafon mázolt mennyeit nézi: angyalok, virágok. Az ajkai összeszorítva. Kusza haja izzadt glória, koromtincsek a homlokára rajzolva.
- Le kell fűrészelni? - kérdezi.
Ed a tört bokát az ujjai közé veszi.
- Miért kéne lefűrészelni?
- Mert nem hasznos többé.


*


És ahogy a vére végiggördül Ed kezén, csuklóig és csuklótól könyékig, cirógatva simítja, és Oswald feje aléltan hátradobva, a szemei lehunyva, az ajkai egy (extatikus) sikolyra nyílva.
- Ez nem etikus - közli Kristen, de ez csak Kristen véleménye.
Ő sosem igazán értékelte, amit Ed művel.
Oswald a kezei alatt szűköl fel.


*


- Amikor megöltél engem...
- Igen?
- Jobban élvezted, mint a nászestünket.
- Mégis mit vártál tőlem?


*


Ed hátrafűzött kezekkel megáll megint a festménnyel átellenben. Gertrude hozzá siet:
- Hogy van?
- Életben marad.
(- Tudok majd járni? - kérdezte Oswald.
- Ha nagyon akar.)
- Tud majd táncolni? - faggatja Gertrude. A lángok ragyognak.
- Sajnálom.
- És lovagolni? - Gertrude morzsolja a keszkenőjét, szentolvasóként. - Úgy szereti!
- Ügyes benne? - Ez Ed legfontosabb kérdése. Gertrude üvegszemekkel pislog.
- Hogy ne lenne!


*


Ed útja az istállóhoz vezet. Egyetlen ló van bekötve, telivér, karcsú, fekete. A félszemű lovász azt mondja:
- Antarctica a neve.
Ed hozzá lépdel, a széna törékeny. A ló orrához ér, és nem érez siető lélegzetet. A szemét nézi: nem forog vérben. Az oldalát: nem verejtékezett.
- Máris leszerszámozták? - kérdi, és a lovász felel:
- Jól végzem a munkám.
- Megbokrosodott, azt mondják?
- Ledobta a hátáról Mr. Cobblepotot.
- Úgy hallom, jó lovas.
- Rosszul hallotta: egyenesen kiváló.
- És ledobta egy ló - jegyzi meg Kristen. Eddel összenevetnek.
A komornyik éri tetten.
- Mi keresnivalója van itt, kérem?
- Csak Antarcticával ismerkedem.
- Ha csak nem lódoktor - közli a férfi keményen -, nincs az istállóban semmi helye.
- Gabe… - szisszen a lovász, de Ed meghátrál. Kristen követi a sűrű kerten át, vissza a házba:
- Mit gondolsz?
- Azon tűnődöm, hogyan lehetséges, hogy Oswald Cobblepotot levetette magáról egy ló, ami a mai estén nem is hagyta el az istállót.  


*


Oswald nincs az eszméleténél, amikor visszatér. Kegyelettel járul a színe elé: szobalányok, cselédek sürögnek, és az anyja madonna, az ágy mellé borulva a könnyeivel itatja.
- Hagyjanak neki nyugalmat! A fájdalmat csak át kell aludnia.
Nem mondja: így kell majd tennie minden fogyó éjszaka.


*


A csontok lassan forrnak; Ed mégis visszatér hozzá már másnap, Gertrude délben várja és beereszti az azúr-izzású szobába.
- Ne ébressze fel - suttogja Ed. - Megvárom itt csendben.
Az asszony bólint és elsiet; ajánl előtte teát, könyvet, és Ed nemet mond mindre. A táskáját a földre teszi; nem hozott benne semmit. Felkönyököl a térdére, úgy görnyed előre, Oswald fakó vonásait fürkészve.
- Hát nem különös? - kérdi Kristent. - Az édesanyját leszámítva talán a teljes háztartás tudja, merre járt, amikor szétzúzta a bokáját.
- Miért nem kérdezed meg az úrfit magát?
- Kérlek. Egy olyan férfi, aki szenvedni sem igazán hajlandó előttem, nem fogja az igazat megmondani nekem.
Oswald ficereg, és Ed az ajkaihoz emeli az ujját, intően.
- Én nem mondtam semmit - suttog Kristen. - Csak képzelted.
Oswald pillái megrezzenek, és fátyolos tekintete Edre rebben. A csipkés párnára markol. Azt motyogja:
- Bort.
Ed átnéz a válla felett.
- Félek, összetéveszt a személyzettel.
- A gyógyulásomhoz kell. Bort.
- Valami erősebben ajánlanék; whiskey-t?
- Itt mindenki pisál whiskey-t, ha szépen megkérik. A boromat Európából hozatom. Ha csenget érte, megkínálom.
Ed felvonja a szemöldökét.
- Hogy van ma?
- Azt nem önnek kéne tudnia?
Ed előre nyúl, és egy rántással lehúzza róla a takarót. Oswald patyolat hálóinge a combjáig tűrve, amik most elnyílnak előtte; Oswald tenyere a hasfalhoz feszülve.
- Na de doktor úr…
- Annyit rögtön mondhatok, hogy gyógyulást ne várjon, ha rendre elszökik, mikor még járni sem tud.
Ed hangja szigorú. Oswald jó lábát veszi kézbe, a férfi az egyensúlyából kibillen és az ágy támláját ragadja meg. Ő az ajkaihoz viszi a puha talpat, és ráfúj: sárpor rebben.
- A szolgálóm ügyetlenül mosdatott meg - mondja Oswald hidegen. - A baleset óta tétlenül fekszem, és ne higgye, hogy élvezem.
Ed elengedi végre, és Oswald fájdalmasan felszisszen. A doktor az idejével flörtölve az ablakhoz lépdel, megnyálazza a mutatóujját, és a párkányon végighúzza: sár tapad rajta.
- Felül kéne vizsgálnia a személyzetet - cseveg. - Ahogy látom, mind ügyetlenek.
- Mit akar? - mordul Oswald.
- Hová jár el éjszaka?


*


Kristen Tom Dougherty-nek volt ígérve, és Ed úgy bukkant rá, mint másvalaki kincsére. A könyvtárszobában fedezte fel, Kristen az ablakülőn térdepelt, a kezében kérges kötet, és azonnal lekapta a szemüveget.
- Nem akartam fönntartani semmiben - mondta Ed.
- Hölgynek nem való szemüveget hordania. Eltorzítja a vonásokat.
- Biztosíthatom, a szépségén nem esett csorba.
Kristen nem reagált a bókra. Ed a tenyerét tartotta:
- Mit olvas? Verseket, lányregényeket?
Kristennél remegő kezében a kötet: A gyilkosság, mint művészet.


*


- Látott ön már hatalmat? - kérdezi Oswald.
- Azt akarja tudni, szemtanúja voltam-e valaha egy absztrakt fogalomnak?
- Hatalmat - ismétli Oswald -, a nyers formájában. - Fintorog. - De magát nem ez hajtja.
Ed, átellenben az üveg tükrével; Ed a fátyolfüggönyökkel.
- Kérem…?
- Maga egyszerűen csak nagyon jól szórakozik. Van egy ajánlatom, uram: velem tart ma éjszaka?


*


Hogy hova?
Ahol a tüzek lobognak.
Hogy miért?
Mert Oswald tudja.
Megolvasta róla.
- Vigyázz, vigyázz - Kristen suttogja.
Ed sajnos ritkán hallgat a halott menyasszonyára.


*


Lord Dougherty-val átok végzett. Ha-ha. Ed a szavaival darabokra tépte.
Kristent a két kezével ölte meg, fölötte térdelve, és csitítva csókolta közben, amíg minden egyes lélegzetét el nem vette tőle.
Úgy kell, hogy Oswald halála fegyvertől való legyen, pisztolycső szorulna szép fejének, és ahogy előtte biceg, Ed felemeli a kezét, és távolról a tarkójának tartja, ott, ahol a sűrű, egyenes tincsek felkunkorodnak, és némán tátogja:
- Bang-bang.


*


Ed felsegíti Oswaldot a nyeregbe, és mögé ül, hogy megtartsa, a derekára karolva. Oswaldnak nem kell a lovat megsarkantyúznia, csak azt mondja:
- Vágtass, Antarctica!
És nekiiramodnak.
Oswald teljes díszben, bársony felöltőjében, cilinderben, monokli a szemén, Eden keménykalap és nagy köpeny, hulló tincsei szerte a szélben.
A város peremére mennek. Oswald ring az ölében, a galoppban fel és le, és az illata lázrózsa, forró, puha. Ed egyre szorosabban markolja.
Ha megöli majd, a festményt megtartja.
A vagyonát akarta, a birtokát, a rangját: egy csalás, egy átok, egy halál - és milyen lenne, ha mindörökké láthatná? Mi lenne a mód rá? Az olaj megőrzi majd, biztosan.
Hátranéz a válla felett.
Kristen lemarad.


*


Kristen követi, mert ha nem így lenne, elfelejti. Mrs. Kristen Nygma, az élettől egyedül őt akarta.
És aztán megkapta.


*


Gotham görcsös fái erdővé fonódnak, és az erdőn túl egy tisztás van. A tisztáson tüzek lobognak, körülöttük körben száz meg száz egyszer-volt rabszolga. Éles és tiszta a törzsfőnöknő szava, a törzsfönöknő amerikai ruhákban, de a haján színes turbán.
- És nem beszéltünk egy nyelvet, és sosem voltunk egy nemzet. Hajókra tettek minket, mint az árucikkeket, és a földjükre vittek, ami nagy volt, vad és hideg. Amerika, Afrika, Európa: már nem számítanak ezek. Számunkra már nincs más, csak Gotham.
Oswald előre biceg a tömegben, és Ed összeszorított ajkakkal mögötte, rá akarna szólni, hogy nélküle egy tapodtat se tegyen, de nem mer. Egyre beljebb és beljebb haladnak a körben, és követik őket kerek tekintetek.
- Fish Mooney a nevem, és ígérem: nem lesz olyan nővérünk és fivérünk, aki szolgasorban lenne, mert papnők voltunk és főnökasszonyok, dolgozók, katonák, szabadok, és mi nekünk a sápadt ember, hogy ő döntse el: Nyugaton szabad lehetsz, de feledd el a testvéreid Keleten. Gyermekeim: fel.
És egy szelíd intés, és mind a talpukon teremnek. Oswald előre lépdel, a közepébe. Aranyszínben izzik Fish tekintete.
- Nem látom itt szívesen a sápadt képedet.
Sziszegni kezdenek: halk hang, a fogak összeszorítva. Ed számolni kezd: három, kettő, egy.
- Ajándékot hoztam neked.
- Tőled nem fogadom el.
- Ajánlatot hoztam neked.
- Veled nem üzletelek.
Járnak egymás körül, körbe és körbe. Fish letekint a földre.
- Azt hittem, elüldöztelek.
- Tanultam belőle. Már bízhatsz bennem.
- Vigyázz, Oswald: megvan még rólad a szalmababám, és éles a körmöm, és éles fogakkal tele a szám.
- Egy vonatot szerzek neked - ígéri Oswald -, és egy hajót. Idecsempészheted rajtuk a népedet. A határon átérve szabadok lehetnek. - Félrebiccenti a fejét. - Ez nem éri meg neked? Csak, mert nem kedvelsz? - Körbefordul akkor, és kiált: - Tanúim legyetek, ha Fish Mooney most megtagad benneteket!
Ed elkapja a tekintetét, ahogy ott áll, karbafont kezekkel. Oswald vigyora hegyes, és Fish csak annyit kérdez, halkan:
- Mit vársz cserébe?
- Hogy Theo Dumas szemére álom többé ne térjen.
A nő felnevet:
- Ennyi? Ennyi lenne? Meggyötörhetném neked, szalmaszálról-szalmaszálra fejthetném fel az életét; gombszemét kitéphetném, a gondolatait összefércelném…
- Nekem - mondja Oswald - ennyi a kérésem. Mi kell hozzá?
- A fekete kakas vére.


*


- Látott ön már hatalmat?
Ed biztos már benne: Oswald idejár minden éjjel, hogy megcsodálja.
De akkor, a tűzgyűrűben és ott, ahol egy lángban ég minden fekete testvér, Oswald fölemeli a kezét. A szemében sápadt üveggé fordul a kék.
A szárnyak suhogását hallani, késéles tollakét, és aztán felrikolt maga az ég. Skarlát tarajú kakas ül Oswald kezén, karma a kecses ujjakba kapaszkodva, és a férfi letérdel vele a földre.
- Csss - csitítja, suttogva, és homlokon csókolja.
Az ujjai közt a nyaka.
Egy szorítás: szétzúzza.
- Ha a kérésem nem teljesíted, rajtad szárad a vére; és te is tudod, honnan idéztem meg.
Fish tekintete rezzenéstelen. A hangja üres:
- Ha az alkunknak nem teszel eleget - mondja -, ami megmaradt belőled, tűzre teszem, és a hamvaidat az orkánnak vetem.
- Úgy legyen.


*


A kör kitárul, ahogy visszatér Edhez. Ő a kezét kínálja, és Oswald elfogadja.
Egymásba kapaszkodnak.
Oswald vajon tudja…?
- Boszorka - a tömeg ezt suttogja, zúgja. - Hímboszorka, sápadt pokolszolga.


*


Köd ömlik a városra. Sárga fénye van a gázlámpáknak. Antarctica szilajon vágtat, kockakőre dobban a kemény pata, és a házakon túlról fémes zakatolást hallanak.
Hasas áruvonat sikít az éjszakában.
Oswald selyemkendőt köt fel, hogy az ajka rejtve legyen; Ed vonásait zöld zsebkendő rejti el.
- Még magánál van a fegyvere, remélem?
- Igen.
- Majd süsse el, ha felemelem a kezem, de addig nem.
- Rabolni visz engem?
Oswald tekintete átvillan a válla felett.
- És ön követ.  


*


A mozdony fújtatva kapaszkodik fel a szürke, vemhes lejtőre, duzzad a füstje. Antarcticának nem sok kell, hogy beérje.
- Ugorjon, és húzzon fel.
Ed repülne, ha kérné.
A kormos vonatkocsi tetején hasalva a kezét nyújtja Oswaldnak, és ő elfogadja.


*


A fülkék mind sötétek. A lábuk alatt deszka reccsen, nyers és szenes szaga van a levegőnek. Utasok nincsenek, de ott van a személyzet.
Bang-bang.


És ahogy a vér szétrebben.


*


Ed megzuhant vállakkal liheg. A lábainál moccanatlan testek, halálgörcsben, a kezében forró súly a füstölgő revolver. Szaggat a karja, a lélegzete: hah-hah.
Oswald az ujjait a hátára futtatja, mögötte állva, pár póklépés, és maga felé fordítja.
Csábítja.
Ed megcsókolja: az ajkaik közt még hűvös selyem. Oswald végignyal rajta, a kendő a szájához tapad.
A pisztolykakas kattan. Ed a tárat forgatja, zavartan, amíg Oswaldot kóstolja. Egy lövése még volna.
Elhajolnak, kifulladva.
- Tudja - suttogja Oswald -, mi van ennek a vonatnak a gyomrában, a padlódeszka alatt?
Ed a sarkával megkopogtatja, aztán kijelenti, csalódottan:
- Sejtelmem sincs róla.
- Ez a lényeg, mert Fish sem tudja. - A kendőt lehúzza. - Kábító füvek, kilószámra, és álomadó porok, és van egy úr, aki keleten várja. Fish elviszi neki, anélkül, hogy tudna róla, és ha elkapják… - Vállat von. - Bizonyítsák rám, hogy az én portékám.
Ed félig hunyt szemekkel vizslatja; még bizsereg az ajka.
- A rabszolgák, akiket szállítana; ha együtt érik őket a kokainnal…
- Nem érdekel. Nem érdekel Fish felszabadítási mozgalma, nem érdekelnek az átkozottak, a szerencsétlenek, ez Gotham, és én élni jöttem ide és uralni születtem, érzem. Elég nekem a saját sorsomat cipelnem és a lehetséges legjobbat kihoznom belőle.
- Hogyan vagyok én ennek a tervnek a része?
Oswald lusta pillákkal néz rá fel.
- A válasz nagyon egyszerű, Ed. Tetszik nekem. És kíváncsi vagyok, mit fog dönteni. - Ahogy elbiceg mellette, elernyedt ujjaiból kicsúsztatja a revolvert, és a földre ejti.
Zuhan, dörren.
Ed nem hajol le érte.


*


Kristen ott volt  Dougherty temetésén özvegy-feketében, és a sírkertben Ed árvácskákat szedett, hogy jobb kedvre derítse.
Amikor követte a kápolna magányába, Kristen a szétzúzott mozaik-fényekben nevetett.
- Ne tartson rossz embernek - kérte -, de fogalma sincsen, az őrangyalom miféle násztól mentett meg. Szabad lettem, szabad végre.  
Ed mosolygott, a szelíd csokorral a kezében.      


*


Sópára sziszeg a kikötőben, a sötét levegő hullámport ver. A gőzhajók némán pihennek. Antarcticának óvatos minden csent lépte.
- A hajót hogyan szerezzük meg?
- A hajót már régen megvettem. Csak azt kell megnéznem, feltöltötték-e gyapottal, ahogy elrendeltem.
- Azt kell hinnem - közli Ed -, hogy ön egymaga tartja kezében a kereskedelmet.
Oswald csendesen nevet.
- Gentleman vagyok. Nincs foglalkozásom vagy praxisom, de mondjuk úgy, hogy ahol egy haldokló is hallgatna, ott megszólalnak a tallérok.  
- Ez a hatalom - bólint Ed. - Befolyás. Irányítás. Információ.
- Nagyon jó.
Ed követi a kibicsaklott lépteket a fedélzetre. Ez az ő felelőssége? Oswald nem fog tudni rendesen járni soha többet; de egy ilyen férfinak miért is kellene?


*


Kerek fémablakok holdfényt kereteznek. Pihe, fehér gyapot bálákba kötve, mint fegyelmezett felhők, és ringatja őket a tenger. Oswald az ujjaikat összefűzve vezeti előre, Ednek minden mozdulatára ügyelni kell.


*


Oswald fehérben, a fehér gyapot-pihékben, egészen meztelen, és izzik a bőre, és az ajkai felhevülnek. Ed mellette hever, csókokat keres.
Ez Walpurgis éjjele, ahogy szeretkeznek.
Oswald belé mélyed (fogakkal és körömmel), Ed szétvetett combokkal fogadja, reszkető ujjai közé markolva a haja. A tenger velük sóhajt, és néha vadul felkiáltanak, és egymásba marnak, újra és újra, és Oswald suttog neki:
- Szajha, tudja, hogy az első perctől fogva ezt akarta.
A körme karom-hegyes. A holdfényben a szeme üres és üveges.
Ed vigyorogva rámered. A vigyora tovább reped, a fogai csillogó-fehérek. Nem emberiek.  
- És ön mit várt, kit várt egész életében, ha nem engem? Hát eljöttem.
- Magától értetődik. Megidéztem.


*


Hajnal hasad. A felkelő fényekben borzongva vágtatnak haza, Oswald Ed szorításában ringva. Őrjítő az illata, az inge még nyirkosan tapad, Ed ujjai a makacs anyag alatt, hogy a bőrét simíthassa, a derekát cirógatva.
- Hány mérföld még ide Babilon? - suttogja, és Oswald csak nevet rajta.
A paripa fújtat. A házak félrehúzódnak, naptól nyirkos a fala mindnek, a felbomló egek hús-színűek.
Egy meggörbült utcára térnek be, és az útjukat állja a sheriff maga.
- Álljanak meg azonnal! - Jim Gordon ezt ordítja, puskát tartva.
- Hóka - mondja Oswald, és Antarctica nyakát megpaskolja.
Lejtő vezet lefele, mintha minden ház és épület a börtön felé gördülne.
Ed a karjait Oswald mellkasa köré fonja, és úgy mondja, lassan:
- Semmit sem tehetsz. Nem sheriff kéne ide; földi hatóság ezzel szemben tehetetlen.
- Akkor tudod, mivel állsz szemben. Ed, engedd el. Bármit is ígért neked, nem tartja be.
- Ó - Ed dorombol -, tudom én azt nagyon jól. Adtam, nem kértem.
Jim arcába húzva karimás kalap; felindultan rándul meg a bajsza. A puska még mindig célratartva; ezüstgolyó van benne, szenteltvízbe mártva.  
- Ed - kezdi újra. - Ismerlek. Jó ember vagy.
- Ez már egyszerre három dolog, ami nem igaz.
- Cobblepot lógni fog. Megidézi a famulusait, az átok madarak a szemem láttára szaggatták szét--  
- Egy rejtvényt fogok kérdezni.
- Szállj le a nyeregből, és engedd el. A törvény elé fogjuk vinni. Halálra fogják ítélni, és mind nyugodtabban fogunk aludni.
- Nem, Jim, ez fog történni: egy rejtvényt fogok kérdezni, és te megpróbálsz majd rá felelni.
A homályos lencsék zölden csillannak fel a szemüvegkeretben. Ed szavát visszhang suttogja el:
- Attól függően, hogy helyes-e a feleleted, az átkom beteljesedik, vagy visszaszáll rám. Lord Dougherty nem tudta a megoldást.
Jim pej lova mellett Kristen áll, a keze az állat nyakán. Az arcán forró könnyek. Az alakját fakítja a napsugár.
Jim szemei elkerekednek:
- Te…?
- What’s black and white and red all over?


*


És az ágyon hevernek, behúzott függönyökkel. Oswald csendben szuszog csak a karjaiban, néha moccan; az ajkai Ed torkához tapadnak.
- Azt hiszem - motyogja -, magába fogok szeretni majd egyszer.
- Tetszene.
- Itt marad velem, hogy kiderítse, úgy lesz-e?
- Természetesen.
Ed magához húzza, és még mielőtt Oswald elaludna, azt suttogja:
- Jobban van?
- Maga aztán nagyon vacak doktornak.


*  


Szikrázik a nap, mire ők elszunnyadnak. Az árnyak tovább nem táncolnak: némaság van, és Gotham mozdulatlan.
Van egy férfi, akinek hó esik a szívében. Ő most ébred. Van egy bolond bohóc, aki álmában is nevet. Van egy lány, aki nappalra macskává görbed, és egy másik, aki a fákkal cseveg, és az, akinek parázs mindene. Előjönnek; az utcára sereglenek; fiáker csilingel, felporzanak a kerekek, egy fiú fütyörészve lépdel - a lépte elől a varjak  ijedten kitérnek.
Ha este lesz: a gyöngyök a járdára peregnek.
Ha este lesz: két töltény elég lesz.


És majd így esik, hogy Bruce Wayne térdre esik; ahogy sikít, azt nem hallani - a hang az emberi fülnek túl magas, eltaszítják a házak; a szemei kéken izzanak, és a szájából denevérek rajzanak.


*

Ed felriad. Az első pillantása tükröződik Oswald tekintetében.





komment: IGEN // nem

25 megjegyzés:

c u p p y. írta...

Idejössz a házamba
A lányom esküvőjén baszdmeg
és ezt tolod az arcomba. Hát a kurva élet.

Szerelmes vagyok ebbe stílusba, Gotham misztikumába, az összes cameódba és a p á r b e s z é d e k S u h a n n a.
Én ezt vártam az élettől, de magam sem tudtam róla. Te most alkottál valami tökéleteset.
(Az utolsó bekezdéseket még mindig magamra akarom tetoválni.)

Raistlin írta...

dvgsdvg dsévgdswrághwdgbvwdgvwe gfkvw vm sdv s,d v sv as vasvb sav basn vasv . vd d.v d, Vanda.
És rvnebvnrdl.
(Meghogynélküled éneztsoha, és nem csak azért mert hogyha-nem-rángatsz-a-grabancomnál-fova-a-fandomba de hogy az első három oldalt szívből gyűlöltem és akkor szerettem meg amikor elolvastad és azt mondtad rá hogy "whoa.")

Névtelen írta...

mégmindig nem nézem a gotham-ot. de ez whoa. ittam minden egyes sorát. és ami cameót értettem annak külön örültem. headshot. minden sor. külön történet. külön kép. legszívesebben megrajzolnám az egészet. (de tényleg annyira láttam magam előtt) *___________*
SunnyApple
(meg ez az egész boszorkányos hangulat. imádom. )

Raistlin írta...

*a kezedbe ad egy ceruzát és könyörögve pillog rád*
Nagyon-nagyon örülök, hogy a sorozat ismerete nélkül is élvezetes a történet [éljenek az AUk] és annyira drága vagy, hogy írtál rá, ésnrcvdjverb - bárcsak meg tudnám köszönni rendesen.
*ölel*
*suttog*
*nézzed*

littlemissprimadonna írta...

HOGY?! Ennek így nem szabadna léteznie, de mégis itt van, ami nem ér, de, valahogy így jó.

Raistlin írta...

*ad egy mosórongyot a kezedbe* *lecsorog a földre* moss fel.

Tinuviel írta...

Találkoztam már képregényben a város egy misztikusabb verziójával, de azután valahogy nem meredtem ennyi ideig szótlanul magam elé... ez most lehengerelt, tényleg tökéletes.

Raistlin írta...

Annyira köszönöm, Tinu *ölel*

Detti írta...

Szia!
Csak nagyon alapszinten vagyok ismerős a fandomban, de ez valami zseniális volt. Nagyon tetszett a horror-mese hangulat, meg a régies stílus (külön imádom, hogy nem hatott mesterkéltnek). Arra mondjuk csak a végén jöttem rá, hogy szinte az egész rímel, de akkor nagyon megörültem neki.
(Nem állítom, hogy ennek most olyan hű, de nagyon sok értelme lett, de mindenképp meg akartam osztani, mennyire oda voltam érte, még ha ezt nem is sikerült teljesen átadni.)

Raistlin írta...

Hahó Detti - annyira köszönöm, hogy megosztottad ezt velem ;u; (És végtelen a megkönnyebbülésem, mert rettegtem, hogy márpedig nagyon mesterkélt lesz, annyira elszoktam ettől a stílustól és annyira kényelmesen elpancsoltam a modernebb berkekben meg minden.) Szóval hüh. Szívemről a Himalája le, és még egyszer köszönöm szépen~!

Ella írta...

Nyuuuuuu
Továbbra sem vagyok ismerős a fandomban, de egyszerűen nem tudok szó nélkül elsétálni a Gotham ficeid mellett, mert a hangulatuk és a sorok alatt lüktető feszültségük zseniális,
még mindig,
és uramisten.
És hörögve fulladok a kamillateámba, amibe a szóképeid és a rímelő mondataid vinnyogva belenyomták a fejemet újra, újra és újra.
Köszönöm, hogy megírtad. ♥

Raistlin írta...

Ella, nagyon-nagyon köszönöm, megtiszteltetés, hogy a kamillateádba tunkolhattalak; és egyben nagyon szuszakollak a sorozat felé - mert AU ide vagy oda, ilyen a hangulata. És a folyóba basz.

troublemaker írta...

*előmászik a tanulnivalók alól*
Hátborzongató.
Imádom.
*visszamászik a tanulnivalók alá*

sliver írta...

Most attól eltekintve, hogy közben a Lazarus létezésén vergődök, ez a fic is asdfghj. Az egésznek a hangulata, nem is tudom, hogy melyik részt emeljem ki, mert mindegyik annyira tökéletes. Meg Kristen jelenléte. Meg a kettejük kapcsolata. Meg hogy Jimnek végre van bajsza. XD És a rímek teljesen magával sodortak, minden pont a helyén van, és annyira de annyira, miért vagy ennyire zseniális, hát hogy képzeled ezt.

Raistlin írta...

TROUBLEMAKER, fogadd minden részvétemet és tobzódó hálámat egy fiktív muffin formájában, mert nagyon drága vagy

SLIVER, bár nem volt szándékos az allúzió, nem adhatok mást, mint mi lényegem: magázódó buzikat és kísérteteket. Nagyon-nagyon örülök, hogy így tetszett, és Jim a bajszát pödri büszke örömében (Nyugodjon békében.)

Knight-Commander Paszuly írta...

sosem olvastam még tőled semmit ami ennyire csodálatos lett volna D: ha ötvenszer olvasom még el sem hiszem hogy hadonászás nélkül ki tudnám fejezni mennyire tetszik *.*

Raistlin írta...

MI

Freja A. Collins írta...

Sziasziaaaaa :)
Szintén én sem követem a sorozatot mint pár előttem szóló, és tudom hogy kellene de nyüh. Lenyűgözöl. A torkomnál fogva felemelsz majd leejtesz ebbe a tengerbe amibe belefulladok mert annyira aaaaahw. Remélem érted. Teljesen odavagyok,lenyűgözöl és taníts. Kérlek. Csak a technikáját hogyan kell ilyet írni. Ami annyira fáj de annyira jó.
Háláim és amúgy mindenem üldözzön.
P.s.: honnan származik a címbeli idézet?

Raistlin írta...

Hahó Freja! A sorozatot neked is nagyon ajánlom - sőt, a teljes univerzumot, mert az idézet is egy Batman filmből bújt elő (picit más formában: have you ever danced with the devil in the pale moonlight)
És nagyon-nagyon örülök, hogy így megfogott a fic ;u; Azt hiszem, a "titok" nyitja egyszerűen az, hogy a sorozat úgy basz tarkón az ihlettel, mintha péklapátra markolna.

cécile írta...

nem tudtam hogy erre szuksegem van de aztan megirtad es elolvastam es SZUKSEGEM VOLT RA

Raistlin írta...

Drága Cécile, nem tudod, nekem ma mennyire szükségem volt erre (nagyon.) Annyira köszönöm!

Névtelen írta...

Ajjh, te. Köszönöm. A rímeket is.; >
A sorozatot meg már illene tovább néznem. A Boyfriendtaget meg olvasnom. De most valahol ott olyan szép, én meg így lassan, de olvasom. Remélem megérted, megértitek.

~ Eszter

Raistlin írta...

Abszolút megértjük! ^^ Pláne, hogy én például kifejezetten lassú olvasó vagyok, szeretek elidőzni egy-egy jelenettel akár egy teljes hetet. Nagyon örülök, hogy viszontláthattalak téged ennél a novellánál, és hogy tetszett~ (a sorozat meg... nem akarok spoilerezni. De a Nygmobblepot vitorlát bontott és WHOA.)

nusi írta...

OMGOMG...! Na ideértem végre és fúúú, erősen bánom hogy csak most sikerült elolvasnom. Egészen beleborzongtam a sztoriba, a hangulata vitt mindent. Jól esett mint midig :D

Raistlin írta...

Hürrrhürrhürr, nagyon szépen köszönöm *csontropogtató ölelés*

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS