a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2015. október 28.

Számolj el nulláig

Gotham, Ed/Oswald; a sorozat eseményei előtt vagyunk három évvel. Oswald munkaköri megbízása váratlanul kiteljesedik.

Számolj el nulláig

Így történt:
- Oswald - mondta Fish Mooney -, szórakoztasd az úriembert, kérlek.
Az úriember a húszas évei jegén egyensúlyozott, a harminc fenyegető hajszálrepedéseivel. A kétségbeesése szilánkos, a száraz martini kockái közönybe olvadtak. Az italt matatva forgatta, ahogy a színpadot bámulta anélkül, hogy bármit is látna. További adatok: a haja és a szeme egyaránt barna; hat inch magas; a foglalkozása meghatározhatatlan, de a gyapjúöltöny konfekcióméretre készült, és a nyakkendőtű krómosan csillant.
Következtetés - és Oswald jó volt ezekben - ez az egyetlen este, amit Fish Mooney-nál megengedhet.
- Igenis, Miss Mooney - mondta, mert ez volt az egyetlen dolog, amit az ember Fish Mooney bármely utasítására mondhatott.
Az asztal szélébe kapaszkodva állt talpra, bár nem volt szüksége a támaszra. Még ott volt Fish holdkörében, aki valamelyik tanácsosnéval vacsorált éppen; jelen volt minden főbb embere, díszkíséretnek, és Oswald, amint kihúzta magát, érezte, hogy le sem kellett lépnie, már mellőzött lett; áttetsző, mint az üveg, és Butch Gilzean egészen konkrétan a feje felett átnézve lesett körbe, ahogy potencionális veszélyforrások után vizslatta a terepet.  
- Megkérdezhetem… - kezdte Oswald; a hangja erőtlen, és a jelenlévők döbbent értetlenséggel nézetek fel - hogy kicsoda az úriember?
A legmegalázóbb az egészben: Fish türelme.
Fish félretette a kést; a csukló gyémántosan villant; aztán a damasztszalvétát az ajkának szorította, csak lágyan, hogy a rúzsnak ne legyen nyoma, és közben hümmögött, anyaian, hmmm, és aztán egyenesen Oswald szemébe nézett, aki a tekintetét rögvest lesütötte.
Fish már rászólt ezért nemegyszer. Ne csináld, kérlek. Még a végén azt fogják hinni, hogy verlek!
- Oswald, kedves - mosolygott Fish -, az úriember a vendégem.
Oswald szárazon nyelt.
- Igenis - motyogta rekedten.
- Ez elég kell, hogy legyen, nemde?
- Asszonyom - bólintott Oswald engedelmesen, leszegett fejjel, és az arca és a füle hegye szégyenpírban égett. Megindult, ruganyos, könnyed léptekkel, előre görbedve, és hallotta, ahogy a tanácsosné azt motyogja:
- Hihetetlen.
És Fish nevetett.
Mert Fish persze van ilyen hülye - számára senki sem jelentéktelen.
Oswald remegő, ökölbe szorított kezekkel közelítette meg a kerek kis asztalt a lankadtan világoló lámpással, de a járásának megvolt az a magabiztos, katonás ritmusa, amire az éjszaka tanította.
Fish váratlan kegyence mindeközben a legsötétebb riadalomba esett. A szemüveglencse mögött a pupilla fekete, tág és fénytelen, az állkapcsa előre biccent. Oswald megállt előtte, a sarkait összeütve.
Különös dolog történt: köszönnie sem kellett, a látogató tekintete egyből rátapadt. Fókuszba került: olyan érzés volt, mint amikor kamerák villannak.
- Jó estét - mondta a férfi, és Oswald elharapott egy fintort, mert neki kellett volna előre köszönnie.
- Jó estét kívánok - dalolta lágyan, a kezeit a háta mögé fűzve. - Miben állhatok a rendelkezésére?
Még soha nem csinált ilyet. Fish az árnyékának teremtette meg, mindig két lépéssel lemaradva, esernyővel a kézben, és ha Fishnek bármi kellett, Oswald meghajolva a tenyerén kínálta a csillagokat.
A férfi megigazgatta a szemüvegét, és kezet nyújtott:
- Edward Nygma vagyok. Foglaljon helyet, kérem.
Oswaldot ez őszintén meglepte. Ritkán volt, hogy valaki a társaságát igényelje. Kihúzta magát, és nem tehetett róla, döbbenten ráncolta az orrát. Ez nem kerülte el Ed pillantását, aki odébb húzódva félretette az italát.
Gyönyörű kezei vannak, regisztrálta Oswald tudata, de a gondolatai kongtak, ahogy a bőrülésre ereszkedett, a méltóság paródiájával.
Nem szólalt meg, és Ed unszolva kérdezte:
- Hogyan szólíthatom?
- Dimitri - dünnyögte Oswald, aztán megemberelte magát. Végre állni tudta a pillantását, és kokettesen félrevetett fejjel kérdezte: - Meg van elégedve?
Az este koncertjére értette; Ed mosolya elterpeszkedett.
- Akkor legyen Dimitri - csivitelte, ismét a martiniért nyúlva. - Tudja, még soha nem csináltam ilyet.
Fish már régen nem nézett feléjük. Oswald kényesen fészkelődve kérdezte:
- Még soha nem ivott martinit? Megértem, förtelmes.
Ed kuncogott. A hang torokmélyről jött, és Oswald gyomrában remegett meg. Ed valósággal büszkélkedett:
- Még soha nem jártam nightclubban. - Oswald reakciója elmaradt, és Ed az apró csöndet kihasználva csent egy könnyű kortyot. Végigmérte Oswaldot, ahogy a cseppeket lenyalta az ajkairól, ügyetlen felszínességgel.
Oswald egy tűrhető öltönyt és vörös csokornyakkendőt viselt, vasalt fehér inggel. A levendulaillat Gertrude gondoskodását dicsérte. Pihe haja fegyelmezettre fésülve, ahogy mindigis gyűlölte, csak a homlokába hulló frufru lázadt kócosan.
- Ön mióta dolgozik az iparban? - kérdezte Ed; a hangjából hiányzott a gúny vagy a gyanú, hogy Oswald alkalmatlan lenne a posztra.
- Tizenhét éves korom óta - vágta rá vállat vonva, és Ed felcsuklott.
Oswald nem pontosított. Oswald magától értetődően meleg volt, ami egyenlővé tette a modern kor legmegbízhatóbb eunuchjával a főnökei szemében.  A munkakörében semmi felkavarót vagy megbotránkoztatót nem lelt - még az édesanyjának is bevallhatta, éppen honnét esik haza, hogy aztán két órával később iskolába menjen, a farzsebében lapuló keresettel.
Ed viszont azt kérdezte:
- Az legális?
- Hát, adót például nem fizetek. - Oswald látványosan végigmérte. A vonásaira közönyt erőltetett, de a tekintete tagadhatatlanul villant Ed nedvesen csillogó ajkaira, és a zavart kis mosolyukat bámulva mondta: - Könyörgöm, mondja, hogy nem adóellenőr.
Ed vigyora kiteljesedett. A fogak fenyegetően villantak, és Oswald zsibbadtan nézett a szemébe. Ed pillantása: győzedelmes.
- Helyszínelő vagyok.
- Ó, szóval zsaru? - Oswald lassan a szája elé emelte a tenyerét. Ed nevetett.
- Nem vagyok egészen zsaru. Nem tartóztathatok le senkit sem, ugye; sőt, ami azt illeti, még csak ma vettek fel.
- Tehát ünnepel?
Ed bólintott, aztán körbenézett. Úgy tűnt, mintha elfelejtette volna, hol van. Volt valami reménykedő szúrás Oswald mellkasában.
- Úgy tűnik… - motyogta Ed.
- És hogy megy?
Ed álmodozó tekintete megállapodott Oswald vonásain.
- Most már sokkal jobban érzem magam - mondta. Oswald bólintani akart és örvendeni, el is jutott egy elesett kis juhé-ig, de Ed így folytatta: - Nagyon tetszik nekem, Dimitri. A mosolya rendkívüli. Megkérdezhetem, hová valósiak a szülei?
Oswald azt suttogta:
- Pardon?
- Ez nem egy szláv szemöldök - közölte Ed, ahogy a hüvelykjével megérintette; az ívet végigkövetve a váratlan önbizalma is odalett, és a keze Oswald vállára esett.
Meglapogatta.  
- Mennyi lesz? - kérdezte kedélyesen.
Oswaldban csak akkor tudatosult, hogy kurvának lett nézve.

*

Oswaldnak voltak elvei, és egy nagyon szilárd értékrendje.
Szóval mondott egy elég magas összeget.

*

Itt következett a dolog neheze.
Az előadás még ment, és Mooney-nál a nightclub ennyit és csak ennyit jelentett: előfordulhat, hogy a színpadon majd páran levetkőznek.
Lassan.
Ízlésesen.
Következésképpen, ahogy végigvezette a kivilágított folyosókon Edet, ígéretesen ringó csípővel, egyre azon merengett, hol talál az épületben olyan helyet, ami akár megközelítőleg is egy hivatásos hálószobának tűnhet. Sorra vette őket a fejében, és ahogy a gondolataiba mélyedt, lemaradt a lépte. Ed beérte, a karját a dereka köré övezve. Oswald egy pillanatra kizökkent, ahogy Ed ujjai kéjelgő természetességgel markoltak a kiugró csípőcsont gömbjére.
Oswald végigfuttatta a nyelvét a felső fogsorán, és lustán csettintve kérdezte:
- Szereti mocskosan, Ed?
- Azt hiszem, igen.
- Szuper.
Ennek örömére Oswald gálánsan betessékelte a takarítószekrénybe. Függött ott egy csupasz villanykörte, de Oswald nem volt benne biztos, hogy látni akarja, mi van még körülötte. Az egyik polcon akadt egy színházi elemlámpa, és Oswald hálásan fölkattintotta. Kékes fényt szórt szét, amelyben földerengtek Ed szórakozottan meglepett vonásai.
A szekrény szűkös volt és naftalin-szagú, felfutó fémpolcokkal. Egymásnak feszülve álltak, és még a puszta illúziója is szétmorzsolódott annak, hogy Oswaldnak ne kelljen sámlira állnia, bármit is akarnak.
- Mit szeretne? - kérdezte fátyolos gyengédséggel. A közelségüknek megvolt az az előnye, hogy megkérdőjelezhetetlenné vált Ed őszinte érdeklődése.
- Mi van benne az árban?  
Oswald alig láthatóan, de nagyon is fájdalmasan bokán rúgta magát.
- Órabérben értendő - jelentette ki könnyedén; Ed bólintva bevette, szóval bátorkodott pontosítani: - Félórabérben.
Ed csücsörítve vette végig a lehetőségeit. Oswald az arcára írva látta a gondolatait, amik izgatottan cikáztak, és a gerince végigbizsergett, ahogy Ed derűs vigyorral döntést hozott végre. Ezek után meglepte, mennyire nyers és védtelen volt a tekintete:
- Szeretném kielégíteni orálisan, ha az rendben van.
- Ön engem?
- Természetesen amennyiben nincs ellenére.
Oswaldot soha senki nem akarta leszopni. Pláne senki nem akart érte fizetni.
- Hát - jelentette ki -, legyen a vendégem.
Szórakozottan matatni kezdett az övvel, és az egyensúlyából kibillenve esett előre, ahogy Ed türelmetlenül a csatra markolt. A szusszanó nevetését Oswald a tincsei közt érezte. Képtelen volt eldönteni magáról, hogy elsősorban sértődött vagy felajzott-e. Ed mögül kikukucskálva szétnézett a szekrényben, ami évek leltározatlan véletlenszerűségével volt tele: a számtalan lim és lom között akadt egy automatába adagolható csomag cseresznyés óvszer, és Oswald hálát adott egy istennek, akit sosem tudott hinni vagy végleg megtagadni.  
Kinyúlt értük, de Ed ismét meglepte: makacs elszánással térdelt le, és Oswald derekát megaragadva egy polcra ültette.
Ő felháborodottan felnyekkent.
- Minden rendben? - kérdezte Ed, mire ő villámló szemekkel a polcra mutatott:
- Óvszer - követelte ellentmondást nem tűrően, és volt valami végtelenül elkeserítő abban, hogy Ednek nem kellett feltápászkodnia érte.
Oswald felszegett orral szenvedte el, hogy Ed vetkőztesse: a fényes cipőket gondosan, egyesével kifűzte, a zokniját precíz gömbőccé göngyölítve tűrte le, és mire a nadrághoz jutott, Oswald már egészen biztos volt benne, hogy az este végére nagyon gazdag és nagyon, nagyon fáradt lesz.
Ed elkezdte legombolni róla az inget, és a csokornyakkendő látványosan bosszantotta: a gallér nem engedett. Oswald azon volt, hogy minden ellenérzését félretéve a segítségére siet, de Ed a fogai közé illesztette a masni szélét.
Húzni kezdte.
Oswald ismét felnyekkent, de ezúttal sokkal mélyebben és rekedtebben; a hang őt is meglepte. Ed egyszerűen kiköpte a kibomlott csokornyakkendőt, és azzal a lendülettel hajolt Oswald ölébe, a combjaiba tépve.
Az alsónadrág puha anyagán át ízlelte meg, lehunyt szemekkel. Oswald nem volt benne biztos, hogy az elkövetkezendő húsz évben lesz-e merevedése, és a helyzet ez: Ed amilyen lelkes volt, azzal egyenes arányosságban állt az ügyetlensége, de a puszta látvány - ahogy Oswald lenézett, és látta, hogy a férfi gondos tincsei előre esnek és a vállai az olcsó öltöny alatt megfeszülnek - szóval Oswaldnak elakadt a lélegzete tőle.
Ed türelmetlen rosszallással az alsógatyát is lehúzta róla, és egyszerűen elhajította.
A kotonnal olyan szakavatottan bánt, hogy Oswaldban naiv remények ébredtek. Nem tudta, saját magát hová helyezné a tapasztalati skálán: sok férfival gabalyodott már össze, de mindig mintegy mellékesen, sebtiben, és már az eltelt három-öt perc alapján is Ed volt idáig a legalaposabb szeretője.
Amikor végre a szájába vette, Oswald némi csalódással állapította meg: szűz. Nagyon szűz a szerencsétlen.
- Fogat ne, ha lehet - kérte.
- Boffánat - mondta Ed.
Oswald lemondóan letekintett rá, és ismét ráébredt, hogy a titok nyitja ez: néznie kell; Ed még a farkával a szájában is úgy festett, hogy a legszívesebben kitett volna róla egy fotót a kandallópárkányra emlékbe.
Ed nem jutott el odáig, hogy a szemüvegét levegye, és Oswald kíváncsian várta, mikor lesz az elviselhetetlenségig kényelmetlen számára, de eltökélte, hogy nem szól érte. Volt valami a hamar bepárásodó lencsékben és Ed elárnyékolt tekintetében.
Oswald az alsó ajkára harapva megkapaszkodott a felette függő polcban, és szétvetett lábakkal hagyta, hogy Ed dolgozzon rajta.  
A hasa hevesen hullámzott, és egy kicsit talán rájátszott, ahogy nyögdécselt, de nem volt hazugság abban, ahogy egyszerűen megállapította:
- Ön nagyon jóképű.
Ed egy pillanatra elhajolva motyogta:
- Biztos mindenkinek ezt mondja.
És Oswaldnak nevetnie kellett. Ed cinkos mosollyal vette ismét a szájába, és a forróságnak, ami Oswaldban szétáradt, több köze volt ahhoz, hogy hé, kedvellek, mint a szexhez.
- Ha gondolja, meg is baszhat - javasolta, és Ed kis híján félrenyelt.
Oswald őszintén tisztelte, amiért utána kiegyenesedve és nyugodt hangon közölte:
- Az remekül hangzik, igen.

*

Utána a következők történtek: Ed átadta a névjegykertyáját, amin csak annyi állt, hogy E. Nygma, és a telefonszáma.
Oswald átvette - lihegve, leizzadva, a megborult polcsornak támasztott sajgó és szétkarmolt háttal. Eden addigra már nem volt ruha, és a nyaka vörösre és lilára volt szívva és harapva, a haja széttúrva; a szemüvegkeret csálén csüggött az orra hegyén.
- Oké - zihált Oswald. - Majd hívom.
Ed ötvenesekben leszámolta az összeget, és elnézést kért, hogy nincs nála apró. Oswald egyértelművé tette, hogy nem tud visszajárót adni.
- Sebaj - derült Ed. - A különbözetből vegyen magának valami szépet.
Oswald felvonta a szemöldökét.
- Egy szendvicset?
- Akár - kuncogott Ed, és megcsókolta.
Akkor először csókolta meg.
Oswald igazán nem tehetett róla, hogy belefeledkezett.

Aztán: három év telt el, és Bullock egy csoszogó autó csomagtartójába gyömöszölte, amiben volt még egy pokróc és két karton tej.
Jim Gordon elsütötte a fegyvert a füle mellett, és nem ölte meg; Oswald félsüketen a maróan fagyos folyóba esett, és szétzúzott lábbal és a torkára forrt győztes kiáltással úszni kezdett.
Ed akkor jutott eszébe, amikor (órákkal később, fázva és csatakosan) kimart a vérmocskos horgászládából egy fránya szendvicset.

Ed eleinte elég sokat lődörgött Fish klubja körül. Ugyanazt az asztalt foglalta, ugyanazt a martinit itta, és várakozva vizslatta a termet, eltörölhetetlen derűvel.
Oswald soha nem tudta meg, a pénze fogyott-e el előbb, vagy a lelkesedése.

*

Oswald a legjobb öltönyét viselte, és a belépését Montoya cipőjének koppanásaihoz igazította. A fények aranylóak voltak, mint barokk mennyek malasztja, és Oswald az arcára ivódó vigyorral betoppant a rendőrállomásra. A csendet és a figyelmet elég volt kivárnia - de hát, ezt tette egész életében.
- Szent szar - mondta Bullock, aki szerette elcseszni a hangulatot. Oswald irgalmas kedvében volt: megbocsátott.
- Hello - kuncogott, és meghajolt. - Én vagyok Oswald Cobbelpot.
A figyelem felszikrázott; minden egyes résztvevő (vagy mondjuk inkább úgy, mellékszereplő) engedelmesen követte az előre kikövetkeztetett forgatókönyvet, elakadt lélegzetekkel és tágra riadt szemekkel.
- A kurva anyád - dörmögte Bullock, de ami ennél is rendhagyóbb volt, valaki felkiáltott:
- Dimitri?!    
Oswald diabolikus diadal-vigyora megfakult és tagadhatatlanul ellágyult, ahogy felé pillantott. Nem lepődött meg: valami váratlan megnyugvás volt benne, mintha eleve így tervezte volna - mintha minden csonka lépés ehhez a pillanathoz vezetett volna - Ed ledelejezve állt, Lót asszonya volt és sóbálvány Szodomára meredve, ugyanazzal a végzetes, rajongó ösztönnel, hogy látnia kell (csak még egyszer).
Oswald csettintett, és rámutatott; az ujja egyenes, az iránya tévedhetetlen.
- Eddie velem jön - közölte,  és sarkon perdült. A cipője élesen csikordult a köveken, és hátra se nézve elbicegett, felszegett fejjel.
Zúgott a tömeg. Valaki felüvöltött, és ami a lényeg: visszhang, és sietős léptek.
Oswald vigyora kiszélesedett, és hálásan lehunyt szemekkel megtorpant a fényben.
Visszaszámolt magában: három, kettő, egy...




komment: IGEN // nem

15 megjegyzés:

Moszat írta...

Igenigenigen! Na ez kurva jól sikerült, habár köztudott, hogy nem vagyok oda az Ed/Oswald párosért, de ez most... egyszerűen csak kellett. Kellett mert értelmet adott a mai napomnak, és kellett ihletnek is.
A boyfriendtag után kimondottan szűziesnek hatott amúgy, :D de talán e kontraszt miatt is üdítő volt olvasni.
A végén meg tényleg sajnáltam, hogy nem igazából így történtek meg az események. "Eddie velem jön" ezen felvisítottam. Heh. Na de miért pont Dimitrij?

Raistlin írta...

Első koment, megmentetted a becsületem, Moszat ;u;
Oswald két álneve szerepelt eddig a sorozatban: Dimiriként mutatkozik be a férfinak, akinek a bokáját elvágja egy szendvicsért (és meg is öli), és Paolóként mutatkozik be Maroninak. A Dimitri van kronológiailag korábban, szóval azt választottam. :3
A BoyfriendTag talajáról kicsit furcsa volt visszamászni canon divergencebe, de nagyon élveztem, és örülök, hogy te is így tetted ;u; Szuper volt valami könnyedet, rövidet és vicceset írni megint, és nagyon vártam, hogy megoszthassam veletek.
A fiúk meg megdöbbentően szégyellősek, ha éppen nem fülig szerelmesek.

Dorottya Szabó írta...

Már csak azért is, mert "Oswaldnak voltak elvei, és egy nagyon szilárd értékrendje.
Szóval mondott egy elég magas összeget. " és már csak azért is, mert Ed olyan béna. Köszönöm az estimesét. :D

Raistlin írta...

Nagyon-nagyon szívesen, bármikor máskor is :D (hülye buzik.)

c u p p y. írta...

Annyira hülyék és annyira buzik és annyira kis nyunyik még az elején hát mi a pokol hogy merészelik.
És hogy merészelted te, most azon sírok hogy Oswald miért nem lett leszopva egy diadalmas szép estén. (Jóétvágy', Eddie.)
Sipirc angolra fordítani, mert megérdemli.

Raistlin írta...

HHRBGBGSBV SC BVSVGSBSWGÁSWRA
nagyon köszönöm ;A;
(nagyon)
[nagyon]

littlemissprimadonna írta...

Awww ez zseniális, imádom *-*

sliver írta...

Hát ezt imádtam, és még hogy udvariaskodnak közben, kiborító de menő. XD Egy pár helyen felröhögtem, az biztos. Jó volt találkozni kicsit Oswald fiatalabb verziójával. És Bullock. XDXD

Raistlin írta...

LITTLEMISSPRIMADONNA, én meg téged (uwu)

SLIVER, magázódós szexitájmz for lájf.
Bullock nem shippeli őket.
(Ésköszönömszépen~~~)

Tinuviel írta...

Eszembe jutattad, hogy Oswald is milyen kis csibe volt még az első évad elején, Ed meg pláne. Én is többször felnevettem, de megzabálom őket. A sorozat annyira angstól, hogy nagyon kellett már valami ilyesmi. Imádtam, köszönöm.

Raistlin írta...

TINU, nagyon köszönöm -- édes a nosztalgia és terapeutikus paródia-bukfenceket vetni menet közben, ahogy zokogva zuhanunk be a második évad-kráterbe.
Fogjátok a kezem.

nusi írta...

Woawoawoa, mit is mondhatnék, azt, hogy széles vigyorral az arcomon olvastam végig az egészet? És igen. széles vigyorral olvastam végig az egészet, és asszem többet nem is kel mondanom. :D

Raistlin írta...

S I K ER
nagyon köszönöm~~!

Knight-Commander Paszuly írta...

Elolvastam!

Raistlin írta...

Hősöm~~

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS