a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2015. augusztus 4.

Atonalitás

Gotham rövidke, nagyjából húsz évvel a sorozat eseményei után. Oswald zongorázik.

A T O N A L I T Á S


(zenei kifejezés: hangnemnélküliség)

A dal ugrál, szökken és szalad, és Oswald béna lábbal tipor a zongora pedáljára. Egyetlen bicsakló hangjegy, és a rapszódia kalimpál tovább. Oswald a fejét bólintja rá, és lehunyt szemmel tapintja ki a billentyűket.
Ahogy a léptek koppannak, és a sétapálca: kakofónia hiányra hangszerelve. Oswaldnak nem kell odanéznie. Zárt szemhéjak sötétje őrzi a tekintetét és doboló ütem megugró szívét. Karvaly-karomként szétterpesztett ujjakkal sújt le, és Ed megtorpan végre. A türelme üvegfal, és ebből a higgadt zárkából figyeli csak Oswald privát concertóját - tanulmányozza - és Oswald tudja, hogy a hallgatásával fogja kizsarolni a csendjét, a darab végét.
Improvizálni akar egy leszálló szólammal, de Ed bizonyára fejből tudja a kottát. Rajtakapná a csalásán (a vágyán, hogy üdvözölhesse), hát csak játszik tovább vakon, némán és immár mindenre süketen, mert ha eléggé figyel, talán a színpadig hallik Ed lélegzetvétele.   
Ed zihál és fújtat. Futnia kellett, jó sokat. Az üzenete (trallala-la-la-la-la, négynegyedben) bizonyára sürgős lehet.
A dallam durva vágta. A dallam Ed rohanása, ahogy Oswald helyette is előadja, ráérezve a kontrollált pánik hajszájára. Egy utolsó futam: kapkodva kopog, és mintha ajtók tárulnának, nyitánnyá lesz, és aztán elcsendesedik - megnyugszik - liheg Oswald kezeiben. Az ujjai lesiklanak a billentyűkről, és hátradőlve hagyja, hogy felriassza Ed tapsa.
A bőrkesztyűk tompán puffannak egymásnak, újra és újra (bőr a bőrnek, a régi hang), és Ed rikolt:
- Bravo!
Oswald legyint.
- Hagyd csak.
Felé fordulva megigazítja az üvegmonoklit, mintha ennél is jobban rá tudna fókuszálni. Koromhaja az arcára tapad, de nem meri félresimítani, nem mer tollászkodni, amikor Ed Nygma maga az öltönybe bújtatott kimért kísértés (két deci kezdőknek való Orgazmus-koktél, és később, az éjjeliszekrényén a száraz martini, amit ő ugyan meg nem iszik, de kitartóan kortyolja Ed szájáról minden újabb megunt csókban.)
Kinyúl a szipkáért. Ed tekintete követi, ahogy az ajkai közé illeszti, és aprót szív rajta. A parázs fellobban a szemeiben, Oswald mosolya dohány-keserű és hamar hamvad.
- Hogyan tehetnélek boldoggá? - kérdezi kedélyesen puhán. Ed fintorog rá, és fölkönyököl a zongora tetejére, úgy néz vele szemtől-szembe. Oswald felemeli a kezét, hogy csettintsen az alkalmazottainak, de a hang túl halk, elkoppan.
- Gyere velem - suttogja Ed.
Oswald sikátori vigyorral hagyja, hogy a füst felfeszüljön a fogaira, és Ed féltékenyen figyeli a puszta levegőt is, ami Oswaldhoz érhet.
Ezúttal Oswald kérte, hogy legyen vége, ezúttal és ezredszerre.
- Nofene - motyogja, a frakk szárnyait igazgatva. - A denevér az, a bohóc, vagy a detektív?
- Mi ketten.
A parázs pernyeként pereg le.
- Eddie, kedves…
Ed álla megremeg, csökönyös az ajkak vonala és a pillantása elviselhetetlen. Oswald tekintete a billentyűkre rebben.
Ahogy az ujjait megropogtatja, a szíve végigreped. Szóval, eljátssza kettejüket. A dallam ez: da capo al fine, az elejétől a végéig, újra és újra, szabadon, elbeszélve, soha nincs az a baszott végkifejlet, és a ritmusváltások túl élesek.
A darab eredetileg négykezes, de Ed soha nem tanult meg rendesen játszani. Valahogy mindig elvéti, és Oswald képtelen egyedül a tempót tartani.
A férfi hátrálni kezd, három lépés a színpadon, és lekuporodik törökülésbe. Felkönyököl hegyes térdeire, és olyan csodálkozó ámulattal hallgatja a végzetüket, mint egy kisgyerek. A mellkasa süllyed és emelkedik (Oswald tenyere alatt, ahogy szeretkeznek; még fiatalok, és a szerelmük érleletlen lőréjén részegek, minden mosolyukból habzik fel).
Oswald túl hangosan játszik ahhoz, hogy észrevegye, Ed dúdolni kezd.  



{}

komment: IGEN // nem

17 megjegyzés:

Shadow Wanderer írta...

Imádom, amikor Oswald zongorázik, és most pont kellet nekem egy Nygmobblepot. Köszönöm, hogy számíthatok rád. ^^ A fic pedig nagyszerű volt (mint mindig). :)))

Raistlin írta...

Nagyon belehaltam hússzor abba a jelenetébe, úgyhogy már akkor tudtam, hogy majd hörgök hozzá egyet. Köszönöm szépen a kommentet~! ;u;

уαмι. írta...

Az elején úgy éreztem, felkészülten érkezem, kibírom.
A közepénél észrevettem, hogy nem veszek levegőt.
Aztán valahol elbőgtem magam, és összeomlottam.

Ez most rettentő súly, amit rápakoltál a mellkasomra, szépen egyesével, szavanként, és csak remélem hogy hamar kiheverem, mert ez így túl sok.

Baszd meg. Nem fogadom el.

Raistlin írta...

Lehetne lelkiismeretfurdalásom, csak vinnyogok és úristen és

a következő az esküvői fic, ígérem.

Névtelen írta...

Istenkém...pont most fejeztem az évadot és mire feljövök ide abban reménykedem hátha lesz valami..valami rövidke akár. Gyönyörű. Csak ennyit tudok most írni. Ès a jelenet ahol Oswald zongorázik...ha nem százszor hát akkor egyszer sem pörgettem vissza :)

Raistlin írta...

Ugye hogy az JÉZUSISTEN. Minden ölelésem (és korábbi ficem :D) tiéd az évadzáró túlélésének örömére - szeptember 21-én jön az új évad, és mind kurvára meg fogunk dögleni.

nusi írta...

Nyűsssssz... :3 (bocs csak erre voltam most képes XD)

Raistlin írta...

*pat-pat-pat*
(köszönöm a kommentet~!)

írta...

Ér ismételni magamat, és azt mondani, hogy zseniális? Mert egyszerűen fenomenálisan zseniális volt. Nyugodt, harmonikus, lenyűgöző kis szössz. Még!

Raistlin írta...

Nagyon köszönöm ;u; *nagyon örül*

Luca írta...

Szerelmes vagyok ebbe a párosba és szerelmes vagyok a zongorába és szerelmes vagyok az írásaidba, szóval most kicsit meghaltam.
" A darab eredetileg négykezes, de Ed soha nem tanult meg rendesen játszani. Valahogy mindig elvéti, és Oswald képtelen egyedül a tempót tartani."
^^^^^^ THIS.

Hogyan tud egy ilyen kis rövidke foggal-körömmel magához rántani és bántani?

Raistlin írta...

nem tudom miért bántalak titeket
nekem is fáj
de a fílz, Luca
a fílz

(nagyon-nagyon szépen köszönöm!)

Anonima írta...

Azt hiszem végre elkezdem a sorozatot ma... Egy ideje érik ez az elhatározás, csak mindig úgy gondoltam van "jobb" dolgom is, tuti kiderül, hogy nem volt igazam...
Gyönyörű amit művelsz... Imádlak... Nagyon tetszett /még úgy is hogy nem láttam a sorit/ ♡

Tinuviel írta...

Nagyon imádom, köszönöm. Többször is olvastam már, de csak most éreztem úgy, hogy tudok neked írni. Nagyon szeretem a hangulatát, az a fajta ami rá telepszik az emberre, és napokig kíséri. "A türelme üvegfal, és ebből a higgadt zárkából figyeli csak Oswald privát concertóját - tanulmányozza - és Oswald tudja, hogy a hallgatásával fogja kizsarolni a csendjét, a darab végét. " Nem szoktam idézgetni, de most mégis, mert ez a kedvencem, valahogy minden benne van.

Raistlin írta...

ANONIMA, csak támogatni tudlak ;u; Majd meséld el, hogy tetszett~!

TINU, asdfghjkl, szívből köszönöm *ölel*

Knight-Commander Paszuly írta...

Ezt tudom hogy kifejezetten nagyon tetszett amikor kiraktad és először olvastam! :D

Raistlin írta...

Te is kifejezetten nagyon tetszel

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS