a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2015. július 1.

Gotham minimeta

...avagy Oswald Cobblepott emberi kapcsolatai. Meglepő, de vannak neki. Nézzük át őket röviden.


A kétperces ship


fanart:
fuckyeahnygmobblepot
Az első évad talán legjobban várt találkozása volt, amikor a Riddler és Penguin közös képernyőn szerepeltek - kemény két percig. Összesen. 
Az ikonikus pillanatot a Batman képregények követői ujjongva fogadták, de mit kezdjen vele a mezei néző? A Gotham a Batman-univerzum eredettörténete persze, ezért a lehető legjobb hely a (hozzám hasonló) újonc rajongóknak a bekapcsolódásra, némi háttérismeret nélkül viszont ez a gyönyörű pillanat csak kellemes értetlenséggel és "itt valami valamikor lesz, nem?" utóérzéssel hagyja a közönséget. 

És lesz is bizony. De még mennyire. Riddler a Penguin legfőbb szövetségese - és nem véletlen a mondás, hogy amíg a Marvelnek a hősei, addig a DC-nek a főgonoszai a legjobbak. Állandóan változó szövetségeik, érdekeltségeik, újabb és újabb ördögi terveik alakítják, mozgatják és torzítják Gotham városát. Riddler és Penguin, Rébusz és Pingvin pedig párban jár. Minden közös képkockájukból egyértelmű, hogy régi ismerősök, akik ölni tudnának a másikért - az Iceberg Lounge, a képregény idejére maffiavezérré lett Pingvin főhelye mindig nyitva áll Rébusz előtt, és visszatérő jelenet, hogy amikor Pingvin közli, hogy senki sem zavarhatja, akkor a biztonsági ember zavartan megjegyzi, hogy "Ed Nygma az,"
mire Pingvin kiveri a patáliát, hogy "neki mindig szabad!" 

A kapcsolatuk messze túlmutat a szövetségen - mindketten notóriusan átejtik azokat, akiknek támogatást ígértek, de egymást sohasem. Ez az extrém lojalitás egymás iránt mindkettejüktől váratlan, hiszen senki más iránt nem mutatják. 

Amikor éppen nem Batman ellen konspirálnak, akkor többnyire közösen italozgatva látjuk őket - Pingvin általában átkarolja Rébusz derekát, és a magánirodájába vezeti. Kölcsönösen becézgetik egymást, az "Ozzie" és "Eddie" megszólítást senki más nem alkalmazza rájuk. 

A sorozatban még éppen csak kibontakozóban van ez a közeli kapcsolat - és a határai sem definiáltak; mivel rebootról van szó, a képregények olvasóbarátian heteronormatív vonala is egészen új fordulatot vehet... vizsgáljuk csak meg pontról-pontra a jelenetet.



1x15, Scarecrow. Oswald becsoszog a rendőrörsre, hogy személyesen adja át a klubmgehívóját Jimnek, akit viszont nem talál az asztalánál. 


Egy csalódott fintor, és talán annyiban hagyná - a néző számára viszont felcsendülnek Ed karakterzenéjének éles hegedűszólamai, belevegyülve Oswald indulójának dülöngélő ritmusába, és észrevesszük, hogy a férfi a galérián körözve figyeli.


Ed szabályosan bekeríti őt, egy ragadozó óvatos, cikázó mozdulataival: a szemében csillogó lelkesedés, a száján puha mosoly.


Elég intenzíven bámulja ahhoz azért, hogy Oswald a zsúfolt rendőrörsön is megérezze, hogy figyelik.


Ééés számomra már itt kihajózott a ship, ugyanis Ed a "buszon flörtölő iskoláslány észreveszi, hogy akivel szemezni próbált, visszanézett, úgyhogy pirulva elfordul mint aki ott se volt" technikát haszálja - tudni kell ehhez, hogy a rövid jelenetet hat órán át forgatták, Robin (=Oswald) és Cory (=Ed) annyira megszállottan tökéletesen akarták. Itt minden apró mozdulat és mimika számít, előre átgondolt és kiszámított. És Cory emellett döntött. 


Oswald fenyegető lassúsággal félrefordul, a tekintetét a félrefordult Eden tartva, az ajkát összeszorítva - bármilyen parádéval is masírozott be a rendőrörsre, úgy tűnik, van egy kimondatlan egyezmény, hogy a jelenlétéről tilos tudomást venni: Gotham feltörekvő maffiózójának, akivel titokban bratyiznak, meg kell adni a látszólagos inkognitó tiszteletét - az az egyetlen rendőr, aki a jelenetben ránézett, nagyon gyorsan elkapta a tekintetét. Oswald a feljebbvalójuknak látja magát, és elvárja, hogy lesütött pillantással sunnyogjanak csak körülötte, ha ő a színen van, senki sem szólhat hozzá, ha nem ő beszélt előbb (ez az alapvető maffiózó/rendőr szabályokon túl abban is megmutatkozik, hogy amikor megáll az információspult előtt, az ott dologzó kollega rá sem pillant - ha Maga Oswald Cobblepot beszélni akar, majd kérdez.) 
Oswald fürdőzik ebben a frissen szerzett tisztségben, hogy Falcone embereként ilyen tekintélyre tett szert - a helyi lótifuti viszont megszegi ezeket a finom és törékeny udvariassági formulákat. 



Oswald fel van háborodva, amit csak fokoz, hogy a lótifuti ismét bámulni kezdi, mi több, lesiet a lépcsőn. A formaszegés Oswaldnak különösen kényes pont, hiszen még éppen csak kiépítené az egzisztenciáját - a tekintélyén esett bármiféle csorba mély és izzó seb, hiszen a helyzete még koránt sem megkérdőjelezhetetlen (pun intended) és megfellebezhetetlen. Azzal, hogy Ed nyíltan semmibe veszi a "Mr. Cobblepotot mi itt mind békénhagyjuk" szabályt, sértést követ el.


Ed viszont baromi célratörő, egy másodpercre sem zökkent ki a ragadozó-üzemmódból, az átlátszó "ja, nem vagyok itt" cselei ide vagy oda. Ha Oswald egójának van párja Gothamben, akkor az Edé.

A párhuzamaik a teljes évadon át egyértelműek, olyannyira, hogy nem egy jelenetük szabályos paralelje egymásénak. Mindkettejük, a maga módján, géniusz  - olyan zsenik, akiket a környezetük tökéletesen semmibe vesz és a végletekig alulértékel. Amikor Oswald elhadarja Jimnek, hogy "I can see [a war] coming, I-I'm clever that way," akkor még a néző sem hisz neki, de később bemutatja, hogy brutális, már-már profetikus stratégiai érzéke van (ha még nem is egészen látja át a maffia-hálózat és a klubvezetés mikéntjét és hogyanját), kiváló emberismerő, és nem csak megszerezni, de kezelni is tudja a hozzá eljutott információkat, valamint reggeltől-estig csúcsmanipulációs üzemmódban van, hiszen megtanult rájátszani arra, hogy mindenki jelentéktelennek tartja. 
Ed zsenije kézenfekvőbb: az ő segítségével oldják meg a legtöbb ügyet, egy felfoghatatlan adatbázis van a fejében, szinte emberfeletti (és egészen embertelen) a gondolkodásmódja és az intelligenciája, de ugyanúgy levegőnek nézik őt is - ez a két férfi nagyon sokat tud adni egymásnak: mint a képregény is mutatja, párba állva kvázi legyőzhetetlenek.

A szövetség viszont egyelőre még nem jön szóba. Ami itt kérdés, az a dominancia.


Mindketten a súlyos testi sérülés kockázatát vállalják ennek elnyeréséért, ugyanis folyamatosan szemmel tartják egymást a lépcsőn lejőve is - Ed olyannyira elmerül Oswald mustrálásában és a töretlen szemkontaktusukban, hogy kis híján frontálisan ütközik egy kollegájával, és az ajkát is elmerengve nyalogatja.

A rendező a tér szimmetrikáját kihasználva, az azonos mozgást és az azonos kamerashotot használva mutatja be nekünk, hogy ők egyenlőek.


Oswald töri meg előbb a szemkontaktust, emelt fővel, kihúzott vállal vonul át a téren, de a saját sántítása egy örök, frusztráló emlékeztető a vereségére.
Ed pedig már olyan intenzív stalker-üzemmódban van, hogy én a rendőrök helyében ott rögtön tartóztatnám le. A vonásain eluralkodó obszesszió már beteges, a görnyedt, ugrásra kész testtartás fenyegető, és ellenpontozza Oswald defenzív puffaszkodását. 


Megint az arcunkba kapjunk az egyenlőséget mutató teljes szimmetriát - amit mindkét karakter egy mini territórum-harcban áthág. Elsőnek Oswald biceg át Ed térfelére, de még el sem helyezkedik kényelmesen, Ed máris penderül Oswald területére.


Az attitűdjük teljesen más. Ed fangirl üzemmódban van, felfelé bámul kínos, remegő kis mosollyal, az ujjait összefűzve maga előtt, mint amikor rajongó találkozik a bálványozott rocksztárral - itt Ed találkozik a méltó párjával, a maffiózóval, akinek fölfigyelt az intelligenciájára. Oswald nem érzi az égadotta kapocst, és készen áll egy kanál ecetben megfojtani Edet.


Oswald a türelmét veszítve felé penderül. "Menjazanyádba" helyett a szokott simulékony udvariassággal megkérdezi, miben segíthet, bár a hangja túl éles - és Ed túlságosan is kizökkentette. Oswald Cobblepot minden egyes karakterleírásában külön kiemelik a lefegyverő udvariasságát, mint az egyik legfőbb eszközét, és a sorozatban is látjuk, hogy a manipulációs eszköztárának ez a fő attrakciója: olyan alázatos tud lenni, hogy az embernek már eltipornia kell, magától hengeredik a talpuk alá - és így azok közvetlen közelébe férkőzhet, akinek a romlására tör később; a másik véglet, amikor a feljebbvalóságát érzékelteti vele - az igazi vezér soha nem leereszkedő, hanem tökéletes modora a garancia a valódi nemességre és fölényre. Itt viszont most elcseszte


Ed egyenesen maga elé bámul amíg azt mondja, "I don't think so," még egy kicsit kiélvezve a játszmájukat, aztán viszont egyenesen a szemébe mered: "Can you?" 
Kétélű mondat ez. Egyrészről támadás van benne: Oswald nem a megfelelő udvariassági formát használta, azt kellett volna mondania, "may I help you," de ő a kevésbé udvarias "can"-t választotta. A szónak viszont dupla jelentése van: "képes vagyok-e, lehetséges-e, hogy a segítségedre legyek?" Ebben a formában ajánlat szövetségre, amit Ed egyelőre elutasít; mérlegel: "nem hiszem, hogy a segítségemre tudsz lenni; szerinted? (mit tudsz ajánlani, mit tudsz fölmutatni nekem, hogy elfogadjalak a partneremnek?)" 
Oswald nem hogy egyenlő félnek, de még olyasvalakinek sem ismeri el jelenleg, akinek joga van bármilyen formában a segítségéért folyamodni. 


Humortalan nevetéssel pontosít: "mit szeretnél?"- el kell ismernie, hogy jelenleg Ed van fölényben, hiszen korrigálta őt, és ő elfogadta a korrekciót. A játszma feszült és szoros.


Ed tisztában van azzal, hogy övé az első gól - először látjuk Riddlerként valóban tündökölni, Barátságosan rejtvénnyel felel - önmagát mutatja, kedves, nyílt, őszinte, hiszen örömködik: nem csak, hogy itt lehet Oswald Cobblepot társaságában (akit veszettül tisztel, ha nem egyenesen rajong érte) de ráadásul élből bevitt neki egy találatot. 
















Mivel a pozícióját már biztosította, Ed itt tényleg egyszerűen barátkozik, ami abszolút kizökkenti és megzavarja Oswaldot. Oswald szeretné magát egy olyan embernek hívni, akit nem ennyire könnyű kibillenteni az egyensúlyából.
Soha életében nem voltak barátai - egész életében gúnyolták, bántották, megalázták (nagyon szívhezszóló az erről megjelent képregényszám, és Robin mindig kiemeli az interjúiban.) Sejthetne veszélyt Ed szavai között, de nem találja őt fenyegetőnek, ezért teljesen elveszett. [Ha ahhoz vagy szokva, hogy a játszótéren mindig pofával előre gáncsolnak a homokozóba, felkészületlenül ér, ha találsz ott valakit, aki a kisvödrét kínálja.]
















Fogalma sincs róla, hogy a nemleges válasszal most ő visz be egy találatot - az elutasítása fáj Ednek, de persze, már megszokta; bár különösképpen rosszul esik valakitől, akit a partnerének akar. 
Ed a találat ellenére is uralja a helyzetet, Oswald pedig még mindig nem kapcsolt.
"Akkor feladod?", faggatja Ed, hogy visszaszerezze a mezőnyt az elutasítás után - Oswald vesztesége az ő előnye, és amikor a férfi közbeszól, hogy "Figyelj, barátom," gyorsan behadarja a megoldást: "Semmi, a megoldás: semmi" - dupla gólt akar szerezni, mert így nem csak, hogy Oswald veszít a rejtvényesdiben, de még az önnön zsenijét is csillogtathatja: tudja a választ. Az igyekezete viszont kétségbeesett. Túl lelkes. Túlságosan is a szívét adja bele.


Oswald csendre inti, és ő elhallgat. Ezzel Oswald nyer. Oswald egy olyan ember pozíciójában van, aki hogyha feltartja a kezét, mások azonnal befogják - Ed viszont egy senki, ő nem tehetné meg ugyanezt. Még mindketten csak kezdők, de Oswald van előnyösebb helyzetben, amit a hasznára fordít.


"Ki vagy?" kérdezi totál elveszetten. Ekkora felismerte, hogy Edet hiba mellőzni, és ez baromira felkavarja. Ő dicsekedett azzal, hogy mennyire képben van Gotham helyzetével, és itt van ez az alak, akit hiba figyelmen kívül hagyni - és akinek a neve nem mond neki semmit.

















Ed túláradó büszkeséggel és egyértelmű egomániával mutatkozik be, és totál feleslegesen, hiszen ott a névtáblája. Ez itt nem is a névről szól, hanem amit a név jelent - Ed nyilvánvalóvá teszi, hogy számára saját maga egyenértékű valami utánozhatatlanul fantasztikussal; lehet, hogy Oswald még soha nem hallott róla, de nem számít, kik hallottak róla és kik nem, nem számít, mennyire semmibe veszik, mert ő tudja magáról, hogy mindenkinél jobb - Oswaldban viszont potencionális társat lát mégis. Oswald ezt nem érzékeli.


Itt jön a filmművészet egyik legszebb pöcsösszemérése, mert Ed szeduktívan lemélyített hangon eldalolja, hogy ő viszont tudja, Oswald kicsoda - ez egyszerre dicséret és fenyegetés
Oswald úgy dönt, bóknak veszi. Az arcán egy diadalmas kis mosoly ragyog fel (EZAZ CSÚCSMAFFIÓZÓ VAGYOK NEKEM TUDJÁK A NEVEM HELYEKEN FUCK YEAH) amit hamar szigorú grimaszba szorít.


Ezután egy kicsit kokettkedik - a szemeit szűziesen lesüti, pislog, megtöri a szemkontaktust, de amit közben mond, az ez: "akkor tudod, hogy túl közel állsz hozzám." 
Ez flört: ez szempillarebegtetés és hajcsavargatás, annál is inkább, mert Ed nem áll túl közel. Egy egész emberke viszonylag kényelmesen közéjük félne, Ed magabiztos mosolya viszont lelohad, és ijedten néz a földre: Oswald a gyengepontját érte - Ed a szociális interakcióit tekintve menthetetlenül béna, és ezt pontosan tudja. Úristen, tényleg túl közel állna?!


Amíg hátrál, soha jobb alkalom, hogy a magasságülönbségükről beszéljünk. A fizikai megjelenésüket tekintve egyikük sem tűnik fenyegetőnek. Halál creepynek már igen, és egy fontos dolog: Ed nem használja ki a fölényét. Oswald fölé tornyosodik, de ezt sosem fordítja az előnyére, mint Jim vagy minden második maffiózó. 
Ott van viszont egy másik különbség: ő tud járni, Oswald nem nagyon.


Ed csücsörítve lebámul, mintha csak most venné észre: "tényleg, a lába, hah." Az arcán még egy szemernyi szégyen: "nahát, ezt elcsesztem, hozzuk helyre," Oswald pedig kajánul mosolyog. 


Szerencsétlen a következővel állt elő: "Tudtad, hogy a császárpigvin úgy tartja melegen a tojásait, hogy a lábán egyensúlyozza őket?"
Ebben a mondatban rengeteg minden van.
Egy kis piszkálódás azért, mert Oswald beküldte a sarokba - mert amikor lenézett a földre, arra jutott, hogy Oswald lába jó beszédtéma. 
Azt viszont tudjuk, hogy Ed a fun facteket alapvetően barátkozásra, sőt, Kristen esetében udvarlásra használja - bár benne van egy kis oldalbakönyökölés, elsősorban egy kedves gesztus akar lenni, ahogy a rejtvény is az volt: Ed ismerkedik - és a mondat harmadik burkolt tartalma is itt van: bebizonyítja, hogy valóban pontosan tudja, Oswald kicsoda, és képes ezzel kapcsolatban diszkrét maradni. Valahonnét tudja a gúnynevét, de nem jelenti ki az egész rendőrörs füle hallatára, hogy "ja, te vagy a Pingvin csávó!", hanem egy kellőképpen semleges mondatba burkolja. Viszont ha ezt a kijelentést semlegesnek hitte, akkor tévedett.


Oswald brutálisan meggyilkolja Edet a rendőrörs közepén, lecsukják, és vége a sorozatnak.


"Hát nem klassz?" sugárzik Ed. Túl nagyot lépett előre. Nincsenek még olyan kapcsolatban, hogy fölhozhatná Oswaldnak a gúnynevét és a járását - Oswald még csak nem is fontolgatja komolyan, hogy bármilyen módon nyisson felé, egyszerűen csak játszadozik vele. Ed viszont túllőtt a célon - a meccs lefújva. 
















Oswald közelebb sétál hozzá, amit Ed tündökölve fogad, ám a mosolya elkezd lehervadni, amikor rájön, hogy a kacérkodást nem fogadták jól - a túlságosan is bizalmas hangnem után Oswald a lehető leghűvösebb "Örvendek a találkozásnak, uram"-mal felel. És aztán még rúg belé egyet.


"Haladj[on] tovább." Mintha a találkozásuk meg sem törént volna: Oswald szemében semmis a sértés miatt - tegyünk úgy, mintha egyszerűen továbbsétáltak volna. Oswald a saját területéről hajtja el: Ed itt dolgozik, Oswald az idegen, bármilyen befolyásos pozícióban is van. "Tűnj el a szemem elől, és felejts el." 


Ed elszomorodik, az ábrázata összetörik, és ugyanilyen hamar fel is dühödik - ő még játszani akart, és Oswald durván elhajtotta. Na ezt nem fogja elfelejteni neki. Az elhatározás gyorsan meg is születik.
















"Rendicsek," mosolyog szélesen és engedelmeskedik, a válla fölül ránézve - "én nem adtam fel," üzeni a tekintete. Oswald összeszorított állkapoccsal fordul utána. 
Ed elhaladtában még lecsekkolja a seggét. 


A hajó a nyílt tengeren


Mindössze két perc, és minden másodpercében mégis robban a  dinamikával és izzik a  kémia - fogjuk még a képernyőn látni a párost, és ha minden igaz, a második évadra talán egyenesen a középpontba kerül kettejük kiszámíthatatlan kapcsolata. 
Hogy merre tart, azt még lehetetlen megmondani - az idővonalat tekintve közel húsz évük van eljutni a legendás szövetségig, és izgalmas csavar lehet, ha ellenségként kezdik... vagy talán, szeretőként. 


LEVIASA (rajongó) @mister_CMS (Ed színésze) lécci 

#NYGMOBBLEPOTOT a második évadra!
cory michael smith: kedvencnek jelölte a bejegyzést

A színészeknek egyáltalán nincs ellenére, hogy a két karakter viszonyát romantikus/szexuális szintre emelje, sőt, ők a ship legfőbb támogatói - és keresztatyjai:


@ThatNightClerk (rajongó): Hogy hívjuk [a shipet], Edwald
vagy Osward? #oswaldszeretiedwardot
Cory Michael Smith: ...Nygmobblepot?

A ship a twitteren bontott vitorlát - Robint és Coryt annyira bántotta, hogy pusztán két percre szerepelhettek közösen, hogy a karaktereik nevében tweetelték egymásnak azokat az epizódokat, amikben nincsenek közös jeleneteik.

Robin: Üzenet Oswaldnak: Eddie nem szereti a hagymát. #VanRemény
(arra a jelenetre írva, amikor Ed sebészeti pontossággal távolítja el a hagymát az ebédjéből, míg Kristennel beszél - Robin szerint Oswaldnak kéne neki főznie.)

Cory: Oswald! Tépjünk le a kluboddba márnomár! #Nygmobblepot 

Az állandó szerepjáték közben abban is megegyeztek, hogy a karaktereik a FoxGlove fétisklubba járnak közösen randevúra. 


A teasing állandó: mint a fenti ábra mutatja, amikor Robin egy díjhoz gratulált Corynak, ő a "te vagy a legédesebb, köszönöm szépen" mellé beillesztett egy Nygmobblepott emoticonsort zöld szívecskékkel, pingvinnel és az edet jelölő kérdőjellel - és ez csak egyike a sok-sok tündéri példának.



 Van egy mondásom: ha a színész shippeli, én is shippelem - a következő okból: a színész a karakter legfőbb szakértője. Jobban ismeri, mint az író, hiszen ő bújik bele a bőrébe, ő kelti életre. 
A forgatókönyv kérdéseiben persze nem ők döntenek. Bármilyen lelkes támogatói, sőt, kreálói a shipnek, a jelenetekbe kevés beleszólásuk van - viszont megmarad köztük a kémia. A valóságban természetesen csak barátok: Robin boldogan és büszkén bevallottan meleg, de visszavonult, csendes házaséletet él a férjével; Cory nyíltszívű hetero, akinek a legutóbbi ismert partnere Emilia Clarke (Daenerys színésznője) volt. A karaktereiket viszont szívesen látnák együtt - kérdés, a sorozat teret ad-e majd erre. A homofóbia hála istennek kivételesen nem jön képbe, viszont annyi történés van mind Ed, mind Oswald háza táján, hogy nem biztos, hogy beleférne egy szerelmi szál, bármilyen jelentőségteljes is lenne, ha együtt látnánk a DC univerzum egyik legjelentősebb főgonoszait. 
Annyi viszont szent, hogy amíg Ed és Oswald közös képernyőn lesznek - barátokként, ellenségekként, bűntársakként, partnerekként, szeretőként - addig a levegő izzani fog körülöttük; Cory és Robin gondoskodnak róla, hogy így legyen. 



Gobblepot...?


A Nygmobblepot páros nem az egyetlen, ami megragadta a slasher nézők figyelmét: sokan shippelik Oswaldot inkább Jimmel - ennek az oka viszont nem a forgatókönyvben, a közös jeleneteikben vagy a színészek nyilatkozataiban van (bár ezzel kapcsolatban sem voltak elutasítóak) - a Gobblepot létét a slash-kultúra maga indokolja, és én azt mondanám, hogy egyedül az indokolja, máskülönben viszont semmi alapja - legalábbis, semmiképp sem slash-vonalon. 

A rutinos slasher viszont ha új sorozatba kezd, már az első epizódnál fölteszi a szivárványszín szemüveget, és kinézi magának, kiket fog hajóztatni, hogy plusz érzelmi löketet adjon magának a sorozathoz a választott vagy kreált páros iránti kötődéssel. Ed és Oswald mindössze a tizenötödik epizódban találkoznak össze, és a mindennapi nézőnek nincs tudomása a képregénybeli szoros kapcsolatukról. 
A férfi, akinek Oswald mindultalan a közelében csámborog pedig nem más, mint főszereplőnk, Jim Gordon. 

Jim Gordon persze kőhetero. A heteroszexualitását nem az bizonyítja, hogy két kánon kapcsolatából mindkettő nővel van, hanem Barbara félelme Jim reakciójától, amikor bevallja neki, hogy volt korábban nővel kapcsolata. Jim talán nem homofóbb, de annyi szent, hogy a heterónál is heteróbb.

A shipper persze ettől hajlamos, és hajlandó eltekinteni. Ez végül is a fantázián múlik; ennél a shipnél nem számít, valaha kánon lesz-e, mert nyilvánvalóan nem lesz az. Jim undorodik Oswaldtól... a legszebb dolog a hatefuck...?

Én amellett érvelnék, hogy köztük még a slash körökben olyan népszerű szeretlek/gyűlöllek viszony sem működik. Bár Jim nagyon szereti Oswaldot a falra kenni, a kapcsolatuk sokkal komplikáltabb - és szerintem érdekesebb is, mintha pusztán slashalap lenne.


Oswald egy kiskutya hűségével, lelkesedésével és csillogó szemével üget Jim nyomában - az önfeledt rajongás oka viszont nem szexuális/romantikus vonzalom, és nagyon nehezen értelmezhető annak, hiszen pontosan tudjuk, mi váltja ki: a tény, hogy Jim megkímélte az életét. Oswald viszont a gesztust súlyosan félreérti. 
Gothamben egy ilyen tett elképzelhetetlen. Senki más nem tenné meg. Jim egy jó ember, és Oswald ezt ki tudja használni, a maga előnyére tudja fordítani - de mindenek felett, hálás neki. És esélye sincs törleszteni. Jim nem hagyja. Oswald azzal akar fizetni, amiről megvallotta, hogy neki a legdrágább: információval. Jim csak összeszorított fogakkal fogadja el a segítségét. 
Oswald mégis reményt lát egy barátságra. Az édesanyján túl Jim az egyetlen ember Gothamben, akit bízhat, nem a kapcsolatuk miatt (pontosan tudja, hogy Jim a pokolba kívánja) hanem mert Jim egy megbízható ember. Az egyetlen megbízható ember az egész kurva városban,  és Oswald az ő adósa. 
Túlságosan beleéli magát ebbe a helyzetbe, és bízik benne, hogy a "jó tett helyébe jót várj" után megszülethet az az áhított barátság, amire égető szüksége van, hiszen bármilyen befolyásos is legyen, fene egyedül van. Szüksége van valakire, aki állandó jelleggel úgy fedezi, mint ahogy Jim a mólón tette.
Ez a valaki a képregényekben Ed lesz.


"Egy baráttal sétálni a sötétben jobb, mint egyedül járni a fényben" - figyelmezteti Jimet az Eddel való felkavaró találkozása után (szeretném rá udvariasan felhívni mindenki figyelmét, hogy szegény Oswald azóta a rendőrörsön bolyong zavarodottan és sűrűn pislogva, pedig tíz-húsz perc minimum eltelt, de valószínűbb, hogy nagyjából háromnegyed óra). Oswald nem ismeri fel, hogy rossz helyen keresi ezt a barátot - ami azt illeti, saját maga küldte el az imént, hiszen Ed az - és az ő kapcsolatuk barátságnál akár tovább is mélyülhet. Jimmel ez lehetetlen. 

Jim szánja Oswaldot, de az életét a saját elvei miatt kímélte meg. Képtelen emberszámba venni, és még a fináléra sem sikerült felismerni a képességeit - ennek a legszebb példája, amikor magára hagyja egy puskával, hogy őrizze a házaspárt, és aztán nem lát keresztül a színjátékán. 

Jimet a saját erkölcsi rendszere megfosztja attól, hogy többre tartsa Oswaldot egy bűnözőnél, hogy meglássa benne az emberi lényt. A férfi bármilyen kedves és közvetlen vele, bármilyen áldozatot is hoz érte, Jim csak fölszegi az állát, hogy ő aztán nem fog könyököt dörzsölni egy bűnözővel.
Jim és Oswald kapcsolata Batman és Oswald kapcsolatának előképe: Bruce ugyanúgy a saját morális kódjának az áldozata lesz. A Jim & Oswald szövetség egyértelmű parallje a későbbi Batman & Oswald szövetségnek, amit szintén az fertőz meg, hogy Batman képtelen valóban a barátja lenni Oswaldnak - ezért Oswald rendszeresen elárulja és hátbatámadja. 
Jim egy fontos szövetségestől fosztja meg magár az elvei miatt - neki viszont fontosabb, hogy tiszta maradjon. A dilemmája egyáltalán nem egyszerű.

Az évadzáróban egyértelműen elárulja Oswaldot - semmibe veszi mindazt, amit azóta tett érte, hogy Jim jótettét törlessze. Jim persze a város jövőjét tartja szem előtt, és a cselekedete érthető akkor is, ha az ember lánya hozzám hasonlóan #TeamOswald, de szívszorító megfigyelni Oswald érvelését, hogy engedje őt el:


Elsőnek a Darth Vader módszerrel próbálkozik: állj át a sötét oldalra, Jim, mi fogunk nyerni - halva született terv, mert Jim előbb halna meg.


Oswald ezután nem maffiavezérként, hanem emberként szól hozzá: engedj el, kiabál vele elkeseredetten - egy átlagos gothami polgárnak Jim talán segítene; Oswaldnak nem.


"Jim, barátom, szörnyű hibát követsz el!" - Oswald a barátságukkal manipulál, de pontosan tudja, hogy ez mennyire egyoldalú. Beveti az audászt. 


"Jössz nekem egy szívességgel, Jim!" Jim leszarja a maffiavezért, leszarja a bajba-jutott-állampolgár szerepet, leszarja Oswald barátságát. A saját adott szava érdekli - azt nem szegheti meg. Amikor ismét megkönyörül Oswaldon, ismét csak a saját erkölcsi kódexe miatt cselekszik így, és nem Oswaldért magáért: mindazok után, amin együtt átmentek, a kapcsolatuk nem mozdult előre egy tapodtat sem Jim szemszögéből, sőt: otthagyja meghalni Oswaldot a sortűzben végül. 

És neki van igaza, mert Oswald egy rohadt bűnöző. A kapcsolatuk viszont ezen soha nem jut majd túl - üzleti szempontból mindkettejüknek érdeke a szövetség, de a barátság, amire Oswald vágyik, lehetetlen; a szerelem vagy a szex, ami eleve a szivárvány-szemüveget föltéve jöhet csak szóba, pláne. 
Persze, nem minden shipnek a realitás az alakja - fanfic-földén mindent szabad, és ha az ember kellőképpen átfaragja Jim jellemét és Oswald szándékait is kiforgatja, szabadon ellehet a párossal. A Nygmobblepot és a Gobblepot shipperek a tumblrön szent szövetséget kötöttek, hogy senki nem lő lékeket a másik hajójára, és békésen evezgetnek egymás mellett: a fanartok, fanmixek és ficek jól megférnek.

Pingvinmama mindent visz


Oswald emberi kapcsolatainak sorravételét ígértem ebben a metában, úgyhogy jöjjön a legfontosabb: ez pedig a viszonya az anyjával. Egy fantasztikusan komplex kapcsolatról van szó, ami egyszerre idilli és beteges - mivel itt is a tévhitek eloszlatása az elsődleges célom, a vérfertőzést felejtsük el. 
Sok rajongót mélyen megrázott a jelenet, amikor Gertrude lefürdeti Oswaldot, valamint ott van az állandó féltékenykedése más "festett kurva" nőkre, és Oswald szájon csókolja egy ponton - föl is zengett a net, anya és fia szeretők lennének? Szart. Felejtsük el. Nektek nem kell magyaráznom, de azért megteszem, mert ezen keresztül bepillantást nyerhetünk Gertrude és Oswald valódi viszonyába. 



Ne kerüljük ki a kérdést: miért olyan baromi zavarbaejtő ez a kapcsolat? Mert az. Mert kurva creepy. 
Oswald apja például feltűnően hiányzik a képből. Oswald az anyjával él (még/már megint), és a lakás feltűnően női tulajdon a rengeteg koszlott csipkével, virággal, cirádával és dísszel. Ha álmatlan éjszakákat akartok magatoknak, vizualizáljátok, szerencsétlen Oswald hálószobája milyen lehet. 
Gertrude megjelenése az angolszász közönségnek rögtön az eszébe idézi Miss Havishamet a Great expectations c. klasszikus Dickens-regényből, az arisztokrata asszonyt, aki örökre megállította az időt, miután a vőlegénye az oltáránál hagyta, és rothadó birodalma kegyetlen játékok színterévé lesz.
Gertrude azért kedvesebb - de körmönfontabb, mint a látszat mutatja. Kicsit bolond, nagyon naiv, nem hülye - a fia foglalkozásától szándékosan tekint el, és magát hitegeti azzal, hogy a nightclubboknál mélyebbre sosem süllyedt.

Oswald fentartja előtte a látszatot, hogy kímélje. A kapcsolat itt törik meg: egyrészről adott egy mély (bár pozesszív) szeretet, az őszinteség viszont nincsen meg. Gertrude rajongva imádja a fiát, de fogalma sincs róla, hogy a fia kicsoda. Az egyetlen ember, aki szereti Oswaldot, gyakorlatilag nem is ismeri. 



Oswald viszont bizonyítani akar neki. A kezdőmotivációja is ez lehetett: a családon látszik, hogy valamikor gazdagok voltak, de lecsúsztak. Oswald jó neveltetést kapott, kirívóan elegánsan öltözködik, a lakásuk giccses, de előkelő - de emögött nincs már pénzük. Oswald az apa távollétében magára vállalta, hogy a család nevét újra felvirágoztassa, és megalapozza a maga hírnevét. 

Bosszúvágy is van ebben. Amikor hazacsoszog az örömhírrel, hogy életben van, és Gertrude csak azt hajtogatja, hogy biztos valami nőcskével szökött el [Yami kérdése: vajon Oswald már hányszor coming outolt neki...?], Oswald lerogyik a fotelbe, és durcásan panaszolja, hogy bántották és megvonszolták. Gertrude térdre esik előtte, és úgy vigasztalja, mint egy gyereket: "a csúf csúfolódók megint? szegény, szegény kicsikém! csak irigyek!" - van valami különösen szívszorító ebben, hiszen Oswald minden nap így jött haza az iskolából, a megjelenése és a neveltetése miatt állandóan a gúny céltáblája volt, megalázták és megverték - és Gertrude számára ő még mindig az a kisfiú, aki a suliból jött haza szipogva. 



Nem hajlandó felfogni, Oswald milyen világban, és kivé nőtt fel. Gertrude európai, ami olyan szokatlan tökéletességgel tükröződik a beszédében hogy sírni tudnék tőle örömömben, a vezetéknevét is rendre kijavítja az asszimilálódás előttire (Kapelput > Cobblepot), a fiát viszont vérbeli amerikainak nevelte - de a városról fogalma sincsen.

Oswald az Amerikai Álomban nőtt fel, ami azt ígéri,  hogy bármilyen mélyről érkezel is, bárki légy is, a csúcsra emelkedhetsz. Az Amerikai Álom sikertörténete az anyagi jólét, ami könnyen megszerezhető, csak dolgozni kell érte - Gothamben ez az álom viszont eltorzul. Az anyagi jólétet túlzó milliók váltják fel, és piszkos munkával szerezheted csak meg. Oswaldot hiába nevelték jó amerikai állampolgárrá, ha ez az értékrendszer itt teljesen kifordul önmagából. 


Az egymás iránti szeretetük mély és odaadó - és pontosan ezért lehet végzetes Oswaldra nézve. Ha van egyvalami a világon, amit szívből szeret, az az édesanyja. Túlságosan könnyű elvenni tőle - Maroni máris nagyon közel került hozzá. Rettegve várom, mi lesz ennek a vége, de van egy tippem: ronda lesz.


Egy szomorú lábjegyzet


Oswald olyan szinten nincs ahhoz szokva, hogy az édesanyján kívül bárkivel emberi kapcsolata legyen, hogy azokat sem veszi észre, akik tényleg törődnek vele - Ed közeledéséből csak a fenyegetést fogja fel, és fogalma sincs arról, milyen hamar lerészegít az ivós játék, hogy "nyakalj egy kortyot, valahányszor Gabe kihúzza Oswaldot a szarból"














Epilógusként meg egy rejtvény


Enélkül nem búcsúzhatunk el, mert Ed megölne minket. Késsel. 
Ed végső nagyjelenetében a teljes identitáskrízis közepette elhangzik a következő rejtély: "what's black and white and red all over?", mire Ed magára sikít: "STOP IT!" 
Ezt a részletet mindig furcsának tartottam. A rejtvény klasszikus megfejtése az újság (a red a read múltideje, nem a szín) az viszont sehogy sem illik a kontextusba: Ed Kristenről beszéli le saját magát, az újság egy nagyon hosszú asszociációmenettel kerülhetne csak a képbe ("ha tovább kutakodik, és rájön valamire, és följelent minket, és lecsuknak, az majd benne lesz az újságban") - és mire fel a heves reakció? 

Érdekes megfigyelni, hogy a rejtvényfórumokon a legtöbben azt találgatják megfejtésnek, hogy ami "fekete, és fehér, és piros mindenütt", az egy véres pingvin. 
Tinuviel fedezte fel, hogy ugyanez a rejtvény szerepel a képregényekben - és ott Oswald a megfejtése. Ed besiet hozzá, hogy figyelmeztesse, összeesküvés van ellene készülőben, és az életére törnek. Az újságok fontos szerepet játszanak az ügyben, de Ed kijelentése Oswaldra vonatkozik:


- heves aggodalmában óva inti, hogyha Oswald nem vigyáz, akkor elteszik láb alól, és egy véres pingvin lesz (Oswald a képregény végén még az olvasó szájába rágja a megfejtést: "szerintem rám gondolt.") 
Yami kötötte össze a jelenetet: ha Ed Oswaldra gondol a kiborulása közben, akkor hirtelen van értelme annak a rejtvénynek.
A #no homo megoldás az az, hogy abba próbálja belehajszolni magát, hogy kössön szövetséget a véres pingvinnel, váljék végleg és visszavonhatatlanul bűnözővé: Ed "STOP IT!" reakciója viszont akkor túl heves, ha azt nézzük, hogy önként és dalolva közeledett Oswald felé korábban, és régóta lenyűgözi a bűn világa. Egyszerűen nem lennének ilyen heves ellenérzései.



Erre jön a #yes homo megoldás, hiszen a kontextusban nem is annyira a bűnözésről, mint Kristenről van szó, és arról, hogy fel kéne-e adnia a reményeit végleg. Ed "Riddler" oldala ekkor mondja be Oswald kódnevét, a véres pingvint - mintha Kristentől akarná elcsábítani egy újabb potencionális szerető-jelölttel. Túl merész következtetés talán, de mégis túl könnyen simul a jelenetbe, magyarázza a hangsúlyokat, a gesztusokat, a "STOP IT" reakciót, a kontextust - ha Ed vonzódott hozzájuk a találkozásuk alkalmával, ha Oswald a bűn csábítása, annak határozottan megvan a logikája, és még mindig lehet rányomni egy #no homót, hogy Oswald valóban csak a bűn miatt vonzza, és hogy a bűnért kéne elhagynia Kristent - nem Oswaldért magáért és a két szép szeméért. 

Bármi is a megfejtés, nagyon-nagyon valószínűnek tűnik, hogy a rejtvényre a véres pingvin a válasz - így szerepelt a képregényekben, hiszen Ed imádja kiforgatni önmagukból a klasszikus rejtvényket, ahelyett, hogy egyszerűen elismételné őket, és Yami arra is fölhívta metaírói figyelmemet, hogy mindenki hangját halljuk a jelenetben, aki Edre hatással volt, a meggyilkolt rendőrtől Jimig - Oswald pedig feltűnően hallgat a fejében, ha csak nem az ő neve az, amit torokmélyről köp fel... 

Mit hoz a második évad?


Szeptember 21-én térhetünk vissza Gothamben; az írók rengeteg Ed-jelenetet ígérnek nekünk, valószínűleg az ő felemelkedése, mint bűnöző, ugyanúgy a középpontban lesz, mint Oswald felemelkedése volt - és bár természetesen hatalmas a susmus és a titkolódzás, Robinék azt ígérték, hogy a Nygmobblepotterek boldogok lesznek... hogy ez mit jelent? Majd meglátjuk. Én baromira várom.

komment: IGEN // nem

6 megjegyzés:

Tinuviel írta...

Nagyon-nagyon örülök, hogy megírtad. Azt hiszem Oswaldban és Edben tényleg az a legjobb, hogy bármilyen kapcsolatban lesznek is majd később ez a ship ez létezni fog, és ez fantasztikus. Elképesztő mennyi minden van csak ebben az egy jelenetben. Élvezett volt olvasni, hogy minden rezdülésüknek jelentősége van. Én sem shippelem a Gobblepot, Oswald rajongását nagyon szeretem, és Jimet is bírom ugyanakkor ha shippelni akarom őket, egyszerűen nem megy, de létezését elfogadom, és szerintem ez a "A Nygmobblepot és a Gobblepot shipperek a tumblrön szent szövetséget kötöttek" dolog teszi az egyik legjobb fandommá a Gothameseket. Úgy láttam vannak akik nagyon szeretnének ship wart, de valaki hála istennek mindig leállítja őket. Nagyon szeretem Oswald kapcsolatát az édesanyjával és szerintem is csúnya vége lesz. A gothami rosszfiúk amúgy elég "családias banda" szóval arra nem mernék megesküdni, hogy csak ők becézgetik egymást így, de hogy ők is csinálják az biztos, az "átkarolom a derekát és vezetgetem" jeleneteket meg még mindig nem hiszem el. Amúgy az, hogy pont ezt a panelt sikerült megtalálnom totál véletlen volt, de számomra előtte is Oswaldhoz kötődött a rejtvény, csak nem mertem komolyan belegondolni, így viszont egyértelmű... és a francba de rohadt messze van még a szeptember. ;_;

Raistlin írta...

*kitesz pár morzsát a szeptembernek, kitámaszt egy dobozt egy bottal fölé, és vár*
*és vár*

És nem érdekel, mennyire klisés, de amit Nygmobblepoték csinálnak, az egy tánc - nem keringő vagy tangó, sokkal de sokkal bonyolultabb annál, és a tekintet villanása, a kezek legfinomabb mozdulása is számít, és ezt egészen elképszető figyelni. Minden egyes újranézéssel fölfedezek valami újat abban a jelenetben, és próbáltam zanzásítani, de whoa. Lehetetlen szavakba önteni, mi minden történik ott.

Félek, hogy kicsit durva voltam szegény Gobblepottal ebben a metában. A kapcsolatukat amúgy zseniálisnak tartom és rengeteget hozzátesz Jim dilemmájához, ami az egyik kedvenc kérdésem az egész sorozatban, és ami nagyon kell bármiféle Batman-univerzumba.

Gertrude meg az öribarim és együtt akarok vele teázni, nem kérek sokat.

nusi írta...

Ennek hatására kedvem támadt megnézni végre az utolsó részt végre és Woaaaaaa!! ;)

Raistlin írta...

Bocsánat, hogy spoilereztem akkor, de UGYE HOGY UGYE HOGY HHHHHHHHH;

littlemissprimadonna írta...

Lemaradtam, ezt eddig miért nem láttam, most sírok. (Nem tudom miért. Majd egyszer kerítek térképet az érzéseimhez.) A megkérdőjelezhetetlenen egy hétig fogok nevetni, nem ér.
Nekem a végéhez annyi, hogy Ed (az én olvasatomban) a rejtélyt saját maga megnyugtatásaként mondja. Nem gondolkozik, csak elmotyogja az első rejtvényt, ami eszébe jut. Viszont egy olyan rejtvény jut eszébe, amiről Oswald is. Ezért állítja meg magát, mert csalódott Oswaldban. Nyilván abban reménykedett, hogy egy általa olyan intelligensnek tartott ember azonnal felismeri az ő zsenijét is, de ez nem történt meg, mert Oswald túlontúl elszállt magától. Volt egy pillanatom, amikor azon gondolkodtam, hogy lehet, hogy ő maga akarja megölni Oswaldot, mert tisztelte, és mégis megalázta, de nem ő volt az egyetlen, aki iránt Ed rajongással fordult és megalázta, úgyhogy ez nem elég indok.

Raistlin írta...

^ THIS.
igen, ed egójának hatalmas nagy pofon volt, hogy az a fickó, aki tényleg egyenranú lehet vele, lealázza, ahogy mindenki más is. érdekes lenne, ha a második évad az ellenségeskedés vonalba vinné el a kapcsolatukat, de bevallom, ki vagyok éhezve a legendás kis szövetségükre, és no, szeretném, hogy ed és ozzie is boldogak legyenek - remélem, hogy hamar kapcsolnak egymással kapcsolatban :D

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS