a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2015. július 18.

A semmis helyek

Hannibal és Will sajnos nagyon szerelmesek, én kérek elnézést. Egy ordítás a Digestivo után.
[ha gyűlölöd magad és mindent, ami szép és jó az életben, ajánlom előtte/utána/közben ezt a zenét, természetesen]

Will a semmis helyekre gondol.
A névsorolvasásra az iskolában, amikor beteg volt - amikor felolvasták a nevét, és ő nem volt ott, hogy fölemelje a kezét.
- William Graham?
- Csak Will. Jelen.


Túl sokat költöztek ahhoz, hogy emlékezzenek rá. Túl sokat költöztek ahhoz, hogy a házak megtartsák számára az üressé vált teret. Helyek, amik magukba foglalják Will hiányát: a fűzfaágak boltja, amik ráhajoltak a folyóra, és kuplaként nőtték őt körbe, a gyerekkor legszentebb színhelye. A móló, amin feltűrt farmerben hevert, az első kutyáját ölelve, egy korcs kis spánielt, akivel sárga felhőket néztek. A kerek ablak New Orleansban, ami mindig tárva volt, ahonnét gitárszó szólt, ami alatt Will meg-megállt hosszú perceken át, és pendülésről-pendülésre fejtette meg a játékos minden gondolatát. A 307-es szoba az akadémián, az emeletes vaságy, ami alá bemászott, és láthatatlanná vált a szobabulikon.
Hannibal Lecter rendelője. Az a fotel örökké az ő fotele lesz.
Hannibal Lecter
szívkamrája
az elmepalotában.


Tanár. Profilozó. Empata. Vádlott. Gyilkos. Áldozat.
Csak Will.


A hátán hever, a saját ágyában, a saját házában, Wolf Trap, Virginiában.
A ház az előző lakóiról álmodik, az idős házaspártól, akitől bérli. Ez az ő ágyuk, és az ő zongorájuk, és az ő képeik, és az ő könyveik. Will már csak szakirodalmat olvas.
Egyszer régen az volt a legveszélyesebb dolog az életében, hogy önmagát Raszkolnyikov helyére képzelte a Bűn és Bűnhődésben. Hogy ott állt a tükör előtt, és próbált emlékezni: “megöltem őket?
tényleg?
tényleg?
tényleg?”


Hannibal lélegzete lassú és egyenletes. Nem alszik. Őt figyeli.
Will megmozdítaná a fejét, de az ereiben még bénító jég Cordell gyógyszere. Hajnalodik, a láthatár lassan fölolvad és szétfolyik.
Hannibal átöltöztette egy régi, rongyos flanelingébe, de ezúttal nem mosdatta és nem fésülte meg. Ez a kegyelme, vagy a büntetése, Will nem akarja tudni, melyik. A frufruja izzadtan és vérmocskosan tapad a homlokának. A plafont bámulja - öt, hat, hét éve, a hátán hever és a plafont bámulja minden reggel és minden éjjel, de Hannibalnak még a tenyere is ismerősebb - a vonásai, a ráncai.
Egyszer régen az ujjlenyomatai érdekelték volna a legjobban. Mostanság az érintése.
Ez nincs rendben.


A takaró felett feküdnek, egymás könyöknyi közelében, és Hannibalt csak a szeme sarkából látja, mint egy hályogos látomást. Ez így lesz: újra és újra odakapja majd a pillantását, riadtan, a férfi felderengő árnyékára.
Hannibal beivódott a véráramába, és ott van a semmis terek emlékezetében. Mint a nők parfüme, miután rég elhagyták a szobát; mint a vér, luminollal megfestve - kéken izzik fel lefolyóba csorgatott gyilkosságok története.


Hannibal nem érinti meg. Dolgok, amiket Will mégis érez: a lélegzete, a hője, az illata - minden egyes szívverése és gondolata. Will mozdulatlansága Hannibal tehetetlensége. Ha futni kezdene, a férfi rohanna vele.


A semmis helyek csordultig telnek.


- Te nem fogsz hiányozni - ezt mondja majd neki a reggel. - Nem foglak megtalálni. Nem foglak keresni. Nem akarom tudni, hol vagy, vagy mit csinálsz. Nem akarok rád gondolni többé.


Ha Hannibal most megcsókolná, nem tudná vele mozgatni az ajkait, de nem tudna elhúzódni sem.


A férfi úgy fekszik mellette, ahogy a tűzhely elé kucorodik le egy kisgyerek: ugyanaz a csodálat lobog vissza a tekintetében, ugyanazt a távolságot tartja, amit beléneveltek. Ugyanúgy megvan a hatalma, hogy végleg kioltsa, vagy a pokol infernójává gyújtsa.
Hannibal elnyúlik mellette, és melengeti magát a közelében.


Amikor a hóba térdel, az majd
hideg,
hideg,

hideg lesz.




hozzászólás: IGEN // nem

20 megjegyzés:

J.R.Palmer írta...

Köszönöm. Megint hoztál nekünk valami gyönyörűt.

Raistlin írta...

Én köszönöm (uwu)

Béla írta...

mért bántasz

Raistlin írta...

mer minden fáj

sliver írta...

ezt pont kellett így közvetlenül a rész után, hangulatában és mindenben tökéletes kiegészítése, és teljesen IGEN EZ AZ.
szegény szerencsétlenek, hát hogy szeretik egymást, és Will miatt mégse tud működni a dolog. nyüssz.

Raistlin írta...

ugye???? hülyék. *összegömbölyödik és sír*

littlemissprimadonna írta...

nyüszög

Raistlin írta...

*hálásan motyog*

margaery. írta...

jajj istenem ez az epizód tönkretett lelkileg :D mármint annyi minden történt, hogy azt sem tudtam sírjak vagy nevessek. (amúgy nem bírom elhinni hogy Will a 'nagy szakítási beszédét' a kutyáival kezdte..Will pls)
ez a fic is tényleg gyönyörű és nagyon átadja a hangulatot és a cím is nagyon szép..és miért ennyire nyomorult ez a kettő valaki adjon választ

Raistlin írta...

azért nyomorultak, mert buták
B U T Á K
(és mert hannibal képtelen az emberi érzésekre és egy pöcs)
még mindig fájok, kitartóan és örökre

nusi írta...

Hümmmm :3 (viszont határozottan meg klne néznem a legújabb OMG !2! részt, hol voltam eddig?! XD)

Raistlin írta...

Nélküle semmit se ér a novella, már csak azért is irány horány :D

nusi írta...

Vááááááááááááááááááááááááááááá, és ezzel mindent elmondtam.

Raistlin írta...

jiSSZ

Boróka R. Török írta...

*hüppög* ez, ez... tökéletes és bántja az érzéseimet.. tökéletesen bántja az érzéseimet.;u;

Raistlin írta...

dchcvéwdc köszönöm ;u;

Little Fox írta...

Valaki pofoza már helyre szegénykéimet, vagy csak taszigassa kicsit összébb őket. Előre is köszke. A ficért meg ezer hála és kiscicák kórusának mennyei vinnyogása kísérjen.

Raistlin írta...

Will Graham boldog volt a 03x08-ban egy fél epizódig, történelmi pillanat.
(Én köszönöm ;u;)

HEICHOU RIVAILLE írta...

owo hihetetlen, hogy te mindig azokról írsz, amiket én és a párom nézni/szeretni kezdünk. Köszönöm.
Meg köszönöm a titkos esti álmatlanságomat kitölthettem ezzel az írással.
Ami Hannibal-t illeti, amint vega lesz, Will is könnyebben fogja megemészteni őt, mert így csak fordítva zajlik az a kóstolgatás, és csak az egyik fél élvezi :C (Vagy már Will is olyan suicid lett, hogy szeretne gyíkká válni, hogy Hannibál mindig megehesse a szívét, és Ő aztán mindig újranöveszthesse? Ne válaszolj a hülye kérdésekre. Köszönöm a ficcet, a dizi pedig szép.

cécile írta...

baszki, ez a fic a sokadik olvasással csak egyre és egyre szebb lesz. hálás vagyok, hogy mindig megtaposod a szívem :3 (vagyis a fiúk tapossák meg, mert idióták, de te tolmácsolod) köszönöm.

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS