a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2015. június 17.

Rossz vér

Mert az eredettörténeteknek is van eredettörténete; Oswald Kapelput Cobblepot családmeséje, ahogy én elképzelem, töredékekben.


Nem veheted úgy egy csepp vérét sem egy amerikainak,
hogy ne ontanád ki az egész világ vérét vele.”
/Herman Melville/


- Javítsd meg.
- Kicsi, nem lehet.
- Javítsd meg, kérlek szépen.
Oswald apró tenyerében egy halott feketerigó. Gertrude rázárja az ujjait, kalickaként.
- Nem lehet.


---


Ez kétszáz éve történt: Alice bukdácsoló léptekkel a börtönudvaron, ahogy a bírák elé vezetik. Kendős vállára kemény öklök markolnak, a fehér főkötő alatt gubancos, fekete fürtök, a szájában gubancos, fekete fogak. A szeme kék.
Az ítélet kötél.
Gyomorból nevet.
- Nem köthetnek fel, gyerekkel vagyok. Akkor nem lehet.
Alice: rabló és gyilkos. A kezét tapasztja kerekedő hasára, az idáigi legjobb alibijére.


---


Liechtenstein. A Kapelput-nővérek, hárman, a széltől lobogó sétányon, csipkés ernyővel a kézben. Gertrude óvatosan lépked, a fodrozódó szoknya szegélyére markolva. Még szőke a haja, és remeg a mosolya. A nővérei gonddal vezetik.
- Ne nézz a napba - mondják neki. Amikor a főutcán haladnak át: állat felszeg. Járj egyenesen. Urald a teret.
Ne nézz oldalra.
Ne nézz hátra.
Most a szegénynegyedben vagyunk. Hunyd le a szemed.


---


Tucker egy fémkofferre markolva menekül Gotham kék ködén át. Az egyetlen öltönye van rajta, és száll puha, fekete haja - Oswald ezt örökli majd, a haját, a vigyorát.
Tuckernek egy időre el kell tűnnie. Ha visszatér, azt milliomosként kell tennie.
Átszökken egy szennyes pocsolyán. Van egy terve.


---


Alice fűzős cipője toccsan a pocsolyában, az alakja szikár árnyékot vet a macskakövekre. A markát tartja:
- Aprót, egy kis aprót adjanak, jóemberek!
A karján a kislánya.
Érme simul a tenyerébe. Láthatatlanul villan a kése.  


---


Amikor Alice a fegyenchajón Amerikába érkezett, a Szabadság-szobor könyvében kibetűzte az üzenetet: “EME KÖZTÁRSASÁG AKAR ENGEM.”


---


Tucker elnézi, ahogy a Szabadság-szobor a párába bukik. A kalapját az orrába húzza: kampós, hegyes orra van. Mire Európába ér, kackiás bajuszt növeszt, és kiolvas pár igazán nagyon rossz társalgási zsebkönyvet.


---


- Szép jó napot kívánok! Hogy szolgál a kedves egészsége?
Gertrude a száját eltakarva, meglepetten nevet. Kertipartit adnak a nyaralójukban. A rádióból régi, lassú slágerek szólnak. Tucker a sövényen át mászott be. A keze hűvös és sánc-sebes, ahogy belesimul Gertrude tenyerébe.
- Egy táncra felkérhetem a szép hölgyet?
És meghajol előtte.


---


Foxtrottot táncol vele egy korban, amikor már senki sem táncol foxtrottot. A lépések: lassú-lassú, gyors-gyors, és ez lesz kettejük üteme.


---


- Gertrude… ő különleges, ugye érti, miszter?
Gertrude beszél angolul és franciául, játszik a zongorán, táncol és olvas, főleg viharos, romantikus könyveket. Gertrude a kulcslyukhoz hajolva hallgatózik a szalonban; a nappalit a kis polgári lakásban szalonnak hívja.
- A gondját viselném.
- Tudja, hogy mivel jár? Érzékeny lány, Gertrude.
- Törékeny - szól közbe a másik nővére.
- Pontosan. Idegeit kímélni kell.
- Beszélnie kéne a doktorral, igen?
- Ez a Gotham olyan nagyon messze van! Amerika messze van.


---


- “Ha New York City nem fogad majd be” - motyogja Alice -, “el kell menned Gothambe.”
A ruhák rongyos köteleken lógnak, és lópatkó koppan a görbe köveken.
- “Ha New York City nem fogad majd be…” - ismétli Alice, újra és újra átforgatva a szájában a hajóskapitány szavait. Jó ember volt.
Kár érte.
---


Gertrude igent mond a lánykérésre. A Kapelput-kisasszonyok közül ő az egyetlen, aki még nem házasodott meg, és bár még közelebb van a harminchoz, mint a negyvenhez, ez nem lesz mindig így.
Gertrude különleges. Gertrude más. A nővérei mindig ezt mondták.
Gertrude naiv, de nem ostoba. Tudja, hogy az amerikai a pénzét akarja, de jó ez így, meg is mondta neki, “ez így rendben,” mert Tuckernek pénz, Gertrude-nak pedig egy férj kell.
Az üzlet az üzlet.


---


Gothambe repülőgéppel mennek. Gertrude széles karimájú florentin-kalapot tesz fel. A helyi templomban házasodnak, a torz ólomüvegablakokkal, és Gertrude-on uszályos esküvői ruha van.
Gotham hatalmas és iszonyú mocskos.
Gotham egy amerikai nagyváros.


---


Liechtenstein zöld volt, Liechtenstein, Triesen. Gertrude emlékeiben szépiává fakul minden.


---


Alice egy kanárit lop el, kalickástul meg minden. Nem tudná megmagyarázni, miért tette, pedig a tetteinek mindig van értelme.
A kanári gyönyörűen énekel. Ez elég kell, hogy legyen.


---


Gertrude a pianínónál. A nővérei folyton ezt mondták: egy rendes lakásban mindig van zongora.
Leveleket ír a nővéreinek, hogy milyen gyönyörű, gyönyörű, gyönyörű minden.
A válaszok borzasztóan és bosszantóan aggodalmasak.
Természetesen minden a legnagyobb rendben van.


---


Tucker vasárnap most otthon marad, sodort cigarettára gyújt. Gertrude az ölébe fészkeli magát a pompás kis díványon.
- Szeretnék egy kisbabát - jelenti be. - Egy kicsi babát.


---


Mindenki azt mondja, hogy Alice kislányának boszorkányszemei vannak.


---


Gertrude a lakást ritkán hagyja el. Virágért megy, és megbotlik a macskaköveken. Három hónapos terhes. Panaszolva mutatja megdagadt bokáját Tuckernek, amikor éjjel, késő éjjel hazaeszi a fene:
- A buta kövek azok - mondja -, azok a kocka alakúak, mi az angol neve?
- Cobblestone.
- Hmpf! Aranyos név olyan buta köveknek!


---


- Ha kislány lesz, lehetne Alice a neve.
A lakás összes ablaka tárva, és a csipkefüggönyök lobognak. Gertrude a homlokát ráncolja, és elnézi, ahogy Tucker öltözködik.
- A lány a Csodaországból?
Tucker felnevet.
- A lány, aki Csodaországba érkezett. Ez volt a legrégebbi ősöm neve, szóval eddig megy vissza a családi történet. Alice-nak hívták, walesi, szökött fegyenc.
Gertrude dacosan összefűzi a karjait.
- Az én gyerekem nem lesz fegyenc!
- Nem, persze, hogy nem. Rendben, mi legyen a neve?
- Ha fiú lesz - közli Gertrude ellentmondást nem tűrően -, Oswaldnak nevezzük. Olyan finom, elegáns, kellemes.
- Oswald… - dünnyögi Tucker. - Ozzie. Waldie. Waldo.
- Csak simán Oswald.
- Ez az USA, baby. Ha nincs beceneved, akkor csinálnak neked.


---


Ping-vin! Ping-vin!


---


Alice egy kanárit lopott, és ott tartotta a tenyerében.


---


- Javítsd meg.
- Kicsi, nem lehet.
- Javítsd meg, kérlek szépen.
Oswald apró tenyerében egy halott feketerigó.


---


Oswald sápadt fiú, nagy, okos szemekkel és száz meg száz szeplőkkel. Az anyja patyolat ingecskékbe öltözteti, rövidnadrágot ad rá, térdzoknit, a cipőjét még hét éves korában is beköti neki.
Hét éves volt, amikor…


---


Oswald négy éves. Anyának kórházba kell mennie, és zokog utána.
- Nem akarom, hogy elkapd, nem puszilhatlak most meg. Mész apával dolgozóba, na? Apuval a dolgozóba.


---


Tucker trafikos. Oswald ott ül a pult mögött egy sámlin, a lábai alig érnek le. Vevők jönnek és mennek, és a legtöbben a pult alól kérnek. Apa lisztet ad nekik, fehér port, de zacskóban, és bélyegeket, és furcsa szagú tablettákat, és apának a pult alatt még egy csomó sok dolga van, például egy nagy, nagy, nagy puska, amihez Oswaldnak csak akkor szabad hozzányúlnia, ha üres a tárja.


---


Apa csendes kis ember kefebajusszal és széles vállakkal, és amikor Oswaldot a levegőbe kapta, ő sírni kezdett, és anya rászólt, hogy tegye le:
- Tedd le, tedd le, tedd le, úristen, nem látod, megijeszted!


---


Apa nem akarja megijeszteni, amikor tiszta erőből pofon vágja.
- Ne bőgj. Hallgass. Ne mondd meg anyádnak. Tudod, miért kaptad? - Vállon ragadja. Megrázza. Oswald fogai vacognak, apró arca könnytől és takonytól maszatos. Három éves, és anya most nincs otthon. - Tudod, hogy miért kaptad? Mert egy elkényeztetett kis anyámasszony katonája vagy. - Apa megint megrázza. - Mert kijár neked pár pofon, hogy férfi legyél, érted? - Apa a karját szorítja. - Szóval szedd össze magad! Ne bőgj. Szeretlek. Ne bőgj már folyton, kérlek. - Apa átkarolja. Ringatja. Dajkálja.


---


Oswald öt éves, és boszorkányszemei vannak. Apa a furgonba pakol be, késő-késő éjjel, és Oswald álmosan a hüvelykujját harapdálja.
A kiabálós bácsi nagyon-nagy.
- Átbasztál, ember, nem tiszta az anyag.
- Ha azt mondom, hogy tiszta, akkor tiszta.
- De mondom, hogy nem tiszta!
- Fogd már be. A kisfiam itt van.
A kiabálós bácsi leguggol hozzá. Olyan szaga van, mint apának, mint a poharaknak.
- Hát hello, junior.
- Takarodj a fiamtól.
- Sajnálom, ami történni fog, de a papád átbaszott.
- Takarodj a fiamtól!
Apa egy kést szúr a bácsi tarkójában, amíg ő nem néz oda, és újra! És újra! És újra!


---


Alice kése láthatatlanul villan.


---


A kikötőhöz hajtanak a rozsdás furgonnal, és ott halszag van. Oswald az orrát dörgöli, apa rászól, hogy nem szabad. A kiabálós bácsi zsákba van burkolva, és apa magyarázza:
- Tudod, miért a vízbe dobom? Egy csomó hülye azt hiszi, elmossa a nyomokat. A sz… hát nem. Szóval azért kell a vízbe tenni, mert egy  senki. Akiket a vízbe tesznek, azokat senki nem fogja keresni, érted? Mert tudják, hogy annyira sem volt fontos, hogy a nyomokat rendesen eltüntesd. A víz a partra fogja dobni, és majd látják, hogy leszúrták. És ennyi lesz a jogeset.


---


Oswald feltartott kezekkel áll a mólón, a bal lába szilánkokra repedve, és a tarkójára tapadva ott van Jim Gordon szolgálati fegyvere.
Vérmocskos tükörképe a vizeken remeg: szóval azokat kell a vízbe tenni, akik senkik.
- Soha ne gyere vissza Gothambe.
A fegyver feldörren.


---


Oswald leszúr a villával. És újra! És újra! És újra!
- Kicsim, egyél rendesen, anya kedvéért, igen?


---


Utána hajítják az iskolatáskáját.
- Soha ne gyere vissza! - kántálják, és a színesceruzák kiszóródnak, a szivárványos készlet, amit anya vett, és próbálja felmarkolni, de az egyikük utána ered, és belérúg, ahogy ott térdel.
- Stréber! Stréber! Stréber!
- Ne merészelj jönni holnap, érted? Nyápic buzi! Hülye strici!
Körbeállják, és ököllel püffölik. Amikor összegömbölyödik, kinevetik.
- Meg fogunk várni a játszótéren, és ha ott látunk, akkor halott vagy, érted, Oswald? Halott vagy!


---


A pisztoly eldördül a füle mellett, a sípoló sokk hasítóan éles, és ő csobban a vízben.
Érted, Oswald? Halott vagy!


---


Zokogva állít haza, a sírást egész úton benntartotta, és most fáj tőle a torka, a mellkasa, anya ringatja, térdre borulva.
- Szegény babám, szegény kisfiam, megint bántották, a csúnyák!
- Hagyd már - mondja Tucker.
- Szóljak a tanárnéninek? - kérdezi Gertrude, és a válla fölött átszólva: - Elit iskola ez! Hogyan lehet megtörténnie mindig? Másfél éve sírva jön haza a gyerekem, ugyanez óvódában, ugyanez bölcsődében! Te vagy erős ember, menj be, beszélned kell velük neked! - Talpra ugrik, surrog a szoknya, Oswaldot homlokon csókolja. - Hozom a kötszereket, kicsi, ülj le, ülj le, kérsz cukrot? Kérsz csokit? Jaj, szegény, szegény!
- Azért verik, mert nem tud kiállni magáért - kiáltja apa Gertrude után, aki nem hallja. Tucker legyint, és elnézi, ahogy Oswald szipogva helyet foglal a nappaliban. - Ugye tudod, hogy azért vernek meg?
- Igen, apa.
- Megérdemled.
- Tudom, apa.
- Te tehetsz róla. Miért nem ütsz vissza?
- Megpróbáltam. - Felnéz a frufruja alól. - Akkor törték be az orromat.
Apa ordítani kezd, a karjait széttárva, fölé hajolva:
- Akkor üss vissza erősebben, bassza meg! Itt élünk Gothamben! Voltál már az utcán? Van szemed? Anyád ott nem tud megvédeni, ugye?
- Igenis, apa.
- Ne igenisezz nekem! - Apa megragadja az egyeninget. Azon rozsdaszín foltok. - Állj már ki magadért, ezt mondom neked, ezek ízekre fognak szedni, érted? Ez még csak az eleje! - Megrángatja. - Ki kell állnod magadért!
- Engeded el, de azonnal! - sikít anya. A gyógyszerek, a kötszerek a földre hullanak, anya ott áll a fürdőszoba ajtajában. - Azonnal engedd el a kisfiamat! Senki nem bánik vele így, senki nem beszél vele így!
- Mindenki így fog bánni vele egész nyomorult életében, ha állandóan te véded! - üvölt vissza Tucker. Gertrude felragadja az esernyőt az állványról, és apának ront vele:
- Kifelé, te gonosz ember! - kiáltja, és hátba vágja, háromszor, kétszer, még egyszer, és Tucker elhátrál, feltartott kezekkel.
- Bolond vagy! - ordítja. - Őrült! Neked nem lenne szabad gyereket nevelned!
- Tűnj el, tűnj el, tűnj innen!
Tucker a küszöbön áll meg. A tekintete Oswaldra rebben, aki felhúzott lábakkal és visszatartott lélegzettel figyeli a jelenetet.
- Fiam? - kérdezi.
Oswald évekig nem érti, hogyan számíthatott arra, hogy vele megy.


---


Alice altatót énekel.


---


A tizennyolcadik születésnapjára Oswald egy sólymot kap.
Gertrude azt mondja:
- Európában már nagykorú vagy. Az én nagyfiam!
Oswald tizennyolc éves, amikor a rendőrök érkeznek. A sólymot eteti, a farkánál fogva egy egeret tart fel neki, és a sólyom ízekre szedi. Oswald mosolyog. A nappaliból hangok:
- Nem mentem hozzá jó emberhez, de nem mentem hozzá egy bűnös emberhez! Ez nem az a Tucker, akit maguk keresnek, és az enyém se él itt sok-sok éve!


---


Oswald éjszakákat virraszt át a sólyommal, a tetőn ülve, szembemeredve a napfelkeltével. Az apja halott, és semmit nem érez.
Néha azt álmodja, hogy ő ölte meg.


---


Oswald tizenhat éves.


---


Alice körbejár az utcán.


---


Oswald tizenhat éves, amikor először öl embert, és elég rosszul megy. A fickó nem hal meg és nem hal meg és nem hal meg. Aztán már könnyebb… van ez a könnyebbsége a fejének, kellemesen szédeleg.
A második, az egy lány, és anyának nem kellett volna látnia. Anyának nem lett volna szabad hazaállítania, de Oswald ott áll a konyhakéssel a kezében.
Gertrude szíve szakadtából sikítani kezd, és ájultan esik össze. A kezéből kihullik a kosár, almák gurulnak szerteszéjjel.
Oswald a hálószobába viszi a karjaiban, költögeti, csitítgatja.
- Anya, anya, úgy sajnálom, nem érted, figyelj, anya…
- Elájultam - panaszkodik Gertrude. - Oh, oh, oh, bevertem a fejem. Nem emlékszem semmire.
- Anya…
- Nem emlékszem semmire - ismétli Gertrude. - Miben estem el?
Oswald könnyesen tekint rá, a kezét a kezébe véve.
- Elejtetted a kosarat - meséli rekedten. - Kigurultak az almák. Megbotlottál.


---


- Rajtakaptad, ahogy lemossa a vért a kezéről - mondja Don Maroni.
Az almák szétgurultak az előszobában.


---


- Hiszel nekem? - suttogja Oswald. Az ágyon fekszenek, egymással szemben, Oswald olcsó öltönyben. - A gondodat viselem. Úgy fogok törődni veled, ahogy te törődtél velem egész életemben. Bármi történjék is, megvédelek.
- Ki akarna ártani nekem?
- A rossz emberek. - Kinyúl Gertrude csontos keze után, csókkal illeti a ragyogó gyűrűket.
A házon zálog van. Minden vagyonuk hitellé lett.
- Megint el kell menned?
- Mindig visszatérek, nem?
- Ne hagyj itt.
- A munka miatt, anya. - A nő hűvös kezét az arcának szorítja. - Anya, anyácska. Nagyon szeretlek, érted?
- Ezt mondod mindenkinek - csücsörít Gertrude. Oswald elvigyorodik.
- Az összes anyámnak, igen.


---


- Összetörted a szívem! - sikít Fish, ahogy lesújt a baseball-ütővel, és Oswald csontjai szilánkokra repednek.


---


Gertrude nem hajlandó észrevenni, hogy biceg. Ahogy ágyba hozza neki a reggelit, a tea körbelögybölődik, és a porcelán remeg, de Gertrude úgy tesz, mintha minden rendben lenne.
Már régóta nem ír leveleket, de csak ezt mondaná: a kisfiam törődik velem.
Mert ez a lényeg.


---


- Nem kéne kimenned az utcára - mondja Alice lánya; tizenkilenc éves már, sudár, madárcsontú lány. - Megvan mindenünk. Mit vehetsz még el tőlük?
Alice laposan pislog.
- Ez nem a pénzről szól.
Éles hangja van. Azt mondja:
- Ez arról szól, hogy én vagyok a legjobb. Soha nem voltam jó semmiben, de ehhez értek. Tehát kimegyünk ma este, mint minden este, és megmetsszük a szerencsénket.  


---


- Javíts meg.
- Kicsi, nem lehet.
- Javíts meg, kérlek szépen.
Oswald apró tenyerében a szíve. Gertrude rázárja az ujjait, kalickaként.
- Nem lehet.

Oswald riadva ébred. Egyedül hever a börtönpriccsen. Negyvenkét éves.
És, alapvetően, kibaszott sikeres.




komment: IGEN // nem

10 megjegyzés:

Sasha írta...

Ez nagyon jó volt. :D És most már fizikai fájdalmat fog okozni, hogy nem láthatom a sorozatot. :/ Remélem még jó sok Gotham ficet fogsz írni. :)

Raistlin írta...

Tervezem, és köszönöm szépen~!

H írta...

Vicces lesz, ahogy ha majd elkezdem nézni a sorozatot, majd ezek alapján fogok viszonyulni a szereplőkhöz, mármint a te írásaid alapján.
Imádtam minden szavát, minden mondatot, minden sort. Valahogy fájdalmas és gyönyörű volt az egész. Meg valahogy az ilyen múltú karakterek mindig közel állnak a szívemhez. A kísérleti novelláidat szeretem a legjobban, mert tetszik ahogy játszol az idősíkokkal, a tördeléssel, a szerkesztéssel. Tisztán művészi az egész. Mármint amúgy is művészi, ahogy írsz, de így pláne.

Raistlin írta...

H, ez a novella elsősorban az első+második epizódra épít, remélem, nagyon fog tetszeni a sorozat ;u; És köszönöm szépen, kicsit mindig félve kísérletezgetek, és nagy megkönnyebbülés, ha örömmel fogadjátok ouo

Tinuviel írta...

Nagyon tetszett, Oswaldhoz illő családmese. Imádtam a szerkesztésből adódó időtlenséget, és a hangulatot, de a vége a kedvencem.

Raistlin írta...

Nagyon köszönöm~! ouo [Gotham időtlensége egyszerűen ingerel hogy szétbasszam az idővonalat ahol csak tehetem :D]

Luca írta...

Megjött a nyár, le lehet darálni a sorozatokat, amiktől egész évben hangos volt az internet! *ujjong* Aztán lehet ficeket olvasni hozzájuk tonnaszámra! *tűzijáték*

És bár még a felénél se járok a Gothamnek, de már érzem a fizikai függőséget.
Nekem, aki gyűlölte a Tim Burton-féle nevetséges, állatias Pingvin-ábrázolást, valamiféle évek óta várt mennyei manna az, amit ez a sorozat tett a karakterrel. IMÁDOM. Egyre csak azt hajtogatom mindenkinek, akár ismeri a sorozatot, akár nem, hogy ilyen egy jó eredettörténet, így kell egy ilyen karaktert felépíteni.
Most ugyanezt hajtogatom erre a ficre mutogatva, mert ez egy gyönyörű eredettörténet, hamisítatlan Gotham-hangulatban, így töredékekben. Dehogy töredékekben.
Szilánkokban, mint Oswald bokája és szíve és egész elcseszett élete és egész elcseszett családja. És ezek a kis szilánkok jó mélyre vágtak, mert mindig is érdekelt, hogy tényleg van-e "rossz vér", hogy vajon mennyire határozzák meg az előző generációk hibái és tévedései a következő életét. Volt egyáltalán Alice lányának, Tuckernek, Oswaldnak választása?

"- Anya, anyácska. Nagyon szeretlek, érted?
- Ezt mondod mindenkinek - csücsörít Gertrude. Oswald elvigyorodik.
- Az összes anyámnak, igen."

"Már régóta nem ír leveleket, de csak ezt mondaná: a kisfiam törődik velem.
Mert ez a lényeg."

Ezzel a pár mondattal úgy megragadtad a kapcsolatukat, ahogyan még soha senki. (Gertrude ábrázolásáért amúgy is jár külön egy hatalmas ölelés/keksz/a vérző szívem/amit akarsz.)
Ami pedig az apját illeti, most csendesen rettegek, hogy mi van, ha egyszer csak tényleg megjelenik, akár csak flashbackként is, egy ilyen apafigura a sorozatban. Mert nagyon valószínűnek tűnik nekem, hogy ilyesvalaki volt az apja.
A senkiket teszik vízbe, omg, ezt nem tudom megindokolni, miért, de nagyon megfogott. A senkiket teszik vízbe. De néha egyik-másik visszaúszik. <3

A vége pedig pofon vágott és gyomorszájon rúgott. Egyszerre. Kétszer is. Fájt.
Összetörte a szívemet.
Javíts meg... :'(

(Ez tényleg ilyen szomorú volt, vagy rossz hangulatban jöttem? Mindegy, a lényeg, hogy gyönyörű és megmozdított bennem valamit.)

Raistlin írta...

Drága LUCA, üdv Gothamben ;u; A Burton-féle megoldás nekem se volt szimpatikus (olyannyira, hogy végig se néztem a filmet, bár tervezem pótolni... bár a fene tudja, meg akarom-e tenni ezt magammal) a sorozat viszont levett a lábaimról, és nem tudom szó nélkül hagyni, és annyira hálás vagyok, hogy behozták Gertrude karakterét, mert rengeteget hozzátesz az egészhez, és úristen.
És ott van az apa vákuuma, ami nem hagy nyugodni. Abban a lakásban évek óta nem élt Oswaldon kívül más férfi, és ráadásul úgy fest, az anyja nevét viseli, csak angolosítva; ha mindehhez hozzáveszem a kapcsolatát az apa/testvérfigurákkal (a Donoktól Jim Gordonig) akkor meg pláne szilánkokra szakad a szívem.
Ez egy szomorú történet, mert engem is az gondolkoztatott el, hogy van valami sorsszerű ebben. Oswald élete döntések eredménye, és a legtöbbször elcseszi őket, de mégis valahogy nézőként egyre az az érzésem, hogy nincs más lehetősége, mint ezen az úton végigmenni. Valahogy így jelent meg bennem Alice alakja, aki ott sétál a múltban, egy bámulatos és borzalmas ősanya. Nem tudom, van-e feloldozás ez alól, mert Gertrude ártatlansága inkább makacs őrület, Oswald megátalkodottsága pedig inkább logika, mint ösztön. Szóval a szívem megszakad értük.

уαмι. írta...

SUCI MI EZ A SZERKEZET HOGY MERÉSZELTED
Gertrude-ot senki más kezébe nem akarnám adni, csak a tiédbe, és amit most csináltál, az _lenyűgöző_. Valami egészen rettentő módon.
Nem tudom, imádom, basszameg.
Köszönöm.

Raistlin írta...

HÖRRRMPRÖÖÖRDÖMPER

néha nem akarok válaszolni ilyen kommentekre csak hogy egy ~~kicsit még gyönyörködhessek bennük~~ és örömködhessek csendben, meg mert nem tudok mást mondani, mint hogy HÖRRRMPRÖÖÖRDÖMPER, de HÖRRRMPRÖÖÖRDÖMPER.


szeretlek te trash

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS