a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2015. június 12.

#BoyfriendTag 1


Gotham, Nygmobblepot, YouTube AU (majdan) BDSM-elemekkel, [Cuppy]val közösen, regény.


#BoyfriendTag
C u p p y & R a i s t l i n


HI, OSWALD HERE |  xXxThEpEnGuInxXx


- Pingvin! Az Pingvin, ugye? Helló, bocsika...? Szia!
Két lány, sudár feketében. Az utca alkonyából szaladnak felé a lámpasugár ösvénye mentén, egyikük kezén fogva húzza a másikat. Kipirult arcok és szapora léptek, fülek mögé tűrt színes tincsek. Magasabbak nála. Fel kell néznie.
- Ne haragudj, ööö… Sarah vagyok, ő a barátnőm, Luce. Te vagy az a youtuber, ugye? A Pingvin, az ikszes. Nagyon imádunk, tökre szeretjük a videóidat, mindegyiket láttuk, meg izé, követlek instán. Luce is követ. - A lány nevetgélni kezd, a keze a szája elé rebben. A pacsulija éles szaga Oswald orrában és agyában.  - Istenem, bocsi, nem akarlak feltartani csak izgatott lettem, izé, csinálhatunk egy selfie-t? Lécci?
Oswald elmosolyodik és egy laza mozdulattal leveszi kerek napszemüvegét. Reméli, hogy sugárzik a tekintete, amikor igent mond. A két lány közé állva átkarolja a derekukat. A kép elmosódik, gyér fényben fantom-sziluettek, de nem ez a lényeg: a mosolyuk éles. Kacarászva mondanak köszönetet és hevesen integetve búcsúznak el, amíg ő egy modoros meghajlást imitál, és ők erre megint nevetnek. Kiegyenesedik, a vigyora villan és kihuny, mint a vaku.
Fintorogva visszafordul a telefonjához.
Oswald Cobblepotnak elege van.


Webkamerával kezdte, még hét évvel ezelőtt.
Az értelmetlen bemutatkozóvideóval hosszú napokon át szenvedett, mire rosszul megvágva, félszavakat elharapva sikerült megszerkesztenie. Összefüggéstelen semmiségeket hordott össze magáról alig három percben, miközben odakint sötétség szitált a városra, és a felvett hangja torzultan kongott.


Helló, a nevem Oswald. Tizenöt éves vagyok.  Ez az első rendes videóm, szóval - jééj!


A vlogjai nevetségesek voltak és észrevehetetlenek. Általában elnyelte őket a hírfolyam, soha nem kattintottak rájuk párszáznál többen, és akik látták, bár ne tették volna. Olyan volt visszanézni, amiket közzétett, mint meztelenül állni a tükör előtt késő este. Mégis ott volt a kényszer a kitárulkozásra. A kamera volt az egyetlen, akivel őszintén beszélhetett.
Eleinte  gyónt még és vallomásokat tett. Eleinte elmesélte, mit evett aznap, és milyen gondolatok lármáznak a fejében, eleinte szó volt a robajról és a csalódásairól.
A lábáról is készített egy videót. Azt nem töltötte fel.
De Oswald Cobblepott senkit sem érdekelt.


WE NEED TO TALK ABOUT VICTOR |  xXxThEpEnGuInxXx


- Tényleg, figyelmeztette már valaki…? Ah, valaki figyelmeztesse, ez olyan kínos. Vic, drága, tudod hogy nem mehetsz túl közel az úttesthez, elvakítod a sofőröket azzal a tükörszerű fejbőrrel. Hogy hívják ezt, van erre hivatalos kifejezés - Oswald hevesen gesztikulál a kezeivel -, közúti baleset okozása? Vigyázz cica, ha mindenhol ilyen sima és fényes vagy, imádni fognak a sitten.


Mindig lesz valaki, aki népszerűbb nálad, és ezt Oswald hamar megtanulta. A következőre jött rá: nem arról van szó, hogy megérdemlik. Arról van szó, hogy megszerzik a hírnevet - nincs is más dolga, mint elvenni tőlük.
Ez victor_zsasz sztorija.
Victor Zsasz airsoft videói középszerűek voltak: mobilkamerás, rázkódó felvételek hidegkék, tompa fényben és fémesen csörgő hanggal, de profi játékos volt remek technikával.
Aztán ott voltak a DIY-ok. Csupa olyan dolog működését mutatta be, ami egy szűk fegyverrajongói rétegen kívül a kutyát sem érdekelt, és hosszasan mesélt a családi késkészletükről, amit nagy becsben tartva gyűjtögetnek generációk óta.
Ő volt a tökéletes Első. Oswald kívül került a saját komfortzónáján. Victorban és benne nem volt az égvilágon semmi közös.

- Tudjátok azt hallottam, barátnője van. Ez igaz? Milyen érzés lehet többször borotválkozni a pasidnál?


Victornak akkor kétezer feliratkozója volt és átlag tizenötezres nézettségű videói.
Oswald ennek a tíz százalékát is alig bírta felmutatni.
A lavina egy apró hógolyóval indult, Victor egy kommentjének formájában, amit lazán odabiggyesztett Oswald legutóbbi vlogjához. Már arra sem emlékszik, mi volt benne, de a hozzászólás szavai beleégtek az agyába, összesen hat pengeélű szó


anyád nem tanitott meg normálisan beszélni??? buzi


és Oswald orrcimpái kitágultak.

- Nem rajongok a pletykákért, de ha már a leányzónál tartunk, olyan mintha Victor Zsasz verhetetlen volna bizonyos dolgokban. Csajszi, boxkesztyűt fel, én nem engedném a szerencsejátékot, kivéve ha lenyúlod utána. Kellhet a kórházi kezelésedre - tudod, amikor elintézi a pofidat?
A videót ma már több, mint három millióan láttak.
Victor Zsasz profilja eltűnt.


FISHING FOR COMPLIMENTS #BURNBABYBURN 16 |  xXxThEpEnGuInxXx


Valamikor volt egy barom, aki azt állította, hogy ha leigázol valakit, átszáll rád a hatalma. Oswald posztumusz üzeni, hogy bekaphatja.
Fish dicsősége jól jött volna. Fish Mooney: beauty-guru, vérprofi. Fish Mooney a tizenhatodik áldozat.
A #BurnBabyBurn a Victor-videó után kapott lángra. Az internet gyűlöli a lúzereket, tehát Oswald vesztesből inkább dögevő lett. Mások hibái hizlalták a követői számát. Egyetlen ballépés elég volt, hogy ízekre szaggassa őket a szavaival. Csak csettintett a nyelvével, a fejét félreszegve, és mélyen a kamera kegyetlen lencséjébe meredt.
- Burn, baby, burn.
Alázóvideók voltak, amik más viddereket elemeztek. Mindig éppen csak eggyel ismertebbet, mint maga Oswald. Megvolt ennek a logikája, és abban volt az életbiztosítása, hogy ne menjen nagyvadra. A nézők odasereglettek a vérszagra.
Vicces vagy. Olyan volt, mint egy modern gladiátortorna, ahol Oswaldnak soha nem esett bántódása. Egészen Fish Mooney-ig.
Elbízta magát. Akkor már félprofi volt a csatorna. Volt egy állandósult intrója a Blue Stahli egy számára, egy komolyanvehető Canon-kamerája egy rendes mikrofonnal, és egy softboxja. Fürdőzött az előnyös fényben. Ott ült hátradőlve az antik bőrfotelben, a lábait a karfán hajítva át, és felkönyökölve nevetett.
Fish Mooney-n hiba volt röhögnie.
- Fish Mooney úgy érzi, titokban ő Beyoncé. Láttátok már paróka nélkül? Fogadjunk, hogy egy feka Britney Spearst találunk alatta, 2007-es verzió. Divatrendőrséget - várjatok, az kevés lesz. Kommandó? Kezeket fel, ne lőjenek!
Elsőnek a kommentek jöttek, százával, aztán ezrével, YouTube-on, tumblrön, twitteren; kiderült valami: Fish Mooney sebezhetetlen. A rajongói, a “porontyok”, gyilkolni tudtak volna érte.
Pár nap lezúgott, és vészjósló csend lett, cat13-tól eltekintve, aki a privát Facebook-profilját is ellepte.
Szerda lett. Szerdán Fish mindig új tutorialt töltött fel.


<*)))<  xXxTHEPENGUINxXx MAKEUP TUTORIAL | ___fish___


Fish felvitte az alapozót egy precíz ecsettel. A háttérben a Flawless dobol.
Don’t forget it, dont’t forget it / Respect that, bow down bitches / (Crown!)
- A teljes Penguin-hatásért vigyünk fel még egy réteget - szólt a narráció. - Jusson púder a fogunkra is, hogy legalább valamicske fehér legyen rajta, tartozunk ennyivel a nyilvánosságnak.
Oswald keze zaklatottan reszketett. Pislogás nélkül bámulta a monitorra feszített képet, Fish aranygyűrűs, kecses ujjainak pixelrezzenéseit és a gunyoros villanást az ajka sarkában.
- Az “Elhiszem Hogy Punk Vagyok” szemceruzát használom “Padlizsán Végbélgyulladás” árnyalatban. Jusson a szemzugakba,  és egy kevés az orrunkra; a gondos vonalvezetés a gyengéknek való. - Elkapja a tekintetét a tükörről és a kamerába pillant. Ragadozó. A hangja elmélyül. - Hogy az orr megfelelően csőrszerű és kampós legyen, helyezzünk egy jégcsákányt a helyére.
Hónapokig jöttek a kommentek: “lájk, ha Fish hozott ide.”
Hónapokig, valahányszor Oswald sminkelt, Fish hangja szólt a fejében. A smink korábban biztonságot jelentett: a szeplőit elrejtette, és kiemelte a szemét, az egyetlen dolgot, amire büszke volt. Fekete szemhéjpúder, tus vagy szemceruza - és Fish Mooney minden. egyes. szava.
A szavak az arcán, mint a hegyesre manikűrözött körmök vájatai: karmolások, szántott ösvények rozsdaszín hegekké száradva. Lángol a bőre, amikor a tükörbe néz, újra és újra és újra végigsimít a vonásain. Tompít. Hunyorít, hogy elmosódjon.
Aztán egyszer majdnem szilánkokká töri az egészet. Visszabillenti az asztalra, a kezei remegnek és a felvillanó vigyora is.
A rohadt videót már fejből tudta. Nem hagyhatta, hogy tönkretegye.


GTA V ONLINE / BEST MOMENTS WITH BUTCHR!! | xXxThEpEnGuInxXx


A collab mentette meg. ButchR-t persze úgy zsarolta bele. ButchR, Fish ölebe hatással volt a porontyokra és hatással Fish Mooneyra, ő volt a tökéletes kapocs, hogy piedesztára állítsa magát vele szemben.
ButchR - Gilzean - nem feltétlenül arról volt híres, hogy szórakoztató videókat készít. Népszerű játékokat választ ki, nem mutatja az arcát, a hozzáállása már-már unott: szinte soha nem szólal meg, és ha igen, félszavas hangutánzásoknál és rossz helyekre beszúrt magyarázatoknál nem jut tovább.
Cserébe viszont remek játékos, ami a vágatlan videóit is élvezetessé tette. Gyorsan kapcsolt, jó érzékkel és embertelen reflexekkel. Ő volt az, aki elenyésző számú halállal vitte végig a Dark Soulst, amiért mindenki gyűlölettel vegyes ámulattal ismerte el.
Néha szerepelt Fish csatornáján, kelléknek. Egyértelműen megvolt a helye.
Oswald teret hagyott neki, ami sutára sikerült de szerencsésen sült el. Tőlük volt hangos az internet: Oswald éles kommentjei és ButchR eldünnyögött tanácsai verhetetlenné tették őket, és a kommentek egyre dőltek.
Fish Mooney pedig, a porontyokkal egyetemben, elhallgatott.
Oswald tisztelte benne a nagyvonalú vesztest, valahol nagyon, nagyon mélyen.


MINIMAL PARIS HAUL | xXxThEpEnGuInxXx


- Sziasztok penguinettek! Bocs, hogy nem volt friss - itt két tenyerét összeérintette -, nem tudtam hová rakni a szociális életemet. - És nevetett.
Az igazság ez: három nap egy alsógatyában, az üres franciaágyban, amit megengedhet magának. A nehéz bársonyfüggönyöket nem húzta félre, csak a légkondi ment, egyenletes zúgással. Olvadni látszottak a falak, a drága tapéta, mintha a lakás is unta volna magát. Oswald addig sem jutott el, hogy ebédet rendeljen, mirelitet evett, halrudacskát babkonzervvel és mustárral, hidegen. A hasán hevert, és a hátán, lilában, feketében, olajzöldben. A haja zsírosan lapult a fejének. Teletöltötte a kádat a második este, de végül nem mászott bele, és a vizet sem engedte le.
Körbe és körbe ment a zene, aztán volt az a viszonylagos csend - a forgalommal és az éjszakai zajokkal, a háztömb zsivajával, hallott helikoptereket, dal-foszlányokat, veszekedést és szexet, és egyik sem érdekelte.
Aztán egyszer csak vége lett. Egyszer csak fölkelt, miután egyik álomból a másikba esett, kikászálódott az ágyból, megmosakodott. A haját belőtte, a szemöldökét a szokott férfias formára szedte, a szemeit szegélyező karikákat tovább mélyítette, mintha szándékosak lennének. Letisztította a szeptumot, és az orrába illesztette, egy díszes ezüstkarika volt fémcsipkékkel. Vasalt inget öltött, hozzá mellényt, feketére lakkozta a körmeit. Leült a bőrfotelbe, és beengedte a tompa fényeket. Ott ült, a márványkandallóval és a sötét falakkal a háttérben, a torz barokk szobrokkal és a vázákkal, és mosolygott, és azt mondta:
- Sziasztok penguinettek! Bocs, hogy nem volt friss - itt két tenyerét összeérintette -, nem tudtam hová rakni a szociális életemet. - És nevetett.


GCA MUSIC AWARDS  | xXxThEpEnGuInxXx


- Mármint, whoa! Életem egyik legszebb estéje volt, penguinettek - kezdte boldog vigyorral, a hajnal vöröses fényében, fellépőruhája elgyötört rongyaiban. Strasszkövekkel és szegecsekkel borított inge minden rezzenésnél felszikrázott, a kalap karimája mély árnyakat festett a szeme alá. A sminkjéből már semmi nem látszott.
Ragyog.


Maga a műsor nejlonfoszlányokként ragadt az emlékezetében. Vannak pillanatok, melyekre kristálytisztán emlékezett; az ő pillanataira. Azokra, amikor imádták és a nevét sikoltották, éles nevetéssel jutalmazták makacs beszólásait és ő kacarászva visszaüvöltötte a tömegbe: “Én is szeretlek, random néző!
Privát üzenetben keresték meg még egy hónapja. Közeledik GCA zenei díjátadója, és kell egy műsorvezető. Valaki, aki otthonosan mozog a zeneipar színfalai mögött. Valaki, akiért rajong a Z generáció. Valaki, aki uralja az internetet. Akinek rendesen fel van vágva a nyelve és feltüzeli a ceremóniát.
Inkább felkérés volt, mintsem lehetőség, és Oswaldnak pontosan erre volt szüksége.


Beborította a szikrafény, amikor a színpadra bicegett: cipői magasított sarka egyenletlenül kopogott, hosszúra szabott vinilkabátja  bőrszárnyakként repdesett utána.  A Canon a tenyerére szíjazva, lencséje végigpásztázta a tömeget. Kirobbant az ováció. Mindenki integetett, amikor Oswald kecsesen megpördült és szembefordult a kamerával, háttal a közönségnek, csak a szemei világítottak a képernyő alsó sarkába bújva.
- Jó estét, Gotham! Hogy vagytok?

Minden jelölthöz volt pár rossz szava. Nevettek rajta, összecsapták a tenyerüket. Sértései leperegtek róluk, mint záporcseppek a szélvédőről. Ők már hozzászoktak, de a nézők megvadultak, amikor Oswald a mikrofonba búgta a jelmondatát és hetykén felvillantotta a nyelve hegyét.


Zilált felvétel a színfalak mögött az afterpartyn. Éles vágás. Dallamos rock taktusai a háttérben, villódzó fényár és szárazjég tömény felhője. Elmosódott árnyalakok ugráltak, felsejlettek és visszasüllyedtek a félhomályba. A videó minden mozdulatnál felropogott.
Az utolsó másodpercben valaki végigmérte Oswaldot a bal sarokból.


Tükörselfie instagramra a díszes vécében. A tus már elmosódott, koromként tapadt az orcáin. Felszegte az állát, nyakán megfeszült a bőr. Egyik kezét a gallérjához emelte, ujjai póklábakként az ingre simultak. A mosdó fényei holtsápadttá mázolták az arcát, filter nélkül is éles a kontraszt.
#trash #punk #grunge #GCAMusicAwards #thePenguin #followme #OswaldCobblepot
Nyílt az ajtó és valaki a mellette lévő mosdókagylóhoz lépett, hogy kezet mosson. A tükörben összeért a pillantásuk. Felismerés suhant át az arcukon.
- Helló.
Oswald öntudatlanul csücsörített, amikor visszaköszönt. Tekintetük egymásra vetülve.
- Kurva jó showt csináltál - folytatta a férfi és felé fordulva kitámasztotta a csípőjét. A combjain megfeszült a szűk farmer. Kulcscsontjai alatt rózsatetoválás. Az ajkaira ezüstpiercing fordult. Fél szemén szemkötő. - Láttam pár videód. Grat.
- Láttam pár videókliped - felelt Oswald hunyorogva. - Köszépszar volt. Grat.
A pasi felröhögött, előrebiccentette a fejét. Kócos haja az arcába hullt, a félhosszú tincsek mögül újra Oswaldra meredt.
Oswald pofátlanul végigmérte. Az egyik jelölt punkbanda basszusgitárosa. Nem lettek kategórianyertesek, amiért Oswald lealázta őket.
Ez a férfi viszont végig vigyorogva bámulta. És most az alsó ajkába harapott. És ennyit kérdezett füstös-rekedten, fogai közt szívva a vécé sűrű levegőjét:
- Na mi legyen?


A vécékabin falának szorulva smároltak, fulladt lélegzettel és gyengülő lábakkal. A férfinek kátrányíze volt és keserű pezsgő, Oswald hajába mart, hátrafeszítette a fejét és durván a nadrágjára markolt.
Oswald felhördült, viszonzásul a férfi övéhez kapott. Egymásra meredtek. Az ajkaik össze-összetapadtak.
- Leszopsz?
- Kizárt.
A srác fogai felvillantak, amikor nevet. Aprók és jégfehérek. Vállat rántott.
- Oké.


Oswald végzett hamarabb, a fickó egy utolsó rándulással elélvezett a markában.
Finoman végigkarmolt a combján és maga mellé ejtette a karját, vigyázva a ruháira. Aztán lehunyta a szemét.


Amíg a taxira várt, elszívott egy cigit a páranehéz éjszakában. Fülében folyamatos zúgássá mosódtak az este játszott dalok és az utca hangjai, feje toll a szélben.
Valaki a kukába hányt mellette.
És Oswald nem tudta abbahagyni a vigyorgást.


Cobblepot went CobbleNOT at VidCon (vs Jim Gordon) // H_Bullocks


Oswald VidCon videója egy hazugság. Halszemoptika alatt körbefordul a világ, és ő beszél a rajongókról, a tömegről és a hangzavarról, van egy futó felvétel a panelről, a zsúfolt dedikálásról, beszél QueenBee aka Barabáról, és rohadtul nincs szó Jim Gordonról.  
Jim Gordon, az igazságosztó. Az általa közzétett tartalom soha nem hagyott Oswaldban mély nyomot. Jobb szó híján Jim politikai kritikus volt, és elsőre elkönyvelték a YouTube legfeleslegesebb figurájának, de Oswald rögtön érezte, hogy vele szemben résen kell, hogy legyen. A politizálás hamarosan divatos lett, és mindenkinek megvolt a kibaszott véleménye, és Jim? Ő soha sem tévedett. Könyörtelenül utána járt minden apró adatnak, prónak és kontrának, szigorú volt, de következetes, és nagyon hamar nagyon fontos alak lett, akit a világon mindenről faggattak és nyaggattak. Oswald egyre ott evickélt a nyomában. Jim mindenkori véleményének mázsás súlya volt, és Oswald úgy gondolta magáról, hogy a köreibe tartozott: ők ketten, a kritikusok, ki-ki a maga műfajában.
Persze, Jim soha nem válaszolt a hozzászólásaira, pedig a legtöbb top komment lett.
- Jim, szia, haver! - Oswald felé bicegett. Jim zavartnak tűnt, a karján egy gyönyörű nővel, akiben Oswald hamar felismerte a népnevelő Lee Thompkinst. - Üdv a hölgynek! - Kezet csókolt. A helyzet az, hogy Lee nem értette: a mosolya megfeszült, és a pillantásra Jimre villant, aki Oswaldot bámulta összeszorított állkapoccsal.
- Ha-ha!
A Pingvinről tudni kell, hogy arisztokrata. Ez a része volt az egésznek, az imidzsnek,  és ők csak néztek rá, mintha teljesen hülye lenne.
- Nem is tudtam, hogy együtt vagytok! - mondta, mert tényleg teljesen hülye volt. - Lee, a szex-edes videóid életeket mentenek, és a síkosítós adás óta főleg seggeket.
Lee felnevetett, élesen, és oldalra lépett.
- Bocsássatok meg egy pillanatra.
Célzatosan elsietett, de Oswaldban még mindig nem tisztázódott a helyzet. Diadalban pezsgett. Százak utaztak száznyi mérföldeket, pusztán, hogy találkozhassanak vele. Senkit sem érdekelt, végig tud-e menni a vörös szőnyegen egyenes gerinccel. Ott volt az üvegépület a pálmafákkal és a túlcsordult sorokkal, ott voltak a rajongók az xXxThEpEnGuInxXx-webshop fekete egyenpólóiban. Mindenki látni akarta. A nyakában ott lógott a VIP-biléta.
Jim a magáét a bőrövére fűzte fel, a teniszpólója félig elrejtette. Zsebrevágta a kezét, amint Lee lelépett, és keményen kérdezte:
- Segíthetek valamiben?
- Nagyon örülök, hogy megismerhetlek személyesen, ez nekem igazán… Nagyon-nagy pillanat. - Oswald kitárta a kezeit, és elesetten nevetett. - A legendás Jim Gordon! Élőben!
- Örvendtem. - Jim biccentett, és hátat fordított.
Ott álltak a fémcsarnokban, egyenletes lámpasorokkal. Itt éppen csak páran lézengtek, harmincan, negyvenek, de ők mind figyeltek.
Kamerákkal a kézben. A gasztrovlogger Harvey Bullock közelebb lépett.
- Valami b-baj van? - Oswald a sarkain billegett. A fényes, lila Oxford-cipőjét viselte, és egy elegáns bőringet, amit direkte mára szerzett be. Zavartan végignyalt az ajkain, és Jim hátranézett a válla felett, és amint Oswald meglátta azt a tekintetet, rá akart harapni a nyelvére.
Jim megindult. Magas srác volt, izmos, és Oswaldnak ösztönösen hátrálnia kellett.
- Lehet, hogy még senki nem merte az arcodba mondani - morogta Jim -, de te vagy a YouTube szennye.
A térben halálos csönd lett. Volt az a szörnyű csosszanás, ahogy Oswald gyáván hátrált.
- Felfordul a gyomrom attól, amit csinálsz - köpte Jim. - Egy rohadt parazita vagy. Victor egy ujjal nem ért a barátnőjéhez, érted?
- Az akkor egy boldogtalan párkapcsolat lehetett - Oswald ezt nyekegte.
Jim lekevert neki egyet.
Nem erőből ütött. Megragadta Oswald grabancát, és úgy tartotta, marokra fogva, hogy előre kelljen görnyednie.
- Figyellek - sziszegte. - Személyiségi jogokat sértesz. Amíg én itt vagyok, ezt nem fogod sokáig megúszni.
Az ilyesfajta dumákra vissza lehet vágni. Jim folytatta, úgy tűnt, órákig. Tartott egy kibaszott szónoklatot. A tömeg duzzadt. A vakuk folyamatosan villogtak.
Mindenki a rezortot várta.
Jim végre elengedte. Oswaldnak a következőt kellett volna tennie: csettinteni a nyelvével, a fejét félrebiccentve. Azt mondta volna:
- Burn, baby, burn.
És aztán: a visszavágás.
De Oswald csak rémülten lihegett, és Jimre meredt.
Nem értette.
Kurvára nem.
Jim lelépett.
A tömeg szétszéledt.
A VidCon vlogon nincs erről szó, de valaki bedobja a kommentszekcióba, valaki, aki ott volt, és látta. Arról ír, hogy Jim nekiment, és hogy ijesztő volt. Spekulációk következnek: Oswald vajon mit szólt be? Mert valamit mondania kellett, ami elindította az egészet, ugye? Valami vicceset? A Pingvin beoltotta Jim Gordont személyesen.  
Oswald mindent megtesz, hogy ez a sztori terjedjen. A fejében az van, ahogy ő ott áll, sajgó vállakkal, a néma kussban. Mindenki visszatartja a lélegzetét. Senki nem lép előre, hogy megvédje.


SPECIAL ANNOUNCMENT |  xXxThEpEnGuInxXx


A videó rövid, egy perc sincs meg. Oswald, elterpeszkedve az Ítélőszékben. A háttérben toporzékoló rockzene, a gitárok lustán, elnyújtottan zengenek.
- Valakinek égnie kell.
A reflektorok sápadt hője, a bőrére vetülve. Önmaga tükörképével mered szembe, színlelt közönye a monitorról pereg le. Vállat von, a keze rebben.
- Nincs tippem. - Keresi a hangzókat, a szavakat. A tekintete elréved, és, mintha akkor jutna csak eszébe az ötlet, torz vigyorra görbül az ajka. - Mondd meg te, jó? - Közel hajol. - Ki érdemli meg?
(Tudod, hogy senki sem. Ezt nem.)
Oswald csettint a nyelvével, és hátradől a fotelben. Lefelé mutat.
- Írjátok meg. Most ti döntitek el, penguinettek. Ígérem, hogy olyan máglyát rakok, amit még nem láttatok.
Vágás következik. Napszemüveget visel. Hümmög.
- Szerintem szórakoztató lesz.
Benne hagyja a felvételt, ahogy előre nyúl, hogy kikapcsolja a kamerát. A képernyő elsötétedése után nem következik a szokásos szegmens minden létező és lehetséges elérhetőségével, videó-ajánlóval és a groteszk pingvines animációval. A videó végén egy lélegzetvételnyi csend van.
Aztán a komment-szekció robban.
Még online van, amikor az első nevek betódulnak - túl nagy nevek, vagy túl feleslegesek, olyan emberek, akiket szándékosan nem támadott be, akik már rég hamuvá lettek volna, ha lenne értelme. Egy csalódott kis mosoly, és úgy a hatszázadik hozzászólás után lehajtja a laptop fedelét inkább.
Hetente talán egyszer kapcsolja ki. Ez a piac legjobb laptopja. Bírja.
Vacsorára müzlit készít magának. Konzerv-ananászt tesz bele, tejjel önti fel. Még mindig éhes, amikor lefekszik, amikor a királyi ágy szélén gombóccá gömbölyödik.
Szokás szerint alszik háromig. Kikászálódik az ágyból, és még arcot sem mos, fel se öltözik, ott van a gép előtt a nappaliban, a szájában egy cigarettával. A reggeli teájára gondol vágyódva, a torka kapar és száraz, de ellenőrizni akarja a kommenteket, kivételesen.
Soha nem olvassa őket. Üres dicséretek és kongó fenyegetések.
Ez most más. Ennek van értelme.
A top komment 500+ lájkot kapott. Érdekes. Ez áll benne:


Lark 1 napja
Baszd meg a R1DDL3R-t.
Válasz +573


Leütögeti a csikket, és megnézi az alatta lévő kommenteket. A monitor túl fényes, szét kéne húznia a nehéz függönyöket, beengednie Gotham poros fényeit. Még vár vele.


Összes (18) válasz megtekintése ˇ


CRiver 1 napja
KRISZTUS A BICAJON KI EZ A SRÁC ÉS HONNAN SZEDTÉTEK ÖSSZE
Válasz +21


jayjayjay 1 napja
reddit
Válasz +5


WardNashton 1 napja
Reddit creepy videók.
Válasz + 1


BOSSWORTH 1 napja
jesszusom


raven. 1 napja
félek
Válasz + 11


Tonggsss 1 napja
OK ennek a nyomoréknak égnie kell
Válasz +16


hAmMeR 1 napja
Redditől van.
Válasz


Nem hagytak linket. Füstöt nyel, az orrán engedi ki, ahogy gépel. R-1-D-D-L-3-R.
Az első találatra kattint. Azon több, mint hétszázezer megtekintés van. A többin alig negyven.


WHAT AWAITS US IN THE ABYSS? | R1DDL3R


A  srác elég komolyan veszi magát, még intrója is van. Kár, hogy szar, és hogy vagy harminc másodpercen át tart. Oswald tekintete türelmetlenül villan a képernyő alsó sarkába, és amikor felnéz, Riddler szembemered vele.
- Oké - mondja Oswald a semminek. - Oké, megbaszom a Riddlert. Nagyon szívesen.
- Hahó! - a fiú felemeli a kezét, feszes kis gumimosollyal. - Itt Riddler; jó, igazából Ed. -
Ed nyúlánk és fakó, sötét haja pengeélben oldalra fésülve, engedelmesen lapul a fejének. A szemei hatalmasak, mélyek és feketék, mint egy bogáré. Van valami baromi nyugtalanító a mimikájában, a fegyelmezetten kihúzott vállában és az állandóan változó arcában. Van benne valami, hogy Oswald az első pillantásra úgy dönt, hogy imádja.
Hátradől a fotelben, a bíbor bőr hidegen tapad meztelen bőrének.
- Nincs kezdetem vagy végem, és a világ minden sarkát elérem. Mi vagyok?
Csend.
Csend.
Még mindig csend. Ed a kamerába mered.
- Az óceán! - kiált fel hirtelen. - Ma engem boncolunk fel. Nézzük csak meg, mi lapul a bendőmben.
A képernyőt hirtelen betölti a legocsmányabb hal, amit Oswald valaha látott, hártyás, nagy hassal és hegyes szörnyetegvigyorral.
- Chiasmodon Niger, a Fekete Nyeldeklő! - közli Ed bizalmasan, ahogy a kép végre visszavált rá. - Nagy Nyeldeklőnek is hívják.
- Igen, te az a típus vagy, te lenyeled - dünnyögi Oswald, a cigarettára harapva. - Jó fiú vagy, és lenyeled nekem, ugye?
- Nem tudom szavakba foglalni, mennyire lenyűgöző ez a lény! Bár az átlagos hosszúsága mindössze tizennyolc centiméter…
- Whoa, az untig elég, kedves.
-...a testhosszának a kétszeresét, a tömegének pedig a tíz-sze-re-sét nyeli le, méghozzá egyben
- Le vagyok nyűgözve.
- ...és a csontos hal a kedvence! Rawrr! - Ed itt harapást imitál. A fogsora fenyegetően fehér és egyenletlen. A videó alatt nincs zene, tíz perc, és csak Ed túlartikulált hadarása zizeg az olcsó mikrofonban. A tekintetét meredten a kamerán tartja, mintha farkasszemet nézne vele a szobája nyúlós sötétségében, amit szétszemcsésít a kamera felvétele.  
Oswald gondolkozás nélkül kattint a következőre.
És a következőre.
És a következőre.


A mikrósütő órájára meredve veszi észre, hogy odaadott az életéből Ednek nagyjából kilencven percet. A szájpadlása már kaparóan száraz, és felindultan vágja a bögrényi vizet a mikróba, aztán a tálalópultra huppan.
A konyha tündöklő lakkfekete, és szinte érintetlen. Ha csak teheti, Oswald rendeli az ételt. Hátrasimítja a frufruját, és a keze a hajában marad, a tincsekre markolva.
Lassan neki kéne állnia a forgatásnak. Ezen a ponton már meg kéne hogy legyen a szövege a fejében.
Egy rossz szava sincs Edre, és ez elmondhatatlanul bosszantja. Ed kínos és suta, de korántsem ostoba - ijesztő az agya, véletlenszérű információk teljes tárháza, mintha ő lenne a Google és a Wikipédia meglepően intelligens szerelemgyereke, egy negyvenkettes szupercomputer emberbőrben, és ha ez így van, akkor Oswald szeretne gratulálni az álcájának, mert Ed mindenek előtt édes és lelkes.
És Oswald meg nem hülye.
Egy dolog a nerd-szemüveg és az ocsmány pulóverek múzeumhoz méltó gyűjteménye, a kínos vigyor és az agyzsibbasztó rejtvények, de valami sötét intelligencia van Ed tekintetében, és veszély villan a helyes kis mosolyokban.
A mikró felpittyen, és Oswald teafiltert pottyant a felforralt vízbe. Három percen belül elfeledkezik róla.


Egy életet tölt a fürdőszobában, aztán pedig az antik pipereasztalnál. A feje felett kampókon kalitkák függenek. A gardróbjába biceg, és fogalma sincs, mit vegyen fel. Az ujjai ökölbe szorulnak, majd elernyednek.


Megebédel a konyhapulton ülve. Sushit eszik halikrával, késsel és kézzel.
Halak.
Az óceánban különös halak vannak.


Valamit kezdenie kell magával.
Nincs jobb ötlete. Bedobja twitteren:


Oswald Cobblepot @xXxThEpEnGuInxXx 1m
#hh. kérdezzetek 🐧? #thepenguinreplies


Ez persze kurvára nem köti le. Mindig ugyanazok a kérdések érkeznek. Szingli vagy? Meleg vagy? Ezt és ezt a felszerelést honnan szerezted? Csak nem arról a helyről, amit rohadtul megadtál a descriptionben? Mi lenne a szuperképességed?
Csak megnéz egy újabb R1DDL3R videót, hogy elteljen az idő valamivel. A kérdések: tényleg tovább dobog-e egy kitépett szív? Mire jók a hullák a Himaláján? Mit köszönhetünk a nácik emberkísérleteinek? Létezhet-e antiallergén mogyoró? Halhatatlanok-e a rákok?
Éppen egy tumorfajtáról van szó, ami képes szőrt és fogakat növeszteni, amikor Oswald észreveszi a nagybetűs Bögrét. Csak pár másodpercre látszik, amíg Ed kortyol egy kávészerű valamit, de a felirat világosan kivehető: my bookshelf is my boyfriend.
A gaydar győzedelmesen szirénázni kezd Oswald fejében.


Feladja az életét. Vásárolni megy. Otthon hagyja az okostelefont: olyan, mintha a karját vágná le. A kamerát azért viszi. Délután egy semleges hault szerkesztget. A figyelmét ez sem köti le.  
Rákeres a reddit-bejegyzésre, ami Edet véletlenül népszerűvé tette. A fórumbeszélgetés címe: para videókat keresek
A kísérőkomment az: a hal bebasz. a srác maga duplán para.
Ed teljes neve Edward Nygma, végigmondja minden második videóban, önelégülten elidőzve a hosszú N-en, és Oswaldnak úgy a tizedik próbálkozásra sikerül lebetűznie rendesen, hogy releváns találat legyen.
Ed Nygma részt vett általánosban egy rejtvényfejtő-versenyen. Nyert.
Fenn van Facebookon, mint minden ember. Oswald nem jelöli be.
Orvostanhallgató. Ha Oswald jól érti, kórboncnok.
Van ez a dolog a kérdőjelekkel; Oswald nem tudja eldönteni, perverzió vagy identitás, de talán mindkettő.
Lecsapja a laptop fedelét.


Valamikor hajnalban ágyba kerül, és megpróbál aludni. Egyik oldaláról a másikra fetreng, ujjai közt gyűrve a mélylila paplant. A ringó baldachin mögül berebben szitál Gotham füstgyűrűben tompa neonfénye és Oswald rákoncentrál.
Ötven percet tölt az ágyban, magát ide-oda dobálva, amíg az antik fa nyikorog alatta, és néha szirénák zúgnak fel, és valaki az utcán elbotló slágert énekel részegen. Ötven perc a komfortosan zsúfolt hálószobában, eddig bírja, ennyi volt; aztán lerúgja magától a nehéz takarót, belebújik egy combhoz simuló pólóba és ahogy van, mezítláb kivánszorog az erkélyre. A kezében a telefon és a cigaretta. Alig látja a szemközti pompás paneleket a szmogtól, a fülledt aszfaltszag az orrába kúszik. A kovácsoltvas székre huppan és felhúzza a lábait; a jobbat úgy kell felcincálni kézzel.
Rágyújt. Letüdőzi. Próbál karikát fújni, aztán csak nézi, ahogy a szeptum kettészeli a füstöt.
A mobil kijelzője hajnali egy óra tizenöt percet mutat. Elketyeg az este, és a város utána siet, fényes autók cikáznak a sugárutakon, és hazatérő fiatalok gajdolnak összeverődött csoportokban.
Oswald száraz szemekkel figyeli az eliramló fényeket és az apró ember-foltokat kilenc emeletnyi mélységben, ahogy ott gunnyaszt az erkély rácsának kalitkájában.
Elfintorodik, és a telefonját a tenyerébe illesztve megnyitja Ed egyik videóját. Az egyik legelsőt. Hunyorít.
A cigivel a szájában pötyögni kezd. Visszatöröl. Újra beírja. Hangulatjelet keres, aztán végül nem használja. Eltelik két perc, és legszívesebben levágná a telefont a betonra.
- Leszarom - morogja végül a szűrőt harapva és szinte rácsap a közzététel gombra.


xXxThEpEnGuInxXx 5 perce
ez a kitépett szíves cucc olyan mint a levágott fejű tyúk lol
Válasz


Ez van, így történt, ennyire képes, nem érdekli. Visszaejti az ölébe a készüléket és újra belefeledkezne a homályosan kavargó városképbe, ha rögvest két slukk után nem kezdene csipogni a mobilja az ölében.
Válasz érkezett.


R1DDL3R 1 perce
Ó, Miracle Mike-ra gondolsz? Valóban, noha Mike, mint neve is mutatja, kakas volt, és nem tyúk, a meglátásod igen helytálló! (-:
Habár annak, hogy Mike életfunkciói kifogástalanul működtek a lefejezés pillanatát követően is, pusztán a csodának köszönhető, jobban mondva inkább hibának, haha! A bárd pengéje minden bizonnyal elvétette az állat egyik nyaki vénáját, valamint az agytörzs nagyobbik részét, amely segít az olyan testi funkciók koordinálásában, amely válaszreakciót igényel, no és persze a légzés és szívverés oly módon valósulhat meg, hogy…


...és így tovább, és így tovább végeláthatatlan sorokon át. Oswaldnak keresztbe állnak a szemei, mire végiggörgeti a telefon vibráló képernyőjén. Fizikai képtelenségnek tűnik ennyit gépelni négy perc alatt, de úgy tűnik, Ed megtette.
Reagálnia kell.


xXxThEpEnGuInxXx Éppen most
ohh ok :> de tök érdekes. meg annyit tudtam h erről kapta a nevét a radioactive chicken heads
Válasz


Pittyenés. Új privát üzenete érkezett.
Oswald elnyomja a csikket a hamutálnak használt műfogsorban, és két kezébe fogja a telefont.


Valahogy eltelik másfél óra. Valahogy eljutottak odáig, hogy Ed milyen sorozatokat szeret - mint az várható volt, mérföldes Lynch és Hitchcock-fan, az X-aktákon nőtt fel, a Star Trek és a Breaking Bad számára bűnös élvezet, és a Twilight Zone világában élne a legszívesebben. Oswald nem vágja egyiket sem, a lakásában még tévé sincsen, az ég szerelmére, de azon kapja magát, hogy őszintén leköti minden furcsa fun-fact a forgatásról és a fan-teóriákról. Ed a napjáról kérdezi, és Oswald hazudik. Ed szeret főzőcskézni, olvasni, aktívan múzeumozni, gyümölcsszobrokat faragni, maguktól elhunyt állatokat preparálni,  és vezetni.


 xXxThEpEnGuInxXx no offense ami ritka pillanat nálam szóval értékeld
R1DDL3R (-8
xXxThEpEnGuInxXx honnan van ennyi szabadidőd
xXxThEpEnGuInxXx lol
R1DDL3R Multitasking.
xXxThEpEnGuInxXx  épp mit multiaskolsz?
xXxThEpEnGuInxXx *taskolsz
R1DDL3R Nos, elviekben éppen tanulok, de csak mert unatkozom. Egy egészen érdekes dokumentumfilm is megy a NatGeón, kivételesen.
xXxThEpEnGuInxXx  ja h te tanulsz ha unatkozol ok


Oswald háta már egészen elgémberedett, és lúdbőr cikázik a lábán. Elméletben tudja, hogy vissza kéne mennie a lakásba. Valahogy itt kényelmesebb.
Gotham kátránya a torkára tapad.


xXxThEpEnGuInxXx  hány tab van nyitva?
R1DDL3R Csak egy.
xXxThEpEnGuInxXx  amatőr :p
R1DDL3R  Találtam érdekesebb elfoglaltságot
R1DDL3R  (-;
xXxThEpEnGuInxXx hmmh csaknem
R1DDL3R Nagyon jó veled beszélgetni, Oswald.
xXxThEpEnGuInxXx várj... ja hogy tudod a rendes nevem??
R1DDL3R Tudom, ki vagy. Utánanéztem.
R1DDL3R Te nem néztél utánam?
xXxThEpEnGuInxXx nem.
xXxThEpEnGuInxXx kellett volna?
xXxThEpEnGuInxXx haha
xXxThEpEnGuInxXx az kínos lett volna
xXxThEpEnGuInxXx nem gáz am, mmint nem azért mondtam
xXxThEpEnGuInxXx itt vagy?
xXxThEpEnGuInxXx ed
R1DDL3R Ne haragudj, elfelejtettem megetetni a lányokat. Lefoglaltál, haha!
xXxThEpEnGuInxXx  ??????
R1DDL3R A kígyóim. Query és Echo.
xXxThEpEnGuInxXx oookkkk mi ez az egész az állatokkal?
R1DDL3R Mit értesz ezalatt?
xXxThEpEnGuInxXx beléjük vagy buzulva
R1DDL3R Nem mondanám. Csak őket tudom rendesen gondozni, amennyire az időm engedi. Lenyűgöznek. Sok faj lenyűgöz. Legfőképpen a pingvinek.


Oswald épp gépelt volna valamit, de a hüvelykujja megtorpan a mobil felett.


xXxThEpEnGuInxXx ……………..  …  . . . . …
R1DDL3R (((((((:
xXxThEpEnGuInxXx ha ez sértés akart lenni
R1DDL3R éppen ír…
xXxThEpEnGuInxXx Mind1 késő van
xXxThEpEnGuInxXx Holnap korán kelek.
xXxThEpEnGuInxXx Örültem, hogy beszéltünk. Szia.
xXxThEpEnGuInxXx kijelentkezett.
R1DDL3R Természetesen nem, sőt, mi több, pont az ellenkezője! Nem állt szándékomban megbántani, távol álljon tőlem - gyakran megkapom, hogy a humorom sajátságos, elnézést kérek.
R1DDL3R Oh.
R1DDL3R Oswald?
R1DDL3R Itt vagy még?
R1DDL3R Jó éjszakát!
R1DDL3R (-8


OOTD #25 THE PERFECT LOOK FOR RISING FROM THE DEAD | xXxThEpEnGuInxXx


Az Outfit of the Day videóit mindig odakint forgatja. Van egy bevett helye; egy elhagyatott bérház belső udvara a belvárosban. Gigászi vaskapuk, törött ablakokként repedt betonfalak, graffiti és temérdek szemét, amit a bulizó fiatalok hagynak ott. Az üveg nélküli ablakkeretekben halott virágok nyújtóznak, a függönyök pókhálókként szakadnak, sörösdobozok és rúzsfoltos csikkek ösvényekként kanyarogva. Egyedül fentről szabadul be egy kis napfény, úgy melegíti az arcát, mintha reflektor volna.
Kedveli ezt a helyet.


A kamera felé biceg. Ügyel a vállaira; csitítja őket. A koncentráció megfeszíti a vonásait, bal orrcimpája megremeg. Az ajkai szorosra fűzve, szája sarkában időről időre felvillanó félmosoly, azt üzeni, tudom, hogy kurva jól nézek ki.
Ráközelít az arcára. Oldalra fordítja a fejét, feltárja a profilt (a fülbevalók: két ezüstkarika és egy láncos klipsz, ami egészen az álla vonaláig lóg), majd visszafordul és leszegi a fejét. Ezt majd megszerkeszti utólag, visszajátssza a mozgást és elnyújtja a képet, mintha régi televízós adás volna.
Összekulcsolja az ujjait, a lencse felé feszít. Kifordítja a csuklóját. A gyűrűje madárkoponya, hegyes csőr és sötét árok a szemek helyén.
Visszafordul. Kistotál. Hátrapillant a válla felett, kitart. Az ing mélylila, elegáns mandzsettákkal. A mellényén nyíló rózsák piszkos-pasztell árnyalatokban, Oswald legutóbb a szülői házban látott hasonlót egy faliszőnyegen. A vastag anyag ásványkövekkel és kagylókkal telivarrt, főként a vállain és a gombok közelében.
Egymáshoz simítja a lábait, a bal lábfejét előrebillenti. Felszegi a fejét.


Aztán a telefon pittyegni kezd.
Oswald megtorpan, összehúzza a szemöldökét. A kamera még forog, amikor a nadrág zsebébe nyúl és beüti a képernyővédő kódját. Sms-e érkezett, ismeretlen számról.
Ennyi áll benne:


Megadatom általad; nem vehetsz el és nem vehetsz meg, a bűnös kívánja de a szent nem bánja. Mi vagyok?
10:23 ✓✓


Oswald meredten bámul a képernyőre. Az ajkai elnyílnak. A legközelebbi felborított kukához tipeg és ráereszkedik.
Egyszeriben több problémával is szembesülnie kell. Egyfelől - és ehhez kétség sem fér - Edward Nygma valahogyan megszerezte a mobilszámát az elmúlt négy napban. Oswald képtelen eldönteni, a halálfélelmet vagy az ámulatot szeretné jobban száműzni a testéből, így inkább mindkettőt heves szívveréssel dédelgeti.
Másrészről pedig, fent említett Edward Nygma képes egy rejtvényben bocsánatot kérni tőle. Már ha jól érti. Reményei szerint jól érti. Nem vehetsz el és nem vehetsz meg… a bűnös kívánja. Szent nem bánja. Megbocsátás. Nem?
A mobilja már elárulta helyette, hogy látta az üzenetet. Ez elegendő válasz is lesz; egy gombnyomással elsötétíti a képernyőt és visszasüllyeszti a zsebébe.


Aztán a kamerához lép, és azt is kikapcsolja.
Mára befejezte.


Hazaérkezve a laptop elé ül, gépre tölti a felvett anyagot. Amíg tart a másolás, hirtelen felindulásból fellép Twitterre és kiírja:


Oswald Cobblepot @xXxThEpEnGuInxXx 1m
@penguinettek, egy újabb #meetup a közeljövőben? mondjuk ma? #robinsonpark, 6PM?


Tizenketten jeleznek vissza fél órán belül.
Oswald megmenekült a gondolataitól.


Oswald sétálni megy üres óráiban, és ha már úgyis ott van, meghívja magát egy koktélra - egy Bloody Mary vacsorára, Vodka Martinivel öblíti le. Gotham bárjai romkocsmák mind, neonfényekkel és nejlonfüggönyökkel, Oswald feje fölött lustán verdes egy éjjeli lepke, és a fejében szétmállik a gépi zene.
Az időérzéke a jégkockákkal olvad meg, a mobiljára pillantva veszi csak észre, hogy visszavonhatatlan késésben van. (Van valami pangó csalódás a mellkasában, hogy Ed nem írt újra, de nem vesz tudomást róla.)
Az ital csak enyhe pezsgés a tudata peremén, túlságosan megszokta - az alkohol hatása lecsorog róla, mire egy pótlóbuszon elnavigál a Robinson Parkba.
A die hard fanok vannak ott, felnyírt hajú túl-fiatalok, akik a jelek szerint mindezidáig illegalitásban cigarettáztak rá várva, de amint Oswald megérkezik, végre felengednek. Körbeülnek a fűben. Szmogtól terhes köd pereg, a felhőkarcolók és torz épületek komoran övezik őket, a fákat borostyán fojtogatja.
A parkba kevesen járnak. Senki sem ringatja magát abba az illúzióba, hogy ez zöldterület lenne. A néhai játszóteret drogosok foglalták be: ez Gotham.
A rajongói kikövetelik, hogy égesse le őket ott a helyszínen. Oswald eleget tesz a kérésnek, félvállról veti oda a megjegyzéseket, míg a markával füvet tépked.
- Szóval ha nagy leszel, pedofil szeretnél lenni. Nem? Szivi, az a pulcsi beszél hozzám.
Van egy szemüveges srác, aki sütit csinált, és aki mellesleg nagyjából Oswald esete, de ez valahogy most nem hatja meg, és nem kezd ki vele.
Nem kéne gondolnia Edre, de ahogy az idő lepereg, a sötét elégtételből, amit érez, várakozás lesz. Szeretné kiszámítani, mi lesz a következő lépése.
Arra nem számít, hogy beesik a találkozás végére.
Oswald meetjei sosem hosszabbak másfél óránál. A kezdeti OMG-effektre játszik rá, arra, amikor még minden tekintet csak rajta van, és a kérdések addig terjednek: te tényleg létezel?
- Mi történt a lábaddal? Mármint értem, ha nem akarsz beszélni róla, de…
Oswald ráharap a cigarettára, de mielőtt bármit szólna, Ed egyszerűen ott van.
Ed még magasabb, mint gondolta. Egy lapos táskát szorít a mellkasának és valami bárgyún babakék ing van rajta.
Egy kicsit kuss van. Aztán páran összesúgnak. Aztán Ed köszön, és azt mondja:
- Bocsánat a késésért. - És lehuppan.
Kevéssé lenne kínos, ha nem azzal indítanak eleve, hogy nyaggatják őt a Burn, Baby, Burn következő részével, és ő még mindig azt mondja nekik, hogy kegyetlen lesz.
Ed testének körülbelül hatvan százaléka láb, amit most megpróbál maga alá hajtogatni, hogy elférjen. Nem közvetlenül Oswald mellé ül, amiért ő végtelenül hálás: a szeme sarkából mindig látja. A cigaretta lekonyul. Gyorsan öngyújtóért kap, és a dohány egy pillanatra felparázslik a félhomályban. Beleszív és megköszörüli a torkát. Keresi a szavakat.
- A lábamról kérdeztél - mondja végül, tompán és teljesen feleslegesen.
- Te a Riddler vagy, nem? - szúrja be valaki. Oswald a merész lányra bámul, a tekintete szinte kettészeli a torkát.
A vörös lány nem rá figyel, így nem látja. Ed éppen rá figyel, így látja. Arcán felragyog a szokásos gumivigyor, amit Oswald annyiszor látott a képernyőn.
Élőben összerántja a gyomrát.
- Így van. - Még mindig őt nézi. Előbb a felsőteste fordul a lány felé, aztán a feje, legvégül, az utolsó pillanatban a tekintete. Oswald kiereszti a levegőt. Szédül.
- Szóval, ööö - a lány csak nem hajlandó abbahagyni -, Pingvin-rajongó vagy?
- Így igaz.
Pattogva beszél, hadarva és hevesen akár a videóiban. Mélyebb a hangja és halkabb, sokkal halkabb.
Most már többen összenéznek. Mindenki össze van zavarodva, kivéve Oswald, aki lassan teljesen feladja. Némán szívja a cigarettáját és próbál elfojtani egy idegtépően makacs mosolyt. A fejében csak annyi köröz: ez kész.
Edet hirtelen megrohamozzák.
- Na és várod a következő vidit?
- Melyik a kedvenced?
- Fel vagy iratkozva?
- Kit akarsz látni az égetésben?
- Ismeritek egymást korábbról?
Oswald hangosan csettint a nyelvével. A rajongók elhallgatnak, amikor elpöcköli a cigarettát és kitámasztja magát a háta mögött.
- Oké, hagyjátok levegőhöz jutni. Fejvesztve fog menekülni, ha így folytatjátok.
- Mint Mike - szúrja be Ed félhangosan, újra Oswaldot fürkészve. Oswaldnak olyan érzése van, mint még soha: mintha nem tudnának betelni vele. Kis időbe telik, mire leesik neki a dolog.
- Mint Mike - ismétli. A nyelve száraz. Hirtelen összenevetnek.
A rajongók végleg elveszítik a fonalat. Oswald kihasználja ezt az állapotot és a nemlétező órájára pillantva feltápászkodik; magán érzi Ed töretlen tekintetét.
- Nos, nekem sajnos lépnem kell. Bocsi, srácok, egy élmény volt, de villámtali lett. Köszönöm, hogy eljöttetek.
- Ki marad még inni egyet? - dobja be egy keménymotoros krapek, és a legtöbben a levegőbe dobott kézzel jelentkeznek, Edet is beleértve. Oswald hálás mosolya kivételesen nem kerül nagyobb erőfeszítésbe, ahogy kalimpálva integetnek és kurjongatnak utána:
- Iszunk az egészégedre!
- Amint lelépsz, téged égetünk le!
Oswald hátrafordul, és két ujjal mutat be. Ed félrehajtott fejjel néz utána, és Oswald arra gondol, te gyáva, te rohadt gyáva, de nem biztos benne, melyikük az.
RECORDED FILE 157


Oswald a telefon kamerájában tanulmányozza a vonásait. Egy parkolóház tetejére menekült fel, a keze még rozsda-szagú a tűzlépcső korlátjától, és a jobb lábában makacs, marcangoló fájdalom, amiről nem hajlandó tudomást venni. Körülötte langyos betonpocsolyák, olajhártyás felszínükön megfeszülnek a nap végső, lila sugarai, amik felfutnak a betonházak falain. Oswald zihál még, és néha nagyot nyel, kifulladva és kétségbeesetten mered önmagával szembe, és ott van az a századmásodperc, ahogy az ajkai megkeményednek, csökönyösen, és villan valami a szemében.
A tenyerébe simítja a telefont, és átgörgeti a hívásnaplót.
Ed a harmadik csörgésre veszi fel. A szava nehézkes.
- Halló?
- Hol vagy?
Oswald megesküdne, hogy Ed vigyorog.
- Még a Parkban. Pompás a hangulat.
- Monolith Square, parkolóház teteje. Gyere. Most. - Oswald szünetet tart, amíg a szájába illeszt egy cigarettát. Nem gyújtja meg. - Hozz piát - teszi hozzá, és köszönés nélkül lerakja.
Aztán vár. Vár és lóbálja a rossz lábát, hegyes cipőorra neki-nekikoppan a durva betonútnak. A bőr megkarcolódik és Oswald méltatlankodva cicceg. A cigaretta még mindig nem ég.
Egyszeriben, és ok nélkül, melege lesz. Visszailleszti a cigarettát a dobozba és kapkodó mozdulatokkal pólóra vetkőzik, a laza kabátot a markába gyűri. Hirtelen nem tudja, mihez kezdjen vele. Csak nézi. A tehetetlenség ingerült hullámokban önti el.
Egyáltalán nem kellene így éreznie.
A pillantása a hátizsákjára vetül. Áttetsző műanyag fekete cipzárral és neonszín festékpöttyökkel, belsejében az ide vezető úton felszedett félüveg piák. Az aluljárók tele vannak velük.
Inni kéne még. Ártani nem árthat.
Kicserél egy karcsú nyakú rosét a kabátjára és a fogával húzza ki a parafadugót. Messzire köpi és ráhúz, hosszasan kortyol belőle. Alig kap levegőt, amikor leereszti a bort és a lábára illeszti az üveg alját. Mutatóujját végighúzza a felső ajkán. Sokáig ott tartja.
Még csak öt perc telt el. Ednek minimum fél órájába telik majd idekeveredni.
Oswald hátraveti magát a földön és lehunyja a szemét.

- Hahó?
Végre.
Ed felette áll, karcsú alakja eltakarja a parkolóház lámpájának opálfényét. A kezében gyümölcsös sörök.
Kibaszott gyümölcsös sörök.
- Neked ez pia?
- Ó. - Ed végigméri a két tömött karját, mintha most először látná, miket vett. - Igazán frissítő az ilyen fülledt estéken, gondoltam…
- Legközelebb ne gondold, nyúlj a töményért. - Oswald sóhajtva ereszti ki a levegőt. Még mindig hanyatt fekszik, lábait felhúzza és ütemre egymásnak üti a térdeit. Csillagtalanul világol a füstgomolyos égbolt, a város fényei ragyognak csak vissza, ahogy a fények a felhőkbe markolnak.
- Oksi. Legközelebb. Elszámítottam a költségvetésem. - Ed lelkesedése töretlen. Leguggol, és módszeresen egymás mellé sorjázza a sörösdobozokat, egymástól egyenlő távolságban: - Málnás vagy citromos?
- Inkább a halál.
Ed szemében megrezzen valami.
- Azzal nem szolgálhatok.
Oswald kelletlenül feljebb emeli a fejét. Összevont szemöldökkel végigméri a sort. Az ujjai ráfeszülnek a rosé üres üvegének nyakára. Nem tudja, miért szorongatja még mindig. Elereszti és gyöngén megpöcköli, a palack egy éles koppanással eldől a betonon. - Citromos.
Ed fogai valószínűtlen fénnyel világítanak a sötétben. Oswald megtartja a tekintetében, és Ed nem ereszti a pillantását, ahogy átnyújtja neki a párát izzadó fémflakont. Az ujjaik összesimulnak, lehetne véletlen, de Ed érintése rajtakapottan elrebben. Ceremóniátlanul hátrahuppan aztán, a lábait szétdobva ül, és csak bámul rá.
Oswald felkönyököl, kényelmetlenül hunyorítva. Túl nagy kortyokban nyakalja a sört, az íze olcsó és mesterséges. Ed választ magának egy flakont, ribizliset, és olyan óvatosan kortyolgatja, mintha kávé lenne.
Vedelnek csendben.
Oswaldot lefelé húzza a beton melege, és a gyomra süllyed, minden tagja bizsereg. Azt mondja magának, hogy erről a hideg tehet. Elégedetten csettint a nyelvével, amikor végez a sörrel, és Ed elvigyorodik a flakon pereme felett.  
- Amúgy - mondja lassan, mintha az elmúlt percekben társalogtak volna -, szóval bocsánat, hogy késtem a találkozóról.
- Hm. - Oswald csücsörítve félreteszi a sörösdobozt, és végignyúlik a talajon. Az éjtől tündöklő eget bámulja, és felkavarodik benne Ed minden elakadó szava.
- Vagy hogy egyáltalán eljöttem. Elnézést kérek.
- Nem haragszom.
- Gyakorlatom volt.
- Mondom, nem kell magyarázkodnod. - Oswald eddig bírta, hogy ne pillantson rá. Ed orcája ki van gyúlva, és piros a nyaka. Lehetséges lenne, hogy a semmitől be van rúgva?
- Már nem haragszol?
Oswald fektében vállat von, és összefűzi a karját a mellkasán; úgy hengeredik oldalra, hogy jobban rálásson Edre, a tavaszi estében henteregve. A levegőben pállott alkohol puha, édeskésen ernyedt szaga, és vele Ed üde öblítő-illata, amit oda érez; és nem kéne, hogy ez otthonos legyen, és nem kéne, hogy ilyen vigasztaló és ringató legyen minden apró kis csend és szünet, mintha máris megszokott lenne köztük, kellemes és bevett.
- Szórakoztass - közli Oswald, ahogy félkönyökre támaszkodik. Tökéletesen tisztában van vele, hogy csak a barokk kurvák fekszenek így. Ed félrehajtja a fejét, és aztán grimaszol a gesztusra, mintha megszédült volna.
- Mondjak egy viccet...?
- Youtuberek vagyunk - mondja Oswald. - Ez a szakmánk. Szórakoztatunk.
- Máraki. - Ed tudálékosan felemeli a mutatóujját, és hozzáteszi: - Márahogy… - Egy kicsit maga elé mered. Az utcafények a szemüveglencsékre feszülnek, és Ed aztán mögülük pillant fel. Megnyalja az ajkait. A hangja száraz. Elváltozik.
- Tudom, hogy rajtam nevetnek - mondja. - Tudom, hogy nem velem. Nekem mindegy. Én információkat osztok meg. Tudom, hogy jobb vagyok. Nem a videók. Sosem állítottam, hogy ahhoz értek. - A szemüveget feltolja az orrnyergén, alulról, az ujjhegyekkel. - Intelligens vagyok, és jól nézek ki, van eszem, van humorom. Mindezekkel tisztában vagyok. Ha más nem látja meg bennem, az róluk mondd el valamit. - Felnevet. - De te más vagy, ugye? Te érted az embereket.  Neked vág az eszed. Te felfigyeltél rám, ugye?
Oswald elmosolyodik. Oswald felnevet.
- Bing-bing-bing - közli, és talpra kecmereg. Ed kizökkenve, hátravetett fejjel felnéz, ahogy hozzá lépdel. Az arca egy vonalban Oswald derekával, de csak bámul rá fel. Oswald kivár egy ütemet. - Neked nem az erősséged - kérdezi aztán, kicsit túl élesen -, ugye?
Ed sűrűn pislogni kezd, és Oswald legyint.
- Hagyjuk a fenébe. Későre jár, szedd a cuccokat, gyere.


Oswald, megindulván, azért megigazítja a nadrágot az ágyékán egy erőteljes csuklómozdulattal. Ednek valahogy még mindig nem esik le, de amikor előreengedi a tűzlépcsőn, Oswald magán érzi a tekintetét. Gondolj a szifilisz-kísérletes videójára. Gondolj a szifiliszre, ne a szexre, faszba már.
Felhúzza a hátizsák pántját a vállán és megszaporázza a lépteit.


Mélán kavarognak a ködbe burkolózó utcákon. A beton fénysíkos, egyenletlen tengerfelszín.  Ed különösen lassan követi, szorosan a nyomában marad; hagyja hogy Oswald arra bóklásszon, amerre ő gondolja.
Csakhogy Oswaldnak fogalma sincsen. Léptei egyre nehezedő döngések, a jobb lábába bele-belenyilall a tompa fájdalom.
- Várj egy kicsit?
Oswald hátrapillant. Ed a négysávos út túloldalára mered. Szemüvegén visszatükröződik a sarki bolt villódzó neoncsöve.
- Miért?
- Elfogyott a dohányom. - Ed lesandít rá. - És úgy érzem, te sem érzed még elég jól magad.
Oswald zavarodottan felúzza a felső ajkát.
- Azt mondtad, nem maradt pénzed.
Jelentőségteljes vigyor a válasza és egy szelíden ívelt szemöldök. Ed körbepillant és sebtiben átszeli az utat, kezei a zsebébe mélyesztve. Oswald már érti. Hátravetett fejjel a holdra röhög és Ed után kocog.
Már nem fáj annyira a lába.


Ed szinte láthatatlanul siklik végig a sorok között. A hangszórókból halk darkwave dallamok dübörögnek, Oswald memorizálja a dalszöveget hogy később rákereshessen és felhasználhassa egy videójában. Most ő követi Edet, amióta csak végigfürkészte a boltot kamerák után kutatva: apró, csosszanó léptekkel és ámuló tekintettel, amit palástolni próbál. Mutatóujjával végigköveti a polcok vonalát, pillantása Ed vállaira rebben. Megnyalja az ajkait.
Az alkoholokért egészen az üzlet végéig kell eljutniuk. Részeg fiatalok egy csoportja már ott van, elmázolt szavakkal veszekednek, hogy mennyi pénzük is van. Ed hátrafordulva kacsint és egyenesen feléjük veszi az irányt.
Mögéjük settenkedik, balról kerül. Oswald lemarad: megfigyel. Összefűzi a karjait a mellkasa előtt és kitámaszt, csípője oldalra billen. A pillantásuk összeér. Ed vigyorog. Igyekszik nem viszonozni.
Aztán valami villámgyorsan történik; Ed keze alig mozdul, egy üveg ripityára törik a földön, a borcseppek betemetik a fiatalok lábát. Megpördül a tengelye körül, balját a háta mögé rejti. A srácok egy emberként hördülnek fel:
- Basszameg!
- Ez ki a faszom volt?
- Figyeljmá’ oda haver.
Az üzlet túlsó végében is mennydörög valaki:
- Büdös kölykök!
A pénztáros nehéz, döngő léptekkel érkezik. Fújtat, kezében baseball ütő. Minden erejével a csapatra koncentrál, a káromlások szikrákként pattannak a levegőben.
Ed eközben mellé ér, karjaik egymáshoz simulnak.
- Azt hiszem, mehetünk - súgja kissé felé dőlve.
Oswald beleremeg.


A pénztárnál még egy pillanatra megállnak. Ed átadja az üveget Oswaldnak és a pulthoz pördül, dobolni kezd rajta. Körbefürkészi a sarkot, derékból hátradőlve hallgatózik. A férfi még nem tért vissza.
Felhuppan a pultra, megperdül a fenekén. A cigaretták felé nyúl - le sem kell szállnia, hogy elérje a magasra csavarozott polcokat -, és kikotorja magának a dohányt. A zacskót a fogai közé illeszti és szinte a padlóra reppen. Odabólint Oswaldnak. A gát megtörik.
Éktelenül vihogni kezdenek és kirobognak az üvegajtón.
Ed ott hagyott a pulton egy galacsinná gyűrt fecnit.
Egyetemi jegyzet dátummal és a szeminárium nevével.
A sarkokban kérdőjelek.


A kamera forogni kezd, Oswald olyan messzire tartja magától, amennyire csak a karja engedi.
Oldalra billenti, hogy a mögötte caplató Ed is keretben legyen. Cigarettát sodor, sovány ujjai ügyesen mozognak. Végignyal a papíron, egy fordítással áthajtja és a szájába illeszti.
A kamera elhajol, a képen kívül narancsfény kattanással felsejlik egy öngyújtó lángja. Ed visszatér; hunyorog a fényben de mosolyog, közelebb hajol. Álla szinte súrolja Oswald vállát, amikor füstöt fúj a kamera lencséjére.
Oswald felkuncog. Vágás.


Ed háttal, tőle talán húsz lépésre áll a metróban. Lábfejei egymás felé fordulnak, vállával a betonoszlopnak támaszkodik. Az utolsó metró egy éles sípolással bezárja előtte az ajtajait, a menetszél beletép a hajába. A tincsek szétrebbennek, mint valami elektromos szélben, ahogy a szerelvény eldübörög, és egy pillanatra felszikráznak a messze, hideg neonfények, és nehéz zajjal kondulnak a kövek: a tér túlzó, óriási, a graffitis pillérek úgy húzódnak, mint egy rég leomlott épület zsigerei.
Ed az oszlop mentén a tükrös padlóra csúszik és hátraveti a fejét.
Oswald kopogva közeledik felé.


Csak hangok hallatszanak, a kép csillagtalan űr.
- ...mint a Dengue-láz.
- Ühüm.
- Fázol?
- Nem.
- Megrázkódtál.
- Nem fázom.
- Van egy kabát a táskámban.
- Hagyd el.
- Várj. - Mocorgás, surranó szövet, cipősarok koppanása és egy leheletnyi csend a sötétségbe sóhajtva. Ed susogása távoli rádiózörej. - Így jobb?
- Mmm. Várj ez még mindig megy?
A hangok elroppannak.


Oswald akkor nekihajol Ed vállának. Az orrában hideg kő és rozsda szaga, és Ed dohányának vaníliás illata. Ed megfeszül, majd közelebb kusszan, az állát támasztva Oswald életunt frizurájának. A torka közel van: egy fehér vonal, kiugró ádámcsutkával, és nem kéne ennyire bíznia benne; ha Oswald akarná, csak egy reccsenés az élet.

- És most?
Ed lassan felnyitja a szemeit és az alagút mélyébe mered. Az alagút visszamered rá. A visszhang a füleikben kong. Mintha órák teltek volna el a percek helyett.
- Hmh?
- Elment az utolsó metród. És most?
- Én nem ezen a vonalon járok - mondja náthás hangon.
Oswald ficeregni kezd, kissé megemelkedik. Ed karja, ami a vállához szorul, most vele mozdul.
- Azt hittem azért jöttünk ide, hogy hazamenj.
- Azért jöttem ide, mert azt hittem, elkísérhetlek idáig.
- Ez nem is az én metróm.
- Autóval járok.
- Bliccelek.
Egymásra bámulnak. Oswald apró bólintással nyugtázza, hogy elbaszták, és indokolatlan hévvel mosolyog.
- Ha nem volnék ittas, hazafuvaroználak - fűzi tovább Ed, nagy nehezen Oswaldra fókuszálva. Hadonászva gesztikulál a mutatóujjával. - De a statisztikák szerint - az éves statisztikák szerint, ez évesek, mostaniak - az ittas járművezetők által okozott halálos balesetek még mindig a negyedikek a sorban. A halálesetek közül.
Oswald arrébb húzódik, hogy előtúrja a cigarettáját. A füst Ed arca előtt kavarog, felettük zizegve röppenő éjjeli lepkék köröznek. A lábában lassan meghűl a vér a hideg padlón.
- Nem tré - mondja végül, ujjai közt forgatva a cigarettát. - Úgyse mennék haza.
- Akkor?
Oswald szabad kezével párszor megpaskolja maga mellett a követ. A lepkék szétrebbennek a csattanásra. Ed szemei összeszűkülnek:
- Itt akarsz aludni?
- Simán.
- ...Veled maradhatok?
A cigaretta megdermed a levegőben. Oswald lesüti a pillantását, feje gyöngéden oldalra billen. Nyelve a fogain, ajkai elnyílva, ujjai megrándulnak.
Azt súgja:
- Ha akarsz.
Aztán Ed torkára markolva közelebb húzza és megcsókolja.


Körmei lágyan szántanak végig az ütőér mentén, halvány, csipkeszegélyű sebeket festve a bőrére. Oswald közelebb araszol, remegő térdekkel átveti a bal lábát Ed derekán. Összefonódnak.
A csókjuk elmélyül, Ed tétova lelkesedéssel követi Oswald tükörmozzanatait. A szemüvegét nem vette le; Oswald orra az üvegnek koccan és Ed vigyora elmázolja az ajkaikat, amiért Oswald úgy dönt, elég: még utoljára belé harap és a pillantása felrebben, Ed viszonozza a maszatos lencséken át. A sóhaja rebbenő szárnyak hangja, feje áhítva billen, amikor Oswald fogai eleresztik.


A tekintetük újra metszi egymást. Oswald ujjai ernyedve a vállára simulnak, támaszként kap belé és egy laza mozdulattal az ölébe húzza magát. Karjai Ed nyaka körül, Ed az oldalában érzi a hegyes csípőcsontokat.
Ökölbe szorul a keze, nyelve szárazon tapad a szájpadlásának. Az alkohol és a cigaretta és Oswald íze összefonódk a torkában.

- Tetszem neked? - pattannak ki belőle a szavak. Oswald nem érti. Oswald megrezzen. - Akkor most tényleg… tetszem neked?
- Ed. - Oswaldnak szó szerint tátva marad a szája. Röhögnie kell, de visszafogja magát. Valami a gyomrába mar; a szúrás gombóccá gyűrődik és lassan ereszkedni kezd. - Te erre most jössz rá.
- Akkor igen? - követelőzik, az oszlopnak hátával feljebb csúszik. Oswald vele mozdul, és Ed most már a derekához nyúl, hogy segítsen.
- Basszus. Igen. Eléggé. Igencsak. Meglehetősen. Kellőképpen. - A homlokuk összesimul. - Oké?
Ed tekintete, a maszatos lencsék mögött, elködösül. Vállai megrándulnak, ahogy a vonásait újra széthúzza a szokványos vigyor:
- Oké-doké! - És fürgén mozdul az áll vonala, ahogy Ed csókot nyom az orra hegyére. Aztán hátradől, karjai szorosabbra fűződnek Oswald derekán.  - Ezt megbeszéltük - jegyzi meg, ahogy lezáródó pillái elégedetten rebbenek. Oswald hozzá hajolva a fiú vállába rejti kaján vigyorát, és mélyen letüdőzi az illatát.
A neonfények hunyorognak lehunyt szeme alatt, és hagyja, hogy csak átrezegjen rajta a pillanat. Ed elgondolkozva a derekát cirógatja, és nem szólalnak. A mozdulatok elnyúlnak, és Ed légzése egyre egyenletesebb, a mellkasa ringató hullámzás, és Oswald ring a karjaiban. Oswald kuncogni kezd; magán, Eden, mindkettejükön, a helyzeten.
Vakon tapogatózva előcibál Ed táskájából egy könnyű kabátot, és nyűgösen bebugyolálja magukat. Fészkelődik egy keveset, a vasszagú alagút hűvöse már nem érheti őket. Homloka Ed vállára bukik és a keze a padlóra koppan a combjuk mellett.
Együtt lélegeznek a szikrázó fényekben.




komment: IGEN//nem

33 megjegyzés:

Ryan írta...

Fú hát mit is mondhatnék? :D Az egyszer biztos, hogy nagyon tetszett. Egyrészt imádom amikor, kicsit nyersebb, közönségesebb stílusban írsz, ha a történet vagy a karakterek megkövetelik. (Nincs is annál lehangolóbb számomra, amikor a ficekben a legnagyobb asshole karakter úgy viselkedik, mint egy szerelmetes 12 éves.) Valamint megvan az írásmódodban ez az újszerű, modern stílus és szóhasználat, ami már sokszor feltűnt korábbi munkáid során is, de most van kedvem megemlíteni :D Eleinte kicsit furcsálltam, aztán rájöttem, ez azért van, mert megszoktam, hogy egy irodalmi mű mindig fennkölt barokk körmondatokkal és hivatalossággal van tele. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy ennek így kell lennie. Imádom ahogy írsz, és abszolút megköveteli a sztori a fiatalos hangvitelt és kb. a második bekezdéstől már pont nem arra figyelek, hogyan fogalmazol. Hanem a karakterekre. Hát szent jó isten :D Amikor először bejelentetted, mire készültök én néztem egy nagyot, hogy ezekből a pszichopatákból hogyan csináltok Youtube-sztárt. Azonban azt kell, hogy mondjam sikerült :D A tény, hogy a Pingvin mások lealázásával jutott előre nekem nagyon karakterhez illik, Ed meg ugyanolyan mindenttudó sweetheart, mint a sorozatban. Mint mindig, most is imádom, hogy nem csak kettejükre fókuszáltok a sorozatból, hanem más szereplők is megjelennek. Itt szeretném megjegyezni, hogy nekem kicsit furcsa volt, amikor Jim lekevert egyet Oswaldnak. Persze megalapozottnak éreztem a kirohanását és hogy Oswaldot a Youtube szennyének nevezte, de az, hogy nyilvánosan jelenetet rendez és meg is üt valakit, rá is rossz fényt vet. Ez sem igazán probléma a történetben, csak ott egy pillanatra elgondolkoztam. Az eleje számomra kicsit elnyújtott volt, de nem mondanám, hogy untam, inkább csak azt, hogy vártam már, hogy végre találkozzanak és legyen valami akció :D (Valószínűleg az is közrejátszik, hogy nem ők az elsőszámú OTP-m, ez pedig egy igen hosszú fejezet :D) Imádtam még ahogy videócímeket adtatok az eseményeknek és igazán youtube-osra szerkesztettétek pl. a kommentekkel együtt. Az utolsó képen szintén nagyon mosolygok :D
Basszus mennyit írtam megint…..Szóval zárásnak annyit, hogy összességében nagyon tetszett, remek munkát végeztetek, és kíváncsian várom a következő részt! :)

Raistlin írta...

Első komment~! (uwu) Nahát, nagyon szépen köszönjük - kábé úgy kell elképzelni a közös munkát, hogy nyolc soronként váltunk, de a DOYTL során már kitapasztaltuk, hogyan imitáljuk egymás stílusát, valamint mindketten szeretünk az alkalomhoz illő stílust felvenni :D Nagyon örülünk, ha jól sikerült, és hogy találónak érezted a karaktereket - Jim ábrázolása talán az én saram, fel fog még bukkanni megint, ahol azt hiszem, új fényben látjuk kicsit, de szomorú tény, hogy Oswalddal kapcsolatban könnyen eljár a keze a sorozatban is. Remélem, a későbbiekben sikerül majd kicsit jobban bemutatnunk a motivációit.
Még egyszer köszönjük!

nusi írta...

OMG, én most elmegyek egy defibrillátorért. Ez jó volt és anniyra elkapta a Gotham hangulatát, és annyira de annyira Oswaldos és Edes volt és fúúú...., most oda vagyok meg vissza ettől. És most kifogytam az épeszű gondolatokból. Ügyik vagytok, csak így tovább! :)

уαмι. írta...

*éles kanyarral bevágódik Suci helyett és heves elnézésekkel gesztikulál*
Szóvalszia! Mindkettőnk nevében nagyon szépen köszönöm a kritikát, borzasztóan örülünk, hogy tetszett. ;u; A hangulat érdekes kérdés volt, mert szinte adta magát - ha egyszer benne vagy. Reméljük kitart.
Csók neked és háláink! xxx

sunshine-state írta...

Hello :)

Úgy kellett ez, mint egy korty levegő, az archive-on olyan kevés és olyan ratyi a felhozatal, hogy már többször majdnem elsírtam magam, és akkor most csak úgy mellékesen frissítettem az oldalt, hogy _hátha_, és akkor ott volt, és ráadásul hosszú volt, és még ráadásul veszettül király is, szóval made my day. :))
Fish zseniális volt, Oswald&Ed meg ahogy szokott, és csak azt kérdeztem a végén, hogy holatöbbi?O.O :)
Annyira imádtam, ahogy a részletekre is figyeltek, és első ránézésre egy kicsit katyvasz az egész, de miközben olvasod, összeáll és mindennek van jelentősége és az első két bekezdés után már végig vigyorogtam.

(a bögre, a clue, a videócímek, Oswakd felemelkedésének lépései, Jim, a kommentek, és Ed-Ed-Ed-Ed... :D)

Mindkettőtöket őrizzen hát meg az univerzum. (legalábbis, ameddig ezt befejezitek... :DD)

уαмι. írta...

Jézusom te most el nem tudod képzelni, hogy mennyire veszettül vigyorgok itt a képernyőnek.

(A hosszával nem lesz baj ennek a nyomorultnak, a srácok már megint kikapták a gyeplőt a kezünkből.)
Az archive-es börzével tudok azonosulni, az egy dolog hogy kriminálisan kevés dolog van, de valami engem eddig _mindig_ kizökkentett, de a fandom leleményessége és kreativitása szerintem kiemelendő. Könnyű őket megfogni, de nagyon nehéz megtartani, sajnos ez tényleg érződik a legtöbb ficen. Reméljük ez a hullámzás lecsillapszik, biztos vagyok benne hogy csak több screentime kell nekik közösen. :3 Mármint az kurvára kell. Amúgy is.

Nagyon szépen köszönjük, hálánk esernyőből eresztett gázméregként lengjen körül.
Ez a fejemben jól hangzott.
Köszönjük! xxx

Mitsuki írta...

oh. yes.

*szokásosan tartalmas komment*

és egy basszus, egyetek meg benneteket reggelire, és oh és ah és annyira ők és annyira gotham x 2015. de tényleg. és szeretem a rejtvényeket. ed annyira kis cukker naiv, pingvin meg egy ki rohadék. bugyurr.

köszönöm.

уαмι. írta...

Jahajj már no. ;___;
Imádom az efféle tartalmas kommenteket (is). Nagyon-nagyon szépen köszönjük, és nagyon örülünk, hogy elnyerte a tetszésedet! xxx

Pusszanatok.

littlemissprimadonna írta...

Holy mother of Batman. Értem én, hogy jóra számítottam, mert na, de ez messze felűlmúlta minden elvárásomat. Imádom, és körülbelül öt percenként fogok fojtatásért könyörögni

уαмι. írta...

*ultimate Batman villain laughter*
Jézusúristen. Köszönjük szépen! Igyekszünk. ;uu;
xxxx

Tinuviel írta...

Buszon olvastam. Nem irigylem a hölgyet, aki mellettem ült. Végig vinnyogtam, és nem egyszer hangosan felröhögtem. Imádom az egészet, halálos, és annyira jó, hogy folytatásos, mert kell még.

уαмι. írta...

Bazeg Tinu hc vagy.
Nagyon-nagyon szépen köszönjük, örülünk hogy elnyerte a tetszésed. ;uuu;

Thia Darkness írta...

Eddig csak három részt láttam a sorozatból, de egészen megtetszett, és bumm! Itt találtam egy ficet, amitől örökre beleszerettem. A történet nagyon hangulatos, beleette magát a szívembe. Grat, és várom a folytatást. :)

Raistlin írta...

*beesik tizenöt óra késéssel egy hatalmas adag fájdalomcsillapítóval* Bocsánatot kérek mindenkitől, sikerült nyárra masszívan lebetegednem, és most tudtam a képernyő elé szenvedni magamat - olvastam minden kommentet, és én is nagyon köszönöm, máris jobbulok ;u;

THIA, drága vagy, nagyon szépen köszönjük ;u; Pont a harmadik rész elég furi :D Utána viszont csak jobb és jobb lesz!

Naomi Drug írta...

Nem nézem a Gothamot, talán egy részt láttam belőle, de oh máj gád. Egyszerűen minden sorát imádtam, és annyira bírom, ahogy követitek egymás stílusát. :D Az ötlet totális aweeeesomeneeeeesssss, és akkor a megvalósításról még nem is beszéltem... imádom Fishet - rá még pont emlékszem a sorozatból -, itt sem hazudtolta meg önmagát.
Az egész egyszerűen zseniális volt. c; egyre több mindent olvasok el, amiről amúgy gőzöm sincs, mivel ti/te írjátok. Egyszerűen too much *--*

Raistlin írta...

*szelíden a sorozat felé tol téged*
Khm! :D Nagyon örülünk, ha a széria beható ismerete nélkül is élvezetes a sztori, és szívből köszönjük ;u; *visszakacsint Mishára*

Iwi írta...

Ma hajnalban kezdtem el olvasni a kávém mellé, aztán igyekeztem nem elkésni a munkahelyemről. Mikor hazajöttem, első dolgom volt befejezni.

Annyira jól lett megírva, hogyha az eredeti sorozat ebben a világban játszódna, ugyanolyan élvezetes lenne, mint most maffiás-rendőrös felállásban. Mint már hangsúlyozták előttem, imádom, hogy a többi karakter is feltűnik mindenféle apró szerepekben, és én igazából kinézem Jimből ezt a nyíltan balhézós oldalt is és nem tartom furának.

(*SPOILER* pl. mint amikor magát a polgármestert akarta lecsukatni a sorozatban)

Van benne egy elgépelés(?), Barbarát, Barabának írtátok, és először nem esett le, hogy kiről is van szó. :)

Amúgy még hosszasan tudnám ecsetelni, hogy mennyire hihetetlenül édesek a fiúk, és őszinte leszek, hogy az előző nullérték c. ficnél még bizonytalan voltam őket illetően, annyira hideg és weird volt az egész, és ez a történet hozzá képest pedig kis kellemes, könnyed, melengető, már-már komfortos. Szeretem, hogy ennyire szélsőséges érzelmeket tudsz kiváltani (belőlem legalábbis), és nem az van, hogy "jé, új történet, biztos megint a megszokott stílus, hangulati elemek, csak most éppen más páros/AU"

Raistlin írta...

Babrara *facepalm* Köszönöm, hogy szóltál, ilyen masszív szövegnél sajnos mindig marad benne valami, javítom, és HDSLJVLJDSBV SB VJSBVD SYSW ÚRISTENKÖSZÖNJÜK mármint hihetetlenül sokat jelent, hogy úgy érzed, tudok (ezúttal Yami segítségével :D) újat mondani, mert állandóan ettől félek, hogy oké, több, mint kétszáz novella, több, mint tizenegy regény, tényleg van még mit mondanom, tényleg nem csak magamat ismétlem egy jól bevált recepttel?

A nullérték azt hiszem, az úgy "haladó Gothameseknek," közelebb áll az eredeti világhoz. Itt a srácok még mindig nem angyalok, de valamennyire azért ártatlanabbak, kevesebb tapasztalatuk van, és Oswald nem tenyerelt bele a maffia-buliba, szóval csak simán megalomániás köcsög mindkettő. Kicsit aggódunk, hogy ne romanticizáljunk túl, Ed például megmaradt a jó öreg stalker énje, de így jártunk, DC főgonoszokról van szó :D

troublemaker írta...

oké. rávettetek. még ma elkezdem nézni.


<3

Raistlin írta...

JISSZ

Celia írta...

Ezaz Au, amiről sosem tudtam, hogy szükségem van rá.
Egyszerűen leültem, mert Gotham ficet akartam. Erre megtaláltam ezt a gyöngyszemet.
Imádok minden mozzanatot benne. Főleg Fish részét. Ésésés Oswald youtebe-karrierét. A mottoját. Ahogyan megismerte Edet. Ed, magában.
Nem tudok épeszűen gondolkozni, annyira tetszett.
(Belerángatottok a Nygmobblepot pokolba.)

Raistlin írta...

Üdv a Nygmobblepot pokolban, hagyd, hogy pezesgtessenek mélységes bugyrai. Nagyon szépen köszönjük!

H írta...

Ez egy olyan fandom, amiben nem vagyok benne, de csak miattad elkezdem nézni a sorozatot, pedig lenne ezer másik néznivaló. De ezt egyszerűen m-u-s-z-á-j lesz.
Biztos van ezért egy csomó inside joke ami nem jött át, én is szoktam belerakni mikor AU-t írok valamiből, de igazából nem zavart, mert ettől még tök érdekes volt olvasni.
Tetszett a youtuber téma, pont mostanában kezdtem belemélyedni youtuberek követésébe meg ilyenekbe, szóval ez nekem most nagyon betalált betalált.
Ed karaktere, vagy ahogy írod-írjátok, annyira emlékeztet az egyik ismerősömre, akire talán még kinézetben is hasonlít, hogy az egyszerűen fájdalmas. Már csak ezért is muszáj lesz néznem a sorozatot/tovább olvasnom a regényeteket ha lesz folytatás.
Oswald mennyire badass már?
A stílust töretlenül imádom. Néha valahol mondjuk nekem kicsit zavaros volt vagy nehezen értettem hogy épp mi a helyzet, de a fáradtságra fogom meg arra, hogy éjjel egykor olvasom. Vizsgaidőszakban. Minden a vizsgaidőszak hibája.
Várom nagyon a folytatást!

Raistlin írta...

Kéz- és lábtörést a vizsgákra, és szívből köszönjük ;u; A kábé 269349 karakter, akit behoztuk, nem könnyíti meg a fandom-szörfölő dolgát, és az sem, hogy a szerkezet szándékoltan töredékes és néha totálisan kívül kerülünk a karaktereken (mintha kameralencsén át vizsgálnánk csak őket) de őszintén reménykedünk benne, hogy mindez valahogy visszaadja a YouTube bingewatching hangulatát. [Néha nagyon közel érzed magad az emberkékhez, és tudsz róluk mindent. Néha idegenek. Van pár alak, akit nem ismersz (fel). Néha fejestugrasz valaki magánéletébe. Néha ahhoz sincs jogod, hogy tudd, milyen napja volt.]
A folytatáson dolgozgatunk, és remélhetőleg parádésan sikeres vizsgák utáni zsongó örömben olvashatod majd ;u;

Névtelen írta...

Hű ha, őszintén az eleje döcögős volt, de a végére már azt hiszem kevés is lett.

Nem igazán értem hogy mért kellet Gothem ennyi szereplőjét bemutatni mikor ilyen szép és romantikus történet szálból csak ilyen keveset kapunk most olyan "még" érzésem van. Mikor belépet Ed onnantól fogva a történet letehetetlen lett, úgy érzem hogy néha egészen elvonatkozol Pingvin eleganciájától és a bűnöseb oldalát veszed elő de azt hiszem nekem most ez kifejezetten tetszett. Remélem lesz fojtatása mert ezt még szívesen olvasná.

A sorozat pedig nagyon hamar befejeztem ami nálam egyértelmű jel hogy tetszett, a fő kedvencem talán Alfred szeretem hogy olyan halál laza meg egy kicsit emlékeztet a kedvenc démoni komornyikomra, de persze Ed és Pingvin karaktere is megnyerő bár Ed rejtvényei nekem olyan magasak például itt a történetbe először az ártatlanság utána pedig a boldogság jutott eszembe de igen én is tudom hogy esélyem se volt eltalálni.

De lényegében köszönőm nagyon tetszett.

Írta Huanna

Raistlin írta...

Hahó! A történet többfejezetes, jelöltük az elején és a végén (ketten írjuk) - ezért is van ennyi karakter, mert egyrészt később némelyiküknek szerepe lesz, másrészt pedig fontosak voltak Oswald fejlődését tekintve, hogy eljusson arra a pontra, ahol most, a történet kezdetén van.
Egyelőre nem tudjuk, hány fejezet lesz, kisregényben reménykedünk, és a fókusz Ed és Oswald kapcsolatán lesz, de mindkettejüknek megvan a maga élete a másikon kívül, és a kapcsolatuk mellett a karrierüket is vezetni kell - szóval nem ígérhetünk egy csak-a-románc típusú slash-történetet, fontosnak éreztük, hogy más témák, hogy Gotham maga is szerepet kapjon benne, a lovestory "rovására."

Alfred sajnos kiesik a pixisből, pedig mi is imádjuk :D Ed pedig örömmel hallja, ha valakinek gondjai akadnak a feladványaival. :D A folytatás érkezik~!

Névtelen írta...

Váu tényleg hogy lehetek ilyen vak, bocsi. Néha olyan nehéz a felfogásom például a sorozatba Pingvin(már tuti leütött volna hogy mindig így hívom de annyira cuki) sántítását is csak később vetem észre, pontosabban mikor csoszogót az út szélén vizesen.
Rendben van már kíváncsi vagyok hogy mi lesz, és már előre sajnálom szegény Pingvint mert a sorozatban mindenki annyira bántani akartam mintha a homlokára lett volna tetoválva hogy "anyád", nem mint ha ártatlan lett volna. Azt hiszem ha még több hasonlítom úgy fogjátok érezni mintha azt akarnám látni ebben vagy azt várnám el tőle hogy olyan legyen de nem azért mondom csak hogy még annyira él bennem a jelenetek.
Azért meg kel köszönöm Ed-nek mert elgondolkoztat meg akkor is ha jóval meghaladja a szintem a gondolkozása például mikor megkérdezte hogy "Mi az amivel át látunk a falon?" meg állítottam és komolyan elgondolkoztam mikor úgy éreztem hogy már tudom mert min más lehetnem mint hőérzékelő vagy hőkamera hagyom hogy a videó tovább menjen már éreztem hogy meg tapsolhatnak akkor megkapom a választ és ablak, azt hiszem az állam is leeset ennyire logikus és ésszerű magyarázatra nem is tudtam volna gondolni még akkor se ha rávezetnek hogy a te szobádba is van akkor is csak nézetem volna hogy "nekem?". Azt hiszem máról elég lesz csak ennyiszer lehülyézem magam mert a végén még tényleg valaki együgyűnek néz.Ja és szívesen Ed.

Írta Huanna

Dragda írta...

A kurvaéletbe is *ránéz a gigahosszú meg-kéne-nézni-sorozatok listájára*

Kurvaéletbe is már *szép csendesen az első helyre áthelyezi a Gothamat*

Ennél nagyobb dicséret szerintem nem is kell nektek :P

(azért a szokásos összefüggéstelen dicshimnuszt tessék ideképzelni)

Raistlin írta...

G Y Ő Z E L E M

Alternatív_Révész írta...

Milyen szituációban jutott eszetekbe ez az alapötlet? :D Nagyon egyedi és elsőre csak egy WTF-et tudtam produkálni, amikor megláttam.
Itt már említették, hogy azután indul be, hogy megvolt az "első találkozás", de szerintem az elejével sem volt probléma, sőt(!) nekem az némileg jobban tetszett. Valószínűleg azért, mert nem shipjeim a két aranybogárka.
Az, ahogy ezt az egészet lefektettétek erre a nagyon populáris alapra (mindenki, mindenhol, minden fajból celeb youtuber akar lenni... valljátok be), az elképesztő! Az a baj, hogy nagyon újat nem tudok mondani, annyi szinonima meg nem igen akad a fantasztikusra, amennyit most ide akarnék gépelni.

Raistlin írta...

Hosszú és sötét éjszaka volt, amikor kitaláltuk.... :D
Rengeteget jelent, hogy bejön az alapötlet, köszönjük szépen~! És sosem azt nézzük, ki fogalmazza meg a legújatmondóbb kritikát ;D Még egyszer köszönjük, reméljük, a kövekzető fejezet is tetszeni fog!

sliver írta...

Most jutottam el odáig, hogy elolvassam, és wow.
Nagyon tetszik ahogyan modernizáltátok az egészet, elsőre fura a sok szleng, de aztán ahogy belelendültem rájöttem, hogy nagyon illik a stílushoz, és tökéletesen áthoztátok Oswaldot youtuberként, meg a kapcsolatát a többi karakterrel is. Mindig élvezet az ilyet olvasni, amikor egészen más megközelítéssel, de ugyanarra fut ki a sztori (oké, ezúttal valamivel lájtosabb, mert Oswald nem csinál ki senkit, csak átvitt értelemben XD)
Mondjuk Jim egy kicsit erős volt! Nem áll tőle messze, hogy ütögesse Oswaldot, de akkor is.
És Oswald, hogy mennyire ügyel arra mindig, hogy menő legyen, és közben mennyire nagyon magányos *sóhaj*
Viszont tényleg mindig rohadt jól néz ki.
Az eleje nekem kicsit hosszú volt, azért még nem unalmas, de már alig vártam, hogy más is történjen azon kívül, hogy megismerjük Oswaldot. XD Alig vártam, hogy végre kontaktusba lépjenek Eddel, de attól a résztől kezdve, hogy Oswald kiül az erkélyre nagyon feelinges a dolog (bár az a chatbeszélgetés, amit ott folytatnak, őszintén szólva a legrosszabb értelemben awkward, oké, nem is az a baj, hogy awkward, csak hogy azért már nem 12 évesek...)
De később, amikor ott vannak a tetőn, hát azt olyan jól megírtátok, mintha én is ott ültem volna velük, meg amikor dohányt csórnak a boltban, hát az hatalmas. És ahogyan várják a metrót, amivel egyikük se akar hazamenni amúgy, nagyon kuncogtam magamban, aranyosak voltak.
Jól összehoztátok a videókat, meg a dolgokat, amik mögöttük vannak, de az igazán jó részek azok, amikor leszállnak végre a netről, és ott vannak a városban, megvan az igazi sötét füstös-mocskos Gotham hangulat, és folyton azon kapom magam, hogy mennyire szeretnék én is ott lenni (pedig valójában nem is XD).
Ed milyen aranyos a végén "Tetszem neked?" Hát én rögvest széttéptem volna Oswald helyében. <3
Különben én nem is shipelem őket. De azért az egyéb dolgok miatt továbbolvasom. :P

Raistlin írta...

ÚRISTEN SZIA ITT *két kézzel integet*

Igen, elég kétesélyes vállalkozás, mert gyakorlatilag csak Gothamet toltuk ki a kortalanságból 2015-re, és Oswaldot megfiatalítottuk 8-9 évvel talán, ahhoz képest meg retek sok a változás; kamasz!Oswald viszont kemény dió lehetett, pláne egy ilyen városban felnőve, és mivel itt nem vetette bele magát a maffiába és az éjszakai életbe, kicsit kihúzódnak az üde évei, amikor felelőtlen punk lehet. [A sok káromkodás afféle védelmi mechanizmus talán tőle, hogy a "cool kids" közé tartozzon, és néha ő sem veszi észre, mennyire feleslegesen túlpörgi.]

Jim karakterén még finomítunk a későbbiekben, és az én saram, hogy a bemutatása sokaknak túlzás volt. Továbbra is makacson tartom, hogy mondjuk úgy, "kitelik tőle," a baj csak az, hogy nem látjuk mellette a jó oldalát is, és Oswald POVja annyira intenzív, hogy a cselekedete randomnak és érthetetlennek tűnik.

A headcanon-hurrikántól meg nincs menekvés :D Arra készülj fel lelkileg, hogy mindkettejük kitartóan kiborítóan kommunikál írásban. Tudjuk, hogy second hand embarrassment, és az ember a legszívesebben kiütné a kezükből a telefont/billentyűt.

Nagyon köszönjük a kiemelt részeket, a kritikát, és rengeteget jelent, hogy olvasod, és hogy elkapott magával a Gothamünk hangulata ;u; Szóval ismét: isten hozott.

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS