a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2015. május 10.

Új hajtás


Thorin/Bilbo, reinkarnációs fic. Eljutottunk ide is.

először


A vonat lanyha lankák mellett dübörög el, és a nyomában sárga zivatar menetel. A helyszín Anglia, két végállomás között, London felé. Bilbo Baggins az imbolygó folyosón halad át, maga mögött húzva kerekes kofferét, ami túl szélesnek bizonyul, és időről-időre oldalra borul. Az ablakon eső kopog. Bilbo beles a fülkékbe, illedelmesen és feltűnésmentesen, aztán látszólag közönyösen halad tovább, mert csak tele kabint talál. Egy vasárnapi újsággal legyezgeti magát: a különszám tekintélyes, fekete-fehér, és már kész van benne a keresztrejtvény. Fáradtan fújja ki a levegőt, csücsörítve, és így pillant be a vagon utolsó fülkéjébe.
Egy hegymászó-hátizsák zötyög egy ígéretesen üres ülőhelyen, aminek nekivetve egy saras, bakancsos talpat lát. Körbenéz, egy csendes kis fütty-futammal, aztán két kézzel markol a bőrönd húzókájára, és a könyökével az ajtót kitárja.
- Elnézést, szabad lesz? - tudakolja.
A fények szürkék és ezüstösek. A férfi szeme kék, ez az első, amit Bilbo észrevesz, amikor rávillámlik a tekintete. A napszemüvege szárát rágja elgondolkozva. Gondosan nyírt szakállat visel, jól vágott frizurával: a tincseket egy otthonos mozdulattal szántja hátra a homlokából, de a gesztus elakad, és csak bámul Bilbóra, a napszemüveggel a szájában.
Bilbo beljebb szuszakolja a bőröndjét.
- Elnézést - mondja újra -, ismerjük egymást?
A férfi hagyja lecsúszni az ülésről a lábát, és elfekszik, a tenyerével a hasán.
- Ezt akartam kérdezni én is - közli. Bilbo közelebb merészkedik, és lehuppan a hátizsák mellé. A férfi, aki túlontúl otthonosan érzi magát Bilbo megítélése szerint, félrebiccenti a fejét, és valósággal vizslatja. Bilbo kihúzza magát, és megköszörüli a torkát.
- Bilbo Baggins - mutat példát.
- Thorin Eikinskjaldi.
Nem fognak kezet. Bilbo fintorog, és fölnéz.
- Talán a Különös Nevűek Konferenciáján futhattunk össze.
Thorin nem nevet. Félreteszi a napszemüveget, és üres hangon jegyzi meg:
- A Thorin teljesen helyénvaló név.
- Nem idevalósi?
- Nem, norvég.
- Akkor meg kell bocsátania nekem. - Bilbo egy kínos kis mosollyal maga elé navigálja a bőröndjét. - Szabatalmaztatott angol vagyok, förtelmes a humorom. De tényleg, honnan ismerhetem? Ismerős nekem a neve.
Ismerős az egész ember, de valami nem stimmel vele, a fekete farmerrel, a pólóval, a bőrdzsekivel. Thorin lábai hosszúak, a férfi magas és karcsú, és nem így emlékszik rá. Bilbo hümmög, és tovább szövi a gondolatmenetet:
- Hol is futhattunk össze? Ön nem tanár, esetleg?
Thorin az ajkait félrehúzva villantja fel a fogsorát, ami egy mosoly talán.
- Tűzoltó - járul hozzá a társalgáshoz. Továbbra is tüzetesen vizslatja Bilbót, és a homloka elkomorul.
- Tényleg ne haragudjon - szabadkozik Bilbo -, eszem ágában sincs bosszantani, de nem különös ez? Annyira ismerős nekem!
- Rakja el a bőröndjét. - Thorin az ülés alá mutat. Bilbo utálja, ha ugráltatják vagy utasítgatják, de úgy találja, hogy ilyen Thorin stílusa. Mindig ilyen volt.
- Honnan ismernék egy norvég tűzoltót? - gondolkozik hangosan, ahogy előrébb dönti a koffert, és a szék alá csúsztatja. Pont nem fér be. Bilbo ad neki pár rúgást a cipőjével. - Soha nem akadt nézeteltérésem a tűzzel, és Walesnél én aztán nem utaztam messzebb.
Thorin talpra szökken, és felragadja a koffert. Probléma nélkül helyezi Bilbo feje fölé a tartósínekre. Közel áll hozzá, és Bilbo érzi az illatát. A gyomrába mar valami különös vágyakozás. Zavartan hallgat, amíg Thorin a helyére huppan.
- Utaztunk együtt - jelenti ki; a hangja mély, és csendül benne valami bizonytalan él.  Bilbo csak a fejét ingatja.
- Mondom: nem utazom, nem nyaralok, még csak nem is víkendezek, és az iskolai kirándulások mindegyike egy tévedés.
- Mivel foglalkozik?
Bilbo elmosolyodik.
- Tanítok. Nem látszik meg?
- Mit tanít? - Thorin valósággal vallatja. Bilbo fészkelődik.
- Irodalmat - von vállat. - Ha akarják, ha nem. Többnyire nem akarják. Most egy állás miatt szaglászom Londonban: boldogtalan nebuló ott is akad szép számmal.
- Én is Londonba tartok - jelenti ki Thorin. Bilbo boldogan bök rá:
- Talán ott futhattunk össze! De minek a keretében?
- Először járok az országban.
- Angliában?
- Nagy-Britanniában.
- Ejha!
- Maga soha nem volt Norvégiában?
Bilbo felnevet az ötletre, aztán fél, hogy megsérti vele, de furcsa fény gyúlik fel Thorin szemeiben.
- Sosem utazik a megyén túl - idézi fel.
- Bizony - hagyja helyben Bilbo. - Aligha teszem ki a lábam Worcestershire-ből.
Thorin kibámul az ablakon.
- Érdekes - jegyzi meg.
- A kontinensen sem jártam - tódítja Bilbo, otthonos büszkeséggel. - Soha át nem szeltem a tengert.
- Én mindig úton vagyok - vallja meg Thorin a tájnak vagy a tükörképének, talán mindegy. - De akkor nem ott akadtunk össze.
- A különös az egészben - mondja Bilbo -, hogy én is úgy emlékezem, mintha úton lettünk volna, korábban, együtt; hogy tartottunk valahova, ez világos, de nem vonaton volt, vagy buszon. Lassan haladtunk, és idegen tájakon. - Elesetten felnevet. - Nem fér a fejembe! Talán gyerek lehettem?
- Nem, épp olyan alacsony volt, mint most.
- Kikérem magamnak!  
Bilbo önérzetes szusszantására Thorin csak vigyorog, mire Bilbo vállai megzuhannak. Halkan mondja:
- Akkoriban nem sokat mosolygott.
Megköszörüli a torkát, és a tájra bámul az ablakon át. Észreveszi a tükröződésben, hogy Thorin ellenségesen mered a fülére, mintha valahogy elégedetlen lenne vele.
- Talán keverem valakivel - közli Bilbo.
- Meglehet.
Bilbo kiteríti az újságot a térdén, és magának bólint.
- Érdekes - jegyzi meg még egyszer, és az olvasói levelekbe temetkezik, amik mindig éppen kellőképpen bosszantják fel. A párbeszédük még ott zizeg a levegőben, egyre ismétli magát az elméjében, de arra jut, ahogy a sorokból kifut, hogy nincs mit mondaniuk egymásnak.


Amikor a King’s Crossnál leszállnak, Thorin lesegíti Bilbo kofferét. Mielőtt megköszönhetné, a férfi kilép a kabinból, és csak a hátizsákját látja, ahogy egyetlen mozdulattal felrántja a vállára. Van valami ismerős magában a mozdulatban.


másodszor


Bilbo nem tudja, miért szólítja meg, de amikor meglátja, a szíve megugrik a mellkasában, és messziről kiáltja:
- Nahát, megint maga az!
Sorban állnak az Asdaban, Thorin a kosarának támaszkodik. Alacsony a plafon, fehér és fényes, és nagy, piros táblák akciókat hirdetnek.
Hetek teltek el.
Thorin kiegyenesedik. Egy meglepő mosollyal üdvözli, ahogy Bilbo benavigál mögé, és úgy néznek egymásra, mintha nem lett volna a velejéig kínos a legutóbbi alkalom.
- Tudja - csacsog Bilbo -, gondolkoztam. Talán a híradóban láthattam.
Thorin szórakozottan szusszant.
- Engem?
- Voltak ezek a nagy tüzek. - Bilbo Európa hozzávetőleges irányába gesztikulál, ahogy lefékezi a bevásárlókocsiját. Thorin hangja halk, mintha titkot vallana:
- A tűzoltók nem csak tűzzel foglalkoznak. Az időm nagy részét a katasztrófavédelem teszi ki, meg a balesetek.
- Nem hagyja, hogy elveszítsék az otthonukat - bólint Bilbo, és nem érti, ezt honnan vette, de Thorin nem vitatkozik vele. Elkezd rárámolni a fekete szalagra: egy karton tejjel kezdi, amit könnyedén emel fel.
- Macskát tart? - kérdezi Bilbo, a suta humorát mélyen megvetve magában.
- Eltalálta, de a macskáknak sem szabad tehéntejet adni. Az unokaöcsémék nagyon szeretik a kukoricapelyhet. - Ennek megfelelően felkerül a szalagra négy doboz Nestlé.
- Nahát, milyen figyelmes! Hogy hívják őket?
- Fili és Kili.
Bilbóból kibukik:
- Úristen, jól vannak?
Thorin meghökken.
- Miért ne lennének?
- Valami szörnyűség történt Filivel és Kilivel, emlékszem.  - A kosár kapaszodójára markol, túl erősen. Epés íze van a gyászos rémületnek, és valami a vérében egyszerre hideg.
- Nem hiszem, hogy valaha ilyet meséltem. Egészséges, rendes gyerekek.
- Gyerekek?
- Fili kilenc éves, Kili hét. - Thorin végigméri. - Bárhol és bármikor találkoztam magával, ők csak öregedtek azóta.
- Röstellem magam, Thorin. - Bilbo feltartja a karját egy bocsánatkérő gesztussal, és éppen elnézést kérne a kirohanásáért, amikor a szája elé kapja a kezét. - Mégis mi ütött belém! Úgy sajnálom a modortalanságom, Mr…
- Eikinskjaldi. A legjobbakkal is megesik, Master… Mister Baggins.
Bilbo szív egyet az orrán, és bólint. Thorin lebámul maga elé, ahogy kirámol egy nagyobb adag dobozos kávét, és megismétli magának, halkan:
- Master Baggins?
- Csak hogy végleg elássam magam a szemében - szedi össze magát Bilbo -, ezt muszáj még megkérdeznem: nem hívják véletlenül a barátai törpének?
- Száznyolcvankilenc centi magas vagyok - tisztázza Thorin, és Bilbo felhorkant:
- Persze, maga nevetségesen magas… Ha-ha! De nem, úgy értem, hogy talán… tréfaként? - Thorin a fejét rázza. - Nem? Egyre csak ez van az eszemben: “Thorin, a törpe.”
- Népszerű alakok a norvég mitológiában.
A magyarázat mit sem ér. Bilbo lesüti a tekintetét; a társadalmi interakciói általában olyan olajozott rendben mennek, hogy bárki az irigye lehetne. Formáról-formára tanulta be, és nem akad senki Worcestershire-ben, aki nála szebben bájcsevegne. Londonban egészen elveszett, nem is érti, mi vezette ide.
- Van olyan angol szó - kérdezi Thorin, mintegy mellesleg -, hogy “hobbit?”
Bilbo kuncog.
- Szerintem a “habit”-tel keveri; szokást jelent.  
- Nem, azt tudom. - Thorin a szalagra tesz két üveg vörösbort, és kirakja a “következő vásárló” táblát.
- Miért kérdezi? Hallotta valahol?
- Csak a fejemben van. - Thorin megdörgöli a homlokát. - Nem szoktam ilyen szétszórt lenni.
- Hogy kettőnk közül maga a szétszórt? Kérem. Halálos veszedelemben hittem az unokaöccseit, ha még emlékszik.
- Érdekelne, honnan vette.
- Engem is, elhiheti! - Bilbo kirámol egy üveg vörösbort, és egy kósza kis indíttatásra az üveg nyakát Thorin borainak koccintja. - Csin-csin, egészségünkre. Milyen fajtát választott?
- Akciósat. Borban nem faksznizom. - Egyszerre, mintha zseniális ötlete lenne, karon ragadja Bilbót, aki meginog a szorítása alatt. - Nagyon berúghattunk együtt! Nem? Onnan ismerem.
- Most, hogy mondja, könnyen meglehet; logikus magyarázat lenne, azt hiszem.
Thorin megkönnyebültnek tűnik, és Bilbót boldogan vállon öklözi. Erre emlékszik: a gesztusai durvának tűnnek olykor, vagy valamiért helytelennek, de ami a mélyükön van,  az igaz barátság és mély tisztelet. A kasszás köszön, és Thorin a figyelmét neki szenteli. Hirtelen olyan, mintha bealkonyult volna, és Bilbo nem is érti, miért számít ennyit. Csak egy bájos és bosszantó kis véletlen kettejük kölcsönös emlékezetkiesése, de mégis, ahogy Thorin a hátát tartja neki, karon akarja ragadni, és megkérni: “fusson el velem.”
Nevetséges.


harmadszor


Thorin a macskáját sétáltatja a Hyde parkban. Ennek megvan a módszere. Mynte, a macska, hosszúszőrű, szürke fajta, ott ül a nyakába gabalyodva, amíg ő a ködöt rugdalja a bakancsával. A fejét lehajtva halad, még benne zúg a délutánja, ott van az égett hús szaga és a kocsi szirénája, a fények vörösek, kékek, és eggyel kevesebb élet, még egy, akit nem menthetett meg, az autó roncsai a híd szalagkorlátjára függeszkedve.
Mynte leugrik a nyakából, és ahogy a nyirkos fűbe huppan, nyekken egyet, aztán sietve szaladni kezd.
- Mynte! Kom tilbake! - Leguggol, de ez mit sem segít. A macskának célja van, kiszúrhatott valamit a távolban, és ahogy Thorin az ajkára harapva rohan utána, apró, lusta bogarak rebbennek fel, és száll az eső permete. A fák szelet dajkálnak, és elhallik ide a forgalom puha zaja.
Thorin egy padnál áll meg, a fodros tó közelében. Mynte kényesen felkuporodott rá - Bilbo Baggins ölébe.
Thorin lihegve áll. Bilbo nem veszi észre, eleinte. Mezítláb ül, egy könyvvel a kezében, és kunkori haja tündöklő glória, mint az arany, és a bőre fakó és sápadt; az ingére apró virágok varrva, és az ujjai Mynte bundájában.
- Mi járatban? - kérdezi tőle csevegve, és a macska nyávogva nyúlik ki, majdnem akkora, mint a férfi, kis túlzással, persze.
- Elnézést kérek - fújtat Thorin, és türelmetlenül int Mynte-nek. A macska korábban még sosem hagyta cserben.
- Maga az! - nevet Bilbo, és boldog az ámulata. Forróság fut fel Thorin orcáin, és igyekszik közönyösnek mutatkozni, ahogy leguggol Bilbo elé, és kinyújtja a karját Mynte felé:
- Kom hit.  Vær så snill?
Mynte engedelmeskedik, és a farkát feltartva végigkapaszkodik Thorin karján. Ő összeszorítja a fogait, és megvárja, amíg a macska a vállain bizton elhelyezkedik.
- Gyakran hordja így? - kérdi Bilbo, és Thorin egy bólintással helyben hagyja. - Vagy bunda volt magán, tudja, akkor, vagy Mynte is önnel volt.
Mynte purrogó prémként terül szét.
- Maga mezítláb volt - közli Thorin, és a földre bök. Bilbo bőrcipői szimmetrikus rendben fekszenek a bolondos zoknikkal, elhagyatva, és a férfi lábujjai elmerengve játszanak a fűszállakkal.
- Ez sem segít a helyzetünkön - közli Bilbo. - Az időm nagy részét így töltöm; de a bundát legalább kizárhatjuk a képből, mert télen azért csizmát húz a legkülöncebb angol úriember is.
- Ezalatt magát érti?
- Kérem.
- Amúgy sem hordok szőrmét.
Thorin mondani akar még valamit; van valami a nyelve hegyén, de nem emlékszik. Végül dörmögve kérdezi:
- Mit csinál itt?
- Próbálok a változatosság kedvéért valami olvashatót olvasni. - Bilbo föltartja a könyvét, de Thorinnak nincs ideje kibetűzni a címét. - És maga? Gyakran jár erre?
- Ami azt illeti, nem.
- Mmm! Egy újabb különös véletlen.
- Nem követem magát - tisztázza Thorin, és Bilbo fölkacag. Thorin mosolya pillanatnyi, de azonnali; jó Bilbót így látni, önfeledten, a kertjében (korrekció: egy parkban - angol szavak); jó Bilbót így látni, a könyveit olvasva, karosszék helyett hát egy padon éppen, ez volt minden, amit Thorin kívánt neki, és nem is érti, de már belenyugodott, hogy sosem fogja felfogni, beletörődött régen, hogy annak, ami köztük van, soha nem lesz értelme; és soha nem lesz vége.
De Thorinnak mennie kell.


negyedszer


Megígérte Dísnek, hogy elmegy a fiúkért az iskolába. Dís miatt volt az egész költözés, aki valami váratlan és visszautasíthatatlan ajánlatot kapott az Allen & Unwin kiadónál. Thorin nem volt biztos benne, miért tartott vele; Frerin halálával persze nem maradt más családja, és a húgával mindig ott voltak egymásnak, tűzön át és vízen át és számtalan, sorozatos tragédián. Dís azt is kikötötte, hogy nem hagyja, hogy ott őrlődjön magában valami szánalmas kis legénylakásban, így összecuccoltak, amit Thorin csak eleinte érzett kínosnak.
Kérdezte Bilbóról, de Dísnek és a testvéreknek persze semmi nem derengett.
Most ott van a rőtfalú téglaiskola kapujában, és nézi, hogyan kapaszkodik fel a bizonytalan borostyán a kovácsolt kapun. Korán érkezett, várnia kell, hogy kicsengessenek. Ekkor történik, hogy Bilbóval ismét összeütköznek, a férfi egy aktatáskára markolva manőverezik be, egy ebédszünet nyilvánvaló maradékaival egy szalvettán, és már nem lepődik meg egyikük sem.
- Tanítom a testvéreket? - kérdezi Bilbo derülten.
- Nem. Szerintem nem.
- Nagy megkönnyebbülés. Reménytelen lennék a vezetékneveikkel.
Thorin végigméri, egészen szelíden. Bilbo mellénye és blézere csökönyös, vasalt rendben, és vele van a zsebébe gyűrt zsebkendője, ami Thorint különös elégtétellel tölti el.
- Bocsánat, ha ez udvariatlan tőlem - szabadkozik Bilbo, és megtörli a száját. - Igazán illene megjegyeznem, semmivel sem nehezebb, mint magának memorizálni az én nevemet.
- Eikinskjaldi. Thorinnak szólított.
- Megengedi?
- Persze, Master Baggins.
- De az úgy nem járja. Bilbo. - Kezet nyújt. - Örülök, hogy újra látlak… hanyadjára?
Thorin vállat von.
- Tudja fene.
Bilbo tenyere forró a tenyerében.
- Arra gondoltam… - kezdi halkan, éppen, amikor Bilbo azt mondja:
- Nos… ó, jaj, nem, mondja csak! Mondd.
- Hogy - folytatja Thorin hősiesen -, hogy ne várjuk ki mindig, amíg a sors intézkedik.
- Aha?
- Meginnál velem valamit?
- Kitörő örömmel! Most rohannom kell, de megadom a számom, és akkor…  
- Á, egyszerűbb lesz, ha hordok magammal egy üveget.
- Most mondtad, hogy nem bízhatjuk a véletlenre! - Bilbo nevet. Thorin a szemöldökét felvonva néz le rá.
- Ne becsüld alá az univerzum akaratát.
- Alig várom! Az édeset szeretem.
- Észben tartom. Ég veled.
Bilbo javítja:
- Még látjuk egymást. Az “ég veled” végső búcsúra szól, szóval csak: szép napot!


ötödször


Bilbo lakása lángra kap. Egy cigarettacsikk az oka, vasárnap reggel, amit az ágyban szívott el. Ott ül a tűzoltóautó hátuljában, pizsamában, pokrócba bugyolálva, és Thorin vele van.
- Ennyire látni akartál? - Tréfának szánja, de igaza van. Bilbo a fehér füstre bámul, ami a hetedik emeletről hömpölyög elő, egyre szórványosabban.
- Tudod - mondja -, a különös dolog az, hogy közben arra gondoltam: “volt már rosszabb is.” És nincs így! Békés életem volt; no persze, fiatalkoromban a kelleténél talán többet csatangoltam, és… Amikor anyát elvitte a rák… De ez egészen másfajta tragédia. Pánikolnom kellett volna!
- Több van benned, mint hiszed.
Thorin fekete egyenzubbonyt visel, láthatósági csíkokkal, és sárga sisakja az ölében van. Hátrahajol, és előkerít valamit a csomagjából. Bilbo a profilját figyeli, ami a magáénál is ismerősebb, a nemes vonásokat, a büszke orrot és a fekete hajat, ami nem tudja, miért bosszantja. Hosszabb volt; sokkalta hosszabb, és tömött, dús volt a szakálla, de őt ugyanennyire meglepte a szépsége.
- Egészségedre - közli Thorin, ahogy bátortalanul átnyújt egy üveg rosét. - Langyos.
- Koccantsuk a biztosításomra.
- Nem lehet, szolgálatban vagyok.
A füstre bámulnak.
- Tudod - mondja Bilbo -, eléggé el akarok mondani neked valamit.
Thorin felszusszant.
- Kölcsönös.
- Elég intim.
- Kezdjem én?
- Kérlek.
Thorin a szemébe néz.
- Szerettelek.
Bilbo halkan felnevet. A lábait lóbálja, és rámarkol az üveg nyakára.
- A számból vettem ki a szót. Nem tudom, hogyan kerültünk össze, de beléd szerettem, akkor és ott.
- És most?
Összenéznek.
- Most nem tudom. Kinyitod?
Thorin visszaveszi az üveget.
- Szerintem szeretlek - mondja Bilbo -, de nem ismerlek, és közben meg igen. Szóval ezért nem értem.
- Hmm. Tessék.
- Köszönöm szépen.
Bilbo az üvegből iszik, kivételesen. A bor könnyű és édes. Csettint a nyelvével, és az égre mered.
- Nézd, ott ég el a jelenem. Talán a múltunk mindegy, bármi is legyen; soha nem jut már eszünkbe.
- Ugye nem voltál betörő?
- Már pardon?
Thorin a könyökére támaszkodva elfekszik, és csak az épületet nézi.
- Master Baggins, szerződéses betörő.
- Ennyi?
- Ennyi bőven elég.
- Nekem nem.
- Akkor? Mi legyen?


mostantól


- Utazzunk el.
Bilbo a tengerben áll, feltűrt nadrágszárral. Utazzunk el, erre kérte. Szellő van a hajában, és a csupasz mellkasára gombolt fel egy vastag kardigánt.
A tenger szürke és hideg. A hullámok taszítják Thorint, ahogy a vízbe gázol. A sziklákat szereti, amik a távolba futnak, a kavicsokat, amik a lába alatt ropognak. Bilbo a láthatárt kémleli.
Elszöktek kettesben. A tenger végtelen.
- Meghaltál - mondja Bilbo, anélkül, hogy ránézne. Thorin megáll mellette. - Meghaltál - mondja Bilbo -, és én gyászoltalak, és közben mégis hazavártalak. Valahogy úgy volt, hogy talán egy másik világban még rendben vagy, és elmondhatom neked… Hogy elmesélhetek mindent. Megöregedtem. Hajóra keltem. És elfelejtettem.
- Most itt vagy velem - mondja Thorin csendesen. Bilbo hozzá hajol, hagyja, hogy átkarolja.
A tenger a partot mossa, a tájat formálja, pillanatról-pillanatra. Thorin és Bilbo összekapaszkodnak.





komment: igen // nem

15 megjegyzés:

nusi írta...

Gondoltam felnézek gyorsan így alvás előtt, hogy hátha van valami friss, és tessék van!, és nagyon jól esett a lelkemnek. Tetszik, hogy az egész fic hangulata ilyen lágy és szelíd, és mindeközben sejtelemes és nyugodt. Áhh nem is mondok többet, mert nem is kell mert jó az egész úgy ahogy van és Thilbo forever!: 3

J. R. Palmer írta...

Hát ez valami nagyon cuki volt. Azt hittem meghalok, hol a röhögéstől, hol a sírástól...Fili és Kili de cukik lehetnek! Na jó..azért egy picike puszikát rakhattál volna bele, de ettől függetlenül imádtam :3

Raistlin írta...

NUSI, nagyon örülök, hogy tetszett, és hogy elkaptam a kívánt hangulatot ;u; Köszönöm szépen~!

J.R. PALMER, aww, köszönöm ouo Az olvasó fantáziájára van bízva, mi történt köztük - az utolsó jelenet az utazásuk másnap reggele, és Bilbo gyanúsan félmeztelenül van, csak úgy magára kapott egy kardigánt, mielőtt kiment a házból a tengerhez, és hogy miért volt félmeztelenül a Thorinnal közösen kibérelt hotelben/víkendházban, azt eldöntheti ki-ki magának :D

Cathy írta...

Élni sem volt kedvem ma reggel, de ez olyan volt mint egy forró ölelés. ❤ (cukik na, hát mit van tenni)

Raistlin írta...

Ahhhwww, köszönöm szépen ;u; És kitartást~!

Storm child írta...

Már az elején éreztem,hogy itt sírás lesz.
Fili és Kili említésénél zokogni kezdtem,majd minden Master Bagginsnél,és az ötödik találkozásnál szinte végig,közben pedig könyörögtem,hogy szép vége legyen.
És szép vége lett és nagyon tetszett,köszönöm.

Dragda írta...

Tűzoltó Thorin és tanár Bilbó, awwwwwwwwwwww
*visszarohan magolni, mert az ebédszünetéből csípett le e gyönyörűség kedvéért*

Raistlin írta...

STORM CHILD, én köszönöm, de nagyon ;u; És megerősítem, hogy Kifliék jól vannak, mert a sors/karma igazságtalannak tartotta, hogy olyan fiatalon haljanak, és most új esélyt kaptak, ahogy Thilbóék is; azt hiszem, ki fogják használni ^^

DRAGDA, hajrá-hajrá, és köszönöm szépen!

Dorina írta...

Istenem, ez olyan édes volt. Nagyon szívmelengető. Végig vigyorogtam az egészet. Remélem valamikor előrukkolsz majd egy jelenben játszódó történettel, ami némileg hosszabb. Imádtam.

Raistlin írta...

DORINA, tervezem :D És köszönöm szépen! ^^

LadyLoss15 írta...

Jajj, hát ez nagyon kellett. PONTOSAN erre vártam a mozifilm óta. Kényelmesen illeszkedhet a történet utánra, és simán elhiszem, hogy tényleg összejönnek a reinkarnációik (Bilbo miért félmeztele a végén? Nem akarom tudni- najó de nagyonis hogy akarom tudni!! )... És ez nagyon megnyugtató. :)
Mellesleg remekül sikerült megint karaktereket alkotnod, a hangulata ennek is tetszett, bár nem sok ideje volt, hogy kiforrja magát, az egészen érződött, hogy ezek csak apró képkockák, de annak nagyon jók voltak. :)
Jelentem, Thilbo (azaz Bagginshield) rajongásom egy egészen magas pontra jutott, és végig te rugdostad fel a hegyoldalon... :P szép munka :))
LL15

Raistlin írta...

Köszönöm szépen ;u;
Bilbo (hozzávetőleges) félmeztelenségéről szólván:
1. (Angol) nyár van, és melege van
2. Thorin és ő a szó bibliai értelmében is megismerkedtek még aznap este, és a halálról való emlék is ennek hatására tör elő
3. Talán nagyjából egy év is eltelt, mire sikerült eljutniuk addig, hogy tényleg elutazzanak, ellenben közben randevúzni kezdtek, és a kapcsolatuk szépen-lassan eljutott odáig, hogy közösen ágyba bújjanak. Thorin halálára viszont Bilbo csak most kezd emlékezni.
4. Egy negyedik megoldás :D
5. És az összes a mindenkori olvasóra van bízva :3

Rauko írta...

Csodálatos volt, gratulálok! Nem olyan régen akadtam rá az oldaladra, de a rövid ficcedet olvastam mind. :) Imádom. <3 A film után ötlött fel bennem a Thorin-Bilbó gondolat (bár a könyvet is olvastam már párszor), de eszembe sem jutott, hogy találok magyarul valamit. Valami jót. De hála a guglinak itt vagyok és még egyszer: köszönöm. Remélem, sok ötleted van még, mert rettentően jó olvasni! Hajrá a továbbikban is, abba ne hagyd!

Raistlin írta...

Sziaszia itt, és nagyon szépen köszönöm! Lassan de biztosan készülget a következő történet velük :3

Rauko írta...

Nagyon várom! ♥ Hajrá! ♥

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS