a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2015. május 5.

thistle&weeds


11. fejezet
Mr. Bilbo Baggins hátralévő napjai


Az űrhajó, amibe Bard becsempészte őket, zsúfolt volt, és jóval kisebb, mint amire Bilbo számított.
- Ez egy cirkáló - magyarázta Tauriel, aki ellenőrizte, hogy rendben becsatolták-e a biztonsági öveiket. - Gyors manőverezés, remek sebesség; rövid távra kiváló lesz.
Bilbo kételkedett. Az igényeit kielégítette a rengeteg fehér felület és a biztonsági fények, de nem értette a csöveket és a műszereket: inkább labornak tetszett, mint titokzatos űrhajóbelsőnek. Thorin mellett kapott helyett egy kényelmetlen, könnyű székben, amiről a lába nem ért le a földre. Tauriel Kili elé térdelt, és a kezét a kezébe vette.
- A karotokat majd tartsátok mereven - figyelmeztette őket. - A kilövés csúnya lesz.
Egy hangtompító tó fölött parkoltak, amiről pára szállt fel, ahogy a motorok nekimelegedtek. Tauriel elfoglalta a helyét a pilótaülésben, és Bilbo feszengve kérdezte:
- Mennyi idő alatt érünk oda?
- Nagyjából negyvenöt perc.
- Na, az nem olyan vészes. - Bilbo száján reménykedő kis mosoly futott fel, ami azonnal lelohadt, ahogy a légszelepek bezáródtak. A füleiben lévő nyomás egyszerre mintha megszűnt volna, és hasító fájdalom vágott a dobhártyájába.
Rajtoltak.


Tauriel énekelt. A dala Thranduil kántálására emlékeztetett, eleinte úgy tetszett, ugyanazokat a sorokat ismételgeti révülten. Bilbo aggódva hunyorgott a lányra; azt gondolta, hogy talán magát nyugtatja a dallal, vagy esetleg fohászkodik, hogy le ne zuhanjanak, amikor Kili lelkesen odavetette:
- Hangvezérlés, ugye?
- Én úgy tudom, igen - felelt  Fili. - Az éneklés pontosabb, mert ugyanazt a hangmagasságot kell elérni minden alkalommal. Miről dalol?
Thorin hümmögött. Bilbo nem merte felé fordítani a fejét, csak ült mereven, és a fényes padlóra meredt.
- Nem értem olyan jól a tündét - védte Thorin a becsületét -, navigációs parancsok, főleg. - Kisvártatva hozzátette: - A hajónak neve is van; és, ha jól veszem ki, tudata.
- Mesterséges intelligencia?
- Nem - vágta rá Bilbo, és megismételte: - Nem.
- Én szerintem…
- Nem.
Bilbo nekifeszült a tudatánál lévő űrhajó ülésének, és a szemét szorosan lezárva csak azt kívánta, hogy az egész múljon el.
A sárkány már nem érdekelte. Ha kell, pernyeként lebegve hagyja el a hajót, csak ki akart szállni. Életében először dorgálta magát, hogy miért evett annyit (mintha pár pirítós és némi müzli sokat számítana!) - a hányinger hullámokban vett erőt rajta, és a lüktető fejfájással versenyezett. A füle ismét bedugult, nyomva és hasogatva. Bilbo a legszívesebben kétrét görnyedt volna, összehúzta volna magát minél kisebbre, hogy a gyatra gyötrelmeknek annál is kevesebb terük legyen, de lebénította Tauriel figyelmeztető parancsa és a maga fásultsága. Thorin kezét akarta a maga kezében; a meggyőződése volt, hogy az megoldana mindent. Amikor nyöszörögni kezdett, Thorin félszegen vigasztalni próbálta:
- Hamarosan ott vagyunk.
A hangja tompán érkezett. Tauriel a dalt megszakítva jelentette:
- Kapaszkodjatok. Átváltunk szabadesésbe.
- De minek? - dohogott Bilbo, aztán csak ordítani tudott.


Tauriel lebegett, az ülésről felemelkedve. A haja vörösen örvénylett körülötte, és az űrhajó ablakán túl az univerzum sötétsége tátongott. A kozmosz úgy festett, mint egy ősöreg, csillagszakállú isten, aki szörnypofáját iszonyúra tátva akarja elnyelni a bolygójukat. Bilbo látta a kontinenseket, a felhőket és a kéken derengő vizeket; látta a városok fényes pókháló-fonalát; látta, elérhetetlen távolban, az otthonát.
- Gyönyörű… - lehelte Fili csendben, és Kili rákérdezett, átszellemülten:
- Ugye? - De Kili csak Taurielt figyelte, tehát rá értette.
- Keringési pályára állunk - közölte a lány. - Smaug a közelben fészkel.
Bilbo Thorin vonásait fürkészte. A férfi komoran és zaklatottan bámult a bolygóra, mintha egyre csak a sorsát forgatná a fejében, de a látvány rettentő szépsége visszafénylett a tekintetében. Bilbo újra lenézett (inkább, minthogy a sötétségbe meredjen, a sötétségbe, aminek soha-soha nincs vége); a roppant felhők ködét figyelte, mert volt valami megnyugtatóan ismerős a mozgásukban, abban a monoton menetben, ahogy örökké az égen ügetnek, azzal a különbséggel, hogy most felülről látta őket.
Tauriel a kezébe vett két rúd-kontrollert, és valami fénylő bokaperec-szerűséget pedig a lábaira erősített. Bilbo ezt visszafogott aggodalommal figyelte; aztán Tauriel táncolni kezdett.
Bilbo úgy döntött, nem lepődik meg.
Nem igazán várt mást.
A hajó követte a kapitánya kecses és erőteljes mozdulatait, és, sajnos, alkalomadtán elkezdett forogni. Bilbo fagyos félelemmel kapaszkodott a biztonsági övbe, Kili viszont kioldotta magát, és rikkantva keringett körbe-körbe-körbe, és amikor bukfencezve ellebegett előtte a törpe, Bilbo inkább lehunyta a szemét, és úgy maradt, az állkapcsát feszesre zárva.
Folytatódott a ritmusos kántálás, amihez becsatlakoztak Kili kiáltásai. Bilbo igyekezett úgy tenni, mintha csak vidámparkban járna, de az a helyzet, hogy szíve forrongó mélyéről gyűlölte őket, és Frodo valahányszor magával rángatta, csak a jólneveltsége tartotta vissza, hogy az egész kócerájt föl ne gyújtsa. Az emlékek hevesen villantak az eszébe, és riadtan Taurielre nézett. Nem merte megzavarni abban… bármit is művelt, így Thorinra pillantott, és suttogva kérdezte:
- A tűz, ugye, nem terjed az űrben? Nincs elég oxigén, nemde?
- Nekik az már nem kell - felelte komoran a törpe, és Bilbo kurtán bólintott:
- Príma. Remek. Remek.
Thorin mondani akart valamit, de a szava fennakadt, ahogy a tekintete az ablakra tapadt.
Bilbo egy lemondó kis sóhajjal bámult szembe a végzetével.


Ott lebegett Smaug fészke.


Smaug fészke rettenetesen festett. Űrszemétből tákolta össze; gömbölyű volt és apró, mint egy gonosz, kriszk-kraszk hold. Ahhoz azért pont elég méretesnek tetszett, hogy egy sárkány kényelmesen elférjen benne, és ők egyre közeledtek.
Bilbo eleinte azt hitte, a saját zihálását hallja: a nehéz, hörgő levegőt, ahogy előre tör, de aztán ráébredt, hogy ezt a hangot valami sokkal nagyobb adja ki, és rettegve bámult előre, majd egy újabb felismerés következett: a hang elvileg nem igazán terjed az űrben.
Nagyon lassan fordította oldalra a fejét.
Thorin előre görnyedve ült a székében, és ökölbe szorított keze remegett A haja körülötte lebegett. Sárkányhangon lélegzett.
- Hé… - suttogta Bilbo gyengéden, és kinyúlt felé. Thorin egy hirtelen mozdulattal a csuklójára markolt, és a szemébe nézett. Üveges volt a tekintete.
- Ne érj hozzám - mondta; kérte, és túl-mély hangon hozzátette: - Nem biztonságos. Fili!
Tauriel a táncából kizökkenve kérdezte:
- Mi történik?
Az űrhajó megrezzent, és egy pillanatra kihunytak a fények. Amikor ismét felégtek, Fili a biztonsági övvel matatott, és Kili rémülten hadarta:
- A bácsikánk nincs jól.
- De máris? - kérdezte Fili. - A sárkány még nincs is itt! Thorin, tarts ki!
Az unokaöccsei körbevették, és az űrhajó visszhangozta a nehéz légzést. Tauriel éneke megremegett, és a jármű ismét nagyot zökkent.  
Thorin Bilbóra pillantott. A bőre sápadt és nyirkos volt.
- Bocsáss meg - suttogta. - Annyira sajnálom. Elszámítottam magam, azt hittem, bírni fogom… ne haragudj.
- Elég az önvádból! - vágta rá a hobbit, és felszusszanva lehámozta magáról a biztonsági övet; az az űrruhába akadt, és ő bosszúsan félrelökte. - Rosszul vagy, Thorin, nem tehetsz róla.  
- Bölcsebb ilyenkor távol maradni tőle - figyelmeztette Fili, és Bilbo akkor vette észre, mit művelnek: Thorin karjait kötözték le a biztonsági övvel.
- Ez nevetséges! - közölte, és furakodott volna előre, hogy Thorinhoz férjen, de Kili nem engedte közel.
- Figyelj rám, kérlek - mondta Thorin, űzött tekintettel. - Nem leszek önmagam. Kapni fogok egy nyugtató injekciót, de mire az hat… Elszámítottam magam - ismételte, valahogy görcsösen, és aztán hajtogatni kezdte: - Bocsáss meg nekem.
- Thorin, Yavanna szerelmére - sóhajtott Bilbo, és a könnyedségét kihasználva átbukfencezett az unokaöcs-blokádon. Thorin arcát a kezébe vette, és mélyen a szemébe nézett. - Itt vagyok veled, érted?
- Nem akartam, hogy így láss - mondta Thorin, egészen halkan, és Fili élesen közbevágott:
- Az új események fényében elő kéne állnunk egy B-tervvel.
- Támogatom - szólt közbe Tauriel. - Ezek nekem is üstökösnek tűnnek.
- Hogy minek? - Fili hátrakapta a fejét, de Bilbo csak Thorint figyelte. A vonásait árnyékok ülték meg, és hajszolt tekintete elkerekedett.
- Mahal, kegyelmezz.
Akkor már Bilbo is odanézett; és felnyüszített.
Valami égő rög röpült feléjük. Az üstökös az űrben lángolt, és a tűz valahogy folyékony volt. Tauriel a falhoz szökkent, és kántálva könyörgött a hajónak, hogy húzdójon félre, ha Bilbo jól értette. Egy éles rántással kitértek az üstökös útjából, ami elhúzott felettük: nem kő volt, hanem fémroncs.
- Smaug most komolyan dobál minket? - nyögte Kili, és Bilbo rávágta:
- Odamegyek.
- Nem - ágált Thorin, és Fili keményen kijelentette:
- Thorinnak kellett volna fedeznie és nekem; Thorin nincs jól, nekem oda a kezem, Kili meg kevés lesz.
- Kösz szépen - mondta Kili. - De tényleg.
- Odamegyek - ismételte Bilbo, és Fili jól artikuláltan hozzátette:
- Taurielnek nyílván a hajón kell maradnia, ezt érted, ugye?
- Egy fegyverképes valaki is kéne - szólt közbe a tünde. - Vissza tudunk lőni; egy sárkány ellen nem sokat ér, de jó lenne ezeket a… nem-üstökösöket eltéríteni, nehogy a bolygóra essenek, vagy ránk, ugye, de én most vagy irányítok, vagy fedezek.
- Fegyverképes valaki rendel - jelentkezett Kili. - Űrágyúnk van?
- Olyasmi.
- Nem figyeltek - mondta Bilbo. - Én nem vagyok pilóta, és nem vagyok… fegyverképes valaki sem. Tolvaj vagyok: oda tudok osonni észrevétlen. - Smaug fészke felé lesett. - Tudnunk kell, mi zajlik odabenn, a legjobb lesz, ha kifigyelem, és ki tudja? Kis szerencsével még az Arkenövet is visszacsenem.
- A kővel most még ne törődj - kérte Thorin. - Térj vissza épségben.
- Mi? - hökkent meg Fili. - Odaengeded?
- Ő az egyetlen esélyünk - mondta Thorin, és fáradtan Bilbóra tekintett. A mosolya fakó volt és feszes. Bilbo közelebb úszott a levegőben, és átkarolta a nyakát. Thorin nem ölelhetett vissza, a kezei már egészen a székhez voltak szíjazva, de az arcát a hobbit vállának szorította egy elfúló lélegzettel.
Smaug egy újabb üstököse lepte meg őket, ami elől Tauriel az utolsó pillanatban tért csak félre. Bilbo mit sem törődött vele: csak ott tartotta Thorint az ölelésében, hogy a férfi azt érezze, minden rendben lesz - és ebben Bilbónak is hinnie kellett. A haját simogatta, a kavargó tincseket, és Thorin azt suttogta, ismét azzal a tőle olyan idegen, delejes rémülettel:
- Ha az Arkenkövet követelem az életeddel szemben, ne hallgass rám, a sárkánybetegség beszél belőlem.
- Tudom-tudom, értem.  - Bilbo csókja rövid volt és türelmetlen. Nem akart hosszas búcsújelenetet, és nem tűrhette, hogy Thorin tovább kínlódjon valami felett, amiről nem tehet. - Rögtön jövök. Várj itt, rendben? És majd kiötlünk egy egészen kiváló tervet, ha visszatértem.


Őrültség volt. Más fajta, mint ami Thorint kerítette a hatalmába (a végén könyörgött a hobbitért, hogy ne hagyja ott) - ezt az ötletet valamiféle páni rémület és balga remény szülte.
Bilbo űrsétája nem tartott valami hosszan.
Nem akart lenézni a szülőbolygójára, sem fel, a túl távol csillagokra, és nem nézhetett hátra, az űrhajóra, mert azzal a lendülettel repült volna vissza Thorin karjaiba. Smaug fészkét viszont látni sem akarta.
Rajta volt a sisak. A saját légzését hallotta, ami vékony volt és elesett, és a szipogáshoz állt a legközelebb. Volt valamiféle egyirányú rádiós kapcsolata a hajóval, de csak azt jelentette nekik, hogy minden rendben.
A dolgát jelentősen megkönnyítette, hogy Kili fedezte az Örök Harag Minden Lézerágyújával, ahogy a védelmi rendszert elnevezte. A háta mögött egyszer vakítóan felfénylett, és molekuláira szakadt Smaug legújabb lövedéke. Volt valami megnyugtató ebben.
Közelebbről megnézve az űrszemét nem egészen állt egybe: különálló, veszélyes és éles kis darabkák forogtak és lebegtek, és Bilbo elmerengett, miféle gravitáció húzza őket össze. Nagyon remélte, hogy nem a sárkány puszta testtömege.
Nem volt annyira rossz, amikor már ott volt. A roncsok rendszere hamar világossá vált előtte, és csak követte az ösvényeket, beljebb és egyre beljebb. A hangok nélkül valahogy nem egészen tűnt valóságosnak a terep: a hulladék-fémek nem csikorogtak vagy nyikorogtak, csak súlyos, lusta csendben kerengtek.
Bilbo gondolatait egészen lefoglalta a Thorin iránt érzett aggodalma. Elsőnek alig vette észre a hideg, neonos fényeket. Mintegy mellékesen jutott eszébe, hogy itt elvileg már elég sötét kéne, hogy legyen, a fészek közepében.
Monitorlapok hunyorogtak körbe. Talált egy platformot, amin megvethette a lábát egy pillanatra, mielőtt újra elrugaszkodott volna. A hely úgy festett, mint egy fölrobbant számítógép-terem, és látni lehetett a világűrt a repedéseken.
- Hogy tetszik? - kérdezte a sárkány.
És Bilbo szörnyet akart halni a helyszínen. Az ereiben megfagyott a vér, és a szíve fájdalmasan fellüktetett; a sárkány hangját a sisakjában hallotta, mintha a rádiójelekbe zavarna be, és a hangja hatalmas volt és visszhangos, és próbálta nyugtatni magát: nincs itt, nincs itt, nincs itt, csak észrevette volna, ha összeakad menet közben egy gigantikus gyíkkal!
A helyzet az, hogy ahogy óvatosan körbefordult, csak, hogy magát nyugtassa, mégis szembetalálta magát a sárkánnyal.
- Nos? - kérdezte Smaug. Smaug emberforma volt: feleslegesen magas és hórihorgas, a bőre pedig éjfekete. Egyszerű ruhákat viselt, hosszú kardigánt és szürke farmert, és a szeme sárgán fénylett, a pupillája keskeny, a fogai fehérek.
- Nagyon… pazar - hebegte Bilbo, és nem volt mit tennie, a talajra huppant. Smaug ott állt előtte, a monitorok fényében, és meglepetten nevetett.
- Tényleg tetszik? - kérdezte szórakozottan, és körbenézett.
Ahogy mozgott, abban semmi emberi nem volt. A feje hüllősen ingott, és a kezeit mereven tartotta, mint aki nincs hozzájuk szokva.
- Lenyűgöző kis hely! - mondta Bilbo, és rávágta: - Nagy hely.
Smaug biccentett.
- Neked talán az - felelte. - A rendes bőrömben alig, hogy elférek.
Bilbo sűrűn pislogva hátrébb kúszott, és megbeszélte magával, hogy illene felállnia. De nem tudott, egyre csak kapaszkodott.
- Én csak egy apró hobbit vagyok - habogta Bilbo -, számomra a te birodalmad igazán roppant és hatalmas!
- Még csak most kezdtem - sietett tisztázni a sárkány, ahogy elindult feléje. Lebegő lépteinek nem volt hangja, természetesen. A monitorok kék fénye felragyogott fekete bőrére. - Még nem rendes fészek. Csodálatos fészkeim voltak.
- Ha-hallottam róla! - bólintott Bilbo, és végre valahogy a levegőbe kecmergett, aztán a hátát a falnak vettette. Smaug megtorpant, és a fejét egy nyaktörő mozdulattal félrehajtotta.
- Tényleg? - kérdezte, aztán azt duruzsolta: - Megijesztelek?
Bilbo bólintott.
- Nagggyon helyes. - Smaug körbefordult. Amikor mozdult, a fejével kezdte, és a teste többi része mintegy kígyózva követte. - Hallottál hát a régi helyeimről, hobbit. Az aranycsarnokokról… a felperzselt birodalmakról…
- Legendákat mesélnek róla! - lódított Bilbo. A sárkány elégedettnek tetszett.
- Azt meghiszem. És aztán hallom, micsoda kincset gyűjtött össze ez a Thrór. - Rezzenéstlen tekintete Bilbóra rebbent. - Milliárdszor milliárdokat - sziszegte. - Azt beszélték nekem. Micsoda fölfoghatatlan egy vagyona van a törpekirálynak! Gondoltam, megnézem magamnak. Álbőrben odamerészkedtem, mostanság már óvatosnak kell lennem… és találd ki, mit találtam. - Egyszeriben elbődült: - Bankkártyákat!
- Ho… hogyan… - hebegte Bilbo. Smaug dühe iszonyú volt.
- Papírpénzeket! Ócska kis fém-érméket! Semmis számjegyeket! Hát ebbe hogyan fészkeljek bele? Átkozott, nyomorult törpe! Az átkom a fejedre, a véredre! - A falnak vetette magát mérgében, és aztán úgy maradt, a vállával nekitámaszkodva, ahogy a kezei tehetetlenül lecsüngtek. Megint Bilbóra nézett. - Nagyon akartam már egy kis aranyat, mint a régi időben. Melegen tartotta a testemet: és csillogó, gyönyörű volt az én fészkem, és pikkelyes páncélom ragyogó éke lett… De elócskásodott az arany. Elosztották. Felaprózva tartották. Most magam görgessem egybe, érméről-érmére? Azt már nem! Eleinte szemetet gyűjtöttem, amikor volt az a valami, mondjad már, amikor sok szemét lett. - Várakozva nézett a hobbitra, aki nagyot nyelve próbálkozott:
- Ipari forradalom?
- Vagy bárhogy is hívjátok. Az autóroncsok voltak a kedvenceim. De szörnyen szúrtak! Elkezdtem… nem tudom már, miért, akkor olajat gyűjtöttem, azt mondták, értékes, de csak ragacsos volt és bűzös és bosszantó. Aztán az atomenergia következett, urániumot szedtem össze és nukleáris szemetet. Eh! Soha többet.
- Nem ölt meg? - makogta Bilbo, aztán megköszörülte a torkát. Tudta, hogy úgy hangzik, mintha bármelyik pillanatban elsírhatná magát; és tudta, hogy a hajón hallják… talán. - Gondoltál már rá - fogott neki, fegyelmezettebben, és még az állát is fölszegte -, hogy felkeress egy ühm, szakembert a gyűjtőszenvedélyeddel kapcsolatban?
- Valamit gyűjtenem kell!
- Na, látod, pontosan erről beszélek.
- Most információkat szedtem össze - mondta Smaug, és a képernyők felé biccentett. - Van a fejemben jó sok, de az nem lehet az otthonom. Összehordtam ezt a tákolmánnyi űrszemetet. A testvéreim messze járnak: csillagokat gyűjtenek össze, meteroit-záporokat, tüzeket és fényeket… de neeem, nekem ez a bolygó kell. Megszoktam. Kényelmes.
- Megértelek - mondta Bilbo, bár nagyon nem akart azonosulni a sárkánnyal. Nagyon,  nagyon nem. - Szóval, ööö… vissza fogsz térni?
Smaug lebiggyesztette a száját. Úgy hordta a fintorát, mint a csálé kardigánját vagy a bőrét magán.
- Majd ha kellőképpen forró lesz - közölte. - Csináljátok csak tovább a lyukakat az ózónba. Nekem az kell, hogy a nap minden sugara beessen, hogy elszárítsa és elárassza a földeket, hogy ami hideg volt, az fagyos legyen, és ami meleg volt, az lángoljon és égessen. Ott lesz az otthonom. Oda fészkelem majd magam: fészkem lesz a pusztulásban, fészkem lesz a sorvadásban, és én bizony bővelkedni fogok a katasztrófátokban.
Bilbo pislogott, és egy helyben lebegett. Egyre kijáratot keresett, de nem tudta, hogyan léphetne meg - Smaug majd bizonyára rögvest a nyomába ered.
- Ezért loptad el az Arkenkövet? - kérdezte közönyösen, mire Smaug felnevetett.
Bilbo visszakívánta magát az űrhajóra, a szabadesésbe, Azog karmaiba vagy a trollok fogságába, csak ezt ne.
- Szeretnéd látni a követ? - kérdezte Smaug. - Szívesen megmutatom.
- Úgy tudom, lenyelted - felelte a hobbit kitérően. Egyáltalán nem tetszett neki a sárkány tekintete, ahogy a pupillák kitágultak és a fogai felfénylettek fekete képében; az talán egy mosoly lehetett.
- Úgy hoztam el ide. De már nem ott van. Megmutassam? Mesélhetnél róla a törpe-királynak, de persze, utána halott leszel.
- Nincsen itt semmiféle… - kezdte Bilbo, aztán eszébe jutott, hogy Smaug tud az űrhajóról. - Ó.
- Nem szeretem - közölte Smaug -, ha hazudnak nekem. De azért megnézheted, bár hazug vagy és tolvaj. Meg szeretném mutatni neked.
- H-hát, amennyiben méltónak találsz rá, én igazán szívesen… ó jaj. Jaj ne. Ne, ne, ne, ne, NE!
Smaug eltátotta a száját. Lassú láva csorgott elő belőle, és ahogy legördült az állán, a nyakán, a mellkasán, lemarta a bőrt. Bilbo szeme előtt változott át: elégette és elemésztette magát. A hobbit iszonyában eltakarta az arcát, de érezte, hogy a tér formálódik körülötte, hogy Smaug puszta mérete felbontja és odébb mozdítja a helyet, és amikor az ujjai közül előlesett, ott lebegett a sárkány az igazi bőrében. Az Arkenkő a pikkelyei közé volt ágyazva, a szíve felett.
Bilbo keze tehetetlenül a teste mellé esett. Smaug lihegve nevetett, és a hangja elszemcsésedett a rádiójelekben. Egy szárnycsapással följebb emelkedett, talán támadásra készen - Bilbo csak bámult rá, mint prédaállatkák a fényességbe, amikor meghallotta Thorin kiáltását:
- Bilbo!
A hang megint csak a sisakjában szólt, de ő gyorsan körbeperdült. A törpe hozzá egészen közel lebegett, Bard fegyverével a kézben, és kissé távolabb az űrhajó állt, rajtra készen.
- Bilbo, csak, hogy megvagy, menj a hajóra!
Thorin szemei még mindig fénytelenek voltak, és az arcára verejték tapadt. Bilbo egy pillanatra megfeledkezett a sárkányról, a biztos halálról, és mindenek előtt csak mérges volt, mert Thorinnak ilyen állapotban betegágyban volna a helye, ott, a bolygójukon lent.
- Te menj vissza! - vágta rá.
És a sárkány megmarkolta. Bilbo tüdejéből kiszorult minden mesterséges lélegzet: karmok voltak Smaug szárnya hegyén, amik most ráfonódtak, és ő egészen elveszett benne - mintha egy bogár mászna egy óriás kezére.
- ENGEDD EL! - üvöltött Thorin parancsolón, és a fegyvert célra illesztette.
- Bocsánat - nevetett a sárkány. - Indultatok valahová?
- Figyelj rám, te hitvány, te takony, te csiga, te semmirekellő, lusta féregfajzat! Elengeded Bilbót, ebben a minutumban!
- Sértegetni merészelsz? - bődült Smaug, és lecsapott. Éles fogakkal a törpének rontott, és a fészek szilánkjai sorjázva megindultak, a mozdulatát követve.
Thorin kitért előre. Egyszerűen ráugrott az orrnyergére, a harapását kikerülve. Smaug széttárta a szárnyait, így Bilbo messzebb sodródott Thorintól, szédítő lendülettel. A sárkány följebb emelkedett, és egyre csak nevetett. Ahogy a fejét hirtelen félrerántotta, Thorin lerepült róla. Egymással szemben voltak megint, az örök sötétségben.
- Itt hordom az Arkenkőt a szívem felett! - Smaug így dicsekedett, és a karmai Bilbóra kulcsolódtak, egyre szorosabban. - Csak úgy ölhetsz meg, ha elpusztítod, ami a legdrágább neked!
Bilbo hallotta Thorin zihálását a saját kapkodó lélegzete mellett. A törpe leszegett fejjel a sárkányra meredt, fegyverrel a kézben, ugrásra készen. Bilbo látta, hogy elvigyorodott, aztán a pillantásuk találkozott. Volt valami elviselhetetlenül gyengéd a törpe tekintetében, és Bilbo szemei elkerekedtek.
- Nem az Arkenkő a legdrágább nekem - mondta Thorin; és a sárkányt szíven lőtte.
A Fekete Nyíl, amit a fegyver kivetett, zajtalanul ágyazódott az Arkenkőbe, ami a szilánkjaira robbant. Kavargó, ragyogó kőtörmelék rajzott szét körülötte, ahogy mélyebbre fúródott és még mélyebbre, és a sárkány üvölteni kezdett.
A szájából láva ömlött előre.
Bilbo még hallotta Thorin kiáltását, mielőtt a folyékony tűz betemette őt: az utolsó erejével Smaug magához rántotta, és a hobbitot ragacsos lángokba borította.
“BILBO, VIGYÁZZ!” - visszhangzott a fejében; aztán egy darabig csend,
és sötét lett.


Az első villanás: Thorin az, és ő ott van Thorin karjaiban. A rádiójel megszakadt, a férfi szavakat formál a sisak alatt, de Bilbo nem hallja, és néma Bilbo ordítása, nincsen hangja, ahogy hátravetett fejjel, ívbe görbülve vonyít fel, mert fáj, fáj, fáj és éget, mert az űrruha ráégett, beleolvadt a bőrébe.
Thorin zokogva tartja a karjaiban, ahogy a sötétségen át rohan.


A második villanás: ott vannak a fedélzeten. Fények, fények, fények. Levegő van és hangok vannak, és a roncsolt hús bűzös szaga, és Tauriel dala. A lány kántál, és ott tartja a kezeit Bilbo szétmart mellkasán, a kezében egy fehér virág. A válla mögött Bilbo látja Kili holtra vált arcát, és tudja, hogy Thorin felette áll.


A harmadik villanás: Tauriel, fényben. Ez egy látomás.
- Thorin? - kérdezi Bilbo, és körbenéz.
- Itt van ő is - bíztatja Tauriel, ahogy letérdel hozzá. - Gyere velem.  
Bilbo megrázza a fejét, csökönyösen, és a sötétségbe néz. Tauriel fény, és Thorint a sötétségben vesztette el. Botorkálva indul vissza a semmibe.
- Ne menj arra! - Tauriel szólongatja, hívja és csalogatja: - Kedves hobbit, kérlek, ne! Hát rajtaveszel!
Tünde nyelven beszél, de Bilbo minden szavát érti. Az egyre terebélyesedő sötétet követi, hátha Thorint ott leli.


A sötétség kiteljesedik.


Valami pislákol a végén. Bilbo futni kezd felé, és csak a zihálását hallja. Nem látja a kezeit, nem érzi a lépteit. A teste hátra maradt. A lelke rohan.


Valaki megragadja. Bilbo le akarja rázni magáról, a tompa fényhez kell mennie, mert Thorin és a szerelme az.
- A halál lidércfénye - mondja a látogatója. - Ne kerülj a bűvkörébe.
Thranduil az. Bilbo felhunyorog rá.
- Te hogy kerülsz ide?
Thranduilon őszkorona van, és ott áll előtte, ezüstös köpenyben. A kezét nyújtja:
- Gyere velem. A törpéd nagyon keres.
És Bilbo menni akar, annyira menne, de nincs már teste, nincs, ami elvigye, és tehetetlen, száraz könnyeket ejt.


A következő villanás: fehér vásznak fodrozódnak.


Egy részletnyi napfény.


Thorin ujjai a haját simogatják: felkunkorít pár tincset, és hagyja visszaesni őket.
- Gyere vissza hozzám - suttogja rekedten. - Kérlek…


Bilbo fölébredt.
Bilbo minden valószínűséggel kómából kelt fel, mert valami műanyagcső volt legyömöszölve a torkán, és ő fuldokolva vergődni kezdett, és lüktettek a műszerek, pwíííí, pwíííí, pwííí, de nem látott semmit sem, a szemére gézt kötöztek, és Thorin keze simult a kezének.
- Ashurukh ki ghelekh - csitította törpe nyelven. - Akhûnith, ashurukh ki ghelekh.


Amikor Bilbo fölébredt, végre végleg, Thorin nem volt vele. A hiányát már azelőtt fölfogta, hogy a fényeket megérezte, az őszi sugarak cirógatását az arcán.
Volt arca. Volt bőre. Megmozgatta az orrát, mintegy próbaképpen, aztán fél szemét felnyitva körbekémlelt.
Egy kórházban feküdt, a Megyében. Ismerte ezeket a kerek is termeket, a virágokkal hímzett ágyneműket, és a nosztalgikus szagát a gyógyszereknek. Valahogy azt várta, hogyha oldalra pillant, ott ül majd az ágya szélén az édesanyja, mint annyi alkalommal, valahányszor Bilbo fejjel rohant a falnak, és kikötött itt egy törött bokával vagy egy balvégzetű kirándulás tüdőgyulladásával. Helyette Primulát találta, a lehető legtávolabbi, és következésképp, a szívének legkedvesebb rokonát. Primula Brandybuck göndör, barna haja oldalt rövidre volt nyírva, és elegáns kiskosztümöt viselt. Sovány volt és halovány, és Bilbo értetlenül hunyorgott rá.
- Prim?
Primula azt jelentette, hogy előbb-utóbb a fia, Frodo is bekövetkezik, és Bilbónak nem is kellett csalódnia, mert a kicsi hobbit vetődve érkezett:
- Bilbo bácsi, Bilbo bácsi!
- Hello, Bobó - mosolyogott Prim, furcsán és fáradtan, amíg Frodo befészkelte magát a bácsikája karja alá.
- Tényleg harcoltál egy igazi sárkánnyal? - csacsogta, csupa csodálkozó kék szem és kusza haj, és Bilbo vigyorogva átkarolta, aztán a mosolya döbbenten lelohadt, és csak bámult Primulára.
- Tényleg harcoltam egy igazi sárkánnyal?
- Hát, az megy a hírekben pár napja - felelte a nő mosolyogva, és Bilbo elkezdte lerugdosni magáról a takarót:
- Pár napja, jaj nekem, mennyit aludtam, most már dologra… - Aztán, még mindig Frodóba kapaszkodva, észrevette, hogy a terem túloldala csurig volt hobbitokkal, és ő csak valami műszálas hálóinget viselt.
A hobbitok a rokonai voltak. Mind az összes.
- Életetekben először vagytok csendben - közölte Bilbo a Baggins, Sackville, Goodbody, Took és Proudfoot sereglettel, akik riadt szemekkel néztek.
- Hát - bocsájtotta előre a vörös Wilibald Bolger -, mit lehet mondani?
- Kezdjük azzal - vette át a szót a széles Dudo -, hogy elmentél egy kalandra a törpék királyával!
Bilbo felült, Frodót az ölébe vonva, és a tudata valahol regisztrálta, hogy nem érezett semmiféle fájdalmat.
Vagy megbánást.
- Eljöttetek mind kitagadni? - kérdezte büszkén, mire Eglantina Took rávágta:
- Eljöttünk mind gratulálni!
- Azért ezen finomítsunk - szólt közbe valamelyik Proudfoot, és erre egyszerre Primulára néztek, segélykérően.
Primula ott ült Bilbo ágya mellett egy műanyag széken, és felkönyökölve nézte.
- Nem figyelünk eléggé egymásra - mondta -, mint család. Össze kéne tartanunk.
Harsan pár helyeslő “úgy van!”, és Bilbo kijelentette:
- Tehát összeesküdtetek ellenem.
- Primula is szép kis kalamajkába keveredett! - locsogott valaki közbe. - Arról te nem is tudsz, ugye? Eljöttünk, hogy rajtatok tartsuk a szemünket!
Bilbo végigmérte Primulát.
- Szintén sárkány?
- Majdnem. Tűz az volt benne. El kellett vinnem valami gyűrűt a Végzet Hegyére. Majd elmesélem.  
- Van benne szörnyeteg, meg anya lövöldözött, bamm! - hadarta Frodo, mire talán-Dora rávágta:
- Ez egy közbeavatkozás…
És, mintha a megfelelő belépőre várt volna, Thorin közbeavatkozott.
Bilbo szíve feldobbant, amint belépett, és idióta kis vigyor ült a szájára, ami viszonzásra talált Thorin tekintetében. A törpe egy automatás kávé apró műanyag-poharába kapaszkodott, és nyúzott és hajszolt volt, egy egyszerű ingben, és Bilbo soha nem látott még nála semmi szebbet.
A rokonok tengere szétvált előtte, és némán a kijárat felé hömpölyögtek. Thorin, jó egy fejjel föléjük tornyosulva, észre sem vette, hogy menekülnek, de Bilbónak az jutott eszébe, hogy amíg még akart magának párkapcsolatot, mindig arról álmodott, hogy majd egyszer ilyen fiúja lesz, hogy elég bemutatnia, és soha többé senki nem áll szóba vele.
Thorin megállt az ágy végénél, és nem engedte el Bilbo tekintetét, aki csak kifúlt kis mosollyal bámult rá fel, mert ez volt minden, ez volt az utolsó gondolata, hogy csak még egyszer látni akarja.
- Szia Mr. Thorin bácsi - integetett Frodo, és Bilbo kuncogva húzta közelebb. Primula megköszörülte a torkát, gyorsan felvette a földről a táskáját, és szólt a fiának:
- Köszönj el Mr. Thorintól és Bilbótól, indulunk.
- Ott aludhatok Bilbo bácsinál?
- Majd a szünetben, kincsem.
- Segítesz hó-hobbitot építeni - tódított Bilbo, és futólag Thorinra pillantott. - Talán egy hó-törpét is? És átjöhetsz a legközelebbi hétvégén, az hogy tetszik? Vagy átugrom én.
- De akkor mindent elmesélsz! - követelte Frodo, ahogy az anyja leemelte az ágyról, és eligazgatta rajta a mókusos pólót. - Az utolsó részletig! Addig örülj, van sok csokid.
Bilbo meglepetten fordult félre, és észrevette, hogy roskadásig tele van az éjjeliszekrénye. Felnevetett.
- Hagyok neked is - ígérte, aztán elemelt onnan egy egész doboz marcipános bonbont. - Ezt gyorsan tedd el előlegbe, de anyukád észre ne vegye.
Primula törődötten az égre szegezte a tekintetét, Frodo pedig kapkodva megpróbálta a doboz a pólója alá rejteni, míg Bilbo suttogva emlékeztette, hogy ez egy titkos küldetés, és ügyesen kell eljárni, és az ujját odaszorította a szája elé, amikor Primula feléjük nézett.
- Mehetünk, Frodo? Bobo, ha tényleg beugrasz a hétvégén, azt megköszönném, túlórázom a cégnél, Drogo csinál gubát… meg itt lesz a nyakunkon egy darabig ez a családi biznisz, egyeztessünk stratégiát.
- Nem tudom, mikor lesz hétvége, de benézek - ígérte Bilbo, és Thorin megfelelte, amíg helyet foglalt a szabaddá vált széken:
- Hat nap múlva van.
Bilbo felhorkant:
- Egy hétfőn kellett kijönnöm a kómából?
Frodo két kézzel integetett az ajtóból:
- Szia Bilbo bácsi, majd hívj fel!
Bilbo ártatlanul visszaintegetett, és észrevette, hogy a fia fölött Primula Thorin felé bök, és azt tátogja, jól artikuláltan, hogy “nagyon. nagyon. dögös.,” aztán feltartja a hüvelykujját valami fura gratulációs gesztusban.
Bilbónak meghökkenni se volt ideje, a kerek kis ajtó becsukódott a vendégek mögött, és Thorin a tenyerét rögvest a homlokára szorította.
- Jól vagy?
- Igen, Thorin, jól vagyok, hogy vagyok jól? Nem meghaltam? Én elég biztos vagyok benne, hogy meghaltam.
Thorin elhúzta a kezét, de ha már úgyis arra járt, még végigsimított Bilbo arcán.
- Ilyet ne mondj még viccből sem.
Bilbo elkapta a csuklóját, és a szájának szorította.
- Ne aggódj már, te idióta, itt vagyok, és nem is darabokban.
Thorin erre valami olyan kis szánalmas mosollyal felelt meg, hogy Bilbo felküzdötte magát ülő helyzetbe, és amikor a férfi segíteni akart, elhessegette:
- Te csak mondj el szépen mindent; hallottad, szóról-szóra át kell adnom a kedvenc unokaöcsémnek.
- Nem éppen gyerekeknek való történet - mondta Thorin reszelősen, és Bilbo minden méltatlankodása ellenére is elrendezte neki a dunyhát a hátánál.
A kórházi szoba komfortos és kényelmes volt, pasztelles, szép színekkel. A csokoládé mellé virág is jutott bőven, és a kövérkés ablakon túl hársfák zenéltek. Bilbo tudta, hogy mindezen túl az űr hidege van.
- Elégtem - mondta Bilbo. - Arra még emlékszem.
- Nem haltál bele - felelt Thorin, a kezét a kezébe fogva. - Vittelek. Nem voltál már magadnál, de tele voltál élettel, és ott tartottalak a kezeimben. - Az arca eltorzult az emlékre, hát Bilbo sietve tovább segítette a történetben:
- Mi történt Tauriellel?
- Próbált meggyógyítani téged, de nem volt hozzá elég az ő ereje. Elvesztetted az eszméletedet, de a hús alatt még dobogott a szíved.
- Ezt nem értem - mondta Bilbo. - Van… szemem, és hajam, és bőröm, és mindenem, pedig… olyan érzés volt, mintha… A csontokig…
- Thranduil - jelentette ki Thorin, és Bilbo követte a tekintetét. A vendég-virágok sűrűjében volt egy ezüstös gally is, bíbor levelekkel. Bilbo meghökkent.
- Akkor nem csak képzeltem! De az mégis hogy lehet?
- Utánunk eredtek, amikor a lopásról értesültek. - Thorin fészkelődött az ültében. A csekély szék panaszosan felnyekkent. - Közölte, hogy nem értem tesz szívességet, csak, ahogy mondta, a halált ki nem állhatja.
Bilbo felkuncogott, és Thorin tekintete gyengéd volt és kedves.
- Megmentette az életedet - mondta. - Mindörökké az ő adósa leszek. Visszavarázsolt, de nem ébredtél fel. Elhoztalak az otthonod kórházába, és veled vártam.
Bilbo fölocsúdott erre.
- Neked nem egy országot kéne vezetned? Mi lett az Arkenkővel? Hát a testvérekkel? És Smaug? A hullája most így… - Elmutogatta, hogy földkörüli pályán kering-e, de Thorin biztosította, hogy nem.
- Egy óceánba esett - mondta. - A birodalmam pedig jól van, Dís vezetése alatt, holnap megyek haza.
- Óh.
- Filiéket előre küldtem a diadal hírével. - A torkát köszörülte. - Amikor bementél a sárkány fészkébe, megszakadt a rádiójel. Azonnal a keresésedre indultunk, de óvatosnak kellett lennünk, hogy Smaug ne vegyen észre, és dühében ne törjön az életedbe. Amikor feldúlta a saját fészkét, meglettél.
- Ezt idáig sejtettem, de…
- Kili segített biztonságban behozni téged. Fili tudta, hogy mindent megteszünk, amit lehet, hát visszament, hogy az Arkenkő szilánkjait összegyűjtse.
- Tehát meglett?
Thorin bólintott.
- Fili érdeme. Ami azt illeti, por formában még hasznosabb is lesz, mint tömbben: Smaug tett nekünk egy szívességet.
Bilbo elesetten felnevetett, és a füle mögé gyűrt egy tincset.
- Akkor… minden jó, ha jó a vége?
- Még nincs vége - felelte Thorin törődötten. - A kalandom okozott bizonyos… diplomáciai félreértéseket. Vár rám Azog tárgyalása, és az Arken-szilánkok hasznosítása. Értekeznem kell Thranduillal a terveiről, és Elronddal egy erebori űrprogram vezetéséről. A mordori helyzet okozott némi politikai felfordulást, tehát mihamarább el kell érnem Gandalfot és Gondort. Hatvankét nem fogadott hívásom van csak az elmúlt fél órában, amíg zuhanyoztam, és instant kávét hoztam. - Felemelte a műanyagbögrét egy tósztra, aztán a tartalmát egy szuszra lehajtotta.
- Persze - mondta Bilbo -, elképzelni sem tudom, milyen elfoglalt lehetsz, és nagyon köszönöm, hogy rám áldoztad az idődet.
- Egy szót se - vágta rá Thorin, és felállt, hogy keressen egy szemeteskukát. Bilbo némán követte a tekintetével. Nem igazán tudott mit mondani, tehát óvatosan rákérdezett:
- Tehát Fili és Kili jól vannak?
- Ismét az iskolapadban. Aggódnak a felhalmozódott házi-mennyiség miatt, de tudom, hogy okosak. Tauriel, ha jól értem, nálunk volt vendégségben, de a tanulmányai visszaszólították Rivendellbe.
- Kimentünk a világűrbe egy sárkány ellen, egy halom gyerekkel - dünnyögte Bilbo, és ahogy Thorin ismét helyet foglalt mellette, a széket szemből megülve, ijedten közölte: - Munkanélküli vagyok.
- Ne sérts meg. Minden el lett intézve.
- De…?
- Bár okozott némi problémát, hogy a bankszámlád le volt zárolva.
- Még mindig? Egyétek meg a rendszereteket.
Thorin elvigyorodott.
- Már minden rendben. Az összeg, amit találni fogsz rajta, kellőképpen tekintélyes, és, természetesen, a kórházi számlát is fedezi minden részletben.
- Értem - közölte Bilbo, akit a halál mezsgyéjén valahogy nem különösebben foglalkoztatott a pénze. Elmerengve játszadozott a kórházi hálóing szegélyével, aztán félve felpillantott Thorinra.
- Mikor indul a géped? - kérdezte.
- Holnap pontban nyolc órakor - mondta a törpe. - Ha nem bánod, szeretném veled eltölteni ezt a napot.
- Ajánlom is! - vágta rá Bilbo, megkönnyebbülve, de megint csak azt vette észre, hogy nem lepődött meg különösebben.
Lehet, hogy az uralkodók a világ legelfoglaltabb lényei; viszont ő a maga részéről pont akkora igényt tartott rá, mint egy ország, és készen állt rá, hogy kikövetelje magának az audenciát.


Szürreális volt hazatérni. A valóság mintha két síkon mozgott volna: az egyik verzióban mi sem volt természetesebb, mint megpillantani a dombot az árnyas tölggyel, ahogy a taxi kitette őket. Ismerős volt a hang, ahogy a fakapu felnyikordult, csak egészen halkan, és az őszi lombok zsongtak. Ismerte a szagokat: a füvekét és a füstét, amit a szomszédból sodort át a szél, és Thorin jelenléte is természetesnek tetszett, aki a bőröndjeit és az ajándékait cipelte (határozottan ő volt a kedvenc szuvenírje.) Más részről meg… lehet, hogy a Megye változatlan maradt, de ő már más hobbit volt, kívül-belül, és ha erre gondolt, büszkeség töltötte el.
Előre lépett, és csak élvezte a talpa alatt a textúrálat, a kemény kőlapokat, amik a kerek, zöld ajtóhoz vezettek, és a nyirkos pázsitot. Szemre vette a kerti virágait, amik pompázva virultak a távollétében, az ősz utolsó, búcsúzó színeivel, és egyszerre csak felkiáltott, elhajítva a sok-sok csokrot:
- Bangita, hát te vagy az!? - A zsömleszín hörcsögöt fölnyalábolta a legszebb muskátlija alól, és a tenyerében tartva nézte. - Magas és végtelen egek! Kövérebb, mint valaha láttam! - Segélykérően nézett Thorinra, aki a szimatoló hörcsögöt bámulta.
- Ez - közölte komolyan - a legapróbb hörcsög, amit valaha láttam.
- Miről beszélsz? Bangita hatalmas!
Thorin a kezét tartotta. Ahogy Bilbo átadta a motoszkáló kisállatot, az egészen elveszett a férfi tenyerében. Thorin köszönt neki, illendően, és a kisujjával végigsimított rajta. Bilbo figyelte őket, ahogy a kulcsa után matatott a zsebében, aztán, észbe kapva, megnézte, ott van-e még a pótkulcs a kopott küszöb alatt, a csokrokat pedig bocsánatkérően fölnyalábolta. Thorin felültette Bangitát a vállára, és kézhez vette ismét a bőröndöket. Bilbo beillesztette a kulcsot a zárba, és ahogy elforgatta, észrevett valamit.
- Olyan vagy - mondta. Thorin félrebiccentette a fejét.
- Milyen?
- Itt nyílnak a bogáncsaim, és ilyen vagy te is. Végre értelek.
Thorin lebámult a lila kis virágokra a küszöb mentén, és megállapította:
- Tüskések.
- Te meg tökkelütött vagy. Ez a nemesség virága.
Thorin gyorsan körbenézett a szélben fodrozódó kertben, és büszkén kiszúrt magának pár apró gyomvirágot:
- Te az vagy.
- Mi, a dudva?
- Mit tudom én, mi az: apró és szép.
Mielőtt Bilbo felelhetett volna, Thorin előre hajolt, és homlokon csókolta. Harmatos zavarában Bilbo utána csak harmadik próbálkozásra tudta beverekedni magát az előszobába.




Zsákvég minden kényelme várta őket; és a ház és az élet minden teendője. Thorin elintézett már pár hívást a taxiban, de most megint kereste valaki, akit nem lehetett visszautasítani. Bilbo kapva-kapott a lehetőségen, és csuklóból bevágta a fehérneműjét a szennyesbe, a talizmánját tiszteletbeli helyre tette, kényeskedve a csokrokat rendezte, aztán a hűtő élhetővé tevése következett, amire előbb mágnessel Gandalf “jobbulást!” kártyáját erősítette.
Thorin visszatért, és ott találta Bilbót könyékig a munkában, egyre méltatlankodva:
- Főzni akartam neked, de megromlott persze minden. Van majonéz és szilvalekvár, meg talán három répám, és egy életre elegendő praliné és csokoládé, persze.
- Fejedelmi - állapította meg Thorin. - Segíthetek pakolni?
- Nem érted a helyzetet, nincs mit enni vacsorára!
- Rendelj valamit.
Bilbo a mellkasához kapott.
- Hogy egy Baggins…!
- Egy Baggins - mondta Thorin -, aki nagyon is megérdemli, hogy egy kicsit pihenjen. Főzhetünk majd legközelebb. Bombur barátom mindig méltatja a garnélámat: bazsalikom, vaj, sáfránnyal bolondítva.
Bilbo nem tudta, melyik információt nehezebb feldolgozni: azt, hogy Thorin tud főzni, hogy főzni akar neki, vagy hogy tervez bizonyos legközelebbeket. Pironkodva és kapkodva kereste elő a telefonját, és rendelt a helyi kisvendéglőtől nagyjából hat tál húsos levéltésztát, aztán gyűlölte magát.




A bőrönd kirámolása után Bilbo elindított egy mosást, amihez csatlakoztak Thorin ingei és válogatott nadrágai, ha már úgyis ott voltak kéznél, és Bilbo mindent megtett, hogy ne bámuljon meghatottan a körbe-körbe bukfencező szennyesre.
Volt valaki az életében.
És egyáltalán nem érezte ezt kellemetlennek.
A rendelt szégyen-ebéd felett futólag megjegyezte, hogy hiányzott az otthona, csak a wi-fi nem. Thorin gyanakodva csámcsogva vizslatta, a tekintetét elszakítva a Thranduiltól kapott ágtól, ami díszhelyet kapott az asztalon Fili és Kili csokrai mellett, és amit eleddig ellenségesen méregetett.
- Hol tartod a rootert?
Amikor Bilbo elárulta, Thorin kiröhögte. Bilbo szerint teljesen jó helye volt az asztalfiókban.
- Az egy nyitott fiók - magyarázta, de hiába: Thorin titokzatos szerelésekbe kezdett. Bilbo egy darabig sertepertélt körülötte, aztán hagyta a dolgára, és kitakarította Bangita többszintes ketrec-birodalmát. A ruhák közben elkészültek, centrifugázni kellett, a tányérokat pedig elöblögette. Thorin rajtakapta, és megkérdezte, mi a baj a mosogatógéppel.
- Kicsit szivárog - vallotta be Bilbo, és utána végignézte, ahogy II. Tölgypajzsos Thorin, Thárin fia és Thror Unokája, a Király a Hegy Alatt, Erebor Ura, a konyhaparketten hasalva, egy csavarhúzóval a szájában és egy instabil elemlámpával bütyköli az ő tönkrement konyhagépét. Bilbo ekkor alaposan átgondolta az életét. Arra a megállapításra jutott, hogy valamit jól csinál.
Thorin letörölte a kezét a nadrágjában, és unszolta Bilbót, hogy nézze meg az internetet. Előkerült a tablet, amivel az egész kaland a kezdetét vette, és Thorin természetesen pár mozdulattal beüzemelte: teljes sávszélességet jelzett.
Előfordulhat, hogy Bilbo lehúzta magához egy hálacsókra.
Hálacsóknak indult.
- Hálószoba? - javasolta Bilbo, amikor Thorin a frissen megszerelt mosogatónak szorította. A férfi mélyen a szemébe nézett.
- Biztos vagy benne? Nem kell elsietnünk semmit sem.
Bilbo az ingére markolt.
- Majdnem meghaltam.
- Nem kell emlékeztetned.
- Érezni akarom, hogy élek. Kérlek.
Thorin erre egyszerűen fölnyalábolta: a feneke alá nyúlva felemelte, és Bilbónak kapaszkodnia kellett a nyakába, no meg fegyelmeznie magát, hogy ne követelje, hogy ott helyben szerelmeskedjenek, de őszintén lenyűgözte, a törpe milyen tehetségesen cipel különböző dolgokat, legyen szó a bőröndökről vagy róla.



Ez Bilbo szokott hálószobája volt; talán egy kicsit porosabb, mint lenni szokott. Ott várta őket Bilbo oszlopos ágya, és az éjjeliszekrényére fektetve a könyv, amit olvasott egy élettel ezelőtt. Az alkony lágy fényei derengtek, és az őszi kert ropogó szaga szökött be. Thorin a karjaiban tartotta és csókolta, úgy, mintha egyedül rá szomjazna, valósággal kortyolta, aztán pedig egyszerűen ott hagyta.
- Mindjárt jövök - közölte, és Bilbo tiltakozó morgására oda se figyelve térült-fordult.
Hozott egy törülközőt, egy kancsó vizet, síkosítót és egy csomag óvszert.
- Illatgyertyák? Rózsaszirmok? - méltatlankodott Bilbo, ahogy nekiállt kigombolni a farmerét, és Thorin fölé térdelt:
- Lassan - parancsolta. Bilbónak volt még egy szarkasztikus kis kommentje arról, ne töltsenek-e le együtt egy alapozó pornófilmet az új wi-fivel, de a hang a torkán akadt. Thorin éhesen figyelte, ahogy lehúzza a sliccét, és Bilbo emlékeztette:
- Nem lesz impresszív, meg semmi. Tudod jól, hogy festek meztelenül, tehát ne nagyon várj másra.
- Tudom, hogy gyönyörű vagy - mondta Thorin, és az ingét bármiféle figyelmeztetés nélkül föltűrte róla. Bilbo puha hasába temette az arcát, és a hobbitnak az ajkaira kellett harapnia: egyrészt, nagyon csiklandozta a törpe szakálla, másrészről pedig egy ágyban volt a legcsodálatosabb férfival, akivel valaha összehozta a véletlen, és úgy sejtette, illúzióromboló lenne, ha ennek fennhangon elkezd örvendeni, és győztesen felkiált, hogy: “ha-ha! szeretsz.”
Thorin úgy vetkőztette, mintha Bilbo egy kibontásra váró, csodálatos ajándék lenne, csak neki, és volt valami ebben a mohó kíváncsiságban, ami Bilbót elmondhatatlanul felizgatta.
Nem volt éppen érzéki természet. A szex, alapvetően, nem különösebben érdekelte. Csak aztán itt volt Thorin.
Bilbo szuszogva és lecsupaszítva hevert előtte, és nem várt bátorsággal kapaszkodott bele a fölötte térdelő férfi övébe.
- Leveszed ezt - közölte -, és mindent, és utána nem vetsz meg, ha egy darabig csak tátott szájjal nézlek.
Thorin a szokott siralmas kis módján nevetett (egy rövid hö-hö, és vége), aztán pedig kész műsort rendezett belőle, ahogy az ingét levette, és látványosan élvezte, Bilbo hogyan legelteti a tekintetét izmos mellkasán és a széles vállakra hulló haján. Bilbo egy ponton nem bírta tovább, és a tenyerét a férfi szilárd hasfalának szorította.
- Ez nevetséges - közölte. - Betont eszel reggelire? Mennyit edzel?
- Eleget.
- Én egyszer beiratkoztam egy aerobic-tanfolyamra. Az unokatestvéremék majdnem kitagadtak.
- Szeretem, hogy gömbölyded vagy, és puha. - Thorin rámosolygott. - Már ha számít a szavam.
- Megfontolandó - suttogta Bilbo, és megcsókolta. Közben mindent elkövetett, hogy a nadrágját leszenvedje róla, és aztán lopva az ölébe nézett. - Na ezt hogyan… - motyogta, aztán azt: - Bocsánat. - A kezébe fogta. - Hű. Hűha.
Thorin sötét tekintettel figyelte, és a csípőjét próbaképpen előrébb lökte.
- Ne haragudj - mondta Bilbo -, szerintem nekem kell egy perc.
- Természetesen.
- Utoljára… tü-tü-tü, húsz éve, hogy voltam valakivel? Ó, Eru. Nem tudom. És nem volt jó. Rossz sem, csak nem élveztem. És tudom, hogy ez jó lesz, és nem tudom, hogyan fogom bírni, mert nem azt szoktam meg, hogy… élvezem.
Thorin bólintott, és az arcát a kezébe vette.
- Megengeded - kérdezte komolyan -, hogy elkényeztesselek?


Amit Bilbo megszokott, az a gyönyör hajszolása, valami szédült és furcsa vágta, és ahogy a plafont bámulja utána. Ahogy idegennek érzi magát a férfitól, akinek a gyönyörét átélte, aki nyögdécselt, és zihált és lihegett, pedig ő most nem érez semmit sem. Önmagánál általában csak a partnere volt idegenebb, akit minden esetben kedvelt (erre ügyelt), de aki hiába mozgott benne mélyen, nem került közelebb.
Thorin más volt. Thorin türelmes volt vele. Thorin nem hajszolta semmibe, és nem volt emögött valamiféle számító demajdaztán, vagy az, hogy valami helyett történnek az érintések, hogy valami felé vezetnek. Minden egyes simogatás és cirógatás önmagáért létezett. Bilbo végigfuttatta az ujjait Thorin karjain, fel és le, kitapasztalva az idegenül szívós izmokat, végigkövette a háta erős vonalát, a hasát, a mellkasát. Thorin belesimult az érintésébe, és Bilbo porcikáit becézte, gondot fordítva a vállára és a kezére éppúgy, mint a combjaira vagy a fülére. Elsőnek, ha nem lettek volna meztelenek, Bilbo nem is gondolta volna erotikusnak, csak végtelenül vigasztalónak és kellemesnek, és tudta, hogy órákat tölthetnének el ezzel.
De Bilbo, ahogy ezt megtanulta magától, mindenek előtt kíváncsi volt. Örömmel fedezte fel, hogyan gyorsul fel a lélegzete, ha Thorin a fülét harapdálja, és hogy mennyire elgyengül, ahogy a combját dörzsöli a szakálla, és hogy milyen, ahogy a bőre kipirosodik és perzsel ott.
Meg akarta tapasztalni Thorin ágyékának a keménységét, a súlyát, az ízét éppúgy, mint a tapintását, és anélkül fedezte fel, hogy annak bármi tétje lenne. Amikor Thorin az ölére hajolt és a szájába vette, a medence felbuzgó forróságát figyelte, a bizsergő és élesen gyönyörű ingereket, minden fennakad kis lélegzetet, és észrevette, hogy a lábujjait begörbíti közben.
Thorin fölfektette a párnákra, ahogy belé hatolt, fantasztikusan lassan, és kivárta, hogy Bilbo hozzászokjon a feszítő érzéshez. Amikor mozogni kezdett, Bilbo nem tudta rendben követni a ritmusát, sosem volt jó ebben. Hagyta, hogy Thorin vezesse, a tenyerét a derekán tartva. Egymás szemébe néztek közben, és Bilbo nem állta meg, hogy ne vigyorodjon el, mert még soha nem látta Thorint boldogabbnak vagy elégedettebbnek. Magához ölelte, és szorosan hozzá simult, egészen közel bújt, a combjaival vonva őt még mélyebbre és egyre beljebb. Kéjes nyögdécselés helyett hálás kis sóhajok jöttek, és az egészben volt valami váratlanul komfortos, ahogy egészen belekényelmesedett Thorin lökéseibe, az illatába, a közelébe és a lélegzetébe, a teste hőjébe.
Az orgazmusa nem történt hirtelen, és most valami felszabadult meglepetés helyett egyszerűen átélte, a fejét hátrahajtva, ahogy végigrándul rajta, egymást követő hullámokban. A haja szétterült a párnán, és a szemét lehunyva tartotta, mert a fények felizzva égtek. Thorin lágyan csókolt az ajkaira, azt suttogta:
- Ha látnád magad…
Bilbo megint vigyorgott, mert talán soha nem volt még ennyire jelen a saját testében. Felnézett Thorinra, lustán és bágyadtan, és azt suttogta:
- Ne hagyd abba… soha-soha…


Az a különös, hogy tényleg nem volt határozott vége: Thorin orgazmusa nem tűnt lezárásnak, és az sem, ahogy csókolóztak utána, ahogy Thorin letisztogatta a törülközővel, és utána ott hevertek egymás karjaiban. Nem levezetésnek, hanem folytatásnak tetszett. Bilbo az ujjaival fésülte Thorin hosszú, puha haját, tincsről-tincsre, Thorin pedig egyszerűen hozzá gömbölyödött.
- El fogunk aludni - motyogta Bilbo.
- Meg szokott történni - felelte a törpe. - Jobb helyeken minden este.
- Nicsak, ki beszél?
- Ez egy jó hely - közölte Thorin, és Bilbo vállának hajtotta a homlokát. Bilbo fésülte a haját tovább.
- El fogsz menni holnap.
- Mmm. Vissza fogok jönni, ha szívesen látsz.
- Szívesen látlak - mondta Bilbo. - De ez más. Ez egy kapcsolat. Hogyan fog működni? Át kéne azért gondolnunk; ott vannak az időzónák, meg az a kedves kis tény, hogy te történetesen egy király vagy.
- Majd alakul - dünnyögte Thorin.
- Neked ez elég? Ha nincs is terved.
Thorin felnézet rá. Bilbo tudta, hogy a törpék rendkívül jól látnak a sötétben: Thorin pupillái tágak voltak, és a vonásait a holdsütés festette meg.
- Kettőnk a tervem - mondta. - Nekem az elég.


✿ ✿ ✿

Másnap reggel (hajnalban) Bilbo palacsintát akar sütni Thorinnak, de eszébe jut, hogy a hűtő üres. Tehetetlenül grasszál a háziköntösében, feltúrja a kamrát, elégedetlen mindennel, amit talál, és kimegy a konyhakertbe. A díjnyertes paradicsomait szedi le. A földnek nyirkos szaga van, és a zöldség íze harsány, telt. Tálcára teszi, felaprózza, besózza, borsozza, majorannával hinti, megpirítja, és hozzá fekete teát készít.
Bilbo Bagginsnek soha nem volt senkije, akinek reggelit készíthetne. Az ujjhegyein egyensúlyozva viszi be a tálcát a hálószobába, olyan elegánsan, hogy az minden pincér becsületére válna. Thorin a hasán hever, a párnát karolva. A korai fények a hátán csurognak, a szétterült tincsek közé fonódnak. Bilbo leül az ágy szélére. Ez a pillanat most tökéletes. Bilbo ott ül a maszatos kezeivel, az ágyában az igazak álmát aluvó (és enyhén hortyogó) törpével. A talpa alatt meleg a padló, ahol a nap első, tétova sugarai betűznek. Bilbo figyeli Thorint, és a férfi szempillái egészen finoman megrebbennek.


~ VÉGE~




11 fejezet, 240 oldal, 2015 február 15. 21:23 ~ május 2. 02:09
köszönöm luslinak, hogy a rádiójelek ötletével megoldotta a "hogy a vérben fogja hallani bilbo az űrben, smaug mit motyog neki" problémámat.
tauriel dalát [ez a szám] ihlette.
thorin khuzdul mondata: "minden rendben lesz, kicsim"
köszönetet szeretnék mondani mindenkinek, aki valaha is közzé tett "fizika hülyéknek: hogyan működnek a dolgok az űrben?" jellegű cikkeket.
mindenkinek elmondhatatlanul hálás vagyok, aki támogatta, buzdította és olvasta ezt a történetet (◕‿◕✿) [itt egy ölelés, csak nektek]

komment: IGEN // nem

32 megjegyzés:

Storm child írta...

Már mentem volna aludni,szerintem csak véletlen,reflekszből kattintottam a blogra, és akkor megláttam,hogy felkerült a fejezet és nem bírtam ki,hogy ne olvassam el.
A Smaugos résznél annyira lesokkoltam,hogy mégis,hogy a rohadt életbe lesz itt happy end,hogy azt gondoltam nem is leszek képes kommentet írni,max annyit,hogy hű. Egyszer el is akartam dobni a gépet,mondván én ezt nem bírom,nem olvasom tovább mert szerencsétlen Bilbo, mi a franc!? Enyhén kiborító volt az a rész,remélem tudod (nem csak Bilbo majdnem elégése miatt,hanem az egész hangulata miatt,ahogy az űr egyszerre gyönyörű és nyomasztó).
Miközben ezt a részt olvastam kellemetlen csönd zúgott a fejemben.
Aztán mikor fogtad és ráöntöttél egy lavór cukormázat az egészre (azt a jóféle cukormázat)onnantól kis kellemes zenét hallottam,felvidultam és végig vigyorogtam az egészet és amennyire nem örülök,hogy vége lett,annyira örülök ennek csodás befejezésnek,mert ennél szebbet nem hiszem,hogy el tudtam volna képzelni.
Szóval a megrázó felszállás,a dragon sickness a megperzselt Bilbo és az őt cipelő zokogó Thorin után ez balzsam volt szívemnek,lelkemnek.
Közlemény következik: Thorinék még mindig hihetetlenül drágák. nem,ez azóta sem változott.

és "- Szintén sárkány?
- Majdnem. Tűz az volt benne. El kellett vinnem valami gyűrűt a Végzet Hegyére." i see what you did there.well done.
Biztos akartam még valamit írni,csak elfelejtettem.
A lényeg,hogy rettenetesen hálás vagyok azért,hogy ezt megírtad.érzelemhullámok jelentkeztek rendesen,sokat hadonásztam és hörögtem és majdnem sírtam aztán nagyon örültem és imádtam minden szavát (még azokat is,amiket olvasás közben átkoztam).
Köszönöm,hogy olvashattam,öleléseket küldök.

KatieWR írta...

Csak hogy tudd, nekem most épp nagyon beadandót kéne írni, ezért keltem ötkor, és éppen arra gondoltam, hogy hah, majd mikor megyek a délutáni órámra elolvasom a buszon, és az jó kis kikapcsolódás lesz, és erre itt van, és nem olvasok, nem-nem-nem, és aztán elfogyott a kávém, meg a teám és a maradék csokim és húgaim suliba mentek, és fel sem tűnt (valami dereng, hogy a nagyobbik kifogásolta valamelyik ruhadarabját és aztán átöltözött), ésööö... nekem is készülődni kéne lassan, és a beadandó mínusz két oldal, de a keddem jól indult, és ezért köszönet~
És csak egyem meg itt az összes shipet desszertnek, és Smaugon jót mosolyogtam, hogy a papírpénz nem elégíti ki a gyűjtőszenvedélyét, most képzeljük el ahogy régi érméket meg ilyesmiket gyűjt nagy műgonddal x"D Oké, reggel nem vagyok beszámítható. Köszönöm, hogy olvashattam, további sok sikert mindenhez~~

Cathy írta...

Wáá, ezek tényleg felmentek az űrbe, aztaaa *-*
Smaug nagyon-nagyon tetszett, ahogy kinéz, meg ahogy beszél, ahogy kiakad azon, hogy csak bankkártyákat talál, és ahogy meséli, hogy miket gyűjtögetett, és istenem, Bilbo, ahogy felajánlja, hogy esetleg forduljon orvoshoz :D És Thranduil, jaj olyanédes *.* (Van egy sanda gyanúm, hogy semmi érdembelit nem tudok hozzátenni ehhez a fejezethez (se)) És tényleg egy csapat gyerekkel mentek ki az űrbe, hát behalok. Tökéletes lezárás volt, minden jó, ha jó a vége, tényleg olyan volt, mint egy tündérmese, a hős megmenti szíve hobbitját a gonosz sárkánytól, majd örökkön örökké egymáséi lesznek, hát itt olvadozok, lehet ilyet tenni az emberrel, korán reggel? Óriási köszönet az egészért. Veregesd vállon magad, mert emiatt a történet miatt fogom megnézni a Hobbitot. Lehet hogy még a könyvnek is nekibátorodom, hmm. Jajj, abszolút kedvenc szereplőm: Bangita. Iszonyat falat ^^ És úú, a kedvenc jelentem meg mikor Thorin azt mondja: Nekem nem az Arkenkő a legfontosabb. De gondolom ez nem is kérdés.

Raistlin írta...

STORM CHILD, elhivatott vagy és szeretlek, és nagyon-nagyon köszönöm, hogy felszálltál velem erre az érzelmi hullámvasútra ;u;
Primula sztorija megérné a maga regényét. Azt hiszem, Gyűrűk Ura lenne a címe.

KATIE, remélem, a beadandód körül végül nem lett túl nagy a katyvasz, és köszönöm, hogy nekem szentelted az idődet :D És most csak egy bélyeggyűjtő Smaugot látok a szemeim előtt rendes sárkány-alakban, ahogy a karmai közé fogva óóóvatosan a pirinyó bélyeget próbálja felnyalni őket a barlang falára.

CATHY, de édes vagy már ;A; Smaugot igazából bírom valahol, olyan kis ostobácska. Nagyon-nagyon szuszakollak a filmek felé, kicsit... sok bennük a filler, de a hangulat, a látvány, a színészi játék, a zene, KÖZÉPFÖLDE - ez kárpótól érte.
Bangita pedig külön üdvözletét küldi egy barátságos szimatolás formájában.

Névtelen írta...

Te gonosz-gonosz nő! Feljövök és látom. És olvasom.
Az elején még:ÚRISTEN DE CUKIN FÉL BILBO!
Aztán:Smaug...te kis sunyi!
Aztán:................????????!!!!
És könnyek a kávémban, és hangosan szidlak téged meg minden felmenőd, meg az internetet, meg Tolkient, meg Smaugot és Bilbot.
Aztán a felépülés és én már az asztal sarkát rágom.
Aztán...NA AZTÁN! A SZEX! AZ!
És most megépítem a templomot, ahol hozzád fogok imádkozni.

Raistlin írta...

NÉVTELENKE, fbgékeirwgbféew, köszönöm szépen (a gyötrelmed) ;u;

nem kellett volna elárulnom, hogy hepiend lesz, de azt hiszem, sokan becsapták volna a böngészőablakot. nem kockáztatok.

Dragda írta...

A délutáni kávém kihűlt, a szemem bepárásodott és most kicsit átkozlak is, mert ezzel a meséddel (letojom, szerintem ez egy igazi mese) jól felkavartad a lelkem, s Asszony 200 km-re van tőlem és nagyon hiányzik. *bőg* Na tessék, kell neked szerelemről írni? Bah!

Mindazonáltal fogadd végtelen hálám és a fejedre borított virágtengert ezért a remekműért. Kérek szépen egy "5 év múlva"-t. El akarom olvasni, milyen az amikor összevesznek az apróságokon ("már megint nem öblítetted ki a kádat!") és milyen az, amikor már annyira összeszoknak, hogy fél-pislantásból tudják, mit szeretne a másik.

Köszönöm az élményt (Btw, megpróbálom rávenni Asszonyt, hogy rajzoljon nekem/neked egy bélyeggyűjtő Smaugot. Nekem az a kép kell!)

margaery. írta...

hűha *-*
ez megint egy csodálatos fejezet lett, imádtam olvasni:) az űrhajót meg a működését nagyon érdekesen oldottad meg és az akciójelenetek is nagyon izgalmasra sikerültek ^^ (Smaug kardigánban, oké:DDD) Thorinra és Bilbóra pedig nincsenek szavak, ők a legaranyosabb pár és kész:''))
gratilálok ehhez a regényhez így összességében, én nagyon élveztem az egészet:)

ui.: a törpökről jutott eszembe; megnéztem a Vikingek című sorozatot és ha még nem láttad, akkor nagyon ajánlom, mert én imádom (és ott is van...shippelnivaló pár..esetleg [vagyis szerintem tökre kánon])

Raistlin írta...

DRAGDA, noszogasd az asszonykát, mert bizony kell! ;A; (És mese. Büszkén, boldogan.)
A jövőt illetve pedig...

* Fili, Kili és Tauriel is átjönnek a téliszünetre, Frodóval egyetemben, vidéki kikapcsolódás címen. Kili megpróbál forralt bort készíteni a palacsintasütőben. Senki sem biztos benne, ezt hogy gondolta komolyan. Thorin elég elfoglalt, de beesik ő is a rituális máglyaégetésre még épp idejében (hogy eloltsa Fili bajszát, aki túl közel hajolt hozzá)

* Thorin és Bilbo évekig távkapcsolatot tartanak fent. Thorin nem hagyhatja ott Erebort, és Bilbo is megfontoltabb annál, hogy csak úgy feladja a helyzetét, vagy hátrahagyja Primuláékat és a családjának azt a részét, akik hirtelen törődni kezdenek vele, és akikről váratlanul kiderül, hogy halál jófejek. Azért nagyon imádja, amikor Thorin nem is elhívja, hanem elkönyörgi a különböző állami parádékra, amiket ő személy szerint ki nem állhat, de Bilbo szeret a legjobb ruháiban jelen lenni, a fiújába karolni, körbevezetni és bájcsevegni

* Bilbo fél-hivatalos jelenléte az udvarnál látványosan oldja a diplomáciai feszültségeket. A boldog Thorin békülékeny Thorin.

* Az eljegyzés akkor történik meg, amikor még nem élnek együtt.

* Bilbót gyomorszájon vágja a váratlan kalandvágy, egy este alatt összepakol, repülőgépmadárra csap, és beesik Thorinhoz.

* Nem biztos benne, hogy ez egy bölcs döntés volt, de jó döntés volt. Pár hónap alatt talál Ereborban munkát - meglepő módon egy kerészeti cégnél, bár nincsen megfelelő végzettsége. Elvállalja azzal a jelszóval, hogy jó lesz, amíg el nem helyezkedik a hivatásának megfelelően. Mint kiderült, hatalmas szükség van kertészekre. Mint kiderül, szerencsétlen törpéknek halvány lila segédfogalmuk sincsen, mihez kezdjenek a növényekkel, és Bilbo ösztönös tehetsége a messze földről hívott szakemberekkel karöltve csodákra képes. Bilbo megmarad abban az állásban. Imádja.

* Filinek és Fiffinek ikerlányai születnek. Kili röhög. Kili amúgy elkezdett egy harcászati képzést Erebor első űrprogramában.

* A tény, hogy Filinek és Fiffinek ikerlányai születtek, felhívja a bölcső fölött örök tábort vert Thilbóék figyelmét a tényre, hogy illene összeházasodniuk egy ilyen hosszú jegyesség után. A probléma az volt, hogy annyira alapnak vették, hogy házasok, hogy elfelejtettek frankón összeházasodni.

* Frodo úgy dönt, hogy Ereborba megy gimnáziumba. Becuccol a friss házasokhoz.

* Gimli és Legolas váratlanul bejelentik az eljegyzésüket. Thranduil, Thorin, Glóin és Bard körben állnak, és tátott szájjal bámulják egymást. Tauriel és Kili nincsenek jelen, mert éppen az űrben sárkányvadásznak, de ők csak sokatmondóan néznének Filire, az örök kerítőmesterre.

* Bard már elég öreg. Mindenki Thranduil összeomlásától tart. Thranduil megdöbbentően jól van.

* Thorin és Bilbo úgy döntenek, hogy ez szép volt, jó volt, és ők most lelépnek, köszönik szépen. Thorin lemond a trónról Fili javára, és Bilbóval körbeutazzák a földet. Frodo eddige már elköltözött Rivendellbe.

* Bard egy tevékeny és kalandos élet után, a családja körében talál örök nyugalomra. Thranduil még mindig nem omlott össze. Thranduil a felnőtt Bowman-gyermekeket támogatja, a birodalmát igazgatja, és aktív telefonbeszélgetéseket folytat Legolasszal, aki átmenetileg Móriában cövekel Gimlivel. Bard végső nyughelye egy örökké virágzó, csillagfényes tisztás az erdőben, ahol Thranduil dalol neki minden este.

* Kilinek és Taurielnek születik egy kisfia. A gyermek vörös hajú, barna szemű, hegyes fülű, és feltűnően alacsony termetű. A szülei ideiglenes jelleggel letáboroznak Ereborban, amíg a csöppség nagyobb lesz, és körbecibálhatják a kozmoszban. A kisfiú általános rajongás tárgya, és alig lehet elvenni Thorintól, aki kölyök-közelben bámulatosan érzékeny lesz.

Raistlin írta...

* Thorin és Bilbo visszatérnek Ereborba, hogy a gyerek körül segítsenek. Addigra Legolas és Gimli is ott vannak.

* Thorin és Bilbo visszavonulnak a Megyébe a kései éveikre. Thorin legtöbb háziallata velük tart.

* Fili után majd a lányai öröklik a trónt; mivel ikrek, igazságtalannak tartják, hogy bármelyikük elsőbbséget élvezzen, így két királynő uralkodik Erebor birodalma felett. A törpék, a bakacsinerdei tündékkel szövetkezve, ikerkirálynőik vezetésével, a világűr kolonizálásába kezdenek.

MARGAERY, a Vikingek listás ám! :D Nagyon örülök, hogy tetszett az űrhajó, arra vagyok a legbüszkébb *elmorzsol egy könnycseppet* Smaugot (és a kardigánját) amúgy elvileg valahogy így kell elképzelni, de szándékosan nem pontosítottam: http://kepkezelo.com/images/ixz2jisr84wqdy1jghti.jpg -- talán szórakoztatóbb, ha bolyhos, virágmintás pamutban vizualizálod :DD

Dragda írta...

*csendesen minimális nyöszörgéssel kísérve elhalálozott fluff-túladagolásban*
...

*előtte azért illendően megköszönte*

Egyszer sütök neked egy olyan sütit, egy olyan sütit, hogy attól minden hobbit szeme kocsányosra guvadna az irigységtől, hogy nem ők ehetik meg. Na. Ennyire köszönöm *kuncorászva visszamegy magolni*

Ui: Ezt ki fogom tapétázni a falamra vagy nemtom, de ez fluff intravénásan !

Raistlin írta...

Elfogadom az inzulinsokkot az inzulinsokkért cserébe :DD

Valerin írta...

Óó, hát. Kicsit váratlanul ütött szíven a vége, de hát ez van. Alig szerettem bele, máris vége. Mindig volt miért várnom a keddet, de ezutánra is kitalálok majd valamit. Viszont az, amit még itt kommentben leírtál, hogy mi minden történik még, az nagyon kellett. Köszönöm az újabb csodás alkotást, és remélem, hogy legalább annyira el fogod varázsolni a bírákat az államvizsgán, mint itt minket. (ha ez hülye kijelentés volt, hagyd figyelmen kívül) További sok sikert. :)

Raistlin írta...

Ez egy tündéri kijelentés volt, nagyon-nagyon szépen köszönöm~~!

Viktória Kudron írta...

Nos, mélyen szuszogós üdvözletem!

Az előző fejezethez nem írtam, fene a pofámat, bevallom, nem tudtam már mit, mert ahogyan eddig is, kedvemre volt, amit olvastam. Aztán, gondoltam, majd a következőnél pótlom elmaradásom - hitte a fene, hogy ez lesz az utolsó alkalom, ami ezt a történetedet illeti.

Rátérve, éppen eltettem már magam befőttnek, mikor hajnali kettő tájékán kipattant az isteni szikra, s jó mentalista módjára felpillantottam az oldalra, hátha. És hűde-hátha!! A fejlécnél, miszerint utolsó fejezet, percekig molyoltam, hogy akkor most belevágjak? D: Mertem, és kockáztatva a kialvatlanságot, végig robogtam a sorokon. Nem ömlengenék, összegeznék inkább, mert csak zokogva-hörgök magamban, illetve hörögve-zokogok (ahogy jobban tetszik :D ).

Imádtam. Úgy az egészet. Az elejétől a végéig. Kellett, mint egy falat kenyér. Amikor éppen a hullámvölgy mélyén csücsültem, arra gondoltam, hogy na, nem baj, kedden kapok egy csöppnyi boldogságot.

Örülök, hogy rátaláltam erre a fanficre, mert innen meg se álltam, és több-kevesebb sikerrel, ahogy az időm és a hangulatom engedte, szinte minden mást is habzsoltam tőled.

Nagyon szépen köszönöm ezt a *hatalmas kört ír le maga előtt polip módjára csápolva* mindenséget! (És még nem fogok ömlengeni? Jó vicc.)

A nagy köszöngetések végén pedig én is ajánlom meleg szívvel a Vikingeket, mert, ahogy látom, más is szóvá tette a sorozatot, tünde szemem egyből kiszúrta a lényeget a komment szekciót lepörgetve és bazsalyogtam egy jót!

Most viszont, engedelmeddel *orral földet súroló meghajlás* elcsattogok kertészkedni, ki tudja, lehet én is a növények közt találom meg álomhivatásom. ;)

Névtelen írta...

SunnyApple :ez egyszerűen aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaawh amit itt műveltél. hát még amit a kommentekben. ezért járok vissza kommentet olvasni.

szóval nem kommenteltem a fejezetekhez. de így utólag szeretném megköszönni az egészet. volt mit várnom egész héten. és volt ami tartsa bennem a lelket. :3

vissza az utószóhoz. minden. szava. kincs. MINDEN. (btw szívesen olvasnék legolas gimli ficet)
Fili az új király :33
de Bard miért. nenenenenene. és thranduil énekel. minden este. T-T Q-Q
de a Kili kisfia istenem.

U.I.:(valamiért én mindig Benedictet képzeltem a sárkány helyébe. háziköntösben. néha fekete néha hófehér bőrrel)

LadyLoss15 írta...

Istenem de cuki vagy, ez NAGYON kellett, miután megláttam a matek(nem hivatalos) javítókulcsát.... Tulajdonképpen amint hazaértünk érettségi után a barátomhoz, lecsaptam az iPadre és szegényt hanyagoltam, de muszáj azaz MUSZÁJ voltam elolvasni. Utolsó.fejezet.hát.miért.és.hogyan....
Szóval most nem livebloggoltam (nem akartam ennyire leszarni, hogy várnak rám türelmesen + kisebb ínhüvelygyulladásom van ezért bénán gépelek és még az is fáj)... Deee hétvégén valszeg újraolvasom és írok RENDES kommentet. Most meg csak annyit, hogy az űrt ügyesen csináltad, padlót fogtam rendesen, szuperül van megírva, hangulata csillagos 5ös, Szmaug szintén, és THILBO azaz Bagginshield, hát egészen beléjük szerelmesedtem Bilbo ébredése után minden karakter arany. :$ *.*
Bangitának örültem ^^ Meg Frodokának is. (Bár a filmekben őt utáltam :D )
És Thorin szerelt és használtak síkosítót, LEÍRTAD, (y) *örömkönnyek*
Na szóval bocsi de most csak ennyit. Csak hogy tudd hogy imádtam és van itt egy nagy adag szeretet és hála, ami téged illet. ;)
LL15
ui. ezek után remélem holnap azt kérdezik törin, hogyan győzte le Thorin Smaugot vagy hogy milyen hatása ett volna a tündékre ha Thranduil kiköltözteti őket az űrbe. Vagy Középfölde politikai kapcsolatairól (ez még nehéz is lenne :D ) :)

LadyLoss15 írta...

Jézusom láttam kommentben a folytatást. Elolvadtam, folyok, sírni akarok és nevetni és nyöszörögni. A tapétázós ötletet támogatom. Én is ezeket akarom látni mindenhol. Az új szobámba nagyon menne. ^^

nusi írta...

Okkké, akkor most engem valaki élesszen újjá vagy valami mert én most meghaltam vagy nem tudom. Abban sem vagyok biztos hogy fizikailag lehetséges e olyan széles vigyor produkálása, mint mai most az én arcomon díszeleg? Ez most egy tökéletes nap és tökéletes történet tökéletes lezárása. És még felsorakoztathatnék itt mindenféle dicsőítő jelzőket, de nem akarok túlzásokba esni.
Amúgy az öntudattal rendelkező úrhajóról nekem valamiért rögtön a Galaxis útikalauz ugrott be és kész szerencse, hogy itt egy másfajta hajóról beszélünk :D. Tauriel és az egész táncolós, éneklős, kántálós hajóvezérlés eléggé nagyon menő.
Szamug ÚRISTEEEN!!! nagyon nagyon menő volt a Szamugos jelenet. kitágult pupillákkal faltam a sorokat, hogy mi lesz itt?! MI LESZ ITT?! elég creepy volt ez a rész és tetszett. Eléggé rám hozta azért a frászt Bilbó kálváriája a sárkánytűzzel, egy darabig megijedtem, hogy itt bizony valami nagyon nagy gáz meg tragédia lesz, hiába tudtam hogy elméletileg nem kéne, hogy legyen, és szerencsére nem is lett.
Bilbó famíliája hirtelen milyen kis aggódó meg kedves lett már, hogy híres lett a rokon meg, hogy jó pasit fogott magának XDD. Ja és tetszett ez a kis mellékes Gyűrű elpusztítós megjegyzés, ügyes :D, azért Gandalf milyen kis rendes már, hogy gondos családanyákra bíz világmegmentő feladatokat, így két mosás közt.:DD
Bilbó és Thorin awwww :3, szerintem csillámpor ment a szemembe, mert szivárványokat látok mindenhol, eszméletlenül aranyosak voltak. Thorin szerelései OMG hát én ott még egyszer meghaltam a cukiságtól. Egyszerűen tökéletes volt minden egyes jelenet, így az egész sztori során amiben ők ketten együtt voltak, bármit is csináltak.
Ahh mindenesetre nagyon nagyon jó történet volt, a szívembe zártam, MINDENKI ÉL ÉS BOLDOG!!! ÉLJEN! és úgy hiszem, tudom mit fogok elővenni szomorú és esős napokon, hogy felderüljek ;).
Köszönöm, hogy olvasgattam! :)

Raistlin írta...

Drága VIKTÓRIA, nagyon-nagyon szépen köszönöm a kitartó lelkesedést és kedvességet ;u; Nem mertem előre elkiabálni, hogy az utolsó fejezet - kétszer olyan hosszú, mint rendesen, és amíg dolgoztam rajta, gondolkoztam rajta, két részre szedjem-e, de csak nem hagyhattam abba ott, hogy Bilbo nincs jól! :D A Vikingek pedig már hivatalosan is a nyári programom, köszönöm az ajánlást :3

SUNNY APPLE, nagyon örülök, hogy tetszett a történet! ;u; (És gondolkoztam rajta, hogy a headcanonomat a legvégéről hozzácsapom epilógusnak, de mondom ááá, nem, túl nyálas, utálni fogtok érte... örülök, hogy tévedtem :DD)
Benedict meg. Kísértett. Mármint az a kis földöntúli arc meg a pofija amúgy tökéletes lett volna, de Martinnal együtt túl zavaró, mert az ember már úgy VÁRNA valami Sherlock-poént, és szépen kizökkent olvasás közben, szóval inkább rittyentettem egy saját karaktert; a mindenkori olvasó persze ott és akkor tér el a leírástól, amikor csak kívánja, és a háziköntösös, színváltó Benedict határozottan szimpatikus :D)
u.i.: Kili kisfia, Tili, amikor megnő, alacsony tündének néz ki, és kackiás bajszot növeszt.

LADY LOSS, még hozzám is eljutottak a matek érettségi rémhírei, minden részvétem. Nagyon örülök, hogy a történet vigaszt nyújtott ezekben a nehéz időkben, és sok-sok sikert (a menet közben már mai) töriérettségihez! ^^

NUSI, Thranduil rosszalló arckifejezéssel bökdös, hogy támadj fel.
Rengeteget jelent, ha el tudtam kapni a Smaug-jelenet hangulatát, és hogy tetszett Tauriel tehnikája ;u; (Bár amúgy ez felveti azt a kérdést, hogy az egyetemen akkor most vannak tánc- és énekóráik? De jó már nekik.)
Bilbo famíliája meg hát... olyan, amilyen :D De legalább van; és Bilbo azt hitte, senki nem várná haza, de ezúttal a nyakán maradtak.
Primulát én inkább afféle üzletasszonyként képzelem, mint háziasszonyként, nagyrészt a férje van a gyerekkel, aki viszont szintén dolgozik, tehát ezért tölt Frodo annyi időt Bilbónál. Gandalf üzletet ajánlott neki egy kis pluszmunkáért, ő pedig kapva-kapott az alkalmon. Gandalf persze nem valami híven festette le a körülményeket... :D
Thorin pedig baromi metaforikusan helyrehozza Bilbo életét éppúgy, mint a mosogatógépét. Soha árnyaltabb írói eszközök, hoho, whoa. :DD
Még egyszer köszönöm!

Névtelen írta...

Hát, köszi, de ez a töri valszeg még rosszabb lett! :/ -.- :D
Na mind1. Jó hír, hogy a matekos figyelmetlenségeim végülis nem rontottak le OLYAN sokat. 89% lesz valszeg. 90 fölött akartam (meerthogy nekem borzasztó könnyűnek tűnt, csakhát koncentráció 0), de amíg ilyen ficek várnak rám, pont nem érdekel. :D
És ma hazafelé is elolvastam újra a fejezet végét, és még több apróság tűnt fel. Ha lesz időm, az EGÉSZET újra kéne olvasni... Hmmm...
LL15

Mizuri Yuruseno írta...

Így utolsó fejezetre beesek, és leírom, hogy mennyire imádtam/imádom mindegyik fejezetet, mennyire imádlak, hogy nem ölted meg őket, és happy end lett a vége, és ezek ketten csodálatosan szerelmetesen boldogak (meg a Kili/Tauriel szál. Megvettél kompletten). És Dís. Köszönöm.
Tegnap kitántorogtam arról a hadd ne jellemezzem matek érettségiről, és úgy örültem, mikor itt volt a friss, ami ráadásul egy boldogságosan fluffy véget tartalmaz... Jaj, fogadd összes hálámat érte :) Feldobta rendesen a napomat ^^

Raistlin írta...

LADY LOSS, ebben csak támogatni tudlak :D Majd számolj be az eredményről mindenképpen, ha lehet tudni!

MIZURI, jobb későn, mint soha: nagyon-nagyon szépen köszönöm, rengeteget jelent, ha feldobtam a napodat vele ;u; Köszönöm, hogy elkísérted a brancsot az útjukon~!

Névtelen írta...

Kedves Raistlin!

Végigolvastam a történeted (de galád módon nem igazán írtam kritikát - ezt a hiányosságomat most szent elhatározással pótolom).
Szóval, kezdem az elején :D Merengőn találtam rád, a nagybetűs NEFELEJCS írójára. Azonnal beleszerettem az írásmódodba, csak tudod (szánom-bánom, de) nehezen veszem rá magamat a kritikaírásra, és itt sem tettem meg (pedig kell az írónak, mint egy falat kenyér, és tényleg). DE bár galád, áruló módon elmulasztottam ezt a műveletet, rákattantam a blogodra.
(Oké, most full zárójelesen megjegyezném, hogy az alatt a pár hét alatt, míg átnyálaztam az írásaidat, konkrétan a példaképemmé váltál. De nemcsak mint író, hanem mint ember, mert bár nem ismerlek személyesen, de a szemléletmódod - amit valamilyen szinten tükröznek a cikkjeid, a novelláid, MINDEN <3 - abszolút követendőnek tartom. Yap, van egy újabb híved :3

(Már előre félek, hogy nem lesz türelmed végigolvasni ezt a... uh. Kisregényt?)

Tehát ugye magába szippantott a blog, és nem eresztett, és aztán jött a a thistle&weeds, amire következetesen title&sweets – ként gondoltam (hát, igen: az angol címek nem az erősségeim, és egyszerűen nem tudtam megjegyezni. De aztán rákerestem, hogy mit jelent, és onnantól a memóriámba véstem a címed. Meg azért Mumford and Sons dala is sokat segített).

(Tényleg bocsi, amiért foglalom a helyet :D)

Mielőtt elfelejtem: ÚRISTEN, Ady Endre „De ha mégis?” című verse egyszerűen… annyira…. kész, ez a vers egy az egyben Bagginshield fichez íródott.
„Gondoltam: drága, kicsi társam,
Próbáljunk mégis megmaradni
Ebben a gyilkos, vad dulásban.

Mikor mindenek vesznek, tünnek,
Tarts meg tegnapnak, tanuságnak,
Tarts meg csodának avagy bünnek.”

Ami fantasztikus a történetedben (most csak erre térek ki, pedig regélni tudnék az összesről, és fogok is, de hahahaha, úgy fogok, hogy ihajj), hogy képes vagy megragadni a karaktereket. Élnek, lélegeznek, valóságosak, szinte kilépnek a lapokról. A megközelítéseid újszerűek és mindig szolgálnak meglepetéssel (csak példaként: Dís és Prim. Szeretés van, egyszerűen elképesztőek lettek. Fogtad őket, adtál nekik egy karaktert, aztán az egészen csavartál egy olyat, hogy leesett az állam. De a gyűjtögető Smaug is megmelengette a szívemet, és Thranduil, Ó IGEN THRANDUIL, HOGY ÉN MENNYIRE IMÁDOM AZT A SZESZÉLYES DÖGÖT. És no persze ott van Tauriel, akit számomra Te tettél szerethetővé. És a főszereplőkre most direkt nem tértem ki.)
Ha megköveznek, akkor is kijelentem, hogy jobban szeretem a ficedet az eredeti műnél (oké, OKÉ, sajnálom, imádom Tolkien-t, DE AKKOR IS).
A világábrázolásod is eszméletlen, tényleg olyan, mintha én is ott lennék a helyszínen a szereplőkkel együtt. A leírások érzékletesek, de sosem nyúlnak túl hosszúra, és mindig simogatják azt a vizuális kis lelkemet.
A cselekmény pörgött, és mikor utólag valamelyik fejezethez írtad, hogy sajnálod, amiért nem történt túl sok minden az adott részben, akkor nagyot néztem – Miiii? Nálad még az átkötő fejezetekben is csak kapkodja az olvasó a fejét, hogy CSELEKMÉNY, KARAKTER, KONFLIKTUS, MÉG-MÉG-MÉG!
És a Bagginshield… hát, imádom. Lehet őket nem szeretni? Aki eddig nem szerette, az az írásod után biztosan meg fogja *sátáni kacaj* Egyszerűen ennivalóak, tényleg egymásnak lettek teremtve. Szerethetőek, nincs a románcuk az olvasó arcába tolva, nem érezni azt, hogy „köszi, de vegyetek vissza srácok, mert ez már sok”. Az egész történetre ezt a szót tudnám használni: kiegyensúlyozott. Bár a tempó feszes, a cselekmény pörög és a karakterek sorra adják fel egymásnak a labdát, a ritmus egyenletesen izgalmas (van ilyen kifejezés? Mindegy, most már igen.)
Egy percig sem unatkoztam, és nem tudok mást mondani (dehogynem, az előző 500 szóban azt csináltam), mint hogy köszönöm az élményt, ezt az utazást. Oltárt fogok neked állítani (és fiatal szüzek vérével írom fel a falra, hogy {bloodyromantic}, és virágok meg Bilbó-fotók lesznek mindenhol, és…)

Még egyszer köszönöm, és csak mondom, hogy figyellek a háttérből :D

Kapi *rózsacsokrokat és csokit dobál Neked hálája jeléül

Little Fox írta...

Hát, az elmúlt pár hónapban kb. ezt a regényt lélegeztem, úgyhogy kéne keresni egy új hobbit...
Kifliékért külön hálám, egy álomporcukros piskótakocka mind a kettő, csak külön vanília-, és csoki sodóval :)

Raistlin írta...

Kedves KAPI, úgy örülök, hogy idetaláltál, és szívből köszönöm, hogy írtál - imádok kommenteket olvasgatni, egyet se félj, hogy elunom :DD Az Ady-vers gyönyörű, és tényleg nagyon illik, és... na igen, karban kéne tartanom a Merengős profilom, khm... (és title&sweets. egyelek meg, ez őrült cuki ;u;) Rengeteget jelent, hogy pontosnak érezted a karakterábrázolást, mert mindig az a legnagyobb parám, no meg a ritmus, és az is tetszett neked, előfordulhat, hogy pattogok örömömben. Szívből köszönöm, és nem köszönhetem meg elégszer.

LITTLE FOX, egyet se félj, jelenleg két Bagginshield is dekkol a műhelyben :D Kifliékre pedig találóbb hasolatot még nem láttam.

csokoládé bárány írta...

Uuuuhristen, egy jó hét, még jobb befejezése! Aktívan vigyorogva nyöszörgök még mindig.
Gondoltam, megnézem a héten, a moziban elmulasztott, Hobbit zárórészét, és úgy megfacsargatta a szívemet, hogy másnap barátnőmmel jól ki is játszottuk az egyik régebbi LoTR játékot, azután zárásképp pedig leültem olvasni, mert még nem volt rá alkalmam (és a trilógia zárórésze is, khm, kimaradt),szóval leültem és az állított meg az egészben, hogy hajnali kettőkor a telefonom, köszöni, és üdvözli Night Vale-t, dob egy bugot és glitchelve azt csinál amit akar. Szóval az utolsó két fejezet tegnap reggelre maradt, de-
hát nem tudok mit és hogyan mondani, kapálózok a kezeimmel, mert ez, EZ!
Kedvenc jelenetemmé vált a sörös hajmosós rész, az olyan szinten megfogott, és Bilbó kommentje, hogy csinike lesz-e a tündéknek? Hát kihaltam rajta, meg úgy magán Bilbó ő-cukiságán is. A túl kawaibadass ez a hobbit, de Thhorin jóváhagyásával.
Fili meg Kili meg, istenem, úgy szántottak, imádtam őket oda meg vissza!
De igazából mindenkit ki tudnék emelni (!! Thranduil hangulat-évszak kombója ütött, meg Bakacsin erdő, ooooh !!), szóval imádtam, és leszögezett, és nagyon-nagyon köszönöm, hogy olvashattam!
Most már így megvan a boldogság adagom az OKJ-s vizsgákra. ◍•ᴗ•◍

Raistlin írta...

CSOKOLÁDÉBÁRÁNY, nagyon drukkolok neked a vizsgádra, és szívből köszönöm a kommentet, olyan drága vagy ;u; Megtiszteltetés, hogy a filmek után elvihettelek Középföldére még egyszer, és a sörös jelenet titkon nekem is a szívem szottya, bármilyen jelentéktelen is. [Néha azok a legjobbak. :3]

A "Night Vale-t dob" kifejezést pedig beépítem a szótáramba :DD

Detti írta...

Jó nagy késéssel érkezem, ugyanis meghagytam magamnak a fejezetet jutalomképp a latin érettségi utánra, de most gyorsan rávetettem magam. (Csak zárójelesen jelzem, hogy idegőrlő egy hét volt ez, három frissel, én meg tudatos olvasáskerüléssel, mondván, majd tanulásközbeni lazításnak hasznosabb lesz. :))
Szóval, szokás remek fejezet volt, zseniális ötletnek tartom az énekkel és tánccal irányítható űrhajót, illik a tündékhez, viszont szerintem egyszerűen nincs szükségük órára ezekből, én kinézem belőlük, hogy megy nekik ösztönből.
Smaugot én is Benedictként képzeltem el, a legviccesebbnek azt tartom, hogy fel sem tűnt, hogy nincs rá semmi utalás, mégis hogyan fest azon kívül, hogy magas, és hüllőszerűen mozog, teljesen adta magát az asszociáció. Egyébként nekem a Sherlock eszembe sem jutott, persze, majd az akció közben pont azon jár az eszem...! :)
Taurielt megzabálom, "kedves hobbit", lehet, hogy szimplán nem tudja a nevét, ami azért elég gáz, ha már együtt űrutaznak egy sárkány után, de ez akkor is cuki.
Bilbo meg, ahogy büszkén érdeklődik, hogy na, akkor most végre kitagadják, meg hogy minden vágya az volt, hogy olyan pasija legyen, akit bemutat, és megint csak kitagadják, szegénykém, jó lehetett eddig a viszonya a családjával... És ennek ellenére ahogy ott van a családi meg személyes öntudata, hogy "majd egy Baggins ételt rendel...!" meg hogy rendben, lehet, hogy Thorin király, de azért ő is legalább annyi figyelmet igényel, mint egy kormányozandó ország, ezek után pedig megállapítja, hogy valamit jól csinálhat, ha Őfelsége, a Hegymély Királya a wifijét és a szivárgó mosogatógépét javítja, azt már meg sem említem, hogy a fiókban tartja a routert, ehh, kész, meghaltam. Legyen ez a végszó.
Ui.: Majd lehagytam: a felsorolásos epilógusért nagyon hálás vagyok. Tényleg nagyon rózsaszín, de akkor is lélekmelengető. :)

Raistlin írta...

DETTI, latinérettségi? Egy hős vagy. Minden elismerésem, és kitartást a szóbelikre!
Nagyon szépen köszönöm a kommentet ;u; Az irányítás még csak-csak meg a tündéknek zsigerből, de nem árt, ha nem vezetik bele a Napba a hajót pattogó hevületükben. Azt hiszem.

A Benedict-sárkány a jelek szerint verhetetlen. Sebaj. Nem sajnálom tőle a szerepet, jó munkát végzett vele :DD

Tauriel nem tudja Bilbo nevét, és kedves hobbitként memorizálta magának. Így jártunk. Gyanakszom rá, hogy Thorin nevét sem sikerült megjegyeznie - valahogy van ez a headcanonom a szociális bénaságáról, és hogy annyira el van veszve a bemutatkozásoknál, hogy elfelejti ezeket. Hogy hívják Kili testvérét? Vili? Bili? Mili? Sosem fog kiderülni.

Terra írta...

Hallod-e... :D
Szóval helló!
Ez a második 'megjegyzésem', amúgy kritikám feléd, de az elsőt áldozatul követelte az enternet bonyolult rendszere, szóval egy darabig persona non grata voltam a nyomorult routeréknél, főleg, hogy papíron már szerződésem sincs erre az izére, de lényeg, hogy magyaréknál megszokott megoldást ötöltem ki, és pár "működj, vagy odabaszok" után visszaüzemelt, de a kritikám hősi halált halt addira. Bőgök érte, és fél órát nyomtam a rohaniak sirató dalát, no de elég a szégyenből, vessük bele magunkat a majdnem-kifinomult véleménynyilvánításba:
AZTAAA! :D
Ez a rövid verzió, el ne sírd magad, hogy milyen fura szerzetek is olvassák a történeteidet...
A hosszabb ilyesmi:
Egyemmegdecukikvoltakezek, és hűűű. :D
Az a szép, hogy előzőleg pont KatieDáböljúErhez akartam hasonlítani az írásstílusodat, akkor láttam most, hogy ő is írt neked, szóval sztornó. Tényleg hasonló a kettő, de tulajdonképpen itt minden megjegyzésben van egy kis raistlin-vonás - bár nem tudom, lehet, hogy szindróma? -, ergo terjed a kór, aminek én kifejezetten örülök. Miért? Mert IMÁDOM.
Félretéve kicsinyes bántalmamat, hogy én ilyet nem tudok, rágördülnék valami igazán fontos témára: ez a történet ott van, ahol lennie kell: a listám tetején. *-* Mit ne mondjak, hát no... Még Merengőn olvastam bele, eleinte nem tetszett, de megvallom, lusta is voltam, most meg újfent rátaláltam, és megtaláltam a "következő fejezet" feliratot, ami megbújt valamerre lent, úgyhogy egye kefe, elolvastam egybe, hat órás feles megszakítással, amikor már szétfolyt a szemem, és hunytam egy kicsit. Fogalmazzunk úgy, hogy letehetetlen. És nagyon ritka mostanság, hogy hangosan röhögnék egy-egy sztorin, de ez mindent vitt. A dialógusokat iszonyat irigylem, lettlégyen ez az érzés rossz vagy bántó, de annyira jók, hogy együltömben megpukkadok és közben élvezem minden sorát újra és újra. :D A leírások helyütt homályosak, de illik ide, bőven, ragyogóan, az elbeszélés rész pedig kurta-furcsa először, de utána betegre nevettem magam. Kellőképpen drámai és közben komédia, főleg, ahogy a modernizált Középfölde a fejembe ötlik, én meg egyre ámulok és bámulok, hogy mekkora fantáziád van minderre.
Óriási gratula, az alapötlet zseniális, nem túlzás, ha azt mondom, hogy eddig ez a legjobb AU Hobbit-témában, amit olvastam. (Azért olvastam ám sokat, no.) De ha messzebbre megyek, kevés olyan fanfictiont tudnék mondani, ami ennyire, hm, kiszolgálja az igényeimet irodalmilag. Hatalmas köszönet érte, egyszer ugorj be egy fahéjas-almás sütire, a specialitásom a mézes-mustáros csirke mellett.
Nagyon tetszett, hogy a mondataid egyszerre hirtelenek, ugyanakkor végtelenül logikusak, minden mindenbe visszacsavarodik, és közben két méterrel a föld fölött lebegsz, de követhető, tiszta, és a hangulat, amit teremtesz mindezzel, magával ragadó és kápráztató. A tündéknél éreztem egy kis zavart az éterben, de fogalmazzunk úgy, hogy még el fogom sokszor olvasni ezt a történetet (megy fel e-bookra), és végigrágom magam még megszámlálhatatlanul, hogy mindent értsek.
Azt azért hadd mondjam el, hogy az ilyen írásokat színészileg nagyon tudom értékelni. Egen, nem nézted félre, színészileg, színházban dolgozom, és így mindig kell hangosan olvasnom munkából vagy szórakozásból, de főleg gyakorlásképp. Ezt a szöveget hitelesen visszaadni - kihívás. Akkora, hogy belefér két-három törpúr is, de még több. Mostanság gondolkozom a hangoskönyveken, de lehet, hogy csak képzelmény marad, mindenesetre, ha valaha belevágok, hogy amolyan merengősen hangosan felolvassam vagy felolvastassam valamelyik kollégámmal, írni fogok. Ok-é, ez nem mindenkinek dics, de azért előrevetítem... *nekövezd* :)
Korántsem írtam le mindent, de a kutya már szűköl, szóval lépek ebet sétáltatni. (Nem mintha az enyém lenne.) Macskáim vannak, kikérem.
Gratulálok a történethez, köszönöm, hogy olvashattam, a többihez még írni fogok, hogy boldogítsam, akit érdekel. :D

Terra
(Merengőről, de inkább AFS-ről, mert ott már az ősidők óta foszladozom.)

Ui.: a szlogenemet majd elfelejtettem: csak így, és még tovább! :D

Raistlin írta...

Hahó Terra!

Nagyon örülök, hogy idetaláltál, és ilyen lelkiismeretes kommentet hagytál ;u; Üdv a blogon, remélem, jól fogod érezni magad~!
Töredelmesen be kell vallanom, hogy sajnos még nem olvastam Katie-től semmit, de nagyon szeretném pótolni, és bóknak veszem. :)
Köszönöm, hogy nem adtad fel, és adtál egy esélyt a sztorinak (sokan fölrótták, hogy furán indul, de direkt kizökkentésre akartam menni - na persze, érdekes lenne tudni, mennyi olvasót veszítettem ezzel ^^"). A tündék rejtélyének kulcsa az, hogy nem valóak ebbe a korba - már a Tolkien által bemutatott feudális/viktoriánus Középföldén is úgy érezték, eljárt fölöttük az idő, tehát ez a modernizáció végképp betett nekik. Szeretnének visszatérni a természethez, de mégis élvezik a webtér éterét és az új kor adta kreatív lehetőségeket. A leginkább hipszterekre emlékeztetnek. :D

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS