a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2015. május 28.

Oppenheim csészécskéi

X-men, genderbender femslash, Charlotte Xavier/Erika Lehnsherr.

Oppenheim csészécskéi





Erika Lehnsherr nem akart anya lenni. Senki sem akarta, hogy Erika Lehnsherr anya legyen, kiváltképp az ikrek apja nem. Amikor Erika megtudta, hogy a kölykök ketten vannak, küldött egy fenyegető hangvételű sms-t Mannie Maximoffnak, csupa caps lockban, bár igaz ami igaz, a szövegkörnyezet nem tette egyértelművé, mivel érdemelte ki a férfi az ártásokat, rontásokat és egyéb káromolásokat, és nem is tudta, hogy apa lett, amíg Erika be nem perelte gyerektartásért a kétezertizes években.


Erika az a típusú nő volt, akire azt mondják, hogy “jó bőr,” és aki precízen kirúgja ezért a megjegyzésért az állkapcsodat. Erika magas volt, karcsú, karakán, pengeéles arccsontokkal és a tegnap előtti este maradék sminkjével, a haja helyes kis pixie-fazonra vágva és onnantól szigorúan békénhagyva. Erika bőr volt, lakk és latex, testhezálló pulóverek és hatalmas napszemüvegek. Erika volt a The Runaways Cherry Bomb című száma, visszafelé lejátszva egy mutáns szekta titkos rituáléján.


Erika a mágneses mezőket és a fémeket mozgatta a tudatával. Gyerek nr#1, a.k.a. Peter (öt éves) fene gyorsan futott, gyerek nr#2 a.k.a. Wanda (ugyancsak öt) pedig káoszmágiát űzött. Az elköltözés ötlete, majd kényszere, gyerek nr#3 a.k.a. Lorna születésénél jelent meg, akinek a jöttére senki sem volt felkészülve, pláne Erika nem, pláne azok után, hogy azt hitte, bevette a sürgősségi tablettát. Aztán gondolt az abortuszra, aztán gondolt arra, hogy mennyivel egyszerűbb volt minden, amikor az ikrek még kicsik voltak, ilyen egészen iciri-piciri, zabálnivaló tappancsokkal. Erika a saját gyerekeit kifejezetten és meglepően cukinak tartotta, pláne azok mellett, hogy a többieké - szerény véleménye szerint - kevéssé sikerültek.


Erika büszke anya volt. És borzalmas.


Megvették azt a kertvárosi házat, ami tiszta komolyanvehetően festett a verandával és a fehér kerítéssel meg minden, és Erika maga festette le a falakat (élénk, de hatásos színkombinációkkal), és a parkettát is lefektette, és ácsolt egy bunkert a gyerekeknek, aztán bemászott a bunkerbe, amikor kész lett, és a lábait átkarolva bőgött negyed óra-húsz percet, hogy ő ezt nem fogja tudni végigcsinálni.  
Erika halál jól elvolt anno a szisztematikus és szigorúan szimmetrikus kis lakásában, ami aztán baromi feldúlt lakás lett, de szerette, mert a belét kidolgozta érte, és megérdemelte. Mert az övé volt, a menedéke, és egyszeriben dugig lett a gondjaira bízott életekkel, és nem értette.  


Mindenki azt mondta, hogy jön majd magától. Hogy a vérében van. Hogy egy nő tudja, mi a dolga.
Hát. Röviden? A szart.


Erika ott ült a verandán, szétdobott lábakkal, és a körmeit kopogtatta a köveken. Peter és Wanda fogócskáztak, ami hűen mutatta, hogy Peter egy seggfej. Lorna gyanakodva totyogott előre a fűben a hátulgombolós rugdalódzójában, zöld haja kurta varkocsban.
Mutánsbarát környékre költöztek. Ez fontos volt Erikának. Egész életében foggal és körömmel harcolt érte, hogy elfogadják a fajtáját, de a gyerekeinek egyelőre meg akarta spórolni a küzdelmet. Amikor a szőrös kék szembeszomszéd locsolta a füvet, és a postás teleportálva közlekedett, akkor azt gondolta, “ezt meg tudnám szokni. Ezért megérte.” Ez volt az ideális jövő képe.
Az valahogy úgy nem, amikor egy kiskölyök lángolva és ordítva átrohant előtte. Lányos zavarában nem tudta eldönteni, baleset történt-e, szóval ott maradt a verandán veszteg. Kisvártatva fürgén kopogó cipősarkakat hallott, közvetlenül azután, hogy a kissrác a jelzésértékű kapujuk előtt egyszerűen elvágódott. A nő, aki vagy az anyja volt, vagy egy különösen elvetemülten vadászó emberrabló, csitítva leguggolt hozzá. A nőnek hullámos, barna haja volt mérnöki kontyrendszerbe építve, görbe orra és csinos arca, és nevetségesen kék szeme, precíz tusvonallal hangsúlyozva.
- David, kicsim, semmi baj, anya itt van. Csak a mutációd az, hát milyen szép whush-whush láng volt? Hát ki csinál szép tüzet, ki az ügyes?
Dajkálta, ahogy felállt vele. Nevezett felállás nem sokat javított a magasságán. Könnyed kis nyári ruhát viselt, amibe a kölyök szipogva és zokogva beletemette az arcát. A nő nem bánta, szorosan magához karolta:
- Itt van anya. Anya szeret. Megijedtél? Szegény kicsikém. - Pirosra rúzsozott ajkait csücsörítve egy puha puszit adott a kissrác fehér hajára, és egy bocsánatkérő pillantást vetett Erikára.
Erika egy vállrándítással elmagyarázta, hogy hozzá van szokva, hogy fiúk és férfiak zokogva a küszöbére omoljanak.
A nő rámosolygott (ráragyogott), majd a gyerekére, aztán rábökött Erikára:
- Nézd, ott van a szomszéd néni, integessünk neki sziát?
- Néni a fiktív faszom - dünnyögte Erika, és jobb híján talpra állt, a kezeit beletörölve a szaggatott farmershortjába. Egy reflexszerű létszámellenőrzés után az alacsony kerítéshez sétált, és átnyúlt felette:
- Erika Lehnsherr, a többieket a vaginámból préseltem ki.
- Charlotte Xavier. - Charlotte (meglepő módon) nevetett. A kis kikent-kifent elegáns mindene miatt Erika valahogy azt remélte, hogy elriasztja egy életre. Karbafonta a karját, és szigorúan bámult rá.
- Szomszéd, he?
- Illett volna átsietnem egy pitével, de a nyakamon volt az egyetem. Pótoljuk valamikor? Nézd, David, a kisfiú milyen gyorsan fut.
- Te még tanulsz?
- Nem-nem, tanítok.
David Lornára meredt, és ellentmondást nem tűrve közölte:
- Gwww.
- Mondjad - dorombolta Charlotte, és egy újabb puszit adott a fejére.
- Ööö - közölte Erika. - Hát, örvendtem.
- Nemkülönben. Allergiás valamire?
A vidám emberekre. Erika nem mondta ki, de Charlotte nevetett.


Az ikrek úgy döntöttek aznap este, hogy az emeleteságy mehet és megbaszhatja magát (Peter fogalmazása, anyja fia) és ők aznap a nagy költözős dobozban alszanak. Erika telehajigálta nekik párnákkal, aztán feltűnésmentesen csekkolta a telefonján, vajon belehalhatnak-e, ha otthagyja őket estére.
Wanda kikandikált a perem fölül. A haja igazán hosszú volt, és igazán hosszú időbe telt kifésülni minden kurva reggel.
- Mesélsz? - kérdezte félénken.
- Találós kérdés? - kockáztatott Erika. Dolga lett volna. Kivinni a szemetet, bepakolni a gépet, beszélni a bandával, erősítő nélkül gyakorolni a gitárral, aztán átgondolni az életét a zuhany alatt cigarettázva.
- Turnésat - követelte Wanda nekibátorodva.
- Már tudjátok az összes korhatármenteset.
- Mondd el mégegyszer.
Erika odavonzott magához egy dekoratív fémszéket. A gyerekeitől kábé öt méterre ült le, és imádkozott, hogy Lorna a hálószobában addig ne kelljen fel, amíg mondjuk így levegőt vesz.


Erika egy punkbandában énekelt. Helyesebben: Erika hörgött és sikított, és voltak körülötte mutánsok, akik emellé valami zenealapot tettek.
Erika úgy volt vele, hogyha a világ nem hajlandó meghallgatni, mi mondanivalója van, akkor majd a fülükbe ordítja.
Működött. Népszerűek voltak. Nem pláza-ismertek, hálamindeneknek, de az MTV néha adta őket, a YouTube meg csordultig volt a Hellfire Club minden egyes lélegzevételével, mert Erika mindig szorgalmazta a rajongóikat, hogy vegyék fel telefonra a számokat, és az albumot önkezűleg tette fel torrentre. Nem a pénz volt a lényeg, hanem hogy a zene mindenkihez elérjen - a zene, és vele az üzenet, tömegmanipuláció 101.
Tizenhat éves korától fogva volt a showbusiness-ben, alja bárokban kezdte, és mára stadionokban robbantott szét színpadokat. Szó szerint. A kedvenc zárómutatványa volt szilánkokra szedni, és az akaratával a közönség feje fölé vinni, amíg ő a levegőbe emelkedett, széttárt kezekkel.
Erika Lehnsherr egy csóró zsidó csaj volt balhékkal és priuszokkal, aki aztán ráordított a világra, hogy hallgass el. és MOST csak rám figyelj.
Terhesen is turnézott. Wandáéknak ezt a történetet szereti mondani: ahogy ott állt színpadon és dobozokon, ahogy ott állt utcasarkakon, milliós koncerteken és hébe-hóba hepajokon, a hasára festve a felirat: A JÖVŐDET SZÜLÖM MEG. RETTEGJ.


Erika ott ült az ablakban, amíg a gyerekek aludtak, és a gitárját pengette néma ritmusra. Nem kellett lefognia a húrokat: az akaratával mozgatta. A fejét az üveglapnak hajtotta.
A Hellfire Club egy lélegeztvételnyi szünetet tartott, mielőtt berobbannának a végső nyári fesztiválokra. Erika nem akart szembenézni ezzel, de fuldokolt a csendben.
A szomszéd házban, Charlotte ablakában fény égett. Biztos nem sok alvás jut valakinek egy lángoló gyerekkel, vagy egy egyetemi állással, mellesleg.


Hajnalban Lorna sírva felkelt, és nem volt éhes, se szomjas, és Erikának nem kellett tisztába tennie, szóval úgy tűnt, hogy csak úgy általánosságban utálja az életet, és egyre dobálta magát, meglepő erővel. Erika fel-alá sétált vele, és még a mágneses mezőket is köré igazította, hogy lenyugodjon végre. A vöröslő bömbölés után egy jó fél órás szipogás következett, és Erikának egyre inkább vécére kellett mennie, de nem tehette le, amikor meg végre igen, akkor is csak a fürdőszoba csempéjére, és közben azt mantrázta, hogy ne nyúlj semmihez, ne nyúlj semmihez, és már pont a kézmosásnál tartott, amikor Lorna magára mágnesezte tövestül a csapot, és menthetetlenül elszontyolodott.
Az ikrek közben felkeltek, naná, hogy egyszerre, mert kollektív tudaton osztoztak Erika iszonyú gyanúja szerint, és még azt is közösen tudták kántálni, hogy nagyon akarnak már reggelit.
Erika bemeccselte Lornát az etetőszékbe, ahogy az ikrek asztalhoz ültek, és elkezdték azt játsszani, amikor ököllel ütik, hogy “éhesek vagyunk! kaját akarunk!” de mind a rántottát, mind a pirítóst levétózták. Erika adott nekik egy-egy adag répás bébipépet, mert nem volt jobb ötlete, és mert Lorna még mindig a csap-incidensen szenvedett, és nem evett, csak remegő ajkakkal és könnyes kék szemekkel cincálta a partedlit.
Peter szétkente a kaját Wanda hajában, ami várható volt.
- Undi, undi, undi! - gajdolta boldogan, és Erika megszűnt reagálni.
Betette Wandát a zuhany alá, amivel óvatosnak kellett lenni, mert még nem egészen volt kész a szigetelés. Wanda sikított, ugyanis utálta hajmosás közben becsukni a szemét (a szörnyek miatt), és mert ennek hála mindig bélécsorgott némi sampon.
- Csííííííííííííp!
Amikor Wanda sikított, iszonyú dolgok történtek, például tényleg megjelentek szörnyek - szerencsére a leginkább a Szezám Utca lényeire emlékeztettek, amitől Wanda indokolatlanul rettegett.
Erika elhárította őket.
Wanda mélyen megrendülve állt a szőnyegen, és tűrte, hogy Erika egy bolyhos lila törülközővel a haját dörgölje, mert a szárítót naná, hogy nem szenvedhette, és a legtöbbször a puszta említésére zokogni kezdett. Peter a porszívó iránt érzett így, Lorna pedig a konyhagépeket tekintette halálos ellenségnek. Mindegyiket.
Wanda kézenfogva a szobájába vezette, és nagy műgonddal kiválasztott magának egy pöttyös fekete-fehér szoknyát fehér blúzzal és illő masnival. Erika felöltöztette, és ahogy a masnit a hajába illesztette, óvatosan buksin csókolta.
Énkölyköm illata van.
Nem tudta, hogyan fogalmazza meg azt, ami benne van úgy, hogy a kislány is értse, úgyhogy az arcát a kezébe vette, és fáradtan rámosolygott. Wanda foghíjas rajongással bámult rá fel, és nyújtózott:
- Hoppá, vegyél fel.
Amikor a konyhába értek, és Peter meglátta őket, úgy döntött, hogy ő is csinos akar lenni.
Lorna mindeközben a jelek szerint végre elsöprő győzelmet aratott az álnok turmixgépen, ami az atomjaiban hevert. Büszkén gőgicsélt.


Pont tízóraizni akartak, amikor Charlotte frankón beállított egy pitével. Erika megint a verandára menekült a pakolás felelősségének örök gyönyöre elől, és a mobiljába mélyedt, Lornával az ölében. Az ikrek felmásztak a bunkerbe, és mivel egy befőttesüvegnyi bogárral tűntek el, Erika nem akarta tudni, miben mesterkednek. A metodikus állatkínzás szerencsére még nem jutott eszükbe. Az “ez a cserebogár pont akkora mint az orrlyukam, milyen különös véletlen” már igen.
- Helilhó - köszönt be Charlotte, aztán sietve hozzátetette: - Hát ez most vagy három köszönés volt egyben, válaszd ki a kedvencedet.
Erika felröffent, és a telefonját a fazsebébe tette, Lornát meg a nyakába, aki boldogan búgott erre. A kapuhoz sétált, és kitárta a lábával. Ekkor derült ki, hogy David is ott van, Charlotte szoknyájába kapaszkodva, ami irigylése méltó vállalkozás volt, mert az a szoknya nem volt éppen kurva hosszú.
És Charlotte-nak nagyon jó lábai voltak.
- Igazán nem kellett volna - dörmögte Erika a meghatott megkönnyebbülés felett, hogy nem neki kell főznie.
- Szóra sem érdemes - intette le Charlotte fél kézzel, és csak azért, hogy ezt megtehesse, áthelyezte a pitét az ujjai hegyére, és Erika őszintén becsülte, mi mindenre hajlandó csak, hogy gesztikulálhasson.
- Kerülj beljebb.
- Na, mit szólsz, kicsim? Megyünk vendégségbe?
David őszintén megfontolta. Az anyja ultramarinkék szemét örökölte és a felhők hajszínét, ugye. A kölyök mindent összevetve pontosan olyan parásan angyali benyomást keltett, mint egy szeplőtlen fogantatás szülötte, és ezen a patyolat ingecske sem segített, amibe az anyja öltöztette.
- Hmmmwwww - közölte, előre mutatott, aztán megállíthatatlanul átcsörtetett Erika mellett, és egész az előkert közepéig jutott, ahol hirtelen lecsüccsent, és nem mozdult többet.
- Remélem, az almásat szereted, pontosan annyira sikerült kreatívnak lennem. - Charlotte beillant, és a flörtös parfüm üde illata egyszerre ott volt Erika orrában. Megkapaszkodott Lorna kalimpáló lábában.
- Ingyenkaja, jöhet.
Charlotte megint derülten mosolygott, és az orra egy kicsit felgyűrődött erre. Erika még mindig nem döntötte el, nyuszira vagy egérre emlékezteti-e, és ezen a ponton beletörődött, hogy mindkettőre.
Bár a járólapokat még nem fektette le, a fűnyírásra meg pont nem maradt ideje, Charlotte és a magassarkúja tántoríthatatlanul szelték át az akadályokat, és Erika nem tudta nem észrevenni, hogy ingatja a csípőjét járás közben, de nem tudta eldönteni, hogy ez most direktben neki szól-e, vagy Charlotte általános “szexbomba vagyok aki túl cuki, hogy ezt észrevegye” imázsa része.
Követte a konyhába egy kétségbeesett Daviddel egyetemben, aki biztosra vette, hogy az anyja örökre a sorsára hagyja a kert közepén, és teljesen nekikeseredett. Charlotte egy gyakorlott mozdulattal fölkarolta, és közben a pitét óvatosan az asztalra csúsztatta.
- Na, szerinted finom lesz?
- Meggyőződésem - felelte Erika, bár a kérdés egyértelműen Davidnek érkezett. Lenyalábolta Lornát a nyakából, a konyhaszékre ültette, és kereken közölte: - Szólok az ikreknek.
- Már megtettem - mormogta Charlotte elmerengve, és Erika épp tudni akarta, hogy azt mégis hogyan, amikor a Maximoff-alom bevágtatott.
- Kajaaaa - hörögte Peter egy éhező matróz minden lelkesedésével. Peter kék ruhácskában volt, ezüst haja két coffba fogva.
- A fiam ma úgy döntött, hogy szembemegy a patriarchális társadalom gender-normáival - közölte Erika faarccal, Peter pedig a szoknyát az arcába rántva ordította:
- Csinos vagyok, mint a Wanda!
- Wanda tényleg nagyon csinos kislány, ugye? - csevegett Charlotte. - Ki kér rögtön két óriási szeletet?
Mindenki jelentkezett, Davidet kivéve, aki inkább a konyhát röpítette a levegőbe.
Szóval csak David lehetett. De egyszeriben az asztal, a csillár, a spotlámpasor, a pite és a szeletelőkés mind lebegett, és Charlotte gyengéden orron bökte:
- Telekinézist csak otthon, ugye?
David morcosan fintorgott, és a tárgyak erre zuhanni kezdtek. Charlotte a halántékához kapott.
Erikának eleinte nem igazán tűnt fel, hogy megálltak az időben, mert Charlotte gondosan egy székre ültette a mozdulatlan Davidet, aztán viszont elkezdett körbejárni, és mindent a helyére húzni:
- Bocsánat, még nem ura a képességeinek. Mmm, jaj nekem.
Erika pislogva körbenézett, aztán egy intéssel a helyére lökte a hűtőszekrényt. Charlotte kis híján elejtette a pitét, amit frissen markolt meg, és Erikára meredt:
- Nocsak!
- Én csak a fémeket. De ő ki is gyulladt, ugye?
- Ó, Davidnek egy egész halom képessége van, nagyon érdekes. Kész kis bajkeverő a kincsem, de ne hagyd, hogy belelovaljam magam, mert órákig tart, és tartalmaz egy diavetítést is. - Charlotte fölnyalábolta a fiát, azt mondta, hogy “csiribá,” és a piteparti úgy ment tovább, mintha mi sem történt volna.


Tehát Charlotte ott élt a szomszédban, jobbról. Erika pont leszarta, balról ki van. Charlotte mesélt magáról dolgokat, amikre Erika nem figyelt, és ezt fokozatosan egyre jobban bánta.
Azt tudta róla, hogy egyedülálló anyuka. A maga tapintatos modorában rákérdezett (kábé: “azt’ pasid lelépett?”) Charlotte pedig előadta neki, de így hihetetlenül lelkesen, hogy David lombik-gyerek, és a létrejöttében egy anonim spermadonor segített. Erika egy darabig hallgatta, aztán tudnia kellett:
- Biológus vagy, ugye?
És mindent értett.


Charlotte-éknak volt egy medencéje. Az ikrek erre félreérthetetlen célzásokat tettek, de Erikának nem volt pofája átkéredzkedni magukat, pláne azok után nem, hogy a pite-incidens alkonyán a hálószobája ablakából jó negyed órán át kukkolta Charlotte-ot, akinek tudniillik volt egy epres bikinije és két apró, markolnivaló melle, pont, ahogy Erika imádta, tejfehér bőre és a vállán pöttyözve sok-sok szeplője.


Erika végre elkészült a nappalival: a lila és magenta falakat selymes szürkékkel és megfontolt feketékkel ellenpontozta. A puha díványt telepakolta a színsémának megfelelő kerek, fodros és/vagy szolídan hímzett díszpárnákkal, a fényes szürke parkettre hihető szőr szőnyeget tett le, a dohányzóasztalra pedig odahegesztette a fém gyertyatartókat. Volt egy fekete kandalló fölötte hatalmas tükörrel, amit Peter majdnem le is vert lelkesedésében, és körben könyvespolcok komoly kötetekkel. Nagyjából egy óra múlva a szoba nagy részét az ikrek duplo-vonata borította, de Erika töretlen büszkeséggel döglött a díványon, Lornával a hasán, akit meditatív állapotba ringatott a testvérei kitartó zsivaja.
- Áthívjuk Miss Xaviert, hogy megmutassuk a, hogy milyen szép lett a szoba? - kockáztatta meg Peter, és végighúzta Thomast, a creepy gőzmozdonyt a húga arcán, aki göcögve nevetett.
- Nem fog minden alkalommal kaját hozni, ha jön - árulta el Erika, és Peter erre rögtön az érdeklődését veszítette. Ezúttal egy kissé intenzívebben egyengette a vonatot Wanda képébe, aki megszeppent, és a szája aggasztóan lebiggyent.
- Necsináljad.
Peter magához húzta, és nyálasan homlokon puszilta.
- Már nem bibis.
Erika elmerengve simogatta Lorna hátát. Milyen gyakran illik áthívni a szomszédokat? Kiteheti-e a gyermekeit a szexuális kívánalmai szemtanújának? Akar-e Charlotte-tól egyáltalán valamit? Nem lenne jó ötlet, mi?


Aztán elérkezett a díjátadó reggele. Janos hívta fel:
- Ugye nem felejtetted el?
- Sosem felejtek - vágta rá Erika, és egy laza csuklómozdulattal magához vonzotta a határidőnaplóját a fémkapocsnál fogva, hogy gyorsan kilapozza, mit nem felejt el sohasem. Nem volt mára bejegyzése.
- XMA awards - duruzsolta Janos.
- Nem, azt tudom, az júli.
- Júni.
- Baszakszol.
- Veled nem merek.
- Belehaltál volna, ha emlékeztetsz egy héttel előre? Kettővel.
- Ó, de te soha semmit nem felejtesz el!
- És hová tegyem a gyerekeket, a méhembe?
- Hozd el őket.
Erika hisztérikusan nevetett, és letette.
Pár perc múlva ott állt Charlotte ajtajában, a szeme alatt szétmaszatolt tussal, párducmintás lenge köntösben, pólóban és zsinóros tangában, mert ki a szart érdekel, és csöngetett. Gyereksírás következett. Felébresztette? Szuper. Várt egy fél percet, arra jutott, hogy ez tragikus ötlet, és sarkon fordult, amikor Charlotte utána kiáltott:
- Hahó!
Charlotte fehér fakapuja köré egy rózsalugas volt futtatva. A nő gyűrött csipkekombinéban került elő, a karján a kesergő kicsivel, és mezítláb lépkedett végig a gondozott előkerten.
- Bocs, hogy rádtörök - kezdte Erika, akinek elkezdtek fejhangú káromkodások szólni az agyában. Charlotte akácfái illatos szélben lengtek, és a napfény pöttyökben esett a nőre. - Nincs meg a telefonszámod.
- Ezt mihamarább pótolnunk kell, kedves. Miben segíthetek? - kitárta az ajtót, és csitítva simogatta Davidet.
- Tudsz egy megbízható babysittert a környéken? S.O.S. Ma estére.
- Hmm, Davidre Logan szokott vigyázni - ugye, pici? Logan bácsi? - de miért nem hozod át Wandáékat hozzám? Itthon vagyok.
- Nem tudod, mire vállalkozol.
- Ó, dehogynem, és hidd el, örömmel segítek. - Feljebb hoppálta Davidet, akit Erika jelenléte lassan rémült kussba szédített. Charlotte szemei alatt sötét karikák húzódtak.
- Mért? - bukott ki Erikából. - Csak sózz rám egy elérhetőséget. Mért strapálnád magad te?
Charlotte elesetten felnevetett, és Erika már várt a feleletre, hogy “végtére is, szomszédok lennénk” vagy “mi nők tartsunk össze,” de Charlotte keze előre rebbent, és az ujjbegyeivel finoman Erika arcát érintette.
- Mert megérdemled, Erika. Fogalmad sincs róla, milyen fantasztikus vagy.
- Összekeversz azzal, aki nem szar alak.
- Mondom, hogy fogalmad sincs róla. - Charlotte érintése cirógatássá lett, aztán elhúzta a kezét; még a levegőben tartotta, a loknis hajkorona mellett. - Ugye azt tudod, hogy telepata vagyok?
- Nem - korrigált Erika -, te az időt kontrollálod. Nem?
- Nem, kedves, és épp ezért szeretném, hogy higgy nekem. Megérdemled, hogy ne egyedül cipelj minden terhet, és ez a legkevesebb. Néha úgy érzem, az egész világot hordozod a hátadon, a válladon és a szíveden, de nézd csak, a föld megtart téged. - Charlotte ezzel toppantott. Erika lebámult az utcakőre.
- Aha - közölte. - Szerintem annak a gravitációhoz van köze.
- Hadd legyek a gravitációd - közölte Charlotte. - Ma estére.


Kompromisszumos megoldás született. Charlotte áttelepítette magát Erika rezidenciájára koradélután, és Erika először látta őt nadrágban. Charlotte meg először látta őt skarlátvörös, sellő-fazonú estélyiben, amihez fekete rúzst tett fel.
- Nem ebben megyek - vette elejét Erika a bóközönnek. - Takonnyá gyűrődne út közben, szóval hogy ebben leszek, de még ne éld bele magad. Spoiler.
- Káprázatosan festesz! - Charlotte tapsikolt egy keveset, és Erika elmenekült előle az emeletre. Visszatért a retiküljével felfegyverkezve. Charlotte addigra becsoportosította a gyerekeket a nappali szőnyegére. David éppen univerzumokat teremtett és zúzott össze, legalábbis, úgy tetszett.
- Kitettem a hűtőre a napirendjüket - mondta Erika segítőkészen. - Takarodó kilenckor. Az ikrek együtt fürödnek, Lornát párhuzamosan érdemes lecsutakolni.
- Habfürdő legyen! - indítványozta Peter, Erika pedig leintette.
- Peter szereti azt mondani idegeneknek, hogy Lornát az állatkertből szedtük össze, és örökbefogadott gyerek, de ne higgy neki, csak féltékeny.
- Nem vagyok féltékeny, ott találtuk a lepkeházban.
- Én anyával akarok menni - döntött Wanda, és talpra pattant. - Olyan szép vagy, mint egy hercegnőboszorka!
- Bóknak veszem, de a múltkor is untad magad.
- De jöhetne Miss Charlotte játszani, és akkor nem lenne unalmas - ellenkezett Wanda tántoríthatatlan logikával, és inogva hozzá szaladt, az arcát a térdei közé fúrva. - Vigyél, anya!
- Majd nézzük anyát a tévében, mit szólsz? - próbálkozott Charlotte. Wanda a fejét hátravetve nézett fel a szülőjére, és skarláttal lobbanó szemekkel kijelentette:
- Elviszel.
- Kisasszony, ejnye! - Charlotte ujja a halántékára rebbent, és Erika fejében mintha különös köd engedett volna fel: már lehajolt Wandáért, hogy a nyakába tegye, de egyszerre kiegyenesedett, és a kislány sértett ámulattal nézett át a válla felett.
- A varázslatom, tönkretetted!
- Anya örül, ha rajta alkalmazod?
- Hát nem, de…
- Mutasd meg inkább rajtam, milyen ügyes vagy, na? - Charlotte kitárta a kezét, és Wanda csökönyös büszkeséggel hozzá tipegett. Erika elsietett utazócuccba öltözni, és remélte, hogy mire visszatér, nem egy agymosott rabszolga lesz Charlotte helyén, aki Wandát éppen a hatodik liter jégkrémmel eteti.
Minden erejét latbavetve kicsomagolta magát az estélyiből, és az ágyára fektette. Hunyorítva nézte, aztán belesandított a tükörbe. Futólag megérintette a hasán a még mindig látszódó terhességi csíkokat, aztán fölrángatott egy csíkos pólót, egy szűk, szürke farmert, és elorientálódott a bakancsa irányába, a felvállfázott ruhát a hátára kapva, együtt a gitártokkal. Ledübörgött a csigalépcsőn, és megállt a fordulóban.
Charlotte ott ült a szőnyegen, az ölében Lornával, és Wandával azt a pacsizós játékot csinálták, amit Erika mindig elrontott; a kislány skarlát energiasávokat hagyott a levegőben közben, a fiúk pedig a háttérben legóztak önfeledten. Erika alig bírt elharapni egy győztes kis vigyort, és lábujjhegyen az előszobába sietett.
- Kéz- és lábtörtést! - kiáltott utána Charlotte, Peter pedig rémülten felkiáltott:
- Azt azért ne!


Majd nézzük anyát a tévében. Hülyeség, hogy ez volt Erika fejében a repülőúton, és aztán próba közben, és akkor is, amikor élesben ment, amikor ott állt az elomló estélyiben a hideg fényekkel, Emma a ritmusnál, Azazel a doboknál, Janos a basszusnál, és ő tudta, hogy olyan hangokat parancsol elő a gitár fémhúrjaiból, amit ember még sohasem, és a közönség visszatartott lélegzettel figyelt. Érezte a reflektor hőjét a bőrén és a fejében, érezte a kamerák, a mikrofonok, a felszerelt széksorok finom kis alkatrészeit, a hangszerek legapróbb rezdüléseit. Rekedten énekelt, füstösen és fenyegetően,  valami sajátságosan nazális éllel, és az első refrén után egyenesen a kamerába nézett. Ezrekkel meredt szembe.
A szám végén a színpadon térdre esett.
- We’re everything you could never be, so you wish us dead - lehelte, hörgő és nehéz lélegzettel, aztán a mikrofon kábeléből hurkot vetett, és a nyakára fonta szorosan. Két kézzel feszítette meg, és úgy maradt, mielőtt sötétségbe és sikolyokba borult a színpad, egy állókép útravalónak.
- Ez volt a Hellfire Club!
És kaptak egy “legeredetibb progresszív előadó” díjat, amit Erika megtűrt a publikáció miatt, de amit ezúttal is Emma vitt haza. A köszönőbeszédet Azazel mondta, Erika pedig az ikonikus cápavigyorát emelte az egybegyűltekre, és kipréselte magából, hogy “köszönöm szépen,” aztán kurva gyorsan lelépett.
Janos loholva beérte.
- Nem maradsz afterre?
- Hát, ha valaki időben figyelmeztet, akkor úgy szervezem az életem.
- Csak azt akartam, hogy belásd, hogy az utóbbi időben igenis szétszórt vagy - védekezett a férfi, és Erika szóra se méltatta. Amikor a csend lesújtóvá vált, Janos a füle mögé gyűrte a haját, és sóhajtva hozzátette: - Nem áll meg forogni a föld, ha néha pihensz.
- Figyelj, ha helyettem akarod megoldani az életem, akkor előbb süss nekem egy pitét, baszd meg.
Janos szépen szedett szemöldöke ívbe szökött, és Erikának tényleg le kellett lépnie, mielőtt rákérdez.


Amúgy büszke volt arra, hogy hatékonyan kommunikál a bandájával, és az ilyen és ehhez hasonló alkalmakat leszámítva rendkívüli vezetői képességeket mutat, de az utolsó dolog, amire szüksége volt, az az, hogy a repülőtérről kiérve a mobilján ott várja Emma sms-e:
Kapd el tigris ;))) Rá gondoltál egész este
- Kösz - mordult Erika a képernyőre. - Nem vettem észre.


Lopakodva óvakodott vissza a saját házába, mint már megannyiszor. Zúgott a fejében a puha csend, ami különös volt, nagy és idegen. Kilépett a bakancsából, az előszobaszekrénynek támasztotta a gitártokot, és az estélyibe karolva kommandózott a nappaliba. Charlotte-ot ott találna, ahogy a lábait lóbálva olvasgat a szőnyegen. Egészen belefeledkezett a műbe, és a körmeit rágta közben. A borítón a megkapó “CRD és Amelogenesis Imperfecta (AI); hat család genetikai öröksége 2q11-el” cím díszelgett.
- Hé - suttogta Erika, a ruhát a remek kanapéra terítve, és Charlotte mosolyogva felnézett.
- Megőrültek érted.
- ‘Gyerekek?
- Ők is. Mindenki.
Volt egy kis szünet, és Erika az emelet felé lesett.
- És te? - kérdezte halkan; nem volt benne biztos, hogy kiejtette tényleg, de Charlotte válasza gyöngéden visszhangzott az elméjében:
Megvesztem.”  
- Kicsik alszanak?
- Aha. David dőlt ki a leghamarabb, Lornának még el kellett énekelni a Rock-A-Bye-t pontosan harmincháromszor, az ikrekkel meg együtt írtunk egy mesét még a délután, illusztráltak is hozzá, kikészítettem neked az asztalra, nagggyon aranyos lett, van benne egy krokodilkalóz és egy vámpírlepke is. Mélyen alszanak, eddig nem volt egy pisszenés se. - A halántékára mutatott, és mosolygott. Erika előrébb lépdelt, és a tőle telhető minden szelídséggel tiport rá a könyvre, csak, hogy Charlotte elengedje.
- Köszönök mindent - suttogta. - A kanapén alszol, vagy velem?
Charlotte fölpislogott rá, aztán előre hajolt, és megcsókolta Erika bokáját.


Szóval a vége az lett, hogy a kanapén szeretkeztek.
Erika nem így képzelte el. Erika többször vizionalizálta, mint azt be akarta volna vallani magának, és ezekben a fantáziákban általában Charlotte ott hevert alatta hullámzó keblekkel, élesen sikongatva, de a valóság valahogy máshogy hozta.
Például, Erika hevert Charlotte alatt, de ez csak az első két percben lepte meg. Nem voltak sikolyok és elnyújtott nyögések, csak finom sóhajok és megosztott lélegzetek, az apró hangok, amiket Charlotte az ajkaira lehelt, a zsongás a fejében: “hadd kényeztesselek el.”
Charlotte csipkés melltartót viselt és egy olyan franciabugyit, amit egyértelműen nem ugyanabban a szettben vett. Erikának nem volt annyi lélekjelenléte, hogy valaki más melltartókapcsát fejtse meg, úgyhogy csak lejjebb húzta a kosarakat, hogy a finom rózsaszín bimbókat kóstolgathassa, Charlotte fenekére markolva.
Amikor Charlotte a combjai közé hajolt, a haja ott volt így körülbelül mindenhol, szóval a nő félrefogta magának a markában, és Erika nem tudta, mi olyan végtelenül izgató a mozdulatban, de az öklére kellett harapnia, és egy darabig úgy maradt, egészen konkrétan addig, amíg az orgazmus fel nem pezsgett a medencéjében, és előfordulhat, hogy káromkodva rúgkapált közben, valami olyasmit nyöszörgve, hogy “óbasszamegcharlotte, basszmeg.”
- Pont végeztem vele, azt hiszem. - A nő rásimította a tenyerét Erika lágyékára. Forró és száraz volt a tenyere. - Még egyet?
- Én, neked, gyere.
Charlotte fölé térdelt. Erika a combjára karmolt, és egy életre való erotikus álmot szerzett magának, amikor Charlotta a csípőjét lustán körözve mozgatni kezdte, a nevét suttogva, és azt, hogy “igen, igen, igen.”


Erika a második orgazmusa felénél járt az első riadónál. Lorna volt az.
- Érte menjek én? - kérdezte Charlotte. Erika puhán szájon csókolta.
- Hagyd csak. - Kikászálódott alóla, fölszedte a földről a bugyiját, remegő lábakkal magára vette, és a válla felett átnézve látta, hogy Charlotte kéjesen végighever a holdfényben.
- Várj meg - kérte.
Mire visszaért, Charlotte összegömbölyödve aludt az oldalán egy kétségkívül kimerítő nap után. Erika sóhajtott, lezuhanyozott, felvett egy mutánsjogi alvópólót, Charlotte-nak kerített egy politikailag semlegeset, amit kanapé mellé készített, aztán betakargatta a vendéget. Rövid megfontolás után mellé heveredett.
Legközelebb David kelt fel. Hajnal három lehetett, és Erika álmosan kiköhögte Charlotte összes lokniját, amit a szájában talált. A nő nyűgösen a hátára hengeredett, és a halántékára tapasztotta az ujjabegyeit.
- Aludj el… - dünnyögte. Erika elárulva bámult rá.
- Te tudsz ilyet?
- Mmm… nem szeretek visszaélni vele…
- Te tudsz ilyet - ismételte Erika, fölé térdelve. - Te némber.
Charlotte álmos és álnok vigyorral nézett rá fel, Erika pedig a törékeny csuklókra markolt, és a kanapénak szorította őket.

Elsőre kivételesen Peter kelt fel végleg, akinek viszont megvolt az a jó szokása, hogy az édesanyját üvöltve keresse, tehát a dologból egy általános felbolydulást lett - kiderült, hogy sokkal könnyebben kezelhető, ha ketten vannak rá.
Erika döbbenten szemlélte, hogy négy gyerek csücsül a konyhaasztalnál jóllakott rendben. Amíg Charlotte tusolt, daloltak a csövek. Erika kivitte a kölyköket a kertbe, hogy a szomszédok is fölébredjenek hajlani hétre.
Charlotte Erika magenta pongyolájában került elő, és a verandaajtónak dőlve figyelte a csemetéket, nyúzottan és boldogan.
Erika odaoldalgott hozzá, a hajába túrva.
- Nézd - fogta suttogóra. - Mik vagyunk mi ketten?
Charlotte félrebiccentette a fejét. Peter elcirkált a háttérben.
- Szeretném kideríteni, te nem?
- Imádtam a szexet - tisztázta Erika. - Szükségem volt rá. Jól esett. Csináljuk még legközelebb. De ez is… - A gyerekek felé intett. - Jó csapat vagyunk együtt. Jó szomszédok. Barátnők. Nem tudom.
- Kizárják egymást ezek?
- Nem. De ez így kapcsolatot feltételez.
Charlotte türelmesen nézte. A haja vége nyirkos maradt, és pár tincs a homlokába tapadt. Erikának ingere volt félresimítani vagy az ujjai közé csavarni.
- Segít, ha elhívlak egy randira? Mondjuk uzsonnára?
Erika megfontolta. A kezeit karba fűzte, és álmosan bámult a hemzsegő gyerekekre a harmatos fűben.
- Nem fogok ráérni. Egyszerre körülbelül hatvan életem van.
- Ismerek egy kiváló babysittert, úgy hívják, mint engem. Átjöhetne.
- Ha így mondod - jelentette ki Erika -, az perverz.
- Perverz vagyok.
- Kedvellek - bukott ki Erikából. - Cuki vagy, és kéjenc.
Charlotte mosolygott, és hozzá hajolt, a homlokát a vállának támasztva. Vagy egy fejjel alacsonyabb volt nála, ha a cipővel nem csalt. Erika szusszantva belecsókolt a hajába.
Egy éles fényt láttak lehunyt szemhéjuk alatt, aztán ámuló ujjongás következett.
- Wanda vagy David? - dünnyögte Erika.
- Szerintem egyszerre.
Felpislogva összenéztek. Erika kijelentette:
- Nyertél. Együtt könnyebb lesz.


komment: igen // nem

Kérte, uzsonázzak vele szőrmében. 
A férfiak kacagásától távól titkos életünk fölkeveredett.

Emlékszem szemére, gerincének selyemkötelére.
"Ez az én cszészém," suttogta, "és ez a tied."

Forró, édes nedveket kortyoltunk, és mocskosan társalogtunk.
Ahogy levetkőztetett, tükör volt a melle

és ágyunkban tükrök fénylettek. Azt mondta, 
"Fűzd a bokád a nyakamba. Pontosan így. Igen."

/C. A. Duffy/

A történet címe a fent idézett verstől lett szabadon kölcsönvéve,
és mely saját fordításban szerepel.
Köszönöm Rivernek és Yaminak a támogatást a történethez.

24 megjegyzés:

Branaway írta...

Istenem, ezt annyira imádtam *-* Még mindig csodásan írsz, örülnék neki, ha a jövőben több hasonló femslasht írnál :)

Raistlin írta...

Nagyon drága vagy, köszönöm szépen ;u; És igyekszem :D

Mitsuki írta...

ugye tudod, hogy minden ilyen történet egy kincs? mert másképp látjuk a dolgokat, és elhisszük, hogy egy kicsit így is van, hogy így is lehet, lehetne és már megint nem tudok értelmesen fogalmazni, sose.
de majd lerajzolom.

legyen elég annyi, hogy elhittem.


köszönöm.

Raistlin írta...

Elveszítettem a koncentrációs képességemet annál a résznél hogy "majd lerajzolom" és azóta csak mániákusan nyerítek

(szívből köszönöm)

littlemissprimadonna írta...

Asdghklfhhsjksldjd (tudom, hogy mindenki szépeket ír, de nézd el nekem, ezek után nehezen nyögök ki értelmes mondatokat.)

Dragda írta...

*hörögve élvezkedik a "csak csaj"-os felálláson*

Imádtam, köszönöm, hálám üldözzön egy csokitortával. (Hány sütivel lógok én már neked?) Legjobb dolog volt, így az államvizsga utáni kedvetlenségemre. (De komolyan. Lediplomáztam. Túléltem. Hol az eufória és az öröm? Döglött kecske-kedvem van. :/ )

Csak köszönni tudom illetve az ablakod alá állni a "Még ilyet!" táblácskámmal. *.*

Dragda írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Raistlin írta...

ALL THE SINGLE LADIES
(all the single ladies)
ALL THE SINGLE LADIES
(all the single ladies)

Nagyon-nagyon köszönöm, hatalmas megkönnyebbülés, hogy nem baltáztam el ;u;

írta...

Amúgy határozottan nem kenyerem sem a genderbender, sem a femslash, ellenben a történeteid és a stílusod alapvetően igen. Szóval most, amíg egy kis összejövetel után voltam, vettem a bátorságot, hogy beleolvassak, és ha leszámítom az első kettő dolgot, nem is csalódtam, és ezeknek ellenére is tetszett. (Semmi bajom a női szerelemmel, de nem történetekben nem áll közel a szívemhez, viszont az előző pillanatokban elhittem, hogy már-már szeretek ilyet olvasni. Bár következőnek már lehet nem leszek elég "bátor" egy ilyen történethez.)
Köszi! :)

nusi írta...

Nyáááááááááááááháháááááá!!! (és ebből szűrj le minden szépet és jót, mert ez most az egyetlen értelmes gondolatom) Imádtam. Köszömöm. Peace. :3

Raistlin írta...

RÉ, rengetegen vannak így a femslashhel és a genderbenderrel kapcsolatban, és pont ezt akartam... képességemhez mérten orvosolni :D Mert a legtöbbször indokolatlan, vagy túlzó, vagy unalmasan pornográf, és persze ez a sztori is PWP, erre megy ki, de olyat akartam, ahol két nőnek a két mellén kívül is van valamije, mert az sajnos ritka a fanfic-irodalomban. Ha le tudott kötni, az máris siker :D

NUSI, muwww, köszönöm~!

J.R.Palmer írta...

Jaj de félelmetesen aranyos volt :3 Pedig nem sűrűn képzeltem el Erikéket anyukaként :D Végig attól féltem, hogy bántani fogod Davidet, szóval a vége külön öröm volt. Hogy tudsz ilyen aranyosságokat írni?! Jár a virtuális ölelés! :)

Moszat írta...

én most hirtelen nem is tudok mit mondani. MÉGIS HOGY VÁROD EL, HOGY EGY ILYEN ÍRÁS UTÁN NE SZERESSEK BELÉD AZONNAL ÉS ENGESZTELHETETLENÜL?
- jövőbeli tervek: feleségül menni Raistlin ficeihez -

*mély levegő* szóval, először bőszen mehegtem a nemváltás miatt, de az első pár mondat után (kb a runaways-os résznél) rájöttem, hogy hiába, és, hogy te még nem tudtál olyat írni, amit ne imádtam volna rajongva.

tehát a konklúzió? rajongva imádom, persze.

Erika az a fajta nő lett, akivel habozás nélkül leélnék egy egész életet. imádtam a karakterét, annyira erikes és mégsem és mégis. (bah)
Charlotte meg (CHARLOTTE VISÍTOK MENNYIRE CUKI MÁR! tuti ez az eredeti neve és a charles csak álnév) szóval nagyon eltaláltad a karakterét, bűbűjos, delejes, nekem egy kicsit idegesítő magában, de Erikával együtt remekül kiegészítik egymást.
Azt szeretem mindig, hogy ilyen sorsszerű az egymásra találásuk, annyira szépen írod meg, hogy egy percnyi kételyem sincsen afelől, hogy ezek ketten márpedig dugni fognak. :D
És akkor ne el ne felejtsem a mutáns babikákat! WÁ! Lorna iiiistenem, és Wanda és a összes kis cukiságbomba. én mondjuk hiányoltam, hogy Davidnek olyan kevés szerepe volt, egyszerűen csak azért, mert nagyon sokoldalú, és szívesen megtudtam volna róla többet ebben a felállásban.

Ismét köszönöm, hogy a büntijog magolása közben felvillantottál nekem egy kis reménysugárt, a legjobbkor jött. ^^

Raistlin írta...

J.R. PALMER, awww, köszönöm ;u; Davidnek itt remélhetőleg kicsit több esélye van arra, hogy viszonylagos békében nőhessen fel, egy elfogadóbb mutáns közösség tagjaként, és hogy Charles/otte a képregényekkel ellentétben babakora óta vele van.

MOSZAT, nagyon örülök, hogy így tetszett a történet (és felröhögtem ezen: "szeretem mindig, hogy ilyen sorsszerű az egymásra találásuk, annyira szépen írod meg, hogy egy percnyi kételyem sincsen afelől, hogy ezek ketten márpedig dugni fognak. :D" - egy mondatban az összes Cherik ficem, köszönöm szépen. Én is bántam egy kicsit, hogy David kevés képernyőidőt kapott, de itt kábé másfél éves, a multiplex személyiségzavara épp csak kezdődik, Charlotte egyelőre nem is sejti telepátia ide vagy oda. A Brutal Bakeoffban, ha valaha megírom, nagyobb hangsúly lesz a karakteren.
Rengeteget jelent, hogy a lányokat találónak érezted, szóval köszönöm még egyszer~!

Pikacsu írta...

Nem szoktam nemfelcserélős ficeket olvasni, mert amikbe eddig belefutottam, nos azok céltalanul csináltak fiúkból lányokat, mert a karakterek teljesen úgy viselkedtek, mint eredetileg, csak... másképp néztek ki (bár mivel többnyire angolul olvasok, ez a másképp-kinézés megnyilvánul a she szóban .__.). Ddddeeee. Ez rohadt jó volt. Mert igazából az van, hogy imádok a headcanonjaidban fürdőzni. Hogy milyen lenne Charles ha Charlotte lenne. Hogy Erika ilyet szól, a többieket a vaginámból préseltem ki. Meg David. Meg az, hogy Lehnserrék milyen halál lazák, meg Wanda, te jó ég. Igazából nagyon szeretek Wandáról olvasni, főleg ha nem 'csak egy szereplő', hanem valamilyen formában megnyilvánul a képregényes instabilitása.
Szóval volt értelme belőlük nőket csinálni, meg ez a zenekaros doloog. Ahw. Mikor jönnek Magyarországra? :'D
Még akkor is, ha nem a szokásos világmegváltós dráma, hogy Erik egy gyatraság és ezt Charles szenvedi el, nos ez még akkor is nagyon tetszett. :'3
Ja és hogy a terhességi csíkok, mert na, realitás. - Na ennél összevisszább kommentet még nem írtam. :'D

Raistlin írta...

Imádom ezt a kommentet, csitt.
Töredelmesen bevallom, hogy a bendeléstől többnyire magam is ódzkodom, bár főleg azért, mert a trend az, hogy valamelyikükből nőt csinálnak, a másikat meg meghagyják pasinak, és #miért

Wandát a népnek. És Hellfire Club koncertet.

A békéjük amúgy szerintem ideiglnes, mert eléggé a... körülmények hozzák így, de az ellenségeskedésüket is a körülmények formálják, igazából. Remélhetőleg a kapcsolatuk elég erős lesz ahhoz, hogy elbírja a későbbieket.

Nagyon szépen köszönöm a kommentet!

Locky írta...

Elmegyek Erika koncertjére, mert na.
És szeretnék egy ilyen szomszédot, mint Charlotte meg Erika, gyerekestül meg mindentől együtt. (Charlotte az új kedvenc nő nevem)
Egyszerűen nem értem, hogy még ilyenkor is, hogy tudsz teljesen a karakterekben maradni. *-* Ez a mutánsképességed?
És kéremszépen így kell női karaktereket írni.

Raistlin írta...

Meg vagy hívva Erika koncertjére, jer - nagyon szépen köszönöm ;u;

Crazy Tiny írta...

Jujdenagyonnagyon *-* Lehet több femslasht rendelni?

LadyLoss15 írta...

Eddig csak vigyorogtam, de ezt már muszáj bemásolni :D
"Erika volt a The Runaways Cherry Bomb című száma, visszafelé lejátszva egy mutáns szekta titkos rituáléján." mármint.wááo.
"Gyerek nr#1, a.k.a. Peter" és a többit is így ez ANNYIRA jól tükröz egyfajta szülői hozzáállást. Azt a fajtát, amit Erik képvisel.
"Erika büszke anya volt. És borzalmas. " ez is elég Erik azért :D
" Mindenki azt mondta, hogy jön majd magától. Hogy a vérében van. Hogy egy nő tudja, mi a dolga.
Hát. Röviden? A szart. " esküszöm én totál ettől félek, nem véletlen mondom én azt hogy NE ADD IDE ha egy rokonom gyereket akar a kezembe nyomni. Nem utálom őket. De ...de....gyerek?!
"Peter és Wanda fogócskáztak, ami hűen mutatta, hogy Peter egy seggfej." :D Haha na igen
"Amikor a szőrös kék szembeszomszéd locsolta a füvet" :DD Hank ^^
"Az valahogy úgy nem, amikor egy kiskölyök lángolva és ordítva átrohant előtte. " :DD Haha...azok a szürke hétköznapok xD
aaaahhh ennek a kölyöknek az anyja Charles lesz hát ez annyira csodálatosan édes hogy meghalok ez TUTI Charles...izé Charlotte ... :) Ugye? Ugye?
"Csak a mutációd az, hát milyen szép whush-whush láng volt? Hát ki csinál szép tüzet, ki az ügyes? " sírok, hogy lehet valami ilyen kurva VICCES miközben édes is? :DD
"Nézd, ott van a szomszéd néni, integessünk neki sziát?
- Néni a fiktív faszom - dünnyögte Erika" :D jajjdenagyon ők
" Erika Lehnsherr, a többieket a vaginámból préseltem ki. " NEEEE :"D így fogom bemutatni a gyerekeimet, ha egyszer megveri őket a sors azzal hogy az anyjuk leszek xD Ezt muszáj megjegyeznem. :D
"Allergiás valamire?
A vidám emberekre. Erika nem mondta ki, de Charlotte nevetett." Ez is eléggé ők. Basszus. Nők. Anyák. És közben mégis Charles és Erik. Zseni vagy.
"Az ikrek úgy döntöttek aznap este, hogy az emeleteságy mehet és megbaszhatja magát (Peter fogalmazása, anyja fia)" nem csoda ha Erika büszke Peterre, még én is az vagyok ^^:D (és közben azon szörnyülködöm, hogy ez nem vicc, az én öcsém is hasonló dolgokat mond néha, pedig még 4 éves sincs, és azért mi itthon NEM egészen így beszélünk. )
"beszélni a bandával, erősítő nélkül gyakorolni a gitárral, aztán átgondolni az életét a zuhany alatt cigarettázva. " a gitározós részre ráharaptam. És amúgy technikai kérdés: HOGYAN lehet zuhanyzás közben cigizni?! o.O
"A gyerekeitől kábé öt méterre ült le" azért a biztos távolság az még megvan :)
"a hasára festve a felirat: A JÖVŐDET SZÜLÖM MEG. RETTEGJ. " és végülis Erik(a) gyerekeinél ez azért nem is annyira vicc
"Hajnalban Lorna sírva felkelt, és nem volt éhes, se szomjas, és Erikának nem kellett tisztába tennie, szóval úgy tűnt, hogy csak úgy általánosságban utálja az életet, és egyre dobálta magát, meglepő erővel." na az ő gyerekéből még ki is nézem :D
" A fiam ma úgy döntött, hogy szembemegy a patriarchális társadalom gender-normáival - közölte Erika faarccal, Peter pedig a szoknyát az arcába rántva ordította:
- Csinos vagyok, mint a Wanda! " anyáám de édes :D És imádom Erikát amúgy ezért is meg mert felpakolja sajátlezűleg torrentre a zenéiket. Izé...hörgést és zajt. :) (Ami amúgy meg WTNV feelinges :D )
folytköv

LadyLoss15 írta...

folyt

"Kész kis bajkeverő a kincsem, de ne hagyd, hogy belelovaljam magam, mert órákig tart, és tartalmaz egy diavetítést is" ezt pont el tudom hinni anya!Chalres-ról....
"Mert megérdemled, Erika. Fogalmad sincs róla, milyen fantasztikus vagy.
- Összekeversz azzal, aki nem szar alak. " na ja...vissza a standard-Cherik-hez :D
"- Hadd legyek a gravitációd - közölte Charlotte." aaaaaaaaaaaaaaaa ez elég szép szerelmes izé csak kicsit fura de attól még imádom :)
"Erika elsietett utazócuccba öltözni, és remélte, hogy mire visszatér, nem egy agymosott rabszolga lesz Charlotte helyén, aki Wandát éppen a hatodik liter jégkrémmel eteti. " hahaha azért Wanda képessége sem rossz. De Charlest izé Charlotte-ot felesleges agymosni. Ő ALAPBÓL parenting 11/10.
"- Figyelj, ha helyettem akarod megoldani az életem, akkor előbb süss nekem egy pitét, baszd meg.
Janos szépen szedett szemöldöke ívbe szökött, és Erikának tényleg le kellett lépnie, mielőtt rákérdez. " IMÁDOM :DDD
"És te? - Megvesztem." *.*
" Köszönök mindent - suttogta. - A kanapén alszol, vagy velem?
Charlotte fölpislogott rá, aztán előre hajolt, és megcsókolta Erika bokáját. " annyira ők (megint) de közben meg kicsit mégsem. mert mindkettőjükben több a nőiesség, mit amúgy, de valahogy nem nagyon mert Charles alapból olyan és Erik meg itt sem nagyon xD
"Szóval a vége az lett, hogy a kanapén szeretkeztek. " :D Na igen, ez eléggé sejthető volt. Csak fura úgy hogy van egy rakat kölyök is.
életem első femslash-szexét olvastam el éppen most. csak mondom.
Charlott csak így simán visszaaltatja Davidet ...csak úgy SIMÁN...."- Te tudsz ilyet - ismételte Erika, fölé térdelve. - Te némber." :D na igen én is elég irigy lennék rá khm
"Erika kivitte a kölyköket a kertbe, hogy a szomszédok is fölébredjenek hajlani hétre. " :D hehehe csak gonoszan. de amúgy tényleg ezt csinálják a kisgyerekesek sokszor. a mi szomszédaink legalábbis. még jó hogy én sosem ébredek fel rá csak a családom panaszaiból értesülök róla :D
"- Kedvellek - bukott ki Erikából. - Cuki vagy, és kéjenc. " ez is igaz az összes Charlesra (és már Charlottra) amit te írsz.... mind cuki és kéjenc :D
SZóval, összegzés: megvolt életem első komolyabb femslash-sztorija. És tetszett. Nem hiszem, hogy jobban fogom kedvelni, mint a jól megszokott slasht, de jó volt, és én nem hittem, hogy egy femslash TUD ilyen jó lenni nem véletlen hagytam ott őket nagyon kis számú próbálkozás után de köszönöm hogy írtál ilyet is és becsempészted a többi közé mert ez így tőled s pont elfogadható mennyiségben még jó is volt. Valami új. Érdekes. Főleg az , ahogyan nőnek írtad őket, mert valahol nagyon ugyanaz maradt mindkettő, valahol meg alapjaiban változtak, és ügyesen mixelted. Azért örülök, hogy többnyire pasikat írsz, de komolyan mondom, köszönöm ezt a sztorit. :)
LL15

Raistlin írta...

Nagyon szépen köszönöm csudicsudás kommentet és a kiemeléseket ;u; Örülök, hogy végeredményben tetszett; és a kérdésre megfelelve, a zuhany alatt lehet dohányozni, ha az ember lánya kihajol a sugár alól :D

Régóta motoszkált bennem egy történet, hogy milyenek lennének ők ketten nőknek, mert hiszek benne, hogy a szerelmük minden formában működik - és érdekesebbnek gondoltam, ha már érettebb nőként ismerjük meg őket, gyerekekkel és karrierrel. Örülök, hogy jól sült el a kísérlet :D

rosie írta...

szeretem Erika krízisét, olyan könnyű azonosulnom vele: ha valaha, valamilyen véletlen során becsúszna egy gyerek (nem még három), ziher, hogy hasonlóan éreznék. de azért egy kicsi Lorna-Peter-Wanda kombó... (oké, nem. Peter nem lehet a gyerekem, de a lányok cukik)

egyébként: imádom őket. kéne ennek is a saját 'atom heart father' kiadása, mondjuk húsvét? halloween? egy átlagos-szombati-délután-amikor-szánkózni-mentek? oké, kikísérem magam :D
de azért közlöm, hogy imádlak

Raistlin írta...

Óóóóóóóóó.
Oké, ez egy határozottan elgondolkoztató ötlet - észben tartom, és köszönöm szépen, nagyon örülök, hogy tetszett! ;u;

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS