a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2015. április 28.

thistle&weeds



10.

A szereplők létszámának drasztikus
megnövekedését tapasztalhatjuk


- Hová megyünk? - kérdezte Kili izgatottan és nagyjából huszadszorra azalatt a pár perc alatt, amíg visszanavigáltak a furgonhoz.
- Mindent a maga idejében - oktatta Bilbo a türelem örök szépségére, majd bevetette magát az anyósülésre. Tekintélyes tappancsait a kesztyűtartónak támasztotta, és a térdeit felhúzva szorgosan matatni kezdett a mobiljával.
A testvérek összenéztek, aztán büszke bácsikájukat követve eltűntek a csomagtérben. Mire visszaértek, Bilbo menetkészen várta őket, ingre vetkőzve, nadrágtartóval és egy elszánt pillantással. Az aggodalmainak aligha akart hangot vagy teret adni, bár akadtak bőven, így ahogy Thorin bemászott mellé egy komótos bőrdzsekiben, csak annyit mondott:
- Gázt bele.
És a törpe örömmel engedelmeskedett.


Egy tömbös épület előtt fékeztek le, amire talán illetlenség volna azt mondani, hogy panel. Fából építették, ólomüvegből rakták ki karcsú mozaik-ablakait, és borostyán futott fel rajta vad, kanyargós mintákban. Bilbo hátraszegett fejjel bámult rá fel, és olyasmit motyogott, hogy “no jó, rendben,” aztán óvatosan az útitársai felé lesett, akik kikászálódtak a kocsiból.
- Ümm - kezdte Bilbo. - Kérlek, ne legyetek mérgesek.
- Nonszensz - lengette meg felé Fili a gipszet.
- Nem kéne mozgatnod a karodat - emlékeztette Thorin. Egy távirányító-mozdulattal lezárta a furgont, aztán a figyelme szokás szerint teljes egészében Bilbón volt. Bilbo Kilire lesett, aki elismerően füttyentve bámulta az éjszakai eget a levegőburok felett.
- Ugye - kezdte Bilbo csevegő hangnemben -, jól emlékszem, hogy a barátnőd a királyi űrflotta egyik kapitánya?
- Ja, elég fiatal hozzá, de valami ösztöndíj miatt - mondta Kili, a ködlő csillagokat fixírozva, aztán hunyorítva nézett Bilbóra. - Szerinted hívhatom a barátnőmnek? Mármint alig kezdtünk randevúzni… - Fili oldalba könyökölte, ő pedig sértetten felszisszent. - Mi van?
- Nem bízhatjuk a lányra - közölte Thorin.
- Úgy értve, hogy nem bízhatunk a lányban? - kérdezte Bilbo, a szemöldökét felvonva.
- Felségárulást várnál tőle.
- Várjunk csak - szólt közbe Kili, az épületre bökve: - Itt lakik Tauriel?
- A harmincadik emeleten - biccentett Bilbo, mire a törpe kétségbeesetten felnevetett, azt mondta, hogy “nem,” majd elkezdte rángatni az autó ajtaját.
- Be akarok szállni, szálljunk be.
- Mi lelt téged? - sóhajtott fáradtan Fili. - Azt hittem, minden vágyad újra látni!
- Persze, de nem állíthatok be csak úgy, és nem kérhetek rögtön egy szívességet! Téged nem rémítene meg, ha valaki, az ég tudja, honnét, tudná a lakcímed? - A tekintete Bilbóra villant. - Honnan…?
A hobbit meglapogatta a mobilját a zsebében, és azt felelte, kitérően:
- Megvannak a módszereim… - Aztán Thorinra nézett. - Bízz bennem. Kérlek.
Thorin tartotta a tekintetét, aztán egy mély levegőt véve leszegte a fejét.
- Benned bízom - jelentette ki, és elindult az épület felé. Kili a nyomában:
- Héka, öltözzünk mind vissza a királyi ruhákba! Majd úgy lesz, hogy éppen egy szigorúan bizalmas csúcstalálkozóról estünk be…
- Azt hittem, felvágósnak tartod őket - emlékeztette Thorin, ahogy a kezébe fogta Bilbo kezét.
- Azok is - szusszantott Kili -, de a királykék hangsúlyozza a szemem színét.
- Barna szemed van.
- Pontosan! Hangsúlyozza, hogy nem kék szemem van. - Ezzel lenézett magára, a toprongyos nadrágjára és a kőmosott, kockás ingére, és azt motyogta:
- Jaj nekem.
Fili az ép kezével vigasztalóan hátbaverte, és finoman a bejárathoz terelte:
- Az összes öcsém közül te vagy a legszebb. Minden férfi és nő örülhet, aki csak rád vet szemet.
- Hát jó, de… Ehhh. - Ezzel megfogta a sapkája szélét, és az arcába húzta, amíg már az állát is takarta. Ez némileg megnehezítette a közlekedést.


    Kilinek nem kellett volna aggódnia, hogy esetleg alulöltözöttek lesznek. Tauriel kikiáltott nekik, hogy “nyitva van,” és ahogy besereglettek a szobakonyhára, a tündét csak a reflexei mentették meg attól, hogy el ne zúgjon a székkel.
Kockás pizsamanadrág volt rajta, és valami feliratos, fekete póló. Nem viselt melltartót, sem sminket: a haját megkísérelte befonni, de a felénél elunhatta, mert most ott ült a hátán egy szisztematikus kazalban.
- Kili, te, itt?! - kiáltotta; a szék ekkor billent el, de amikor az egyik lába még tartotta, Tauriel megpördült rajta, és macskás ügyességgel az íróasztalára pattant, mosatlan csészék és papírhalmok kupacára. Valami videót nézett a laptopján előzőleg: a képernyőn most kimerevítve állt a Dúrin-fivérek portréja, Kili boldog pofája teletuszolva mályvacukorral, egy professzionálisan közönyös Fili pedig illedelmesen csámcsogott egy jelentősen kisebb adagon, de ellenben a bajsza végére felfűzött két mályvacukrot. Bilbónak az jutott eszébe, hogy ha valakinek be akarná mutatni a testvéreket, ezt a képet használná hozzá, aztán észbe kapott, és szabadkozott:
- Elnézést, hogy…
- Jé, a karrierem! - vigyorgott Kili könnyedén, a korábbi bizonytalansága teljes és tökéletes hiányában, és a monitorra bökött. - Hogy tetszik?
- Nagyon viccesek vagytok - mondta Tauriel, ahogy elkezdte lóbálni a lábait, és mivel Bilbo nem volt biztos benne, hogy föltűnik neki, hogy Kilin kívül van a világon bárki más is, újra belekezdett:
- Elnézést kérünk…
- Itt van a kedves hobbit is! Szia, kedves hobbit. Fili… Őfelsége. J’stét. - Lepattant az asztalról, és tehetetlenül bolyongani kezdett a zsúfolt négyzetmétereken. - Ööö, bocsánat mindenért, nem tudtam, hogy jöttök, rögtön rendet rakok…
Thorin finoman betette az ajtót.
A lakás apró, de otthonos volt, égkék falakkal, pálmákkal és páfrányokkal, amik lecsüngő cserepekből lógtak és minden maradék helyet elfoglaltak a sűrűn szőtt szőnyegen. Csillagégők világítottak, és volt egy gondosan bevetett matrac az egyik sarokban, mellette színes regények halma, és Bilbót akkor érte a kettős felismerés, hogy egy, Tauriel egyedül él, kettő, le van égve, úgy kábé közepesen, mint minden diák.
- Kértek teát? - A lány felkapott egy kecses kis fémdobozt, megrázta, és büszkén közölte: - Van teám.
- Köszönjük szépen - mondta Bilbo -, talán előbb foglalj helyet egy percre, kérlek.
- Jó, persze. - Tauriel úgy ült le a szőnyeg közepére, mintha egy táncmozdulatot végezne, a hátát egyenesen tartva. Ennek megvolt az a hátránya, hogy szemmagasságba került Kilivel, aki egy elsuttogott “hát szia” után szájon csókolta.
Thorin a bejáratnál maradt, az ajtónak támaszkodva, Fili pedig a falra ragasztott képeket szemrevételezte, tehát Bilbo némileg magára maradt a helyzet kezelésével.  
- Elnézést kérünk, hogy csak úgy rádtörtünk - veselkedett neki harmadszorra is, mire Tauriel elmosolyodott. A házban sűrű virágillat volt, ami feltehetőleg a tündéből sugárzott.
- Szeretem a meglepetéseket - közölte. Bilbo hálásan bólintott, és felkészült a következő stratégiai lépésre (rövid bájcsevej, két-három perc), amikor Kili a szőnyegre huppant, és boldogan bejelentette:
- Egy űrhajóért jöttünk.
Tauriel szeme elkerekedett.
- Nem is tudod vezetni!
- Jó, de te igen.
A tündelány felnézett, a szemöldökét összevonva.
- Hova mennétek? - kérdezte Bilbót, aki ezen a ponton már a tenyerébe temette az arcát, és halkan nyüszített. Felocsúdott, és kitérően megjegyezte:
- Nos, ami azt illeti… az űrbe?
Tauriel tekintete Thorinra siklott, aki továbbra is a bejáratnál szobrozott, aztán visszanézett Kilire, és aggódva kérdezte:
- Valami baj van? Hogyan segíthetek?


Kili pedig nekiállt elmondani neki az egészet: néhol kurtított vagy bodorított, de szerencsére, Smauggal kezdte és az elejével, és csak nagyjából annyi részletet osztott meg, mint Dís is. Bilbo bizakodni kezdett: anno őt ez meggyőzte. Tauriel kiváló hallgatóságnak bizonyult és még jobb házigazdának, mert menet közben nekiállt teát készíteni, és illendően fel is szolgálta. Bilbo figyelmét egy darabig lekötötte a mesterien megmunkált porceláncsésze, aminek az édesanyja készlete is aligha érhetett volna a nyomába (és ami sehogy sem illett Tauriel apró lakásába), amikor is észrevette, hogy az audiencia részleteihez érve Tauriel félretette a maga italát, és rémülten bámult Kilire, aki ezen felbuzdulva egyre hevesebben ecsetelte, milyen méltánytalan is volt a tündekirály, mire Tauriel azt mondta:
- Ezt nem hiszem el.
Thorin pedig azzal a lendülettel kihúzta magát, mintha azt gondolná: “én megmondtam,” de Tauriel folytatta:
- Nem gondolhatja komolyan! - Talpra pattant. Könnyedén járt, mintha nem érezné a föld vonzását. - Közel sem állunk készen egy teljes evakuációra! Mi lesz a civilekkel, meg így… mindenkikkel? Nem hiszem el! - ismételte. - A nyilvánosság elé kell vinnünk ezt az ügyet. Nem ilyen uralkodónak ismertem! Megvannak a… hangulatai, persze, de… hogy egy fránya hajót ne adjon kölcsönbe!
- Talán nem szorulunk a segítségére - indítványozta Bilbo. Óvatosan és diplomatikusan akarta megközelíteni az ügyet, de Taurielnek sajnos túl gyorsan vágott az esze:
- Nekem nincs közvetlen hozzáférésem a flottához, és különben is, űrruhára lenne szükségetek; nekem csak egy van, és az is az én méretemben.
Az ajkát beharapva bámult maga elé, mélyen a gondolataiban, aztán ismét körözni kezdett, és Thorin először szólalt meg:
- Segíteni szeretnél nekünk? - kérdezte, mintha egy komoly félreértést igyekezne tisztázni, és Tauriel elmerengve felelte:
- Mi sem természetesebb, csak azt nem tudom, mihez kezdjek…
Thorin elismerő biccentéssel adózott előbb a lánynak, majd Kilinek, aki szívből értékelte, és feltartotta a hüvelykujját.
- Thranduilt észre kéne téríteni… - dünnyögte magának Tauriel. - No persze, az ráér, a sárkány lenne az első… Fene sárkányok, mindig csak a baj van velük…
- Volt már dolgod sárkánnyal? - kíváncsiskodott Kili, Tauriel pedig továbbra is a gondolataiban barangolva motyogta:
- Egypárral, persze, hogyne…  - Mielőtt a tapasztalatait részletesebben is felvázolhatta volna, egy szőke tündefiú esett be: egyszerre csak ott termett, és Thorin meglepetten ugrott el a küszöbtől. A magáénál már csak a fiú döbbenete volt nagyobb, amikor Tauriel felé bökött a szoba végéről:
- Legolas, pont te kellesz nekem!
- Ennek… örülök? - pislogott a fiú, és bizalmatlanul szemügyre vette a törpéket. Thorinnal egy darabig farkasszemet néztek, aztán egyszerre hajtottak fejet.
Legolas nem igazán hasonlított az apjára. Valahogy ügyetlennek tűnt, mintha nem egészen illene a helyzetbe, és ezzel tökéletesen tisztában lenne. Szűk nadrágot viselt és V-nyakú felsőt, a haja nagyja kontyban, a keze tele mindenfélével, és némileg bizonytalanul állt a lábán. Bilbónak eltartott egy ideig, mire felfedezte ennek az okát: a görkorcsolyát.
Tauriel közben kizökkent a gondolatmenetéből, és meglepve kérdezte:
- Amúgy te hogy-hogy itt?
Legolas vetett egy utolsó árgus tekintetet Fili általános irányába, aki hivatalos közönnyel hunyorgott vissza rá a teája fölül. A váratlan vendég ezzel az ajtókeretnek támasztotta a vállát, és megpróbálta megemelni a motyóját:
- Hoztam sülttésztát a Hwangból, meg egy filmet, kiírtam DVD-re. Gondoltam, megnézzük, és megesszük a kaját közben, és aztán, fiatal még az este, elmehetnénk színházba, vagy röpvers-versenyre.
- Aha - mondta Tauriel.
- Vagy nem tudom, amihez kedved van, gondoltam. Dodzsem? Falramászás? Szakadékos kötélugrás? Jó, , felismerem, hogy… nem fog összejönni. Ééés visszahoztam négy könyvedet. - Ezzel beljebb tessékelte magát, és körbegurulva a szőnyeget egy otthonos mozdulattal az íróasztalra szórta a holmiit. A sülttészta illata illetlen gondolatokat ébresztett Bilbóban: ha nekik nem kell, ő megeszi szívesen. Legolas az asztal szélébe kapaszkodott, stabilizálta magát némileg, és Taurilre nézett: - Gondoltam, mindeközben majd mesélsz még erről a “parázsló tekintetű” törpefiúról, de azt hiszem, sejtem, melyikük az - a szőkéket nem szereted, ugye? Azt nem mondtad, hogy Tölgypajzsos Thorin második örököse!
- Az miért baj? Te meg, például, Thranduil király elsőszámú örököse vagy - mondta Tauriel, mire Legolas azt felelte, hogy “pontosan,” aztán úgy nézett a lányra, mintha várna valamit. Tauriel sóhajtva körbenézett, és Legolas vállára fektette a tenyerét. A fiú tartása megzuhant.
- Szóval ő Legolas, de ezek szerint ismeritek egymást.
- Futólag - dörmögte Kili.
- Ő a legjobb barátom - kockáztatta meg Tauriel, békülékenyen, aztán szembenézett a másik tündével. - Szükségem van a segítségedre.
- Ne - mondta a három törpe egyszerre. Legolas erre finoman felvonta sötét szemöldökét, és volt valami abban a hideg arroganciában, ami már elárulta a rokonságát a tündekirállyal.
- Kéne egy szívesség az apukádtól - mondta Tauriel makacson.
- Nincs otthon.
- A másik apukádtól. - Vállat vont. - Bard jön nekem eggyel.
- Jó, de ő meg pont hogy otthon van a lányokkal.
- Tökéletes, teszünk egy gyors vizitet. - A lány ezzel nekiállt kihessegetni őket: - Át kell öltözzek, várjatok meg, és nehogy összeverekedjetek!
- Ugye nem valami veszélyes vállalkozásba rángatjátok bele? - protestált Legolas, amint az ajtó csattant mögöttük, és Thorin rávágta:
- De igen. Bilbo, egy szóra.
Legolas láthatóan mondani akart valamit, de Thorin tökéletesen semmibe vette, ahogy félrevonta Bilbót a szomszéd ajtóhoz. A szomszédnak nagyon felvágós lábtörlője volt.
- Nem tetszik ez nekem - dörmögte a törpe. - A terv kezd kicsúszni a kezeink közül.
- Szerintem nagyon is jól megy.
- Igen?
- Persze! - A hobbit igyekezett minden megveszekedett optimizmusát beleerőltetni a mosolyába, és igaz ami igaz, Thorin ellágyulva bámult le rá. - Bard Bowman Tóváros miniszterelnöke volt, ugye?
- Igen, három ízben választották meg. A törvényeik szerint pontosan annyiszor lehet.
- No hát akkor biztosan tudjuk, hogy becsületes ember… Thorin? Ó, jaj ne.
- Nem voltunk valami jóban a mandátuma alatt - vallotta meg a törpe, és Bilbo csípőre dobta a kezét előtte.
- Te össze vagy veszve minden egyes vezetővel, igaz-e?
- Rágalom - mondta Thorin, de közben nem nézett a szemébe, hát Bilbo behajolt a látóterébe. Thorin rajtakapottan védekezett: - Dáinnal remekül kijövünk!
- Ő az unokaöcséd, ugye?
- Gandalffal is megvagyunk. Hellyel-közzel.
- Gandalf nem is…
- Gondor tőlünk vásárolja a gázt.
- Hogy oda ne rohanjak!
- Vehetnék Mordortól is. Közelebb van. De tőlünk veszik. - Thorin kihúzta magát, és úgy pislogott Bilbóra, mintha elismerést várna.
- Bizonyára a két szép szemedért - lapogatta karon a hobbit, és azt motyogta, csak úgy magának: - Nem lesz ez így jó.
- Nem gyűlöl - mentette a menthetetlent Thorin, de mielőtt további megnyugtató részletekbe bocsájtkozhatott volna, Bilbo észrevette, hogy Legolas a falnak löki Kilit. Thorin szerencsére háttal állt az eseménynek, és valami segélyről állt neki magyarázni, miközben Legolas azt sziszegte Kilinek:
- Boldoggá fogod tenni, érted?
- Bízd ide.
- Nem, nem figyelsz. Nem mondom, hogy ha egy haja szála is meggörbül, a nyomodban leszek, mert előbb töri el csuklóból a kezed… bocsi, Fili… Azt mondom neked, hogy figyellek. Tauriel nagyon fontos nekem, és tudod, mit akarok? Hajnal hármas blogbejegyzéseket, hogy nem tud aludni, mert csak rád gondol, és a közös képeiteket akarom beszivecskézni minden létező weblapon...
Az ajtó kinyílt, és Legolas fürgén hátrébb gördült (neki Filinek, aki mögötte állt, és próbálta lemeszelni a testvéréről). Tauriel valamiféle fekete, testhezálló bőr-szerű ruhát viselt, amiben Bilbo a tündék űrruháját ismerte fel, és a hobbit erre vigyorogva oldalba könyökölte Thorint:
- No, ő elég biztos a sikerünkben! - tátogta. Thorin szusszantott, és megcsóválta a fejét.
Tauriel vetett egy gyors oldalpillantást Kilire, és alig észrevehetően lejebbcipzározta a ruha dekoltázsát.


A liftút egy élmény volt. Tauriel és Legolas tündéül vagy kölcsönösen szerelmet vallottak, vagy káromkodtak, ennél a nyelvnél lehetetlen volt megmondani; Bilbo egyre csak arra gondolt, hogy most teljesen komolyan ott hagyták-e a lakásban a bontatlan sülttésztát.


Amíg a fiúk befurakodtak a furgonba, Thorin kapva-kapott az alkalmon, és félrevonta Taurielt egy szóra.
- Nem akarok barátságtalan lenni - szenvedte ki magából bizalmasan mormogva -, és minden jót kívánok Kilinek meg neked, de egészen biztos vagy benne, hogy jó ötlet belevonni az ügybe Thranduil legközelebbi hozzátartozóit?
- Hát persze - mondta Tauriel. - Ők tudják, milyen.
Thorin egy biccentéssel nyugtázta a válaszát, Tauriel pedig Kili lelkes “csüccs ide!” hívására bemászott a furgonba. Bilbo utána nézett, és a sarkain billegve megjegyezte:
- Okos lány.
- Magas - mondta Thorin. - Szörnyen magas. - Bilbo várakozó pillantására hozzátette: - Helyén van a szíve. - Megindult a vezetőülés felé, de a hobbit a nyomában tipegett.
- Áldásod rájuk? - nyaggatta, és amikor Thorin egy törődött sóhajjal a szívére simította a tenyerét, győztesen a levegőbe öklözött. Thorin mosolya megállította a mozdulatban, és úgy tett, mintha semmit sem csinált volna.
Behuppantak a helyeikre, és az útra tolattak. Legolas sértett méltósággal kuporgott középen, előre görnyedve, Tauriel pedig a lábait felhúzva borult Kilinek, és minden élesebb kanyarnál felvisítottak. Bilbo egészen az utolsó pár méterig elhitte, hogy kitarthat a sajátságosan vidámparki hangulat, amikor is Tauriel fölvetette:
- Legolas, amúgy mit tudsz édesapád emigrációs terveiről?
- Mit tudom én, nem avatkozom bele a politikai dolgaiba - dünnyögte a tünde, és Fili a kelleténél élesebben könyökölte oldalba, ahogy megálltak Bard verandájánál.
-  Azt hittem, te vagy a koronaherceg? -  mondta a bajsza alatt, és Legolas tekintete feketébe fordult.
- Hát nagyjából kétezer éve én vagyok, de köszi, hogy emlékeztetsz, szükség volt rá.
- Biztosan jó helyen vagyunk? - kérdezte Thorin, és majdnem nekiállt tolatni, amikor Bilbo leállította:
- Igen-igen, ki van írva.
- Valami… palotásabbra számítottam - jegyezte meg a férfi, és gyanakodva méregette az otthonos kis családi házat. Legolasból nem sikerült kiprovokálni semmiféle magyarázatot, mert lendületből vetődött elő a furgonból. Tauriel kászálódás közben megjegyezte:
- Hivatalosan nem élnek együtt, ha jól értem.
- Rendben, de… - dohogott Thorin, és mire megkerülte az autót, hogy tartsa Bilbónak az ajtót, már bosszús khuzdulra váltott. Bilbo kizökkentette a kántáló károgásból azzal, hogy orrhegyen csókolta. Kézenfogva vágtak át a gondosan nyírt, nyirkos pázsiton. Bardnak volt pár próbálkozása egy-egy gyümölcsfára. Az apró előkert nagyját egy zöldre mázolt hintaállvány foglalta el, meg egy mini trambulin, amit Kili ki is próbált magának. A város karcsú hídjai húzódtak a fejük felett, és a szédült fények csillagként égtek az éjben. Csoportosan felsorakoztak a teraszon, Legolas pedig csengetett.
- Van kulcsod - emlékeztette Tauriel, a fiú pedig fáradtan sóhajtott.
- Joga van az arcunkba vágni az ajtót.
Bard megpróbálta az arcukba vágni az ajtót, mert Thorint szúrta ki elsőnek, és közölte vele, hogy “nyugdíjba mentem,” de aztán a tekintete megállapodott a tündehercegen, és a vonásai megenyhültek.
Bardon zokni volt, susogós nadrág és egy kopott póló. Májkrémes lembas-pirítóst ropogtatott.
- Hello Lego - üdvözölte tele szájjal, és aztán a fiú vendégeire nézett. - Ha ezt azért csinálod, hogy bosszantsd apukádat, tudod, hogy nem támogathatlak benne.
- Aha - hagyta helyben Legolas, ahogy elkezdte betessékelni magát, és lerúgta az előszobában a görkorcsolyát -, bizonyára nagyon ideges lenne, ha itthon lenne, de sosincs itthon, ugye?
- Legolas…
- A szobámban leszek.
Bard fásultan bámult utána, majd visszafordult a látogatókhoz.
- Mi kéne? - kérdezte, ahogy felkönyökölt az ajtófélfára.
- Jössz nekem eggyel - emlékeztette Tauriel.
Bard bólintott.
- Thorin király pedig jön nekem; mit tudsz ajánlani?
A törpe csak karbafont kézzel bámulta, szóval Bilbo közvetített a nevében:
- Ühm, van pénzünk. Felteszem.
- Az jó, nekem is.
Bilbo kezdte megérteni, hogy Bard fű alatt csempészként dolgozik. A férfi harapott egy újabb emberes adagot, és a tekintete megtalálta a testvéreket. Fili gyorsan fölöltött egy bajszos kis mosolyt, Kili pedig egyenesen nekipózolt. Bard megfontoltan forgatta a falatot a szájában, és kisvártatva közölte:
- A lányaim imádják a videóitokat. Ha csináltok velük egy közös képet, tárgyalhatunk.
- Csak bízd ide! - Kili kifújta a frufruját az arcából, és kéretlenül a házba portyázott. Amikor kiderült, hogy Bard nem tanúsít ellenállást, Fili elégedett fejjel követte, aztán jött Tauriel, és Thorint meg Bilbo egy kicsit nógatta és vonszolta, de végül mind bejutottak.
A ház az emberek ízlésének megfelelően praktikus volt, rendszertelenül dekorált, és javarészt szögletes. A nappaliba mentek kockának kinéző kanapék közé, ahol a fal nagyját egy lapos képernyős tévé foglalta el, és a műszálas szőnyegen apró autókat kellett kerülgetni. A gyerekek, két lány és egy pizsamás kisfiú, valami színes és zajos film elé kucorodva ültek, egészen addig a pillanatig, amíg észre nem vették a vendégeket, mert akkor a magasabb lány felsikkantott, és hajtogatni kezdte:
- Tilda, pofozz fel, álmodok, ez Fili és Kili!
- Nem - mondta Tilda, és onnantól még egy darabig hajtogatta: - Nem, nem, nem, nem!
A magas lány a szájára szorítva a kezét előre görnyedt, Kili pedig átugrott a kanapé háttámláján (ami szép teljesítmény volt, a méretét tekintve) és a nővérek közé huppanva kényelmesen közölte:
- Sziasztok, lányok, mit nézünk?
Fili a karfára kuporodott, és elismerően vigyorgott:
- Két ent és egy kóró, imádom, klasszikus; ti már láttátok?
Bard megengedett magának egy elégedett kis vigyort, ami Bilbót végtelen megkönnyebbüléssel öntötte el. Odaszólt a fiának, hogy kérdezze meg Legolast, evett-e már, és ahogy a gyerek engedelmesen és némileg megszeppenten felcaplatott az emeletre, Bard a vendégsereg tárgyalóképes szekcióját a konyhába terelte.
Bilbo kapott egy kübli müzlit, szóval a maga részéről boldog volt.
- Mindannyian szeretjük Thranduilt - kezdte Tauriel a megbeszélészt egy szemenszedett hazugsággal -, te talán egy kicsit jobban is, mint mi…
- Merem remélni - szólt közbe a férfi, ahogy lerakott pár össze nem illő poharat az asztalra -, májusban házasodunk.
- Gratulálok - biztosította Bilbo, és még Thorin is kiadott valami… hangot.
- Ugyanakkor - folytatta Tauriel -, mind tudjuk, milyen tud lenni.
- Miről van szó? - kérdezte Bard, és a csap alá dugott egy műanyagkancsót. A lány kihúzta magát, és az ujjait összetámasztva kérdezte:
- Tudsz a kivándorlási terveiről?
- A miről?
- Ó.
- Egy sárkányról van szó - vágott közbe Bilbo, igazából csak hogy terelje a témát, de Bard reakciója szemet gyönyörködtető volt. A csapot szótlanul elzárta, és a mosogató szélébe kapaszkodott, miközben azt dohogta:
- Már megint a sárkányok!
Nem tűnt idegesnek, vagy meglepettnek. Egy sárkány fenyegetését úgy vette, mint amikor a nyáron hangyák vagy csótányok jönnek be. Átnézett a válla felett.
- Mekkora sárkány? - kérdezte Bilbót, aki segélykérően Thorinra nézett. A férfi a bőrdzsekijébe burkolódzva gubbasztott az asztalfőn, és helybenhagyta:
- Elég nagy. Mért kérded?
Bard szenvedő arcot vágott, de mielőtt magyarázatot adhatott volna, Tauriel közbeszólt:
- Szükségem van a csillaghajómra, és kell egy-egy űrruha a fiúknak.
- Csak ennyi?
- Azért ez… nem semmi.
- De, mert akkor nem nekem kell megölni. - Megint megnyitotta a csapot. - Azt nem vállalnám el - tette hozzá sietve. - Többet nem. Nyugdíjba mentem.
- Persze, persze - vigasztalta Tauriel, és aztán Bilbóhoz hajolt: - Harminchat éves - szűrte a fogai között, mire a hobbit felprüszkölt röhögtében, aztán gyorsan kijelentette:
- Elnézést kérek.
Bard letette a kancsót a színpompás terítőre, és azt kérdezte:
- Szóval, ez is az űrbe ment?
- Nagyobb baj, hogy mit vitt magával - mondta Thorin, és töltött magának egy kis vizet.
- Ahhoz semmi közöm, be ne avass a részletekbe. Szóval négy gyerekméretű…
- Na.
-...űrruha, és hozzáférés a hajódhoz, Tau? Rendben, kiokoskodom. Érezzétek otthon magatokat. - Letörölte a kezét a nadrágjában, és útjára indult. Menet közben a plafonra meredt. - Ezek már nem jönnek le… - dünnyögte, aztán hallani lehetett, hogy az előszobában matat. Kisvártatva visszatért bakancsban és egy vízhatlan dzsekiben, aminek a kapucniját az arcába húzta. - Szóval Thranduilt nem zavarja, hogy van egy sárkány az űrben, aki elvitt tőletek valamit, és nektek meg kéne egy hajó, hogy le tudjátok vadászni?
- A jelek szerint nem zavarja - közölte Thorin diplomatikusan, mire Bard bólintott, és színtelen hangon bejelentette:
- Ezt a fickót választottam életem párjának.
Sarkon perdült, és kimenetelt. Bilbo egy pillanatra látott egy apró mosolyt a szája sarkában.
- Szerintem az köti össze őket - merengett Tauriel -, hogy mindkettejük hócipője csordultig van.
- Mennyi ideig él egy ember? - kérdezte Thorin elmerengve, a hüvelykujját az ajkának ütögetve. Bilbo kifújta a levegőt.
- Hetvennyolc a férfiaknál, nyolcvanvalahány a nőknél, nem tudom.
- És Bard harminchat. - Thorin felvonta a szemöldökét. - Thranduil még a nyakunkon lesz negyven évig.
- Ó - mondta Tauriel -, hogy erről szól?
- Gondolom.
Tauriel kibámult az előszobába, és megjegyezte, mintegy magának:
- Szegények…


Bard meglepően hamar visszatért egy degeszre tömött hátizsákkal és egy üveglapkártyával. Bilbo rajtakapottan gubbasztott a széken a hetedik mogyoróvajas lembas felett, amivel kiszolgálta magát (és egyet sikerült falatról-falatra leerőltetnie Thorin torkán, miután Tauriel magára hagyta őket, hogy összekaparja Legolast). Fölkerekedtek, és csatlakoztak a fiúkhoz, akik a lányok szobái feletti örök ámulatukat fejezték ki éppen. Hárman a szőnyegen hasaltak, és valami fotóalbumot lapoztak, Fili pedig a könyvespolcok sorát járta, és boldogan közvetített:
- Kóborló és a varázsló! Ez nekem is megvan, imádtam.
Thorinnak valahogy nem volt szíve megszakítani a jelenetet, és Bardnak még annyira sem, tehát a toporgásukat megelégelve Bilbo udvariasan kopogtatott a nyitott ajtón, és gyengéden bejelentette:
- Srácok, indulunk.
- Jövünk vissza - vágta rá Kili azonnal, és nagyon finoman behajtotta a lap szélét. - Itt tartottunk, el ne felejtsük.
- Hova mentek? - kíváncsiskodott az idősebbik lány, és Fili elegánsan kezelte a helyzetet:
- Majd megtudjátok a vlogunkból - kacsintott. - Apropó, szeretnétek majd szerepelni benne? 

A lelkes közönséget hátrahagyva gyülekeztek a konyhában; Bilbo örömmel szemrevételezte, hogy Fili gipszén filctollal rótt “jobbulj meg,  xxx Tilda & Sigrid ♥” felirat díszeleg, és még egy sálat is kapott kölcsönbe, amivel a nyakába akaszthatta. Átöltöztek az űrruhákba, amik szerencsére nem nagyon emlékeztettek a tünde-fazonra: feketék voltak ezek is, de pufibbak, és járt hozzájuk sisak.  
- A lábadra ezt találtam - mondta Bard, feltartva valami űrjáró bakancsot, és Bilbo rávágta:
- Nem. Nem kell. Soha nem volt rajtam cipő, soha nem is lesz.
- Halálos hideg van ott.
- A hobbitlábak ellenállóak.
- Biztos vagyok benne, hogy ez hobbit-méret. - Bard az alkarjának fektette a bakancs talpát. - Tehát valamikor volt egy hobbit az űrben, és neki kellett; a raktárban találtam.
- Aha - mondta Bilbo. - Köszönöm szépen, nem kérem.
- Vedd fel - csatlakozott be Thorin. - Kérlek?
- Idióta találmányok - zsémbelt Bilbo, a székbe huppant, és hagyta, hogy Thorin ráhúzza. Amikor a férfi végzett, ő nekiindult, karbafont kézzel, és azzal a lendülettel pofára esett.
- Nem hajlik a talpa, tönkrement - lamentált, ahogy Thorin a karjaiba kapta, és úgy vitte.
- Egyszerűbb lesz, ha nincs gravitáció - nyugtatta Tauriel derülten, és Bilbo gyomra süllyedni kezdett.


    Bard  a saját furgonjuk utasterébe szuszakolta őket, és üres kartondobozokat húzott rájuk. Mielőtt minden sötétbe borult volna, Bilbo látta, hogy Legolas kijön a verandára, a kisfiúval a nyakában, és pár gyors szót vált Tauriellel, akinek Bard átadta a titokzatos üvegkártyát.
Aztán, ugye, a sötétség és a zötyögés. Bilbo szíve a torkában lüktetett, és szédülni kezdett. Thorin kezét kereste, és belékapaszkodott, a vállának kucorodva. Hirtelen aprónak érezte magát és tehetetlennek, és aztán ráébredt, hogy ez az érzés a félelem. Nevethetnékje támadt, amikor elgondolta, milyen régnek tűnik, hogy utoljára érezte ezt az epés kaparást a torkában, a szárazságot a szájában. Sűrűn pislogott, hogy a sötétség szikrázni látsszon, és arra akart figyelni, Thorin ujjai miként becézik a bütykeit. A törpe közel húzta, és a hajába suttogta:
- Minden rendben lesz, kicsi.
A hangja rekedt volt és mély, és Bilbo a szemét lehunyva hagyta, hogy egyszerűen átmossák a szavak. Olyan erővel szorította a férfi kezét, hogy a karja már remegett. Thorin egyre csak simogatta és csitította, aztán magához karolta. Bilbo a nyakába temette az arcát, mélyen belélegezve friss, földes illatát, és motyogva ígérgette, hogy menten összeszedi magát.


Aztán megérkeztek.


Tauriel pár halk szót váltott az őrséggel, és begördültek valami vízszagú, völgyes részre. Bard levette róluk a dobozokat, amikor leparkoltak. A furgon ablakán éles őrfények tűztek be, és Bard az árnyékok között mozogva átadott egy csomagot Thorinnak:
- Ezt vigyétek magatokkal.
- Ez micsoda? - Thorin kibontotta a rongyokból, és Bilbo szemei elkerekedtek, ahogy egy nehéz fegyver hűvös fémteste csillant meg a sötétben.
- Fekete Nyíl - mondta Bard. - Célozz a sárkány szívére. 




komment: IGEN // nem

21 megjegyzés:

Dragda írta...

*csendesen nyűgve tömködi az öklét a szájába, hogy elfojtsa a röhögését*

Ittenem, Baaaaaard és leendő esküvő *sikoly* Banyek, ember-halandóság *szontyolódás* LEGO! *meghalt a röhögéstől*

És hát az egész úgy ahogy van istenkirályzseniális.
Vevallom a filmekben agyvérzést kaptam Taurieltől, itt imádom, és Bard gyerekei, uWu

Jajnekem, legyen jövő kedd!

Raistlin írta...

A várható élettartami különbségek Középföldén az így az a dolog, amiről nem beszélünk. *gyűlölök mindent, hogyan fix-iteljem*

Nagyon örülök, hogy kedveled Taurielt, és aggódtam, mennyire lesz zavaró a hirtelen nagyon sok szereplő, de szuper, ha így is követhető :DD

Köszönöm szépen a kommentet~~

Valerin írta...

Halihó! Ezek a fejezetek csak jobbak és jobbak lesznek. Szerintem még egyiken sem nevettem ennyit, pedig hát Thorin... no.
Tauriel nekem most sem a kedvencem, de a többi dolog bőven kárpótolt. Legolas, Bard, és kicsit későn esett le, hogy mit akartál mondani ezzel:

"-Kéne egy szívesség az apukádtól - mondta Tauriel makacson.
- Nincs otthon.
- A másik apukádtól. - Vállat vont. - Bard jön nekem eggyel.
- Jó, de ő meg pont hogy otthon van a lányokkal."

Gondolkodtam, hogy most akkor Legolas Bardnál lakik, vagy hogy is van ez? És akkor erre bedobtad az esküvőt, zseniális. Megszerettem őket együtt, szóval köszönöm. :)
És kíváncsian várom, mi jön ezek után. A vizsgám utánra tökéletes jutalom lesz az új fejezet. :):)

Raistlin írta...

Sok sikert a vizsgához~! A Barduil-szál tényleg kissé kaotikus, mivel csak részleteket tudunk meg; a teljes sztori az, hogy Bard és Thranduil, a két özvegy, összejöttek, amikor Bard még első ízben miniszterelnök volt, aztán az utolsó mandátuma lejárta után Bard beköltözött Bakacsinerdőbe, hogy visszavonuljon egy kicsit a... kalandos életétől (kiegészítő keresetként csempészet és sárkányvadászat). Mivel Bard nem szereti a nyilvánosságot, és szeretné, ha a gyerekeinek is normális, privát gyerekkora lenne, ezért nem cuccolt be a palotába, hanem szerzett egy szerény kis családi házat (amilyen talpig becsületes a csóka, a vagyonát visszaforgatta Tóváros javára.) Thranduil be szokott esni hozzá néha (gyakran), és Legolasnak is van ott szobája, de a tündék amúgy a palotában laknak. Legolas jobban szeret ott lógni, mert akkor békén hagyják, és jól kijön a gyerekekkel.

nusi írta...

Najó. én ettől a fejezettől most elolvadtam *-*. Tauriel milyen kis segítőkész, tetszett, hogy nem akadt fent a dolgokon és rögtön tudta, hogy akkor most ő segít, lesz ami lesz. Ja és nem mellesleg nagyon kis jól összeillenek Kilivel. Legolas, (Lego XDD) nagyon imádtam a karakterét (nekem amúgy ez a megjelenítése inkább a LOTR-s Legolasra hajaz, mint Hobbitosra, ami szerintem nem is baj, a LOTR-s Legolast jobban bírom). Barduil :3 megvett kilóra, (én el tudnék viselni egy Barduil spin-offot). Amúgy nagyon tetszett ahogy szinte becsempészted kettőjük kapcsolatát a sztoriba, mert nem volt nagyon hivalkodó, hanem olyan kis szolid volt az egész, pont annyira hogy többet akarjon azért tudni róluk az ember. Tetszik, hogy Bard ilyen kis badass csempész sárkányvadász és közben Tharanduil szívszerelme, ja és ex-államférfi :D Thorinhoz és Bilbóhoz meg nem is kell hozzáfűznöm semmit, mert belopták magukat a szívembe. Úgyhogy már várom a következő fejezetet, ami úgy látszik bővelkedik majd az izgalmakban! :)

Raistlin írta...

Juj Nusi, úgy örülök, hogy tetszett ;u; Kilieléknek remélem, tudok egy kis képernyőidőt szorítani a következő fejezetben.
Lego élete nagyon sokat változott, és igyekeztem ehhez passzintani a jellemfejlődését úgy, hogy IC maradjon közben. Azért aktívan kamasz szegény lelkem. :DD
Külön pattogok, hogy sikerült jól adagolni a Barduilt ^^ Thilbóék pedig ölre mennek velük a legcukibb páros díjáért :DD

Ryan írta...

Istenem imádom ezt a történetet *-* Általában nem vagyok oda az AU-kért, jobban szeretem abban a környezetben látni a szereplőket, amiben megismertem őket, de ez fantasztikus. Hogy csinálod, hogy mindent ilyen jól meg tudsz írni? Lehet, hogy ez a komment nem szorosan ehhez a fejezethez fog kapcsolódni, hanem csak úgy általánosságban a sztorihoz, de sebaj :D Filiből és Kiliből nem volt elég a filmekben, itt viszont minden vágyam ki van elégítve. Pont így képzelem el őket, ahogy egymás szavába vágva lelkesednek, vagy befejezik a másik mondatait. Úgy érzem, Te sokkal jobban előadod, hogy mennyire szeretik egymást és bármit megtennének a másikért. Nem rémlik, hogy a filmekben is ennyire kihangsúlyozták volna, vagy lehet, csak újra kellene néznem őket. Kili és Tauriel románcát a szívem legmélyén őrzöm. Mielőtt megnéztem, volna a filmeket nem értettem minek egy fölösleges szerelmi szálat beleszuszakolni a filmekbe, de ez azonnal megváltozott, amikor rájöttem mennyire édesek ezek ketten együtt ^w^
Aminek a legeslegjobban örülök, az az, hogy beletetted Thranduilt. A filmekben olyan keveset szerepelt, végig azt éreztem, hogy MÉG MÉG akarok belőle még többet!!! Totál el lehet róla hinni, hogy nappal egy hűvös, kimért uralkodó, aki lenéz mindenkit, éjjel meg klubbokban énekel és haverkodik a népével. Tetszik, hogy összehoztad Barddal (habár eddig nem shippeltem őket de mi a francért ne?? :D) és remélem, hogy kapunk majd egy cuki jelenetet kettejükkel, mert arra mindenképpen szükségem van. És még több Thranduil édes istenem *-* Bármit nézek, hajlamos vagyok a mellékszereplőkért jobban lelkesedni, mint a fő karakterekért. :D Azt meg már meg se kell említenem, hogy Thorin és Bilbo kapcsolata is übercuki, a kis puszik meg kézfogások, hát meghalok :D Szóval a lényeg, hogy minden nagyon jó, és nagyon ügyes vagy, és nem bírom ki jövő hétig T_T

Raistlin írta...

RYAN, én meg téged imádlak, úristen ;u; Nagyon szépen köszönöm a szívhez szóló kommentet~!
A Hobbit-filmekben az a fura, hogy a háttérszálakat tökéletesen kidolgozták: az interjúkból, kivágott jelenetekből, forgatási felvételekből rengeteg mindent megtudunk... ami totál hiányzik a filmből! Persze, lehetetlen ennyi karaktert mozgatni, és Kifliék testvériségénk kifejtésére így nem is maradt idő - hát kapva kaptam az alkalmon, elvégre a fanfiction hiánypótló irodalom :D
Nagyon örülök, hogy tetszett Thranduil, és bár nem ígérek semmit, gondolkozom egy spin-off novellán, ami az ő történetét mutatná be ebben az univerzumban. Írói szempontból egy nagyon érdekes karakternek tartom, és szívesen dolgoznék még vele, ha megszáll az ihlet :D
Thilbóék meg: igazi felüdülés. Nincsenek szenvedélyes förgetegek és drámai viharok, egyszerűen csak örülnek minden percnek, amit együtt tölthetnek, és nagyon kellemes erről írni ^^

Cathy írta...

Jó, tudtam, hogy majd kimennek az ûrbe, de most tényleg kimennek az ûrbe, aaaaazta*-* minden fejezet végén felteszem a kérdèst, hogy lehet ez még ennél is jobb? Aztán kiderül, hogy lehet ^^ Imádom, ahogy leírod a lakásokat - úgy általánosságban, pl. egy régebbi sansa/margaery novellában is - ez most kicsit furán jött ki, vagy nem, de a lényeg, hogy akarom Tau lakását :D

Jajmárnagyonváromakeddet!!!

margaery. írta...

ez a fejezet egyik kedvencem eddig, tényleg egyre jobbak lesznek ^^
Bard&Thranduil awww(tényleg nem sejtettem,hogy ez fog történni) és a gyerekeket és Legolast is imádtam:D na, jó, hova ragozom, imádtam az egészet:D és már nagyon kíváncsi vagyok a következőkre:)

ui.: Legolast (még egyszer kihangsúlyozom,mert szokatlan:D) itt tényleg imádom, csak hát azért sajnálom is, szegénykének nem jön össze semmi..remélem azért lesz neki valami kis boldogság a vége felé:D (ajánlanám Gimlit de hát ő még nagyon gyerek ilyenkor,igaz?:D)

Raistlin írta...

CATHY *bevérzett szemekkel fölnéz a kutatómunkából* Kimennek az űrbe, és el fogom cseszni a fizika összes törvényét, de majd azt mondom, hogy ~varázslat~
A szívembe zártam a dicséretet a lakásleírásokról, imádok berendezésekről írni, kéne egy olyan novella, hogy mennek az Ikeába, és leírok minden egyes kiállított szobát *és még órákon át magyarázott erről tovább, aggasztó hévvel és szenvedéllyel*

MARGAERY, wuwwuw, köszönöm :DD Gimli amúgy már kamasz elvileg, és a headcanon endgamem az, hogy Legolas összejön vele (van egy típusa: harcias vörösek :DD) Próbáltam egy kicsit finomítani a filmbeli pozesszív viselkedésén: itt tényleg azt szeretné, hogy Tauriel boldog legyen, és nem akar közé és Kili közé állni, csak megkérdőjelezi a döntését, mert... nem a legjobbakat hallotta az erebori uralkodói családról; de szerintem egy ponton (pár év múlva :D) rá fog jönni, hogy tévedett, és akár barátok is lehetnek ^^

Tatsu írta...

Jaj, most tökre szégyellem magam, hogy fejezetek óta nem kommenteltem neked, pedig tövig rágtam a körmömet minden héten, hogy mikor lesz már új T&W, mikor lesz már új T&W! *-* Megcsodásítod vele keddjeimet!
Na, szóval a te Taurieledet nem utálom (sőt, egészen kezdem megkedvelni), ellenben a filmbéli Tauriellel, aki... hát, maradjunk annyiban, hogy nem igazán nyerte el a szívem és még az sem segített volna a helyzetén, ha nem épp a kedvenc törpömre hajtott volna rá. Thranduillal ugyanígy vagyok, mióta megláttam csak előzetesben, valahogy nem igazán vett meg a karaktere, pedig a LOTR alapján nagyon vártam, hogy megjelenítsék a Hobbitban, aztán csalódtam is, jó nagyot. A Barduil meg még mindig totál elképzelhetetlen a számomra, de ebben a verzióban, vicces, aranyos és kegyetlenül keserédes, szóval T&W-Barduil megvett kilóra (meg az egész T&W). Legolast imádom, tényleg mint egy kamasz, végignevettem a fejezetet, jól esett, imádtam, köszönöm! <3 (És szerettem volna végre valami értelmeset is írni, de nem sikerült, úgyhogy csak rajongok nyünyörögve)

Raistlin írta...

TATSU, semmi sem hízelgőbb annál, ha az amúgy kevésbé kedvelt karaktereket is megtűröd egy fejezetben, szóval köszönöm szépen (nagyon) ;u; [Pláne, hogy Legolas miatt paráztam :DD]

Raistlin írta...

TATSU, semmi sem hízelgőbb annál, ha az amúgy kevésbé kedvelt karaktereket is megtűröd egy fejezetben, szóval köszönöm szépen (nagyon) ;u; [Pláne, hogy Legolas miatt paráztam :DD]

LadyLoss15 írta...

Juuujjj! Hát Thilbo és Branduil és LEGO (jézusom hogy nem jutott még eszembe Lego meghalok :D ) !
Nem bírtam magammal most sem, hazafelé elolvastam, és teli szájjal vigyorogtam, többször felprüszköltem, meg felröhögtem, és mikor hazaértem csak lefeküdtem táskástul-mindenestül az ágyra, és heherésztem, sőt, mikor eszembe jut egy-egy jelenet (pl. ahogy Bilbo POFÁRA ESIK, a méltóságteljes kis Baggins!), még mindig csak kedélyesen nevetgélek. (Vagy kiköpöm a sört. És az öcsém sandán pislog a pocséklás láttán.)
Ez eddig a legjobb fejezet volt, ebben biztos vagyok, pedig nem hittem volna, hogy ilyen egyértelműen lehet überelni a többi csodát, amit hetente kiadsz kezeid közül (Thorin-simogatást érdemelne az összes, vagy nemtudom, van-e vkid, de ha van akkor az ő simogatását, vagy akárkiét, akiét szeretnéd.)
Ebben a részben Kifliék tiszta Dan&Phil voltak. Szerintem. Tau(riel) egy cukorfalat, igazságtalanul ügyes és kecses és okos és mázlis (két trónörökös imádja) és KELL, hogy legyen valami hibája... :/
Bard már a filmben nagy kedvencem lett, most mégjobban. Olyan finoman és ügyesen adagoltad be a Branduilt, mikor a "másik apját" említetted Legolasnak, felnyüszögtem. Apropó Legolas, görkorival és sült tésztával (szegény Bilbo, már vártam hogy sajnálja a tésztát), meg a konttyal... NAGYON ügyes ábrázolás. Kifejezetten tehetségesen dolgozol ki AU sztorit, azt kell mondjam. A karakterek sosem OOC-k, a sztori eredeti világát pedig mesterien mozgatod bele egy új világba. A történet mozgatórugói nem vesztik értelmüket, felbukkan az összes fontos karakter, alaposan kidolgozva, az utolsó hajszálukig. Nem akarlak isteníteni, de attól még tagadhatatlanul zseniálisan tudod megoldani a dolgokat, hogy a karakter egyszerre olyan, mint eredetileg, de közben egy teljesen új környezetben, ezért más apróságok határozzák meg a jellemét. ;)
Idézni ezúttal nem fogok, mert minden második mondaton, soron nagyot derültem, és minimum 10 "deezalegjobbmondat-csakeztazegyet" idézet lenne, ha redukálni akarnám is.;)
Éééés nem csak vicces voltál, hanem volt THILBO is!! Annyira megszerettetted velem ezt a shipet ^^ Amikor a doboz alatt kuporognak, na ott összehúztam magam a buszon és ellágyultam és legszívesebben odaaléltam volna a kapaszkodóra, csak félek kifolytam volna az ajtó alatt, és akkor a kövi két megállót gyalogszerrel tehettem volna meg. :D
Szóval... ügyes. Kíváncsi vagyok, hogy oldod meg az űrutazást. Vagy ismersz valami nagyon jó fizikust, vagy sokat olvastál, vagy titokban még ehhez is értesz (Ezt nem vagyok hajlandó elhinni, lehetetlen, nem lehet, vagy mégis?), vagy majd ügyesen nem mondasz semmi olyat, ami elárulna... xD (Én kitaláltam egy eléggé király regény alapot, csak sajnos elég fontos benne a bolygól-csillagok-űr fizikája, mert azon múlik a regény végkifejlete! És fizikából legendásan rossz vagyok, talán a leghülyébb az osztályban (ami nagy szó mert amúgy az egyik legokosabb vagyok. És valszeg idén is kitűnő- igen, fizikából is színötös. Mert szép nagy buborékot fújtam tavaly az udvaron... :D )... Tehát el sem merem kezdeni megírni, az első oldalon mondanék ellent minden fontosabb elvnek meg törvénynek :$ )
Szóval ez a részlet is nagyon érdekel. Meg légyszi legyen még több Tauriel és Kili, csak kicsit, de maradjon Thilbo is. (Tudom, meg toronyórát aranylánccal...)
Szegény Legolas amúgy meglepően édespofán kezelte a helyzetet! Remélem, ő is meleg. Az megkönnyítené a dolgokat. Biztosan van neki valami ari tündesrác. Vagy törpesrác! Tuti befejezés lenne, ha ő is meg Tauriel is oda menekülnének, és sztem imádnának ott élni. :D
LL15
Ui. Bard nem fog meghalni 40 év múlva. Megtiltom.

Raistlin írta...

LADY LOSS, nagyon-nagyon szépen köszönöm ;A;
(A regényt a barátnőmnek dedikálva írom, aki belerángatott ebbe az egészbe, tehát van párom, csak kicsit haragszom, hogy miatta nyaktöréssel estem a Bagginshield-pokolba és azóta se tudok előkúszni :'DD)

Tauriel a filmekben Mary Sue, tehát OOC lenne, ha túl távol mozdulok ettől, ami alaposan feladja a leckét :D Szerintem a legfőbb "hibája" az a béna szociális interakció. Persze, van, aki elhiszi, hogy ez cuki, de a való életben rengeteg nehézséget szül, ezért Taurielnek nincs könnyű dolga, mert bármilyen okosügyeszép is, nehezen érvényesül. (Például Rivendellben nyilvánvalóan felismerte Thorint, de nem tudta, hogyan illik megszólítani, ezért inkább nem köszönt, és a házigazda-készségei sem a legjobbak - egyszer sem kínálja hellyel őket, Bilbónak kell szólnia, hogy üljön már le egy percre, Legolast is rosszul mutatja be, Bardot pedig egyáltalán nem, pedig neki illene, és Bilbo nevét sem jegyezte meg.) A színésznő hangsúlyozta, hogy Tauriel az első nem-nemes tünde, akivel találkozunk, és bár a modern középföldén a rangok már nem számítanak annyit, szerettem volna ezt hangsúlyozni: a beszédje nem olyan kifinomult, mint a többieknek, és mint a fenti kis példák is mutatják, a modorán van mit csiszolni; mivel egy herceg mellett nőtt fel, megszokta, hogy mellőzze az etikettet, és túlságosan közvetlen legyen mindenkivel.


A fizika alaposan fel fogja adni a leckét a következő fejezetben :D Szerencsére sok tudományosan pontos sci-fit olvastam, és az oldalamon áll a tünde-technika (azt már például tudjuk, hogy mesterséges légkört tudnak csinálni, remélhetőleg hiperszuper űrhajót is :D) és hogy a sárkányoknak nem igazán kell levegő ahhoz, hogy életben maradjanak (adaptálódnak ügyesen) és sok mindenre rá fogom mondani, hogy "Hát Azért Mert Mágia." Szóval öveket becsatolni, kilövés, 3, 2, 1...

яeichi▲ írta...

egész németórán a kommentemet írtam telefonról,és tök boldog voltam mert egy fél regény lett, erre frissített egyet az oldal és vége volt, úgyhogy most megpróbálom reprezentálni
(ó, és a komment igen/nem lehetőségeknél nem működik a nagy határozott 'igen' linkecske (úgyhogy életemben először rákattintottam a 'nem'-re :DDDDDDD haláli), de lehet, hogy csak nekem nem, mindenesetre gondoltam szólok:3)
szóóval
ÚÚÚÚ
ú
ÚÚÚÚ!!!!44!4
LEGOLAS
ahogy morcin duzzogva felbaktatott a lépcsőn, az én gyomrom is megbántottan összerándult az "apu sosincs itthon" megjegyzésre, mármint szegény szegény Lego •﹏•, csak nagyon kamaszodik és semmi nem jó neki, vagy Thrandi uram még mindig képtelen így nagyjából vállalhatóan viselkedni ezzel a szerencsétlen gyermekkel?( ゚乛゚)
egyébként meg imádom, ahogy ábrázoltad Leggyt, még a hülye görkorijával meg szusihajával is olyan IC, hogy ilyet nem is lehet írni ( つ゚Д゚)つ Leggy bro hivatalosan is harcba szállt a kedvencnek járó helyért a papával u3u

és és és Barduil! már tűkön ültem, hogy milyen lesz a te Bardod, és bevallom valami nyimókább fellépésre számítottam tőle, csupa Thrandi mögött bámészkodással, de ezzel a sárkányvadászással és csempészkedéssel (tudom, nyugdíjas) annyira badass lett, és annyira jól áll neki, hogy nagyon örülök hogy nem lett igazam (◡‿◡✿) úgyhogy sok sok sok Barduilt (követelek) szeretnék //insert éljenzés a háttérből here// ; már alig várom hogy lássam, hogy képes kezelni Badass Bowerman Bard a Thranduil nevű özönvízszélvihartűzvész katasztrófát :DDDDDDD

Fili és Kili iszonyat jófejek, még mindig imádom őket, annnnyira rendesek voltak Tildával és Sigriddel, főleg Kili, ahogy bevágódott közéjük a "Sziasztok lányok, mit nézünk?" dumájával. lehetetlen nem szeretni :D embertelen sokat nevetek rajta, akárhányszor csak megszólal, de most komolyan; "Pontosan! Azt emeli ki, hogy nem kék szemem van!" - miéééért :DDDDDD
Fili meg a könyvhegyeivel, awww, szeretnék egy Filit juharsziruppal, elviszem, köszönöm! (〜 ̄▽ ̄)〜

Bagginshieldet meg mindig kevésbé kommentálom és tüntetem ki figyelemmel mint a többi szereplőt, de talán csak azért mert már annyira beépült és állandósult ez a változatlan cukormázas cukiság meg szeretetgombóc, amit ők jelentenek, a történetbe, hogy teljesen "hozzászoktam", de ettől függetlenül még mindig változatlanul és kitartóan imádom őket ♥

Taurielről nem vagyok hajlandó hosszabban nyilatkozni, mert már magam előtt érzem cikinek, hogy mennyire megszerettem annak ellenére, hogy szegény film-Tauririt mennyire rühelltem, pedig belegondolva, ahogy te is mondtad korábban, szerencsétlen egyáltalán nem volt önmagában idegesítő, csak rosszkor volt rossz helyen(•﹏•) de erről inkább nem ejtek több szót, csak sunyin letagadom hogy ez a bekezdés a kommentemben egyáltalán létezik u_u

ú, és majd' elfelejtettem - pedig Smaug feltűnésére gondolván nagy csillogó űrrobbanások jelennek meg a szememben minden alkalommal, az űrsárkány-elmélettel amúgy is le lettem nyűgözve, de sajnos ettől függetlenül is betegesen és teljesen menthetetlenül bele vagyok szeretve ebbe a sárkányba (meg úgy általánosságban a sárkányokba), szóval legyenmármájusöt, ennél jobban már nem is tudnám várni, legalább enyhíted majd a történelem bukásom feletti fájdalmam.(ノ゚-゚)ノ

király fejezet volt ◕ ◡ ◕)v ♥

Raistlin írta...

A puszta gondolat, hogy ez a gyönyörű komment örökre elveszhetett volna, megfagyasztja a vért az ereimben, nagyon-nagyon-nagyon (nagyon) köszönöm, hogy rekonstruáltad a kedvemért ;A;
(és TÉNYLEG nem működött az igen felirat, mi a mahal)

~~és szeretted legolast~~ valaki szeresse is szerencsétlent, mert a gyermek 90% daddy issues és 10% sass. thranduil még mindig érzelmi sükebóka, és nem segít rajta az sem, hogy legolas a nehezen kezelhető életszakaszában van. sem az, hogy a bardlingokkal (csak így vagyok hajlandó hívni bard gyerekeit) meg meglepően jól kijön, mert náluk nincs meg az érzelmi felelősség súlya, tehát ritka, üde lazán hagyhatja tildának, hogy befonja a haját, vagy átnézi sigrid háziját.
ennek köze van ahhoz, hogy bard egy thranduil whisperer. mármint thranduil eléggé olyan, mint egy macska, hazaállít nagy nyávogva és sziszegve és nem lehet beszélni vele, nem lehet hozzáérni, de bard megoldja, bardot nem érdekli, mennyire hagyjálbékén van, és thranduil behúzódhat az irodájába a telefonjával a sötét magányába, bard betessékeli magát mellé, és képes, és egyszerűen megvakarja a füle tövét, amit thranduil úgy tesz, mintha csak megtűrne, de aztán belehajol az érintésébe, és bardnak nem kell nyaggatnia, hogy "szóóóval mi a baj?", mert ha eleget van vele, és mutatja, hogy figyel, és vár szépen csendben, akkor thranduil csak kiböki, mi van a dráma mélyén, bard eldörmög pár bölcs tanácsot, aztán előkerül egy üveg bor... nagyon jól működik ez náluk :D

Nagyon örülök, hogy Kifliék tetszenek, és hogy Kili hozza a formáját :D Bagginshieldék udvariasan mosolyogva integetnek a háttérből (jó, Thorin nem mosolyog... de már majdnem!) - a következő fejezetre fordulatot vesz a kapcsolatuk *sejtelmes zene*

És titokban az egész regényt azért írtam, hogy megszerettessem veletek Taurielt, a Bagginshield meg ez az egész urbánus fantasy szarság csak egy álca volt.

Még egyszer nagyon köszönöm, ez a komment feldobta a napom. Estém. Életem.

Raistlin írta...

* ritka, üde NAPOKON, hogy tudok teljes szavakat kihagyni?

Rauko írta...

Itt sem kellene lennem, mert még nem olvastam el. Bocsánat. ._. De jó okom van rá! Egyben fogom végigolvasni. :3 Ehhez szeretnék pár infót, ha szabad.
Milyen hosszúra tervezed kb? Csak, hogy mikor olvashatom majd el. :D
Mert a többit imádom, ezt is fogom, de csak akkor élvezem ki, ha befejezett. :3 Várom válaszod (és minden eddigi írásodat köszönöm).

Raistlin írta...

Hahó!
A történet befejezett, csak elfelejtettem kitenni a lapozást, khm... ezt pótolom - ugyanis pont a következő fejezet az utolsó: http://bloody-romantic.blogspot.hu/2015/05/thistle-weeds.html

Remélem, tetszeni fog!

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS