a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2015. április 21.

thistle&weeds



9. fejezet


Bilbót világéletében különbejáratú büszkeséggel töltötte el, hogy soha nem tett elhamarkodott kijelentéseket; aztán kora napszálltára elértek Bakacsinerdő határára, és Thorin elrendelte, hogy tegyék fel a gázmaszkokat.
- A micsodákat? - kérdezte Már-A-Hátunk-Mögött-Van-A-Neheze, és Thorinnak megesett rajta a szíve.
- Mérgező a levegő - magyarázta türelmesen. - Legalábbis, nagyon-nagyon egészségtelen, és súlyosan hallucinogén.
- Ide járunk betépni - foglalta össze Kili.
- Ha megtudom, hogy ide jártok betépni… - kezdte Thorin, mire Kili sietve pontosított:
- Erebor ifjúsága általában errefelé csap kétes kimenetelű találkákat, de mi aztán sohase nem.
Fili felszíjazta magára a gázálarcot, és úgy motyogta:
- A bácsikáinkkal ellentétben.
- Azt a történetet nevelő célzattal osztottam meg veletek - vitatkozott a törpe -, hogy tanulhassatok a hibáimból, és ti már ne kövessétek el őket.
Fili fontolkodva szemügyre vette Bilbót, aki magára ügyetlenkedte a gázálarcot közben.  
- Ide jártak mulatni - mondta. - Thorin, Frerin meg Dwalin.
- Egyszer esett meg…
- Aaa, amikor koncertre mentetek? - csevegett közbe Kili. - És lejöttetek alapozni az erdőbe.
- Napokra eltűntek - tette hozzá Fili. - Az egész birodalom őket kereste. Nagyapa idegei tropára mentek.
- Fiatalok voltunk - vitatkozott Thorin. - A szakállunk is alig serkent ki…
- Megpróbálták Thranduil nyakába varrni - folytatta Fili. - Három eltűnt törpe, ebből kettő herceg. Sehol semmi. Fésülik át az erdőt. Egyszerre előkerülnek.
- Végig ott voltak Thranduil borospincéjében! - vágta rá a csattanót Kili, és elégedetten nevetett.
- Addigra már csak pince volt - pontosított Thorin. - A bor elfogyott.
Bilbo nem tudta eldönteni, illik-e nevetnie, úgyhogy a térdét csak egészen szelíden ütögette a mentális képre. Az erdő sűrűjébe érve hamar elhagyta a jókedve.
Az erdő valahogy… betegnek tűnt. Ez volt az első rengeteg, amibe Bilbo valaha is betévedt, és, meg kell hagyni, nem egészen így képzelte őket. A fotók és videók nyomán soha nem mérte fel az a fullasztó, dús sötétet, ami rájuk telepedett, amint összezárultak a rőt lombkoronák a fejük felett.
A kicsavart kérgek nyirkosnak tűntek, hidegnek és feketének, és a furcsa fák gyantát gyennyedzettek. Az utat csak a túl éles reflektorok világították meg, és úgy tűnt, a homályban valami lappangva követi őket.
Nem beszéltek. Bilbo csak a légzése visszhangját hallgatta a gázálarcban; még a fiúk is nagyon hamar tompa csöndbe burkolództak, ahogy befészkelte magát az agyukba a hely különös paranoiája.
Neonos felirat pislákolt a távolban, “;ne t_rjen le az :útról-” - a pixelek leolvadva szétfolytak, de Bilbo személyes kedvence még csak ezután következett: “vigyÁZZon a; m u táns pókokk_l”
- Hogy mit csináljak a mutáns pókokkal?
- Vigyázni kell rájuk - tolmácsolt Thorin, és Kili hozzátette:
- Ők nem vigyáznak ránk.
- Nem ám.
Bilbo a fejét ingatta; kóválygott a tudata, mire megpróbálta visszatartani az átszűrt levegőt, de ez sem segített. A sötétség nőtt és terebélyesedett, és a fák mind hatalmasabbnak tűntek: göcsörtös gyökereik a betonba karmoltak, köré borultak, mintha bármikor ráronthatnának a látogatókra.
Bizarr kis hangok motoztak és kerregtek, a legkülönösebb lények szava veszett bele. A távolból egyszer nevetés érkezett, ami hamar kopogó csöndbe veszett.
“N;E TÉRJ_N LLL AZ Ú|TRÓL--”
És azután az úton hatalmas szarvas vágott át: pókok szeme ült a homlokán, hat pár, a lábai mind hosszúak és vékonyak. Ahogy a fényszóró előtt áthaladt, Bilbo viszolyogva az ülésre markolt, és lihegve kérdezte:
- Mi történt ezzel a hellyel? Valamikor nem Zölderdő volt a neve?
- De igen - mondta Thorin, a lényt követve a tekintetével. - Egyszer, régen. De különös mágiát űztek; és az iparosodás idején ide sodródott Dale és Tóváros szennye. Thranduil, persze, Erebor atomkísérleteit okolja egyre.
Valaki felsikított, eszelősen: a hang végigszaggatta magát Bilbo agyán, és Fili megrándult.
- Valaki bajban van, egy turista - hadarta, és mutatta: - Ott, arról hallottam, segítenünk kell rajta…
- Nem térhetünk le az útról - mondta Thorin. - Alighanem illúzió, vagy csapda.
- De mi van, ha…?
A furgon tovább haladt. Csak egyszer akadtak össze egy másik autóval, ami messze a sebességkorlát fölött haladt, távol és még távolabb az erdőtől és minden szörnyűségétől.
Bilbo feje migrénesen lüktetett, és a hajába tépve tűrte, fel-felszűkölve.
- Mindjárt megérkezünk - nyugtatta Thorin.
- Itt élnek?
- A város sokkalta kellemesebb - mondta Kili. - Az út egy… élmény.
- Földalattival kell jönni - bólintott Fili. - A levegővel van a baj.
A levegőben sűrű szőrű molylepkék dongtak, egyre motozó csápokkal, és vak szentjánosbogarak ízelt lábaikkal.
- Ugye várnak? Ugye, fogadnak minket?
- Üzentem Thranduilnak - felelte Thorin kitérően.
- Válaszolt is?
- Látta.


Mire a városhatárhoz értek, Bilbo már az ablakot kapargatta tömpe körmeivel, erőtlenül és elrévedve. A helyet mesterséges légkör övezte, és karcsú hidak kötöttek össze égbe szökő épületeket. Amint feltárult előttük az első hermetikus fémkapu, Bilbo letépte a gázálarcot, és hörgő lélegzetet vett.
Thorin lekanyarodott az útról az első adandó alkalommal, és indítványozta, hogy szedjék rendbe magukat. Bilbo lebámult a maga madárlátta pizsamanadrágjára, és egyet kellett, hogy értsen.
- Mahal kurta bajsza - káromkodott Kili (vagy valami olyasmi) és dicstelenül áthengeredett a hátsó ülés támláján. - Mit vegyek fel?
- A hercegi díszedet - javasolta Thorin ellentmondást nem tűrően.
- Hát nem tudom, nem tartaná Tauriel felvágósnak, szerinted? Mármint elég felvágós, nem?
- A feladatunkon legyen az eszed. - Thorin gyöngéden kirúgta a kocsiajtót maga mellett, megkerülte a járművet, és ajtót nyitott egy meglepett Bilbónak. - Thranduil egy alkalommal heteken át szabotálta a meetingüket arra hivatkozva, hogy nem jelentem meg “megfelelően.” Szóba sem áll velem, ha nincs korona a fejemen.
Bilbo a férfi kezébe illesztette a tenyerét, és hagyta, hogy lesegítse, aztán a csomagtérhez vezesse. Félve gondolta el, mégis, miféle lény lehet az, aki ilyen gonosz helynek ura, és ennyi galibát okoz Thorinnak.
Lelkiismeretesen és módszeresen átkutatta a bőröndjét, és Gandalfot szidta dohogva: egyik öltözetét sem érezte méltónak. Ha a rendelkezésére állna a gardróbja -hajaj! Költeményeket fogalmazna meg, hadüzeneteket; mit szólna Thorin, ha látná őt rendesen, gomblyukba tűzött gerberával, a királykék bársonyzakóban - amint felsejlett benne a gondolat, az utóbbi ruhadarab a kezébe akadt. Gandalf talán mégsem olyan beszámíthatatlan a divat dolgában, mint azt Bilbo mindig is gondolta. Fehér inget vett, gondos kis csokornyakkendővel, kockás nadrágot, és mindehhez a bársonyt. Elégedetten eligazgatta a mandzsettáját, feltűrte a nadrág szárát, aztán - na, menekülőre fogta. Mentségére legyen mondva, a pernahajderek félpucéran grasszáltak körülötte, és a szeme sarkából végignézte, ahogy Thorin már-már unottan magára gombol egy bőrnadrágot. A haja előre esett a művelet közben, és Bilbónak azon nyomban rá kellett gyújtania.
Kilépett a kocsiból, és a folyópartot célozta be, ami az égpaloták felé csobogott, mély kőmederben, a vize sárgás volt és zöldes. Bilbo a partjára telepedett, és lekocogta a cigarettát.
Bakacsinváros mindenek előtt meglepően tiszta volt: az utak makulátlanok, a mesterséges légkör ősz-üde, friss, és finom szél lengett szét. A forgalom elégedetten mormogott, az autók a feje felett húztak át megannyi hidakon. Bilbo emlékezett még földrajzi tanulmányaiból annyira, hogy jelenleg a városnak csak a töredékét látja: a föld alatt folytatódik, titkos és mély tárnákban. Felnézett most, az égbe szédülő épületekkel. A tiszta eget látta, ezüstprémű felhőkkel, és a légkör opálos hártyát vont fel, ami úgy kavargott, mint a buborék színei.   
Bilbo félmosolyra húzta a száját. A feje már nem fájt, és az erdő rémálmai lehámlottak róla: felébredt, és kellemesen bizsergett az élettel. Élvezettel szívott a cigarettából, és a szájában szétfutott a szegfűszeg nehéz íze.
Nagyjából ennyi béke adatott meg neki. Addig még soha nem látta Thorint királyi díszben, fényképen sem, és a férfi erre egyszerűen hozzásétált.  Bilbo csak átnézett a válla felett, aztán kihagyott a lélegzete. A korona, ősöreg törpe-remek, Thorin magas homlokát övezte, és szőrmével szegett volt hosszú bőrköpenye. Alatta egyszerű fekete inget viselt, amit legombolt hát, nagyjából mellkasközépig. Nehéz öv pihent a bőrnadrágon, a bakancsa pedig tompán puffant, ahogy méltóságteljesen helyet foglalt a hobbit mellett. Bilbo kiengedte a füstöt az ajkai körül, és azt suttogta:
- Gyere ide, te. - Rámarkolt a nyitott ingre, és magához húzta egy csókra. Thorin az ujjait a hobbit álla alá csúsztatta, és még közelebb vonta. Bilbo csak afféle rövid kis tetszel-nekem csóknak szánta az egészet, de Thorin valósággal ízlelgette, és ő akaratlanul is felnyekkent. Amikor Thorin elhajolt, kis híján utána kapott, ne, ne menj még el. A törpe a hüvelykujját a hobbit pirosra csókolt, puha szájára fektette, és mélyen a szemébe nézett.
- Elvesztegetett minden pillanat, amikor nem csókollak  - közölte vele, és ezzel volt képe odább húzódni, és szórakozottan rágyújtani, amíg Bilbo csak bámult rá.
- Ahh - mondta Bilbo, jól artikuláltan, és grimaszolt. - Jó - hagyta helyben, ahogy visszatért a dohány füstjéhez. Thorin átkarolta a vállát, és csókkal illette a feje búbját, majd a füle hegyét is. Bilbo füle megrebbent, és Thorin arra kérte:
- Ezt csináld még egyszer.
- Reflex.
Thorin nem érte be ezzel a felelettel. Finoman ráfújt, és amikor nem történt semmi, beléharapott. Bilbo végigborzongott, és behajlította a lábujjait. Ösztönösen közelebb törleszkedett a törpéhez, befészkelve magát a testmelegébe, és elégedetten hümmögve élvezte, ahogy Thorin a nyelve hegyével végigkövette a füle finom íveit. Amikor a fivérek előkerültek, Thorin szakavatottan holmi kis ártatlan odabújásnak álcázta a gesztust, és Bilbo letüdőzve félrenyelte a füstöt. A srácokon ékes diadém volt, Filié arany, Kilié ezüst: sujtásos inget vettek fel, Kili persze dzsekivel, szakadt, fekete farmerrel és az elmaradhatatlan tornacipővel.
- Kicsit kilógok közületek - mondta Bilbo, és éppen csak megjegyezte (mivel szilárd volt a hite, hogy ígyis-úgyis remekül fest, köszöni szépen); de a törpék valósággal nekiestek.
- Erről hallani sem akarok, vagy bánatomban lerágom a maradék karom - kezdte Fili, Kili meg kontrázott:
- Tiszteletbeli Dúrinfi vagy te is; Thorin, csinálj valamit!
Thorin pedig a szívére vette az esetet, és Bilbo egy tincsét a füle mögé gyűrte:
- Befonhatnánk két tincset.
- Igazán nem szükséges…
- Van pár fölös gyöngyöm - hadarta Kili, és térült-fordult. Bilbo udvarias tiltakozása egészen addig tartott ki, amíg Thorin az ölébe nem vonta. A férfi az ujjaival átszántotta a göndör fürtöket, aztán kiválasztotta a tincseket, amíg Fili folyamatos kérdésekkel látta el:
- Zodkhul lesz, khagszunshshâlak vagy uzbadkayal?
- Azadnul - felelte Thorin a khuzdul mély torokhangján, ami Bilbo mellkasában rezonált.
- Hányféle fonat van? - kérdezte, és Fili egy kicsit mániákusan felnevetett. Kili visszatért a gyöngyökkel, és a tenyerén kínálta:
- Tessék, arany, ezüst, réz, fehérarany, platina, ó, ez itt egy nagggyon izgalmas ötvözet…
Bilbo hirtelenjében ráébredt, hogy önhatalmúlag ékszerek közelébe engedte őket.  Mire megvitatták, melyik illik a leginkább az alkalomhoz és Bilbo egyéniségéhez, leszállt az öreg este. (Durván húsz perc telt el, de Bakacsinerdőben hamar beállt a szürkület ősszel.)

   
    Egy órán át vezettek, mire a nyüzsgő belvárosba értek, aztán a belvárosból a mélyvárosba mentek. Bilbo Thorin karjába kapaszkodott, és a férfi büszkén vezette körbe a forgalmas negyeden, Kili pedig maga után cibálta Filit, és minden második kirakatra külön fölhívta a figyelmét. Úgy tetszett, a törpék egészen megelevenedtek a sötétben, a barlang nyirkos illatú hidegében. Bilbo peckesen járt Thorin oldalán, a füle mögé gyűrt kurta kis fonatokkal, és élvezte, hogy megállapodik a járókelők tekintete a meneten. Kocsmák és kávéházak mellett haladtak el, ahol függő fények égtek és buja, egzotikus növények bontogatták szikrázó szirmaikat; voltak ott könyvesboltok, ócskások, élelmiszerárusok, újságosok, klubok és bárok, és megannyi nép, tündék és törpék, emberek ezrivel, orkok, gnómok, goblinok, no meg az az egész tucat hobbit-turista, akikkel Bilbo nagyon nem akart összekerülni: színes ingeket viseltek hasitasival és vízhatlan kalapokkal, és tátott szájjal fotózgattak a mobiljukkal. Többségében nyugdíjasok voltak: beletelik egy jó évszázadba, mire egy hobbit elhatározza, hogy vakációra megy az idegenbe.
- Ez mind szép és jó - jegyezte meg Kili egy ponton, ahogy elhajolt egy tűzdobáló utcai mutatványos forgó fáklyáitól -, de azt ugye tudod, hogy a palota nem erre van?
- Nem a palotában van - dünnyögte Thorin, és Fili felderülve kérdezte:
- Nocsak, válaszolt?
- Nem, és a telefonja foglaltat jelez nekem, de egy jó tanács a jövőre: ha bujkálni akartok valaki elől, ne tegyétek tele olyan selfiekkel az internetet, amiken tisztán látszik a tartózkodási helyetek.
Kiliről lerítt, hogy mélyen a szívébe vési a tanácsot, és Bilbo felkuncogott. Thorin rámosolygott, és lefordultak a következő sarkon. Egy ugyancsak felkapott, ha nem egyenesen felfuvalkodott bárhoz érkeztek: tömött sorok tolongtak előtte, és kész kis csoportok dohányoztak gyűrűkbe gyűlve. Kecses faboltozatok hajoltak össze, és fényes lámpások függtek le. Thorin előrenyomakodott a tömegben, ami Bilbo meglepetésére magától szétrebbent: nem volt ehhez a tapasztalathoz szokva. A lények utat nyitottak, és a legtöbben lehajtott fejjel álltak félre. Suttogás szövődött a zsongó párbeszédbe:
- A Hollókirály elérkezett.
- Miért hívnak Hollókirálynak? - kíváncsiskodott Bilbo, és Thorin fanyarul felelte:
- Mert rossz híreket hozok. - Aztán csikorgó tündével mondott valami olyasmit a biztonsági őrnek, hogy Thranduilhoz érkeztek; a király nevét Bilbo még kiértette. Az őr, kecses, kopasz tünde, bármiféle ellenvetés nélkül félrelibbent, és Bilbo arra gondolt, hogy “ez idáig könnyen megy.” Kiliék valósággal becsődültek,  ahogy Thorin előre engedte őket.
A tágas előtér után sűrű borostyánfüggöny következett, és mögüle zene sejlett: Bilbo megszédülve körbenézett, és elmerengett, nincs-e túlöltözve, amikor Thorin szelíden a függöny felé terelte, az ujjaikat összefűzve. Fili és Kili már bementek: Bilbo hallotta a kiáltásaikat, volt egy “ejha, na” és egy “mi a…” - viszont amint Thorin belépett, egyszeriben síri sötét lett.
- Elég legyen… - dördült fel, de a fények újra felégtek, mókázva, gúnyosan, és Thorin azt morogta: - Mindig ezt csinálja.
A barlang gyomrában százával táncoltak: ó, és egészen más volt ez, mint Rivendell lenge léptű tánca. Talpak dobbantak a padlón, valami vad keccsel, és a sóvár karok vihart öleltek. A tündék itt csípőből mozogtak, hullámzó hassal és hév kebellel, a hajuk szállt, és a mennyezetről csillám szitált. Révülten szédültek a zenére, a hegedű szilaj szólamaira, az énekes mélypuha szavára: úgy tetszett, minden hang a szépségért születik meg, és minden egyes mozdulat az életet ünnepli, a maga mámoros valójában. Zajok és gesztusok égi fesztiválja volt ez, a bakacsinerdei tündék titkos mulatsága, és Bilbót szédülve magával ragadta a megosztott ütem. A színpad felé haladtak, kerek kis emelvény a tér közepén.
Bilbo látott embereket is a tömegben, két hobbit-hajadont, pár goblint is: és mindenki haján vagy feje tetején vadvirágok voltak, a szirmaik a csillámporral szálltak.
Az esős fények a színpad felé sodorták a tekintetét, és szemügyre vette a sudár alakot: egy tündéhez képest is igen magas volt, és hosszú haja, mint a holdfény fátyola. Thranduil volt az, Bakacsinerdő királya, elektromos hegedűn játszva, a hajában őszi levelek és ezüstös ágak. Csizma volt rajta, feszes nadrággal, és egy áttetsző, mályvaszín köpeny: a mellkasa fedetlen, csak az ékszerei takarták, ezüstláncok tollakkal és hegyes fogakkal. A mikrofonhoz hajolt, és torokból énekelt tovább, a hegedűt húzva, amíg dobolt rá a zenekar, és becsatlakoztak a gitárokkal és fúvósokkal. Bilbo felnézett a kísérőjére, látni akarta, hogyan tetszik Thorinnak a zene. Thorin csak a tündekirályt nézte hideg szemekkel. A dal a csúcspontjára ért, a húrok sírtak és jajongtak, és egyszerre elhalt Thranduil énekszava. Volt egy sziszegő lélegzet, a fogai között szívta be, és hallotta az egész terem. A tekintete a törpekirályra esett a tömegben, aki alig pár méterre volt már a színpadról.
- Attól tartok - mondta a mikrofonba tisztán és hangosan -, a Hollókirály kér halaszthatatlan audenciát.
- Felőlem aztán befejezheted a nótád - mondta Thorin, de a szavát elnyelte a tömeg csalódott moraja, ahogy Thranduil az ajkát biggyesztve átadta a hangszert az egyik zenésznek, és a színpadról leszökkent. A szeme kéken égett a sötétben, a bőre derengett. Nagy köntös-suhogtatva indult meg, és a táncosok tisztelettel félrerebbentek előle. A hátát tartotta Thorinnak, ami feltehetőleg azt jelezte, hogy kövesse.
- Rátarti díva - dohogta a törpe, és újra összeakadtak Filiékkel.
- Jól megrendezte - suttogta a koronaherceg. - Már nem mer mindenki előtt szóba állni veled?
- Tudod, annak mi lett a vége.
Egy mellékszobába mentek. Bilbót kényelmetlen érzés fogta el a csendben - ugye nem az ő hibájuk volt, hogy Thranduil a dal közepén elhallgatott? Tudta, hogy jönnek, akkor miért így szervezte? “Előadóművész,” ötlött a szó az eszébe, aztán, Thorinra nézve: “politikusok mindketten.”
A kőszoba nagyját, nos, egy szarvas foglalta el: hófehér volt és hatalmas, és Thranduil szívből mosolygott rá. Két jellegtelen őr állt az ajtónál. Thranduil felvett egy fatálcát, és Bilbo felé kínálta, akit meglepett az ajánlat. Gránátalma volt rajta, maracuja, a kelet különös gyümölcsei, és ő motyogva megrázta a fejét. Thranduil felvonta a szemöldökét (elég tekintélyes volt neki), de nem szólt semmit. A szarvashoz lépdelt, azokkal a könnyed tünde-léptekkel, amiket a bolygó gravitációja többé nem köt le, szinte már lebegett, aztán lehuppant az állathoz, és gyümölcsöt kínált felé a tenyerén. Ülve nagyjából szemmagasságban volt a törpékkel, akiket nem kínált hellyel.
- Térjünk a lényegre - mondta, amíg a szarvas csámcsogva habzsolta az avokádót. - Kéne valami, ugye?
- Hasonlóképpen üdvözletem - felelte Thorin erre, és ahogy megrebbent Thranduil szeme, Bilbo arra gondolt: “1:1.”
- Nem érek rá erre - közölte fensőbbségesen. - Kísérettel érkeztél: nagy lehet a tét. Halljam hát, és ne tarts fel tovább.
- Kell egy űrhajó - mondta Thorin, a kezeit karba fonva, és Thranduil élesen felkacagott.
- Egy űrhajó!
- És valaki, aki vezeti.
- Pilóta is! Még mi kéne? A csillagok, kölcsönbe? - Beleharapott egy fügébe, és élvezettel ízlelgette. Addig nem szólalt meg, amíg falat volt a szájában, és Thorin tapintható türelmetlenséggel várta, mond-e még valamit. A csend csak feszült; Thranduil mindezek tetejébe természetellenesen csendesen rágott, úgyhogy az egyetlen zajt a kinti tömeg duruzsa volt, és Kili cipőjének kitartó csikorgása, ahogy zavartan rugdosta a talajt.
- Odaadod, vagy sem? - elégelte meg Thorin, és Thranduil nevetve széttárta a karját:
- Hát mire kell?
- Tudod te azt jól. Bilbo?
A hobbit felocsúdott, és előkerítette a mappát, amit még Arwen bízott rá. Bizonytalan volt benne, hogyan adja át; végül nem kísérte meghajlás, amit kínossá tett, hogy Thranduil a szemét lesütve vette át, a homlokát előre biccentve.
- Szívesen - dünnyögte Bilbo. Thranduil félretette a tálcát, megnyálazta az ujját, és érdeklődve belelapozott az irathalmazba.
- A sárkányról van szó? - trillázta, és Thorin rávágta:
- Persze, hogy arról.
- Küldjem oda neki egy hajómat csemegének? Ó, nocsak, nézzétek: űrszemétből épít fészket, egy hajó pont jól jönne a gyűjteményébe, igaz-e?
- Ha a pilótád életképes - mondta Thorin -, legyűrjük, és…
- Elmész te a búsfenébe - mosolygott a tünde, és a mappát Thorin lába elé szórta. A törpe azt mondta:
- Csak utánad.
Thranduil törzsből előre hajolt.
- Hogy hogy van képed…
- Azt se tudod, mire kell!
- Nála van az a te Arkenköved. A madarak csicseregtek. - Thranduil visszahajolt a szarvasa puha bundájába, és elmerengve belefúrta az ujjait. A két uralkodó tekintete összekapcsolódott, és Bilbo segélykérően Filire meredt. “Ez mindig ilyen?”, tátogta, Fili meg próbált komoly maradni, ahogy visszapusmogta: “csak most kezdődik,” Kili pedig: “ne hagyjatok már ki.”
Thorin elmozdult Bilbo mellől, és nekiállt fel-alá járkálni. Thranduil követte a tekintetével, mintha valami lappangó vadat lesne, és végül azt mondta, lassú undorral:
- Azok után, amit az erdőmmel tettetek…
- Ezzel most nem mész semmire.
- A fáim betegek - közölte Thranduil élesen. - Elsőnek sötét mágia ülte meg őket, most meg? Az apámmal ültettük őket: és daloltunk nekik, ahogy kiserkentek. Esőt hoztam nekik a táncommal, és szóba álltam minden vadjaival. Napfényes útjaik jártam… aztán jött a te néped, és az ipari forradalmad…
- Az emberek tették tönkre a lakhelyed.
- De a törpék kezdték! - mondta Thranduil, felindultan Thorin felé bökve. A férfi arcán az volt, hogy már lejátszották pár százszor ugyanezt a párbeszédet. - A vizeim mérgeznek, és kábít a sötét levegő. Mélyebbre ástunk és még mélyebbre, ahová a gyilkos napfény már nem ér le - és elvesztettem a kedvenc csillagjaim…
- És az az ironikus az egészben - vágott közbe Thorin -, hogyha adsz nekem egy űrhajót, és egy pilótát is hozzá, visszanyerem a sárkánytól az Arkenkövet, és olyan energiát hozok létre, ami nem szennyezi tovább a földed, sem senkiét.
- Nem érdekel - vetette oda Thranduil, ami láthatólag őszintén meglepte Thorint.
- Nem-e?
- Nem. - Aztán egy számító kis mosollyal hozzátette: - Elmegyek.
- Ó, az istenek szerelmére! - A törpe maga mellé ejtette a karjait. - Itt trónoltál évezredeken át, nem fogsz most Szürkerévhez…
- Nem Szürkerévhez - mondta a tünde, és a mosolya kiélesedett. Thorin rákiáltott:
- Bökd ki végre, és ne rabold az időmet! Az öröklétet tengetem le veled, mire kapok végre egy egyenes feleletet!
- Elmegyünk - mondta Thranduil, ahogy lassan talpra emelkedett. Leporolta a köntösét. - Mindannyian - tette hozzá. - A bakacsinerdei tündék: a világűrbe megyünk, szeretett csillagjainkhoz térünk. Új bolygót leltünk… erdei dúsak, gazdagok, háborítatlanok. Otthont teremtünk ott. - Átkarolta magát, és előre meredt, mintha a jövőbe révedve. Lassan mondta, a tekintetét a távolban tartva: - Láthatod hát, Tölgypajzsos Thorin, hogy a te érdeked nem az enyém többé. Mit bánom én, mi lesz a földdel: tönkretette a néped. Hozd hát helyre, ha még tudod, ha még lehet, én nem leszek itt, hogy a küszködésed végignézzem, nem lesz itt egyikünk sem.  
Thorin a lába elé köpött. Bilbo összerezzent.
- Gyáva! - ordított a törpe a tünde arcába: a szava bezengte az apró teret. - Nem öröklétű az a te néped, az a mi “mind.” Mi lesz az emberekkel, akiknek ura vagy, a törpékkel, tündérekkel és hobbitokkal, az orkokkal, goblinokkal, gnómokkal, trollokkal és entekkel, akik Bakacsinerdőben kerestek menedéket? Meddig élnek? Az utazásra csak a halhatatlanságotok ad lehetőséget: ott az a bolygó, fényév-messze, és csak a kiváltságosak élik meg, hogy egyáltalán odaérjenek - nem csak szülő világod, de a magad népét hagyod cserben!
- Velem így te nem beszélhetsz! - vágott vissza Thranduil, de valami különös rémülettel.
- Gyáva! - zúgta Thorin, mint valami átkot.
- Bolygónk gyilkosa! - vágta vissza Thranduil. - Thrór volt, aki az elektromosságot elhozta… nézd és lásd, hogy hova vezetett!
- Ne tereld a témát! - fújta Thorin - Megfutamodsz ahelyett, hogy a segítséged adnád nekem a hazánk megmentésében - úgyhogy gyávának nevezlek, és ha kell, a néped előtt is megismétlem! Tudnak-e a tervedről egyáltalán?
Thranduil csípőre dobta a kezét, és úgy hajolt előre, hogy szemmagasságban legyenek. A törpe felszegett állal nézett vele össze.
- És ugyan, ki hinné a Hollókirály szavát? - sziszegte a tünde. - Károgtál ellenünk eleget! Menj, tisztulj innen, te, meg a kíséreted!
- Önző vagy, és szívtelen!
Thranduil kihúzta magát.
- Vigyázz, vigyázz!
- Ó, ugye vártad, hogy az arcomba vághasd? Elsietted, te esztelen. - Dobbantott a lábával. - Mindenki tudni fogja a szégyened!
- És mindenki tudni fogja, mi benne a szereped! Az Arkenkő az utolsó reményünk volt, és hagytad, hogy egy sárkány elvegye!
- Ha elbukunk, miattad bukunk el, és a lelkeden szárad mindünk élete, amíg szurkos-fekete nem lesz, és száraz, mint az a te hamu-szíved.
- El veled! - dörögte a tünde; viharos volt a tekintete, és a haja szállni kezdett. Valami viszkető energia bénította meg Bilbo tagjait, és úgy bámult Thranduilra, ahogy apró állatok merednek a cikázó zivatarra. Thorin nem hátrált meg: az őrök jöttek érte, de ő lelökte a válláról a kezüket.
- Számot vetek még veled - sziszegte a tündekirálynak, és sarkon perdülve, magától vonult ki, sértett méltósággal, amíg Thranduil dühében remegve nézett utána. Kili hanyatt-homlok a nagybátyja nyomába eredt, és Fili tétovázva követte. Csak Bilbo toporgott ott, bizonytalanul, hogyan lenne illendő fedezéket keresnie. Thranduil felé nézett, és azt mondta, meglepően gyengéden:
- Menj csak. Békében bocsájtalak el.
- Ő… - kezdte Bilbo, hogy szóljon azért valamit Thorin érdekében, de a tünde a szeme láttára fakult meg: elhagyták a színei egészen, és egyszeriben fáradtnak tűnt, és mérhetetlenül öregnek. Ahogy félrefordult, a tenyerét a szájára szorította, és Bilbo tudta, hogy nem méltó rá, hogy szemtanúja legyen a szomorúságának, hát egy ügyetlen kis pukedli után elsietett.
Nem értem,” gondolta, ahogy beérte a törpéket. Thorin rögtön a kezébe vette a kezét, és végigvizslatta.
- Minden rendben? - suttogta. Bilbo bólintott, kifulladva, és Kili rávágta:
- Hát velem aztán nem! Ó Fili, Fili, soha ne halj meg, nem akarok uralkodni, nem akarok Thranduillal szembenézni…
- Ne hagyd, hogy a mágiája megrémisszen - mondta Thorin, de Kili csak a fejét rázta, ahogy áthaladtak a tömegen: ide-oda szállt a haja, és sehol sem volt a szokott vigyora.
- Rettenetes alak! Fili, mikor lesz már gyereked? Egy helyes kislány? Vagy kettő akár, a biztonság kedvéért; lehetnének ikrek?
- Ha a koronát öröklöd, Thranduilt is öröklöd vele, a legfőbb szövetségesének és egyben legádázabb ellenségének. - Fili ezt úgy mondta, mint egy idézetet, és átkarolta Kili vállát, úgy mentek tovább. Thorin törődötten felsóhajtott.
- Igazabb szavakat soha nem szóltak; de megvan a trükkje annak, hogyan kell bánni vele.
- Igen? - kérdezte Bilbo érdeklődve, aztán gúnyosan hozzátette: - És ismered is ezt a cselt?
Thorin szusszantva felnevetett, ahogy a derekát magához ölelte.
- Nem sok esélyünk volt - jegyezte meg. - Ősz van.
- Az számít? - fintorgott Kili, ahogy félrehúzta a borostyánfüggönyt. Az előcsarnokba érve egyszerre fellélegeztek, aztán Thorin kijelentette:
- Nagyon is. Thranduil hangulatait az évszakokhoz kell mérni: ősszel, amikor ágakat és leveleket visel, szeszélyes és kiállhatatlan. Télen kezelhetetlen. Tavasszal, virágokkal a hajában, már egészen kezes, és nyáron, amikor a fején pillangók fészkelnek, a méznél is édesebb. - Filire tekintett. - Soha semmit ne várj tőle a télen. Még csak herceg voltam, amikor értekezletünk volt egy hóviharban, dédapátoknak közbejött valami, hát engem küldött: Thranduil a vállamra borulva zokogott, hogy a fái elszáradtak, és nem mind fog kivirágozni tavasszal! Többezer éves, és ez így van minden alkalommal, vagy nem? Megszokhatta volna, de erre ott sírt nekem, Erebor hideg hegyében rekedve, és mondhatom, mindkettőnknek nagyon kínos volt utólag: egy évtizedig nem tudtunk szemkontaktust tartani utána.
Bilbo felkuncogott, Fili viszont komolyan maga elé meredt.
- Most mihez kezdjük? Nem várhatunk tavaszig.
- Ez csak az első forduló volt - horkantott Thorin. - Tőle úgy kell kihízelkedni a szívességeket; anyátok ért ahhoz, és Balin. A magam részéről eredményesebbnek tartom megtörni őt. Bele tudom zsarolni ebbe, ha éjt nappallá téve a nyakára járok, és ezt ő is nagyon jól tudja. Csak azt remélem, hogy nem fogja vesztegetni az időmet: igazán indulnunk kéne. Ki nem állhatom a kicsinyes kis játékait: nála a nem talánt jelent, az igen pedig koránt sem ér egy ígéretet.
- És ha tényleg elmennek? - erősködött Fili, ahogy az utcára értek. Hűvös levegő üdvözölte őket, és a város bazári zsivaja. Thorin sóhajtott.
- Ez nem egy terv - mondta. - Ez csak valami, amit akar. Tudja jól, milyen ostoba húzás volt, hogy megosztotta velem.
- Ha Bakacsinerdő bedől - érvelt tovább Fili -, vele bukik Tóváros importja is: Tóváros nélkül pedig nincsen Dale, és Dale magával rántja Erebort. Ha azt hiszi, hogy veled pórul járt, akkor várja csak ki, amíg velem kell szembenéznie!
- Szerintem pontosan ezért menekül el - jegyezte meg Thorin; és ez különös volt, hogy nála nem a mosolyából lehetett tudni, mikor szeretne viccet elsütni, hanem a bizonytalanságból: mintha nem merné elismerni, hogy tréfálkozott, csak ha mások is vele nevetnek és Bilbo örömmel hókon kólintotta volna azt az apát, aki így nevelte fel, hogy elharapja a vigyorát és lesüsse a pillantását. Szóval Bilbo lábujjhegyre állt, és mindenki szeme láttára nyakon csókolta; nem, ahogy egy királyt illik, hanem ahogy a kedvesét, incselkedően és vigasztalva, és azt mondta:
- Szerintem tudok neked szerezni egy űrhajót, még ma; vagy ne legyek tolvaj.



következő fejezet >>
fogjunk össze az emocionálisan megnyomorított középföldei uralkodókért még ma
thranduil dalát [ez] a szám ihlette, szorozzátok meg tündékkel

komment: IGEN // nem // tényleg nem // oké mégis

18 megjegyzés:

Valerin írta...

Szia, drágám. Az elején kicsit bizonytalan voltam az olvasást illetően, most már viszont alig bírom kivárni az új részeket. :) Nagyon tetszik a történet, egyelőre többet nem tudok kinyögni. És sosem csalódom, mikor megtalálom a rész alján az odaillő képeket. :):) Várom a következőt, és gratulálok! :)

Raistlin írta...

Halihó (juhuu első komment ^^) Nagyon örülök, hogy sikerült elcsalogatnia a történetnek :3 És senki nem foszthat meg a gifeimtől; senki. *aggasztó Gollam-tekintet*

nusi írta...

Mondtam már hogy imádom Thranduil (és egyben Lee Pace) szemöldökét, mert ha nem akkor most mondom, IMÁDOM a szemöldökét! Már azért a kis megjegyzésért érdemes volt elolvasni :3. Bakacsinerdő durván creepyre sikeredett, annyira hogy nekem még törpkirályokkal körülövezve sem lenne túl nagy ingerenciám bemenni oda, a mutáns pókok eléggé visszatántorító tényezők. Bilbó és Thorin nagyon kis édesek együtt, nagyon tetszik az, hogy teljesen magától értetődő a kapcsolatuk, hogy ilyen amilyenek. Amúgy nagyon ötletes ahogy az amúgy is elég szeszélyes Thranduil karakterét még szeszélyesebbé varázsoltad. Téli hiperérzékeny Thranduil...ómamám :D Bakacsinváros elég fancy lett,lennék ott én is turista ott, mondjuk nem hobbitosan. Gtatula ehhez a fejezethez is, és már várom a következőt! :)

Raistlin írta...

Nusi, övezzük együtt sűrű rajongásokkal a Szemöldökök (Csillámporos) Szemöldökét.

Nagyon örülök, hogy sikerült creepyre vennem Bakancsinerdőt: olvasás közben az volt a kedvenc részem, Tolkien olyan elképesztően fullasztóra és nyomasztóra és kiszámíthatatlanra írja le, imádtam, de nagyon tetszett a film bedrogozós alternatívája is, szóval próbáltam a kettőt egyesíteni és kicsit felturbózni - tippre csak rosszabbodott a rengeteg sora a modern korban.

Thilbóék nagyon klappolnak, hihetetlen megkönnyebbülés ezzel a párossal dolgozni. Semmi dráma (legalábbis, nem ezen a téren :D) elfogadják, hogy tetszenek egymásnak, és csak bazsalyogva örülnek ennek. :D

Thranduilra rengeteg headcanonom van. Megérdemelné a maga ficét a thistle&weeds univerzumban, ahol ő a sztár, és nem holmi jöttment hobbitok :DD

Storm child írta...

*csak hörög,mert ez annyira nagyon jó lett,hogy nem tudja mit mondjon*
de amúgy komolyra véve a szót,Thranduilt marha jól eltaláltad, a dala meg nagyon szép.
és ez most nagyon mókás fejezet lett,végig kuncogtam szinte az egészet.
azt meg nem ragozom,hogy ki mennyire drága,mert úgyis mindig megteszem.
[ de akkor is Thorin és Bilbo annyira édesek,hogy nem tudom megállni,hogy ne közöljem megint,mit művelnek ezek komolyan]
köszönöm ;u;

Raistlin írta...

aJHWGCHIEDC köszönöm ;u; Nagyon aggódtam Thranduil ábrázolása miatt, mert ugye erősen csak Bilbo/Thorin szemszögéből látjuk, de szerencsére meg mert nyílni valamicskét Bilbo előtt, Thorin meg átlát rajta, mint a szitán, akkor is, ha sajnálni nem hajlandó.
A díva-imidzset meg nem tudtam kihagyni.

[Bájosdad Bagginshieldet mindenkinek ;u; Amit én olvasok éppen velük ficet, abban konkrétan 356 oldala nem hajlandóak összejönni egymással. Kompenzálok.]

Moszat írta...

THRANDUIL!!!!! végre végre végre a kedvenc karim is előkerült! És nem is akárhogy. Egy igazi sassy bitch lett, pontosan olyan, amilyennek lennie kell.
Csodálatos. A Thorinnal tett szóváltásuk, az hogy évszakonként változik a hangulata. ♡ és Bilbót is egyre jobban megkedvelem, olyan kis hobbit. Úgy írod őt, mintha Martin Freemant szoktál volna reggelizni.
Annyira várom a kövi részt, hogy azt szavakba se tudom önteni. *.*

Cathy írta...

Atyaég decuki Bilbo *0* és Thorin és Fili és Kili és Thranduil *--* hát annyira baromi jó, nem olvastam se hobbitot se a Gyürük urát, nem láttam a filmeket, illetve nem emlékszem rájuk de aztarohadtég de imádom a történeted. *habzó szájjal elcsöpög*

Raistlin írta...

MOSZAT, "úgy írod őt, mintha Martin Freemant szoktál volna reggelizni" - ennél szívhezszólóbbat nekem még senki soha, nagyon szépen köszönöm ;u; És nagy megkönnyebbülés, ha sikerült jól elkapnom a kedvencedet ;A;

CATHY, hivatalosan is te vagy a legbátrabb olvasóm, és köszönöm szépen ;u;

LadyLoss15 írta...

Jajj, most kivételesen igyekszem majd keveset komizni, mert holnap (izé, ma), 5körül kelek és ma is akkor keltem, és asszem nem ártana néha 2-3 óránál többet aludni. Mondjuk másfél héttel érettségi előtt. :D
"- Ide járunk betépni - foglalta össze Kili." :D ELképzeltem Thorin fejét. :)
"- Azt a történetet nevelő célzattal osztottam meg veletek - vitatkozott a törpe -, hogy tanulhassatok a hibáimból, és ti már ne kövessétek el őket. " haha most jön az hogy a családtagok kínos, régi sztorikat regélnek az új pasijáról Bilbonak? Mert ez általában rokonszenvet és befogadást jelent. Ezazzz! :) (És én is kivi vok a szertelen Thorinra ;) )
"- Addigra már csak pince volt - pontosított Thorin. - A bor elfogyott." :DDDDDD Szép munka. SZÉP! *süveget emel*
a mutáns pókok A MUTÁNS PÓKOK A MUTÁNS PÓKOK a legrosszabb rémálmom. Komoly arachnofóbiám van, és a moziban (meg itthon a gyűrűkurán) felvisítottam, tompán a tenyerembe, és majd szörnyet haltam, és amúgy is napokig féltem utána minden fától, de még a sötét helyektől is. Aragog után szabadon. Grrrr.....
"- Üzentem Thranduilnak - felelte Thorin kitérően.
- Válaszolt is?
- Látta. " hmm. ezt találkozást egyszerre nagyon várom meg nagyon nem. :)
Kili hogy mit vegyen fel és Thorin azoonnal rávágja hogy hercegi díszt de Kili első gondolata hogy Tauriel mit gondolna, nem tartaná-e felvágósnak, jajj kis szerelmes Kilim ^^
"és ajtót nyitott egy meglepett Bilbónak" awww. csak simán awww
"Addig még soha nem látta Thorint királyi díszben, fényképen sem, és a férfi erre egyszerűen hozzásétált. Bilbo csak átnézett a válla felett, aztán kihagyott a lélegzete." jaaajj *elolvad*
"Bilbo csak afféle rövid kis tetszel-nekem csóknak szánta az egészet, de Thorin valósággal ízlelgette, és ő akaratlanul is felnyekkent. Amikor Thorin elhajolt, kis híján utána kapott, ne, ne menj még el." jajjj erre vártam, nagyon vártam, most azt akarom hogy engem is jól megcsókoljanak de közben meg pont nem érdekel semmi csak Thorin és Bilbo és az Ő csókjuk. :$
"Elvesztegetett minden pillanat, amikor nem csókollak" ez. ez. olyan végtelenül....olyan...édes. :)
"mivel szilárd volt a hite, hogy ígyis-úgyis remekül fest, köszöni szépen" na azért, már megijedtem, hogy OOC lesz de nem, ügyes vagy. :))
"bánatomban lerágom a maradék karom - kezdte Fili" áááá morbiid de akkor is REMEK :DD Olyan mint Fred mikor elhagyja a fülét. Poénkodik vele. ANNYIRA ott a párhuzam Freddel. (Aki a kedvenc HP karakterem Remus és Thonks mellett ^^ )
"Mire megvitatták, melyik illik a leginkább az alkalomhoz és Bilbo egyéniségéhez, leszállt az öreg este." Na igen, ezt mg meg kell tanulnia Bilbo komának.... :D Dehát kicsit a törpöket is hagyhatjuk kibontakozni. Ő addig is békésen üldögélhet a legtökéletesebb helyen: Thorin ölében ;)
"Nem, és a telefonja foglaltat jelez nekem, de egy jó tanács a jövőre: ha bujkálni akartok valaki elől, ne tegyétek tele olyan selfiekkel az internetet, amiken tisztán látszik a tartózkodási helyetek. " JAJ leesett az is, hogy "látta"... Facebook? KOMOLYAN? :DD És selfiek. behalok, Thranduil selfiezik és Thorin lebuktatja :')
Jézusom Thranduil énekel, MILYEN HANGJA LEHET??? :O
"Thranduil felvonta a szemöldökét (elég tekintélyes volt neki), de nem szólt semmit." hahahah KELLETT egy megjegyzés a szemöldökére muszáj volt eddig annyira hiányoltam :D Amúgy meg Bilbo visszautasítja a kaját?! wow. remélem Thorin értékeli :)
Szarvaskoma cuki ^^
"“Ez mindig ilyen?”, tátogta, Fili meg próbált komoly maradni, ahogy visszapusmogta: “csak most kezdődik,” Kili pedig: “ne hagyjatok már ki.” " IGEEEN megint beleírtad hogy Kili nem tud szájról olvasni IMÁDOM ez örök poén lesz ha még sokszor beleírod is. :DDDD Szegény kis Kili :"D
Áh, pont ettől tartottam, hogy az űrbe akarnak költözni. Nemár. :(
ez.a.veszekedés.csodás.
- félbetörés -

LadyLoss15 írta...

folytatás:
"Thorin rögtön a kezébe vette a kezét, és végigvizslatta.
- Minden rendben? - suttogta." awww *megint olvad* (Amúgy Thranduil jófej volt Bilboval csak tényleg igaza van Thorinnak....menekül és gyáva)
"Ó Fili, Fili, soha ne halj meg, nem akarok uralkodni, nem akarok Thranduillal szembenézni…" :"D :( szegény kis Kili....gyerek még... aztán hogy mikro lesznek IKREI Filinek... hahaha... olyan édesen retteg. :$
Hahaha Thranduil totál drámakirálynő. egyszer Tumblr-ön volt egy ilyen izé hogy Lady Gaga Donatella c. számának az eleje és az ANNYIRA Thranduil és ez is Thranduil ....de azért nemlehet kellemes ennyi hangulatingadozással élni. :/
Fili olyan OKOS és ez "Ha azt hiszi, hogy veled pórul járt, akkor várja csak ki, amíg velem kell szembenéznie!" olyan....király lesz ez a srác még egyszer. nagy király :)
" Szerintem pontosan ezért menekül el - jegyezte meg Thorin" hehehhe szép volt ügyes vicc *high five*
"Szóval Bilbo lábujjhegyre állt, és mindenki szeme láttára nyakon csókolta; nem, ahogy egy királyt illik, hanem ahogy a kedvesét, incselkedően és vigasztalva" mindjárt vége és ez itt van jajj szétolvadtam annyira tökéletes *.*
"Szerintem tudok neked szerezni egy űrhajót, még ma; vagy ne legyek tolvaj." JÓÓÓÓÓÓ jóóó jóóó Ezaz Bilbo gyerünk megcsinálod imádni fogom! :D
Áááhh, ez csodás fejezet volt. ^^ Mindjárt kelek de megérte elolvasni :))
LL15
ui. hol lehet önkéntesnek jelentkezni az emocionálisan nyomi uralkodók lelkisegélyéhez? :)

Viktória Kudron írta...

Szia! :D
„Már a hátunk mögött van a neheze”, se, szegény Bilbo, hogy megrökönyödött. Aztán a betépés, most már értem, egyes fiatalok miért járnak mifelénk is az erdőbe, biztos a jó levegő miatt. Hm. Thorin és a weedám fiúk (sajnálom, bocsánat, késő-korán van, ilyenkor csak legalja szar poénokra futja), nevettem, sőt, fakadtam az alapozós sztorin, még nevelő célzat! Kifliék (a praktikus megnevezés végett, csak hogy mentegetőzzek előttük) enyhe magyarázkodásra „kényszerítik” Thorint Bilbo előtt (aki relatíve tündér, mint mindig, de annyira… NAGYON. És most már értem azt a reakcióját Thranduilnak, amiért a borospincét menekítené a furgont meglátva az úton! :D)
Bakacsinerdő… egyedül én vagyok olyan elmeháborodott, hogy szívesen elmennék barangolni? Gázmaszkban, természetesen, nehogy a smoke weed everyday hangulat fülön csípjen, és egy puskával a kezem ügyében. Imádtam az erdő leírását, rajongok érte, a filmben és a könyvben is odáig meg vissza voltam. Bizarr vonzódás, pipa.
A feliratok, láttam őket pislákolni a harapni való sötétségben. Bilbonak éreztem magam és valamiféle nyomasztó kis góc kaparta a torkom, ahogy haladtak tovább és tovább. Zölderdő megbetegedésének története elszomorított… de vidámabb vizekre evezve, a „- Válaszolt is? - Látta” szóváltás, annyira Thranduilra vall! Mint a selfie-zés is. Kibaszott díva, elképzeltem, ahogy pózolgat, elragadó!
A megfelelő öltözék megválasztása a találkozóhoz pedig, Kilitől nem vártam mást, a zsigereimben éreztem, hogy mindenképpen tanácstalan lesz, mert hát imponálni akar Taurielnek, megzabálom. Bilbo annyira Baggins, ahogy azzal szüttyög, mi lenne illő és mi érne fel a többiek öltözékéhez, a kis idill Thorinnal pedig… „Elvesztegetett minden pillanat, amikor nem csókollak” - VIGYÉL EL. Vagy valaki, nekem is mondjon ilyet jóvágású akárki, hát én is cigarettára gyújtok, annyira romantikus és valós és… minden volt egészen (már ha ennek van bármiféle értelme)! „Tiszteletbeli Dúrinfi vagy te is”, ez akkora elismerés, morzsolgatom a láthatatlan könnycseppeket, annyira helyesek ők együtt. Az egész bagázs. A pár fölös gyöngyről a tavalyi évem ugrik be, hasonló a felkiáltással fél órát szerencsétlenkedtem el a reggelemből az iskolában, mert a stílus az muszáj.
A városba megyek turistáskodni, a bőröndömet is előrángattam a kacatok alól, útra kész vagyok, akármikor és Gandalf után rivallok épp, jöjjön már értem, ő megoldaná.
(Mellesleg, ennél a résznél Szirmai ugrott be a valaha volt legcreepybb arckifejezéssel, amit eddig csak produkálni tudott - „szikrázó szirmaikat”, mi a baj velem? D':<)
A tündék táncánál éreztem a pulzáló hangulatot, legszívesebben becsatlakoztam volna, főleg, hogy Thranduil hegedül és énekel. Olyan rituális násztáncot roptam gondolatban! A nyálcsorgatásból a jelenbe visszatérve, hogy lehet valaki ennyire színpadias? És hogy nem lehet ezért megszidni, mert passzol hozzá.
A tárgyalás, Peter Jackson megirigyelné az ide-oda pattogó labdát és a parázs vitát, fullasztó feszültséggel. Nem akarom, hogy az űrben kössenek ki a bakacsinerdei tündék, nagyon nem, bár egyfelől érthető lenne, de na. Szájtátogás poénforrás mától mindörökké, hozzátenném. Thranduil fakóvá válása Bilbo szeme láttára megmutatja, mennyire nem csak egy partizós nagyképű valaki. És a téli kis kiborulása… hát a kezébe nyomtam volna egy jó nagy bögre forró csokit vagy forralt bort, pokrócba bugyoláltam volna azt a nagy culát, hogy no-no, kár itatni az egereket (és adoptálnám is, mert anyai ösztönök rulz).
Az utolsó mondat… Bilbo totálisan badass, ezaz, lengetem a képzeletbeli miniatűr zászlókat a nevével! :D

Ömlengésen túl, zárólag még megkérdezném költőileg, hogy te nem tudsz hibázni? Legyen már jövő hét – sír a szám rendesen. :( :3

Raistlin írta...

LADY LOSS, a, kínos, régi sztorik kötelezőek - Thorin féli és rettegi a napot, mikor mind napvilágra kerülnek. Vannak bőven. A legtöbben benne van Dwalin vagy Frerin. Az ő hibájuk minden.
És töredelmesen bevallom, hogy a Donatella videó volt az inspirációm :D
Fili ikreiről pedig - a headcanonom, hogy tényleg ikrei lesznek, kislányok; és a hagyomány szerint az idősebb kapja a trónt, de amikor felcseperednek, úgy döntenek, hogy ez tök igazságtalan, nem múlott olyan sokon, és Erebornak két szőke szakállú királynője lesz, akik közösen uralkodnak egy békés és bőséges időszak felett. ^^
Nagyon szépen köszönöm a kommentet!

VIKI, haha, hogy ne hibáznék, nem látjátok a kivágott/átírt részeket és a wtf vázlatokat :DD Nagyon örülök, hogy ennyire ott találtad magad a történetben, ez a legszebb dolog, amit egy író hallhat :3
A fiúk suttyomban szerintem már tervezgetik a tiszteletbeli Dúrinfi legénybúcsúját.

Névtelen írta...

*Leila hercegnő jut eszembe Kiliről, Taurielről meg Han Solo, ÉS NEM TUDOM, hogy miért :DDDD imádom, ahogy írsz <3

яeichi▲ írta...

itt meditálok már egy ideje, hogy elolvassam ma, vagy ne (tegnap ugyanez), mert figyelni akartam a föcire, de rájöttem, hogy-

igazából arra jöttem rá hogy Thranduil a világ legirritálóbb jelensége lehet :DDDDDD
kedvencem:
"- Válaszolt is?
- Látta." fffffuuuuuu └(`0´)┘
meg:
"- Pilóta is! Még mi kéne? A csillagok, kölcsönbe?"
^^^^^^ minden elismerésem Thorinnak amiért nem fejelte le, de komolyan.

egyébként mire odaért, hogy bolygót vált az összes tündéivel együtt, hát már kibuktam rá, de ez valamiért annyira mérhetetlenül szomorú volt, hogy inkább mégsem irritál annyira :( ááááá zseniális vagy. (‘~`;)

///de ugye odaadja azt a nyüves hajót és nem lesz szomorú ugye igen és ugye nem (‘~`;)///


Bilbot pedig imádom, ahogy így beépült a Durin-vérvonalba! :D:D:D És Thorin, ahogy kifosztotta a borospincét! :D Erről eszembe jutottak a fetrengő részeg tündék, akik elalcsiztak mikor megszöktek a törpök (plusz bilbó, ofkorsz); komolyan megérdemelnének egy saját sztorit :D

Ó, és a zene, a zene nagyon illett hozzá, imádtam, főleg ahogy elképzeltem az egész jelenetet Lee Pace csodáskellemesmálsnáskaramellamélyhangjával. ◕ ◡ ◕)



összegzés;
ezt a fejezetet fel akarom festeni a falamra. (‘~`;)

nagyon várom a kövit 。◕‿‿◕。✿)

Raistlin írta...

NÉVTELEN, hisztérikusan röhögök ezen a hasonlaton. Miért olyan találó. MIÉRT.

REICHI, juhujj nagyon érdekelt, hogy fog tetszeni Thranduil ábrázolása, és Magányos Hegység a szívemről le, hogy nem csalódtál benne :D (Én pont azért imádom a karaktert, mert olyan kis faszari. És mégis sajnálja az ember. Lee Pace. Lee Pace, mindenki.)

És nagyon elgondolkoztattál a fetrengő tündék sztorijával. HmmMM.

Viktória Kudron írta...

A wtf vázlatokat legalább jól megmosolyoghatja az ember utólag, vagy nevethet rajtuk kínjában, hogy ezt most tényleg...? :D (Tegnap beleolvastam egy szerencsétlen írás kezdeményembe évekkel ezelőttről, és még a könnyem is sírt, szóval... ja :D)
A srácok pedig milyen őrült legénybúcsút fontolgathatnak, ajajj!!

Sárközi Erika (Nilla) írta...

Szia! :)

Gratulálok ehhez a hatalmas olvasó-számhoz! :)

Másrészt tök jó ötlet ez a linkcserés dolog, én már ki is tettelek! Köszi a lehetőséget. :)

Nilla
http://nilla-2.blogspot.se/

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS