a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2015. április 14.

thistle&weeds



8. fejezet
Csihi-puhi bang-bang

A furgon kifarolva végigrobogott az úton. Thorin a volánra markolva a pedált tiporta, és Bilbo a koordinátákat mérte be, amiket Azog küldött sms-ben, egyetlen rövid üzenettel: “itt az örökösöd - gyertek érte.”
Volt valami szürreális az egészben, abban, ahogy a mohó méterek egyre peregtek, ahogy Kili megjegyezte:
- Szerintem arra számít, hogy eltévedsz út közben.
- Arra várhat -  köpte a törpe. Bilbo matatott a térképpel, és rekedten közölte:
- Ez valami rom, Bakacsinerdő vonzáskörzetében. A Zöldúton mész egyenesen, és aztán balra a kettesen.
Fili holmii még ott zötyögtek: a kardigánja a hátsó ülésen átvetve, a kamerája, a bőr válltáskája, két üres sörösüveg, a telefonját is ott hagyta estére. Kili azt szorította a kezében, mintha valami talizmán lenne. Az ujjának a bütykei egyre véreztek. Az arca felismerhetetlen: hamu-fakó volt, a szemei kerekek és az ajka vacogva remegett, sírásra biggyedve, aztán (újra és újra) egy kemény rándulás a fegyelem, ahogy elszánt grimaszra illesztette. Thorin a fa műszerfalra erősítette a maga mobilját, egy kampós tartóba csúsztatva azt, a tekintetét az úton tartva.
- Felhívom édesanyádat - mondta, és Kili csak bólintott rá, ahogy kihúzta magát. Volt valami kis szánalmas szipogás, ahogy levegőt vett. A kihangosított telefon kicsengett, a búgás betöltötte a száguldó teret.
Dís csak az ötödikre vette fel. Bilbo a kora ködöt figyelte a beton felett, a párába foszló napfoltokat, és zajtalanul rimánkodott magában istenekhez, amikben nem hitt már senki sem, Eru, mutasd kegyelmedet, Mahal, nem vagyok fiad, de hallgass meg...
- Nnna, hogy viselik magukat a kisbabáim? - Dís hangja álmos volt és édes, kislányosan éles, és Thorin azt felelte:
- Fili Azognál van.
- Hogyan?
Hallgattak a törpe-férfiak, és Bilbo a fejét leszegve meredt maga elé. Csönd volt, hosszas, statikus, mintha a vonal szakadt volna meg. Az asszony aztán azt suttogta:
- Hívtad a S.A.S-t?
- Igen. Nem érnek oda időben.
- Te most arra tartasz?
- Természetesen.
- Kili ott van veled.
- Igen.
- Akkor megtettél mindent.
Thorin ingatta a fejét. Dís persze nem láthatta, mégis így folytatta:
- Tudom, hogy igen. Figyelj rám, bátyám. Emlékszel a napra, amikor született?
- Persze… - Thorin száján egy gyors mosoly reszketett fel. Dís úgy mesélte, mint egy altató-történetet:
- Vajúdtam fél napon és fél éjen át, és te ott voltál velem. A kezemet szorítottad. Az apja nem ért oda időben. Sírtam és ordítottam. Kábító gyógyszert akartam, aztán a szikét; hogy altassanak el, és csak tépjék ki belőlem, mert ez a fájdalom elviselhetetlen. De te ott voltál velem, és fogtad a kezem, és ebből mindig új erőt nyertem. Az orvos azt mondta: “nyomja, nyomja!” Te pedig: “a tested pontosan tudja, mi a dolga; Fili már úton van.” És csak hagytam, hogy megérkezzen. A végén már nem is fájt. Amikor lemosdatták, te hoztad vissza, a karjaidban. Elfért még a kezedre fektetve! Emlékszel? - Dís felnevetett. - És alig akartad odaadni nekem. Három nap, mire a szemét felnyitotta. Dúrinét örökölte, a zafír színét, a bányatónak mélyét. Akkor a karodba vetted, belebugyoláltad farkas-szőrbe, és úgy vitted. Megálltál Erebor legmagasabb szirtjén, és szétnéztél, úgy mutattad neki: “e fölött fogsz uralkodni majd egy nap, Fili; és imádni fognak mind.” Azt mondtad: “bölcs és bátor uralkodó leszel, amilyen a Hegynek kell, és én majd a Szívét adom neked.” Thorin, megígérted neki. És az én bátyám állja a szavát: innen tudom, hogy a küldetésed majd sikerrel jár, innen tudom, hogy Fili élni fog a napig, és még százig és még százszor ezerig, amikor Erebor urává koronázzák. Az ősapáink vére zubog az ereiben, Dúriné, akit Haláltalannak neveztek, és, ami mindennél fontosabb: az enyém. Dís vagyok, Thráin lánya és Thrór unokája, és senki sem bánthatja a gyerekem. Kili, kicsim, hallasz te is?
- Igen, anya - mondta Kili, a készülékre meredve. - Jelen, anya.
- Ismered Filit - mondta Dís gyengéden. - Hogyan is lehetne neki ártani? Igaz a szíve és vág az esze, és mint az oroszlán, rettenthetetlen. Több kell annál, mint egy ork, mint egy Azog, hogy benne kárt tegyenek, ugye? És itt van neki a nagybátyád, és itt vagy te:  Dís fia Kilinek, az ezüsthercegnek ne érne célt a fegyvere, amikor a fivére segítségére siet? Tölgypajzsos Thorin útjába állna ez az esztelen? Tudom, hogy meg vagy rémülve, gyermekem, de ígérem neked: a könnyeid majd a bátyád vállán ontod, örömödben, Azog teteme felett.
- Úgy legyen - Kili ezt hebegte. - Jaj, anya, én tehetek róla, nem is keltem fel-
- Hogyan lenne Azog bűne a te vétked? Csitt, és felejtsd el. Acélozd meg a szíved. Veled van a hitem. Mr. Baggins?
Bilbo meglepve felkapta a fejét.
- Igen? - krákogta engedelmesen.
- Úgy sajnálom, hogy a riadalmunkat kell szenvedned, de mondom neked: diadalunk tanúja leszel, mielőtt a nap az égre érne egészében. Légy magadra gonddal. Most pedig szólok a hatóságoknak, hátha… - A vonal ezzel megszakadt.
- Anyát szoktuk felhívni, ha baj van - magyarázta Kili. - Mindig tudja, mit kell mondani.
- Ő lektorálja a beszédjeimet - tette hozzá Thorin. - És többnyire őt vetjük be állami ünnepélyeken.
Csendben tovább mentek.


    A hely maga lerohant rom volt, még a harmadkorból. Hatalmas pajta, óriás lény lakhatta, kőkéményét repke járta át és borostyán, a fakó fák közrefogták. Biztos távolban álltak meg a furgonnal. Bilbo elnézte a csálé épületet: túlontúl békésnek tetszett, régidők óta háborítatlannak, lám csak, egészen befedte a moha, és erre  szörnyű sejtés dobbant fel benne, hogy talán elnézte a címet; és akkor biztosan elkésnek, mire a jó helyre érnek, Filinek vége lesz. Kihagyott a lélegzete, aztán észrevette, hogy egy nyurga alak sétál át a fal előtt, majd megáll. Egy ork, talpig feketében, a kezében fegyver. Azog őrséget állított fel. Bilbo egyszerre érzett megkönnyebbülést és higanyos félelmet. Kili zökkentette ki, ahogy óvatosan a könyökéhez ért:
- Tessék - mondta. - Erre szükséged lesz.
Bilbo zavartan odanézett. A fiú egy pisztolyt kínált felé.
- Nem tudok lőni - vallotta be, a hangja reszelős és túlságosan csendes. Kili fáradtan rámosolygott; csak az ajka rándult, de sötét szemében még ott égett a dühödt rémület.
- Megmutatom, gyere.
Kikászálódtak. Thorin a csomagtérben készülődött még. Bilbo ráébredt, hogy a maga részéről továbbra is a pizsamanadrágját viseli egy pulóverrel. Csípős és hűvös volt a reggel, a rét zsenge illataival és zsongó zajaival, és Kili a tárat mutatta:
- Ez a lézer-generátor. Célra fogod, ravasz, tüzelsz. Vigyázz vele, mert visszarúg, szóval jól kell tartanod. A cső felforrósodik, de a markolat nem. - Beleadta a kezébe. A súlya túl nehéz volt, túlságosan is jelentőségteljes, és a fegyver alig maradt meg Bilbo izzadt tenyerében. Kili egy finom kis rúgással eligazította a lábait: - Terpeszben. Úgy is van. Célra tart, ravasz. Ne legyen mindig a ravaszon a kezed, csak amikor már célba vetted az ellent. És a vállat így, és a hátad így legyen, és a bal szemmel méred be…
Kili gubancos haját szanaszét hordta a szél. Kapucnis pulcsi volt rajta, alatta valami előcsüngő flanelinggel, és laza farmer; a bakancsába csak beleugrott, de nem fűzte be. Gyerekek még, jutott Bilbo eszébe, ahogy ránézett. Mindketten.      
Thorin két gépfegyverre markolva lépett elő a furgon csomagteréből, a trikója fölé bőrdzseki dobva, hozzá illő gatya és a kommandós bakancsa. Bilbóra nézett, aki ott állt a pisztollyal a kezében, Kili az ujjait igazgatta el éppen a fegyveren.
- Nem kell belekeveredned - jelentette ki Thorin, nem haraggal, féltéssel. - Talán a legbiztonságosabb, ha megvársz minket a kocsiban.
- Na hogyne! - felelte Bilbo erre. - Filiről van szó!
Thorin nem ellenkezett. Kilinek adta az egyik mogorva fegyvert, ami tompa kéken fénylett egy helyen.
- A hobbitok, ugye, természetüknél fogva halk léptűek?
- Úgy hiszem, ezért alkalmaztatok betörőnek, igen.
Thorin a ház felé nézett.
- Tudnunk kéne, mi folyik odabent. Menj le oda; mi mindvégig fedezni fogunk. Járd körbe a házat erről az oldalról. Figyeld ki, amit lehet, aztán térj vissza hozzánk. Az eredményektől függően megvitatjuk a továbbiakat. Kerüld az őröket: eláruljuk magunkat, ha le kell szednünk őket, de ha úgy hozza a helyzet,  innen lelőjük őket. Te vonulj akkor fedezékbe, és maradj a földhöz közel. - A törpe megszorította a vállát. - Sok sikert.
Máris?” bukott ki kis híján Bilbo száján; de ahogy Thorin ránézett, eltökélt reménykedés volt a tekintetében, ami a hobbitot is bátorsággal töltötte el. Alig észrevehetően kihúzta magát, vett egy nagy levegőt, és alászállt a lanka völgybe. A válla fölül visszakémlelve látta még, hogy a két törpe a magas fűbe hasal, a fegyvereket célra tartva. A furgont egy dagadt fa kitakarta.
- Rendben - suttogta  magának Bilbo, és csettintett a nyelvével. - Minden rendben.
A földrögök szárazon gördültek a talpa alatt, és a bokájánál lusta bogarak dongtak. A nap túl erősen tűzött le, éles fényben, ami nem melegített. Bilbo az árnyéka esését figyelte, és úgy helyezkedett, hogy az egybefusson a rét zöldjével. Nesztelenül lépkedett; Gandalf messze-régen még azt mondta neki, hogy varázslat van ebben. “Hobbit-mágia,” így mesélte. “Ha nem is láthatatlanok, de észrevétlenek lesztek, csak kívánnotok kell. A módszer persze nem tökéletes; nem, Bilbo fiam, ehhez nagy ravaszság is kell, és, ahogy nézem, egy Took vére és öröksége.” Aztán azzal folytatta: “Fogalmam sincsen, hogyan kerültél a zsebembe, de szépen visszaviszlek a Megyébe. Egészen biztos vagyok benne, hogy édesapád nem engedett el. Nem, nem jössz velem Gondorba; nem holnap van az a matematika-dolgozat?”
Bilbo most ötvenhárom éves volt, túl élete felén, ha nem is delén, és Belladonna Took-Baggins büszkeségére vált volna, ahogy a fia lassan becserkészte a házat, telis-tele sok ork martalóccal.
Bungo Baggins pedig elájult volna.
Bilbo a lélegzetét visszatartva osont a legközelebbi ablakhoz. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nem éri majd fel, és a tekintete cikázva támaszt keresett. Volt ott pár kivénhedt hordó, és néhány korhadt fa - egyik se jelentett biztos támaszt. Amíg a lehetőségeit szemrevételezte, az egyik őr elhaladt előtte, és ő rémülten megmerevedett. Az ork nem vette észre; közönyösen átsuhant fölötte a tekintete, aztán a távolt kémlelte. Bilbo visszafogott lélegzettel hátrálni kezdett, aztán az eszébe jutott egy ötlet. Sarkon fordult, és visszaindult, szinte kényelmesen. Az elhaladó ork hátára lesett, aztán pördült, és ina szakadtából rohanni kezdett.
Most, vagy soha,” gondolta, és nekifutásból lendületet vett: az ablakpárkány felé pattant. Vele volt gondatlan gyermekévek fáramászó-tapasztalata. Sikerült valahogy megkapaszkodnia az egyik deszkában, igen ám, de föl kellett volna húznia magát. A karjai alig bírták. Az ork elkezdett visszafelé sétálni az őrvonalon: a fülét hegyezve Bilbo kihallotta tompa lépteit. A talpát a falnak vetette, és ügyetlenül kapirgálva mászni kezdett. Még pont idejében. Belesett a foltos és koszos üvegen: műanyagfólia lengett előtte, és ahogy félrerebbent, belátott a terembe.
Filit rögtön észrevette. Egy székhez bilincselve ült, előre görnyedve. A haja az arcába esett, de látszott még, hogy lélegzett. A fehér ork ott állt mellette, feketében; Bilbo még hét-nyolc fegyverest számolt össze a feldúlt teremben. Hatalmas bútorok voltak ott, faragottak, felborogatottak, és Bilbo igyekezett az emlékezetébe vésni az alaprajzot, bár fogalma sem volt, milyen pozíció jelenthetne nekik előnyt. Ahogy ott kapaszkodott, az árnyéka beesett egy fénynégyszögben. Fili észrevette, és a tekintetét egészen óvatosan felé emelte, aztán őszintén megdöbbent. Bilbo villantott rá egy tétova kis mosolyt, ami rögvest lelohadt az arcáról, amikor Azog észrevette, a túsza tekintetét követve.
- Ó - jegyezte meg Bilbo. - Helló.
ZAMM, egy lövés következett, és Fili elfúló nevetése. Bilbo a porba pottyant, ahogy a lézersugár elsüvített felette. A hátára esett, és nagyot nyekkent. Életben van, lüktetett a fejében.
ZAMM. Az őr-ork elvágódott mellette a talajon, és Bilbo elhűlt erekkel nézett a szemébe. Nem vette észre, hogy felé közelített: ha a törpék nem fedezték volna, búcsút mondhatott volna a létének.
De ott maradt fekve.
Minden ösztöne arra buzdította, hogy szaladjon vissza Thorinhoz lélekszakadva; ez volt a terv, és át kellett adnia az információt, amit szerzett, de volt valami értetlen a halott ork tekintetében, valami annyira meglepett, szinte sértett. Bilbónak a szomszédja villant az eszébe a Megyében, aki, valószínűleg, most is éppen a virágait öntözte. Mindig Bilbo felé intett üdvözlésképpen, és zavartan összemosolyogtak a kerítés felett. Ott volt Gutzkrakk is, a cserediáklány gimiben, akit kinevettek, amikor egy tavaszi ruhát vett fel. “Te soha nem leszel csinos!”, ezt gajdolták. “Add fel!” És ő csak ott ült, egyenes gerinccel, hegyes fogakkal az ajkába harapva. A végzősők bálján rúzs volt rajta és paróka, magassarkúban ropta; nem volt partnere, és ügyetlenül mozgott a zenére. Bilbo gondolt rá, hogy fölkérje, de nem tette meg. Tisztelte, de tartott tőle, és Bilbo, mindezek tetejébe, népszerű hobbit volt - örökre hallgatná, ha egy csúnya orkot vinne táncba! Ezt mondta magának; de utólag megbánta.
Ahogy ott hasalt a fűben, a halott orkkal szemtől-szembe, egy villanásnyira eszébe jutott ez az emléke.
Nem minden ork rossz,” ezt mondta magának. “Persze, hogy nem: ez faji előítélet. De ő az volt, az kellett, hogy legyen, egy bérgyilkos zsoldosa.” És akkor az jutott eszébe: “Pénzért csinálta. Alig kapnak munkát. Bármit elvállalnak egy kis keresetért. Te is eljöttél, hogy egy sárkánnyal nézz szembe, mert jutalmat és változást ígértek… végső soron, miért is tetted?”
ZUMM, hallotta megint.
“Olyan jellemző,” dorgálta magát. “A legalkalmatlanabb pillanatokban van aztán neked egzisztenciális krízised! Szedd össze magad szépen, és-”
Thorin megragadta a grabancát, és talpra rántotta. A falhoz szorította, és azt suttogta:
- Rendben vagy?
Bilbo meglepetten pislogott, aztán arra gondolt, hogyan is festhetett az egész a távolból: volt egy lövés, és ő leesett az ablakból. Felelni se volt ideje, Thorin megpördülve lőtt egyet a rájuk rontó őrségre, ZUMM, a testével fedezve Bilbót, aki azon kapta magát, hogy lehunyta a szemét, amint a lézer felfénylett.
A pisztoly ott volt a pizsamanadrág derekába gyűrve. Thorin ott állt előtte, és a hangok alapján (kiáltás és lövések) Kili is megérkezett. Bilbo Thorin tarkóját bámulta, és a vállát aztán: a törpe mindig úgy helyezkedett, hogy az orkoknak még csak a tekintete se férhetett a hobbit közelébe.
- Vannak bent úgy, ümm, talán heten. Fili egy székhez bilincselve, sréhen középen.
Thorin bólintott.
- Értem.
- Mi a terv?
- Bemegyek érte. Kili!  
A fiú bebukfencezett a falhoz: halálos fürgeséggel mozgott, a fegyvere célra készen.  
- Itt maradsz Bilbóval - közölte vele Thorin.
- A bátyám mellett a helyem.
- A legjobb lövész vagy Ereborban: ennél az ablaknál a helyed, hogy aki csak Filihez lép, azt célba vedd.
- Hányan vannak bent? - vitatkozott a fiú. Thorin vállat vont.
- Elbírok velük.
Kili fintorgott. Valahogy az volt benne, hogy “hát, végül is igazad van,” és Bilbo gyanakodva nézett a törpekirályra. Látta már harcban, látta, a trollokat hogyan gyűrte le, de valami irreális féltés ébredt benne, hogy “nem engedhetem,” hogy Thorinnak nem itt van a helye, hogy nyugtot érdemelne, végre-végre, és miért nem lehet csak egy perc szünete? Bilbo úgy belehergelte magát a gondolatmenetbe, hogy amikor Azog kikiáltott:
- TÖLGYPAJZSOS!
Ő ordítva felelte:
- Itt van, hogy szétrúgja a fenekedet!
Thorin döbbent büszkeséggel bámult rá. Bilbo fintorogva megmozgatta az orrát.
- Egy rossz mozdulat - recsegte Azog -, és lézert röpítek az örökösöd fejébe! Gyertek csak be, mind a hárman, feltartott kezekkel!
- Ez hamar ment - állapította meg Kili, ahogy a földre hajította a fegyverét. Elindultak a bejárat felé, és Bilbo gyorsan a törpefiú kezébe szuszakolta a kölcsönpisztolyt. Ő komolyan biccentett, és a pulcsija alá gyűrte.
- Óvatosan - dünnyögte Thorin. - Nem adhatunk nekik okot… - Elharapta a mondatot. Kili bólintott, Bilbo pedig nagyot nyelt, felemelt kezekkel.
Megszédült, ahogy a túl nagy helyiségbe léptek. Egy egybenyíló csarnok volt, a poshadt széna és a hideg penész szagával. Az orkok lövésre készen álltak, Azog pedig lusta vigyorral figyelte, ahogy ők hárman felsorakoznak, tarkóra fűzött kezekkel.
- Örömmel látom - közölte -, hogy volt annyi eszed, hogy a rendőrséget ezúttal ne keverd bele. Most, hogy mindenki itt van, akinek itt a helye, essünk túl rajta, ugye?
A mozdulat hirtelen volt - szinte mellékes; Azog kitartotta a fegyvert, amit ott szorongatott a gépkezében, és Fili gyomrába tüzelt.
Bilbo eleinte nem fogta fel.
Regisztrálta a durva csattanást, ahogy a szék elvágódott, és hogy por száll fel. Hogy Fili ordítva előre görnyedt, és a kiáltása felbugyogott a torkában. Hogy Kili nyüszített, és hogy ahogy ő felnézett, Thorinnak könnyekbe ködlött a tekintete. Fili a földön hevert, a székhez bilincselve, és csak vonaglott egyre, Azog pedig azt mondta, undorítóan nagyképűen:
- Elkezdhetünk tárgyalni.
Kili előre akart rohanni, de Thorin visszarántotta. A feléjük fordított fegyverek felkattantak, kibiztosítva. Bilbo kábultan körbenézett, aztán vissza Filire, aki újra és újra megremegett, a lábait a hasához húzva, magzatpózban.
(“Na, hogy viselik magukat a kisbabáim?”)
Bilbo hallotta a saját sípoló lélegzetét és azt a reszkető hörgést, ahogy Fili vette a lélegzetet, ami túl mély volt és valahogy sebzett, és sehogy sem stimmelt.
- Mégis miért műveled ezt? - kérdezte Thorin. A hangja fakón kongott, egyszerűen csak üres volt, és amikor Bilbo ismét feléjük pillantott, látta, hogy Kili arca iszonyba rándul. Nem bírta nézni, és lesütötte a tekintetét.
- Sosem mondtam el, ugye?
- Nem különösebben érdekel. Felteszem, fizetnek érte, de annyit mondok neked: ha egy vérvonalat akarsz megszakítani, te esztelen, akkor a nővel kezded. Lemészárolhatsz mindünket, és irgalmatlan lesz a bosszú, amivel szembe kell majd nézned, egy anyáé és egy húgé. Lőj le most, és nevetve esek el, mert tudom, a sors, amivel ti mind szembenéztek, a halálnál százszorta szörnyűbb lesz. - Thorin körbehordozta a pillantását, lassan, orkról-orkra. Azog a fegyverét unottan a vállának támasztotta. Valami ormótlan mordály volt, fémfekete és kegyetlen.
- Nagy szavak - mondta -, egy ilyen apró szerzettől. Nem, amit én csinálok, az, vegyük úgy, szimbolikus gesztus.  - Bilbóra vigyorgott. - Látom, összeszedtél valahol egy hobbitot. Pontosan erről van szó.
Bilbo sűrűn pislogott, de felszegte az állát. Azog közelebb lépett hozzá, és felé intett:
- Azt hiszed, félszerzet, hogy politikailag semlegessé tesz, ha nem műveltek semmit sem? Nem ér semmit a demokráciátok, és a törpék királysága sem. Az a kor már leáldozott.
- Na ne - bukott ki Bilbóból. - Könyörgök, ne mond, hogy szabadságharcos vagy.
- Nem ezt a szót használom…
- Terrorista? Partizán? - A hobbit hangja tántoríthatatlanul udvarias maradt. Már nem volt rémült vagy dühös, egyszerűen csak nagyon fáradt. Ki nem állhatta a helyzetet: azt akarta, hogy Azog és a kísérete egyszerűen szűnjenek meg, és Fili legyen rendben; hogy csak érjen véget, mert ezt a marhaságot egy pillanattal tovább sem tűrhette. - Hát nagyon figyelj ide, kérlek. Mondhatod magadnak, hogy micsoda… csoda vagy, hogy mindig végzel az éppen aktuális törpekirállyal, és látom, újabban előre dolgozol, de tudod, mi a helyzet? Az ott nem egy herceg. A-akit te lelőttél, az valakinek a fia, a testvére, vagy az unokaöccse… é-és modernnek állítod magad, de pontosan te gondolkozol kategóriákban! Olyan döbbenetesen maradi vagy, hogy hiszel a leszámolásokban, és tudod mit? Félszerzetnek nevezel? Te? Engem? Baggins vagyok, és többet tettem ezért a világért a kényelmes kis életemben, mint te a fene leszámolásoddal bármikor is!
Azog szárazon felnevetett, és apró szemeivel hunyorított a hobbitra. Vadul vigyorgott a pofája, és a gőgjéről lepergett Bilbo minden egyes sértése, érve vagy vádja. Fölé magasodott, és csak vigyorgott.
- Öljétek meg a Baggins-t - rendelte el, már-már kedélyesen.
Akkor valami történt az idővel. Tönkrement.
Az orkok engedelmeskedtek, és elsültek a fegyverek - de Thorin előre vetődött, és a földre rántotta a hobbitot, elfeküdtek a porban, és Bilbo feje fájdalmasan koppant. A törpe fölötte térdelt, olyan volt az egész, mint az este eltorzult visszképe, de a legkülönösebb az volt, amit Fili művelt.
Fili, aki Bilbo beszéde alatt csendesen és feltűnésmentesen kierőltette a kezét a bilincsekből, és most megragadta Azog súlyos fegyverét a baljával: a pillanatnyi káoszban kirántotta a markából, és a földön hasalva ráfogta:
- TÜZET SZÜNTESS! - ordította, és ércerősen szólt a hangja. Az orkok döbbenten hátrébb léptek, és csak ennyit kellet tenniük: Kili kirántotta a pisztolyt a pulcsija alól, és Thorin felé hajította, aki rögtön elkapta. Kili ugyanazzal a lendülettel vetődött a levegőbe, és kirúgta a gépfegyvert a legközelebbi ork kezéből, amit azonnal a tarkójának szegezett.
Egyetlen pillanatig volt patthelyzet, amíg az orkok felismerték, hogy a törpe-csapat továbbra sincs túlerőben; de elkéstek. Ott volt Fili, a porban hasalva, és Thorin, aki Bilbo dereka felett térdelt. Egyszerre nyitottak tüzet Kilivel, és Azog csatlósai szűkölve elestek, a nyakukat iszonyú szögbe csavarta a kapott találat. Hét ork hullt el, majdhogynem egyszerre, és Azog csak bambán bámulta, ahogy egy utolsót vakkantva elnyúlnak a beomlott csarnokban.  
Fili célra tartva talpra kecmergett, meglepően kecsesen, és ahogy Azog felé nézett - a tekintete azt mondta: de hiszen megöltelek -,  a fiú fintorogva félrerántotta a kardigánját. Alatta ezüstös inget viselt.
- Mithril, te szerencsétlen. Legközelebb motozz már meg.
Kili ordítani kezdett, a gépfegyvert Azog homlokára irányítva:
- Mi lenne, ha nem játszanád el a saját halálodat!?
- Akkor mind meghaltunk volna - közölte Fili egyszerűen, ahogy hátrébb lépett, és leengedte a fegyvert. Futólag Bilbóra mosolygott. Az arca sápadt és mocskos volt, a hideg verejtékbe por tapadt, és kócosan szállt a haja. Bilbo észrevette, hogy a jobb kezéről hiányzik a gyűrűsujja, és a csuklóját furcsa szögben tartja: kitörte volna, csak hogy a bilincsből kirántsa? Nem is… szilánkosra zúzta.
Mindezekkel együtt Fili soha nem tűnt még ilyen elevennek, ahogy mezítláb, mackónadrágban és az egyetemi pulóverben a bácsikája mellé sétált, aki lassan talpra állt. Fili a vállára simította a tenyerét, és azt mondta:
- Legyen a tiéd a megtiszteltetés.
Bilbo felguggolt, és a válla fölött átlesve figyelte, ahogy a törpék sorfalat állnak. Thorin azt mondta:
- Együtt öljük meg. Háromra.
Bilbo tekintete Azogra villant. Becsületére legyen mondva, meg se próbált menekülni. Mint minden jobb hadvezér, felismerte vesztes helyzetét. Bilbo csak a megvetést gyűlölte benne, azt a kendőzetlen undort, ahogy a legyőzőire nézett, abban a szilárd és tántoríthatatlan hitben, hogy pusztán csak a szerencséje fordult ellene: hogy neki joga volt minden tettére, egy család tönkretételére valami ostoba ideológia nevében.
- Egy… - kezdte Thorin, és Bilbo gyomrában sötét elégtétellel lobogott: “dögölj meg.” Az a furcsa, hogy közben mégis azt mondta:
- Ne lődd le.
- Miért ne? - kérdezte Thorin, és Bilbo csak döbbenten megismételte:
- “Ne lődd le?” - Mégis, miért mondana ő ilyet? Azognak minden oka megvolt a halálra; Bilbo szavára csak fensőbbséges undorra rándult az arca, és a hobbit inkább pillantásra se méltatta. Maga elé meredt; egy pillanatra Gutzkrakk jutott eszébe, de tudta, hogy ennek nem az orklányhoz van köze. Ahogy ott ült, hátranézett megint a válla felett, és akkor megértette.
- A S.A.S mindjárt ideér - magyarázta. Thorin a célpontot tartotta a tekintetét és a pisztoly csövét. - Úgy számoltuk, ugye? És igazad van: Azog megérdemli, hogy szembekerüljön Dís haragjával. De azt hiszem… és… - Lehunyta a szemét, mély levegőt vett. Feltekintett, elnézve Thorin válla felett: - Azt hiszem, hogy te az a király akarsz lenni, aki törvényesen jár el, és hogy ezt akarod az unokaöcséidre hagyni. Azt hiszem, ezt akarod a világnak mutatni: hogy Azog esete örök példa lehet arra, miképpen válaszolsz a kegyetlenségre, te és a véred. Nem látom… Ha arra gondolok, hogyan emlékeznek majd erre, nem egy… kipixelezett fotót látok magam előtt egy… egy egyszerűen lepuffantott hulláról, én… - Megrázta a fejét. - De tudom, hogy köt az örökséged, és hogy semmi közöm ehhez, vagy a döntésedhez. Hogy csak egy katasztrófaturistaként beletévedtem a történetedbe…
- Ennyi elég lesz - közölte Thorin, és Bilbo az ajkát beharapva bólintott. Fölhúzta a lábait, és átkarolta őket, fölkészülve a lövésekre, amik nem érkeztek. Úgy gömbölyödött össze, mint a vihart félő kisgyerek, és Thorin leguggolt hozzá, amíg Fili és Kili őrt állt.
- Talán nem ismered az eset minden részletét - mondta neki -, de ez is az oka annak, hogy becsülöm a tanácsodat. Én elvesztem a részletekben és az elvárásokban. Hadd gondoljam át a teendőmet hideg fejjel.  
- Nem kell a kegyelmed - köpte Azog. Thorin tekintete felé villant, vészjóslóan, és a pisztolyra markolva kiegyenesedett. Felé menetelt, félelem nélkül, és egy durva rántással felállította a széket, amihez Azog Filit kötözte; csikorgott a lába, ahogy Azog elé húzta, és fellépett rá, valamiféle nevetséges méltósággal. Továbbra sem voltak szemmagasságban. Azog egy görbe vicsorral meredt le rá, és fölé görnyedt. "Meg fogja ölni," villant Bilbo eszébe, és rögvest talpra szökkent; de Azog ismét csak elkésett. A törpe szökkent, és a homlokával egyszerűen felöklelte. Valami reccsent, és Azog végigvágódott a kövezeten. Thorin visszaérkezett a székre, ami enyhén megingott alatta. Elégedetten szusszant.
- Nem lesz eszméleténél egy darabig - közölte -, de tartsátok rajta a fegyvert.
- Minden tiszteletem Bilbo báé - kotyogott közbe Kili -, de Azog nagyon durván megérdemli…
Thorin feltartotta a tenyerét, mire a fiú elhallgatott.
- Felhívom a tanácsot. Bilbónak igaza van: ez messze túlmutat személyes okokon és megfontolásokon.  - Filire nézett. - Édesanyátok mindig figyelmeztetett, hogy konok és forrófejű vagyok. Mindez csak akkor lesz uralkodóként a gyengeségem, ha hagyom. Tisztában vagyok vele; puszta kézzel ölném meg, ha rajtam múlna; és ezért nem engedem, hogy én döntsem el.
Thorin mély hangon beszélt, és zihálva lélegzett. A homlokát beszennyezte Azog orrának vére, és körülötte azok hevertek, akiket már megöltek. Dühödtnek tűnt és veszélyesnek, és ahogy a vállához szorította a telefont, újra célra emelte a fegyvert. Azt mondta a tekintete, hogy bármelyik pillanatban készen áll, hogy elsüsse, de nem tette meg. Gandalf szava csengett Bilbo eszében: “az igazi bátorság…” Hogy is mondta?
Az igazi bátorság…


    És mint mindig, az esetet végül a sors döntötte el. Thorin még bele sem melegedett a rögtönzött értekezletbe rendesen, amikor a S.A.S tagjai egyszerre ellepték a teret: az ablakokon, az ajtókon kommandóztak be, tetőtől-karomig feketében, sudár alakok, emberszerűek, de még sem egészen. A vezetőjük bemérte őket, és sóhajtva leemelte a sisakját.
- Megint maguk azok? - Kérdezte, aztán Filire rebbent sárga szeme. - Indítson a mentőegységhez, kérem. Maga maradjon, Thorin király: meg kell állapítanom, hogy joga volt-e az önvédelemre.
- Azog még él, uram! - jelentette az egyik tisztje. Az őrmester elégedetten felvonta fakó szemöldökét.
- Modern korunk is szül hát csodákat.

   
    Bilbo végül ott találta magát az anyósülésen, a válla körül egy pokróccal, és az oldalán Thorinnal. A fejét hátravetve hallgatta a fiúk társalgását: Fili könyékig begipszelt kézzel gesztikulált.
- Mert mégis mit gondoltál?
- De miért volt rajtad mithril?
- A szabad ég alatt aludtunk, rajtad miért nem volt? Mahal nevére, Kili, viseljed!
- Hogy vitt el?
- Elkábított, nem emlékszem - tényleg, az ujjam meglett?
- Ühm - szólt közbe Bilbo óvatosan. - Attól tartok, ott felejtettük. De visszamehetünk érte.
Fili bánatosan bámult maga elé; még megviselt bajusza is szomorúan csüggött le.
- Áh - mondta. - Már elhaltak az idegpályák, vagy mi. Micsoda nap! A szemét, hogy pont a lövészkezemet kellett…
- Széttörted a csuklódat - szűrte Kili a fogai között -, te marha.
Fili felelt volna valamit, de mielőtt alkalma lett volna, Kili magához rántotta. Bilbo némileg megriadt, mert elsőnek nem tudta eldönteni egyértelműen, fojtogatja vagy karolja, és segélykérően Thorinra lesett.
A férfi ellágyult tekintettel figyelte a jelenetet: valósággal tündökölt a tekintete, és a mosolya láttán puhán feldobbant Bilbo szíve.
- Nem engedlek el sohasem - dünnyögte Kili, az arcát Fili kusza hajába temetve. - Együtt leszünk mindig, mint a sziámi-ikrek.
- Nem is tudom, melyikünknek lesz kínosabb…
- Csitt te, hallgass. - Valahogy befészkelte magát az ölébe, és a homlokának bökte az orrát. - Az én pici bátyám. Egészen pici, pirinyó Fili. Én bezzeg magas leszek, mint Thorin. Szegény Fili.
- Elmész te a búsfenébe.
- Az én Filim.
- Polip vagy te, nem törpe - zsémbelt Fili, és tele szívvel vigyorgott. - Betesszük a vlogba, el se hiszik.  
- Fili - dorombolt Kili.
- Elég legyen, élek, vagy nem? Ne, fúj, ne nyalj meg… Thorin, lehet inkább Azog a tesóm, Kili undi!
- Mllee, már megjelöltelek.
- Indulhatunk Bakacsinerdőbe? - vetette közbe Thorin, és a fiúk egészen nekilelkesedtek: feltartott kezekkel hurráztak (a leginkább csatakiáltásra emlékeztetett) és Bilbo azt vette észre, hogy az ő ökle is ott van a levegőben. Alig tudott megmaradni a székében, ahogy ismét a buckás útra gördültek, és előrehajolt az ültében.
A mező színfoltjai egybefolytak körülöttük, és a felhők hosszú árnyékokat dagasztottak, villódzó fényekkel játszottak. Bilbo érezte az út szelét a hajában és az izgalmát a gyomrában. A fiúk egyre marták egymást a hátsó ülésen, és ő egészen belefeledkezett a csicseri csevejükbe és Thorin közelébe. A törpe biztos kézzel vezetett, az ujjain tintafoltok, az arcán a nap fényei futottak át, és a levegőben érezni lehetett még a fegyverek idegen és forró szagát. Thorin tincsei könnyedén kavarograk, és Bilbo elrévedt abban, hogy egyszerűen csak figyelje, félrehajtott fejjel. Thorin észrevette, és egy pillanatra felé lesett: összefogódzkodott a két férfi tekintete, és Bilbo öntudatlanul vigyorogni kezdett.
- Azt hiszem - mondta rekedten -, már a hátunk mögött van a neheze. 



komment: I G E N // nem

23 megjegyzés:

Viktória Kudron írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Raistlin írta...

nyaaamiérttöröltedjaj D:

Viktória Kudron írta...

Félrenyomtam ezen a csodán, még jó, hogy nem veszett el a véleményem, hát na!

Szóóóval, szia! Füstkarikákat eregetve a kávém mellett szétizgultam magam ezen a fejezeten, ami három szóban: akció, kaland, izgalom.

Dís lelket tud verni bárkibe, bírtam a higgadtságát, amivel kezelte a helyzetet, pedig nagyon nem lehetett könnyű neki, mikor megtudta, mi történt. Mégiscsak anya... (de még milyen)

Kili, ahogy arra tanítgatja Bilbót, hogyan bánjon a fegyverrel! És Thorin féltése! ÉS Gandalf szavai a múltból!
A szemem előtt láttam a mentőakciót, mint egy jó film képkockái, úgy peregtek előttem.
"- Mithril, te szerencsétlen. Legközelebb motozz már meg." Azogot aztán jól lecseszte Fili, aki lesöpörte nálam most az akcióhősöket, olyan laza és kemény - és rohadt zsémbes, míg Kili egy tündér a végén. Nem idézem a végét, mert hosszú lenne, de "Együtt leszünk mindig, mint a sziámi-ikrek" - Tauriel és Fiffi nem hiszem, hogy pártolná az ötletet, ettől függetlenül édes momentum :3

A S.A.S kommandózása pedig és ez a megint maguk azok az őrmestertől! Valóban meglepő, hogy Azog még nem végezte be ott, bár annyira azért nem is. Thorinra nagy hatással van a mi drága Bilbónk, és vice versa.

Az én kezem is a magasba emelkedett egy lelkes csatakiáltással, irány Bakacsinerdő! :D

Raistlin írta...

GYAAAAAAAAAAA meglett, köszönöm szépen (nagyon) [nagyon] ;u;

Szegény Dísnek szerintem muszáj higgadtnak maradnia ebben a családban :DD A bátyjai és a kölykei törnek-zúznak, ő pedig csendesen elsimítja a káoszt a nyomukban. Thorinnak talán ő a legfőbb támasza - és nem irigylem Azogot.

Nem sűrűn szoktam akciójelenetet írni, tehát rengeteget jelent, hogy sikerült filmszerűre szabni ;u; Jöhet is Bakacsinerdő - és a neheze... :D

Viktória Kudron írta...

De meg ám! ;D

Mindenki tör és zúz, ő pedig már hozzászokott gondolom, fel se veszi a dolgot, csak menti a menthetőt (mondjuk rá). Végtelen türelemre és szeretetre vall.
Azog pedig szorul ám! Nem tudom eldönteni, sajnáljam vagy ne, ezek után, ahahaha!!

Szerény személyem szerint több akciójelenetet is írhatnál, ha úgy adódik, mert fenemód eltalálod (olvasok én itten sok mást is, harr), bátorság! :D

Hm, úgy érzem, egy jó üveg vöröset be fogok készíteni az erdei mókához, mint nyugalmam mentsvára :D

Raistlin írta...

Thranduil meglátja, hogy porzik az út a furgonnal, ordítva vetül a boroskamrába, "a lakatokat, A LAKATOKAT!"

Viktória Kudron írta...

Hát ejnye, meg bejnye. Micsoda fogadtatás ez, szép szálfa király uraságtól, kérem szépen! Menti a menthetőt, a legfontosabbat, chh-chh, annyira jellemző! *lapos pillantás

nusi írta...

Fúúúúúh, mit ne mondjak ez izgi volt. Dís <3, megemelem előtte a kalapom, tud lelkesítő beszédet tartani az tuti. Míg a fiúk trappolnak megmenteni Filit, ő csak ennyit mond hogy: Ja, hogy elrabolták az egyik fiamat? Tudom hogy meg fogjátok menteni, nem lesz itt gond egy szál sem, na csá, legyetek jók. :D. Amúgy ez az akció jelentet egész jól egyben volt. Máshol ha hasonlóval találkozom, mindig vannak kis bukkanók, h akkor most ki, mit, hogy, mikor, miért csinált és egyáltalán mi történik, de itt és most mintha csak egy filmet láttam volna, egyben voltak az események, követhető volt minden mozzanat. Egyszóval elég király fejezet volt, és már alig várom mit fognak művelni Thranduilnál. Gondolom ezek után Thorin nem a legjobb hangulatában lesz és ennél fogva szerintem már előre elkönyvelhető egy kedves kis vita kettőjük közt, tekintve h mind a ketten rettentő makacsok. Bár most nagyobb dolog forog kockán mint a büszkeségük. Tehát irány Bakacsinerdő és bekészítem majd a popcornt a következő fejezethez :D.

Raistlin írta...

VIKI, bocsánat, de elképzeltem Thranduilt faként, és most nagyon röhögök.

NUSI, ~~sikerült követhető akciójelenetet írnom~~, igggen ;A; Köszönöm szépen! Thranduilnál pedig... lényegében: ott állnak egymással szemben, Thorin, a házőrző husky, torokból morog, Thranduil pedig, a macska mindene, fúj, és akkor várod, melyikük karmol vagy harap előbb. Imádom a dinamikájukat, és ebben az AUban sokat játszhatok vele, mert Erebor soha nem esett el, a világ multikultibb, nyíltabb, és ők meg kvázi szomszédok - egy évszázada másznak egymás agyára állandóan.

nusi írta...

Nem akartam elképzelni ezt a párharcot, de megtörtént, és OMG, minden pénzt megért. :"D

Raistlin írta...

ne tudd meg milyen ingerem van ebben a formában megírni :'D

nusi írta...

Hallgass az ingeredre, szerintem senki nem fog megsértődni, ha netalántán, egészen véletlen ez megtörténik. :D

margaery. írta...

az alcím mint mindig, bámulatba ejtően elgondolkodtató és művészi:D a fejezet pedig nagyon izgalmasra sikerült, ráadásul Kili&Fili olyan aranyosak (tudom,hogy nem kellene azon nevetnem,hogy otthagyták az ujját, de mégis:DD)
de azért Bilbo a kedvencem^^
“A legalkalmatlanabb pillanatokban van aztán neked egzisztenciális krízised! ":DD
az utolsó mondat pedig már a filmben is ütött *sóhaj*

Raistlin írta...

NUSI, ne kísérts :DD

MARGAERY, köszönöm szépen, úgy érzem, a fejezetcímek igazán összefoglalják a regény mély, megfontolt tartalmát és bölcs tanulságát.
A törpék valahogy rohadtul nem akarnak beszélni róla, így nem sikerült beleírnom, mert szerintük szóra sem érdemes karcolás, de Fili valószínűleg kap majd robotujjat. Tiszta badass lesz.

És mind Bilbo vagyunk, és Bilbo pedig mi.

Cathy írta...

Á, imádom a címet! Visszasüllyedtem egy rajongástól megkattant, olvadó tinilánnyá, ennyit engedj meg: jaaaj, ez olyan jó volt, úristen de imádtam, asdfghjk *_* Szóval az akciójelenetek nagyon ott vannak, és mikor Fili "meghalt" leesett az állam, és fú, nem hittem el. És miközben izgulunk, hogy mi lesz, Thorin még akkor is tud "cuki" lenni, ahogy testével védi Bilbót (ÚRISTENDEARANYOSAK, NEM BÍROM). És én még mindig nem nyugidtam meg teljesen, jaj a S.A.S. igaz nem lesz béna, és Azog igaz nem fog megszökni? Bilbónak nagyon igaza van - és itt közbeszúrom, hogy mennyire nagyonnagyon tetszett az a rész, mikor elgondolkozik, hogy vannak jó orkok is, annyira bilbós - de azért meg kellett volna ölni Azogot. Most félek, hogy nem kapja meg a méltó büntetését. Legalább Fili lenyúlhatta volna a jobb gyűrűsujját. Emlékbe vagy mi.

Ez a mondat nagyon tetszett:" Modern korunk is szül hát csodákat."

Azt hiszem ennyi, összeszedetlen vagyok, és túláradóan tocsogós, de bocsássámeg, csak odavagyok érte. Nagyon várom már a keddet :3

Raistlin írta...

CATHY, juj de édes vagy, köszönöm szépen ;u; Középföldén örök szabály, hogy a sasok megoldanak mindent, tehát a S.A.S. megold mindent.

Szerintem a film egyik legnagyobb tanulsága az, hogy "az igazi bátorság nem azt tudni, mikor vegyél el egy életet, hanem hogy mikor kíméld meg" - megdöbbentett és elgondolkoztatott az, hogy Bilbo nem ölte meg Gollamot [mármint oké, tudtam, hogy túléli, de annyira drukkol annál a jelenetnél az ember, hogy ÖLD MEG, ÖLD MEG, ÖLD MEG, minden oka megvan rá, aztán nem teszi meg, és szembesülsz magaddal] - szerettem volna elcsenni ezt a pillanatot és ezt a tanulságot, nagyon fontosnak érzem Bilbo karakterét tekintve; és azt is hangsúlyozza, hogy a modern Thorin miben különbözik a régitől: egy megfontoltabb uralkodó, aki nem kényszerült száműzetésbe, sokkal tapasztaltabb politikus, és tud hallgatni a jó tanácsra, ha a helyzet úgy hozza - Bilbo hatással van rá, és annyira bele vagyok boldondulva a kölcsönhatásukba, hogy hűha ;u; Nagyon örülök, ha sikerült hitelesen átadnom, mert két-három hét óta ezen töprengtem; nem szeretem előre eldönteni, mit fognak csinálni a karakterek, de a sztori nagyvonalakban megvan, és... fogalmam sem volt, Thorin hogyan fog reagálni, és Bilbo képes lesz-e irgalmat mutatni. Szóval veletek izgulok :DD

Viktória Kudron írta...

Valld be, Thranduil egy nagyon csinos fa lenne! A lombkoronája nemkülönben!

Raistlin írta...

Már most gyakorol kisdrágám :DD

LadyLoss15 írta...

Mohó voltam, és telóról elolvastam hazafelé, de akkor most lelkiismeretesen jövök, és hagyok egy kommentet.
Meg talán újra is olvasom. Mert NAGYON ott volt.
Alcím: nem tudom miért tetszett annyira.
Szegény Kilit borzalmasan sajnáltam. Elvitték a cinkostársát. Olyanok ők, mint Fred és George, csak épp nem ikrek, de ennyi erővel lehetnének is. És most az egyiket elrabolták. És levágták az ujját *hüppög* még mindig nem sikerült feldolgoznom.
Dís.... BASSZUS, állatira megdöbbentem, mármint, számítottam rá, hogy erős lesz, de legalább némi hisztériát vártam volna. Imádom, hogy sokkal higgadtabb és erősebb érzelmileg, mint a saját bátyja. Kili jóformán gyerek, azt még megértem... Dís lesz az új kedvencem Fili mellé, asszem ^^
Bilbo és a BÁTOR lopakodása, miután Kili lövészeti gyorstalpalót tart neki... *.* Kis hős.
"- TÖLGYPAJZSOS!
Ő ordítva felelte:
- Itt van, hogy szétrúgja a fenekedet!" hahaha Bilbo tud valamit. És MEGINT megmozgatja az orrát. Úgy mozgatja meg. aww
"és Fili gyomrába tüzelt. " és Kili NYÜSZÍT és emlékszem, hogy én is nyüszítettem, hiába tudtam, hogy nem teheted ezt, de akkor is féltem, hogy mégis, és ajj, túl nagy hatással vagy már az olvasóidra...rám legalábbis biztosan... :/
"- Na ne - bukott ki Bilbóból. - Könyörgök, ne mond, hogy szabadságharcos vagy." Akármit is mond Bilbo, én azt mondom, zseni vagy. Imádtam az ezután következő bekezdéseket. Imádtam.
(Az idő tönkrement - mondtam már, hogy zseniális, ahogy írsz?)
"de Thorin előre vetődött, és a földre rántotta a hobbitot" aww :$
És itt jöttem rá, hogy de, Fili él, és kipislogtam két könnycseppet a szemem sarkából... Fili HŐS. Tényleg vérbeli törpe-örökös. Igazán jó utódja lesz Thorinnak. Teljesen új oldalát ismertük most meg, és ha lehet, még jobban imádom :))
Bilbo és a "ne lődd le" és az érvelése. És Thorin hallgat rá, Thorin megváltozott, és Bilbo TUD hatni rá, ami fontos, és ez már a Battle of The Five Armies-ban is látszott, és te most remekül kidomborítottad. ;)
" De miért volt rajtad mithril?
- A szabad ég alatt aludtunk, rajtad miért nem volt? Mahal nevére, Kili, viseljed!" IGEN, Fili olyan felelősségteljes, annyira imádom, és annyira jellemző, hogy Kili meg nem, ebből a szempontból tök szuper, hogy nem Kilit vitték el, és olyan kis ügyesen beleszőtted, hogyan lehet megmenteni úgy, hogy jéggé...nem, kővé fagyaszd bennünk a vért. Aztán Fili az ujjáról kérdez. Jajj, egyem meg *.*
És Kili milyen ÉDES már, komolyan, kezdem sajnálni, hogy az én öcsém egy paraszt, akivel csak veszekedni lehet, meg néha megverekszünk, és sajnos újabban megnőtt, túlnőtt, és ő nyer, és pár napja majdnem eltörte a csuklómat - jobb lesz visszavennem. De Kili-Fili, a Hobbit első filmje óta ők voltak a kedvenceim, és egyre jobban imádom őket. Még jobb tesók, mint Sam&Dean. *.*
"Thorin, lehet inkább Azog a tesóm, Kili undi!" Filiiiiii
Most nem nagyon volt Thilbo, amiérthető, mert sok akció volt, de mégis ott volt végig az az összetartozás és féltés, csak a háttérben. Nem is tudod elképzelni, mennyire csodállak ezért - sosem lennék képes úgy írni egy egész fejezetet, hogy nem térek ki a főszereplő shipemre. Tuti nem. *kalapot emel*
KEDDET AKAROK! (és sok kis romi morzsát)
LL15

Raistlin írta...

Juj, nagyon-nagyon szépen köszönöm a kommentet ;A;
Fili-Kili az kvázi William és Harry az angol királyi családból a színészek szerint, és ez az analógia rengeteget segített az ábrázolásukban - és ott van persze hogy Fred és George partners-in-crime kémiája, és imádom őket, mert annyira totálisan tesók.

A szívemre téve a kezem ígérem, hogy a következő fejezetben Thilbóék végre szusszanhatnak annyira, hogy legyen pár pillanatuk kettesben (pár oldal már kész van, kapva kaptak az alkalmon :D) bár Thorin kitartóan célorientált, Bilbo meg nagyon szeret elveszni a maga kis világában - amikor éppen nem bújik elő badasskedni.

Dís pedig két bátyóval nőtt fel, két fia lett, nincsenek jó viszonyban a férjében - Dís egy szikla, abszolút tántoríthatatlan, és ki nem néznéd belőle, mert duci, cuki, szőke és kék szemű, a kis pirospozsgás arcával, de rohadtul. nem. akarod. fölbosszantani. :D Nagyon tetszenek a harcoshercegnő!Dís headcanonok is, de valami igazi asszonyos energiát akartam neki, és hogy tökéletesen ellenpontozza az apját és a bátyjait, és kvázi ő tartja egybe a családot. Bilbo jó helyre házasodik - akarom mondani... :D

LadyLoss15 írta...

Jajj Thilbo moments alig várom *.*

Raistlin írta...

Ők is :'DDD

Viktória Kudron írta...

Gyakoroljon csak! Helyes, helyes! :D

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS