a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2015. április 20.

Here Comes the Sun

 Erik/Charles, egy tempós kis romkom rövidke modern AU-ban.


a számok kezdősoraira kattintva mágikus módon megjelenik a zene



h e r e  c o m e s  t h e  s u n



Szóval öt év, és Erikhez végre hozzávágnak egy szolgálati lakást. Nem könnyű csak úgy szerezni egyet, ha az ember a S.H.I.E.L.D ügynöke.
Meg ha nem egészen ember.
Egy csuklómozdulattal elfordítja a zárat, és átszublimálódik a küszöbön valahogy. Az ajtó kattan mögötte, és a fények maguktól felégnek.
Menet közben leoldja a taktikai övet, a pisztoly, a bilincs, a vipera a vakolat-poros padlón koppan. A levegőben a száradó festék nyirkos szaga, és az ablakokon még celofán-cafatok. A hűtő  egészen apró, a laktanyáról mentette át, egy szomorú DEUTSCHLAND hűtőmágnes van rajta, és a helyi pizzéria szórólapja.  Erik a bakancsa sarkával kinyitja, csalódottan felhorkant, és jobb híján cigarettára harap.
Így célozza be a fürdőszobát, lerúgja a nadrágját, és hátranyúlva áthúzza a fején a pólóját. A csempére írta fel alkoholos filccel, melyik csap HIDEG és melyik MÉG MINDIG HIDEG, csak egy pillantás: az utóbbi csap eltekeredik, és ő a felköhögő vízsugár alá áll, ügyelve, hogy a cigarettát ne oltsa el. Kivételesen emlékszik a hajómintás zuhanyfüggönyre, és egy ingerült mozdulattal berántja.
Hajnal négy van, és ő nem látott ágyat negyvenvalahány órája. A főnöke nem tudhatja meg: nyugdíjazná azzal a baszott mozdulattal. Erik most végre engedi, hogy a válla megereszkedjen, és a hátát a csempének vetve leguggol, a zuhany pergő pocsolyájába.
A fejét hátrahajtva hallja meg a felmormogó slágert, és ahogy felzúgnak a vezetékek: a szomszéd fürdőjétől csak egy semmi kis fal választja el, és nevezetlen szomszéd most énekel.
- La bohème, la bohème! - Valami ódivatú párizsi sláger, tele vágyódó reménnyel. -  Ça voulait dire on est heureux…
Erik felkuncog, csak úgy magának. A hang hamis, furcsa, fiatal, és egy férfié. Soha nem gondolt még a szomszédjával, de most meglepi a nemzetiségének a találgatása; belga? Francia? Ami érdekli, az az, hogy civil; és ártalmatlan; és ha a S.H.I.E.L.D rábólintott, hogy oké, akkor bizonyára oké.
- Dans les cafés voisins, nous étions quelques-uns, qui attendions la gloire…
A kiejtése tökéletes, és még tudja is a szöveget. Erik elnyomja a cigarettát a lefolyóban, és talpra kecmereg. Egyszeriben bosszantja a dal csobogó reménye, és rosszindulatúan bámul a csempére. Kopogjon át? Vagy jöjjön egy jogvédetten goromba “hé, halkabban?” A srác a bohém életről énekel, szegénységről, és csupa olyan dologról, amiről fogalma sem lehet.
Erik, mintegy figyelmeztető jelleggel, becsatlakozik a maga kis orrhangjával:
- La bohème! - kiáltja és trillázza, szándékosan harsányan, és a szomszéd erre fuldokolva felnevet.
Van valami a nevetésében, ami viszont-vigyorként ül meg Erik szája szélén, és a tusfürdőért tapogatózva üvöltve folytatja:
- La bohème!
-  On était jeunes, on était fous!
-  La bohème! - ismétli Erik, az egyetlen sort, amit a maga részéről megjegyzett, és valami placcsan a szomszédból; mi, a srácnak kádja van?
- Ça ne veut plus rien dire du tout!
Ki énekel a kádban?
Persze: a bohémek.


Négy nap telik el. Erik talán túl fáradt hozzá, hogy emlékezzen a zuhanyzós esetre, és nem is nagyon jut eszébe, amíg  észre nem veszi a névtáblát a szomszéd ajtaján, és csak úgy mellékesen rögzíti: “tehát Charles-nak hívják,” aztán megtorpan a gondolataiban: kit hívnak Charles-nak? Már-már komikus, ahogy visszahajol, és hunyorítva nézi az ártatlan, kék ajtót az aranygombnyi kilinccsel, melynek büszke tulajdonosa Dr. Charles F. Xavier.
- Nem “Csárlz,” “Sarlsz” - emlékezteti magát; de amilyen keveset tud róla, abban is téved.



A holnap egy hosszú nap éjszakája, tehát talán természetes, hogy Beatles kerüljön a hajnal négyes repertoárba. Mire Erik bevonszolja magát a zuhany alá, Charles már a Hey Jude felénél tart, és a fenébe is: a kiejtése kifejezetten brites.
- So let it out and let it in, hey Jude, begin - dalolja a jelek szerint Csa’lz - You're waiting for someone to perform with…
- Hey, Jude - csatlakozik be Erik, akinek változatlanul remek a szövegmegjegyzési képessége, és Charles feldorombol:
- Tökéletes időzítés, barátom.
És Erik szó szerint elejti a szappant, mert a francba: Charles-nak nem szabadna énekelnie, neki állandóan beszélnie kéne, ezzel a finom, flörtös kis hanggal, de Erik nem mer megszólalni, nincs az az isten, szóval ahogy előre hajol, csak azt dúdolja szinte kétségbeesetten:
- Don’t make it bad, na-na-na…
Charles felnevet, kissé valahogy kifulladva, és egészen lágyan folytatja:
- Take a sad song, and make it better!
És Erik hagyja, hogy hamis biztonságérzetbe ringassa az egyszerű dallam.



David Bowie-t mondjuk nem várt. És azt sem, hogy csak azért másszon a következő kimerítő küldetése után lehetetlen időpontban a zuhany alá, hogy végighallgassa, hogyan hadakozik a szomszédja a Modern Love-val, és kisegítse a refrénnel.


Erik nem lenne Erik, ha nem készítene tablót az egészhez; Istennek legyen hála, csak fejben, mert a nappali nagyját már úgyis lefoglalja a sajátos kis montázsa Shaw-ról.
Charles pontban hajnal négykor fürdőzik, és ez a rendszeresség nem orvost sejtet, hanem valami egyetemi értelembe vett doktort egy érdekes, de következetes munkarenddel. Így talán nem meglepő, hogy beszél minimum két nyelven. És… nagyjából ennyi.

Próbál rá nem gondolni.

Próbálja a munkáját végezni.


A helyzet viszont az, hogy sosem gondolta volna, hogy a főhadiszállása egyben otthon is legyen. Örült, hogy kicuccolhat a laktanyáról, és kínosan boldoggá tette a bútorok összeszerelése, de a lakás praktikus lett, nem kényelmes, és nevetséges, hogy előbb kucorodik a műanyag zuhanytálra hamis Elvis Presley-t hallgatni, minthogy leüljön bármelyik fotelébe, és letöltsön magának egy rendes albumot iTunes-on.


És naná, hogy az egész túl szép ahhoz, és túl kényelmes, hogy örökre így legyen; mert bár Charles szerint amit Björk művel, az zene,  Erik meg nem ért egyet, csak ennyi volt a terük a nézeteltérésre, és Erik tudja, hogy a pokolba fog futni az egész abban a pillanatban, hogy tényleg szóbaelegyednek, tehát rettegve várja, hogy Charles átállítson egy pitével, aztán megkönnyebbül nagyon, hogy hetek után sem történik meg, aztán átesik a kurva macskán.
Charles macskája kvázi rózsaszín, és nagyon bolyhos, és Erik talpa alá spurizik az éjszaka, amikor állít haza, teljes taktikai cuccban - golyóálló mellény, pisztoly a derékon, minden, és ő káromkodik, a macska meg megbántottan vonyít, és a kis kék ajtó kivágódik.


Erik meg akar halni. Aztán egy kissé kevéssé, amikor Charles előlép, kardigánban és olvasószemüvegben, és ó, bassza meg, bassza meg, mert muszáj, hogy cuki legyen, ugye?
- Ziggy! - tapsol a macskának, aki bosszankodva kispurizik Erik életének és minden döntésének súlya alól, és feltartott farokkal, nagyokat nyávogva iramodik a gazdája felé, aki mosolyogva kapja a karjaiba, amíg Erikre sandít.
Közben lehajol, és összeüti az orrát a macskáéval, valami összeszokott, hülye kis mozdulattal, és Eriknek vége van.
- Ziggy Stardust? - kérdezi, egyidőben azzal, hogy Charles azt mondja:
- Igazán bocsánat… - aztán, elkerekedett szemekkel: - Te vagy az?
- Személyesen - dünnyög Erik, ahogy letörli a tenyerét a kommandósnadrágban, és indulna tovább, hogy sörbe és mirelitbe fojtsa a bánatát, amikor Charles félreáll, és ellentmondást nem tűrve közli vele:
- Gyere, megteáztatlak.  


És akkor Erik ott ül az otthonos, pazar kis konyhában, és Charles úgy tesz, mintha ezer éve ismerősök lennének, a macska meg fel van engedve minden létező felületre, a falat is beleértve, és Erik nem tudja, hogyan kezelje a helyzetet, mert Charles a napját meséli neki, nem az életét, mert egyikük sem mutatkozik be, és mert Charles teája normális, amilyet csak Európában kapni, szóval Erik kiböki:
- Akkor most kefélni fogunk, vagy mi?
Charles pedig nem nyeli félre az italát, meg semmi, csak ránéz, valahogy derülten és üdén, és nagy szemekkel kérdezi:
- Aha, szerinted is kéne, ugye?


Erik végigfekteti a konyhaasztalon.
Az egész túl gyorsan történik.
Charles édes és lelkes, és Erik nem tud a szemébe nézni, szóval a fűszerespolcot bámulja a gramonfonnal, mert Charles-nak gramofonja van.
És megtörténik, mert nem tudja, hogyan akarhatná Charles-t másképp, és hogyan fejezhetné ki, hogy szüksége van a közelére, de ott van benne a húsnál is mélyebben, és nem elég, de Charles élvezi, a saját ajkaira harap, a fogai fehérek és lehetetlen a szája pirosa, motyogva biztatja, és minden dühödt kis lökést felnyögve fogad, és Erik utálja magát közben, mert volt valami köztük, valami különleges, és most talán elbaszták.
Szó szerint, és végleg.



Nem akar drámát csinálni belőle. Amikor végez, visszaslicceli magát, és megvárja, hogy Charles felrángassa a maga nadrágját, ami eltart egy darabig, mert a férfi pihegve és elégedetten csak hever előtte, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, szóval Erik végül lelép, amikor Charles fölül, és látszik rajta, hogy mondani akar valamit, de Erik nem engedi:
- Hát, én el - közli az angol töredékével, és Charles fáradtan bólint, hullámos a haja az arcába esik. És Erik pontosan tudja, milyen képet vág orgazmus közben (és milyen mennyei illata van a nyakának) - de jobban érdekelné mondjuk, adott esetben, a középső neve, F., F., F, mint…
(Fuck, fuck, fucking.)



Nem hagyja magát bánkódni rajta: két nap, és rendben van, már nem kamasz. Három nap, és eljut addig is, hogy visszamenjen repetára, és ezúttal már Charles ágyában basznak, ami ringatóan hatalmas, és az egész már megnyugtatóan olyan, mint egy affér, mint Erik korábbi viszonyai férjes asszonyokkal és anonim alakokkal, nincsenek kérdések, összebújások és érzelmek, csak húsz-harminc perc, a pöttyös takaró, és hogy: kellesz, kellesz, kellesz.
A baj az, hogy most Charles volt felül, és nem igazán akaródzik lekászálódni róla.
- Ki kéne dobnod az óvszert - emlékezteti Erik, és Charles kényesen felmordul.
- Tervezem. Gyere, hadd nézzelek… - Felkönyököl, és képes, és a kezébe veszi az arcát, és cikázik a tekintete minden megfeszült vonásán. - Gyönyörű vagy, mondták már?
A helyzet az, hogy nem. Erik sosem maradt addig. Felül, és Charles az ölébe csúszik.
- Ma is sietned kell? - kérdezi kedvesen, megértően, és a francba az egésszel.

A francba, mert Erik marad vacsorára.



És aztán hat hét múlva… mi, már hat hét?
- Kelj fel - nógatja Charles. Charles Fucking Francis Xavier huszonnyolc éves, és a Harvard professzora. A macskája Ziggy Stardust, és van egy fogadott húga. Mellesleg telepata. Imádja a klasszis kis dallamokat, és a teáját cukor nélkül issza, tejszínnel, két süteménnyel. Imád nassolni, és tűrhetően tud főzni. Dúdol közben, és a kádfürdőhöz is énekel, amihez jóval korábban kel fel, mintsem hogy készülődnie és indulnia kellene. Az ő világában örökké tartanak a reggelek, a kéjesen hosszú pancsokkal, terülj-terülj reggelikkel, a ropogós újsághírekkel, rádiózenével, a macska megetetésével és a számtalan szobanövény végigöntözgetésével.
Erik hagyja, hogy úgy-ahogy talpra rángassa, és szédül még a feje a tegnapi brandy-és-sakk eseménytől. Az illatgyertyák illata túl tömény a félhomályos fürdőben, de a víz balzsamosan meleg, és végignyújtózik benne, ahogy Charles az ölébe csüccsen.
Erik harmincnégy. Az, hogy titkosügynök volna, elvileg bizalmas, de Charles-ról hálistennek lepereg a fedősztorija. Egyedül él, elvileg, bár van egy szomszédja, aki a szívére vette, hogy a hűtője mindig tele legyen, és könyveket gyömöszölt be neki a levélrésen, amiket ő magában göcögve olvas helikopter-bevetéseken. Erik embereket gyilkol, már inkább hivatásból, mint hobbiból. Erik hazárdjátékba csalja a halált nap mint nap, és minden parádés túléléssel bankot robbant, de az érzelmeitől még mindig retteg.
Az érzései persze, mint Charles, éppolyan csökönyösek.
A nyakán maradnak még egy darabig, úgy tetszik.

Erik mentás sampont csorgat a tenyerébe, és Charles hajába masszírozza gyengéden. A férfi felhúzott lábakkal ül a kádban, és dúdolgat magában.
A repetoárjukban határozottan megszaporodtak a szerelmes számok az utóbbi időben. 



komment: IGEN // nem
végtelenül kreatív cím a beatles azonos cé számából; hátha lesz majd jobb ötletem, drukkoljatok
a fic duett-a-zuhany-alatt alapötlete [innen] van; megláttam, és tudtam hogy vagy csuklóból írom meg, vagy sehogy sem

19 megjegyzés:

Mitsuki írta...

pont ma volt egy beatles nap, meg hey jude és let it be~
szóval ez egy kis tavaszi napsütés, ha éppen esik kint (vagy sötét van mert este van) meg egy kis humor a hegyekben álló házik tetején táncolva.

*és bevallottan énekelnek emberek a kádban*
*például én is*
*igen, hajnalban is*
*utálhatnak*


köszönöm.

littlemissprimadonna írta...

Hát megyek és vattacukor-felhőbe fojtom magam. Nagyon baba volt :)

Raistlin írta...

Tündérek vagytok, lányok, nagyon köszönöm, feldobtátok az estémet ;u;

Névtelen írta...

aaaaah ez rajtaütésszerűen cuki. bang! meghaltam
Sunnyapple

Raistlin írta...

mawwww *búgott a tetemed felett némileg morbidan*

nusi írta...

Késő van, de amint megláttam, megerőltettem magam, mert CHERIK!, elolvastam és awwwwwwwwwwwwwwwwww :3 *-* Most már nyugodtan fogok aludni.

Névtelen írta...

Juj, itt bazsajgok még, olyan aranyos lett.; )
Kellően feldobott így Gulliver utazásai közben olvasva. : )
Szóval nagyon köszönöm.
És egyébként tervezek én majd összeszedettebb és rendes kritikákat is hagyni magam után. Heh. ~~`
(Például a csodálatos és mélyen tisztelt LORD LAZARUS-hoz, amit imádok.; ))

~ Eszter

Raistlin írta...

Nusi, nyugodalmas jó éjszakát kívánok így utólag is, és köszönöm szépen! :D

Eszter, részvétem a Gulliverhez, és köszönöm szépen ;u; Nagyon érdekelne, mit gondolsz a Lord Lazarusról, így ha időd engedi, szívesen várom a véleményedet ouo

D.L.L. írta...

A francba, így harmadszori olvasás után illene már mondanom valamit, de engedd meg, hogy csak fölvegyem a kedvenc Beatles pólómat és abban fetrengve nyöszörögjek neked roppant kifejezően. (De azért az összes többi dal is a listámon landolt.) És most nosztalgiával visszagondolok rá, hogy a Lord Lazarus elején még milyen fura volt, hogy rögtön dugtak rögtön az előtt/után hogy rögtön egymásba szerettek és most már az lenne a furcsa ha nem így lenne. Mert ezek így ők. És az esküvők és a first time ficek mellet most már erősen támogatom, hogy minden fandomodban írj egy x és y szomszédok AU-t, mert igencsak imádnivalóak :3

Raistlin írta...

ó igen igen IGEN, konkrétan vonyítottam szegény Rivernek, hogy Cherikéket nem lehet összeereszteni, mert kettőt pislogok, már egymásnak esne, és mi lenne, ha legalább a novella végére időzítenék, vagy a regény hatodik fejezetére, vagy BÁRMI, ez tűrhetetlen, ez antiklimatikus, ez szerkezeti káosz, ez, ez - ő meg mélyen a szemembe nézett, és közölte, hogy "a kánonban is rögtön lehidaltak egymástól," és haha, tényleg. És ha azt vesszük, hogy kánon üzemmódban az első alkalom valószínűleg Vegasban van, három napnyi ismertség után, a hatvanas években, akkor no. Igazolva érzem magam. Ne-próbáljátok-ki-otthon-gyerekek kategória, de ők ketten úgy fest, hogy így működnek, ami amúgy szépen le is metázható, mert mindkettük jelleméből eléggé adódik, akár akarja a szerencsétlen fanficíró, akár nem.

És hü, a másik meg :D Féltem, hogy az Ott vagy Otthon után unalmas lesz még egy szomszédos/marveles történet, pláne, hogy fogalmam sincs, miért zúgott rám a műfaj, a szomszédjaimnak a nevét sem tudom, nem hinném, hogy valaha akár össze is barátkoznék bármelyikükkel, de így jártunk, úgy fest. Nem bánom különösebben ilyen kedves hozzászólások után :3

rosie írta...

3:1 arányban csodállak és [nem találom a megfelelő kifejezést arra, amit mondani akarok, de csupa pozitív és csillámporos vattacukor, amint kitalálom, visszajövök vele]

visszajöttem fürdésből
[énekeltem hozzá]
és napocska vagy nekem

Raistlin írta...

Napocska vagyok ☼ Nagyon szépen köszönöm ;u; Feldobtad a ☼-omat ;3;

Iwi írta...

Awwwwwww.

Bővebben: aaaaaaawwwwwwwwww.

Napok óta vártam rá, hogy nyugalomban leüljek és elolvassam, és awwwww. Annyira nagyon kellett már. Cherik meg fluff és awww. Mintha az elmúlt 2 borzasztó napom meg se történt volna. :) (Köszi szépen.)

Raistlin írta...

Drága vagy, és szebb napokat - avagy a költő szavaival:

Here comes the sun,
and I say, it's all right

Little darling
It's been a long, cold lonely winter
Little darling
I feel that ice is slowly melting

^^

írta...

Azt hiszem kellően szentimentális vagyok, hogy masszív fangörcsöt kapjak egy ilyen kis szösszenettől. Pedig komolyan azt hittem, hogy ezt a korszakomat egypár-jópár éve kinőttem. :D
Rettenetesen élveztem, és remélem lesz még pár dolog, ami hasonló cukormázas-szappanhabos dologra ihlet meg téged.

troublemaker írta...

jó, akkor látom nem csak én olvastam el többször *ártatlan fejet vág*

Raistlin írta...

na de miért vagytok ti ilyen édesek ;u;

sunshine-state írta...

Ez meg olyan cuki volt, hogy velük daloltam végig az egészet :) Meg amúgy Erik olyan elegánsan tudja kifejezésre juttatni a kívánságait, hogy az valami lenyűgöző :D

Raistlin írta...

Erik finom, úri modora örök eleganciájának tanúbizonysága és *nem bírja tovább, felrötyög*

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS