a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2015. március 24.

thistle&weeds


6. fejezet

"Egy Gyűrű mind felett,"
mondta Szauron,
de ezt valahogy
senki sem tartotta
fenyegetőnek

Bilbo megugrott ültében. Olyan régen nem volt a telefonja a kezében, hogy már-már a létéről is elfeledkezett. Szabadkozva előkerítette. Feloldotta a billentyűzárat (csak harmadik találatra emlékezett a kulcsgesztusára: egy egyenes vonal jobbról balra), aztán gyanakodva hunyorgott az egy szál sms-re.

TERASZ? - T.

Megmutatta Filinek. A fiúnak elég volt egy pillantás a pohara pereme fölül, hogy feltörje a kódot:
- Thorin váratlan udvariassággal érdeklődik afelől, csatlakoznál-e esetleg a meetinghez a teraszon. - Húzott a habos koktélból.
- Óh? - mondta Bilbo, és azzal a lendülettel lehuppant a bárszékről. Kissé megszédült. Váratlan lelkesedést érzett, ami a fülhegyein égett és a torkában bizsergett; leinni magát egy bárban, ahová ezeréves fiatalok járnak, mégsem járja, de királyok konferenciáján asszisztálni?
Háh.
Megigazgatta a visszafogottan virágos ing gallérkáját, és talán kissé fellegzősen kérdezte:
- Rajtatartanád a szemedet Kilin, ha kérhetlek?
- Mi mást műveltem egész életemben? - somolygott Fili, és a tekintetében csillant valami, ahogy a palota felé intett az állával: - Sok sikert, Mr. Baggins.
- Bilbo - mondta a hobbit. - Lelkiztünk egyet; kiérdemelted.
Fili nevetett, és kezet fogott vele.

Bilbo ott érezte a világot a zsebében.

Diszkréten elhaladt Kiliék mellett. A fiú a szék háttámláján kuporgott, hogy szemmagassában legyen Tauriellel; a lány levetette a dzsekit menet közben - a vállára és a karjára virágok voltak tetoválva, egészen finom árnyalatokkal, mintha vízfesték volna.
Bilbót nem vették észre: a világ látszólag semmissé lett számukra egymás közelében, ahogy még mindig hadarva beszéltek, mintha századok óta várnának egymásra, és most mihamarább el kéne mondaniuk a másiknak: “képzeld, ez történt velem, amikor még nem ismertelek.”
Bilbónak futólag az eszébe ötlött, hogy a törpék egy életen át szeretnek, és egyetlen-egyszer; nem tudta, van-e ennek valóságalapja, vagy csak a hagyomány kívánja. Csak egy gondolat volt, amit nem követett. Thorinhoz sietett.


    Egész jól elnavigált Elrond tanácsteraszához - aminek szinte biztos, hogy nem ez volt a hivatalos megnevezése; régi-régi épület volt, kőből, téglából, karcsú és hajlékony, fák-övezte és csendes. Könnyű pillérek fonták közre, és középen egy kőpult foglalt helyett. Bilbónak nem igazán volt alkalma szemügyre venni, ugyanis túlságosan lefoglalta Gandalf biciklije.
Gandalf biciklijére még gyerekkorából emlékezett. Nehéz is lett volna elfelejtenie: az elülső kereke gigászi volt, a hátsó meg egészen apró, és az egészet szürkére festették. Körbekémlelt: a varázsló ott üldögélt az egyik magas széken, koszlott kardigánban és puha sállal, a szemüvege mögül Bilbóra hunyorítva.
- Itt is van - jelentette be.
Elrond és Thorin a kőpultnál álltak a pergő napsugárban. Elrond szükségtelenül magas volt, és makulátlan öltönyt viselt; azokhoz a tündékhez tartozott, akik rövidre vágva hordták már a hajukat, és Bilbónak fakó emlékei voltak egy blogbejegyzésről, ami ezt elemezte, és amit igen valószínűleg elunt két bekezdés után.
Thorin látványosan szenvedett, de az arcán fürge mosoly futott fel, ahogy a tekintetét Bilbóra emelte. A fogai fehéren csillantak, épp csak egy pillanatra, és lenge szellő játszott a hajával.
Bilbo visszaerőltette a tekintetét Gandalfra, aki kevésbé nyújtott kellemes látványt, és élesen kérdezte:
- Hát te?
Valahogy az volt az érzése, hogy a varázsló majd bevágja a zsebébe, és a Megyéig meg sem áll vele. Meglepetten fedezte fel, hogy nem akarná ezt; tiltakozna; maradna.
- Úgy éreztem - mondta a mágus -, szükségetek lehet majd a segítségemre, és lám, nem is tévedtem!
Bilbo és Thorin összenéztek.
- Csak ült ott a széken - kérdezte Bilbo -, és nem csinált semmit se, ugye?
- Tagadnám, ha tehetném - dünnyögte a törpe, és Bilbo a modoráról megfeledkezve nevetett.
- Bilbo Baggins, hadd mutassalak be a házigazdánknak, Elrondnak - bocsájtotta előre Gandalf a tréfát föl se véve, és a hobbit észbe kapva kezet nyújtott:
- Hogy van, uram?
Aztán eszébe ötlött, hogy talán meg kéne hajolnia. Elrond az egész jelenlétét holmi kedélyes kétkedéssel fogadta.
- Most, hogy mind itt vagyunk - mondta Gandalf -, meg is próbálhatnánk újra.
Bilbo nem igazán érte fel az asztalt, de engedelmesen megállt előtte. (A gyűrű mintha moccant volna a zsebében. Feltekintett; Elrond kezén ékszer csillant, ahogy megérintette az asztalt, de nem látta pontosan.)
A kőasztal felülete felfénylett, és halk hanggal üzembe lépett. Thorin erősen vonakodva előkerített egy faragott fémkockát, ami, ahogy letette, az élén megállt. A törpe rákoppantott az ujja hegyével, és mormogott hozzá. A kocka forogva megemelkedett, és a levegőbe függő rúnákat vetített.
- Az Arkenkőhőz készítettem egy lekövetőrendszert - magyarázta Thorin. - A koordinátákkal viszont valami nincs rendben.
A kocka lágy fénnyel lüktetett, ahogy a tengelye körül fordult, szédült, és bukfencet vetett.
- Várj - pislogott Bilbo -, ezt te csináltad?
Thorin értetlenül bólintott.
- Biztonsági okokból ó-khuzdulra programoztam. - Szenvtelenül ránézett  Elrondra. - Ki tudná olvasni megint?
A tünde elmerengve szemlélte a lebegő fényjeleket, Gandalf pedig érdeklődéssel figyelte.
- Attól tartok, ugyanazt írja. - Lefirkantott valamit egy papírlapra, és Bilbo felé nyújtotta: - Mit mond a térképészünk?
Bilbo bizonytalanul átvette a papirost, és Thorinra lesett.
- Olyan lekövetőrendszert csináltál rá - próbálta összegezni -, amit magad sem értesz?
- Így a legbiztonságosabb - közölt Thorin konokan, és Bilbo a fejét ingatva nézett a közös nyelvre fordított koordinátákra.
Aztán hunyorított.
Az orrát ráncolta.
Ránézett Elrondra.
Ránézett Gandalfra.
Azt mondta:
- Ha-ha. - A papírlapot eltartotta. - Ha - ismételte, aztán a torkát megköszörülve jelentette be: - Hát, legalább már tudjuk, hol nem van.
Elrond felvonta a szemöldökét elismerése jeleként, Thorin viszont olyan vad reménykedéssel nézett Bilbo felé, amit gyűlölt összetörni:
- Nincs a bolygón - motyogta, aztán még egyszer, hangosabban: - Nincs itt.
- Hogy mondod? - bukott ki Thorinból, Gandalf pedig fáradtan a székére omlott. Bilbo megnyalta az ajkát, és az adatsorra bökött:
- Ezek nem… itteni koordináták. Nem vagyok csillagász, de azt arra használják… be tudom mérni, talán, itt van még bolygó körüli pályán…
- Smaug kirepült az űrbe - mondta Thorin. Bilbo bólintott rá. - Az Arkenkővel a bendőjében.
Úgy festett, mint akinek szintén le kéne ülnie, de Bilbo nem merte javasolni neki. Elkérte Elrond tollát, és számításokba kezdett, lábujjhegyen az asztalhoz görnyedve.
- Utána eredsz? - kérdezte Gandalf halkan. Thorin tehetetlenül kérdezte:
- Mégis, mivel? Egyik törpe királyság sem fektet űrprogramba, de aligha bízhatom másra.
- Miért is nem?
- Mert az én felelősségem.
Bilbo lehajtotta három ujját, motyogott, és bólintott hozzá. Gandalf folytatta:
- Thranduil biztosíthatná…
- Nem kérek én attól a szipolya pojácától semmit, különösképpen nem szívességet.
- Nem szívességet kérsz, hanem lehetőséget.
Bilbo visszaadta a tollat Elrondnak, aki éppen közölte Thorinnal, hogy Rivendell jelenleg nem áll készen expedíció indítására, mire Thorin rávágta:
- Sejtettem, hogy nem!
Gandalf pedig:
- Uraim…
Bilbo erre:
- Itt van a közelben, a holdnál sem messzebb. - Elesetten az ég felé bökött, indikálva a számításait. - Meg kéne nézni, hogy ööö, mozog-e, de szerintem nem? Messzebbre jutott volna, ha azt akarja.

Az űrben sárkányok vannak.

A csillagok tüzét zabálják. Oda rajzottak, az egeken túlra, amikor a bolygó többé már nem volt otthonuk; és hatalmasra nőttek, öreg sárkányok és bölcsek, kifakult bőrrel, lélegzet nélkül élve. A szomjuk, az étvágyuk a csillagképek rendjét szabja.

Néha hallani a szárnyukat.

Egyre messzebb és messzebb és messzebb szálltak, oda, ahol se fény nincs már, se hang, ami a galaxisok között feszülő távolság; de Smaug a bolygó pályájára fészkelte magát - és vár.


    Bilbo a szobájában bandukolt. Volt valami gyűlöletes ebben a tehetetlenségben, ami a békés semmittevéssel összehasonlíthatatlanná tette.
Megcselekedték, amit most meglehetett. Elrond a rendelkezésükre bocsájtotta a legjobb csillagászait és fizikusait, Arwen Undomiellel az élen, és hangsúlyozta, hogy három héten belül készen állnak majd egy expedícióra.
- Addigra késő lesz - dühöngött Thorin, aki pontosan egy éjszakát volt hajlandó adni nekik, hogy kilessék, Smaug irányt vált-e, aztán…
- Tegyél egy próbát - győzködte Gandalf, sürgetően suttogva. - Indulj Mirkwoodba. Kérj Thranduiltól segítséget, nincs benne szégyen. A büszkeségednél fontosabb a fajod, és végső soron, mindannyiunk megélhetése és jövője.
- Nahát, Elrond uraság szerint ráérek.
- Elrond tünde. Nincs tisztában az idővel.
- Thranduil talán menet közben halandóvá operáltatta magát? Örömmel hallanám.
Bilbónak valahogy nem volt szíve nevetni. Gandalf kék szemében félsz fénylett.
- Neked van igazad, Thorin: mire ők összeszednék magukat, talán már késő lesz; mire meggyőződ őket, hogy a kockázat vállallhatatlan, még inkább… Ehhez a törpék ravaszsága kell. Egy apró, észrevétlen akció, egy betörés, ha úgy tetszik. Thranduil a partnered lehet ebben. Az űrflottája indulásra készen áll bármelyik pillanatban.
- De aligha számomra.
Bilbo tehát fel-alá járkált, és várt. Leült az ágyra, talpra pattant, folytatta a sétát.
Dúdolt hozzá.
Hiába, hogy a szobájának nem volt fala, hogy rálátott az éjbe bukó, büszke fákra, a vízesések ragyogására, mégis kelepcében érezte magát, ahogy a lágy fények felsejlettek. Nem tudta, hová mehetne vagy mit tehetne, mit akarnak, vagy mit remélnek tőle. Csak várt az eredményre, egészen nekikeseredve.
Egy semmi kis hobbit kinek kellene? Odavolt a Baggins-büszkesége. Elrond biztosan adna Thorin mellé jobb térképészeket; de hogy amin idáig keresztülmentek, az semmit ne érjen, nem, ezt nem hihette.
Dühödten fürdött le, és elköltötte a harmadik vacsoráját is. Elegáns fekete farmert vett és lazacszín inget, harcra készen. Teljesen szétzilálódott az időérzéke, és csak találgatta a tébláboló órákat és perceket, ahogy az ágy szélén üldögélt, és a lába nem ért le.
Tudta, hogy aludni nem lesz esélye ilyen hírek után, egy idegen helyen. A csillagokra nézett, és azt ismételte, könyörögve: maradj egy helyben. Pusztulj el.

Végső elkeseredésében pont úgy döntött, hogy most-vagy-soha alapon beüzemeli a tabletet rendesen, amikor bokros bosszúságaiból egy tompa kopogás zavarta fel.
- Nyitom! - trillázta, de az ajtó magától kitárult, és Thorin lesett be.
- Gyere, no, vannak hírek?
Thorin megrázta a fejét, kissé talán meglepetten, és a hajába markolt. Estére már csak egy vékony pólót viselt, a bőrdzsekijét a karján átvetve. A bakancsát viszont nem vette le.
- Gondoltam, amíg várakozunk… - Feltartott egy kövér üveget.
- Jó helyen jársz - mondta Bilbo. - Alkoholra sosem mondok nemet; de, mivel bölcsen választom meg az ellenfeleimet, párbajozni nem fogunk, azt ide megmondom.
Thorin vigyorgott. Thorin telibe vigyorgott, és Bilbo megkönnyebbült, hogy biológiailag képes erre az arckifejezésre, de hirtelen valahogy zavarni kezdte a maga öltözete; Thorin átható tekintetében kevésnek érezte.
A törpe a karcsú kanapét célozta be a kandalló közelében, és elhaladtában puszta kézzel lecsavarta az üvegről a kupakot, azzal alaposan meghúzta. Bilbo félszegen követte, és mellé huppant, tisztes félkönyöknyi távolságban. Thorin felé kínálta az üveget, és ő összeszorult torokkal ivott belőle.
Hallgattak.
Thorin hátrahajtotta a fejét; a támlát egyikük sem igazán érte fel, de mindkettejük hamar a puha, zöld bársonyba kényelmesedett. Thorin lehunyta a szemét, és az arcát tartotta a melegnek. Bilbo tekintette eltétovázott a vonásain, ahogy a szájában szétfutott a malátás whisky különös melege, és a gyomrában reszkető szorítást érzett.
Thorin ránézett, és ő rajtakapottan pillantott félre, aztán rögvest összeszedte magát, és viszonozta a törpe tekintetét egy gúnyos kis mosollyal, amire Thorin megint egy csendes vigyorral felelt meg, és visszavette az üveget.
Továbbra sem szólalt meg, mintha egyszerűen nem érezné szükségesnek Bilbo jelenlétében. Ő a maga részéről kétségbeesetten témákat kergetett, mielőtt valami hülyeséget hozna fel; a sárkányról, vagy…
- Mit fogsz csinálni - kérdezte -, ha ennek vége lesz?
Thorin komoly kortyot húzott.
- Ezúttal rendesen biztosítom az arkenkő őrizetét - kezdte. - A legjobb lesz, ha Dwalint állítom rá az ügyre. - Hozzátette: - Ő a királyi testőrség fővezére.
- Van testőrséged? - vágta rá Bilbo hevesen. Thorin fintorgott, és a kezébe nyomta az üveget. Bilbo körbelögybölte a maradék whiskyt, és Thorin azt kérdezte:
- Már hogy ne lenne?
- De minek nem veled van, amikor ott van ez az Azog a nyomodban…
Thorin horkantott, és hátradőlt.
- Meg tudom védeni magam - közölte. - Velem van a két legjobb harcosom, no és persze, itt vagy te. - A tekintete megállapodott rajta, és Bilbo ivott egy tompa kortyot.
- Hogy én… - köhögte aztán, majd azt motyogta: - Rendben.
Thorin csak nézett rá.
- De úgy értem - vágott neki Bilbo a lehetetlennek -, mihez fogsz kezdeni az ööö, magánéletedben. Nem úgy értve, hogy… Tehát nem kémkedve, csak… Hogy hobbiid vannak?
- Aligha lesz időm törődni velük - mondta Thorin, de valami kaján éllel, amit Bilbo nem értett. Volt valami Thorin tekintetében, amit talán a tehetetlenség hozott elő, talán az éjszaka, talán a megosztott magány, talán… Talán… - Te mit tervezel?
- Hogy én? - Bilbo megmozgatta az orrát; ideges szokás, és Thorin kiadott a láttán valamiféle hangot, úgy, hogy huff, de Bilbo a fátyolos lángokba bámult a nyurga kandallóban, azt motyogta: - Meglocsolom a hörcsögöm, megetetem a virágaimat… - Erre hirtelen felkapta a fejét, és riadtan Thorinra nézett. - Magasságos Eru.
Thorin szórakozottan kérdezte:
- Mi lelt?
- A hörcsög. Halott. Bangitának befellegzett.
Thorin megpróbált visszatartani egy iszonyodó vigyort, Bilbo pedig a szája elé kapta a kezét.
- Megöltem - hebegte. - Hogy felejthettem el? Napi négyszer szokott enni kapni…
- Az egészséges…?
- Hamfast! - csapott a térdére Bilbo, és a whiskyt félretéve a mobilja után kutakodott a zsebében, a derekát megemelve. - Ráírok a kertészemre, szóltam már, hogy a távollétemben a virágok gondját viselje, de nem mondtam a hörcsögömet, talán még nincs minden veszve...
- Vennem kéne Kilinek egy hörcsögöt - dünnyögte Thorin, amíg Bilbo vadul gépelni  kezdett (két hüvelykujjal, ahogy szokta.) - Bár csak teknőst érdemel.
- Miért pont azt?  
Thorin megdörgölte a nyakát, és Bilbo pillantása megakadt a karja izmán, aztán gyorsan megköszörülte a torkát.
- Az állatok felelősségre tanítanak - mondta Thorin lassan. - Elsőnek halat kaptak.
- Óh? - Bilbo megengedett magának egy mosolyt. - Hadd találom ki: evolúciós fejlettség alapján jutalmazod őket, érdemük szerint?
- Fili már a vadászgörénynél tart - bólintott Thorin büszkén. - Kilit viszont vissza kéne léptetnem hüllőre, azok után, ami a mormotával lett… mi az?
Bilbo lélegzetvesztetten nevetett.
- Te. - Elsüllyesztette a telefonját, és a lábát maga alá húzva szembefordult Erebor királyával. - Hadd találom ki: neked delfined van.
- Nem.
- A baglyoddal már találkoztam…
- Ő sokkal inkább az alkalmazottam.
Bilbo felkönyökölt a térdére, és türelmesen nézett. Thorin mocorogni kezdett ültében.
- Van még két kutyám - vallotta. - Két agár. Meg egy macska, Suta. Ilyen nagy… - Mutatta. - És Menta, a pónilovam. Meg egy hollólány. Valamint, a macska éppen megellett, tehát az gyakorlatilag hat macska, de Dori és Bombur már várólistázták a kölyköket, és… van egy hegyikecském, Jerke. Meg Dáin vaddisznaja, Dagonya, éppen nálunk vendégeskedik, meg az öcsém bányarigói, valamint  tartok néhány gőtét, meg szitakötőket… - Elhalkult.
- Sok felelősség - suttogta Bilbo. Thorin bólintott.
- Igen - mormogta. - Ez lett volna a lényege. De aztán némi túlzásba estem.  
- Mutass képeket - követelte Bilbo, és egyáltalán nem lepődött meg, hogy Thorin mobilja egy pillanat múlva ott volt a kezében. A férfi közel hajolt hozzá, ahogy átlapozott neki a galérián.
Mielőtt a jószág-mappára tértek, Bilbo kiszúrt pár képet, amikre nem tett kommentet, de magában jól megjegyezte őket. Volt néhány, amire számított: befotózott tervrajzok és megállapodások, de javarészt… kövek. Nagyon sok kő, különböző fényekben, úgy, ahogy a tündék az eget és a hobbitok a virágaikat örökítették meg, de ezen felül: közös képek, amiket Thorin maga készített, a készüléket eltartva és valakihez közel hajolva, ha nem is éppen mosolyogva, de valahogy oldottabban, különösképpen, ha a fotók Dís-el készültek, és Bilbo szelíden megmosolyogta őket, amíg el nem értek a lényeghez, és szembesülnie nem kellett Thorin gigászi prémförgetegével, amit macskának nevezett, és amit a tizedik fotón föltartott a sziklafalhoz, hogy le tudjon vadászni valami éji lepkét, ami a hegy gyomrába tévedt, és az a Thorin - a hátrafogott hajával, otthonosan, a lecsüngő macskát tartva… Bilbo szíve nagyot dobbant.


    Tehát ott voltak, ők ketten, és Bilbo lassan felfogta, minek köszönhette ezt: Thorin megnyugvást keresett. Bilbo oldalán békét lelt, és volt valami elmondhatatlanul felemelő ebben, valami szédítő, mint a győzelemben. Semmiségekről fecsegtek, ahogy az üveg whisky fenekére néztek, és nagyon is tudatosan, szinte már haragosan nem gondoltak a sárkánnyal és a zsákmánnyal a gyomrában; egyelőre céltalan köröket járnának csak vele.
Bilbo belefészkelte magát Thorin közelségének melegébe; különös hő sugárzott belőle, és Bilbo valahol tudta, micsoda ostoba gondolat, hogy Thorint a biztonságának tartsa. Ha nem kötnek ismertséget, Bilbo eleve nem kerül olyan helyzetbe, amiből Thorin vagy a maga váratlan bátorsága ki kell, hogy mentse, de nehéz felfogni ezt, amikor ott van veled egy törpe, magas és hajthatatlan, tántoríthatatlan, mint valami évek-szabta szikla, és a szépsége is épp olyan örök, kemény és tagadhatatlan.
Bilbo emlékezett az ölelésére, emlékezett, milyen könnyedén illett bele, hogy csak akár Thorin mellett állni olyan volt, mint biztos talajt találni, és a karjaiban - a föld ringása az, amit észre sem veszel,  de ami szilárdan tart a helyeden.


Közelebb merészkedett, és a gyűrűt forgatta a zsebében - valamibe kapaszkodnia kellett, és az ékszer vigasztalóan simult az érintésébe, szinte törleszkedett.
- Mi az? - kérdezte Thorin. A gyűrű egyszerre valahogy riadtnak érzett.
- Ah, csak… - Bilbo a markába szorította. Thorin szelíden bökött az öklére, kíváncsian, és Bilbo ujjai maguktól elnyíltak. - Ezt csak így… találtam.
Thorin lenézett rá.
- Aha.
És ennyiben kellett volna hagynia, de hirtelen érzett moccanni valamit magában, valami merészet, majdhogynem bátrat, és Thorin felé pöckölte az ékszert, aki elkapta a levegőben.
- Szerinted mennyit érhet? - kérdezte, felszegett állal. Thorin a tűz felé tartotta, hunyorogva.
- Nem annyira értek ehhez.
- Ugyan, kérlek.
- Másodkorinak tippelem. - Thorin forgatta a kezében. A fények trükkje kellett, hogy legyen, de a gyűrű nagyobbnak tetszett, mint ami könnyedén ráférne Thorin erős ujjaira, és Bilbo gyomra süllyedni kezdett a gondolatra, hogy az ő gyűrűjét másvalaki hordja… - Antik, annyit mondhatok. Van valami véset benne.
- Mi? Dehogy is, teljesen sima a felülete.
- Tűzfelirat. El van rejtve, de nézd csak meg, egy sejtésnyit feldereng a fényben.
Bilbo közel hajolt hozzá - az álla a törpe vállán - aztán, mielőtt megállíthatta volna magát, kikapott a gyűrű felé, olyan hirtelenséggel, ami őt is meglepte, és a helyzet ez: nem húzta fel. A gyűrű egyszerűen… rágördült a kezére.

A súlyát lehetetlenül nehéznek érezte, és olyan forró volt, hogy szinte égetett.

Ami aggasztóbb: a világ suttogva szétesett. Lobogó, szürke-fehér árnyakká futott szét az este, és Bilbo riadtan Thorint kereste benne. Csak az árnyát látta, ahogy felugorva kiált:
- Bilbo!?
És a kezén - valami égett, hasító fénnyel, egy gyűrű, csak az egyik a sok közül, amit viselt, de az az egy lük-te-tett, és az aranygyűrű nevetett.
v͜vvv̀v̕v̡o̶n̢nd͟ ̵ķözell͠l҉ll̀ll
- Itt vagyok - habogta Bilbo, pislogva, Thorin felé nyúlva, aki azt ordította:
- Bilbo, merre vagy!?
a̸k͝k̶k͝a͠rd̨d hogy ̵ak͏k̢a̢rrjo̢ņn̷n̸nnn̸
̕a ҉HĘ́T̸NE̶K ̛p͝ara̵nc̸s̴ol͜unk̷

Thorin ujján a lobogás - ahogy Bilbo felé kapott, a két gyűrű összekapcsolódott.
-Vedd le rólam! - így Bilbo, kiáltott volna, de csak ennyire tellett: - Vedd le!
A gyűrű suttogott, és egy olyan nyelven beszélt, amit nem értett, és olyan szavakat mondott, amiket igen: ŕáv͞vvehhht҉t̢tt̵eddd B͝Á͡ŔM̶IR҉E miért̡ ̵n͜e JÁR͏NNN̶A ̶neke̢ddd p҉a͢ra͟nnc̷s̷ol͟j ̴a HÉ̵T̛N͝EK
- Vedd le! - mondta Bilbo, ahogy a szemébe könnyek szöktek, és Thorin felé nézett, de a tekintete kereste, nem látta őt; a törpe ékköves gyűrűje riadtan pulzált, és ahogy Bilbo megpróbálta lehúzni a magáét, olyan volt, mintha a húsát nyúzná vele, és fájdalmasan felnyüszített.
- Bilbo! - Thorin a nevét magán kívül kiabálta, és valahogy megragadta, a csuklójánál fogta; az aranygyűrű egyre sziszegett, sistergett, és Thorin egyetlen rántással tépte le az ujjáról. Ugyanazzal a lendülettel a kandallóba hajította, és Bilbo iszonyodva figyelte, a lángok hogyan fűzik körbe. Az arcára simult Thorin tenyere, meglepően gyengéden, és a férfi maga felé fordította.
- Minden rendben? - kérdezte, a pillantása cikázott rajta. - Eltűntél, már azt hittem…
Bilbo a gyűrűre nézett.
- Szólnunk kell Gandalfnak - mondta rekedten. A pánik után egyszerre minden hideg lett és tűéles. A saját zihálását hallgatta, amíg Thorin a kanapéhoz támogatta, és telefonált a varázslónak.  
Bilbo ott ült, összekulcsolt ujjait az ölébe ejtve, és a gyűrűt figyelte, üveges szemekkel. Borzas haja a homlokába tapadt. Hallotta, hogy Thorin sürgetve beszél, de a szavai elmosódtak.
A gyűrű a parázságyon pihent, ártatlanul és közönyösen.
Felirat fénylett rajta furcsa jelekkel, ami talán a tündék írására emlékeztetett.
Bilbo talpra kecmergett, és szédülten a kandalló felé indult, ahogy Thorin a telefonját zsebre tette.
A lángok felé nyúlt.
Aztán a tűzbe  markolt.
Thorin elrántotta onnan, és Bilbo még csak nem is küzdött vele. Kábultan maga elé meredt, és tűrte, hogy a férfi a csupa fa és üveg fürdőszobába cipelje. Egy faragott tál volt ott, felette karcsú rézcsap. Thorin megnyitotta a vizet, és alátartotta Bilbo kezét.
Eleinte csak cseppenként fogta fel. A világ elmosódott és tompa volt, a feje kóválygott vele. Kipirult kezét nézte, és az elszenesedett inget, a láng a mandzsettát ette fel, és Bilbo csak félrehajtott fejjel figyelte. Thorin ott állt mögötte, a karját fogta és a derekát, egyre beszélt hozzá.

Egy pislogás.

Bilbo egyszerre felfogta a víz fagyát és zuhogását, a karja pulzáló fájdalmát, Thorin aggódó szavát és a saját ostobaságát - egy dobbanásként tért hozzá vissza a világ, mintha nyúlós mélységből bukkanna fel, és azt kezdte hajtogatni:
- Kegyelmes istenek, kegyelmes istenek, kegyelmes istenek…
Egy ajtó csapódott, és volt pár fürge lépés, egy elharapott sóhajtás, és aztán Gandalf sétált be, kótyagosan, álmosan - szürke köntöst viselt egy hasonló, gombos, rongyos pizsama felett, de a tekintete éberen fénylett.
- Mit műveltetek, ti szerencsétlenek? - dörmögte, aztán Thorinra nézett. - Hol van?
- A tűzben.
- Bocsáss meg - mondta Bilbo, megismételte: - Bocsánatot kérek.
- Vezess oda - kérte Gandalf.
- Mindjárt. - Thorin Bilbóhoz fordult. - Tartsd a csap alatt.
A hobbit bólintott, az ajkaira harapva, és Thorin búcsúzóul még vállon szorította.
Bilbo tehát ott volt, a mosdótál fölé hajolva egy indák-szegte, tükrökkel ékes és zöldellő szobában, és nagyon is jól hallotta, ahogy a szomszéd helyiségben Gandalf lélegzete fennakad, Thorin meg azt mondja:
- Olvasd el.
Bilbo az ajtó felé nézett. A lobogó lángok torz árnyakat karcoltak a falakra, és ő újra emlékezett az árnyékvilágra és a gyűrű suttogására, és szégyen mart bele, a fagyos víznél is hidegebben.
- Nem szólalok meg a Sötét Nyelven.
Bilbo előre görnyedt. Még mindig a kezét nézte, a kék ereket, erre koncentrált, mert valamire fókuszálnia kellett, ahogy azt kérdezte:
- Az Szauron gyűrűje? - Aztán hangosabban újra mondta: - Az Szauron gyűrűje!? - És mielőtt bárki felelhetett volna, elrántotta a karját a vízsugár alól, és a szobába trappolt, sajgó kezét eltartva magától, és hamar megtorpant, mert ott volt Gandalf - szikár, bölcs és ősöreg, és az arcán meztelen rémület, Thorin pedig keményen bámult a lángokba, az állkapcsát összeszorítva.
- Az Szauron… - mondta Bilbo, és a hangja elcsuklott. Ott állt a bejáratban, és még soha nem érezte magát ilyen kicsinek és ócskának, és bólintott magának, Gandalf pedig felé sietett, hirtelen határozottsággal:
- Mordorba kell vinnünk - közölte, de szinte ki sem ejtette, Thorin rávágta:
- Nem viszed sehova.
Karbafont kézzel bámult a lángokba, és ahogy Gandalf ránézett, Bilbo látott valami félelmeteset a tekintetében.
- Tölgypajzsos Thorin - kezdte -, igazán nem szabhatod meg, mihez kezdjek egy tömegpusztító fegyverrel
- Bilbót. Bilbót nem viszed sehova. Nem viszed Mordorba.
Gandalf kiegyenesedett, ahogy a törpekirályhoz lépett, sarkon fordulva, és Bilbo tétován követte.
- Én nem érhetek  a gyűrűhez - magyarázta Gandalf. - Beláthatatlan következményei lennének.
- Senki nem érhet már hozzá - mondta Thorin, a kandallóra bökve. - Nem látok piszkavasat a közelben, tehát a következményei nagyon egyértelműek.
- Bilbo belenyúlt puszta kézzel?
Thorin nem felelt a kérdésre.
- Úgy tudtam - jegyezte meg tűnődve -, hogy az arany olvadáspontja alacsonyabb.
- Ostoba! - vágta rá Gandalf, de nem indulattal. - Mit tudsz te erről az átkozott aranyról?
- Ismerem az arany átkait - mondta Thorin komolyan, ahogy Bilbo mellé oldalazott. - Ismerem a betegségeit. - Halkan hozzátette újra: - Nem viszed Bilbót sehova.
Gandalf csípőre dobta a kezét, és valami nagy feleltre készülhetett; Bilbo úgy érezte magát, mint egy csínytevő gyerek, és meghúzta magát Thorin közelében, aki automatikusan átölelte. A vállát karolta át egy óvó gesztussal, és erre valahogy megváltozott Gandalf arca; a feldúlt vonások egy pillanatra elcsitultak, és már-már lágyan mondta:
-Ezért van bennetek minden reményem. - Aztán, hangosabban: - El innen, aprónépek. Veszélyes szoba lett ez, és ma éjjel sötét sorsok szövődnek benne. Thorin lakosztálya, bízom benne, nyitva áll előtted.
Bilbo csak bólintott, Thorinnak meg volt pár keresetlen szava Gandalf morbid magasságáról,  ami nem jogosítva fel arra, hogy őt az öt láb daliájával leaprózza -
És a gyűrű ott pihent a kandallóban.
Valahogy érdeklődve leste őket, fölényes közönnyel.
- Menjünk innen - mondta Bilbo. - Kérlek.


    Thorin tágas lakosztálya királyt illetett. A holdfénytől ittas völgyre nézett, a tündöklő vízsésekre, a színei, mint őszi fák lombjai. Bilbót ráültette egy rekamiéra, a bőrdzsekijét a vállára kanyarította, és hamarosan visszatért egy elsősegély-dobozzal.
A krémnek, amit előtte térdelve a karjára kent, csípős szaga volt, és Bilbo félszegen megjegyezte:
- Még jó, hogy tartasz kéznél ilyet égési sérülésre.
- Egy sárkánnyal nézünk majd szembe - közölte a törpe.
Bilbo a baljával előkereste a cigarettatárcáját, és megkísérelt rágyújtani. Thorin tüzet adott neki. Amikor végzett a kezével, Bilbo maga mellé ejtette, és behunyta a szemét. Hagyta, hogy a könnyű füst cseresznyés íze szétfollyon a szájában, aztán fáradtan kifújta. Thorin maga is rágyújtott, metodikusan, Bilbo pedig a bársonykék éjbe bámult.
- Azt hittem - mondta rekedten -, hogy az csak egy legenda.
- Mm?
- A dolog a gyűrűvel. - Felbámult a törpére. - Te tudtad?
Thorin maga felé fordította a kezét.
- Ez a hetedik törpe-gyűrű, amit Szauron Dáinnak, a haláltalannak adott. Ez a koronaékszerem. Talán más, ha valaki tárgyi bizonyítékokkal nő fel; de én sem hittem soha az Egy Gyűrűben. A móriai törpék úgy tartják, hogy ezt itt tünde kovácsok készítették.
- Nem igazán hittek Szauron képességeiben?
Thorin megengedett magának egy rövid kis mosolyt, és még mindig a kezére bámult.
- Elrond Vilya-t hordozza, a Háromból. Ha bármiféleképpen befolyásolná az Egy… - Elakadt, és szinte magának mondta: - Annyi-annyi balszerencse a családomban…
- De Gandalf elpusztítja - vetette közbe Bilbo. - Megcsinálja, nem? Mégiscsak varázsló.
Thorin elmerengve hümmögött erre, aztán Bilbóra nézett. A hobbit vállán súlyosan és illatosan pihent a bőrdzsekije.
- Mi történt, amikor felvetted?
Bilbo nagyot nyelt.
- Nem emlékszem. Azt hiszem, eltűntem. Minden olyan zagyva a fejemben.
Thorin tudta, hogy hazudik - Bilbo látta rajta -, de annyiban hagyta. Csak bólintott magának, aztán lenézett a hobbit fájdalmasan pirosló karjára.
- Tudod, ugye, hogy nem tehetsz róla? Az aranyláz a leghatalmasabbakon is úrrá lehet. Te küzdöttél ellene.
- Az volt ez? - kérdezte Bilbo rekedten, és szívott a cigarettából. Egy sóhajjal engedte ki a füstöt, aztán megdörgölte a homlokát. - Nem tudom.
- Egy iszonyú vonzódás valami felé, amire titkon vágytál - magyarázta Thorin, és Bilbo megrezzent. A törpére nézett; látta az óvó türelmet a tekintetében, aztán a pillantása az ajkaira esett.
- Akkor talán az volt - mondta halkan, és füstöt tüdőzött félrefordulva. Thorin megérintette az arcát, és ő visszanézett rá, esengve; a férfi csak lehajolt, és csókkal illette a homlokát.
- Rendben leszel - közölte vele, a szavában valami parancsoló éllel. - Sokkalta erősebb vagy, mint hiszed, Baggins.
- Bilbo.
- Bilbo Baggins. - Thorin vigyorgott rá, Bilbo pedig mellkason öklözte. Azt várta, hogy a pillanat szétessen, de Thorin csak újra közel vonta, és ismét csókot adott a hajára, aminek a szépségét dicsérte nemrégiben, aminek a tincseibe túrt törődéssel. - Feküdj le - mondta a törpe. - Nehéz napod volt, végre békét érdemelsz.


    És Thorin befoglalta a rekamiét, az lett a vége. Bilbo, miután dohogva fogat mosott, befészkelte magát a hatalmas ágyba, ahonnét pont rálátása volt Thorinra, a keskeny rekamiéra kucorodva, és ő tüntetően szétterült a takarók alatt.
- Hát akkor jó éjszakát - közölte élesen, de Thorin már nem felelt.


    Álmában eljöttek hozzá a gyűrűlidércek. Kilencen voltak, kilenc sápadt, nyurga alak, vakon kutatva a sötétben. Kivont kardokkal megálltak felette, és sivító zajjal, egyszerre sújtottak le - Bilbo erre ébredt, nyüszítve, úgy tetszett, a véres tollak még ott szállnak körülötte, és valami moccan a sötétben. Odakapta a tekintetét, de csak a hajnal lila fénye motozott a padlón szelíden.
Bilbo kiegyenesedett, mezítlábas tappancsát átlendítve az ágykereten, és egy kisebb huppanás árán a földre érkezett. Átkarolta magát. A selyempizsama hidegen simult hozzá.
Thorinhoz botorkált. Megállt felette, és a lényének egy éberebb része feltett bizonyos etikai kérdéseket, de Bilbo, aki riadt és álmos volt, odamászott, és a törpe ölébe vackolta magát: háttal feküdt neki, és belesimult a biztonságába. Thorin ösztönösen átkarolta, és a homlokát a hobbit vállának hajtotta. Bilbo meg volt győződve róla, hogy mélyen alszik, és elkezdett annak a tudatára ébredni, hogy mennyire magyarázkodnia kell majd a reggel - de túl nehéz volt a feje, hogy törődjön ezzel.
- Nem tudsz aludni? - dünnyögte Thorin, és Bilbo reszketve felsóhajtott.
- Hát - motyogta aztán -, nem éppen.
Thorin megértően hümmögött, és egy kicsit fészkelődött. Bilbo tekintete elnehezült, és lehunyta a szemét. A derekán érezte Thorin kezét, aztán a törpe dúdolni kezdett, halkan, szótlan, és Bilbót friss álomba ringatta a lusta dallam. 



következő fejezet >>

Gandalf biciklijének ötlete Luslit dicséri
az űrsárkányok megalkotásában jelentős
segítségemre volt [ez] a tumblr-post (bár
látványosan eltértem tőle)
komment: IGEN // nem

25 megjegyzés:

Névtelen írta...

Úristen de jó

Raistlin írta...

hrhbflsdjfr-f (;u;)

rosie írta...

OHGODOH tudtam, hogy valamiért nagyon érdemes túlélnem ezt a napot, csak azt nem, hogy miért
aztán hazaértem, felugrott a blogger és ott várt a friss
na ezért megérte. együtt alszanak és thorin még dúdol is neki? szükségem van egy thorinra nekem is. [akit peternek hívnak és mutáns :D]

we love bilbo, imádtam és köszönöm!! <3

Raistlin írta...

Thorinnak annyi, aki egyszer megölelt egy hobbitot, az már többet nem tud vele leállni, búcsúzzunk el facér!Thorintól, itt a vége :DD

(nem rossz ötlet az alvótörpe, egyaránt alkalmazható párnának és testőrnek.)

Dragda írta...

Passzátok meg... O.o
Jövő keddet de izibe! Hát hogy lehet így vége....?

Raistlin írta...

Legjobb helyen van vége, ott szuszognak együtt szépen csöndben egy hétig :DD

nusi írta...

ŰRSÁRKÁNYOK!!! Úristen, oké lenyugodtam, ŰRSÁRKÁNYOK!!! Csak egy szimplán nagyszerű fejezetre számítottam, de erre ŰRSÁRKÁNYOK, mekkora királyság már! *o* Na, de komolyra fordítva a szót (lolo) Thorin és Bilbó agyelolvasztóan aranyosak voltak a végén, tetszik ahogy egyre közelebb és közelebb kerülnek egymáshoz, úgy hogy szinte észre sem veszik (mondjuk pont hogy észreveszik). Szakadtgandalf+bicaj=nanemáár:D. Amúgy tetszik, hogy a Gyűrű elpusztítás már most napirendre került, érzem, hogy garantáltan bonyolítja majd az eseményeket. Ja és remélem, hogy Thorin elmegy Thranduilhoz, mert kíváncsi vagyok már kettőjük találkozására (vajon ki fogja feltűnőbben burkoltan anyázni a másikat?).

Raistlin írta...



UGYE HOGY ŰRSÁRKÁNYOK
LESZNEK ÁM ITT ŰRSÁRKÁNYOK
NE KÉPZELD EL SÜSÜT AZ ŰRBEN

Töredelmesen bevallom, hogy a gyűrű valóban Gandalf gondja lesz a továbbiakban, és Bilbóék szerencsésen megoldják, hogy közük se legyen hozzá; a történetet viszont nem érzeném lezártnak a végén, ha ott lebegne a levegőben ez a veszély, hogy de igen, Bilbónak a zsebében lapul a kibaszott középföldei armageddon. Tehát előre csomagoltam a hepiendet.

Thranduilt viszont ígérhetek :D Nagyon tetszik, amikor a filmben Thorin khuzdulul közvetíti Balinnak, hogy "mondtam neki, hogy le fogom hugyozni a sírját," ezt a dinamikát tartanám meg :'D Elrondot eltűri, és sokat fejlődött a diplomácia meg minden, de ami Thranduillal van - az személyes. Remélem, érdekes jelenetet fogok tudni kihozni belőle ^^

Storm child írta...

Az űrsárkányok milyen ultra menők és csodásak már és ez:
"A csillagok tüzét zabálják. Oda rajzottak, az egeken túlra, amikor a bolygó többé már nem volt otthonuk; és hatalmasra nőttek, öreg sárkányok és bölcsek, kifakult bőrrel, lélegzet nélkül élve. A szomjuk, az étvágyuk a csillagképek rendjét szabja.
Néha hallani a szárnyukat."
hát ez. ezezez.
A gyűrűs résznél tátott szájjal, guvadt szemekkel ültem, enyhe sokkban.
A vége pedig az egyik legcsodásabb dolog, meg az is,hogy lesz folytatás és annyira nagyon várom.

Raistlin írta...

Egyelek meg, de édes vagy ;u; Köszönöm szépen >u< Remélem, össze tudom hozni a folytatást a szokott időpontra - elég sűrű hetem van, és beértem magam, ÉS pont meggondoltam magam, mi legyen a következő fejezetben, mert szerkezetileg mégiscsak jobb lenne, ha előre tolnék egy bizonyos eseményt, de ilyen tündéri olvasókat nincs szívem cserben hagyni, rajta leszek minden erőmmel, hogy időben érkezzen ^^

Névtelen írta...

Ez...valami...eszméletlenül jó volt! TEAM ŰRSÁRKÁNYOK ❤
Thorin és Bilbo meg egyszerűen awhhhh :3

Raistlin írta...

Nagyon-nagyon örülök, hogy tetszik ;u;

KatieWR írta...

Nem, nem kezdek azzal hogy űrsárkány- nem, nem, NEMKEZDEK AZZAL DE A ROHADT ÉLET ŰRSÁRKÁNY MEGHALTAM. *feltámadtam* ŰRSÁRKÁNY!!!
Szóval passzoljátok le nekem Smaugot, kivarázslom belőle az Arkenkövet, ti megtartjátok, enyém a sárkány, na? Ez egy jó üzlet!
Egyéb iránt minden apró mozdulat amit megjelenítesz zseniális, szeretés van minden sornak és betűnek, és asszem ez volt a pont, ahol oké, jobban tetszik, mint az eredeti. És a kütyük! Imádat és ha már itt tartunk, megtanítom Bilbót szívesen, hogy kell kezelni az okostelefont~
(Mennyit kérsz az űrsárkány jogaiért? XD)
ŰRSÁRKÁNY <3

Raistlin írta...

Az űrsárkányokban tényleg segített a tumblr-poszt, azért erre felhívom a figyelmet a jogtisztaság kedvéért :3 Nem emlékszem, melyik volt előbb, a poszt vagy az ötlet, úgyhogy jobbnak láttam kikreditelni. Mivel a sztorit sci-fi irányba akartam vinni, Smaugot eleve a világűrbe akartam tenni, de amikor elkezdtem ennek a vonalán gondolkozni, szembejött ez a bejegyzés, és már nem tudom végigkövetni a gondolatmenetemet, nem tudom, mi volt az, amire magamtól jutottam és mi az, amire csak rátaláltam.

Sajnos csak egy űrsárkány lesz benne személyesen szerintem. Smaug. Aki kicsi és lusta.

Bilbo pedig, szívemcsücske - szereti ő a kütyüket, de csak akkor, ha kényelmesek, és megkönnyítik az életét. A hülye törpe-telefonja teljesen túlbonyolít neki mindent, és boldogtalan, valamint hat fejezete tart a harca a tablettel, de mentségére legyen mondva, soha nincs rá ideje, hogy törődjön vele, és már nem fog kérni segítséget, mert az ügy becsületbeli kérdés lett.

Nagyon-nagyon szépen köszönöm a kommentet ;u;

margaery. írta...

karácsonyra (szelidített) űrsárkányt kérek Gandalf biciklijével mellékelve
Bilbóra és Thorinra pedig büszke vagyok, csak így tovább :'))
Gandalf pedig mint mindig,hozta a formáját és mint mindig, én tudok olyan mondatain röhögni,hogy "- Mit műveltetek, ti szerencsétlenek?" :DD
de azért a kedvencem ez volt:

"Egy Gyűrű mind felett,"
mondta Szauron,
de ezt valahogy
senki sem tartotta
fenyegetőnek

:DD szintén izgatottan várom a következő részt, és ugye hogyha lesz Thanduil, akkor lesz Bard is,ugye?:D (akikből amúgy fogalmam sincs,hogyan lett ship,de megtörtént)

Raistlin írta...

Én se tudom, hogyan lett a ship, de nálam is megtörtént, Barduil for life, és olvasd Anett történetét mert süvöltően zseniális: http://hail-the-glow-cloud.blogspot.hu/

-- egy utalás erejéig én is mindenképpen ki akarok térni a viszonyukra, és mindketten kapnak egy jelenetet, de mivel nagyon erős a Bilbo POV, ezért nem tudok komolyabban belemenni; de remélhetőleg megkapják valamikor a külön ficüket ;u;

Nagyon-nagyon szépen köszönöm a kommentet, mint mindig, pláne a fejezetcím értékelését, arra vagyok a legbüszkébb :'D

reichi írta...

Először is; űrsárkányok!!!!!!!! Úristen, imádom őket. Fohászkodom az égiekhez (((vagyis az űrsárkányokhoz))) hogy űrsárkányokkal álmodjak. ♡ ((((mostmár biztos vagyok benne hogy ők találták ki nekem a milky way csokit, és egyenesen a Tejútból küldték ide ♡))))

Aztán Szauron. Hát Szauron. Hát ő. :DDDDD sajnos őt már én sem tudom komolyan venni Phobs -egyébként zseniális- munkái után, de azért még így is vegyült sajnálat a derűmbe :D Szegény Mairon, pedig ő annyira próbálkozik:D DE legalább összehozza a fiatalokat (haha).(〜  ̄▽ ̄)〜

És Thorin meg az állatfarmja?!:D Haláli édesek, előttem van a jelenet, hogy Thorin a cicája előtt hasal és komoly problémákról tart kiselőadást, Kili meg a háttérben elégedetlenkedik, hogy ennyi erővel ő már rég nem teknős-szint.:DDDDDDD imádomőket.

Ésésés Elrond rövid haja:DDDDD Bárhogy próbálkozom, mindig nevetséges, mikor elképzelem, de biztos csak mert elfogult vagyok azzal a kis teasüti-kunkorral szemben az elülső két hajtincsecskéjében ami az egesz lotr-trilógia legjobb eleme:DDDDDDD

///És ezt már csak kommentekből stalkoltam össze,de; WOOT WOOT BARDUIL \(*0*)/ ugyethranduilhajatmegkimeledugyemeg///

Szóval összességében utálom-keddből megint kedvenc-keddet varázsoltál (követelek neked egy helyet a fehér-tanácsban!) göndör hobbithajba törp-puszival, úgyhogy köszönöm, hogy olvashattam és itt fogok strázsálni kövi keddig。◕‿‿◕。 <3

Raistlin írta...

aw aw aw aw

mindenki nyugodjon meg, örök biztonságban van Thranduil hajzuhataga. mármint Elrond az, aki állandóan dohog, hogy a tündék kora lejárt meg hogy ő csudaöreg, de aztán csinálja tovább és imádom érte(és ahogy el kellett képzelnem öltönyben, csak Smith ügynök jelent meg előttem, szóval... ja.) Thranduil pedig elég izolált ahhoz, hogy pont leszarja a trendet és az illemet, mert ő nem alkalmazkodik, hanem kibaszottul ~~teremt~~ és évszázadokon át így hordta a haját, szóval mindenki bassza meg, Elrond beilleszkedhet szemforgatva a csürhébe, Thranduil azt várja, hogy a világ alkalmazkodjon hozzá, és ne fordítva.

Bilbóék pedig ha így haladnak tovább, talán eljutnak a kézfogásig a regény végén --- oké igazából rohadt üdítő egy olyan párosról írni, ahol szexuálisan egyikük sem különösebben lelkes vagy aktív a kánon szerint.

Caty írta...

Végigrongyoltam az összes fejezeten, egy nap alatt, mert nem bírtam megállni. Az összes közül most ez a kedvencem. Imádom a párost és annyira örülök, hogy egy nagyon alap tudás elég ahhoz, hogy értsem mi folyik. A Gyűrűk Ura részeket láttam és a Hobbit elsőt, így legalább tudtam ki kicsoda meg nagyjából a törit. Gyönyörűen van megírva, látom magam előtt miközben olvasom. Imádok ilyen töriket olvasni. Már egyszer írtam, hogy az AU írásaid a kedvenceim, fantasztikusak. Nem bírom kivárni a köv fejezetet! Teljesen be vagyok zsongva! Annyira aranyosak :) Nagyon várom! Köszikee. Puszi

Raistlin írta...

Juj Caty, úgy örülök, hogy tetszik (és hogy érthető) ;u; Nagyon-nagyon-nagyon szépen köszönöm a szívből jövő, kedves és ösztönző kommentet, feldobtad a napomat o3o

LadyLoss15 írta...

Na kedden telón olvastam, és túl sok kommentelnivalóm lett volna, szóval most újraolvasom, és pótolom. Fili letegeződött Bilboval ez egy szép barátságszerű kezdete. Szeretem Taurielt és Kilit. Örülök, hogy összeírtad őket. "- Úgy éreztem - mondta a mágus -, szükségetek lehet majd a segítségemre, és lám, nem is tévedtem! Bilbo és Thorin összenéztek. - Csak ült ott a széken - kérdezte Bilbo -, és nem csinált semmit se, ugye? - Tagadnám, ha tehetném - dünnyögte a törpe, és Bilbo a modoráról megfeledkezve nevetett. " :DD Na igen, ez Gandalf és Bilbo meg Thorin. Itt kapott el újra a sztori feelingje "amit igen valószínűleg elunt két bekezdés után. " --> kezdem gáznak érezni, hogy kekeckedek, de vagy igen valószínű, hogy elunta, vagy nagy valószínűséggel elunt, vagy valószínűleg elunt, de úgy érzem igen valószínűleg, mint olyan, nem létezik, vagy nem magyar. Ugyanakkor MÉG MINDIG nem vagyok nyelvész és ha zavar a kötözködésem, szólj, ígérem abbahagyom. :$$ Thorin és az ó-khuzdul térkép annyira .....annyira.... sírjak vagy nevessek? ^^ "- Smaug kirepült az űrbe - mondta Thorin. Bilbo bólintott rá. - Az Arkenkővel a bendőjében. " Nem tudom honnan szedted ezt az ötletet de NAGYON üt. "- Jó helyen jársz - mondta Bilbo. - Alkoholra sosem mondok nemet; de, mivel bölcsen választom meg az ellenfeleimet, párbajozni nem fogunk, azt ide megmondom. Thorin vigyorgott. Thorin telibe vigyorgott," ohohohooooo erre vártam Úgy érzem, erre vártam "Hogy hobbiid vannak?" olyan következetesen rontod el, hogy kezdem azt hinni, direkt van, és a védjegyed lesz már lassan: "Bilbo megmozgatta az orrát; ideges szokás, és Thorin kiadott a láttán valamiféle hangot, úgy, hogy huff" Haha IMÁDOM azt az orrmozgatást. :') Remélem Thorin is. "Meglocsolom a hörcsögöm, megetetem a virágaimat" :DDDDD Jajj szegéény Bangita szegény Bilbo mi a fene hehehe. Amúgy Bilbohoz baromira illik a hörcsög. Mármint, komolyan, tök jó. De hogy napi négyszer egyen. Sírok. OMG ez a felelősséges és hogy THorin kicsit túlzásba vitte és milyen király már az egész és képeket mutogat akarom látni azt a macskát, asszem a második kedvencem lehetne Koscheck után. Vagy első? Hm.... Nem valószínű, de nem mondok már most nemet. Ugye lesz még róla szó? *.* A GYŰRŰ- annyira utálom! Nagyon ügyesen oldottad meg azt a suttogást és leborulok zsenid előtt, és azért is mert közben Thorin kétségbeesetten kiabál, ő édes harcos törpe."Thorin ott állt mögötte, a karját fogta és a derekát, egyre beszélt hozzá. " Awwwww Szegény kicsi Bilbo, látom ahogy hebeg-habog, és Gandalf a szokásos szikár kegyetlen, de jót akaró cselekvő és THORIN, aki ragaszkodik Bilbohoz és határozott és fenyegető. És Gandalf kiált, hogy ostoba, és ez NAGYON Gandalf. Nem szeretem "- Ismerem az arany átkait - mondta Thorin komolyan, ahogy Bilbo mellé oldalazott. - Ismerem a betegségeit. - Halkan hozzátette újra: - Nem viszed Bilbót sehova." TÉNYLEG basszus ezt mindig elfelejtem, dehát mindkettejük 'betegsége' hasonló, és az arany meg a gyűrű vonzza őket, ez csodás, miért kezdtem el azt hinni, hogy együtt legyőzhetnék? Miért reménykedek? "és meghúzta magát Thorin közelében, aki automatikusan átölelte. A vállát karolta át egy óvó gesztussal, és erre valahogy megváltozott Gandalf arca; a feldúlt vonások egy pillanatra elcsitultak" Oh, ez olyan édes, olvadok, mintha engem dobtak volna a tűzbe. *.* " El innen, aprónépek." Oh igen, ez is Gandalf. Valahogy kibaszottul hogy elkapod a figurát. "- Menjünk innen - mondta Bilbo. - Kérlek. " *összeszorul szegény olvasód szíve*

LadyLoss15 írta...

...... "Bilbót ráültette egy rekamiéra, a bőrdzsekijét a vállára kanyarította, és hamarosan visszatért egy elsősegély-dobozzal. " *befészkelődik, rákészül* Naigen Szmaug miatt Thorin tuti felkészült égésekre. "Thorin megérintette az arcát, és ő visszanézett rá, esengve; a férfi csak lehajolt, és csókkal illette a homlokát." *öleli magát* főleg a következő soroknál OuO "Bilbo erre ébredt, nyüszítve, úgy tetszett, a véres tollak még ott szállnak körülötte, és valami moccan a sötétben. Odakapta a tekintetét, de csak a hajnal lila fénye motozott a padlón szelíden. " ismerős. minden rémálom után moccan valami a sötétben. utálom. mindig a takaróm alá bújok - mintha az a kis paplan minimum AmcsiKapcsi pajzsa lenne..... " Thorinhoz botorkált. Megállt felette, és a lényének egy éberebb része feltett bizonyos etikai kérdéseket, de Bilbo, aki riadt és álmos volt, odamászott, és a törpe ölébe vackolta magát: háttal feküdt neki, és belesimult a biztonságába. Thorin ösztönösen átkarolta, és a homlokát a hobbit vállának hajtotta. Bilbo meg volt győződve róla, hogy mélyen alszik, és elkezdett annak a tudatára ébredni, hogy mennyire magyarázkodnia kell majd a reggel - de túl nehéz volt a feje, hogy törődjön ezzel. - Nem tudsz aludni? - dünnyögte Thorin, és Bilbo reszketve felsóhajtott. - Hát - motyogta aztán -, nem éppen. Thorin megértően hümmögött, és egy kicsit fészkelődött. Bilbo tekintete elnehezült, és lehunyta a szemét. A derekán érezte Thorin kezét, aztán a törpe dúdolni kezdett, halkan, szótlan, és Bilbót friss álomba ringatta a lusta dallam. " oké ez az utsó pár bekezdés annyira csoda volt hogy nem lehet kiemelni belőle semmit mert színarany és én most asszem nyüszítek de remélem nem, nem hallom mert füles van rajtam, az öcsém arckifejezéséből ítélve valamiféle hangot azért kiadok. jaj. óóóó még egy ilyen befejezést mint ez!! *.* Awww.... KÉrlek könyörögm ne hagyd el magad, tartsd a keddeket, nem teheted meg velem az And it's után megint ... De persze mint (nem éppen) aktív író megértem, hogy rohadtul nem egyszerű. Oh a tumblr-post magyarázat a sárkányosra, csak sokkal profibb szinten valósítottad meg. Ugh, basszus, most esett le, nekem jövő kedden OKTV döntőm van... másnap meg matek próbaérettségim... hadd kapcsolhassam le az agyam este a kettő között egy új fejezettel. Megmentenél. *.* LL15

Raistlin írta...

Nagyon-nagyon szépen köszönöm, hogy visszajöttél kommentet írni - és milyen szép hosszút, ez minden író lelkét abajgatja ;u; Örülök, hogy úgy érzed, elkaptam a karaktereket, ezt érzem a legfontosabbnak, és hatalmas megkönnyebbülés ^^

És igen, helyesen hobbijait, de a "hobbiit" meg az "igen valószínűleg" is pesti lingo (a hobbiittól már csak azért sem akarok megválni, mert egyértelműbb vele a hobbit-szójáték) Ez ahhoz a vitához vezet, hogy az a jobb, ha életszagú és szabályszegő egy irodalmi szöveg, vagy az, ha példamutatóan pontos. Ha kiadatásra menne, kényszerülnék rá, hogy az utóbbival tartsak, de jelenleg élvezem az alkotói szabadságot legyen szó önkényes központozásról, a gondolatjel hanyagolásáról vagy egyes szavak/szóösszetételek írásmódjáról/megalkotásáról.

A regénnyel próbáltam lépést tartani, de bárhogy igyekeztem is, beértem magamat, és iszonyú kemény heteim voltak. Ha volt is időm lézengeni a neten, zombi-módban bámultam a képernyőt, és a fogaimat összeszorítva, virrasztva tudtam csak összehozni valamit - de meglátszik, ha szenvedek vele, és azt sem akarom. Ráadásul, a Hobbit új fandom - sokakat hidegen hagy, nem ezért iratkoztak fel, és őket sem hagyhatom cserben. Néha afelé dől a mérleg, hogy inkább egy cikkel frissítsek, lógok a Lord Lazarusszal, már bőven ideje van egy új Cherik novellának, az And it's-re VÉGRE van olyan ötletem, hogy Destielék ne szakítsanak benne (ami az eredeti vége lett volna, de pár hónapig ültem rajta és... máshogy akarom megoldani) [időm ugyanúgy nem lesz negyven oldalra ésss a meglévő 300+ újraolvasására, de bizakodjunk]
Szóval tudom, hogy rossz érzés, amikor megtörik a heti rutin, de tényleg minden de minden tőlem telhetőt megteszek hétről-hétre egy egyszerű hobbiért. Legrosszabb esetben is mid-season finálét kapunk, ezt nem vagyok hajlandó a sarokba állítani, egymásra épülnek a jelenetek nagyon, ezzel nem lehet sokat várni, tehát tényleg próbálkozom, de üres ígéreteket nem akarok tenni; sok sikert mindenre, igyekezzünk mindketten :D

Viktória Kudron írta...

A káosz közepén megpihenve, mézteát szürcsölgetve úgy gondoltam, rászánom magam egy jó hosszú vélemény megírására, amit egy hatalmas köszönömmel kezdenék. Szóval KÖSZÖNÖM!

Rengeteg történeten rágtam át magam, voltak jobbak és kevésbé... de nem értem, eddig erre a blogra miért nem akadtam rá, hol éltem? Mindegy, most legalább dőzsölök!

Mielőtt kitérnék a Thistle&Weeds-re, ami nyomi kicsiny lelkem gyógyírja volt az elmúlt két napomban, közbeszúrnám, hogy tegnap este jól megríkattál a BotFA metával. A százas zsepi csomag bánta, én nem. Bárkinek ellenvetése van, az elemzésed az orra alá fogom dugni. Nem hiába pofáztam meg "szakértve" kuzinommal is, hogy Bagginshield, az bizony van. Kész és pont. (Péntek esti pezsgőzések közben ugyan mi másról eshetne szó, ha nem erről? Ejnye.)

Visszatérve a sztorihoz, kellemesen csalódtam, mert bennem volt egyfajta félsz, hogy oh, shit, urban fantasy, meg steampunk és hasonló finomságok, hát mi ez itt? A kezdő sorokat kétkedve fogadtam, de a fogalmazás módod felültette az aggodalmam egy gépsasmadárra, és azóta se láttam. Kevésszer találkoztam olyannal, hogy valakinek így falnám a sorait, mint neked és nem unatkozom, nem kérdezem meg magamtól, mi a kis pöcsömet olvasok? Kézcsók az élményért!

A karaktereket is nagyon jól hozod, kérgemre mondom, rohadt hitelesek. Legszívesebben kiemelném minden egyes kedvencem, de sose érnék a végére, másolhatnám az egészet.

"Egy Gyűrű mind felett,"
mondta Szauron,
de ezt valahogy
senki sem tartotta
fenyegetőnek - ezzel megvettél kilóra. (És most lesöpröm a Szauront végtelen mennyiségben ábrázoló fanartjaim az asztalról. Nincsenek, ugyan! KHM.)
Majd a Kili-Fili páros, vagyis Kifliék, imádom a humoruk, a személyiségük, néhol kicsit engem a Weasley ikrekre emlékeztetnek. Ne is kérdezd. Kilit imádom, ahogy Taurielnek csapja a szelet, na de Fili! Hjaj, Fili. (Magyarázat, DONE.)
Elrond az új divattal, nem tudom, Smith ügynöknek vagy inkább apámnak képzeljem-e el! Szakadok, mert szinte ugyanaz.
Gandalf a biciklijével, a semmittevésével, az aprónépekre való ráripakodással, a reménykedésével annyira kifogástalanul Gandalf, hogy szörnyű, a legjobb értelemben értve.
A jó öreg Smaug pedig... ŰR-SÁR-KÁNY!! Sárkány mániám van, de ez mindent visz. Ismétlem: FUCKIN' ŰRSÁRKÁNY! Kihalok.
És mellesleg, te aztán jól elcsípted a "Baggenshield szubsztanciáját", ne is ereszd. Olvadok, meg nem is. Tökéletesség van. És külön öröm, hogy előre tudom, senki nem hal meg a végén (mármint... áh :D), csuhogok boldogságomban.
Thorin és Bilbo annyira hús-vér, végre nem lett szétforgácsolva a jellemük, a külsejük, meg úgy ám blokk, a lényegük. Nuku fölösleges sziruposság, komolyan lehet őket venni.
AZ A KIBASZOTT GYŰRŰ MEG...! Hajnalban olvastam ezt a részt és kirázott a hideg, mert a fejemben hallottam a suttogását. Brr. (Elrond, miért nem rúgtad be spártaian Isildurt a katlanba? Miért. Ada.) Azonban a fejezet végével, Thorin Bilbo álomba ringatásával lelki békére leltem (annyira cuncik).
Thranduilt meg nagyon várom a parti szemöldökével!! Az a fickó a hab a tortán. Meg Bard, meg Legolas... meg Alfrid (Sajnálom, de a filmen én sírva kacagtam a "nem vetted fel az úr köpenyét" megmozduláson!).

Most, hogy befejeztem ömlengésem, és a creepy, bizarr, ironikus, meg nem is belső monológjaim zárójeles jelentését, rohanok tovább a dolgomra. Bizseregve (Komolyan? Bizseregve?) várom a folytatást! Kellemes ünnepet! :3

Raistlin írta...

Drága-drága Viktória, elmondani nem tudom, mekkora szükségem volt erre a kommentre - köszönöm szépen; annyira nagyon örülök, hogy itt vagy owo

A karakterhűséget tartom a legfontosabbnak ficek esetén, így mindig amiatt izgulok a leginkább - rengeteget jelent, hogy találónak érzed, köszönöm szépen! (És sikerült ijesztőre írni a gyűrűs jelenetet, ezazzz)

Nagyon-nagyon boldog ünnepeket, és remélem, tetszeni fog a folytatás! ouo

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS