a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2015. március 10.

thistle&weeds




4. fejezet
Az agresszió egy univerzális
válasz egy fel nem tett kérdésre


Gollam volt a legnyomasztóbb alak, akivel Bilbónak valaha is dolga akadt.
A helyzet az, hogy kész kihívás önsajnálni, amikor egy ilyen szánandó teremtmény kábé az arcodba mászik.
A dolog nyugtalanító aspektusa valahol ott kezdődött, hogy Gollam szinte egészen bizonyosan egy kényszerzubbonyt viselt. Vagy egy szíjas inget. Pántokkal. Nem megkötve.
Mezítláb járt, és hegyes fülei voltak. Bilbo feltételezhette volna róla, hogy hobbit. Bilbo nem akarta feltételezni róla, hogy hobbit.
Gollam betegesen sápadt volt, göthedt, görnyedt, csontos, sovány. Kopasz kobakjáról ősz tincsek lebbentek le. Rohadt a vigyora. Az igazán iszonyúak a szemei voltak: hatalmas, vak szemek, hályogosak és tejfehérek. Gollam pupillák nélkül meredt Bilbóra, ahogy elkezdett felé haladni, a karjait kis híján a földön húzva.
- El vannak szontyolkodva, gollam, gollam!
Bilbo összehúzta magát a narancssárga műanyagszéken, amennyire tehette.
- Jó napot kívánok - mondta jól csengő hangon, ami mégis falsnak hangzott. - Miben segíthetek?
- Mit bánkódolnak, mit pityeregnek? - kérdezte Gollam, és nekiállt befurakodni a székbe. Bilbo eggyel odább csusszant. Gollamnak ápolatlan, rossz szaga volt, ami az aluljárók bűzére emlékeztetett.
- Ümm - közölte Bilbo, ahogy diszkréten az orrának szorította a kardigán ujját. - Csak, ööö.
Gollam felhúzta a vállát. A válla furcsa szögben elállt.
- Elvesztettek valamit? - kérdezte, aztán egészen más hangon hozzátette. - Ne jópofipofáskodj, eredj az ezredeshez, nyelem, nyelem, nyeldeklem! - És ismét az előbbi hangján, jóformán dorombolva: - Lopnának tőlem, úgy ám!
- Biztosíthatlak… - kezdte Bilbo, a kezeit feltartva. Gollam felvonyított.
- Tolvaj, tolvaj, tolvajkok! Elkobozzák, elorozzák!
Bilbo hagyta, hogy a karja tehetetlenül maga mellé essen. Odább csusszant még egy székkel, és könyörgő tekintete az ajtóra rebbent. Gollam guggolva dülöngtél előre és hátra.
- A foguk fáj a drágaszágra!  - panaszolta. - Fel kell jelentsünk őktetek a rendőrörszön!
- Oh - járult hozzá Bilbo a társasághoz. Gollam körbenézett (üres tekintete semmin sem állapodott meg) és kicsit előre görnyedt. Mélyen belenyúlt a zsebébe.
- Gyorszan - suttogta. - De el ne áruljátok, hogy megemutogattam.
Kitárta fakó, fonnyadt tenyerét. Egy egyszerű aranygyűrű feküdt rajta. Mielőtt Bilbo jobban megnézhette volna, Gollam az ujjait szorosan rázárta.
- Shh, shh! - suttogta, majd rögtön utána: - Miben szettenkedel, szántikálol? Kinek-minek dicekedel?
- Hát-
- Szenkineksze, szenkineksze! Szorban ülünk szépen, porhanyós kisz hobbitjákkal, úgy ám, drágaszág. - Hirtelen Bilbo felé nézett. Felrezzentek a neonfények. - Egyet sze félj - mondta neki. - Gollam gonosz, de nagyon hülye. - Rávágta: - Mit nem merészelsz! - És fennen: - Hülye, hülye, hülye! - Rázkódva nevetett, olyan hevesen, hogy párszor a csempefalnak csapódott közben. Bilbo óvatosan talpra kecmergett. A tekintete az ajtóról a folyosó végére rebbent, ahol zöld “KIJÁRAT” tábla égett.
- Nem tudom, hogyan illik rákérdezni erre - bocsájtotta előre. - Nem vagy, nos, skrizofén, véletlen?
Gollam abbahagyta a hidegrázós hahotát, és a fejét ingatta.
- Nem-nem, kincem, az az, amikor hangokat hallsz, de mi nem hallunk hangokat, ugye, drágaszág? - És dörmögve hozzátette: - Fogd be a pofád.
- Örvendtem a szerencsének - biccentett Bilbo, de ahogy elindult, két lépés után meg is torpant. Thorin a maga kurta stílusában meghagyta, hogy itt várja. Ha most lép le, vagy csak a szavát szegi-
- Szerencéje volt - sziszegte Gollam. - Úgy ám, hogy nem törtük ki a kici nyakicáját!
Bilbo az ajkára harapva bólintott, visszasétált, aztán határozottan kopogott az ajtón.
Nem érkezett válasz.
Megpróbált benyitni.
A kilincs nem mozdult.
Gollam egyre figyelte.
- Ne futkossz el - kérlelte. - Játssz velünk egyet.
- Mit akarsz játszani? - kérdezte Bilbo, körbekémlelve. Nem látott kamerákat. A kezét csípőre tette. - Jellemző - dünnyögte.
- Találósz kérdészeszet - mondta Gollam.
- Az jó - mondta Bilbo. - Jó vagyok benne. - Visszasétált a helyére.
- A díjban is egyezzetek meg - dünnyögte Gollam, aztán tapsikolni kezdett. - Remek, remek, remek! Ha veszít a tenyeresz-talpasz, megeszem. Ha nem, elengedem.
- Ez egy borzalmas ötlet - vágta rá Bilbo élesen. - A rendőrfőkapitányságon vagyunk. A, a hobbithús-evés éppúgy nincs rendjén, mint a túszejtés.
- Óóóó - búgta Gollam, ahogy közelebb kusszant. - Nem tudja, nem-e? Szoha szenki nem jár erre. Jövünk és jődögélünk megtenni a bejelentészeket. Nincen itt szenki sze.
- Ez nevetséges - vágta rá Bilbo. - A barátaimat bekísérte két rendőr… egy ideje. - Megköszörülte a torkát. - És mindjárt értem jönnek. És nagyon erősek.
- Szoha nem jutsztok ki innen - dalolta Gollam, a szék szélébe kapaszkodva. - Goblin bürökrácia! Inkább találgassz. Megmondtuk, élve hagyjuk, ha eltalálja.
- Köszönöm szépen - közölte Bilbo, ahogy újra talpra szökkent. - Inkább nem játszanék az életemmel.
- Ne menjetek el! - nyüszített Gollam, és előre görnyedt. - Megmutatom megint a drágaszágot, az aranyoszat, ékeszet, ha jó leszeltek.
Bilbo, enyhén szólva, nem volt jó passzban. A gyűrűért kapott, és egyetlen ügyes kis csuklómozdulattal kicsaklizta Gollam renyhe szorításából. Föl akarta mutatni, az orra elé tartani, ha látja, ha nem, azt kérdezni: “ezt itt ni?” - visszatenni a kezébe, nemet mondani, lelépni.
A helyzet az, hogy alig volt a gyűrű a markában, Gollam sikítani kezdett, hasító élesen, és Bilbo már tukmálta volna vissza rá az ékszert:
- Na, csak tréfáltam-
Gollam megragadta, a hajába markolva, a széken térdelt, és Bilbo fejét tiszta erőből a csempének verte.
- Tolvajok! - vonyította. - Rabló, ronda hobbitokok!
- Engedj el, rögtön vissza… AH!
A következő ütés reccsent. Bilbo beleszédült. Próbálta lelökni magáról Gollamot, de a teremtmény szorosan tartotta. Bilbo talpa alól kicsúszott a talaj, ahogy előre esett, az állát a szék szélébe verte. Gollam megint megragadta, és a homlokát a támlának taszította.
- Nesze! - visongott. - Nesze, nesze, nesze!  
Bilbo szájában vér futott szét, ahogy az ajka felrepedt, és a feje sajogva lüktetett. Ajtócsikordulást hallott és lépteket, de Gollam még mindig egyre kántált:
- Verd szét, verjed szanaszéjjel!
- Kotródj innen! - kiáltotta Thorin, megragadta Gollamot a grabancánál fogva, és lerángatta Bilbóról, aki erőtlenül a mocskos padlóra csúszott. A feje tompán koppant a talajon. Fektében látta, hogy Gollam Thorin csuklója után kapott a fogával, aki erre nemes egyszerűséggel állkapcson öklözte, és ahogy a lény az egyensúlyát veszítette, kirúgta alóla a lábait. Gollam rémülten  rikácsolva elesett. Thorin a mellkasára lépett, és az ajtóra mutatott:
- Indíts be! - zengte. - Tégy egy szívességet, és jelentsd fel magad.
Gollam hebegve talpra akart kecmeregni, de Thorin rátiport megint. Gollam fuldokolva felköhögött.
- Nem mondtam, hogy felállhatsz.
Gollam négykézláb indult hát az indikált irányba, magában motyogva és piszmogva átkozódba. Félúton belefutott Filibe és Kilibe, de gyorsan átiszkolt a törpeifjak közt.
- Whoa - hőkölt föl Kili. - Mi volt ez?
Thorin Bilbo mellé térdelt. A hobbit összeszedte magát. Émelygett, de csak a szája vérzett. Thorin ügyetlenül talpra segítette.
- Futóbolond, vagy ellenség?
- Csak valami helyi hülye - motyogta Bilbo. Akkor vette észre, hogy a gyűrű még mindig ott van a kezében. Gyorsan zsebre tette. Nem ez volt az a pillanat, hogy az újabb tolvajlását magyarázza Thorinnak. A férfi biccentett Filinek, aki Bilbo segítségére sietett.
- Balin bá’ megint varázsolt - mesélte, ahogy a hobbitba karolt. - Megúsztuk egy kerek összeggel.
Bilbo bólintott, és a világ szétfolyt előtte. Azt még pont elkapta, hogy Thorin láthatóan mondani akart valamit, de végül visszatartotta.
- Keressünk egy elsősegélyszobát - jegyezte meg egy tétova szünet után. Bilbo nyüszített.
- Itt ne. Menjünk innen. Megvagyok.
- Ronggyávertek - emlékeztette Kili.
- Jó, de na.
- Lehet, hogy agyrázkódásod van.
- Helyrehozzuk a kocsiban - döntött Thorin, és előre menetelt, hogy végigvezesse a folyosón őket.   Kili a kamerájáért nyúlt, pár mozdulattal beüzemelte, aztán közvetített:
- Thorin bácsikánk úgy döntött, ezúttal nem téved el - narrálta. - A hobbitunk kiütve. Szabadulásunkhoz nem fűzök különösebb reményeket.
Thorin sztoikusan átnézett a válla felett.
- Ne filmezd, hogy rendőrségre kellett mennünk.
- Hoppá - eszmélt fel Kili, és leengedte a kamerát. - Bocsi.
Bilbo halkan felnevetett, és Kili hálás kis vigyorral bámult le rá.
- Minden rendben?
- Szét van verve - emlékeztette Fili, és amikor a lépcsőhöz értek, a testvérével összenéztek, és biccentettek. Thorin már haladt egy fél emeletet, amikor észrevette, hogy valami nincs rendben. Visszatekintett, aztán mélyet sóhajtva figyelte, hogyan cipeli Fili és Kili Bilbót egy műanyagszéken, együttes erővel. A szék gyanúsan úgy festett, mint amit a falról kellett letépni. Thorin nem tett hozzá kommentet.


A furgonhoz valahára visszatérve a fiúk átsegítették Bilbót az anyósülésbe. Thorin azzal próbálta helyrehozni a viszonyukat, hogy a szemébe világított egy elemlámpával, aztán hozzávágta a slusszkulcsát. Bilbo sikeresen elkapta, és Thorin megkönnyebbülten bólintott magának.
- Mit olvastál? - kérdezte.
- Az ööö, könyvet. - Bilbo megköszörülte a torkát. - “Százéves háború.”
- Mi a saját karaktered neve?
- J.R.R. Tolkien.
- Hány szék volt az előszobában?
- Három. Nézd, Thorin, szerintem nincs emlékezet-kiesésem, és a reflexeim is sértetlenek.
A férfi végigmérte.
- Élni fogsz - hozta meg az ítéletet. Kili felajánlotta Bilbónak a hoodie-ját, hogy gyűrje a feje alá. Bilbo úgy döntött, hogy végül is csak közepesen volt megsértve, tehát élt a lehetőséggel. Thorin hátramászott a csomagtérbe, és visszatért egy oldalbordányi fagyasztott marhahússal és egy fél üveg brandyvel.
- Vacsora? - csillant fel Bilbo szeme. Thorin a fagyott húst a hobbit arcának szorította.
- Tartsd ott.
Előhúzott egy elsősegélyládát az ülés alól. A steril gézre öntötte az alkoholt, és Bilbo felsértett ajkának nyomkodta. A vérzés már rég elállt.
- Rendben - dörmögte Thorin. - Indulunk. Kapcsold be az övet.


Bilbo kóválygó kobakjára való tekintettel ezúttal nem ment a zene. A hobbit ott ült csendben, a húst az arcának passzírozva, amíg Thorin biztos kézzel vezetett, a sebességkorlátozást csak baráti jótanácsnak értelmezve. Körbeölelte őket az este, és hamarosan egy újabb városba értek, felhőkarcolókal és fényekkel. Bilbo bágyadtan bóbiskolt, de tudta, hogy egy jó darabig nem szabad aludnia.
Amióta elindultak, Thorin kétszer szólt hozzá. Először megkérdezte, akar-e vádat emelni a támadója ellen. Bilbo közölte, hogy semmi komoly nem volt, és az alak amúgy is mentálisan terhelt. (A gyűrű nehéz volt a zsebében. Amint megteheti, döntötte el, névtelenül visszaküldi a rendőrségre. Neki aztán úgy sem kell; bár, ahogy olykor-olykor megérintette, csak hogy ellenőrizze, ott van-e, nagyon szép kis gyűrűnek tetszett.)
Másodjára Thorin tudni akarta, kér-e vacsorát. Bilbo nekiállt megbántódni a puszta feltételezésre, hogy nemet felelne, és még mindig benne csengtek Thorin szavai, aki azóta sem kért elnézést.
Megálltak valami autós gyorsétteremnél. Thorin húst kért hússal, vödörben, és két kávét, töményen. A testvérek csavaros burgonyát húspogácsás szendviccsel, fagylalttal és epershake-el. Bilbó mindent.
Számított valami olyan megjegyzésre, hogy vigyázzon a kárpitra, de a törpék étkezési kultúráját elnézve aztán magának dünnyögte, hogy “ja, tényleg.”
Az étel sós volt, tömény és olajos, de kegyetlenül jól esett. Thorin lekanyarodott egy szelektív papírgyűjtőhöz valami félreeső sikátorban, amikor majdnem mind végeztek. A kocsiban kellemes kajaszag terjengett, és Bilbo rágyújtott, ami mindig jól esett egy alapos estebéd után; Thorin követte a példáját. A fiúk a maradék szalmakrumplival hajigálták egymást, és ezt nagyon szórakozónak tartották.
Kanyarra kanyar következett, kis mellékutcákon kerengtek. Bilbóban fölötlött, hogy Thorin talán eltévedt, de a férfi nem kért segítséget. Kili elkapott egy falatot a szájával, és a kezeit a levegőbe dobva örült magának. Lágy eső esett, a szélvédőre tapadt cseppekben utcafény rezgett. Bilbo kiengedte a füstöt az ajkán, hagyta, hogy átjárja a vaníliás, könnyű íz, és jóllakottan fészkelődött a székben.
Akkor hallotta meg a döndülést.


DUNNNN!


- Mi volt ez? - köhögte, és Thorin pillantása a visszapillantótükörre esett.
- Azog - suttogta, és lesápadt. Bilbo kapkodva hátralesett. Egy fehér dzsip követte őket; csak a hatalmas hűtőrács látszódott belőle. Bilbo azt kérdezte:
- Ki az? Azon túl, hogy pocsék sofőr.
A dzsip gyorsított, és ismét nekik öklelt. Tompa, mély csattanás következett. Ha a biztonsági öv nem fogja vissza, Bilbo rég a szélvédőre kenődött volna. Thorin, fél kézzel a kormányra markolva, megkocogtatta a tölgyfa műszerfalat. Hologramos rúnák futottak fel a légben kéken.
- Azog fejvadász - hadarta. - Ő lőtte le a nagyapám, ő üldözte őrületbe az apám, miatta lett öngyilkos a nagyanyám… Fili, Kili!
Csak kiáltania kellett. A fiúk felfegyverkeztek. Az ülés alól húzták elő a fénylő lézerfegyvereket, és Bilbo rá akart kérdezni, hogy ezek végig ott voltak-e, de Thorin ránézett, és figyelmeztette:
- Ez rázós lesz.
Aztán a virtuális műszerfalra koppintott, és felgyorsultak kvázi tűrhetetlen sebességre. Bilbo az életéért kapaszkodott. Thorin homlokán hideg verejték fénylett. A fiúk rohamtempóban golyóálló mellényt öltöttek, letekerték az ablakot, és kimásztak a kocsi tetejére. Bilbo az oldaltükrökből látta, hogy célra tartanak.
- Várj - mondta. - Várj, ez az Azog most meg akar ölni téged?
A hangját egy robbanás követte. Lézer fénylett fel. Az orkjárgány visszatüzelt, és beléjük tolatott, még egyszer, minden eddiginél erősebben. Üveg tört és repedt, a furgon kifarolt, egy újabb öklelés - megpenderült és a járdára siklott. Thorin tolatva hátrált, még mindig teljes sebességgel. Fili és Kili félig a tetőn és félig az ablakban inogtak, célra tartva, ZAMM-ZAMM-ZAMM-ZAMM!
-Igen, meg! - közvetített ordítva Thorin, és félrerántotta a volánt. A ház falára futottak. A törpefurgon megtartotta magát, amíg Thorin ismét egyenesbe hozta a járgányt, a fényes lövedékek folyamatosan peregtek.
- Kapaszkodjatok! - üvöltött Bilbo, a furgon elszökkent a faltól, és teljes súlyával a masszív dzsipnek esett. Törések. A dzsip kisiklott, és Bilbo először pillantotta meg a vezetőjét: egy robosztus, fehér orkot, kék szemekkel, bőrdzsekiben, ahogy Thorinra vicsorgott. A törpe állta a pillantását, és egyre a fal felé kényszerítette, szikrát szóró kerekekkel. A vizes levegőben műanyag és éter szaga égett. A dzsip a lakóházak falának csapódott. Azog visszanyerte az irányítást, és egy rántással a szomszéd falnak lökte őket.
Fili és Kili fénylő lövedékei nyomán az üveg pár ponton megrepedt. Thorin bevágott Azog elé, és egy éles rándulással szembefordult vele.
- Mégis mit...- kezdte Bilbo, Thorin pedig a gázra lépett, és a furgon felfutott a dzsipre. A súlya alatt a szélvédő betört végre, Bilbo hallotta, ahogy végigreped, de Thorinnak ez nem volt elég- kirúgta az ajtót, és odavetette:
- Te vezetsz.
Ott voltak a dzsip tetején. Bilbo a kormány után kapott, az ülésen átvetődve, hallotta, hogy Thorin felkiált:
- Fili! A fegyvert!
És még mindig haladtak, Bilbo próbált fékezni, de egyre távolodtak, Kili kiáltozott:
- Stop, stop, stop!
- Nem tudok! - ordított vissza Bilbo, és lefordultak a dzsipről, pörögve az útra estek.
Thorin ott volt Azog autója tetején, Fili fegyvere a kezében. Felpattant, és a motorháztetőre vetődött.
- Ne, ne, NEM! - kiáltott Bilbo, és a gázra tiport, bevágott a dzsip mellé - a furgon fara vészesen kilengett - egy kanyar következett - beelőzte-
Thorin a motorháztetőn állt, a fegyvert célratartva Azog homlokán, de egy rándulás, és az egyensúlyából kibillenve a betonra esett.
- Thorin! - üvöltött Bilbo, ahogy Azog legázolta.

Volt egy örök pillanat. Az eső a levegőben függeszkedett. Bilbo hallotta lüktetni a szívét, hallotta minden lélegzetét.
(Hah-hah-hah. Életben. Kell. Lenned.)


Azog tovább hajtott. Thorin feltápászkodott. Négykézláb térdelt, a fegyver még mindig a kezében. A dzsip túl magas volt, tehát nem lett nagyobb baja, de az esés súlyosnak tűnt- a keze remegett - és Azog célra fordult, hogy ezúttal a kerekek alá préselje-
Bilbo kirúgta az ajtót az anyósülés oldalán.
- Thorin, ugorj! - kiáltotta, és a törpe vetődött, ahogy elhaladtak mellette. Bilbóra esett. Vérzett és sípolva lélegzett. Kili egyre küldte a lövedékeket, de Azog manőverezve kitért előle.
Feléjük tartott.
Egyre feléjük.
Bilbo a volánért kapott. A falnak csapódtak. Fili a váratlan lökettől a földre esett. Azog beérte őket, és a kocsiból kihajolva fél karral egyszerűen letépte a furgon ajtaját.
Csak fél karja volt. A másik keze: fekete, csontvázszerű fém, azzal kapott Thorin felé, aki igyekezett visszanyerni az eszméletét, és akit Bilbo visszarántott magához:
- Engedd el, te szemét!
Azog fémujjai kampóként mélyedtek a félájult férfi lábába, aki fájdalmasan fölnyögött erre. Bilbo kicsavarta a törpe kezéből a nehéz fémfegyvert, és Azogra célzott:
- Azt mondtam, engedd el!
A hangja elesett volt, és túl éles. Azog vigyorogva nézett feléje, mintha csak most venné észre, és közelebb rántotta Thorint.
Bilbo meghúzta a ravaszt.
A fegyver váratlan erővel hátralökte, és kiszorult belőle a lélegzet. A hatását megtette: Azog elengedte a törpét. A lézer a vállába tépett.
Fili talpra szökkent, és egy marokpisztollyal célba vette. Azog félrerántotta a dzsip volánját. Bilbo valami egyenletes zajt hallott, tatatatatatatatata, nem tudta, mi az, talán a szíve, talán nem, talán valami mesterséges, a fegyver vagy-
Mindegy-
Thorin még lélegzett, félig kilógva a füstölő furgonból, ami egyre a falnak préselte magát, de nem tört tovább, acél és fém, törpék készítették, az nem megy tönkre-
- Thorin! - szólongatta Bilbo, az ölébe vonta a fejét és a vállainál fogva igyekezett visszacibálni.
- Itt a rendőrség! - üvöltött Kili.
Tatatatatatata. Bilbo kinézett a szélvédőn, és látta, hogy a levegőben karmos rendőrhelikopterek köröznek, kéken, fehéren, fénylenek.
Fili a nyirkos úton futott, pótpisztollyal a kézben - esélytelen, Azog tiszta erőből a gázra lépett a helikopterek első jelére, de Fili még búcsúzóul beleeresztett egyet a csomagtartóba. Az szemet gyönyörködtetően robbant.
- Aaaaj - duruzsolt Kili. - Ott tartja a gránátokat?
Azog autója lángolva, lobogva tovább haladt, és végül szem elől tévesztették. Fili kiköpött oldalra; vért, ha Bilbo jól látta.
- Nem eleget - jegyezte meg a törpe, a pisztolyt a farzsebébe süllyesztve, és visszasétált a furgonhoz. Bicegett. - Thorin, szerinted… Thorin? -Lerogyott elé, és Kili is akkor kapott észbe.
- Még nem tért magához?
- Életben van - mondta Bilbo, a kezét Thorin ütőerén tartva, és egyre ezt hajtogatta: - Életben van, életben van, életben van…


A mentők és a tűzoltók befutottak. Fili beszélt a rendőrökkel, meglepően összeszedetten. Az eső még mindig esett. Thorin épp annyira eszmélt fel, hogy ragaszkodjon hozzá, hogy a helyszínen lássák el, és közben a rendőrökkel perelt:
- Egy nemzetközileg körözött bűnöző ámokfut éppen az utcákon, és maguk velem veszik fel a jegyzőkönyvet?
- Az egységeink a nyomában vannak - biztosította az egyenzubbonyos S.A.S. figura. Az egyik elsősegélyes közben Bilbo sérüléseit is ellátta. Ő mindultalan Thorin felé lesett, és azt kérdezgette:
- Rendben lesz?
Befutott egy füles, hogy Azog meglépett. A rendőrök erősítést szerveztek, és nagyon hamar leléptek, a tűzoltókkal vállvetve, akik levontatták a furgont a falról, és gratuláltak az állapotához. Amikor a mentősök is elmentek, ott voltak ők négyen az esőben. Fili és Kili nekiálltak megszerelni a leszakadt ajtót. Thorin telefonált valakivel. Bilbo bemászott a furgon gyomrába, és ott ücsörgött a sötétben magában, felhúzott lábakkal, és remegett. 


Az ajtó egy idő után nyikordult. Feltekintett. Esőszagú fénysáv esett be, és Thorin óvatosan belépett. A bakancsa vizesen cuppogott, a nadrágja több helyen kiszakadt, nehéz és sötét volt a haja. Leguggolt Bilbo elé, aki igyekezett összeszedni magát. A ruhái nyirkosan tapadtak a bőréhez, a tincseiről víz csepegett.
- Mondtam dolgokat - kezdte Thorin -, amiket megbántam.
Bilbo várt egy keveset. Szünet. Kopp-kopp, csend.
- Aha - bólintott végül a hobbit, és fintorgott kicsit. - Én is. Elnézést.
Thorin félrehajtotta a fejét.
- Neked nem kell bocsánatot kérned - közölte. Lágy volt a hangja és puha. Bilbo engedelmesen és zavartan fejet hajtott rá. Nyilvánvaló volt, hogy Thorin nagyon mondani akar valamit, de Bilbo nem egészen értette, mégis mit.
- Tévedtem veled kapcsolatban - próbálkozott újra Thorin. - Durva dolgokat vágtam a fejedhez.
- Igen - mondta Bilbo. - Ott voltam, emlékszem, még mindig nincsen memória-kiesésem…
És Thorin akkor feladta, és egyszerűen magához karolta.
A póz nagyon ügyetlen volt: Bilbo törökülésben kuporgott, Thorin meg előtte guggolt, de ahogy a mellkasára vonta, Bilbo szinte rögtön befészkelte magát a karjaiba. Thorin teste forró volt, az illata fantasztikus, és szorosan tartotta. Bilbo lehunyta a szemét. Az álla könnyen helyet talált Thorin erős vállán, a kezét a hátára fektette, a nyirkos ingre, a hosszú tincsekre.
Eleinte alig vett lélegzetet. Eleinte élvezni akarta a pillanatot, aztán lassan belekényelmesedett. A gondolatai - hogy mikor illik elengedni, hogy mit érez éppen - minden ilyesmi feloldódott a jelenben, ahol Thorin ölelte, és észrevétlenül ringani kezdtek, amíg az eső pergett és a szerszámok Bilbo tudata szélén sercegtek.
- Aludnod kéne - suttogta, ahogy egészen enyhén hátradőltek. Bilbo félig ott feküdt Thorin ölében. - Nem érdekel, mennyi időt vesztünk, pihenned kell. Megérdemled.
- Meglátjuk - felelte diplomatikusan Thorin, és elhúzódott. Bilbo egy pillanatra bánta, hogy megtörte a csendet, aztán korholni kezdte magát. Thorinnak aludnia kell. Napok óta van ébren.
A férfi elhajolt, és félresimította Bilbo tincseit a homlokán.
- Szárítkozz meg - rendelte el. - Megnézem, mire jutottak a fiúk.
- Rendben - mondta Bilbo, még mindig halkan, és volt valami bizonytalan Thorin mozdulatában, ahogy a karját visszahúzta. Kiegyenesedett, amennyire tehette, megköszörülte a torkát, megjegyezte, hogy “rendben,” és átmászott a székek között.
Bilbo lassan hátradőlt. Az oldalára hengeredett. Összegömbölyödött.
Megölelt, lüktetett a fejében, de nem tudta, mihez kezdjen vele. Egyszerűen örült, hogy megesett, örült, hogy Thorin él, örült, hogy minden rendben.

Nem volt minden rendben.

Thorin nem volt hajlandó fogni egy hotelt. Azt mondta, megbízhatatlanok, aztán megállapította, hogy ettől függetlenül mindannyiuknak pihennie kell, mert becsülettel küzdöttek (a tekintete itt elidőzött Bilbón egy kicsit) - tehát, a lényeg, hogy senki nem vezet ma este.
Szóval tipikus Thorin-logikával kihajtottak a városból, és leparkoltak egy alkalmas fa alá. Az eső elállt, és könnyű széltől zúgtak a lombok. Az utolsó dolog, amit Bilbo akart, az egy forduló volt a vizesblokkban, de gyorsan túlesett rajta. Bevackolta magát a hálózsákjába, ami hálásan meleg volt és puha, de még mindig vágyakozva gondolt egy molyos motel radiátorára, vagy a régimódi kandallóra Zsáklakban. Fili és Kili egy darabig maguk között pusmogtak, aztán elaludtak. Thorin még nem került elő a rögtönzött fürdőből, de Bilbo nem volt hajlandó hunyi addig, amíg nem látja a saját két szemével lefeküdni.
Amikor Thorin visszatért, fehér pólót viselt és melegítőnadrágot. (Bilbo meg a mintás selyempizsamát, amit Gandalf figyelmesen elpakolt.) Thorin pólóján rúnafelirat futott, de a fejszés emblémát látva Bilbo a hadseregre tippelt.
Csak rutinból volt, hogy alvást színlelt. Félig hunyt szemekkel leste, ahogy Thorin megágyaz magának az udvarias fél méteren, amit Fili és Kili Bilbónak hagytak. Persze, máshol nem igazán volt hely. Thorin eloltotta az elemlámpát.
Ült a sötétben.
Bilbo felhunyorgott. Tisztán érezte a férfias tusfürdő szagát, és oldalra gördülve figyelte, Thorin mit csinál. A jelek szerint kibontotta a haját, a fonatokat, amiket Bilbo titkon irigyelt, és amiket Fili például bent hagyott estére. Thorin párszor hátraszántotta a tincseket, aztán lefeküdt, elhelyezkedett, és összefűzte az ujjait a hasán.
Úgy állt hozzá az alváshoz, mintha ez is valami komoly kötelesség lenne, amit maximális eredménnyel teljesítenie kell.
Bilbo nem lepődött meg.
A bársonyos este elrejtette a mosolyát.


Amikor felkelt, még mindig derengő sötét vonta körbe - hajnali óra lehetett. Már nem hallotta a lombzúgást, de a motor halkan berregett. Úton voltak. Fili és Kili békésen szuszogtak, és egy kicsit - egészen lágyan - hortyogtak. Bilbo végignyújtózott fektében, a csontjai neszezve recsegtek. Oldalra pislogott. Thorinnak hűlt helye. Felült hirtelen. A jármű ment.
Bilbo nyöszörögni kezdett, és a pokrócot a fejére terítette. Bizonytalanul talpra állt, aztán megkezdte álmos útját a pirkadaton át. Keresztülbukfencezett a hátsó üléseken, és Thorin észrevette.
- Hát te? - kérdezte. Bilbo csak hörgött, és a helyére furakodott a törpe oldalán.
- Nem alszol - panaszolta rekedten. Thorin végigmérte.
- Te sem - jegyezte meg.
- Nem tudok - ásított Bilbo, és ficergett. A pokrócbáb puhán körbeölelte. Az ég sápadt zölden égett. Thorin még az alvócuccát viselte, a katonai pólót, a melegítőnadrágot, a haja kibontva.
Életben voltak.
Bilbo hátradőlt, és hagyta, hogy az út elringassa, a motor egyenletes zaja és Thorin finom illata. Előfordulhat, hogy félálomban ráborult a karjára, mert amikor egy bukkanónál felriadt, ott hevert a vállán.
- Bocsánat - motyogta.
- Semmi baj - felelte Thorin, tehát Bilbo tétovázott egy kicsit, aztán visszahajolt, és elszenderedve a férfi nyakába szuszogott. Fölhunyorgott még valamire; Thorin visszafojtott nevetéstől remegett.
- Csiklandós vagy? - kérdezte.
- Nem - hazudta a törpe szenvedve. Bilbo bólintott.
- Nohiszen… - dünnyögte, aztán ismét mély álomba merítkezett.



17 megjegyzés:

Hattie írta...

feldobtad a keddemet. meg az összes keddet. (≧ω≦) és ez egyre aranyosabb, és nem tudok mit mondani mert meghaltam. (viszont nem merek gondolni a végére. nem.)

rosie írta...

Thorin megölelte. Cukiságtúladagolásban szenvedek [maximálisan működik az inzulintermelésem, szóval csak élvezem] és forever Bagginshield shipper lettem, köszönöm <3

Raistlin írta...

Hattie, ez hepiend lesz. Nincs értelme újraírni a történetet, ha nem tehetem jóvá a végét; és bocsánat, ha ez most spoiler volt vagy hirtelen kurva érdektelen lett a történet, de nem vagyok hajlandó meggyilkolni őket. Valamiféle veszteség elkerülhetetlen, a veszély állandó, de az életükkel fizetniük ezúttal nem kell. :3

Rosie, üdv a fedélzeten. A (film)kánonban az ölelés volt a végzetem, és kicsit bizonytalan vagyok abban, jól hoztam-e át, nem érzem olyan hatásosnak, de ha mégis működött, akkor ezennel nagyon megkönnyebbülök (-v-)

Hattie írta...

*örömkönnyek*

Raistlin írta...

*örök tagadás*

Dorina írta...

Egész nap azt lestem, hogy mikor lesz már fent az új fejezet.
Nagyon jó volt. Thorin elintézte Gollamot a "jelentsd fel magad" résznél jót derültem. És az ölelés.(olvadozik)reméltem, hogy bele fogod tenni. Köszi az új fejezetet. Megéri várni a keddeket. :)

Raistlin írta...

*elégedett dorombolás* Köszönöm szépen!

Storm child írta...

Szarrá izgultam magam az Azogos résznél konkrétan.
Aztán megölelte,MEGÖLELTE *hejhó,táncot jár a szivárványfa alatt*
És a vége meg halál aranyos és köszönöm,komolyan,olyan nagy örömmel olvasom én eztet.

Raistlin írta...

s i k e r ü l t akciójelenetet írnom
TÖRTÉNT valami
MŰKÖDÖTT
*belehal a megkönnyebbülésbe*
köszönöm szépen

Tatsu írta...

EGÉSZ NAP ERRE VÁRTAM *-* (jobban mondva egy hete erre várok, köhm)
Rég voltam megveszve ennyire egy ficért, köszönöm. És a változatosság kedvéért irodalom órán olvastam el :D Persze közben figyeltem és firkantottam egy novellaelemzést címszavakban. (Korábbi kérdésedre válaszolva egyébként esti suliba járok, hogy letehessem az érettségit két évvel hamarabb, ezért szoktam délutánonként órán lenni.) Szóval a fic: Az Azogos akciójelenet fantasztikus volt, csikorgattam a fogam, mikor meg kellett szakítanom egy-egy novella miatt, de valamennyire kárpótolt, hogy Örkényt vettük és imádom a novelláit. Imádtam, mikor a srácok levitték a széken Bilbot, kérek egy saját Filit, kit érdekel, hogy magasabb vagyok nála <3 Még mindig iszonyúan várom, mi lesz a Gyűrűvel, de megnyugtató, hogy happy end lesz a vége. Írnék kisregényt örömmel arról, mennyire cuki, ahogy Thorin aggódik Bilboért, de fáradt vagyok, úgyhogy csak annyit mondok, iszonyú édesek (mindezt egyébként úgy, hogy nem vagyok Bagginshield shipper. De ezt a ficet imádom) (igen, megint telefonról, igen, lusta voltam átjelentkezni)

Tatsu írta...

*És amúgy Kilit akartam írni. Csak ennyire vagyok fáradt. (Egyébként i-má-dom a "nem"-es gif-eidet, örülök, hogy visszatértél a használatukhoz <3 És bocsánat a duplakommentért.)

margaery. írta...

olyan édes,hogy Thorin és Bilbo mindig megmentik egymást.awww, az az ölelés pedig kellett a lelkemnek.
Azog pedig bőrdzsekiben, terepjáróval.oké:D
és szerintem is nagyon izgalmasra sikerült ^^
*izgatottan várja a következő részt*

Raistlin írta...

TATSU, én is mellégépelem Filit és Kilit. A színészek is félremondják. Az első filmben Thorin a torka szakadtából üvölt Fili után, aki ott áll mellette, miközben Kili kavarodik el a kőóriások csatájában :'D
A gyűrű sorsár a hatodik fejezet pedzegeti; és nagyon-nagyon örülök, hogy tetszik, és egy hős vagy az esti iskoláért.

MARGAERY, ebben a regényben mindenki bőrdzsekit hord, még a bőrdzsekik is bőrdzsekit hordanak, Bilbo meg ott flangál a kardigánjaival és nem érti a trendet. (Az ágyékkötőhöz képest azért nagy megkönnyebbülés, köszönjük, Azog.)

Az ad értelmet az életemnek, hogy az állandó megmentéseket a filmbe utólag tettél bele, a pick-upban, mert szükségesnek érezték, hogy "de mi lenne, ha Bilbo leesne a szikláról, és Thorin talpra rántaná?" sőt, "Mi lenne, ha Bilbo bevetődne Azog elé?" - és értem, hogy PJ miért tartotta szükségesnek visszahívni rá a színészeket és újra bedíszletezni az egész jelenetet. Mert a Baginshield kánon. Hát azért.

LadyLoss15 írta...

Juuj, ez nagyon cuki volt! Ölelés meg bocsánatkérés meg a VÉGE... Hát egészen el lettünk halmozva velük! *.* De azért volt itt action is, ami megjegyzem, állati jól sikerült!! ;)
És mindezt hetente kapjuk, én még el sem hiszem, elkényeztetsz! ^^
(Idézni most nem idézek, mert telóról vagyok - ezúton is köszönet a mobilnézetért!)
LL15

LadyLoss15 írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
LadyLoss15 írta...

Khm, bocsi, úgy tűnik a telóm úgy gondolta, ha 3szor is elküldi, hatásosabb lesz...

Raistlin írta...

LADY LOSS, tisztelem és félem az elszántságát mindenkinek, aki tud mobilról netezni, pláne olvasni. Én nem telepítettem a netemet a mobilomra két éve. Khm.

És nagyon-nagyon szépen köszönöm ;u;

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS