a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2015. március 3.

thistle&weeds


3. fejezet
Pár jó ok arra, hogy miért ne balhézz össze a leendő pároddal

Az utat a furgonig úgy fogta fel, mint egy félig feledett emléket. Thorin támogatta, vonszolta és cipelte, a fiúk körötte nyüzsögtek. A hangjuk messziről, földmélyről érkezett.
Utólag emlékezett az este hűvösére és az utcalámpa hunyori fényére, ami körött molylepkék kerengtek. Emlékezett az aszfaltra a talpa alatt. Nem emlékezett Thorin szavaira, de a törpe egyre beszélt hozzá.
A furgonban aztán lassan kitisztult a világ. Bilbo egy fémbögrét tartott a kezében, amibe Thorin rumot csurgatott.
- Húzóra - hagyta meg, és átadta az üveget Filinek és Kilinek.
A furgon mintha nőtt volna; a törpe-technikát ismerve kicsomagolta magát. Thorin enyhén meggörnyedve, lehajtott fejjel járt, egy elemlámpával a szájában, de Bilbo túlságosan tágasnak érezte a teret, nem volt hová húzódnia. Ott voltak a bőröndök, és a fiúk polifoamot terítettek a földre, toldozott-foldozott hálózsákokat, az egésznek volt valami fura, tábori hangulata, imbolygott a fény és fémkonzervek piramisa állt az egyik sarokban. Bilbo összekucorodott, arra gondolt, “haza, haza, haza.”  
Át sem öltözött, fogat se mosott. Az alkohol íze marta a száját, a torkát, a szeme szárazon égetett. Zokogni akart, nyüszítve, de nem tehette meg. A hátát fordította a többieknek. Fili és Kili pusmogva elhelyezkedtek.
- Nem tudom, fogok-e aludni valaha - motyogta Kili. - Mármint… nem tudom.
- Pihennetek kell - mondta Thorin, tehetetlen fegyelemmel. - Szükségetek van az erőtökre.
- Holnapra minden más lesz - ígérte Fili. - A reggeli fényben. Majd átbeszéljük szépen. Felhívjuk anyát.
- Ó, Mahal - nyöszörgött Kili. - Nem mondhatjuk el neki!
Holnap,” gondolta Bilbo. A holnap, nem, mint koncepció, hanem mint vágy. Legyen. Csak még egy, és még egy, és még egy.
- Te nem fekszel le?
- Vezetnem kell - mondta Thorin, és a hangok alapján megkísérelt lopakodva távozni. A furgon ringott és remegett belé. - Minden eltékozolt perccel csak Smaug jut előbbre.
- Bocsánat - suttogta Kili. Thorin megtorpant az autó ajtajánál.
- Holnap - közölte, és kiugrott. Léptek következtek, ajtó csapódása. A motor feldorombolt.
- Aludj - mondta Fili. - Távolodunk.
Bilbo még mindig csukva tartotta a szemét. Az út ritmusa lassan elringatta, törődött és nyugtalan álomba.


Felriadt.
Valaki járt ott.
A félelem ragadta torkon.
Álmában volt valaki a házában.
Ez most nem az. Fémfalak. A furgon. Állnak. Éber volt, teljesen. A hátára hengeredett. Thorin volt ott, a kéklő sötétségben. Betakargatta az unokaöccseit: Kili kicsavart pózban feküdt, térdig lerúgva magáról a hálózsákot, Fili félig a hasán, magzatpózban. Thorin megigazgatta rajtuk a hálózsákokat, és kerített nekik egy-egy kockás pokrócot pluszban. Bilbo imitált lélegzettel figyelte. Thorin előre eső haja ezüstös volt és mélyfekete az éjben. A bakancsát levette, de egyáltalán nem állt alvás-készen. Magának nem ágyazott meg.
Thorin talán megérezte, hogy figyelik, és felé kémlelt. Bilbo alvást színlelt. Tudta, hogy meggyőző benne. A talaj nyikorgott egy keveset, és valami rebbent. Thorin ráterített egy pokrócot. Nem igazgatta el rajta úgy, mint az unokaöccsein, de Bilbót ez persze nem lepte meg. Csendesen az öklébe gyűrte az anyagot: puha volt és vigasztaló.
- Nyugodalmas álmokat - mondta Thorin, valahogy úgy, mint egy parancsot. Bilbo lassan, rajtakapottan felé nézett, de a törpe már nem volt ott. A furgonajtó csapódott.


Amikor legközelebb fölkelt: mozgás. Zene. Amikor legközelebb fölkelt, a mézes fény.
A fiúk a hátsó ülésen gubbasztottak, ami a furgon farának falát képezte, ott csücsültek és csak csevegtek, a mix meg ment, és Thorin vezetett, út gördült előre. Ropogós szagok voltak a levegőben, kenyér, kávé, kakaó. Bilbo éberen ült fel, és körbelesett, megpróbálta a helyére illeszteni a jelenetet.
Talán csak álmodta Thorin kései látogatását, de a pokróc ott volt, talán csak álmodta a trollokat, de ott volt a balsejtelem és a szag, megült az agyában, az orrában; feloldódott a fényben lassan.
- Mr. Baggins felébredt! - közvetített Kili két falat között. - ‘Reggelt, nem mászol előre?
A hobbit a fejét ingatta, és elfintorodott. Thorint kereste a tekintetével; Fili észrevette.
- Energiaital - bökött a bácsikája felé, és Thorin bizonyítékképpen feltartott egy fémdobozt.
- Ez nem balesetveszélyes? - kérdezte Bilbo. Nehezen forgott a nyelve, a szájában nehéz, savanykás íz volt.
- Hetvenkét óráig nem - közölte Thorin a végtelennel, melybe belemeredt.
- Van kaja - kínálta Kili, az ülésen áthajolva. Bilbo vetett egy pillantást a gazdagon megpakolt, szalvétába csomagolt szendvicsre, és azt motyogta:
- Szeretnék fürdeni.
Csak úgy reggelizni; csak úgy elkezdeni a napot nem tűnt egészségesnek. A talpa alól mintha rendre kicsúszott volna az ingó talaj, és ő szilárdan állva is zuhant, zuhant, zuhant.
Thorin koppantott párat a műszerfalon. A csomagtér nekiállt átvariálni magát, fölfelé rendezkedett percegő zörejekkel, és Bilbo hátravetett fejjel figyelte, ahogy egy hevenyészett fémlétra ereszkedik eléje.
- Vizesblokk - közvetített Fili.
- Aha - mondta Bilbo, aztán megismételte: - Aha.
Gyorsan összeszedett pár holmit a motyójából: Gandalf, aki előrelátóan utána postázta, nem mulasztott el fogkefét pakolni, váltásruhát és törülközőt, de tökéletesen megfeledkezett a fésűjéről, a szivacsáról és a testápolójáról. Bilbo felvonszolta magát a vizesblokkig, ami nem volt túl nagy, de a várakozásait messze felülmúlta.
A víz langyos volt, aztán hideg, és a zuhanysugár erőssége egy életunt vasárnapi záport idézett. Bilbo perceken át állt ott, hogy lemossa magáról a habot, és a végén már magába karolva vacogott, de pont ez kellett most: a csontjaiig átfagyott, és így talán a bőr alatt is megmosakodott, talán lecsorgott a lefolyón a vér, a veszély.

Amikor visszatér az utastérbe, már a régi volt, de legalábbis, úgy festett, mély színű kelmékkel, mellénykével, a hajában húsos gyümölcsök illata, és evett, amennyit csak tudott, amennyit csak lehetett, aztán - szíverősítőnek - a törpék rumos termoszkávéjával öblítette le.

Szóval ismét ott volt Thorin oldalán, és alig kezdődött a kaland, de máris ez volt A Helye, nagybetűvel. Kényelmesen kucorodott a nyersszínű bőrszékbe, ahogy a furgon falta a sávokat és előttük monoton metamorfóziussá egyszerűsödött a táj.
Kili matatott valamivel egy ideje, Kili csupa feketében, az orra hegyén egy különös szemüveggel. Amikor Bilbo elunta az ezerzöld fenyveseket, egy darabig őt figyelte a visszapillantótükörben.
- Min dolgozol? - kérdezte.
- Talizmán - dünnyögte Kili, Fili pedig hozzátette:
- Anya miatt.
- Tényleg, hogy ment a hívás?
A fivérek összenéztek.
- Meg kellett ígérnünk, hogy egy darabban térünk hozzá vissza.
- Nem pedig apránként.
- Vagy folyékony halmazállapotban.
- Szóval ez a hagyomány. - Kili feltartotta a talizmánt: ovális kis kő volt, karcolt rúnákkal. - Neked is csináljak? A hazatérésre.
- A talizmán egy afféle kőbe vésett ígéret - segítette ki Fili. - Szóval elküldhetnéd annak, aki hazavár.
Az egyetlen szerzet, aki rendszeresen Bilbo birtokára tette a lábát, az a postás volt, aki csomagokat hozott. Bilbo mindent a netről rendelt, ha tehette. Ha volt net.
- Ez rendes tőled - mondta. - De nem hiszem, hogy ühm, illene hozzám.
- Illik hozzád - közölte Thorin, az utat figyelve. - Csiszolt kobalt. - Bilbo erre valamiféleképpen indikálhatta, hogy nem érti az összefüggést tenmaga és a talizmán között, mert Thorin rápillantott, és türelmesen kifejtette: - Sötétkék, mint a szemed.
- Mi? - vágta rá Fili felháborodottan. - Mr. Baggins-nek barna szeme van!
- Zöld! - kontrázott Kili, és egyaránt kényelmetlenül közel hajoltak hozzá. Bilbo zavartan pislogott.
- Rosseb - dünnyögte Fili. - Tényleg kék. Kobalt-kék. Változik a fényben?
- Mint a legtöbb szem - felelte Bilbo diplomatikusan, és hirtelen nem tudta, mitől van fülig zavarban. A fotói alapján sokszor ő sem tudta eldönteni, milyen színű szeme van éppen, de ez kevéssé volt lényeges. A sötétkék volt a kedvenc teóriája, ami azt illeti, és persze, párbeszéd közben mindig igyekezett szemkontaktust tartani, de amióta ebbe a fene furgonba ültek, Thorin csak az utat tartotta a tekintetében, olyan meredt figyelemmel nézve, mintha bármikor elszökhetne előle (ami, a térképészeti ismeretit észben tartva, nem volt egészen abszurd félelem) - Bilbónak a maga részéről csekkolnia kellett, hogy jól emlékszik-e, hogy égkék a törpe szeme (és tényleg) és ötlete se volt, milyen Kilinek, aki ott ült vele átellenben-
- Ez egy ilyen kulturális dolog - segítette Fili. - Törpétől nem utasítasz vissza bókot vagy ajándékot.
Bilbo elsőre nem tudta, mire értette, aztán felocsúdott.
- Oh! Persze. Kili, ööö, köszönöm szépen. Talizmán. Naná. Igen.


A fiúk az út során filmeztek. Felvételeket készítettek a futó tájról, a kajájukról, egymásról, a napszakokról, egy leendő vloghoz. Bilbo a könyvével került be.
Thorinnak volt ugyanis ez a sztoikus csendje. Thorin a legtöbbször összeszorított állkapoccsal koncentrált a küldetésre, vagy a minisztereinek segített az ország irányításában a távollétében, ez utóbbit többnyire törpe nyelven, tehát Bilbo azt hitte eleinte, hogy egyszerűen csak fenyegető üzeneteket hagy telefonon az esküdt ellenségeinek (talán, hogy Smaug rögzítőjére dumál) de a khuzdul hangzása mindig megtévesztette.
Thorinnal tehát csakis és kizárólag akkor lehetett kommunikálni, ha azt ő is úgy akarta és jóvá hagyta, az unokaöccsei pedig csupa olyan dologról fecsegtek, amikhez Bilbo mit sem értett. Bilbo szerette azt gondolni magáról, hogy tájékozott és modern (különösen jó volt a televíziós kvízekben) de Kiliék világa egyáltalán nem volt átfedésben az övével: fesztiválok zugbári koncertek helyett, 3D-filmek, számítógépes játékok és nonprofit, netes sorozatok, amikhez Bilbo hozzászólni sem tudott. (Legalábbis, IRL. Bilbo amúgy aktív és vitriolos tagja volt a honlapok kommentelőinek, de érett szarkazmusa a legtöbb trollról lepergett, akik valósággal ellepték a netet.)
Bilbo tehát a könyvébe feledkezett. Gandalf jóhiszeműen mellékelte neki az e-readere helyett, de Bilbo suttyomban úgy is jobb kedvelte a papír alapú köteteket. A probléma csak az volt, hogy a mostanit kismillószor kiolvasta. És hogy Fili meg narrálta.
- Útitársunk olvasási tempója szelet kavar - közvetített, ahogy rázoomolt a kézikamerával. - Konkrétan az arcomon érzem.
- Ja, csak… így izélem - magyarázta meg Bilbo, aztán megköszörülte a torkát. A hüvelykujjával megjelölve, hol tart, behajtotta a kötetet, és zavartan a kamerába nézett. - Már olvastam párszor, fantasy.
- Az jó - jegyezte meg Thorin, és Bilbo felvont szemöldökkel nézett rá.
- Szereted?
- Miről szól? - kérdezte Kili. Bilbo maga felé fordította a borítót, és tanácstalanul kiengedte a levegőt lezárt ajkai mögül.
- Pam-pam-pam. Hát, egy Európa nevű világban játszódik. Két királyság van, “Anglia” meg “Franciaország.” Anglia egy sziget a tengeren. Franciaország ilyen… szóval nagyobb, mint Anglia. És száz éve háborúznak, és egy különleges vírus is van, a “pestis,” ami tizedeli őket, meg mindutalan éheznek. - Megpaskolta a kötetet. - Valahányszor olvasom, éhes leszek. - Megnyalta az ajkait. - Van egy lány, a franciaországiaknál. Tizennégy éves, falusi kis fruska. Az ő kultúrájukban a lányok nem lehetnek katonák, de ő “lovag” lesz, lovon vágtázó, páncélos harcos, olyan, mint egy rohani. Az Isten beszél hozzá: van ez az őrült furcsa vallás, amiben egy isten van, aki mégis három, és nemzette és megölte saját magát, a fiát, elég durva cucc, és a vérét kell inni meg a testét enni egy ilyen vallási rituálén, és a vezetőnek el kell mondani a bűneiket.
- Whoa - mondta Kili. - Ez elég jól hangzik.
- És a csavar az - folytatta Bilbo -, hogy aztán rásütik a lányra, hogy sötét mágiát űz, és élve elégetik; de a király, akit védett, neki hála megkapja a koronát. Senki nem nézte volna ki Joanne d’Arcból, hogy képes rá, de megtette, és “szent” lesz, a vallás, a “kereszténység” egy ilyen tisztelendője. Ami elég légből kapott hepiend.
- “Százéves háború” - ismételte Fili. - Az igazából egész szolid.
- Hja - értett egyet Kili, ahogy a borítóra közelített. - Megúszták. Miért szereted?
- Nem ez a kedvencem, csak alapból szeretem a fantasyt - tisztázta Bilbo. - Sosem volt helyek, sosem volt történelem, különböző világok. És nem kell, hogy ideális legyen. A legtöbbször elég elszerencsétlenkedett. - Megköszörülte a torkát, és fintorgott rá. - Én is írogatok, csak úgy magamnak.
Fili a következő interjúkérdésre készült, de Thorin megelőzte.
- Elmeséled? - kérdezte, olyan természetességgel, amiről Bilbo tudta, hogy nem a kamera jussa. A válla megereszkedett. Thorin a baljával markolt a volánra, az elektromos cigarettáját szívta, és útszél volt a hajában.
- Az enyém nem high fantasy meg quest fantasy, nem is ebben a… történelem-imitáló érában játszódik, az enyém metafikció. - Bilbo büszke volt a regényére. És gyűlölte. - Van ez a nyelvészprofesszor. John Ronald Reuel Tolkien a neve.
- Nagyon bírom a fantasy-neveket - kotyogott közbe Fili. - Engem hogy hívnának?
- “Philip” - vágta rá Kili, és röhögtek. Thorin Bilbóra nézett. Biccentett; az volt benne: “folytasd.”
- A kései éveit vizsgálom egy Oxford nevű városban, amit én találtam ki, olyasmi város, mint Minas Tirith, az egyetemen oktat egy “angolszász” nyelvet, ami egy mesterséges nyelv, nem dolgoztam ki teljesen, de a nyelvtan azért benne van a fejemben. És él egy életet, ami ott mindennapi, tőlünk viszont idegen. És kitalál egy történetet. Kitalál egy történetet egy hobbitról, pedig ott nincsenek is senkik, csak emberek, ebben az Oxfordban, ahol él. És kitalálja Középföldét, de nagyon sok mindent rosszul vesz le, hogy fiktív mítoszokat tényként kezel, és ilyenek. És ezzel megteremt egy alternatív történetet, én pedig őt teremtem meg.
Megint ott volt az, hogy túlságosan fókuszált volt Thorin tekintete. Egy uralkodónak lehet csak ilyen nézése: audiencia volt minden mondat, amit Bilbo vele váltott, és amikor a férfi végül elmosolyodott, úgy érezte, az áldását adja rá.
- Szívesen elolvasnám egyszer - mondta Thorin. - Kissé kusza talán, de érdekesnek hangzik.
Bilbo üres és udvarias ígéretnek vélte, szóval sietve rábólintott, amíg a srácok vonyítva ordítoztak holmi Bill Baggins-ről és Tölgypajzsos Tom, Thomas fiáról, és azt mondta:
- Persze.
Thorin pedig jóérzésűen rászorított a térdére, és akkor az egész nagyon fura lett.
Semmi erotikus nem volt a gesztusban. Ez a bíztatás egy teljesen jovális formája volt, kellemesebb is, mint egy vállbaveregetés, Thorin puszta erőfölényét tekintve is, és ott volt az egész helyzet: Fili és Kili, akik artikulálatlanul röhögtek, a zene, ami tompán pulzált a háttérben, az út (megannyi megteendő kilométerek) és mindenek előtt, ők ketten, akik aztán sehogysem illeszkedtek egymás életébe, de ott volt az a szorítás Thorin feszes egyenmosolyával kísérve, és Bilbo hirtelen élesen látta az egészet.
Thorin ágya: mint amit neki utaltak Ereborban, szőrmékből és kőből, de hatalmasabb. Csillagtüzek lobogtak. Ő a szőrmébe markolt, és érezte az ujjait csiklandozó, puha anyagot, és ott volt ő csóró egy meztelenül, pucsítva, a bundába markolva, Thorin meg mögötte térdelt, és elég alaposan és nagyon konkrétan szeretkeztek, és csak ez az állókép volt az egész, egy villanás, de vele együtt minden érzék (a hő, a szexszag, Thorin merevsége, a súlya) és Bilbo nagyon nem értette.
Mert Thorin visszanézett az út felé, és Bilbo most mesélte el neki az örökké készülő regényét, aminek a kéziratait lehet, hogy nem mutatta meg soha senkinek, de az ötletről dicsekedni szeretett, szóval nem volt ebben semmi kirívóan intim vagy különleges, és Bilbo csak nézett a férfi arcélére, megütközve, és egyrészt az volt, hogy “amúgy tényleg összefekhetnénk” a lénye másik és főbb fele meg: “mi az istenek?”
És persze, ez természetes. Mert mindenkinek támadnak ötletei. Bilbo egyszer végigfantáziált egy szenvedélyes szcenáriót a parkolóőrrel, akit amúgy gyűlölt éppen, de a fickó az örökkévalóságig büntette, és Bilbo unatkozott, és volt ideje, és lepergette az egészet, és aztán nem tudott ránézni, és egy darabig magára sem, amikor véletlenül újra eszébe jutott két nap múlva, miközben a mikrójában karamellás popcornt készített.
A parkolóőr még csak nem is volt az esete.
Thorin talán igen.
Bilbo persze már kinőtt abból a korból, hogy…
Thorin terpeszben ült, és elég formás combjai voltak, és izmos karja és gyönyörű orra. Bilbo végigmérte, a helyzet szürrealizmusának teljes tudatában, az volt az egész: “mi-lenne-ha, mi-lenne-ha,” csak ez az egy lihegő kérdés, mint valami mániában, és a kép kikristályosodott megint előtte, és továbbra is bizarrnak és fantasztikusnak tetszett.
Biztos jó az ágyban, merengett Bilbo, körülbelül akkora lelkesedéssel vagy érdeklődéssel, mintha Thorin pasziánsz-rekordját mérné fel, aztán visszamerült az olvasmányélményeibe, és az egészről elég aktívan elfeledkezett.

A baj az alkonnyal együtt érkezett, mint általában. Bilbo a fényekről vette észre, amik vörösen és kéken estek a regény végső lapjaira és Szent Johanna felmagasztalására. Thorin lehúzódott a dudvás leállósávba. Az ablak engedelmesen leereszkedett, és ő kikönyökölt rajta. A goblinrendőrök melléjük araszoltak azzal a tákolt tragaccsal, ami dölyfösen szórta a sziréna vijjogó fényét. Bilbo behajtotta a könyv fedelét, az ujjait a lapok közé dugva egy gyakorlott gesztussal. Felöltötte a szebbik “minden rendben, biztosurak?” mosolyát, és fegyelmezetten kihúzta magát. Thorin csak azt dörmögte:
- Mi a probléma?
Két zsarut kaptak, láthatósági mellényben és kék egyenruhában: egy cingár, vigyori goblint, és egy köpcös ducit.
- Kérhetném az iratait? - vernyogta a duci. Thorin áthajolt Bilbo térfelére, és kivágta a kesztyűtartót. A srácok pusmogtak maguk között valamit, de Bilbo nem értette ki az autórádiótól. (Hogy-hogynem, dubstep ment.)
Thorin egy remek, cserzett bőrtartóban adta át a plexilapra nyomott forgalmit és személyit. A cingár goblin szenvetlenül forgatta.
- Neve? - kérdezte.
- Tho-rin - szótagolta. - Oda van írva, vagy nem?
- Csaaak ellenőrzöm - mondta a rendőr, és lila nyelvével megnyalta az ajkát. Ragyanyomos, sápadt arca volt, orra meg semmi sem. - Apja neve?
- Thráin.
- Anyja neve?
- Fráin.
- Az istenek is egymásnak teremtették őket - jegyezte meg a duci goblin, és göcögve összenevettek. Thorin begörbítette a hátát, mint a macska, ha sziszeg, és azt kérdezte:
- Mit szeretnének?
- Jaaa? - tűnődött a cingár, és az iratokat az állának ütögette. - Járműrablás.
- Mi közöm hozzá?
A rendőrök egymásra néztek.
- Hogy maga lopta el - közölte a duci hidegen. - Kövessenek.
Thorin csak bámult rájuk. Ez a rendőröknek egy ponton kényelmetlen lett, tehát visszavánszorogtak a kocsijukba, és felkapcsolták a szirénát. Thorin iratait maguknál tartották.
A férfi volánt szorító keze kifehéredett. Körbenézett a társaságon, és halálos nyugalommal kérdezte:
- Van valami, amiről tudnom kellene?
A rendőrautó köhögve és pöfögve nekiindult, Thorin pedig kellő követési távolságban utána iramodott, a közelben ködlő nyirkos kis városka felé. Bilbo azt mondta:
- Technikailag én voltam. Azzal vettük üldözőbe a trollokat. Valahogy elfeledkeztem róla, amikor elraboltak.
A visszapillantótükörben látta, hogy Filiék elvigyorodnak, és reménykedve Thorin felé lesett. A férfi viszonozta a pillantását, aztán az útra nézett.
- Bármit kapsz érte - közölte -, megérdemled.
Bilbo magára bökött.
- Már bocsánat? Miattad műveltem az egészet!
- Miattam - ismételte Thorin. Bilbo a szemét forgatta.
- A furgonod miatt - pontosított.
- Törvénytelenül jártál el - közölte Thorin. - Ilyesmit nem tehetsz az én nevemben.
- Ha-a, mert trollokat mészárolni megengedett?
- Szervkereskedőket, és önvédelemből; azt mondanám, minden jogom megvolt rá.
- Bocsánat - mondta Bilbo, a lábait kinyújtóztatva. - Elfeledkeztem a jogi tényállásról, mely szerint “de hát rendőrbácsi, rosszfiúk voltak.”
- Ne merészelj patronizálni - figyelmeztette Thorin. - A kihágásoddal a küldetésünket kockáztattad.
- Tolvajlás-gyilkosság, egy-egy, azt mondanám.
Thorin ránézett.
- Katona vagyok, Mr. Baggins, inkább katona, mint király; és királya egy birodalomnak, ahol a kivégzést még gyakorolják, egy birodalomnak, ahol nem is olyan rég a tolvajok kezét még levágták.
- Te hoztál magaddal - vágta rá Bilbo. - Te szerettél volna a küldetésedre egy tolvajt.
- Talán az akaratod ellenére tartalak itt?
- Ami azt illeti-
- Mehetsz, istenek hírivel - közölte Thorin, ahogy rákanyarodtak a város hupás útjaira. - Amint ezen túlvagyunk, indíts is a reptérre.
- Hogyis ne! - Bilbo toppantott. A tarkója, az arca égett, és sajgott benne a srácok csendje, akik nem keltek a védelmére. - Azok után, amin keresztülmentem, fizetés nélkül én nem lépek le; és mi lett az Arkenkővel? Rád bízzam talán, hogy kicselezz egy sárkányt? Azt hiszed, majd a frászt hozod rá, vagy hogy hallgat rád, ha az erkölcsökről moralizálsz? Nem, Thorin, nem bízom rád a világom jövőjét, legalábbis a diplomáciai érzékedre semmiképp sem.
- Én pedig nem bízhatom rád a küldetésem sikerét! - csattant fel a férfi. - Azt hiszed, olyan nehéz  hozzád hasonló kis besurranókat találni? Pótolható vagy, sunyi, alamuszi…
- Te pedig ostoba! - kiáltott Bilbo; kiáltani akart, de a hangja elcsuklott, és felszipogott. Thorin megütközve nézett rá, és Kili dörmögött valami khuzdulul; úgy hangzott, mintha azt mondta volna, “ezt jól elintézted” vagy “szép volt,” de Bilbo már pont nem kért a sajnálatából vagy a pártfogásából. Vett egy nagy levegőt, de az is csak kibukott belőle, szánalmas kis hanggal, és folyton ez volt, ezért nem nyert vitákat, mert rendre elbőgte magát ingerültségében. Thorin egy tétova gesztussal felé nyúlt, Bilbo pedig felcsattant:
- Ne érj hozzám!
És erre még Thorin tűnt megbántottnak.
- Van zsebkendő a kesztyűtartóban - motyogta, Fili pedig felhorkant:
- Most komolyan?
Bilbo csak azt akarta, hogy hagyják békén, és hogy a szervezete meg fejezze be a hülye bőgést. Thorin ránézett a fiúkra, mire ők rögtön befogták, a gyávák, és Bilbót ez indokolatlan elégedettséggel töltötte el. Megérkeztek a rendőrség elé, Thorin nagy svunggal fékezett. A srácok nyűglődve kikászálódtak. Fili bevágta maga után az ajtót. Thorin végignézte, ahogy Bilbo kiszíjazza magát, és ha mondani is akart valamit, mondjuk egy fránya bocsánatkérést, nem tette meg.
A rendőrök várták őket. A cingár végigmérte Bilbót, és a fejét ingatta.
- Ne sírj, kicsike, nem csuknak le, csak pár évtizedre.
Ahogy Thorin elhaladt a goblin mellett, a vállával kis híján felöklelte.
- Hagyja békén - szűrte a fogai közt, de Bilbo kiértette. Nem érdekelte. Meg volt sértve. A büszkesége helyett elsősorban a szíve vérzett.


Nagyon ronda volt az épület. Mocskos, modern, szögletes. A csempepadlón megszürkült rágók, eltiport csikkek, cipő- és széknyomok. Nyomasztó neonfény égett. Szűkek voltak a folyosók, magasak, és cikkcakkban kanyarogtak. A lift nem járt, hat emeletet tettek meg gyalogszerrel.
Amikor a kérdéses irodához értek, Thorin Bilbót egy narancssárga műanyagszékhez intette, ami ott állt a berácsozott ablak mellett.
- Ülj le - mondta sürgetve. - Minden rendben lesz. Felhívom Balint, az ügyvédemet. Várj meg itt.
Bilbo vállat vont, és a falnak támaszkodott. Nem volt kedve válaszolni. A talpát nézte, ahogy eldöcögött a goblinrendőrök ocsmány egyencipője, Thorin arannyal díszített bakancsa, Kili tornacsukája és Fili bokacsizmája. Ajtó csukódott mögöttük, és egy kis idő után Bilbo a sarkaira ereszkedett, leguggolt, a hátát a hűvös, piszokzöld csempéknek vetve. Az ajtót nézte. Becsukta a szemét.

Szünet.

Thorin érdekesnek találta a történetét és megmentette az életét, ebben a fontossági sorrendben. Bilbo már majdnem elhitte, hogy lehetne egy barátja.

Szünet.

A széken ült, félig lecsúszva, szétvetett lábakkal. A rácsokon túl szürke eget és szürke betonpaneleket látott. Valahonnan zene szólt, és pár szinttel odább építkezés zajlott. Rarararara, az ütvefúró.

Rarararara.

Persze nem ment minden tönkre. Egymás fejéhez vágtak dolgokat, amiket talán nem gondoltak komolyan. Könnyű helyre hozni. A kérdés csak az: lenne-e értelme?
Bilbo az ajtót nézte.

A nyomorult dráma.

Rarararara.

A zsebében a talizmánt forgatta. Még mindig nem tudta, kinek adhatná oda, ki várná haza. Gondolt rá, hogy feladja a postán Frodónak. Drága kis Frodo! Naná, hogy ez Bilbo mázlija: az egyetlen teremtmény, akit érdekelne, hogy él-e, hal-e, az egy gyerek. A kiskölykök még bő marokkal bánnak a szeretettel. Bilbo tudta, hogy ostobaság, ha Frodo rajongása miatt különlegesnek érzi magát.

Feldobta a levegőbe a talizmánt.

Ha nem térne haza soha többé, Frodo fölnőne, és elfelejtené. Elmúlnának a nyarak, a bársonyos nyáresték, amikor Drogo és Primula egyaránt olyan elfoglaltak, hogy lepasszolják a fiukat Bilbo bácsinak teljes három hónapra, hogy Frodo lásson falvat, tücsköt, bogarat. Messze élnek, relatíve, fenn, Bree-ben, öt óra autóval, de Bilbo levezeti a távot, ha kell, és egyre inkább kell, hétvégente, főleg, de az igazi akkor is az a százszor száz nyár, feltűrt nadrágszárral, virágokkal a hajában, amikor elfelejthet mindent, versenyt futnak a gázlón, a fűzfa alá fészkelnek, Bilbo meséket mond, pokrócvárat építenek, mályvacukrot esznek, a planetáriumba mennek, moziba, a játszótérre, a messzeségbe, mindegy, és Frodo csak akkor hajlandó elaludni, ha Bilbo olvas vagy énekel neki, reggel pedig befészkeli magát az ölébe a matinére, Bilbo igazából ezért tartotta meg a tévét, Frodo kedvéért, és miatta van mindig cseresznyés kóla a spájzban - és Frodo Bilbo nagyapjának a harmadik testvérének a harmadik unokájának a fia, konkrétan ez a rokoni kapcsolat, ő áll hozzá a legközelebb egy szakajtó Baggins és Took, Sackville, Chubb és Proudfoot közül.

Bilbo megint feldobta a talizmánt.

Frodo hazavárná. Egy darabig várná. Írhatna neki a börtönből. “Viseld magad jól, fiam; nézd meg, milyen sorsa juttatták szegény fogjukrá-bácsikádat.”
A kobalt forró volt a tenyerében. Rámarkolt. Azt mondta magának, hogy nem fog bőgni megint, nem hajlandó.
Lépteket hallott, de nem nézett fel. “Magad vagy,” mondta a tükörképe a sötét kőben. Fáradtnak érezte magát, feleslegesnek, öregnek.
Valaki motyorászni kezdett. Gurgulázó hangja volt, síkos és rekedt.
- Mit búszulnak pici hobbitkákok? Mit lógálják nózisukat? Vajon-vajon, drágaszágom!
Bilbo felnézett.




13 megjegyzés:

Névtelen írta...

Amúgy én most órán vagyok. De remegve várom a folytatást szombat óta, szóval mit nekem érettségi matek-tételek. Gollam! Amikor túlvoltam az első fejezeten, már azon pörgött az agyam, vajon hogy kerül majd Bilbohoz itt a Gyűrű? Mi lesz a Gyűrűvel? Zseniális vagy, a csapat imádnivaló, én meg utálok telefonról kommentelni (és kicsi Frodo *-*).
Tatsu voltam, csak telón a másik fiókomba vagyok bejelentkezve:3

Raistlin írta...

Muszáj vagyok beletenni a LotR-szálat, nincs igazi hepiend, ha azt le nem rendezem :D Nagyon örülök, hogy a várakozás ellenére sem csalódtál a fejezetben, és sok sikert a matekhez~!

Hattie írta...

(huh, én meg "tanulószobán" olvasok.)
a könyvleírás, az így wow, és még hozzáad, hogy konkrétan ez van. volt.
és amúgy is nagyon hangulatos az egész, és tökre szeretem, meg téged is.
[és hiányoztak már a gifek, amit a "nem"-hez raksz be. nagyon jók.]
{ó, a fogalmazási képességeim.}

Raistlin írta...

este öt van, miért vagytok iskolában

(és mindig érdekelt, milyen a történelem egy alternatív szemszögből elmesélve - örülök, hogy tetszett ;u;)

[viszontszeretések]
[agresszív gifek]

Storm child írta...

Hazaestem az iskolából és tömör gyönyör fogadott ;u;
Betakargatós Thorin,aki csak kevésszer szólal meg, de akkor mindig megmosolygom.Kinky Bilbo.
A fantasy Százéves háború,az milyen ötletes már.
Ez egy ilyen szeretni való regény,de nagyon és Gollam!

Raistlin írta...

Köszönjük szépen, drágaszág -- akarom mondani... ezt a szerethető jelzőt most munnyogva a szívem mélyére zárom.

margaery. írta...

(éljen, tudtam mit olvasni a fanmixed mellé:D )
Kili&Fili videóblog juhé :D
"Útitársunk olvasási tempója szelet kavar...konkrétan az arcomon érzem" :DD
és Bilbo megírja Tolkient úristen ez nagyon jó ötlet:) és Jeanne D'Arc -ról olvas. így ahogy én leírom nagyon furának tűnik, de wow nagyon tetszik
és valószínűleg én vagyok az egyetlen aki Bilbo fantáziálása alatt csak arra bírt gondolni, hogy mégis hogyan képes karamellás popcornt enni (???) :D
és aww a kapcsolata Fordóval olyan aranyos (ha Fili&Kili találkoznának vele tuti beletennék egy vlogba aww)
és jöjj csak Szmélgol

rosie írta...

oké-oké-oké, ez igazán lenyűgöző volt

de tényleg, Tolkien és fantasy és megteremti és mítoszok és Bilbo, tényleg? meg a százéves háború?

de aztán Thorin és megbántották egymást és jaj. erre igazán öröm hazaérni, mert tudom ám, hogy hepiend lesz és csak morciznak és ez hihetetlen cuki és nyünyörgetnivaló :D

meg hát gollam [gyűrű ugye gyűrű és a bilbogif. imádom a nemgifeket].

ezentúl még jobban várom a keddeket. köszönöm ^.^

Raistlin írta...

MARGAERY, *boldog tutulás* A karamellás popcorn kérdése meg - hobbit. Ne kérdezd. Nem akarod tudni.
Nagy megkönnyebbülés, hogy csont nélkül fogadjátok a meta-fantasyt, mert féltem, hogy túl kizökkentő lesz.

ROSIE, Bilbóra hálaistennek nem lehet sokáig haragudni, mert nagyon cuki. Mármint ha a regény Thorin szemszögéből lenne, az azzal telne hogy "awwww. Na de fókuszáljunk a kötelességünkre. De awww. Persze, dolgom van. De AAAAH-AHHH-AHHHWWWW."

LadyLoss15 írta...

Eddig bírtam livebloggolás nélkül...
Most ugyanis hangosan felröhögtem! :D "tehát Bilbo azt hitte eleinte, hogy egyszerűen csak fenyegető üzeneteket hagy telefonon az esküdt ellenségeinek (talán, hogy Smaug rögzítőjére dumál) de a khuzdul hangzása mindig megtévesztette. " :"D
"- Útitársunk olvasási tempója szelet kavar - közvetített, ahogy rázoomolt a kézikamerával. - Konkrétan az arcomon érzem." kinyír a humorod, Kili, kinyír a humorod, Johanna, az öcsém nagyon csúnyán néz mert aludni akar (igen, 9kor -.-), de én fetrengek a röhögéstől. :D
"van ez az őrült furcsa vallás, amiben egy isten van, aki mégis három, és nemzette és megölte saját magát, a fiát, elég durva cucc, és a vérét kell inni meg a testét enni egy ilyen vallási rituálén, és a vezetőnek el kell mondani a bűneiket." azt hittem csak szerintem ilyen furcsa a kereszténység- ugyanis nagyjából így látom, meg persze az egyház miatt kissé kritikusan. De ez a megfogalmazás KIBASZOTTUL TETSZIK! (Ezennel engedélyt kérek, hogy idézhessem, ha úgy hozza a sors - szigorúan hivatkozással :) )
És MEKKORA ötlet már a saját világunkat használni fantasynak a fantasyban! *.* Hát te aztán tudsz valamit! :)
"Sosem volt helyek, sosem volt történelem, különböző világok. És nem kell, hogy ideális legyen. A legtöbbször elég elszerencsétlenkedett" Hahaha na igen erre gondoltam :)
"amíg a srácok vonyítva ordítoztak holmi Bill Baggins-ről és Tölgypajzsos Tom, Thomas fiáról" :DDD Guys!! xD
Amúgy az ötlet tetszik. Ez a meta. Tök szupi :) Szeretema meta-dolgokat :D
"egyrészt az volt, hogy “amúgy tényleg összefekhetnénk” a lénye másik és főbb fele meg: “mi az istenek?”" már maga a pillanatkép is odabaszott erre ez! :D Bilbo ^^
"Biztos jó az ágyban, merengett Bilbo, körülbelül akkora lelkesedéssel vagy érdeklődéssel, mintha Thorin pasziánsz-rekordját mérné fel" Bilbo haver értem én (nem mondom hogy én is csináltam már hasonlót, de pedig dehogyde) , csak hát akkor is. Thorin. És szex és minden, és akkor pasziánsz. Ha ezt tudná a király :"D
"sajgott benne a srácok csendje, akik nem keltek a védelmére" ez tényleg gonosz tőlük :(
"- Te pedig ostoba! - kiáltott Bilbo; kiáltani akart, de a hangja elcsuklott, és felszipogott. Thorin megütközve nézett rá" *.* aww neee sírni akarok
"rendre elbőgte magát ingerültségében" ismerős... :$
"Ahogy Thorin elhaladt a goblin mellett, a vállával kis híján felöklelte.
- Hagyja békén - szűrte a fogai közt, de Bilbo kiértette. Nem érdekelte. Meg volt sértve. A büszkesége helyett elsősorban a szíve vérzett. " és az enyém is vérzik hogy tehetted ezt velem szúr a mellkasom és Thorin szegény kis forrófejű de ez annyira szemét volt tőle most nem tudom melyiket sajnálom jobban, talán Bilbot. áá :S
"Drága kis Frodo!" jaj hát őt a LoTR-ben nem szerettem a filmben de a Bagginshield sztorikban olyan édes hogy kezdem nagyon megkedvelni. Könnyedén befolyásolod az érzelmeimet a karaktereket illetően....
Jézusom Szméagol. Nemár. Ugh. Már csak ez hiányzott. Fuj!

Jajj hát akkor úgy összességében annyit hogy wow és imádtam és közben a Desire (asszem ez a neve) 8tracks listádat hallgattam végig és hallgatom most is éss btw nagyon ott van! :) ...
Alig várom a jövő hét keddet!
(És azt a napod, mikor befejezed az And it's....et :D )
TOvábbi szép hetet! Ihletgazdagot meg minden. :)
LL15

Raistlin írta...

l~i~v~e~b~l~o~g~g~i~n~g (és még a desire is tetszett ;u;)
annyira nagyon örülök, hogy ennyi kedvességgel és lelkesedéssel fogadjátok a történetet - tényleg leírhatatlanul sokat jelent.

Frodo csak félreértett. Boromir is. Gollam nem. Őt én se szeretem, és bár rövidre fogtam a jelenlétét a végső vázlatban (másfél fejezetes előnyt tartok, hogy ne akadjak el, mert aztán meg hallgathatom, khm :D) - szóval a szerepe fontos.
És élvezem a nyelvtanát.

LadyLoss15 írta...

Boromirt szeretem :) Frodo....nos, most kap egy esélyt. :) Gollam nem :D
Azta, valaha, mikor írtam egy hetente frissülő sztorit, én is két fejezetes előnyt tartottam de aztán abból egy lett és egyse és egy idő után nem folytattam. Különbség, hogy én sosem fejeztem még be semmit, ami egy fejezetnél hosszabb volt. Szóval...ja... Nálad azért valószínűbb, hogy de. :) Hajrá vele! :)

Raistlin írta...

Idáig a Koffein kivételével mindig mindent befejeztem kilenc éves korom óta... idővel. Egyszer.

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS