a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2015. március 14.

The Hobbit: The Battle of the Five Armies

 A film utolsó perceit elemzem ebben a metában, melykldn vc-we *nyüszítés* *egyenletes, döndülő hangok, ahogy a szerző az öklét üti a klaviatúrához* MIÉRT *még több nyüszítés* MIÉRT
Avagy: ha eddig nem győztelek meg benneteket a Bagginshielddel, most megkísérelem.
és hozzáveszem a fellowship of the ring elejét mert szeretek sírni.

J Ó D E M  I  É  R  T;



Oké, tehát Bilbo felébred, és látja, hogy a sasok közelednek. Ezután az erkély széléhez rohan, és egy megkönnyebbült sóhajjal látja Thorint a szikla peremén állni, győzedelmesen és... életben.


Thorin akkor esik össze, amikor Bilbo már elindult hozzá.


Bilbo egészen eddig a pillanatig azt hihette, minden rendben: út közben Azog hulláját is látnia kellett, a sasok a fejük fölött köröznek, a csata meg lesz nyerve - mi mehetne tönkre? Mire odaér, Thorin a földön hever, és szárazon felköhög - Bilbo a jégen csúszva, botladozva rohan hozzá, a tekintetét egyedül rajta tartva, a saját lépéseire sem ügyel.



Ahogy arra oakenbranch rámutatott, Thorin első gesztusa az, hogy a mithril-ingre pillant: ellenőrzi, Bilbo sértetlen-e.


Bilbo már tudja, hogy hatalmas baj van, ahogy osztja az ilyenkor szokott tanácsokat: "Ne mozogj, feküdj moccanatlanul..." A láncing alatt felfedezi a sebet: Azog kvázi kibelezte. Iszonyában felnyög, a szája elé kapja a kezét. Thorin belé kapaszkodik.


Thorin maga felé húzza ahogy azt suttogja, "örülök, hogy itt vagy." Búcsúzkodna; Bilbo csitítja, tehetetlenül matat, képtelen elfogadni, amit lát, ami ezután következik. Ez a gyász első lépcsője: a tagadás.


"Barátként szeretnék elválni tőled," mondja Thorin, Bilbo pedig rávágja: "Nem, nem mész te sehova, Thorin." Ezek Thorin utolsó percei, és ezzel ő tökéletesen tisztában van. Minden szót fájdalmas kiejteni: zihál, küszködik - de nem Erebor sorsáról gondoskodik; nem a végrendelkezését adja meg; nem az utódját nevezi meg.  

Az utolsó gondolatai Bilbo körül forognak, és egyértelműen nem csak azért, mert éppen ő van ott, Thorin ennél világéletében kötelességtudóbb volt: a harmadik filmben hivatkozik először rokonként Filire és Kilire; Dwalin a legjobb barátja, és együtt nőttek fel, de felé sem mutat érzelmeket; a fele Társaság szegről-végre a húsa és vére, sőt: Tolkien említi a Király Visszatér függelékében, hogy a mindenkori törpekirály az atyja népének, Thorin a gyermekeiként tekint a kíséretére, akár idősebbek, akár nem - de most mégsem róluk van szó; az utolsó kívánsága az, hogy Bilbóval békét köthessen.

Csak ez van az eszében. A jelenet során Thorin töretlenül halad előre a beszédben, pontosan tudja, mit akar mondani, egyedül erre képes és hajlandó fókuszálni.


Bilbo pánikban van: zihál, öklendezik a saját lélegzetén, remeg. Thorin bocsánatot kér, és nem magát mentegeti: nem azt mondja, "a sárkányláz elvette az eszem;" azt mondja: "azt tetted, amit egy igaz barát tenne." 

Bilbo bocsánatát kéri, és ez a bocsánat: kegyelem. Mert súlyos hibát követett el, és ezt meg sem kíséreli tagadni, ahogy a törpékkel is szembenézett: "nincs jogom ezt kérni tőletek, de követnétek engem... még egyszer?" Bilbo értetlen zavara egyrészt a tagadásából adódik: ráérnek majd megbeszélni az ügyet, nem? Pipázgatva és nevetve, majd a fejéhez vághat mindent; másrészt: tudja, hogy magát állítatja, hogy Thorinnak csak másodpercei vannak hátra, akkor miért azzal törődik, Bilbo mit érez? Hát nem tudja, hogy képtelen lenne haraggal elválni tőle, bármit is tett?


"Túl vak voltam, hogy lássam," mondja Thorin, a légzése fölgyorsul, a szava elcsuklik, "annyira sajnálom, hogy veszedelembe rángattalak..." - a szemei riadtan elnyílnak az önvádban. 
Ez már nem ugyanaz a Thorin, aki azt mondta Gandalfnak: "Nem tudom garantálni [Bilbo] biztonságát. A sorsáért sem én felelek majd."
Ez a Thorin haldoklik egy sértetlen Bilbo kezét szorítva, de a puszta gondolatra, hogy Bilbónak baja eshetett volna, zihálva a levegőt kapkodja. Bilbo halkan, kedvesen hadarja, "Nem, é-én örülök, hogy osztozhattam veled a veszedelmekben, Thorin" - a nevét ismétli megint, a kezét szorongatja - "Mind az összesben" - hangsúlyozza, és Thorin megkönnyebbülten mosolyog rá; mert Bilbo ezzel azt mondja, hogy egyetlen pillanatot sem bán.


"Több ez annál, mint amit bármely Baggins megérdemel." Ne felejtsük el, hogy a külföldi ficekkel ellentétben Bilbónak baromira rendben van az önérértékelése: "Nem vághatok csak úgy neki a nagyvilágnak," mondta Gandalfnak. "Baggins vagy, Bag Endből." Messze az egész Megyében az ő családja a legmódosabb, tiszteletre méltóak, Bilbo kvázi arisztokrata. Soha nem érezte különös kiváltságnak, hogy tündekirályok és törpe uralkodók színe előtt legyen - nem erről szól ez a sor, ez a jelenet. 
Ez személyes. 
Bilbo tisztában volt azzal, hogy alkalmatlan, hogy a hobbitokat nem szabták kalandra, de az, hogy ő nem egy közönséges hobbit, hanem a neves Baggins család sarja, büszkeséget adott neki, ha nem egyenesen arroganciát, ugyanúgy a vére határozta meg az identitását, mint Thorinnak. Mindezzel a háttérrel mondja azt: megtiszteltetés volt veled lenni - és nem azért, mert Thorin Dúrin leszármazottja, hanem mert Thorin Thorin. Mert kiérdemelte Bilbo tiszteletét.


Egy kicsit hallgatnak. Thorin mosolya kiszélesedik: "Ég veled, rabló uraság" - és ezt nehéz lefordítani.
A farewell a végső búcsút fejezi ki, amikor soha többé nem fogsz látni valakit. A szó szerinti jelentése "jó utat" (fare thee well) - tehát Thorin egyben útjára bocsájtja Bilbót, hogy térjen haza biztonságban. 
A master burglar Bilbo hivatalos neve volt a kaland során. A master a mister udvariasabb formája, mely elismeri Bilbo közel-nemes rangját. A burglar a foglalkozása; és volt, hogy Thorin ezt gúnyként a fejéhez vágta - amióta viszont a második részben Balin korrigálja: "a neve Bilbo," és emlékezteti, hogy talán a halálába küldte, Thorin onnantól végig úgy szólítja lelkiismeretfurdalásában. Az, hogy most megint master burglarnek hívja, nosztalgia. Szeretettel ejti ki, nem a régi megvetéssel, lenézéssel, iróniával vagy hivatalos távolságtartással


Bilbo vesz egy nagy lélegzetet, és leszegi a fejét. Idáig mosolyt nyújtott és vigaszt, de most össze kell szednie magát: a búcsú túl végleges. Idáig elhihette, hogy csak beszélgettek, és minden szóval tovább tartott Thorin élete. 
Még mindig fogják egymás kezét.


Thorin csordultig van szeretettel. Az első részben a goblin-barlang után még mérgesen ordította ugyanezeket a sorokat: Bilbo lelépett, visszament a könyveihez és a karosszékéhez, egy kényelmes élethez. Thorin akkor ezt gyávaságként értelmezte. Bilbo ugye szemtanúja volt a jelenetnek, de Thorin - bár elszégyellte magát - a bocsánatát nem kérte. Most igen. 
Thorin megváltozott. Átrendeződött az értékrendje, és ez a változás Bilbo miatt ment végbe. A hobbit hihetetlen hatással volt rá.


"Go back to your books and your armchair. Plant your trees, watch them grow."
Thorin itt hivatkozik a híres makkos jelenetre: az őrülete tombolásán túl is sugárzóan ragyog Bilbóra, aki a mosolyt csak félszegen viszonozza. Thorin egy olyan tisztaságot és ártatlanságot lát benne, amit Bilbo - a gyűrűvel és az arkenkővel a zsebében - nem érez hitelesnek: Thorin félreismeri, Thorin téved - így lenne? Vagy egyszerűbb azt mondani, hogy Thorin szereti? Hogy Bilbo "árulásáról" tudva mondja, "ültesd el a fáidat, figyeld, ahogy felnövekednek" - valóban olyannak látja itt már őt, amilyen valójában, de a szeretete miatt elfogadja. 

Egy hosszú és békés életet akar Bilbónak. Csak ennyi az utolsó kívánsága. 

És még egy észrevétel: miért pont "books" és "armchair"? Amikor látogatóban voltak nála, a spájza kellett volna, hogy a legfeltűnőbb legyen. ("Menj vissza a sajtodhoz és a sütiidhez.") Thorin viszont ismeri Bilbót. Tudja róla, hogy mennyire szeret olvasni és írni, bár sem a látogatásuknál, sem az úton nem láttunk olyan jelenetet, ami Bilbót egy könyvvel mutatta volna; Thorin azért tud róla, mert valóban barátok voltak, és beszélgettek egymással, tehát ismeri a hobbiit, az olvasást, a kertészkedést (innen a "fák" többesszáma.)

 A karosszékről szólván pedig valószínű, hogy az ájulása után Thorin ültette belé, hiszen ő állt hozzá a legközelebb, tehát vagy Gandalfnak, vagy neki kellett oda vinnie - a magasságuk miatt Thorin a logikusabb, tehát neki van egy olyan (korai) emléke, ami az akkor eszméletlen Bilbónak nincsen, ahogy egy ájult, rémült hobbitot ültet a karosszékébe, hogy magához térjen. Bilbo rengeteget fejlődött, és Thorin büszke erre - de megérdemli a pihenését; mert bármit is gondolt akkor, Bilbo soha nem volt értéktelen.


"If more people valued home above gold, this world would be a merrier place" - hangzanak el Thorin utolsó szavai. Ezzel kimondja a film fő tanulságát, de kontextusban fontosabb ez annál: nem a nagyvilágba moralizál, hanem azt mondja Bilbónak: "neked volt igazad mindvégig."
Bilbo hős lett, hőssé tették a körülmények, de az ájult hobbit, akit Thorin a karosszékébe ültetett, nem volt kevesebb annál, mint akivé lett: Thorin belátja, hogy tévedett vele kapcsolatban, és nem azért, amiért a sziklán átkarolta: "nem hittem volna, hogy hős lehetsz, de lám, az vagy;" Thorin felismerése most ez: "nem kell hősnek lenned, mert önmagadban csodálatos vagy, és a világ szebb hely veled."

Szeretné, hogy Bilbo a szívébe vésse ezt, hiszen mindenki azt érzékeltette vele, hogy kevés a békéje, a boldogsága, a hősiességhez képest. Bilbo változott, és Thorin tudja ezt: hatással voltak egymásra; Bilbo öröksége ez a felismerés volt, amit Thorinra hagyott, és Thorin szeretné, hogyha az új Bilbo megtalálná magában a régit, ha nem azzal az érzéssel térne haza a kalandból, hogy mit mulasztott el megtenni, mi áll még előtte - Thorin egy ilyen életet élt le, csatákkal, kalandokkal, hőstettekkel, és Bilbo elkezdett hasonlítani rá. De nem Bilbónak kéne felérnie hozzá; hanem fordítva.

A mondat kulcsszava az otthon, ami visszatérő elem mindkettejük életében - mindketten magukban hordoznak egy idealizált lakhelyet. Amikor Thorin a szívébe zárta Bilbót, ő megvallotta, hogy az otthonát szeretné visszaadni neki, és így is tett. Ez elég kellett volna, hogy legyen. 

Egy utolsó lélegzet.

"Ne, ne, ne, ne, ne" - hajtogatja Bilbo. "Thorin, ne merészeld... Thorin?"
Tagadás és alkudozás, a gyász lépcsői szerint. Thorin tekintete rámered, de már üvegesen.


Bilbo köré kuporodik, a hajába túrva, a mellkasát lapogatva, suttog neki, "Thorin, tarts ki... Tarts ki." Vigasztalja. Óvja.


Az egész értelmetlen, de Bilbo képtelen elfogadni, hogy egy halotthoz beszél. Thorin már eljátszotta ezt egyszer, és akkor magához tért. A sasok nem segíthetnek, de Bilbo gyásztól tébolyult tudatában még igen. 


Megismétli a nevét hangosabban, könyörgően, követelődzve. "A sasok..." mondja, a mellkasára ver még egyszer. Oldalra borul.


Sírni kezd, nem tud odanézni. A reszkető sírás még mindig hitetlen a lemondás után is, egy elesett "nem, nem, nem," a sasok árnyai - hiábavalóan - fölöttük köröznek. 


Bilbo nyüszíteni kezd, és előre görnyed. Ez nem egy elesett bajtárs siratása. Ez a szaggató, bénító gyász egészen más, mint amikor Fili halálát kellett végignéznie.


A bajtárs, a barát elvesztése: sokkoló bánat vagy Thorin dühödt ordítása.


Bilbo, Taurielhez hasonlóan, a kedvesét siratja. Az volt valóban, vagy csak lehetett volna az? Tudta-e egyáltalán róla? Ez kérdés, de magáért beszél a párhuzam - a néző arcába ordítva.

"more than anyone. more than life."
És ha nem volt még elég a párhuzam? Bumm, egy újabb az arcunkba. Ezek a jelenetek nagyon szorosan követik egymást, gyors váltásban: összetartoznak. Egymásra reflektálnak. Emlékeztetnek minket Thranduil történetére: élete szerelmét csatában veszítette el, a közelben, mint Tauriel... mint Bilbo. És mondhatnánk, hogy nem a szerelmét, hanem azt, aki a legfontosabb volt neki, leegyszerűsíthetnénk így, de minek? A film sem ezt teszi:


"Ha ez a szerelem, nem kérek belőle" - szerelemről van szó egyértelműen; szeretet a tündék egyértelműen éreznek és érezhetnek, Thranduil és Tauriel korábbi párbeszédének a szerelem volt a lényege, amikor Thranduil a nő szemére veti, hogy mit sem tud róla, hogy ami érez Kili iránt, az csak fellángolás, és nem igazi.

A jelenet fényei, kameraállásai, látványa Thorin és Bilbo jelenetét ismétli. Filmes nyelven szólva ugyanaz Tauriel és Bilbo gyásza és fájdalma.


"Miért fáj ennyire?" - sír Tauriel (és ez még mindig nem Bilbo szaggató nyüszítése - pedig Tauriel szerelme igazolt, kimondott.)
"Mert valódi volt," feleli Thranduil, és a nő döbbenten néz rá. Akkor ismeri fel, mit érzett tényleg - és itt adja is magát a következő párhuzam Bilbo és közte, amint elérünk Bilbo és Balin jelenetéhez, de előbb - rögtön azután, hogy Tauriel búcsúcsókot lehel a holt Kili ajkára - Bilbo és Gandalf ülnek a lépcsőn, és pipáznak. 


Tolkien azt írja, hogy Bilbo egész álló éjjel zokogva gyászolta Thorint. Itt a fájdalma túlhat a könnyeken.
Szótlanul maga előre mered, amíg Gandalf kínosan hosszan szerencsétlenkedik a pipájával. Az élet megy tovább: a zajaival, a bosszúságaival, a pipadohánnyal, de Bilbo még nem tudja kitépni magát a gyászból. Amikor Gandalf rámosolyog, Bilbo ajka sarka megrándul, és a mosoly menten lemállik róla, Gandalf mégis büszkén ragyog rá. Bilbo is fog majd tudni pipázni, ülni, élni, látjuk az arcán az elhatározást: túl fogom élni. Folytatni fogom. 


Most nem veszélyekkel néz szembe, nem is a hátralévő életével és a hazaúttal, hanem az apróságokkal, a puszta ténnyel: része kell lennem megint a világnak.
És ehhez minden ereje kell.


Ahogy a kamera vált, látjuk, hogy Bilbo mire meredt egészen eddig: Thorin holttestére. 
Amikor Gandalf hozzálép, és a pipáját töltögeti, Bilbo tekintete rezzenéstelen. Itt volt végig. Itt volt, amíg a csata véget ért, amíg a törpék társasága megtalálta egymást a csatatéren, és gyalogszerrel a meredélynek indultak (ahol rá kellett akadniuk Fili és Kili testére is, és a tiszteletüket rótták nekik), itt volt Bilbo egészen addig, amíg Gandalf is ideért. Itt volt órákig. Most sem mozdul el, azután sem, hogy Gandalf a matatásával a valóságra zökkentette.

A harcosai, a társai, a fiai leborulnak Thorin előtt. Dale városa fölsorakozik, és megszólaltatják a gyászkürtöket. 
"Nagy lakoma lesz ma este," mondja Balin. "Dalokat fognak zengeni, és történeteket mondani, Thorin Oakenshildből pedig legenda lesz."


Ez a gyász természetes menete: a tor a temetés után. Egy hőst, egy királyt, egy vezetőt ünnepelnek.
"Tudom, hogy így illő leróni előtte a tiszteleteteket," kezdi Bilbo megértően, aki hátizsákkal a vállán baktat mellette, már útra készen - nem marad a gyászünnepélyre. "Nekem ő soha nem ez volt."


"Ő volt..." kezdi, és nem tudja végigmondani. Elakad.


Nyel egyet. "Számomra..." próbálkozna, de nem lehet kimondani. Nem lehet szavakba foglalni. Ez a párhuzama Tauriellel: "azért fáj, mert valódi volt." Bilbo itt néz szembe a saját érzéseivel, csak itt mer - amikor már késő; és hogy szerelem-e ez, a párhuzamokat kiteljesítve, vagy csak egy olyan tisztelet és barátság, ami több Balin odaadásánál és hűséges rajongásánál, ami több Dwalin gyerekkori barátságánál, ami egyértelműen más, mint amit a törpék bármelyike érez, annyira más, hogy Bilbo nem tud ott maradni a toron, mert az ő érzéseit, az ő gyászát nem fejezné ki


Balin mosolyog rá. Tudja. A tekintetében ez van: "valld be magadnak."


Bilbo szava végleg elakad. A film legvégén azt fogja mondani, "he was my friend," de az nem ennek a mondatnak a befejezése. A barátja volt mindannyiuknak, de Bilbo nem tud maradni a toron. Nem kellene bevallani, hogy a barátja volt, arról már mind tudnak.

A lehetséges interpretációk szerintem a következőek:

1. Bilbo és Thorin szerelmesek voltak egymásba. Ezt egyikük sem fogta fel, vagy mutatta ki Thorin haláláig. 

2. Bilbo és Thorin szerelmesek voltak egymásba. Volt köztük valami - ha túllépünk a tündérmesén, ott van annak a valósága, hogy a vikingekről mintázott férfiak utaznak nő nélkül fél éven át; teljesen természetes, ha bajtárs bajtárssal keres kielégülést vagy vigasztalást. Thorin és Bilbo között logikus és lehetséges egy szigorúan szexuálisnak hitt kapcsolat, mint a regény, mind a film teret hagy erre, bár egyik sem implikálja nyíltan. A kapcsolatuk érzelmi oldala viszont a számos nézeteltérés, félreértés és betegség mellett kérdésessé lett. Thorin halálakor ismerik fel a tiszta érzelmeiket.

3. Thorin és Bilbo igazán jó barátok voltak, vagy akár egyenesen lelki társak. A barátságuk megingott Thorin betegsége és Bilbo árulása miatt, de helyrehozták az utolsó pillanatban. Miért ezt a magyarázatot érzem a legbugyutábbnak? Miért érzem az, hogy ez nem magyarázza meg az utolsó szavak súlyát, a pillantásokat, a gesztusokat, a párhuzamokat, és pláne a Balin és Bilbo jelenetet?


Bilbo sírástól rekedt hangon mondja végig ezt a szöveget, pedig egyértelműen eltelt még pár óra azóta, hogy siratni láttuk Thorint, és aztán nem láttuk várakozni, aztán lejöttek a meredélyről mind, szem elől tévesztették annyi időre, hogy azt higgye, van esélye csendben elosonni, az emberek meg összegyűltek szépen; ergo pakolászás közben elsírta magát megint. Kész. Ennyi. Végeztem. *feláll a székből, kilövi a filmet*

*visszatér a vigasztalás minden pogácsáival* Hol is tartottam?


Jajnemiértpontitt. Oké, szóval hat hónap telt el hozzávetőlegesen: Bilbo és Gandalf póniháton mentek, és nem gabalyodtak veszélybe. Bilbo hóna alatt a kincsesláda, amit a trolloknál ástak el - visszafelé már csak kényszerűségből is át kellett vágnia ugyanazokon a helyeken, ahol Thorinnal és a Társasággal volt egykor.

Megváltozott hobbitként látjuk. A megjelenésében - az útiköpennyel, a pajzzsal a vállán, a törpék kötött kesztyűjében - minden ízében hős. A kölcsönhatásuk egymásra Thorinnal kiteljesedik.

Thorin békés életet kívánt neki - ez volt a végrendelete, ha úgy tetszik - és Bilbo az otthona nyugalma után vágyódott mindvégig, tehát most hazatér, de a helye már nem itt van.


Egy pillanatra látjuk a hobbitot, aki a legelején volt: "hé, tegye le azt a puffot!" - perel egy szomszéddal, pontosan úgy, ahogy az első filmben a törpéknek mondta sorban: "put that down, put. that. down." "Az édesanyám kelengyládája!" - szól rá valakire; így szólt rá Kilire, aki a sáros csizmáját törölte le benne. De ebben az öltözetben, ezzel a történettel a háta mögött már nevetséges és komolyanvehetetlen, még inkább, mint valaha, azért, mert kilóg a jelenetből.

Az öltözéke színeiben is Erebor árnyalatai köszönnek vissza: a szürke, a lila, a vörös, mint a gyászjelenet örök alkonya. A Megye színei üdék, robbanóak és pezsdítőek, amilyen Bilbo volt régen: sárgában, türkizben, királykékben. 


A Megyében halottnak hiszik, és ezzel teljes az irónia: Bilbo a túlélők között van; ezzel kell szembenéznie; ezzel kell megküzdenie

"Bocsássatok meg nekem; mert én életben vagyok, és ti nem."


"Ezt a Megyében készítették," zengi az aukciós. "Nem ám a törpék készítette ócska utánzat ez." "Álljon le!" - kiált rá Bilbo.
A törpék említésének jelentősége egyértelmű: ő is így gondolkozott róluk, mint minden hobbit, egészen idáig - egészen addig, amíg meg nem ismerte őket és a szívéhez nem nőttek; most a bajtársairól, a halottairól szólnak megvetően. 


Félelem nélkül néz szembe ősellenségével, Lobelia Sackville-Baggins-el: mi ez már neki egy sárkány után? A Megye lakói érthetően tesznek úgy, mintha nem ismernék fel - de valóságalap is van benne: ez már tényleg nem az a hobbit, aki tizenhárom hónapja távozott. Tizenhárom; pont ennyi törpe volt. 
[Tolkien hangsúlyozza, hogy Thorin babonából fogadta fel Bilbót tizennegyediknek.]

Bilbo magán kívül van mérgében, csak azt akarja, hogy hagyják békén és menjenek mind a búsfenébe.

Aztán a szerződést nézve megkérdezik tőle, ki volt az, akinek a szolgálatára esküdött fel. Az arca széttörik. A dühödt hős egyszeriben sebezhető.


Hogyan magyarázza meg nekik? Hat hónap után is elakad a hangja. A gyász hagyományosan mindössze három hónapon át tart, és utána az özvegy már új férjet is kereshet; csak eddig szokás siratni valakit; de hat hónap telt el, és Bilbo még mindig szétzuhan pusztán a nevének az említésére.


Már ez a felelet is meglepő a hobbitok szemszögéből: a barátja? Nem dolgozott neki? De tudjuk, hogy nem ez a teljes történet, de Balinnak se tudta elmondani. 

Szeretném hangsúlyozni, hogy a "barát" szó itt nem valaminek az ellentéteként jelenik meg: amikor Thorin haldokolva a barátságát kérte, és Bilbo itt most azt jelenti ki róla, hogy a barátja, nem azt mondja, hogy "a barátom volt, nem a kedvesem," és még csak nem is azt, hogy "a barátom volt, nem a királyom vagy a munkaadóm."
Thorin a barátja volt, és ezzel azt foglalja össze, amit a szó jelent: hogy mellette állt; hogy kitartottak egymás oldalán; hogy fontosak voltak egymásnak; hogy közös élményeken, érdeklődési körökön, tapasztalatokon osztoztak; hogy bíztak egymásban; a barátság nem annak a kizárása, hogy szerették egymást, hanem a felmagasztalása.


Bilbo körbejár a kifosztott Zsáklakban, ahogy Thorin körbejárt a kifosztott Ereborban. Az otthon, amiről álmodozott, üres és csupasz - nincsenek ott a könyvei vagy a karosszéke. Megleli az ottfelejtet keszkenőt, és elmosolyodik. A kalandot valóban nem bánta meg, a veszedelmek ellenére. A veszteségeket viszont igen.


És ez az a jelenet, amibe lehet, hogy túl sokat magyarázok bele - de a film egy összefüggő narratíva, és a jelenetek (jó esetben) egymásra reflektálnak, egy egységet alkotva. Filmidőben egyáltalán nem járunk messze a hármas haláltól: Tauriel, Thranduil és Bilbo gyászától, és most itt van egy negyedik, a szülei portréi. Felakasztja a feleség, a kalandor Belladonna portréját a férj mellé - ott van a helye. 

Bilbónak hol a helye? Nem ebben az otthonban.

Bilbónak hónapokon át ott volt a helye Thorin mellett - a második filmtől fogva mindvégig az oldalán járt, a tanácsos Balin vagy a testőr Dwalin helyett, és ezt a törpék mind elfogadták. Thorin viszont meghalt. Bilbónak mellette volna a helye, ahogy az anyjának az apja mellett, ahogy Taurielnek Kili mellett, ahogy Thranduilnak a felesége mellett, de halottak - Bilbo szülei meghaltak -

"Micsoda bátorság kell hozzá, hogy szeress valamit, amit a halál megérinthet." - Jill Wolfson


Elveszetten áll a beáradó, hideg fényben, a portréikra mered, amit itt szerintem nem a szülei képmásainak lát, hanem az összetartozás szimbólumának.

A film - természetesen - a gyűrűvel végződik, aztán...


...ööö... Bilbo? Bocsi, de ez így... hogy került hozzád? Mármint ez Thorin térképe. Bekeretezve. Amit nézegetsz, mielőtt elindulnál a 111. születésed napján az új kalandodra, így hatvan év után, de hogy került hozzád?
A fanficírók kedvenc teóriája, amit magam is pártolok, az az, hogy Thorin valamilyen formában ráhagyta - talán meglátogatták a törpék, és emlékbe hozták, vagy feladták a hollópostán (merészebb elméletek szerint Thorintól csente el emléknek, amikor a férfi már kilehelte a lelkét) - mindenesetre ez a királyi család térképe, egy felbecsülhetetlen értékű ereklye. Bilbót viszont megilleti - mert ő volt... Thorin számára ő volt...


Jjjó. Mivel még nem fáj eléggé az élet, lessünk bele a történet közvetlen folytatásába a Gyűrűk Urában, a Thorin/Bilbo szálat lesve.

A film számos visszaemlékezéssel és narrációval indít, ugyanúgy, mint az első Hobbit, és itt illőnek érzem megjegyezni, hogy Bilbo ugye Erebor bukását és Smaug pusztítását meséli el - nagyon személyes részletekkel, látjuk például Thorint kicibálni az őrült nagyapját a sárkány kamrájából. Honnan tudhatta ezeket? Ha Thorin elmesélte neki. Részletesen. És Bilbo hatvan év múltán is emlékezett.

A térképet látjuk ismét, ami a Misty Mountainstől zoomol át a Megyéig. A Gyűrűk Ura szemszögéből érdemesebb lenne a Mordor-Megye távolságot mutatnia, de egy darabig megint Bilbo szeméből látjuk az eseményeket.

Bilbo 111 évesen áll neki a története elmesélésének: There and Back Again, a Hobbit's Tale. Az események élete végéig vele maradtak, és most tud beszélni róla. Ez az öröksége. Nem csak egy hobbit meséje, hanem tizenhárom törpéé; Thoriné, akiről elénekelték a dalokat és elmondták a legendákat, és ismételni fogják újra és újra, de amit Bilbo ír róla, abban Thorin nem ez a mitikus alak lesz, hanem az, aki volt. Akinek ismerte.


Egy rajza a könyvében Thorin hárfáját mutatja és elkeseredett kísérleteit a törpék nevének memorizálására; a látogatást eleveníti fel, és persze, ebből a szempontból filmhiba, mert a könyvekkel ellentétben Thorin nem cibálta magával a kedvenc hangszerét egy több hónapos vad vándorútra, de ettől még egyáltalán nem kizárt, hogy Bilbo tud róla. 


"Bilbo furcsán viselkedik mostanában," panaszolja Frodo Gandalfnak. "Bezárkózik a dolgozószobájába, és órákon és órákon át nézeget régi térképeket, amikor azt hiszi, senki sem látja."
Az utazására készülődik, persze; és nosztalgiázik. Bilbo a végét érzi. A gyűrű természetellenesen hosszú életet biztosított neki, de tudja, hogy ez az útja valóban az utolsó lesz. Készülődik. Búcsúzkodik. Megalapozza az örökségét. "Mindig élt egy Baggins a Domb alatt... és ez mindig is így lesz" - motyogja magának. Frodo van az eszében, természetesen, de ebben van az ok is, amiért itt maradt.  

Ez volt a kötelessége, mint Baggins. Aztán Frodo szülei meghaltak, és ő magához fogadta - Frodo épp hogy csak nagykorú lett, tehát amíg nevelt fia felcseperedett, nem is lett volna lehetősége visszatérni a múltja színhelyeihez, most viszont... most igen.

Bilbónak békés és boldog az élete. De nem elegek a könyvei, nem elég a karosszéke. Nem ez van már a vérében. A történtek megváltoztatták, örökre. 


ÉS ITT VAN A KIBASZOTT TÖLGYFA. Bilbo valóban elültette a makkot: "hogy emlékezzek mindenre, ami történt," mondta valamikor Thorinnak. "A jóra, és a rosszra. Azokra, akik túlélték, és azokra, akik nem."

Továbbá hozzátenném, hogy a tölgy az = oak, és hogy az árnyat adó tölgy: the oak that shields.

Ölre megyek azzal, aki szerint Bilbo, aki kiváló kertész, véletlenül választotta pont egy tölgy termését Beorn kertjében, hogy az növekedjen az emlékeivel.

A fát a ház tetejére ültette. Az egész életét a gyásza árnyékában éli... de az emlékei menedékében. Tölgypajzsos Thorin kopjafája ez.


Gandalfot öreg barátként üdvözli, aztán amikor a Sackville-Bagginsek zörgetni kezdenek, panaszkodni kezd, hogy el kell tűnnie a csőcselék elől - bármilyen szeretettel is ír a hobbitokról, a Megye hatvan év alatt sem lett megint az otthona.

"Hegyeket akarok látni Gandalf, hegyeket!" - magyarázza kétségbeesetten. "Aztán egy csendes helyet, ahol békén befejezhetem a könyvemet..."
Ezek alapján nekem úgy hangzik, hogy az a terv, hogy a Magányos Hegyhez megy, de minimum a Ködös Hegységhez, és aztán tér majd Rivendellbe. Egy erebori vizit nagyon is logikus lehet, ha a hajlott korára való tekintettel is vállalni tudja az utat - és nem tudjuk meg egyértelműen, sikerült-e neki, de nagyon azt érzem, hogy ezt szerette volna, hogy ezért forgatta a régi térképet. 

Ő úgy hiszi persze, hogy barátok várják ott - ha Gandalf és Gimli nem tudtak róla, akkor Bilbónak sincs fogalma Mória balvészéről, Ori, Balin és Oin haláláról.

NEM EZT ÉRDEMELTED
Khm.
Hatvan év után Bilbo talán készen áll felkeresni Thorin sírját, és újraélni a történteket - látni megint a hegyeket, mielőtt betelne az élete.

"I'm old, Gandalf; I know I don't look it, but I'm beginning to feel it in my heart. I feel... thin. Sort of...stretched, like butter spread out on too much bread. I need a holiday. A really long holiday. And I don't expect I shall return. In fact I don't mean to." 
 "Öreg vagyok, Gandalf; tudom, hogy nem látszik rajtam, de a szívemben már érezni kezdtem. Mintha... lesoványodtam volna. Mintha ki lennék feszítve, mint kevéske vaj túl sok kenyeren. Pihenésre van szükségem. Egy nagyon hosszú pihenésre. És nem hiszem, hogy majd visszatérek. Ami azt illeti, nem tervezem.
- Bilbo halni megy, és megbékélt ezzel; a Gandalffal való párbeszédéből egyértelműen kiderül, hogy az újabb kalandot Frodo kedvéért nem vállalta mindezidáig. Most, vagy soha: itt az ideje.


Bilbo a trollok történetét meséli a csemetéknek, és nem azért mondom, de azon túl, hogy ez nagyon cuki, a legtipikusabb feldolgozási mechanizmus: addig és addig meséld újra és újra a traumádat a közönségnek, amíg csak egy jó sztori nem lesz.


Frodo és Bilbo elrejtőznek a Sackville-Baggins-ek elől, és Bilbo mesélni kezd: "Nagyon önző vagyok, tudod. De igen, így van! Nagyon önző. Nem tudom, miért fogadtalak örökbe, amikor a szüleid meghaltak, de azt tudom, hogy nem jószívűségből tettem. Azt hiszem, csak azért, mert a számtalan rokonom közül te voltál az egyetlen Baggins, akiben van spiritusz."

Ezek a szavak ehhez a Bilbóhoz tartoznak:


Ott volt ez a bátor kicsi hobbit az összetört szívével, otthontalanul az otthonában. Egyedül a fogadott fiában talált vigasztalásra, mert Frodóban önmagát látta. Ők ketten furcsák voltak, különböztek a többi hobbittól. Bilbo így lemondott arról, hogy belátható időn belül ismét kalandba kezdjen, de akkor nem is lett volna képes erre. Visszailleszkedett a hobbit-társadalomba, de éppen csak a peremére, bárhány barátja, vendége és rokona van, rejtőzködik előlük, mert nem értik meg... nem értik, mi történt vele; hogy mit tapasztalt; hogy mit veszített. 


Bilbo már föl sem veszi egy potencionális sárkány fenyegetését. Mit neki sárkány. Utólag visszagondolva, az volt a legkevésbé fájdalmas része a kalandnak.


Eltűnése előtt bejelenti: "túl sokáig halogattam már ezt." Aztán a BotFA záródalának soraival köszön el: "I bid you all a very fond farwell."

És én is elköszönhetnék, ha a Mithril jelenet nem volna végtelenül buzis.

"Here's a pretty thing," tartja fel a rohamosan öregedő Bilbo. "Mithril... as light as a feather, and as hard as dragon scales."

Nagyon ambivalens emlékei kötődhetnek a láncinghez.


Thorin, még az őrülete teljében, egy olyan csatára készül, amit Bilbo szívéből fél és ellenez. A láncinget mindenki más szeme láttára adja át neki: megvallja majd Bilbónak, hogy árulása gyanakszik. "Thorin becomes singularely obssessed with Bilbo," mondta [Armitage egy interjúban,] és most ezt láthatjuk: a gesztus a végletekig pozesszív.

Az ing, az arkenkő után, a második legértékesebb dolog az egész kurva hegyben: Thorin egy darab érmétől sem hajlandó megválni, szó szerint, de az egyik legértékesebb tulajdonát ruházza a hobbitra mindenki szeme láttára - aranyba is önthetné ennyi erővel, ékszereket függeszthetne rá fel; egy sima páncél pont megfelelne a célnak, de Thorin itt kisajátítja. Ez a sárkányláz mániája.


A jelenetnek viszont Thorin paranoiájának és mániájának hangsúlyozásán túl egy másik rétege is van. Az egész nagyon intim: fáklyafények lobognak arannyal, Thorin fátyolként tartja az arca elé, maga adja rá Bilbóra, akihez lágyan suttogva beszél, és amikor ő zavartan nevetve közli vele, hogy "nevetségesen festek; hobbit vagyok, nem harcos," Thorin válaszol: "ez egy ajándék, a barátságunk jeleként." Thorin a háláját fejezi ki, és meg akarja védeni. Ez a valódi Thorin, aki becsüli Bilbót és szereti, aki törődik vele - ez az a Thorin, akinek a halála küszöbén rögtön Bilbo mellkasára esik a tekintete, hogy lássa, viseli-e az inget, és megsérült-e esetleg. Ez a gondoskodás és aggodalom, ez a kötődés a tébolyon is túlragyog.


A bővített verzióban Gandalf is szót ejt a Mithril ingről, Gimli pedig ámulva jegyzi meg: "királyi ajándék" - hallania kellett a történetét az apjától, Glointól - ez egy felbecsülhetetlen értékű emlék...

"Soha nem mondtam meg neki," meséli Gandalf, "de az a láncing többet ér, mint a teljes Megye." "Csinos holmi," mondja Bilbo, ahogy átadja Frodónak. A rossz emlékek, Thorin megszállott viselkedése már elhalványult egészen - ajándékként marad, amit a térképpel, a tölggyel, az elföldelt kincsekkel együtt megtarthatott tőle. Nincs benne semmiféle keserűség, ahogy előveszi.

"Emlékezni fogok a jóra és a rosszra is," ígérte valamikor Thorinnak. "Azokra, akik életben maradtak, és azokra, akik nem."

És emlékezett rájuk egész életében.


Many places I have been
Many sorrows I have seen
But I don’t regret
Nor will I forget
All who took the road with me



 komment: igen // baszd meg

38 megjegyzés:

Dragda írta...

*nem tud aludni, így inkább hagyja, hogy megnyomorgasd a szívét*

a picsába is... valaki adjon már egy nyominger hepiendes shipet!

Névtelen írta...

(milyen jó,hogy a Holtodiglan/Gone Girl könyvnek köszönhetően még mindig fent vagyok)és én még azt hittem ma hajnal előtt már nem lesznek Bagginshield feeljeim D:
a Master Burglar-t amúgy magyar szinkronban "betörő uram" volt asszem fordítva, ami milyen aranyos már ^^
és szerintem sokkal szórakoztatóbb lett volna az egész, ha Thorin cipelte volna magával a hárfát is:D
az angst részéről nem beszélünk
~margaery. (aki valamiért most nem tud bejelentkezni?)

Morigan írta...

A francba ezzel, sírtam a film után és sírok most az elemzésed után is...

rosie írta...

forever bagginshield, ezentúl pici zászlókat lengetek az elemzésed részleteivel, ha valaki meri nem shippelni őket egészen bele az arcába
tulajdonképpen úgy bömbölök, mint valami kisgyerek és karon öltöm Dragdát a kívánságában #deláttammárnálad #cukikésházasok #mennyünkvissza

Raistlin írta...

Lányok, nem is értem, miért vagytok így nekikeseredve - persze, tudom, hogy az esküvői tortájuk akkora volt, mint maga Bilbo, és én is aggódtam, hogy esetleg elcsapja a hasát, de utána a nászreggel-jelenetnél eléggé úgy tűnik, hogy jól van, ahogy szuszog Thorin karjaiban. *hisztérikus kis nevetés ami hamar elcsuklik* basszameg. *vissza a megveszekedett fluffokhoz, és erről nem beszélünk többé.*

Dorina írta...

Egyszerűen sírvafakadtam az elemzésedet olvasva,miközben minden jelenetet láttam magam előtt. Thorin halála jelenetet négyszer néztem vissza, négyszer sírtam el magam rajta. Nagyon jó, érdekes amit írtál, és egyet értek veled. Köszi, hogy megírtad.

Raistlin írta...

Kicsit utálom magam, de talán terapeutikus a kollektív gyász. Köszönöm szépen~!

Névtelen írta...

Nem számítotttam erre de elsírtam magam. kb 5x a cikk alatt. jajjj. de nagyon jó lett . jók az elemzéseid. csak. jajj megint sírok.
Sunny-Apple

Névtelen írta...

és megint. csak azért mert megláttam a farewell szót valahol teljesen máshol. ez nem ér.
Sunny-Apple

Raistlin írta...

szomorú vagyok.

Névtelen írta...

Bravó, ez a csidamuffin itt minden spot onok leg spotonabbika. Köszönöm!Tudtam én, hogy hiú remény azt hinni, nem zuhanok vissza fejjel a Bagginshield gyászba. De nem egészen látens mazochistaként őszintén örülök ennek.
Fade

Raistlin írta...

üdv ismét a bagginshield pokol hetedik körében
nincs visszatérés

Tinuviel írta...

A könyv alapján nem lett ship, de azt mondtam, hogy "oké" mert valahogy illett az egészbe, és gyanús volt, hogy Bilbo soha nem nősült meg... és...még nem láttam a harmadik filmet, de erre nem számítottam, ez még így is nagyon fájt. Engem meggyőztél.

Raistlin írta...

No igen, a könyv inkább csak... teret enged neki, ha bele akarod látni, Bilbo "kényelmetlen" álmaival, Thorin dalaival, a "queer" érzésekkel, az irodalmi referenciákkal, a hiánnyal (mivel gyerekkönyv, annyira feltűnően nem esik benne szó szexről, hogy az ember elgondolkozik) - ó, és ott vannak a nők hiánya is, meg a tény, hogy sem Bilbo, sem Thorin nem házasodott meg soha, és az irodalmi hagyományok keretében a "confirmed bachelor" a homoszexuális megfelelője (nem is beszélve a miért-szingli-a-nagybácsid sztereotípiájáról.)

A könyvre igazából az a headcanonom, hogy az úgy mondja el a történetet, ahogy Bilbo egy pici Frodónak mesélné, és ami utána szájról-szájra terjedt tovább, amíg Tolkienhoz is eljutott. Közben torzult. Lefaragtak belőle, és hozzáadtak. Kihagyja a korhatáros, a személyes, a bonyolult részeket. Ironikus. Éles. Nem fájdalmas. Túloz. Elhallgat. Újraértelmez. Lekopik róla Bilbo gyásza, ami a későbbi mesélőknek már nem volt érdekes. Thorin önmaga karikatúrja lesz.

A film számomra kettejük valósága. Ott megkapjuk Thorin nézőpontját is. Ott... hát, furcsa így mondani, de emberibbek. És a harmadik filmre fut fel az egész, az első kettő csak előzmény. És a kifutása, a kiteljesedése kettejük kapcsolata és búcsúja. A metába nem vettem bele még egy jó pár jelenetet, a búcsút leszámítva semmit sem elemeztem részletesen, mert... magáért beszél. Tényleg.

troublemaker írta...

*bőg* (közben megnéztem másodjára is a filmet és sajnálom, de nem tudok semmit hozzáfűzni ehhez, mert igazából mindent leírtál és így... csak...) *tovább bőg*

Raistlin írta...

gyere, sírj a vállamon
a másik oldalon

Tatsu írta...

Kedvem lett megint megnézni a filmeket. De nem akarom végignézni azt a harmadik részt. _NEM_ Még mindig nem vagyok Bagginshield shipper, viszont imádom a metáidat, úgyhogy elolvastam és boldogan teret engedek nekik, balzsamos lélekkel olvasom róluk a fluffjaid, de én magam valahogy nem fogom összeboronálgatni magamnak őket soha. Maradok a későbbi idők Legolasánál és Aragornjánál.
Az érdekes az, hogy szívesen megpróbálkoznék valami tök nyugis Bagginshield egypercessel így a metád után, de ez a ship valahogy az, amit egyedül angolul lennék hajlandó írni, annyira szép és választékos angolul meg én sose fogok tudni. Éljen Supnat-angol, amivel én nagyon boldog vagyok.
(Tatsu, aki megint lusta volt átjelentkezni)

Raistlin írta...

Tatsu, na azt aláírom, hogy kvázi lehetetlen írni velük - én legalábbis rendre elcseszem, úgy érzem, és mikroszkóppal kell keresni a jó ficeket angolban, de ha elkapják, amikor elkapják, akkor az... az annyira ott van, hogy sasok hátán szállsz a szivárványba.

És szerintem pont a kánon nehezíti meg az írást. Én akkor blokkolódok le, ha valamire azt mondom, hogy "ehhez már nem tudok mit hozzátenni." Ezért nem megy a Siren, ezért akadok el Hannigram közben. És Bagginshieldékkel is az a helyzet, hogy van pár kitöltetlen hely, de aztán itt van a harmadik film, és miajóeget mondjak erre még.

Nehéz a párossal megbarátkozni. Nincs rájuk egységes fanon. Van, akik szerint Thorin egy megtört szívű, sötét herceg, mások szerint egy dölyfös kis macska titokban, van, aki azt mondja, abúzív seggfej, más, meg hogy Középfölde romantikus hőse - és mind hosszan és költőien érvel a maga igaza mellett, mert a karakter annyira komplex és annyira =nyitott= az értelmezése, hogy túl sok mindennek teret enged, mint Bilbo is, és nincs garancia abban, hogy olyat látsz beléjük, ami tényleg megragad.

River írta...

szóval elolvastam és a szétkaszabolt kurva életbe, hogy ki fogom sírni a húsom ha végre meg is nézem.



egyébként köszi.

Raistlin írta...

hi hi hi hi

he he he he

hü hü hü hü

ha ha ha ha

LadyLoss15 írta...

Kicsit megkésve, de komment... :)
1. Hibák: "sütiit" és "hobbiit", tudom, hogy talán szőrszálhasogatás, és hagyjam már abba, de ezek magyarul "sütijeit" és "hobbijait", legalábbis nagy magyar OKTVs lelkem ezért visít. Ne haragudj! :)
2. És maga a cikk meg JUHUHUHUUU!! Értelmeset nem nagyon tudok írni, de meggyőztél. És tetszik, hogy ilyen szépen kitértél mindenre. :) Nagyon jól megy ez a cikkírás is. :P
LL15

Raistlin írta...

*ránéz a magyar helyesírási kéziszótárra*
*az nem veszi fel vele a szemkontaktust és úgy tesz, mintha nem ismerné fel*
*lemondó sóhaj*
*a helyesírás elmegyekszik és magárahagyatikol*

Amy írta...

mostmárkomolyanhogyűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűű....
köszönöm, elbujdosok a szekrénybe egy kicsit..........űűűűűű

Raistlin írta...

*csilingelő hangon* szittyabuzik ezek

Névtelen írta...

*elemzem

Raistlin írta...

Nem, mert én elemeket pakolok rá.

(afenébeezthogynemvettemészre)

Béla írta...

*feláll a székből, idegesen körbenéz a terápiás csoport tagjain*

sziasztok, Béla vagyok, bagginshield shipper és most KURVÁRA ELSZOMORODTAM

*visszaül és megadóan belebőg a teájába*

Raistlin írta...

*a padlóról összekucorodva kinyúl, és megpaskolja a térdét együttérzése jeleként, majd a karja lehanyatlik*

Rosa írta...

Kezdek kitérni a hitemből miattad! :D Illetve, már kitértem. Kész, feladom. Nem küzdök tovább. ELÉG VOLT. Bagginshield létezik, és nincs apelláta, se semmi ócska kifogás. Feladom.
ŐK egymásnak lettek teremtve :"D
Igazad van, és ave Thilbo. Nincs nálunk édesebb pár a földön, cserkészbecsszó. *kiégett szemekkel, legyőzötten elvánszorog. Thilbo Bagginshield létezik. LÉTEZIK*

Raistlin írta...

ROSA, ünnepélyes kézfogással és együttérző mosollyal üdvözöllek a Thilbo Bagginshield pokolban.

(*Tauriel-hangon* if this is shipping then I don't want it
take it away
p l e a s e
)

Sasha írta...

Most szeretett teljesen utállak. :D Van elég párosom akiket imádok, de te most még eggyel megtoldottad. :D A fő kedvenceim természetesen Steve és Bucky, de most Eric és Charles harcol a második helyért Thorinnal és Bilbóval. :D Köszönöm a metát. :)

Raistlin írta...

Miért legyen csak egy-két shiped, ha lehet inkább GYŐZHETETLEN ARMADÁD

Névtelen írta...

Szia! Úristen, nagyon egyetértek, és...egyszerűen...oké, sírok. Ez most rosszul esett a lelkemnek :D Viszont volt egy rész, ahol eszembe jutott valami.
Szóval...
..."És még egy észrevétel: miért pont "books" és "armchair"? Amikor látogatóban voltak nála, a spájza kellett volna, hogy a legfeltűnőbb legyen." - ezt te írtad. Az első rész végén ez a dolog zajlik:

Thorin: Megmondom én, mi történt. Zsákos úr meglátta az esélyt, és elszökött. Csak a puha ágya meg a meleg otthona járt az eszében, mióta csak kilépett az ajtaján.

Kicsivel később Bilbó: És igen, gyakran gondolok Zsáklakra. Hiányoznak a könyvek, a karosszékem, a kertem, mert én oda tartozom.


Eredeti nyelven nem láttam a filmet, ott nem tudom, hogy van ez a rész, de a szinkront így csinálták meg. Nem kukacoskodni akarok, félre ne érts. Nekem sem tűnt fel a dolog, csak a metád elolvasása után kedvet kaptam a Hobbit-trilógia újbóli megnézésére, és így tűnt fel a dolog. De lehet, hogy félreértettem vaalmit, ez esetben bocsi a felesleges szájtépésért. :D

Ölel:
Leila

Névtelen írta...

A lényeget pöpecül kihagytam (fuckyeah). Szóval itt említi Bilbó a karosszéket meg a könyveket. Leila voltam, a lány, aki random kihagyja azt, ami a legfontosabb.

Raistlin írta...

Hahó LEILA! Igen, az a párhuzam egyértelműen ott van, és lehet, hogy túl sokat látok bele, de nekem nagyon különös, hogy Thorin hónapok után is emlékszik erre, innen gondolom, hogy többször is szó volt róla, hogy megértette, mit jelent Bilbónak a könyv és a karosszék - és ez eltartott egy darabig. Az tény hogy kissé lesarkítva fogalmaztam meg (köszönöm, hogy szóltál érte) de elég heves érzelmi állapotban ültem neki ennek a metának - egyszer majd átnézem kissé kritikusabban.

Névtelen írta...

Szia! Az elemzésed tökéletes volt, ahogyan rávilágítottál dolgokra, amiknek tulajdonképpen ki kellett volna, hogy szúrják a szememet, de mégsem vettem észre őket.
Hálás köszönetem a munkádért^^
+elismerésem
Üdv: Alavel:)

Raistlin írta...

Halihó! Nagyon örülök, hogy tetszett, köszönöm szépen (owo)

Névtelen írta...

Istenem,igen, igen, és igen! :D annyira jó volt olvasni! ( közben egy túl kiváncsi fiú havernak összetörtem picit a lelkét xd) annyira ott volt. Úgy őrülök, hogy nem csak én vettem észre. Azta túl sok érzelmet. Mert Thorin halála előtti jelenet olyan szinten volt tele szerelemmel( vagy szeretettel, na - persze, a gyász és a veszteség mellett), hogy szinte levegőt se kaptam, miközben néztem őket. Nagyon megszerettem őket, a színészeket meg abszolúte. Köszönöm, igaz magamat ismétlem, de annyira jó volt! :D ( a könnycseppjeimet elpazaroltam az első és a harmadik film végén, ugyanis Thorin halála után a maradék részt végig sírtam, plusz még egy órát :') XD)

Momoo^-^

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS