a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2015. március 21.

Szex: a tea-etikett titka

 A consent egy olyan koncepció, ami sem a történetedből, sem a magánéletedből nem hiányozhat.

Szex: A tea-etikett titka


"Bárkivel is akarsz hancúrozni, meg kell győződnöd róla, hogy tényleg benne vannak a buliban," magyarázza a consent fogalmát professorfangirl. "Ennyi. Ennyire egyszerű.

Ha még mindig nem vagy biztos benne, hogy te, a partnered vagy éppen a regényszereplőd hogyan kezdeményezzen szexet vagy pettinget, akkor képzeld el, hogy teát készítesz.

Ha a jelent úgy megy le, hogy "hé, kérsz egy csésze teát?" ők meg rávágják, hogy "úristen, NANÁ, baromi jól esne egy kis tea, köszi!" - akkor tudod, hogy teázhattok.


Ha azt mondod, hogy "hé, kérsz egy csésze teát?", ők meg öööznek meg aaznak, meg mondják, hogy "hát nem tudom," akkor megcsinálhatod a teát, de készülj fel rá, hogy lehet, hogy nem fogják meginni - és ha aztán tényleg nem isszák meg, akkor itt jön a fontos rész, ne öntsd le a torkukon.
Ne hibáztasd őket azért, hogy itt vacakoltál a teával, aztán ők meg nem itták meg. Nem mondtak rá igent, szóval a te döntésed volt, hogy megcsinálod.

És ha azt mondják, "köszi, nem," akkor neki se állj a teacsinálásnak. Ne tedd fel forrni a vizet se, ne vedd elő a bögréket, hogy hátha akkor megjön a kedvük rá, ne kezdd el magyarázni, hogy de hűdekurvajóezafilter. Nem akarnak teát. Ne húzd fel magad emiatt.




Lehet, hogy azt mondják, "ja, köszi, kérek," és amikor leteszed eléjük a teát, akkor meg még se kell. Ami bosszantó, mert itt csináltad a teát a fenének, de attól nekik még nem kell meginniuk. Kértek teát, most meg nem kérnek, na bamm. Az emberek néha meggondolják magukat az idő alatt, hogy fölforralod a vizet, meg beteszed állni a filtert, és hozzáöntöd a tejet. És semmi gáz nincs azzal, ha valaki meggondolja magát, és neked nem "jár," hogy végignézhesd, ahogy megisszák a teát, amit készítettél. Sajna ki kell öntened. Ne morogj miatta, ne hibáztasd őket. Semmit nem nyersz vele.

Eszméletlen embereknek meg ne csinálj teát. Aki nincs magánál, az nem akar teát inni, és még csak meg sem tudod tőlük kérdezni, akarnak-e.

Oké, lehet, hogy amikor kérdezted őket, még maguknál voltak, de nekiálltál, ők meg kidőltek közben. Tedd félre a teát, győződj meg róla, hogy a partnered rendben van (akár alszik, akár bevett valamit, akár leitta magát a sárga földig) - helyezd kényelembe. Igent mondtak, persze, de most már nem tudnak teázni, mert eszméletlenek.

Ha valaki igent mondott a teádra múlthét szombaton, az nem jelenti azt, hogy állandóan teát akarnak tőled. Nem akarják, hogy beállíts hozzájuk egy kancsóval, vagy amint belépnek, nekiállj teát főzni, és aztán megitasd velük, ha akarják, ha nem, mert "DE HÁT MÚLT HÉTEN MÉG AKARTÁL TEÁT," és nm, nem akarnak arra ébredni, hogy teát öntesz le a torkukon, mert "MÚLT ÉJJEL AKARTÁL TEÁT.""

szépen kínáld - ne győzködéssel vagy erővel

Teáztatok talán egyszer-párszor, és teaivó kapcsolatban vagytok, de attól még tedd fel a fránya kérdést minden alkalommal. Ha kínosnak érzed fennhangon kimondani, vannak módjai: emeld fel a kancsót kérdő tekintettel. Várj egy egyértelmű igen/nemre. Ne a forró vizet löttyintsd rögtön a képükbe.

és hogy hogy jön mindez az irodalomhoz?


Elég ergya irodalmi hagyományaink vannak ebben a kérdésben. Főhős#1 leteperi főhős#2-t, aki képtelen ellenállni a csábításnak, és bár érzékei vadul tiltakoznak ellene, végül mégis elsodorja főhős#1 szenvedélye... és naná, az allegróiánkhoz visszatérve, a tea lehet kurva finom, de úgy már csak jobb inni, ha az ember nem fuldoklik közben, ha nem köhög fel, ha nem égeti meg a nyelvét eleinte, ha nem bugyognak bele nemek, egyszerűen: ha jól esik. Kérted, akartad, és megkaptad - ennél mi lehetne szebb, jobb vagy romantikusabb? 

A másik irodalmi furcsaság a kufircolási kufárkodás, amikor főhős#1 játékosan vagy hosszas győzködéssel ráveszi főhős#2-t, hogy de lécci, de léccicica, akarlak, szeretlek, akarlakakarlak, nemisszerecc - és a szerzők ezt sokszor cukinak állítják be, vagy szexinek, vagy édesnek, és mosolygunk főhős#2-re, aki végül csak megadja magát, de képzeld oda a teát. 

FŐHŐS#1: Kérsz teát?
FŐHŐS#2: Áhh... mmm, nem tudom.
FŐHŐS#1: Forró és finom.
FŐHŐS#2: Ja, a múlt esti tök finom volt, de most kösz, nem kívánom.
FŐHŐS#1: Nézd, van méz is hozzá. Vagy cukor. Igyál egy kicsit? A kedvemért? Csak egy kortyot, na? Kicsim? 

- nem baromi nevetséges? Mármint oké, baromi rendes tőled, hogy ennyire a szíveden viseled, hogy elkortyoljuk közösen a kétségtelenül nagyon finom teádat, de ha nincs kedvem, akkor hidd el, nem fog jól esni - és higgyétek el: minden ember el tudja dönteni, akar-e teát inni, minden ember el tudja dönteni, kivel, mikor, hányszor, milyen körülmények között akar lefeküdni vagy hancúrozni, vagy akár csak csókolózni. 

Ne butítsd le annyira a hősödet, hogy azt se tudja, mit akar. Ha össze van zavarodva, dilemmái vannak, és nem biztos benne, mit érez, nem az a megoldás rá, hogy (reménybeli) kedvese nyakon öntse forró vízzel. Beszéljenek. Kísérletezzenek. Merjenek nemet mondani. Megéri olyan kapcsolatban élni, ahol nem mersz visszautasítani egy feléd kínált csészét, nehogy a másikat megbántsd? Ahol inkább leerőlteted a torkodon, remélve, hogy közben majd megjön a kedved? Normális ez? Ha neked nem az, miért lenne az a szereplődnek?


komment: IGEN // nem


videón: [ITT]

A cikk első fele és az allegória ötlete professorfangirl munkája, ezt idézőjellel jelöltem: az én fordításomban szerepel. A cikk további része saját szerzemény. Ha szívesen megosztanád a saját blogodon, kérdd el

15 megjegyzés:

Raistlin írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
blueeyesgirl írta...

És ezt most lementjük könyvjelzőkbe és ha egy ilyen jelenetnél elakadnék, akkor biza így fogom átgondolni a dolgokat. ˇwˇ Hála hajlongás a cikkért, az alap ötlet fantasztikus, a fordításért köszönet amivel megtoldottad pedig elgondolkodtató
S erre inni kell egy bögre banánturmixot.

Raistlin írta...

Nagyon hasznos allegória, muszáj volt megosztanom ouo Köszönöm szépen a kommentet!

LadyLoss15 írta...

Ez de tetszett, örülök, hogy megtaláltad, fordítottad, osztottad, szóval hogy kikerült ide. :)
Amúgy ez a "Kérsz teát?" *bociszemek* "Oh, bocsi, de most nem" *szomorúvá váló pillantás* a való életben is embert próbáló, és nem könnyű azt mondani, hogy "nem-nem", mert ott van benned, hogy "najó, ha annyira akarod, megkóstolom azt a teát, hátha megjön a kedvem".... És közben tudod, hogy ezt nem így kéne, máshogy lenne helyes, de közben meg miért lennél bunkó és visszautasító, ha nem vagy TELJESEN a teázás ellen, csak úgy nem nagyon van kedved? Na szóval szerintem először a valóságban, a magánéletben is meg kell tanulni határozottan visszautasítani azt a teát, és öntudatosan cselekedni. :) Mert elsőre simán belebukhatsz, és még másodjára meg páradjára is, és idő, mire megtanulod, hogy hol van igen és hol nem és nincs olyan hogy najó...
És mivel sok fanficíró a magánéletében sem tanulta meg, hát hogy várjuk, hogy a szereplőik tudják? (Kivételesen nem érzem magam NAGYON bűnösnek fanfic-hibáknál ezen téren. Lehet csak nem emlékszem rá, hogy ilyet írtam volna, de mostanában(utóbbi 2-3 év) TUTI nem. :) )
Azért elmentem vhova ezt a cikket, mert a hasonlat továbbra is csodás, és a problémafelvetés is. ;)
LL15

LW írta...

Úgysem fogom addig folytatni a szakdogaírást, amíg nem írok ide valami okosságot szóval gyerünk..
Szeretem a cikkeidet, mert a témák mindig találóak és túlságosan is aktuálisak. Általában egyet is értek velük, szóval nekem annyira nem mondanak új dolgokat, viszont a világ másik felének tudnának. És pont ez az, akik nem itt olvasgatnak azok elé tenném le, hogy nézd olvass ilyet is, mert bennük ezek a dolgok fel sem merülnek problémaként. Azt hiszem csak azt akarom mondani, hogy várom amikor még szélesebb rétegnek jut majd el amit írsz és majd valami újságot összehajtva azt mondhassam, hogy na erről van szó.

Plusz úgy tudod ezeket megírni hogy még azokat is elgondolkodtat, akik mondjuk teljesen más háttérből, más neveléssel jönnek. Engem csak felidegesít amikor valaki ilyeneken kezd el vitatkozni, hogy de nem is mert... Irigylem azt a türelmet amivel ezt te így, ilyen értelmesen és esztétikusan (imádom a képeidet) összerakod. Neveld a népet, jót tesz nekik!

Raistlin írta...

Lady Loss, köszönöm szépen ;u; Én személy szerint tudatosan kerülöm, hogy a magánéletemből, a személyes tapasztalataimból bármiféle inspirációt merítsek - úgy érzem, hogy egy Charles Xavier, egy Castiel, egy Robb Stark teljesen máshogy élné meg ugyanazokat a tapasztalatokat, mint én. A korai slash ficeimben sajnos jellemző, hogy mindenki csak "höh, pasi," és erre a sztereotípiára építek - és nagyon izgalmas kísérletezni egy szexuálisan extrém mód aktív Charles-al, egy aszexualitás határmezsgyéjén bóklászó Bilbóval, egy Carlosszal, akinek rengeteg gátlása van, és egy Cecillel, akinek pont nulla - ha van egy univerzális törvény a szexre... akkor viszont igen, az a tea-etikett legyen.

LW, sok sikert a szakdogához, és szívből köszönöm a kedves szavakat ;u; Próbálok terjeszkedni, de tény, hogy a blog rétegközösséget vonz, akiket érdekel a slash fic és a fandomok - a többségük pedig megfordul tumblrön vagy nyitottabb szemléletű, így számokra nem feltétlenül hatnak az újdonság erejével ezek a gondolatok (hála istennek) - ugyanakkor a felelősségemnek érzem, hogyha kell, szájbarágjam őket, mert erotikus történeteket írok több, mint tíz éve, és egy novella keretében nem mindig jut idő kitérni ezekre a nagyon fontos kérdésekre, ráadásul a megrögzött hagyományok miatt sokszor a billentyűzetbe verem a fejem: intelligens, felvilágosult, tehetséges szerzők írnak le/éltetnek erősen megkérdőjelezhető történeteket (és szó se essék a korai karrieremről...)
Tudom, hogy sok a fiatal olvasóm, akiket különféle hatások érnek a neten bóklászva, és szeretném, ha legalább ismernék ezeket a véleményeket, akkor is, ha nem értenek egyet; szeretném, ha a felnövekő író-generációban megjelenne a consent, mint tendencia, és csökkenne az erőszak romanticizálása.

Daphne Lewis írta...

Nagyon hasznos és okos cikk volt ez. Ha legközelebb belefogok valami ilyesmi megírásába, biztos előveszem, és még egyszer átolvasgatom! :)

Raistlin írta...

Nagyon örülök, hogy tetszett! :3

Névtelen írta...

Ennek nem itt van a helye, tudom, de azonkívül, hogy nagyon tetszett a cikk, muszáj mostmár elmondanom, mennyire-mennyire sokat jelent nekem hogy rátaláltam a blogra. Habár nem vagyok aktív kommentelö, minden bejegyzést elolvasok és eszméletlenül hálás vagyok amiért olvashatlak. Csak akartam hogy tudd, van valahol egy lány akire nagyon nagy hatással vagy:)és köszôni ezt neked

Raistlin írta...

Drága névtelen, feldobtad a napomat ouo Köszönöm szépen!

Susie Lupin írta...

Még sosem hallottam a tea metaforáját a szexre, de nagyon elgondolkodtató; nekem most az a jó magyar szokás is eszembe jutott, amikor vendégségben tömik az embert, és hogy ne sértsd meg, eszel még. Meg persze a kaja is csábító. Jobb esetben.

Raistlin írta...

Füh, Neil Gaimennek van egy elképesztően megrázó műve az étel/szex párhuzamra, az "Eaten" a Smoke and Mirrors novelláskötetben. ;u;

Nadett írta...

Jesszusom, ez zseniális. Tényleg. Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek (elsőre szerintem sikerült a kettőt együtt.) Egy dolog maradt ki, a barátnőm szerint, akivel elolvastattam: ha már megcsináltad a teát, de mégse kérik, akár egyedül is megihatod...

Raistlin írta...

Örülök, hogy tetszett, és ÚRISTEN, IGEN! :'D

Dosadi írta...

A NANE egyesületnek lesz egy igen hasonló témájú előadása jövő héten: http://nane.hu/kerszteat/

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS