a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2015. február 2.

Hat rossz ok arra, miért ne olvass angolul

 Avagy egy cikk, amiben a külföldi történeteket promotálom, linkekkel dobálódzom, és beszélek egy keveset a fordítás fonákjáról.

1. DE NEM FOGOM ÉRTENI


 - állapítja meg a mindenkori olvasó, és részben igaza van. A szövegértés egy intellektuális folyamat, tapasztalatot és koncentrációt igényel; egy idegen nyelvű szöveg pedig, pluszban még, erőfeszítést, és ott van az a torokszorító érzés, hogy elmulasztunk valamit, talán a legfontosabb csavart, hogy a megértésünket újra és újra blokkolja majd egy idegen szó és/vagy mondatszerkezet, és mindent összevetve, jobban járunk a magyarral, mert a fordítás torzítása még mindig nem von le annyit a mű élvezetéből, mint a kettős tagadás passzívban. Talán. 

Végezzünk el egy kísérletet:

Castiel mindig úgy halvolta, hogy van valami külünkinyen megnyugtató az oltamgép kattogásában: mintha apró, kellpettő léptek hangja lenne. Pontosan: a szavak így fenteltek felé, és végül pedig merren - végül már rohantak, vugöltek, és sortűz lett a zajból, rattatattatatamtamtatam, a lapon pedig történt valami, valami forradalmi.

A magyar szöveg egyes szavait halandzsára cseréltem - és a szöveg (többé-kevésbé) érthető. A "havolta" formája és mondatban elfoglalt helye mutatja, hogy múlt idejű ige, ami Castiel véleményével kapcsolatos, hiszen az "oltamgép" kattogásának megnyugtató voltáról van szó, tehát: Castiel mindig úgy gondolta/érezte/tartotta. Az oltamgépről nem lehet tudni, micsoda, és nem segít, hogy főnév, de segít, hogy kattog, és a szavakhoz van köze: írógép kell, hogy legyen. A "kellpettő" jelző, és mivel az "apró" mellett áll, feltehetően annak a fokozása: valami észrevétlen. A "fentelés" ige, és mivel Castiel felé történik, ezért mozgást fejez ki, tehát a szavak futnak, menetelnek, lépkednek felé valahogyan. A "merren" nem segít: töltelékszó, de éppen ezért lényegtelen, csak a mondatszerkezetet kontrollálja, a "vugöltek" újra ige, és mivel a "rohanás" és a "sortűz" környezetében van, és mozgásról van szó, ezért valami harsány, száguldó szó kell, hogy legyen. 

Egy bekezdésen át bogozom azt, amire az agy olvasás közben rájön már. Amikor számodra ismeretlen angol, német, francia vagy hottentotta szavak bukkannak fel az idegen nyelvű szövegben, pontosan ugyanez történik: ha folyamatosan olvasol, és nem akadsz el, az agyad összerakja a kontextusból, mi a vérről van szó. És ha már a harmadik alkalommal havol valaki, addigra rögzül is az, mit jelenthet a szó.

2. UTÁLOK KÖZBEN SZÓTÁRAZNI


Én is. Ne csináld. Próbáld ki, milyen az, ha megállás nélkül, rendületlenül olvasol, ahol egy magyar szöveggel tennéd. Ne lapozz/görgess vissza, ha csak nem muszáj nagyon, mert az frusztrál - és hátha magadtól rájössz majd, mit jelent, amit nem értesz, mert az agyad csal. Olvass tudatosan: verset, drámát, cikket, blogot, regényt, fanficet, novellát, találj olyat, ami gördülékenyen megy, és olyat is, ami nehezebben. 
A blogok és a fanficek (általában) egyszerűbb stílusban vannak fogalmazva, a cikkekben pedig segítenek a képek és a kulcsszavak: az amerikai [The New York Times] és az angol [The Guardian] a személyes kedvenceim, amik a hírek mellett divattal, életstílussal, utazással, felfedezésekkel, politikai véleményekkel és sztárhírekkel is foglalkoznak. 


Az internetes olvasás előnye, hogyha a cikk végére sem érted, mi a bús fene az a carcass, kinyithatod a szótárat egy másik ablakban, bemásolod - és máris tudod.
Szótárazni viszont tényleg csak a történet/fejezet végén érdemes, amikor már biztos vagy benne, hogy a szerző nem árulja el neked a hippopotomonstrosequippeddaliophobia pontos jelentését, és a történet megértéséhez már egyértelműen elengedhetetlen: ez esetben is egy [egynyelvű szótárral jársz a legjobban], és csak végső kétségbeesés legyen a [magyar]; a Google fordítót* pedig felejtsük el úgy, ahogy van.

* hasonló nyelveknél, mint az angol és a német (mindkettő germán) még úgy-ahogy működik, de az olyan távolságban henyésző nyelveknél, mint a magyar és... bármi, ami nem finnugor legalább egy kicsit, teljesen kétségbe esik



3. AZ ÉN NYELVTUDÁSOMMAL ÉLVEZHETETLEN


Gyakorlás kérdése. Senkit sem nyűgözött le az első osztályos olvasókönyve, most pedig itt vagy, és probléma nélkül olvasod ezt a cikket. Az idegennyelvű szövegekkel ugyanaz lesz, járulékos katarzissal. Ígérem.


4. NEM TANULOK ELEGET BELŐLE

Volt olyan pont az életemben, hogy ezzel a kifogással éltem. Nem éreztem elég látványosnak a fejlődésemet. A rossz hír ugyanis, hogy az olvasás a passzív szókincset és a passzív nyelvtudást gyarapítja, ergo: nem köszön vissza azonnal a beszédedben és a fogalmazásodban, viszont felismered, ha legközelebb találkozol vele: egy filmben vagy egy tesztben, párbeszéd közben, érzed, mit jelent. És ismét jön a gyakorlat: minél többet olvasol, annál sűrűbben szembesülsz azzal, hogy "ez ismerős valahonnan," annál sűrűbben találkozol ugyanazzal a problémával (és megoldással) és egy idő után - bamm - aktivizálódik, és egyszerre csak a Great Gatsby első soraival beszélsz a biciklidről angolórán.

A nyelvtudáson túl tehát a logikádat is fejleszti az, ha idegen nyelven olvasol, és a tanulás lényege pontosan ez. Tessék: okosabb leszel. 


5. NEM TANULNI AKAROK, HANEM OLVASNI 


Ami igazából egy jó kifogás, mert az olvasás az élvezetről szól - én viszont állítom, hogy eredetiben minden élvezetesebb. A szöveg szükségszerűen torzul minden fordítás alkalmával. Nem ismered a kedvenc szerződet, amíg nem olvastad a könyveit eredetiben. Bármilyen tehetséges is a fordító, lehetetlen pontosan visszaadni a szöveget, ez pedig különösképpen igaz a versekre és a dalszövegekre. 

És az egyik legjobb trükk pontosan ez, ha nem akarsz beleszaltózni az ismeretlenbe: van egy kedvenced? Olvastad már magyarul? Most lesd meg eredetiben. Tudod, miről szól. Nem fog megzavarni. Nem fogsz semmiről lemaradni. Csak nyerhetsz. 

6. EREDETIBEN BESZEREZHETETLEN /
MAGYARUL VAN MEG


A Nyugati pályaudvarnál lévő [Bookstation], a [Treehugger] az operaháznál, és a [Famulus] a Jászainál; ha vidéken élsz, oda is vesznek fel rendeléseket, és a [Bookline] bookshop is rendelkezik idegennyelvű opcióval, bár a kínálata kissé szűkösebb. Mindegyiküknél találsz használt könyveket, amik olcsóbbak, vagy vadiújakat, amik normál árban vannak.

Ha külföldről is tudsz rendelni, az [Amazon] a legnépszerűbb opció, és ott van a független [Wordery], [Waterstones], [Best Little Bookshop], [Foyles], [Hive] és [Daunt Books] állandó akciókkal és a tudatos vásárlás mámoros gondolatával.

A legális letöltőoldal a [Gutenberg]. Az illegális a [Libgen]. Továbbiak [innen] elérhetőek.

A Szabó Ervin Könyvtárnak van idegennyelvű gyűjteménye, az [Országos Idegennyelvű Könyvtár]nak pedig csak az van.

ÉS MOST EGY KICSIT A FORDÍTÁSRÓL


Inkább érdekességképpen. A történeteimet, ha van lélekjelenlétem, néha angolul is közzé teszem. Így fest például a [Villámlás dunsztosüvegben] egy részlete eredetiben:
Az eget dühödt vörös-narancs szikrák fonják be pókfonálként, föld fröccsen fel és valahol elhal egy ordítás. Amerika Kapitány a sáncnak vetett háttal guggol; Steve ma huszonnégy éves. Bucky az oldalán.
- Na nézd - mondja -, fritzék hozták neked a parádét. Boldogat.
- Kösz - motyogja Steve a pajzsra markolva. A keze remeg.
- Van valami kívánságod?
- Ööö, nem tudom. Világbéke?


rajz: jasrick
Az angol verzióm [Catch Lightning in a Jar címen] pedig ez:


The sky bleeds fire, and dirt splatters around with a strangled roar. Captain America is deep in the dug-out behind the barricades. Steve’s twenty-four today. Bucky’s by his side.
“How nice of the fritz to bring the parade to you,” he notes as the sky burns up once again. “Happy B-day.”
“Thanks.”
“Save your thanks for D-day.”
“Cut it.”
“Gut it, they will. Meaning us and the US. Any last wishes?”
“Dunno. World peace?”




Ami magyarra visszafordítva így festene: 

Vöröset vérez az ég, és a föld fojtott rivallással fröcsköl szét. Amerika Kapitány mélyen a lövészárokban, a barikádok karolásában. Steve ma huszonnégy. Bucky az oldalán. 
- Rendes fritzéktől, hogy elhozták hozzád a parádét - jegyzi meg, ahogy az ég föllángol még egyszer. - Boldog Sz-napot. [magyarban nem használják, angolban mondják]
- Köszi. 
- Tartalékold a köszönetedet a D-napra [=Normandiai partraszállás, szójáték]
- Hagyd abba. 
- Ki fognak belezni. [Angolban a gut it/cut it rímel.] Mármint minket, meg az Államokat. [szójáték az us/US szópárral.] Van valami utolsó kívánságod?
- Nemtom. Világbéke? 

A le/visszafordíthatatlan szójátékokon túl  feltűnő a forma változása (az angol párbeszédjelek helyett idézőjelet használ, és a mondatok rövidebben) valamint a hiányzó/hozzátoldott részletek. Az angol verzió gyorsabb, pergőbb, játékosabb, hiszen az angolszász (fanfic)irodalmi hagyományokban a lényeg a cselekményen van - magyarban a leírásokon.


rajz:
crowthis
Fordított helyzetben angolul írom meg a történetet, aztán visszaszenvedem magyarra - erre a [Six feet distance], avagy [Autopszia két főre] a legjobb példa, rögtön már a cím változásában: a hat láb mélység a sírt jelöli, tehát talán "sírhelynyi távolság" lenne.
Holding on, holding on, holding on. After a pause, a pause of the pulse: letting it go.
a n d t h e b o n e s.
Bones in gums: this is a smile. Bones in gums: now it’s a snarl.
Bones behind flesh, teeth behind lips closed. Teeth in words, /θ/, /ð/, Thor, brother. (And consider: one cannot say “I love you” without baring their teeth.)
Az angol verziónak gondolatritmusa van, ami a skandináv/germán sagákat imitálja, a mondatok rövidek, hiányosak, és szerepelnek bennük a rúnákra emlékeztető fonológiai jelek, amikor a "Thor" és "brother" hangjait jelölik. A mondatok személytelenek, az alany rejtett, nem szerepel, Loki, a történet elbeszélője a saját sorain kívül reked. A magyar verzióban nem ez a helyzet.

Tartsd ki, tarts ki, tarts ki még, szívszünetben hűl a vér. Tartsd ki, tarts ki, tarts ki még: aztán engedd, engedj, már nincs miért.
é
s a c s o n t o k r ó l
Csontok az ínyben: így vigyorog. Csontok az ínyben: így vicsorog. 
Csontok a hús mögött, fogak zárt ajkak zárján. Fogak neveket őrülve, t, Thor, testvér. (És vésd eszedbe: nem mondhatod "szerettelek" fogad felfedése nélkül.)

  A magyar irodalmi hagyományokhoz illeszkedve ez a verzió telítettebb, elevenebb, a hiány a leírásokban jelenik meg, nem pedig egy konkrét szó-vákuumban.

Mások szövegét fordítva persze (melyek a [fordításaim] címke alatt elérhetőek) nincs ekkora szabadságom, hiszen az eredetihez hűnek kell lennem, amennyire csak lehet, de a fenti két példa (reményeim szerint) jól illusztrálja, hogy egy szövegnek minden nyelven önálló élete van.

KONKLÚZIÓ 


A fordító kénytelen adaptálni. A szöveg változik, előnyére, hátrányára vagy alig észrevehetően, de mindenképpen. Ha szeretnél egy szöveget a maga eredeti pompájában felfedezni, emellett pedig a logikádat és a nyelvkészségedet fejleszteni - tudod, mit kell tenned.

komment: IGEN // nem
slash ficajánló [erre]

17 megjegyzés:

Béla írta...

ez!!
mindenkinek ezt a cikkedet fogom az arculatába linkelgetni, tán közérthetőbb, mint az én összefüggéstelen ordibálásom boldog-boldogtalannak, amit érvelésnek csúfolok. valamit rosszul csinálhatok, mert nem sokan hallgatnak rám. the struggle is real, de tényleg.

*elszántan elmorzsol egy könnycseppet a szeme sarkában, majd tiszteleg*
(csináltassunk egyenpólót a brigádnak.)

amúgy meg valószínűleg azért nem ugranak fejest az eredetiben olvasásba nagyon sokan, mert félnek az esetleges kudarcélménytől és stresszeli őket a plusz koncentráció igénye. sokan ha bele is néznek, mintegy önigazolásként már azonnal találnak valami át nem ugorható érthetetlen, értelmezhetetlen dolgot, amin felbuzdulva sutba vágják az egész próbálkozást, "de én próbáltam és nem megy", "nincs nyelvérzékem", "ez nem nekem való" "úgy irigylem azokat, akik folyékonyan olvasnak idegen nyelven, nekem nincs hozzá türelmem" és a többi. időnként elkeseredem.

LadyLoss15 írta...

Köszönöm. De most komolyan.
Voltam a nyílt napotokon januárban. Ugyanis mióta hallottam pár dolgot (Tőled) az anglisztikáról, felkeltette az érdeklődésemet. Utánanéztem, még szimpibb. A nyílt napra már úgy mentem, hogy én anglisztikára megyek. Be is írtam felvi-hu-ra. Konkrétumok nélkül megyek oda, de azért, mert átkozottul érdekel! De ha valaki kérdezi (pl kotnyeles szüleim), akkor műfordító akarok lenni. És akkor írsz egy cikket a fordításról. Hát én csak... csak köszönöm! :D
(Azzal nincs gond, hogy angolul olvassak, imádok angolul olvasni, néha sokkal jobban élvezem, mint a magyart, mert bár a magyar az igazi, néha nem megy a hangulatomhoz semmi, ami magyar, vagy az agyam nem akarja vagy én nem tudom, de képtelen vagyok úgy élvezni, ahogy kéne, ellenben az angol csodálatos. Máskor meg angolul nem olyan jó. Még akkor is, ha UGYANARRÓL a regényről van szó. :D )
Egyébként nemcsak a cikket imádtam, de rájöttem közben, hogy kibaszottul tetszik, ahogy angolul írsz. Még sosem olvastam tőled angolul. Ez hiba volt....


Ui.: Attól még hogy most fordító/tolmács szeretnék lenni (és ha nem jön egy világmegváltó terv valami külföldi egyetemmel, akkor az is leszek), nem is remélem, hogy meg tudnék belőle élni, szóval elsz szépen másik diplomám is majd, de azért ez most így elég biztosnak tűnik. Valami NAGY horderejűnek az életemben. És, bár közvetve, meg minden, de te indítottál el az úton. Gondoltam, ha már így szóba jött, megemlítem. :$ Szóval... köszi :D

rosie írta...

ISTENEM EZAZ végre nem érzem magam ostobának, mert állandóan a nyakamba lihegnek "angolul olvasol?! tudsz annyi szót?!" "nem, de" "akkor minek olvasod?!" "mert" "hát ez hülyeség" és elmegy és még én érzem szarul magam, pedig tudom, hogy nem ismerem az összes szót, de azért értem.
nem olyan érzékletes, mint magyarul, de azért egyre jobb [jahát igen, aki slasht meg egyéb finomságokat olvas csak úgy a susnyásban, na]

amúgy olyankor mi van, ha angolul gondolkodok? csak úgy random. és néha írok is. pedig pocsék a nyelvtanom - dolgozom rajta. fura dolgok esnek meg erre, meg kell hagyni...

egyébiránt ideje volna tőled angolul is olvasnom. loki. készvégem

Raistlin írta...

BÉLA, *nagyban gyártyja az egyenpólókat* és a kifogások - been there, done that. Csak valahogy azt érzem, hogyha nagyon az arcomba mondták volna, hogy "figyelj, MENNI FOG, valahol el kell kezdeni," akkor hamarabb fogok bele. Szóval remélem, ez a cikk segít azoknak, akiknek ennyi hiányzik.

LADY LOSS,nagyon sok sikert kívánok :3 És köszönöm szépen (többet kéne fordítanom angolra, csak sosincs hozzá lélekjelenlétem. Meg a legtöbb történetem nem kompatibilis külföldi közönségnek. Túl rövid, túl kevés cselekmény, túl kevés szex. Heh.)
A fordító/tolmács részleg MA-n indul, tehát három tündérszép egyetemi éved lesz kitapasztalni, mit szeretnél és merre indulsz el ovo

ROSIE, a nevemen tenyereld tarkón ezeket az ismerőseidet.
Az angolul gondolkodás természetes, és a folyékony nyelvtudás szükséges velejárója. Ha magyarul gondolod ki, mit szeretnél mondani, és menet közben fordítod le, akkor naná, hogy dadogsz, elakadsz, nem jutnak eszedbe szavak - ha eleve angolul gondolkozol, csak azt fogod mondani, amit *tudsz* is, rááll az agyad, kevesebb hibát vétesz, sőt: én a teendőimet és a problémáimat is angolul szeretem végiggondolni magamban, angolul írok ficvázlatot és párbeszédeket többnyire, ha vázlatolok, mert logikusabb és gyorsabb, mint a magyar.

blueeyesgirl írta...

*motyogva tördeli a kezeit, hogy nagyon kellene már olvasni azokat a két nyelvű Sherlock novellákat a polcán de nem viszi rá a lélek*
Öröm volt olvasni! Komolyan, tényleg, belelkesített, mert már így is annyi de annyi betervezett angol fic van fejben elraktározva, meg akkor az említett két nyelvű könnyített Sherlock novellák, és most vettem elő a polcról a batár nagy "jé nekem van angol Főnix rendjém" könyvet. Csak egy az ugye él bennem az a első pontra jellemző hisztérika, hogy nem fogom érteni rendesen, bár már dolgozom az érzet el/megfojtásában. A másik meg az az idegesítő gondolat a fejemben, ami a lustaság és a félsz szerelemgyereke, hogy "sosem fogsz tudni olyan jól angolul mint a körülötted lévők". Valaki nyugtasson meg, hogy ő is érzett már így és nem vagyok vele egyedül.
Az anglisztikára engem is te lelkesítettél fel, azóta már olyan ábrándokba ringatom magam, hogy valahogy bejutok eltére utána nem sokkal pedig irány London és vissza se nézek (na jó, nem, de izé. London). Az angolul gondolkodáson meg néha én is rajta kapom magam - vagyis, a fejemben élő sok másik énem közül néhány angolul szól be nekem vagy kezd el hisztizni. Hmm, lehet túl sok az infó?
By the way újabb indok az angol olvasásra, a te ficeid! És itt elértünk a kommentem off részéhez, miszerint muszáj lesz sarkítanom egy estét az AmcsiKapcsi filmekre,mert megbolondulok, hogy nem láttam még őket és így nem tudom olvasni egy csomó ficidet.

És most balra el, folytatom az angol házi írását.

Raistlin írta...

A kétnyelvű könyvek ~csodásak~, picit is elbizonytalanodsz, rápillantasz a másik oldalra és megnyugszol, én imádtam őket ;u; És ha ez megnyugtat: gimi elején hármas voltam angolból, és sokáig le voltam maradva a csoportomtól, még maga az érettségim se lett kiemelkedően fényes (emelt, de 80%, amit magamtól keveselltem)- és aztán belejöttem. Az érettségi évében kezdtem el angolul olvasni a ficeket, és rájöttem, hogy az úgy élvezhetetlen, ha folyvást szótárazok, szóval egyszerűen... kézzel írva kigyűjtöttem az érdekes kifejezéseket. És egy csomónak nem kellett utána néznem, mert magamtól rájöttem. Úgy kerültem egyetemre, hogy soha nem olvastam el egy regényt angolul - de azonnal belelendültem. Nagyon akartam, hogy menjen. Most ugyanolyan tempóban és ugyanolyan gördülékenyen megy, mint az anyanyelvemen.

Az AmcsiKapcsi 1 előre szólok, hogy elég gagyi. Bájosan, de gagyi. Popcornt és kólát be. Az AmcsiKapcsi2 majd kárpótol érte, mert az egy kibaszott mesterremek.

Susie Lupin írta...

Szerintem a legtöbb embernél az a probléma, hogy egyszerűen nem szakították még át a saját gátjukat. Hiába tudnának beszélni, olvasni az adott idegennyelven, egyszerűen nem mernek (és mennyi, mennyi ilyen ismerősöm volt még kéttannyelvűben is). Kb egy éve kezdtem el angolul is olvasni (előtte magyar-német kombináció), amire az volt a reakciója az osztálytársaimnak (akik papír szerint jobban tudtak): te ezt érted? Mondom persze, már olvastam magyarul, tudom miről van szó. Azóta idegen szövegeket is olvasok angolul, októberben az egyik professzor szeretetteljesen hozzánk vágott egy angol nyelvű szakirodalmat Kína politikai berendezkedéséről, hogy ha már sinológiára járunk, tuti tudunk annyira (na, az azért megfeküdte az agyam, ahogy a többiekét is, szóval nem éreztem magam annyira hülyének, és a felén végül is átküzdöttem magam).

A Google Fordító megér egy külön misét. Az angolt még viszi, a németet so-so, finnül pedig benne hagyja a felét, mert nem ismeri fel az adott ragozást. Kínait még nem mertem beledobni. :D

Nem tudom, te mit gondolsz a könnyített szövegű idegennyelvű könyvekről, de részemről sosem éltem velük, mert a szerző eredeti szavaira vagyok kíváncsi (meg akkor - számomra - elveszik a kihívás és a varázs). Múltkor Dorian Gray arcképét olvastam eredetiben, és hatalmas élmény volt. :3 Ráadásul kifogtam egy olyan kiadást, aminek a végén szószedet van a mostanában nem használatos szavakkal/kifejezésekkel. :)

Otthon nem tudom, miért nem divat, de Ausztriában van egy könyvesbolt, amelyik direkt arra szakosodott, hogy leselejtezett, vagy el nem adott utolsó példányokat árul fele/negyedannyiért (és nyáron egy euróért szereztem HP7-et, mert ott hevert raktáron). Legfeljebb annyi "bajuk" van, hogy végigkarcolták az elejét/hátulját, megtört a gerince vagy rá van az oldalára nyomtatva. Sokszor még az sem. És nem csak német nyelvű könyvekről van szó, rengeteg angol is van Azóta valahogy megduplázódott az idegennyelvű könyvtáram... és szerintem már arcról ismernek az eladók, hogy én kérek zacskót. :)

Raistlin írta...

Eleinte engem is a kudarcélmény tartott vissza. Az első pár oldal néha a mai napig megalázó, mert új író, új stílus, új szavak, és még mindig perceg bennem néha a félelem, hogy nem fog menni, hogy ez meghaladja a szintemet. Aztán túljutok az első pár oldalon, aztán meg hirtelen már a könyv végén vagyok, háromszáz, ötszáz oldalakkal később, és imádtam, élveztem, értettem. És valahogy ez kéne, hogy a kezdő olvasó életkedve ne menjen el rögtön a legelején, a "próbáltam és nem megy."

Két angoltanárom is volt, aki szerette a könnyített szövegű könyveket, és igazából én szerettem, volt vele sikerélményem, pont az, amit hiányoltam. Ugyanakkor irodalmi tekintetben kvázi ugyanaz, mintha a Sparknotes-t böngésznénk végig :D Nem könyvként, hanem nyelvgyakorlatként tekintenék rá, és érthető, hogy nem állnak elő egy teljesen új sztorival, hanem egy létezőt lecsupaszítanak. Nekem izgalmas volt ezek után visszatérni az eredetihez.

A Bookstation is árul éppen-csak-egy-picit-saláta könyveket, meg a többi linkelt könyvesbolt is antikvárium, de az árak nem annyira lenyűgözőek, hogy bemész, kijössz tíz könyvvel, de azért még mindig kecsegtetőek, pláne, hogy én eleve jobban szeretem a használt, viseletes, viharvert könyveket, amiknek már a maga történetük is megvan :3 Ez az ausztriai csodabolt mesésen hangzik.

D.L.L. írta...

Köszönöm, köszönöm.
A hatból ötöt felsorolt barátnőm a minap, mikor ajánlottam neki egy angol nyelvű könyvet (ami állítása szerint amúgy érdekelné nagyon), na ezt fogom az orra alá nyomni, hátha. ;u;

Raistlin írta...

wuhhuhu, neked drukkolok ovo

C Mary írta...

Szia!
Egyetértek a fentiekkel, viszont mikor kérdezik tőlem vagy molyon az egyik nyelvzónában, hogy miket ajánlanánk, akkor én mindig a könnyített olvasmányokkal jövök. Megvan vele a sikerélmény, szépen fel van osztva és nem a Time cikkével indít az ember, aminek szószerkezetétől és emeltebb szintjétől már kaptam enyhe infarktust, szépen tud lépkedni az ember a segítségükkel. (Nálam plusz hozadéka volt, hogy ilyen rövídített formában letudtam pár klasszikust, kíváncsiságból és örök hálám érte, mert a 45 oldalast Jane Eyre-t annyira utáltam, hogy 3 hónapig olvastam, de most már tudom, miről szól. :D )
Az olvasástól való félelmet meg tudom érteni. Elég rossz angol tanárunk volt és nekem 3. idegennyelv volt (2., ha a latint nem számolom), nagyon szenvedtem. 4-5 között voltam,de csak azért, mert tudtam szavakat magolni, de a beszédem kriminális, kicsit ma is az. Nekem ez a cikk se jelentett volna nagy biztatást akkoriban. Az egyetemen rászoktam arra, hogy felirattal nézek sorozatokat, annyira megnőtt a passzív szókincsem, hogy be mertem vállalni ficeket és már nagyon jó vagyok szövegértésben és hallot szöveg értésben, a beszéd neccesebb, a nyelvviszgám jól sikerült. Eléggé lassú víz partot mos típus voltam, de most már élvezem a dolgot. :)

Raistlin írta...

Jobb későn, mint soha! :D És ha egyszer nagyon ráérsz, adj szegény Jane Eyre-nek egy második esélyt - pont a stílusa az elbájoló benne, nem maga a történet. :3

C Mary írta...

Szerintem max 5-10 év múlva próbálom meg, de nem ígérek semmit, mert kb ennyi éve próbáltam az Értelem és érzelem című könyvet olvasni és 10 oldal után feladtam. Nagyon nem jön be ez a korszak, világnézet, nők helyzete, nyelvezet, így szerintem nálam ennyi volt. :) De akik szeretik, azoknak jó szórakozást hozzá! :)

Raistlin írta...

Na igen, az alapszabály, hogy tetsszen a könyv, és így szívesen forgasd :3 Jó alaposan feladtad a leckét magadnak, mert az régi is, elég bonyolult a nyelvezete. Ha újrapróbálkozol, talán azt a megoldást javasolnám, hogy egy sokszor forgatott kedvencedet olvasd újra angolul - úgy tudod már, mit vállalsz vele.

Denise Young írta...

Ahh, ez most jól jött, mint bátorítás, köszönöm!
Van egy könyv, amit még senki sem fordított magyarra, úgyhogy magamra vagyok utalva ebben az ügyben. Életem első fordításába ástam bele magam, gondolván, "jó muri lesz, csak két hét az egész". Igen persze, ám azzal nem számoltam, hogy egyes szavak még a szótáramban sincsenek, és még a google fordító sem tudja, így hát maradt a szövegkörnyezet. Valamint az egy dolog, hogy az ember a fejében csak valami buta kis mondatot kreál az olvasott angol szövegből, leírva annak kicsit puccosnak kell kinéznie, mert az úgy igényes.
De sebaj, haladok tovább töretlenül. A negyedik napnál járok, a huszadik oldalnál. És ugyan szerintem eléggé látszik a szövegen, hogy nem vagyok valami zseni, de ahhoz képest, hogy két éve tanulok angolt, na szóval ahhoz képest eléggé tűrhetőnek tűnik, egyetlen mentorom, a nagymamám szerint.
Egy szó mint száz, ez a kis szösszenet ihletet adott, hogy folytassam a "melót".

Raistlin írta...

Csoda ügyes vagy, és nem semmi küldetésre vállalkoztál - csak drukkolni tudok, és szívből tisztelem a kitartásod ;u; (A google fordítót meg ásd el a kert végébe, az angol-magyar része működésképtelen az algoritmus miatt, ami működteti - az ingyenes netes szótárak közül a http://szotar.sztaki.hu néha nagyon félrevezető, de alapvetően gyors és könnyen kezelhető, ha még az anglisztikás diplomám után sem jut eszembe, hogymondjákeztmagyaruk, többnyire ahhoz fordulok)
u.i. A nagyid meg nagyon jó fej, hogy így drukkol neked (ouo)

Veronique Sparks írta...

Nah, ja. Én angolul a Temperance Brennan regényekből az elsőt olvastam el. Úgy szótár nélkül próbáltam kisilabizálni a mondatkörnyezetből az ismeretlen szavak magyar megfelelőjét. Néha a szöveg olvasása közben elkapott a nevetőgörcs..hiába krimi az a regénysorozat.

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS