a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2015. január 29.

Sekély sírhant

Negyedik rész. Sejtések és rossz ötletek.
25.

Will adja a hülyét, és azt kérdezi:
- Az meg micsoda?
- iPad - mondja Abigail, elég egyértelműen egy iPadot tartva, aminek a szélét a narancsleves üvegnek támasztja. (Hannibal mindig áttölti a gyümölcsleveket kartonból kancsóba, azt mondja, úgy más az íze, Will meg azt mondja, úgy több helyet foglalnak a hűtőben, de Willnek nincs beleszólása.) Hideg ül a kancsó falán, Will pedig a lecsüngő csillár díszeit piszkálva azt mondja:
- Honnan van?
- Szülinapom volt. - Abigail elindít valami zajos alkalmazást, és mindketten megrezzenek. Abigail leveszi a hangerőt.
- Az nem most van.
Abigail ránéz, türelmesen és törődötten.
- Vettem - jelenti ki, és ismét a képernyőn a tekintete.
- Nem szeretném, hogy hazudj nekem, vagy, ha már itt tartunk, hogy olyan elővigyázatlan legyél…
Abigail hátraveti a fejét.
- Kellett egy tablet, oké? Nem fogom minden reggel bevonszolni a laptopot, nem tudom, hány kiló, és tiszta hülyének nézek ki a táskával, mindenkinek tabletje van vagy pici laptopja. Az enyém hatalmas.
- A mobilod nem jó? Azon is van net.
Abigail felhorkant.
- Jegyzetelésre? Persze. - Feláll az asztaltól, és magához karolja az iPadet. - Komolyan, Will, olyan lassú vagy néha, hogy nem tudom, hogy lettél detektív… Ó, várj, nem vagy az. - Megáll előtte, az állát felszegve, mosolyog (a tekintete riadt, mint az őzeké) és Will nem tudja, miféle reakcióra számít, hogy mire fel provokálja: azt akarja, hogy összeszidja, hogy a vállára markolva megrázza? Mit tenne Mr. Hobbs, mit tenne az apja, és ennek függvényében, mi az ő feladata?

(Őz a reflektorban.)

Will jó apuka lenne. Ha gyerekei lennének, mesélne nekik az este, és mindig meghallgatná őket; egy napfényes helyen élnének, valahol messze nyugaton vagy délen, a tenger közelében.

Ahányszor Will visszabeszélt, az apja szájon vágta. (Nem erősen. És nem tehetett róla. Nem tehet róla egy alkoholista. Nem?) Will nem lenne az, nem lenne olyan.

- Ha bajod van ezzel - folytatja Abigail -, menj és jelents fel.

(Satufék. Állj, állj.)

Will védené őket, a tulajdon élete árán, ha kell, de könnyű apának és könnyű hősnek lenni egy olyan helyzetben. Nem vetheti magát Abigail elvakultsága elé. Abigail tűzzel játszik, és talán minden füstbe megy.

26.

Will nem szól semmit, amikor vadiúj ruhákat hajtogat, nem nézi meg a címkéjüket: melegen még, összehajtva viszi Abigail szobájába, mandulás öblítő-illatuk van. A lány alszik. A falon trófea, Will bárhová lép, mindent látó üvegszemek követik, és a trófea alatt egy puska van. Will nem figyel rájuk oda. Abigail pöttyös takaró alatt egy plüssrókát szorít, a haja estére befonva, és Will az íróasztalra teszi a ruhákat (az egyetlen elérhető felületre) és elegyengeti a takaró ráncait a lány körül, aztán dolgozni és hazudni megy.

27.

- Csak szeretném, hogy lásd be, hogyha ilyen ütemben költekezel, az feltűnést kelthet.
Hannibal és Abigail a nappaliban ülnek, a lány feje a férfi vállára hajtva, otthonosan, Hannibal a haját simogatja. Willnek elvileg nem kéne látnia a jelenetet, de vagy nem hallották, ahogy megérkezett, vagy nem érdekelte őket.
- Meg akarok szabadulni a pénztől - mondja Abigail, a hangja remeg, Hannibal ujjai a hajában: egy kisállatot simogat így az ember. - Gyűlölöm, hogy itt van.
- Semmi okuk gyanakodni ránk, amíg nem hívjuk magunkra a figyelmet.
- De azt mondtad, hogyha bujkálnánk, az gyanúsabb lenne.
Hannibal hümmög, aztán egyenesen Willre néz, aki lábujjhegyen tart a szobája felé, a kezében a bakancsa.
- Ön mit gondol? - kérdezi Hannibal, és ott van Will a pillanatba fagyva, pancser betörő és pocsék gyilkos, és a sütőóra csipogni kezd, valami kiforrt, készen lett, és Hannibal könnyedén talpra szökken.
- Onnantól, hogy már indítékot keresnek - mondja Will -, és Chilton kapcsán említésre kerül náluk egy hipotetikus, nagyobb összeg, ami számunkra az indíték lehetett… heh, onnantól már mindegy.
Hannibal elgondolkozva biccent. Szív tartare-t sütött ropogós kenyérkéken, amikhez nekiáll előkészíteni a kiwit, a sárgadinnyét, mangót és paradicsommagot.
- Akkor talán mégis Abigailnek van igaza -közli. - Bölcsebb addig költekeznünk, amíg még lehetőségünk van erre.
Will keserűen nevet.
- Én nem nyúlok ahhoz a pénzhez.
- Akkor segítünk vele - mondja Abigail, ahogy a konyhába lép, a keze a zsebében, és a távolság nagy: három lépés, kettő, egy, és Will úgy érzi, hogy sarokba lett szorítva. - Mindenki egyért, és egy mindenkiért.
- A három muskétásban - jegyzi meg Will - voltaképpen négy muskétás szerepel.
- A hiányzó d’Artagnan - mosolyog Hannibal, ahogy virágformára faragja a sárgadinnye héját. - Vajon hol lehet?
Will az evőeszközös fiókhoz megy. Nekiáll előkészíteni a késeket. Winston megneszeli, hogy idő van, és ő is tiszteletét teszi a konyhában. Hannibal megszánja a maradékkal.
- Lesz egy operagála - mondja Hannibal, ahogy a vágódeszkáról lesöpri a szivek használhatatlan cafatjait, Winston táljába pottyannak, aki habzsolva rágni kezd. - Jótékonysági koncert. Lehetőség van névtelen adományozásra, és, mindenekelőtt, csodálatos muzsika élvezetére.
- Mit adnak? - kérdi Will, ráeszmél, hogy úgy sem értené, és mielőtt Hannibal felelhetne, folytatja: - Én, egy operában… három nyakkendőm van, és mindhárom szánalmas.
- Veszünk neked - bíztatja Abigail, ahogy a pultra huppan. - Jótékony célokra költheted a pénzed. Meg egy új frizurára, rádférne.
Will úgy tesz, mint aki nem fogja hátra a haját az utóbbi időben zuhanyzás közben.
- Bár persze a megjelenés is fontos - szól közbe Hannibal, miközben leöblíti a vért a kezéről a csapnál -, ami igazán számít, az mégiscsak a zene.
- Nem rajongok az operáért különösebben - ismeri be Will, és megnyalja az ajkát. - Nem hiszem, hogy akár aaa, legkisebb mértékig is megnyugtató lenne. Amennyi tapasztalatom nekem van, az… zaklatott, groteszk, ijesztő, szinte pszichedelikus; ugyanolyan érthetetlen, hogyan lett a,  az avítt kultúra része, mint ahogy a múzeumban az emberek rezzzzenéstelen arccal merednek a barokk szobrokra és egy görög nő megerőszakolására.
Hannibal elismerő arccal néz rá, és Will nem tudja, mit értékel jobban: a gyávaságát, vagy a tényt, hogy járt már kiállításon, de aztán - nem, persze, egyik sem, nem erről van szó. Ahogy Hannibal őt látja és ahogy ő látja magát, az különbözik, és nem csak az önértékelés alapján. Hannibal úgy fürkészi, mintha Will még csak készülne, mint ahogy a sütő üvegablakán les be.
- Teljes mértékben önön áll - duruzsolja -, miként élvezi a zenét. Bevallom, engem is jobban vonz a pszichológiai oldala, mint a klasszikus volta; mindaz a szavakkal kifejezhetetlen szenvedély.
- Még sosem voltam operában - szól közbe Abigail, és Will felocsúdik. Valahogy elfelejtette, hogy a lány is ott van.  

28.

Will hagyja magát rábeszélni az egészre. (Ez Ádám bűne.) Vannak jobb módszerek a tárgyi bizonyítékok elrejtésére, de nehéz sorra venni őket, ha mindegyikről megtanulta és kitapasztalta: ezt ne. Ezt ne. Ezt ne.

29.

És a tükör előtt térdel, és megkérdezi Hannibalt:
- Ön szerint milyen frizura állna jól nekem? - Aztán, hogy egy fokkal kevésbé kényelmetlen legyen: - Úgy tűnik, hogy maga ért ezekhez.
Will a kanapén térdel, a falon függeszkedő ovális tükörrel szemben, és Hannibal megáll mögötte; Hannibal, kabátban és kesztyűben, menetre készen, Will is hallotta a csipogót, baleset, de mégis marasztalja. Hannibal kesztyűs ujjai a hajába szántanak, és ez egészen más, mint ahogy Abigail tincseit rendezgette, Will érzi a bőr karcát a skalpján, a doktor hüvelykujját a tarkóján.
- Talán csak egy kis igazítás. Gyönyörű haja van, de kár eltakarni ezt a nyakat.
Hannibal előre hajol, az ajka az ujja mellett, a csigolyán, és Will visszatartja a lélegzetet, de a doktor semmit sem kezdeményezett, nem, éppen csak hogy kóstolót vett. Elhúzódik, Will frufruját félresimítja a homlokából, azt mondja:
- Ha ráér munka után, ismerek egy kitűnő fodrászt, akihez soron kívül bejuttathatnám.
- Ma elvileg szabadnapom van - motyogja Will rekedten. Hannibal az ujja köré csavar egy selymes fürtöt, és elengedi, Will arcába vér szökik, Hannibal kibaszottul játszadozik vele, és ő tűri, nem, engedi, és még csak meg sem beszélik, mert az ittléte alatt megtanulta, hogy vannak dolgok, amikről nem beszélhet. És Hannibal hátralép, és azt mondja:
- Akkor majd keresem, sajnos, egyelőre beláthatatlan, mikor végzek.
Haldoklik most valaki - orvosok állják körbe, az életéért küzdenek - és a doktor tükörképe nyugodtabb már nem is lehetne.

30.

Családnak néznek ki. Összeillenek. Will valahogy most Hannibal trófea-felesége (a trófeák szeme mindig követ), a karján vezeti körbe, Abigail pedig fehér ruhát visel, a haja kontyba fogva, a fülében ékszerek, kész kis hölgy már, és Will soha nem ismerte, soha nem is látta gyereknek, nem kéne, hogy ez meglepje (ez az ártatlanság vélelme.)

Will borítékba tett annyi pénzt,  amennyit még mert, és felesleges (nevetséges) elővigyázatosság, de még kesztyűt visel, amikor a fadobozba csúsztatja középen, és van ott egy tábla: KÖSZÖNJÜK SZÉPEN, és Will arra gondol, hogy neki kéne hálásnak lennie, de nem érez mást, mint rémületet. (Éhező gyerekektől talán nem foglalják le bizonyítéknak az összeget. Remélhetőleg elég hamar szétmegy.)
“Éhező gyerekek,” Will azon mereng, miért választotta Hannibal pont ezt az ügyet, nem csak az opera vonzotta ide, nem csak a gálaest, , éhezett, éhes volt, tudja, milyen ez. (Egyszer régen, réges-régen.)

Vannak dolgok, amiket Will tud Hannibalról, és vannak, amiket még be is ismer. Egy: empátiát aztán kurvára nem érez. Ha a jótékonysága őszinte, akkor is csak hecc és nosztalgia. Kettő: Hannibal minden egyes mozdulatának pontos oka van, az egész, az egész egy koreográfia.

És Will akkor azt gondolja: túl sok empátia, és pontosan nulla; ha a maga mentális zavara nem teszi őt gyilkossá (mert nem az, nem az, nem az) akkor Hannibal közönye sem árul el semmit.

31.

Aztán újra kell értelmeznie az egészet, mert Hannibal sírva fakad Kleopátra áriáján. Nem hivatalos előadás, libretto nem jár, feltételezik, hogy Handelt mindenki ismeri már, de Abigail rákérdezett, neki lehet, és Hannibal elmesélte: piangero la sorte mia.

A nő aranyban és vér a haja, az ajka. Hannibal a szöveget előre lefordította: “örökre kísérteni foglak” - a vér; az arany.

32.

Will telefonja az utolsó felvonás során rezzen meg. Lehalkította, de kikapcsolni nem lehet, amíg szolgálatban van, bocsánatkérően simítja végig Hannibal vállát (egy esetlen szorítás) és kisiet a páholyból, fogadja a hívást.

A folyosón a tükörképét felismerni sem lehet.

- Graham.
- Graham, kapásunk van. - Jack az. - Megállunk érted kocsival, érdekelne, mit mond Winston szimata.
Will ólmos ízt érez. A tükrök megszédülnek. - A Ripper?
És kettő az egyhez, hogyha megtudta, hogy plagarizálták… ó, azt egyértelművé fogja tenni.

33.

Will a rendezvénycsarnok előtt áll, Jack és a sofőr lefékez érte. Jack füttyent.
- Nem rendeltünk el fedett akciót, jól emlékszem?
Will majdnem azt mondja, “csak egy kis változásra volt szükségem.” Túl egyértelmű lenne.
- Randevúzok - jegyzi meg, bemászik a kocsiba, a fűtött levegő az arcába csap. Jack azt mondja, hogy sajnálja.
- Viszont ha Winston ugyanazt a reakciót adja, mint a múltkoriban, az már valami.
- A nyom hiánya is nyom - bólint Will. Terpeszben ül, és a körmét rágja.

34.

Jack sanszosan csak udvariasságból ajánlotta fel, hogy segít, de Will nem mert nemet mondani, szóval Jack ott van a lakásban, és elvileg Winstonra felügyel, amíg Will átöltözik, és aztán - haha - ahogy Will előbukkan, menetkészen, naná, hogy Jack Chilton küszöbén áll, a keze még a lámpa gombján.
- Szóval nem jöttetek ki jól a negyedik bérlővel?
A szoba látványosan lakatlan: az ágy lecsupaszítva, a függönyök behúzva. 

Will tudja, hogy a hullaszagot csak képzeli. (Olyan, mint a hús, az ammónia.)
Will azt mondja:
- Nem volt negyedik lakó.
- Hüh? Katz azt mondta.
Will magához hívja Winstont, leguggol hozzá, pórázt ad rá.
- Félreértett valamit.
- Pedig kiadhatnátok. Nem álltok valami jól, nem?
- Igazából elég jól vagyunk anyagilag - mondja Will, és Jack elvicceli:
- Akkor nem is kérsz fizetésemelést, mi?
De már ott van a szemében - nem gyanú még, csak egy kérdés; és a meggyőződés, hogy Will nem adná meg a választ rá.

35.

A hotelbeli fürdőszoba zöld és vas-szagú, zöld a kád, felvágták a férfi oldalát, aki benne hever. Winston a hátsó lábára áll, csak így férkőzik hozzá, a körme csikordul a porcelán peremen, majd ünnepélyesen csahol, aztán ügetve útnak ered. Will követi, és hátraszól az ajtóból:
- Majd jelentkezem.
Ez órákig szokott tartani. Winston végigviszi a folyosón, cirkál a lift előtt, majd a parkolóba  mennek, ahol neonfények égnek hosszú sorban, és pocsolyákba dermed a benzinszag. Will előkotorja a mobilját a dzseki zsebéből, a füléhez tartja, és Jack pont akkor veszi fel, amikor már bontana a vonal.
- Nyomon vagy?
- Keressük a gépkocsit.
- Ne hívj, amíg nincs meg.
- Nem hiszem, hogy itt áll, követnem kell, merre ment, de Jack? - És ezt azért mondja, mert bizonyítania kell: - Gondoltál a nyílt szívmasszázsra?
- Mi van?
- Hogy nem meggyilkolta - mondja Will, ahogy Winston befarol az egyik sorba, és ismét szagot fog -, hanem megmenteni akarta. A… csak a szervek kellettek neki, nem az… élete.
- Szervkereskedők?
- Ez nem a Ripper - állapítja meg Will, ahogy nyugodt tempóban követni kezdi Winstont. - Ő teátrális. Emlékszel a legutóbbi esetre, a férfira a hóban? Ez nem olyan.
Winston kiszalad a sötétségbe, és az autópálya mentén rohan. Will hozzáteszi:
- Winston nyomon van.
- Ki tudja szagolni akkor is, ha autóval ment, ugye?
- Persze. Ez így működik. A szagok… molekulák, és folyamatosan potyognak le rólunk, bárhol vagyunk, valamint lehetett valami… jellegzetessége, ha tényleg szervkereskedő, akkor talán a vegyszerek, műtét történt, nem?
- És szerinted csak félrement… - ismétli Jack, elmerengve, aztán odaszólnak érte, és le kell tennie. Will követi a kutyáját, és követni fogja talán órákon át, addig, amíg tart a szag, a hóban, gyalog, és ez az oka annak, hogy kutyás rendőröket alig alkalmaznak: mert kibaszott praktikátlan, és Will megy, és azon mereng, hány életet kell megmentenie, hogy egyetlen halált jóvá tegyen.

Aztán felhívja Hannibalt. Csak a kötelességét teljesítette, de elnézést kell kérnie, amiért lelépett. 
 

2016.07.22: szívből sajnálom, de üh, eddig ment
- a regény befejezetlenül marad
(de a filmből ki lehet tippelni a csavarokat!)
komment: IGEN // nem

12 megjegyzés:

margaery. írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
margaery. írta...

bocsánat az előzőt elírtam D:

ez egyre izgalmasabb:D (főleg így,hogy már jobban ismerem a karaktereket,mert megnéztem az első 2 részt:D) ráadásul a sorozatban sem tudom még,mi lesz,ha kiderül ki a kannibál (biztos nem az,akinek a neve rímel erre a szóra,az túl nyilvánvaló lenne:D) szóval nagyon imádtam ezt a fejezetet is:)és Will-t. *sóhajt*


ui.:és a sorozatról:brrr, szóval visszatartott lélegzettel néztem és azért elég ijesztő, de annyira izgalmas hogy 1000 % hogy továbbnézem! eddig nagyon tetszik,sokkoló,de fantasztikus(még hogy nincs ijesztő zene.jó mondjuk nem annyira ijesztő mint egy Pszicho-s hegedűnyivákkolás,de azért..:D)ja, és aww Will és a kutyái. nagyon köszönöm hogy ajánlottad!:)

Storm child írta...

Volt egy pillanat olvasás közben,mikor megfeledkeztem arról,hogy olvasnék bármit is, a szemem öntudatlanul siklott a szövegen és filmként folyt tovább az egész.
Annyira bele lehet magadat élni,hiteles és kellemes és höhö Hanni elsírta magát,höh [én ezt sajnos nem úgy képzelem el mint a sorozatban,hanem,hogy könnyek között tör ki és az orrát szívja,csuklik és befejeztem]
Szóval köszönöm,hogy olvashatom és,de nagyon várom a folytatást.

Raistlin írta...

MARGAERY, huhuhu, nézed, nézed, nézed! (Éss. A zene parás. Oké. Na. Jó. De nem hirtelen. Csak parás. Oké, nagyon parás.)
Aöööe, annyi pedig remélem nem spoiler, hogy bőséggel el vagyunk látva kannibálokkal, és Hannibal az alfa-kannibál, aki már azelőtt kezdte before it was cool. A többi meglepetés. Vannak ám itt meglepetések bőven.

STORM CHILD, konkrétan ez történt. Hannibal hisztérikusan elbőgte magát, a korlátra dőlt, nyüszített, ordított, nem lehetett lecsillapítani, Will mondta, hogy igyon vizet, de csuklani kezdett --
(köszönöm szépen)

Boogey írta...

Én nagyon ritkán vagyok úgy fanfictionnel, hogy egész nap tippelgetem, hogy hogyan fog folytatódni...
(Oké, minden mással -könyv, sorozat, képregény, többrészes film- így vagyok, de ez valahogy a fanfic-eknél kimaradt)
De ez mos olyanra sikeredett, hogy tegnap egybe faltam az első három részét, és anatómia órán pont azon gondolkoztam (közben a májat vettük, hö-hö), hogy "mégis hogy fogod folytatni, meg mikor, meg egyébként is aaaah"...

*a térdére csap, ahogy vissza olvassa a sorokat* Pedig megfogadtam, hogy épkézláb kritikát írok. Na, majd legközelebb.
-Boogey

U.i.: szembe jött már veled youtube-on bármilyen Hannibal Crack!vid?

Raistlin írta...

Egdikeivdeidbcéwcbwe. (Jó, ritkán van cselekménye a ficeimnek, és amikor van, a jelek szerint az is egy létező filmen alapszik, de el kéne kezdenem ebben a vonalban dolgozni, mert nagyon jól esik :3) Köszönöm szépen!

u.i. Imádom az összeset, azok adnak nekem életet, és rengeteg van, de van A Klasszikus, és az a m i n d e n e m (guns don't kill people, ah-ah)

Mitsuki írta...

mindenki olyan kis butyuli, nagyon kis butyulik.
meglehetős mértékben butyulik. de fancyn. fancy dancy jéj és hosszú volt a haja, és elképzelem ahogy próbálja kifésülni egy valakitől leszedált fésűvel ami beleakad a hülye hajába.
de azért no haladunk ám haladunk. empátia. hiánya. éhezés. gasztronómia. művészet. erőszak és pontról pontra bontod le a vidámságot.
kivéve a hannipanni könnyei. nyilván folyékonyan beszél olaszul. mert mért ne.
abigail trófeája azért komoly. plüssróka. plüssrókával alszik. a plüssrókák cukik. legalább nem néznek vissza rád.
de hibáztak. mind hibáztak. és ez egyre feltűnőbb.
a csipogó, a nyugodtság.
a lakó. a lakbér.
és az őzeknek nem tesz jót a reflektorfény.

köszönöm.

Raistlin írta...

ezt a butyulit bebúrom a szókincsembe, sajnálom.

willt az eleje felé olyan második-évad-közepe hajjal képzeltem el, de bármennyire is imádom borzi!Willt, kijárt neki a Murber Husband Makeover (és nem gyanús, Will, á, nem)

[abigail egy emberbőrbe bújt róka, szép, kegyetlen és fél. és meg kell védeni.]

sliver írta...

Hű, most látom, hogy ehhez még nem kommenteltem, szégyellem magam. Bár te is szégyelld, mert azóta se folytattad, márpedig emlékszem, hogy azt mondtad, ezt gyorsan meg akarod írni...
El tudom képzelni őket az operában, olyan kis csinosak, meg Will, már majdnem elfelejtettem, hogy mennyire szeretem Willt. <3
Na, folytassad csak, légyszi.

Raistlin írta...

*zokogva összeomlik* elment az önbizalmam ennél a résznél és azóta se látta senki
de muszáj lesz befejezni
MUSZÁJ

karandas írta...

Fantasztikus, tűkön ülök, mi lesz már, folytatódjék a "kóstoló" :)
(azt hiszem, szó szerint ezt ígértem 3:)
Pls, pls, pls, legyen murder husbands, legyen cuki cannibal family, egészen a fluffy karácsonyi hangulatig :D Imádnám, a sorozat most nagyon dark és semmi érzelmi tangó, mint a második évadban :(

Névtelen írta...

Nagyon jóóó! *o*

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS