a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2015. január 25.

Sekély sírhant

Második rész. Üdvözöljük az új lakót. Búcsúzzunk el tőle.


8.

- Miért azt eszi? - kérdezi Hannibal. Hannibal körülbelül két órát aludt. Egy burgundi vörös pulcsi van rajta, V-kivágással, és nem öltönygatya, és egy kicsit inog, ahogy áll, a kávéscsészére markolva. Will készen áll rá, hogyha beájul, taktikai mozdulattal alárúgjon egy párnát.
A nappaliban vannak, Will gyrost eszik, Winston pedig a papírcsomagolást nyalogatja a földön, a farkát csóválva és gusztustalan hanggal, és Will egy kicsit szégyelli magát, szóval megpróbálja elütni az egészet egy poénnal:
- Nincs benne emberhús.
És van valami változás Hannibalban. Nem feszül meg, egyetlen arcizma sem, de valami hirtelen nem stimmel, túl komolyan, sértetten mondja:
- Mert amit én csomagoltam, abban van?
- Nincs - motyogja Will, és az arcát dörgöli. Utál magyarázkodni. A keze káposzta- és caciki-szagú, lőporral. Remek. - Van ez a… ez a városi legenda, újra és újra, tudja, “emberhús volt a kebabban,” na és most betalálták ezt a gyrosost a környéken, és nem volt elég a közegészség, rendőrséget kértek, hát jó, kimentünk, persze nem volt semmi… balhé, és akkor kaptam ezt. - Felmutatja a gyrost. - A hálája jeleként. Az ebédemet is megettem, és köszönöm szépen.
Hannibal mond valami olyasmit, hogy “ah,” de Will érzi, hogy megbántotta, hogy valami történt, hogy valami nem oké, szóval tovább magyaráz, terpeszben ülve, úgy bámul fel rá:
- Xenofóbia - mondja. - Az ilyen városi legendáknak mindig ez az alapja. Mindig a kínai kaja az, amiben kutya van, és a törökök embert, meg macskát, meg patkányt árulnak. Vagy a másik, hogy a multikat utálják, és akkor sperma van a McDonald’s-os krumpliban. De egyik sem igaz. Attól még az idegeneket gyanúsítják.
Hannibal húz a kávéból. Eltartja a kisujját.
- Nagyon bölcs a meglátása, Will.
- Logika - mondja Will, egy gúnyos fintorral a halántékát kocogtatva. Hannibal lemosolyog rá. Will kerüli a tekintetét, de érzi magán, Hannibal végigméri, mintha valahogy memorizálná.
- Szóval - mondja Will, zavartan megnyalva az ajkát. - Nem azzal akartam poénkodni, hogy maga… nem idevalósi.
- Semmi probléma.
- Néha… - Elakad. - Nem vagyok valami jó aaa, társadalmi interakciókban. Felteszem, feltűnt már. - Feltartja az ujját. - Ne mondjon semmit. -  Az öklébe gyűri a gyros csomagolását, és kiviharzik a konyhába, Winston pedig a nyomában üget.
Túlságosan lefoglalja, hogy ne vágja ki magát is a kukába, és észre sem veszi, hogy a doktor mögötte áll, megugrik, amikor megérzi a kezét a derekán.
- Bocsánat - mondja Hannibal, és előre hajol, hogy a csészét a mosogatóba tegye, és magasabb, mint Will, és ezt eddig valahogy nem vette észre, de most gyakorlatilag fölé borul, és a válla széles és úgy általában patika-illata van (tiszta és édes) és Will ott van a személyes terében, és a farka valamiért azt gondolja, hogy ez érdekes.

Mondjuk legalább nem áll fel.

Will készít róla egy mentális jegyzetet, hogy valakit belátható időn belül meg kell fektetnie, de amikor legutóbb és csodával határos módon eljutott addig (ühm, pár éve) az Margot Vergerrel volt, és Will úgy értékelte, hogy elég érzéki volt meg minden, de Margot csak ült utána az ágy szélén, fehérneműben, és azt mondta, “asszem leszbikus vagyok,” és most együtt is volt valami nővel, és Will örült nekik, de ez az egész nem tett jót az önértékelésének.
Hannibal beáztatja a csészét, vizet enged belé, Will nézi, ahogy felbugyog, és ez egy lehetetlen helyzet, de normális, amíg mindketten úgy tesznek, szóval nem mozdul, meg se rezzen, és a csengő felberren.
Hannibal elzárja a csapot, és lassan lép el, és természetesen, Will pedig a pult szélébe kapaszkodik, és vár egy keveset, aztán megnyitja a vizet, elfordítja a csészétől a forgófejet és mosószert csorgat a kezére, elméletileg epres, műszaga van, mint egy beparfümözött muffinnak, Will gyomra felkavarodik tőle.  
- Nyitom! - kiáltja Abigail a szobájából, és Will át mer nézni a válla felett, és Abigail leggingsben és pólóban fut át a konyhán, és beelőzi Hannibalt.
- Látogatónk van? - kérdezi zavartan, és lenéz magára, és Will felnyikkan:
- Hah!
Mert ezt kapd ki: látogatónk van, és nem vagy öltönyben. Megtörli a kezét a formaruha zsebében, füttyent Winstonnak, és úgy dönt, kollektíven a szobájában lesz, Abigail viszont átsziszeg a válla felett:
- Maradj, ahol vagy!
Will megtorpan feltartott kezekkel.
- Jó napot kívánok - dalolja Abigail az Udvarias Hangján. Az ajtóban egy magas és sovány, ideges kis férfi áll.
Dr. Frederick Chiltonként mutatkozik be.

9.

- Nem tetszik ez nekem - dünnyögi Will, és nem tudja, Hannibal mióta számít a szövetségesének, de ezt a helyzetet most csak vele vitathatja meg. - Azt reméltem, hogyha még egy bérlőt talál, az olyasvalaki lesz, akit ühm, prezentálhat a szüleinek.
- Ez Abigail döntése - mondja Hannibal diplomatikusan. A zokniit válogatja a mosodai zsákból, szóval nem tűnik különösebben fenyegetőnek, vagy olyan embernek, mint aki a konyhapultra ken.
- De maga nem tartja aggasztónak?
- Abigailnek bizonyára nagyon hiányzik az édesapja - véli Hannibal, miközben Will egyik zokniját is kéretlen kis gombócba gyúrja -, nem lep meg különösebben, hogy pótolni próbálja. Most mi vagyunk a szülei.
- Ja, el is felejtettem, össze vagyunk házasodva - dünnyögi Will, és a nappali falának támaszkodik. - Magának szimpatikus ez a Chilton?
- Egyelőre nem ismerem őt annyira, hogy ezt megállapíthassam.
- Gyerünk már, rólam is rögtön döntött.
Hannibal szája szegletében mosoly bujkál, ahogy felnéz rá. Will félrepillant, és ellöki magát a faltól.
- Nem tetszik ez nekem - mondja, és úgy érzi, mintha legalább olyan nonszensz lenne, minthogy “zavart érzek az Erőben,” de nem tehet róla, ott ül a zsigereiben valami baljós sejtelem.

10.

Hazaesik a legközelebbi szolgálat után, és Chilton már be is cuccolt, és Abigail örül ennek.
- Előre fizetett három hónapot - suttogja izgatottan. - És alig hozott cuccot.
- Nagyon kellhetett neki ez a lakás.
- Aha, aha.
- Neked ez nem gyanús?
- Nem, nekem ez előnyös. - Abigail felvonja a szemöldökét. - Különben is, van, aki nem akar a költözködéssel szarakodni. Odamész az első helyre, körbenézel, “ez jó lesz.” Holnap vesszük szerződésbe.
- És már itt is alszik ma este?
- Ah-ha.
- A szobámban leszek.

11.

A vacsoránál Chilton is jelen van. Kapkodva eszik, de az asztaletiketett tartva, és a vászonszalvétával matat. Abigail a közelgő beadandójáról cseveg, és Chilton csak félig figyel, aztán odafordul Willhez:
- Maga autista, ugye? Ne haragudjon, hogy csak így megkérdezem, de ez a szakterületem, és egyértelműek a jelek.
Will megigazítja a szemüvegét, amit külön erre az alkalomra tett fel. A szarukeret félbevágja Chilton érdeklődő vigyorát.
- Ha egyértelműek a jelek - mondja Will -, akkor nem kell megkérdeznie.
Chilton fellengzősen szusszant.
- Jópofa.
Hannibal pedig megpróbál úgy tenni, mintha civilizált emberek lennének, és semleges talajra tereli a társalgást:
- Meg kell valljam, magam is nagyon érdeklődöm a pszichológia iránt, bár persze csak laikusként. Tud javasolni esetleg olyan tanulmányokat, amik a szerény amatőrt is érdekelhetnék?
Chilton erre nekiáll nevekkel zsonglőrködni, amiket Hannibal még meg is jegyez, és Chilton közben tovább matat, és az ajtó felé pillantgat.
Will úgy tesz, mint aki nincs jelen. Gondolatban pecázgat.

12.

Will valahogy elhiszi, hogy ennél szarabb már úgy sem lesz a napja, trikóra és alsógatyára vetkőzik, és bemászik az ágyba. Kábé háromnegyed órán át vergődik, aztán sóhajtva felkapcsolja a vallatásra is alkalmas villanyt, és kézbe vesz egy “A mikroméretű anyagmaradványok jelentősége” című kötetet, és a mikromaradványok tényleg jelentősek, mert háromszáz oldal, és már a felénél tart, és még mindig nem álmos, és Abigail sikítani kezd.

Abigail sikít, és Will csőre töltött pisztollyal rohan a hang felé, Winston a nyomában csaholva, és hamar elhal a hang, de Hannibal is hallotta - meglepő gyorsasággal vág be Will elé, és feltépi Chilton szobájának ajtaját.
Abigail ott áll, a kezeit feltartva, mintha megadná magát, mintha azt mutatná: üres, és azt hajtogatja:
- Nem én voltam, nem öltem meg, esküszöm, hogy nem…
Chilton ott fekszik, a vörös selymen kiterítve, meztelen; egy pisztolyra markol, szorosan, a szeme a koponyába süpped, és vér szivárog a homlokából.
- Bántott téged? - kérdezi Hannibal, Abigail arcát a kezébe véve.
- Nem, nem, nem…
A bőr viaszos, lila, a végtagok kékek, és a körmök kifakultak; a hullamerevség megkezdődött, Chilton ujjai görcsösen markolnak a pisztolyra. A halál beállta: talán négy óra.
A levegőben hideg szag van.
- Hagyjátok el a helyszínt - mondja Will halkan.
- Csak bejöttem - hüppög Abigail, hisztérikus a légzése, vonyító kis hangok, a tekintete zavart -, meg akartam kérdezni, hogy legyen holnap, és itt volt, és…
- Égett a villany?
Abigail remegő ajkakkal bámul rá, sűrűn pislogva. Pizsama van rajta “PUMPKIN SPICE” felirattal.
- Nem én voltam…
- Senki sem gyanúsít - mondja Will fásultan, és a fejével a kijárat felé int. - Hozzáértél a villanykapcsolóhoz?
- Nem, ühm… - Abigail megtörli az orrát a kézfejével. Hannibal elővarázsol neki egy zsebkendőt. - Nem, égett már, de üh, a pisztolyhoz…
- Hozzányúltál a pisztolyhoz?
- Segítettem neki beköltözni ma, láttam, Glock, apának is ilyen van, kézbe fogtam, azt mondta, hogy óvatosan, de tudok vele bánni, tudok lőni, engem fognak gyanúsítani-
- Senki nem fog gyanúsítani - ismétli Will, és Abigail felszűköl:
- Nem öltem meg! - A hajába tép, és járkálni kezd, két lépés hátra és kettő előre, Will azt mondja:
- Tényleg el kéne hagynunk a helyszínt.
Abigail pedig:
- Nincs alibink, semmi alibink nincs…
Hannibal pedig undorral vagy kegyelettel, Will nem tudja, melyikkel, ráhajtja Chiltonra a takaró szegélyét.
- Remek - mondja Will. - Ne nyúljatok semmihez, és menjünk innen, és hívjuk a rendőrséget-
- Nincs alibink - ismétli Abigail, a keze remeg, és Hannibal megbotlik valamiben.
- Bassza meg - szisszen Will, a plafonra meredve. Hannibal behajol az ágy alá, hogy megnézze, miben esett el, és hogy jóóó alaposan széthagyja a mikrorészecskéit a helyszínen, és az ujjlenyomatait is, szuper, mert kihúz egy sporttáskát, valami vízhatatlan Adidas, és azt mondja:
- Alibink nincs, de indítékunk már van.
A táska tele van tömve pénzzel, pakkjával kötött, zöldhasú bankjegyekkel, Abigail iszonyodva nyüszít:
- Úristen!
Will pedig újra érvel:
- Nem én voltam, és nem Abigail, és nem Hannibal, mert ő nem hagyná csak úgy itt a testet.
Hannibal felnéz rá, valami kedélyes kis hunyorgással:
- Ó, engem csak ez ment meg?
- Végem van - mondja Abigail, és a földre huppan, és Will már ráhagyja, mert oly kurva mindegy. - Végem. Ez rengeteg pénz. Ez mennyi pénz? Úristen. Minket fognak gyanúsítani.
- Önkezűleg vetett véget az életének - érvel Will, és a pisztolyt markoló kezével Chilton felé hadonászik, aztán gyorsan maga mellé ejti, Winston pedig egyre izgatottabban szaglászik, mert azt hiszi, meló van. - Senkit sem fognak gyanúsítani, feltesznek pár rutinkérdést, elmondjuk, mi volt…
- De ez a tökéletes gyilkosság! - vágja rá Abigail. Will emlékezteti, hogy az ujjlenyolmata ott van a fegyveren. - Chiltonról nem tud senki - folytatja Abigail, zihál, zihál. - Nincs családja, nem kötöttük még meg a szerződést, és hopp! A fickó a dollármilliárdokkal hirtelen halott, ki tudja, mennyit nyúltunk le belőle?
- Mi - mondja Will. - Hogy semennyit.
- Ez őket nem fogja érdekelni, ez jog, nem igazságszolgáltatás, és az összes bizonyíték ellenünk mutat…
- Hagyjuk el a szobát - javasolja Will megint.
- Apa meg fog ölni - mondja Abigail, és elsírja magát újra. - Apa meg fog ölni, fel fogják keresni, ugye?
- Mivel kiskorú vagy…
- Úristen! - Abigail a tenyerébe temeti az arcát, az ujjait behajlítva, mintha le akarná szaggatni minden vonását. Hannibal végre leveti az érdeklődő katasztrófaturista minden jellegzetességét, és csitítva magához vonja:
- Gyere, menjünk innen.
- Ezt mondom - sóhajt Will, és példamutatóan kihátrál. Hannibal leoltja a villanyt. Will nem szól rá.

Abigailt a sápadt fürdőbe viszik, aki ragaszkodik hozzá, hogy Will ne menjen sehová:
- Ne hívd fel a rendőrséget, ne szólj nekik, nem tudhatják meg…
- Minél tovább halogatjuk - emlékezteti Will, a kád szélére ülve -, annál gyanúsabbak leszünk, és annál kevesebb esélye van a rendőrségnek, hogy a maga valójában feltárja az ügyet.
- Apa meg fog ölni - hajtogatja Abigail, és hagyja, hogy Hannibal a székre ültesse, és a kezébe nyomjon egy pohár vizet. A víz fehér, zavaros: valószínűleg nyugtató van benne, és Will megkönyebbül, mert ha Abigail lenyugszik végre, akkor el tudják intézni ezt az egészet. Azt akarja mondani, hogy minden rendben lesz, de előbb Hannibal szólal meg:
- Egyszerűbb, ha nem szólunk senkinek.
- Ó, és hagyjuk itt? - mondja Will. - A szomszédok nem fognak szólni, mi? Huszonnégy óra, és szaga van.
- Temessük el - mondja Abigail. - Temessük el mélyre, és nem mondjuk meg…
- Mert akkor nem leszünk gyanúsak! - vágja rá Will. Fázik és elege van.
- Gondold végig - könyörög Abigail, kipirulva, és még mindig sípolva kortyolja a levegőt, és könnytől maszatos az arca: - Will, csak gondold végig, figyelj, megölte magát, nem tud róla senki, temessük el, nyugodjon békében, és vége van, és csak akkor vagyunk szarban, ha belekerül a rendőrség…
- Rendőr vagyok - emlékezteti Will, mert úgy tűnik, mindenki elfelejtette.  Abigail már szabályosan nyaggatja:
- Rendőr vagy, szóval pontosan tudod, mit kell tenni, hogy mire kell figyelni, nem? Nem? Kérlek, kérlek-
- Ez nem egy póniló karácsonyra, ez egy hulla-
- Mi benne az etikátlan? - kérdezi Hannibal halkan és nyugodtan. Will talpra pattan, most rajta van a járkálás sora, a tükör fel-felvillan.
- Nem etikátlan, de hatástalan! Ön hová temetné, hogy soha ne találják meg? Nincs ilyen, és egy hét, vagy hét év, és előkerül, és maga mit mondana? “Ó, elnézést kérek, nem szóltam, a lakótársunk volt, de öngyilkos lett!” Ne nevettessen.
- Daraboljuk fel - mondja Abigail. Will végigsimít elgyötört homlokán, a kezét csípőre téve sóhajt fel:
- Az semmit nem ér. Felhívjuk a…
- De, fel kell darabolni - erősködik Abigail -, és meg kell főzni…
- Á, együk is meg?
- Nem, csak le kell főzni a, az ujjlenyomatait-
- DNS, azzal azonosítanak, az megmarad.
- A savkád megoldaná - morfondírozik Abigail, a haja végét csavargatva, és Will nem tudja, Hannibal mit adott neki, de nem hat, az tuti.
- Mért is nem gondoltam erre, már hozom is a savkádat - mondja, és a hangja elcsuklik; a hangja remeg és túl éles.
- Álcázhatnánk - jegyzi meg Hannibal.
- Szobanövénynek? - kérdezi Will, a lehajtott vécéhez megy, ráül, és nem néz senkire.
- Tehetnénk úgy, mintha baleset történt volna, vagy merénylet.
- Ez egyértelműen csak bonyolítana a helyzeten - ellenkezik Will. - Egyszerű az eset: Chilton öngyilkos lett. Nem tudunk róla semmit, nem jelentettük be, holnap lett volna ideje. Mind voltunk a szobájában, ez természetes. Abigail megfogta a fegyvert, de… És a szüleid nem tudnák meg, mert… És nem tudtuk, hogy van pénze, nem mutatta meg, három hónapot előre fizetett, de… Nem ezért vettük fel, nem tudtuk tényleg… Bassza meg. - És megismétli: - Bassza meg.
Hannibal úgy folytatja, mintha Will nem szakította volna félbe:
- Hamisíthatjuk egy sorozatgyilkos munkáját, aki véletlenszerűen választja ki az áldozatait. Ha nem jól sikerül a replikánk, a gyanúsított akkor is egy másik sorozatgyilkos lesz, feltehetőleg egy pszichopata, büntetett előélettel. Nem illünk majd a profilba. Chiltont semmi nem vezeti hozzánk, még ha találnak is a testén részecskéket a szobából, az bármelyik lakás lehet Marylandben.
- Ez őrület - mondja Will. - És ez, Dr. Lecter, súlyosan etikátlan. - Elesetten felnevet.
A doktor szenvetlenül rámered.
- Pontosan ezért nem vezetnék vissza soha hozzánk. Nem vall ránk.
- Hullagyalázás - veti ellen Will, és Abigail közbevág:
- Chilton kicseszett velünk. Chilton idejön, és megöli magát, és tartozik nekünk annyival-
- Csak a sokk beszél belőled - biztosítja Will.
- Azt csinálom, amit Hannibal mond - dönt Abigail. - És ha gondolod, jelents fel, nem érdekel, de ha meg lehet úszni, én megúszom, érted?
- Akkor hívd fel a-
-  Tudod, hogy az mire vezet! - Abigail felpattan, és kivágtat. Will könyörgőre fogja, amikor Hanniballal kettesben maradnak:
- Abigail pánikba van esve, de ön legyen józan eszénél, kérem, ön látott már meghalni embert…
- Pontosan - bólint Hannibal, és a kisugárzása acélos és áthatolhatatlan. - Pontosan tudom, hogy egy holttest már nem az ember. Nem számít, mit teszünk vele. - Közelebb lép. - Megígérte, hogy megvédi Abigailt. Hát akkor most azt tegye.
- De nincs mitől félnie… - próbálkozik Will, még utoljára. Hannibal már egészen közel áll.
- Látta, hogyan reagált. Ön szerint miként viselkedne egy vallomásnál? Öltözzön fel.  

13.

Will nem tudja, hogy ebbe hogyan és mikor egyezett bele, vagy hogy miért választották mintának a Chesapeake Ripper-t. Hogy miért építi fel a profilját éppen.
Olyan az egész, mint egy lidércnyomás, és olajos sötétség fogja közre a szívét, az agyát, nem lát tisztán. Abigail légzése egyre egyenletesebb, és Will azt mondja, hogy van még visszaút, ahogy Chiltont gyömöszölik a Bentleybe, azt mondja magának, hogy rögvest felhívja Jacket, és megmagyarázza neki az egészet: “volt egy hulla a házunkban, a nevelt lányom nagyon megijedt (Abigail, Abigail Hobbs, a lakótársam, a főbérlő, hivatalosan nem a lányom, de olyan, mintha az lenne, érted?) még sosem látott holttestet, bepánikolt, én is megijedtem (annyira féltem) és Dr. Lecter---” Nem, Dr. Lecterről nem beszélne Jacknek.
Lehajtják a csomagtartót, mint egy koporsófedelet, Chilton a vörös selyemtakaróba bugyolálva fekszik odabent, és minden bukkanónál megzökken majd. Amikor Hannibal beindítja a motort, operaária szólal fel, Will megrezzen és Abigail a szívéhez kap, hah, hah, hah, Hannibal elzárja az autórádiót, aztán hátrafordul, ahogy kitolat.
A kocsinak légfrissítőszaga van, és zúg a fűtés. Will utálja, hogy otthonhagyták Winstont, Will utálja az egész helyzetet, a szájában szétfut a száraz és keserű epe, nagyokat nyeldekel.
(Lélegezz.)
Nem öltek meg senkit, és újra és újra emlékeztetnie kell magát erre. Dr. Lecter klinikai közönyével minden a létező legnagyobb rendben, sebész, erre tanítják őket, hogy ne őrüljenek bele, hogy a hústömeg, amibe vágnak, ne egy ember, hanem egy lehetőség legyen.

Hannibal életeket ment.

Ez most Abigail élete vagy Chilton dicstelen halála, és ha választani kell-
Will lehunyja a szemét. Az agyát fény mossa át, és hagyja, hogy csak a sötétség percegjen.

Egy koppanás.

- Megérkeztünk, Will.
Ott vannak a városszéli erdő határánál. Havazott az éjjel, majd a nyomokkal együtt olvad el. Will azt mondja Abigailnek:
- Maradj a kocsiban.
- Nem, látnom kell - mondja a lány. - Ez a közös titkunk kell, hogy legyen.
Jelenleg… ha csak eltemetnék, Will már nem ellenkezne. Sírhantot ásnának, és beföldelnék. Természetesnek tűnne. Békésnek. Kegyesnek.
Hannibal bőrkesztyűt húz, és fölnyalábolja a hullát. Egyedül is elbírja. A takaróra rákerülnek a szövetszálak, de azt nem használják majd.
Nekivágnak.
Ágak roppannak, a hó neszezik. Még nem késő visszafordulni. Még nem késő visszafordulni. Még nem késő…
Will egy táskát cipel.
- A Chesapeake Ripper sosem gyilkol kétszer ugyanúgy - mondja. - Nem ismétli magát, minden áldozata egy újabb… műalkotás. De vannak visszatérő minták. Pár szerv eltávolítása… sebészeti pontossággal. Az áldozat megalázása. - Az ajkaira harap. - Észre fogják venni, hogy… már halott volt, amikor… Nem, nem csinálhatjuk ezt...
- Will - mondja Hannibal, csak ennyit, és egyre mélyebbre mennek, a vonagló sötétben, amit beragyog a hó fénye.
- Voltak… esetek, elenyésző esetek, hogy nem hagyta őket élve, de… egy szadista, élvezi, ha életben vannak, nem szexuálisan, de ez ad neki hatalmat. Még csak pár esete van, még csak most kezdték el összekapcsolni a gyilkosságokat, csak most lett… neve. Nem helyszíneltem ott soha, el fogjuk árulni magunkat. Csak olvastam a kurva robotzsaruban.
- Ott közzéteszik a visszatartott információkat? - kérdezi Abigail, túl praktikusan, és Will hátán végigmar a hideg.
- Az egy adatbázis, egy rendőrségi program, ott minden információ fönnvan.
- Aha - mondja Abigail, a hangja zavart. - Aha.

14.

Szétfolyik a selyem a hó szőnyegén. Will és Hannibal kihúzzák Chilton alól a takarót, a férfi a hidegben fekszik.
Egy régi-régi illusztrációt vesznek alapul: a Sebember.
Will felnyitja a táskát. Hannibal szikét vesz elő belőle, Abigail egy kést, Will a hegyes fogót. A maradék eszközök összecsörrennek. A fém és a hó szaga éles, és a húsé.
Abigail rámarkol a konyhakésre.
- Akkor visszaszámolok - suttogja, sűrűn pislogva,  és a hangja vacog, didereg: - Három, kettő… egy! 


komment: IGEN // nem

12 megjegyzés:

sliver írta...

Ez meglehetősen briliáns lett megint, röhögtem rajta, ahol kell, meg szerintem ott is, ahol nem kéne, de azért együttérzek Willel. Szegény hogy próbálkozik, hé, nem kéne odamenni, hé, nem kéne mindenfélét megfogni, héhé, nem kéne, á bassza meg. De én rendőr vagyok *nyüssz*
Hanni bezzeg biztosan jól szórakozik.
(a múltkor volt egy hír, hogy elveszett gyerekek húsa van a mekis sajtburgerben, és voltak emberek, akik még el is hitték)

Raistlin írta...

Ez elvileg végig röhögős, szóval most elégedetten purrogok.

Somebody help- or at least listen to - Will Graham 2k15.

Hannibal POVból az egész sztori egy eljódlizott "trolololololo" lenne. Megfogta az isten lábát. Aztán beléharapott. Aztán úgy tett, mint aki megbotlik benne.

margaery. írta...

hát ezt a fandomot csak tumblr-ról ismerem,de azért elolvastam:Djuj, és megérte
azon kb. 3 percig röhögtem,hogy Will azzal poénkodik,hogy 'nincs benne emberhús' :D amikor megtalálják a hullát ...úristen,én is úgy érzem,hogy nem kellett volna viccesnek találnom,de hát:D szegény Will,ő megpróbálta
ja,meg ezeket a kifejezeséket ,amiket használsz,úgy imádom^-^ azokra gondolok,hogy "érdeklődő katasztrófaturista" meg "gondolatban pecázni kezdett" meg ilyenek (wow)

Raistlin írta...

Margaerym, annyira örülök, hogy tetszik ouo (Bár fogalmam sincsen, a sorozat ismerete nélkül mennyire követhető, de valahol jóleső, hogy ezek szerint legalább élvezhető - ettől függően javaslom nagyon. *nudge nudge* A Trónoknál nem brutálisabb.)

És no, ez humorrépa itten. Talán a tagben egyértelműbbé kéne tennem, de mindvégig akasztófahumor lesz. Vagy öngyilkosság-humor. Mifene.

Mitsuki írta...

salad is people

de amúgy munyurrok hát de komolyan, ilyen kis hátsó padba jelentkezik és sose szólítják fel és imádom. nagyon vicceske. és nem lehet mindig pucckajcsin élni. ha rendes a gyrosos, akkor rendes, nem pazaroljuk az ennivalót.

és szegény winston egyedül maradt. legalább ő nem tud túl sokat.

és hannipanni meg az áh hát akkor utánozzunk... kit is? ja igen a menők közül valakit... nononnono ötlet? ripper bá (néni is lehetne akár) jó lesz? jó lesz.

ne ígyá' fehét fizet nem jó mindig

üdvözletem külhonból és still köszönöm.

Raistlin írta...

képeslap külhonba a sűrű köszöneteimmel bélyegezve

sempai notice will
no actually please don't

rosie írta...

nem számít, hogy majd egy órával elmúlt a születésnapom, ez ajándéknak számít.

majdnem a legjobbnak.

egyetlen mondatoddal megoldottad a kétségeimet a pályafutásommal kapcsolatban -
imádlak.

Raistlin írta...

*kitartóan hajigálja rád a konfettit*

juj, mi szeretnél lenni amúgy? ouo rendőr? (profilozó? pszichológus? sebész? sorozatgyilkos?)

LW írta...

Úgy tudsz írni, hogy odaköltöznék a sorozatgyilkosok mellé, csak hogy kicsit olyan is legyen a világ amilyennek te leírod. Az emberek szintén. Teljesen 3d-sen hozod a karaktereket, és ha úgy általában fele ennyi fantázia meg egyéniség lenne a mindennapi beszélgetésekben, talán én is szívesebben mennék emberek közé.
Emiatt éri meg nekem bevenni a blogodat a napi rutinba. Csekkolni, hogy van-e valami új éppen. És várni türelmesen mivel fogsz lenyűgözni a következő alkalommal.

Ja, hogy konkrétan erről a történetről kellene írni. Oké: Imádom, hogy az elejétől fogva ott lebeg ez a morbiditás az egészben. Abigail a pumpkin spice-os pizsijében, a haját csavargatva tervezgeti a savkádat és pár könnyel simán ráveszi Willt egy kis hullatrancsírozásra. Hát ha ez nem zseniális akkor nem tudom mi az.

Raistlin írta...

Szeretnék egybekelni ezzel a kommentel, ha áldásod adod ránk - és szívből köszönöm, nagyon kellett most ez a megerősítés, neki is állok a következő fejezetnek ;u;

Ria írta...

Minden elismerésem. Hatalmas itt karfát markolászom. El fogok dőlni fotelestül :D
A párbeszédek! Emberhús Will! Megvan megtaláltad már csak észre kell venned. Imádlak. Meg azt, ahogy próbálkozik Will de nem megy neki Abigail pánik könnyei elmossák az ellenállását. Ez a történet is elmossak az olvasókat. Meg Hannibal, ahogy épp csak feltűnően élvezi a helyzetet de úgy amblock végig, magában rohadt boldog vagy mifene.
Köszönöm, az élményt epekedve várom a folytatást. :)

Raistlin írta...

Istenem, de drága vagy ;u; (Eléd is fut az új fejezet, tárt karokkal :D)

Hannibal szerintem a szőnyegen gurgulázva fetreng, ha senki nem néz oda, olyan kurva jó dolga van.

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS