a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2015. január 23.

Sekély sírhant

NBC Hannibal, Hannibal/Will, domestic krimi és AU egyben, egy pár részes miniregényben. Első felvonás.


1.

- Na nem - mondja Will Graham, és azzal a kurva lendülettel penderülne ki az ajtón, de Beverly beveti magát eléje, és a karjait a keretnek támasztva útját állja. Will az esetleges kontaktustól tartva ösztönösen hátrál, felhúzott vállakkal, amikor is ráébred Beverly ördögi tervére: minél inkább hátrál, annál mélyebbre kerül az albérletbe, amit pedig elhagyni készül éppen.
- Ez nevetséges - tiltakozik Will. Beverly elkezd terpeszbe menni, és úgy fest, mint egy különösen akaratos tengeri csillag. Will taktikai bakancsa puha szőnyegbe süllyed, és körbependerül.
- Ezt egészen biztosan nem engedhetem meg magamnak.
- Hidd el, hogy kiszámoltam.
Will nem hiszi el. Beverly felsóhajt.
- Csak azt akarom, hogy átlásd a lehetőségeidet.
- Jó, de… - Will a dekoratív nappali felé int: - Minek…?
A lakás antik, bohém, előkelő, régies. Annyi mindent zsúfoltak össze belé, hogy Will föl sem fogja elsőre.
Parketta van lefektetve. Azon a szőnyeg. A falak zöldek. És tükrök, tányérok, trófeák, képkeretek, festmények, lámpások, rovargyűjtemények, és a kanapé párnákkal van tele, és sámlik mindenhol, könyvespolcok, kredencek, növények.
Jácintszag van. Konkrétan kibaszott jácintszag. És baromi nagy az ablak.
- Vegyük sorra - mondja Beverly. - Ez van a legközelebb a munkahelyedhez. Bútorozott, teljesen.
Will eltakarja a száját, aztán gesztikulál:
- Nem.
- Engednek kutyát - folytatja Beverly. - És négy részre oszlik a bérleti díj, ideális esetben.
- Az pont hárommal több ember, mint…
- Társaságra van szükséged.
- Nincs beleszólásom, mi? - Will letörli a tenyerét a nadrágján, és megint körbenéz. Méret-szempontból a hely… korrekt. Több mint korrekt. És talán ha sokáig áll a sok biszbasz között, dekorációs tárgynak nézik.
A laktanyán nem bírja tovább. De amikor Beverly elhozta magát albérletet nézni, Will azt hitte, lesz egy kis rálátása.
- Legyen egy kis rálátásod - kéri is Will. - Ez a hely… felkapott. Drága. Dizájner. - Megnyalja az ajkát, és Beverly irányába néz. Hunyorít. - Azt akarod mondani nekem, hogy el tudod képzelni, hogy én itt éljek?
- Nem, és pont ez a lényeg, oké? A komfortzónád szart tesz neked. Nem fogod elásni magad vidéken, és mit tudom én, valami koszfészek kégliben, tudod, hogy…
- Elnézést, szia, szabad lesz? - szól közbe valaki, és Will letöröli az arcáról a visszavágás kezdődő vigyorát. Egy fiatal lány surran be Beverly mellett, a nyakában sál. Kezet nyújt. - Már találkoztunk, ugye?
- Ő Abigail Hobbs - közvetít Beverly emelt hangon, ahogy végre enged a pózából, és fogadja a gesztust.- A leendő lakótársad.
Will futólag végigméri. A lány viszonozza a pillantását, szóval gyorsan félrenéz. A kezét a zsebébe süllyesztve úgy tesz, mint aki elmélyülten szemlélget egy képet.
- Hány éves vagy, Abigail?
- Tizennyolc jövő hónapban.
- Én huszonhat. - Will áthajol a válla fölött. Abigail bőrcipőjét nézi. - A szüleid mit szólnának ehhez?  
- Tudok vigyázni magamra.
Van valami a hangjában. Will Beverlyre les.
- Abigail már itt lakik - magyarázza Beverly. - Lakótársakat keres.
- Nem jutott eszedbe fiatal lányok számára meghirdetni…?
Abigail felhorkant.
- Fiatal lányok ezt nem engedhetik meg. - Elsétál Will mellett, és a keleties kanapéra csüccsen. Will megjegyzi:
- Én sem.
- De igen - vág vissza Beverly. - És ha azt nézed, összességében jobban megéri, mint amiket ma végigjártunk.
Abigail felhúzza a lábát, és átkulcsolja rajta a karját. Az állát a térdének támasztva kérdezi:
- Maga nem valami beteges perverz, ugye, Mr Graham?
Will felé hajtja a fejét. Nem néz rá.
- Rendőr vagyok - mondja a falnak.
- És nem ilyen beteges perverz rendőr, ugye? Mert akkor szívesen látom.
És Will tudja, hogy el van döntve, mert Abigail Hobbs egy katasztrofális hülye. Ha most elsétál innen, és meghúzza magát egy magányos albérletben hat utcával feljebb, akkor az ő felelőssége, ha két hét múlva Abigail Hobbs megerőszakolásos gyilkosságánál helyszínlel.

Willnek van egy hobbija.

Gyámoltalan teremtményeket fogad örökbe.


2.


Dr. Hannibal Lecter három napra rá érkezik az életükbe. Különösebb pompa nélkül vonul be, ezt kompenzálandó viszont makulátlan öltönyt visel, ami Willnek első pillantásra kiállhatatlanul ellenszenves.
Will a rongyszőnyegen hever és egy polcrendszert szerel. Winston a vackára kuporodva figyeli. A szoba szilánkjaira szedve. Szóval Will elég elfoglalt, igen, és hozzávetőlegesen háromnegyed órája van szolgálatig, és mivel a beosztása már csak ilyen muris, ezért részletekben költözködik és egy szar kocsival.
Dr. Hannibal Lecter meg kopogtat, és utána kuss van, mert Dr. Hannibal Lecter az az ember, aki még meg is várja a választ. Will szemforgatva kiáltja:
- Szabad!
Hannibal behajol, csak résnyire. Ekkor kerül Will látóterébe a férfi öltönye. Will-en fehér póló van RENDŐRSÉG felirattal, és sötétkék farmergatya.
- Elnézését kérem, hogy megzavarom - szabadkozik Hannibal, és Will igazán nem ér rá erre -, szeretném megragadni az alkalmat, hogy bemutatkozzam.
- Will Graham - mondja Will, és az állával biccent. Hannibalon látszik, hogy nem erre számított egészen.
- Hannibal Lecter, örvendek, hogy megismerhetem.
- Üdv. - Will visszafordul a polcokhoz, és célra tartja a fúrógépet.
- Rabolhatnám az idejét tíz percre? - kérdezi Hannibal. Mert Will nem ússza meg.


A konyhaasztalnál ülnek. Abigail el van bűvölve. Will pont nem.
Az a nevetséges Lecterben, hogy még csak nem is tetszik neki a lakás. Will tudja, hogy nem. Semmi jelét nem adja, mert nem illene, de van valami fájdalmas rezignáltság abban, ahogy a tekintete néha a dekorra villan.
A konyha tágas. És valaki elhitte, hogy jó ötlet lesz ide egy harsány barokk tapéta. Amúgy rendben van.
Dr. Lecter sebész. A John Hopkinson végzett. Harminchárom éves. Kapott Marylandben egy lehetőséget, szóval most itt van. Egy házra gyűjt, de amíg megteremti a lehetőségeket, szeretne igénybe venni egy fenntartható albérletet.
Ha Will még egy részletet megtud az életéből, ellövi a saját agyát a szolgálati marokfegyverrel.
Dr. Lecter a legunalmasabb alak, akivel Willt valaha is összeakadt.
Veszélytelen.
Szóval amikor Abigail rákérdez, mit szól hozzá, azt mondja:
- Vegyük be.


3.


Will persze mocskos nagyot tévedett. Erre nem akkor jön rá, amikor a költöztetők becipelik a jó doktor csembalóját, bármi is legyen az, hanem amikor jobban megfigyeli, hogyan jár.
Willnek elsőnek egy táncos ugrik be. Hannibal túlságosan is kihúzza magát, a lépése súlytalan, az álla felszegve, óvatos a keze. Van az egésznek valami ritmusa és üteme. Will próbálja kikerülni a költöztetőket, és korábban lelépni a munkahelyére, és ott van Dr. Lecter, ingben, mellényben, két TÖRÉKENY feliratú dobozt cipel, és Willnek az jut eszébe: ragadozó. És nem tudja, miért gondolt erre. Lelkiismeretfurdalása lesz, megkérdezi, mit segítsen. A doktor mosolya büszke, mintha Will megadta volna a helyes választ egy fel sem tett kérdésre.
- Nem késik el? - tudakolja. Will átveszi az egyik dobozt.
- De igen.
- Rendőr, ugye?
- Az, igen.
- A pontos beosztását megkérdezhetem?
Ami nevetséges, mert Willen ott van az egyenruha, a sötétkék kezeslábas és a bakancs, és leolvashatná róla.
De hallani akarja.
- Profilozóként végeztem - mondja Will -, közrendőrnek alkalmaznak.
Becipeli a dobozt Hannibal egyre alakuló szobájába, amit a szagok szerint éppen tapétáznak. Hannibal a nyomában. Will leteszi a ládát, és a derekán érzi Lecter pillantását: ahogy előre hajol, a formaruha felgyűrődik, látni lehet a pisztolyát.
Hannibalból pulzálni kezd egy körülírhatatlan érzelem, valami ilyesmi: jól döntöttem, és Will nem érti, mert amit Hannibal akar, az nem egészen a védelem. Hannibal az ajtóban áll elégedetten, és nem látszik érzelem, csak a szemében, és Willbe ismét belé nyillal, hogy Hannibalt nem érdekli a lakás, de mégis megszerzett - birtokol - vele valamit, ami jóllakottá teszi, egy érzés, ami egészen eltelíti, és valami cinkos kíváncsisághoz van köze, röhög magában, mint a gyerek, mielőtt rossz fát tesz a tűzre.
És Will végigméri, és tévedett, mert a doktor jólnevelt és fegyelmezett, és futó kis mosollyal néz Willre:
- Köszönöm a segítséget.
Will dörmög valamit és elsiet. Az orrában még sokáig ott van a doktor kölnije.

4.

Egy negyvennyolc órás szolgálat után Will mirelit pulykatallért csinál krumplipürével. Az ablakot bukóra nyitja utána, hogy ne maradjon meg a panír olajos szaga. Helyet foglal, és Winston kunyerálva támasztja a combjának az állát, és olyan arcot vág, mint akivel kurvára nem feleztek meg egy egész tál kebabot délután, és mint akit Will nem fog degeszre tömni az úgyis esti séta után.
Hannibal akkor esik be, amikor Will feláll kecsapért. Orvosi táska van nála, egy vászonszatyor, és az arca legalább olyan nyúzott és kialvatlan, mint Willnek, de Will legalább hunyt pár órát térfigyelés közben. Valahogy úgy érzi, hogy egy sebész negyvennégyezésének nincsenek üresjáratai.
- Héj - mondja Will, ahogy a könyökével becsukja a hűtőszekrényt. - Üh, csináltam vacsorát, ha kér.
Hannibal pillantása az asztalra esik. A kaja gúnyosan punnyad a porcelántálon, csak Winston nézi könyörgő tekintettel és felvont fülekkel.
- Köszönöm, egyelőre nem vagyok éhes. Éppen főzni készültem.
- Nem leszek útban - ígéri Will, és a kecsapot torkon ragadva megpróbál észrevétlenül elszlalomozni Hannibal mellett, de férfi közben megindult a márvány konyhapult felé, szóval egy kisebb és közepesen kínos táncjelenetbe keverednek. Will utána valósággal lekuporodik a székére, és még odább is húzza egy fél méterrel. Hannibal közben azt mondja:
- Ez ugyanúgy az ön háza, mint az enyém. Nincs útban.
- Ö’mmel hallom - mondja Will tele szájjal. Hannibal nekiáll kipakolni, és úgy fest, ma este is mindent a nulláról kezd: Will lát tojást meg rizslisztet, zsenge fűszernövényeket, de tésztát vagy bármi előkészítettet nem.
A hús egy praktikus kis fagyasztótasakban van.  
Abigail kioldalog a szobájából, és behajol az ajtón. A haja befonva, az egyetemi pulóvere van rajta.
- Egyre kajább kajaszag van - jegyzi meg. - Hali.
- Csináltam izét - mutatja Will a villával -, de lehet, jobban jársz, ha megvárod Hannibalt. - Észbe kap. - Feltéve, ha megkínál.
- Örömmel főzök mindőtöknek - mondja Hannibal, az ingujját feltűrve. - Egy séfnek a legnagyobb dicséret, ha akad közönsége.
Abigail hümmögve kihúz magának egy széket Will közelében, és Winstonnak csücsörítve megütögeti a combját. A kutya készségesen odasomfordál, és hagyja, hogy cirógassák.
- Hát ha rajtam áll, én gondolkodás nélkül rádhagyom a főzés-dolgot - mondja Abigail. - Mármint ha lenne rá egy közös kasszánk? Vagy beosztjuk, hogy én vásárolok… meg persze, csak amikor ráérsz. Will?
Will szájpadlásához hidegen tapad az édeskés kecsap.
- Én benne vagyok - von vállat, elsősorban azért, mert nem akar ünneprontó lenni. A tányérját nézi. - Alapvetően a munkahelyemen eszem, pizzát, ezeket. De bepakolom a gépet, meg leviszem a szemetet. Meg kassza. Aha. - Túl sokat beszélt. Forróság kúszik fel a nyakán, de senki nem szól rá. Visszahajol a pulykatallér fölé, és biztos ami biztos, teletömi a száját, de aztán eszébe jut valami. A tenyerét az arca elé tartva mondja: - Hétvégén megyek horgászni, hozhatnék halat.
Hannibal hátrafordul, és elismerően néz rá. Időközben felöltött egy fehér kis kötényt, ami valamiért nem rombol a tekintélyén.  
- Horgászol? - villanyozódik fel Abigail. Winston már egészen belepte. Will rámosolyog kettejükre.
- Velem jöhetsz, ha gondolod - ajánlja fel két falat között, mintha nem érdekelné különösebben. A szíve süllyedni kezd, amikor Abigail azt mondja:
- Most nem lesz jó, megyek a hétvégére haza. De hé, valamikor majd menjünk.
- Aha.
Abigail Hannibal felé fordul a székkel, aki éppen a fűszereket aprítja. A levegőben bazsalikom szaga.
- Apával vadászni megyünk - csacsogja. - Milyen húst hozzak?
Hannibal átnéz a válla felett. Titkos kis mosolyt váltanak. Will érzi, hogy valamiről lemaradt. Ragacsos minden falat.
- Az őznek van most szezonja?
- Jaja.
- A délelőtt felhívtam édesapádat - meséli Hannibal, és addig tartott Abigail mosolya.
- Mi, ööö, mert?
- Úgy gondoltam, így illendő, tekintve, hogy együtt élünk.
Will pislogva hátraszántja a haját.
- Majd én is… illem akkor - mondja elesetten, és Abigail rávágja:
- Ne. - Aztán hadarva: - Apa úgy tudja, nő vagy. De rendőrnő. És karatézol.
- Jijutsu - korrigál Will. - A rendőrségen jijutsut oktatnak.
- És tudsz olyat?
- Miért mondtad édesapádnak…
- A neved Willana - teszi hozzá Abigail -, és Hannibal felesége vagy.
Will harsányan kiköpi a falatot, aztán a mellkasára öklözve köhögni kezd. Hannibal végigméri.
- Most belédszerettem - jegyzi meg.
Will ott van, előre hajolva, és a kezdetleges szakállán nyál csorog le. Hannibal arca komoly és kifürkészhetetlen, de az előbb egy viccet mondott, nem? Hannibal Kibaszott Lecter. Will szuszogva, zihálva nevetni kezd, aztán hátradől a székkel. Így hangzik:
- Ehe- hi - hi - he.
Abigail talpra szökken, és idegesen a hűtő felé sprintel.
- Lécci, ne csesszétek el nekem. Apa megöl, ha megtudja…
- Én is mérges lennék - vág közbe Will -, ha a lányom vadidegenekkel… Ezt magyarázom neked, egyáltalán, hogy jutott eszedbe?
Abigail kiveszi a tejet a hűtőből, és dobozostul iszik bele. Megtörli a száját a kezével.
- Hát, még egyikőtök sem erőszakolt meg, nem?
Will feláll, és kézbe veszi a tányérját:
- Tizennyolc éves vagy. A félreértések elkerülése végett, felnőtt nőket sem szívesen erőszakolok meg. - A mosogatógépbe teszi a tányért. Abigail karba font kézbe áll, az ajkára harapva. Will csak a hangulatot szeretné oldani: - Dr. Lecter pedig házas. - A szerencséjét próbálja, ahogy elhaladtában két ujjával végigsimítja a doktor karját: - Nem igaz, drágám? - Nem tudja, Hannibal mit reagál, mert itt most Abigail a lényeg. Megáll a közelében. - Vigyázunk rád - mondja neki. Abigail a cipőjét nézi.
- Le kellett lépnem otthonról, oké? - mondja, és a haját a füle mögé gyűri. - A szüleim jó fejek, nagyon-nagyon szeretnek, de le kellett lépnem. Az egyetem… - Nem fejezi be. Will ki szeretne nyúlni felé, de nem meri.
- Vigyázunk rád - ismétli. Hannibal hozzáteszi:
- A beszélgetésünk során minden rendben volt. A negyedik bérlőt gondosan választjuk majd meg.

Na igen. Will el is felejtette. Van még egy kiadó szoba.  

5.

A dolgok igazából rendben mennek, főleg, amióta Hannibal főz. Will még mindig nem tudja, hogyan van rá ideje, de az egyezségük után a hűtő állandóan finomságokkal van tele. A többségük totál felismerhetetlen, de az ízük remek. Hannibal szabadkozik, hogy egy nagyobb konyhával és jobb büdzsével többre menne. Will azt mondja:
- Nekem aztán olyan kurva mindegy.
Van valami különös Hannibal tekintetében, valahányszor Will olyasmit mond vagy tesz, ami társadalmilag… értékelhetetlen. Eleinte úgy tűnt, hogy Hannibal ilyenkor valahogy fontolóra veszi, hogy Willt magát interpretálja, és feltehetőleg jutott valamire, mert mostanság szelíden néz rá, mint egy kisállatra, ami összetapicskolta a fürdőszobát.

Kisállatokról szólva, Winston remekül van, soha jobban. A rajongásig imádja a kutyafuttatót a környéken, olyannyira, hogy néha hajnal négykor kuncsorogna ki.
- Nem is kell - hörgi neki Will. Aztán kabátot ölt, és leviszi. Abigail egyszer rajtakapja, és felajánlja:
- Néha levihetem én, szeretek kutyát sétáltatni.
- Nem lehet - morogja Will a kávéjába. Szigorúan véve Hannibal kávéja.- Rendőrkutya.
- Mi van?
Will elszórakozik a meglepetésén.
- Szerinted miért adok rá kevlart?
- Micsodát?
- Golyóálló öltözetet.
- Azt hittem, az csak a ruhája.
- “Rendőrség” felirattal?
- Hogy összeilljetek. - Abigail elmereng, a konyhapulton ülve. - Ha rendőrkutya, akkor még hogy nem ölt meg? Azok tiszta vadak, meg ilyenek.
- Bemutattalak neki titeket. És ő szimat, keresőkutya. Elfogásoknál nagyobbakat vetnek be.

Winston néha ugatja a hűtőt. Ez egy új módszer lehet a kajakérésben. Hannibal, ha otthon van, ilyenkor megeteti a hússal. Will tudatosan nem reagál rá, hogy érezze a fegyelmet.

6.

Hannibal műtősruhája egyszer ott van a fürdőszobában, a csap alatt, vérben és mosószerben állva. Hajnalodik, Will vécére megy ki. Ott hunyorog rá, és nem érti, mert mindig azt hitte, hogy a kórházi cuccot helyben mossák meg fertőtlenítik. Hát, lehet, hogy nem.

A kezét a konyhában öblíti le.

Bérlőjük még mindig nincsen.

7.

Will percre pontosan meg tudja nevezni a pillanatot, amikor először látta Hannibalt embernek.

Nem arról van szó, hogy Hannibal úgy nagy általában nemnormálisan viselkedett. Együtt olvasta a tananyagot Abigail-el, főzött rájuk és dolgozni járt, meg ilyenek. És Will látta már egyszer a földre ejteni a krumplit és tiszta erőből beverni a derekát az asztalba, ami elég ahhoz, hogy bárkit reálissá tegyen, de számára Hannibal valahogy nem volt jelen, ahogy a legtöbb embert is impressziókra és adatokra szedte.

Aztán: 23:41, tudja, mert csekkolja az óráját. Hannibal a felbúbozott díványon dőlt el. A pozíciója arra enged következteti, hogy ülésnek indult, és félig még az is, csak aztán valahogy oldalra borult, és elaludt. A szája enyhén felnyomódik, a foga még nem látszik, csak nagyon ergyán néz ki, és a haja a homlokába esik, és lelóg a karja. Az orvosi táska a keze ügyében van.

Ha valaki, akkor Will tudja, milyen túlórázni. (Abigail az egyetemi órarendjével és a francia szakkörrel már meg sem próbál panaszkodni.) Ha jobban belegondol, eltelt negyvennyolc óra, mióta Hannibalal utoljára összeakadtak.
Nem akar bemenni Hannibal hálószobájába, még nem is látta, amióta kész lett, csak villanásokra. Kobaltkék. Illetlennek érezné, ha belesne, Hannibal nem venné jó néven. Szóval a saját takaróját hozza elő, rongyos pamut, és kicsit szőrös, mert Winston vele alszik, de szigorúan csak a takaró tetején. Will ráteríti Hannibalra, és elegyengeti körülötte, mert Abigail estére a fűtést megint lejjebb vette, mert Abigailnek van ez az obszessziója a fűtéssel, hogy mindig nézi hozzá a kinti hőmérsékletet, és lezárja, ha szellőztetnek, meg ezek.
Hannibal nem ad életjelet.

Will visszavonszolja magát a szobájába, mert hosszú napja volt neki is, nyaklánckitépések, egy öngyilkosság, egy családon belüli, egy pedofil, és kicsit hányni akar. Beverly sem volt vele, és Winston csak az önkezűséges esethez kellett. Lehúzza a nadrágját, a dzsekijét, a pisztoly nagyot koppan a parketten, morogva lehajol érte, kitárazza, leteszi az éjjeliszekrényre, és már alszik is.

Valamikor hajnalban felkel, és elsőnek nem tudja, mire. A hasán hever, átizzadt pólóban és kisgatyában, ami felgyűrődött a bal combján, és Winston odagömbölyödött melléje, jó meleg, egy puha szőrkatlan, szóval Will nem is fázik különösebben, de jól esik, ahogy a takaró rárebben.
- Köszönöm szépen - suttogja Hannibal. - Ne haragudjon, hogy felébresztettem.
A hangja érdes, és az akcentusa is valahogy nehezebb. Will oldalra hengeredik, hogy szembenézhessen vele, hunyorogva az utcalámpák beszűrődő fényében.
- Túlhajtja magát - mondja neki. És lehet, hogy aggódik, pedig az esetek többségében megpróbál nem érezni empátiát, mert aztán túlzásba viszi, és ilyen vége lesz, hogy becuccol egy albérletbe, csak mert a lány helyében félne, és olyanokat mond Hannibalnak, hogy: - Aludnia kéne, sosem látom aludni.
- Többnyire nem a kanapén teszem - mondja Hannibal, és ez megint az a fajta humor, ami túl száraz, és Will nem biztos benne, hogy komolyan vegye-e, és Hannibal még mindig ott áll fölé hajolva, és nagyon kirajzolódik az arccsontja meg a szája, és mintha arra várna, hogy Will beinvitálja, és mi, az ágyába? (Az agyába?) És kihagy valamit, kihagy megint, mert Hannibal azt suttogja, nagyon puhán:
- Jó éjszakát, Will.
És kisétál, és valahogy nem vágódik hanyatt Will földre hányt cuccában, de megbotlik benne, és Will kuncogva a párnába nevet, és Hannibal nem bántódik meg, csak visszanéz az ajtóból, és behajtja csendesen. 



következő rész >>
komment: IGEN // nem
a sekély sírhant az azonos című film eseményeit veszi (nagyvonalakban) alapul. (nagyon-nagy vonalakban.) ha nem láttad, annál jobb: nincs spoiler. 
a karakterek jellemét igyekeztem a körülményekhez igazítani: mind hannibal, mind will fiatalabbak, mint a sorozatokban. will még nincs teljesen kifüstölve mentálisan. hannibal még nem befolyásos vagy gazdag. hogy hiteles-e ez az AU, azt a ti ítéletetek dönti el.

15 megjegyzés:

Mitsuki írta...

eddig hiteles. és azt a házat én akarom. mindenütt képek és design és fura cuccok meg kupi (meg hanczi féle embermentesen kajcsi) és a képeid megint festőek és várom a krimi részt és nem láttam a filmet. ez kicsit olyan egy mondatba mindent komment.
bocsi
mostanában szereted a kisregényeket. nyugi, mi is.
"házasok" meh. nohát ja, jobban hangzik mintha hé apa anya két csávóval lakok együtt akik néha eldőlnek a kanapén mert kidolgozzák a lelküket. de van egy kutya is. kevlárkutya
további hajrácska

köszönöm

Raistlin írta...

EZAZ HITELES *a levegőbe boxol*

lehetsz negyedik albérlő. de a kaja sajnos nem embermentes. soha nem lesz az. maradtál volna a pulykatallérnál, will.

a kisregények oka meg az, hogy ti vagytok a világ legjobb olvasói, és kattogok írás közben, hogy mit fogtok szólni ehhez vagy ahhoz a részhez, és aztán nem bírom ki, és publikálom, mert ~~látnomkell~~. de ha csak nagyon nem szalad el velem a tollas szarvas, akkor ez tényleg rövidke lesz.
remélem.

littlemissprimadonna írta...

Asdfhjjl nem. (Valahol érzem, hogy ez Mitsuki kommentjéhez képest lótúró, de nem tudok többet kinyögni.) megint gonosz lesz igaz? :(

Raistlin írta...

*halkan* igazából lehetne murder family happy end.
tudjátok, hogy abigailt úgy sem ölöm meg.

rosie írta...

felkúszik a torkomban tőle valami szelíd pánik, amitől meg fogok fulladni.
nem tudom, mitől vagy miért, de így van, rettegek willért, rettegek hannibalért és rettegek abigailért is, féltem őket maguktól és egymástól és a világtól valahogy ilyen sorrendben

[és abigailnek egyetemi órarenddel panaszkodni ér. még mindig sírok a sajátomtól]
[a frissemben felbukkant egy sansa/margaery, jövőbe lát, fáradt vagyok vagy csak ennyire szeretném?]
[még mindig stabilan imádlak, de most félek]
[ne bántsd nagyon őket]
[hiteles]
[adj abigailnek bolyhos kiscicát, akkor tán nem fog félni]
[adj nekem bolyhos kiscicát, akkor lesz kinek a bundájába bújnom]

Béla írta...

Hagyok itt izét. Valószínűleg a pulykatallér-krumplipüré kombónál nem tartalmasabb, de azért mégiscsak ashgasdhg.

hű ez nagyon-nagyon frankóság lesz. és cukkerek és awkwardak és creepy. ó de creepy. pre-creepy. (nem, nem csak pre). várom, hogy mikor torkollik mindez a domestic édenkert-cukkerkedés shallow graves-elcseszettségbe. (Hanni így gazdagszik meg?:D)
count me in.

Storm child írta...

Láttam a filmet,szóval kicsit halálra vált tekintettel várom a folytatást,de olvasás közben mégis elöntött a komfort érzés [nem is értem...],hogy milyen hangulatos lenne így velük élni [a lakás,az a LAKÁS]
Hannibal cannibal utalgatásait imádom.Meg ahogy Will tekint rá,azt is.Meg a lakást is,de ja,azt már említettem.

Raistlin írta...

ROSIE, örömmel hallom *egy nagy fotelben ül egy leárnyékolt szobában és macskát simogat*
[a sansa/margaery sajnos egy optikai csalódás, egy nagyon kedves comissionöm van rá, de ötletem még mindig nem igazán. április környékén talán valószínűbb.]

BÉLA, paskoljuk meg Hannibal buksiját, amiért még nem ment oda egy konyhakéssel és gyilkolta le Will kajáját Psycho-mozhdulatokkal, hisztérikusan.
Üdv a fedélzeten. ouo

STORM CHILD, egyelőre még üres a negyedik szoba, de... akkor azt hiszem, tudod, miért nem akarsz beköltözni oda :D (Az alapanyag azért erősen variálva lesz, de a vázötlet és a hangulat tagadhatatlanul onnan van, tehát kalapom emelem.)

sliver írta...

Aww, tetszetős, tetszetős! Úgy szeretem Willt, tetszik, ahogyan Abigailt meg Hannit látja. Meg ahogy káromkodik, és eszi a kecsöpös szutykot, olyan kis aranyos. Winston ugatja a hűtőt, szegény pára. XD És a lakás nagyon menőn nézhet ki, teli mindenféle csetresszel, én tutira imádnám. Hanni bezzeg csak Will miatt költözött be, mi? Willnek biztos sejtelme sincs arról, mit lát benne, mégis jó lenne, ha bevetné az empátiáját. Olyan aranyos, hogy betakargatta a kis kutyaszőrös takaróval, hogy egyem meg, milyen jó hazások.
Van az egész sztoriban egy csomó apróság, ami olyan emberközelivé teszi, meg hatsz az összes érzékünkre, és ez csodálatos.

Raistlin írta...

Hannibal naná, hogy Will miatt költözött be. So fakkin married. (Hallgass Winstonra, Will, bassza meg.)
Nagyon-nagyon-nagyon örülök, hogy tetszik idáig ;u;

Ria írta...

Hello, csapjuk is bele a ketchupba!
"Dr. Lecter a legunalmasabb alak, akivel Will valaha is összeakadt."
Hát hogyne Will. Persze Will. Mi sem természetesebb Will. Mond csak Will az "előérzeteidet" zigóta korodban hagytad el, vagy már a fogantatás pillanatában sem volt meg? De nézd a jó oldalát a kutyád még rendelkezik gógyival... Amúgy ezt ne vedd kötekedésnek, mert imádtam minden sort és ezt a mondatot is. :D Csak így annyira szürreálisan jól hatott rám most ez a kezdés, hogy megkattantam tőle. A következő lépés az lesz, hogy megyek megcsörgetem Abigailt, hogy kiadó-e még az utolsó szoba és megnézhetem-e a lakást. XD Bár, abból se sülne ki semmi jó mert a takarós jelenethez hasonló pillanatokat így tökig rombolná a tény, hogy ott fényképezek kicsit sem feltűnően, kicsit sem nyálazva. De no para srácok ebből akkor is óriás plakát lesz. És most megyek megkeresem az ép elmém, mert lehet szükségem lesz még rá, és csak nem juthatott még olyan messzire. :D

Raistlin írta...

A++ a kecsap-punért.
És A++ Willnek emberismeretért.
Nagyon szépen köszönöm nemmellékesen ;u; *ezután lelkes dorombolások következnek*

Izabella Miglécz írta...

A "Boldogság, te kurva" elolvasása után néztem meg ezt a sorozatot.
Most meg itt vigyorgok magamnak.
Áldalak és oltalmazlak, és kíváncsian várom a folytatást:3. És a sorozat folytatását is.
Mindig felül tudod múlni magadat, azt hiszem mindig mikor olvaslak, hogy "basszus, ennél jobbat már nem is lehetne írni" Erre persze, hogy írsz. Szóval köszönöm, a házaspoént külön :D

Raistlin írta...

Mindig külön, bugyborékoló öröm, ha valakit új fandomba vezethetek, tehát isten hozott a fannibálok között, és jó étvágyat, és köszönöm ouo

karandas írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS