a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2015. január 28.

Nefelejcs

  *beesik a Hobbit-fandomba három év késéssel és egy bögre kakaóval* A filmeket még mindig nem láttam, de ma reggel kiolvastam a könyvet, és arra jutottam, hogy buzik ezek. Egy rövid és kötelező jellegű Thorin/Bilbo fix-it mese Luslinak, aki mindenről tehet.
a dwarfot törpének fordítottam, a baggins-et meg semminek.

n e f e l e j c s


Kicsi Frodo Baggins ott találta a törpék királyát a déli legelőn, és azt kérdezte tőle:
- Mit keresel itt?
- Attól tartok, eltévedtem.
A törpék királya magas volt, és még magasabb, mint Bilbo bácsi mesélte, mert deres póniparipa hátán ült, nehéz vértben, és lobogott a nagy haja és a nagy palástja, és fürkésző, hegyes fény égett a tekintetében. Mivel pontosan olyan volt, mint a történtekben, görbe orrú, goromba ajkú és “szép szál úr, Frodo fiam, sose láttál szebbet,” ezért Frodo biztosra vette, hogy ismerik egymást, és kijelentette:
- Már nem vagy messze. - Aztán, a modorára emlékezve: - Szőrös uram, sir.
A felhők lustán lebbentek az égen, és nyárfák gyapja szállt. Thorin Oakenshield azt kérdezte:
- Honnan tudod, merre tartok?
- Teára várunk - füllentett Frodo, de csak félig: Bilbo legszebb daloló kannájához három csésze járt, és soha se rejtette el a harmadikat igazán; és néha naphosszat az ablaknál állt, és vendéget várt. (Nem ezt mondta, de Frodo tudta.)
Thorin nem vitatkozott tovább, és felvette őt a nyeregbe, ami rézzel volt kiverve, és remek mintákba futott, és Thorin azt mondta:
- Gyiá!
És a póni ügetett, aztán galoppba fogott, és a végén már vágtatott, Frodo pedig a torka szakadtából sikított és kurjangatott, és rémülten rebbentek félre az útjukba kerülő hobbitok, aztán, ahogy ők elporoztak, csoportba álltak:
- A bolond Baggins-hez tart - suttogták sokat tudóan, mert nem merték mondani hangosan: súlyos nagy kardot cipelt a törpekirály.
Amikor megérkeztek a Dombhoz, Thorin a gyeplőre markolt, és “hóó!” megálljt parancsolt a pónilónak, és egy darabon csak ott álltak, amíg Frodo ficeregni nem kezdett. A kerek, zöldre festett ajtóhoz gurba lépcsősor vezetett fel, a fű zsongó volt és zsenge, és soha szebben nem pompázott még Bilbo Baggins kertje, mint azon a koranyár-este.
- Menjünk be - mondta Frodo, és Thorin felocsúdott. Lepattant a nyeregből, a csizmája nehezen puffant, és óvatos kezekkel emelte le a hobbit-fiút, aki futásnak eredt, amint talajt fogott:
- Ven-dé-günk van, ven-dé-günk van! - kántálta, és már az ajtónál volt, mire felfedezte, hogy Thorin nem követte, csak a házat nézte, a házat nézte egyre, és különös volt a tekintete.
- Nem jössz? - kérdezte Frodo. - Jönnöd kell! - döntötte el, és elkezdett visszafelé futni, hogyha kell, a szakállánál fogva rángassa be (bár nem volt benne biztos, föléri-e) és a nagy lármára Bilbo kitárta a ház ajtaját, és szigorúra szorította a száját, de a szemében mosoly bújkált, és már kezdte is a mondókát:
- Szedte-vedte, ifiúr, mégis… - De csak eddig jutott, és aztán azt mondta: - Oh.
Thorin az ösvény porában állt, a kezét összekulcsolva a háta mögött, és kisebbnek tűnt és öregebbnek, mint amikor Frodo a legelőn fölfedezte.
- Szolgálatodra - mondta Thorin, de csak nagyon halkan, aztán a lármás levelű tölgyre mutatott, már sokkal bátrabban: - Jöttem megnézni a fát, hogy hogy viseled a gondját.
Bilbo magára karolva lépett előre, és Thorint csodálkozva nézte, és örömmel, ahogy a tűzijáték szikráját szokás (pislogj, és elmulasztod a csodát.)
- Thorin! - mondta, és nevetett, és Frodo türelmetlenül toporgott középen, aztán úgy döntött, Bilbóhoz megy, és nekiállt mintegy jelzésértékűen cibálni a bíbor bársonyzakót, ami rajta volt. - Te volnál az? Mi szél hozott erre?
- Csak erre jártam - vágta rá a törpe, aztán javította magát: - A fa. - Két kézzel a tölgy felé gesztikulált, aztán maga mellé ejtette a karját. Egy kicsit csend volt. Frodo Bilbo hasába fúrta az arcát.
- Kerülj beljebb, kerülj beljebb - mondta aztán Bilbo hirtelen, és felnyalábolta Frodót. - Ánizsteát készítettem és levendulás fánkot, citromtortát, túrós kalácsot… - A hangja elcsuklott. - Egyebek mellett. Gyere be, gyere be!
Thorin elharapott a mosolyt, és talán valami megjegyzést akart tenni; de végül csak a kerítéshez kötözte a pónit, és a lelkére kötötte, hogy a virágokat nem legelheti le, aztán nagy csörtetve a hobbit nyomába eredt, aki már a házba ment, és Frodóval a karjaiban leírt két-három kört a kandalló előtt, magában motyogva.  Megugrott, amikor Thorin betalált, és a hangok alapján beverte a fejét. Akkor letette Frodót a földre, és arra kérte:
- Segíts teríteni.
És Frodo bólintott rá, és a kamrába ment, de nagyon fülelt. Méla törpe-léptek alatt nyögött a padló. Frodo kilesett, és a társalgó küszöbén ott állt Thorin és Bilbo, egymással szemben.
- Nagyon… jóravaló kisfiad van.
- Frodo az unokaöcsém.
- Vagy úgy?
- A szülei vízbe fulladtak.
- Legmélyebb részvétem.
- Nem házasodtam meg.
És megint volt egy kis csend. Frodo előcsámborgott a tálcák és tányérok alatt roskadozva, mindet egyszerre egyensúlyozva, és amikor Bilbo észrevette, motyogott valamit, aminek a része volt az, hogy “habakuk,” és nekiállt megszabadítani a terhétől. Thorin tehetetlenül ácsorgott egy darabig a háttérben, aztán rekedten kérdezte:
- Segítsek?
- Nem, nem, nem kell. Köszönöm. Magam is boldogulok. Szívből köszönöm, ühm, vendég vagy, foglalj csak helyet, megőriztem a székede-- a széket, amin ültél. Rég. Egyszer. - Kifulladva tette le elé a tortát, és a tányér szélét markolva ököllel mélyen Thorin szemébe nézett. - Egyél.
A törpe engedelmesen betömte egy istenes falattal a száját, aztán az ablakhoz fordult, amíg Bilbo az evőeszközöket rendezgette. Frodo egészen egyedül felakasztotta a tűzhely fölé a kannát, és igazán büszke volt rá, bár a vizet egy kissé kilögybölte, de Bilbo észre sem vette. Az ánizstea illatosan párállva újramelegedett, és Frodo leguggolt a kandallóhoz és úgy tett, mint akit igazán leköt a művelet, és nyugodtan lehet felnőtt dolgokról beszélni, mert úgy sem hallja meg.
- Nem mondanám, hogy barátokként váltunk el - motyogta Bilbo, mintegy magának, és Thorin nagyot nyelt, és kinyúlt felé, és Frodo látta, hogy Bilbo keze felé nyúl, ami puha volt és mindig virág-illatú, de aztán Thorin úgy tett, mint aki csak egy újabb szeletet vesz.
- Szívből szólok, amikor a bocsánatodat kérem-
- Már megkaptad, már kérted, és megkaptad, és én is elmondtam a magam bocsánatát, mégis… - Bilbo elhalkult. A díszes, nagy süteményeket nézte a festett tálakon. - Annyira örülök, hogy itt vagy. De nem hittem, hogy valaha is látlak.
A tea egyre mérgesebben gőzölgött, és ebben a pillanatban sípolni kezdett. Frodo megpróbálta lefogni, de aztán elkapta a kezét, mert forró volt és égetett. Bilbo gyorsan odasietett, finoman talpra segítette Frodót és odébb terelte, és a kannát egy fa vágódeszkára tette. Frodo fél lábon állt, és Thorint nézte, aki nagyon szomorúnak tetszett, és aki le nem emelte a pillantását Bilboról, még pislogni se mert.
- Látni akartalak - mondta, és ez a mesebeli törpekirály hangja volt, mély és fenséges. Thorin aztán egy üres csészére markolt, és húzott belőle. Bilbo felé ment, a gőzölgő kannával, és Thorin letette a csészét, rajtakapottan, és Bilbo csorgatni kezdte belé az illatos italt, de a keze remegett egy kicsit, mert félrefolyatta. Thorin gyorsan felitatta egy vászonszalvétával, de Bilbo is vele együtt próbálta, félretéve a kannát, és egyszerre szorították a csipkés abroszra a fehér szalvétát, a kezük egymásra hajolt, és összemeredtek.
- Frodo - mondta Bilbo, anélkül, hogy félrenézett volna -, menj a könyvtárszobába, és nézd meg, ott vagyok-e.
Frodo cinkosan nevetett.
- Nem is vagy ott. - De biztos, ami biztos, ellenőrizte, mert a bácsikája olykor eltünedezett, és a legváratlanabb helyekről került elő, de erről nem szabadott szólni senkinek, talán még a törpekirálynak sem. Frodo belesett a könyvtárba, ímmel-ámmal, ahol az íróasztalra fektetve Bilbo emlékiratai hevertek, “ODA ÉS VISSZA: EGY HOBBIT VAKÁCIÓJA.”
Frodo visszament az étkezőbe, ami nappali is volt meg társalgó, és még mielőtt odaért volna, azt hallotta, Thorin mély hangján, de halkan:
- Lehetett volna ez az életünk?
És Bilbo azt mondta:
- Az életem a tiéd, tehát ez pont annyira a tiéd, mint az enyém, mindez, mindenem…
Thorin a széken ült, amivel nem lehetett csatárosat játszani, nehogy baja legyen, és Bilbo ott állt előtte, a kezét a kezébe véve, és összetámasztották a homlokukat.
- Nem vagy ott - jelentette be Frodo. Bilbo átnézett a válla felett, és lassan hátralépett, és mielőtt Thorin elengedte volna a kezét, még a hüvelykjével végigbecézte a bütyköket.
- Itt vagyok - mondta Bilbo, és megismételte: - Itt vagyok. - Aztán kihúzott egy sámlit, és helyet csinált rajta (térképek és csorba csuprok foglalták el ma is, megint, és pár szárított virág): - Most már aztán viszont asztalhoz veled, növésben lévő hobbit vagy, enned kell, méghozzá rengeteget.  
Frodót nem kellett különösebben noszogatni: nekifutásból foglalt helyet, és Bilbo még azt sem vette észre, hogy nem mosott kezet.
- Most már mesélsz kalandot? - kérdezte Frodo, aki feltételezte, hogy Thorin egyedül az ő szórakoztatása végett érkezett, és a törpekirály nevetett.
- Annyi kalandot mesélek, ahány… - A pillantása Bilbóra tévedt - ...darab…? Tányér süteményt megeszel. Melyikből vágjak neked?
- Kóstoljuk végig - javasolta Frodo. - Kétszer.
Bilbo felkönyökölve figyelte, ahogy Thorin roppant szeleteket hasít (a mozdulatai egy favágóéra emlékeztettek) és ahogy a cukros falatok összeborultak a tányéron, azt mondta:
- Maradj egy kicsit. Kérlek.
- Maradj sokat - tódított Frodo.
És nem kellett nagyot csalódnia.




komment: IGEN // nem

32 megjegyzés:

cécile írta...

ó. te. jó. ég.
hát, hogy, szóval ez a legjobb dolog ami történhet. mert Raistlin és a hobbitok, azért. és jajj ez annyira de annyira CUKIII hogy csak na.
bocsánat. remélem, elragadtottságom sikerült tolmácsolnom feléd. ha már mást nem. ölel és teáért sikoltozik intenzíven káromkodva cécile

Raistlin írta...

Luslinak köszönjétek, rossz hatással van rám. Olyan boldog életem volt, és most halott a búza törpe, és nekem ezt ficek formájában az örökkévalóságig tagadnom kell.
Mondjuk nem tiltakozom különösebben.

Névtelen írta...

iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiistenem hogy ez mennyire CUKI. ouo ez jót tett a lelkemnek. *boldogan dorombolva a számítógépre kucorodik* köszönöm neked
Sunny-Apple

Raistlin írta...

teljesen odalesz az angst-reputációm, de boldog búzákat akarok. sokat. (bár nagyon ne éld bele magad, thorin, mert egy ponton haza kell menned, és szívás egy távkapcsolat pseudo-középkori szinten----- na nem véletlen lett ez egyperces.)

margaery. írta...

*a földre rogy* igen *a karjait feldobja a levegőbe* IGEN
jujj, a BoTFA premier óta várok egy ilyen ficre és most megírtad^-^ mégis hogy lehetnek ilyen aranyosak ezek ketten. és annyira imádom amikor ilyen mesésen írsz.meg ahogy írsz eleve---és mindeki él *szipog*csodálatos
szóóval nagyon köszönöm,hogy feldobtad a napom utolsó perceit:)


ui.: jó tudni,hogy nem én vagyok az egyetlen,akit úgymond berángattak a fandomba:D nekem az öcsém és az unokatesóim szeretik nagyon a könyvet/filmeket,ami tök jó, de így kétszer megnéznem a harmadik részt a moziban D:

Raistlin írta...

A mozimaraton még várat magára, de közeledik, és várom, ami azt illeti. (Már csaltam a filmelőzetesekkel. Meg a tumblrrel.)

Nagyon-nagyon örülök, hogy tetszett, és soha senki ne haljék meg a kezeim által ebben a fandomban, ámen. (Elhamarkodott ígéret.)

Béla írta...

én ma már nem akartam feeleket! erre te itt erőszakosan felbukkansz és gonoszul szétfluffolod az agysejtjeimet. ráadásul ezzel a bidres-bodros tejszínhabos-édes tündérséggel. hogy képzeled. hogy.

Ódin a kőrisről bólogat és tapsol, amiért végre elcsípett a fandom. és epekedve várja a sok csudi dolgot, amit még írni fogsz. tán még a másik szemét is hajlandó zaciba csapni érte.

Raistlin írta...

észben tartom Ódin atyánk ajánlatát, mert ha új fandomba kezdek, mindig jön az, hogy "no jó, de mi van, ha soha többé nem lesz ihletem, aztán meg felcsigáztam őket, ráadásul a csiga gusztustalan állat"

Névtelen írta...

AWWWWW ez a legeslegszebb dolog amit valaki valaha *------* ha összeszedtem magam és épp nem egy netkávézóban ücsörgök egymagam hangosan kucorászva, akkor kifejtem jobban is, hogy mennyirenagyonimádom, addigis ennyit hagyok itt, hogy tudd, hogy elolvastam és *_____* *boldogan körékuncorodik és dorombol* *heart-eyes motherfucker* Lusli voltam, az álnok és galád

Raistlin írta...

a kisasszony nem vizsgázni van ma? ejnye ❤

Morgen írta...

Azt hiszem, erre vártam egész életemben. Sírok, basszus, pedig tíz perc múlva órám van és és utállak és szeretlek is. Csodálatos volt, annyira jól elkaptad mindkettőt... és ha a könyv alapján azt mondod, "buzik ezek", a film után sikítva rajongani fogsz és vonaglani a szomorúságtól -
Oké, talán nem.
Nem tudom, de nagyon tetszett a történet.
És a picike Frodó, egyem is meg,hejj de cukker.
Jó lenne még látni őket a blogon :3

rosie írta...

a deres póniparipánál már úgy csillogtak a szemeim, mintha nem lennének feldagadva és látnék is valamit és a teára várunk - sosem mondta, de azért mindig tudta mondat után elvesztem egészen

és aztán pislogj, és elmulasztod a csodát. lassan idézgetni fogok tőled --- már volt rá példa.



és maradj sokat istenem ezt nem lehet elviselni ez túl aranyos! szeretem a boldog búzákat. :D szeresd őket te is. boldogok leszünk mi is.

ez annnnyira cuki. mindjárt belehalok egészen

Storm child írta...

Most sikítva imádlak, mert Thorin él,a mesebeli törpkirály hangjával, és édes kis butákok ezek.
Legszívesebben odacsúsznék hozzájuk és a kis Frodóval karöltve megdobálnám őket szívre vágott konfettivel.
Remélem alkotsz majd még a fandomban mert asdgfwvdsbdkjh *mutogat feléjük és az ágyra hal*

Raistlin írta...

MORGEN, egyelek meg pácban *ölel*

ROSIE, jobbulást a szemednek (és amikor velem van ilyen akkor segít ha folyó víz alá tartom,mármint behajolok a csap alá, pislogok egy kicsit, aztán elzárom és nem törlöm meg, mert a törülköző mosószer-maradékai ilyenkor irritálhatják, vagy az is, ha a túl sok szappant látott kezemmel viszem fel a vizet) - és köszönöm szépen!

STORM CHILD, haha naná hogy él nem halt meg haha fili meg kili sem hahahahahahahaha tök jó volt az az utolsóelőtti fejezet amikor MINDENKI ÉLETBEN MARADT

LadyLoss15 írta...

Szétolvadtam, mint...mint egy lelkes olvasód egy új, csodás történeted után. Vagy mint Olaf, a hóember a kandalló mellett. *.*
Én mondjuk pont hogy csak láttam, de (egyelőre) nem olvastam sem a Hobbitot, sem a LoTR-et, de azért így is magával ragadott. Basszus, a kicsi Frodó nagyon cuki. És basszus, alapból imádom, ahogy írsz, de néha különösen tetszik és ez most olyan.... :)
LL15

Raistlin írta...

*viszontolvad* Több stílussal kísérletezem, sőt, szeretem, ha minden történet a maga stílusát teremti meg, de, természetesen, vannak átfedések. Ez a Raistlin Néni Mesél Nektek, Под Ракитою, Wanderlust - szívből örülök, hogy tetszik ;u;

Hattie írta...

először így néztem. hogy ez micsoda és miért és egyáltalán. de leginkább csak azért, mert szokatlan. szóval a fandomból még egy darab fanfictiont nem olvastam el, ha jól emlékszem, és még fanartokat is módjával ismerek. az is szilmarilok. pedig egyébként az utolsó kettő (?) hobbit-filmen kívül mindent ismerek. de a kezdeti meglepődésemen túllépve ez iszonyatosan jó volt. (mesés, inkább.) mármint mennyire aranyos már. MÉGIS MENNYIRE.

p.s.: úgy néz ki, ha előbb az előnézetre kattint az ember a megjegyzés küldése helyett kommentírásnál, akkor nem kell szórakozni a captchával. ez nem tudom, mennyire hasznos információ, csak gondoltam, szólok.

Raistlin írta...

engem elsőnek még az is meglepett, hogy van tolkien slashdom meg fandom-fandom, mármint nekem ez olyan gyerekkori (annak ellenére, hogy egyáltalán nem gyerekes) de... na igen. Értem. Határozottan értem, hogyansmiért.

u.i. Igen, hál'istennek legalább az működik. Ez a capctha kiirthatatlan. Már mindent megpróbáltam. Megpróbáltam mindennek az ellenkezőjét. Semmi. A blogspot ilyen és ehhez hasonló ártatlan kis glitchekkel próbál abba zsarolni, hogy ne használjak html-kódokat (például ugye a hírfolyamban a frissítéseket is csak néhanapján mutatja, ha éppen telihold van)

Béla írta...

engem is meglepett annak idejen, hogy Tolkien slasherseg letezik, mert jesszus ez a kolyokkorom volt, de aztan elmorfondiroztam azon, hogy az elso fanficek, amikkel valaha talalkoztam, LOTR-os crackek voltak es mindenki meleg volt bennuk, mint a kazanhaz, es totalisan igazuk is volt, megvontam hat a vallam, odin lata, hogy ez jo, legit. aztan a Silmarillionrol meg nem is szolva.

Raistlin írta...

Istenségek különböző fás szárú növényeken, azokat én is olvastam. Most lepergett előttem az életem.

Fun fact hogy 9-11 éves koromig ilyen megabrutál LotR-fangirl voltam, de hinnyabrutálisan, még gportálos honlapot is vezettem amit ma már nem merek megnyitni, de volt rajta *minden* ilyen napi négyszáz látogatókkal és jéjzusisten.

Little Fox írta...

t ez a fic valami hűűű de valami valami :D Annyira imádom hogy mennyire tükrözi a könyv mesés feelingjét, de közben le sem tagadhatod hogy te írtad, mert süt belőle hogy ez biza Raistlin keze munkája. Egyszerűen imádom Thorin Majestic Oakenshield kisugárzását, hogy süt belőle a nemesség, még akkor is ha épp a sok éve látott szívszerelméhez jön épp bevallani, mennyire hiányzik neki, és Bilbó, édes kis Bilbóm, a citromos tortával, és hogy vár rá, és mindíg rá vár, mert ő már rég megbocsájtott mindent, csak legyen végre ott, mert nekik egymás mellett a helyük. Pont. BabyFrodo már csak a hab a tortán, eskü ha látnád mennyi pharentAU van. Jajj ha tudnád milyen régóta várom hogy írj valami hobbitosat *-* Komoly, nézd meg a filmet, olyan buzik, hogy azt elmondani nem lehet. Főleg Fili és Kili. We Love Durincest. ( na ki kurvanagy hobbit fangirl? Basszus már velük álmodom rendszeresen, kétlem hogy ez egészséges...)

Raistlin írta...

Minimum olyan cuki vagy, mint Frodo. És a parent!AUkért szálltam fel a hajóra, ne viccelj. :D (Incestet nem fogok írni, mert nem az én kenyerem, györmekeket nevelő Bagginshieldet viszont szépszerivel.) Nagyon-nagyon örülök, hogy tetszett a történet [különösen, hogy amellett, hogy a fandomot behatóan ismered, én meg kvázi most estem be, legalábbis ebbe a részlegébe {a LotR rajongásom egy hosszú és sötét történet}] - szóval a szíves fogadtatásért is külön köszönetem ovo

Mályvacukrospite írta...

Ahh, istenem, megmelengetted a szívem, a film után ez tényleg csokiszirup volt minden fájdalmamra, tényleg. (engem lelkileg összetört az utolsó film, sírtam is rendesen, mert jaj, a kis drágák, túl drámai és szívszorító volt)(a könyvet meg sajnos csak nem rég kezdtem el, szóval ott nem tudom hogy történt pontosan)
Egyébként igen, a filmben tényleg nagyon erősen shippelni valóak. (annak ellenére, hogy én először úgy álltam hozzá, hogy neeem én neeem, ez csak bromance. aztán jött a tumblr. és az édes fanartok. aztán úgy döntöttem, hogy itt még is van valami.)

És megkönnyeztem eme kis történeted is, mármint amikor így Thorin említette, hogy a fa. Hát én ott így legszívesebben összekuporodtam volna és hangosan nyüszítve sírtam volna, a fájdalomtól -vissza gondolva a filmre-, másrészt meg a boldogságtól, amiért itt él, és minden rendben van és fluff és slkjglgksld.

És a pici Frodo. Nagyon édes volt a pici Frodo! (meg tudta volna zabálni)

Szóval én is pártolom a sooooksooook teljesen angstmentes boldogak benne a kis búzák (ha már párszor visszajött ez a megnevezés) történeteket. Sokat. Még annál is többet.

blueeyesgirl írta...

Hogy egyem meg és zabáljam fel őket! Frodot pedig haza hozom babusgatni mert valami eszméletlen cukor.
Oda se annak a három év késésnek, a kakaód meg remélem finom volt. A könyv, ahogy a Lotr trilógia is nekem tervben van, jelenleg a filmekből élek és ez jaj. Jajj de nagyon jól esett és kellett nekem. A moziban csak ültem barátnőmmel és mikor még a ment a stáblista, akkor is csak két dolgot hápogtunk: ezek de buzik és Thorin hogy halhatott meg. Thorin nem halt meg. Még most sem tudom felfogni, még akkor is ha önmagam kúrálására írtam egy verset az emlékére. A Bagginshield pedig három film megnézésébe került, hogy elérje nálam Peter Jackson a shippelését. De még hogy elérte az utolsó filmmel. És most jöttél a parent!AU-ddal és simogattad kicsiny lelkem kiscica bársonyossággal. Lelkesen és boldogan, valamint lembaszt majszolgatva várom a többi ilyet. :3
(P.S.: nem akarok pofátlan hobbit ivadékocska lenni, de Zsákosi kíváncsisággal kérdem, kitehetem-e kegyedet cserére a még csak szárnypróbálgató blogomon? Te voltál az első blogger aki megismertette a fanfictionök gyönyöreit velem, szóval engem érne a megtiszteltetés. :3)

Raistlin írta...

Mályvacukrospite, éhes lettem a nevedtől megint, és nagyon-nagyon örülök, hogy tetszett ;u; A könyv úgy tudom, jelentősen heteronormatívabb a filmhez képest, de a subtext az subtext, bár Tolkien totál véletlen teremtette meg. :3 És még egyszer köszönöm!

blueeyesgirl, de drága vagy ;A; Örömmel vállalok cserét a blogoddal, gyönyörű szép (és az avatarod egy külön csoda jesszuskulcs :DD)

blueeyesgirl írta...

*elmegy röpködni boldogságában és a szép szavak hallatán* Az avatarom pedig köszöni a bókot és felkér téged egy táncra. :D

яeichi▲ írta...

ANNYIRA NAGYON ÖRÜLÖK HOGY ÍRTÁL ILYET DE ANNYIRA
ez most jobban esett mint a feketeribizlis tea.
szia a fandomban, maradj egy kicsit, kérlek. maradj sokat <3

Raistlin írta...

De édes vagy ;A; A következő már tervezési fázisban ^^

marcipán írta...

Ha megbocsátasz, én itt most kifanulom magam.
Úgy értem, nálam a tavalyi évet abszolút a Hobbit vitte el a hátán, imádtam a könyvet és a filmet és omg, most itt van ez. Hát ez valami tökéletes.
Itt van egy jelenet, amire azért a szíve mélyén mindenki vágyott, és úgy hoztad a karaktereket, de úgy, hogy az elmondhatatlan.
Kicsi Frodót meg szívem szerint megenném vacsorára egy jó adag mártással, mert hihhhetetlenül cukorka volt.
És most csendesen vigyorgok itt magamban, hogy még tervezel velük írni. *-*
Szóval köszönöm, hogy olvashattam, imádnivaló volt. :3

Raistlin írta...

*örvendetesen dorombol* Annyira örülök, hogy tetszett, köszönöm szépen ;v; (kicsifrodót mindenkinek! kivéve szauronnak. vagy gollamnak. vagy---
oké, kicsifrodót mindenkinek, aki jófej.)

Tinuviel írta...

Nagyon aranyos, de egy pontján elkezdtem könnyezni, aztán kiröhögtem magam, mert ez a boldog vég, ahogy történnie kellett volna, ilyenen nem szabad sírni, de valahogy pont a tudat, hogy annyira tökéletes kis család lettek volna...lényeg, hogy hálás könnyek voltak, és nagyon imádtam.

Raistlin írta...

*ölel* Megértelek. Ez a történet úgy lett, hogy kiolvastam a könyvet, ami egy gyerekmese, nem kéne szomorúnak lennie, de én teljesen elkenődtem rajta, és muszáj volt valamivel megnyugtatnom magam (és tényleg semmi sem szomorúbb, mint a lehetett-volna) Nagyon szépen köszönöm a kommentet!

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS