a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2015. január 13.

És közben kibaszott Coldplay szólt a háttérben

X-men, Charles/Erik, NC-17, PWP, AU. Fogalmam sincs, mi ez. [Sliver] alapötlete alapján született: Charles egy szálloda tulajdonosa. Pornográfia és életérzések Erik privátim middle-life-crisisével.
//ha először jársz a blogon, nem feltétlen ezzel a történettel kezdeném a helyedben//

És közben kibaszott


 Coldplay szólt a háttérben

Charles Xaviernek volt egy hotelje… nem, ez nem teljesen igaz. Szigorúan véve, nem egészen volt az övé. És nem egészen volt hotel.
Szóval Charles-nak a birtokában volt egy ház, amit arra használt… még mindig nem jó.
Előröl.
Oxford. Charles. Az épület, ami a leginkább egy ősi angol innre emlékeztetett: mohos, gurba tető csálé cserepekkel, fehérre meszelt fal, fekete faablakok, a fekete faablakokban rózsálló muskátlik csüngő nagy csokrokban, és a kertben, ami egy kurta kifogás volt leginkább, Charles példaértékűen bezsúfolta a teljes élővilágot, mintha egy mini-genezist akarna kezdeni.
- Ki fognak toloncolni az országból - figyelmeztette Raven. - Ezek britek. Büszkék a kurva kertkultúrájukra.
- Mostanra már mi is bőven britek vagyunk - emlékeztette Charles, miközben egy platánt plántált.
Az ifjúsági szálló kettejük közös kisvállalkozása volt. Raven amúgy pincérnőként dolgozott, Charles pedig genetika-professzorként működött az egyetemen. És akkor ott voltak a nyarak, és a nyár leple alatt szállóvezetésbe kezdtek az X Youth Hostelben.
Ez volt a neve.
Hogy X Youth Hostel.


Erik Lehnsherr július 13.-án lett az X Youth Hostel vendége. Nem festett úgy, mint aki különösebben örül ennek. Mentségére legyen mondva, vihar volt.
Nyári eső szitált az éjjel, mintegy mellékesen, csak hogy asszisztáljon az orkánnyi szélhez. Charles gondosan bereteszelte a zsalugátereket és fájó szívvel fújta el a gyertyákat, melyek otthonos hangulatot és francia levendula illatot voltak hivatottak adni a helyiségeknek. Erik érkezéséről kis híján lemaradt. A dolgát jelentősen megkönnyítette volna, ha Erik csönget vagy kopogtat. Egy kosár extra takaróval teli kosarat a csípőjének támasztva vágott át az előcsarnokon, amikor észrevette, hogy Erik a recepciónál cövekel.
Az előcsarnok gyakorlatilag csak egy békebeli előszoba volt elbájolóbbnál elbájolóbb dekorációkkal, meg egy tölgyasztallal, amin kézzel festett “recepció” tábla díszelgett. Erik fekete esőköpenyéből egyenletes tócsa csepegett a némileg meggondolatlan szőnyegre.
- Szörnyen sajnálom - kiáltott felé Charles. A férfi megrezzent, és morózusan rátekintett. A bőröndjét nem tette le a földre. Charles felé indult, a kosarat a pultra pottyantotta, és kezet nyújtott: - Charles Xavier, hogy van?
- Nyitva vannak?
- Természetesen. Jéghideg a keze! - Charles a tenyerébe vette a férfi tenyerét, és dörzsölni kezdte, aztán gyorsan rálehelt, és elengedte. - Rögvest begyújtok a kandallóba, csak egyetlen pillanat…
- Becsekkolhatnék?
- Oh? Hogyne. - Charles az asztal mögé penderedett, és mosolyogva megtámaszkodott, aztán az eszébe jutott valami. - Szabad a kabátját?
- Ne. - Erik szabályosan esengett. - Be szeretnék csekkolni.
- Nanás - mondta Charles, aztán az ajkaira harapott. - Az iratait, ha volna olyan szíves?
Erik engedelmesen előkotorta őket, és Charles gyorsan végigmérte közben. Ha választania kéne, milyen idegen essen keresztül a küszöbén egy viharos éjjel, az pontosan ilyen lenne, leszámítva, hogy némileg szerényebb volt az ahogy-esik-úgy-puffan képzelete. Erik Lehnsherr pontosan úgy festett, mint aki egy hegyi valkűr és egy narcisztikus bérgyilkos századokon átívelő szenvedélyéből született, és jól nézett ki az igazolványképen.
Ami bizonyítja, hogy nem ember.
- Nocsak, svájci?
- Német. Svájcban élek.
- Mit dolgozik? - kérdezte Charles, az asztalra könyökölve. Kicsit kitolta a csípőjét. A töltőtoll hosszan és szuggesztíven csúszkált a kezében.
- Az mire kell?
- Ah, csak érdekel. - Charles megpróbálkozott a legmelegebb mosolyával, minden értelemben, aztán megesett a férfin a szíve. Ázott volt és fáradt, és nem flörtölni jött ide, hanem...
- Geográfiaprofesszor.
...megette a fene. Charles kiegyenesedett, és a legjobb szándéka ellenére tapsolni kezdett.
- Professzor! - ujjongott, aztán gyorsan zsebre tűrte a kezét, mint egy felnőtt férfi. Egy centit se pattogott az imént. - Mindig öröm kollegára lelni: képzelje, én is tanítok, genetikát, ami azt illeti. - Büszkén biccentett. Erik végigmérte.
- A magáé a szálló?
- Többek között. Mármint… hogy a munkám mellett. Ez is a munkám, de a profrosszalkodás mellett. Érti, hogy megy ez. Phuhh! - A hanghatást egy gesztussal kísérte, ami remélte, hogy kifejezi a szándékát, ha már a szavak nyilvánvalóan cserben hagyták.
Eriknek gyakorlott, precíz angolja volt, fémes és karban tartott, mint egy olajozott motorú kocsi:
- Mennyit fizetek?
- Mennyit marad?
- Három napra lesz.
- Három nap rendel - bólintott Charles, és egy koccintással beüzemelte a tabletet. Pötyörészett rajta egy keveset, elárulta az összeget, és Erik a készpénzes fizetés puszta javaslatára is kis híján erét vágta egy AmericanExpresszel.
- Hány fős legyen? - kérdezte Charles. Az ég feldördült a háttérben, és Erik színpadiasan a háta mögé lesett.
- Azt hiszem, egyedül jöttem.
- Tehát magánlakosztály - hagyta helyben Charles. - Reggeli-ebéd-vacsorát igényel? - Mielőtt válaszolhatott volna, igyekezett meggyőzni: - A reggeli tradicionális, a többi svédasztalos, elérhető vegán-, vegetáriánus-, és paleo-opció, de az kiderül helyben, viszont a reggelit illetve…
- Nem eszem disznót - közölte Erik nyersen. - Számolja fel. Rendben vagyunk?
- Tudtam, hogy zsidó! - bökött rá Charles. Erik tekintete megkeményedett.
- Probléma?
- Jaj, hogy lenne az? Tudja, a gének. Ön azt mondaná, vöröses haj, én azt mondom…
- Remek - vágta rá Erik. Charles elharapta a mondat legizgalmasabb részét, és mintegy bűnbánóan kezdett a kulcskredencben kutatni. Jó szerencséért a markába szorította, aztán átadta Eriknek. Egy nemez-elefánt függött rajta és a királynő képmása. Erik cinikusan az arca elé emelte, Charles pedig sietve közvetített:
- Hatos ajtó, keleti fekvés, háló és fürdőszoba. Bekapcsoltam a padlófűtést, de van egy kályha. Kér egy ráadás takarót? Éppen viszem a többieknek.
- Éjnek-évadján? Ne.  - Erik ezzel határozottan megindult a központi helyiség felé.
- A lépcsőn kell menni - szólt utána Charles, és megbánta rögtön. - De persze, helyezze kényelembe magát, ígértem egy kandallót, ugye?
- Nem kell - vágott vissza Erik, és sértett méltósággal fordult vissza a lépcső felé. A fafokok alig nyekkentek alatta párat, amikor átlesett a válla felett. Charles a körmét rágva állt. Rossz szokás. Gyorsan a zsebébe gyűrte a kezét megint, és akkor váratlan dolog történt: Erik rávigyorgott. A mosoly öntudatlannak tetszett, valamiféle rácsodálkozó, éhes felismerésnek, aztán a férfi azt mondta:
- Jó éjszakát. - És duplafokot sprintelt.


Charles a reggel gondosan eligazgatott a tálcának használt kerek vágódeszkán egy csupor tejes teát, ropogós pirítósokat, lágytojást, héjában sült paradicsomot, gombát és babot a vega angol reggeli visszataszító küllemű, de annál ízletesebb jegyében. Az élére hajtott egy vászonszalvétát, letakarta az ételt egy fémfedővel, és rövid megfontolás után hozzáadott egy cukrozott képviselőfánkot és egy kevés ibolyát, dekornak.
Raven mindig megszólta érte, hogy a teljes személyzet helyett dolgozik.
Raven most Amerikában volt.
Charles végigtolta a folyosón a zsúrkocsit. Erik szobája az utolsó volt ezen az emeleten. (Két emelet volt, a földszintet nem beleértve.) Kopogtatott, és amikor nem kapott egyértelmű választ, a saját kulcsával benyitott.
Nem volt kint a “ne zavarj” tábla. És a tea kezdett kihűlni.
Erik szétvetett tagokkal hevert az ágyban, hason, az arcát a párnába fúrva. A függönyöket behúzta. Enyhén hörgött, és németül morgott valamit. Keskeny sugárban fény esett be, melyben porszemcsék lebegtek.
- Mennyenel - vált világpolgárrá a férfi, és mezítlábas talpával Charles felé rúgott.
Charles nem tudott mit kezdeni a helyzettel.
- Hiszen kért reggelit - emlékeztette, aztán hozzátette: - Szép jó reggelt.
Erik a hátára hengeredett, a karját a szemén átvetve. A mellkasa fedetlen. A menta-viola-fa szoba pasztell-árnyalataiban úgy festett, mint a Katolikus Kisiskolás Lányok Megkísértése című festmény fő alakja. Charles az alsó ajkára harapott, és a testsúlyát a bal lábára helyezte. A legkonszolidáltabb kardigánját viselte, inggel és sötét farmerrel, a lábán sünis mamusz. Egyre egyértelműbb lett, hogy Erik pont totál meztelen.
- Hagyjam itt? - ajánlotta fel. - De ígérje meg, hogy nem vár vele, nem az igazi hidegen; bár a konyhában van mikrósütő, persze, a rendelkezésére, de nem tudom, maga hogy van vele, én érzem, ha meg lett mikrózva valami. És nem csak abból, hogy pittyeg meg meleg; az ízén látszik. Persze betehetnénk a sütőbe is. A teát kivéve. Csinálok talán egy friss csészét, tekintve, ha az elkövetkezendő percekben nem szeretne. Kaphat kávét is. Igazából gondolnom kellett volna erre; teát iszik, vagy kávét? Elnézést, ezt általában Kitty intézi.
- Ki’faszom Kitty? -  kérdezte a férfi a legkisebb érdeklődés nélkül, de Charles juszt is megmagyarázta:
- A szobainas. Persze, nem az. Nem nagyon tartunk olyat. De ő viszi fel a dolgokat a szobába. És frissíti a Facebook-oldalunkat. Remek lány.
- Hhh.
- Tehát kávét parancsol, vagy teát?
Eriknek ezen a ponton lett elege, ami nem volt rendes tőle. Lerúgta magáról a takarót, és váratlan lendülettel talpra kecmergett.
Nem viselt semmit sem.
Charles jólnevelten csak az arcát vette figyelembe, ami kitartóan volt bűnhelyes, minden vonása éles, hegyes; de persze élt benne a biológus is, és már csak merő tudományos érdeklődésből is végigmérte, aztán végigmérte megint, hogy jól látta-e, mert nincs az az Isten, vagy evolúció, főleg, ami egy földrajztudósnak ilyen testet teremtsen. Charles is ügyelt magára, eljárt futni és biciklizni, és köszöni szépen, a feszes hasa és fitos kis feneke volt a büszkesége, de amit Erik kinézet terén leművelt, az felháborító volt és nevetséges.
Erik megállt előtte, és lebámult rá. Vagy egy jó fejjel volt magasabb, és kettő rosszal. Nem nyúlt a tálcáért, elsőre, csak Charles-t leste, aki állta a pillantását.
- Hogy hívják? - kérdezte Erik.
- Charles Xavier - mondta, az állát felszegve.
- Mr. Xavier.
- Charles.
- Charles - ismételte Erik; ejtette az R-t, nem a keleti angol magánhangzó-közeli verzióját, hanem a pergő németet, és Charles belebizsergett. Erik akcentusa reggel nehezebb volt, kelletlenebb, kemény T-k és Z-k; Erik a tálcára markolt, és finoman elvette tőle. Charles keze ott maradt még pár pillanatig a levegőben. - Volnál olyan szíves, hogy kerítesz nekem egy vasalót és egy vasalódeszkát? - dünnyögte Erik, enyhén rekedten. A pillantása Charles szájára rebbent, majd vissza a szemére. Charles megnyalta az ajkát.
- Mi sem természetesebb.
- Köszönöm a reggelit. Mindenkinek személyesen hozod?
- Igen - mondta Charles, és Erik egyszerre kizökkent, mintha nem ezt a választ várta volna. Hátralépett, és azt motyogta:
- Ha tudsz keríteni vasalót tíz percen belül, megköszönöm azt is. - Ezzel a szoba rejtekébe sietett.  
- Általában Kitty hozza - magyarázta Charles. - A reggelit.
Erik háttal állt neki: Atlasz-vállak, isteni csípő és fenék.  A helyes dolog az lett volna, ha felháborodottan megkérdezi tőle, hogy hogy képzeli, hogy holmi vasalt ruhákba bújik, majd a szobába lép, és a sarkával beteszi az ajtót.
Charles ehelyett lehajtott fejjel kikullogott.
Lehet, hogy sokat beszélt, de talán pontosan emiatt tudta, mikor ér véget egy diskurzus.

Felküldte Kittyt a vasalóval.

Nem volt sok ideje búslakodni: a reggelit költve az egész hostel megébredt és nyüzsögni kezdett. A vihar elvonult, és Charles büszkén szellőztetett, beengedve a friss aszfalt és a nyirkos fű varázsos illatát, nyugdíjazta a kályhát, és ahogy a lakók sorra lehozták a sok-sok tálcát, beállt mosogatni Hankhez és Loganhez, a konyha felelőseihez, amíg Jean el nem cibálta onnan.
- Át kell nézned egy rendelést, szerintem a whiskyből úgy két… tucat… gallonnal többet kértünk.  
- Whiskyből sosem elég - jegyezte meg Charles nagyvonalúan, letörölte egy konyharuhában a kezét, aztán követte Jean-t a recepcióhoz. A nő bosszúsan rágta a tincsei végét.
- Jean - mondta Charles -, egy etikai kérdés.
- Hajaj?
- Véleményed szerint, szubjektíve, mennyire volna etikus kikezdeni a hostel egy vendégével?
- Jaj ne - nyögte Jean, az ujjai közé csavarva a haját. - Elmúlt huszonegy?
- El.
- Neked bejön Lehnsherr?
Charles rajtakapottan fintorgott, és közben próbálta felfogni a tableten elétolt számadatokat. Tanulság: alkoholt rendelni holtrészegen, éhgyomorra nem-nem.
- Mert?
- Mert rettenetes a fickó. Mármint, ijesztő arca van.
- Neked meg bejön Logan - emlékeztette Charles, ahogy vérző szívvel lemondott három hordót.
- Logannel vége - mondta Jean. - Scott jobb hozzám. Jobb nekem.
- Scott is para - állapította meg Charles, a nő kezébe nyomva a táblagépet. - Jó így?
- Scott nem para.
- Lézerszemei vannak. - Charles két kezét az arcához tartva mutatta. - Rádnéz, és lát mindent.
Jean orron vágta a tablettel.
- Aú!
- Azok röntgenszemek akkor. És ígérd meg, hogy csak rendes srácokkal jössz össze.
- Aha.
- Komolyan gondolom - mondta Jean azzal a hangsúllyal, mint amikor komolyan gondolja. Charles menekülőre fogta, de a nő követte a társalkodóba.
- Hadd foglaljam össze - mondta Charles, ahogy megigazgatta az órát a kandallópárkányon: - Nem akarod, hogy kikezdjek Erikkel, mert parás, szóval azt akarod, hogy inkább jöjjek össze vele?
- Nehogy összegyere vele - vágta rá Jean. - Tönkretenné a karácsonyt. Szerintem kéjgyilkos.
Charles felcsukolva nevetett, és a kisujját tartotta a nőnek:
- A rendes fiúkra.
- Ámen-ámen.


Csak aztán kora délelőtt lett, és Erik visszajött valahonnét (a sürgölődés közepette Charles nem vette észre, mikor ment el) és a jelenlétét ráadásul súlyosbította a jól szabott fekete öltöny, amit magenta nyakkendővel vett fel, mert nyilvánvalóan nem volt tekintettel Charles lelki üdvére.
- Erik! - kiáltott felé Charles a társalgóból, amikor rajtakapta, hogy elsuhan az ajtó előtt. - Gyere, Marpoirlockot játszunk!
- Köszönöm, nem, iszonyúan hangzik - közvetített a férfi, de megtorpant, és szörnyülködve lesett be. -Az mi?
- Nyomozós játék - segítette ki a rözsvendégek törzsvendége, Sean.
Körben ültek, földre szólt párnákon: Sean, ugye, és Alex, akik Amerikából jöttek nyaralni, és ott volt a brazil táncosnő, Angel, a francia bűvész, Remy, Rouge, aki vele együtt érkezett, és az ájtatos Kurt Wagner Ausztriából, és igen, Charles mindenkinek megjegyezte a nevét, és totál tegeződtek.
- Addig eljutottam, hogy nyomozós játék - közölte Erik -, de miért?
- Gyere, próbáld ki! - Charles egy szabad párnára intett. - Ragaszkodom hozzá, és szépen kérlek.  
Erik megengedett magának egy gúnyos félmosolyt, és az ajtófélfának támaszkodott. Charles szelíden vállat vont, és húzott egy kártyát a középen lévő kupacból.
A társalgó az angol vidéki otthon minden búját-báját magába foglalta: zsúfolt volt, nosztalgikus, a kelleténél lényegesen több lovas szoborral és könyvkredenccel, valamint olyan emberek festményeivel, akiknek a kilétéről Charles-nak csak hat rossz tippje volt, de a DNS-szerkezetük első látásra megragadta. Az összképet számolatlan szobanövény és túlcsorduló váza tette teljessé.
- Szóval - mondta Charles, a kártyát feltartva -, úgy működik, hogy én elolvasom a teljes rejtelmes esetet a hátlapról, és megadom nektek a szükséges nyomokat, aztán kezdődhet a móka.
Angel felgmatikus ujjongást imitált, Remy pedig megeresztett egy hurrát. Erik karba font kézzel állt a bejáratnál.
- Egy nő bemegy egy ivóba - mondta Charles. - Kér egy pohár vizet. A pultos kiszolgálja, majd rátart egy sörétes puskát. A nő megköszöni, és kimegy. Kérdés: mi történt?
- A vadnyugaton vagyunk? - kérdezte Kurt. Charles gondosan lefordította a kártyát.
- Irreleváns. Ó, és csak igen-nem kérdéseket lehet.
- A vizet köszöni meg - vetette fel Rouge -, vagy hogy ráfogta a fegyvert?
- Mindkettőt.
- Igazi a puska?
- Az.
- Ismerik egymást? - faggatódzott Angel.
- Nem.
A kérdések egyre záporoztak, Charles mosolya pedig Erik távoli közönyével együtt terebélyesedett.
- Fizetett a vízért?
- Talán. Nem számít.
- Csinált valamit, amivel megsértette a pultost?
- Nem.
- Tehát nem vágta az arcába a vizet?
- Nem. Megitta.
- És nem volt mérgezett?
- Nem.
- Tehát bejön egy nő az ivóba, vizet kér, és a pultos, akit nem is ismer, ráfogja a fegyvert, és ő megköszöni. Valami titkos gesztus?
- Nem az.
- Van olyan kultúra, ahol ez bóknak számít?
- Nem.
- A nő megijedt?
- Nagyon jó! Igen.
- Tehát félt.
- Nem.
- Mi van?
- Nem.
- Az Isten szerelmére - vágott közbe Erik. - A nő csuklott. Vizet kért, de nem múlt el, a pultos ráijesztett, elmúlt a csuklás, megköszönte, lelépett.
Volt egy kis döbbent csend.
- Bingó! - vigyorgott Charles.
- Ez fájt - közölte Remy.
- Nem szállsz be? - Charles húzott egy újabb lapott. - Tessék, egy nehezebb: egy különösen öltözött férfi hever az erdőben. Hogyan halt meg?
- Búvárruhában van? - vágta rá Erik. Charles bólintott. - Ismerem: városi legenda, hogy felszívta a tűzoltóhelikopter, aztán rálocsolták az erdőtűzre. Soha nem történt meg. Nem elég nagy hozzá a cső feje.
- Lehet olyat - vetette fel Rouge -, hogy pénzben játszunk, és a mister a mi csapatunkban van?
- Nincsenek csapatok - mondta Charles. - Ez csak egy kis közös agytorna.
Charles-nak olyan mázlija volt, hogy a következő körre Jean is becsusszant egy tálca frissítővel.
- A különlegességek éttermében egy nő leguánhúst kér - olvasta Charles a lehető leghátborzongatóbb hangján, és fürkészve körbekémlelte az arcokat. - Eszik egy falatot, leteszi a kést, villát, kimegy az utcára, és azon nyomban az autók elé veti magát.
- Csak nem egy szigeten rekedt nemrégiben? - horkantott Erik. - Egyértelmű: kannibalizmus. Azt mondták neki, hogy leguánt eszik, de emberhús volt. Most jön rá. Öngyilkos lesz.
Jean szemei rémülten elkerekedtek. “Kéjgyilkos,” tátogta Charles felé. A férfi rosszallóan hunyorított rá, Erik pedig ellökte magát az ajtófélfától:
- További jó mulatságot. - Majd elsétált.
Kínkuss következett.
- Ki szeretne Leggyengébb Láncszemet játszani? - vetette fel Charles. Alex füttyentett.
- Azok vagyunk mi, mindannyian.



- Lehet, hogy intelligens - mondta Jean -, de egy tapló.
- A tapló egy nagyon is intelligens létforma, úgyhogy ez a kettő nem zárja ki egymást - vitatkozott Charles.
Délutánra a vendégek szétszéledtek, és Erik is lelépett. Charles és Jean az étkező előkészítésében segédkeztek; a helység a leginkább egy parókiai konyhára emlékeztetett.
- Tudom, hogy mit tartasz benne vonzónak, de hidd el, hogy nem éri meg.
- Nem vagyok ráfixálva - ellenkezett Charles, és egy pillanatra elmerengett, normális-e, ha a tányérhalmok olasz turistalátványosságokra emlékeztetnek. Megköszörülte a torkát, amíg a kisujjával óvatosan megpróbált kiegyenesíteni egy fagylaltkehely-tornyot. - Csak érdekel. Geográfus. Ritkán akad professzor vendégem.


Erik az este pontosan ezzel a problémával szembesítette, amikor hellyel-közzel összeakadtak a huzatos folyosón: Erik a szoba zárjával szerencsétlenkedett, Charles pedig tartalék villanykörtét kézbesített Seannak.
- Lenne egy kérdésem - jegyezte meg Erik, rá se nézve.
- Igen? - torpant meg Charles, aztán megköszörülte a torkát. Eriknek sikerült benyitnia a lakosztályra, és elharapott egy győztes kis vigyort. Charles gyomra összeszorult.
- Az összes többi vendég nagyon fiatal.
- Te is fiatal vagy. És hivatalosan Youth Hostel.
- Én azt hittem - vallotta be Erik töredelmesen -, hogy a szálló neve Youth.
- Oh? Nem, az X.
- Hogy az X csak dísz - vont vállat Erik.
A párbeszédet némileg kínossá tette, hogy a folyosó két végéről beszéltek, de ez talán természetes azután, hogy anyaszült meztelenül incselkedik az ember a reggelis tálca felett.
- Senkit sem diszkriminálunk az életkora miatt - magyarázta Charles. - A körülményeket viszont a diákok igényeihez és pénztárcájához igazítjuk, valamint a te lakosztályodat meg a nyolcast leszámítva az összes többi szoba emeletesággyal rendelkezik, és több fős.
- Meg játékok vannak - emlékeztette Erik. Charles biggyesztett.
- Egyet fizet, mindent kap; az angol vendéglátás része. Remek kis Monopoly-meccsből maradtál ki az este, ha szabad megjegyeznem.
- Nem szoktam szocializálódni - közölte Erik, és a szavaihoz méltóan fél lábbal be is vonta magát a szobájába. Charles felöltötte a leghízelgőbb mosolyát, és lassan szólalt meg, édesen csorgatva a szavakat, mint a mézet:
- Akkor most mit csinálunk mi ketten?
Erik tekintete felé rebbent, ahogy megkapaszkodott a kilincsben.
- Jó éjszakát, Charles - mondta, mint egy ítéletet.
- Találkozunk a reggelinél.
- Az étkezőben fogyasztanám, ha egy mód van rá.
Charles meglepetést színlelt:
- Ó, felöltözve? - A tónusát igyekezett játékosnak tartani, hogy Erik kihátrálhasson a flörtből, ha szeretne. Erik ehelyett hátrarükverccel kitolatott.
- Nagyon vigyázz - mondta, aggasztóan alátámasztva Jean kéjgyilkos-teóriáját, és bevágta az ajtót maga után.


Másnap reggel valóban véletlenül akadtak össze, a hepehupás utcán. Egy újabb szelíd, bizsergető nyári nap, és a soha vissza nem térő alkalom arra, hogy az egyetem Charles-t valami last-minute meetingre hívja. Becsomagolta magát a leglazább öltönyébe (bőr könyökfoltok, meg minden), Oxford-cipőt húzott a miheztartás végett, és becélozta a biciklijét, amit a hotel kerítéséhez hegesztve tartott.
Eriket ott érte. A férfi aznap szürke öltönyt viselt, lila nyakkendővel, és egy papírpohárra markolt, amiben Charles felismerte a fővesztés terhe mellett kapható elvitelre-opciót.
- Jó reggelt! - dalolta óvatosan, és azt akarta, hogy ennyi legyen: hogy tiszteletben tartsa a távolságot kettejük közül, de Erik olyan baromi elveszetten festett az óházak között és pláne a virágoskertecske mellett, hogy Charles-nak megesett rajta a szíve. - Elkísérhetlek?
- Megköszönnék egy fuvart - bólintott Erik, hálásan. A tegnapi komor kedve a kávéval együtt gőzölgött el. Charles rajtakapottan bámult az áramvonalas biciklijére.
- Nincs autóm - mondta.
Erik finoman felvonta a szemöldökét.
- Ha taxit akarsz fogni - vetette közbe Charles -, akkor fel kell sétálni a főútvonalig. Hová lesz?
- Egyetem.
- Kiváló, én is oda tartok.
- Akkor? - vigyorgott Erik, és intett a fejével, hogy Charles kövesse.
- A főút a másik irányban van.
Ballagtak.
- Mi jót csinálsz az egyetemen? - faggatta Charles. Erik fél kezét a zsebébe gyűrve ment, és a homlokából az orrnyergére csúsztatta a napszemüvegét.
- Konferencia - jegyezte meg szűkszavúan, és Charles tudhatta volna, hogy egy Erik Lehnsherr az nem nyaral, az dolgozik júliusban.
- Részvétem - kockáztatta meg Charles. Erik a napszemüveg pereme fölül végigmérte.
- Azt gondoltam volna, hogy te szereted az ilyen hülyeségeket. - Az immárom üres papírpoharat kidobta egy közeli kukába. A járda szélére értek, és Charles nekiállt fuvar után nézelődni.
- Persze, én imádom, elhiheted, volt, hogy már a… tenyeremre jegyzeteltem… - Zavartan megköszörülte a torkát. Erik elnézően mosolygott rá. - Csak nem hiszem, hogy te különösebben rajongasz az ilyenekért.
- Gyűlölöm - mondta Erik élvezettel. - Minden percét.
Egy fekete bogárhátú végre megállt nekik, és Charles a hátsó ülésre kecmergett: Erik előre engedte.
- Darwin! - rikkantott Charles. - Remek látni téged!
- A szokásos menet lesz?
- Túl jól ismersz.
Erik vetett egy bizalmatlan pillantást a fiatal sofőrre a visszapillantó-tükörben. Nem szíjazta be magát: a lábát keresztbe tette, és a homlokába tolta a napszemüveget. A taxiban textilöblítő és műfenyő szaga lengett idillien.
- Kötelező konferencia? - érdeklődött Charles.
- Nem, állást keresek. - Erik kibámult az ablakon. Charles előtt lepergett kettejük közös élete: találkák a kávészünetben, bolyongó séták a campuson, Erik egy laptoppal, ahogy az órájára rohan, Charles vele szemben, a hóna alatt jegyzetekkel, középen összeérve gyors sok-sikert-neked csókot váltanak… kijózanodott.
- Az remek, ha tudok segíteni, szólj bátran, mindenkit ismerek, szívesen ajánllak.
- Csak nézelődök - igyekezett lehűteni Erik. - Voltam a Harvardon is.
- Oxford, Harvard; ne is add alább.
- Kitalálom…
- …az alma matereim.
- Két diploma?
- PhD.
Erik elvigyorodott.
- Nekem is.
Ragyogtak egymásra egy hajtűkanyarig, aztán Erik felocsúdott.
- Én persze Wittenberg. Meg a genfi egyetemen.
- Genfben tanítasz most is?
- Egyelőre. - Erik ezt olyan búskomoran mondta, hogy Charles tudta, több van a történetben.
- Indiszkrét: valamiért el kell menned?
Bingó. Erik mosolya ismét felöltötte azt az elégedett árnyalatot, amit a jelek szerint akkor viselt, ha az élete különös katasztrófáit szemrevételezte.
- Mondd az neked valamit, hogy Dr. Sebastian Shaw?
Charles megugrott ültében:
- Viccelsz? Az ősellenségem.
- Mi? Az én ősellenségem!
- Az enyém! - Charles felindultságában önnön mellkasára vert, aztán remegő kezekkel eligazgatta a haját. - Persze, ez nem szép - jegyezte meg. - Az embernek ne legyenek ellenségei, de…
- De? - dorombolta Erik. Charles megtört, és ontotta a sérelmeit, két kézzel hadonászva:
- Van ez a genetikai disszertációm, az egyik. Lényegében arról szól… lényegében reményt akartam adni az emberiségnek, érted te ezt? Azért érvelek, mindvégig, hogyha a valóra válik a legszörnyűbb félelmünk, és atomháború tör ki, az emberi faj akkor sem veszik ki, hiszen rohamtempóban adaptálnánk a megváltozott környezetünkhöz mutáció segítségével, és nem olyanról beszélek, hogy “hé, tegnap még nem volt két fejem,” hanem olyan mutációkról, amik hasznosak a túlélésre és amik korábban még sosem jelentek meg, és aminek a sugárzás-immunitás csak a része… és jön Shaw! - Charles felfújta az arcát. - Jön Shaw, és fogja a disszertációmat, és végig lehivatkozza, az az ő publikációjának az alapja, állandóan: “ahogy Xavier is megjegyzi,” és tönkretette az egészet! Azt hozta ki belőle, hogy egy atomtámadás genetikai szempontból egyenesen kívánatos lenne, mert a hatására létrejött mutánsok, ezt figyeld, feljebbvalóak lennének, mint az emberek! Ki hallott már ilyet? És túljutott az egyetemi berkeken, elhiheted. Tele van vele a net. - Szívott az orrán. - Rendben. A genetikai sarka a netnek. És ott van a nevem. Az én teóriámra építette az egész… hebehurgya… mifenét.
Rövid csönd következett, amibe az eleddig némán vezető Darwin belemotyogta, hogy “részvétem.”
- Rendben - mondta Erik -, lehet a te főellenséged.
- Közös - hagyta helyben Charles engedékenyen. - Veled mit művelt?
- Csak egy antiszemita szar alak.
- Mi? De azt jelentheted is.
- Hát ez az: soha nem mond semmi bizonyíthatót, semmi konkrétat. Hordában veszi fel a színesbőrűeket: arabok, afro-amerikaiak, indiaiak, akit csak ér, a kollegámat, Janost, Azazelt, annyira anti-rasszista látszatra, hogy az már önmagában sértés, emelte a női professzorok fizetését, és akkor itt vagyok én. - A hajába túrt, idegesen. Charles a tekintetével követte a mozdulatot. - Újra mondom, hogy nincs erről semmi konkrét a kezemben, de az évek alatt kvázi megbeszélte velem, hogy abban hisz, hogy a más-más genetikai felépítésű emberek más-más intelligencia-hányadost örökölnek, és én a véremnél fogva alkalmatlan vagyok arra, hogy tanítsak.
- Whoa.
- És hogy a zsidó diákok számát limitálni kéne. Mert sosem leszünk elég intelligensek.
Charles füttyentett.
- Shaw náci?
- És én vagyok az alibizsidaja - bólintott Erik. - Körbemutathat, közben meg folyamatosan fagyasztja az összeget a kutatásomra.
- Mit vizsgálsz?
- Alternatív energiaforrásokat. Az emberiség mindent elkövetett a kipusztulásáért, ránk is fér, de még nem késő, hogy legalább egy tűrhető százalék túlélje.
- Na - mondta Charles olyan hangsúllyal, mintha egy durcás gyereket vigasztalna, és kis híján megütögette Erik vállát. - Azért nem vagyunk mi olyan rosszak.
- Elpusztul minden, amihez hozzáérünk - sóhajtott a férfi. - És van kiút, és senkit sem érdekel. A kőolajat évtizedekkel ezelőtt el lehetett volna felejteni végleg, de még mindig ölnek a nevében. - Maga elé meredt. - Ha azt mondod, hogy Shaw az atomháború híve, és mellé még koholt indokokkal szabotálja a kutatásomat, akkor elkezdenek ötleteim lenni.
- Neki sem lehet érdeke…
- Tudod, hol van  a világon az egyetlen részecskegyorsító? Genfben. Ki dolgozta ki a biztonsági előírásait? - Magára bökött, aztán gyöngéden hozzátette: - Részben.
- Részecskében - bólintott Charles.
- Félek - szólt közbe Darwin. - Nem lehetne ezt a Shaw-fickót lecsukatni? Nem százas, az tuti.
- Ne hallgatózz - szólt rá Charles. - Privátim szövünk világmegváltó terveket.
- Charles, te édes vagy és naiv - kezdte Erik, olyan lesújtott hangsúllyal, ahogy minden jobb monológ indul, de meglephette magát, mert egyszerre elhallgatott. Charles ismét fészkelődni kezdett, és a bőrülés halkan nyekergett:
- De gondolj csak bele, ha Oxfordba jössz, vagy a Harvardra… de leginkább Oxfordba, és szerzel elég pénzt a kutatásodhoz, akkor…
Erik a fejét ingatta.
- Bizonyítékot kell gyűjtenem. - A tenyerébe öklözött. - Az indiszkrét sofőrnek igaza van, Shaw-nak rács mögött a helye, ezért vagyok még mindig vele, csak bizonyíték kell-
- Nem kell tönkretenni senkit - érvelt Charles. - Nem kell lehúzni. Elég, ha jobb alternatívát kínálsz fel.  
Erik megnyalta az ajkát.
- Néha a haláláról álmodom.
- Ember! - kiáltott Darwin. Charles egy pillantással elhallgattatta, aztán szusszantva hátradőlt.
- Én egyszer elképzeltem, hogy arconlöttyintem pezsgővel, de aztán lelkiismeretfurdalásom lett. Ki tisztítaná ki az öltönyét? Biztos, hogy nem ő. Nem olyan fickónak néz ki. És még borravalót sem adna a mosodában.
- A borravalóról szólva - fordult hátra Darwin -, megérkeztünk, uraim.
Charles kvázi lefizette. Nézték, ahogy elhajt a napsugárúton, aztán Charles azt mondta:
- Hát akkor. Az én tanszékem arra van, és a tied… arra.
- Aha - mondta Erik elmerengve, és ismét a hajába túrt.


- Álláskereső professzor - érvelt Charles. - És a főellensége föl akarja robbantani a világot.
Jean nem volt meghatva. Charles a recepcióasztalon ült, a lábát lóbálva, Jean pedig igyekezett professzionálisnak mutatkozni egy vörös kosztümkabátban.
- Mármint nincs konkrét terve - tisztázta a férfi. - Remélem. Csak megtenné, ha lehet.
- Örökbe akarod fogadni Lehnsherr-t - állapította meg Jean unottan. Charles az ajkára harapott, és a szőnyeg mintáját nézte.
- Szerintem csak nagyon meg akarom kefélni.
- Aggaszt, hogy nem tudod eldönteni.
- Persze emellett szeretném, ha tökéletesen rendben lenne az élete…
- ...és meg is akarod oldani helyette…
- ...de mindenkinek ezt kívánom, tehát…
- Khm - hajolt az arcába Jean. - Téged tekintve a szex sem éppen exkluzív.
- Nem tudom - mondta Charles, és a tenyerébe temette az arcát. - Még sosem találkoztam hozzá hasonló férfival.
- Itt kezdődik - fintorgott Jean. - Ezt mondtam Logannél.
Charles győztesen rábökött:
- De azóta Scottal vagy, szó-- Jean?
- Ühm. - A nő maga elé vonta a tabletet. Charles leszökkent a pultról, és szembefordult vele.
- Megint Logannel?
- Beszéltem vele - dünnyögte Jean.
- Megyek, és megkérem Erik kezét - közölte Charles, azzal elsétált.

Charles-nak a Taxis Párbeszéd ment a fejében egész nap; szóval volt egy Taxis Párbeszéd, a Terefere a Folyosón, a Szóváltás a Hálószobában, a Marpoirlock és Amikor Erik Bejelentkezett, és mindezekre Charles így gondolt, nagybetűvel. Amikor Erik ismét felbukkant az életében, aznap délután, Charles gyanútlanul teregetett a sejtésnyi kiskertben: kifeszítette a zsinórt a platán és a legközelebbi ablakbála között, aztán fehér terítőket csipeszelt fel. Az egyik terítő megszólalt:
- Bú.
Charles férfiasan hanyattvágódott a fonott kosárban. Erik előkerült a terítő mögül, és vigyorogva talpra segítette:
- Megijesztettelek?
Charles megpróbált méltóságteljes lenni, de Erik már csak felgyűrt ujjú inget viselt, és alatta atlétát, és a legtöbb gombot elunta. Charles letörölte a földes tenyerét a nadrágjában, és motyogott valamit arról, hogy él még. Erik zsebrevágta a kezét, és billegett a sarkain.
Erik zavarban volt.
- Hogy ment? - kérdezte Charles.
- Ja? Nem tudom. Jól. - Erik érdeklődve közelebb hajolt az egyik abroszhoz, és megjegyezte: - Heh.
- Tönkrement a centri - magyarázta Charles, és amíg Erik figyelmét még mindig a nagymosás kötötte le, gyorsan hullámba szántotta a haját. Erik rajtakapta. - Öhm - mondta Charles, két kézzel a frizurájában, amit kitartóan igyekezett mellékes gesztusnak álcázni -, az ágyneműt tisztítóba visszük, de az abroszt itt szoktuk mosni, jobban megéri, csak bedöglött a centri, tehát ki kell teregetni.
- Miért nem szóltál? Meg tudom szerelni. - Erik kicsit belearaszolt a virágágyásba annak érdekében, hogy lazán a hostel falának dőlhessen. A karját keresztbe fonta a mellkasán. Charles megnyalta az ajkát.
- Legközelebb neked szólok - ígérte. - Logan már rajtavan.
- A farkasember? - hunyorított Erik. - Ő nem a szakács?
Charles szelíden vállat vont, és felemelte megint a kosarat az illatos abroszokkal.
- Én pedig a hosteligazgató vagyok.
- Akartam is kérdezni, mi ez a kibaszott multitasking.
Charles rápillantott. Talán ez volt az egyik legkülönösebb dolog Erikben: a modora nyers volt, de soha nem ellenséges. Tisztelet a kivételnek.
- Jóban lennél Ravennel - állapította meg Charles. - Igazatok van, egy profi nem így csinálja. De működik, az a lényeg. - Kicsit lábujjhegyre állt, hogy jobban felérje a zsinórt, amit minek kötött ilyen magasra hogyaza, és ügyetlenül eligazgatta rajta a következő terítőt. - Ez az egész igazából csak egy ötlet volt. Amikor kollegista voltam, sokszor nyáron is inkább itt maradtam, meg Raven is. Egy olyan helyet akartunk, ami marginálisan különbözik az otthonunktól.   
Erik felnézett a szerény kis hostelre.
- A tökéletes szállás - állapította meg.
- És akkor még lemaradtál a rádiójátékról vasárnap este - mosolygott Charles. Játszintok és nárciszok nyíltak körülöttük, a levegőben a nyár üde illata zsongott, és a platánlevelek átszűrték fényt.
- Szép hely - mondta Erik, és végigmérte Charles-t. - Hívogató.
- Úgy örülök, hogy idetaláltál - mondta Charles. Eriknek az a kampós mosolya következett, gúnyos és éles, ahogy ellökte magát a faltól.
- Illik hozzád. Bona fide. - Közelebb lépett. - Belegyalogoltam a csinos kis álmodba.
Charles maga előtt tartotta a nyirkos terítőt, ami a mellkasának tapadt, ahogy Erik megállt előtte. Charles hátravetett fejjel felnézett rá. A férfi az ajkait figyelte, és Charles nem állta meg, hogy el ne vigyorodjon: lassan, lustán. A tekintete találkozott Erik tekintetével lesütött pillái alól.
- Csak tudnám - mondta Charles -, hogy honnan veszed, hogy olyan nagggyon veszélyes vagy.
- Veszélyes? Nem. Csak egy kibaszott katasztrófa.
- Meséld... - kezdte Charles; nem vette észre, hogy Erik közelebb hajolt, csak amikor a férfi visszahúzódott, és egy lépést hátrált. -... el.
- A földön tartod - mondta Erik. Charles nem értette. - Az a kezedben, a tischdecke.  
- Oh? - Charles észbe kapva felemelte a terítőt, és zavartan megjegyezte: - Terítő. Nem különös, hogy ezeket a szavakat felejtjük el?
Erik még egy lépést hátrált, és ismét a ház falának dőlt. Charles tehetetlenül gyűrögette a kezében a terítőt. Elterelte a témát? Ő? Tényleg?
- Elváltam - mondta Erik. - Lassan egy éve.
A szavakat a fogai közül szűrte.
- Sajnálom - felelte Charles üresen. Erik megint elvigyorodott, és ránézett.
- Két gyerekem van. Ikrek.
- Hány évesek? - bukott ki Charlesból. Nem tudta megállni, hogy ne érdekelje. Erik meglepettnek hangzott:
- Err, tizenhárom.
- Az csodálatos - jegyezte meg Charles. - Hé, apuka vagy. Az elég jól hangzik, nem?
Erik vállat vont, és félrenézett.
- Csaltam az asszonyt. Szóval elváltunk. A gyerekek nála vannak.  
Charles csak bólintott rá. Erik zavartnak tűnt.
- Nem gondolom - folytatta -, hogy egy személy egy másik személyhez tartozhatna. Magda nem értett ezzel egyet.
- Ez esetben jó, hogy elváltatok.
Erik szárazon nevetett. Charles végre eljutott addig, hogy a koszos abroszt visszaejtse a kosárba, és leporolta a kezét.
- Nem bántad meg, nem?
- Nem. Én világosan megmondtam neki, nálam hogy néz ki az egész.
- Akkor nincs miért szégyellned magad.
Erik felvonta a szemöldökét. Charles állta a tekintetét.
- A munkám attól függ, meddig tűröm még, hogy egy faszfej a számba tiporjon - mondta Erik -, és elveszítettem a családom, mert félrekeféltem.
- Ahogy én látom - mondta Charles halkan és komolyan, ahogy közelebb lépett; a fű surrogott alatta, és az abroszok fehéren lobogtak -, adott egy elképesztően elhivatott és szenvedélyes földrajzprofesszor, akinek arany a szíve és acél minden idege; és aki talán egy kicsit túl komolyan veszi magát.
Erik ellökte magát a faltól. Egymással szemben állnak, a hűs fényben.
- Mit tudsz te erről? - kérdezte Erik. - Te és a feleséged…
- Hogy kim?
- Üm, Raven?
- Raven?! - Charles felnevetett. Erik értetlenül nézte. - Raven a húgom!
Erik a háta mögé mutatott:
- Együtt vezetitek a szállodát, ki van írva a neve.
- Igen, és családi vállal... várj. Te mindvégig azt hitted, hogy nős vagyok?
Erik győztesen elvigyorodott.
- Szar alak vagyok - jelentette ki elégedetten, és futólag megérintette Charles arcát: a hüvelykujját húzta el az álla alatt. Charles az érintés után hajolt, de Erik ismét meghátrált; tapasztalatlanul, a fal felé. Charles közelebb törleszkedett, és megtámaszkadott Erik vállai mellett a falon, ahogy hozzá hajolt:
- Neked van egy nagyon konkrét elképzelésed arról - mondta -, hogy milyen ember vagy. És az a legszebb az egészben, hogy tévedsz.
Erik félrehajtotta a fejét.
- És ezt te jobban tudod, mint én - dünnyögte -, mert kemény két napja ismersz?
Charles Erik lábai közé ékelte a combját. A férfi lélegzete fennakadt.
- Kőkemény két és fél napja - mondta, a szavakat elnyújtva. Erik tehetetlenül előre lökte a csípőjét. - Nem tudsz elriasztani magadtól - közölte vele Charles.  
- Azt hitted, ez minden? Édesem.
Charles felszusszant, és hátralépett. Erik önkéntelenül is utána kapott.
- Holnap reggel utazol el? - kérdezte Charles, ahogy felvette a földről a ruháskosarat.
- Jah.  
- Activity-este van - mondta Charles. - Ki ne hagyd.


Elsétált. Ennek több oka is volt: egy, a kertben azért mégiscsak botrányosan nyilvános helyen voltak, kiváló rálátással a társalgóra. Charles-nak voltak tapasztalatai botrányosan nyilvános helyekkel, és újévi fogadalom 1999: Soha Többet.
A másik: szerette, ha fölényben van. Jól esett az önbecsülésének.


Erik viszont nem mutatkozott az Activity-esten, pedig Charles átütő sikerrel mutogatta el a mozivásznat és az álcahálót. A magabiztossága némileg megsínylette Erik tüntető hiányát, aki a vacsoránál is csak futólag jelent meg: Charles csak hosszú lábakon suhanó sötétséget érzékelt belőle,  mielőtt szem elől tévesztette.
Amikor este megállt a hatos szoba ajtajánál, készen volt rá, hogy elnézést kérjen, amennyiben a délután során, vagy úgy egyáltalán, túl rámenős volt, és hogyha Erik megtenné, hogy ezt nem veszi figyelembe a hostel értékelésénél a booking.com-on, valamint, hogy jót tenne nekik egy Facebook-lájk, és kérjen-e neki taxit holnap reggelre - meg ilyenek. A kopogtatására Erik nem reagált, az ajtót viszont nyitva találta.
A szoba kellemesen hűvös volt a kora alkonyatban, és Erik bőröndje indulásra készen állt a szekrénynek támasztva. Valami összeszorult Charles gyomrában, amit úgy döntött, átmenetileg figyelmen kívül hagy, aztán a székre esett a pillantása, rajta Erik zakója.
Erik a fürdőszobában. A vízzúgás hamar elállt, és Erik kikiabált:
- Te vagy az?
Charles óvatosan betette maga után az ajtót, és kulcsra fordította.
- Ha rám gondolsz, akkor igen - jegyezte meg esetlenül, aztán észrevett az asztalon valamit. - Te sakkoztál!?
- Nem tudok kiigazodni rajtad - közvetített Erik, ahogy kinyílt a fürdőszoba ajtaja, és ott állt, a dereka körül azzal a fehér törülközővel, amit Charles soha többé nem fog kimosni, nincs az az Isten, és nyirkos, sötét volt a haja, a mellkasán pedig igazságtalan vízcseppek peregtek. Erik a csípőjével belökte az ajtót, és folytatta, ahogy Charles felé közelített: - Kikezdesz velem, aztán faképnél hagysz, aztán eltalálod azt az öt percet az életemből, amit pucéran töltök. Be van kamerázva a hostel, vagy mi van?
- Meztelenül alszol - mutatott rá Charles. - Arról nem én tehetek. Mi ez?
- Sakkészlet. Foglalj helyet.
- Azt hittem - mondta Charles -, gyűlölöd a játékokat.
- Az értelmetlen játékokat - hagyta helyben Erik, ahogy leült a szemben lévő székre. Felkönyökölt. - Nemrég még profi emberismerő voltál, mi történt?
Charles zavartan megnyalta az ajkát. Erik némileg félreértelmezte a gesztust; a baljával még mindig támaszkodott, de a jobbja az asztal alá tévedt.
- Nézd, Erik - mondta Charles. - Beszéljük ezt meg, mint férfi a férfivel. De előbb áruld el, szeretnél-e taxit holnap reggel, vagy segítséget a bőrönddel, bármit.
- Vannak terveim - duruzsolta Erik. A keze mozogni kezdett.
Szóval ott voltak a pasztell szobában, a faasztalon ártatlan bíborkacsokor és egy utazó sakkészlet, amit Charles még mindig nem bocsátott meg, és Erik metodikus közönnyel állt neki maszturbálni.
Charles keresztbe tette a lábát, és kissé hátradőlt a széken. A tekintetével Erik tekintetét kereste.
- Csak nézni fogod? - kérdezte Erik. Charles szótlanul odébbtolta a sakkot, szabaddá téve az asztalt, és felé biccentett:
- Úgy, hogy lássam.
Erik vette a kihívást, és felült az asztalra, széttárt lábakkal.
Charles alig öt perce még a szalvétarendelésüket számlázta.
Charles szerette az életét és az életének a fordulatait. És volt valami, amit szeretett Erikben, valami bosszantóan megfoghatatlan, egy sejtés csak, valamiféle baljós előérzet pontos ellentéte.
Charles végigfuttatta rajta a pillantását, megőrizve a látványt: így akar majd emlékezni rá, és emlékezni akar rá mogorván, mérgesen, nevetve; emlékezni akar Erikre.
- Lassabban - mondta száraz torokkal. A tenyerét a saját merevedésére szorította a nadrágon át, de ennél nem ment tovább. Erik mellkasa zihálva feszült meg, a szemeiben és a mosolyában valami pimasz kihívás volt, mintha arra számítana, hogy Charles bármelyik pillanatban kihátrálhat a helyzetből. Hogy bármikor magára hagyják.
- Állj fel - kérte Charles, és még hátrébb húzta a széket, amíg a rózsafakomódnak nem ütközött a háta megett. Erik hanyag eleganciával mászott le az asztalról: magabiztosan mozgott, uralva a teret, úgy tűnt, vele mozdulnak a fények. Megállt Charles előtt, és volt az egészben valami maróan obszcén; valószínűleg Erik meztelenségének különbsége a korábbi meztelenséghez képest.
Charles a férfi csípőjére simította a kezét, és egyszerűen előre hajolt.
Erik káromkodott, és megkapaszkodott a komódban. A térdei megrándultak.
Charles ízekre akarta szedni, megvizsgálva minden porcikát. Kevesebb, mint tíz óra, és Erik megy tovább egy feldúlt élet útján, egy idegen élet után. Ahogy Charles végignyalt a hosszán, könyörgött: emlékezz rám.
- Charles - lihegett Erik, édes Erik, keserű Erik, és az íze sós. Charles hajába markolt, az ujjai között morzsolgatva a tincseket. Nyirkos hangok és a szex tömény szaga. Erik feszes combja megfeszült, és előre lökte a derekát; Charles stabilan tartotta, a hüvelykujjával a kiugró medencecsonton körözve. - Bassza meg, ha látnád magad - suttogta Erik, és felnyögött. - Bassza meg, Charles…
Charles kiengedte az ajkai közül, és felnézett rá.
- Ágy? - kérdezte puhán. Erik felmordult, és az ingénél fogva markolta meg: megkísérelte elcibálni az ágyig és levetkőztetni, egyetlen dicső gesztusban, aminek a vége az lett, hogy a tépett ing csak csüngött Charles gömbölyű vállán, ahogy a puha matracon nyekkent.
Jó választás volt ez a matrac. Határozottan jó ötlet.
Erik fölötte térdelt, és úgy bánt a nadrágjával, mintha az személyes merényletet követett volna el ellene.
- Meg tudtalak volna baszni a recepción - mondta. - Ahogy ott játszadoztál azzal a tollal…
Charles keblében némileg költőibb érzelmek dúltak: valamire olyasmire gondolt, amíg még volt értelmes és jól megfogalmazható gondolata, hogy Eriknek igazán szüksége van egy barátra.
- Én téged? - kérdezte.
Erik, akiben örök lelki társra lelt a multitaskingot tekintve, lecibálta róla a nadrágját, közben felnyögött, közben megcsókolta, és közben kijelentette:
- Igen, igen.
- Egy pillanat. - Charles kihengeredett alóla, és majdnem elvágódott a bokáig tolt gatyában. - Akeservit.
Erik a szájához szorította az öklét, és úgy bámult rá. Charles egy kissé nevetségesnek érezte magát, ahogy a fürdőszoba felé pattogva megpróbálja végleg lerugdosni magáról a nadrágját, de Erik valami olyasmit motyogott, aminek része volt a “...dich süß,” ami Charles kósza némettudása alapján imádnivalót jelentett, a dich pedig… valami mást.
A fürdőben felnyitotta a tükrös szekrénykét, és győztes kis rikkantással síkosítót és óvszert vett elő a nagylelkűen porciózott adagból. Erik elhalóan felhördült a háttérben.
Charles gyorsan ellenőrizte, mióta áll ott a diszkréten síkosító/masszázsolaj kettő-az-egyben.
Nem olyan régóta.
Az X elvégre diákszálló volt.
Charles visszatért a hálószobába, és Erik kezébe nyomta a szerzeményeit.
- Készítsd elő magad, kérlek.
Levette az inget. Erik nézte közben. Charles felhelyezte az óvszert.
- Ich will dich jetzt - zihált Erik.
Amikor Charles behatolt, az ágy finoman faragott támlája a falnak csapódott. Vakolat pergett le. Erik gyakorlatilag vonyított alatta, megfeszülve. Charles megtámaszkodott a könyökén, és egy óvatosabb lökés következett, aztán, ahogy Erik a fenekére markolt, egy megetteafene, és megint két erősebb.
Erik ott volt alatta, ő ott volt Erikben. Hitetlenkedve nézte, ismét csak a tekintetét keresve. A pillantásuk összeforrt. Erik haja ziláltan pihent a homlokán, az ajkait eltárta. Charles felhúzta magához ülő helyzetbe, hogy Eriknek nagyobb mozgástere legyen.
Meg mert komolyan aggódott a fal testi épségéért.
Egy ponton a szőnyegre kerültek. A szőnyeg puha volt és kevéssé balesetveszélyes. Charles négykézlábra állította Eriket, aztán megint a hátára fektette. Csókolta, amíg még volt lélegzete, hozzábújva zihált, amikor már nem, a homlokát a férfi nyakába hajtva, Erik illata: arcszesz, friss és éles. Erik a hátát karmolta, a hajába tépett, a teste vonagló erő és akarat, aztán a legteljesebb megadás és egy utolsó szorítás, egy utolsó:
- Bassza meg, Charles…!
Még pár lökés. Valami felparázslott a medencében, és lángként folyt szét az ereiben. Erik mellkasára esett. Erik valami olyasmit mondott, hogy “unf,” Charles pedig, hogy “hah… hah…!” - aztán csak néztek egymásra.
- Feküdjünk le - javasolta Charles. Erik egy bólintással egyetértett, de egy darabig még nem mozdultak. Charles egy szégyellős orrbökéssel nógatta:
- Gyerünk.
- Előbb a neked kell megállnia - közölte Erik sajátos angolsággal, ami nagyon meghatotta Charlest.
Charles kiment a fürdőszobába, érzékeny búcsút vett az óvszertől, majd meleg vízzel megnedvesített egy kettes számú törülközőt. Amikor visszatért, Erik célzatosan a falhoz húzódva hevert, cseppet sem művi pózban, mint egy germán félisten vagy focilegenda. Charles óvatosan letörölgette Erik hasát, aztán magát, aztán bocsánatkérően csücsörítve simította végig a szőnyeg perzselő nyomait Erik térdén.
- Ne haragudj érte.
- Gyere már ide - morogta Erik, magához húzta Charlest, és a takaróba gubózta. Charles igyekezett közömbösen heverni, mert nem egészen volt biztos benne, innen most merre tovább. - Nemmésztesehová - igyekezett Erik eloszlatni az esetleges félreértéseket.
- Aludjak veled? - kérdezte Charles.
- Maradj velem - mondta Erik.
Charles átkarolta. Erik bőre forró volt, a dereka köré kulcsolódó lábai még mindig nevetségesen hosszúak, és Charles csak azért simította a hasára, aztán a mellkasára a kezét, mert még mindig nem hitte el.
De talán majd adódik egy találóbb alkalom rákérdezni az edzéstervére.
Remélhetőleg.
- Te, Charles? - dünnyögte Erik, ismét azzal az elomló, álmos németséggel, ami egészen különös dolgokat művelt Charles hevesen dobogó szívével.
- Hmm?
- Te azt vágod - mondta Erik, ahogy még közelebb törleszkedett -, hogy az emberek frankón fizetnek azért, hogy veled élhessenek?
Charles felnevetett. Próbálta visszatartani, mert tudta, hogy hülyén nevet. Erik talán nem így gondolta, mert a vállába csókolt.
A csókjaikban még mindig volt valami ügyetlen.
Charles rátért Erik tarkójának cirógatására, és azt duruzsolta:
- Ugyan, kérlek.
- Tudod, hogy így van - erősködött Erik. - Te tartod ebben az izében a lelket.
- Hostelben.
- Ja.
- Az németül is úgy van, nem?
Erik kikereste Charles fenekét a takaró alatt, és rávert.
- Na - tiltakozott Charles. - Nem én felejtek el szavakat életem legjobb orgazmusa miatt.
Erik keze a helyén maradt. Egy kicsit hallgattak. A szürkület szelíden kiteljesedett: lágy árnyak hullottak köréjük. Charles végighúzta az ujját Erik valószínűtlen mellkasán, és megjegyezte:
- Amúgy.
- Amúgy? - dünnyögte Erik.
- Tekintve - mondta Charles -, hogy alapvetően is arra a döntésre jutottál, hogy Oxford lenne a legelőnyösebb választás…
- Soha nem mondtam ilyet.
- ...és gyakorlatilag már föl is vettek…
- Részt vettem egy konferencián.
- ...igazából maradhatnál.
Kis szünet. Erik lehunyorgott Charles-ra.
- He?
- Tudsz dolgokat szerelni - mondta Charles. - És vasalni is.
- Nem fogok pénzért vasalni. Dolgokat szerelni talán.
- És tudsz sakkozni - folytatta Charles.
- Miért sejtettem, hogy ez a resumé része?
- Mert már mindenkit megaláztam belőle. “Személyi sakkasszisztens.” Fontold meg. És “dologszerelőember.”
- Hmpf. - Erik megtámasztotta az állát Charles feje búbján. - Gondolkozhatok rajta?
- Tikk-takk.

Tikk.

Takk.


Lights will guide you home
And ignite your bones
And I will
try
to fix you





komment: IGEN // nem
ismét, a hoteltulajdonos!Charles Sliver ötletének felhasználásával született meg, és Erik, mint földrajzos, Pangea és ikeracity ötlete. tehát a foglalkozásokat gátlástalanul raboltam. 
a marpoirlock létező játék, ezekkel a kérdésekkel. csak nem ez a neve. hanem "fekete históriák," asszem.

38 megjegyzés:

margaery. írta...

mégis hogy csinálod ezt? :D
mármint hogy AU, de a karakterek meg minden teljesen a helyén van.meg ezek az ötletek wow :D
amúgy már kezdtem hiányolni Cheriket,mert mostanában csak Stucky ficeket olvasgattam (angolul, a ficlistádból, hah)

"Erik(..)
- Néha a haláláról álmodom.
(..)Charles(..)
- Én egyszer elképzeltem, hogy arconlöttyintem pezsgővel, de aztán lelkiismeretfurdalásom lett"

ezek ketten :D Charles maga a megtestesült szivárvány, Erik meg hozza a formáját :D ja, és a cím is tetszik :) (tudtam,hogy a Fix you lesz :D )

Raistlin írta...

van egy címkategória nálam, a baszdmegcím, amikor már elegem lesz belőle, hogy a dokumetum kitartóan "HOSTELES CHERIK FIC.DOC"

rengeteget jelent, hogy tetszik, mert tényleg baromira nem tudtam mit kezdeni vele, szerettem az alapötletet, de a vizsgák miatt töredékekben írtam szóval napjaim voltak megkérdőjelezni minden kurva döntésemet és vagy nyolcféleképpen lett vége *levegő ki*

tényleg nagyon szépen köszönöm a kedves kommentet, meg hogy vagy. meg ilyenek. murr.

Storm child írta...

Úgy megörültem mikor láttam,hogy van friss ;u; és ez halál aranyos volt,Charles pedig olyan kis kínosan drága[főleg mikor beviszi a reggelit,atyaég]. A taxis résznél meg annyira ők,hogy dahhw (és ezzel a mai értelmes komment írást letudtam).
Köszönöm,feldobtad az estém.:)

Raistlin írta...

*dorombol* úgy örülök, hogy tetszik, és a "kínosan drága" az a charles, akiben hiszed, de te két szóban fogalmaztad meg, amit én 19 oldalban *kalapemelés*
[valamint kölcsönösen dobálódó esték ilyen tündéri kommentek hatására]

Hattie írta...

"- Én egyszer elképzeltem, hogy arconlöttyintem pezsgővel, de aztán lelkiismeretfurdalásom lett."
*azóta sem hagyta abba a nevetést. százszor elképzelte a jelenetet. lassan a pokrócába fullad, miközben próbál nem felkelteni senkit.*
és nagyon szeretem ezt a számot. és az új avatarod is juj, és első mosolyom a tiéd mára.

Raistlin írta...

hoppmosoly *visszamosolyogja*
ha ez a bekezdés száz lájkot kap akkor megírom ahol charles tényle--- ja nincs is lájk gomb. hoppá.

ayacska írta...

Aww Cherik~ Nem tudom mit művelsz, vagyis hogyan műveled, hogy imádok minden ficet velük (na jó, legyünk őszinték, imádom minden ficedet, van páros amit csak azért szerettem meg, de ez már off ide) de imádom. És az a baj, hogy nem tudom hosszasan részletezni nekem, hogy miért.

És írtam egy két oldalas ömlengést, hogy miért imádlak (és ennek ellenére miért nem írok kritikát rendszeresen. Na pont ezért mint most) de végül vissza olvastam és töröltem. ^^"
Pillanatokon múlott, hogy egyáltalán ez el legyen küldve.

Raistlin írta...

de
de
de
de engem minden érdekel. és gyerünk, ez a hozzászólás-szekció, ez a tiétek, itt nincs off.
[ugyanakkor teljesen megértelek. én is mindig mindent visszatörlök, ha másoknál kommentelek.]
nagyon örülök, hogy végül ezt azért elküldted, mert rengeteget jelent, és nem tudom eléggé megköszönni. ❤

Moszat írta...

Hát ez a vizsgaidőszak vége felé amikor az idegrendszerem amúgy is kezdi bemondani az unalmast... ez ez a cherik úgy jött most ill úgy szállt alá nekem aranyfénybe burkolózva és mellé diszkrét hallelúja kórust hallatva mint mint... szóval megmentett. És imádtam. Természetesen. Ahogyan az eddigi összesedet is. Az az elképesztő amúgy hogy én már egy ideje tuljutottam az xmenes korszakomon, de ilyenkor mégis újra fel tudod ébreszteni bennem a tüzet irántuk. Egyszerűen megunhatatlan ahogyan hozod Charlest mint egy emberi cupcake-et és Erik meg valami kis morózus állatka... *most közvetlenül azután írok miután elolvastam a ficedet szóval az agyam még nem heverte ki ezt a shddjfjwbajwjejwjwjwn érzést mármint ilyenkor konkrétan defektet kap az írásaid után az agyam és nem nem akarok visszatérni a büntijog világába*
Köszönöm, hogy olvashattam. ÉS KÉREKSZÉPEN MÉG ÉS SOSE HAGYD ABBA AZ ÍRÁST.

Raistlin írta...

*kinyomtatja a kritikát, szórólapként sokszorosítja, és mintegy mellékesen elhelyezi a város főbb pontjain*
Nagyon szépen köszönöm, moszat vagy. (És zseniálisan fogalmazol.)
Éséshujuj. Juj.

jederanalexa írta...

Ez a fic hasonló reakciót váltott ki belőlem, mint az Assemble, az az sírva nevettem végig az egészet. Charles édes volt, Erik meg hát... Erik.
Imádtam a történet minden sorát, és köszönöm, hogy olvashattam.
U.I.: Az új avatarod nagyon jó. :)

Raistlin írta...

Köszöni az új avatarom, és köszönöm én is, de én nagyon. ;u; Imádok a srácokkal dolgozni, és fantasztikus, hogy ilyen remek olvasóim vannak ^^

666rytus írta...

Ez őrült jó volt!
„Erik Lehnsherr pontosan úgy festett, mint aki egy hegyi valkűr és egy narcisztikus bérgyilkos századokon átívelő szenvedélyéből született, és jól nézett ki az igazolványképen.
Ami bizonyítja, hogy nem ember.” (meggyőződésem, hogy senki nem az, aki jól néz ki rajta, lehetetlen…)
Ez a Marpoirlock tök jó lehet, bár Erikkel én sem szívesen játszanék, kivéve ha a mister csapatában lennék…
És a lényeg! Ott zsongott körülöttük végig ez az elfojtott izgatottság, ami az őrületbe kergeti az embert, annyira jól érzékeltetsz; a szófordulatok, amin jókat kacagtam és hogy imitt-amott becsempészted a többi szereplőt is… Köszönöm!
(Nem tudom miért akarom mindig Charlest a passzív félnek képzelni, de rendre rácáfolsz … :)

Raistlin írta...

Charles fiatalabb, mint Erik, alacsony, törékeny, feminin és egy adag napsugár, és mind úgy vagyunk kondicionálva, hogy őt lássuk a passzív félnek, azt hiszem, és nekem se jutott eszembe másképp, amíg el nem olvastam az első top!Charles ficet (és nincs belőle sok) és akkor felkaptam a fejem: mert oké, Erik is elég tapasztalt, de Charles meg baromi lelkes, imád flörtölni, imádja a szexet ("I'll tell you in the morning") és szerintem a csupa energia és kíváncsiság és csökönyös/arrogáns személyisége megmutatkozna abban is, hogy az ágyban is ő tervez, ő irányít, Erik pedig örül, ha végre elengedheti magát, és nem ő van kontrollban, ha megbízhat valakiben annyira, hogy ne ő legyen kontrollban - íróilag ez a felállás szerintem érdekesebb, és többet árul el róluk; és örülök, ha csak egy fic erejéig meg tudok győzni másokat is :D

Nagyon szépen köszönöm a kommentet!

Lili Molnár írta...

Hogyan pattannak ilyen eszmeletlen szivarvanyoscsillamponisirtogumimaciscukorkaskaspockoshegyikecskes dolgok a csodalatos eszedbe?
Orok kedvencek, Charles, istenem, Erik....istenemistenem.
Koszonom, es meg ilyet!
Most is nyugodt, remelhetoleg Cherikes almokkal alszok el.

Raistlin írta...

*csillámport dob fel* fluffot mindenkinek!
köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett ;u;

Dragda írta...

*nyüszítve fetreng a tökéletességtől*
...
*felül*
Mégsem. Miért nincs zeneajánló? Nekem az KELL!
*visszafekszik szenvedni a tehetségedtől*

Raistlin írta...

A felhasznált dal a találóan elcsépelt "Fix you" volt (a kedvenceim amúgy a "Violent Hill" és persze a "Viva la Vida", és töredelmesen be kell vallanom, hogy egyáltalán nem vagyok valami nagy Coldplay rajongó, de úgy éreztem, hogy a dal passzol a fichez)

Nagyon örülök, hogy tetszett ;u;

littlemissprimadonna írta...

Eddig nyűgös és utálatosan redva napom volt.
Eddig.
Köszönöm :3

Raistlin írta...

*győzedelmes HAH felkiáltás*

Boogey írta...

Imádtam. I-M-Á-D-T-A-M!!! I f*ckin' love it! (ennyiben ki is merült az angoltudásom)

...De most komolyan, ez nálam nem az AU kategória... Nálam Geográfiaprofesszor!Erik és Hosteltulaj!Charles mostantól headcanon. :3

...Und ölelés járt a Fix you-ért, ez az egyik kedvencem Tőlük. (A másik a The Scientist)

Raistlin írta...

Ajjjj nagyon köszönöm ;u; (De nagyon.)

rosie írta...

ez csak azért marathatott ki, mert szerdán épp egy fontos vizsgát raktam le. pedig nem szoktalak elmulasztani, de... tanulnom kellett. remélem megérte, mert jobb mulatság volt elolvasni ezt, mint holmi szárazdiagnosztikát megjegyezni :D

elég szótlan vagyok ezzel a történettel kapcsolatban amúgy: olyan jólesően megmelengette a lelkem, mint az első bögre tea és pont olyan kellemes volt végig, első betűjétől az utolsóig és amúgy is szerettem nagyon <3 sőt. mint egy english breakfast. az az aktuális kedvencem: ez ugyan nem lesz - sajnálom, eddig nem írtál olyat, ami a ragyogj továbbot kiütötte volna a helyéről -, de azért a második bögre sem rosszabb az elsőnél. sosem.

imádlak, amúgy. szottyos álmos fejű ráncos kismacskám is imád.

Raistlin írta...

én is tanulás helyett és gyanánt írok ilyenkor, csak no, nem tudom magamban tartani a szavakat.
rengeteget jelent a kitartó támogatásod, nagyon-nagyon szépen köszönöm, és puszi a szottymacska orra hegyére ouo

Nessy írta...

Nincsenekszavaim. Illetve rossz szavaim. A jókat meg egy levegővétellel szeretném elmondani, hátha így hatásosabb, szóval: eszméletlenülfantasztikusabszolútzseniálisédesistenemhogyírhattálilyenjót!
Ez a történetecske fog kísérteni egész héten. Valószínűleg, ha sikerül netet lopnom a koliban, még legalább kétszer elolvasom.
Nagyon tetszett, eszméletlenül. Annyira szeretem, ahogy írsz. <3

Raistlin írta...

Nessy, feldobtad a napomat, köszönöm szépen (◍•ᴗ•◍)❤

sliver írta...

Hát ez mi volt már megint, valami elképesztően cuki, totálisan megvettél vele. Mondjuk ahogy ott Charles az elején elkezd flörtölni vele az nagyon kínos, csak fogtam a fejem, szerencsére Erik is egy rossz buzi (na jó, legyen biszex, ha már ennyi időn keresztül házas volt), és bejött a dolog. Ő mondjuk valamivel kevésbé finom módszereket választ, úgyismint flangáljunk előtte meztelenül, mert jól nézünk ki. Na szép. Csak két nap után már nagyon lelkiznek, nem lenne jobb, ha szexelnének előtte, és majd utána, végülis férfiak. XD
Erik azért pöcs ám, no de hát szerethető módon. De mégis mennyivel idősebb itt, mint Charles? Vagy csak én képzeltem Charlest sokkal fiatalabbnak, neki meg már 13 évesek kölykei?
Az egész hostel hangulata kibaszott bájos volt, és szeretném megenni Charlest, és simán fizetnék érte, hogy együtt lakhassunk. Azt a játékot én is kipróbálnám amúgy, bár aki ilyen megfejtésekre rájön, annak tuti olyan beteg elméje van, mint Eriknek. XD
Ja igen, és amikor Eriknek német akcentusa van, meg elfelejt angolul azok egyszerűen csodálatosak mindig, minden ficben, és imádlak érte téged is.
Csupa bű és báj volt ez a fic, és csüngtem minden szaván. ^.^

Raistlin írta...

Ezzel a ficcel komoly szarban voltam, mert
a) Erik tényleg idősebb, mint Charles. és gyanakszom rá, hogy sokkal. idősebb.
b) mindenáron lelkizni akart, tehettem én bármit
Szóval izgultam, hogy Charles POV-ban ez hogy jön majd le, de Eriknek itt van ez a middle life crisis-e, hogy romokban a magánélete és a karriere és úristenmostmihezkezd, és nem akarja belerángatni Charlest, mert senkit sem, mert ő itt az Erik, és hadd főjön már a keserű levében, de Charles napsugaram túl nagy kísértés neki, és nem bír leállni, egy lépést előre, kettőt hátra, aztán úgy dönt, hogy levágja a kártyáit az asztalra, és ha Charles úgyis belemegy, akkor YOLO.
Szóval YOLO.
Nagyon-nagyon köszönöm az ihletadó ötletet és a csudakommentet. ;u;

Raistlin írta...

u.i. passzolnak az ikonjaink.

HEICHOU RIVAILLE írta...

"...és jól nézett ki az igazolványképen.
Ami bizonyítja, hogy nem ember."

Innentől, csak a részlegesen halott szindrómám olvasta ez a művet, de az is érezni kezdte a lehetetlen felmelegedést a saját testében, úgyhogy köszönöm. És Erik csuda pofi. Meg kell simogatnom nekem is.

Raistlin írta...

Aww aww aww, köszönöm szépen~!

(de most komolyan. erik szimmetrikus arca egy igazolványképen. nem ér. nem érvényes. vigyék a repülőről, nekem ezt nem kell elszenvednem.)

HEICHOU RIVAILLE írta...

Azt még kihagytam, hogy az elején esküszöm úgy éreztem, hogy egy bujkáló megrontott, elárvult prostituált lesz, aki itt talál "ideiglenes menedéket". Azok a visszahúzódó mozzanatai, amikor nem engedi a kabátját sem, és úgy összességében próbál eggyé válni a sztrotosszférával az ott tartózkodása alatt. Aztán megütköztem, de jó értelemben, hogy egy okos és törekedő professzor, akinek egy gerinc nélküli férfi áll az útjában folyton. ...
.
Őszintén egyszer elolvasnék egy olyan történetet is, ahol először Charles és Shaw vannak komolyabb barátságban, Erik pedig, mint egy évek óta befogadott kölyök, sertepertél folyton, először úgy tűnve, hogy valami jó kis családi idillben élnek. Ő meg Shaw és Emma, valami kortalan apa-anya-fia kapcsolatban. Csak aztán bebukna a dolog, mert Charles egy mentalista, és kilátja a nő, és Erik fejéből az igazi gátlástalanságot a háttérben. Képességgátló nyakörvek (amik ugye az egyik történetedben inkább az alárendelt szerepet adták.), kísérletek, amihez szoktunk. Én sem szeretem Seb.-et, örülök, hogy ez kölcsönös. És minden elem kínzó lassúsággal kerülne csak felszínre, nehogy kitudódjon Xavier bónusz ereje, az ismert zsenialitásán kívül. Még egy afféle párbeszédet is el tudok képzelni kettejük között.
.
" - Zseniális meccs volt barátom. És mond csak, a fiút is szoktad sakkozni tanítani.
Az átható kék szemek találkoztak azzal a finoman megkarcolt szűrke íriszekkel, amik jobbára úgy tűntek, mintha a gazdája elméjében beborult volna.
- A zsidók nem tudnak sakkozni. - felelte tompán, azzal a seprűbe kapaszkodva távozott.
Shaw nem tudta eldönteni, hogy felkacagjon-e, vagy megroppantsa-e idegesen a nyakát.
- Ó, sajnálom Charles. Hiába lépte át a húszas évei küszöbét, még mindig neveletlen.
Valami furcsa volt. Sebastian egyértelműen matt-ot kapott, és ez nem bosszantotta..."
.
Elnézést, hogy belekontárkodok az elmédbe, csak megihlettél.

Raistlin írta...

A prostituált felállás egy nagyon érdekes slash klisé, de én egyetlen kivételtől eltekintve ("Boldogság, te kurva" a Hannibal-fandomban) kerülni szoktam, mert a szereplőt túl kiszolgáltatottá teszi, és egy novellán belül nem feltétlenül tudom megalapozni, hogy amikor összejön a kívánt slashpartnerrel, az ne legyen kurva creepy. (Bár ha eleve úgy nyitna az ember, hogy hooker!Charles és Erik mindennapjai... hmmm.)

A ficötlet pedig úgy érzem, már megvan benned - és érdemes volna megírnod ;)

HEICHOU RIVAILLE írta...

Ah a slash klisét én kerülni szoktam, a prostituált vonal pedig egyenesen vonz, de annak is inkább a bája, mint valami elunt (fogadj be, mert dugnak) verziója. Valami érzékibb és más, egy olyan személy, aki a munkája miatt nem élvezi a szexet, aztán egy olyan katarzis számára az első türődő érintés, hogy először határozottan menekül előle. Később, a csúcsponton vallja meg, hogy egy ideje már használja a fantáziáját éjjelente, csak ugye a poszttraumás sokk miatt előszür bűnösnek érzi magát, hiszen nem szabadna.
Ráadásul, bele szoktam menni ebbe a "meleg vagyok, jó -e". Például ha prostituált is, nem feltétlenül szükséges férfi prostituáltnak lennie.
Szívesen megírnám a történetet, de én tőlem ez biztos nem sok érdeklődőt kapna. Nem vagyok túl szerencsés, ami az olvasóim illeti, te pedig gyönyörűen írsz. De nem erőszak a tyúktor (csak mert Erik zsidó, és nem illik említeni neki a disznóféléket), csupán én olyan fajta vagyok, aki szereteti érzékeltetni, ha valaki nagyon megfogta. Ilyenekkel is, hogy ihletet adott. Riv.

Névtelen írta...

Szia Raistlin! Merengőn olvastam a történetet, véleményt is ott hagytam hozzá, ha nem baj. Köszi, hogy feldobtad a napomat! :)

lex

Raistlin írta...

LEX, jaj de drága vagy ;u; Nagyon szépen köszönöm, hogy benéztél ide is külön ;u;

LadyLoss15 írta...

"és jól nézett ki az igazolványképen.
Ami bizonyítja, hogy nem ember. " hát az tuti
"és Erik a készpénzes fizetés puszta javaslatára is kis híján erét vágta egy AmericanExpresszel." hahaha ez jó
"és Erik színpadiasan a háta mögé lesett.
- Azt hiszem, egyedül jöttem." :D :D Imádooom a humorod :D
"úgy festett, mint a Katolikus Kisiskolás Lányok Megkísértése című festmény fő alakja." mikor elkezdtem hangosan vinnyogni hirtelen csönd lett a szobában és mindenki rámnézett. Nem olvasom fel mert úgysem értenék :D
"Vagy egy jó fejjel volt magasabb, és kettő rosszal." :) :D :) :D
Erik hogy a picsába ismeri az összes logisztorit/jön rá? Anyám, ez a jelenet odabasz.
"normális-e, ha a tányérhalmok olasz turistalátványosságokra emlékeztetnek" másfél percig gondolkodtam, hogy a Colosseum hogy hasonlít tányérokra. másfél percig.
"A tónusát igyekezett játékosnak tartani, hogy Erik kihátrálhasson a flörtből, ha szeretne. Erik ehelyett hátrarükverccel kitolatott." hiszen Erik..... :)
"Az remek, ha tudok segíteni, szólj bátran, mindenkit ismerek, szívesen ajánllak." ez meg Charles. (rájöttem hogy te mndig olyan baszottul tökéletesen eltalálod a karaktereket)
" Viccelsz? Az ősellenségem.
- Mi? Az én ősellenségem!
- Az enyém! " :D és máris veszekedhetnek egy közös ellenségen hogy ki utálja jobban :D
"Rendben - mondta Erik -, lehet a te főellenséged.
- Közös - hagyta helyben Charles engedékenyen." pedig Charles most ebben a sztoriban MEGÉRDEMELNÉ hogy az övé legyen. amúgy meg Erik érdemli meg mindenek felett azért amit vele művelt az eredetiben.
"Charles, te édes vagy és naiv - kezdte Erik" igen az vagy Charles
" Szerintem csak nagyon meg akarom kefélni." TÉVEDTEM van benned valami sokkal több is, Charles
"Taxis Párbeszéd, a Terefere a Folyosón, a Szóváltás a Hálószobában, a Marpoirlock és Amikor Erik Bejelentkezett" ezek külön fejezetcímek kellene legyenek, külön történetcímek basszus!
"Az egyik terítő megszólalt:
- Bú.
Charles férfiasan hanyattvágódott a fonott kosárban." fene a humorodba :DDD
"And I will
try
to fix you" imádom
jajj még több fluff mára végem van, ellebegek aludni inkább, mert szétrobban a szívem. és mert mosolyogva meg meghatottan meredek a monitorra. hehe ez egészen alliterált.
szóval ja. ez is király volt. NAGYON ÖRÜLÖK hogy beléptem a fandomba. a kövi lépés az amcsikapcsi lesz. alig várom. és a Gothamet is elkezdtem múltkor de még csak az első részt láttam.
LL15

Raistlin írta...

"(rájöttem hogy te mindig olyan baszottul tökéletesen eltalálod a karaktereket)" - ennél meseszebbet fanficernek mondani nem lehet, szívből köszönöm ;u; és nagyon örülök, hogy betaláltak a poénok - meg hogy csatlakoztál a fandomhoz és ilyen lelkiismeretesen kommentelsz~ szóval én is meg vagyok olvadva, de erőteljesdeden.

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS