a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2015. január 20.

bound

 X-men, Charles/Erik, BDSM, PWP, NC-17, Dragneto. Mit is mondhatnék még.


bound



Talán nem a legjobb ajánlólevél, ha az előző tulajdonosodat éppen megkíséreled vízbe fojtani.
(Bluggy. Bluggy. Bluggy.)
Charles Xaviernek valahogy megfelel.
- Erik! Engedd el!
Bluggy. Bluggy. Bluggy. A víz klórkék, a halál gyógyszerkék, minden buborék tajték-fehér.
- Tudom, mit jelent neked, de meg fogsz fulladni te is, el kell engedned!
A víz alatt nem terjed a hang: Charles a tudatában szólal, a karjai Erik derekán, mellkasán, rántja fel-fel, és Erik markában, mélyen a luxusmedencében, Sebastian Shaw, abban a nevetséges nyári ingben és a nevetséges élni akarással a szemében, és röhejes, mennyire felháborodott és meglepett, mintha ki sem nézte volna belőle-
- Csak nyugodj meg! Látod, hogy nem hal meg, engedd el!
A medence peremén a vendégek, és Charles a víz alatt, Eriket a felszín felé rángatja. De talán csak még egy másodperc, és még egy, és még egy, és Sebastian Shaw-nak akkor vége. Erik fölötte térdel, bőrnadrágban, Erik félmeztelen, a nyakán Shaw gúnyos fém-nyakörve (nem mágneses) Erik ujjai a torkán, a torka körül végre, fojtópórázban, vasbilincsben, Charles tehetetlenül húzná fel-fel, Erik nem enged, nem enged, nem enged, körelötyögnek a csobogó fények, és egy érintés aztán - csak két ujj a tarkóján - oldódik a szorítás -
Feloldódik a világ kékben és fényben és nyárban, Eriket Charles a medence peremére löki, kimászik hozzá: Charles-on csurom vizesen csüng az ing, a nadrág, a kardigán, a tenyere Erik hátán, ahogy ő négykézláb térdepelve hörög, köhög.
Fölöttük a nap, és a villa vendég-népe, félrerebbennek, csak Emma áll ott bikiniben, parancsra készen (a nyakán a nyakörv, dísze bársony és gyémánt.)
Sebastian Shaw kikászálódik a medencéből, kihúzza magát, sértetlen (a fenébe) liheg (hah-hah) és igazán nagyon mérges-
- Azazel! - csattan fel. - Az ostoromat!
- Nem nyúlsz hozzá - mondja Charles, halkan, az ujjai még mindig Erik hátán: lélegezz, lélegezz. Shaw rábámul. Azazel materializálódik mellette, és Erik a homlokát a medence kövének szorítva készül az első marásra és még ezerre, és mit kap még ezért? A zárkát? Égetést? Talán megcsonkítják, de nem bírta tovább. (Nem bírta tovább.)
- Nem nyúlsz hozzá - ismétli Charles, és szédülten talpra áll. Shaw csak mered rá. Azt köpi:
- Tessék?
- Ha egy szubmisszív ilyen, hogy is mondjam, szélsőséges formában fellázad ellened - mondja Charles, gyerekesen kioktatóan, mintha prezentációt tartana -, akkor a dolgodat nyilvánvalóan rosszul végezted. Megpróbált megölni, Seb. Nincs hatalmad felette. A szerződéseteknek vége.
- Nem te mondod meg - vágja rá Sebastian. Erik megpróbál felülni, de van valami megnyugtató ebben: Charles bokájánál térdelni, a szemét lesütni, ahogy beszél. Charles hangja erősödik. Brit akcentussal beszél. Bizonyára ő Charles Xavier, igen, a telepata, akinek a fogadására készültek; azt mondják, hatalmasabb, mint bárki lehet; és Eriket felkavarja a felismerés, hogy kérte tőle a kegyelmét, nem pedig megkövetelte.
- Erik velem jön - mondja Charles, és futólag rátekint. - Ha nincs ellenedre.
A vendégsereg körben áll, némán; ők a tanúk, és ők mondják ki az ítéletet.
- Vidd a szemem elől - sziszegi Sebastian.
Charles a kezét nyújtja:
- Gyere, Erik. Menjünk innen.
Charles keze tintafoltos, puha. A szorítása: ne félj. Megtartalak.


Elsőnek… elsőnek a terapeuták vannak, sorra és sorra. Erik súúúlyosan traumatizált. (Tizenkilenc volt, amikor Shaw befogta, ő hülye marha, hogy hagyhatta, hogy hagyhatta?) Gyógyszereket írnak fel, gyakorlatokat rendelnek el. Charles fizeti őket. Erik vele él. Charles a nyakörvet levette, és Erik külön szobát kapott.
Nem tud mit kezdeni vele.
Ha nem mondják, nem eszik.
Ha nem mondják, nem iszik.
És nincs engedélye, tehát nem jár ki vécére, és nem alszik, mert nincs elrendelve.
Azt várja, hogy Charles megérintse, de valami szörnyűséget tehetett, mert ez nem következik be. (Persze: megpróbálta megölni az előző mestert.)
És könyörögni talán nem szégyen, talán nem szabályellenes, ebben az új házban nem. Egy hónap sem, Erik ott térdel előtte, az arcát Charles ágyékába temetve.
- Kérlek, kérlek, kérlek…
Charles leguggol hozzá. (A konyhában vannak. Charles falatról-falatra etette.)
- Nem tehetem meg - ilyesmiket mond. A keze az arcán. - Nem vagy elég jól hozzá.
Erik félrehajtja a fejét, Erik úgy hajol, hogy Charles ujjai a halántékán legyenek, hogy értse meg: az emlékezete óta ez az első dolog, amit akar, amit mer, amit remél, amit lehet, minden-minden, ami kell: Charles.


Az új nyakörvét egy héten belül kapja meg. Charles előtt térdel. A kandalló előtt félbehagyott sakkmecs. Az új nyakörv vékony bőr. A zárát kioldhatná, ha akarná.
Charles azt mondja:
- Ölelj át.
Ez az első parancsa, az első, ami számít, igazán.


A szerződést együtt fogalmazzák meg. Ilyenek vannak benne: enned kell, innod kell. Tanulj. Sétálj. Eddz.
Charles Erik teljes testi, lelki és anyagi biztonságáért felel. Ha elbukik, bármilyen értelemben, a szerződés felbontatik, és Erik szabad ember.
Eriknek addig engedelmeskednie kell, a maga érdeke.
Ellenkező esetben büntetés jár.
A büntetés a legtöbbször élmény-megvonás. Erik kárt tett egyszer magában, verekedett. A saját ágyában kellett aludnia, és három napig nem érhetett és nem szólhatott Charles-hoz.
Erik azóta nagyon rendes.
Többnyire.


Egy év telik el.


Erik elsősorban garbós pulcsikat visel: takarják a nyakörvet. Charles ragaszkodott hozzá, hogy munkája legyen, hogy azt csinálja, amit a többi mutáns és a többi ember, hogy éljen.
New Yorkban laknak, egy régi-régi sorházban. Charles-nak még egy kastélya van, a nyárra. Eriknek a tél a kedvence, az nem emlékezteti Kaliforniára.
Erik szerencsére elvégezte a gimnáziumot Németországban, mielőtt egy őrült milliomos szexrabszolgája lett egy zseniális milliárdos szeretője helyett; tehát kisegítőmunkásként dolgozik építkezéseken, vagy kisegítőmutánsként, ahogy tetszik: az akaratával épületeket emel.  
Mérnöknek tanul levelezőn, az egyetemen. Charles mindig ellenőrzi a tanulmányait, esténként; akkor általában a köntösét viseli, és olvasószemüveget, és Erik a széke mellett térdepel. Charles a haját simogatja. Erik térde alatt puha párna.
Charles genetikát tanít. Erikkel megosztja az elméleteit. A legtöbbször nem értenek egyet. Vitatkoznak, nem veszekednek. Ellenvéleményért és gondolatokért nincs jutalom és nincs büntetés.
A világ mérlege ez: Erik döntéseket hoz, és ennek függvényében ítéltetik meg. A legtöbb vallás a világ ezen egyensúlyára törekszik, nem? Charles-al élni egy következetes, bipoláris rendszer. Biztonságos. Átlátható. Eriknek erre van szüksége.


Aznap reggel fél hétkor kel. Felöltözik, arcot mos, fogat mos, megborotválkozik: a penge a levegőben. Reggelit készít: tejszínhab, eper, gofri. Charles nem kényszeríti rá, hogy disznóhúst egyen. Kávét főz le magának, Charles-t fekete tea várja, sűrű, cukorral, tejjel, ahogy szereti. Charles nézni szokta főzés közben, figyeli és dicséri, ahogy a fémek magukat munkálják.
Charles ásítva botorkál le a lépcsőn, a köntösét maga köré vonva, ami vörösesbarna, áttetsző, lenge, Erik figyeli, ahogy rebben, amikor Charles az utolsó fokon leszökell.
A konyhában lambéria fut körbe, fűszervirágok függenek a gerendáról, edények, lábasok: belakott, otthonos, és persze könyvek vannak ott is - könyvek vannak mindenütt, Charles állandó, bohém rendetlenségének részeként.
- Tudod - mondja Charles, ahogy a bokájával kihúz magának egy kopott kis széket -, a rajzfilmekben van az, amikor meganimálják az illatot, hogy egy cirógató kéz legyen, ami csiklandozza az orrod meg csalogat. Na, ez most konkrétan az. - Felkönyököl az asztalra, fél kézzel a hajába túrva, ami reggelente egy tortúra, csupa lonc. Erik elégedetten vigyorog, és a szemöldökét felvonva néz rá.
- Egyszer vagy szülinapos.
- Aww, emlékeztél rá - búgja Charles, és olvad, mint a vaj, ahogy Erik leteszi elé a reggelis tálcát. - Igazán figyelmes tőled, köszönöm szépen. Foglalj helyet, kérlek.
Erik biccent, és leül Charles-al szemben, átellenben. Charles evéshez lát, és Erik csak akkor veszi kézbe a villát.
- Mikor árultam el, hogy a gofri a kedvencem?
- Nem kellett épp vallatni érte - horkant Erik. - Spatulával vakarlak a gofriház kirakatáról hétvégente.
- Aljas rágalom - dünnyög Charles, és kettőt kopog az asztalon. Erik engedelmesen odatolja neki a telefonját. - Félek, hogy a receptet is kizsaroltad tőlük, ez egyszerűen hiteltelen.
- Hihetetlen?
- Nem, hanem hogy olyan jó, hogy nem veszem be. - Charles a villával gesztikulál, és feloldja a billentyűzárat. Erik belemosolyog a kávéba. - Hányra mész ma dolgozni?
- Fél óra múlva.
- Jó lesz ebédre a tegnapi?
- Tökéletesen.
- Becsomagolom neked. Kaptál mailt, de csak spam. - Charles visszanyújtja neki a mobilt. - Nyílt egy kiállítás, ami szerintem tetszene. Poszt-poszt-poszt-posztmodern. Majd csekkold le, küldöm a linket.
Erik bólint, aztán egy ütemmel később hozzáteszi:
- Mehetnénk ketten?
- Csak, ha tényleg nagyon tetszik, mert különben nem szenvedem végig. - Charles az asztal alatt összetámasztja a lábujjaikat. - Ha ott vagy velem, legalább elmagyarázod. Én még az impresszionizmusnál tartok. Ott rekedtem örökre. Tájképek. - Egy kicsit maga elé mered. - Öregszem.
Charles ma lesz huszonhat éves. Sietős kortyot húz a teából, és az utóízét kiélvezi, lehunyt szemmel. A piros kis ajkai nedvesen csillognak, és Erik az asztal fölött áthajolva megcsókolja.
- Boldog születésnapot.
- Köszönöm, kedves.
Erik feláll, elveszi előle az üres tálcát. Mintegy mellékesen jegyzi meg:
- Kaphatok pénzt? Úgy kilencven dollár kell.
Charles hátrahintázik a székkel.
- Azt hittem, az én születésnapom van. Persze, hogyne. Mire lesz?
- Ruhára. - Erik egy intéssel a mosogatógépbe küldi a tálcát, és elkapja Charles büszke pillantását.
Ruhát mindig együtt vásárolnak. Minden darabhoz Charles beleegyezés kell; de ez Erik ötlete.
- Ruhára kapsz kettőötvenet, ne viccelj - somolyog Charles. - Lepj meg valamivel.
- Danke.
Pontosan ez Erik terve.
- Ha vásárolgatsz munka után - folytatja Charles, és a szék előre billen -, akkor a múzeummal ráérsz holnap, viszont feladatom van: menj be egy könyvesboltba, és nézz körbe alaposan. Csak olyan kötetet vehetsz, aminek kék árnyalatú a borítója. Válassz egyet.
Charles néha ad ilyen parancsokat. Eriket elsőnek bosszantották: játékosnak tűntek, komolytalannak - aztán fölfedezte, hogy bennük a lényeg a döntés hatalma. Fowles azt írta: “az egyetlen találó definíció istenre, hogy ő a szabadság, mely más szabadságoknak engedi, hogy létezzenek.” Fowles nem ismerte Charles Xaviert. Charles utasításba adta, hogy találja meg neki a legszebb falevelet, fotózzon felhőket,  vagy olyan bort keressen, amit a születésénél palackoztak; és Charles ugyanilyen természetességgel várta el, hogy Erik az ágyhoz bilincselve várja haza, bekötött szemmel, ugyanígy utasította: amíg nem mondom, nem élvezhetsz el, bármilyen jó is legyen. Eriket a feladatok teljesítése közben viszkető kíváncsiság fogta el, ami a bőre alatt pezsgett, és várakozással öntötte el a végkimenetel.


Erik ma maga szervez meglepetést. Ilyesmit még soha nem tett, és nem biztos benne, hogy lehet-e: kettejük boldogságáért Charles felel. Amit biztosan tud: Charles soha nem bünteti olyasmiért, ami lelkesedéssel tölti el.
Munka után még cementes kezeslábast visel, sisakot és védőszemüveget. Alig várja, hogy kivetkőzhessen belőle.
A boltot már régen kinézte. Charles mindig buzdítja, hogy lesse a kirakatokat, hogy akarjon dolgokat. Erik eleinte nem értette, találomra mutatott rá erre vagy arra: “azt vedd meg nekem.” Egy hajó üvegben, egy sál, egy műezüst képkeret. (A mai napig megvannak. Egyre inkább értékeli őket.)
A bolt női ruhákat árul.
- Jelmezbálba lesz - mondja Erik. - De azt akarom, hogy hiteles legyen.
A legjobb mosolyát viseli. Erik csak Charles mellett jött rá erre: ő tulajdonképpen jóképű. A tekintetének néha engedelmeskednek más emberek. Az eladó fejet hajtva, kissé pirulva siet el.
- Nézzük, mit találunk a méretében.
A kék, flitteres ruha nyer, ami csillog a fényben, amiben a karja, a mellkasa, a combja fedetlen. Fekete csizmát vásárol hozzá, neccharisnyát, egy vörös parókát.
Egy T.H. White könyvet szerez be; minden jel arra mutat, hogy ő a kedvenc szerzője, hogy vannak kedvencei, hogy van véleménye, ízlése - személyisége.  
- Válassz egy csillagot - mondta neki egyszer Charles. - Aztán nézz utána, tudd meg a nevét, tudd meg, milyen messze van.
Tudásból építi fel. Ismeretekből. Véletlenekből. És rombol és újraépít a gyönyör: Charles minden porcikáját végigcsókolta már, elkényeztette egészében, a reakcióját figyelte: “ez hogy tetszik? És ez? És ez?”
Erik elfelejtette a preferenciákat, amikre emlékezett. Hogy gyorsan történjen; hogy legyen végre; hogy fájjon inkább, de múljon el. A teste csakis Charles-é lett, aki aztán visszaadta neki, megnevezte a csontjait, a sejtjeit, megtapasztaltatta vele, mire képes. (Forró viasz szárad a bőrön, a remegő hasfalon, és Erik többért reszket.)


Safeword: ne. Elég ennyit kérnie.


Hazaérve megmosakszik az előírtak szerint, fölkészíti magát, és ellenőrzi a kalóriatáblázatát, aztán naplózza. Charles szigorú ezekkel. Felölti megint a kék ruhát, az előszobai tükörnél próbálja fel. Vicces inkább, mint szexi, de szereti Charles-t megnevettetni; ő komoly pofát vág, és elégedetten nézi, ahogy szarkalábak futnak szét Charles szeme sarkában, Charles-nak nevet a szeme, a szája, az orra,  az egész arca és a válla.
Nem sminkel, meg ilyenek. Tehetetlenül járkál egy kicsit. Charles késik. A dereka ring már minden lépésnél, kezd szerepbe jönni. Nem akar a cucchoz nőiesen viselkedni. Úgy akar tenni, mintha észre sem venné, hogy változott valami.
Charles kulcsa fordul a zárban. Erik elharapja a vigyorát, és tetetett közönnyel néz feléje.
Friss téli levegő söpör be. Charles, a kilincsbe kapaszkodva, meglepetten felnevet.
- Mi van? - veti oda Erik, és megdörgöli az állát. - Van valami az arcomon?
Charles hagyja, hogy az ajtó kattanjon utána, elismerően végigméri Eriket. Futólag megnyalja az ajkát, ez nem kerüli el Erik pillantását.
- Soha nem voltál még gyönyörűbb, drágám. - Charles int neki, és ő szemforgatva közel lép. A férfi a nyakörv karikájába akasztja az ujját, Eriket futó csókra húzza. Hideg az orra, az ajka: cukor, menta, feketetea. - Mit szeretnél? - suttogja, ahogy elcseni Erik lélegzetét.
Erik térdre ereszkedik. A csizma sarka kis híján kibicsaklik alóla, de megoldja. Charles játszi mosollyal a parókába túr.
- Bassz meg, Charles. Kérlek.
- Hmm. - Charles hunyorít, aztán csettint. Erik előre hajol, és leveszi róla a cipőjét, rutin szerint, elveszi a táskáját (koccan benne valami) és lesegíti a kabátját. Bizonyítani akarja, milyen engedelmes tud lenni, a gyakorlott mozdulatsorral igyekszik Charles-t is emlékeztetni. Kioldja a sálját, a szögre akasztja, aztán kihúzott háttal megáll.
- Tovább - mondja Charles. Elég ennyit mondania. Erik legombolja róla a tweedzakót, nem kapkodva, kivételesen. Charles alatta mellényt visel, a hátrész selyem, és jön aztán az ing, a nadrág, és végül Charles egészen meztelen.
- Hoztam nekünk pezsgőt - cseveg -, de be kell látnom, felülmúltad a meglepetésemet, kedves.
A táskájához sétál. Ez valami, amit Erik imád benne: nevetséges eleganciával jár-kel így is, nincs benne a ruhátlanok kérdő szégyenkezése vagy éppen dölyfje, nem: Charles meztelenül olvasgat vagy főz teát, ha nincs kedve felöltözni éppen, és Erik egyre gyönyörködik benne, minden mozdulatában, minden rezdülésében.
Charles az irodájába viszi a táskát, a nyomában Erik. Kipakolja a könyveket, a papírokat, átnyújtja a pezsgőt:
- Ezt hűtsd be, kérlek.
Erik egy fém jégkosárba teszi az üveget. A kérésére még nem érkezett egyértelmű felelet, de Charles szeret játszadozni az idejével. Erik visszasiet, Charles rászól:
- Ne felejtsd el a gardróbba tenni a ruhákat.
Ég Erik arca. Magától is eszébe juthatott volna. A gondolataiban hallja, ahogy összeszedi a padlóról a holmikat:
Ugyan drága, semmi baj. És csodálatosan csinos vagy. Ha végeztél, várj meg a hálószobában.”
Erik győztesen a levegőbe öklözik.
Ma nem is kellett különösebben könyörögnie.


A hálószoba, mindent egybevetve, helyes nagyon. Erik a piros plüsshöz szokott, a szaténhoz, az aranyhoz. Charles hálószobája más: fehér tapéta, fémkeretes ággyal, türkiz éjjeliszekrény, a kertre néző ablak. Tükrök, körben, egy öltözőasztalka, és rengeteg párna, esőmosta, álmos árnyalatokban.  A megfelelő szó: otthon. A levegőben öblítő illata, kint hó esik, itt jó meleg van.
Erik Charles ölében ül, neki háttal, a ruhában, szétvetett lábakkal. Zihál. Zihál. A megalázó rész, talán: Charles még nem is csinál semmit igazán, csak egy pávatollal cirógatja a mellkasát.
Egy kibaszott pávatollal.
Erik keze gúzsban. A nyakörvet póráz csatlakoztatja a kötelekhez. A toll a nyakát simítja végig, Charles a vállához hajol, de az ajkai nem érnek hozzá, csak a leheletét érzi, és a toll csiklandós simogatását, és tudja, tudja, hogy Charles már félmerev, de nem tolhatja hátra a csípőjét, hogy megbizonyosodjon felőle.
Charles kinyúl a párás pezsgőspohárért, és kortyol belőle, ráérősen. Erik egyben lehúzta a maga részét, túl akart lenni rajta, most szédül, pedig Charles nem is engedett belőle sokat. Ha túl sokat ivott, akkor nem kezdenek semmi komolyabba.
Charles visszateszi a poharat a szerény kis asztalkára, és lenyúl, felsimítja a szoknyarészt Erik combjain, az ölébe gyűri. A férfi türelmetlenül fészkelődik. A neccharisnya feszül rajta. Charles a ruhát egészen a hasáig húzza, és ismét a pávatoll következik, az ágyékán végig.
Erik szaggatottan lélegzik. Charles érintése után sóvárogva csillagnyi szikra a tollpihe karcolása, a bőre izzik utána a fehérnemű alatt. Ösztönösen közelebb törleszkedne, de nem lehet. Charles a füléhez hajol, félrefúj egy tincset.
- Mit műveljek veled, hm? - kérdezi, Erik beleremeg a lélegzetébe.
- Amit csak szeretnél - suttogja megtörten.
- Szeretnéd magadban a farkamat? - kérdezi Charles, szinte tárgyilagosan. Erik csípője megugrik.
- Igen. Kérlek.
- Tudsz viselkedni, vagy ki kell kötözzelek?  
- Megígérem… - kezdi Erik. Charles a fülébe harap, és ő akaratlanul is utána kap, hogy közelebb rántsa; a kezei összecsomózva. Charles kuncog.
- Ahogy gondoltam. Talpra.
Erik engedelmeskedik.
- Az ágyhoz. Hasra. Fenék a levegőben.
A csuklóit a bokájához kötözi. Erik a csomót teszteli.
- Nem szorít nagyon? - kérdezi Charles.
- Nem.
Charles egy selyemkendőt kerít elő, és a szemére kötözi. Erik valami surrogást érez a tudatában: a torokköszörülés telepatikus megfelelője.
“Igen, beengedlek.”
Körülzsongja Charles jelenléte. Valahogy úgy észleli, mint a fémet, egészen lágy bizsergés, természetes, mint a vér keringés.  Kívülről látja magát, arccal a párnán, megkötözve, a combjait szétvetve cédán. Charles mögötte térdel, és feljebb húzza róla a ruhát, lejjebb a harisnyát.
- Gyönyörű - suttogja Charles. A fehérnemű következik, az áttetsző női bugyi, aztán Charles tenyere a fenekén, és lehajol hozzá.
Egy elfojtott kiáltás. Charles nyelve a bejáratnál.


Charles egyszer azt kérdezte tőle, mit szeretne a legjobban. Ez régen volt. Azt mondta:
- Megölni Shaw-t. Ezúttal rendesen.
Charles csak ránézett.
- Nem engedem.
Hát ilyen hatalma volt felette. Mára már a bosszú gondolata is elenyészett, semmis és mellékes.


Az előkészítés után síkosító következik, amit Charles gondosan felmelegít a tenyerében. Elsőnek egy ujjal hatol be, majd kettővel, hárommal, óvatosan mozgatja. Aztán jön az üvegjáték. Charles csak felhelyezi neki, és elhagyja a szobát.
Erik zihál. Bársonypuha a sötétség, a síkosító (túl sok) lecsorog a combján, a plug belülről feszíti. Charles mindjárt, mindjárt visszatér. Bármeddig várna rá. Hallja a hó neszezését, egészen puhán, ahogy az ablakra szitál, és az öreg ház hangját, amint egy deszka nyikordul vagy pattan. Hallja a fémek halk izzását, és Charles elméjének suttogását.
A férfi egy késsel tér vissza. Felhajtja a maradék pezsgőt, körbelötyköli a szájában, kiköpi.
Lágy léptek.
Erik türelmesen vár.
Charles levágja róla a fehérneműt és a harisnyát, amit legyűrt róla. Nem húzza le a csizmát. A plug kikerül, és ismét síkosító következik. Végre, Charles hangja:
- Majd veszek neked másikat. Nagyon tetszel így, Erik. Igazán büszke vagyok rád.
A kést az éjjeliszekrényre teszi. Magához vonja Erik derekát. Egy darabig nem hatol be, csak azt akarja, hogy a férfi érezze. Erik hálás a kötelekért, máskülönben megmozdulna, máskülönben nem bírná-
Charles a keze köré hurkolja a pórázt. A nyakörv szorul Erik torkán, és magához rántja egy mély lökésben. Erik fuldokolva felkiált, aztán egy sóhajtás, ahogy Charles ismét lélegzethez engedi. Ki és be, a ritmus, a lélegzet. Éles. Erik a párnába tép. A gerince mentén izzik végig a gyönyöre minden lökéssel, felparázslik a medencéjében, a vére maga éget, úgy tűnik, és Charles tudata az övéhez ér: osztozik az élvezetén.
És ott van az a terület az agyban-
Charles addig stimulálja, amíg Erik már szűköl alatta. Túl közel van.
- Kérlek - zihálja. - Látni akarlak.
- Nem - mondja Charles. - Magadra figyelj.
Egy újabb rántás a nyakon; az ütem gyorsuló ritmusban, ami lelassul néha, Charles köröz a csípőjével, lusta, kényeztető körökben, és Erik ég, lobog, remeg, a kötél a húsába tép.
A szekrényen villog a kés. Felfogja a mámoron át: a világ lüktet, mind a szív üteme (ők ketten: ba-dumm) és érzi a kés fémjét. Aztán meg is érti.
Egy fennakadt lélegzet.
Charles neki hozta be; hogyha bármi olyat tenne-
“Te őrült,” gondolja Erik. “Te édes hülye.”
 “A fair az fair.”


Utána, ahogy utána mindig, a kötelek kioldása. Erik nem érzi a csontjait, és minden izma édesen sajog. Charles valami hűs illatú krémmel keni be a kidörzsölt sebeket, letisztogatja, és levetkőzteti végre: a ruha, jó szolgálatot teljesítve, a székre terítve, a parókát az egyik lámpára adta.
A kendő még Eriken van. Charles lekapcsolja a pórázt, fölé térdel. Erik a hátán fekszik. Charles a homlokába tolja a selymet.
- Kukucs - suttogja.
- Hadd nézzelek. - Erik felényúl. - Kérlek. - Charles belehajol az érintésébe. Erik a tenyerébe veszi az arcát. Gyönyörködik benne. Sorraveszi a szeplőket, a haj szétzilált hullámait. A szemek béke-kékek.
- Hogy érzed magad? - suttogja Charles, ahogy a markába gyűri a kendőt.
- Mint akit atomjaira basztak - közli Erik rekedten. Charles lágyan mosolyog.
- Valami olyasmi volt a cél. De azért nagyon ne ess szét; hogy lesz akkor nekem Erikem?
- Mindig lesz Eriked. Vagy ameddig csak kell.
Charles négykézláb mászik fölé, csókra hajol. Erik a csípőjére markol, ahogy az ajkaiba feledkezik. Pezsgő-ízűek, szárazak és éhesek.
- Mindig kell - mondja Charles. - Mindig, megértetted?
- Igenis. - Ez a felelet.


“Meg fogsz fulladni!”
Erik Charles-ba kapaszkodik; és Charles őbelé.



komment: i g e n // nem
comission: [ x ]

29 megjegyzés:

Névtelen írta...

óó te jó ég.
amióta kiírtad askra, hogy bdsm témájú fanfictionnel készülsz, azóta körülbelül félóránként révült állapotban sikoltottam egy csendeset.
és hát természetes, hogy tökéletesre sikerült.
imádom dom!Charlest, mert tök logikus, hogy ő irányítson a kapcsolatukban... Dragneto pedig egy tünemény. egy kibaszott tünemény.
elnézést, tudom, milyen összeszedettnek tűnhet ez a komment, remélem, hogy az egészet belengő harmatos lelkesedésem megmenti a próbálkozásom. vagymicsoda.
még oldalakat tudnék írni, de no. inkább szétfolyok úgy horizontálisan a padlómon. hálás köszönettel sokkoltad /ismét/ cécile-t ouo

margaery. írta...

jujj, a kezdés és a befejezés olyan szép lett ^-^ persze a többi rész is tetszett :D érdekes,nem gondoltam volna,hogy egy BDSM fic, ráadásul szexrabszolga!Erikkel tetszeni fog,mert valamiért kerülöm az ilyeneket, de úgy látszik,ha te írod meg,minden jó lehet :D wow

Raistlin írta...

CÉCILE, annyira drága vagy, köszönöm szépen ;u; (Nagyon.) Erik meg pukedlizik.

MARGAERY, általában én is óvatos vagyok, de úgy érzem, hogy az ő kapcsolatuk dinamikájához (a helyén kezelve) illeszkedik [etirabys tagadhatatlan inspiráció] Kíváncsi voltam, mire jutok vele, és hogy nektek hogy tetszene ouo

Névtelen írta...

Nem hiszem el, hogy megírtad vííí~í!! *megpróbálja némileg kultúráltabban folytatni* El sem tudod képzelni mennyire feldobtad az eddig pocsék napomat. De komolyan annyira tetszett, hogy nem is nagyon találok rá értelmes magyar mondatot. Azért az übertop!Charles-t még szokni kell, de eddig nagyon tetszik! Kicsit zavarban vagyok mert most írok először kommentet az oldalra (szóval bocsánat ha hülyeségeket beszélek), csak már rosszul éreztem magam amiatt, hogy csak kukkolok. Hogy lett ennyire aranyos a vége? Azért egy BDSM történeten nem szabadna ennyit vigyorogni, vagy igen? Lemerille voltam *szégyenlősen elszalad*

Raistlin írta...

Lemerille, ne fuss el, mert akkor amikor elkezd üldözni a hálám, fogócskának fog festeni. (A kommentszekciónak amúgy nincsenek szabályai vagy elvárásai: ez a tiétek :3) Nagyon-nagyon sokat jelent, hogy írtál nekem, és köszönöm szépen, és - szegény Charles kitartóan harcol a tiszteletért, de még mindig egy vattacukor. Sebaj, Charles, hiszünk benned. Majd egyszer.

jederanalexa írta...

Szia!
Én először a Szürke ötven árnyalatában találkoztam ezzel a témával, és felkeltette az érdeklődésemet, szóval örültem, hogy ilyen témájú ficivel találkoztam itt - főleg, hogy Cherik.:)
Remélem írsz majd egy Will/Hannibal BDSM történetet is. Hannibálból kinézem, hogy képes ilyesmire.

Raistlin írta...

*elkínzottan felnyög az 50 említésére* *összeszedi magát* Gondolkoztam a BDSM Hannigramon, külföldi ficeknél nagyon trendel, deühm. Nem tudom. Hannibal szerintem túl abúzív és manipulatív lenne az én ízlésemnek, bár hátha meg tudom oldani érdekesen; mindenesetre én elsősorban az olyan kapcsolatokat értékelem, ahol mindkét partner egyenlő beleegyezését adja a történésekbe. Charlest minden körülmények között gondoskodónak és figyelmesnek látom, ezért mertem dolgozni vele, de nem tudom, Hancúrban bízhatok-e.

rosie írta...

haragszom a bloggerre, mert nem volt hajlandó ideadni nekem időben ezt itt. pedig nagyjából éjfél táján lestem utoljára a feliratkozottjaim frissítéseire, úgyhogy most morci vagyok.

halovány megjegyzés: szerintem Hanniban is megbízhatsz. nem tudom, lehet, hogy én ülök puttócskákkal karöltve valami szivárvány csúcsán bárányfelhőkben és tökéletes naivitásban, de szerintem megbízhatsz. vagy meggondolja magát a kezeid között és akkor jaj nekünk

amúgy minden egyes novella-regényrész-bármid után rájövök, hogy mekkora veszteség lenne, ha nem ismernélek - aztán baromi elégedett vagyok önmagammal, mert tudom, hogy nincs így

emígy meg nem tudom, hogy lehet egy bdsm fic ennyire cuki. esküszöm. majdnem rózsaszín volt, annnnnyira édes, hogy haza akarom hozni összebabusgatni, pedig értem én, hogy őnekik jó és amúgy szexi is, de ahelyett, hogy hátradőlve pihegnék "aztabaszdmeg" felkiáltással csak meg akarom nyunyorgatni őket meg téged is mint mindig
megint megcsináltad.

Raistlin írta...

Köszönöm szépen ;u; A feliratkozásfriss sajnos nem nagyon kompatibilis a kódolt oldalakkal; a legbiztosabb módszer a http://www.bloglovin.com/blogs/b-l-o-o-d-y-r-o-m-a-n-t-i-c-10024759 -on feliratkozni, és akkor e-mailt kapsz a frissekről. :3 (Vagy csekkolgatni külön a blogot. Ami igen fárasztó.) És ne feledd: az olvasó sosem késik, és korán sem jön soha... :D

A Hannigram eleve egy elég komfortzónán túlik bűnös élvezet nekem, Will mentális betegsége és Hannibal extrém manipulatív természete a constent gondolatára erősen ráver (úgy is, hogy a meggyőződésem, hogy halálosan szerelmesek egymásba.) Bármennyire is szeretem a párost, ficolvasásnál sem esik jól, ha Willt túlságosan kiszolgáltatottnak látom. Mármint ELEVE AZ. És akkor még fokozzuk. Szerencsétlen. (Ellenben Hugh Dancy játszott ugye a Venus in Fursben :3)
Az irodalomnak persze nem az a dolga, hogy mindenkor az ideálist mutassa be, és szeretem a problematikus párosokat, ahol megjelenik valami önpusztító, konfliktusos jelleg, mert izgalmasabbak, no, de... érted.

u.i. [Vattacukor!BDSM 2k15]

Hattie írta...

okéoké, körülbelül reggel (hajnal) fél nyolckor olvastam, de valahogy nem volt bennem elég koffein, hogy összehozzak egy értékelhető kritikát, ami koffeinnel se megy soha, és egyébként is tócsává olvadtam olvasás közben.
nagyon-nagyon vártam már ezt, és most itt van és normális BDSM-ábrázolás és ez túl aranyos, ilyen nincs is. (köszönöm ♥)

Dragda írta...

*elhalóan sikongat a gyönyörtől*
Ez olyan szép lett és valós-szagú, hogy csak na!
És Charles, a pucéran teázó prof! Soha nem fogom tudni kitörölni az agyamból a képet, beleégett, amit köszönök. :)

És mégegyszer: Valódiszagú lett. olyan ritkán látni olyat, szóval köszönöm. :)

(Azt nem is mondom, hogy holnap öregszem egy évet, így harmadjára is köszönöm a meglepit.)

Írj még ilyet! Mármint BDSM-et, jól működik a kezeid alatt a dolog ^^

Raistlin írta...

HATTIE, mér vagy ébren hajnal nyolckor, hess aludni. Nagyon szépen köszönöm, abszolút drága vagy ;u; Remélem, nem halok meg az elkövetkezendő két hétben, mert a keresési előzményeim kábé úgy néznek ki, hogy "BDSM" "bondage" "guide to bondage" "bdsm safety" "bdsm collars" "bdsm gay" "oké ez elég is lesz a Cherik fichez álljunk neki a kutatásnak a következő Hannibal fichez" "best way to dispose of a body"

DRAGDA, köszönöm szépen ♥ Nem állítom, hogy nem fogok még hasonló felállásban dolgozni, mert érdekes nagyon :3 És boldog-boldog születésnapot, te lány~!

sliver írta...

A kedvenc féle Erikem!! *.*
De pávatoll, Charles, komolyan? Felvágós. XD
Na de: ez abszolút tökéletesen szexi volt, és megőrülök érte. Tudod, az a kis figura, amelyik azt mondja, hogy that is my fetish az nem csalódott. Magyarul is működik a dolog. Bár persze mégis a "te édes hülye" volt az, amin perceken keresztül vihogtam.
Olyan jól illenek egymáshoz, tudom, mindig, de érted, és Charles olyan ügyesen csinálja, ahogyan nevelgeti, és olyan aranyosak. Te meg olyan ügyesen mixeled bele a múlt-bekezdéseket, hogy sírva fakadok. Ez az utóbbi Lazarusban is menő volt egyébként.
Dom!Charles a legjobb dolog a világon. Mondjuk még mindig túl ribancosra csinálod őt az én ízlésemnek, de mindegy, mert így is megszerettem már őt.
Mondjuk: az egy év előtt lehetett volna hosszabb is. Ha csak ez a fic állna rendelkezésemre, valószínű, nem volna elég ahhoz, hogy meggyőzzön arról, hogy nem ooc. Ha nyüsszögés-alapanyag is mindenféleképpen. Jól van tudom, PWP-t akartál, annak elsőrangú. :3 De ha már belekezdesz annál többe, legyél kedves még jobban, no. XD

Raistlin írta...

Megkönnyebbült öröm és vigadó hála, hogy tetszik neked, utolsó kő a szívemről potty le.

És igen, egyetértek. A történet talán megkövetelte volna a 10,000+ keretet, deühh. Fonológiatanulás helyett írtam, a jegyzeteimtől menekülve, váljék mentségemre. (Bár halványan fontolgatok most egy kánonba illeszthető post-DoFP BDSM-et, egyben minden írót támogatok, hogy terjessze a kinket. Igen. Rád nézek.)

Nessy írta...

*kezdem hasznosítani magam. újabb megjegyzés vagy komment vagy szöszfene~*

Kicsit szégyenlem magam a szegényes szókincsem miatt, de mikor egy történeted olvasom, általában csak az eszméletlen és hihetetlen szó ugrik be.

Bevallom teljesen másra számítottam. Csalódtam. És milyen jó hogy csalódtam, mert ez jobb volt mint reméltem. Annyira édes volt, annyira lehetetlen és mégis. Az utolsó sorig élveztem az elsőtől kezdve.

Ó, drága! Nem is tudom mi lenne velem, ha nem tudnék alkotó munkásságodról. :D

(Bár mondjuk én személy szerint jobban szeretem, ha Erik dominál, de ez volt az első írás amiben egyáltalán fel sem merült bennem a gondolat, hogy ennek itt másképp kéne lennie. Nem tudom, hogy csináltad ezt, de virtuális pacsit küldök érte. :D)

((mégtöbbzárójel(((ez már egy egészen összeszedett, majdnem elfogadható szöszkommenmegjegyzésszivárvány valami :3 )))))zárójel~))

Raistlin írta...

Nessykomment juhujj~~ és köszönöm szépen. ouo
(Valahogy engem sem... zavar, ha Erik van felül, fel se veszem, de íróilag sokkal érdekesebb Charles fölénye és pláne Erik önkéntes alávetettsége, jobban fel tudom tárni a jellemüket, vagy mifene.)

írta...

Sajnáltam, hogy ezt a BDSM-dolgot nem dolgoztad ki picit jobban, mert nagyon sok lehetőség rejlik benne - hiába PWP.
Amúgy furi volt, hogy egy ilyen helyzetben Erik teljesen alávetetté válik. Tőlem ez a dolog picit távol áll. (Mármint, bárhonnan is nézem, számomra Charles egy kis nyunyi, aki nagyon határozott személyiség, de a szexben szerintem sokkal alávetettebb, mint Erik.)
Btw. ennek ellenére imádtam minden pillanatát. :D Még több ilyet, ha kérhetem. :3

Raistlin írta...

Tény, hogy a témáról regényhosszban is lehetne írni, de ezt mások már megtették helyettem - én egy rövid és könnyed történetet szerettem volna :3

És olyan izgalmas, hogy mennyiféleképpen lehet értelmezni a karaktereket; számomra Charles túl hiú, büszke és arrogáns, túl flörtös, túl kihaénnem ahhoz, hogy alávetett legyen, a kedvességével is mindig azt éri el, amit ő szeretne, Eriknek pont ezért méltó ellenfele, mert gyöngéd kis ráhatással, de nagyon is hathatósan tud befolyásolni másokat. Erik ereje ellenben haragból és gyűlöletből jön, az aszketikus, kitartott vasfegyelme olyasvalami, ami nem természetes benne, hanem amivé magát edzette. Szerintem abban az esetben, ha valóban bízik a partnerében, jobban örül, ha valamivel passzívabb lehet, ha gondoskodnak róla, ha felmérik az igényeit, ha végre, csak egy kicsit nem ő van kontrollban, és ketten együtt, úgy hiszem, hatnának egymásra, mert Charles tudja, Erik mit akar, Erik pedig tudja, mire képes.

Tinuviel írta...

Nagyon nehéz szituáció, és eddig akárhányszor ilyen ficcel találkoztam, valahogy már olvasni is kellemetlen volt. Bizalmatlan voltam, és mindenre számítottam, csak arra nem, hogy ennyire könnyed lesz. Folytak egymás után a sorok, nagyon tetszett.

Raistlin írta...

Köszönöm szépen a bizalmat - igen, elég kényes téma szerencsétlen, de ilyen kedves kommentek után nekibátorodtam :D

HEICHOU RIVAILLE írta...

Nekem életem első "szerelme" Magneto volt, és az első Charles-Magneto szerelem témájú irást még kislányos zavarban olvastam akkor el. Hogy is mondjam. Valami örömsírás határán vagyok. Főleg mert imádom az ilyen témát- a lelki uralom-szolgaság nekem a zsánerem, a kedvencem, és ahogy meg lett írva, attól nem egészen kapok levegőt. Nem tudom azt sem, hogy féltékeny legyek, vagy büszke, de leginkább mindkettő. Én AKAROK még egy ilyen Charles-Eriket, köszönöm. Kikészültem.
Nem tudom mit mondjak, ami nem a "jngérengéer" értelmi színvonalával vetekedne. Inkább csak köszönöm az élményt, az egészet amit kapta ettől a műtől, és a szereplőktől, és az élménytől, amibe belepirulok...

Raistlin írta...

Rengeteget jelent, hogy így tetszett, és annyira nagyon szépen köszönöm, hogy én is csak jngérengéer mert fvbglbvr. (Köszönöm.)

HEICHOU RIVAILLE írta...

Nincs mit köszönnöd, egyszeren írj még! Láttam, hogy több is van, és azokat is elfogom olvasni, mert egyszerűen szerelem. Főleg ha fiatal Erik. Mert kiskoromban még csak az x-men animated, meg az x-men evolution mentek, ahol Magneto és az én köztem játszódott örök szerelem eléggé "gerontofil"nek számított. És akkor még a yaoi sem fogalmazodótt meg bennem. Főleg köztük.
De ebben a formátumban olyan awkard lett, hogy szívesen írnék veled valami közös történetet privátban, ami szintén awkard. De addig is, az erő veled, a mágneses is, meg a sötét oldal ereje is, mert ott jár egy keksz. Egy boldog rajongód lettem. ( :

Raistlin írta...

Tökéletesen meg tudlak érteni, Erik személyisége abszolút magával ragadó, és bízom benne, hogy hűen ábrázolom. ;u;

HEICHOU RIVAILLE írta...

Ennél hűbb már nem is lehetnél, elismerésemül küldök egy csokor virágot is...

http://goo.gl/LTjvxz

Celia írta...

*mélyeket lélegez*
Dom!Charles az új kedvesem. Megszoktam, elfogadtam a Dom!Eriket, de mindig úgy éreztem Charles érdemli meg a "címet".
Köszönöm, ezt a ficet. Igazából legtöbb bdsm sztoritól menekülök, nem azért mert nem tetszik, hanem azért, mert olyan fangörcsöt kapok tőlük, hogy két hét kell, így kigyógyulok. Szóval erőt vettem magamon és elolvastam. Egy szót mondok: MÉG. Még Domináns!Charlest. Még bdsm ficet. Még Cheriket. (Folytatnom kéne a Lord Lazarust)

Raistlin írta...

*lazán azt hazudja hogy a Lord Lazarusban is van BDSM*
*erőt vesz rajta a lelkiismerete*
Na jó, annyi viszont igaz, hogy az esetek 80%-ban nálam Charles az aktív és Erik a passzív fél.
És aggasztóan illik hozzájuk a BDSM. Elgondolkoztatóan. Szóval azt hiszem, ez nem az utolsó próbálkozásom volt a témában - pláne ilyen tündéri kommentek mellett (;u;)

LadyLoss15 írta...

Határozott kis Charles, olyan furcsa, hogy most ennyire ő irányít, totál azt feltételezném, hogy kettejük közül Erik, ő sokkal inkább irányításmániás, uralommániás....
"Erik elsősorban garbós pulcsikat visel: takarják a nyakörvet" már megint olyan jól igazítod az eredeti karakterekhez a sajátjaidat, olyan kis apróságokkal támasztasz alá dolgokat, hogy.... ahhh
"Aww, emlékeztél rá - búgja Charles, és olvad, mint a vaj, ahogy Erik leteszi elé a reggelis tálcát" még jó hogy olvad hát ez milyen aranyos dolog már :) (amúgy imádom a konyhájukat)
"Csak olyan kötetet vehetsz, aminek kék árnyalatú a borítója. Válassz egyet." ez egy parancs de közben meg mégsem teljesen az, ez egy parancsba foglalt szabad választás, jajj de szeretem Charlest :)))
"A szemek béke-kékek." óó ez olyan szép *.*
Ez a fulladós párhuzam (vagyis inkább ellentét, ha úgy nézzük) meg szuper.
Érdekes volt ilyet is olvasni, sem a téma, sem a stílus nem az, amit tőled megszoktam, de attól még nagyon tetszett. :)
LL15

Raistlin írta...

No igen-igen, a top!Charlesom sokakat meglep, de én hiszek benne, hogy az, aki olyan kontrollmániás, mint Erik, akkor tudja igazán élvezni a szexet, ha elég kényelmesen hátradőlnie.
És Charles meg huncut. (Nagyon.)

A BDSM-témát igazából kifejezetten szeretem, csak nem igazán volt olyan párosom, akikre illene; egy alternatív univerzumban viszont Cherikék meglepően szívesen vették. (És aztán ott vannak Nygmobblepoték...)

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS