a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2014. december 25.

Boldogság, te kurva

NBC Hannibal, Hannibal/Will AU; egy alku az ördöggel. Különszólós korhatáros tartalom dub-con és manipuláció miatt.

 

{boldogság, te kurva}



- Szeretnél egy kistestvért, Hanni? - kérdi anya.
Hannibal négy éves fiúcska, frufrus, pösze, okos, nagy szemekkel. Óvatosan lépked, a keze anya kezében, a kis bőrcipő macskás vonalban halad, ahogy egyik lábát a másik elé teszi, és anya tartja, anélkül, hogy belekapaszkodna, az ujjaik finoman fonódnak össze, mint egy táncban, Hannibal a magas járdán, anya az úttesten. Litvánia. Szélszag.
- Mennyire lenne kicsi? - kérdezi komolyan, a homlokát ráncolva. Ügyel a lépteire. Anya felnevet. A hóna alá nyúl, és felemeli, magasra és még magasabbra.
- Mindig te lennél a nagyobb - ígéri. - Apuval arra gondoltunk, hogy szeretnénk neked egy kistestvért. Egy hugicát, talán.
Egy ajándék, gondolja Hannibal. Ó, így már érti.


*


Hannibal negyvennyolc éves, és egy halott prostituált van a kukájában.
Hannibal pszichiáterként dolgozik Baltimore-ban. Hannibal emellett kannibál sorozatgyilkos, bár az utóbbi fogalom túl pontatlan és elcsépelt az ízlésének.
A hullát nem ő tette oda. Soha nem bánna így az étellel.
A kukája egy konténer a hátsó, behavazott kis udvaron a fegyelmezett sövénnyel. Heti kétszer ürítik. Hannibal éppen gyömbér-héjat, kifacsart citrusokat, avokádó-magot és egyéb, aligha számottevő konyhai hulladékot készül szórni belé. Szemétnek nincs hely a házban. Ki nem állja a bomlás szagát.
A prostituált szaga: amit várnál. Alkohol, verejték, parfüm-felhő (eau de toilette), a száradó sperma szúrós illata, arcszesz (nem a sajátja) híg öblítő, folyós szappan, naftalin, nejlon, és ezek alatt: valami édes, lázas, ami mindent eláraszt. Fantasztikus ez az illat, és Hannibal enyhén előre billen, hogy jobban érezze, fél kézzel a konténer-koporsó tetejét tartva. A prostituált szemhéja megrebben. Ezek szerint még életben van.
Hannibal végigméri. Egyértelműen férfi: a karok, combok izmosak, hátrabicsaklott nyakán éles ív az ádámcsutka. A vonásai lágyak, az orra ferde, egészen sajátságosan, az ajka bús, dús. Nem minden gyönyörű férfiból válna gyönyörű nő, de a haldoklónak van valami egészen sajátságos, ártatlan bája, amin nem tud rontani a kopott farmershort és a magassarkú csizma sem. Kockás inge úgy van megkötve, mintha büszkeséget lelne abban, hogy a hasa és a dereka egyértelműen elárulja a nemét, hiába a tömött push-up melltartó és az elcsúszott rúzs, a lerombolt smink. A parókája még a helyén: hullámos, barna, a lámpa fényudvara elárulja, hogy műanyag. A testét csillámpor és vér borítja.
Hannibal ott áll, ingben, kötényben. Nincs sok ideje: a tarte au citron még a sütőben, ügyelnie kell rá, hogy a hab épphogy csak a csúcsain karamella-barna legyen.
Hannibal sértőnek tartaná, ha egy ilyen valaki leszólítaná. A hooker-külső, America’s Sweetheart, az egész összeállítás mellőzi a drag queenek pompás eleganciáját, ami - véleménye szerint - értelmet ad az egész jelenségnek. Ha csak elképzeli, hogy ez az idegen behajolna a Bentley ablakán, és esküdne, hogy tizenötért vállal mindent, a legszívesebben izomból rávágna a konténer-fedelet. Ugyanakkor: lehetséges, hogy igent mondana, az illata miatt? Kétségtelen, hogy hatna rá az arc, a test esztétikája; hogy látni és tapintani akarná a vonalait, ahogy egy műtárgyat vizsgál az ember, úgy húzná le róla a ruháit, ahogy szoborról rántják le a leplet.
Hannibal felsóhajt. Alig hallható, csak egy fehér kis pára-pamacs árulja el. Kíváncsi. Érdekli, hogy a hangja milyen lehet. Ha csalódik, még meggondolhatja magát azzal kapcsolatban, hogy életben hagyja-e.
Úgy veszi a karjaiba, ahogy a hölgyeket szokás, hogy kipróbálja, milyen: a térdek alá akasztja a karját, a hátát megtámasztja a kezével, és elég jó erőben van hozzá, hogy gond nélkül kiemelje. A férfi feje hátrahajlik, a karja maga mellé esik.
A hasfalat felvágták ott, ahol egy nőnek a méhe lenne.


*

Mischa Lecter négy éves. Komoly nagylány. Hannibal nyolc, és ő felel érte. Mischa az udvaron akar játszani. Hannibal felöltözteti, mint egy babát, vastag harisnyát ad rá, rakott szoknyát, kék kabátkát, sálat, kesztyűt, kontyba fonja semmi kis haját. A hintára ülteti, a birtokon, a nagy kőrisfa alatt. Löki, és elmeséli neki, hogy a kőris szent fa; hogy Ódin tudásért szenvedett meg érte. Mischa egyre magasabbra és magasabbra száll; foghíjas kacaj. A fák zúgnak. Ősz van.
- Magasabbra! - sikítja Mischa. - Magasabbra!
- Milyen magasra? - kérdezi Hannibal, kurta kis mosollyal. Bőrkesztyű van rajta, csizma. Valahányszor visszaleng felé, erősen tartja a húga hátát, végigsimít rajta, mielőtt ellökné. Vigyáz rá.
- A mennyekig! - mondja Mischa, és felfelé mutat.
- Lessük meg az isteneket? - kérdezi Hannibal. Mischa illata: gyereksampon, hintőpor, rózsaolaj, és anya kölnijéből egy kevés, ahogy hozzábújt a reggel. Hannibal feláll a hintára, az bőven elbírja őket. A láncra kapaszkodik. A húgára vigyorog. Mischa nekifut, és ellöki őket. Repülnek.
De Mischa végül nélküle kémkedett az isteneken.


*


A konyhapulton varrja össze. Nem akarja a pincébe cipelni. Foglalt. Majd letakarítja a pultot.
A műtétben csak akkor áll meg, amikor elkészül a torta.
Intézkedett, hogy közben a férfi magához ne térjen. Amikor elkészült, lemossa a kezét a csap alatt. A gyilkosság bosszantja. Amatőr, hamar munka; a kés nem ért létfontosságú szervet, az ájulás is csak a vérveszteség miatt következett be. A támadó utána egy konténerbe gyömöszölte, sietve, feltehetőleg a legközelebbibe, amit talált, és ami elég jól volt rejtve. A hátsó kert: bejárat bűnözőknek. Volt már hasonló esete.  Boudin noir lett a vége.
Hannibal ott hagyja a férfit a konyha pultján, és a gardróbba megy átöltözni. A lazacrózsaszín inget választja a szürke öltönnyel és paisley-nyakkendővel. Megigazítja a haját az egész alakos tükörben. Nem gondolkozik a helyzeten: hagyja, hogy meglepje.  Kockáztat azzal, hogy nem telefonál a mentőknek vagy a rendőröknek. Ha bárki kérdezi: úgy érezte, kézben tarja a helyzetet. Diszkréten járt el. Az aggodalom felesleges.
Az első meglepetés akkor éri, amikor visszatérve a férfit ébren leli. A második meglepetés szorosan összefügg ezzel: a férfi nem futott el, ami azt illeti, alig változtatott testhelyzetet. Felült, az egyik lábát maga alá húzva, a pultba kapaszkodva.
Rossz a tartása.
- Még nem végzett? - kérdezi. Hannibal irányába fordul, de a tekintetét nem tartja rajta. Kék szemei vannak, a pillantása fókuszálatlanul is átható.
Zsigerből azonosítja Hannibalt egy gyilkossal.
- Nem volt alkalma alaposabban szemügyre venni a támadóját, felteszem?
- És most láthatom? - kérdi a férfi. A hangja lassú gúny. Megnyalja az ajkát, a felrepedt rúzs vonalát. - Teljes pompájában? - A hangja lefojtott, reszketeg, de nem félelem, hanem indulat rezonál benne. A mozdulatai szakaszosak, óvatosak, és a mondat végén egészen enyhén előre tolja az állkapcsát. Túl ismerős a mozdulat.
A férfi autista; az autizmus egy fajtája. Hannibal érdeklődve lép közelebb, mintha egy ketrecben rekedt, ártalmatlan ragadozóhoz közelítene.
- Ami azt illeti - mondja Hannibal -, a konténeremben akadtam önre. A nevem Dr. Hannibal Lecter.
- Orvos - bólint a férfi, és a friss varráson kopogtat a hasfalán: itt, itt. Fájnia kéne, ami azt illeti. - Addig eljutottam. - Félrefordul egészen. A tekintete ide-oda rebben, az ajkai elnyílnak. - Jó is benne, ugye? Pontosan támadna. Ha kínozni akarna, nem kéne elrontania. - Szív egyet az orrán. - Kihívta a rendőrséget?
- Nem.
A férfi először néz a szemébe: a gesztus lényege nem a tisztelet - azt vizsgálja, hazudik-e. A tekintete ismét félrerebben. A vállai megesnek.
- Köszönöm - motyogja. Nincs benne igazi hála.
- Szabad megtudnom a nevét?
- A fair az fair - bólint a férfi. Valamiféle különös biztonságot talál a klisékben. A lázas illat egy erősebb hullámban érkezik, ahogy a tenyerét a nyakához dörzsöli. Hannibal közelít. - Will Graham.
- Will - ismétli Hannibal. - Mi a színpadi neve?
Will elmosolyodik; a mosoly szánalmas, elesett, örömtelen. Úgy mondja a nevet, mint egy viccet:
- Empathy.
És Hannibal egyszerre érti.

*


Lessük meg az isteneket!


*


Amikor az emeleten Hannibal egy törülközőt nyújt felé, Will nem fogadja el.
- Inkább hazamennék - kockáztatja meg.
- Ilyen állapotban nem engedhetem - jelenti ki Hannibal.
- Voltam már rosszabban is - közli Will, de van valami emögött: mintha beigazolódott volna valami, amit régen sejtett. Átveszi a törülközőt.
- Óvatosan a sebével. Bontatlan fogkefét talál a szekrényben.
Will végighúzza a nyelvét a fogain, a mozdulat zárt ajkak mögül is kivehető. Félrebiccenti a fejét.
- Tud adni egy szatyrot a dolgaimnak?
- Egyelőre csak hagyja a földön.
Will fintorában ismét ott van az a diadalmas vereség, egy végzetes sejtés beigazolódása. Kigombolja a shortját, és kilép belőle, hagyja, hogy a földre essen. Hannibal ott áll előtte. Will megfordul, és a fürdőszobába megy. Női tangát visel. Az ajtót a sarkával hajtja be.
Hannibal a farmerkupacra mered. Nem tudja, mit érezzen. A viselkedéskódexe értelmében csalódottnak vagy bosszúsnak kéne lennie, de legalábbis, mutatkoznia. Ami marad, az még mindig a kíváncsiság.
Will tökéletesen érti a helyzetét. A vetkőzés ellentmond ennek.
A short ott hever a folyosó drága parkettáján. Nem, ez nem félreértés. Ez szándékos sértés.
Hannibal puhán elmosolyodik, lehajol, és felveszi. Ajándékzacskóba teszi az irodájában, aztán a gardróbjából drága köntöst kerít, amit kikészít a szobainasra, amit a fürdőszobával átellenben állít fel. Burgundi vörös, vékony, egy árnyalattal sötétebb csíkokkal. Papucs vagy alsónadrág nem jár.
Ellenőrzi a citromtortát. A sütő melegen tartotta, de túl sokáig volt benn. Will nem érezné a különbséget, de nem kínálhatja meg a tökéletesnél kevesebbel.
Felbont egy üveg bort. Hagyja levegőzni.
Will intelligenciája megrészegíti. Nem kell egyértelmű tanújelét látnia: ott van minden gesztusában, szavában, a féltett tekintetben. Senki másnak nem tűnne fel; Hannibal váratlan haragot érez - a férfiak, a bőrnél is közelebben, észre sem veszik rajta, ugye? A parókába markolnak - buta kurva - ez az axióma; tehát Will már el sem rejti.
Empátia.
Tud róluk mindent. Milyen emberek. Mit szeretnének. Mit nem.
Hannibal az ajkaira harap. Össze kell szednie magát.
Az egyiptomiakkal ért egyet. A bölcsesség nem az agyban, a szívben van. Willnek a szívét enné meg.
A lépcső tompán felcsikordul. Hannibal kienged egy visszatartott lélegzetet. 

*


“He walks in beauty, like the night / Of cloudless climes and starry skies”

*


Will eredeti, hullámos barna fürtjei a homlokára, a tarkójára tapadnak. Fehér mellkasa fedetlen a vörös köpeny alatt. Mezítlábas talpa nyirkos nyomokat hagy a lépcsőn. A mozgása a múzsáké: nem az a tipegő nonszensz, ahogy félreértelmezik, nem: kimért, illanó léptek - bármikor eliramodhat, de ha hagyod, hogy közel érjen, fellobog benned az ihlet.
Will megszokta már, hogy közszemlére tegye magát, de ez nem tette tönkre a lépte ritmusát, a  csípő természetes ingását. Az arcán nincs már a smink ügyetlen maszkja. A drága szappan és a seb fertőtlenítő-szaga alatt megmaradt bőrének édes illata.
A legszebb az egészben: Will nem hiszi el, hogy így vonzó lehet, és nem is próbálkozik. Talán pont, hogy bosszantani próbálja őt a pőreséggel, ahogy lefoszlanak róla a hazudott nem látszatai.
Hannibal szenvtelenül végigméri, és Will eltűri magán a tekintetét.
- Nem előadóművész - állapítja meg Hannibal.
- Ennyire látszik?
- A jelleméből következik.
- Utcás vagyok - mondja Will, de ismét és újra, ugyanaz a jelenség: automatikusan beszél, és közben másvalamin gondolkozik. A kezében a túlszuszakolt szatyor, a műbőr csizma. - Onnan szedett össze ő is. Nem láttam az arcát. Megszoktam, hogy titokban tartsák: kalap, napszemüveg, sötétség vagy ellenfények.  
- Nem tartja magát annyira - bólint Hannibal -, hogy óvatos legyen.
Will végigméri.
- Miféle doktor maga?
- Tudja a választ.
Will egy félszeg gesztussal körbemutat.
- Pszichiáter. Sebész volt előtte. Történt valami, amire nem számított. Abbahagyta.
- Egy sebész nem élhet ilyen körülmények között? - kérdezi Hannibal szórakozottan. Will nem veszi a tréfát, szigorúan mered rá (az állára, talán.)
- Ne akarjon pszichoanalizálni. Nem fog tetszeni.
- Idáig nagyon is tetszik.
- Mit kér? - mondja Will; követeli. Hannibal adja a tudatlant. A hülyét.
- Egy analízisért cserébe?
- Az életemért cserébe - mondja Will. - Megmentett. Ennél nagyobb hatalomra csak akkor tehetne szert, ha maga ölne meg. - Fintorog. - A hatalomról szól? Nem egészen, ugye?
Hannibal egy kiszámított mosollyal felé lép.
- Tegye le egyelőre ide a holmiit; felkísérem, válogasson a gardróbban. Hazaviszem. Meséljen magáról egy kicsit.
Will felnevet, felcsukolva és kifulladva. A mellkasa alig hullámzik. Bármilyen erős is a válla, az alkata törékeny, mint a táncosoké.
- Mégiscsak az életem kéne, ugye? - mondja Will. - Apró kis falatkákban. A pontos értékét kapja vissza annak, amit nekem adott, életet az életért. Van egy ilyen mondás: “nincs olyan dolog, hogy ingyen ebéd.”


*


Tizenévesen evett először embert. Nem tudott róla. Lenyomták a torkán.
Tizenéves volt, amikor megetették vele a húgát, és Mischa Lecter meglátta az isteneket.


*


- Zsaru voltam - mondja Will. Az élete történetét nem az elejétől kezdi. Hannibal ingét és nadrágját viseli, az ő zokniját, a cipőt, ami túl nagy rá. A holmija még mindig a túltömött szatyorban: Hannibal nem kerített nagyobbat, élvezi látni, ahogy túlcsordul Will korlátain. Will a Bentleyben ül, beszíjazva, meredten. Suhanó, fehér utakon haladnak át.
- Mi történt? - Hannibal cédét tesz fel, hogy megkönnyítse a dolgát.
- Látnia kellett a heget - mondja Will. - Megkéseltek. Kezdek hozzászokni. - Zongorafutamnyi csend. - Akkor nem viseltem valami jól.
- Az összeomlása után - mondja Hannibal, és Will megrándul -, jobbnak látta az ellentétes pólussal tartani. Nem lett bűnözővé, arra nem volna képes; de az identitását kellőképpen levedlette.
- Mississippiben nőttem fel - folytatja Will; egyértelművé teszi, hogy az élete részleteit csak az alku keretében adja ki. - Louisiana. Az apám egyedül nevelt. Hajómotorokat szerelt.
- Felnőttkorában volt lehetősége találkozni az édesanyjával?
Will közel hajol hozzá, de a tekintetét az úton tartja.
- Az udvarias dolog azt feltételezni, hogy meghalt - mondja Will. Hannibal ajka megrándul.
- De nem az történt.
- Nem az történt - hagyja helyben Will, és egy pillantással ellenőrzi, hogy ennyi nem elég. - Alkoholista - mondja Will. - Apa.
- Tartja vele a kapcsolatot?
- Karácsonykor.
- Tud a foglalkozásáról - jelenti ki Hannibal.
- Nem róla szól - vágja rá Will, kissé túl gyorsan, ha nem is valami élesen. - Ő már korábban lemondott rólam.
- Ön mikor mondott le magáról?
Will felhorkant.
- Megkéseltek.
- A legjobbakkal is megesik. - Hannibal a tenyerén kínálja a klisét. Will nem fogadja el. Hátrahajtja a fejét.
- Mint egy fatwa - mondja -, volt valami majdhogynem vallásos abban a halálos ítéletben. Megjelöltek, olajjal kentek fel, és tapad rám a vérjel.
- Miért maradt életben?
Will lassan beszél:
- Nem volt feljogosítva arra, hogy megfosszon tőle; és én sem arra, amit tettem.
- Lelőtte?  
- A teljes tárat beléengedtem. Ezért… nyugdíjaztak.
- Önvédelem volt.
- Egy fenét - szűri a fogai közül Will. - Ha már halálos sebet kaptál, onnantól csak bosszú, bármit mond a bíróság. - Hunyorít. - Nem tartja furcsának, hogy a gyilkosságnak milyen erkölcstana van? Etikája?
- Vallása - bólint Hannibal. Will ismét témát vált, az ablak felé fordulva. Pára fut fel rajta.
- A prostitúció átlátható karrier. A büszkeség hányadosa nélkül az ár-érték arány kiegyenlített marad. A szexért nem fizetnének ennyien, pláne, hogy nem vagyok valami jó benne, a legtöbben nem azok, bármit is hisznek. Feljogosítom rá őket, hogy birtokoljanak: az már másvalami, egészen.
- Maga nem a pénzért csinálja - állapítja meg Hannibal, ahogy bevesz egy kanyart. Will felszusszant.
- Maga megéri a pénzét, Dr. Lecter. Nem. Valóban nem. Meg tudná mondani, hogy miért?
- Terapeuta vagyok - mondja Hannibal -, nem telepata.
Will az alsó ajkaira harap, szórakozottan.
- Akkor figyeljen a részletekre.
- Gondolt már arra, hogy nyomozó legyen?
- Fantáziáltam róla. Mint kiderült, más fantáziák sokkal könnyebben kielégíthetőek.


*


Hannibal tizenhat évesen veszítette el a szüzességét. A nagynénjével feküdt le. Nem voltak vérrokonok. A házasságtörésben szeretők lettek.


*


Will Virginiában él, egy lakásban, a hetedik emeleten. Hannibal két nagytestű kutyát és három ölebet számol össze.
- Napi háromszor viszem sétálni őket - mondja Will, ahogy letérdel hozzájuk Hannibal kölcsön-öltönyében; úgy simogatja az állatokat, mintha egy utolsó kívánság teljesülne. - Szobatiszták, amennyire egy kutya szobatiszta lehet. Ha nem vagyok itthon, Abigail figyel rájuk, a szomszéd lány.
Az állásáért nem mentegetőzött. A kutyákért igen. Az ok egyszerű: a háziállataiban boldogságot lel.
A lakás otthonos és ízléstelen: nem szembeszökően - az olcsó giccs részletei árulják el, a porcelán kutyaszobrok, a félresikerült tájképek. Funkció nélküli karosszékek állnak összepréselve, horgászbotok sűrű eredje szegélyzi a falat, és mindenhol-mindenhol whiskeysüvegek.
Van egy öltözőasztal: Hannibal azt vizsgálja, amíg Will eltűnik egy mellékszobában. Drogériai sminkmárkák, mosatlan szivacsok és púder-ecsetek, a villanyborotva mentén borosta-szemcsék, némelyikük egész hosszú; ha hagyják, Will szakállat növeszt. A színpaletta mély, földies. A parfümökön csinált sztárok neve.
Will előkerül flanelingben, dzsekiben és farmerben. Hűvös az albérlet. Szarukeretes szemüveget visel, úgy, hogy kitakarja a tekintetét. Hannibal ruháját vállfán nyújtja át:
- Köszönöm szépen.
- Szívesen adtam - Hannibal a karjára hajtogatja.
- De nem ingyen. - Will beharapja az ajkát. - Csinálhatjuk itt. Van egy hálószobám, nem jönnek be a kutyák, ha zavarják. Tisztán van tartva. Felszerelt.
Hannibal egészen enyhén felvonja a szemöldökét. Nem rosszallás van benne, hanem csalódás.
- Ön szerint erre megy ki?
- Részben - állapítja meg Will, és bólint. Egy zsömleszínű kutya a lábának dörgölődzik, és ő öntudatlanul vakarja meg a feje búbját. - Birtokba akar venni.
- Mások fizetnek érte - mondja Hannibal -, de nem kapják meg, ugye?
- Mit kér tőlem?
- Holnap vacsorapartit adok. Legyen a vendégem.
Will felhorkant.
- Ez egy iszonyú ötlet. Nem hiszem, hogy lejáratná magát a barátai előtt velem.
Hannibal szeme furcsán fénylik.
- Higgye el, elnéznek nekem bizonyos mértékű dekadenciát.
- Ha megszólalok - mondja Will -, nem csak az válik végleg egyértelművé, hogy férfi vagyok, hanem az is, hogy silány társaság.
- Badarság. A partneremként kívánom bemutatni. Én öltöztetem fel. Az éjszakát nálam tölti.
Will arckifejezése szinte sértett, de nem maga miatt:
- Magának nincs szüksége tetetett partnerre. Bárkit meg tudna szerezni.
- Köszönöm a feltételezést.
Will meglepetten végigméri, mintha csak most venné észre.
- Tényleg jóképű -  mondja -, de ennél fontosabb, hogy a gátlástalanságig manipulatív. Ezt már nem köszöni meg?


*


Hannibal az édesapjától tanult főzni. Kiskorától fogva, egy sámlin állva nagy komolyan, könyékig véresen.


*


A vendégseregben ott van Jack Crawford és Dr Alana Bloom, az operaház igazgatója, műpártolók, műélvezők, művészek, Amerika krémje, a felső tíz, és, persze, ott van Will Graham.
Empathy.
Kontyba fogta a paróka lokniit: igazi haj, csak a szempilla mű és a betehető implantátum. Valódi selyem a kis fekete estélyi, mintha Will simára gyantázott combjain az éjszaka csorogna le. Hannibal sminkelte: az ajkak terrakotta-vörösek, fényesek, a tusvonal szabályos, a kesztyű könyékig ér. Fehér stóla a vállain. A vastag gyöngysor nyakörv vagy fojtópóráz. Will Hannibal oldalán, karja a karján.
Kamarabanda játszik. Pincérek sürögnek. Gratulálni érkeznek a vendégek. Will lesütött pillantással áll.
- Ugyanolyan büszkén prezentál - jegyzi meg egyszer, suttogva -, ugyanolyan büszkén, mint a húst: mint valamit, amit megszerzett. Vadászik?
Will a bukás legteljesebb ígérete.
Hannibal szája szegletében mosoly játszik:
- Mit gondol?
Will puhán pislog, és a mellkasára simítja a tenyerét.
- Mit gondoljak? - kérdezi.
Egy fontos tény Will Grahamről: mindig megtartja a szavát.


*


Enni, inni, ölni, szexelni: állítólag ezek az élet primitív ösztönei.


*


Hannibal a fogával húzza le róla a fehérneműt: szétfut a selyem. A háló kobalt-kék, csontok és tükrök díszítik. Will az ágyon hever. Hannibal lemosatta vele a sminket, levetette a parókát. Mire végez a vetkőztetésével, Willen csak a gyöngyök maradnak, a gyöngyök és a csipkés combfix, harisnyatartó, fényes tűsarkú.
Hannibal még öltönyben van.
- Hogy ízlett a vacsora? - kérdezi. Hallani akarja.
- Nem tudom, mit ettem - mondja Will; ez egy ígéret. - De finom volt nagyon.
Will feszes hasán a vágás szája. Hannibal megcsókolja a varratokat. Will felszisszen. Közelebb rántja.
- Volna kedve eljönni máskor is?
- Van választásom?
Hannibal ajkai a seb szájánál, a varratoknál; ez egy fenyegetés.


*


Will azt mondta, csalódni fog. Megismételte, hogy nem különösebben tehetséges.
- A hivatásom - mondja. - Nem a mesterségem.
És Hannibal tudja, hogy a szex tánc: hogy a művészete kettőn áll. És most ő vezet.
Tangó-ütem: lassú, gyors-gyors, lassú. Ismételd.
Will a takaróba tép, megfeszülve. Szűköl és nyüszít. Hannibal az ölébe vonja, ahogy felülnek, selyem-puha, révült minden lélegzet. Az ágyékára markol. Will sziklakemény.
A gyilkos és a kurva. A világ csak ennyit értene.
Will lovagol rajta.
Will háton, hason, térden állva. A tűsarkú feltépi a takarót, Hannibal húsát karcolja, ahogy Will combjai a derekára fonódnak.
Hannibal ujjai a vastag gyöngysor alatt. Tönkre akar tenni valami gyönyörűt. Tiszta erőből megrántja. A szemek szétgurulnak. Will elélvez alatta, harmadjára; egy felnőtt férfinak ez már fájdalmas, de Will nem adja jelét. Végigkarmol a karján, morogva ösztökéli a ritmusát.
Lassú, gyors-gyors, lassú.
- Csináld még… csináld…!


*


Egy ajándék?


*


Will Graham a reggel, a bársonyos takaróba csomagolva. Hannibal kettőt csettint a füle felett. Will tompán megrezzen.
Hannibalnak döntenie kell.



komment: IGEN // nem
gif: []
grafika: [?]
(S)he walks in beauty: Lord Byron
cím: Esti Kornél
ötlet: Béla véletlenül "drag Will"-nek olvasott valamit.
előttem lepergett egy kisregény.
inkább novellába szuszakoltam.

16 megjegyzés:

GwenPage írta...

Amint megláttam, azonnal rávetettem magam, mint valami kiéheztetett (ez egy Hannibal fic után/közben muris) és hát ez... ez!
Bravo, bravissimo, nem is tudok mit mondani (igen próbálok úgy csinálni, mint aki tud rendes kommentet írni, de nem tudok.) Nemhogy filmszerűen láttam magam előtt az egészet, ott voltam, és ez egyszerre rémisztő és felemelő. Hannibal múltszilánkjai, a hangulat, minden szó és minden lélegzetvétel ebben a történetben zseniális volt.
"- Tényleg jóképű - mondja -, de ennél fontosabb, hogy a gátlástalanságig manipulatív. Ezt már nem köszöni meg?"
Ezittez. Imádom. Nagyon. *-*
Köszönöm.

Raistlin írta...

*fel-alá csapkod a karjaival mint egy pingvin és egyéb költői hasonlatok* Tetszett neked, tetszett neked~! Köszönöm szépen, nagyon. Nagyon. Nagyon.

Ria írta...

Mostantól imádatom irányodba, szavakba már nem foglalható.

Raistlin írta...

*elolvad és lecsorog a lépcsőn*

Hattie írta...

az elején kissé meglepődtem, hogyezmégismicsodaéshogyanésmiért, most meg azért bámulok ilyen eléggé hülyén, mert ez csodálatos volt, és még jó ideig nem fogom elfelejteni.
(hogy csináltad basszus)
[köszönöm. és kellemes ünnepeket, mert nem mondtam még.]
{mondd, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki majdnem minden nap vigyorog egy sort, hogy "tavasszal harmadik évad!"}

Raistlin írta...

TAVASSZAL HARMADIK ÉVAD *kidobja magát az ablakon és rivallva rohan a szabadba*
*a távolból még zen hálaszava*
*és a sűrűbe veszik... ott megy...*

Storm child írta...

Most erősen Hannibal feeljeim lettek,szóval megyek és belefojtom magam egy vödör vérbe és belsőségbe s közben majd hálásan kántálom nevedet, hátha az kifejezi csodálatom, mert mi ez,komolyan már, hogyan?

Raistlin írta...

újranéztem a második évadot, csak ennyit mondok.
te ne tedd. megöl.
és köszönöm szépen!

Lili Molnár írta...

Csodalatos volt (mint mindig, minden irasaid)
Koszonom, es utolag boldog karacsonyt!

Raistlin írta...

Juj, köszönöm ouo

S.B.Hawk írta...

Drága Raistlin!
Szögezzük le, hogy nem szeretem a slasht. A sorozatnak még csak az első rését láttam.
De azt a mocskos.....
Szeretem a slasht (ebben Gwen is szerepet játszott). És rohanok továbbnézni a sorozatot.
Thank you Raistlin!

Raistlin írta...

Szia a blogon. ouo Imádok embereket téríteni. Slashre. Hannibalra. Mindenre. :D Remélem, nagyon jól fogod érezni itt magad, azt meg garantálni tudom, hogy a sorozat majd magával ragad (◡‿◡✿)

Chica írta...

Úristen, ez de gyönyörű volt! <3

Raistlin írta...

Drága vagy, nagyon köszönöm ;u;

Picipocok írta...

A rajongod lettem. Minden a temahoz kapcsolodo irasod elolvastam de ez... ez leirhatatlan. Majd hagyok meglepetest mashol is. Addig is bonsoir.

Raistlin írta...

Úristen, köszönöm (uwu)

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS