a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2014. december 16.

Под Ракитою

 Marvel, Steve/Bucky és Thor&Loki mitológia/fantasy/tündérmese. Azért nem vettem nagyon komolyan. A fanart [plassypus] munkája, a történetet pedig [ez] az orosz népdal ihlette.
skandináv/germán mitológia, orosz zenék, no, az észak az észak.

Под Ракитою






Történt, hogy ezüstnyelvű Loki herceg és Thor, a tavaszhozó, förgeteg-görgető, Midgárdban útra keltek. Thor szép szánját jó kosok vonták, egy-egy füst-ziháló, szarvas hím: szemük izzott, bőrük fénylett, és robajlott léptük zaja. Erős Thor hajában megült a télnek havazása, palástja bíbor volt és nehéz, mint a bor. Ármányos Loki farkasnak bőrébe burkolódzott, és ment hát a két testvér, két test, két vér.

Addig-addig mentek ők, kos-vonta szánon, bársonyban, bőrben, míg el nem értek régfolyónak völgyébe. Régfolyó völgyébe füzek fagytak, ágaik jégcsappá dermedve csüngtek le, és az egyik ilyen fa alatt, görbe fa a görbe nagy folyó mentén, ott ült a Tél Katonája. Sötét volt az ő páncélja, az ő haja, sötét korom ült meg az ő szeme alatt, ámde kék volt tekintete, kék és hideg, és vörös a vére, vörös és forró, ami levágott karjáról pergett le, amíg gyémánttá nem fagyott. Ép kezében nehéz kardot tartott, meztelen pengével, mely éles volt, mint télnek szélje, és fekete az is, mint a vértje, a sodronyingje és az undok hidra-rém vére, mely befedte, és a havat is beszennyezte.

Látták ám az Ázok, mit őriz ő, Télkatona a fűzfa alatt: torz fűzfán, hócsavarta, ott volt egy ifjú, jégbe fagyva, jég a törzsön és ő a jégben, a jégtömbben, aranyos hajú, szép ifjú fényfehér páncélban, mellkasán csillag, kezében pajzs, mit maga elé tart.
Megállította Thor a szánt, így kiáltott:
- Hooo!
És leszálltak. Furfangos Lokinak tréfa járt az eszében, és hopp, hollóvá vedlett: előbb csak még sárga lett a szeme, majd lába megtört, karommá görbült, nyaka, háta, válla tollá remegett, és végül hollóvá lett egészen. Oda is repült Télkatonához, havon át és fagyon át, és megült a földön előtte. Télkatona ránézett, bús és öreg volt a szeme.
- Korán vagy, holló - mondta neki -, mert addig én meg nem halok, amíg kedvesem ki nem olvasztom. Bizony - azt mondta a Télkatona -, ötven meg ötven éve őrködöm itt.
Végre már Thor is odaért, Thor-isten, szépszívű és sudár, és így szólt ő:
- A történetedért cserébe, ígérem, segítségedre leszünk.
- Látod azt a folyót?
- Bizony, látom.
- Látod ezt a vért?
- Bizony, látom.
- Látod-e már, hogy mi történt itt?
Thor beismerte, hogy nem, úgyhát a Télkatona türelmesen magyarázni kezdett, mert ilyen volt a természete:
- A hidrára vadásztunk, én és a kedvesem, a hidrára, aki a folyóban élt. Undok szörnyeteg, színe, mint az iszap, fekete, és nyirkos is, nyálkás, nedves, hideg. Vágd le a fejét, és kettő nő helyette. Megküzdöttünk vele; kaszaboltuk, amint tudtuk, de hiába volt. Hagytam hát, hogy felfaljon. - Rebbent ekkor a Télkatona lélegzete: fehér pára futott fel. - Benyelt a szörny, és a gyomrába érve pusztítani kezdtem. De nem tudta az én kedvesem, mit terveztem: pusztulásomat látta csak, végromlásomat, kardját a szörny szívébe vezette. Száz napon és száz éjen át vágtam át magam a szörny gyomrán, és amikor kiértem, itt leltem: várt ő rám, de nem, hogy a hidra bendőjéből visszatérjek, hanem, hogy a mennyekig kísérjem. Itt állt, a fűz tövében; megfagyott; és vele a fűz nőni kezdett.
Thor feltekintett az ifjúra, jaj, magasan a fejük felett.
- Holló, holló - mondta Télkatona -, vájd ki az én szívemet: vérét csorgasd a jégre, és felolvassza azt.
- Kivájom a te szíved - mondta a holló, Loki isten -, de a segítségem én nem ígértem. Cserébe a húsodat kérem: éhes vagyok, hadd falom fel.
A Télkatona fejet hajtott:
- Amint már ereimben nem lüktet élet, a húsomat megeheted.
Károgva örült ennek Loki isten; és ráncba futott Thor homloka, majd felragyogott a mosolya.
- Úgy legyen.
Kivájta hát a holló szívét a Télkatonának: a vértet, majd a mellkasát feltárta, és csillogott a hús és a szív dum-dum lüktetett karmai közt. Bizony, forró volt annak a nehéz szívnek a vére. Loki a jégtömb tetejére szárnyalt vele, és az ifjú feje fölé helyezte. Csöpp-csöpp, a jég olvadni kezdett, csöpp-csöpp, a hő, hű vér alatt. Loki Ázzá lett megint, és a hóba szökkent: vigyora éhes, éles. Körözni kezdett a katona körül, amíg rájuk csorgott a szíve vére és hónak könnye:
- Lovag, lovag, éhes vagyok, add ennem a húsodat!
- Ne olyan hamar! - mondta Thor. - A történetedért segítséget ígértem, Tél Katonája, és megtartom szavam.
Lehívta hát Thor az égből a villámokat, pörölyét pörgetve; és félt és rettegett Loki isten. Thor gömbbé gyúrta a villámokat, és a Télkatona feltépett keblébe helyezte. Azok aztán cikázni, lüktetni kezdtek ereiben.
- Ejnye, ejnye! - hahotázott Thor. - Loki, fivérem, hiszen nézd: úgy ígérted, amíg élet duzzad benne, meg nem eszed.
Így esett, hogy akkor egyszer túljárt Thor isten ármányos Loki eszén. Dúlt-fúlt ő, és mérgében tűzviharrá kerekedett: fölfalt mindent, havat, fát, jeget, de nem az embereket. Tüze hevítette tovább a jeget, és a szép ifjú hamarosan kedvese ölébe esett. Nagyot puffant. Télkatona az ajkaira lehelt, és visszalopta belé az életet. Thor büszkén állt a tűzgyűrűben, és az ébredő ifjút eképp üdvözölte:
- Békét neked! Mondd meg ifjú, mi a neved?
- Steve - mondta az ifjú, aztán kedvesére nevetett, aki csonka karjával átölelte.
- Steve - ismételte Thor, némileg lesújtottan.
A tűz tombolása ismét Ázzá lett, kehes Loki zihálva állt.
- Fölfaltam a havat - mondta -, fölfaltam a jeget, fölfaltam a fákat: de Midgárddal még be nem teltem. Tél Katonája… és Steve… figyelmeztettelek!
- De hiszen ajándékunk van - mondta a lovag, akinek Steve volt a neve, és talpra állt, kedvesével egyetemben. Tarsolyából egy kéken fénylő ékkövet kerített elő: - Úgy akarom, hogy a tiétek legyen.
Loki mohón kapott felé, de Thor leverte a kezét. Kegyelettel vette át.
- Ez a kő a Tesseract: Midgárdot miatta kutattok fel. Mondd meg, hős Steve, hol lelted?
- Ott volt a hidrának szívében.
Thor öblösen nevetett, és hopp, a ragyogó követ zsebre tette, mert varázsos-mély volt az ő zsebe.
- Hagyjuk hátra e szomorú vidéket, bajtársak, barátok! Bátor lovagok, tartsatok velünk: szorgos törpék új kart készítenek neked, Télkatona, és Steve, el kell regélned mindenkinek, hogyan csapta be cselszövő Lokit Thor isten!
- Lásd, ezért nem utazom veled - szólt Loki. - Pontosan ezért nem. - Majd még hozzátette: - Ha te jártál túl az én eszemen, akkor te vagy a cselszövő, s én az isten.
Télkatona, Thor és Steve ezen szívből felkacagtak: és azóta is kacagnak, ha csak meg nem haltak. Vagy abba nem hagyták.


VÉGE


hozzászólok: VALÓBAN //aljas rágalom

27 megjegyzés:

Lili Molnár írta...

Uramisten.első kommentelő.
Hát ez valami csodálatos volt. Mintha tényleg egy mítosz lett volna.
Nagyon kellett ez nekem, hosszú nap előtt.
Köszönöm. Ölellek.

Raistlin írta...

Köszönöm szépen ;u; A végét nem bírtam nem elbaromkodni, de yolo vagyon.

GwenPage írta...

Remegve vártam a percet, hogy újra írj Lokiról, a szívem hatalmasat dobbant, amikor megláttam, hogy MEGTÖRTÉNT
Ahogy az előző hozzászóló is írta, olyan volt, mintha egy mondáskönyv egyik történetét olvasnám, a megfogalmazás bravúros, a párbeszédek szívet tépően gyönyörűek és frappánsak. A történet annál inkább, a zeneválasztás pedig szokás szerint tökéletes.
Szerelmesen imádom, köszönöm! ♥

Raistlin írta...

//boldog macskahangok//

Ria írta...

Röviden összefoglalom khmmm khmmm: IMÁDOM!
És most kifejtem:
Nagyon, de nagyon tetszett, mesés volt, hangulatos, mit hangulatos így beszippantott. Köszönöm az élményt. :)
Úgy tűnik ma minden mesés az olvasmányok terén. :D

Raistlin írta...

ennél kedvesebbet erre úgy sem lehet (o//v//o) Köszönöm szépen!

rosie írta...

elkezdtem - azóta is oroszul énekelek, pedig csak annyit tudok oroszul, hogy nazdarovje és vodki, azt is pocsék kiejtéssel - ezt a dalt hallgatni, mióta kiraktad az askodra és rettegtem, hogy mi lesz itt -
féltem az elején, a közepén és majdnem a végén is, aztán én is velük nevettem.
mert steve.

amúgy meg imádlak és hálám sokáig

Raistlin írta...

szerencsére végül még sem akart direkt tragédiába fulladni (bár azt vesszük, hogy tényleg mítosz/mese, akkor az, hogy két isten odamegy két erősen haldokló harcoshoz, és magukkal viszik őket a másvilágra a valhallába - de nem, ez csak egy fanfic, plain and simple hepiend, semmi átvitt értelem)

rosie írta...

átvitt értelemben is együtt és boldogan vannak. úgy is jó. bárhogy jó, amíg nem fáj nekik - és nekem sem nagyon :D

margaery. írta...

már egy hete azzal nyaggatom a körülöttem lévő embereket,hogy menjük el csak úgy random Oroszországba (nem mint hogyha egy betűt is tudnék oroszul,de kedvem van hozzá) és erre itt ez a fic :D
csatlakozom az előttem szólókhoz,én is imádtam.mégis hogy tudsz egyszerre crackot írni és ilyen szép meséket?

"- Békét neked! Mondd meg ifjú, mi a neved?
- Steve - mondta az ifjú, aztán kedvesére nevetett, aki csonka karjával átölelte.
- Steve - ismételte Thor, némileg lesújtottan. "

ezen percekig nevettem,bár fogalmam sincs,hogy konkrtéan min,de mindegy.

Raistlin írta...

EZAZ KÖSZÖNÖM HOGY NEVETTÉL RAJTA mert percekig szemeztem vele hogy csak szerintem vicces-e és majdnem visszatöröltem khm.

Én is vágyom Oroszországba, nagyon. Csak így Putyin nélkül.

Locky írta...

Na, megérkeztem én is. Kedves Raistlin, te mit nem tudsz írni?

Télkatona, Thor és Steve ezen szívből felkacagtak: és azóta is kacagnak, ha csak meg nem haltak. Vagy abba nem hagyták.

Ez olyan igazi Raistlin-es lezárás volt. :D
Az ofőm már pár hete rá van szállva ezekre a mitológiás mítoszokra, de ahogy ő előadja (nem tud hangsúlyozni, de a kedvességét, meg azt, hogy időt áldoz ránk szünetekben nagyon értékeljük). Szerencsére nem tanít se magyart, se drámát. Egy ilyen most pont kellett, egy ilyen RaistlinmitológiafantasytündérmeseSteveBuckyThorésLokiizéoroszzenévelészakiasan. Köszönöm. *-*

Ui. Hogy ment a vizsga?

Raistlin írta...

Köszönöm kérdésed, nem tudok verset, drámát, vagy önálló novellát írni *lepacsizik magával* Vizsgát viszont a jelek szerint igen. Nagyon örülök, hogy tetszett a történet OUO A tél a regézgetés ideje, no.

666rytus írta...

Jaj, én még most is nevetek...Loki mindig pórul jár, kell neki annyit ármánykodni...hehe...
És a két hősszerelmes kitart egymás mellett dacolva elemekkel és az idővel...aww...
Érdekes a stílusválasztás, de úgy átszövik a történeted a mitológiára, mondákra jellemző jegyek, hogy akár igazi is lehetne, én elhittem...(úgy kell nekem...)
Szuper volt, szerettem

Raistlin írta...

Reméltem, hogy elbírja a szerkezet, mert az eredeti mondákban is ugye nagyon sok a kikacsintós poén; örülök, hogy tetszett!

GyilkosKoala írta...

Történelem tanulás helyett ez pontosan megfelelt és jaj, de keserű volt és jaj de szép. Nagyon-nagyon imádtam, egyszerűen nincsenek rá szavak. Hiányzott a Lokid is. A szám is tetszik. ouo

Raistlin írta...

Nagyon köszönöm~~ ouo

Mitsuki írta...

Mese, meskete ide egy szép komment következne.
Nem megy bocsi.

De jópofa lett, vicces.
Köszönöm.

Raistlin írta...

Azért ez a három fic egymás után egy kemény menet lehetett - respect!

Celia írta...

Gyönyörű volt. Azt a rohadt. Szavakkal ezt aztán nem lehet kfejezni, hogy mennyire tetszett. Emígy is szeretem a mítoszokot, plusz, a két kedvenc párosom és te. TE.
(Ígérem végezni fogok a többi történettel is ^^ Csak egymásodpercem se volt olvasni. c:)

Raistlin írta...

De aranyos vagy, nagyon köszönöm ;u; És a történetek megvárnak, úgy olvasd, ahogy és amikor neked kényelmes ✿

jederanalexa írta...

De jő! Imádom a tündérmeséket, és az, hogy Stucky is volt benne dobott rajta még egy lapttal. Be kell vallanom, hogy nem rajongok a Thor/Loki párosért. Számomra ők csak utállak-de-mégis-szeretlek testvéri kapcsolatban léteznek, de ez - persze - csak saját vélemény.

Raistlin írta...

Köszönöm szépen :3 Ebben a novellában nem is vettem úgy, hogy együtt vannak (azért az & jel) mert nem igazán fért volna bele ennek a kifejtése; a legtöbb germán mítosz viszont úgy kezdődik, hogy "történt, hogy Thor és Loki Midgárdot járva..." - úgyhogy ezt a formulát meghagytam :D

littlemissprimadonna írta...

Azért ne unatkozz munkahelyen, mert akkor megtalálsz ilyen kőkori ficeket, és sírsz a nevetéstől, meg amúgy is, és furán fognak nézni a munkatársaid.
Gaimanivolt :3 köszönöm

Raistlin írta...

*hálás hollókárogás*
ez szerencsére annyira még nem régi, hogy keroiznnal akarjam felgyújtani, tehát köszönöm szépen ouo

Aida írta...

Ez csodás volt draga Raistlin:) ovodapedagogiat tanultam, es kulon tudománya van am annak, hogy ilyen nepmesei modon (az most mindegy milyen nep meséje) regeld el a tortenetedet.. Te ezt is magas szinten muveled, minden elismerésem :) (talan meg egyszer el is meselem a gyerekeknek :D)

Raistlin írta...

Ez egészen csodálatosan hangzik - köszönöm szépen, rengeteget jelent, hogy meg tudott fogni téged a történet ;u;

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS