a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2014. december 16.

Atom Heart Father

Margaery kérésre karácsonyi/hanukai spin-off a "Ragyogj tovább, te őrült gyémánt!" miniregényhez. Ne számítsatok sokra. Csak retek sok céltalan fluffra.
A cím a megközelítőleg azonos című [Pink Floyd albumról] került ide, és most egy kicsit zavarban van.


- Te most a Jingle Bells-t énekled a vécén?
- Ifjú vagyok, és telve a szívem reménnyel!
- Mutass példát a hugaidnak.
- Hát, a húgaim nem sorakoznak a slozi előtt, ugye?
- Ami azt illeti - szólt közbe Lorna -, de.
Erik átnézett a válla felett. Lorna banánturmixot szürcsölve állt ott, rózsaszín trikóban, a kezében a telefonja.
- Mire kell a mobil?
- Selfie-t csinálok pisilés közben, és szétküldöm a kollegáidnak.
- Oké. Mire kell a banánturmix?
- Szomjas vagyok.
- OH WHAT FUN IT IS TO RIDE IN A ONE-HORSE OPEN SLEIGH!
- Peter - Erik a könyökével kopogtatott. - Sietek.
- Szabin vagy!
- Lorna siet.
- Menjen a fentire!
- Ki tudod adni a tamponom? - kérdezte Lorna. - Ott van a takarítószeres szekrényben, a cipősdobozban. - Felnézett az apjára. - Csak cserélnem kell. - Szlllörp.
- Kérj Wandától! - kiáltott ki Peter.
- Még alszik.
- Kérj Charles-tól!
Erik felkapta a fejét.  
- Charles-nak miért van?
- Charles-nak mindig van. - Lorna félretette az üres poharat, hátrarázta a haját. Újabban bubira vágva hordta. A konszolidált retro-frizurát egy orrpiercinggel ellenpontozta, amit magának lőtt be, a mutációja segítségével. Volt egy a köldökében is. Vagy kettő. És volt egy családi kupaktanács arról, hogy az osztálytársainak nem tehet be testékszereket szülői engedély nélkül. Intim helyekre. Akaratuk ellenére. - Ha valamelyik kiscsaj otthon felejti a saját tamponját, meg ilyenek. És jó elsősegélyre. Orrvérzés.
- JINGLE AaaAALL THE WA-HA-AY!
- Peter!
- Csak így tovább, Peter! - kiáltott be Charles az előszobából. Dunn, az ajtó, aztán csörömpölés.
- Komolyan arra bátorítod a fiunkat - ordított vissza Erik -, hogy feltartsa a fürdőszobai forgalmat az ádáz danászásával?
- A lenti fürdőben a legjobb az akusztika.
- Erről van szó! - rivallt Peter, aztán fejhangon: - Charles a kedvenc apukám, sokkal inkább a kedvenc apukám mint az az apukám, aki letöri a kreativitásom bimbadzó virágját!
Charles nevetve állított be, két megtermett bevásárlótáskát cipelve. Erik automatikusan átvette az egyiket, csak, hogy a földre tegye. Charles-on bő póló volt és szűk farmer. Lábujjhegyre állva arcon csókolta Eriket, aki viszonzásul nekiomlott.
- Segíts - nyöszörögte az öblítőszagú vászonba. Charles szeplős válla kikandikált a póló nyakán. Erik megbökte az orrával, és közel húzta a férfi derekát.
- Jól van, jól… - csitította Charles, és vigasztalóan a hajába túrt.
- Nem tenném - jelentette ki Erik. - Hajmosásért állok sorba.
- Mmm, miért nem használod a fenti fürdőt?
- Ott csak kád van. És lent van a samponom.
- Használhatod az enyémet - mondta Lorna. - Epres.
Erik felnyögött, még mindig Charles-ra folyva. Charles úgy oldalazott, hogy Eriket ne kelljen elengednie, de szemben legyen Lornával.
- Neked mi kéne?
- Megvan.
- Csudás, vettem tampont: ha leakasztod a vállamról a táskát, ott kell, hogy legyen. OB Silk Ultra Comfort Max White Sensation.
- Ennek a névnek a felét csak kitaláltad - morogta Erik. Charles meglapogatta a hátát.
- Bár úgy lenne - mondta, aztán űzött tekintettel megismételte: - Bár úgy lenne.
Lornának derogált lesegíteni Charles-ról a szatyrot, szóval vállig mélyedt benne, amitől az apa-halom enyhén oldalra ingott.
- Wow, hoztál ubit? Tök jó.  
- Hoztál arctonikot? - Peter egy lendülettel feltépte a fürdőszobaajtót. Erik visszarúgta:
- Nem hallottam kézmosást vagy vécélehúzást, fiatalember!
Peter kimérten elemelte a gyomorszáj tájékáról Erik papucsos lábát.
- Mert nem vécén voltam, dah. ‘Hajamat csináltam.
Erik végigmérte, és ezen a ponton úgy-ahogy kiengedte Charlest a karatefogásnak is beillő karolásból, aki megkönnyebbülten a földre ejtette a kettes számú táskát.
- Ugyanúgy néz ki, mint eddig - jegyezte meg Erik kritikusan.
- Ja, az a lényeg.
- Kicsit hosszabb - állapította meg Charles.
- Tegnap óta? - horkantott Peter.
- Igen - mondta Charles komolyan. Peter rémülten a hajához kapott. Charles és Lorna lepacsizott. Erik félretolta a fiát, és bevette magát a fürdőszobába. Az ajtót bevágta, aztán, a hangok alapján, elbarikádozta a bejáratot.  
- Kapjátok be - kiáltotta Peter a fémek csikorgásan túl, és elhaladtában vállon öklözte Charlest. Visszapördült a sarkán, és rá bökött: - Hé, nem lesz az első közös hanukánk?
- Tavaly itthagytatok velük - emlékeztette Lorna, az OB-dobozt forgatva.
Peter felvillantotta azt a mosolyát, amit Eriktől örökölt, és ami a természet gonosz tréfája volt.
- Nagyon jól fogunk szórakozni.



ATOM ❤ FATHER



Amióta Charles velük élt, a ház átment pár kisebb-nagyobb változáson. Főleg nagyobbakon.
A könyvekkel kezdődött, persze. A könyvek, viharvert, másodkezi példányok, nyomtatott, összetűzött lapok és bőrkötéses óriások csendben bekucorogtak Erik komoly klasszikusai és kincstári Vonnegutjai mellé, majd összefolytak Peter képregényeivel, Wanda fantasy-köteteivel és Lorna radikális olvasmányélményeivel; aztán már ott voltak a lépcsőfordulóban, a konyhában, az előszobában, a fürdőkád felett egy polcon, és néhány kiszökött a kertig, meg sem álltak a szomszéd házig, szétfutottak a városban kölcsön-könyvek formájában, és valaki mindig egy-egy tetszőleges Lehnsherr kezébe nyomta: “kiolvastam, visszaadnád Charles-nak?” - az utcán, a boltban, a parkban.

És aztán ott voltak a csontok, a preparált állatok, melyeknek mindegyike természetes módon hunyt el - ezen természetes módok sokszor utolsó vérre menő harcot tartalmaztak, és nem képeztek valami szívderítő látványt a formaldehidben foszló példányok. A gorilla-csontváznak még pont jól állt a Mikulás-sapka, de Charles rovargyűjteménye egyszer és mindenkorra kitiltásra ítéltetett, miután egy este mozogni kezdett, és ahogy a hulló hungarocell hangjára lábujjhegyen a konyhába mentek családilag, ahol eladdig dekoratív célt szolgált, tetten értek rátapadva egy nagyobb, undorítóbb és gyomorforgatóbb példányt, mint amit Charles valaha is befogott vagy megálmodott. A baseball-ütőt leengedve a férfi áhítatosan búgni kezdett, és elszaladt a befogóhálójáért. Mire visszatért, Erik már lihegve a falnál tartott egy fémedényt a konyha túlvégéből, és azt ismételgette, hogy nem fogja felemelni, nem fogja felemelni, nem fogja-

És ott voltak a kisebb dolgok: bögrék és csészék tea-nyomai minden felületen, és maguk a vidám bögrék és klasszis kis csészék Erik hivalkodó dizájner-étkészlete mellett. A négyszögletes, fekete tányérok közé angol porcelánremekek vegyültek, és társasjátéktáblák foglalták el a szőnyeget, kiterített dolgozat-lapok, egy egész estés parafatábla, no meg Charles kecses kis MacBookja, ami a jelek szerint mutálódott, és képessé vált mind teleportálni, mind láthatatlanná válni. Ott volt Charles samponja, balzsamja, kondicionálója, hajszesze és hajpakolása, hatféle fésűje, habja, lakkja, szárító-ágyúja és vasalója, a kéz-, arc-, és testápolói, masszázstömbjei, szivacs-serege, habfürdő-förgetege, a répaszappan, amit senki sem értett, de mindenki kölcsönlopott néha, elektromos fogkefe és elektromosnak érződő szájvíz, pihe-puha strandlepedők, törülközők, vékony kis köntösök, és Charles kitartó állítása, hogy “csak adok magamra.”

És aztán: a hálószoba. A háló megmaradt a maga modern, szürke-fehér-fekete fém-eleganciájában. Bekerült pár karcsú gyertya, állandósult a fiókok tartalma, és néha tetten lehetett érni egy-egy karcsú könyvet, persze, de még gyakrabban egy karcsú Charles-t az illatos takarók között, álmosan, forrón, teljesen meztelenül, ahogy Erikre várt. A legfontosabb különbség ez volt. Nem számított, milyen későn, hány darabban vagy milyen nap után esett haza, Charles az ágyban várta.
Többnyire már hullamély álomban.
Nem az a lényeg.


* * * *


Wanda a menóra lángjába meredt.
Wanda a menóra lángjába meredt harmincöt perce.
Wanda fekete, hímzett hálóingben és skarlát köntösben ült, összefűzött lábakkal, tegnapi sminkben, a haja szanaszéjjel, a füle mögött egy tompa ceruza, és a menóra lángjára meredt, ami az üvegasztalon állt a nappaliban. Charles és Erik a két helységet összekötő konyhapult mögül figyelték.
- Beszélned kéne vele - suttogta Charles.
- Szerintem alszik.
- Nem tudok aludni - motyogta Wanda.
- Nem tud aludni - közvetített Erik, aztán a kezeiből tölcsért formálva érdeklődött: - Azért minden rendben?
- Vizsgaidőszak - mondta Wanda, még mindig a lángba meredve.
Wanda a családban közepes méretű meglepetést okozva képzőművészeti egyetemre iratkozott. Peter nem, de róla már lemondtak régen.
- Tehetek valamit érted? - tudakolta Erik, ahogy Charles dinamikus gesztusokkal bátorította. Vagy diszkót táncolt. Tőle bármi kitelt.
- Ölj meg - kérte Wanda.
“Ne mondd ezt,” gondolta Erik.
“Ne mondd ezt,” üzente vissza Charles hadarva, “hogy >>ne mondd ezt.<<”
“Heh?”  
“A feldolgozási mechanizmus része, hogy viccet csináljon belőle--”
- Üüüühhhhhhhhhrrrrrr - állapította meg Wanda, és hátraborult. Elterült a padlón.
- Ühm - mondta Erik.
Charles szusszantott, és átvetődött a konyhapulton.
- Parkour - motyogta Wanda erőtlenül. Charles hozzá sétált, és lefeküdt mellé a földre. Vállon bökte.
- Nehéz az élet?
- Bőven.
- Öltözz fel. Építsünk hóembert.


Charlesnak voltak ezek az innovatív ötletei. Ami még pont rendben lenne; csak aztán belerángatta Eriket, a garabancánál fogva, többnyire.


Szóval Erik az éjjeli autópályán vezetett, a tenger felé, amíg Wanda a hátsó ülésen hevert keresztben, a feje  Charles ölében, aki derűsen megállapította:
- Ó, elfelejtettük eloltani a menórát, nemde?
Eriknek már a szeme sem rebbent.


És Erik ott ült az óceán partján, a lábait terpeszve dobva, egy fémlépcsőn, a szája sarkában cigaretta; és elnézte, ahogy Charles és Wanda gömbökké gyúrják a nyirkos homokot, és ágakat tűznek belé karnak, a kavicsokból arcot raknak.
- Do you wanna build a snowman? - dúdolta Charles, édesen, hamisan. - Or ride our bikes around the halls?
A dallam ismerős volt, de Erik nem tudta hová tenni. Valami felfakadt benne, puhán pergett a parázs, a levegő balzsamos, párás, és holdfény ragyogta be Charles haját, puhán felizzott Wanda arcán.
Wanda enyhén kidugta a nyelvét, ha nagyon koncentrált.
Vannak ezek a pillanatok. Kimondatlanok. Jelentéktelenek. Tökéletesek.


- Nyühü - zokogta Erik másnap reggel. Hajnalban. Hajnal volt. Az ágy homokos. Az ágy homokos minden értelemben.
Hiba volt hóangyalt készíteni.
Homokkal.
Súlyos nagy hiba.
A szemcsék a fogai alatt ropogtak és az oldalára tapadtak, ahogy a hátára hengeredett. Charles dúdolva öltözködött: a szürke futó-felszerelését vette fel. Egyelőre csak a felső volt még rajta. Más semmi sem.
- Felébresztettelek? - mosolygott Charles. Erik tüntetően odébbrugdosta az ágy végébe gyűrődött takarót.
- Gy’r v’ssza - követelte jól artikuláltan.
- Nem jössz velem?
- Nyaralok - mondta Erik, aztán átgondolta. - Szabadságon vagyok. Alszok. - A párnába harapott, és megkísérelte lusta alaknak tettetni magát, hátha Charles visszacsábul a királyi ágy ölébe. Kissé feltolta a derekát. Körülbelül olyan szeduktívan festett, mint egy tetszőleges Vénusz-tematikájú portré súlyosan elcseszve.
Charles fél lábon ugrálva felrángatta magára a nadrágot.
- Ne csináld - tiltakozott Erik, és felé kapott. - Vedd le.
- Pardon?
- Rakd belém a farkad.
Charles horkantva felnevetett.
- Régen ennél romantikusabb voltál. Ami azért elmond valamit, nemde?
- Charles, ez fontos.
- Életbehágó?
- Charles.
- Jelen. Kérsz kávét?
- Jó, akkor kérek.
Charles somolyogva feltérdelt az ágyra, és homlokon csókolta, a hajába markolva.
- Olyan helyes vagy ilyenkor.
- Milyenkor? - morogta Erik. A keze a férfi fenekére csusszant, a nadrág alatt. Feltűnésmentesen letolta róla.
- Amikor még alszol.  
- Alszok is - értett egyet Erik. - Schatz, még sötét van kint. - A miheztartás végett a hátsójára vert. Charles hátrahajtotta a fejét, és elgondolkozva felnyögött.
Charles tudott elgondolkozva nyögni.
Filozófikusan sóhajtani.
Volt néha valami kémiai abban, ahogy néha elolvadt Erik karjaiban, mintha a férfi csókja lenne az olvadáspontja.
Aggasztó volt, ami azt illeti. Meg szexi. Főleg szexi.
- Mit szólnál - duruzsolta Charles  -, ha elkocognék a legközelebbi kávézóig…
- Nincs nyitva. Fél mérföld.
-...és hoznék neked onnét egy pohár finom, friss feketét…
- Legfeljebb ha olyan gyorsan rohannál, mint Peter.
- Meginnánk szép kettecskén…
Erik türelmetlenül előre dőlt, Charlest maga alá temetve.
- Ha aggódsz a vonalaidért - mondta, ahogy ráérősen felgyűrte rajta a felsőt -, jöhetsz velem az edzőterembe, délután megyek.
- Naná, hogy aggódok a vonalaimért - közölte Charles sértetten -, az élettársam elkényeztet.
- Gyönyörű vagy - állapította meg Erik, és csókot lehelt a feszes, fehér hasra.
- Főz, meg minden - panaszkodott tovább Charles, a szavakat kéjesen elnyújtva. A combjait eltárta, hogy Erik a nadrágot is végleg lesegítse.
- Iszonyú lehet.
- Nem akarok az edzőterembe menni, mindenki úúúgy unatkozik. Fura dolgokat gondolnak.
- Fura dolgokat? - ismételte Erik, és megcsókolta a bokáját. Aztán köhögött kicsit. Hogy került homok Charles bokájára? Hogy marad ott? Fürdött azóta, Erik már csak tudja. Ott volt vele. Egy kádban.
- Amikor a múltkor mentem veled - mondta Charles -, tudod, az a fickó a súlyoknál, a böhöm fejével? Végig azon merengett, hogyha a mamusza igazi nyúlból lenne otthon, akkor tuti nem venné fel. Mármint nem, hogy nyúlszőrből, hanem hogyha igazi állatokat kéne hordani lábbelinek.
- Ühhh.
- Kellemes úriember - sietett tisztázni Charles -, egészen biztos vagyok benne, van egy tündéri unokahúga…    
- A legszomorúbb az egészben - közölte Erik, ahogy Charles lábait elrendezte a vállán -, hogy emlékszel minderre.
- A telepátiám tetejébe emberfeletti a memóriám; most mond meg… Mmm, pont ott, igen.
Erik csak Charles combját csókolta; incselkedve lenézett rá.
- Csak ott? Oxford-stílus?
- Ugyan, kérlek - dünnyögte Charles, lesütve a pillantását. Nevetségesen hosszúak azok a szempillák. - Az Oxford-stílus csak legenda. Voltam ott.
- Voltál mindenkivel - korrigált Erik.
- Nem tagadom. A fiúk, akik hagyják, hogy a combjukat megbaszd, már elnézést a kifejezésért, egy ponton kíváncsiak lesznek arra is, mit tud a szád, és így tovább, és így tovább. Apropó…
Erik elvigyorodott, és előre hajolt, az ajkai közé véve Charles férfiasságát. A professzor felszisszent, és ráharapott a saját kezére, csak az ujjak hegyére. A mellkasa hullámzott a feltűrt felső alatt, és kipirult az arca, és a nyaka, és egy kicsit a karja, mert Charles még az elpirulást is olyan komolyan vette, mint bármi mást, és vagy teljes erőbedobással művelte, vagy sehogy sem. Erik éhesen ízlelte, aztán elhajolt egy kicsit.
- Pföh, homok.
- A legjobbakkal is megesik. - Charles megkísérelte visszarántani a vállaira akasztott lábával, amikor dAMM-BAMM-RAMM.
- Felteszem, Lorna - állapította meg Erik. A lány egy tankcsorda hanyag eleganciájával közlekedett, ha éppen nem lebegett. - Ilyenkor, ébren?
- Még nem feküdt le - állapította meg Charles.
Egy ajtó csapódott valahol, és felzúgott a mikró.
- Lehetnénk halkan - kockáztatta meg Erik. A tévé felnyerített. Valami morning-show. Lorna a műsorral együtt tutulta az intrót. Hát, jó volt veled, libidó. - Ígértél nekem kávét, nem?
- Megyek futni.
- Várj, azért kiverlek.
- Én, téged?
- Kettő egyszerre?
- Az üzlet az üzlet.
Nyolc gyönyörű perc múlva felbukkant a konyhában egy kisimult ábrázatú, kócos Erik boxerben és pólóban, a sarkában Charles, futócuccban. Lorna az asztalnál ült, és bökdöste a feldíszített ananászt, amit Charles karácsonyfának használt.
- ‘Reggelt - mondta Erik. - Nem tudsz aludni?
- Nincs kedvem - dünnyögte Lorna, felkönyökölve. Charles felvonta a szemöldökét, és megmozgatta az ujjait a halántéka felett:
- Szeretnéd, hogy…?
Lorna elmerengett ezen. Még rajta volt a sminkje. A nagyja. Vagy talán direkt volt olyan, amilyen.
- Áh - motyogta. - Hipnózishoz sincs kedvem. Megvagyok így. - Megkísérelte magához vonzani a kakaóját. Az a mikró ajtajának ütődött, belülről.
- Fémbögrét tettél a mikróba - közölte vele Erik.
- Megmikróztad a tejet - mondta Charles, jóval rémültebben. - Seperc alatt felforralom neked a tűzhelyen.
- Hoppá. - Lorna lustán elnézte, ahogy Erik felnyitja a szikrázó mikró ajtaját. Szörnyű szag terjengett. A tej sugárban kifröccsent. - Tök vártam a téli szünetet - mondta Lorna -, de nem nagyon tudsz YouTube partizni meg ilyenek, amikor nincs más dolgod úgy sem.
- Lorna - közölte Erik, ahogy az érintésével megkísérelte a mikrót ismét összehegeszteni -, aludnod kell.
- Peter még nem kelt fel? Úgy van, hogy ma vásárolni megyek vele.
Charles ellenőrizte a halántékához érve, majd a fejét rázta.
- Még alszanak Crystallal.
Lorna az asztalra vert.
- Itt van Crystal?
- Ki az a Crystal? - kérdezte Erik. - Miért alszik a fiammal? Miért büntet az élet? - A nagyjából megszerelt mikrót a helyére tette, és Charles-ra sandított mögüle. - Azt hittem, valakinek rohannia kell.
- Egy perc, és megyek is - mondta Charles. Őrt állt a családi jelenet felett.
- Crystal Peter barátnője - dünnyögte Lorna, és az oldalára lökte az ananászt. Erik színpadiasan széttárta a kezét.
- Soha senki nem mond nekem semmit, és egy telepatával élek.
- Nem kémkedek - közölte Charles. - Crystal… különleges lány.
- Különleges lány!? - sikított Lorna. Elcsuklott a hangja. Megköszörülte a torkát, és az ujjával Erikre bökött. - Peter és Crystal kibaszottul gyűlölik egymást, és ennek örömére úgy fél hete kefélni kezdtek, de még nem hivatalos a dolog, Facebook-szinten sem. A csaj a kurva avatar. Irányítani tudja a négy elemet. Az már négy mutáció egyben, nem?
- Szigorúan véve… - kezdte Charles lelkesen, de Lorna elhallgattatta egy gesztussal.
- Mindezek felett még szupersebesség, szupererő, mit tudom én, hallás, látás, a csajnak minden megy, és tudjátok, milyen a haja? Hát eperszőke. Pórbáltam eperszőke menni. Nem megy! Ilyen a melle! - Egy gömbölyded mozdulatot tett. - Hercegnő egy kibaszott szigeten! Cserediák! Az apja egy király! Ki nem állom Crystalia Kibaszott Amaquelint!
- Azért - mondta Erik -, bárhogy gyűlölöd, te ne gyere össze vele. Etikátlan lenne a fivéreddel szemben.
- Meg kéne hívnunk karácsonyi ebédre - tűnődött Charles.
- Benne vagyok, mérgezzük meg.
- Lorna.
- Még csak nem is mutáns!
Erik felkapta a fejét.
- Az imént mondtad...
- Földönkívüli.
- Oh. - Erik látványosan megkönnyebbült.
- A faja már egy jó ideje a földön él - jegyezte meg Charles békülékenyen, ahogy elkezdett az előszoba felé oldalazni. - Ugyanannyi joga van az otthonának nevezni ezt a bolygót, mint nekünk.
- Mitológiákban szerepel. - Lorna már a fogát csikorgatta.
- És együtt van - merengett Erik - Peterrel? - Ezután gátlástalanul röhögni kezdett. Lorna felvillantott felé egy gyenge kis vigyort.
- Apa, seggfej vagy, és szeretlek.
Charles megdobta egy tornacipővel. Erik elkapta a levegőben.

Crystal nem prezentálta magát a reggelizőasztalnál.
- Hol a hercegnőci? - jegyezte meg Lorna két falat currys hal között, és tüntetően körbenézett. - Megölted, és a szobádban hagytad a hulláját?
- Hazament - mondta Peter -, és tapló vagy. - Csámcsogva hozzátette: - Milyen gyökér dugna hullát a saját szobájába?
- De dugod a hu… - Lorna megakadt. - Nem, ezt a vizuális képet nem kérem. - Húzott egy keserű kortyot a mentás limonádéból.
- Aha - járult hozzá Wanda a társalgáshoz. A ló anatómiája kezdőknek című remekművet tanulmányozta, a kancsónak támasztva. - Igen. - A haját egy ceruza köré csavargatta éppen. A szemei alatt karikák sötétlettek
- Bármire rá tudnánk venni - tűnődött el Peter.
- Hatalmunk van - értett egyet Lorna.
- Wanda, takarítod innentől a szobámat?
- Nagyszerű - motyogta a lány.
- Van ott egy hulla - figyelmeztette Lorna.
- Ühüm.
- Utoljára mondom, hogy… Apa, mondd meg neki… Apa! - Peter ezzel kiverte Erik kezéből a telefont. Az a sütőtöklevesbe esett, és búsan toccsant. - Szabadságon vagy!
- Na persze - horkantott Erik -, és az állam majd elvezeti magát, mi?
- Úgy építetted fel - emlékeztette Lorna. Erik az ujjai közé vette a telefont, kiemelte, és letörölte Peter Woodkid-trikóján.
- Ti taknyok vagytok - közölte Peter -,  hol van Charles?
- Telefonál - dünnyögte Wanda. A megnyilvánulás meglepően találónak tetszett, és mind aggódva lestek felé. Wanda felocsúdva feltekintett, és zavartan a hálószoba irányába intett: - Skype-on.
- Kivel? - kérdezte Erik, a mobilját rázogatva. Peter odébb oldalazott a székkel. Wanda arcából kifutott a vér.
- Úristen - motyogta. - Szerintem anyával.
Erik felkapta a fejét.
- Peter, intézkedj!
A fiú már ott se volt. Fél pillanat múlva feltűnt Charles-al a karján.
- Azért legközelebb elköszönnék tőle, ha lehet - jegyezte meg a férfi.
- Begépeltem, hogy “BRB,” nem láttad, lassú vagy, pff-pff, béna? Na ülj le de léccike. - Peter villámgyorsan kirúgott neki egy széket. - Maradj itt.
Wanda félretette a könyvét.
- Charles, ez egy közbelépés. Nem engedhetjük neked, hogy anyával beszélj. Nem ennyit. Nem így. Soha sem így.
Charles bűntudatosan beharapta az ajkát, aztán óvatosan megkockáztatta:
- De Maggie…
- Magda Maximoff - korrigált Erik azonnal, Peter pedig, feltartott kezekkel:
- A tény, hogy ilyen jóban vagytok, felháborító, és, mindenek felett, fura.
- Durván fura - hangsúlyozta Wanda, és összekulcsolta a kezeit. - Charles, mind nagyon szeretünk, apa még egy kicsit jobban is, mint amit kényelmes elnézni, de amit anyával művelsz, az kínos, kellemetlen és…
- Kikelet - segítette ki Peter az alliterációjával.
- Én vagyok a legjobb meleg barátja - magyarázta Charles elesetten, és kisimította a haját a homlokából. Lorna horkantott, és magához vonzotta Charles mobilját. Matatni kezdett rajta. - Ő pedig a legjobb hetero barátnőm. Mi olyan fura ebben?
- Neveled a gyerekeit.
- Mit mondasz erre? - Lorna győztesen az arcába nyomta Charles egy Facebook-státuszát, ami szerint CHARLES F XAVIER itt járt: New York City vele: mah best guurl <3, és a fotón egy női mosdóban csücsörítettek, napszemüvegben, papírszatyrokkal terhelve.
- Részeg voltam, amikor a képet feltöltöttem - magyarázta Charles. - Maggie gyilkos Bloody Maryt csinál, és sokat.
- Be tudsz rúgni koktéloktól? - kérdezte Wanda aggódva. Charles és Erik titkos kis pillantást váltottak.
- Anya szexelt apával - magyarázta Peter. -Szó szerint élő bizonyíték van rá. Kivéve, ha nem ő az igazi anyánk.
- Én tanítottalak biológiára - mondta Charles, aztán megismételte: - Én tanítottalak biológiára, szerinted melyikük szült téged?
- Becsapós kérdés…?
- “Csudiszupi, csajszeeee” - olvasta Lorna, egy hajtincset rágcsálva - “és legyen ZSÖMID!” Nyuszi emoji.
Charles vállat vont.
- Megtanított twerkölni.
- Senki nem beszél így.
- A twerk tiszta 2014 - tette hozzá Wanda.
- Anya tud olyat? - kérdezte Peter elhűlve, és mielőtt még Charles megszólalt volna, Erik rávágta:
- Tud.
Mind rámeredtek. Lorna lassan leengedte a telefont. Peter az arcát a tenyerébe temette.
- Mi az? - csattant fel Erik. - Nem tavaly találták fel a cuccot, és van egy oka annak, hogy megszülettetek.
Wanda arca megzuhant, a fivére meg felsikkantott.
- Hö-hö-hö-hőőőj - nyilvánult meg Lorna. Erik rávetett egy fagyos pillantást.
- Nem mesélem el neked, a te édesanyádat hogyan ismertem meg.
- Erik - mondta Charles, aztán kissé összeszedte magát. - Beismerem, hogy Maggie mellett némileg… elengedem magam, de mindenkinek megvan ez a barátja, akinek az oldalán valamelyest bekattan.
- De a tied anyu.
- És - mondta Charles, megrúgva Erik bokáját az asztal alatt - igenis el kéne mesélned a gyerekeknek, hogyan születtek. Már elég nagyok, és engem is érdekel.
- Kérdezd meg “Maggie”-t - horkantott Erik, és hátradőlt a székkel. Aztán kis híján hátraesett.



Az aznap esti gyertyagyújtáson Charles már Erik ölében volt jelen. A gyerekek, és a házi tatu, Peretzel, a dívány különböző pontjain oszlottak el.
- Hanneirot hallalu anachnu madlikin - idézte fel Erik a hagyományos imát - al hannissim ve, al hanniflaot, al hatteshu...
Csak a lobogó láng világolt, és csodákat festett a falakra. A héber nyelv megvonaglott, táncot járt, és mind lebűvölten hallgatták. (Kivéve a tatut, aki hülye volt az egészhez.)
- Vekhol-shemonat yemei Hanukkah hanneirot hallalu kodesh heim… Ééés a többi részével nem értek egyet, szóval ennyi lenne. Mazel tov.
Charles puhán szájon csókolta.
- Csodálatos volt, köszönjük szépen.
- Nem valami változatos - vont vállat Erik, de vigyorgott.  
- Meg kell tanulnom - döntötte el Peter, és eltökélten a tenyerébe vert. - Áú - mondta aztán, és a kezére fújt. Túl erősen ütött.
- Büszke lenne rád nagyanyád - jegyezte meg Erik.
- Mesélsz a nagyiról? - kérdezte Lorna, a lábait felhúzva.
- Majd egyszer.
- Mesélsz anyuról? - faggatta tovább Wanda. - A teaházban találkoztatok?
Erik gúnyosan felhorkant, és fészkelődött, közelebb vonva Charles-t. A nappaliban a menóra lángján túl fehér fényfüzérek égtek, amiket Charles a franciablak függönykarnisaira futtatott fel, és a kezdetleges karácsony-fára.  Szigorúan véve minipálma volt. Hát, ez akadt.
- Életemben kétszer jártam teaházban - mondta Erik. Peter megszámolta magát és Wandát, és elképedt. - Az ég szerelmére, ikrek vagytok! - Peter megszámolta Lornát. - Lorna csak a féltestvéred.
- Tényleg ideje van helyretenni a családi krónikát - jegyezte meg Charles, és finoman végigsimított Erik állán. - Ha kedved van hozzá. - Az ujjai nyomát egy újabb puha csók követte.
- Szobára veletek - dünnyögte Wanda.
- Amikor Magdát megismertem, még takarítónő volt egy iskolában - mondta Erik megadóan. - A teaház későbbi ötlet.
- Mamátok pincérnő? - lepődött meg Lorna.
- Takarít - vágták rá egyszerre. Peter egy széles gesztussal átengedte a szót Wandának, aki Peretzelt cirógatta. - Egy lakókocsiparkban nőttünk fel, azért is lett úgy, hogy végül ideköltöztünk apához, már nem fértünk el.
- Nem is mondtátok.
- Nem is kérdezted. - Peter nyelvet öltött, aztán vállon bökte Eriket. - Nem úszod meg.
- Akkor voltam először Amerikában, Genosha képviseletében. Még nem fogadtak el minket független államnak. Fiatal voltam. Anyátok ott volt egy tüntetésen.
- Anya? - lepődött meg Wanda.
- A Fehér Ház elé szervezték - intett Erik. - Pro-mutáns tüntetés. Párszáz ember. Kiálltak értünk. Magda ott volt,  beszélgetni kezdtünk.
- Óhálaistennek - kapott a szívéhez Peter. - Előtte beszéltetek. Én azt hittem, hogy csak… - Szuggesztíven megforgatta a szemét. - Gyerekkor megmentve.
- Meghagyta a számát, ráírta a csuklómra. Nem terveztem, hogy keresem. A hotelemből kidobtak, amikor lehívtam magamnak a liftet. - Hozzátette: - Nem a gombot használtam. Ilyen öt csillagos Grand Szar volt, le akartak hengerelni vele, de hogy a maradásom feltétele, hogy nem provokálok senkit a viselkedésemmel… A helyzet csúnya lett. Majdnem előzetesbe kerültem. Nem volt merszük rá. Ott voltam az utcán, majdnem hajnal kettő. Hullafáradt voltam, nem volt hova mennem. Zsebemben apró, közelben telefonfülke, a szám a csuklómon. Miért ne. - Megnedvesítette az ajkát. - Kilenc hónappal később megszületettetek, nem tudtam róla. Magda akkor keresett először, amikor tizenhatok lettetek. Szekíroztak titeket a suliban, tudni akarta, mit tegyen. A pszichológus meg a mutáns-segítők nem jöttek be. Kétségbe volt esve. Beszéltem vele, kiderült, hogy nincs pénze. Fizetni kezdtem a gyerektartást. Végül arra jutottunk, hogy jobb lenne itt nektek.  Ennyi, röviden.
Egy darabig mind tömör csöndben ültek.
- Nem is volt benne twerk - állapította meg végül Lorna. Erik diplomatikusan megjegyezte:
- Hosszú hajnal volt.
- Oké - emelte fel Peter a kezét -, oké, most cserébe tudnunk kell valamit Lorna mamájáról.
- Soha nem mesélsz róla - tette hozzá Wanda, a húgához fordulva.
- Meghalt - mondta Lorna.
Charles, aki épp mondani készült valamit, leengedte a kezét. Erik ránézett:
- Te tudtad?
- Te nem tudtad?
- Azt hittem, csak elszökött… - Erik megrázta a fejét, és Lorna felé nézett. - Azt hittem, csak elszöktél otthonról!
- Hogy rosszul bántak velem? - Lorna fintorgott. - Nem, nem minden ember olyan. Anyu nagyon jó fej volt. Charles-al már beszéltünk róla, minden oké.
- Nem tudtam, hogy apukádnak nem meséltél róla - Charles hitetlenkedve ingatta a fejét. Peter lassan becsukta a száját. Wanda nem.
- Jaj, Lorna - mondta -, úgy sajnálom…
Lorna vállat vont.
- Tök mindegy, nem ismertétek. Apának is egyestés dolog volt, sz’al tényleg mindegy.
Peter felsóhajtott, és egyszerre csak Lorna mellett ült. A mellkasára vonta, és ott tartotta.
- Az anyukád volt, te tosz - mondta komolyan, ahogy szorosan átkarolta. - Tudjuk, hogy kemény kiscsaj vagy, de ő volt az anyukád.
Lorna  egyszerre elsírta magát. Charles egy pillanat alatt köré termett, Erikkel, Wandával meg Peretzellel egyetemben, és kupacölelésbe vonták (a tatut kivéve, amelynek túl rövidek voltak a lábai ehhez.)
- Srácok, ne már - hüppögte Lorna Peter pólójába.
- Családi nagyölelés - emlékeztette Erik. - Egyszer egy évben.
- Annyira kibaszottul nem volt fair, értitek? - mondta Lorna. - Annyira rohadtul nem… légikisasszony volt, utaztunk egész rohadt életünkben, és vitt magával mindenhova, soha nem csak lepasszolt egy babysitterhez, volt, hogy apa maradt velem otthon, a nevelőapám, és mentünk és mentünk és mentünk, és lezuhant a kurva gép! Ezerszer megcsináltuk, légörvénybe is alig kerültünk, nem volt semmi, és akkor lezuhant az a kibaszott gép! - A hangja elcsuklott. Peter még szorosabban ölelte, és Lorna a pólójába kapaszkodott. - Én túléltem, én naná, hogy túléltem, tudom irányítani a fémet, de megmentettem őket? Nem, mert nem értettem, tudtam, hogy mutáns vagyok, a hajam miatt, de nem tudtam, mire vagyok képes, szőkére festettem, normálisan viselkedtem, néha furák voltak a tárgyak, féltem, anya azt mondta, rendben van, hogy így vagyok tökéletes, de nem tudtam megállítani azt a kibaszott gépet.
Egy remegő sóhaj következett.
- Itt vagy velünk - mondta Wanda. - Idetaláltál.
Lorna finoman eltolta magától Petert, és úgy-ahogy feloszlott a nagyölelés.
- Van valakinek egy zsep… Uh, köszi...
Charles gyöngéden a kezébe adott egy papírzsepit. Peter a hátát simogatta, Erik a térdét szorította.
- Fantasztikusan erős vagy - mondta neki. - Emlékszel a robotokra? Nem a te hibád. Hidd el nekem, hogy nem.
- Tudom - mondta Lorna, a zsepi szélét tépkedve. Vett egy mély lélegzetet. - Boldog hanukát! - sírósan felnevetett, aztán kihúzta magát. - Hogyan ismerted meg?  
Erik egy ritka mosollyal hátrébb húzódott kicsit, és az emlékeibe mélyedve motyogta:
- Anne Dane… Erhm, belészerettem.
- Nem ér - vágta rá Peter. - Minden részvétem, de nem ér.
- Második amerikai út. Anne volt a gép stewardesse, az átszállásnál.  Több órás út, nem aludtam, a többi utas már mind. Csak dobáltam magam. Eluntam. Kimentem kávéért, ő volt ott. Semmi kedvem nem volt beszélni, de szóval tartott. Merre megyek, mivel foglalkozom. Ott ült egy kartondobozon abban a minikantinban. Kék kosztüm, a haja kontyban. Egyszerűen így… - Nagyjából elmutogatta. - Összepasszoltunk.
Charles elvarázsolva hallgatta. Erik elkapta a pillantását, és zavartan folytatta:
- Így… csináltam neki egy fémrózsát kanálból. Ömm. Akkor még engedték a fém evőeszközöket a gépeken. És beszéltünk és beszéltünk és be nem állt a szánk. És már nem is érdekelt, hova megyek, követtem a hotelbe… Peter, ne vágj ilyen fejet, tudta, hogy követem a hotelbe. Végigbeszéltük a taxiutat is. Utána mondta, hogy neki aludnia kell, elő van írva. Szóval ő aludt, én meg feküdtem mellette, ruhában, tartottam a karjaimban. Azt mondta, a következő járata Egyiptomba megy. Azt mondtam, menjünk Egyiptomba.
- Imádta Egyiptomot- mondta Lorna.
- Ott… - Erik tett egy gesztust a lánya felé. - Azt mondta, tablettát szed. A férje nem akar gyereket. Válni akart tőle. Részemről rendben, elbírja a lelkiismeretem, ő meg mondta, hogy utálja úgy érezni magát, mint a férje tulajdona, hogy szabad akar lenni, hogy a saját életét akarja, engem akar. Egy hétig voltunk együtt, Kairóban. Összebalhéztunk. Leléptem, nem kerestem többet. - Erik Lornára nézett. - Visszament a pasihoz?
- Boldogok voltak - mondta Lorna. - Nem olyan… nagyon, mint te meg Charles, ha ez vigasztal, de ja, megvoltak.
- Min vesztetek össze? - kérdezte Charles, és valószínűleg előbb meghallotta Erik válaszát, minthogy a férfi kimondta volna, mert kupán vágta. - Az evolúció következő lépcsőfoka vagyunk, nem… Erik, ejnye.
- Eeeez intenzív este volt - állapította meg Peter, és rávágott a térdére. - Rágyújthatok idebent?
- Fiam, neked konkrétan két másodperc kivágtatni a teraszra.
- Hupszi-dupszi-faszari, elmondok valamit a mutációmról, ha már vallomásos este van. - Peter bizalmasan közel hajolt. - Gyalázatosan, visszataszítóan lusta vagyok. Azt hiszitek, hogy odacirkálok, és pörgök, meg minden, de igazából nem, főzök magamnak egy zacsis levest, eszek zabpelyhet, kiolvasok valami gagyi könyvet, alszok egy jót… egyszer futottam egy évet, Wanda, emlékszel?
- Egy másodperc telt el - sóhajtott a lány, fáradtan masszírozva a homlokát -, de Peter borostával tért vissza, hosszú hajjal, volt egy macskája, megtanult spanyolul, és kész volt az összes leckéje. Utána magában beszélt egy darabig, és megijedt, ha megmozdult körülötte így akármi.
- Ahí va mi espalda, adiós! - rikkantott Peter, és a kezeivel kasztanyettát imitálva elhaladt rákjárásban. Egy ponton visszatért. - Lorna, komolyan, ha bármi van, de tényleg, akármi, bármi, érted… oldd meg.
Lorna felnevetett, de ennek később kellett történnie, mert Peretzel egyszerre az ölébe esett és tiarát viselt, Erik ki volt sminkelve, Charles fején könyvtorony egyensúlyozott, Wanda pedig az orrát túrta négy ujjal.  Peter a teraszon cigarettázott. Menet közben átöltözött.


Peter másnap hajnalban lelépett dolgozni. Mindenkit meglepett, hogy dolgozott. Senkit nem lepett meg, hogy egy futárszolgálatnál.
Charles sikeresen ledumálta róla, hogy megtartsa azokat a cuccokat, amik tetszenek neki.
Peternek ma ígéret szerint az első dolga volt, hogy visszavigyen egy trombitát és egy mozsárágyú-replikát a jogos tulajdonosának.
Charles és Erik elhallgatták, ahogy lelép csörgő kulcsokkal és szörcsögő kávéfőzőkkel.
- Magával vitte a kávéfőzőt? - motyogta Erik álmosan.
- Majd csak visszahozza.
- Ühhh - mondta Erik, és oldalra hengeredve az ölébe húzta Charles-t. - Ma nem kelünk fel.
A férfi beleegyezően  hümmögött. Egy darabig csak feküdtek.
- Van már erekciód? - kérdezte Charles.
- Legyen?
- Várjál… - Charles a pehelypuha takaró alá csúsztatta a tenyerét. A függöny résén át sávnyi napsugár pergett be, és megfestette kettejük körvonalát. Igazán idillikus volt, és kár, hogy nem láthatták, de egyikük se jutott el addig, hogy kinyissa a szemét.
- Langyos. Melegszik. Bingó.
- Hát hello. - Charles ásított. - Jó reggelt. Mmm. Hasra fordulsz nekem, kérlek? Derekat fel. Tökéletes. Várj, n… Nem jó. Ehhez fel kéne térdelnem. Heh.
Erik lustán körözött a csípőjével, az arca a párnában.
- Pedig mit hagysz ki. Mi mindent. Mennyi sok mindent te.
- Feküdjél úgy hogy oldalt legyél és én… Valahogy ííígy… Ah-ha. Te szerinted tudjuk úgy csinálni, hogy alszunk közben?
- Szerintem volt már rá alkalom.
- Korán van nagyon.
- Igen.
- Szeretlek.
- Rólam van szó?
- Igen.
- ‘Liebe dich.
- Baww.  Milyen forró vagy.
- Afrikai ország. Meg dög vagy. Még mindig felmegy a pulzusom, ha látlak, meg telefonálunk. - Erik a párnába markolt. - Azt hittem, hogy el fog múlni… hah… De mondtam magamnak. Mondom, “Lehnsherr. Készen állsz arra, hogy letelepedjél. A gyerekeidnek apa kell. Még egy.” Nem lesz baj, ha csak majd így elvagyunk egymás mellett. És egy év eltelt, és nézz ránk. Valamikor a héten, tudod, amikor a dolgozatokat javítottad? Azt akartam, hogy megbassz. - Erik légzése elnehezült. Egy sóhaj. - Csak ültél ott a nappaliban, a papírok mindenhol, te meg a hülye arcoddal… és le akartam feküdni eléd, nyüszítve, mint valami hímkurva, hogy csak csináld, hogy hatolj belém ott, akkor. Lovagoltam volna rajtad, a kemény farkadon. Láttam, hogy felállt, amikor megcsókoltalak. Munkába kellett mennem, ‘gyerekek otthon voltak, de egész nap arra gondoltam. Rád, a nappaliban, a tintás kezeiddel, mert nem fogod a tollat rendesen, a nyakad is olyan lesz. Van ez, hogy csak teregetsz, a füvet nyírod, vagy iszol egy pohár vizet, döglesz a kanapén, ilyenek, és nézlek és megőrülök érted. - Kicsivel később hozzátette: - Természetesen a példamutatóan intellektuális diskurzusainkat is mélyen értékelem, és tisztellek, mint személyt.


A dolognak volt egy hátulütője.
“Emlékszel arra, amit a reggel mondtam?”
“Hujuj,” búgta Charles gondolatban.
“Hitted volna, hogy elképesztően izgató vagy ragasztóval?”
“Nem fogom szeduktívan lenyalni az ujjaimról; no de te láttad már magadat? Szégyentelen, idejössz nekem azokkal a fantasztikus lábaiddal… Emlékeztess rá, hogy majd látni akarlak neccharisnyában.
Erik az alsó ajkára harapott. Wanda gyanakodva felnézett rá. Charles és ő a nappali márványpadlóján hevertek láblóbálva, ollókkal és kartonokkal. Erik felettük állt.
- Megint telepatikusan flörtöltök? De miért.
- Egyáltalán, mit műveltek? - vágott vissza Erik, és hunyorítva félrebiccentette a fejét. Előre bökött: - Az ki?
- Én - mondta Wanda. - Oviban. Tiszta cuki, mi?
- Halloween volt?
- Nem.
- Wandával arra gondoltunk - csacsogott Charles, ahogy kiollózott egy duci Petert arccal a szülinapi tortában -, hogy készíthetnénk egy családi tablót. Hogy egy kicsit személyesebb legyen a ház.
- Ki van írva a nevünk - világított rá Erik.
Charles szemforgatva csettintett a nyelvével, és felült valamelyest.
- Igazából beszállhatnátok ti is.
- Ó, nem - mondta Erik. - Az teljesen felesleges. Ti vagytok a család kreatív fele. Csak így tovább. Hagylak is benneteket.
Öt perc múlva mind ott ültek körben. Charles laptopjáról a “Merry Christmas, Ya Filthy Animal III” című válogatáslemeze, Peretzel egy kötött pulcsit viselt genetikailag pontos Télapóval, és a levegőben lágyan lengett a karamelles alma és a szegfűszeg illata.
Charles sok mindenre volt képes öt perc alatt. Kérdezzétek Eriket.  
- Ez milyen helyes - duruzsolta a telepeta, ahogy óvatosan felemelt egy fotót, mely egy elmosódott ezüst masszát ábrázolt némi tompa tájjal.
- Profilkép-gyanús - horkantott Peter.
- Ekkortájt kezdett manifesztálódni a képességed, nem?
- Hát, akkor kezdtem el járni, szal ja, igen. - Aztán Peter már a fotel tetején volt, az ölében egy sikkes cipősdoboz: - Képességekről beszélve…
- Az mi, az mi, az mi? - ragadta meg Lorna az alkalmat, hogy ne kelljen képkeretekkel szenvednie.
- Ja, csak Charles képei, pf, semmiség, édes a bosszú, ilyenek. - Peter ott állt felettük, és a doboz tartalmát középre öntötte.
- Nem is emlékeztem, hogy magammal hoztam ezeket - pislogott Charles, és félve felfordította az egyiket, aztán azzal a lendülettel levágta.
- Muti - kapott felé Wanda. Charles magasra tartotta. Charles persze igen alacsony volt, pláne fekve. Erik könnyűszerrel kicsaklizta a kezéből, aztán mind fölé hajoltak. Csend volt egy darabig, majd Wanda vonyítani kezdett.
- Taplók vagytok - dünnyögte Charles. - Mi több, egysejtűek.  
A fotón Charlesnak hosszú haja volt, és pofás kis szakálla. Áttetsző rózsaszín inget viselt barna trapézgatyával. Lorna se bírta tovább. Peter hátraborult, kis híján neki a karácsonyi gorilla-csontváznak. Erik elpirulva nézte.
- Ez kikerül - döntött Wanda. - Ez kikerül négyszer, tudod, abban a Marilyn Monroe montázs-stílusban. Ne nézz így rám, ez a kreatív projectem.
- Szerintem, ühh - adott hangot Erik a véleményének, nagyot nyelt, aztán mintegy mellékes módon az ingzsebébe tette.
- Nem önzőzheted be - vágta rá Lorna. - Közkincs.  
- Nagyon jól nézel ki rajta - állapította meg Erik. Charles meglepetten lesett felé a duzzogó gumóból, amivé lett, aztán az ajkait beharapva elmosolyodott.
- Csak nem? - dorombolta.
- Kár, hogy nem ismertük egymást már akkor.
-  Kurva jó, akkor meg se születtük volna. Ez mi ez? - Peter találomra felemelt még egy képet. - Apa, akkor is járni fogsz másikapával, ha elmondom, hogy lefotózta a kakiját?
- Az egy tengeri uborka, Peter.
- Van még hippikép? - túrta át Wanda a halmot. - Csak évkönyvi fotók vannak rólad?
- A selfie még nem volt divat - magyarázta Charles -, és nem igazán volt… hosszú távú társaságom.
- Idejársz hazudni - horkantott Lorna, egy polaroidot feltartva -, ott kandikál a kamera… ó.
Erik rosszul palástolt érdeklődéssel a kép felé hajolt, és megismételte:
- Ó.
A képen egy büszke és fáradt Charles Xavier állt a tükör előtt, a kezében kínosan nagy kamera, a karján pedig a kisfia. David még kisbaba volt, pufi arca Charles mellkasának hajtva, az egész kölyök pihepuha takaróba bugyolálva, cumi a szájában, ami majdhogynem az egész arcát eltakarta.
- Ó - mondta Charles, aztán megköszörülte a torkát. - Az az első közös képünk.  
A rövid csöndet, ami alatt csak az érzéketlen Holy Jolly Christmas zengett, végül Lorna törte meg:
- Hasonlít rád. Nagyon cuki gyerek.
Wanda kihúzta magát, és előhúzott még egy képet:
- És tényleg!
David úgy öt éves lehetett, piros gumicsizmában és kék esőkabátban guggolt egy pocsolya mellett, amit egy bottal böködött. Fürtös, barna haja volt, és hatalmas kék szeme.
Peter csatlakozott a menethez:
- Hüh, klasszis.
A kép egy újabb tükörfelvétel volt, mit ad Isten, karácsonykor, legalábbis az összeillő hóemberes pulóverekből ítélve. David összefont karokkal és dühödten felfújt arccal állt rajta, a vállát karoló Charles-nak háttal.
- Nem mindig ismert meg - mondta Charles puhán. - A legtöbb énjével barátságot kötöttem, de csak az, ah, hogy mondjam, felettes énje ismert el az apjának. A telepata.
- Azt hittem, csak durcás - mondta Peter bocsánatkérően. Charles lehunyta a szemét, és lágyan mosolygott.
- Durcás volt.
Erik kezébe akadt egy felvétel, amit Charles minden bizonnyal orvosi kérésre készített: roncsolt hús és égésnyomok egy kisgyerek testén. Lefordította, és ismét a kezébe vette a kisbabás képet.
- Nagyon bánnád - kérdezte -, ha kitennénk?
Charles felnézett rá, fátyolos tekintettel. Nagyot nyelt.
- Nem, dehogy - mondta, és nagyot nyelt. - Nem omolhatok össze minden alkalommal, amikor csak…
- A fenét nem - vágott közbe Lorna. - Ha én bőghetek, mint egy hülye, akkor te is. Neked úgy is szarabb.
Charles megrázta a fejét, és óvatosan átvette a babás fotót.
- A szép dolgokra kell emlékeznem. - Mellétette a karácsonyit. - És az igazságra.
Erik küldött felé egy gondolatot:
“Büszke vagyok rád.”
“Hmpf. Anonim Apatikus Apák Klubja.”
Fennhangon kijelentette:
- A gyászomon egyedül az enyhíthet, ha megalázva látlak titeket. Gyerünk, friss fotókat mindenkiről, mobilokat elő, kinyomtatjuk. - Lorna felé nézett. - Hallom, ha azt gondolod, hogy “ne gondolj a snapchat mappára, Lorna.”
- Nem gondolok a snapchat mappára - mondta a lány, és a snapchat mappára gondolt.  
- Nekem mindegy, én jól nézek ki mindegyiken - vont vállat Peter, és feléjük villantotta a háttérképét.
- Mégegyszer - mondta Erik. - Lassabban.
Peter megismételte a mozdulatot.
- Az a barátnőd?
- Aha, igen.
- Nem, fiam, én azt kérdeztem, hogy azon a képen a barátnőddel vagy?
- Ööö, igen?
- Az a lány Crystal?
- Ööö.
- Ilyen emberek nem léteznek. Charles?
Charles vetett egy futó pillantást a képernyőre, és megrázta a fejét.
- Sajnálom, Peter, de szerintem csak képzeled.
- Dögöljetek meg.
- Crystal egy mindannyiunk által megosztott érzékcsalódás - érvelt Wanda. - Egy: röhejesen tökéletes. Kettő: Peter barátnője. Mármint barátnő? Peternek?
- Több barátnőm volt, mint neked - vágott vissza a fiú. Wanda vetett rá egy tartós tekintetet.
- Tényleg ki kell tennünk - dünnyögött Charles. - Csak hogy megmutassuk, hogy képesek vagyunk rá. Nem leszünk féltékenyek a génjeire. Felülemelkedünk ezen. Mi leszünk a jobb emberek.
- A személyisége kibírhatatlan - vigasztalta őket Peter. - Az enyém is. Azért jöttünk össze.
Charlesnak eszébe jutott valami, és óvatosan Lornára lesett. A lány megengedett magának egy sóhajt.
- Igen, még együtt vagyunk Alexszel.
- Juppí!
- Már több, mint egy éve - ingatta a fejét Erik. - Öregszem.
- Te is egy éve vagy együtt Charles-al - emlékeztette Wanda. Erik hátrakörözött a vállával.
- Igen, de mellette tíz évet fiatalodtam. És ahhoz képest öregszem.


A montázs végül kegyetlen ronda lett.
- Látszik rajta a szeretet - állapította meg Charles.
- Meg hogy egyikőtök se tud egyenesen vágni az ollóval - sóhajtott Wanda. - Apa, remélem, egy életre kiélted magad a csillámporral.
Charles és Erik itt ismét jelentőségteljes pillantást váltottak. Peter szétdobta a karjait:
- Hány kinketek van már? Rovátkázom a szobám falán, hogy legyen mit mutatnom a gyerekpszichológusnak.
Wanda hátraarccal kiment a nappaliba, és a hangok alapján örökre eltüntette a csillámporos üvegcséit a puszta létezésből is.
Lorna megállapította:
- Szerintem cuki. Peter, baszdmeg, nem apáék, a montázs. - Felnézett Charles-ra. Lorna volt az egyetlen családtag, aki történetesen alacsonyabb volt nála, és ezért a kapcsolatuk jobbára bársonyos volt és gyengéd. - Ti nyálas buzik vagytok - közölte vele a lány -, de azért szercsi-lávcsi.


Végül elérkezett a hanuka utolsó éjjele. Erik a minden-este-ajándékozást idén is kreatívan megoldotta azzal, hogy az adott iPadot/könyvet/miegymást darabjaira szedte, és a kölykök részletekben kapták meg. Kölykök most éppen a trenderlit pörgették a konyhaasztalon, és csokipénzben meg mazsolában súlyos összegeket nyertek. Charles, Erik és Peretzel visszavonultak a nappali hűvösébe. Kellett az a hűvös. Negyven fok volt árnyékban. Kellemes ünnepeket. Éjjelre valamelyest enyhült a levegő, és a gyertyagyújtás nem tűnt öngyilkos merényletnek. A menóra lángja mellett mécsek lobogtak különböző kockázatos felületeken, és a két férfi a földön ülve sakkozni próbált, brandyvel a kézben.
- Tehát ha a fehér királynő a C4-en van, akkor stel ayn, mert tizenhat menetből kétszer ezzel nyitsz.
- Mondja ezt Mr B7 Paraszt Nem Megy Sehova.
- Az a kedvencem, és különben is…
- Sakk.
- A sakk az nist vagy ganck?
- Már miért nyernél vele? - horkantott Erik. Megkísérelték a trenderli szabályait a sakkal összeházasítani. Már pont eleget ittak hozzá. - Nem kéne amúgy emocionális köteléket kialakítanod a figurákkal.
- Aha, mondd ezt a huszárom szemébe. Nyiha.
- Nagyon bájos. Ha hozzáértél, lépned kell vele.
- Tudom, kedves. Matt.
- Csalás és ámítás.
- Szereted, ha nyerek - duruzsolta Charles, és húzott a brandyből, a szemöldökét felvonva. Erik megjátszott mogorvasággal nézett rá.
- Az ellenfeled érzelmi lekötése szintúgy olcsó trükk.
- Ó, hogy nem szereted? Azt hittem, azért hajtasz arra…
- Vigyázz, vigyázz.
- Az én hibám. Tévedtem. Azt hittem, élvezed. - Egy ujjal végigsimított a fehér királyon, majd óvatosan oldalra döntötte, az ajkát enyhén eltárva, ahogy azt motyogta: - Puff.
Erik ivott egy kortyot, aztán a poharat félretéve összedörzsölte a kezét.
- Nem úszod meg ennyivel.
- Nem?
- Visszavágó a kádban.
(Előfordulhat, hogy vásároltak egy vizen lebegő sakkészletet.)
- Elfogadom a kihívást.
Erik élesen felmosolygott rá. Charles boldognak tűnt, és, mindenek előtt, kéjesen elégedettnek, mint minden nyertes meccs után. Hátradőlve végignyújtózott a szőnyegen. Erik egyedül az acélos önfegyelménk köszönhette, hogy nem mászott fölé, meg annak a ténynek, hogy csöngettek.
- Nyitom! - jelentkezett önként, és az ingujját feltűrve elsietett. A konyhában még érződött a narancs friss illata, amit Charles az ünnepek jegyében dzsemmé főzött. A montázs is jelenleg ott állt, tiszteletbeli helyen, felmágnesezve a hűtőszekrényre (megjegyzendő, hogy a betűk jelenleg a nyelvtanilag megkérdőjelezhető, de jólelkű DADDYES COOL feliratot adták ki.) A kölykök érdeklődve fellestek a pörgettyű áldott nyesztetéséből, és Erik intett nekik:
- Gyertek velem, meglepetés.
- Teve! - találgatott Peter, és azon nyomban az ajtóban termett.
- Sztriptíztáncos - tippelt Lorna.
- Emma néni részegen - folytatta a sort Wanda.
- Sztriptíztáncos - ismételte Lorna. Charles kíváncsian beérte őket, és a folyosói tolongáshoz hozzátette:
- Jehova tanúi?
Egyik sem nyert.
- Hanuka - közölte Erik, és rájuk bízta a döntést, hogy boldog-e vagy sem, ahogy kitárta a fekete ajtót.
Charles férfiasan felsikkantott, Wanda és Peter pedig egyszerre kiáltották:
- Anya!
Magda Maximoff volt az, teljes életnagyságban, ami kábé Charles szintje alatt volt fél inchhel és némi jóindulattal. Sztreccsnadrág volt rajta, top, pántos cipő, a haja toronyba coffolva, a kezén csilingelő ékszerek, és a karjait kitárva ordította, a szokott ordenáré energiával és lelkesedéssel, mert Eriknek volt egy típusa:
- Tadamm!
A gyerekei nekirepültek, Erik pedig megkísérelt a falnak lapulva kioldalazni a képből.
- Nem mész te sehová - ragadta meg Lorna a karjánál fogva. - A-a, vállald csak a következményket, nézd, de örülnek. Hány szabályt szegtél meg hozzá, hogy emberként a szigetre tehesse a lábát?
- Egyet se -  mondta Erik, és egy óvatos oldalpillantást vetett Charles-ra. - Előfordulhat, hogy némileg finomítottam pár rendeletet az utóbbi időben.
Charles tekintete ellágyult, és némán tátogta: “köszönöm szépen” amikor lassan elhalt az általános Maximoff-visítás, és Charles következett az ingyen csontkovács-kezelésben, amit Magda ölelésnek álcázott:
- Charlie Chaplin!
- Magda Mia!
- Does it show again? - dalolta Magda trillázva, és elhátrálva spontán táncba kezdtek:
- My, my, just how much I’ve missed you!
Aztán egyszerre:
- Yes, I’ve been broken hearted, blue, since the day we parted!
Peter a fogai közül szűrte:
- Szerinted elpróbálták?
Wanda visszadünnyögte:
- Az a baj, hogy szerintem nem.
Mielőtt a broadway-produkció szintet léptet volna, a résztvevői észbe kaptak, és megállapodtak egy újabb ölelésben, ami után Magda Erik elé toppant.
- Én nem éneklek - közölte Erik ellentmondást nem tűrően. Magda szelíden elmosolyodott.
- Te nem is tudsz. - Megelégedett azzal, hogy megcsípje az arcát (ami a műkörmöket tekintetbe véve némileg kegyetlen volt; a viszonyukat tekintve meg jogos.)
Lorna menet közben eggyévált az előszobaszekrénnyel, de Magda  nem hagyta annyiban:
- Biztosan te vagy Lorna, az ikrek rrrengeteget meséltek rólad - imádom a hajad! - És a karjába zárta. Lorna elsőnek meghökkent, aztán megadóan süppedt a karjaiba. Wanda és Peter összenéztek, aztán szakértően bólintottak.
- A Maximoff-féle “Isten hozott a családban” ölelés tanúi lehetünk - közvetített Wanda mély bemondó-hangon. - A vad Lorna-példány egészen elszelídül…
- Nem is sejti a halálos csapdát! - sztornózott Peter. - Az anyamedve hatalmasra tárja állkapcsát…
- És azt mondja a gyerekeinek, hogy letagadja őket, mert mától Lorna az új kedvence. - Magda hátralépett, és mosolyogva nézett a lányra. - Alig várom, hogy kibeszéljem veled az istencsapásait.
- Fáradj közben beljebb - mondta Erik. - Érezd otthon magad. Csodával határos módon még van konyha, bár Charles ott végzi a kísérleteit.
- Fizika?
- Főz.
Charles keményen oldalba könyökölte, aztán megeresztett egy angyali mosolyt a vendég felé. Erik sóhajtva a férfi vállába karolt, és homlokon csókolta.
- Most elkezdtem kételkedni abban, amit én szereztem neked karácsonyra - suttogta Charles, amíg a Maximoff/Dane csapat a konyhába hömpölygött hevesen csevegő áramlatokban.
- Mert?
- Nekem is találnom kéne valakit, akit szeretsz, és szívesen látsz.
Erik fintrogott.
- Ők mind itt vannak. Ezt ne add tovább a gyerekeknek. Elbíznák magukat.
Charles mosolygott, és megütögette az orrát az olyan emberek gesztusával, akik nem tudnak titkot tartani, de kurvára elhiszik. 



És hogy mit kapott Erik karácsonyra?
Sosem fog kiderülni.
Tippjeiteket tegyétek meg [kommentben]

21 megjegyzés:

Névtelen írta...

muhahahamuhahaha ezért megéri fönnmaradni
Tartozom egy vallomással miszerint lehetetlen módon szeretem ezt a történetet. mármint mind2t

"Komolyan arra bátorítod a fiunkat - ordított vissza Erik -, hogy feltartsa a fürdőszobai forgalmat az ádáz danászásával?
- A lenti fürdőben a legjobb az akusztika. " ööö és az ezt követő Peter monológ is.

"Peter egy lendülettel feltépte a fürdőszobaajtót. Erik visszarúgta: " érted visszarúgta :DD milyenjómár

"Ki az a Crystal? - kérdezte Erik. - Miért alszik a fiammal? Miért büntet az élet?"

" Azért - mondta Erik -, bárhogy gyűlölöd, te ne gyere össze vele. Etikátlan lenne a fivéreddel szemben."

"Kérdezd meg “Maggie”-t - horkantott Erik, és hátradőlt a székkel. Aztán kis híján hátraesett."

" A Maximoff-féle “Isten hozott a családban” ölelés tanúi lehetünk - közvetített Wanda mély bemondó-hangon. - A vad Lorna-példány egészen elszelídül… "

ésatatu.Tatuuuu. :3 és Peter jajjjistenemmmennyirearanyos. hogy megvigasztalja. megamúgy peter.
Továbbra is fönntartom h ezért megéri fönnmaradni és nemtanulni franciát. Egyszerűen zseniális lett. a gyerekek a család mindenki. legszívesebben téged és őket is részesíteném egy Magda féle ölelésben *-*
Sunny-Apple

Raistlin írta...

Nagyon-nagyon szépen köszönöm az angyali kritikát a kiidézésekkel egyetemben, most már nekem is megérte fönnmaradni érte *u*

jederanalexa írta...

Szia!
Jó rég nem jártam itt, de most szerencsére volt egy kis időm arra, hogy feljöjjek, és nem bántam meg!
(Nem mintha valaha is megbánnám, csak épp most ez a szófordulat jutott eszembe.)
A történet nagyon tetszett! Egyikük sem teljesen normális, de ez teszi széppé az egészet. :)

Raistlin írta...

Szia megint itt (ouo) Nagyon örülök, hogy tetszett a történet, köszönöm szépen~!

Ria írta...

Szerintem Charlest, megint és örökre.
Mi meg őket, piros masnival átkötve, föléjük fagyöngyöt lógatva, mert abból sose elég. Köszönöm, hogy olvashattam. :)

Raistlin írta...

Én köszönöm o3o Charles-t mindenki fája alá, jobb és szebb lenne a világ. (És Erik lerúgja mindenki arcát, aki rosszul bánna vele.)

margaery. írta...

kicsit megkésve de itt vagyok
éljen,éljen
és oda van írva a nicknevem
és életem főműve beteljesedett : az ösztönzésemre írtál egy ficet
*meghatottan törölgeti a szemét,a háttérben szól a Jingle Bells*

"- Mit mondasz erre? - Lorna győztesen az arcába nyomta Charles egy Facebook-státuszát, ami szerint CHARLES F XAVIER itt járt: New York City vele: mah best guurl <3, és a fotón egy női mosdóban csücsörítettek, napszemüvegben, papírszatyrokkal terhelve. " (<<ez nagyon váratlanul jött,ezért konkrétan visítva röhögtem rajta:D)

"- Megtanított twerkölni.
- Senki nem beszél így.
- A twerk tiszta 2014 - tette hozzá Wanda.
- Anya tud olyat? - kérdezte Peter elhűlve, és mielőtt még Charles megszólalt volna, Erik rávágta:
- Tud.
Mind rámeredtek. Lorna lassan leengedte a telefont. Peter az arcát a tenyerébe temette."

"- Kérdezd meg “Maggie”-t - horkantott Erik, és hátradőlt a székkel. Aztán kis híján hátraesett." ez nekem is kedvenc volt:DD

"Csak a lobogó láng világolt, és csodákat festett a falakra. A héber nyelv megvonaglott, táncot járt, és mind lebűvölten hallgatták. (Kivéve a tatut, aki hülye volt az egészhez.)" ez úgy olyan Raistlin-os volt,ahogy a befejezés is:D
argh és fogalmam sincs mit kapott Erik karácsonyra :D pedig tényleg sokat gondolkoztam rajta (az elmúlt 10 percben,egyszerűen rengeteg idő)
na,ez is egy feleslegesen hosszú,össze-vissza komment lett,de hát csak a szokásos.
nagyon köszönöm,hogy megírtad ezt♥

ui.: remélem még fogsz karácsonyi ficekkel jönni,ha nem is Cherikkel^-^ mondjuk egy Stucky vagy Throbb fadíszítős,nyálas,mindenkiszeretmindenkit AU olyan aranyos lenne,bár ez talán (biztos) kicsit sablon de hát mindegy
ui.:hogyha ennek a ficnek az elejére oda van írva a nevem,az azt jelenti,hogy......? *visszagörget a Sansery AU-hoz* óóóóóóóóóó

Raistlin írta...

Naná, hogy ki vagy kreditelve, tiéd minden forró hálám és ha a többiek utálják, tiéd a felelősség (◡‿◡✿)

NAGYON örülök, hogy tetszett, és köszönöm a promptot - magamtól nem írtam volna meg, mert ehh spinoff ehh, de a téliünnep-feeljeim fölében kerekedtek. És nagyon bazsalygatja a lelkem, hogy így lett, szóval köszönöm szépen még egyszer. És megint. És újra. És mindörökké. Ámen.

Hattie írta...

a szobatársaim kezdenek aggódni, hogy meghalok egyszer a nevetéstől. és én boldogan alávetem magam ennek a kockázatnak (≧◡≦)
és köszönöm. és nagyon idióták. ♥

Raistlin írta...

szobatársaknak sűrű elnézéskérések, neked hálás köszönömök peregnek o3o

Mitsuki írta...

Szerintem Erik neccharisnyát kapott.
Több hozzáfűznivalóm nincs.

Köszönöm.

Raistlin írta...

headcanon accepted.

Mitsuki írta...

*juhujj*

Tinuviel írta...

Még szerdán olvastam, tételek mellett, igazi felüdülés volt, köszönöm szépen. : )

Raistlin írta...

Egyelek meg, köszönöm ouo

rosie írta...

először közvetlenül a lazarus eddigi utolsója után olvastam. nem voltam beszámítható állapotban, jobb volt csendben maradnom, most viszont!

most viszont hozzámegyek peterhez - korban pont passzol -, utána/közben/előtte meg elveszlek vagy sütök neked sütit. inkább sütök, abban jobb vagyok :D legalább karácsonyhangulatom lett. köszönöm <3

Raistlin írta...

no mondjuk
a lazarus után
ez igen-igen
szórakoztató lehetett :D

D.L.L. írta...

Kezeket fel, aki idén karácsonykor is ezt olvassa *ugrálva jelentkezik* nem lehet megunni <3

Raistlin írta...

miért vagy ilyen drága? ouo

rosie írta...

kevés dolog van, amit akármikor újra tudok olvasni. ilyen a marsi - mark watney konkrétan a hősöm, minden egyes áldott alkalommal nevetek rajta és sírok vele; ilyen a harry potter, ami meg a gyerekkorom volt. ilyen még a noktürn, ami egy kevéssé ismert, de annál jobb snarry - és ilyen a ragyogj tovább, te őrült gyémánt. nem tudom, mit mondhatnék ezen kívül (mondd, hogy végigkommenteltem már mindet, szar alak lennék, ha nem tettem volna), de akarok egy tatut, petert, aztán valami kultuszt alapítani neked, megérdemelnéd

Raistlin írta...

Rosie, egyetlen kérdésem van -- miért vagy te ilyen drága? (Oké, meg még egy, hogy miért nem olvastam még a Marsit)

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS