a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2014. november 26.

Ragyogj tovább, te őrült gyémánt!

 Második rész. Ha még nem szóltam volna, hogy hangsúlyosan korhatáros, akkor most szólok, hogy hangsúlyosan korhatáros.
Erik végiglötyögött zavartalan másfél hetet,  amikor is Azazel megjegyezte:
- Mert itt vagyunk a közelben.
- Elég nekem, ha Emma kerít - közölte Erik -, ha te műveled, az visszataszító és helytelen.
Azazel maga volt a megtestesült ártatlanság, démonküllem-kivitelben.
- Kinek kerítek?
- Nem hiszem el, hogy ennyire ráértek - szónokolt tovább Erik, ahogy rágyújtott. Egy új művelődési házat nyitott meg, igen, a városnak azon a részén. A ceremónia után a hátsó ajtón távoztak feltűnésmentesen. A beszéd és a szalag átvágása Eriknek még ment. A bájvigyorgás nem. - Oké - mondta aztán, a füstre harapva -, legyen szép napotok, basszátok meg.
- Nem tudom, mire érted ezt - hazudta Azazel.
Azazel ugyanis Erik figyelmébe ajánlotta, hogy ugorjanak el az ikrekért az iskolába, akik épp ilyentájt végeznek. Erik felhívta rá a figyelmét, hogy erre a célra fizet egy sofőrt, és bőven elég neki a reggeli furika ide-oda. Azazel erre csak sejtelmesen nézett. És itt kezdődött.
Charles Xavier Iskolája Tehetséges Fiataloknak. Charles frankón a kapuban állt, minden reggel, és név szerint köszöntötte az érkezőket, akik almát, banánt vagy mangót kaptak tőle, hogy vitamindúsan induljon a reggel. Ez az egyik ok volt, amiért Erik nem kísérte a kiskamaszokat a bejáratig, és különben is, Peter és Wanda tizennyolcak, csak el tudnak navigálni a bejáratig… ha már Erik nem. Erik nem bízott a térdében. Erik térde minden virradattal megremegett, ahogy elnézte a mosolygó igazgatót a gyümölcskosárral a karján, aki felé integetett. Erik a legtöbbször kimérten biccentett.
Odáig még nem süllyedt, hogy délután is odamerészkedjen. De majd… csak most az egyszer.
Erik a harmadik legjobb nyári öltönyét viselte, és a haja különösen jól sikerült aznap reggel. A kölnije kitartott, elég kávé csorgott a vérkeringésében, a nikotinról nem is beszélve, és a jól végzett munka elégedettségét élvezte.
Csak aztán Charlesék kint voltak a kertben.
A kertben mirtusz nyílt, jázmin és angyaltrombita, a levegőben pergett a szirmok illata, és a fű nyirkos volt a tenger párájától, ami a kerítésen túl hullámzott. Erik átvágott a gyepen, és elhűlve nézte, ahogy Charles egy maroknyi végzősnek magyaráz:
- Ha amőba vagy, akkor így integetsz a kezeddel.
- Az T-rex - szólt közbe egy srác napszemüvegben.
- Örülök, hogy felhoztad: ők mikor éltek?
- Ööö. Kréta-korszak.
- Idáig kitűnő, bővebben?
- Maastrichti - jelentkezett egy szitakötő-szárnyú lány. Charles elismerően biccentett, és visszanézett a napszemüvegre:
- Törzs és rend?
- Gerinchúrosok. Dinoszauruszok.
- A dino az öregrend. A rendje a hűllőmedencéjűek szegénynek.
- Mit csinál az amőba? - vetette közbe Erik ágyékának gyümölcse, aki nagyon akart már mozogni. Charles csápolt a kezével, pontosan úgy, mint egy lebénult T-rex.
- Ezek az állábai. Szóval mind amőbák leszünk, körbemegyünk, és ha találkozunk, kő-papír-ollózunk. Aki nyer, az tovább fejlődik katicává. - Az ujjait csáp-szerűen felemelte. - Aki nem, az visszaesik az egyedfejlődésben. Ha két katica találkozik, akkor megmérkőzik: aki nyer, nyúl lesz, aki nem, az amőba megint.
- A professzor biztos benne, hogy ez így történt? - szólt közbe valaki, és a csoporton végigfutott a nevetés. Charles feltartotta két kezét.
- Ez a nyúl. Pontosan így néz ki. A nyúlból sas lesz - Itt pár szárnycsapást tett -, a sasból meg gorilla. Veri a mellkasát. A gorillából ember: az ember olvas, így, mintha könyv lenne. Az ember után jön a mutáns: tegyél egy gesztust, ami illusztrálja a képességedet, és nyert ügyed van, nincs kivel megmérkőznöd, leülhetsz. Világos mindenkinek?
- Kimaradtak a hüllők - akadékoskodott egy kék fiú, de ugyanúgy beállt a körbe, mint a többiek.
- Mert Alex nem tudta, honnét való a T-rex, és kipusztultak a szégyenbe - mondta az előbbi lány, és ismét röhögés következett. Charles tapsolt:
- No, kezdődhet!
És az amőbák keringeni kezdtek. Peter meg rohanni.
Erik megütközve állt a gyepen. Charles észrevette, és felé intett, aztán a bolyduló természetet kikerülve könnyedén felé sprintelt.
- Korán érkeztél, még hátravan tíz perc. Kávét addig? Vizet?
- Kösz, nem. - Erik aztán a rohangáló amőbák és katicák felé intett. - Ha szabad tudnom: heh?
- Ja? - Charles csípőre dobott kézzel arra nézett. - Gyönyörű idő van, és egész nap a tanteremben gunnyadtak. Búcsúzóul, gondoltam, kicsit megmozgatom őket.
- Aha - mondta Erik.
- Egy evolúciós játékkal. Tudom, hogy tudományosan elég kezdetleges, de legalább közvetíti az öteletet, hogy a folyamat természetes, és egyszerűen csak esélyes.
- És a gorilla megfér a katica mellett? - horkantott Erik. Charles a tenyerét a férfi karjára simította.
- Ne keverjük a genetikát az ideológiával, kedves - dorombolta. - A lényeg ez: “Az evolúció csak annak a fejlődése, ahogy az esély, ez a véletlenszerű mutáció a dezoxiribonukleinsavban, melyet a sugárzás okoz, együtt működik a természetes renddel, hogy oly létformákat teremtsenek, melyek jobbak a túlélésben.” Martin Gardener, 1967. Nem biztos, hogy szó szerint így írta le, de érted a lényeget.
Erik nem értette a lényeget. Charles olyan hangsúllyal mondta az egészet, mintha trubadúr-verseket vagy egyéb parázna francia költeményeket idézne. A dezoxiribonukleinsav még sosem hangzott ilyen erotikusnak. És Erik karján ott volt Charles keze.
Peter elszáguldott.
- Sas lettem, yeah-yeah-yeah!
- Büszke vagyok rád - motyogta Erik. Charles maga mellé ejtette a kezét, és elégedetten szemlélte a tinédzsereket.
- Gondold csak el mindazt a milleniát, ami ezt lehetővé tette, hogy ők itt legyenek; és te és én: minden eltelt éon idáig ehhez vezetett. És innen csak tovább, és tovább megy, egyenesen előre.
- Az emberek degradációt sejtenek.
- Az emberek nem olvasták a könyvemet.
- Írtál egy könyvet?
- Egyet? Ne sértegess. - A szájához emelte a kezét, és kurjantott: - Csak így tovább, Sean!
- Az amőba a kedvencem - védekezett a srác, aki egy fa mögé bújva csápolt magának, és célzatosan elkerült mindenkit, aki tovább fejlesztené.
Wanda megkocogtatta Erik vállát.
- Kifejlődtem. Hogy-hogy jöttél elénk? Minden oké? Anyával van valami?
- Erre jártam. Kaptok egy fuvart, a kormányzati kocsival jöttem.
- Gratulálok, Wanda! - ragyogott Charles. - Te vagy az osztályban a harmadik mutáns!
A lány vállat vont.
- A kő-papír-olló csak szerencse.
- Ez a lényege - hunyorított Charles. - Szabadna látnom a mutáns-gesztusodat?
Wanda egyszerűen csak végigmutatott magán:
- Ez vagyok én.
- Erik, csoda ez a lány - ragyogott Charles, és megszorította Wanda vállát. A szemébe nézve mondta: - Wanda Maximoff-Lehnsherr, az evolúció jelenlegi csúcsán. Soha ne feledd: irigyek rád a katicák.
Wanda elnevette magát. Eriket meglepte a felismerés, hogy alig emlékezett rá, Wanda milyen baromi idiótán röhög, ha kellemesen zavarban van, ugatva, és egyáltalán nem nőiesen, és hogy ez a világ egyik legszebb hangja; és abban a pillanatban meg akarta kérni Charles kezét, aki lehetővé tette, hogy a kislánya így nevessen.
- Anya meghalt? - bukkant fel Peter. - Lornával van valami?
- Kijöttem elétek - tisztázta Erik. Charles a száját eltakarva somolygott, felhúzott vállakkal. Peter elszörnyedve meredt az apjára.
- Lorna elvesztette a szüzességét, és most el kell mennünk megölni, aki megszentségtelenítette?
- Lorna már rég nem szűz - mondta Wanda unottan. - Te vagy szűz.
- Én vagyok szűz - vágott közbe Erik. - Indítsatok a kocsiba, és út közben nőjetek fel.
- De nem vagyok szűz, apa, mondd meg neki.
- És én azt honnét tudjam?
- Hát rajtakaptál…
- ...egy magazinnal?
- Apaaa! - Peter ezzel lelépett, majd egy szempillantás múlva feltűnt megint: - Aki utoljára ér a kocsihoz, az az apám, és egy bunkó. Csá Charles. - És whoooss megint.
- Elnézést kérnék, ha… - kezdte Erik, de Charles föltartotta a tenyerét.
- A mai felhozatalból még ez volt a legszolidabb.
- Sejtettem.


    Már bokáig jártak a november huszonsok fokaiban és balzsamos napsütésében, amikor Charles családlátogatásra jelentkezett.
- Mr. Charles nem vendégségbe jön - emlékeztette Erik az utódait, akik pániktempóban nekiálltak átrendezni a házat. - És nem is háztűznézőbe. Lorna, vegyél fel valamit.
Lorna melltartóban és pizsamaalsóban locsolta a szobanövények burjánzó dzsungelét. A haja kontyba dobva.
- Biosztanár. Látott már meztelenebb nőket.
- Lorna.
- Ésss meleg van.
- Ő a meleg - motyogta Peter a fotel alól. - Találtam chipszet!
- Kisfiam!
- Totál homár - bukkant elő. Ropogtatott valamit. - Mééélytengeri.
- Nem bántásból mondja - kelt a védelmére Lorna, Erik arckifejezését látva. - Mind tudjuk, hogy legalább egy kicsit te is buzi vagy.
- Apa aromantikus pánszexuális - jegyezte meg Wanda, a felmosó nyelére támaszkodva.
- Apa ideges - közölte Erik. - Mr. Charles szexuális beállítottságától függetlenül szeretném, ha társadalmilag elfogadhatóan és természetesen viselkednétek ma este.
- Most melyiket?
- Homár a meleg homokban - folytatta Peter.
- Szobafogságot szeretnél?
- Igen, kettőt. Gyűjtöm őket. Soha nem szöknék meg. Apa? Soha.
- Gratulálok, nyertél magadnak egy kádsuvickolást.
Peter vállat vont.
- Már kész van.
- Aha, egy hete?
- Nyepp, megcsináltam délelőtt.
- Ha akkor lennétek ilyen szorgosak, amikor nem várunk látogatót… - adott hangot Erik utópisztikus kívánalmainak. Wanda és Peter összenéztek. A lány fájdalmas arccal kérdezte:
- Féltékeny vagy?
Erik horkantott, és a száradó pocsolyákat átlépve menekülőre fogta.
- Lorna, vegyél fel valamit.
- Jó-ó-ó má-hár. Felvehetem az inged? A vöröset.
- Nem.
- Peter, felvehetem a Lorde pólódat?
- Felőlem? - A fiú egyszerre ott tartotta a kezében, és felé dobta. Erik a konyhába lépett, amit csak egy tálalópult választott el a nappalitól nyugati stílben, és ellenőrizte a kalácsot a sütőben.
- Acting on your best behaviour, turn your back on mother nature - trillázta Lorna, és a többiek kórusban csatlakoztak:
- Everybody wants to rule the world!
Erik egy fogpiszkálót döfött a desszertbe, és közben azt kérdezte:
- Akarom tudni, mi ez?
- Az “Everybody Wants to Rule the World.”
- Hát így neveltelek benneteket?
- Ami azt illeti, pontosan így.
- Benne volt a Hunger Games-ben - segített Wanda, ahogy visszatette a felmosót a helyére. - Együtt néztük, és tök szeretted.
Peter felköhögött. Gyanúsan úgy hangzott, mintha azt mondta volna, khmsírtálrajtakhm. Mielőtt Erik megcáfolhatta volna, a csengő felberrent.
- Valaki korán érkezett - jegyezte meg Lorna, és lustán kivetkezett a pizsamanadrágjából. Erik minden béketűrését latba vetve indult ajtót nyitni.
Charles mosolyogva állt a küszöbön, vékony ingben és szégyentelen mellénykében, a haja puha hullámokba simítva. A kezében tartott valamit, amiről Erik feltételezte, hogy egy kosárlabda.
- Hello - mondta Erik rekedten -, még nem öltem meg a gyerekeimet.
Charles puhán felnevetett, és az ajkaira harapva felnézett. Peter ezt a pillanatot tartotta alkalmasnak arra, hogy materializálódjon.
- Csá Charles bá’, épp azt beszéltük, hogy apa bőgött a Hunger Games-en. - Ezzel el.
- Ments meg - könyörgött Erik, és gálánsan odább állt. Ahogy Charles elhaladt mellette, érezte az illatát, és a férfi vigasztalóan megérintette, az ujjait végigfuttatva Erik karján, amivel a kilincsre markolt. Ha valóban vigasztalónak szánta, elhibázta: Erik teniszpólót viselt, csak kényelmesen, és Charles ujjbegyei a fedetlen bőrén elektromos nyomokat hagyva végigbizseregtek.
- Hahó! Lorna, jó a pólód.
- Peteré, de köszi.
- Nem az enyém, de én szereztem, de köszi.
- És Wanda is csinos, mint mindig!
Wanda egy wicca-kultusz bukott vezetőjének tűnt, mint mindig. Erik értékelne, hogy annyi fém ékszert hord, mert legalább mindig tudta, merre jár éppen. A lány skarlátvörösre festett ajkakkal mosolygott, és pukedlizett.
- Hamarosan asztalhoz is ülhetünk - jelentette be a családfő, főzöngő zavarban. Charles itt volt a házában. Valahogy még nem gondolta át, hogy a családlátogatás ezzel jár. A férfi előre hajolt, és a konyha gránitjára tette a labdát, ami elunta magát, és kigömbölyödött. Peter hisztérikus rohamot kapott:
- Az egy tatu? Úristen, úristen, úristen!
- Osztályállatnak cserkésztem - mondta Charles -, gondoltam, elhozom vendégségbe.
Wanda transzba esett. Lorna visongott. A lényeg, hogy mind a tatu köré gyűltek körben, és Charles nyugodtan Erikhez lépett.
- Segíthetek valamiben?
Erik az imént még tálalni próbált, most pedig az életéért kapaszkodott a porcelánba.
- Lekötötted a figyelmüket - szűrte a fogai között. - Egyetlen mozdulatodba telt. Költözz ide.
Charles hátrasimította a haját, egy szentségtelen mozdulattal. A hangja zsongott, ahogy megjegyezte:
- Ugyan, tudom én, hogy a kamaszok néha nagyon fárasztóak, no de ennyire csak nem?
Peter felkiáltott:
- Szerintetek belefér a tatu a számba?
Erik nem mondott semmit. Charles elképedve fordult hátra, a keze még mindig a hajában.
- Isten hozott a Lehnsherr családban. Segíts teríteni.


    A gyümölcsleves felénél járva Erik egyre biztosabban úgy érezte, hogy a vacsora előtt amúgy általában illik körbevezetni a vendéget, valamint, hogy Charlest rossz helyre ültette; a férfi mellette foglalt helyet. Ez túl közel volt az ildomos szemközti asztalfő helyett, és túl távol Erik személyes vágyától, ami úgy kábé az ölében lett volna. A gyerekek hörpölve ettek, a tatu röhejesen, és mégis Charles volt a legilletlenebb azzal a technikával, ahogy a kanalat orálisan kényeztette, vagy Eriknek volt túl élénk a képzelete. Mindent elkövetett, hogy legalább a felszínen semleges gondolatai legyenek, szép esténk van, nemde, és ki kéne nyitni a teraszajtót, de kurva bogarak. A fekete fémasztal szélére markolt, mert természetesen korábban végzett, és megpróbált figyelni a csacsogó csevejre, amit Charles a kölykökkel valahogy fenntartott, a szokásos szikrázó érdeklődésével, és, mivel a kezei foglaltak voltak, a könyökével gesztikulálva.
- Hogy vagytok Alex-szel, Lorna?
- Az az Alex? - kapta fel a fejét Peter.
- Lorna fiúja - bólintott Charles lelkesen, aztán leolvadt az arcáról a mosoly, és Lornára sandított, aki meredten bámult rá. - Nem tudták, mi?
Lorna lassan ingatni kezdte a fejét. Charles nagyot nyelt.
- Úgy sajnálom. Felejtsétek el, amit mondtam. - Megint Lornára lesett. - Elfelejtsék, amit mondtam?
Lorna drámaian sóhajtott. Pár kósza tincs kirebbent a homlokából.
- Tökmindegy. - Erikre nézett. - Alex a fiúm.
- Ki az az Alex?
- Alex? A fiúm.  - Vállat vont. - Nem számít, mert úgyis szakítunk. Majd. Egyszer. Párszor. Mint idáig. Tudom’sén.  
- Mi a képessége?
- Plazmagyűrűket dobál. Lesz desszert?
- Öreg vagyok - jelentette ki Erik, ahogy Charles-ra nézett. - A kislányom randevúzik. Olyan hamar kirepülnek.
- Csak a lányok - emlékeztette Peter. - Én bezz’ nem tudok repülni. Köszi a génjeidnek, add át, üzenem.
Charles nem engedte el Erik  tekintetét, és finoman félrebiccentette a fejét.
Letagadhatsz tíz évet.”
Vagy a gyerekeimet,” gondolta vissza Erik, aztán lemerevedett. Ez volt az első alkalom, hogy Charles telepatikusan szólította meg: a hangja visszhangozva zúgott benne, és mégis, úgy hangzott, ugyanolyan természetesnek, mint a saját szava, a legprivátabb gondolatok német nyelven vagy pusztán csak képekben. Wanda a gének öröklődéséről kérdezett közben, és Charles fészkelődve magyarázni kezdett. Erik megkockáztatta:
“Charles?”
“Igen?”
“Mennyit szoktál hallani abból, amit magamban gondolok?”
Egy kis csönd következett, csak fejben, aztán, mint egy suttogás:
“Épp eleget, kedves.”


    Erik életében először hálát adott az égnek, hogy két lábon járó energiatölteteket nemzett, mert Charles a desszert utolsó falatját is alig nyelte le, máris talpra rángatták, hogy most majd aztán jól körbemutatják, és felcibálták a csigalépcsőn. Erik hátramaradt az edényekkel, melyeket mértani precizitással állított a mosogatógépbe, aztán megkapaszkodott a rácsban, és mélyeket lélegzett.
Wanda szobájánál érte be a többieket. Az ágyat egy ouija-tábla mintás takaró fedte, a falról fényfüzérek és szárított virágok függtek, szélcsengők, apró zsákocskák, a polcokon pedig száznyi gyertyák és kétes kegytrágyak hevertek.
Erik nem szólt bele. A lakberendezés olyan terület, ahol csak a saját hibáiból tanul az ember.
- Mint egy szentély - lelkesedett Charles. - Bemehetek?
- Persze.
Charles kegyelettel lépett be, és körbefordult.
- Nahát! Ezeket te festetted, ugye?
- Aha. Ráértem.
- Akkor még nem volt annyi bioszlecke - tette hozzá Peter. Charles rávigyorgott, aztán visszatért a képek tanulmányozásához. Kissé lábujjhegyre állt, hogy felérjen egy feltehetőleg szándékosan ferde antik keretet.
- Ő az anyukád?
Erik felkapta a fejét. Wanda szobájában volt egy festmény Magdáról? Régen járt itt.
- Igen.
- Gyönyörű nő. Rá hasonlítasz. Biztosan nagyon büszke rád. - Charles óvatosan megérintette a keret szegélyét. - Igazán tehetséges vagy, beszélned kéne Logannel.
- Néha nagyon hiányzik - mondta Wanda, a festmény felé biccentve. - De nem tudom, valahogy apával vagyok… otthon.
Erik kihátrált, és megköszörülte a torkát.
Lorna szobájában szerencsére jobbára csak poszterek voltak.  


- Egészen vagyok bűvölve - jelentette ki Charles, ahogy a körtúra visszakanyarodott a kreatívan modern, tágas és fekete nappaliba, és a gyerekek a bőrkanapéra omlottak. - Fantasztikus ez a ház, mesésen berendeztétek.
Maradj itt, gondolta Erik önkéntelenül is, aztán riadtan a terasz felé sietett, és úgy tett, mint akinek sürgősen fel kell tépnie a franciaablakot. Ez félig-meddig igaz is volt.
Tisztában volt vele, hogy a sarjai érettebben és felelősségteljesebben viselkedtek egész este, mint ő maga.
- Kezdődik a Freak Show, tatu maradhat? - hallotta Petert.
- Nohát, azt én is nézni szoktam.
Ezután egy pat-pat hang következett, és ahogy hátranézett, Erik látta, hogy a gyerekek helyet szorítottak Charles-nak a kanapén maguk mellett. Erik a konyhába ment, és a mikróban megmelegített egy zacskó karamellás popcornt. Fémtálba porciózta. Visszament a nappaliba. Charles odébb csusszant. Erik leült mellé.
Egy elméletileg ijesztő résznél Charles megszorított a térdét. Elméletileg ijesztő jelenetnek számított a jelek szerint minden, ami bohócot tartalmazott. Amikor Erik lábában már lezsibbadtak az idegek és a bátorsága is visszatért a sarkkörről, akkor megragadta Charles kezét, amint a férfi legközelebb felé kapott, és összefűzte az ujjaikat. A szíve a torkában dobogott, szárazon, és perzselte minden pont, ahol a testük összesimult. Nem volt más vágya, mint csókot lehelni a kézfejére, aztán a karját kényelmesen átdobni Charles vállán: itt ülnének, mintha természetes és mindennapi lenne, nem pedig… Charles hivatalos iskolai vizitje. Bassza meg.
Charles hüvelykujja a kézfejét cirógatta. A reklámszünetben Erik elengedte, és kiment kóláért. Rumot kevert bele, ¼ arányban. Egy hajtásra felitta.
- Holtra vagyok válva - jelentette be Peter. - Aludhatok a tatuval?
- Meg lenne rémülve szegény.
Erik volt megrémülve. Charles az ő hasát bezzeg nem simogatta. Más kérdés, hogy Erik nem is gurult és bukfencezett a padlón, lágyan döcögve. Egy pillanatra elmerengett rajta. Bevitte a maradék, szeszmentes kólát. Nem ült le. Kiment a kertbe, és rágyújtott. Wanda utána kiáltott:
- Kezdődik, apa!
Lorna csatlakozott:
- Gyakorlatilag folytatódik, apa!
Peter pedig, csak, hogy ki ne maradjon:
- Szia, apa!
- Mindjárt - vetette hátra, túl halkan. A kert buján bomlott körülötte, belepte az alkony. Az automata locsolórendszer párát hintett körbe, és ő elnézte, a víz hogyan tapad meg a gyepen. A teraszt borostyán-lugas szegélyezte, és eltévedt szentjánosbogarak bongtak körülötte. A csikk már a körmére égett, mire visszatért. A luxus mosdóba ment, és kezet mosott, aztán nézte a tükörképét.
A nappaliban a gyerekek felvihogtak, Charles pedig rémülten kiáltott:
- Jaj nekem!
Erik visszament, és leült szépen.
Charles nem ért hozzá.


    Charles jó éjszakát kívánt a gyerekeknek, bár Peter megpróbálta megkísérteni az albumgyűjteményével.
- Késő van - érvelt Charles. - Ellenőriznetek kell a Facebook-státuszotokat.
- Live-tweeteltem a sorozatot - emlékeztette Lorna.
- Senki nem használ twittert - emlékeztette Peter.
- Az esti takarodó nevetséges koncepció - jelentette ki Wanda. Erik rájuk nézett. Erik kitartóan rájuk meredt.
- Jó éjt, apa, jóccakka, Mist’ Charles - Peter elviharzott.
- Gyáva - állapította meg Lorna.
- Nincs morális tartása.
- Beszélni szeretnék édesapátokkal - mondta Charles. - A tatu nálatok lehet, amíg nem indulok.
- Ja? Akk’ pá. - Lorna felkapta a kisállatot a hóna alá, és az emeletre lebegett. Wanda vontatottan utána, a korlátba kapaszkodva. Még visszanézett.
- Sulis ügyek?
- Mi más? - mondta Erik. Wanda különösen nézett rá, a tekintete valami olyasmit mondott, hogy “szedd már össze magad,” mintha valamiért haragudna, és erről Erik pont nem akart tudomást venni. A fokok egyesével koppantak alatta, Erik pedig Charles felé fordult.
- Nos?
- Talán foglaljunk helyet.
Rövid megfontolás után a gránitkonyhában ültek le. A mosogatógép halkan morgott. A levegőnek még karamell-szaga volt. Charles megkérdezte Eriket, engedélyezi-e a gyerekeknek az osztálykiránduláson való részvételt.
Erik igent mondott.
Charles ismertette a téli szünet időtartamát.
Charles beszámolt neki a féléves átlag alakulásáról és a gyerekei magatartásáról.
Charles végezte a munkáját, és még mindig ment a mosogatógép, Erik érezte a fémalkatrészek mozgását és a ház mágneses zúgását, és hagyta, hogy ez az egész eltompítsa a tudatát, egy átlagos este és egy este vége.
Felkönyökölt, és a hajába markolt. Charles egy pillanatra megtorpant a mondandójában. Valami téli tehetségkutatóról beszélt, ami
-...tiszteletben tartja a tanulók vallását vagy annak hiányát, és az ünnepek… - Itt jött a csend. - Ha a gyerekek úgy döntenek, hogy szívesen fellépnek, szeretettel látnánk téged.
- Ühüm. - Erik egy egészen kicsit hátradőlt a székkel.
- Lenyűgözzelek a sítábor részleteivel?
- Az ikrek az anyjuknál töltik a téli szünetet. Lornát nem szívesen engedem el Genosháról; gondolom, nem a homokon siklotok.
- Megértem. Akkor azt hiszem, nem is tartalak fel tovább. Igazán köszönöm a vendéglátást. - Kihúzta magának a széket, és felállt. Erik üresen bámult rá. - Kivételes szakács vagy, azt kell mondjam.
- Nem félsz egyedül hazamenni a sötétben?
- Tessék? - Charles félrebiccentete a fejét.
- Foghatnám a kezed - ajánlotta fel Erik. Nem volt benne keserűség vagy számonkérés; puha bosszú volt egy elvesztegetett esélyért. Charles csípőből lehajolt hozzá, és megtámaszkodott az asztalon.
Egy lélegzetvételnyire voltak egymástól.
- Hivatalos viziten vagyok, Erik; és ha azt szeretnéd, hogy olvassak a gondolataidban, akkor adj rá engedélyt.
Erik megpróbált a szemeibe nézni. Nem tudott fókuszálni, túl közel voltak. A pillantása Charles piros kis szájára rebbent. A férfi kiegyenesedett. Erik feltekintett rá az ültéből.
- Adok rá engedélyt - mondta. A torka kapart. Charles Erik halántékához emelte az ujjait, és végigcirógatta, aztán elmosolyodott.
- Kísérj ki.
Balzsamos éjszaka volt. Erik úgy követte Charles-t, mint ahogy esti állatok szédülnek az illat után. Charles átlépett a küszöbön, nagy levegőt vett, és megállt.
- Szép vizit volt - jelentette ki. - Jó éjszakát. - Visszafordult Erik felé. - Hello. Ezer éve.
- Ennek nincs értelme - közölte Erik. A szája sarka megremegett, és azzal fenyegetett, hogy mosollyá fut fel. - Senkit nem versz át.
- Erik, azt hiszem, még nem mutattad meg a hálószobád - mondta Charles, ahogy közelebb lépett hozzá. Erik két karral támasztotta meg magát az ajtókeretben, és úgy hajolt előre. Charles vagy egy fejjel alacsonyabb volt nála, és ehhez a küszöb még csak hozzátett.
- Nem? - kérdezte színlelt közönnyel. A vigyora kiszélesedett. - Mire kell?
Charles felszegte az állát. Elé lépett, a távolságot köztük bezárva végleg, és a tenyerét Erik ágyékára tapasztotta.
- Egy jó ideje gondolok arra - mondta -, hogy szívesen leszopnálak. - A csuklóját a férfi kezdődő erekciójának szorította. - Lehet?
- Baszd meg, Charles - suttogta Erik, és megcsókolta, az ajkaiba marva. A fogaik összekoccantak.
Charles nem húzta el a kezét.
Erik belenyögött a csókba. Charles elhajolt, majd még egyszer összeérintette az ajkaikat, épp-hogy-csak.
Hálószoba,” gondolta Erik.
A házba hátráltak. Eriknek nem volt emléke, hogyan jutottak el a szobájáig a földszinten: könnyen meglehet, hogy vonszolta magával a férfit, a karjainál fogva, és amint csapódott mögöttük az ajtó és a kulcs magától fordult, Erik az ágyra lökte. Fölé térdelt volna, de Charles finoman eltolta, a mellkasának simítva a tenyerét.
- Körbe sem mutatsz?
- Kör - morogta Erik, és fölé mászott csakazértis. Charles nevetve dőlt hátra a királyi ágyban.
A szobának sötét, mély színei voltak, amit derengő ezüstbe vont a holdterhes éjszaka. A falra függesztve megcsillant egy őz fémből font feje, amit Erik készített, és a matracba süppedve körbeölelte őket a drága fekete-fehér takaró a cakkos mintával. Charles felszusszant, és Erik pólójába markolt.
- Hajtsd fel ezt - mondta. Erik megpróbálta levenni. Charles nemet intett. - Majd ha mondom. - Az anyag végét Erik fogai közé tűrte. Ezt az egészet Erik valahogy nem így képzelte. Ha a vágy szédülése jel bármire, akkor volt mit fejlesztenie a fantáziáján. Charles intett neki, hogy üljön az ágy szélére, a szájában a póló végével, aztán elé térdelt. A combjait szétfeszítette, és ő felnyögött. A póló pont jól tompította. A karjait a háta mögött összefűzte, Charlestól elég volt csak egy gondolat. A férfi ráérősen lehúzta Erik sliccét, de a nadrágot nem. Kigombolta az alsógatyát.
Erik élesen zihált. A mellkasa hullámzott, és a lábai alig érezhetően remegtek. Charles a combjaira markolva előre hajolt, és a szájába vette a merevedését; aztán elégedetten hümmögött, ha nem egyenesen édesen.
Erik hátravetette a fejét. A póló tiltakozva reccsent, és a fogai összeütődtek. Egy obszcén hang következett, ahogy Charles kiengedte az ajkai közül, és felnézett rá. A szemei szinte izzottak.
- Mmm, Erik - suttogta, aztán a pilláit lesütve végignyalt rajta. Erik a sarkait a térdelő Charles lábaiba akasztotta, hogy megtartsa valami, bármi, akármi; ívben megfeszült, és a ritmus ez volt, feszülni, zuhanni, feszülni, zuhanni, a vágya súly a medencében, a gyomrában, minden egyes csontjában, lélegzetvételében, és-
“Használhatok telepátiát?”
“Bármit akarsz, csináld, CSINÁLD, CSINÁLD-”  
Erik végigbizsergett, ahogy Charles elhajolt tőle, csak egy egészen keveset. Erik erekciója még az ajkait érintette. Charles csókot lehelt rá, és lassan legombolta a mellényt magán, majd az ing következett: Erik pontosan így akarta és pontosan ezt, látni őt, amennyire megengedi, amennyire lehet…
Charles talpra állt, ahogy a nadrágjából kilépett, és boxerben állt fölötte. Egy pillanatra elgondolkozva méregette, mintha azt fontolgatná, mit is műveljen vele.
“Feküdj hátra, kérlek. A pólódat leveheted.”
Erik engedelmeskedett. A háttámlának dőlt, félig felülve, és Charles bokáig tűrte róla a nadrágot, aztán ismét az ölébe hajolt. Négykézláb térdelt felette, és minden mozdulattal vele ringott az egész teste, a válla, a háta, a csípője; Erik bele akart markolni a fenekébe, de a póza nem engedte, és Charles terve sem. Egy egészen finom késztetésre Erik zihálva magához hívta a fémeket, és az ágy kerete a csuklója köré tekeredett.
“Tökéletes. Ha látnád magad, Erik: olyan nagyon gyönyörű vagy így.”
- Bitte - suttogta Erik, és az ajkaira harapott, ahogy Charles egészen mélyre hajolt. - Charles, bitte…
Az én gyönyörű Erikem.”
Erik elélvezett.


    Erik zsibbadt csontokkal figyelte, ahogy Charles felöltözködik, kényesen, módszeresen.
- Én ne…?
- Imádnám, kedves; de hagynunk kell valamit legközelebbre, nemde? - Rántott egyet a mellényén, és hátrarázta a haját.
- Pisze orrod van - közölte vele Erik. - Nevetséges.
Charles puhán felnevetett. Erik még mindig meztelenül hevert, kifeszítve, bokáig gyűrt nadrágban. Charles futólag fölé térdelt egy búcsúcsókra. Erik saját magát ízlelte.
- Úgy maradnék, de sietek. Holnap órám van, korán reggel, és Jane aggódhat, hol maradok ilyen soká.
- Mi lesz holnap?
- Fizika. Newton-törvények. Elengedheted. - A támla felé biccentett. A fémkarok lekúsztak Erik karjáról, és Charles óvatosan a kezébe vette Erik kezét, a csuklóját dörzsölve. - Nem szorított nagyon, ugye?
- Nem figyeltem.
- Legyél óvatosabb, kérlek. - Charles az ajkaihoz szorította a kipirult csuklókat, előbb az egyiket, majd a másikat, azzal homlokon csókolta Eriket. - Fürödj le. Bújj ágyba. Holnap látlak.
- Nem kell pátyolgatni - közölte Erik.
- Szeretnélek pátyolgatni - mondta Charles, és elengedte a kezét. Erik tehetetlenül a lepedőbe markolt, és elnézte, ahogy Charles az ajtóból még visszafordult.
- Szép álmokat, Erik.


    Hogy nem álom volt, azt tudta a fájdalomról a karjaiban, a zsibbadásról a combjaiban. Tudta a taturól a szobában. Ez kevésbé volt költői, és hála istennek, nem volt érzéki, de Charles direkt-véletlen ott felejtette az állatot. A gyerekek ennek örömére korábban keltek reggel, és idejében elkészültek, hogy még egy kicsit abajgathassák. Erik kávét kortyolva elnézte, ahogy barackmaggal kínálják és tutujva becézgetik légből habart nevekkel.
- Lassan indulnunk kell - emlékeztette őket. - Newson törvényeit veszitek, ne maradjatok le róla a világért sem.
- Mit mondott tegnap Mr. Charles?
Gyönyörű Erikem…
- Kirúg mindannyitokat, mint undok tatu-tolvajokat.
- Ő hagyta itt - mondták egyszerre, aztán Peter külön hozzátette:
- Pedig már kiterveltem, hogyan tartsuk meg.
Charlest?” futott át Erik agyán, de nem mondta ki. Félretette a bögréjét, és elképzelte, hogy a férfi csak most kel fel: álmosan és gyűrötten hozzá sétál, mezítláb, fürdőköntösben, hátulról átkarolja a derekát. Megszólalnia sem kell, “jó reggelt.” A lapockái közé támasztaná a homlokát.
Charles…


Minden, amit akar, és amit csak akarhat…


És nem ő volt az egyetlen.  


- Szituáció van - Emma ezzel fogadta, amikor kiléptek a ház ajtaján. A járdán egy kormányzati konvoj várt. Lehnsherrék hunyorogtak a fényben, leszámítva Eriket, akinek volt annyi túlélő-ösztöne, hogy a napszemüvegét már az előszobában feltette.
Elképzelte, mi lenne, ha rákjárásban visszaoldalazna az ágyába, és bemászna alá.
- Imádom, amikor ezt mondod - jegyezte meg Peter Emmának címezve.
- Utálom, amikor ezt mondod - közölte Wanda. Lorna megrántotta az iskolatáska vállszíját.
- Én szarom le.
Erik szolidan tarkón csapta, és Emmára nézett.
- Tájékoztass.
- Majd a kocsiban - mondta Emma, és Erik egyszerre kijózanodott abból a ködös kábulatból, amiben éjjel óta ringott. Felkapta a fejét.
Eljöttek érte.”  
A limuzinnak émelyítő műfenyő-szaga volt, és a bőrülés nyirkosan csillogott a viaszos bútorkezelő anyagtól. Erik helyet foglalt, és vett egy mély lélegzetet. A gyerekeket egy másik felzászlózott, fekete autóba terelték. Emma beült mellé, és átadott egy aktát.
- Dr. Bolivar Trask. - A lábait keresztbe dobta. Erik a gallérjára akasztotta a napszemüvegét, felnyitotta a dossziét, és ahogy az autó elindult, gyorsan átfutotta.
- Ember?
- Természetesen.
- Charles kell nekik?
Emma örömtelenül felnevetett.
- Visszakérik.
Erik üresen meredt maga elé. Az autó fémjei felzengtek. 



komment: IGEN // meh

26 megjegyzés:

rosie írta...

épp vacsiszünetet tartok. még az elején megelőlegezem, hogy imádlak: a végén is foglak, csak meglátjuk miféle hangulatom lesz :D

Raistlin írta...

*dörzsöli a tenyerét*

rosie írta...

érdekes volt egyszerre olvasni, húst sütni és macskát toszogatni lefelé a pultról, de határozottan megérte. rendkívül imádlak - még úgy is, hogy Cas haragszik rád: ő nem hagy olvasni soha, mert osztatlan figyelmet kuncsorog, én pedig ezért kisepertem az ölemből mindig -, már csak azért imádkozom, hogy megtartsd ezt a jó szokásod, és valami happy end félét kanyaríts. vagy legalább ne haljanak meg és legyenek együtt.
bár az már happy end.

btw mindig is erik párti voltam, de a szexi!charles az most megingatott a világnézetemben. egy egészen kicsikét, és wanda a kedvencem. peterhez meg hozzámennék úgy három-négy év múlva, mikor már vállalható korban lesz :D

emlegettem már, hogy imádlak?

Raistlin írta...

CAS NEVŰ CICA ÉDES ISTENEM akarom mondani professzionális köszöneteim.
Charles meg kacsint.
Peter meg oldalba könyököl és vonogatja a szemöldökét. Ne figyelj rá.
És fluffba fut ez, csak előtte még a képregényekhez hűen világrengető epikus és kissé logikátlan cselekmények.

rosie írta...

castiel, és üvöltve dorombol, mikor odaátot nézek és dean beszél. legutóbb már bújt a képernyőhöz, mikor dean a nevén hívta. esküszöm. egyszer levideózom. bézs nyakörve van és mindig bebújik a mellkasom alá aludni. és horkol, nagyon cuki :D kölcsönadom, ha kéred, a szolgádul szegődik, ha eleget vakarod a pociját

charlesnak melegen ajánlom, hogy kacsintgasson erik felé, peterre figyelek lelkesen és nagyon megnyugtattál. most már mindenféle zaklatott lelkiállapot nélkül ülök vissza tanulni

Raistlin írta...

jó tanulást, közben ellopom a macskád. akarom mondani kölcsönveszem. kicserélem egy tatura? mindegy, nem fogod észrevenni.

jederanalexa írta...

Istenem, tatu! Hogy jutnak neked ilyenek eszedbe? Charles hozzánk is jöhetne családlátogatásra.
Erik és Wanda kapcsolatát pedig imádom.

Raistlin írta...

A taturól River tehet, aki átküldött egy gyalázatosan édes tatus videót ( https://www.youtube.com/watch?v=HhNGdnuFQYM&app=desktop&hd=1 ) és úgy éreztem, ezt pont belepasszolna Charles biológiai gyűjteményébe. (Csak nekem furcsa, hogy a kánonban nincs csurig háziállatokkal? No persze ott vannak a nebulók, és talán nem jutna rá ideje, de akkor is.)

margaery. írta...

azta,ilyen hamar új rész^^
annyira megismerném Lornát,Wandát és Petert élőben,komolyan szétröhögtem magam rajtuk:D

"- Holtra vagyok válva - jelentette be Peter. - Aludhatok a tatuval? "

meg konkrétan kimásolhatnám az összes részt amikor valamelyikük megszólal:D az az ötlet,hogy Peter Freak Show-t néz igazán szórakoztató:DD ó,Lorde és a Hunger Games említéséért pedig külön imádlak^^
az utolsó részen viszont kicsit hátrahőköltem

ui.:a tatu új kedvenc szereplőm.ugye lesz neve is?:D

Locky írta...

Nekem is kell egy tatu. Meg kell egy ilyen biosztanár. Tatu <3
"- Lorna elvesztette a szüzességét, és most el kell mennünk megölni, aki megszentségtelenítette?
- Lorna már rég nem szűz - mondta Wanda unottan. - Te vagy szűz.
- Én vagyok szűz - vágott közbe Erik. - Indítsatok a kocsiba, és út közben nőjetek fel.
- De nem vagyok szűz, apa, mondd meg neki.
- És én azt honnét tudjam?
- Hát rajtakaptál…
- ...egy magazinnal?
- Apaaa! - Peter ezzel lelépett, majd egy szempillantás múlva feltűnt megint: - Aki utoljára ér a kocsihoz, az az apám, és egy bunkó. Csá Charles. - És whoooss megint."
Ez, abszulút kedvenc. Meg úgy az egész fic.
És ezek jajj, de nagyon ahhhw...
Már kicsit megijedtem amikor Charles elindult haza, de szerencsére maradt. Nem lennék a gyerekek helyében, amikor megtudják, hogy az apjuk a tanárukkal kavar. Na, jó Wanda tudja.
Izgatottan várom a következő fejezetet, egy csoda vagy, kedves Raistlin. *-*

Raistlin írta...

margaery, ujjongok jobbra-balra, hogy bírod a kölkéket, elsőnek az az érzésem volt, hogy túl nagyot kockáztattam velük, most meg boldogan öklözöm a levegőt.
és tatunak határozottan kell egy név. (katnis?)
u.i. az AHS-punoknak nem tudok ellenállni sohase, ha Peter egy kicsikét is szerepel.

Locky, köszönöm szépen ;u; egy perces néma csend a gyerekeknek ismét és megint, amikor megtudják, hogy erik elvesztette a szüzességét. izé.

littlemissprimadonna írta...

Imádom, ahogy Erik gyereket nevel.
Imádom, ahogy Eriket nevelik a gyerekei.
Imádom, hogy AHSt néznek, mert.
Ha nem lesz fluff a vége, bajok lesznek.
(Nem keverted véletlen össze Alexet Scottal? Azt írtad, hogy Alex rontotta el a dinoszauruszokat, de Charles szemüvegestől kérdezte a rendszertani besorolásukat, az meg Scott. De lehet csak én nem értettem valamit. Summersék különben is sokan vannak.)

Raistlin írta...

Alexen simán napszemüveg volt a jelentben, mert Scott alsóbb osztályos - de igen, ez így elég zavaró, beismerem. Javítom majd valahogy; Erik pedig köszöni, mert a fentieket mind bóknak veszi magára vonatkoztatva, egoista fasz. Meg se érdemli a hepiendet, de juszt is kapja.

Mitsuki írta...

istenem vén otthonülős unalmas öreg néninek érzem magam Peterhez és Wandához képest. 18-ak. 19 vagyok.
annnnnnyira viccesek. TATU. kell egy tatu. nagyon tatu. ma hajnali 2-ig békákat varrtam. varrni fogok egy tatut. (ha már charlest nem tudok rajzolni a mufurc haja jajj) bár nem tudom hogy kell. nembaj. tatu.
Wanda annyira édes, valaki nem vak a családban. egymás kezét szorongatják és tudom, hogy tv képernyő. de no. nem feltűnő, nem. kicsit sem.
tatuuuu~ és ja van egy olyan érzésem, hogy erik kívánsága charles odaköltözéséről nem várat sokat.
tatu~ szerintem cukiságos győzelemmel lefluffolunk minden embert és mindenki boldog és erik a továbbiakban és nevelhet gyereket, jajj a vasszigor meg a vajszív, viccel az élet. nem lenne ám ilyen ikea-rend ha charles könyvei is jönnek.
vagy beköltöznek a suliba. lakhatnak a roxfortban. a tatuval.
megint megírtam a végét. megint nem ez fog történni.
(ha nem fluff lesz a primadonnával együtt verünk agyon egy tatuval)

köszönöm.

ebben a kommentben irracionálisan sokat szerepelt a tatu

Knight-Commander Paszuly írta...

Az milyen amikor valaki ugatva nevet?

Raistlin írta...

Mitatusuki, nagyon örülések vannak, hogy így tetszett, és köszönöm szépen ;u; A tatu csak epizódszereplő akart lenni Charles változatos állatvilágbeni örömködése közepette, de a kommentek alapján attól tartok, Lehnsherrék ki fogják sajátítani, és kénytelen lesz más állatot szerezni a gomba-osztálynak. (Ha véletlen kihagyom valahogy ezt a következő részből, vegyétek úgy, hogy kánon.)


Pasz', hau-hau-hau

Ria írta...

Nem tudom, mit fog velem tenni Erik, de most megyek és jóóóóó cuppppanósan szájon csókolom Charlest. Mert csak. És nem tud megállítani senki *levesz magáról minden fémet és még vért is ad előtte és egyéb óvintézkedések*
És rettegj mert Charles után te következel majd. Muhahahahaaaa :D
És jééé volt udvarló :P Erik meg "Mi a képessége?" Imádom! Imádlak!

Raistlin írta...

Ria, Erik nagyon pozesszív, de részemről valahogy nem érzem féltékeny típusnak; ahhoz túlságosan bízik Charlesban, és tudja róla, hogy milyen kis flörtös ficsúr, egy szájrapuszit szerintem már fel se vesz. Ebből indokolatlan meta lett. :D
Nagyon örülök, hogy tetszett a fejezet, és köszönöm szépen~!

666rytus írta...

Hátezmeghogyaviharba….??!! Én még a kanapén ülök gondolatban és révedezve merengek, hogy jujj de édesekhogyfogjákegymáskezét…aztán Charles duplacupp, Erik meg kapitulál az ágyon….EGEK…pedig figyelmeztettél, hogy hangsúlyosan korhatáros mégis itt hörgök…….Charles te céda…(vagy az férfi nem lehet?) megszédítetted Eriket a piros kis ajkaiddal…
Még jó, hogy nálunk nem él vadon tatu, mert most mindenki elmenne fogni egyet pedig cukin rondák szegénykék….
Amúgy nagyon szimpik a suhancok, idegőrlően szeretnivalók és úgy gondolom jobb mostohát Charlesnál nem is találhatna nekik Erik…
(ui: Peter karaktere keveset volt a DOFP-ben, de az a jelenet kedvencem lett mikor körberohant a szobán nem mellékesen a zene is fantasztikus…kedvenc lett…)

Raistlin írta...

Rytus, Charles egy céda. Erik így szereti. Mindenki boldog :D
És nagyon remélem, hogy Petert látjuk még az Apokalipszisben, a DoFP csúcspontja kétségtelenül az ő jelenete volt ;u;

Ria írta...

Akkor no para XD Akár a napfénybe is elkerekezehetek a proffok proffjával. Amúgy elfelejtettem írni, de ismerem az evolúciós játékot csak a rövidített mutánsmentes változatát:P és tényleg köszönöm, hogy megadtad nekünk ezt a remek kis történetet.

Raistlin írta...

Az evolúciós játék az egyik kedvencem, de én is szupermennel/szenttel játszottam táborokban. A következő bloggertalira bevezethetjük :D

Scout írta...

hohohohohátezcsodás volt!:3 nembírtam várni az első után, és nem hagyott mást csinálni csak olvastam és még pisiszünetet se engedett meg. szóval szerintem óránként fogom csekkolni új rész után reménykedve like a creep. nagggyon érdekes a vége, alig várom már hogy tovább olvashassam !

Raistlin írta...

Scout, haddszeretlek. Ma vagy holnap érkezik az új rész; ha van becsületem, holnap. *a kötelezői felé pillant* *visszanéz a képernyőre ahol egy órája szerkesztgeti az új borítóképet* *mélyet sóhajt*

Lili Molnár írta...

hmmmhmmmmmhmmm és hmmm.Imádom ahogy leírod azokat a jeleneteket. Meg amúgy, mindent imádok. És Téged is. Imádlak. Ragyogj tovább! Imááááádlak!
(nézdelnekemazértelmeskommentet)
https://www.youtube.com/watch?v=OA370VrQzdQ közben ezt hallgattam. hmmmmmmmmm:D

Raistlin írta...

AHHAHAHHAHAHHA A ZENE
(köszönöm)
[nagyon köszönöm, tényleg]

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS